Isidor a napokban felfedezte a tanulószobát, ahol nevéhez illően kitűnően lehet tanulni, köszönhetően a megnyugtató, csendes környezetnek. Ezt a helyiséget még nem ismerte, amikor idejárt régebben, valószínűleg tehát ezt utána alakították ki, hogy ő elment. Persze az sem lehetetlen, hogy már akkor is megvolt, mikor ő idejárt, csak épp nem vette észre, egy év alatt közel sem tudta felfedezni teljes egészében a kastélyt. Most a többiektől hallott róla és miután kicsit kérdezősködött tőlük, hogy mégis hol s merre keresse, egész könnyen megtalálta. Próbálna tanulni Iza és Evelin párosához közel, de sehogy nem megy a fejébe a tanulnivaló több okból is. Egyrészt nagyon meleg van, nehéz ilyenkor tanulni, másrészt a mágiatörténetet sose szerette, márpedig ezt is valamikor be kell pótolnia. Harmadrészt rá se kellett néznie ahhoz Izára, hogy rájöhessen, valami bizony nyomja a lelkét szegény lánynak. Evelin próbálja vígasztalni, szóra bírni, láthatóan nem sok sikerrel, ezért neki új, picit gonoszkásabb ötlete van. Gyorsan előhúzza a pálcáját, és halkan elsuttog egy varázsigét. -Rictusempra! Ha sikerül a varázsige, Izának olyan érzése támad, mintha csiklandoznák. Ő ugyan nem láthatta a tettest, mivel háttal ül neki, de ha épp odafigyelt, van rá esély, hogy Evelinnek sikerült rajtakapnia. A pálcát azonban természetesen azonnal helyére teszi, miután sikerült a csíny, és megpróbál úgy tenni, mintha mi se történt volna.

Isidor figyeli Izát és Evelint, és azon töpreng, mivel lehetne Izát kibillenteni ebből a búskomor állapotából. Végül is eszébe jut egy csíny, ami sikeres, és bár Evelin észreveszi, hogy ő tette, nem reagál rá semmit csak Izával együtt nevet. Ami viszont ekkor következik, attól leblokkol és hirtelen nem is tudja, mit tegyen. Ő csak megcsikizni akarta picit Izát, de nem ennyire brutálisan... Iza a karjába harap, amiből vér jön és az asztalt markolja. Izának nem jut eszébe az ellenátok, Isidor pedig annyira le van blokkolva a műve láttán, hogy egy ideig neki sem. ~Isidor! Gondolkodj! Mi az ellenátok? Tuti, hogy van és tanultátok is!~ Végül feldereng az elméjében, mint egy fénykép a Sötét Varázslatok Kivédése tankönyvének egyik oldala, amin a Finite szerepel. A gond az, hogy ez másodikos tananyag és nem volt alkalma szakszerűen, órán gyakorolni... A Rictusempra valószínűleg azért sikerülhetett, mert akkor már itt volt, mikor gyakorolták. ~Gyerünk, Isidor, menni fog!~
-F... Finite! Mondja először halkabban, bátortalanul, de a lány kínjai ettől még nem szűnnek meg, legfeljebb csak enyhülnek. Végül erőt vesz magán, feláll, kihúzza magát, a lányra tartja a pálcáját és hangosan kiáltva kimondja az ellenátkot:
-FINITE!! Remélhetőleg sikerült annyira összeszednie magát Isidornak, hogy ezúttal ténylegesen használ is az ellenátok és végre elmúlnak Iza kínjai. Most már nem érdekli, hogy lebuktatja magát, felvállalja a tettét. Odarohan a lányhoz, és ijedt, aggódó hangon szólítja meg.
-Úristen... Iza! Ugye jól vagy? Bocsáss meg, én voltam. De... hidd el, nem ezt akartam. Nem is... nem is tudom, mi ütött belém. Lenéz a kezére, és látja, hogy az bár véres, de talán kibírható, nem lesz baja. -Szerencsére úgy látszik, komoly bajod nem történt. Szeretnél felmenni a gyengélkedőre? Hogy érzed magad? Kérdi bűnbánó arccal, lesütött szemmel és úgy várja, hogy a két lány rázúdítsa a dühét, abszolút jogosan.

Isidor elszörnyülködve nézi műve eredményét. Egyszerű csínyt akart, kicsit megtréfálni háztársát, erre sikerült megkínoznia. Odarohan megnézni, hogy jól van-e, mikor feloldotta az átok alól, és várja, hogy lehordják a lányok a sárga földig, de ilyesmit nem kap. Evelin elrohan kötszert hozni.
-Nem mész sehova! Itt maradsz segíteni! Kiáltja utána szigorú hangon parancsolva. Alap esetben nem szokott parancsolgatni a társainak, de vészhelyzetben nem nagyon szokott törődni az illemmel, inkább a helyzetet próbálja megoldani. Evelin azonban kirohan, állítása szerint kötszerért. ~Mit gondol ez a bolond lány? Miért akarom Izát a gyengélkedőre vinni?~ Gondolja magában egy fejcsóválással, aztán Izát veszi szemügyre.
-Nem! Iza! Ébren maradsz! Nehogy elájulj nekem! Mondja kétségbeesve, mikor látja, hogy a lány elkezd mélyeket lélegezni, de aztán nekiesik az asztalnak és a földre csúszik. A tanulószobából sokan elfutnak, nyilván nem bírják a vért. ~A gyáva, alamuszi alakok. Menekülnek, mint patkány a süllyedő hajóról. Ahelyett, hogy a társukon segítenének. A többiek meg csak bámulnak.~ Lehajol Izához, ellenőrzi a pulzusát, a szájához teszi a fülét, hogy hallja a lélegzetét, majd miután meggyőződik arról, hogy csak az eszméletét vesztette el, megpróbálja felvenni a lányt a földről. Iza véres csuklóját a mellkasára helyezi, majd a saját bal kezét a háta mögé, a jobbat pedig a térde alá és úgy próbálja felemelni. Szerencsére nem túl nehéz a lány, simán elbírja egyedül is, de azért jobb lett volna, ha itt marad Evelin, mert így most egyedül kell átcipelnie az egész kastélyon, a keleti szárnyból a nyugati szárnyba. De nem sokat habozik, ha már felvette, kimegy vele a szobából és elindul a gyengélkedő felé.
~Ezért mit fogok kapni. Rögtön az első hetemen bajt csinálok. Nekem teljesen elmentek otthonról.~

Ejnye, Kiva, rossz az, aki rosszra gondol.  

Isidor mikor kijön a tanulószobából, nem soká szembefut Evelinnel, aki egy csomag kötszert hoz magával. Át is adja a srácnak és Izabella hogyléte felől kérdezősködik, miközben kifújja magát a nagy futkosás után. Isidor viszont csak elhúzza a száját.
-Elvesztette az eszméletét, szóval azzal sajna hiába fáradtál. Egyrészt nem is tudok vele mit kezdeni, nem értek az elsősegélyhez, másrészt különben sem érünk most sokat vele, annál nagyobb baj van. Mondtam, hogy ne menj sehova. Inkább fogd meg a lábát és vigyük a gyengélkedőre, de nagyon gyorsan, mielőtt... ~mielőtt meglát minket valaki.~ Fejezi be magában a mondatot, de már későn, hisz Keikot látja meg közeledni feléjük. Máskor örül a lánynak, jó fejnek tartja meg minden, volt alkalma megismerni pl a kviddicsedzések közben. Azonban a lány egyben prefektus is, és ez most számára nem túl sok jót jelent. ~Hogy ennek is most kell erre járnia... Gondolja dühösen és lesüti a szemét.
-Szia, Keiko. Gyere velünk a gyengélkedőre, útközben mindent elmesélek. Mondja egy nagy levegő után. Haladniuk kell, egyrészt Iza miatt is, hisz valószínűleg egyikük sem tudja, mit kell ilyenkor tenni, másrészt ő sem bírja a végtelenségig tartogatni a lányt. Megindul a gyengélkedő felé, remélhetőleg Evelin segítségével és úgy magyaráz Keikonak.
-Én voltam. Volt egy hülye ötletem... Kezdi makogva, hisz eddig még soha nem tett rossz fát tűzre, nem tudja, mire számíthat ilyenkor. Talán pontot nem fog levonni tőle Keiko, elvileg a prefektusok azt nem tehetik meg, de más egyéb "jó mókát" még kitalálhat. Végül egy újabb nagy levegő után nekikezd a magyarázatnak.
-Úgy volt, hogy Iza teljesen le volt lombozva, már-már depressziós volt. Én mögötte ültem egy ideig a szobában, Evelin próbálta vígasztalgatni. Láttam, hogy nem sok sikert ér el, bármit mondott neki, még csak válaszolni sem akart, nem lehetett vele mit kezdeni. Ekkor jött az a hülye ötletem, hogy megcsikizem egy átokkal. A Rictusemprát használtam. De... esküszöm, nem gondoltam, hogy ez lesz belőle, én nem ezt akartam! Az átok valószínűleg túl erősre sikerült, olyan volt, mintha kínoznám. Nem is értem, hogy sikerült ilyen erősre, hisz még csak most tanultuk nem régen. A kezébe harapott, a másikkal fogta az asztalt. Kétszer kellett megpróbálnom a Finitét, mire sikerült megállítanom az egészet. Odamentem hozzá megkérdezni, hogy jól van-e, de nem válaszolt semmit csak összeesett és elájult. Evelin elrohant kötszerért, én kihoztam a teremből és... és ennyi volt. Természetesen vállalom a felelősséget azért, amit csináltam. Meséli és a végén a lány szemébe néz. Abban csak őszinteséget láthat, semmi nyoma benne hazugságnak. Épp eleget követett már el mára, nem akar még egy prefektust is átverni, aki ráadásul közel is áll hozzá, már-már barátja.

Isidor épp a bejárati csarnokban várakozik, úgy tudja, hogy egy új diák fog érkezni nem sokára. Miközben várakozik, a piknikező tisztáson történt események járnak a fejében. Egyelőre nem tudja, pontosan hányadán is áll Evelinnel. Még alig találkoztak, de máris nagyon is magához közel állónak érzi a lányt. Ha most válaszolnia kellene arra a kérdésre, hogy csak erős szimpátiát érez-e iránta, esetleg barátságot, esetleg valami többet, tuti nem tudna egyértelmű választ adni rá, esetleg kitérő választ, valami olyasmit, hogy "bármi lehetséges". ~Azt viszont be kell ismerned, hogy feltűnően csinos.~ Érvel magának, és rá is bólint, ez minden bizonnyal igaz. Révedezéséből az ébreszti fel, hogy elbotlik egy halom csomagban és hasra is esik. Gyorsan feláll, és ahogy körülnéz, megpillantja a közelben a csomagok tulajdonosát is, az új diákot, amint épp egy almát majszol.
-Üdv a Bagolykőben. Isidor Slusser vagyok, Levita. Segítsek vinni a cuccaid? Kérdi, de a választ igazából meg sem várva elkezdi magára felpakolni a könnyebb holmikat, a nagy zöld táskát pedig megbűvöli.
-Mobiliarbus! Mondja ki a varázsigét a táskára mutatva, mire az felemelkedik a földről és követi Isidort, amerre megy.
-Na és te honnan jöttél? Miért választottad épp a Bagolykövet? Milyen volt az utad? Ugye eridonos vagy? Én ugyan levitás vagyok, de sejtem, hogy merre van a klubhelyiségetek, beengedni viszont nem foglak tudni, meg kell várnod valaki mást, aki segít. Addig viszont nagyon szívesen elkísérlek és várakozok veled, ha szeretnéd.

A jelek szerint Zoé észrevette a szerencsétlenkedését, pedig pont azt szerette volna, ha nem ég le rögtön az első pillanatban az új diák előtt... Rájön az ötperc és elhalmozza kérdésekkel szegénykét, aki enyhén szólva meglepődött arccal néz rá. Összeszedi magát és leáll a kérdésekkel, odafigyelve Zoéra.
-Hát... rendben, akkor ezt például viheted. Nálam egyébként is elég furin néz ki. Mondja, mikor végignéz magán, hogy valójában miket is cipel és döbbenten látja, hogy egy rózsaszín retikült is a vállára lógatott a nagy kapkodásban. Most rajta a zavarodottság sora és pirulva átnyújtja a lánynak a retiküljét, amiben nyilván a személyes holmijai vannak.
-De mást nem kell vinned, biztosan elfáradtál az úton, én meg pont azért jöttem eléd, hogy segítsek. Meghallgatja a válaszokat a kérdéseire, és nagyokat bólint mikor azt mondja, hogy majd kiderül, hogy jó választás volt-e.
-Veszprémről nem sokat tudok, csak hogy hol van meg hogy "A királynék városának" hívjátok. Én Németországból jöttem, Düsseldorfból. És... biztosíthatlak róla, hogy ez egy kitűnő választás volt a részedről. Én már negyedikes vagyok, és nagyon megszerettem az iskolát az évek alatt. Szerintem simán van legalább olyan, mint a Roxfort, egyesek szerint még jobb is. Tanulni biztos, hogy rengeteget fogsz és a társaság is jó.
Zoé beszámol az útjáról, mire ő halkan felnevet, mert eszébe jut a legutóbbi visszaútja az iskolába otthonról.
-Igen, ismerős a dolog. Én is vonattal jöttem, csak nem Veszprémből, hanem Düsseldorfból. Az egy "picit" messzebb van. Sajna nem volt pénzünk repülőre, a vonat olcsóbb volt. Csak az volt a hátránya, hogy cserébe 16 órát kellett utaznom. Az sem volt épp a legkellemesebb, leginkább olvasással, ismétléssel töltöttem. Egy évet ugyanis otthon kellett lennem, csak nemrég érkeztem vissza.
Magyarázza a saját sztoriját, majd Zoé váratlanul megtorpan. Kérdően néz rá, ő pedig elmondja, hogy úgy érzi magát, mint Alice csodaországban és hogy elfáradt.
-Persze, lassíthatunk. Ha minden igaz, a klubhelyiségetek a második emeleten van, ahova az a lépcső vezet fel. Mutat előre, és egy pár méterrel arrébb látszik egy hosszú lépcsősor, aminek az ő helyükről csak az alja látszik. Minden bizonnyal elég sok van belőle, míg felérnek a másodikra...
-Szeretnél leülni? Vagy ha gondolod, körül is nézhetsz itt. A csarnokban van a kviddicskupa meg a házkupa, láthatod a pontjainkat, a hirdetőtáblánkat, illetve bemehetsz a nagyterembe, ott tuti van kaja, ha netán éhes vagy. Mutogat a megfelelő irányokba, akár egy idegenvezető.

Alice
Isidor épp a réten sétálgat fel-alá, miközben varázsigéket mormol az orra alatt meg pálcamozdulatokat gyakorol. Odafent, a klubhelyiségben nem bírt már maradni, túl sok ember vette körül, túl sokan látták, hogy mit össze szenved a gyakorlásai során. Odabent már majd felrobbant, annyira ideges a közelgő vizsgák miatt. Eddig nem érezte, hogy milyen közel is vannak már, de most már egyre inkább. Pár hét és eljön a vizsgaidőszak, ő meg itt ül nyakig pácban, sokkal kevésbé mennek neki a dolgok, mint szeretné. Úgy döntött, a szabadban folytatja, addig is kicsit kiszellőzteti a fejét meg talán kevesebben látják.
-Levicorpus! Kiáltja csak úgy a vakvilágba idegesen. Ez az egyik varázslat, ami a legkevésbé megy, az önként jelentkező "kísérleti nyulak" közül egy sem akart tisztességesen felemelkedni fejjel lefelé. Pechére eltalál egy elsős diákot vele és ezúttal ráadásul sikerül is a varázslata, pedig nem is akart igazából varázsolni, csak méregből lőtte. Az elsőst minden bizonnyal jól meglepi majd a dolog... Most viszont megint bajban van, mert most kellene az ellenátok, amivel elengedhetné szegény lányt. Jajj istenem, mi is volt az, mi is volt az... Gondolkodik lázasan, majd szerencsére eszébe jut a megoldás.
-Liberacorpus! Ez a varázslata is sikeres, a lány kiszabadul a fellógatásból.
-Bocsi. Ne haragudj. Nem volt szándékos... Ugye jól vagy? Kérdi aggódva, nem akar megint bajba kerülni tiltott párbajért, mint a múltkor Izával.

Alice
Isidor véletlenül fellógatja fejjel lefelé Alice-t, de mielőtt nagyobb baj történne, sikerül megoldania a helyzetet. Legalább biztos lehet benne, hogy ezek most már biztosan menni fognak a vizsgán. Alice ekkor feltesz egy furcsa kérdést, hogy bántotta-e valaki. Kérdőn, furcsállkodva néz rá.
-Hát ezt hogy érted. Engem nem bántott senki, én bántottalak téged, de azt is csak véletlenül. Mondja értetlenül, majd még inkább elkerekedik a szeme, mikor a lány bizonyos manókat emleget. Lehet, hogy hiányzik neki egy kereke? Vagy csak viccel? Gondolkodik magában és végigméri a lányt, hogy mi is legyen a véleménye róla.
-Manók? Manók nem léteznek... Legalábbis olyan, ami meg tudná szállni a fejem. Amik léteznek, azok házimanók, de azok ártatlan kis lények, a légynek sem ártanának, sőt. Nagyon szorgosak, a kastélyt takarítják, mosnak, főznek ránk meg ilyesmi. Nem egészen értem, mire gondolsz. A lány megjegyzi, hogy nagyon vicces volt, erre ő is elneveti magát.
-Köszi. Ha gondolod, még egyszer fellebegtetlek. Legalább gyakorlok. Egyik átok, ami a vizsgán fog szerepelni negyedik évfolyamban. Egyébként Isidor Slusser vagyok a Levita házból. Mondja immár barátságosan nevetgélve, ezek szerint a lány jókedve ragadós. A kinyújtött kezet pedig férfiasan megszorítja. Aztán eszébe jut, hogy mielőtt varázsolt volna, hallotta, hogy a lány "odafentről" valami ehetőt kér. Erről jut eszébe a táskájában lévő pár szem sütemény. Még a piknikező tisztásról szerezte, ami egy napja volt. Nem a legfrissebb, de talán még ehető.
-Nem azt mondtad, mielőtt megleptelek, hogy éhes vagy? Ha gondolod, adhatok egy kis süteményt. Nem garantálom, hogy nagyon finom lesz, ezt tegnap szereztem, de talán még ehető. Előhalászik a táskájából két darab rétest, az egyiket a lánynak adja, a másikba pedig beleharap, és megállapítja, hogy még tényleg ehető állapotban van. Egy hangyányit ugyan száraz ugyan, de attól még finom.

Keith. xd Te tudod még, hogy mi a fenén kaptunk össze LLG órán? Am én csak viccelődtem ám veled, remélem, tudod. xd

Helyes, nem is kell ám olyankor. Ami azt illeti, én se téged.

Igen, így van. *békejobbot nyújt.*

Kár, hogy nem lehet like-olni a hszeket. Xd

Márpedig igaza van Gregornak. Együtt katasztrófák vagytok. Valószínűleg külön-külön is, de együtt... xd

Vagy tudtak volna egy nyugis órát tartani, odafigyelő diákkal, aki ráadásul rengeteg pontot szerez a házának.   

Jut eszembe: érdekes lenne egy játék Keith és Isidor között. Halálra cikiznék egymást. xd

Hello Evi.

Figyeli a lányt, ahogy elgondolkodik a házimanók mibenlétéről, illetve memorizálja a nevét. Mókás egy látványt nyújt, annyi szent.
-Még nem láttál házimanókat? Ezek szerint mugliszületésű vagy? A máguscsaládokban általában szokott lenni. Persze nem mindenhol, de megszokott. Nekünk is volt, csak szegény meghalt és azóta nem fogadtunk fel másikat... Mondja elgondolkodva. Na igen, ha szegény manó nem hal meg épp mielőtt az édesanyja balesetet szenved, hamarabb visszajöhetett volna az iskolába, hisz akkor nem kellett volna annyit segédkeznie otthon. Alice látványosan megörül a süteménynek, Isidor pedig kitartóan nyújtja neki, míg el nem veszi.
-Ha kérsz még enni, a nagyteremben mindig találsz kaját, vagy a piknikező tisztáson is rendelhetsz a kosaraktól. Mágikusan meg vannak bűvölve, hogy lehessen belőlük csemegézni. Ha gondolod, megmutatom neked, mi merre van... Már feltéve, ha eddig még nem fedezted fel őket. Ajánlkozik és nézi, ahogy Alice odavan a süteményért. Mikor a vizsgák kerülnek szóba, Alice majdnem félrenyel meglepetésében, Isidor viszont kérdőn néz rá, nem egészen értve a csodálkozás okát. Miért? Mire számított, minek tanulunk annyit?
-Jaja, vizsgák, méghozzá hamarosan. Még néhány hét és itt vannak. Jó lesz, ha belehúzol, kicsi lány. Már feltéve, ha másodikos akarsz lenni... Picit későn érkeztél, senki nem várja el, hogy kevesebb, mint egy hónap alatt megtanuld egy év anyagát tisztán pusztán könyvekből. Persze, ha okos vagy, esetleg megcsinálható... De akkor sem lesz semmi baj, ha maradsz elsős, akkor lesz egy éved rendesen megtanulni az anyagot és könnyebbek lesznek a vizsgák. Puskázni viszont tuti nem fogsz tudni, mivel puskázás gátló pennával ír mindenki, azonnal jelez, ha valami csúnyaságon töröd a fejed. Rákacsint a lányra félig viccelődve, félig abszolút komolyan. Negyedikes lévén már megszokta, hogy itt nem sétagalopp a vizsgaidőszak. Alice-nek szegénynek meg látszólag az egyszerűbb dolgok is nehézséget okoznak... De sebaj, majd talán belerázódik, hisz a házi feladatok is jó kis agytornák szoktak lenni, majd megedződik.

Felcsillan a szeme, mikor Alice megemlíti, hogy ő is félvér. Szerinte ez még jobb, mint amikor csak varázsló szülei vannak valakinek, hisz így akkor megismerheti mindkét világot. Persze kivételek lehetnek, mint ezek szerint Alice is az.
-Óh, értem. Ezek szerint te nem is ismerted...? Sajnálom. Kicsit szégyelli magát, amiért felhozta a dolgot, nem illik ilyesmit felhozni olyanoknak, akik nem a saját családjuknál nőttek fel. A helyzetet viszont megoldja, amikor Alice felemlíti azt, hogy kecskévé változtatja őt. Erre elkerekedik a szeme, teljes értékű emberi átváltoztatást még mestertanoncoktól sem nagyon látott, legalábbis attól a néhánytól nem, akit ismer. Bár sejti, hogy itt nem is erről van szó, csak kezdetleges dolgokról, bár akkor is nagy teljesítmény egy elsőstől.
-Kecskévé? Na, erre kíváncsi vagyok. Változtass kecskévé. Mindig is szerettem volna animágus lenni, hát most kapok egy kis ízelítőt. Csak arra ügyelj, hogy tudd is visszacsinálni, nem akarok egész hátra lévő életemben mekegni. Nevet egy jó ízűt a saját viccén, és várja a varázslást, a csodát. Amikor újra meg tud szólalni, észreveszi a bőröndöket, amik a fa alatt hevernek. Valahogy eddig nem vette észre őket, bár tény, hogy a fa valamelyest eltakarta őket. Széttárja a kezét és kissé felháborodottan szól Alice-hez. Persze nem a lánynak szól, hanem az eridonosoknak, akik még csak be sem vitték szegénykét a kastélyba.
-Hát senki nem vitt fel a kastélyba? Nahát ilyet... Biztos meg lehet a véleményed a bagolyköves vendégszeretetről. A prefektusoknak ez lenne a feladatuk. Jó, hogy mondtad, mindenképp jelzem a házvezetőjüknek, hogy nézzen legközelebb a prefektusai körmére. Rosszallóan megtekergeti a fejét, majd elindul a bőröndök felé.
-Nos, ha nem akarsz a szabadban éjszakázni, gyere, felviszlek a kastélyba. Bár mostanában kellemes éjszakák vannak idekint, hideg sincs, és ha nem mész az erdő közelébe, valamelyest biztonságban is vagy az éjjeli lényektől... De célszerűbb lenne azért felmenned a klubhelyiségedbe. Szerencsére vittem már fel eridonost a klubhelyiségéhez. Bemenni nem fogok tudni veled, de meg tudom mutatni, hol van a bejárat. Onnan viszont magadra meg a társaid jóindulatára leszel sajnos utalva... Mondja ismét tekergetve a nyakát, de azért reméli, hogy valaki csak észre fogja venni szegény Alice-t és beengedi a klubhelyiségbe. Mikor látja Alice reakcióját a dolgozatok említésére, nyugtatóan a hátára teszi a kezét.
-Csak nyugalom. Senki nem fog butának nézni, ha nem sikerül. Ezt most valószínűleg bebuktad, de nem a te hibád. Szeptembertől ott lesz az egész éved megtanulni egy év alatt, amit most alig egy hónap alatt kellene. Hacsak nem ugrasz neki máris és töltöd az egész napodat a hátralévő időben tanulással. Ezt viszont nem ajánlom, inkább fedezd fel a kastélyt és mulass a többiekkel. Próbálja nyugtatgatni a lányt. Igaz, ő is nemrég érkezett vissza az iskolába, viszont ő már előre készült a negyedikes tananyagból, jó eséllyel legalább egy elfogadhatót mindenből fog hozni.

 

Katniss

Isidor végre megkapta első hivatalos feladatát. Eddig is szívesen segített az újoncoknak, akár más ház tagjainak is, de így, hogy maga a házvezetője, Dol kérte meg, így egészen más. Picit izgatott, hogy megfeleljen az elvárásoknak, szeretné minél kedvesebben fogadni a visszatérő diákot és minél jobban segíteni neki, amiben csak kell. Úgy tervezi, hogy már a vasútállomáson fogadja Katnisst, de picit elkésik és ő is csak rohangál a fő utcán, így aztán neki is ütközik valakinek.
-Óh, bocsánat, nem akartam. Tudja, sietek, és... Mondja és már futna is tovább, ekkor azonban rájön, hogy ki is az illető. Egy hasonló illető integetett arról a fényképről, amit Dol mutatott neki. Megáll és egy mosollyal fordul a lány felé.
-Akarom mondani már nem sietek sehova sem, mert lehet, hogy megtaláltam. Te vagy Katniss, ugye? Kérdi a biztonság kedvéért. Nem akarja rátukmálni magát, hogyha mégsem ő lenne, elvégre tényleg sietős a dolog, hogy elérje Katniss vonatát.

Katniss Leyla

Észreveszi a lány nyaklában lógó K és L betűt formázó medált, ami akár a nevére is utalhat, már ha tényleg ő az, akire gondol. A lány első mondata után picit elbizonytalanodik, de aztán elmondja, hogy most érkezett Angliából. Erre felderül az arca.
-Áh, akkor mégis téged kereslek. Szóval Katniss Leyla vagy? Szép név, ismerek egy másik Leilát is, de ő nem hasonlít rád... Viszont ha Angliából jössz, akkor tényleg téged kereslek. A házvezetőm, Doléance mondta, hogy jöjjek érted, elkísérni a kastélyba. Már ha nincs ellenedre. Egyébként, szép a nyakláncod. Mondja egy kedves mosollyal, mikor Katniss megmutatja az ékszert. Ekkor észbekap, hogy még be se mutatkozott, és a lány is szóvá teszi.
-Bocsi, én még be sem mutatkoztam. Isidor Slusser vagyok a Levitából, negyedikes. Ekkor megcsapja Katniss parfümének az illata, egész véletlenül egyik kedvence. Ösztönösen párszor aprót szippant a levegőbe, majd visszanéz a lányra. -Viszont szerintem indulnunk kellene. Mutatom az utat, ha esetleg elfelejtetted volna, míg távol voltál. Kacsint a lányra, és már indul is kényelmes sétatempóban a kastély felé.
-Egyébként... Szabad kérdezni, hogy miért voltál Angliában? Valami tanulmányi utat említett Doléance, ha jól értettem. Kíváncsiskodik, bár persze azt is megérti, ha nem szeretne róla beszélni.

Leyla

Isidornak is szimpatikus Leyla, ő is egy gyönyörű lány. Szőke haj, kék szemek, vékony testalkat... Isidor gyengéje. Bár valóban tény, hogy ő a női nem rajongója, gyakorlatilag minden lány tetszik neki... Mikor megemlíti, hogy már volt a kastélyban, elkerekedik a szeme. Ezek szerint lemaradt volna a feladatáról? Végül is a hiányzó csomagok miatt könnyen lehet, hogy valóban volt már...
-Már voltál a kastélyban? Na de... Az hogy lehet? Nekem kellett volna visszakísérnem téged... Valaki más visszakísért? Vagy egyedül mentél? Doléance ki fog akadni, ha megtudja, hogy lekéstem a vonatod... Az órájára pillant, és megállapítja, hogy valóban ez történt. Egy teljes órája megérkezett már az a vonat, ami elé csak most akart szaladni. Valahogy biztos elnézhette... Atya világ, mit fogok ezért kapni Doléance-tól. Megint írhatok büntetőmunkát ezúttal abból, hogy hogyan fogadjunk szót a házvezetőnknek. Miközben ezek a gondolatok forognak a fejében, enyhén elpirult és a nyakát tekergette szégyenében. Aztán megpróbált a lányra koncentrálni, miközben mentek a kastély felé. Katniss megemlíti, hogy tetszik neki a neve, mire még jobban elpirul.
-Óh, köszi. Német vagyok, nálunk eléggé gyakori az Isidor név. A Katniss viszont egyedi, még sosem hallottam. Szép név az is. Összekapcsolódik a tekintetük, pár pillanatig így álldogálnak. Biztos meg fogja Katnisst jegyezni magának, nagyon jó társaságnak bizonyul ő is. Megpróbálja összegyűjteni a fejében, hogy mi is változhatott azóta, hogy Katniss elment, de valahogy nehezen megy a gondolkodás, alig jut eszébe valami.
-Hát... például roxfortosok érkeztek hozzánk nemrég. A vizsgaidőszakig maradnak, most itt vannak látogatóban. Ez a legfrissebb dolog, amiről tudok... Lesznek új prefektusaink meg nemrég lett új házvezető helyettesünk. Más... most nem jut eszembe... Mondja elgondolkodva, miközben Katniss majdnem elesik egy kiálló kőben. Kézen fogja, hogy megtartsa és biztonságosan felálljon, de persze rögtön el is engedi. Azért ez túl gyors lenne még neki is rögtön első találkozásra...

Katniss

Isidor hamar meg is tudja az okát, hogy miért is kerülték el egymást. Szóval a korábbi vonattal jött... hm, ez érdekes. Ezek szerint senkinek sem szólt róla, még Doléance-nak sem.
-Értem már. Nem haragszok rád, csak inkább magamra, hogy elkéstem. De inkább akkor azt mondom, hogy a korábbi vonattal jöttél, és akkor hazudnom sem kell. Magyarázza el a tervét félig Katnissnak, félig magának, és örül, hogy talán büntetés nélkül megússza az egész kalandot. -Ha harmadikos vagy, akkor tényleg nem feltétlenül szükséges a kíséret melléd... De azért remélem nem bánod, hogy veled vagyok. Mondja egy kissé bizonytalanul. Eléggé két értelmű volt a lány utolsó mondata, de azért meri feltételezni, hogy nem arra gondolt, hogy most húzzon el. Annál is inkább, mert láthatóan folytatni akarja a társalgást.
-Igen, német vagyok, ott születtem és ott is lakom, egész pontosan Düsseldorfban. És... valóban szép ország Németország. Rengeteg hegy van, magasabbak, mint itt, Magyarországon, jól lehet síelni. Néhol még nyáron is megmarad a hó. Na meg a Rajna-part is gyönyörű, kettészeli a várost, nagyjából mint a Duna Budapestet. Biztos élvezni fogod az utazást. Hova mész majd pontosan? Hátha ismerős vagyok ott és tudok ajánlani néhány dolgot, amit érdemes megnézned... Elkapja a lány pillantását, ahogy a cukrászdát nézegeti. Gondolkodik picit, majd támad egy ötlete.
-Szeretnél cukrászdázni? Ha gondolod meghívlak valamire... Hátha épp lehet kapni a kedvenc sütidet. Ekkor viszont Katniss megbotlik, Isidor pedig gyorsan elkapja, már csak ösztönösen is, mert szeret segíteni az embereknek. Na meg persze nem akarja, hogy netán eltörje valamijét a lány, ha történetesen szerencsétlenül esne el.
Időközben, ahogy sétálgattak az utcán rájuk sötétedett. Épp mikor segítette fel a lányt, a házakon túl feltűnt Isidornak egy érdekes jelenség. Egy apró, szürkés színű lény szarvakkal. Pár másodpercig dermedten állt, próbálta beazonosítani, hogy mit is lát, majd elmosolyodott, és finoman arra felé fordította a lányt.
-Nézd csak, ott egy mooncalf. Legalábbis annak látom. Ha esetleg ahhoz van kedved, őt is megnézhetjük közelebbről. Súgta Katniss fülébe, nehogy véletlenül elijessze a hangjával. A lánynak pedig ezek szerint lehet választania: cukrászdázás vagy mooncalf vadászat.

Katniss

Csak vállat von arra, hogy kicsit megkavarodtak a dolgok azzal, hogy újdonsült barátja hamarabb érkezett a vártnál. Elvégre katasztrófa nem történt, csak Isidor pánikolt be egy picit, mikor szembesült a tényekkel.
-Semmi gond, tényleg. Biztos megérti majd így Doléance. Lényeg az, hogy megjöttél és egyben vagy, nem falt fel útközben valami vérfarkas vagy efféle. Mondja viccelődve, picit nevetve. Pirulva elmosolyodik, mikor a lány tiltakozóan megrázza a fejét, jelezve, hogy egyáltalán nem baj, hogy vele van. Az egyik hajtincse végigsimít az arcán. Selymes tapintású és kellemes illatú... Megint ledermed és megborzong egy picit, nézi a lány szemeit, aztán visszarángatja magát a jelenbe. Vissza kell magában pörgetnie magában a lány szavait, hogy meg is értse a jelentésüket.
-Szóval Berlin. Ott igazából annyira nem vagyok járatos, csak azokat ismerem, amit mindenki más, a fal maradványait, a brandenburgi kaput, a dómot meg ilyesmiket. Majd ha véletlenül jöttök Düsseldorfba vagy a környékére, találkozhatunk és szívesen elkalauzollak. Ott több mindent tudok neked mutatni, akár olyasmi szépségeket is, amiket egy idegenvezető nem feltétlenül mutat meg. Mellesleg ha érdekel a kviddics és kíváncsi vagy, elmehetünk együtt meccset nézni, anyu tagja a válogatottnak meg a városunk klubjával az első ligának. A cukrászda említésére valami furcsa arckifejezés ül ki Katniss arcára, olyasmi, mintha mindjárt sírna. Aztán persze nem sír, csak Isidor nem tudja hova tenni a dolgot. Eddig jól megvoltak, most csak egy cukrászdát említett, azzal nem valószínű, hogy rosszat mondott volna... Végül úgy dönt, hogy inkább úgy tesz, mintha nem vette volna észre, talán olyasmi dolog, amire jobb nem emlékeztetni a lányt. Helyette az esti fényeket szemlélik, meg mikor Isidor felhívja rá a figyelmét, a mooncalfot. -Gyere akkor, nézzük meg. Suttogja, és óvatos lépésekkel, a tőle telhető leghalkabban próbál a lény felé lépdelni. Félúton megáll és onnan szemléli. Innen már jól látszik, hogy milyen is őkelme. Isidor még sosem látott hasonlót élőben, csak az LLG könyvükben képeken. Sima, sápadt szürke bőre van, és négy lába, amik hatalmas talpakban végződnek, még nagyobban, mint az övé. A fején két szarv látható. A szemét persze nem láthatja, hiszen háttal van nekik, ezért sem vette még eddig észre őket. Ekkor a lény megmozdul és elkezd egy különös táncot lejteni, a fűbe érdekes mintákat rajzolva.
-Na mit szólsz? Ugye szép? Nekem tetszik. Láttál már hasonlót? Én még nem. Suttogja Katnissnak és gyönyörködik a lényben.

Katniss

Isidor nem talál semmi különlegeset abban, ahogy Katniss mondta, hogy mindenképp felkeresi, inkább örül neki, hogy legalább egy programja biztosan lesz a nyárra. Mikor megemlíti a lány, hogy a nyelvtudását akarja ott fejleszteni, felnevet és szándékosan németül válaszol.
-Oh, das ist kein Problem. Ich kann Dir helfen auch, wenn Du es wünscht. //Ó, az nem gond. Én is tudok neked segíteni, ha szeretnéd.// Mondja szép németes kiejtéssel, bár nem egészen irodalmi nyelven, aki tud németül, érzi rajta a jellegzetes tájszólást, ahogy a szülőföldje felé beszélnek. Viszont örül neki, hogy végre itt is megszólalhatott németül és nem kell az angolt vagy magyart erőltetnie. Látványosan ásít egyet, mikor a lány átvált hivatalosba, de persze ő is a lánnyal nevet.
-Semmi baj, csak engem annyira nem kötnek le a nemzetközi találkozók meg a társadalmi szokások... Inkább ismerkedek jófej külföldi lányokkal... mint például te. Próbál bókolni, reméli, sikerrel. Megindul a mooncalf felé, ami egy percre teljesen leköti a figyelmét, majd duplán meglepődik, mikor "valaki" hátulról hozzáér, és mikor rájön, hogy Katniss fúrta a vállába az arcát, hogy elfojtsa a nevetését. Hirtelen nem is tudja, hogy hogy viselkedjen. Végül aztán kitör Katnissból a nevetés, a mooncalf pedig elillan. Arra számít, hogy Katniss tovább indul az iskola felé és ő is elindul arra, azonban hamar rájön, hogy nincs mellette. Megáll és visszafordul, hogy megnézze, mi történt vele. Látja, hogy épp egy könnycseppet töröl le az arcáról. Már az előbb is majdnem sírt... Ennyire rossz társaság lennék? De hisz az előbb még nevetett Gondolkodik összeráncolt szemöldökkel, majd lassan elindul a lány felé. Ha megengedi, leül mellé a padra és barátilag átöleli.
-Mi a baj, Katniss? Mi történt? Valami rosszat mondtam? Bocsi, ha megbántottalak... Nem tudom, mit mondtam, de biztos nem úgy értettem... Tudom, hogy most találkoztunk csak, de... én megbízható srác vagyok, nekem elmondhatod, hogy mi bánt. Már ha szeretnéd... Vagy egyedül is hagyhatlak, ha arra van szükséged. Csak nem szeretem, hogy szomorú vagy. Mondja úgy, mintha tényleg nem most találkoztak volna először, hanem már hosszú ideje ismerték volna egymást. Nem tudja miért, de már az első pillanatoktól kezdve legalábbis jóbarátként tekint a lányra és tényleg fáj neki, hogy így kell látnia.

Alice

Kíváncsian várja, hogy Alice megmutassa a tudományát emberek kecskévé változtatása terén. A lány pár másodpercig látványosan gondolkodik valamin, nyilván azon, hogy hogy is kell csinálni. Mikor azonban meglátja a pálcamozdulatot és hallja a varázsigét, elkerekedik a szeme és ijedten kinyitja a száját.
-Ááá, csak ezt ne! Szedd le rólam ezt a dögöt! A francba, utálom a kígyókat! Fóbiám van tőlük! Mondja teljesen beijedve, és látszik, hogy tényleg fóbiás, még a levegőt is nehezebben veszi. Két karjával összevissza hadonászik, úgy próbálja levakarni magáról az ádáz támadót. Még szerencse, hogy egy egyszerű siklót varázsolt rá Alice, különben már valószínűleg rég megmarta volna, annyit kapálózik. Újabb gondolkodás után szerencsére eszébe jut Alice-nek, hogy hogy kell eltűntetni a kígyót, és az sikeresen el is tűnik, Isidor pedig fellélegezhet, jó mélyet szív a friss levegőből.
-Fú, hallod. Többet ezt ne csináld velem, légy szíves. Mondja kicsit mérgesen tekergetve a nyakát, majd eszébe jut, hogy ez történetesen egy elsős varázslat és vizsgaanyag. Alice ezek szerint mégis csak tehetséges, még ha nem is az jött össze, amit eredetileg akart.
-Viszont van egy jó hírem számodra. Ha kell majd ezt a varázslatot használnod a vizsgán, ez már menni fog, ezt már tudod. Csak lényeg, hogy tudd, hogy mit csinálsz és ne keverd össze a varázslatokat. Akkor menni fog. Kacsint bátorítóan Alice-re, majd odalépked a bőröndökhöz, illetve megemlíti, hogy szól az eridonos hv-nek az Alice-t ért kellemetlenségről. A lány viszont elmondja, hogy mi is történt valójában.
-Ok, okés, akkor nem teszek. Végül is... valamelyest érthető. Némely elsős fél attól, ami rávár odabent, mert hatalmas és régi és különleges meg minden. Bennem is volt félsz, mikor először megláttam, csak én nem figyeltem rá és bementem. Hidd el, hamar meg fogod szokni, csak először ijesztőnek tűnhet. Megfogja a könnyebb dolgokat, a legnagyobb bőröndöt pedig megbűvöli.
-Mobiliarbus! Mondja ki a varázsigét a pálcáját a bőrönd felé tartva, mire az felemelkedik és könnyedén ellebeg arra, amerre Isidor megy. A kis rózsaszín retikült persze odaadja Alice-nek, hogy azt ő vigye.
-Ezt inkább vidd te, én elég hülyén mutatnék vele szerintem. Egyébként, mint látod, boldogulok, mást nem kell vinned. Alice mondataira, hogy a tanulás menni fog, mint a karikacsapás, ösztönösen is nevet egy jó ízűt.
-Hát jó, te tudod, kicsi lány. De előre szólok, nehéz lesz. De ha meg tudod csinálni szerinted, akkor hajrá, úgy legyen. Ha szeretnéd, én is szívesen segítek, nekem már tényleg úgy mennek az elsős anyagok, mint a karikacsapás. Mondja még mindig nevetgélve a különös kifejezésen, és elindul a bejárati csarnok felé.

//Következőt már a kastélyba írd valahova. Vagy a bejárati csarnokba vagy a déli szárny második emeletére, ugyanis elvileg ott van az eridonos kh.//

Atya világ mi ez? xd

Azt hittem, hogy Bálint csak viccel. :O Szegény láma.

Katniss <3

-Macht nichts, ich mache es für Dich gerne. Du kannst sehr gut Deutsch sprechen. Mondja elismerően és feltartja a hüvelykujját.
-Ez a mondat abszolút rendben van. A kiejtésen van még mit csiszolni, bár mivel én magam sem teljesen az irodalmi nyelvet beszélem, hanem a mifelénk élő nyelvjárást, így ez nem is annyira fontos. A lényeg, hogy meg tudod értetni magad az anyanyelvűekkel. Őszintén örül neki, hogy végre valakivel az anyanyelvén is eltársaloghat, ha úgy tartja kedve, kicsit visszahozza neki az otthonát. Mikor észreveszi, hogy a lány sír, leül mellé a padra és vígasztalóul átöleli. Katniss megfogja Isidor kezét a bal kezével, ő pedig körülkulcsolja a jobb kezével és úgy hallgatja, hogy miért is lett hirtelen szomorú új barátja. Megértően bólogat, mikor hallja az okokat.
-Hidd el, ha valaki, hát én tényleg megértem. Nekem az otthonom szokott hiányozni, és én is szoktam sírni, ha kiborulok. Neked meg most a jó élmények hiányoznak a tanulmányi útról. Ha jó élmények érik az embert és az hirtelen véget ér, és ráadásul még érzékenyebb fajta is vagy, előfordulhat, hogy sírsz miatta. Sírd csak ki magad nyugodtan, ilyenkor az a legjobb. Mikor kissé megnyugszik, további okokat is sorol, hogy mi is a probléma. Mikor megemlíti, hogy el fog ájulni, természetesen megijed. Ideje lenne már tanulnia egy kis elsősegélyt, ugyanis különösen gyakran ájuldoznak körülötte az emberek. Legutóbb Iza ájult el, mikor egy ostoba viccből átkot küldött rá, most meg Katniss lelki okok miatt. Feláll a padról, de most már nem fogja elengedni a lány kezét, többek között azért, hogy ha tényleg elájulna, észrevegye és ne legyen belőle esetleg nagyobb baj. Na meg aztán lehetséges, hogy más okok miatt is, de az már más lapra tartozik...
-Persze, hogy segítek neked. Járni még tudsz, ugye? Már csak azért, mert még legalább tíz-tizenöt perc az iskola innen gyalog, de ha rosszul érzed magad, kereshetünk más megoldást. És... nem, nem vagy hibbant tyúk, csupán csak kiborultál. És most figyelj: eszem ágában sincs elkerülni téged, sőt szánt szándékkal keresni foglak. Már... persze, ha te magad nem küldesz el melegebb éghajlatra. Próbálja poénnal elütni a dolgot, hogy elvonja a lány figyelmét a problémáktól, de közben azért határozott léptekkel elindul a kastély felé, hogy még időben odaérjenek, ha esetleg netán valami baj történne.  

"Nem, nincs itt senki!"
"Senki? Senki nem mondhatja azt, hogy senki, anélkül, hogy valaki lenne odabent..."

Inkább kölyökpezsgőset. Alice nem nagyon ihat még páleszt.