28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Figyelem! Iskolai dolgozók, Bogolyfalva vezetése és felelősök kerestetnek! Ezen kívül kikerült a JV pályázat is, csekkoljátok a híreknél! Wink U.i.: ez is beleszámít a multiakcióba!

Megjelent az Edictum legújabb száma! 🎄
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Monique Mélanie Mercier összes hozzászólása (6 darab)

Oldalak: [1] Le
Monique Mélanie Mercier
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 29. 17:01 Ugrás a poszthoz

Bánfai Odett Zoé & Várffy-Zoller Róbert


Ha néhányan akár csak látásból ismerhetik Monique-ot, nagyon meglepődhetnek azon, ahogy mostanában mutatkozik. Eddig jól megszokott tökéletesség volt jellemző rá, szolid smink, sötétebb színű, elegáns ruhák, csendesség, kecsesség... A lány azonban úgy tűnik kifordult magából. Haját immár nem kontyban hordja, hanem kiengedve hagyja szállingózni, sminkje rendkívül erős, de mégis szép, ruhái pedig a visszafogottság közelében sincsenek. Ahogyan most ment végig az utcán, az pedig - szülei szerint legalábbis - minden határt áthágott. Egy elegáns ingét most egy férfi nyakkendővel párosítva húzta fel, ami lazán lógott a nyakában, nem valami erős megkötéssel, hozzá pedig olyan testhez simuló, hosszant csíkos gatyát vett föl, ami kihangsúlyozta alakját. Nem, ő sosem öltözött így, és igen, a szülei nem tudták, hogy lányuk nagy változáson megy keresztül. Azok, akik sokáig nézték a lányt, arra következtethettek, hogy ,,áh, biztos a halloween miatt, tuti az a kedvenc ünnepe!"... de nem. Monique nagyon is változóban volt.
Ahogy a hamar szürkületbe burkolózó utcán lejtett keresztül célja, a patika felé, egy francia gyermekdalt dúdolgatott mély, modoros hangján, kissé gyorsabb verzióban. Néha-néha beletúrt ébenfekete [tán kissé kócos] hajába, közben pedig arra gondolt, hogy semmi értelme nem volt majdnem tizennyolc életévet elpazarolnia a felesleges kifinomult sznobsággal, amit a nagymamájától tanult el. Teljességgel elege volt belőle, hogy feszes háttal ült mindenhol, hogy hangja teljes mértékben visszafogott volt, mondatai pedig tökéletes hangsúllyal és kiejtéssel hagyták el a száját. Lazítani akart, normális tinédzser akart lenni, vagy inkább olyan, mint ahogy ő a normális tinédzsereket képzelte. Törni akart, zúzni, kiadni az érzéseit és felelőtlen lenni. Szórakozni akart. Azonban először be kellett mennie a patikába, és ezt ő is tudta.
Hirtelen éles durranás ütötte meg a fülét, valamint egy lány sápítozása. A lámpák haldokló fényeiben nem igazán tudta kivenni, hogy merre vannak az alakok, pedig lázasan kereste őket. Pálcáján megfeszültek ujjai. Megtorpant, a hang forrását keresve. Rövidesen meg is találta azt egy lány és egy fiú személyében, akik vadul veszekedtek valamin. A fiú elindult - konstatálta Monique - de a lány utána ment... és elestek. A fiú ott fetrengett a járdán, nyögdécselve, magzati pózba görnyedve. A feketeséget nem túlzottan érdekelte volna a dolog, mert minden nap megesik az ilyen, sőt, még durvább dolgok is, azonban a duó pont a patika előtt kívánt elterülni.
- Hé, mi a franc folyik itt?! - csattant fel a mély hang ingerülten, némi francia akcentussal. - Guruljatok arrébb, dolgom van!

Öltözet
Utoljára módosította:Monique Mélanie Mercier, 2012. október 29. 17:05
Monique Mélanie Mercier
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 31. 19:18 Ugrás a poszthoz

Eugene Carnage
[okt. 31; 01:00]

- Esti járatok... - dünnyögte Monique, ahogy a vonat újra lassítani kezdett. Ez volt a harmadik, hogy valami okból megállt a szerelvény, és emiatt a francia lányka nagyon dühös volt. Nem értette, hogy ilyen késői órán minek kell kínozni az utasokat, akik normál esetben már két órája otthon - Monique esetében a Kastélyban - gubbaszthatnának.
~ Ráadásul pont Halloweenre virradunk. ~ bosszankodott. A halloweent, mint ünnepet mindig is utálta, mert ez volt az egyetlen nap, mikor rendkívüli módon ki se tette a lábát sehonnan; nem akart jelmezes idiótákkal találkozni, akik ráadásul még elme zavarodottnak is tűnnek a sok művér és smink miatt. Monique egyetlenegy jelzőt használt az ilyenekre; szánalom. Azonban most ő is egy halloweenes hangulatú pólót viselt, mintegy kifigurázva az ünnepet. A felirat a pólón a következő volt: ,,I <3 you. Like a zombie hearts". A szívecske helyét azonban egy emberi szívet mintázó realista rajz foglalta el. Mindehhez kissé kócos haj, egy roppant magassarkú bakancs, és egy karikás szem társult a kialvatlanság miatt. A feketeség gyakorlatilag két napja egy percet sem aludt, mivel fent volt Budapesten egyik barátjánál, aki nem szereti békén hagyni körülötte az embereket.
A lány - kissé poros - cipőjét az ülésnek támasztotta, és nagyot sóhajtott, majd beletúrt a hajába. Kinézett az ablakon; a csillagok nem túl fényesen ragyogtak. Telihold volt.
~ Hát persze, hiszen ez törvényszerűség - muszáj mindennek ellenem lennie. ~
Bosszúsan fújt egyet; még mindig nem indult az az átkozott vonat. Fülkéje előtt mintha egy ember sietett volna el; a francia lányka egyedül kuksolt odabent. Mintha egy pillanatra elhalványult volna a vonat fénye; vagy csak képzelődött? Erősen megmarkolta rendkívül hosszú pálcáját, hátha valami történni fog. Közben jól leszúrta magát, hiszen nincs oka pánikra, de valahogy mégis... fenyegetve érezte magát. Biztos csak a halloween miatt...

Öltözet
Monique Mélanie Mercier
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 1. 20:03 Ugrás a poszthoz

Várffy-Zoller Róbert

A kis duó női tagja elsétált, miután megvert egy srácot. Ez volt a büdös nagy helyzet, azonban a srác még mindig nem volt hajlandó arrébb menni, csupán feltápászkodott. Monique már indult volna, mikor az akcentusára kapott megjegyzést.
- Azt hiszed, hogy azért mert beszólogatsz, menőbb vagy? Különben meg most vertek el, úgyhogy kussolhatnál. - vetette oda Monique némi ellenszenvvel a hangjában. Már alapból nem volt neki szimpatikus a fiú, de a stílusa, és az egójának mértéke már most kezdte kiverni Moniquenál a biztosítékot.
Azonban a fekete nem leplezett kíváncsisággal (nyilván a lenézés mellett) mérte végig a srácot. Nem nagyon szoktak beszólni neki, nem, ő kiválóan állt bosszút, főleg a régebbi énje. Ezt nagyon sokan megtanulták. Különben meg ő is vissza szokott vágni a maga módján még anno, de udvarias formában. Ehhez képest az akkori helyzetben - a franciához mérve legalábbis - durván szólt vissza. Persze ez némi elégtétellel töltötte el, azonban tudta, hogy van még mit fejlődnie ilyen téren. A magyar káromkodásokkal nem nagyon volt tisztábban; ha mocskosan beszélt, akkor is csak franciául mert az legalább szépen hangzott - vélte.
Hallatszott a fiú hangján, hogy iszonyú nagyra tartotta magát. A francia fitymáló pillantás kíséretében a következőt mondta:
- Arrogáns... - majd folytatta egy nem túl kedves, trágár jelzővel. Azért valamennyire ő is tudott káromkodni. - Monique vagyok, tudod, Mercier. Vagy pukedlizzek is? - kérdezte, majd egy gunyoros meghajlást mutatott be.
~ Remélem, hogy én régen nem voltam ekkora paraszt. ~
- Azt hittem, hogy Brigitte fia értelmesebb. Nem kell megjátszani a nagymenőt, mert pofára eshetsz vele.
Monique Mélanie Mercier
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 2. 11:01 Ugrás a poszthoz

Eugene Carnage

Monique megkönnyebbült sóhajtásával kísérve megrándult a vonat, hogy aztán újra szelni kezdje a sötétséget. Bár a vonat haldokló fénye és monoton zakatolása kissé álmosító volt, Monique éber maradt; a fenyegetettség érzése még mindig nem múlt el számára. Hiába mondta magának, hogy ez csak paranoia, mégis megmaradt ez a nem túl kellemes érzet.
Az ajtó agresszív nyikorgására hirtelen élességgel érezte a fahéj ízét, de ezzel szinte nem is törődött. Pálcája után kapott, azonban nem rántotta elő rögtön. Ahogy felnézett, egy holtsápadt idegent látott maga előtt, akinek zöld szeme kirikított arcából. Ajkán halovány mosoly bujkált. Monique első látásra kissé ellenszenvesnek érezte... hát még a hangja! Émelyítően édes, a köptetőkhöz hasonlatos íz, és a zöld egy nem túl kellemes, halvány, pasztellszerű árnyalata. Ezek után Monique behízelgő jellemet sejtett, túl modorosat, talán kissé régimódit.
- Csak tessék. - válaszolta ugyanolyan visszafogottan. Ő elég simulékony alkat, általában úgy válaszol, ahogy hozzá szólnak. Hangján a csöppnyi ellenszenv nem nagyon hallatszott, ugyanis az udvarias, hűvös beszédstílust volt ideje gyakorolni 17 év alatt.
Pálcáját eleresztette, ehelyett táskájában kezdett kotorászni. Egy kissé megviselt állapotú francia nyelvű varázslólapot vett maga elé, noha már hátulról előre is fel tudta volna mondani, annyiszor olvasta el ma. Inkább a hátul lévő rejtvény részhez lapozott, és azt próbálta megoldani, csak hogy ne kelljen az idegenre figyelnie. Nagyon nem tetszett neki ez a varázsló, egyszerűen rossznak vélte az auráját. Nyugtalan volt, amiért egy fülkében ültek. Igen, mondhatott volna nemet a francia arra a kérdésre, hogy szabad-e leülni, de hát az milyen dolog...? Különben is, már egy ideje megy a vonat. Eddig nem talált volna magnak fülkét? Vagy egy megállóban szállt fel? Rengeteg kérdés merült fel a lánykában, miközben félig arra figyelt, hogy milyen szinonimát tud gyűjteni franciául egy-egy szóhoz.
Monique Mélanie Mercier
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 2. 22:36 Ugrás a poszthoz

Várffy-Zoller Róbert

Szemöldökét enyhén felvonta a hirtelen megváltozott, udvarias hangnemre. Mintha a Rellonost kicserélték volna egy Levitásra, vagy legalábbis Navinésre. A franciának - finoman szólva - nem imponált túlságosan, hogy a fiú csak akkor volt képes normálisan beszélni, ha tudta, ellenfele befolyásos körökből származik. Az ilyet Monique behízelgőnek könyvelte el, és ezt a véleményt nagyon kis százalékban sikerült megváltoztatnia az alanyoknak. Persze, ezt a lány nem azért csinálta, hogy istenkedhessen, egyszerűen nem bírta a kétszínű patkányokat. Ha neki megvan a véleménye - hangoztatta sokszor -, akkor az úgy is marad, annak ismeretében is, hogy honnan származik. Mára már a fekete is megtanulta, hogy a származásba az ember beleszületik, és nem kell kiskirályként viselkedni egy név, vagy egy bizonyos családi háttér miatt.
- Ja, a te stílusod meg nem Várffyékra vall. Maradjunk annyiban, hogy egyikünk sem szól a másik családjának, és akkor egálban leszünk. - igazság szerint a francia sem nagyon szerette volna, ha családja értesül a stílusváltásáról. Nem azért, mert szégyellte volna, csupán nem akarta hogy ne adj isten kitagadják vagy valami ilyesmi. Tudta, hogy a családja nagyon háklis ilyen téren, és nem akarta egy kicsit sem feszíteni a húrt. Tudta, hogy egy véleményt, vagy egy eszmét nem könnyű kiradírozni az ember agyából, ezért nem is nagyon akarta, hogy a szelíd szolid kislányon kívül a családja bármi másnak titulálja.
,,A származásomhoz méltatlan körülmények..." - ízlelgette a francia a szavakat. Végső soron ez nem feltétlen negatív, de Monique ez után a hangnem után hajlamos mindent annak értelmezni. Hiába, ő nem szokta meg hogy ilyen hangnemben beszélnek vele, noha meg tudta védeni magát a maga módján. Lehet, hogy ez azért volt, mert a húgára és magára is mindig neki kellett vigyázni.
~ Nyálas képű ficsúr. Behízelgő. ~ könyvelte el Monique, majd egy barátságos, visszafogott mosolyt villantott. Ő is tudott émelyítően kedves lenni, bizony ám. Legszívesebben pár csúnya szó kíséretében visszautasította volna az ajánlatot, azonban szülei gondosan belé nevelték, hogy minden felajánlott kedvességet és kedvezményt el kell fogadni.
- Köszönöm. Éppen csak kifogyott a bájital hozzávalómból a sárkánylép és a leprikónköröm, ezt akartam pótolni. De, bemegyek veled, nincs értelme annak, hogy itt kinn álldogáljak.
A kis francia tudta, hogy ezek után rendkívül óvatosan kell a fiúval bánni. Bizonyos előítéletek születtek meg benne Várrfyval kapcsolatban.
- Amúgy ki volt ez a lány? - kérdezte udvarias hangnemben. Elő tudta ő adni a francia dámát, alakítása hibátlan volt. Az öltözék immár tényleg úgy hatott, mintha csak jelmez lenne. Olyan volt, mintha az előbbi káromkodásokat nem is ez a lány mondta volna; látványosan megszelídült, mintha csak elnézné a fiúnak az előbbi viselkedését, mondván ,,mindenkinek lehet rossz napja!"... ez azonban nem így volt.
Monique Mélanie Mercier
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 3. 21:55 Ugrás a poszthoz

Eugene Carnage

A francia rendkívül meglepődött, mikor anyanyelvén szóltak hozzá. Nem nagyon volt alkalma mással gyakorolni a nyelvet a húgán kívül, így meglepte, hogy van valaki, aki ért is az ő nyelvén. Ennek hatására kissé elült a gyanakvása egy pillanatra a meglepettségtől. A zöld szín, amely a férfi hangjához párosult, mintha egy kicsit kevésbé az émelyítő tónus felé hajlott volna. Persze csak egy nagyon aprót változott, szinte szemmel nem is lehetett látni. Nagyon nehéz megváltoztatni egy szinesztéziás első színképét.
- Ah oui? J'ai jamais pensé que je pourrais a parler à quelqu'un en français sauf ma soeur. Ma mère est originellement hongroise, est elle est la personne grâce à laquelle je fréquente le Bagolykő. Et... vous? - Persze a feketeség egyből megbánta, hogy ennyi mindent elárult magáról, ugyanis (arra a kérdésre válaszolva, hogy mi szél hozta Franciaországból) el találta kotyogni, hogy az anyukája magyar származású. Persze, a nevét még mindig nem tudta az idegen, de... a hangsúly az idegenen van.
A lány lesütötte a szemét, és az ablak felé lesett, azonban a vaksötétben maximum a csillagokat tudta nézni. Az újság még mindig a keze ügyében volt, kissé ügyetlenül gyűrögette a becsavart újság szélét. Meglepte, hogy az ellenszenves, émelyítő idegen tud az ő szeretett, becsült nyelvén, nagyon meglepte. Mindazonáltal - figyelmeztette magát - ez nem indok arra, hogy teljesen megnyíljon az idegen előtt. Oké, ezt most elmondta. De mást nem mondhat, egyszerűen nem szabad. Persze a lány fantáziája is megtáltosodott, ahogy belegondolt, hogy a férfi mennyiféle gaztettet képes elkövetni az adatokkal, amiket ő rendelkezésre bocsájt. Azért a francia mágussajtó szeret lecsapni az ő becses családjának minden sztorijára. Kissé zavart mozdulattal ismét beletúrt a hajába, hogy aztán kezét leejtse a combja mellé, olyan helyre, ahol könnyen el tudja érni a varázspálcáját.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Monique Mélanie Mercier összes hozzászólása (6 darab)

Oldalak: [1] Fel