28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda Fórum - April Violet Grace Hamilton összes RPG hozzászólása (4 darab)

Oldalak: [1] Le
April Violet Grace Hamilton
INAKTÍV


anorEXia.
RPG hsz: 7
Összes hsz: 18
Írta: 2012. október 3. 20:02 Ugrás a poszthoz


A vacsora, ami éppen megjelent az asztalomon, nem igazán érdekelt. Tőlem akár egész ökör is lehetne. Egyszerűen belemerültem a rajzolásba; így még szinte sosem mutatkoztam nyilvánosság előtt. Elvégre minek lássák ők, hogy nekem ehhez tehetségem van? A végén még rendelni akarnának tőlem vagy valami, akkor meg a végén fel találnám őket robbantani egy direkt elszúrt ártással.
Tehát, rajzoltam. Nem nagyon komolyan, igazából egy kis firkantásnak indult, de nem is lett annyira szörnyű. Egy emberi szemet, illetve egy elég bozontos szemöldököt lehetett látni a lapomon. Úgy gondoltam, ez nem lett annyira rossz, hogy félbehagyjam... azonban a vacsora illata - vagy inkább szaga - megütötte az orrom - na meg egy fiú is a kezem, aki épp mellém huppant le.
Felvont szemöldökkel meredtem a fiúra. Egyrészt, meglökött, és majdnem kettészelte a ceruzám a rajzkezdeményt. Egy másodpercen múlott a dolog... másrészt, ahogy végigmértem a fiút, láttam rajta, hogy ő bizony a legkevésbé sem illik a Rellon asztalához. Szétcsapott haja és arckifejezése nem igazán hatott meg - mi közöm van nekem ahhoz, hogy mennyire igénytelenül jelenik meg társaságban? -, szinte észre sem vettem, azonban testalkata némi aggodalomra adhatott okot. Persze, ez sem különösebben az én problémám, de valahogy szúrta a szemem. Lehet valaki vékony, de ez már túlzás egy kicsit. Különben is... mit keres itt? Hiszen ez a Rellon asztala. Még mindig. Ő pedig, ha jól tudom, Levitás - láttam néhány kviddicsmeccsen kék talárban feszíteni, és ütögetni a gurkókat... nekem meg túl jó az arcmemóriám. Bár név szerint nem tudnám elmondani, ki ő...
- Rossz asztal, hacsak nem váltottál házat. - mondtam neki, majd szedtem magamnak egy kis ragut. A rajzomat biztonságos helyre tároltam el ideiglenesen, a bőrtáskámba, közvetlenül a ceruzák és a dugdosott kritikai érzékem mellé.
Utoljára módosította:April Violet Grace Hamilton, 2012. október 3. 20:02
April Violet Grace Hamilton
INAKTÍV


anorEXia.
RPG hsz: 7
Összes hsz: 18
Írta: 2012. október 19. 14:12 Ugrás a poszthoz


A srác szétcsapott külsejéhez eléggé szétszórt belső is tartozott. Ahogy körbenézett, megbizonyosodhatott róla, hogy nem én követtem el a hibát - ugyan már... én, hibát? -, hanem bizony ő.
Kissé mintha zavarba jött volna, ahogy a nyakát vakarta, és egyre csak szabadkozott. Enyhén felvont szemöldökkel néztem rá, kissé talán lenézően - a pillantás, amit annyian utálnak... ez a flegma lenézés, hú de sok bűbájt kaptam már majdnem miatta -; végül elszedtem róla a tekintetem, és bekaptam az igen kétes állagú raguból egy falatot.
- Mi ez a szutyok már megint...? - kérdeztem félhangosan, ahogy eltoltam a tányért, és más tálak felé kezdtem tekintgetni. Miért eszek én egyáltalán itt?... Yvonne ennél hatszor jobban főz, ha nem hatezerszer.
- Tőlem akár három órát is maradhatsz. - válaszolom kissé bunkó hangnemben - igen, ezt csak így lehet jellemezni; velejéig bunkó vagyok. Hé, de legalább én elismerem!...
Inkább magam elé vettem a rajzot, és egy gyors Leperexet szórtam a rajzra, hogy legalább a ragu ne menjen rá, ha a mellettem ülő Levitás srác véletlen még le is találja enni. A rajzon kezdtem gondolkodni; először azt fontolgattam, hogy leradírozom a szemöldök jelentős részét, aztán arra jutottam, hogy semmi értelme nem lenne. Én a festményeimnél és a rajzaimnál sosem szoktam semmit kijavítani. Amilyen lesz, olyan lesz. Általában úgysem tetszik a végeredmény, és kihajítom a kukába, Yvonne meg megmenti, és besuvasztja a többi közé a szobámba. Tehát nem tettem semmit a leendő férfi szemöldökével, hanem inkább a másik szempárt is elkezdtem kidolgozni. Ujjammal serényen maszatoltam a ceruzát, hogy aztán olyasmi hatást kapjak, amilyet én szeretnék. Próbáltam a másik pislogóhoz igazítani ezt is, mert abban volt valami hátborzongató fény, és ezt a hatást ide is kölcsönözni akartam. A hátborzongatáson kívül valamiért hasonlított B. szeméhez, de nem tudom, miért... persze ezt akkor még nem fedeztem fel. Csak rajzoltam.
April Violet Grace Hamilton
INAKTÍV


anorEXia.
RPG hsz: 7
Összes hsz: 18
Írta: 2013. január 5. 17:02 Ugrás a poszthoz


Füst volt, nem is értettem, hogy tudok megmaradni a helyiségben, hiszen nekem már az is a tűrőképességem határán van, ha egyvalaki közterületen dohányzott... Egyszerűen gyűlöltem a cigarettát, de most már mindegy volt, abban a helyzetben, akkor és ott ez sem tudott érdekelni. Kortyoltam az asztalomon lévő italból, és hallgattam a muzsikálást... igyekeztem nem gondolkozni.
Valaki nézett engem. Csak egy pár perc után vettem észre, kezdtem teljesen elveszíteni azt a tulajdonságom, hogy mindig megfigyelem, ki, vagy mi van a környezetemben. Ahogy a sejtett irányba fordultam, egy szőke, kócos hajú fiút láttam, emlékeim szerint szintén rellonos volt... noha én a faluban leledzésem miatt nem túlzottan sokat járok a klubhelyiségbe. Visszabámultam rá, figyelmesen végigmértem őt. Egy idő után elég kellemetlenné vállt, hogy nézett. Elfordítottam róla a tekintetem, abban a hitben, hogy ő is ugyanezt fogja tenni, aztán mindenki szépen, csendben iszogat tovább magában. Nem akartam belemártózni az esetleges ügyeibe, amiért iszik. Különben is, miért nekem lenne ahhoz bármi közöm...?
Amikor visszafordultam, hogy szemem sarkából meglessem a srácot, ő még mindig engem nézett. Finoman felvontam a szemöldököm, mire elfordult. Lábaimat az asztal alatt keresztül fontam, és én is kibámultam a párás üvegen. A társaság mögöttem egyre zajosabbá vállt, engem ez nem kifejezetten zavart, de a kocsma többi vendégét, akiknek alacsony a tűrőképességük, bizony igen. Kár volt, hogy mellettem kezdtek el balhézni.
Egy pofon csattant, én felugrottam, és arrébb vonultam, víve magammal az italomat is. Ahol pár minutummal ezelőtt még ültem, odaesett az egyik éneklő varázsló egy átok következtében. Király.
- Nem hiszem el, hogy már inni sem ihat nyugodtan az ember... - motyogtam, majd körbenéztem. Egy darab szabad helyet sem láttam igazság szerint. Behunytam a szemem, és sóhajtottam egyet. Végül a fiú mellé zuttyantam le, mit sem törődve azzal, hogy esetleg nem örül neki. Csak kortyoltam egyet a poharamból, és a kialakuló káoszt néztem békésen. Természetesen, ha kell, meg fogom védeni magam, de egyébként még csak úgy beleátkozni a tömegbe is lusta lennék.
April Violet Grace Hamilton
INAKTÍV


anorEXia.
RPG hsz: 7
Összes hsz: 18
Írta: 2013. november 16. 14:46 Ugrás a poszthoz

Czettner Luca

Sokat segít az éhség legyőzésében a tea és a kávé. Mellé zenét szoktam hallgatni, vagy könyvet olvasok, olyat, ami eltereli a figyelmemet. Általában a szobámban szoktam lenni a Rellonban, eltávolodva mindentől és mindenkitől; nincs kedvem hozzájuk. Ők tiszteletben tartják ezt, bár furcsán néznek rám. Mindig, mindenki furcsán néz rám.
Arra gondoltam, hogy kicsit kimozdulok onnan, bár hülyeség volt azt hinni, hogy a faluban nem fognak megbámulni az emberek. Persze, hogy megbámulnak, talán még jobban, mint a suliban, hiszen évek óta ott laktam, volt idejük megismerni - még ha csak látásból is. Tudják, hogy én is Krise vagyok, még ha Hamilton is, így hát van okuk csodálkozni. A Kriseok túl büszkék ahhoz, hogy úgy nézzenek ki, mint én. Hiszen ők mindig figyelnek az alakjukra; minden Krise tökéletes, csak én lógok ki a sorból. Ők tényleg úgy néznek ki, mint egy ősi varázslócsalád sarjai. Mindegyikük tökéletes. Jó nekik.
Ezen gondolkoztam, amíg megtettem az utat a Teaházig. Leültem az egyik kis sarokasztalra, és teát kértem magamnak a pincérnőtől. Ő nagyon furcsán nézett rám. Ki nem néz rám így?
Mikor letette elém a fekete teám, mint derült (jó, inkább borús) égből villámcsapás, hasított elmémbe Seren arca. Seren. Aki meghalt. Tekintetem elborult, fejem pedig lehajtottam, s tekintetem a löttyre szegeztem. Néztem, ahogy kavarog az alján a teafű. Nem volt már könnyem, amit erre hullajthattam volna.
Megkevertem a teát, s lassú mozdulatokkal cseppentettem bele a citrom savanyú levét, amiből a [szintén fekete] ruhámra is jutott bőven; ez azonban nem érdekelt. Cukrot nem raktam bele, az legalábbis szentségtörés lett volna. Rengeteg benne a kalória, a cukorban. Hízok tőle.
Egy sötétszürke lepke szállt le elém. Az emberek fojtott hangon beszélgettek körülöttem. Kortyoltam egyet a teámból. Hurrá. Ez eddig az egyik legjobb napom...
Bagolykő Mágustanoda Fórum - April Violet Grace Hamilton összes RPG hozzászólása (4 darab)

Oldalak: [1] Fel