27. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Dolánszky Alex összes RPG hozzászólása (156 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 » Le
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. október 1. 23:57 Ugrás a poszthoz

Gróf Wickler György
a 2012. őszi tanév előtt


- Szalagot nem akarsz a hajamba? - kérdezem bosszúsan anyámtól, aki miután zoknit cseréltetett velem, mert az előzőt túl elnyűttnek találta, aztán az ingem mintáját képező kockákat is igyekezett kisimítani rajtam, most a fejem felé közelít egy fésűvel.
- Hagyjááááál - kiáltom, miközben kézbirkózásba kezdünk, hogy ne tudja még jobban lenyalni a hajamat. Szerintem így is tökéletes.
A megmentőm - feltehetőleg gróf Wickler György igazgató úr, akit amúgy "Az Öregnek" szoktunk hívni a suliban, de csak kedveskedve, mert nagyon jó fej - kopogása az én javamra döntötte el a küzdelmet. A séróm maradt, anyám vörös fejjel simogatja le ünnepi szoknyáját, miközben az ajtó felé halad futólépésben.
Nyert. Az Öreg áll az ajtóban. Megkönnyebbülést érzek, hogy ha már az egész élet felfordult körülöttem egy éve, legalább ő a régi. Anyu üdvözli és betessékeli a vendéget.
- Csóko... - anyám szúrósan rám mered.
- Jó napot kívánok? - kérdezem a házi sárkányra pillantva, aki alig láthatóan biccent egyet. Hirtelen belém hasít, hogy arra sem emlékszem, hogyan kell szólítani az igazgatót. Gondolom professzornak, de inkább kihagyom a címzést, mert anyámnak még mindig vörös a feje az izgalomtól, és nem szeretném, ha eldurranna. Amúgy laza nő, csak néha valahogy megbolondul. Pedig ha valaki előtt, az Öreg előtt sosem kellett vigyázba állni meg tisztelegni.
Anyám még mindig zavartan simogatja a szoknyáját, és ülőhellyel meg házi süteménnyel kínálja látogatónkat.
- Mit hozhatok inni?
Én szintén közelebb gurulok az asztalhoz és veszek egy sütit, hogy legyen indokom arra, miért is nem szólalok meg. Mit is mondhatnék? "Légyszi, légyszi, hadd?" Bár az igazgató már megírta a levelében, hogy visszavesznek, de anyámnál nagyon borotvaélen táncolok, alig bír elengedni. Azt remélem, hogy ez lesz az utolsó lökés neki. Ha minden előkészül arra, hogy visszamehessek a Bagolykőbe, már nem mondhat nemet. Türelmetlen vagyok a dologgal kapcsolatban.
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. október 1. 23:58 Ugrás a poszthoz

Anyu eltisztult a konyhába. Nem tudom, mi van vele, de ahogy elnézem, most jó ideig nem látjuk viszont, mert háromszor fogja lefőzni azt a kávét, hogy igazán tökéletes legyen. És a varázspálcáját is el fogja felejteni használni, úgyhogy még szerencsétlenebbül fog menni az egész. Kicsit sajnálom őt, de most nem követhetem, hogy segítsek neki, mert nekem kell szórakoztatni a látogatónkat. Nem tudom, hogy kezdeményezhetnék beszélgetést. Miről cseveg az ember egy felnőttel? Az ilyesmit mindig ők kezdik. Úgy látom, ezt az Öreg is tudja.
- Én sosem adom fel! - válaszolok harcos tekintettel. - Csak nagyon dühös voltam...
Nem is folytatom. És azt is elhallgatom előle, hogy mennyire nagyon feladtam akkoriban. Milliószor megfordult a fejemben, amikor az ágyamban feküdtem éjjel, vagy amikor segítségre szorultam, mint egy szánalmas, tehetetlen pólyás, hogy inkább a fejemet kellett volna abba az elfuserált zsupszkulcsba dugnom, és akkor rögtön ott is halok meg, mert ez az élet nem élet.
Az már régen volt, és én tudom, hogy meg fogok gyógyulni. Akkor pedig majd ugyanott folytathatom az életemet, ahol abbahagytam egy évvel ezelőtt. Mindent bepótolhatok, azzá válok, amivé csak akarok. És ha a gyógyítók tehetetlenek, majd én segítek magamon a mágiával.
Ezekre a gondolatokra még mindig érzem magamban a fellobbant elszántságot, no meg a türelmetlenséget.
- Most már jól vagyok. Mit kell tennünk? - próbálok a tárgyra térni. Vagy ezzel csak azt érem el, hogy kétségbeesettnek lásson? Ehh, ez is anyám hibája. Átragasztotta rám az idegességet. Pedig már egyenes utam van a suliba. Hiszen letettem az osztályozó vizsgát! Épphogy, de ez nem meglepő. Egy éves kihagyás után azért ez is szép teljesítmény. Nem tudom, ki találta ki, hogy az iskolán kívül tilos a varázslás. Én a őszi szünet alatt képes voltam mindent elfelejteni kémiából, félévkor majdnem meg is húztak belőle. Akkor egy év mit tehet az emberrel? Az elején még egy egyszerű lebegtető bűbájjal is meggyűlt a bajom.
De túl vagyok rajta, és amíg azzal foglalkoztam, hogy varázslatokat próbálgattam és a varázslények besorolásait magoltam, nem is értem rá azzal foglalkozni, hogy vajon miféle előkészületek kellenek a visszatérésemhez, és hogy mit fogok csinálni hetekig az iskolában, még mielőtt a többi gyerek megérkezne oda. Végül is mindegy, csak kerüljek távol itthonról. Anyu aggodalmas beszédeit hallgathatom majd akkor, amikor megvásároljuk a sulis cuccaimat, és azután is minden iskolaszünetben.
Az emlegetett pedig épp most toppan be két csésze kávét egyensúlyozva egy kis tálcán.
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. október 2. 00:00 Ugrás a poszthoz

Mondom, hogy nagyon rendes az igazgató. Mintha belém látna. Szúr a szemem - valószínűleg allergia -, de nem törődöm vele, az Öreg szavai elfújják az idegességemet, önbizalmat adnak.
Egészen addig, míg a segítségre nem terelődik a szó. Nekem nem kell segítség - mondanám rögtön, de van annyi eszem, hogy most, hogy célegyenesben vagyok, ne viselkedjek rögtön úgy, mint egy komplett idióta. Óvatosan próbálok fogalmazni.
- Nem szeretnék másnak gondot okozni - most már emlékszem, milyen az igazgató szokásos kedvessége és elnézése, és ez felbátorít, hogy őszintén beszéljek vele. - Tudja, elég nehéz lesz úgy barátot szereznem, aki egyenrangúként kezel, ha folyton engem kell pátyolgatnia. Az elsős haverjaimmal nem tartottam a kapcsolatot az utóbbi egy évben, nem tudom, jóban vagyunk-e még, és nem is kérnék tőlük ilyet.
Elgondolkodom egy kicsit a másik eshetőségen. Látom magam előtt, ahogy egy kis konyhai manó lohol utánam a folyosón. Ez egyből meghozza a döntést.
- És azt sem szeretném, ha mindenhová egy manóval kéne mennem. Félre ne értsen, nagyon aranyosak és rendesek... - Már amelyik, alig egy hónapja voltam a suliban, mikor leejtettem egy üvegcse halfarokdarát az egyik lépcsőfordulóban. Az illető manó, mintha csak erre várt volna, ott termett, és elszidott engem is meg az anyámat is mindennek. Gyorsan felszívódtam, amikor már a dédszüleim ócsárolásánál tartott, mert éreztem, hogy ez egy végtelen folyamattá kezd válni. Ezt persze nem említem az Öregnek, elvégre az ő dolgozóiról van szó.
- Csak szóval... elég gáz lenne egy házimanóval menni mindenhová. Közröhej tárgya lennék, pedig azért annyira nem indokolt a napi huszonnégy órás felügyelet. Tudja, elég jól el tudom látni magam. A lépcsőkkel lesz az egyetlen gondom.
- Repülő kocsi? Királyság - tetszik az ötlet. - De... nem lehetne valami, khm, férfiasabb? Repülő szegecsek, vagy mittudomén - megeresztek egy vigyort a tanár felé.
A visszatérő anyám rosszallóan hümmög a megnyilvánulásomra. Látom az arcán a "hálátlan pimasz" című kifejezést. De nincs ideje hangot adni nemtetszésének, mert az igazgató bá' épp zavarba hozza heves segíteni akarásával. Úgy látom, azért jól esik neki a dolog, talán most már ő is felenged. Én meg hálát adok az égnek, hogy Wickler professzor elég bölcsnek és megnyugtatónak látszik, nem úgy, mint a mugli sulim igazgatója, aki akkora humorherold, hogy senki sem veszi komolyan. Így nőnek az esélyeim.
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. október 6. 18:00 Ugrás a poszthoz

Hát ki vagyok én ahhoz, hogy felülírjam ennek a bölcs öregembernek a gondolatait? Értem, amit mond, de akkor sem hiszem, hogy egy év alatt olyan jó barátokat szereztem volna a Bagolykőn, mint mondjuk itt Pesten kiskorom óta. Na, ők megértenek engem. Segítenek, ha bénázom, de nem átallanak jól megszívatni, amikor csak alkalmuk adódik, ahogy persze én sem kímélem őket. Semmi sem változott a balesetem óta. Nem éreztetik velem folyton azt, hogy szánandó nyomorék vagyok. Biztosan segítenék a bagolykövesek is, meg örülnének nekem meg minden, de nem akarok rájuk szorulni. Menni fog ez egyedül is. Ha meg nem, néha-néha megkérek valakit. Kis családias csoportban az emberek segítőkészek, csak a nagy budapesti tömeg olyan, hogy ritka az elnéző járókelő. Elhessegetem a gondolatot. Eddig nem aggódtam annyira azon, hogy mit szólnak hozzám a többiek a suliban, de most már kezdek.
- Főnix! Az Eridon ház megsárgulna az irigységtől! - röhögök a gondolaton. A szemem sarkából látom, hogy anya is elmosolyodik, ami szerintem csak a betetőzése annak a mozdulatnak, ami akkor indult a szája szegletében, amikor az Öregtől meghallotta a "gáz" kifejezést. Szerintem is vicces volt, vagyis inkább szokatlan, de mégsem röhöghetek szembe egy tanárt, úgyhogy vágtam a fapofát. Meg aztán díjazom is az igyekezetét.
Anyám egész eddig nem szólt bele az egyezkedésébe, de már várom, mikor közli velem, hogy ne osztozkodjak, hanem köszönjem meg szépen a bácsinak, hogy ennyi energiát pazarol rám.
- Oké - egyezem bele az utolsó verzióba. - Jöhetnek a láthatatlan szárnyak. Így, hogy sokáig ragoztuk a témát, kicsit cikinek érzem az ódzkodásomat a szárnyaktól, de már mindegy, ezt elszúrtam.
- De ne szóljon senkinek róluk, jó? - teszem még hozzá.
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. október 12. 22:49 Ugrás a poszthoz

Ez anyám terepe. Míg ő megkommunikálja, mikor megyek hova, én egészben betolok egy sütit a számba. Talán nem ez volt az évszázad ötlete. Igyekszem kulturáltan rágni, amint sikerül a két fogsoromat összeérinteni az őrléshez...
Az eddig a díványon kukuló anyámból, mint egy csap, ha megnyitják, vastag sugárban ömlik a szó.
- Nekünk bármikor jó, igazgató úr! - így Anyu. - Még be kell vásárolnunk a tanszereket és egyebeket, de erre akár holnap is sort keríthetünk. Ó, erről jut eszembe, a kötelező könyvek és felszerelések listáját el szeretném öntől kérni.
- Ha jól emlékszem, azt írta, pár héttel korábban akarja elvinni Alexszet. Pontosan mennyi időre gondolt? Ő készen fog állni, amikor csak kell, de szeretném, ha minél több időt itthon tölthetne.
- És hogyan történik az utazás? Kell valamiféle előkészületet tennünk?
- Iskolaidőben is meglátogathatom a fiamat?
- Mmmhhmmgge - csattanunk fel hirtelen, én és a sütemény a számban. Némi rágás (egész jól felül kerekedtem a küzdelemben), és érthetően is előadhatom véleményemet: - Nem kell! Majd hazajövök a szünetben! Ne égess már!
Anyám a tiltakozásomra szót sem vesztegetve, várakozóan néz a professzorra. Asszem fogok még kapni ezért a kijelentésért, hogy én egyáltalán nem szeretem és nem tisztelem őt, blablablabla. Én esküszöm, próbálom visszafogni magam, és nem megsérteni a jóanyámat, de ilyenkor tényleg muszáj helyretenni. Csak nem akar a seggemben lenni egész évben?!
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. október 28. 00:30 Ugrás a poszthoz

Egy kis Bogár
Éjjel

Aaah, éhen halooook! - lerúgom... lerúgnám a takarót magamról, de nincs mivel. Morcosan kelek fel a Levita toronybeli ágyamban. Magamhoz rántom a közelben dokkoló kerekesszéket, és átülök rá. A Levitában nincs konyha. Hallottam, hogy a navinében például van, és ezt kicsit igazságtalannak érzem. Nincs pofám a házi manókat zaklatni különleges éjjeli zabálhatnékom miatt, úgyhogy kénytelen vagyok magam elmenni a konyháig miatta. Meg aztán amint kitöröltem a csipát a szememből, beugrott, mire vágyom: Az NX-6-osra. Hogy mi az az NX-6-os? Az kérlek a világ legtökéletesebb hamburgereinek egyike. A hatodik, végső verziója az otthoni barátosnémmal, Noéval fejlesztett burgernek. Minden benne van, ami kell, extra kalóriabomba. Ha azt most benyomom, garantált a teli hasas rémálom hajnalra.
Szóval elrobogok a nyugati szárny földszintjéig. Út közben semmilyen büntetőjogi szakértővel nem találkozom, pedig sikerült szinte a kastély legtávolabbi pontját úticélul kiszemelnem. Belököm az ajtót. Nem tudom, mikor lövik fel a pizsit a manóknak, de jelenleg kihalt a hely. Apropó pizsi, a csíkos pizsamám nem véd a fagyhalál ellen, pedig én hülye, nem vettem rá semmit. Gyorsan odagurulok a tűzhelyhez, az majd melegít. Na, ezzel már csak felébresztek egy-két manót, akik szédelegve próbálnak rendelkezésemre állni. Elhárítom a segítséget, ugyanis az NX-6-ost nem tudja akárki megcsinálni. Nekem is nehéz ügy lesz Noémi nélkül, hiszen ez a kettőnk burgere, a kettőnk keze munkájától lesz olyan, amilyen.
A saját manóm, Narancs (nem, ezt a nevet nem én adtam neki) azért a kezem alá dolgozik. Ő varázsol elő némi húst valahonnan, én pedig vezénylek a fűszerezésnél. A receptet nem köthetem az orrotokra, hiszen ebben rejlik az NX-6-os ereje. No para, nincs benne semmi fura és gusztustalan.

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. október 28. 01:21 Ugrás a poszthoz

Niki, rendbontócska:)
Egy szabad hétvégén


Izgulok.
A randevú ötlete hirtelen és véletlen jött. Bűbájtanon egy apró butaságra közöltem Nikivel, hogy azt nem nézem el neki csak úgy, és a "megbocsátásom" ára egy tea volt itt a Pillangó-varázsban. "Randi?" - kérdezte, ami pont kapóra jött: magamtól úgysem mertem volna elhívni. Egy barátnőm volt, mióta a székbe kerültem, és az sem tartott sokáig. Nem mondom, hogy nem az én hibám volt. Talán mióta ez van velem, kicsit érzékenyebb vagyok. Mondhatni paranoiás.
Valójában mindketten levitások vagyunk, gyakorlatilag egymás szomszédságában lakunk. Akár együtt is jöhettünk volna, de valahogy berezeltem attól, miről fogunk beszélgetni az egész idevezető úton, úgyhogy inkább úgy szerveztem a dolgot, hogy csak a teaházban találkozzunk. Így legalább volt lehetőségem előtte megvenni a virágot is a faluban.
A másik aggasztó tényező az öltözékem. Az öltöny túl sok lett volna, de szakadtan sem akartam érkezni. Áthívtam pár csajt, hogy öltöztessenek fel, de olyan extrém dolgokat találtak ki, hogy valahol a vastag fux környékén végül finoman kitessékeltem őket. Szerintem jót szórakoztak rajtam. Magam kellett gondoskodnom a megfelelő szerelésről, ami általában - az utólagos visszajelzésekből ítélve - nem szerencsés választás. Az ing és a blézer mellé felvettem egy mókás színű csokornyakkendőt is, aztán részemről ámen.

Belépve a Pillangó-varázs ajtaján rögtön bepárásodott a szemüvegem. Ez egyben azt is jelentette, hogy itt végre jó meleg van. Leadtam a kabátomat a recepciósnak, aki felakasztotta egy fogasra, és balra indultam, át a nehéz függönnyel borított bejáraton. A teaházban vannak kétszemélyes kis függönyös zugok is, de úgy döntöttem, oda asztalt foglalni túlzás lenne. Még elriasztanám Nikit, ezért egyszerűen az egyik szélen lévő helyet stoppoltam le magunknak. A székből átültem le, az egyik vastag párnára. A rögtön odaforduló pultos lányt, aki bólintott a foglalásra, megkértem, rakja el valahol hátul a kerekesszékemet. Így a földön ülve pont olyan vagyok, mint bármely normális srác (akinek mondjuk gondja van a megfelelő ruhadarabok kiválasztásával, de annyi baj legyen), és nem csak Niki, de talán én is elfelejthetem egy kis időre, hogy nem mozognak a lábaim. Együtt kezdtük a sulit, ő egy évig látott sétálni, rohanni, kviddicsezni. Talán könnyedén megfeledkezik arról az apróságról, hogy ez már a múlté. Jó, tudom, ez csalás, és amúgy sem tarthatom fenn sokáig a látszatot. Hm... Esetleg ülhetnék örökre itt a teaház padlóján... Na, viccet félretéve. Ez csak egy apró füllentés, teljesen ártalmatlan, és szerintem igazán megengedhetem magamnak.
Amíg várom a hölgyeményt, beszippantom a sűrű, bágyasztó füstölőillatot. Ha nyálas, ha nem - szeretem az ilyen helyeket.

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. október 28. 13:51 Ugrás a poszthoz

Bogárka, Szuperhusi:)

Már sülnek a húskorongok az olajban, ezt Narancs intézi. Én az egyik pultnál keverem a szószt. Az a király a Bagolykő konyhájában, hogy ami kell, az van. Otthon folyton hiányzik valami, és nem egyszer fordult elő, hogy két-három boltbamenetel árán tudtuk csak összeszedni a hozzávalókat. Na, itt a kastélyban erre nincs gond. Azt mondom, kurkuma, és hopp, az egyik manó már a markomba is nyomja a kis tégelyt, tele a "szent porral". Lehet, hogy szakácsnak kéne mennem. Ha a kezem alá dolgozik néhány kis kukta, el bírnám viselni azt a melót.
Épp nyúlok a fokhagymáért, de az érkező hangos dörömbölés-csörömpölésre be kell húznom a nyakam. Nem is tudom, mit várok, átkot? Prefektust? A fő házi manó koordinátort, aki leordítja a hajam, amiért nem hagyom aludni, és húspogácsa-sütögetéssel foglalom le a munkásait éjnek évadján?
Mindezek helyett hátrafordulok, és előttem a földön egy gyönyörű csaj fekszik a porban. Dehogy a porban, a manók minden nap fényesre sikálják a padlót, de így jobban hangzott.
- Bigyó neked is - viszonzom a rendhagyó köszönést. - Öhm. Kell segítség?
Nem tudom, hogyan támogathatnám a lányt fel innen a kerekesszékből, de a szándék a fontos. Csak remélem, hogy hamar összeszedi magát, mert elég kínos lehet neki is, nekem is, hogy kiterülve fekszik a földön.
Próbálok úgy csinálni, mint ha mi sem történt volna, hisz én is szeretem, ha szemet hunynak az esetleges bénázásom fölött.
- Ha a titkos hamburgerbulira jöttél, egy kicsit korán vagy - nézek rá cinkosan -, de ha segítesz a zöldségekkel, hamarabb készen vagyunk. Az asztalon lévő salátára, kígyóuborkára, paradicsomra és hagymákra mutatok. Ha már arra tévedt a tekintetem és a kezem, el is veszek egy darab ubit. Nincs hamar készen a burger, úgyhogy minden alkalmat megragadok a "kóstolókra", hogy addig is legyen valami a gyomromban, amíg nem eshetek neki a főételnek.
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. október 28. 15:21 Ugrás a poszthoz

Hegyi EzNemRandi Nikolett Wink

Niki nem spilázza túl a dolgot, ettől ismét ideges kattogásba kezd az agyam. Vajon mit gondol? Mit hisz? Mit akar?
Egy pillanatra az arcomhoz érintem a tenyerem, de mintha csak félresöpörnék onnan valamit. Ellenőriznem kell, lángol-e az arcom, vörös-e a fejem, vagy legalább kívülről nem látszik az, hogy milyen hülyén érzem magam. Annyira nem meleg, na, egy pont.
Most valami szépet kéne mondanom, de kiürült az agyam. Jézus, miért nincs arról könyv, hogy hogyan kapcsold ki a paragépet, hogy normális emberi lényként viselkedhess épp, amikor a leginkább szükség lenne rá? Jó, akkor ezt ugorjuk. A mellettem a földön nyugvó egy szál fehér rózsát veszem elő helyette, és átnyújtom az asztal fölött a lánynak.
- Ezt neked hoztam - próbálok a szemébe nézni, nagyjából sikerül is.
Na jó, ezt most fejezd be Alex. Ismered egy éve. Vagyis ismerted egy évig egy éve. Ugyanaz a lány, tele érdekes történésekkel abból az időből, amikor nem találkoztatok. Belevaló - talán épp ez tetszik benne. Lesz miről beszélni. Ha meg nem jön össze? Attól még haverkodhattok ugyanúgy. Előfordul az ilyesmi.
Hát... nem mondom, hogy ettől sikerült megemberelnem magam, de majd lesz valami.
- Örülök a hétvégének. Weaver szétszed minket az órákon - felelem kérdésére. - Még egy nap pihi, és megint a mókuskerék.
- Kész van már a harminc centis dolgozatod SVK-ból? - a legutóbbi alkalommal a pasi minden évfolyamnak kiosztotta ezt az extra feladatot, mintha amúgy nem lenne elég tanulnivalónk.
Közben megérkezik a felszolgáló csajszi, és kiosztja mindkettőnknek az itallapot. Felveszem és kinyitom a sajátom, de közben igyekszem nem elmulasztani a szemben ülő egyetlen rezdülését sem.
- Mit kérsz?
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2012. november 1. 19:34
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. október 30. 16:55 Ugrás a poszthoz

Bogár

- Szép pizsi - jegyzem meg a rózsaszín nyulakat fixírozva. Összepasszolunk, én a nagypapás fehér alapon kék csíkos nadrág-ing kombómban, ő meg a figurákkal. Öltözködhetnék menőbben is, de hát kinek vegyem fel éjjelre? Ez nem szorít sehol, fő a kényelem.
Kattant a csaj. De nem ő az első - gondolok Jennára. - Úgy tűnik, a Bagolykő szereti begyűjteni a fura lányokat. Biztos, hogy nehogy kárt tegyenek magukban vagy másokban. Vagyis, őt nem sikerült megmenteni az önveszélyeztetéstől - jut eszembe a bemutatkozó esése.
Még erről sem jut eszembe, hogy nevet kéne cserélnünk, de neki legalább igen. Bogárka. Találó név. De azért aranyos.
- Ja, Alex.
Szereztem egy séftársat Noé helyett, akár még móka is lehet a főzőcskézésből. Bár a heveskedése alapján inkább tragédia lesz.
- Csak óvatosan, ráérünk! - hökkenek vissza a késsel hadonászó lánytól. Ha elengedi a nyelet, már fel is nyársalódom. És kétlem, hogy a javasasszony időben elláthatna. - A hús már sül, nem kell több!
A szószt összekevertem, úgyhogy beállok én is a zöldségekhez. Szétválogatom a salátaleveleket, és egyesével megmosom őket a csapnál. Közben próbálok szemet hunyni a bolondságok felett. Nem sikerül.
- Mondd, hogy boldogulsz a suliban? - próbálok puhatolózni nála, tényleg elmentek-e otthonról, vagy ez normális. - Jók a jegyeid? Vannak haverjaid?
Valószínűleg egy ilyen kérdésre inkább én tűnök majd idiótának, de mindegy, már kicsúszott.
Narancs érkezik a megsült húsokkal, a hamburgerzsemlék már félbevágva pihennek az étkezőasztalnál egy tányéron. Lassan kész minden hozzávaló, és étkezhetünk.
A kezembe kapok egy hagymát, és elkezdem szeletelni.

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. október 30. 19:33 Ugrás a poszthoz

Niki

Meglepem a virággal. Talán nem szereti a rózsát. Na mindegy. Nem érek rá ezen filózni, mert kérdez.
- Lábadoztam - mondom neki és elmosolyodom a kis szóviccen. Próbálom rendszabályozni a számat, mert egyszer-kétszer megkaptam már, hogy túl morbid vagyok, és nem kéne a saját nyomoromon szórakoznom. Hát ki szórakozzon rajta, ha nem én? Egy idegent talán gyomron vágnék érte, de a baráti körömben ez normális. Nevetni jobb, mint sírni, nem?
Könnyen lehet, hogy ő nem tud az egészről, hiszen nem reklámoztam, és nem is kerestem fel a sulitársaimat az egy év kihagyás idején. Gyorsan összefoglalom.
- Volt egy kis balesetem. Azóta nem tudok járni - mutatok a lábaimra, amik így, hogy nem kell semmit csinálniuk, nem is tűnnek olyan haszontalannak. - Egy év kellett hozzá, hogy anyám összeszedje magát, és visszaengedjen a Bagolykőbe. Addig mugli suliba jártam.
Valójában nekem is kellett idő, hogy én összeszedjem magamat, de észrevétlenül kihagyom ezt az apróságot. Nem voltam túl kedves akkoriban a környezetemmel, és nem is szívesen emlékszem rá. Már jobban vagyok.
Kicsit meglep, hogy a lány, aki évek óta iskolaelső (kiderítettem, tavaly is az volt), letojja, miből kell készülni órákra.
- Hogy csinálod? Hogy tanulhatsz ilyen jól, ha nem is figyelsz órán?
Próbálok nem bunkó lenni, ezért igyekszem elvenni a szavaim élét.
- Bármilyen használható tippet elfogadok - vigyorgok.
- Az energiavarázslatokról kell írni. Igazából nem is tananyag, kutatómunka. Nem mintha lenne ideje az embernek varázslattal feltöltenie az energiáját, miközben épp heves varázslópárbajban van - morgok, persze tudom, hogy hasznosak ezek az igék, csak amiatt vagyok mérges, hogy hétvégére ilyennel szopatnak minket.
- Miért nem szereted az SVK-t? Szerintem a leghasznosabb. És akkor mit szeretsz igazán?
A rendelés után (egy Bátrak Szerencséje teát kértem, mert állítólag minden ötvenedikbe tesznek egy csepp Felix Felicis-t, mondjuk máshonnan meg azt hallani, hogy aki ezt elhiszi, az hülye) visszatérünk a tantárgyakra.
- Nekem pont a sötét varázslatok kivédése - húzom meg a számat. Sajnálom, hogy ő meg ezt nem szereti. - Nem árt az önvédelem. Főleg Budapesten.
Igazából sosem történt velem semmi otthon. Soha nem jöttek nekem, maximum csúnyán néztek rám. De eleget hallani, kik járkálnak a nyílt utcán, és hogy mik történnek szerencsétlenekkel.
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. október 30. 22:33 Ugrás a poszthoz

Halloween-i játék

Szeretem a félelmetes dolgokat. Egyesek biztos azt gondolják, hogy az ilyenek bolondok, de vajon miért gyártják sorra a horrorfilmeket amcsiban, ha nem azért, mert az emberek meg veszik, mint a cukrot? Szóval nem vagyok egyedül a hülyeségemmel.
Kaptam egy fülest, hogy a bál előtt egy kis kincsvadászat lesz a temetőben. Még nem jártam Bogolyfalva temetőjében, bár már gondolkodtam rajta, hogy kéne egy szeánszot tartani itt, vagy ilyesmi. A hangulat miatt.
Nem a csokira hajtok, abban reménykedem, hogy mágiával és jó ötletekkel valami iazán rémisztőt lehet létrehozni. A nyári rokonlátogatáskor jártam a győri horrorpincében. Csak egy előadás volt, kábé húszan lehettünk rajta, de nem mondom, hogy lenyeltem a fogsorom. Most nyílt valami interaktív színészes cucc ott, de mivel suliba járok, még nem néztem be. Meg otthon is van ilyesmi... állítólag jobbak ezek, de akkor is csak muglik csinálják.
A bejárat felett felirat. "Izgatottan várom" - mormolom a kapunak, és behajtok. Felébredt a temető. Sikolyok, morgás, szellemek... Nem mondom, néha összerezzenek. Kicsit olyan, mintha én is egy filmszereplő lennék. Csak remélni tudom, hogy nem abból a fajtából, amelyik már az elején meghal. Höhö.
Elérem a menyasszonyt, rápillantok az órámra. Ma egész nap éjjel volt, úgyhogy folyton ellenőriznem kellett, hány óra van.
Nem szúrok ki ismerőst a jelentkezők között, úgyhogy én is egyedül vágok neki a feladatoknak. Fogom az ásómat, és elindulok, be a sötétbe. Jól mondta a csaj, szükség van a pálcánkra is, egy kukkot sem látok. Az ásót kénytelen vagyok a kerekesszék támláján függő táskába tenni, mert mindkét kezem kell ahhoz, hogy a sírok között lavírozni tudjak. Gyakran meg kell állnom, hogy a környező sírokat megvilágítsam.
Kiss Cília... Kövesdy Sámuel... kiolvashatatlan Emil, azta, ez kétszáz évig élt! Bugyi Gáspár, szerencsétlen.
Egyelőre semmiféle számot nem találok, és elkezdek azon kattogni, jól értettem-e meg a feladatot. Valahonnan a közelből már ásást hallok. Távolodom a zajtól arra apellálva, hogy biztos nem tették közel egymáshoz a jelölt sírokat. 3-as! Na ugye.
Pálcám nyelét beszúrom a földbe, hogy lássak a fényénél az ásáshoz. Tudom, nem szép dolog, de már megszokta.
Szerencsére nincs olyan mélyen a cél, egy láda. Alig bírom kicincálni a helyéről, de megvan. Kiakasztom a zárat, felcsapom a fedelét... és arconrepül egy csapat denevér. Veeáááh! Próbálok elhajolni és kisöpörni a hajam közeléből, nehogy belegabalyodjanak. Kiskoromtól fogva ezzel rémisztgettek, hogy a denevér belerepül az ember hajába, és ott megakad, még az sem szükséges, hogy túl hosszú legyen.
Amint elhajtottak a bőregerek, belenézek a ládába, mi maradt utánuk, de csalódnom kell, nincs ott semmi. Hát nem mondom, hogy ez az első kör megérte, és végigsimítok a denevértelen hajamon. Az ásót a földtúrásban hagyva, a pálcámat felkapva visszakerekezek az asztalhoz, hátha a továbbiakban több szerencsével járok.
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. november 1. 17:40 Ugrás a poszthoz

Görög lettem?:)
Niki, bájitalkeverő:)


- Aha, kviddicseztem - felelem kérdésére -, de csak hobbiszinten. Akkor játszogattam, ha magunk voltunk levitások. Először akartam jelentkezni a csapatba, de megütötték a fülemet a pletykák, milyen nagy veszekedésbe meg sírás-rívásba torkollott anno a játék, és hogy egy ideig szünetelt is emiatt a verseny. Elsős fejjel úgy gondoltam, nekem ez nem hiányzik.
Elgondolkodom azon, amit most mondtam. Elég régen volt már, és milyen jelentéktelennek tűnik ez az egész. De hallottam, hogy amikor nem voltam itt, akkor is voltak háborgók. Nem szállok le a témáról.
- Asszem elég bölcs voltam. Komolyan szoktam venni a meccseket, de nem lenne kedvem olyanokkal játszani, akik a sérelmeiket átviszik a magánéletbe is, és ha meglátnak a folyosón, rád küldenek egy ragyaszórót. A kosárlabda úgyis jobban érdekel.
- Viszont téged láttalak repülni. Most is csinálod, ugye? Hallottam, vád érte a játékvezetőt. Tudsz erről valamit?
- Nagyon jó leszek - ígérem neki cinkos vigyorral, és mindenfélék eszembe jutnak, de lapozok.
Tetszik a kép, ami kialakul a fejemben Nikiről, mikor azt mondja, nem szereti a sötét varázslatokat. Olyan szelíd, védtelennek tűnik. És egyáltalán nem illeszkedik abba, amit eddig róla hittem, úgyhogy nem ítélek gyorsan.
- Azért kivédeni hasznos lenne, nem? Vagy mindig lesz, aki megvéd téged? Vállalkozom! - kacsintok rá.
Elgondolkodtat a meglátásaival a fekete mágiáról. Emlékszem, akkor, elsőben nekem is zavaros volt ez, de elfogadtam azt, amit a tanár mondott. Ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem a szakértő szavait?
- Esetleg ha egy gonosz emberen alkalmazod? - érzem én is, hogy az érvelés sántít. Miért kellene egy fehér mágusnak ehhez folyamodnia? - Vagy egyáltalán a főbenjárók beletartoznak ebbe a kategorizálásba, hogy mikor fehér, mikor fekete a felhasználás?
Tudom, most osztályozó vizsgáztam a nyáron, de már ki is hullott a fejemből, mit is tanultunk erről.
- Nekem nem esett nehezemre elfogadni a szavait. Ha már itt tartunk, én a bűbájcsoportosítást nem értem bűbájtanon. Szerintem az azonnaliság és időlegesség nem zárják ki egymást, egyszerűen nem ugyanarról a végéről fogjuk meg a dolgot. Egy varázslat miért ne lehetne azonnal keletkező, de csak ideiglenesen ható? A Protego asszem azonnali. Az rendben, hogy azonnal létrejön, de csak időlegesen marad fenn. Most akkor mi van?
Erre rákérdezhettem volna bűbájtanórán, de valahogy elmaradt. Biztosan azon merengtem, mekkora mázli, hogy ilyen könnyedén az ölembe hullt a randi Nikivel. Jól megpakolom a teámat cukorral, és belekortyolok. Az ember másnak érzi magát, ha szerencseszérumot iszik? Én nem érzek semmit. A következő pillanatban majdnem kiköpöm a teát, de helyette csak jól félrenyelek attól, amit hallok.
- Nemár! - hörgök, amikor végre sikerül befejeznem a köhögést. - Felagund egy szadista, én direkt nem is vettem fel nála tárgyat idén. Téged hogy vett rá, hogy kedveld?
Tényleg megdöbbenek ezen. Felagundot mindenki utálja. Vagyis két éve még így volt. Elismerem, hogy ért ahhoz, amit csinál, de piszok szigorú, és az embernek az az érzése, direkt élvezi, ha kínozhatja a diákokat.
- Kékessy? Nekem nincs bajom vele. Rendes, küldött anyagot is, hogy készülhessek, és nem lenéző, ha az ember nem tud valamit. Neked mi bajod vele? Nagyon bediliztél azon az ingás gyakorlaton. Okosnak tűnik, rendesen leadja az anyagot és segítőkész, mit kívánhat még az ember gyereke?
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. november 3. 18:05 Ugrás a poszthoz

Egyelőre csak a második forduló és Zach

Gyülekezünk a második fordulóhoz. Még egy-két embert várunk vissza. Nem elsőnek érkeztem, de legalább nem is utolsónak. Gondolom másoknak nem denevérek jutottak a ládában, szóval lassabban végeztek a zsákmányolással. Ekkor fut be egy ismerős arc. Vállán ásó, kezében egy fehér maszk.
- Hé, Zach! - kiáltok rá elsős haveromra. Nem láttam már őt sem egy éve. - Hát te? Hogyhogy nem futunk össze soha a klubhelyiségben?
Az utóbbi egy év történéseinek megdumálására viszont nincs idő, mert a halott (vagy gyilkos? mindenesetre véres) menyasszony egy-egy papírlapot nyom a kezünkbe.
Hallgatom a magyarázatot, közben átfutom a kérdéseket. Elsőre nem tűnik bonyolultnak.
Na jó, nagy volt a szám, az egyes számú kérdésre kapásból nem tudom a választ. Hm, a másodikra sem.
A közben mellettem körmölő Zach-re nézek.
- Figyu, mi a kettes...? - suttogok és megbököm a könyökömmel.
Hasonló módszerrel lepuskázom róla az egyesre adott válaszát is.
Szerencsére a többi három gyógykérdés, azokkal könnyedén elbánok. Bár a harmadik okoz némi fejtörést. Ragozzam, nem ragozzam? Hány betű is...?
Nekem, ennyi, beírtam mindent. Ha nem jó, hát mindegy, a versenyt valszeg úgyis elbuktam már a denevéreknél. Vagy nem arra megy a játék, ki hány csokit gyűjt? Jól informált vagyok, látszik.
Még megvárom, Zach hogy áll, hátha eszébe jut, hogy az egyes mégsem az, vagy ilyesmi.
Körülnézek, a többiek hogy állnak. Van, aki szinte a kiosztás utáni következő pillanatban már vissza is adta a megoldott papírt. Levita ide vagy oda, kicsit hülyének érzem magam, hogy van, amit én nem is tudtam fejből, ezek meg ilyen simán kivágják.
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. november 4. 15:01 Ugrás a poszthoz

Zach

Micsoda? - nézem a választ a másodikra. Soha nem jutott volna eszembe. Vagyis mintha tavaly halloween tájékán tanultunk volna erről angolórán (volt egy ilyen rész az angolkönyvünkben, ami a halloweenről szólt), de az már rég elszállt. Most, hogy látom, tényleg, dereng valami egy ürgéről... de nem... nem emlékszem semmire.
Ez ki se jön. Vagyis... hogy kell ezt írni? Na mindegy, jobb ötletem úgy sincs. Lekörmölöm Zach megoldását, benyomorintom az adott helyre.
Zach készen van, együtt összehoztuk. Odaadom neki a lapomat, adja be azt is. Miután visszajön, már nyitnám a számat, de megelőz.
- Úgy ment, mint neked - vigyorgok rá. - Ugyanazt írtuk. A kettesre sose jöttem volna rá.
Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy úgy kell írni, ahogy az adott helyre kifért, de hát ő ért hozzá, az ő hagyományuk. Vagy mi. Viszont ha nem jó a megoldás, könnyen lebukhatunk puskázásért. Aztán bezárnak egy vasszűzbe halloween alkalmából, vagy ilyesmi. Király lesz!
Na, de elhessegetem ezt az apróságot, hogy milyen lett a feladat. Amíg nem jön a harmadik forduló, lecsapnék a témára, hogy mi a frászt keres ez a gyerek a Rellonban a Levita helyett.
- Hogy ker...
A franc! Nem ez a legjobb hely a beszélgetésre, mert már mondja is a játékvezető a következő feladatot. Ránézek Zach-re. Vagyis csak Zach maszkjára. Kicsit furcsa így, halálfalóként beszélgetni vele.
- Miért kell ehhez együtt dolgoznunk? Mi a jelentősége...?
Aztán a többieket figyelem, megindulnak-e tököket kutatni, vagy tényleg valami stratégiát akarnak kidolgozni.
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2012. november 4. 15:02
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. november 4. 18:01 Ugrás a poszthoz

Niki, szintén isten(nő)ség.:D

- Azért nem is átkoztak volna meg, de ha lőttem volna tíz gólt zsinórban, azért már talán - vigyorgok. Én nagyon is el tudom képzelni, hogy a Rellon szétszedett volna dühében.
- De ez mondjuk nem fordulhatott volna elő, mert a terelőség jobban tetszett. És ha egy rellonost izomból lecsapok a seprűről, azért már tuti kijárt volna egy jó kis átok a folyosón - most nevetek az ötleten, de legörbülne a szám, ha tényleg megtörtént volna a dolog.
- Hát mi miatt kaptál? Fogom a célzást a mondatában. A következőkben asszem meg is válaszolódik a dolog. Kezdem úgy érezni, hogy Niki valami botrányhőssé nőtte ki magát, míg nem voltam a suliban. Talán rosszul választottam? Már a katasztrófális mugliismeretórán is elgondolkodtam ezen egy pillanatra. Az arcát fixírozom. Most egyáltalán nem tűnik olyannak. Békésnek, kedvesnek látom. A magyarázata valamelyest javít azért az összképen. És különben is, ha mugliismereten és jóslástanon nem is, lehet, hogy a kviddicsben igaza volt. Hiszen nyilván nem ő egyedül elégedetlenkedett.
Biztosan kellemetlen ez a téma, úgyhogy próbálom gyorsan félresöpörni.
- Néha? Okosabb nálad? - nevetek a képtelenségen. - Először is: örültem, hogy egyáltalán átengedtek az osztályozón, és most másodikos lehetek, nem kell ismételnem. Másrészt: igazán nem kell engem dicsérgetned, már amúgy is kedvellek.
A Felagundos jellemrajz még nem győzött meg teljesen.
- Majd figyelem a pasast - ígérem meg azért, de kételkedem, hogy hirtelen kiderülne róla, mégsem olyan szemét, mint ahogy generációk óta mindenki ismeri. Szilvi a mai napig borzongva mesél a bájitaltanórákról.
- Cserébe te előlegezd meg a bizalmat Kékessynek!
Rédeyt és a mugliismeretet inkább meg sem említem. Nem akarom elrontani a hangulatot, és főleg nem akarom hallani, hogy vélekedik utólag az esetről. Attól tartok, nem tetszene, amit hallanék.
A teám fogyóban van. Egyetlen teáról volt szó, de úgy érzem, nem sikerül rosszul ez a találkozó, miért ne lehetne folytatni? Nem reagáltam a fizetős megjegyzésére, de nem tervezem engedni, hogy ő állja a fogyasztásunkat.
- Nem kérsz még valamit?
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. november 5. 19:25 Ugrás a poszthoz

KisBogár

- Akkor megnyugodtam, ha csak kétballábas vagy. Csak nehogy kigáncsolj véletlen.
A nem túl szerencsés kérdésemet végül válaszra méltatja, amin meglepődök, ugyanis tényleg elég szánalmasra sikerült. És a meséjéből megállapíthatom, hogy normális.
- A Kurdi tesók. Ők levitások - mondom, de ezt nyilván ő is tudja, hiszen az egyikük a legjobb barátja. Mostanában én sem láttam őket. Lehet nincsenek is a suliban, talán a családjukkal vannak.
Szóval épp fellélegeznék, hogy mégis százas a csaj, de a történet érdekessége csak eztán jön.
- Jesszus! Egy tanár haját?! - elképedek, a kés megáll a kezemben. - Azt mondtad, csak kétballábas vagy!
Muszáj kinevetnem a lányt, pedig tényleg, tényleg próbálok komoly maradni. Véletlenül leégetni? És ezért miért csapták ki?
- De az órai anyaggal foglalkoztál, nem? Ha valaki bénán varázsol, arról igazából nem tehet. Miért vágtak ezért ki?
Sejtem, hogy van itt még valami. Ha egy diákét akarta, de egy tanárét sikerült, az is véletlen, de az meg is érdemli, hogy kicsapják.
Aztán áttérünk rám. Végre valaki, aki nem fél rákérdezni.
- Egyáltalán nem nehéz. Technikailag például sokkal könnyebb itt, mint otthon. A muglik között egyedül kell bénáznom a verdámmal, itt a kastélyban viszont az igazgató elintézte, hogy a lépcsőzés helyett egyszerűen lebeghessek.
Arról mélyen hallgatok, hogy a dolgot apró szárnyacskákkal oldották meg a kerekeknél. Übergáz, úgyhogy megkértem az Öreget, varázsolja már legalább láthatatlanná, ha már muszáj mini angyalszárnyakkal megoldani a repülést. Ilyen hálátlan kis mitugrász vagyok, bizony.
- Amúgy meg... senki nem beszél a dologról, mintha próbálnának tapintatoskodni. Engem inkább ez bosszant. Ha az emberek bámulnak a folyosón, de nem merik megkérdezni, hogy "mi lett veled, öreg?" Csak bámulnak, és ha odafordulok, elkapják a tekintetüket. Aztán lehet, hogy ez csak paranoia, simán előfordulhat. Mindenesetre te vagy az első, aki felhozza a témát.
- No, akkor vályúhoz! - mondom, amint ő is kész a paradicsommal és én is a hagymával.
Két zöldséges tálat tudok felvenni az egyik kezembe, és szervírozni az asztalhoz. Egy párral  neki kell segítenie. A zsemlék és a hús már a helyükön, Narancs hozza az általam kikevert tejfölös-titkoshozzávalós szósz mellé a sima ketchupöt, mustárt, majonézt.
- Akkor... - szólalok fel már az asztal mellől - megkóstolod a híres-neves NX-6-ost, vagy rendelkezel saját hamburger-építési tervvel?

Ki nem hagyta volna a szépen felkonferált hamburgeremet. Kicsit nagyra sikerültek a zsemlék, én pedig nem sajnáltam az anyagot sem belőle, úgyhogy majd lefordultunk a székről, mire elfogyott a kaja, de ilyen étket nem hagyunk romlani, úgyhogy el kellett kopniuk.
Már késő éjjel volt, ezért a lovagiasságot félretéve nem kísértem el a házáig, hanem a konyha előtti búcsú után felcaplattam egy emeletet, és a szokásos átjárón a prefik elől besuttyanhattam a klubhelyiségbe.
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2012. november 25. 17:24
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. november 8. 08:44 Ugrás a poszthoz

4. forduló

Már értem, miért kellett volna összedolgoznunk. Egy rohadt betűs tököt sem találtam az egész út során. Pedig becsülettel küzdöttem a göröngyös sírok közti utakon. Mivel a többiek ugyanolyan tanácstalannak tűntek, mint én magam, fogtuk magunkat Zach-kel, és elindultunk befelé. Aztán egy idő után szét váltunk, hogy hatékonyabbak legyünk, de én üres kézzel tértem vissza. Mondjuk részemről hamar feladtam. Valahol ott, amikor valami szurokszerű sáros genyában ragadtam (gondolom ez amolyan kedves ünnepi kiszúrásként szolgált, mint a denevérek). Itt aztán tíz percet bénáztam, hogy kikerüljek, végül valamelyik csapattársam szánt meg, és kijuttatott a ragacsból. Legyőzve vonultam vissza a bázisra.
Tovább kitartott, de Zach is töketlenül érkezett meg az oszlopok előtti tisztásra. Senki nem járt sikerrel. Kezdtem gyanítani, hogy ez mégsem volt az az egyszerű keresd meg - hozd vissza játék, ahogy a menyasszony előadta.
A következő feladat nagyon szellemesre sikerült. Büszkén be is firkantom a 7-es számhoz a megfelelő nevet. Ezen kívül hallottam a csajról, aki nemrég halt meg, és kis (kínzó) fejtörés után a neve is beugrott. Az átok kopogószellemet szerintem minden elsős ismeri, aki valaha tévedt már el szűk folyosókon, viszont a vörösekkel gondban vagyok. Ahh, puskázik előttem egy gyerek. Az, amelyik bunkózott Kékessy proffal az első, nemhivatalos jóslástanórámon. Amíg ő félrefordul, én az ő feliratait koppintom le. Na, mindenki jól járt.
Nem is vacakolok tovább, beadom a csajnak a megoldásokkal felírt papírt.
Ahogy elfordulok, átsiklik a szemem egy A-betűn. Az egész tököt beteríti, valószínűleg, aki elment mellette, azt hitte, az a tök arca. Bakker.

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. november 10. 01:47 Ugrás a poszthoz

Halloween
Amanda,
aki még nem tudja, hogy ő bizony Thirteen.:)


Na, még jó, hogy átöltöztem a temetőben. Mire visszaértem a kastélyhoz, már áll a bál, szó szerint. A falubeli mókán az utolsó fordulóban szükség volt zombijelmezemre is, így gyorsan felkaptam, szóval nem kell megtennem a kitérőt a szobámig vagy egy öltözőig, hogy átvedlődjek. Az arcom a felismerhetetlenségig van torzítva, kilóg a hús, itt-ott a csont. Annyira szerencsére nem élethű, hogy fájjon. De annyira igen, hogy biztos lehessek benne, ma nem fogok egy lánnyal sem táncolni, mert halálra rémisztem mindet.
Azért persze benézek, mert egy bálon sem táncol mindig mindenki, ahol pedig happening van, ott meg kell jelennem nekem is. Csak a lúzerek kuksolnak a szobájukban ilyenkor.
Persze az érdekesebbik ajtó vonja magára a figyelmem, amely nem elhagyatott szekrénynek tűnik, hanem szobor áll a védelmében. Áldozzak valamit. A focimezem, bár szakadt és retkes, nem nagyon tudok mit leszedni róla. Lenézek a körmeimre, de épp tegnap vágtam le őket. Végül kitépek egy szálat a hajamból, és azt teszem a tálba. A csokimat nem adom.
A kőfejű megelégszik az adománnyal, úgyhogy mehetek. Ezt olcsón megúsztam. Bár ki tudja, mit csinálnak a bál után a szajréval. Majd jól megvuduznak, aztán nézek.
Amint belépek, egy szellem suhan át rajtam. Fordulnék felé, hogy "bocs", de rajtam röhög az elmebeteg tógás csóka. Ez direkt csinálta!
Inkább gyorsan tovább is haladok, mielőtt hívja a haverjait, és kipécéznek maguknak, hogy engem csesztessenek az est hátralévő idejében. Kár, hogy a zombijelmezem nem elég félelmetes a halottaknak. Legközelebb szellemirtónak öltözöm.
A táncosokat megkerülve először valami nasiért indulok. Ebéd óta (ami igazából estebéd volt, mert mára valaki lezúzta a napot, és az nem kelt fel, úgyhogy egész nap úgy érzem, éjjel van, és menni kéne aludni) nem ettem semmit, úgyhogy első körben betolok az arcomba két bevérzett körmű boszorkányujjnak tűnő süteményt.
Haladnék tovább valami üdcsiért, amikor előttem egy csaj nekisétál az asztalnak. Ha nem tudnám, hogy tilos itt az alkohol, azt hinném berúgott.
Valószínűleg az, hogy az arcom felismerhetetlenségig átalakult, bátrabbá is tett. Így van merszem cukkolni a lányt. Holnap már úgysem ismer meg. Hiszen zsong a kastély a rokkant srácoktól.
- Na, a mai napra elhagyott a szerencséd? Kis Tizenhármas!
Persze széplányokat nem hagyunk a pácban. Igen, hogyne, csúnyákat sem. De ez a macskanő nagyon spórolt a ruhaanyaggal, és volt is mit kidobnia. Aki egy beszólással otthagy egy ilyen nőt, az fogyatékos. Vagy jön érte a nő kétajtósszekrény pasija tíz perc múlva, hogy átformálja az arcberendezését. Azért én csak megreszkírozom a dolgot, a feltételezett nagydarab fickó csak nem bánt egy gyereket, aki már amúgy is kerekesszékben ül.
Előveszem a pálcám, és egy Evapores-szel segítek a lányon, hogy az összes folyadék felszívódjon a ruhájáról.
- Azt hittem, a fekete macskáknak kedvez ez a nap.

Jelmezem
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2012. november 10. 01:50
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. november 11. 00:22 Ugrás a poszthoz

Halloween
Amandarin

A lány először nem veszi a lapot, és épp arra gondolok, milyen hülye is vagyok, hogy így állítok oda bárkihez, és miért hiszem azt, hogy az illető majd bírni fogja a fejem... de végül mosolyog, úgyhogy megnyugodhatok. Vagy mégsem sértődött meg, vagy ez a gyilkolás örömének elébe tekintő elégedett mosolya csupán. Viccelek.
Tényleg milyen szerencsétlen! A ruháját bekapja a két vas a székemben elöl. Ilyet még sosem csinált. A lány tetszik neki. Segítek kiszabadulni a kismacskának, ő pedig egyrészt szabadkozik, másrészt jelzi, hogy nem orrolt meg korábbi szavaimért.
- Ha mégis rám akarsz esni, csak szólj, szívesen elfuvarozlak, ahová csak akarod - kacsintok rá. Nagy csajozósnak tűnök, mi? Ha tudnák az emberek, hogy ez mekkora tévedés! Amiket kimondok, és amiket közben belül érzek, homlokegyenest ellentétesek. Talán azért van merszem ilyeneket mondani ahelyett, hogy fülem-farkam behúzva továbbállnék, mert úgy érzem, teljesen mindegy. Mindegy, hogy lejáratom-e magam vagy sem. És bátraké a szerencse - tartja az igaz levitás.
Reflexszerűen a lány mögé nézek, amikor az látszólag indokolatlanul hátrább lép. Egy pillanatra biztos vagyok benne, hogy lesz mögötte valami vagy valaki, amit vagy akit majd ledönt ezzel a mozdulattal. Ő a második kétbalkezes lány, akit megismertem a kastélyban. Vagyis Bogárka csak kétballábas volt, mint tudjuk - derülök magamban.
Amúgy a korábbi megállapításom a külsőmről tévesnek bizonyult. A lánynak bejön a zombi-style.
- Kösz! A tied sem kutya! - sütöm el az ócska poént. De eskü csak véletlen volt, nem tudatosan választottam ezt a szót. Annál kifinomultabb a humorom. Höhö.
No, mivel kalandunk befejeztetett, én tovább is haladnék. Most, hogy a balszerencse macskája tisztes távolságba lépett az asztaltól, először is felmarom az egyik ott álló poharat. Valami zöld trutymó van benne ital gyanánt. Biztosan érdekes íze lesz.
- Megígéred, hogy vigyázol magadra, Tizenhármas? - vigyorgok rá, mielőtt elindulnék valami érdekesség felé. Egy-egy üvegcse áll egy-egy asztalon az egyik falnál. Meg kell néznem, minek köszönhetik kitüntetett szerepüket.
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. november 13. 13:58 Ugrás a poszthoz

Nikike, szédelgős

Piszkál engem, hiszen az nem kétséges, hogy érti a viccet. Még ilyet!
- Olyan jól tereltem, hogy azt már gólként könyvelték el a bírók - lököm ki a képtelen marhaságot vigyorogva.
Tényleg piszkál - vonom le a következtetést, amikor megtalálja a jelenlegi egyetlen gyenge pontomat. Részletesen végigkérdezhetné, mit éreztem a lábam elvesztésétől annak visszanövesztéséig, no meg hogyan kezeltem a megváltozott helyzetemet. Hogy kit szerettem, ki hagyott cserben, ki alázott meg, ki vágott át életem során. Egyik sem hatna meg, de ez a Yarista gyerek nagyon a bögyömben van. Úgy érzem, folyamatosan csatákat vesztek ellene. Tudom, hogy paranoid vagyok, és nem is ismerem, de nem is akarom. Tudni sem akarok arról a nagyképű gyökérről, mégis mindig képbe kerül. Nem csak itt, mindenhol. Kviddicsász, külföldi szerződés, nők, vizsgajegyek...
Persze az egész annyira nem érdekelt volna, de most megint eszembe jut az egyetlen, ami tényleg számított: Niki simán kivonult vele a teremből. Hogy is felejthettem el ezt? Fejre is állhatok, az sem számítana, nem nyerhetek Mr Tökéllyel szemben. Elejtettem egy-egy megjegyzést, amiből kiderülhetne, vajon egyáltalán gondol-e rám Niki úgy, de nem lettem okosabb a válaszokból.
Na tessék. Akkora hatással, de nem mondom meg, pozitív vagy negatív? Meg fogok őszülni. És olyan arckifejezést is vág hozzá, hogy végleg elvesztem a nyomokat. Minden csajon ilyen nehéz kiigazodni, vagy csak rajta?
- Egész végig kabátban ültél, talán azért - világítok rá a nyilvánvalóra, amikor azt mondja, meleg van. Nem túl meghitt kabátban ülni egy teaházban, de megszoktam már, hogy a lányok milyen fázósak, a tanórákon is gyakran ülnek dupla rétegben, ezért nem vettem zokon, hogy nem helyezi kényelembe magát. Most meg melege van.
Kattan, hogy valami baj van vele. Remeg a hangja nevetés közben, és egyik pillanatról a másikra elég rosszul néz ki.
- Hé! Mi a gond? Hé!
Mintha itt sem lenne, mintha valahová mögém nézne, és nem is látna engem, Felényúlok, hogy megrázzam a vállát. Szerencsére ezt az időpontot választja a kidőlésre, mert így el tudom kapni, mielőtt lefejelné az asztalt. És nincs hova tovább. Nem tudok így megmozdulni. Segítségért kiáltok. Azonnal megjelenik a rendelésfekvevős lány. Tehetetlenül nézem, ahogy lefekteti a párnákra Nikit, felpolcolja a lábát, vizet hoz, amit letesz az asztalra, és legyezgetni kezdi az arcát egy itallappal. Én pedig nem tehetek semmit.
A teaház további látogatói tuti minket bámulnak, de nem akarok felnézni rájuk. Odakúszok a fejéhez, de rögtön rámszólnak, hogy hagyjak neki levegőt. Kicsit távolabbról nézhetem csak, ahogy a pincérnő sertepertél.

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. november 13. 22:07 Ugrás a poszthoz

5. forduló, meg a vég

Én még mindig magamban morgok azon, hogy az egész harmadik fordulót elcseszerintettük a figyelmetlenség miatt. Próbálom végiggondolni, miket láttam rövid tökkutató utam során, de nem ugrik be semmi, ami akár betű lehetett volna. Mondjuk a fejem fölé nem néztem.
O-ó. Hallgatom a főnököt. Az ötödik fordulóval lesz egy kis gondom. Egy szerencse, hogy a jelmezem itt van hátul a táskámban. De fel kell vennem, mert anélkül csak egy szerencsétlen félnótásnak fognak hinni a házalásnál. Én legalább is az energiabefektetés hiánya miatt tuti magamra csapnám az ajtót. Azért nem kell pucérra vetkőznöm egy sír mögött. Elég ha magamra veszem a mezt és a gatyát. Elkaptam egy ötödikes levitást, hogy tanítsa meg az átváltoztató bűbájokat, amiket az arcomon kell eszközölnöm, hogy foszló hús hatását keltse. Nagyon durva varázslatok, képtelen voltam magam elvégezni őket, úgyhogy alternatív megoldásként leüzleteltem egy eridonos szakival, hogy csórjon valami löttyöt a szertárból. Valami olyasmit mondott, hogy a futkárlobonc ellentétével, meg... a franc se tudja. Mindegy, szóval ezzel csak bekenem az arcom, és egyből bezombulok, aztán magától elmúlik egy idő után.
Kész is, és még a többiek sem indultak el a faluzaklatásra. A csorda után vonulok én is vissza a temető kijáratához. Még mindig baljós, de a sok emberrel együtt kevésbé tűnik veszélyesnek a hely. A kapuban aztán oszlunk. Nem ismerek senkit a falulakók közül, szóval nekem mindegy, melyik házhoz kopogok be. Elkezdem a legközelebbivel, és haladok egy darabig a soron, aztán mikor megunom, visszafelé a másik oldalon is bekopogok egy-két helyre a csokit vagy csalunkkal. Pontosabban artikulálatlan hörgéssel, hogy tartsam a szerepem. Bár lehet a kerekesszék témánál ezt egy kicsit buktam.
Az egyik helyen egy kislány nyitott ajtót, de rögtön rám is vágta. Mit várt, kiscicát? Ott hoppon maradtam. Jó, bocs, nem vagyok ilyen görény. Tényleg remélem, nem okozok neki rémálmokat.
Azért a legtöbb helyen bejött a zombistyle, többen megdicsérték. Elsők között érkeztem vissza, mert egyedül nem volt olyan izgis a házalás. Csak akkor voltam együtt pár egyéb jelmezessel, ha véletlenül épp egyszerre értünk egy házhoz. Zach elkeveredett valahol még a temetőben.
Jesszus! A kapuban fogadó üdvözlő üvöltés ezúttal tényleg a frászt hozta rám, épp a csokijaimat számoltam a kosárban, amikor meglepett. De most már figyelek az ilyesmikre, és úgy térek vissza az arához. Amint befutnak a többiek, jön is az eredményhirdetés.
Wow! Megnyertem az elméleti részeket! A levitás agy plusz kifinomult puskázási képességek csodákra képesek. Remélem a vizsgákon is hasonlóan könnyen átcsusszanok.
A menyasszony oszlatja a népet, úgyhogy nem is teketóriázom, indulok a bálra.

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. november 20. 13:20 Ugrás a poszthoz

13,
meg így egy hét múlva utólagos bálzárás Angel


Cuncimókus? Ejha, hova kerültem?
- Alex! - kiáltok vissza a vállam fölött, nehogy aztán úgy maradjak meg Tizenhármas emlékeiben, mint Cuncimókus. Az büszkeségem sárba tiprása volna. Tizenhármas, mi? Hogy is mondják? Bort iszok és vizet prédikálok? Na mindegy.
Odaérvén a figyelemfelkeltően elhelyezett bájitalokhoz hamar rájövök, hogy nem nekem való ez a móka. Ki kéne találnom, mi van az üvegben abból, hogy látom a hozzávalóit, meg hogy ránézek a löttyre. Hagyjanak már, majdnem buktam kémiából. Ezen okulva idén fel sem vettem a bájitaltant.
Csalódottan fordulok el az asztaltól, és csak lézengek néha szót váltva egy-egy érdekes kinézetű arccal. Apropó kinézet, van jelmezverseny is, úgyhogy én is leadom a voksomat. Bevallom, nem a legötletesebb jelmezre szavaztam, hanem a legjobb csajra, de ezt úgysem tudja senki. No meg gyanítom, hogy inkább a népszerűség fog nyerni, nem pedig az öltözet.
A bál elején belém kötő szemét görög szellem talál rám épp, és próbálom meggyőzni, hogy húzzon haza, amikor az egyik prefektusunk lép a színpadra. Már vége is a bulinak? A Launak megadott figyelmes csönd szerencsére a kötekedő kísértetet is lehiggasztja. Éljen, Lau! Dupla erővel tapsolok neki ezért a jótéteményért.
Nahát, Zach is előkerült? Megtapsolom a többiekkel együtt, na meg a véres menyasszonyt is a temetőből, ő a bálkirálynő.
Visszaszívom a népszerűségi versenyt. Úgy látszik, bejött a zombi a népnek, harmadik lettem a szavazáson! Menő. Majd még egyszer meg kell köszönnöm az arctorzító bájitalt annak az eridonosnak.
Na, de nem ez a lényeg, hanem hogy vittem a temetős játékot! Pedig az első fordulót jól megszívtam a denevérekkel, viszont úgy tűnik, senki nem tudja olyan jól kombinálni az eszet és a puskázási technikákat, mint egy levitás! Vagy a "csokit vagy csalok" kiskutyatekintetem vált be nagyon a falulátogatáson.
Telibe vigyorgok, ahogy átveszem a csokimat és az utalványomat. Kaja! A Pillangóvarázstól ugyan kicsit elveszi a kedvem az, hogy ott voltam Nikivel a múltkor... na. Szedd össze magad! Ha a teázás nem is jött össze, lesz egy ingyen hónapom gyűjteni a kilókat és a jobb emlékeket az étteremről.
A bolyjal tartok én is vissza a kastély felé. Ez az egész napos sötétség annyira elnyomja az embert, hogy nem kell könyörögni, hogy aludjak végre.
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. december 4. 22:23 Ugrás a poszthoz

Mikulásnapi kívánságdoboz
Ágo

A Kishölgy ma délután agyát eldobva rohant suhant be a klubhelyiségbe a hírrel, hogy a Mikulás előre szólt, hogy idén jön (nagy meglepi). És valaki a Nagyteremben (valószínűleg a Mikulás, ja) kitett egy hatalmas dobozt, amibe bárki bedobhatja a kívánságát, a Télapó pedig igyekszik teljesíteni a kéréseket az ajándékozás napján.
Összenéztünk Ágoval, és leolvastuk egymás arcáról saját gondolatunkat. Szavak nélkül működött a terv: a következő pillanatban már tepertünk, ki-ki a maga szobájába, pennáért, tollért, és a klubhelyiségben fél perc múlva ismét találkoztunk.
Ezután fél órát tököltünk egymás mellett azzal, hogy kitaláljuk, mit is írunk a papírunkra. Elég extrém ötletek is eszünkbe jutottak, és az ezeken való éktelen röhögés eléggé belassította a valódi kívánságszülési folyamatot.
Érdekes, hogy egy ilyen marhaság, mint a mikulásnapi kívánságláda hogy össze tud hozni két embert. Nem sokat beszélgettem eddig Ágoval, maximum sulis ügyekben, vagy pár szót egyebekről, ha a klubhelyiségben összefutottunk. Most viszont összehangolódtunk, és cirka harminc perc alatt mindkettőnk ráteremtette a papírjára a teljesítendő óhajt. Nem írtam a papíromra nevet. A Mikulás úgyis tudja, kinek kell hozni a szajrét. Höhö.
Szóval komótosan lebattyogtunk - hisz' nem osztanak semmit, hanem gyűjtenek -, és kíváncsian dugtuk be a fejünket a Nagyterem ajtaján. Rögtön a bejáratnál ott figyelt egy tényleg nagy piros doboz feldíszítve. Ez várta a fecniket. Már elég papírdarab összegyűlhetett odabent, pedig még csak most jutott el a hír a diáksághoz. Hacsak Hanna reakcióideje nem túl lassú, de hát már meghalt, megengedheti magának... jó, ez paraszt volt. Hanna rendes és lelkes.
Szóval úgy tűnik volt, akinek nem okozott ekkora gondot kitalálni, mit kérjen Mikulásra. Nekem speciel elég sok minden jönne jól; még szerencse, hogy a Jézuskának listát szoktak írni.
Udvarias gyerek vagyok, ezért előre engedem a hölgyet, hogy belehullajthassa szíve vágyát a doboz nyílásába. Nem tudom, mit kívánhatott Ágo, a végeredményt nem közöltük egymással. Én próbálom nem nagyon összegyűrni a "barátnő" feliratú papíromat.
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2012. december 4. 22:27
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. december 20. 15:19 Ugrás a poszthoz

2012. dec. 20. 9:03
Mesterszakácsok
Wood

- Bocs a késésért. Megvannak a dögök - csapom az asztalra a zacskónyi halat, aztán a darált húst is. - Tök rendes volt az úr a hallal, hozzánk vágott kettőt is, úgyhogy nem fog éhezni a nép.
Én voltam a húsfelelős, Wood intézte a zöldségféléket, így a káposztát a töltött káposztához meg a salátát a vegáknak. Nekem van egy ismerősöm a faluban, akivel vagyok annyira jóban, hogy kérhettem tőle halat. Maga szokott pecázni a falubeli tóban, ezeket is ő fogta. Nagyon rendes az öreg.
- Hol tartasz?
Végignézek a konyhai állapotokon. A manók átengedték a terepet erre az időre nekünk. Tegnap volt a karácsonyi bál, úgyhogy ma amúgy is pihenőt kaptak legtöbben, legalábbis nincsenek agyonterhelve a tegnapi lakomát kiegyenlítendő. Gondolom legalábbis.
- Mit csináljak? - full tanácstalan vagyok. Általában, mire én felébredek huszonnegyedikén, a töltött káposzta már réges rég a sütőben van anyám jóvoltából, szóval abban nem leszek nagy segítség, de a halászlé készítéséről legalább van fogalmam, mert például mindig nekem kell lepasszírozni a halat, ha apám nem ér rá. Most kibontom a halas zacskót és elfintorodom. Utálom a hal szagát. Szóval mit is kell ezzel csinálni? - próbálom előkotorni az információt az agyam konyhaművészeti szekciójának egyik zugából.
- Nézted a mézeskalácsokat? Tegnap este megpróbáltam kidíszíteni őket. Hát... van egy-két jó...
Félrehúzom a számat. Nem mondanám, hogy mesterműveket kreáltam éjjel. De csináltam egy League of Legends logót az egyikre. A többi, hát... na, nem vagyok lány, nincs érzékem az aprólékos munkához cukorsziruppal. De az igyekezetet biztosan értékelni fogják a többiek.
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2012. december 20. 17:05
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. december 20. 17:04 Ugrás a poszthoz

- Jaj, hagyd a salátát - szólok szakácstársamra. - Az pár perc alatt megvan, megcsináljuk a végén, de a töltött káposztának sok idő kell, míg elkészül.
Remélem, nem haragszik, hogy "átveszem" az irányítást, de nem tökölhetünk most salátákkal, amikor elég nagy gondban vagyunk a főzés terén. Melyikünknek is jutott eszébe ilyen nehéz kajákat betervezni...? Mindegy, lássunk neki.
- Én a halászlével nagyjából képben vagyok. Tudom, hogy nagyon sok hagyma kell bele. Úgyhogy azzal kezdem. Te meg kapj el egy manót addig, mert a töltött káposztáról fogalmam sincs, csak hogy húsgombócokat göngyölsz káposztalevélbe. És kell pirospaprika bele.
Végül épp mellettem sétál el egy konyhás lényecske, úgyhogy udvariasan megszólítom.
- Elnézést! Ha ráérsz, segítenél nekünk? - vajon megsértődik, hogy letegeztem? - Az a helyzet, hogy szeretnénk vacsorát készíteni a Levita számára a barátommal, de nem tudjuk, hogy kell töltött káposztát csinálni... te esetleg?
A manó kételkedve végigmér engem, majd rápillant Woodra is.
- A kényelmes uraság csak ücsörögjön a székében, majd én megmondom, hogy kell ezt csinálni.
végignézem, ahogy a karon ragadja Woodot és húzza is a kipakolt káposzta felé, és csak tátogni tudok.
Kényelmes uraság?
- Dehát, én...
Hirtelen nem is tudok mit mondani, úgyhogy nem fejezem be a mondatot. Inkább magamban morogva előszedem a hagymát a helyéről - egy hónapja kábé éjszakai hamburgerkészítésre adtam a fejem, és akkor megtudtam, hol tartják a manók a hagymát -, a helyére bevágom a salátát, mert az úgy sem kell egy ideig, minek legyen útban.
Hallom, ahogy Wood a manót faggatja, miközben én szeletelni kezdek a konyhapulton. Amikor ez kész, a hallal kell kezdenem valamit. Undorító. Nyilván le kell szedni a pikkelyeit, úgyhogy fogok egy kést, és megvágom az ujjam.
- Azzzistenit!
Igazából nem fájt annyira, mint amennyire meglepett. Előveszek egy pézsét a zsebemből, de a bucival a hüvelykujjamon meg minden marha kényelmetlen lett, ahogy folyton elmozdul meg átázik a béna kötés. Szóval csak ímmel-ámmal csinálom ezt a pucolás-dolgot, mert nagyon munkás.
- Wood, mit csináljak az uszonyaival? Megeszik azt?
A srác nagyon elfoglalt, ezért mielőtt válaszolhatna, inkább improvizálok. Lecsapom a hal farkát meg a hasán is az uszonyokat. Én biztos nem enném meg.
A hagymát előbb olajban megpirítom, aztán felöntöm vízzel és belenyomom a halakat is. Mellépottyantok a vízmennyiségnek megfelelő halászlékockát. Csalás vagy nem, anyu is így csinálja, és a halászleve mindig isteni.
Ennek már csak főnie kell, majd néha megkóstolom. Megnézem, hogy áll Wood.
- Kell segítség?
Hogy ne kéne. A töltött káposzta sokkal nagyobb szívás, mint egy leves.
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2012. december 20. 19:07
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. január 20. 00:29 Ugrás a poszthoz

Ákos

Sajnos, mióta Morgó gyakori vendég a szobámban - tehát gyakorlatilag mióta csak újra ide járok, ugyanis Morgó már a beköltözésem első hetében igényt tartott a kerekesszékemre és az enyémmel szomszédos ágyra, meg az asztalom aljára pihenőhely gyanánt -, Alia kénytelen volt felköltözni ide, ha nyugtot akart magának. Iszonyú bűntudatom van, hogy a drága pénzen vásárolt baglyomat a bagolyházban kell tartanom, de senki ember fia nem parancsolhat a Levita kneazle-jének. Ha az fennkölten rám fúj, hogy húzzak el a székemből, mert ő bizony oda akar heverni, akkor nincs mit tenni, át kell ülnöm az ágyra, mert őnagysága igényt tart a trónra. Na jó, ennyire azért nem vészes a helyzet. Van, hogy az ölembe fészkelődik, van, hogy elhajtom a szobámból, ha nagyon követelőzővé kezd válni. Viszont be kell vallani, ha még nem gyógyultak be a kezemen lévő sebek, a vadóc Pemzli dührohamainak nyomai, néha nincs kedvem vitatkozni a bestiával, és inkább ráhagyom a dolgot.
Szóval Alia, a baglyom itt lakik az északi toronyban ennek okán, és szerintem ő is neheztel rám. De inkább ez, mint hogy egyszer Morgó szájából szedjem ki a maradványait, ezt biztos ő is megérti.
Ahogy felérek a toronyba, és a lépcső felett való lebegésből újra biztonságos földet érek, több bagoly is a verdámra vagy a vállamra telepedik törődés reményében. A sajátom sehol. Megvakarok két állat és udvariasan visszautasítom az egyik felém nyújtott lábat, amikor Alia is érkezik. Hangjával zavarja el a többit: "ő az enyém, kotródjatok". Illetve csak remélem, hogy valami ilyesmit mond, nem pedig azt, hogy "na, a tékozló fiú visszajött, menjetek odébb, hadd kaparom ki a szemét". Esküszöm, ez a madár úgy tud nézni, hogy az embernek muszáj rosszul éreznie magát. Nem az én hibám, hogy Pemzli a sajátjának tekinti a szobámat!
- Helló, lány. Kéne egy fuvar ennek a levélnek. Lehet rád számítani?
Hiába a lesújtó tekintet, ha igénybe veszem a "szolgáltatásait", Alia mindig szívesen rendelkezésemre áll. Ilyenkor olyan, mint egy kutya. Ha felé se néztél egy hete, de hozod a pórázt, egyből helyre áll a világ, és újra haverok vagytok, egy percig sem neheztel. Alia készséggel tűri, hogy ráhurkoljam a borítékot a lábára.
Anyámnak írok, mert megint kéne egy kis pénz, meg hogy küldje el a konzolomhoz a másik akksit, mert ezt már szétcsesztem a próbálkozásaimmal. Azzal vacakolok az utóbbi hónapokban, hogy valahogy életet leheljek a játékkonzolomba. Biztos vagyok benne, hogy meg lehet oldani, hogy működjenek az elektronikus kütyük itt a Bagolykőn, csak még arra nem jöttem rá, hogyan. Persze lehet vásárolni jó pénzért mondjuk rúnázott ipodot, de én nem vagyok milliomos.
Mindjárt év vége, és még mindig nem jutottam semmire a munkakeresésben, a faluban nincsenek állások, márpedig én egy 70.000 forintos playstationre gyűjtök, és annak az ára nem a szülinapi ötezresekből fog összegyűlni.
- Mit mondasz, Alia? Megjárod egy nap alatt?
Minél előbb szeretném folytatni a konzolom szadulását.
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2013. január 20. 14:28
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. január 20. 16:16 Ugrás a poszthoz

Ákos

Alia barátságosan megcsípi a kezemet, amire feljajdulok és elrántom tőle, mert épp egy Pemzli-féle forradásba mart bele. Ez a bosszú? Ezután nem is barátkozom az állattal sokat, csak kiteszem a kezem az ablakon, jelezvén, ideje útra kelni, és nem kínozni a gazdit.
Ezután megfordulok, hogy futógurulásban lelécelhessek ebből a trutymóból, de épp ekkor érkezik valaki. Ez az a gyerek, akit azzal a helyes navinés lánnyal láttam bűbájtanról kijövet. Dia. Mármint a lány, a srác nevét nem tudom.
Ahogy végigmér, muszáj felvonnom a szemöldökömet. Megkérdezhetném, hogy nem látott-e még fehér embert, de én is tudom, hogy nem a bőrszínemmel van gondja. Amúgy meg mit rinyálok, eddig az volt a bajom, hogy az emberek itt a suliban gyanúsan nem akarják észre venni, mi van velem. A paranoiám ilyenkor azt súgja, a hátam mögött tárgyalják meg ezeket a dolgokat. Ez a gyerek legalább a pofámba csinálja. Otthon az a fájásom, hogy az utcán szemérmetlenül vizslat a sok idióta. Nekem se jó semmi.
Eztán kérdez, és úgy döntök, kap még egy esélyt, hogy a következő pillanatban rögtön el is rontsa. Vonakodva fogadom el a kézfogását, amit úgy nyújt felém, mintha legalábbis értelmi fogyatékos lennék, nem pedig járásképtelen.
- Dolánszky Alex, Levita, és nem szereti, ha megbámulják.
Annyira koncentráltam arra, amit mondok, hogy nem bírtam megjegyezni a nevét. Ehh, ilyenkor már késő visszakérdezni, és hülyén is jönne ki.
- Ennek itt nagyon mehetnékje van - felelek a postázást érintő kérdésre, és leakasztom a baglyot, ami azóta is a lábát nyújtva áll a kartámaszomon. Nem értem, hogy nem billent még le a kis hülye. Most fogom, és a srác felé nyújtom. - De amúgy mind azért van itt.
Most, hogy megszabadultam a madártól, megindulok kifelé, és a többi, amelyik körülöttem lebzselt is kénytelen felszállni, amivel még több szállingózó tollpihét és kellemetlen szagú légmozgást kavarnak. Mielőtt kiérnék az ajtón a lépcsőhöz, mégis meggondolom magam.
- Figyu, láttalak a héten Diával a folyosón. Ti együtt vagytok, vagy mi?
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. január 21. 23:16 Ugrás a poszthoz

Ákos

Azt hittem, simán tarthatom ellenszenvesnek ezt a gyereket, de durvább a helyzet. Leesik az állam a tudatlanság (butaság?) hallatán. Csak tátogok, de egyelőre nem tudom, mit is mondhatnék. Na jó, kezdjük az elején.
- Nem pihenek. Nem tudok járni.
Látom a fején, hogy nem viccel, tényleg nem érti. Valahogy ettől úgy érzem, mentegetőznöm kell.
- Tudom, hogy használhatnék repülőszőnyeget ehelyett a mugli szerkezet helyett, de már megszoktam, és különben is kellemetlenül érzem magam a levegőben.
Meglep, hogy még nem találkozott kerekesszékessel. Hol élhet? Az rendben, biztos varázslószármazású, de valamennyire képben kell legyenek azok is. Vagy ennyire ritka köztük, hogy valaki nem tud járni? Nem hiszem, hogy ne lenne legalább olyan gyakori a varázsbaleset, mint a sima. Nem csak én lehetek ekkora szerencsétlen. És mire való a mugliismeret? Nem, ilyen nincs, ez egyszerű tájékozatlanság. Ez olyan, mintha én nem tudnék a troli létezéséről, csak mert nem olyan városban lakom, ahol mondjuk lenne troli.
Ez a srác olyan esetlen - tűnődöm - ilyet még nem láttam. Kicsit olyan, mintha kandikamerában lennék. Irul-pirul, mint egy kislány, mióta csak beszélünk; pedig nem lehet sokkal fiatalabb nálam. Viszont legalább pozitív választ adott a Diás kérdésemre. Nem, mintha bárhányadán is állnék vele, még csak a tervezési fázisban vagyok. Nemrég azt a tanácsot kaptam, hogy ne agyaljak annyit a dolgokon. Ha tervezek valamit, döntsem el, mit akarok és vigyem véghez. Ez lesz jövő hétfőn bűbájtan után.
"Akkor örülök" - mondanám neki, de mielőtt ezt megtehetném, látom, ahogy a madár türelmetlenségében a karjába csíp. Tehetetlenül figyelem, ahogy hadakoznak az állattal. Olyan tétlen vagyok, hogy kábé sokkolva állom, ahogy rám esik a srác teljes súlyával, és ebben a lendületben a könyökével pofán is ver.
Az első gondolatom, hogy elharaptam a nyelvem. A második, hogy bár nem haraptam el a nyelvem, kibaszottul fáj. Ha leléptem volna, amikor akartam, és nem fordulok vissza egy kérdésre, kimaradok ebből a helyzetből.
Várom, hogy kikászálódjon a székemből, és ellenőrzöm, átrendezte-e a fogsoromat. Nem.
- Semmi baj - mondom neki fájdalommal az arcomon, az állkapcsomat nyomogatva. Annyira szerencsétlenül néz ki és eddig is olyan szerencsétlen volt, hogy muszáj elnézni neki. De azért nem szerződtettem pesztonkának.
- Akkor én most megyek - jelentem ki rezignáltan, és hátrálok az ajtó felé, mintha még szemmel kéne tartanom, véghez visz-e valami totális katasztrófát azzal a bagollyal. Na jó, azt azért még megvárom, a bagoly megéri-e az indulást biztonságban.
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. január 22. 00:19 Ugrás a poszthoz

Medárda

Mióta belerázódtam az itteni iskolaéletbe, átvedlettem valamiféle szorgalmas kisidákká. Magam sem gondoltam volna ezt akkor, mikor újra visszatértem bagolyköves diákként év elején. Ha a mugli iskolai teljesítményemet és szorgalmamat nézzük, alulról vertem a közepes szintet. Nem mondom, hogy hejj de mintagyerek lettem itt, de sosem hiányzom az órákról, megcsinálom a házijaimat, vagy legalább is keresek valakit, aki megcsinálta, ha magam nem boldogulok vele - szerencsére a Levitában mindig akad ilyen ember.
Szóval normálisan nem szoktam ellógni tanórát, de most muszáj volt egy kicsit idejönnöm dúlni-fúlni. Már nagyon várom a tanév végét, ami szerencsére egyre közeledik, ugyanis ha több mugliismeretet kell átvészelnem Palarnnal, megfojtom, és akkor bizony kicsapnak. Azóta a bögyömben van, mióta repüléstanon lenézett rólam egy jó megoldást, és ő kapta érte a pontot, mert ő mondta meg először a tanárnak. Persze én is hülye vagyok, miért írtam le a számolás eredményét egy papírra, miért nem böktem ki egyből? És különben is, mi a francnak mentem repüléstanra, mikor szemmel láthatóan nem fogok tudni seprűn lovagolni, ameddig (és nem ha!) meg nem javul a lábam, így értelme sincs arról tanulnom, hogy kell repülnöm és mik a kviddics szabályai.
Amikor meg megkapta a max pontszámot mint első helyes megoldó, véletlen sem szólt volna, hogy az én eredményemet olvasta csak fel. És azóta is minden közös óránkon hallgatnom kell a nagyképű szövegét...
Jó, lehet, hogy irigy vagyok egy kicsit. De ha a helyében lennék, az én arcom tutira nem lenne ekkora, mint az övé.
Különben is, mit agyalok már ezen? Csak magamat bosszantom vele. Nem esik útba és utálok a székemmel lépcsők felett lebegni, de kivételt teszek most azért, hogy kiléphessek az erkélyre. Csak egy pulóver van rajtam télvíz idején, de annyira fűt a düh, hogy nem érzem hidegnek a levegőt, sőt. Legszívesebben megszabadulnék a pulóveremtől is, hogy teljesen lehűlhessek.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Dolánszky Alex összes RPG hozzászólása (156 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 » Fel