28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Radits Viktor Endre összes RPG hozzászólása (56 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2012. október 22. 18:04 Ugrás a poszthoz

Odett

Füttyülős jó napot a népnek! Jelentem Viktor karja ismét egyben. Mondjuk eddig se volt szanaszét, vagy darabokban, csak a csontjára volt jellemző a megszakítottság. De a bájitalok csodákra képesek. Így hát most, ha még egy kicsit fáj is és fásli szükséges még a karjára akkor is már egészségesnek mondható. Persze a kontrollra még vissza kell néznie. Hogy miért is, az már más kérdés.
Szóval kedves kisasszonyok, büszkén jelenthetem be, hogy a nagy nőcsábász teljes gőzzel bevetésen van. Szóval férfiak reszkessetek! Na, azért mondjuk nincs nagy félni való, most ez a bozontos bohóc kicsit megjavult. Vagy csak a látszat mindez? Na, majd hamarosan kiderül. Most fütyörészve póló-pulcsi-farmer együttesben téved be a teaházba, ahol egy kacsintást dob az egyik pult mögött álló lánynak, aztán az egyik asztalhoz lehuppanva már a kezében az itallappal választ ki egy teát. Még pedig az ízek varázsa az, ami leírásával kedvét elnyeri. Cseppnyi rumaroma és egy kis titkos eszencia a nyált is összefuttatja szájában. Már emeli is a kezét, hogy jelezzen, ő rendelne. Én meg addig, amíg ő rendel bedobok egy kávét, mert úgy érzem teljesen meghülyültem. Pedig az este jól kialudtam magam.
Na egy nescafét ide nekem is! Hééé, kisasszony, engem észre sem vesz! Na, még ilyet. Látjátok mesélőnek sose menjetek, olyanokká váltok, mint egy szellem. Szörnyű élet ez, higgyetek nekem!
Na, rendelés leadva, kávé belém tankolva, uccu neki. Nézzük az ide betévedőket. Talán Viktor is talál magának valami szemrevaló teremtést, ha már Merci elment az orosz sztyeppékre Amira meg... Amira.
Egy dalt halkan fütyörészve dől hátra a széken, az ablakon kitekint, lábait összekulcsolja, kezét a tarkóján összegubózza és így várja a teát, vagy éppen éppen a társaságát.
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2012. október 30. 22:43 Ugrás a poszthoz

Amira

Az őrült tudós nem áll messzire Viktor alapjellemétől és nem is kellett sok mindent csinálnia magán. Csak összeborzolta a haját, belekent egy kis zöld trutyit, hogy a hatás meglegyen, a szemüvegén is eszközölt némi változtatást így most a szódásszifon alja kismiksa ahhoz képest, amit ez az orra végére biggyesztett. A hatás kedvéért, egy véresnek tűnő, koszos orvosi köpenyt is magára húzott. Fogai is kaptak egy kis trutyit, hogy sárgásan világítsanak. Szeme pedig vörös színt kapott. Kitett magáért a fiú, de rendesen. Szóval a felismerhetőség jelenleg igen esélytelen. Még néhol ráncosnak is hat, meg a bőre is viseltesnek tűnik. Körme alatt kosznak kinéző valami éktelenkedik. Visszataszító. Pedig teljesen higiénikus és egészséges.
Nem úgy, mint a sátor melletti kis akciózása a kis vörösnek. Várjunk csak! Vörös?! Amira! Mit tettél?! A fekete jobban áll neked, az olyan démoni, de megértem a ruhaválasztást. Amira tényleg egy gyilkos feleség. Viktor mégis kiszúrja már most és egy széles vigyorral a képén felé is veszi az irányt. Ha gyorsan átugrok Amira mesélőjéhez, akkor láthatom, hogy ez bizony úgy néz ki ebből a szemszögből, mintha egy pszichopata közelítene felém, aki éppen meg akar ölni. Ijesztő. De én tudom, hogy szó sincs emberevő orvosról, vagy hasonlóról, csak erről a túlméretezett kölökről van szó.
 - Szia drága! - Szólal meg már messzebbről még mindig azzal a széles mosollyal, nézve ahogy a lány próbálkozik az öngyújtójával. A lányról a bagó szagát már megszokta érezni, ezért nem is tesz a dologra megjegyzést, bár ő maga nem cigizik. Nem is bírná a hegymását, ha másképp tenne. Az elég tüdőt próbáló egy hobbi.
A Mira felé repülő szellem pedig idegpróbáló egy valaki. Viktor ki is fújja a benne lévő levegőt miután meglátja a lebegő rémalakot, de folytatja útját a lány irányába.
Utoljára módosította:Radits Viktor Endre, 2012. október 31. 11:35
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2012. december 28. 16:10 Ugrás a poszthoz

Sharlotte

Nem egy korcsolyabajnok Viktor, de most valami különös indíttatásból mégis a pályára merészkedett. Emberek, remélem kötöttek életbiztosítást, ugyanis egy katasztrófa fenyegeti önöket. Ajánlom figyelmükbe a nálam megköthető akciós életbiztosítás. Garantálom, hogy többet nem kell aggódnia.
Ja, hogy ez itt most nem a reklám helye? Kár, pedig jó üzletet csinálhattam volna. Na, de ha már csak ez jutott, akkor visszatérnék a nagy gyerek meséjéhez.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy... áhh, ez túl sablonos, hol vagyunk mi a középkorban? Tehát az iskolában vagányan tengette unalmasabbnál unalmasabb hétköznapjait a kelekótya tanonc, amikor is gondolt egyet és lesétált a faluba. Némi forralt borral segített azon, hogy biztosan ne fázzon, és ez a pár deci, vagy liter, ki tudja már mennyi is volt a hőérzetét ugyan helyretette, de a józan eszét minden bizonnyal elvette, ugyanis élre pattanva - értsd: korcsolyát felvéve - vágott neki a korcsolyázó tömegnek. Ennek aligha jó vége lesz.
 ~ Hm... egész jól megy ez nekem. ~ Gondolja magában, csak éppen azt nem veszi észre Viktor, hogy még el sem hagyta a korlátot. Abba kapaszkodva pedig mindenkinek jól megy még a korcsolyázás. Vagyis, ha mindenkinek nem is, de Viktornak igen. Na, de talán megkérhetne valakit, hogy kicsit tanítsa. Férfi méltóságát nem félti, csorba azon ilyentől nem esne.
 - Szia! Ahogy látom tök jól korcsolyázol, megtanítanál engem is? Utána meghívlak valamire. Mit szólsz? -
Még egy csábos Viktor mosoly a végére, a lányok ettől olvadni szoktak, hogy ez a fekete hajú lány is így tesz-e azt hamar megtudjuk, ha nem, akkor majd keres valaki mást.
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2012. december 28. 19:44 Ugrás a poszthoz

Sharlotte

Ismeretlen fekete kisasszony előszeretettel nyújt segítséget Viktornak. Micsoda mázlija van Viktornak. Vagy csak charme-os arca. Az utóbbit valószínűbbnek tartom. Mert a szerencse azért annyira nem nagy barátja neki. Vegyük csak azt az esetet, hogy a múltkor is, amikor sietett órára a lépcső szórakozni kezdett vele és végül csak az óra végére ért be. Felagund nagyon örült neki, legalább vonhatott le pontot tőle. Ki nem állhatom én azt a professzort. Még a szeme sem áll jól.
 - Hú, szuper. Köszi. Akkor hogy kezdjük? - Teszi fel a kérdést, bár ő maga is tudja, hogy mivel is kell kezdeni. Nem, nem ügyes ő a korcsolyázásban, de azért taknyolás nélkül végig tud menni egy kört, meg akár kettőt is. Ha belejön a gyakorlatba, akkor pedig akár még többet. De ő nem szokott korcsolyázni. Így hát ráfér egy kis tanítás. Na, meg így legalább kicsit jól is érzi magát. Egyedül úgysem akart volna korcsolyázni. Elég társaságközpontú nemhiába Eridonos ő. Az a ritka alkalom, amikor túrázni megy elég magány a számára. Itt szeret társaságban lenni, bár nem mindig akad kivel, ilyenkor feltalálja magát és kerít egy társaságot, jelen esetben a lányt, akinek a nevét nem tudja.
 - Aha, oké, szóval valahogy így? - Lép előre és kissé szándékosan dob egy hátast a lányt magára rántva. Viktor, azért ennyire ne legyél átlátszó! - Jaj bocs. Nem ütötted meg magad ugye? Egyébként Viktor vagyok. Fel kellene állni, nem? Tudom, hogy kényelmes a mellkasomon feküdni, de így a végén felbuknak bennünk. - Vigyorog és most meglepően későn hozakodik elő egoista énjével. Még a végén azt hiszik az emberek, hogy megváltozott, de erre semmi esély sincs. Továbbra is olyan, mint volt. Egy nagy bohóc, akit jókora egóval áldott meg az Isten.
Nagy nehezen feltápászkodnak, nem is lehet tudni, hogy ki segít kinek, hiszen ezen a csúszós talajon azért nem megy olyan könnyen a felállás. De nagy nehezen talpra kecmeregnek. Amíg ez történik hozok magamnak egy teát. Egész elkezdtem fázni ettől a télies jelenettől. Ja nem, csak az ablak maradt nyitva. Na, a reklám után folytatjuk. Popcornt elő addig is! Viktortól mindig csak érdekes várható.
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2013. január 8. 00:18 Ugrás a poszthoz

- Húhúúú! - Kiált bele a levegőbe, amikor felszáll és az első csavarját megcsinálja Viktor. Szeret repülni, de nem igazán ért hozzá. Csak élvezni tudja a magaslatot, de ő nem tudna kviddicsezni. Főleg, mert biztosan széttörne a szemüvege. Most is csak azért nem esik le róla, mert a sapka fenntartja a szár végét, így nyugodtan repül fejjel lefelé is akár, vagy orsóban. Otthon szerette nézni a műrepülőket, amikor még kisebb volt, egyszer az apja el is vitte egy olyanra. Nagyon élvezte a kis srác. Mondjuk utána már a talajon állva is úgy érezte, hogy még forog a világ, de azért nagyon jó volt. A falmászás után a második kedvence a hullámvasút volt, amire csak az apja mert felülni vele. Most a seprűre már az apja sem merne felszállni Viktor mellé.
A nagy repkedés közben nem is figyeli, hogy esetleg van-e valaki a pályán, csak repked magának, néha aztán le is pottyan, de nem túl magasról, így meg nem üti magát, na meg védőfelszerelést azért vett fel. Tudjuk jól, hogy Viktor nem éppen az életbiztosítók álma, sokkal inkább a rémálma nekik. Ha látnák azt, amit most csinál. Még nekem is el kell takarnom a szemem néha. Fogja magát, be a lelátók alá mindent seprűn ülve, aztán kitör onnan egy kiáltással, majd hirtelen lefékezi magát. Csoda, hogy a seprű nem dobja le magáról és repül el a messzeségbe Viktor elől.
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2013. március 30. 23:41 Ugrás a poszthoz

Az unokahúg

Az édességgel egy pasit mindig, minden körülmények között meg lehet fogni. Tartják legalábbis sokan így, és Viktor esetében sem nyúl mellé az illető. De most nem valami lány akarja levenni a lábairól az eridonos lazaságot, hanem csak az unokahúga. Legalábbis mélyen reméli ezt Viktor, ugyanis ma reggel egyszerűen kivetette az ágy és mivel ő nem kávéval szereti felpörgetni magát, hanem édességgel keresve sem találna jobb helyet a cukorkaboltnál. Kissé lagymatagon és fáradt fejjel battyog le a faluba. Egy magas nyakú pulcsi, kabát és farmerre futotta, ezek még nem voltak büdösek alapon kerültek kiválasztásra, mert a fejéből még ki nem látott, így sikerült felemásra a zoknifelvétel is. A cipőit már kicsit próbáltam úgy rendezgetni a történetben, hogy egyformák legyenek, kicsit furán nézett volna ki felemás cipőben, nem igaz? A zokni legalább nem feltűnő.
 - Hali Emmus! Lökj nekem ide valami tömény cukrot, ami kicsit felpörget, lehet valami kávés is. Nem tudok tovább aludni, de úgy érzem magam, mint a mosott rongy, amivel háromszor törölték fel a padlót. Egyébként mi van veled? Mesélj valamit! - Ha fáradt, akkor mindig sokat beszél és hülyeségeket. A sok más dolog mellett ez is egy vagy idegesítő, vagy nevetséges tulajdonsága.
 - Úgy hallottam, valami összeszedtél valaki, mi is a neve? Ha esetleg majd el kellene beszélgetnem vele, tudod, mint férfi a gerinctelennel. - Vigyorog rá, de azért szemében megjelenik az a tipikus bátyói hajlam. Amolyan kölykét védő oroszlán tud lenni, ha arról van szó, hogy a tesóját, vagy az unokatesóját bántja valaki, verekedni meg egyébként is egész szeret, de nem szokott gyakran, nem úgy lett nevelve. Meg szemüveg nélkül annyira nem is lenne jó, a szemüveg meg nem marad rajta sokáig az emberen, ha ilyesmiről van szó.
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2013. december 29. 14:19 Ugrás a poszthoz

[Vanda, meg ha még van ott valaki]

Karácsonyi bál... A leghatásosabb visszatérés az, amikor az ember besétál egy bálra egy év kimaradás után. Legalábbis egy nőtől, mert ő tud feltűnést kelteni. Na, de Viktor? Maximum azzal, hogy ismételten lazábbra vette a szabályt, ezúttal öltözködés terén. Az Eridonos nyakkendő összekötve ugyan, de egyáltalán nem ott, ahol illik, hanem kissé lejjebb húzva lazán lóg a nyakában, az inge pedig még csak össze sincs teljesen gombolva a nyaka körül, a legfelső 2, de lehet 3 gomb is van az, ami kimaradt. A zakó is összegombolatlanul, számára idegenen, de kívülről inkább csak lazán lóg rajta. Elszokott már az efféle viselettől. Így már ez is nagy szó nála. A nyakkendő rendes viselete most biztosan fojtogatná. Hiszen már jó ideje nem bújt ingbe se, a nyakkendőt pedig sose szerette igazán. Kivéve bizonyos alkalmakkor, de azt most ne keverjük ide, én azt mondom.
Szóval az éppen aktuális és nem a hegyekben megszokott öltözékre visszatérve egy fehér ing van rajta, szövetnadrág és alkalmi cipő. Az arca enyhén borostás. Amikor hazament akkor borotválkozott, de most, hogy ide is visszatért egy kicsit már nem volt kedve ismét a kezébe venni a vágóeszközt. Majd akinek nem tetszik nem néz rá. Nem érdekli őt igazán az most, hogy más mit szól, vagy mit gondol. A hegyekben töltött idő változtatott rajta ezen a téren és bár továbbra is imádja a társaságot, most már ugyanannyira szereti az egyedüllétet is. Majd egy év a hegyekben hosszú idő. Persze nem volt végig egyedül, néha a családja valamely tagja, vagy a barátai vele tartottak egy-egy szakaszon, de hát nekik is megvolt a maguk dolga, így megesett, hogy az éjszaka rá egyedül esett. Vagy éppen az eső. Mikor mi.
Persze emellett más változást is hozott ez az időszak. Kicsit izmosabb lett, mint volt, hiszen végig fizikai megterhelés alatt állt. Na meg műveltebb lett. Volt ideje tanulni is, meg olvasni. Ő maga is elkezdett írni. Szóval egy s más megváltozott benne, illetve rajta is. De ezeket leszámítva ugyanazt a vidám, mosolygós, önbizalommal túlcsordult tiszta Eridonost kaptuk vissza, mint aki elment.
Ja, hogy az elmenetel oka is érdekelne titeket? Hát azt én se tudom. Valami hirtelen ötlet volt a részéről. Talán elege lett valakiből, vagy valamiből. Olyankor szokott a hegyekbe menekülni. De nála ezt sose lehet igazán tudni. Az érzései nem nyitott könyv még számomra sem, pedig én vagyok az élettörténetének felolvasója, a mindent halló és tudó narrátor. Bizony, még azt is tudom ám, amit te most éppen gondolsz! Na jó, nem... az önfényezést is abbahagytam. Ja, és még nagyon okos is vagyok. Na jó, most már tényleg!
Szóval a fáma, a sorskönyvíró, vagy éppen egy Vöröspöttyös könyv szerző erről nem regélt nekem. Mármint az érzéseiről. Az azokat takaró fátyolt csak nagy ritkán lebbenti fel nekem egy-egy nagyobb szélvihar.
Húúú, már ennyi az idő?! Hupsz! Azt hiszem kicsit ideje lenne visszatérni a jelenhez, mert azt hiszem egy kissé nagyon, de azért nem túlságosan elkalandoztam.
Szóóóóval... a nagyterem ajtaján zsebre vágott kezekkel a csengő szót fütyörészve sétál be. Barna szemei gyorsan futják végig a tömeget és a díszítést. Egy elismerő mosolyra futja, majd a fütyörészést inkább egy széles vigyorra váltja, amikor a tömegben ismerősöket fedez fel. A mutató és középső ujját a homlokához emelve int oda néhány meglepődött arcnak, majd visszarakja a kezét zsebeibe, aztán az egyik szélen álló ismerős szőkéhez veszi inkább az irányt. A többiek úgyis táncolnak az ismerősi köréből. Legalábbis akiket elsőre észrevett.
 - Jól áll a tűzpiros! Kifejezi a tüzességedet. - Súgja oda a tanárnőnek amikor mögé ér, aztán vigyorogva megkerüli. Észre sem véve azt, hogy talán zavar. Hiszen ő olyat nem szokott. Ebben azért egoista a javából.
 - Boldog Karácsonyt! Régen láttam tanárnő. - Ha adna a közjátékra, akkor most még a kezét is megcsókolná a szellemek mindent tudójának. De nem áll módjában egy hamis pletykaáradatot elindítani, miszerint valami kialakult közte és Dobrai kisasszony között a tanársegédi viszonyon túl, vagy inkább azon belül. Hiszen erről szó sincs. Persze tagadhatatlan, hogy a csinos tanárnő nem lenne képes megdobogtatni Viktort, hiszen minden férfi szemében igazi szépségnek tűnik ő, hiszen véla vér is csörgedezik ereiben. De a szabályok efféle betartására ügyelt. Legalábbis eddig. De hamarosan tanár lesz Viktorból, szóval most már akár kacsingathat a tanárnők felé, vagy éppen, szabályt szegve egy mestertanonc hölgyemény is még az ujja köré csavarhatja az eddig behálózhatatlan szépfiút. Hiszen Viktor eddig szabadúszó volt. A kérdés az, hogy ez a hosszú eltűnése után is így marad-e? Férfi szempontból én azt javasolnám neki, hogy élvezze még a fiatalságát, de talán a sors, aki női ruhát ölt másképp vélekedik.
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2013. december 29. 15:40 Ugrás a poszthoz

[Vanda]

Tömeg. Ez egy olyan dolog, amitől teljesen elszokott szemüveges jó barátunk. De most felüdüléssel tölti el őt a társaság. Szereti az embereket, a társaságot, nem is lenne Eridonos, ha nem így lenne. De most mégsem a nagy tömeg foglalja le, pedig látja például Valeriet is, akit hirtelen meg sem ismer. Megnőtt már azóta, hogy utoljára látta a pöttöm Eridonost, aki mindig a húgát juttatta neki eszébe, de most már kész nő. Meglepő, hogy mennyi minden tud változni ennyi idő alatt. Hiszen már egy fiú társaságában a kis szőrmóktulaj.
Mosolyogva int is neki, ha éppen összetalálkozik tekintetük, de aztán inkább egy szőke hajkorona tulajdonosára tereli teljes figyelmét. Hatásos belépővel köszön neki, aztán persze mikor már más is hallhatja mondandójukat visszatér a magázáshoz. Túl sokat dolgoztak együtt, ami persze meghozta hatását. A véla vér, vagy csak pusztán a kék szemek az oka annak, hogy a szabály megszegése felé kacsingattak mind a ketten. De Vanda jelenlegi, Viktornak pedig a jövendőbeli pályája volt a tét. Ez pedig elég fék volt. Nem történt semmi. Viktor pedig most talán más vizekre evez majd, másik csinos szoknyácska kergetésébe kezd bele...
 - Kellett egy kis hűvös hegyi levegő. - Hangjában azért némi megbánás cseng, de a lazasága ezt jól leplezi. Mintha nem is érdekelné őt az egész dolog. Pedig ez nincs így. De nem az a fajta ember ő, aki az érzésekkel nagyon törődik. Talán ezért is nem volt még sosem igazán szerelmes. Ő ahhoz túlságosan komolytalanul veszi az életet, semmint hogy ilyen mély érzésekkel foglalkozzon. Lehet éppen ez volt az oka annak, hogy lelépett? Kisfiús megfutamodás, vagy csak a szabályszegés elkerülése? De az is lehet, hogy mindennek semmi köze az egészhez, hanem csak kapva kapott egy kínálkozó lehetőségen és ha már úgy alakult, akkor ott is maradt egészen mostanáig.
 - Nemsokára jönnek a vizsgák, vissza kellett jönnöm. Szeretnék levizsgázni és gyakorlótanár lenni. - Egy logikus magyarázat arra, hogy miért is van itt. Pedig igazán nem válaszolta meg a kérdést. Hiszen jöhetett volna később is. Ráért volna. Ha pedig a kérdés a bálra vonatkozott, akkor arra pedig nincs is válasz. Semmi oka nincs rá, hogy itt legyen a bálon. Nem egy tipikus bálozó, táncolni se tud. De valami oka mégis csak lehetett annak, hogy ide jött, nem? Most ki is derül! Zakója belső zsebében kezd el kotorászni, és elővesz onnan egy kis becsomagolt ajándékot. Ha kibontja akkor egy kis notesz lapul a csomagolás alatt. Picit viseltes, látszik, hogy használva volt. Ha belelapoz, akkor pedig versek, prózák sora vonul fel a lapokon. Kézzel írtak. Az utolsó oldalon egy rajz, grafittal készült alatta ennyi áll: "Földön túli..." A noteszben könyvjelzőként pedig egy nőiesen vékony arany karlánc, rajta egy apró, fából készült, kézzel faragott hegy. Nem egy mestermunka. A kézügyessége sosem volt valami jó.
 - A hegyekből... -
Ennyit tesz hozzá, amikor átadja, apró vállrándítással, jelezve, hogy csak egy kis semmiség, amit karácsonyi ajándékként szánt neki. Az ajándékokhoz ő sosem értett igazán. Ezért is nézi Vanda arcát az ajándék bontogatása közben, ha most kibontja a kapott csomagot.
 - A professzorasszonnyal mi történt míg én nem voltam? Meséljen, mi mindenről maradtam el? - Érdeklődik ő is, megtartva a magázást és persze a testi távolságot is maguk között. A szemeit azonban Vanda szemeibe fúrja. A szem a lélek tükre... De most vajon ez a két tükör mit mutat? Szavak nélkül beszél? Hiszen a szavak veszélyesek és ő nem akar egy rosszul elejtett szóból félreérthető helyzetbe keveredni. Hiszen még csak most jött vissza. A vizsgáig pedig már nem kell sokat várnia.
Utoljára módosította:Radits Viktor Endre, 2013. december 29. 15:44
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2013. december 29. 18:04 Ugrás a poszthoz

[Yvy]

Siklik, csúszik - többnyire ezt más hason -, pörög, forog, ugrik egy nagyot, mármint a tömeg, aki Viktor útjába kerül. Oké, talán egy kicsit eltúloztam a helyzet drámaiságát. Azért ennyire nem korcsolyázik rosszul. De jól se! Szóval a két lábán megáll, a spárgát csak a levesbe hányja nem a jégkori pályán. És még siklani is tud, hason csúszni persze még jobban, de a pörgés, forgás és társai nem az ő műfaja. Táncolni sem tud, csak ide-oda lépegetni, de az sokszor éppen elég. Úgyis leköti a lányokat a szájával. Természetesen a beszédre gondolok ezalatt, mi másra is gondolhatnék? Hiszen Viktorról beszélünk, kérem!
Szóval most is éppen a fal mellett állva gondolja újra lépéseit immáron jégkorival a lábán. Megszokta, hogy a lába alól lepotyogni szokott a talaj, nem pedig kicsúszni. Kivéve persze a havas hegycsúcsokat. Az arcpirító hideg, a fagyos szél, ami az ember arcába vág, és már azt mondanád, hogy feladod, és inkább hazahoppanálsz, de akkor valahogy mégis erőt veszel magadon és továbbcsinálod. Ó, igen, ez Viktor mentalitása. Kitartó. Ám nem csak ebben, sok minden másban is az.
De megint elkanyarodtunk. Kicsit túl sokat jár a szám, tudom. Szóval miután már elég biztos abban, hogy a két lábán fog csúszni, és nem a hasán, fenekén, hátán vagy egyéb testrészein először a fal mentén, aztán azt elengedve a tömegbe beállva azzal együtt kezd el siklani. Nem olyan gyorsan, elég bizonytalanul is, de legalább a két lábán marad. Egyelőre. Amíg meg nem lát valamit, vagy valakit, ami eltereli a figyelmét és valakibe beleütközik. Na bumm!
 - Ne haragudj, elbambultam. Had segítsek. Nem esett bajod? - Persze ő most is a mindenkit óvó és féltő bátyus szerepében tetszeleg először. Annyira ritkán tud a tesójaival lenni, hogy a nagy testvéri: "védem a fajtámat" ösztön a hétköznapokban is bekapcsol nála. Aztán persze ez a bátyusi szerepkör vagy megmarad, vagy átalakul. Ez a helyzettől függ.
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2013. december 29. 18:08 Ugrás a poszthoz

[Vanda]

Gyerek még mindig Viktor éppen ezért játszik a tűzzel, ami csúnyán megégetheti őt. Megtehette volna azt, hogy egy szép lány társaságában tölti el ezt a bált, de nem így tett. Bár lehet, hogy az lenne a helyesebb, ha inkább sarkon fordulna. De helyette csak átad egy apró csomagot, amit nem lenne szabad. De ami a leginkább helytelen az, az az apró, ártatlannak tűnő, de cseppet sem annak szánt puszi, amely már majdnem csók. Az egyébként is turbón járó férfi fantáziának már ez is elég. Szóval egy pillanatra Viktor össze is szorítja száját és elszámol magában tízig, hogy lenyugodjon kissé, mielőtt valami ostobaságot követne el. Hiszen már kijött a gyakorlatból, mondhatni a civilizációtól is elszokott. Furcsa dolog ez egy fiataltól, de Viktort ismerve egyáltalán nem meglepő, hogy önkéntes száműzetésbe vonul a hegyekbe. Pedig akár egy háremet is alakíthatott volna magának. Amikor elment innen játszadozott is a gondolattal, hogy inkább a férfiak módszerével kellene megoldania a problémát és teljesen elfelejteni a problémát és annak forrását is. Tett is rá kísérletet, de a tiltott gyümölcs csábítását nem lehet felülmúlni. Az ismerős fantáziaképek akkor is ott vannak és felverik álmából, hogy csatakosan, testnedvében fürödve jöjjön rá a tudott dologra: Hiányzik a testének valaki, úgy, mint éhezőnek egy falat kenyér. Ez pedig az idő távlatában sem tűnt el, erről árulkodnak a notesz sorai is. Viktor kitartó. Ebben is. Könnyen nem felejt. Nem aranyhal ő. Sokkal inkább egy ökör azért, hogy itt van. A reakciót figyeli, mint egy kisgyerek és rejtetten örül az elállított lélegzettnek. Bár az álcázás nagymesterének nem nevezhető. Hiszen a láncot is kissé remegő kezekkel rakja fel és kihagyni sem tudja azt, hogy végig ne simítson a törékeny kézen, amely álmaiban annyi gyengéd érintéssel ajándékozta meg.
 - Nem is vártam, hogy bármit adj. - Suttog, hogy csak ők ketten hallják, amit mond. A szemeit nézi közben, így próbálva elmondani a szemeiben megbúvó apró vallomást: "Épp elég ajándék, hogy láthatlak."
De inkább eltekint, a tömeget szemléli, mintha csak egy közömbös beszélgetés volna mindez. A kezeit is a zsebébe mélyeszti mikor észreveszi, hogy még mindig Vanda csuklóját érintik ujjai. Éppen ezt a közömbösséget felvéve tesz fel egy teljesen egyszerű kérdést, melyre nem válaszol azonnal Vanda ezzel is húzva Viktor idegeit, hiszen gondolatban már kreál is magának megannyi választ: Komoly párkapcsolatban él, vőlegénye van, feleségül ment valakihez, stb. Az álla kissé meg is feszül. Több jelét nem mutatja annak, hogy kissé ideges. De amikor meghallja a választ arcára vigyor ül ki. Csak a jól ismert Viktor vigyor, ami most mégsem pont olyan, mint szokott lenni, hiszen az arca borostás, a szemei pedig kissé sötétebbek, mint szoktak lenni és azokban különös fény csillog. Nem a játékos, hanem inkább a ragadozó.
 - Még nem tudom. Valószínűleg most már nem megyek el. De az is lehet, hogy máshova megyek gyakornokoskodni és csak a vizsgaidőszak elejéig maradok. - Őszintén eljátszott ezzel a gondolattal is, hogy talán nem itt kellene tanárkodnia, vagy esetleg inkább beáll hivatásos hegymászónak és gyerekeket tanít majd hegyet mászni. Amúgy is imádja a gyerekeket. Azt a munkát pedig még talán az anyja is el tudná fogadni.
 - Talán most inkább mennem kellene. Azt hittem, hogy könnyebb lesz, de csak még nehezebb. Annyira... - De a mondatát már nem fejezheti be, hiszen ha azt valaki meghallja, akkor akár el is áshatja magát. A szemében persze ott a válasz. Hisz a szeme egyre sötétebb, az álla pedig ismét megfeszült, a lazaság már csak látszat, az egész testében merev, mert ismét elöntötték képzeletét a gondolatok, amelyek főszereplője most itt áll vele szemben, észvesztőbben, mint eddig valaha.
Egy lépéssel közelebb is lép, nem tud ellenállni, de szerencsére még így is marad távolság, bár a közelség már elég gyanús. Letekint innen a kék szempárba, egy pillanatra el is veszik íriszeinek tengerében. Már emelné is fel a kezét, hajolna közelebb, de észbe kap, ezt nem lehet. Azonban nem lép el, inkább halkan suttog valamit. Látszik rajta, hogy feszült. Kívülről talán úgy tűnhet, mintha valamin veszekednének, pedig erről szó sincs. Szavai nem ellökni akarják a másikat, hanem épp ellenkezőleg.
 - Hiányoztál... Nem tudtam szabadulni tőled. Már fizikai fájdalom a hiányod. Majd meg veszek. Tudom, hogy nem lehet, de... - A szemében kérlelés és valami elviselhetetlennek tűnő fájdalom csillan. De nem vár válaszra. Kilép Vanda személyes teréből. Nem kínozza magát tovább azzal, hogy ennyire elviselhetetlenül közel van hozzá, miközben nem érintheti meg. Talán hiba volt visszajönnie. De távol sem tudott már maradni. Képtelen volt rá.
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2013. december 29. 21:18 Ugrás a poszthoz

Min kalandozott el két szemed világa? Hm, Viktor? Vagy csak a szőke tincsek vonzottak mágnesszerűen magukhoz? Na, de Viktor, nem illik így belecsapódni senkibe se! Hát nem tanította meg anyukád? Rossz fiú! Na, de ha már ilyen szerencsétlen vagy, akkor legalább segíthetnél neki felállni! Na, úgy ni! Szépen tedd oda a korcsolyádat az ő korija elé keresztbe és voilá, már talpon is van ő is és te se dőltél el. Úgy van, okos kisfiú!
Jaaa, hogy ti ezt most hallottátok? Wuupsz. Öhm... izébizé, szóval na. Viktor szépen talpra állította a lányt és amikor már úgy látta, hogy biztosan áll elengedte a könyökét, aminél fogva felsegítette.
 - Nem fáj semmid tutira? Amúgy Viktor vagyok. És én voltam a bamba, nem a te hibád volt. Egy forralt borral esetleg a jégkori után kárpótolhatlak? - Őt még jól nevelték fel, és ilyen esetekben megtanította neki az apukája, hogy amíg kicsi, addig csokit adjon a másiknak, amikor már nagy, akkor meg hívja meg valamire a sérült felet, vagy ha nagyobb a baj, akkor vigye a gyengélkedőre. Ezt aztán az öccse is megtanulta. Hasznát is látták már mindketten ennek a jólneveltségnek, hiszen az öccsének is adtak már szép kislányok puszi, aminek ő persze fiús zavarában csak elvörösödött fejjel örült. A kicsik...
 - Egyébként Viktor vagyok, csak hogy tudd, kit kell megátkozni, ha eltörött a kisujjad a balesettől. - Vigyorogva mutatkozik meg a kezét a lány felé nyújtva. A kézfogás nem etikett szerint való, de bevett szokás. Viktor meg amúgy sem az a fajta etikus majom, aki erre annyira odafigyel. Bár most talán öltözete nem erre vall. Hiszen szövetkabátot vett ma fel. Pedig általában vastag télikabát van rajta, ami a hegyekben is jó, alá legalább nem kell olyan melegen felöltöznie itt lent, hiszen itt most még nyári kánikula van a havasokhoz képest.
 - Benned kit tisztelhetek? Csak hogy tudjam, kinek a nevére kell küldeni a bocsánat kérő levelet, virágot, csokit, plüssmacit. - Az ökör, izé örök komikus, aki hamar inkább viccet csinál egy-egy dologból. Úgy véli, hogy a vég bármely pillanatban érheti az embert és akkor legalább boldogan haljon már meg. Na jó, igazából nem csak így véli, bár ezt az eszmét is vallja részben, de ennyire nem pesszimista hozzáállású. Csak az alapszemélyisége ilyen vidám. Az apja amikor fiatal volt bohócként dolgozott. Szerintetek, akkor a fia, aki kiköpött mása apjának pont ne lenne egy vidám langaléta? Ugyan, ugyan!
Ejj, már megint elkanyarodtunk kissé. Azt hiszem túlságosan felvettem a hegyi dolgokat és megszoktam a kanyargós utakat, mert hát én persze hogy mindig csak valami segédeszközzel követtem ezt a bozontos kobakot. Igen, ezt ni, aki éppen most csüccsent le a földre, mert egy szerencsétlenül jött koris kicsit a vállának ment és kibillentette őt az egyébként sem túl biztos egyensúlyából.
 - Egész kényelmes itt lent, asszem inkább itt lent maradok. - Vigyorog fel a lányra nevetve a helyzet komikumán, de mégsem marad hű szavához és a lány esetleges ügyes-bajos segítségével, remélve, hogy nem löki fel, vagy éppen anélkül, de feltápászkodik két lábra, ami azért nem olyan könnyű dolog ám. De sokat esett-kelt kicsiként így a talpra kecmergés már egész rutinos számára.
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2013. december 30. 13:57 Ugrás a poszthoz

[Yvonne]

Biztos kézzel tartja a lányt. Nem is nehéz ez neki, ha a súlyának majd' másfélszeresét képes volt felhúzni a sziklákra, akkor egy lány tartása nem fog neki gondot okozni. Szóval csak könnyedén, de azért karját kissé megfeszítve, tartja ott a levegőben a kezét, hogy ha bármikor szükség van rá kapaszkodót nyújthasson a számára.
Közben pedig egy kis humorral leütve a dolgot dobja be magát és már jön is a csajozós gondolat a felejtés szóra, de inkább nem felel semmit, csak vigyorog tőle megszokottan. Persze a meghívás mellé egy visszautasíthatatlan mosollyá változik át a vidám vigyor.
 - Remek! - Kitörő lelkesedéssel konstatálja a beleegyezést. Egészen elszokott attól, hogy társaságban legyen, főleg a lányok társaságától, így most kicsit meg is lepi az, mennyire hatással tud lenni a nőkre. Pedig ez legtöbbször nem szándékos, csak egyszerűen jön. Talán azért, mert ő nem a tipikus paraszt, aki csak odaböfög a lánynak valamit. De az is lehet, hogy a vidámsága teszi. Igazán sosem gondolkozott rajta. Tudja jól, hogy mi az, amit tennie kell, ha egy lányhoz be akarja lopni magát. De amikor nem az a feltett szándéka, akkor kicsit mindig megütközik.
 - Yvonne... Külföldi név, szőke haj, talán valami északi országból érkeztél ide a melegebb éghajlat reményében? - Már biztosan megszokta, hogy a magyarok itt furcsán néznek kicsit azért a külföldiekre, pedig minden második diák nem magyar az iskolában, mégis minden újabb találkozás alakalmával meglepődik rajta az ember fia, hogy egy újabb külföldi van itt.
 - Először? Ahhoz képest egész ügyes vagy. Én már sok tucatszorra vagyok jégen, mégsem tudok még most sem korcsolyázni igazán. Ez nem az én sportom. Inkább omoljon le alattam a talaj, minthogy kicsússzon a lábam alól. - Húzza el kicsit a száját és már a földön is van. Szerencse, hogy a lény éppen akkor nem kapaszkodott bele, különben esetleg magára rántotta volna, úgy meg már nem lett volna túl könnyű utána feltápászkodni. De kissé rogyasztott térdekkel, összedöntött lábakkal azért sikerült felkecmeregni.
 - Mi lenne, ha inkább kimennénk kicsit a szélére, mielőtt megint felöklel minket valaki? Aztán a faltól nem messze már nyugodtan lehet lassan is siklani. - Ez egy remek ötlet! Ott legalább nem kell arra figyelniük, hogy éppen ki készül beléjük menni és talán  még a korcsolyázásba is belejönnek.
 - Egyébként mi a te sportod, mert a korcsolyázás minden bizonnyal nem. - Próbálja fenntartani a beszélgetést kérdésekkel, ha már a lény a kérdezz-felelek játékban csak a felelek szerepkört vállalta magára. Ejnye, így elég egyoldalú lesz ez a beszélgetés! Pedig Viktor milyen rendes, hogy próbálkozik. Nem igaz? De igazán mivel is próbálkozik? Ez itt a jobb kérdés.
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. január 2. 12:41 Ugrás a poszthoz

[Ivonne]

Egy nőnek a valódi, örömteli mosoly a legszebb ékszer. Ezt Viktor is nagyon jól tudja, ezért is törekszik mindig arra, hogy mosolyt csaljon a lányok arcára. Néha több, néha kevesebb sikerrel. Na, de hagyjuk is a mosolyról való filozofálgatást, hiszen itt van a neve. Megint egy külföldi. Itt hemzsegnek a külföldről ide érkező emberek, amit igazán sosem értett meg Viktor, hiszen a legtöbb nemzetnek van saját mágusiskolája. Járt is már néhányban. Épp ezért meglepő ez a számára.  Na meg a számomra is. De hát ez a varázsvilág. Itt sok a meglepő dolog. Ezt már megtanultuk.
Amikor választ kap a származási kérdésre rájöhet, hogy abban nem tévedett nagyot, hogy északi, de ő más északi vidékre gondolt. Egészen pontosan Svédországra vagy Norvégiára.  Az a sztereotípia, hogy, hogy az északi népek a szőkék, meg a vélavérűek, benne is él. Az utóbbi csak azóta, hogy varázsló lett. Addig az ilyesmit csak mondának tartotta, bár mindig is érdekelte őt az ilyesmi. Sok fiúhoz hasonlóan lelkesedett a mitológiáért. Az anyja pedig szívesen olvasott fel neki történeteket, amikor kicsi volt. Már talán itt kibukott belőle a varázslói énje egy kicsit. Érdekes kérdés is ez, de  most inkább ne merüljön bele.  Inkább koncentráljunk az itt és mostra, tehát Yvonne-re, a nagy-britanniai szőkeségre, aki most most korcsolyázik először. Hát amikor én álltam először korcsolyára, akkor milliószor dobtam egy hátast. Viktorka se volt ezzel másképp, láttam ám a videót, ami az ő első korcsolyázásáról készült, de sajnos nektek most nem mutathatom meg. Pedig biztos tetszene.
- Igazad van, a végén meg versenykorcsolyázók leszünk, vagy hogyan is mondják. - Nem az a fajta, aki annyira rajong az ilyesmiért, éppen ezért nem is tudja, meg különben is, ő nem nézni szereti a sportot, hanem csinálni. Attól nagyobb adrenalinlöketet kap. Meg különben is, az ételeket sem nézni szereti az ember, hanem megkóstolni, ez is pont olyan a számára. De mára lehet elég is volt a nagy sportolásból? Hiszen inkább kicsusszannak a pálya szélére, hogy ott folytassák a diskurzust. És ahogy elnézem őket, egyikük sem vágyik már vissza a pálya szívébe.
- A kosarazás jó dolog, bár én azt csak tesiórán csináltam, elég is volt annyi. Annyira nem az én asztalom a labdajátékok. Én a hegymászásért élek-halok. Az elmúlt majd’ egy évemet is a hegyekben töltöttem. Amint végeztem a vizsgáimmal leléptem, és most jöttem vissza nemrég. - Mosolyog, hiszen a szenvedélye mindig széles mosolyt csal az arcára. Én magam sokszor elgondolkoztam már rajta, hogy vajon, ha a családja nem ilyen hegymászós fajta, és nem hegyekbe születik az apja, akkor is ilyen hegyi kecske lenne-e Mr. Szemüveges. Lehetséges, hogy nem. De az biztos, hogy valami más szenvedélye lenne, az Eridonos lelkűek ahogy észrevettem valamiért mindig nagyon lelkesednek.
- Mi lenne, ha inkább hagynák mára azt, hogy a korcsolyázás mestereivé váljunk? - Veti fel a kérdést, amire számítani lehetett.
És mivel egy lelkes beleegyezést kap, a kijárat felé véve az irányt el is indulnak. Aztán korcsolya nélkül, rendes cipőben, olyan érzéssel, mintha legalábbis felhőkön lépkedne elindul a kis bódé felé a lánnyal az oldalán, ahol meghívja őt egy italra, és amíg azt kortyolgatják beszélgetnek. Az útjuk pedig eközben vissza a kastélyba vezet.

- Köszönöm a játékot! -
Utoljára módosította:Radits Viktor Endre, 2014. január 29. 17:04
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. január 31. 15:32 Ugrás a poszthoz

Öcskös

Itt a felelősségvállalás ideje. Na, nem azért, mert Viktor apuka lett, vagy esetleg bekötnék a fejét, csupán a kisöccsében is felötlött a varázslói vér, ami azzal jár, hogy bizony Krisztián idepakol a faluba. Volt több lehetőség is, hogy mi legyen. De végül is a nyerő az lett, hogy a társaslakásból az egyiket kibérelik maguknak. Ezt egyelőre a szüleik fizetik, amíg Viktornak nincs saját keresete, hogy magától fent tudja tartani.
Hirtelen jött váltás ez számára, az biztos. De már amúgy is gondolkoznia kellett azon, hogy hova is költözzön majd a tanév végével. A suliban marad egy külön szobában és irodában, vagy leköltözik a faluba. A kérdés most már eldöntötté vált.
Itt az ideje, hogy el is induljon a családjához, akiket karácsony óta nem is látott. Szóval már egy hónapja. Nem tűnik számára olyan soknak, hiszen már egészen megszokta, hogy ideje nagyobbik részét nem a családjával tölti. Már jó ideje úgyis így van. De ha már most ők jöttek el ide, akkor nem késhet el.
Most kellően melegen felöltözött, hogy Enikő ne aggódjon amiatt, hogy esetleg meg fog fázni. Egy ing van tehát rajta, arra egy csuklyás pulcsit kapott fel, meg persze nadrág és bakancs. Illetve sál, télikabát és még sapka is felkerült rá. Pedig ez utóbbit itt nem gyakran hord, hiszen a hegyekhez képest elég enyhe itt az idő. De hát az aggódó anyai szív elég nagy mumus mindenkinek.
A megbeszélt helyre persze mégsem ő ér oda elsőként, már az egész család ott van, amikor belép a cukrászda ajtaján. Kellemes meleg csapja meg arcát, ami egészen átfagyott a séta alatt. A lábtörlés közben az első dolga, hogy levegye a sapkáját, amit zsebre is vág, hogy aztán a kesztyűi levételével bajlódhasson, miközben megközelíti családját.
 - Sziasztok! - Széles mosoly az arcán. Ha esetleg Krisztián felé futna, akkor először őt öleli meg, aztán Enikőnek ad két puszit, az apjával pedig lekezel az ő speciális módján, aztán pedig megöleli az ő kiköpött mását. Apja pont úgy néz ki, mint Viktor, csak már kissé ráncosabb és néhány ősz hajszál is megjelent barna tincsei között. A kis Krisztián se tagadhatná le, hogy Radits, hiszen ő is hasonlít két felmenőjére. Kinézetre is, na meg csibészségben is.
 - Na, mi van törpe. Hogy tetszik a varázs világ? Már találtam egy lakást, ahol majd lakhatsz velem. Olcsó, fiús és a sulihoz sincs messze. - Ezt már inkább mindenkinek mondja, nem csak az öccsének. Egészen furcsa számára itt látni megint a családját, amikor először járt itt, hogy beiratkozzon elkísérték őt szülei, de akkor Krisztián még csak pocaklakó volt, így ő most van itt először. A varázsvilágot és a mugli létét nem keverte sosem össze. Az anyja elutasítása erre sarkallta őt.
 - Na, totál be vagy sózva, igaz? - Borzolja meg a kiskrapek haját miközben leül, mert eddig azzal foglalkozott, hogy levesse gúnyáit. De most már rendesen tud koncentrálni is. - Egyébként nem kell aggódnotok miatta, minden rendben lesz vele. Ha rosszalkodik megregulázom. - Enikő kezét kicsit megszorítja, tudja jól, hogy mennyire aggódik értük, és elengednie az ő pici fiát nem egyszerű dolog neki.
 - Ha bármikor jönni akartok írtok egy baglyot és elugrom értetek, az olcsóbb megoldás, meg én is haza fogom majd cipelni. - Megnyugtató mosoly jelenik meg az arcán. Ilyenkor komoly tud lenni és látható rajta, hogy megbízható. Persze néha nem ezt sugározza, de ha megkívánja a helyzet a komolyságot, akkor ő is komollyá tud változni. Tanár lesz, meg kell tanulnia felelősségteljes felnőttnek lenni a gyerekek mellett, hiszen azok előtt tiszteletet parancsolónak kell lennie, egyfajta példaképnek. Bár ő igyekezett eddig minél jobban késleltetni azt, hogy komoly legyen. De félteni nem kell őt, komolytalansága és lazasága mindig megmarad.
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. február 1. 16:26 Ugrás a poszthoz

Lexine
Otthon, édes otthon, avagy az állatkert

Történt egyszer, hogy egy szemüveges majomnak - pontosabb állati kategóriába még mindig nem tudtam sorolni, mert hol egy gorillára hasonlít, hol egy orangutánra - eszébe jutott, hogy talán el kellene menni az állatkertbe. Hogy, hogy nem, de erre úti társául a szőke gyerekfelvigyázót választotta, aki már igaz, hogy nem éppen olyan szabad, mint egykoron volt, de ez jelenleg nem okozott akadályt. Egy állatkertben nincs semmi rossz, nem igaz? Egyébként azért éppen Leixne volt a szerencsés kiválasztott, mert jellemében ő hasonlít talán a legjobban a mi szemüvegesünkre, gyerekességben legalábbis biztosan.
Szóval történetünkbe valahol ott lenne érdemes belevágni, ha már ilyen szép felvezetővel elmondtam, hogy mi is a szitu, amikoooor iiiis, hm... leszállnak mondjuk a vonatról. Viktor már egészen elszokott Budapest viszontagságos tömegközlekedési helyzetétől, ezért a gondosan megtervezett - egy fárszt! - út helyett jöhet a rohangálás.
 - Őőőő, azt hiszem erre a buszra kéne felszállnunk, hogy eljussunk az állatkerthez. - Bök az egyik lilás-kékes csodára, ami éppen a megálló felé tart. Aztán a keze a tarkóját vakarja, miközben egy grimaszt vágva a fogai között kezdi el beszívni a levegőt. - Te egyébként jártál már itt valaha? - Egy kis figyelemelterelés arról, hogy mennyire katasztrofális szervező Viktor. A figyelemelterelés a specialitása, a kalauzolás... nos, az már kevésbé, és akkor finoman fogalmaztam, naggggyon finoman (igen, igen, sok-sok gy-vel a hangsúlyozás végett).
 - Ááá, igen, már tudom! Gyere, erre kell felszállnunk! - Jön az isteni szikra és már kézen is fogja a szőkét, hogy magával húzhassa a buszra, ami hangos csattanással most tárta szélesre kapuit, hogy befogadja a vele utazni szándékozókat. - Hat megálló és ott vagyunk, ígérem! - Bizalomgerjesztő Viktor mosoly villan. Ennek most tényleg lehet hinni, szerencsére tényleg jó buszra szálltak fel.
 - Na szóval, melyik a kedvenc állatod? Azt nézzük meg elsőként! - Udvarolja kicsit körbe a lányt, még egy vigyort is villant, na meg megigazítja szemüvegét, ami a nagy sietségben az orra hegyét kezdte el megközelíteni, pedig nem ott van a helye. Majd talán később, ha már öreg professzor lesz, akkor ott fogja hordani. De egyelőre az neki nagyon kényelmetlen lenne.
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. február 1. 18:20 Ugrás a poszthoz

Lexine
Otthon, édes otthon, avagy az állatkert

Lótifuti jobbra, balra. Az állomásról kisétálva kicsit haladnak a tömeggel az első buszmegállóig, ahol persze a táblát is olvashatnák, de az ilyesmi túl egyszerű lenne. Az egyszerűségben pedig nincs semmi poén és élvezet. E kettő dolog nélkül meg az életet Viktor szemszögéből nem lehet élni. Szóval hát az isteni szikrát várva tarkót vakarva nézelődik, közben persze a csipkelődés sem marad el.
 - Nem fogunk eltévedni, csak maximum hosszabb úton keresztül jutunk el a célunkhoz. Az nem egészen az eltévedés. - Vigyorog. Egy férfi sose vallaná be, hogy eltévedt, ezért szoktak az emberek még jobban eltévedni, amikor véletlenül félreolvassák a térképet. Velük is előfordult már, amikor Ausztriába kirándultak autóval. De aztán végül csak odaértek a céljukhoz, csak kicsit megkerülték a térséget. Természetesen csak azért, mert meg akarták nézni a vidék látványosabb területeit. Mi másért?
Szóval valami ilyen helyet áll fent most is, csak a valódi eltévedés helyett tényleg sikerül felkevergőzniük az ideális buszra. A nagy felszállás közben összeragadt kéz persze most sem válik szét. Igazából elég közel áll a lányhoz a járat heringjellege miatt. Csak az éppen szabad kezét van helye felnyújtani a feje fölé. A fejével pedig lefele néz a lányra, hogy kíváncsiskodjon. Már régen kinőtt a kíváncsi korszakából. Hivatalosan. Ő azonban néha még most is olyan, mint egy bezsongott kisfiú, aki mindent tudni akar. Hát most is. Szóval a lány információközlését is figyelmesen hallgatja végig, hiszen ő ezt eddig nem tudta.
 - Komolyan? Akkor egyszer elviszlek pandát lesni egyenesen Kínába. Csak, hogy biztosra menjünk. - Kacsint rá és a fejében már a teljesítendő kívánságok listájára fel is jegyezte a pandaleső akciót. Szeret másoknak örömet okozni, szóval biztos, hogy el fogja egyszer még vinni a lányt Kínába, de oda azért már hopprendszeren keresztül mennek. A vonatozás sokáig tartana. Nem úgy, mint ez a buszút, hiszen Lexine lelkesedik és már rángatja is magával kísérőjét.
 - Szerintem én se tűnnék ki nagyon az állatok közül. Majd beállok mondjuk gorillának. - Vigyorogva el is kezdi utánozni a jól ismert gorillamozdulatokat és hangot. Még az is eszébe jut, hogy King Kong-ot játszik és felkapja a lányt, de nem tud vele túl messze szaladni, hiszen még nincs jegyük. De bent még lehet eljátssza a rablógorillát. A gorilla momentum persze a bájos mosolyoknak nem jön be, de Viktor ezt észre se veszi. Ha egy emberrel van, akkor csak arra figyel, nem a többi millióra, aki körülveszi őt. Tudja, hogy az illetlenség. Ugye, milyen jól nevelt? Egész büszke vagyok rá!
Közben már oda is értek a pénztárhoz. A sor most meglepően gyorsan halad. Vagy csak jól tudják elütni az időt sorban állás közben.
 - Jó napot! Két állatjegyet lehet kérni? Ha nem, akkor két felnőtt is megteszi. - A pénztáros annyira nem veszi jól a humort, szóval kissé morcosan nyújtja ki a jegyeket a pénz ellenében, amit Viktor át is nyújt. Közben persze igyekszik ügyelni arra, hogy a remek arckép róla, ami a személyién, vagy éppen a jogosítványán díszeleg ne kerüljön Lexi látókörébe. Tudja, hogy az ilyen "cuki" fotókra a lányok mennyire harapnak.
 - Mehetünk be! Először nézzük meg a tesóidat. Valahol a nagymacskák körül kell keresgélni, igaz? - Valahol a tigrisek környékén helyezné el ő maga a szőkeséget. Hiszen van, de dorombolni nagyon tud.
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. február 2. 16:07 Ugrás a poszthoz

Lexine
Otthon, édes otthon, avagy az állatkert

 - Miért ne? Én már egyszer úgyis jártam Kínában. Mondjuk csak a hegyekbe. - Rántja meg vigyorogva a vállát, mintha ez egy mindennapos dolog lenne. Számára igazából az is. Nem egy nagy világutazó, de mióta tud hoppanálni kihasználja a tudás adta lehetőségeket és olyan vidékekre utazik el, ahova egyébként nem lenne kerete. Bár eddig még pandalátogatásra nem gondolt, de ez most számára egészen jó ötletnek tűnik. Mindig is szeretett volna ilyen őrült dolgot csinálni, csak nem volt mit és kivel. Most van. Nem lesz hülye, hogy ne használja ki.
 - Köszönöm, köszönöm! - Hajlong meg kissé a produkciója után vigyorogva, mintha egy nagy művész lenne. Pedig csak majomkodott, szó szerint. De most teljes komolyságot követel meg az akció következő pontja. Szóval teljesen komoly hangon kéri ki a jegyeket. De persze, amikor Lexi elkezd nevetni, ő se bírja vigyor nélkül. Na meg a pénztáros is csak szórakoztatja. Szereti meghökkenteni az embereket néha. Nem éppen felnőttes magatartás, de ez őt mikor érdekelte? Szerintem sosem! 5 éves kora óta nem komolyodott egy cseppet sem, ebben teljesen biztos vagyok.
 - Nekem meg asszem makognom. - Ad ki most inkább egy csimpánzra emlékeztető makogó hangot. Neki a majomkodás az, ami jól megy. - Ez a bandzsítás amúgy nagyon tuti. Én kicsiként csináltam, de anyám rám szólt, hogy úgy maradok, aztán nem csináltam többet. - A fiúknak egy mumusuk van, az anyjuk. Még a legbátrabbak is visszarettennek az anyaszörny haragjától. Ez egy olyasféle dolog, mint hogy a nagy hősök megmentik a világot, szembeszállnak a gonosszal, de egy tűtől becsokiznak.
 - Hát a nők többnyire nagymacskák szoktak lenni. - Rántja meg a vállát. - De amúgy szerintem papagáj vagy, néhány méterrel mindig a föld fölött jársz és elég színes vagy. - Bár azért tollászkodni szerencsére nem tart neki annyi ideig, mint egy átlagos nőnek. Ez a következtetés pedig abból jön, hogy időben odaért a megbeszélt helyre, nem pedig néhány órával később.
 - Ajánlom nekik, különben majd kénytelenek leszünk felébreszteni őket. - Egy cinkos mosoly jelenik meg arcán, ahogyan megfogalmazódik a fejében egy gondolat. Én már előre rosszat sejtek. Emberek, jobb lesz ha mindenki menekül, amerre lát! De tényleg!
 - Menjünk először mondjuk oda. - Mutat rá az egyik szimpatikusnak tűnő ketrecre nem is olyan messze tőlük. Bár innen még nem látja, hogy mik is bújtak meg a vasháló mögött. - Amúgy örülök, hogy eljöttél velem. - Mosolyog rá a lányra, aztán már el is indul a kiszemelt célpont felé, hogy kerítésbe kapaszkodva leshesse kisfiú módjára az állatokat. Néha olyan jó gyereknek lenni!
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. február 2. 16:07 Ugrás a poszthoz

Öcskös

Amilyen lendülettel szalad felé a kisöcsi, majdnem fel is dönti Viktort. Főleg, hogy ő leguggolt Krisztián mellé. Csak egy hónapja volt, hogy látta, de mivel az előtt sokáig nem látta még most is meglepetést okoz számára, hogy már milyen nagy is az öcsikéje. Szerencsére egész sokat volt otthon annak ellenére, hogy itt tanult kezdetben, így jó a kapcsolata a tesójával és nagyon is jól ismeri. Nem is nehéz, hiszen sokban hasonlítanak. Mindketten ugyanannyira szeretnek otthon játszani. Leülnek egy-egy távirányítóval a kezükben és versenyeznek az autókkal, vagy éppen a számítógépen nyomnak le játékokat. Mindig jól elvannak. Szóval remélhetőleg itt is kitűnően meglesznek majd.
 - Akkor jó, mert hozzá kell szoknod a fura dolgokhoz. A varázsvilág már csak ilyen. - Neki se volt egyszerű megbarátkozni azzal, hogy itt vannak szellemek és a páncélok is mozognak. Na meg a festmények beszélnek. Megállás nélkül. Na meg itt nincs elektronika. Nem mintha a megszállottja lenne, de azért gyakran hiányzik neki. Krisztiánnak valószínűleg még jobban fog. De ennyire ne siessünk előre, ugyanis először még meg kell nyugtatni egy aggódó anyai szívet.
 - Rendben, mindig át fogom nézni, és a házi feladatát is leellenőrzöm, meg leülök vele tanulni is. Kikérdezem tőle az anyagot. Este pedig mesélek neki a varázsvilágról lefekvéshez. A manók pedig kiválóan főznek, afelől sem kell aggódnod. - Persze a megnyugtatás nem olyan egyszerű, minden lehetséges opciót kilő, és elmond, hogy teljesülni fog, de persze ilyenkor jön egy másik. Majd még egy. Az anyák hogy képesek ennyi mindenre gondolni? A fele eszébe nem jutott volna Viktornak, de most igyekszik mindent eltárolni a fejébe, ha nem megy, akkor meg majd az apját megkéri, hogy írjon össze pár dolgot. Jobb az ilyesmit férfiak között intézni, nem veszik annyira a lelkükre a dolgot.
De vajon Krisztián se veszi majd a lelkére azt, hogy nincs itt áram? Most kiderül.
 - Nincs, se áram, tehát televízió, xbox és számítógép se. Csak a nagyon gazdagok engedhetnek meg maguknak ilyeneket. De van fényképezőgép, amivel lehet mozgó képeket csinálni és beszélnek a festmények. Nagyon király. Meg vannak itt más nagyon tuti játékok. - Azt persze a világért nem mondaná, hogy megtanítja majd repülni a tesóját és a pálcával többé-kevésbé bánni is. Szóval minden olyan dolgot, amivel élvezetesebbé lehet tenni az életet itt. Sőt, a poénpalotába is ellátogat vele. Meg persze beviszi majd Emmához is. Igaz ő neki nem az unokatesója, de a csupa szív unikornislányt a vérség biztosan nem fogja érdekelni. Meg bár még Viktor nem találkozott Ririkével, de Krisztián biztosan hamarosan fog, hiszen majdnem egyidősek. Szóval legalább eljátszanak együtt.
Mondhatjuk úgyis, hogy már egész haditervet készített az öccse ideköltözésére és a varázsvilágba való bevezetésére. Persze ezt szigorúan Radits módon, és Enikőnek a részleteket nem fogja az orrára kötni, biztos halálra izgulná magát és még a végén ide akarna költözni.
 - Amúgy hogy vagytok? Meséljetek mi van otthon! - Kíváncsiskodik egy kicsit Viktor, hogy ne csak ő beszéljen már egész idő alatt. Na meg, hogy ne is tűnjön taplónak, akit nem is érdekel szülei hogyléte.
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. február 6. 23:44 Ugrás a poszthoz

Öcskös

A gyermeki rajongásnál nincs is jobb. Lehet, hogy éppen erre vágyik Viktor is azzal, hogy tanárnak adta a fejét? Hiszen sok kíváncsi tekintet fog rá szegeződni. Ő meg persze tipikus Eridonos létére nem hogy zavarban lenne ettől, vagy ehhez hasonló, hanem biztosan élvezni fogja azt. A felelősség kevésbé tartozik már persze az erősségei közé. Legalábbis eddig így volt, de most már lesz oka rá, hogy ne gyerekeskedjen azért mindig, hanem legalább néha erőltesse meg magát és felnőtt legyen. Rá is fér már azért!
Ahogyan Krisztiánra is az, hogy egy kicsit felfedezze, hogy a világ is érdekes, nem csak a számítógép. Nagyon más választása úgysem lesz. Még ha most teljesen el is hűl a híren. Bizony ám! Ez itt a varázslók birodalma.
 - Pedig teljesen komoly. Elvarázsolt gramofonok azért vannak, szóval zene nélkül nem kell élned, de a többi az nincs. - Széttárja karjait és megrántja a vállát ráncolt homlokkal, de azért mosolyogva. Majd az öcsikéjének az orrára koppint nevetve. - Nyugi, nem para ez azért. Meg lehet szokni, látod én is élek, nem ölt meg az unalom. - Vigyorog szélesen, mint mindig, amikor jobb kedvre próbálja deríteni a másikat. Valahogy ösztönzésnek szánja a széles mosolyt. Meg különben is, ha mosolyt lát az ember, akkor ő is önkéntelenül elmosolyodik. Próbáld csak ki te is, kedves olvasóm.
 - Egyedül sehova sem fogom elengedni, arról biztosíthatlak. Vigyázni fogok rá nagyon. A sérülésekre pedig van varázslat, amivel egy szempillantás alatt el lehet tüntetni, ha csak kisebb sebről van szó. Forrócsokiban pedig nem lesz hiány, ha rossz lesz a kedve. De tudod jól, hogy ahhoz értek a legjobban, hogyan dobjam fel valakinek a kedvét, ha el van kenődve. - Magabiztos ebben nagyon, bár a varázslat említését nem tudja, hogy mennyire is volt jó ötlet, hiszen Enikő nem igazán érti ezt az egészet, éppen ezért furcsa lehet a számára, hogy valaki csak legyint egyet egy számára fadarabnak tűnő valamivel, aztán már el is tűnik a seb. Talán be kellene mutatnia. De ezt inkább csak kérésre teszi majd meg. Nem akarja riogatni a mágiával. Mert bár egy virágeső, vagy virágcsokor készítés még jól mutat, de az ilyesmi azért kicsit talán ijesztőbb lehet. Bár attól függ, hogy ki hogy áll hozzá.
 - Ez a lakás nézés remek ötlet! Már be is van rendezve. Loft stílusú lett, tudjátok szeretem az egyszerű dolgokat. - Lelkesedik fel az ötleten és már kicsit el is kezd beszélni a lakásról. Bár most még nem a legnagyobb benne azért a rend, de szerintem nem fognak rajta meglepődni. Na meg őszintén szólva, arra is csekély az esély, hogy ez a kupi renddé fog alakulni. Viktor úgy gondolja, hogy ő egy zseni, aki ura a káosznak. Persze ezt Enikő kevésbé látta így, amikor még kicsi volt és mindig rendetlenség volt a szobájában.
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. március 19. 23:38 Ugrás a poszthoz

Vanda

Napszemüveg fel, most kontaklencsére cserélte megszokott szemüvegét Viktor, aminek különösebb oka nem volt, csak éppen ilyen kedve van. De a kérdés most nem is ez, hanem az, hogy hová is igyekszik? Mert nem Krisztián elé a suliba, ahhoz még korán van. Na, meg ahhoz túl jól is van öltözve. Hogy mennyire? Hát elmondom nektek, hogy mibe is bújt ma. Egy sötétkék farmer, hozzá egy sötétbarna ing, hosszanti fehér csíkokkal, amelyek feldobják kissé. Persze azért a lazaság most is megmutatkozik, a felső két gombot nem gombolta be, így a gallér kissé hanyagul áll a csuklyáján. Fekete szövetkabátját begombolta magán, mióta példamutatóbbnak kell lennie kicsit ügyel az ilyen apróságokra. Még sálat is tekert a nyaka köré. Milyen nagy dolgok ezek, ugye?
Ahová igyekszik, az pedig a cukrászda. Egy ilyen szeles napon, amikor a nap száz ágra süt nincs is jobb valami kiadós édességnél, nem igaz? Gyorsan meg is eszem a bounty szeletemet, még maradt kettő, azt hiszem.
Nahszóhval... Hm... Isteni ez a süti! Na, tehát Viktor szél fújta kócos hajjal lép be a napfényben úszó cukrászdába. Tekintetét még a napszemüvegen keresztül végighordozza az embereken. Gyorsan biccent egyik mestertanonctársának, majd elkapja tekintetével az előtte kecsesen libegő szőke alakot, akihez oda is surran, bár a hangtalan közlekedés nem éppen az erőssége, szóval valószínűleg nem sikerül meglepnie Vandát.
 - Szia! - Egy mosoly szökik azonnal az arcára. Az az ismerős, Viktoros mosoly. Mostanság mindig úgy el volt havazva, hogy egészen el is felejtettem, hogy milyen is ez a mosolya Viktornak, hiszen leggyakrabban inkább álmatag arckifejezése volt, semmint vidám. Ettől még persze nem lett ő sem búskomor, sem pesszimista, csak sok volt a dolga, meg egy kicsit más életritmusra kellett átállnia az utóbbi időben, hiszen Krisztián időre megy iskolába, és nem terpeszkedhet az ágyban 11-ig. Na, nem mintha miután Krisztánt kiszállította az előkészítőbe nem döglene vissza néha az ágyba csak néhány órácskára. Azért elég nagy alvó Viktor, ezt érdemes róla tudni.
 - Jól áll a szelesen kócos haj. Szeretem a természetességet. - Persze ekkor kissé el is kalandozik már a gondolata, természetesség... De tovább nem is fűzöm itt a szót, inkább megmozdítom Viktort, hogy húzza ki a széket Vanda számára az egyik napfényes asztalnál, amint lesegítette róla a kabátot. Majd ő is leül, de nem kezd ő bele azonnal, megvárja, hogy esetleg Vanda akar-e mondani valamit.
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. március 23. 00:13 Ugrás a poszthoz

Vanda

A találkozásnak több oka is volt, amelyek hamar napvilágot fognak látni. Bár a legfőbb ok, a tisztázás. Több mindent meg kell beszélniük, amire eddig Viktor nem szakított időt, és igazán nem is akart, mert nem akart ő ezzel foglalkozni. De most már nem menekül tovább. Rendbe teszi az életét és a nőügyeit. Tiszta lappal indul neki az életének, amely gyökeresen megváltozott az utóbbi időben, és a változás még nem is fejeződött be.
 - Bocsi, hogy eltűntem, nem azért, mert csak annyit akartam, hanem teljesen elhavazott az életem. A záróvizsgáimra készültem, meg a tanári pályázatomat állítottam össze. Megérte, a következő tanévtől én is tanítani fogok... Meg ideköltözött az öcsém, mert ő is varázsvérű lett. - Közli a legújabb jó hírt, de nem igazán arról kell most beszélniük, hogy ő tanítani fog-e vagy sem, mert az mellékes, hogy mit csinál a jövőben az ő szempontjukból mindaddig, ameddig nem tanul.
 - Mi újság veled? Láttam te vezeted az Edictumot és egy pletyka is felröppent benne rólunk... Meglepett, hogy hagytad megjelenni. - Nem úgy tűnt, hogy Vanda nem félne a következményektől, amik azzal járnának, ha kiderül bármi is. Ez a kétoldalúság nem tetszik Viktornak. Ő jobban szereti azt, ha valaki egyenes, és nem pedig az csinálj,a hogy mond valamit, aztán pedig az ellenkezőjét teszi. Vandától pedig ezt látta ezzel... Mondhatni, hogy csalódott benne. Na, meg egy-két pletyka is a fülébe jutott, amik rombolták a róla kialakított képet, de nem akar ismételten pletykára alapozni, inkább rá is kérdez.
 - Én vagyok az első diák, akivel khm... összemelegedtél, vagy volt már más is? Hallottam ezt, meg azt tudod... És érdekelne az igazság. - Nem beszél erről a témáról annyira könnyedén, a tilosban járás részben azért jó dolog, amikor belógsz valami tiltott helyre, vagy kicsit lázadsz a szabályok ellen, de azért ő lelkiismeretesnek lett nevelve és a Vandával való viszonya nem a jó buli kategóriás tilosban járás. Bár tagadhatatlanul jól érezte magát a szőke negyedvélával. De ugyanakkor a lelkiismerete is mardosta. Akkor is, és utána is.
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. március 25. 01:01 Ugrás a poszthoz

Vanda

Noha, a lelkesedés azért nem tűnt el nyomtalanul Vanda irányába, még most is hatással van rá, ahogyan itt ül a szőke szépség vele szemben, a sok infó, amiket még nem tud biztosra megkoptatják a szemében a rajongás fényét. Na meg valamelyest meg is változott. Még ugyan valamennyire kisfiú maradt, de kezd érettebbé is válni, és az érettség a rajongás eltüntetője.
 - Köszönöm, sokat tettem is érte. - Egy halvány mosoly, nem igazán szeret azért az érdemeiről beszélni, kivéve ha egy-egy csúcs meghódításáról van szó, akkor bizony a kisfiús lelkesedéssel képes elmesélni az egész expedíciót, kisfiús zavartsággal, de széles vigyorral. Azonban most nincs széles vigyor, hiszen Vandával nem éppen vigyori témákról beszélget.
 - Nem tűnt, mintha éppen úgy gondolnák, hogy csak valakinek szárnyal a fantáziája... - Egyhangúan rántja meg a vállát, hisz ő Vandának, de akkor is furcsállja a dolgot. Sajnos elég bizalmatlan tud lenni a női nemmel szemben sok esetben, amire ha nem adnak okot, akkor fel sem üti a fejét, de ez esetben azért bár hisz Vandának, nem egészen érti a gondolatmenetét és némi plusz dolgot is mögélát, ami igazából nincs is ott. A nőkkel talán ezért sem bonyolódott annyira mély érzelmi kapcsolatba, az anyjába vetett hite még kisgyerekkorában megtört, így ritka az az eset, amikor egy számára kétes ügyben hisz egy nőnek. Kivéve azokat az embereket, akiket húgaként kezel, ők egy másik bizalmi kategóriába soroltak át a cím megszerzésével.
Az előbb is emlegetett bizalmatlanság, gyanú látás a legjobban azonban a következő kérdésénél bukik ki, amire persze Vanda tőle elvárható hevességgel reagál. Pofonnal, és egy kis monológ utáni elviharzással. Nem lepi meg a reakció Viktort, ismerte már ennyire Vanda természetét. A pofonra sem dühvel reagál, ő egész jól viseli, ha egy lány pofozkodásra adja a fejét, már kapott egy párat életében ugyanis.
Azonban a meglepettség ugyan elmaradt a reakció miatt, de a következtetés levonása nem, és ez a fajta heves reagálás bizony részben egy beismerő vallomás. Viktor néha túl sokat olvas regényeket, amik hatással is vannak rá.
Na, de Viktort nem olyan fából faragták mégis, aki ilyen esetben azért nem megy a lány után és kér bocsánatot azért, mert tahó volt. Bár a konfliktusokat alapvetően szereti inkább elkerülni. Egy lánnyal vitát kezdeni öngyilkos küldetés, ezt ő már régen megtanulta. Az apja sem tudott soha győzni az anyja ellen. Én is megmondom neked kedves olvasóm, ha fiú vagy, akkor legyen annyi eszed, hogy nem szállsz vitába egy nővel, ha meg lány vagy, akkor a konfliktuskezelés alapjait sajátítsd el.
 - Hé, Vanda! Várj! Ne rohanj úgy el! Sajnálom, ha megbántottalak, nem állt szándékomban. - Tudja, hogy most nagyon is elrontotta az egészet, amiben a legrosszabb az, hogy szerintem valahol tudatos volt. Egyfajta teszt. Mint ahogy a kötelet is teszteli, mielőtt arra bízná az életét, úgy egy kapcsolatot is tesztelni kell, de ez rövid távon elbukott. Viktor sem kész még arra, hogy megbízzon benne teljesen feltétel nélkül, ő ehhez még tényleg túl gyerekes.
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. április 1. 23:23 Ugrás a poszthoz

Vanda

Ha azt kérdeznék, hogy ki az év balekja, akkor valószínűleg Viktort lehetne minden szó nélkül megválasztani, hiszen ez az egész nem igényel magyarázatot. Oda van egy tanáráért, na meg egy menyasszonyért is. Egyik jobb, mint a másik. Bár a tanári státusz már nem galiba, de amit most csinál bizony rendesen elrontja az esélyeit arra, hogy bármi is kisüljön ebből az egészből.
 - Tudom... - Csak ennyit nyög ki Vanda szavaira, mi mást is mondhatna? Kérjen még egyszer bocsánatot, esdekeljen érte? Még persze azért helyrehozhatná, tud ő úgy teperni egy lányért, de ez a kiakadás, ez a dráma ráébresztette őt arra, hogy neki erre nincs szüksége. Az anyja is egy drámai hősnő volt mindig is és ezt akarta elkerülni a legjobban. Nem bírja Viktor a nagyon heves vitákat, amelyekben a bolhákból elefánt van csinálva. Az nem neki való. Ő ehhez túl gyerek még, túl csapodár és persze túl laza is. Most is akármennyire is sajnálja, nem tudja igazán felnőtt férfi módjára kezelni a helyzetet, csak annyit tud tenni, hogy lazán kezeli, és túlteszi magát rajta.
 - Tudom, hogy egy hülye barom vagyok és tényleg sajnálom. Neked is minden jót, talán egyszer majd felnövök... - Szomorú arckifejezés ül ki rá, a megszokott kisfiús mosoly most nincs sehol. Hülye, mert nem tesz semmit, de tudja, hogy így teszi a leghelyesebben. Most magában is rendeznie kell dolgokat és nem hitegetni valakit, hogy aztán azt még inkább pofára ejtse. Legalább ennyiben úriember maradt, ha másban nem is. Ilyenkor az apja valószínűleg nem lenne rá büszke, én sem vagyok rá. De hát mindenkinek vannak baklövései, nem igaz? Nekem is volt már egy pár.
Amikor Vanda elindul az ajtó felé Viktor már nem nyúl ismét utána, nem látja most értelmét, hagyja, hogy kisétáljon az ajtón a vélavérű szépség. Részben szánva, részben nem a délutánt. Jobb a tiszta víz a pohárban, még ha az a pohár onnantól már nem éppen közös pohár.
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. április 2. 00:41 Ugrás a poszthoz

Egyszer volt hol nem volt... Hát Viktor seprűn nem túl gyakran volt. Legalábbis nem annyit és nem úgy, mint ahogy kellett volna, de azért Sáránál még mindig többet, legalábbis úgy hiszem.
Na, de nézzük Viktor nagy belépőjét, egy melegítő naciban és egy polóban. Repülni készült, aztán meg futni, végül pedig az Erőnlét termébe, azért van most ilyen nagyon sportosban.
Taps és nevetés. De nem kinevetés azért, hiszen Viktor is elég béna a repülésben, főleg ha tudását Legráéhoz mérjük. Bár azért már egész jól tud, meg egy-két trükköt is elsajátított. Szóval azért nem teljesen menthetetlen a helyzete, az alapokra még mást is képes megtanítani.
 - Szia! Ha kicsit ellazulnál, jobban menne. Segíthetek? - Barátságos Viktor mosoly, aztán persze egy bemutatkozás, mert hát ugyan a gyere ide is megfelel hívás gyanánt, de azért a keresztnév használata mégis csak kényelmesebb.
 - Egyébként Viktor vagyok. - Ennyi elég is. A nagyívű beavatkozásokra olyankor van szükség, amikor nincs rá esély, hogy puszta véletlen folytán összefussunk, de itt ilyen veszély nem áll, fenn, hiszen elég zárt egy iskola ez ehhez. A szőkéket Viktor amúgy is vonzza valahogy. Jobb, ha nem is sorolom fel a szőkéket, akikkel eddig dolga akadt.
 - Jól sejtem, hogy még nem repültél valami sokszor? - Próbálja valahogy kicsit a másságot némaságot megtörni. Amiben amúgy egész jó, ha mással nem is oldja fel a helyzetet, adott elsüt egy poént. Persze azért az sem sikerülhet mindig. Na, de sok beszédnek sok az alja, mi meg még sehol sem tartunk.
 - Elhiszed, hogy fenntart és nem esel le róla? - Ha nem hiszi el, akkor bizony nem lesz könnyű dolga a repüléssel. A hit sokat segíthet, de annak hiánya sokat hátráltathat. Ezt az élet elég sok területén megtapasztalhatja az ember. De most szorítkozzunk a repülésre, az is elég lesz most ide.
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. április 5. 18:38 Ugrás a poszthoz

Sára

Honnan is sejthette volna, hogy éppen egy Rellonossal van dolga? Sehonnan. De nem is tudja még most meg, ugyanis arra nem különösebben figyel, hogy a lány esetlegesen a szemeivel már fel is nyársalja Viktort. Nem szokta őt érdekelni az, ha csúnyán néznek rá, tanárként meg kell szoknia, hogy nem mindig ő lesz az, akit szeret a közönsége.
 - Oké, oké, nem nevetek tovább. - Kezeit védekezőn maga elé emeli egy széles vigyorral. Már nem nevet, de azért a szúrós pillantáson jót mosolyog. Szereti látni ahogyan a lányok főnek a saját levükben, olyan viccesek tudnak lenni olyankor. Most is valami ilyesminek látja ő a helyzetet. De most próbál eltekinteni a helyzettől és inkább bele is kezd egy pár jó tanács kiosztásába, na meg persze néhány kérdést fel is tesz. A válaszokra persze csak ismételten mosolyog. Kis butus... Könyveli el magában a lányt. Naiv a szőkeség, ha azt hiszi, hogy repülni a világ legegyszerűbb dolga. Ezt hamar megint megtapasztalhatja. De ennyire ne rohanjunk előre.
Viktor szépen figyeli, ahogyan a lány elkezd összpontosítani, én pedig addig is elszaladok a popcornért, ez érdekes lesz...
Amíg a popocorn kipattog a lány a seprűről "lepattog". Micsoda esés hölgyeim és uraim! Ezt bárki megirigyelhetné. De mivel senki más nem látta, csak Viktor, most senki sem irigykedhet. Én pedig a videót, amit készítettem nem adom tovább, mert ki tudja, talán később még jól jöhet majd. Na, de nézzük csak hova pottyan a kis madárka. Jobbra... nem balra. Gyerünk Viktor el tudod kapni! Éééééés igeeen! Telibe. A lány egyenesen Viktor karjába hullik. Még szerencse, hogy a karja elég erős, meg a lába is, így nem rogyott össze a hirtelen felülről jött plusz súly alatt, noha az egyáltalán nem tűnik számára nehéznek.
 - Na, mi van kismadár, mégsem tud mindenki repülni? - Vigyorog a kezében lévő lányra, majd szépen két lábra ereszti, hogy ismét megpróbálkozhasson a repüléssel.
 - Az egyensúlyozással van még némi gond, anélkül nem tudsz fennmaradni. Bicikliztél már valaha? Az kicsit hasonló ehhez, ott is meg kell tartanod magad középen... - Az neki eszébe sem jut, hogy a lány esetleg azt se tudja, hogy mi is az a bicikli, mert számára természetes, hogy az létezik. A faluban is látott már egy-kettőt kóricálni. De lehet, hogy az csak álmában volt. Sosem figyeli meg az ilyen dolgokat, mert neki annyira nem feltűnő jelenség a két kerék.
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. április 8. 10:32 Ugrás a poszthoz

Vége van mára a napnak. Végre! A tanárság örömeit Viktor szereti, de amikor ugyanazt mondja el kétszer, mert más-más emberkével beszélget, akkor azért én, mint állandó társa már unottan folyok szét a mesélős fotelemben. Na, de most Viktor Tanársegédi pályázatokat elemez, én pedig megiszok egy pohár hideg narancsüdítőt. Hm... maximális felfrissülés. Viktorra is ráférne, mert eléggé szétszórt. Hogy miért? Azért ez nem olyan nagy titok. A fejében egy pandalány vert fészket, akivel mostanság nem is beszélt. Mármint a tetőteres dolog óta. Nem azért, mert nem akart, vagy esetleg fél, hanem csak hagyja a lányt gondolkodni. Nem erőszakos fajta. Minden úgyis kiforrja magát egyszer. Vagy éppen felforr, mint a kávéja, amit már egy ideje melegít a pálcájával, csak úgy elkalandozott már megint, hogy kicsit túlhevült, amit persze észre is vesz és gyorsan lerakja a pálcáját. Na, ezt most még nem tudja meginni, a hűtéssel pedig inkább nem próbálkozik, mert még a végén azt is túlzásba viszi, inkább feláll kicsit és az ablakhoz sétál, hogy beengedjen egy kis friss levegőt. De egy kicsit ott is marad. Leveszi a szemüvegét és megmasszírozza az orrnyergét. Mindig ezt csinálja, ha nem képes koncentrálni. Vannak neki ilyen kis apró, berögzült szokásai.
A szemüveget még mindig a keze között fogva néz bele a messzeségbe. Még jó, hogy most üres a tanári, kivételesen nincs kedve semmilyen szakmai beszélgetéshez sem. Baráti kapcsolat pedig még nem alakult ki a munkatársaival, hiszen még csak most került be a tanári karba, és van, akinek a diákjaival egyidős, sőt, neki is van olyan diákja, aki egy idős vele. Érdekes is a 8. évfolyamon órát tartania. Velük természetesen kölcsönösen tegeződik, én se lennék képes magázni azt, aki egy évvel korábban még valamelyik órán a csoporttársam volt.
Na, de kanyarodjunk vissza, mert ebben a bicikliben vagy nyolcas van, vagy én vagyok képtelen jól kormányozni, mert mindig eltérünk a tárgytól. Na jó, tudom, hogy én vagyok a hibás, de pszt!
Szóóóóóval, meg sóval is megfűszerezzük ezt a tükörtojást, hiszen itt az ideje reggelizni. Na, de tehát, izé... Viktor az ablaknál áll, egészen festői ahogy kitekint, pedig a haja szokás szerint kócos, az inge pedig felülről kigombolva, az ujja pedig feltűrve könyékig. Ma amúgy egy tornacipőt, mégpedig fehéret, egy farmert, meg egy farmer kék inget kapott magára. Igyekszik ötvözni az elegáns megjelenést a kényelmessel több-kevesebb sikerrel.
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. július 10. 00:12 Ugrás a poszthoz

[Zárt]

Az egyetlen és örök, Lexine
Esztergom - Palatinus-toó


Meleg van, de csak kellemesen. A mai nap éppen ennek a kellemes időnek van szentelve. Minden bút és bajt otthon hagyva fogta meg Viktor Lexi kezét reggel az ajtóban és indult el vele. A tópartra már Budapestről autóval érkeztek. Mugli köntöst adott ma az egésznek Viktor. A pálcáját is otthon hagyta. Egy piknikkosarat rakott be a csomagtartóba, meg egy táskát törölközővel, pléddel. Ami szükséges.
 - Szeretlek. - Súgja a fülébe, amikor már kiszálltak a kocsiból és a tó partjára álltak. Összebújva. Viktor keze a szőkeség dereka köré fonva, szemei annak kékjébe merülve. A végtelenségig szereti őt és bármit megtenne érte. Persze sok most a nehézség, de ez nem szab gátat érzéseinek. Lexi a mindene, és a tények ellenére is szereti őt, éppen annyira, mint korábban, ha nem jobban egy picit.
 - Nos, mit kérsz, szendvics vagy süti? - Vigyorog rá a kosár felé fordulva valamivel később. Picit megnyúlt a szerelmes pillanat. Mostanság nem volt ilyen, így behozta minden lemaradását.
 - De azért a kis pandabocs gumicukor igényére is gondoltam. - Igen, ő így nevezi a picit, pandabocs. Hiszen Lexi az ő pandalánya, és a gyerek az övé, vér szerint nem Viktoré, de minden máshogy igen. - Már úgy hiányzott a mosolyod. - Jegyzi meg mintegy mellékesen, teljesen oda nem illően. Kicsit csapongó és elvarázsolt. Szokatlan neki ez a nyugodt és mesés idill az utóbbi időben.
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2015. március 25. 20:40 Ugrás a poszthoz

CathLeen


Egy kellemes séta a napsütésben pont Viktornak való program. A tavaszi nagytakarítás ideje eljött, így hát most Bogolyfalván tölti a hetet. A suliba meg áthoppanál az óráira. A legénylakásra ugyanis már ráfér a takarítás és a rendrakás, mert eléggé elpasisodott. Viktor pedig sose szeretett rendet rakni, így hát elég lassan megy neki a folyamat, ami annak is köszönhető talán, hogy mindig ki-ki látogat a szabadba. Vagy egy sütire néz el a cukrászdába és hív meg valakit egy kis beszélgetésre és sütire, vagy lelátogat a tóhoz. Ma az utóbbi program van napirenden. Különben is jobb lesz neki visszaszoknia, mert az elkövetkező időkben kénytelen lesz gyakrabban idelátogatni.
A hívogató kellemesen hűs szellő egy széles vigyort csal az egyébként sem mélabús arcára. Persze azért az is segít a dolgon, hogy megpillant egy potenciális társaságot a fűben heverészni. Mindig is barátkozó típus volt, szóval most sem lesz rest. Fogja magát és pofátlan módon lehuppan a lány mellé vigyorogva.
 - Milyen szép virágszálak nőnek ki manapság a földből. - Csajozós szöveg hatása van, pedig Viktor csak imádja a lányok egyébként elég alacsonyan lévő önbizalmát feltornázni. Szent küldetése a mások védelme és segítése. Ő már csak ilyen... Viktoros.
 - Milyen órád volt legutóbb? - Elég fura kérdés tőle tekintve az introját. De most őszintén, meglep ez bárkit is, aki kicsit is ismeri ezt a sokoldalú exEridonost? Valószínűleg nem. Én is csak a fejemet ingatva, szemöldök ráncolva nézem ezt a sült bolondot. Olyan mókás.
 - Ja amúgy Endre, de szólíts inkább Viktornak. Na, nem hülyéskedek, Radits Viktor Endre a becses nevem. Örvendek. - Túl sok esélyt nem is hagy a lánynak a kibontakozásra ezidáig, de most csak vigyorgásra használva lepénylesőjét néz a lányra türelmesen.
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2015. augusztus 1. 19:06 Ugrás a poszthoz

Kamilla

Séta erre, séta arra. Séta fel a kastélyba. Miért ne? Régen járt már erre, megnézi mi újság. visszanéz esetleg az Eridonba is. Az ajtó őr úgyis emlékszik még rá. Szívesen csevegett el vele. Főleg akkor, ha fáradt volt és már minden badarságot összehordott. A fáradtság mi mindenre képes... el se hinnétek.
Á, most amúgy épp az időjárást nézem. Tudtátok, hogy jön a sok eső? Mindenki dobjon magára egy lepergető bűbájt. Hasznos lehet!
Ha pedig a bűbájoknál tartunk, akkor Viktor is használ egyet, amint meglát egy lányt, aki nagyban próbálná elérni az unikornist, de nem megy neki. Nem ismeri a kis szőkeséget, szóval biztos jó kezdés lesz nála, hogy kicsit megrepteti. Persze puszta kedvességből. Viktor és az ártó szándék nem említhető egy napon. Legtöbbször.
 - Mobilicorpus! - Int a pálcájával a lányra mikor már elég közel van hozzá, hogy el is találja a varázslattal a gyanútlan lányt. - Helló! Tessék, most már eléred az unikornist. - Vigyorog rá a lányra. Az eszbe se jut, hogy esetleg a lány nem akar a levegőben lebegni. Szerintem ma is otthon hagyta az eszét, és csak a reggeli kakaó lötyög a fejében. Bár az azért annyira nem rossz. A kakaó egész finom. Ilyenkor hidegen jó. Kiflivel. De nem Mr. Kiflivel. Azt meghagyjuk Lencsének. Ők biztos együtt fogyasztják a reggeli kakaót. Istenem, de szép a szerelem, nem? Pillangók, vattacukorfelhők.
Na, vissza a jelenbe, ahol szerelemnek nyoma sincs. Vagyis Viktor tutiradebiztosanfixen nem szerelmes. Ezt így egyben, természetesen. A lányról nem nyilatkozhatok. Más narrátorával nem gyakran közösködöm. Bár azért megesik, hogy a szilva a fáról leesik, a két álmodó meg este csevegik. Tudom, tudom, ilyen szó nem létezik, de a rím így jött ki. És mindent az irodalomért! Előre hát! Kamilla, a színpad a tiéd. Itt a mikrofon, csak hangosan, bátran!
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2015. augusztus 1. 22:19 Ugrás a poszthoz

Kamilla

Kapálózik, de nem sikít, mint egy gyerek, akitől elvették a csokiját. Vagy az Oreóját. Na, az az amerikai édesség tényleg egészen finom. Bár magyar vagyok nem turista(szalámi) elven persze azért pilótához kéne hűségesnek lennünk.
Na, de most tegyük fel szépen az Oreo reklám zenéjét. És most ezzel elkezdi Viktor is énekelni. Mert a reklámzenék ilyenek. Fülbemászóak, aztán onnan senki és semmi ki nem veri. Alkalomadtán a semmiből eszébe jut az embernek és elkezdi egy végtelenített lemezként dúdolni magában. Esetenként hangosan is elkezdi akár énekelni.
 - Mi-len-ne-ha egy oreotadnék a-vám-pír-nak... - Dúdolássza félhangosan, aztán azért észbe kap és a lánynak is válaszol, aki kissé esetlenül kapálózik a magasban.
A magasban amúgy nagy veszélyek leselkednek rájuk. Felsejlik a távolban Cupido alakja. Viktooooooooor! Egy nagy lassított felvételes próbálkozás a részemről a kedvesség elég méretes szobrának megmozdítására, hogy ne érje őt el a szerelemnyíl. Persze minden hiába. Az fokhagymán találja a fiúcskámat. Na, szép... Cup, legalább valami korban passzentosabbat is találhattál volna. Most komolyan?! Na, mindegy. Ez van, ezt kell szeretni. Szó szerint.
Vikorban fel is kezdenek ötleni a szerelmes gondolatok. Meg más dolgok is. Nem szabad! Rossz Viktor! Neeeem, ezeket a gondolatokat nem eresszük be! De nem ám! Sicc!
Te meg ne állj ott csak úgy bambán, csinálj is valamit!
Végre meg is mozdul Viktor. Elég hirtelen mozdulattal engedi le a lányt a levegőből.
 - Finite! - A lány persze el is kezd zuhanni, és ahogy a nagy könyvben meg van írva Viktor kezébe esik. Ha egy kortársa lenne a lány, az valószínűleg rá esett volna, és nem tudta volna elkapni, de Kamilla még kisebb teremtés, így nem okoz gondot ez számára. - Milyen pihe könnyű vagy. Mint egy angyal. Szép szőke tincsek, nevető fény a szemeidben. - Kezdi el fürkészni a lány arcát. Én meg párnámba dőlök. Ez hosszú négy nap lesz így. Nagyon hosszú!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Radits Viktor Endre összes RPG hozzászólása (56 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel