27. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Sharlotte Johanson összes RPG hozzászólása (206 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 » Le
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. október 14. 11:52 Ugrás a poszthoz

Sok időm volt még a következő órámig, ezért úgy gondoltam körbenézek a Kastély környékén. Nem vagyok egy eltévedős típus, de azt nem tudom, hogyan jutottam ide.
Ahogy átléptem a kapun, a csodálatos zöld környezet magával ragadott. Lassan, mindent alaposan megfigyelve, sűrű csodálkozások között elértem az első padig. Leültem, de továbbra is vizsgáltam a természetet.
Mikor végül sikerült kilépnem a kábulatból, elővettem a könyvemet, és egy kicsit beleolvastam az anyagba.
Az az igazság, hogy egyáltalán nem tudtam arra figyelni, amit olvasok, mivel lefoglalt az, hogy a szememmel kövessem az arra járó diákokat. Néha fel-feltűnt egy-egy ismerős, de épp olyan gyorsan el is tűntek.
Végül eltettem a könyvemet, és tovább folytattam a csodálkozást. Erre még sosem jártam. Olyan selymes és élénk zöld volt a pázsit, hogy nem tudtam megállni, hogy belefeküdjek.
Csak néztem az eget és gondolkodtam. Nem tudom már min. Hirtelen annyi minden eszembe jutott.
Az időm sok volt, én szerettem a természetet. Nem akartam onnan elmenni.
Nem tudom, az arra járók mit gondoltak rólam...Több int egy órát, szinte mozdulatlanul feküdtem a fűben. Aztán rápillantottam az órámra. Még 15 perc az óra kezdetéig.
Hirtelen átfutott az agyamon, hogy innen milyen messze van a terem. Abban a pillanatban felpattantam és mentem, ahogy tudtam.
A kapunál még megálltam és vetettem egy pillantást a rétre. De nem az utolsót.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. november 3. 19:34 Ugrás a poszthoz

Cassie

Miután nagy nehezen felkelt, rápillantott az órarendjére, azonnal rájött, hogy sok ideje van, és el kellene indulni egy kis felfedezőútra a kastélyba.
Elindult, majd hosszas bolyongás után egy folyosóra érkezett. Az tele volt gyönyörű nők báli ruhás portréival. Lépett még párat, majd megállt, hogy csodálhassa a képeket.
Bambán meredtek szemei a kecsesen portrék között ide-oda libbenő, beszélgető hölgyekre. Közben gondolataiba mélyedt. Gondolkozott azon, hogy milyen jó lenne olyan főúri pompában élni, és olyan ruhákat viselni, mint azok, akik ezeknek a képeknek a múzsái voltak egyszer régen.
Tekintete mélyen elkalandozott a festmények világában, az zökkentette ki, hogy meglátott egy másik lányt.
Először nem nagyon foglalkozott vele. Lassan sétált tovább, és elveszett ezen csodás műtárgyak bűvöletében. Pár perc után már csak ezek jártak az eszében. Minden gondolata ezek körül forgott.
Persze gondolatáradata közepette sem felejtett el lépegetni, tovább haladni a soron. Nemsokára egész közel ért az idegenhez.
~Sárga pulcsiban van, tehát valószínűleg Navinés.~ jutott eszébe először.
Aztán figyelte, ahogy a lány figyeli a sok portrét.
Nem tudta megszólítsa-e, vagy ne. Tanácstalanságában közelebb lépett. Nagy erőt vett magán, aztán kinyögött pár szót.
-Szia. Hogy hívnak?- kérdezte mosolyogva, hogy barátságosabbnak tűnjön.
-Gyönyörű, nem? -kérdezte merengve.
Megint kissé ámulatba esett, aztán újra megszólalt.
-Navinés vagy?




Öltözet
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. november 8. 18:39 Ugrás a poszthoz

Yarista

Csendes, szélcsendes délután volt. Nyugalom mindenhol. Csak éppen Sharlotte-nak akadt olyan kedve, hogy elindul a faluba. Újra. Nagyon sokat szokott a faluban bóklászni szabadidejében. Ha nincsenek órái akkor is, de ha oka van odamenni, akkor még jobban szereti csodálni a panorámát, a házakat, az utcákat. Minden alkalommal azt érzi, hogy ez új neki, pedig már hetek óta a faluban lakik. Talán majd megszokja, addig is csodálkozva tekint végig a házsorokon minden egyes alkalommal.
Mostani sétája leginkább a Fő utczára terjedt ki. Csak bolyongott, járkált oda-vissza, nézegette a boltok kirakatait.
Egynél megállt.
~Pillangó-varázs Étterem és Teaház.~ mondta ki gondolatban, amit olvasott. Aztán gondolkodott pár pillanatig, és bement. Ha már ennyire járkálós kedvében van, ide is be kellett néznie.
Tehát belépett, aztán gyorsan keresett magának egy asztalt. Pár pillanatig azt is nézte, mintha életében nem látott volna asztalt. Pedig a házukban is sok található. De az nem olyan, ez valamiért más volt. Leült, majd kezébe vette az étlapot. Nézegette, sokáig. Nagyon sokáig. Már ha 3 perc folyamatos bámulást egy papírlapra soknak lehet mondani.
Mint ahogy szokott, most is elmerült gondolataiban. Nem tudta eldönteni mit rendeljen. Ez elég sokáig húzódott, mert amíg gondolkodott, elméje továbbszőtte a gondolatait, és a végén már azt sem tudta, min kezdett el gondolkodni.
~Saláta, vagy marha-bélszín?~ visszhangzott fejében. De hát egyszeri alkalomként megengedheti magának, hogy ne az alakjával, hanem a finom falatokkal törődjön. Még pár pillanatot habozott, majd a lapot letéve intett a pincérnek, aki azonnal ott is termett.
-Egy adag marha-bélszínt, ezzel a bizonyos cikóriás körettel, valamint egy pohár narancslét. Köszönöm.-mondta el rendelését.
~Fú, te jó ég....Na mindegy...próbálkozni kell...Nem fontos az alakom...Majd futok reggelente és kész.~győzködte magát, hogy helyesen döntött, bár ő sem tudta, hogy sikerült-e.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. november 10. 12:51 Ugrás a poszthoz

Yarista

A rendelést elintézte, aztán várt, hogy megérkezzen az étel. Addig is újra kezébe vette az étlapot és vizsgálni kezdte. Végig ment minden ételen és átgondolta hogy szereti-e vagy nem, próbálta ezzel elütni az idejét. Azonban a betűkre való csodálkozását megszakította egy hang. Beszéd hangja, méghozzá hozzá irányított beszéd. Először csodálkozik, aztán leteszi a papírlapot és megszólal.
-Szia. Hát... Hogy hívnak?- próbál nem feltűnően meglepődni a történéseken, bár nem nagyon sikerül neki. Nem tudta nagyon kezelni a helyzetet, de ez van. el kell fogadni és alkalmazkodni kell.
-Én Sharlotte vagyok, Sharlotte Johanson.- mutatkozik be, mivel mindig  próbál kedvesnek és barátságosnak tűnni. Közben persze eszébe jut, hogy egy feltett kérdésre nem válaszolt. Elég rossz a memóriája néhány pillanatban, de nagy nehezen sikerült rájönnie, hogy mit kérdeztek tőle.
-Elvileg mindjárt megkapom a szép nagy adag marha-bélszínemet a salátával és a narancslét.-tájékoztatja új beszélgetőpartnerét a lány. Közben erősen gondolkozik.
~Ki ez, mit akar, miért jött ide, miért vagyok én itt,mikor jön már a kaja?~ fut végig az áradat az agyán. Végül is természetes, hogy ennyi minden kering most a fejében. Egy ilyen letámadás után... Aztán hamar feleszmél, hogy nincs egyedül, és ki kéne zökkenni a kis világából. Miután ez megtörtént kedves mosolygással tekintett a fiúra, és próbálta végigmérni, hátha ismeri valahonnan. Persze ezt látatlanul tette. Végül rájött, hogy nem ismeri, de tovább mosolygott rá.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. november 10. 19:20 Ugrás a poszthoz

Yar (hát akkor a francnak se írd ki, de én se fogom )

Mielőtt megérkezne az étel, még kap egy kérdést, meg egy nem várt bókot.
-Második, de harmadik lenne, csak még régen egy mugli iskolában buktam és hát....- itt befejezi mondókáját a hatás kedvéért.-És köszi...- mondja kicsit zavarodottan. Furcsa neki, hogy azt gondolják róla, hogy szép. Vagyis nem az, hanem hogy így közlik is vele.
Ezután megérkezik a pincér a kért étellel és itallal. Sharlotte megköszöni, majd éppen nekikezdene, mikor megszólal a fiú.
-Köszi, de nem kell csendben maradnod. Beszélgethetünk is, normálisnak tűnsz. -mosolyodik el kijelentésén, majd tényleg nekikezd falatozni. Boldog. Nem tudja miért..Talán az az oka, hogy mindenhol összefut valakivel, és ez most sincs máshogy. Gondolkozik persze, hogy ki lehet az ismeretlen, valami rémlik is neki, de nem biztos, ezért érdeklődik egy kicsit.
-És rólad mit lehet tudni? Hányadikos vagy és melyik házban? -teszi fel eszegetés közben a kérdést. Majd várja a választ. Eszik tovább, néha kortyol egyet-egyet a narancsléből, és Yaristát nézi. Ismeretlen számára, így látatlanul végigméri. Sokszor persze, hogy az emlékezetébe rögződjön. Vagy ha nem éppen ezt a cselekedetét folytatja, akkor elmerül gondolatai között, amit gyakran szokott csinálni okkal és oktalanul is.
Valami morgást hall, ami nem teljesen kivehető beszéd lehet. Ekkor nem odakiált, hanem illedelmesen megszólal.
-Tessék? Nem értettem.- mondja végül tömören és egyszerűen, miközben tovább eszik.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. november 11. 13:31 Ugrás a poszthoz

Barnabás

Valamely csodás őszi napon kisebb kirándulásra indult a lány, melynek mostani célpontja a tavacska lett. Készülődésbe is kezdett, majd gyorsan távozott otthonról. Kedvenc barnás színű pulcsiját és nadrágját vette fel, valamint egy magas szárú szőrmével borított csizmát. Kilépett házából és tett pár métert, de arra a megállapításra jutott, hogy kabát is kellene. Tehát visszafutott, és most már jól felöltözve elindult az úti cél felé.
Sétált lassan és gyorsan is, de szokásos gondolatáradata nem tört rá. Most nem csapta meg az ihlet, melyből rossz dolgok is születhettek volna. Csak mert egyedül volt, és olyankor elméje még szabadabban szárnyal. Ment, közben az  kutat, vagy éppen a házakat vizsgálta. Odaérése után megállt és csodálta pár pillanatig a tavat. Ismét elindult, keresett egy kicsit távolabbi padot, ahova le is ült, és onnan figyelte tovább a vizet, a növényeket. Ezt azonban nem tudta 100%-osan teljesíteni, mivel rátört a hőn áhított tenger a gondolataiból.
Nem értette, hogy miért pont akkor, de beletörődött és küzdött ellene.  Már amennyire tudott. De sikerült...Legyőzte és figyelmét ismét a tavacska kötötte le. Majdnem teljesen maradéktalanul.
Utoljára módosította:Elizabeth Charlotte Vane, 2012. november 14. 19:05
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. november 16. 18:21 Ugrás a poszthoz

Yar

Útnak indult egy kisebb felfedező útra, melynek célpontja az étterem lett. Itt kellemes beszélgetésbe keveredett, vagyis eddig, és remélhetőleg ezután is az lesz. Nem igazán ismeri a srácot, ennek ellenére minden érdeklődő kérdésére próbál válaszolni. Megesik azonban, hogy a másik fél nem érti.
- Annyi a köze, hogy ott van olyan, hogy általános iskola, és épp úgy, mint itt, ha megbuksz évet kell ismételned. Nekem viszont addig nem méltóztattak elmondani a szüleim semmit az életem egy meghatározó tényezőjéről, míg ki nem jártam azt az iskolát.- próbálja az imént elhangzottakat részletezni. Majd tovább folytatódik minden. Ő eszik, az ismeretlen pedig kortyolgatja forrócsokiját. Az, hogy nem ismeri, láthatólag örömteli dolog a fiúnak. Mikor elhangzik az, hogy legalább így nem előítéletes, egy gondolatkavalkád kezd el fejlődni a lány fejében. Szerencsére hamar eltorlaszolja azokkal az új gondolatokkal és kérdésekkel, hogy ki is lehet a titokzatos szőkeség előtte.
~Rellon....sokan vannak...talán túl sokan..~ indul meg ez is, ugyancsak szőke buksijában. Ezután, mivel nem hall rendesen egy kérdést, próbálja leinformálni, mi is volt az, de csak újabbakat kap, mire először megpróbál gondolatokat összefogalmazni, aztán kimondani. Erősen gondolkozó fejet vág, az evést arra a pár pillanatra be is fejezi. Végül elkezdi kifejteni véleményét.
-Ahhoz, hogy az ember bármit is elérjen kitartás és küzdeni akarás kell. Az, hogy milyen mértékben, az a kitűzött céltól függ. Nagyobb és fontosabb cél esetében mindkét említett dologból nagyobb az igény, és fordítva. Nekem kicsike céljaim vannak, hosszútávra nem tervezek. Csak homályban, vázlatokban. ami most fontos, hogy bukás nélkül végigcsináljam a sulit, utána pedig még eldöntöm mi lesz...-elmosolyodik mondandója végén, vet egy pillantást diáktársára, majd folytatja a táplálkozást, amit mindjárt be is fejez. De még pár falat hátravan. Iszik, aztán legyűri azokat is, miközben figyeli az előtte ülőt.
-Neked mik a céljaid?- érdeklődik most már ő is a másik iránt kissé, nehogy azt higgye, hogy figyelmen kívül hagyja. Mivel befejezte az étkezést, és elfogyasztotta a narancslét is, a pincér elvitte a tányért és poharat. Nem tudta, hogy innentől kezdve hogyan folytatódik a beszélgetés, vagy egyáltalán folytatódik-e.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. november 21. 15:49 Ugrás a poszthoz

Yar

Az eredeti kisebb ebédnek tervezett étkezés, kellemes beszélgetésbe, melynek másik fele egy olyan személy, akiről a lány még nem hallott, és ez állítólag jó is így. Persze, neki mindegy, de beszélgetni szeret, és akad is téma.
Elhangzik egy feltételezés, melyet persze nem hagyhat szó nélkül, mert lehet, hogy senki sem tudja vagy gondolja, de igenis szeret beszélni, és kifejteni a véleményét.
-Igen, felvettem, és szerintem is egyszerű tantárgy. Vagyis most, bár szerintem nem nagyon lehet nehezebb ennél.- foglalja össze kivételesen tömören, közben mosolyog, ahogy szokott. A szituációt nem tartja furcsának, hiszen mint egy faluban, úton- útfélen beleütközik valakibe, vagy éppen belé ütköznek. Az étel és ital időközben elfogy, de azért kérdésére még választ kap, és megtudja, hogy a fiú kviddicsezik, és sztár akar lenni. Ezen elmereng egy picikét, aztán arra jut, hogy utána fog keresni, ki is ez a személy, akivel együtt ebédelt.
-Tehát kviddicssztár? Na ahhoz kell kitartás, erő, logika, csapatszellem, és sorolhatnám még egy darabig mennyi minden. Én is szeretem a kviddicset, de csak nézni. - újra elmosolyodik, ahogy az utolsó mondatot hozzáfűzi. Elgondolkodik, szinte minden pillantás, és mondat után, de látatlanul, ennyit már megtanult az évek során. Ugyanis már régóta csinálja, műveli ezt a bizonyos dolgot, amit túlzott gondolkodásnak hív. De nincs mit tenni, ha kell, akkor kell.
-Tulajdonképpen én sem terveztem egy 6 fogásos kajálást, szerintem igen.- újra odahívta a pincért azon érvvel, hogy fizetni szeretne, majd miután ez megtörténik, távoznak az étteremből.

Köszi a játékot! Cheesy
Utoljára módosította:Csapó Anna, 2012. december 2. 10:59
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. november 25. 09:45 Ugrás a poszthoz

Erdős Julianna tanárnő

Kellemes kis napnak nézett elébe. Rögtön miután felkelt majdnem leesett a lépcsőn, aztán magára burította a teáját. Legvégsőképpen pedig lejött a kedvenc csizmájának a talpa. Innentől kezdve a mai naptól nem várt semmit. Így hát felvette kedvenc zöldes összeállítását egy felsővel, egy zöld kabáttal, valamint egy ugyanolyan színben más árnyalatú cipővel és nadrággal és elindult a tavacskához. Most kijelölt úti célja volt, mert szerette azt a helyet. Járt már ott, és valamiért nagyon megfogta. Így hát most már kedvenc összeállítását és tankönyveit táskájában a hátára véve kilépett az ajtón, és végigsétált az utcán az említett helyig. Ott keresett magának egy aranyos kis padot, ahol elvileg régebben is ült már, és ledobta magát, hogy szét tudjon nézni más szemszögből is. Viszont ez nem tartott sokáig, és kisebb unalom csapta meg, amit a könyvek lapozgatásával próbált korrigálni. Sikerült is neki, mert az egyik könyvbe nagyon belemerült. Már nem hallotta a madarakat, a szelet, és a vízben mozgó halak hangját sem, csupán a könyv, a sorok, betűk, hangok voltak, amik lekötötték figyelmét. Az olvasmány az elemi mágia tankönyvnek bizonyult, amint azt észrevehette. Idén második évfolyamon végzi tanulmányait, ezért már felvehette a tárgyat. Nagyon örült neki, mivel szerette volna már tanulni, csak elsőben nem volt rá lehetőség. Így hát még nagyobb elmélyüléssel bújt bele az anyagba.

Öltözet
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. november 27. 19:55 Ugrás a poszthoz

Domi^^

Iskola után mindig szeret kicsit egyedül lenni a gondolataival, csendben, békében, nyugodtsággal körülvéve. Van maikor ez nem sikerül, de legtöbbször testvére kitakarít mire hazaér, így nincs sok dolga és ez is megvalósulhat. Azon a viszonylag kellemes időjárású délutánon is így volt. Gondolataiban csak egy zöld nagy terület járt, és tudta, hogy van egy ilyen a kastély környékén. El is akart oda látogatni egy ideje, de valami mindig közbe jött. Most pedig itt az alkalom, amit csak ki kell használni. Magára vett hát egy zöldes kollekciót, amely nagyon illik a természethez, és mellesleg bele is olvad, ha akar. A tükörnél az öltözködés közben sokszor megállt, és új frizuráját nézegette. Nem gondolta volna, hogy egyszer átfesti a haja szőke részét is, de ez bekövetkezett, így hát ez neki még új. Minden esetre nem csúnya, és az már haladás. Na meg sokkal természetesebbnek hat.  Zöld póló, pulcsi, és egy sötétebb, de ugyanolyan színű kabát és farmer. Csizmát elég nehéz volt találnia zöldben, de sikerült, így hát el is indult. Sokat nem kellett sétálnia, mármint azokhoz a távokhoz képest, amiket meg szokott tenni felderítő útjai során. Szétnézett, majd szinte rögtön talált magának egy aranyos kis padot, amit gyorsan elfoglalt. Igaz, nem látott senkit arrafelé, de nem akarta, hogy a kinézett ülőhely másé legyen. Nagyon tud ragaszkodni elképzeléseihez, foggal-körömmel is küzdene értük, ha kellene. De nem volt rá szükség, mivel egyetlen árva lelket sem vélt látni. Így gondolataiban elmélyedve és a tájat csodálva egyedül üldögélhetett. Gondolta, ha bárki is erre jár, nagyon kevés az esélye, hogy tudja, ki ő, így meg aztán nem fogja senki felismerni, így biztonságban van, és annyit gondolkozik, amennyit akar.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2012. november 27. 20:16
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 1. 16:50 Ugrás a poszthoz

Erdős Julianna tanárnő

A hideg ellenére kisebb sétára, azaz kinti tanulásra indult a leányzó a tavacskához. El is jutott oda viszonylag hamar, és azonnal keresett magának egy padot, ahova leült, és elkezdett valamit olvasni. Később kiderült, hogy az az elemi mágia tankönyve. Nagyon belemerült a sorokba, csak olvasott és olvasott szüntelenül. Már 20 oldalt elhagyott, mikor valaki odaállt mellé, de eszt sem vette észre. Csupán mikor megszólalt az illető. Akkor tekintete rögtön a hang felé irányult. Szinte azon nyomban felismerte, és el is mosolyodott.
-Jó napot tanárnő. Nyugodtan, nem gond. -mondja még mindig mosolyogva, majd egy gyors pillantást vet még a könyvre, a nőre, majd vissza a könyvbe. Először nem is igazán foglalkozik a jelenlétével, sokkal inkább az anyaggal. Aztán végül felpillant és becsukja a könyvet. Az immáron csukva pihen az ölében és igen csak jó támasztékként szolgál, mikor a lány előredől. Elgondolkodik kissé, majd arra jut, hogy nem biztos, hogy tudja a tanerő, hogy kit is talált meg, ezért be kellene mutatkoznia.
-Sharlotte Johanson vagyok, Navine, 2. évfolyam. -böki ki végül szinte reflex-szerűen. Már jól betanulta, végül is ez az alap, amit minden új ismeretség kötésekor közölni szoktak. Csak néz rá, és várja, hogy mondjon valamit, de ha nem, az sem gond. Nem ismeri, nem is várhatja el, hogy a nyakába ugorjon és egy halom kérdést a nyakába öntsön. Meg persze tanár, és nem tudja milyen a viselkedése órákon kívül.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 2. 20:40 Ugrás a poszthoz

Szendrödy-Nagy Áron

Testvére hirtelen és titokzatos elutazása után tervei elöször a sok buli és a szabadság témát kapták. Ennél azonban kíváncsisága sokkalta nagyobb volt. Így hát elhatározta, hogy utánamegy, kideríteni az okát. Nagyon lelkes volt, és semmi sem szabhatott volna elképzelésének gátat, annak ellenére, hogy spontán jött. Mindez pénteken, késö délután fogalmazódott meg fejében, és még aznap este elment. Izgatottsága az úton sem lankadt, és szombat délelött durván fél óra alvás után hazaért. Ott viszont borzasztó hírek fogadták. Elöször el sem tudta hinni ami történik, aztán hamar rájött, hogy bátyja is emiatt jött vissza. Titokban akarták tartani, de nem sikerült. Ez csak természetes, de most mégis borzasztó volt számára az igazat megtudni. Ha ez nem lett voln elég, vissza kellett jönnie. Vissza, de nem akart. Ott akart maradni és kitartani a végsökig. Most pedig csak ül a vonaton, és az játszódik le újra és újra fejében, ahogy anyja sírva könyörgött neki, hogy térjen vissza, tanulmányait miatta napokra se szüneteltesse. Csak értetlenül nézett ki magából, és azon töprengett, hogy egy fiatal és egészséges nö hogyan lehet rákos...és hogyan nem vették ezt hamarabb észre. Most pedig már késö...csak napjai vannak hátra. Könnycsepl gördül le arcán. Elöször egy, majd kettö és három, de nem sír. Érzi azonban hogy a vonat megállt. Nincs nála más, csak egy kistáska, és a medál, melyet emlékül kapott. Egyszerü ruhâban van, farmer, kabát és csizma, mindez kékben. De ez nem is foglalkoztatja, csak az ékszert szorongatja szüntelenül leszállás közben. Lép egyet, kettöt, majd még kettöt, és zokogni kezd. Még pár lépés után azomban lábai is feloldják az alátámasztást és összetogyik, le a földre, ahol az ég felé nézve egyetlen kiáltása:
-Miért?!?!
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 2. 21:49 Ugrás a poszthoz

Szendrödy-Nagy Áron

A tények makacs dolgok. Föleg ilyen és ehhez hasonló esetekben. De mostanra, ahogy lába összecsulklott és akaratlanul is felkiáltott már nem tudott gondolkodni. Semmi sem ment már, csak a sírás. Az egyetlen dolog ami éppen lekötötte. Az ég adta világon semmivel sem foglalkozott. Az sem érdekelte, hogy ki nézi éppen vagy mit gondol róla. Az igazat csak ö tudja és kész. A többi már mellékes... Jajj Istenem hogy is lenne mellékes. Még akkor sem az, hogyha jejelen pillanatban nem tudta felfogni. Tehetetlenségében csak zokogott a földön, és figyelte az arcán legördülö könnycseppek sokaságának gyorsaságát. Félbe szakította azonban egy érintés, és egy kedves hang, mely egyértelmüen kifejezi hogy segíteni akar. Próbálta kicsit letörölni könnyeit, aztán felnézett, hogy megállapítsa ki is jött oda hozzá. Azonnal fwlismerte, hogy Szendrödy tanárúr az, de ezzel nem foglalkodott, hanem segítségével feltápászkodott majd nagy nehezen megszólalt.
-Köszönöm.-mondta, és talán még egy minimális mosolyt is megejtett. Csak nézett tovább bambán, és végül elsö normálisnak mondható gondolata az volt, hogy le kellene tisztogatnia kicsit a ruháját, amit azon nyomban meg is tett. Persze egyetlen pillanatra sem hagyta figyelmen kívül a tényeket, csak már tudott épeszü ember módjára gondolkodni. Maga sem tudta miért, de ahogy meglátta a professzort visszatért az esze, és a megítélöképessége. Rájött, hogy mindenki öt nézi, és hogy talán el kellene onnan menni. Nem tudta azonban, hogy a másik fél mit gondol. Azt sem, hogy öszintén segíteni akart, vagy csak szánalomból. Ki tudja... Talán majd kiderül minden.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 8. 16:09 Ugrás a poszthoz

Bonnie

Amint reggel felkelt, és az ablakon kinézve meglátta, hogy esik a hó, rájött, hogy a mai napon változások lesznek. Nagyon nagy változások. Nem tudta miért volt ez az érzése, csupán úgy jött. De jó érzés volt, mivel ennek hatására sokkal felszabadultabbnak és szabadabbnak érezte magát. Szabadságáról néha eszébe jutott az a rossz utazás, de hamar elhessegette a gondolatokat, és tovább tette a dolgát.  Iskolanap van, tehát a tanítás végeztével, és majdnem rögtön azutáni hazaérkezésével megint rátörtek azok a forradalmi gondolatai. A változás...Mi lehet? Ötlete sem volt. Éppen ezért próbált egy kicsikét megnyugodni. Az első gondolata, mint általában szokott lenni, a séta volt. Átöltözött tehát, és el is indult. Szinte teljesen elfelejtett mindent. Csak az járt a fejében, hogy változtatni kell. Nem tudta miben, egészen addig, amíg a Fő utczára nem tévedt. Végigsétált, de csak képletesen, mivel egy helyen megállt. Hát igen, ez is eljött. Megállt egy olyan ajtó előtt, ahol nem gondolta volna, hogy bármikor szánt szándékkal megáll, és talán be is megy. De ez megtörtént, és rá is jött mi lesz az a reform. Tényleg nagy, az igazság kedvéért, de nem érdekelte. Kinyitotta az ajtót, és belépett a Mátra Máguscsárda nevezetű fogadóba. Persze a fogadó nem érdekelte, csakis a kocsma része. Nem foglalkozott vele, hogy kinek mi lesz a véleménye ezután. Ki mit fog gondolni azt látván, hogy egy ilyen lány egy ilyen helyre be mer menni. Elhagyta a külvilágot, és csak magával foglalkozott. Odasétált a pulthoz, és kezdésnek kért egy vajsört, amit aztán egy viszonylag távoli üres asztalhoz vitt, ahol le is telepedett.

Öltözet
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 8. 20:37 Ugrás a poszthoz

Bonnie

Napját a függetlenség öleli át. Elöször nem tudja milyen formában kellene ezt kinyilvánítania, egészen addig, amíg a Fö utczára nem téved. Pontosabban a Csárda elé. Ott tört rá a megvilágosodás, hogy ha már forradalmár gondolatai vannak, lázadozni is kellene. Nem érdekelte ki mit fog szólni ahhoz, hogy kocsmába jár, csak bement, és remélte, hogy nem az lesz ott az utolsó látogatása. Kért is egy vajsört, és elvonult egy távolabbi asztalhoz. Magányt nem tervezett, de nem akart egy kigyúrt hapekkal sem beszédbe elegyedni. Kellemes meglepetés érte azonban itókája kortyolgatása közben. Ismeröst vélt felfedezni, aki pedig felfedezte öt.
-Szia...Bonnie. Persze, nyugodtan.- mosolyodott el, de az is csak látszatmosoly volt. Mostanában minden csak látszat. Látszat a boldogság, az öröm, minden. Csak éppen a bánat nem. De éppen azért volt ott, hogy ezt elfelejtse.
-Ne is mondd. Elképesztöen sok gond van. De ez most nem fontos. Örüljünk, vagyis próbáljuk meg.--mosolyodik el hosszú ideje elöször igazából. Kortyolt is egyet a vajsörböl, de jó nagyot. Furcsa szituációnak bizonyult újra, de nem annyira, mint az a cica-nyuszi alakítás. Nem baj, majd máskor lesz überelve. Most ez is elég. Úgy is elég sok volt az események sora az elmúlt héten. De, felejteni kell, vagy próbálkozni.
-Nem iszol valamit?- érdeklödik már valamivel felszabadultan. Semmi sem tántoríthatja el a lázadozástól. Igen, gyökeres változások jönnek most. Nem szándékozik még alkoholista állapotokba eljutni, de nem fogja senki megismerni, ha hazamegy. Ha egyáltalán hazamegy. Az biztos, hogy nem mostanában lesz, esetleg ha megnyugodott. Bár akkor sem valószínü, mert fenn áll a veszély, hogy nem lesz ereje visszajönni. Azt pedig nem akarja.  Sok barátja van már itt, és még sok hátralévö éve. Ezen gondolatok közepette várja a lány válaszát. Rajta is látszik, hogy nincsen épp a toppon, de a tapintat az mindenkinek jár, így nem zaklatja kérdéseivel.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 8. 21:15 Ugrás a poszthoz

Szendrödy tanár úr

Elképesztö. Mindentöl függetlenül egyetlen egy dologgal foglalkozni, amely mindennél roszabb. De mégis, ez hihetetlen. Egy tragédia, egy áldozat, és valaki, aki emiatt szenved. Késx, ennyi a képlet. Az állomáson összeesve minden lepörög az agyában. Hogy talán jobb lett volna, ha ö van anyja helyében, hogy nem neki kellene haldokolni. De ez van. Változtatni nem lehet. Felejteni kell, az az egyetlen gyógyszer, de most nem lehet. Aztán érzi, hogy valaki fel akarja srgíteni, és miután megköszönte el is indulnak egy pad felé. Már nem érzi a remegést lábaiban, de a tanár segítökészen fogja, hátha megint eldölne. De szerencsére biztonságban leül, és szipog tovább. A sírásroham már elmúlt, most jön a sok gondolat. De azért hallja a felé irányuló szavakat. Fejét annak irányába fordítja és szemeit törölgeti, mikor a másik fél egy darab csokit ad oda neki. Ennie kéne, már 2 napja nem evett. Most ez is elég, úgysem lenne többre képes. Bele is kezd, amíg gondolatait összeszedi, hogy aztán elmondhassa azokat.
-Elöször is köszönöm a segítséget és a csokit.  De kérdésére válaszolva. Kívánom, hogy soha ne tudja meg milyen az, mikor az anyja haldoklik, és maga semmit srm tud tenni ellene. - elmúlt a sírás. Már inkább komoly arccal figyelt a másik félre.  Nem tudta, hogy ezután mi lesz, de nem érdekelte. Szépen lassan azonban a tanáron elmerengve kezdte is elfelejteni a történteket. Arcát tenyereibe temette és gondolkodort. Gondolatai a fitográfiaranár körül forogtak. Hirtelen váltott. Nem is tudta miért. Éppen gyászolnia kellett volna azon rokonát, kiröl azt sem tudta él-e még. De már azzal sem tudott foglalkozni. Csak a tanár. Kinézete, hol látta már, tárgya, milyen ember lehet. Minden eszébe jutott. Totál meghülyült. De nem tudott mit csinálni. Ennyi. Ez van. Ha erre gondol, akkor nem tud másra, mert csak az köti le. Absolute nem értette magát, csak próbálta elfogadni a szituációt. Táskája felé nyúl, nem tudja miért, aztán megint a taneröre pillant. Elmosolyodik, persze nem szándékosan, csak ez történik éppen.
-Maga mi járatban errefelé ilyenkor?- érdeklödik, hogy ne csak róla legyen szó, mert azt valósággal utálja.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 9. 11:56 Ugrás a poszthoz

Bonnie

A tények makacs dolgok. Először összehoznak egy nyuszit meg egy cicát, aztán két szomorkás kedvű lányt a kocsmában. Kicsi az esélye ugyan az ilyen dolgoknak, de azon szerencsések közé tartoznak, akikkel megtörtént.
-Hát ha tényleg tudni akarod...-vitte le hangját, és nagy lélegzetet vége a lányra nézett.-Nem tudom említettem-e neked, hogy itt lakik velem Alex a bátyám a faluban. Valami hivatalos ügy miatt azonban haza kellett utaznia. Én ennek először örültem, aztán nagyon nagy kíváncsiságom miatt a múlt hétvégén hazautaztam. Ott olyan dolgokkal szembesültem, amikkel nem akartam, és szerintem ők sem akarták. Anyám rákos....vagyis csak volt. Belehalt, 3 napja kaptam róla hivatalos értesítést. Hazautazni azonban nem merek, mert félek, hogy nem tudnék visszajönni...-fejtette ki a történteket párás szemmel, de Bonnie tekintetét figyelve. Nem volt kíváncsi a reakcióra, most az egyszer nem. Csak jó volt ezt így elmondani valakinek, aki nem vadidegen számára. Jó, így sem annyira ismeri, de legalább ismeri, és ez a lényeg. Aztán kérdést tett fel, amire meg is kapja a választ. Így nem kell egymagában innia. Nem ezt az egyet tervezte, hanem még egy jó párat, de az még csak a kezdet.
-Az idő valóban megy. Elképesztően gyorsan. Csak van amikor ezt jobban lehet érezni, van amikor pedig nem.-megáll, és itt szünetet hagyva újra kortyol egy nagyon a sörből.-És tényleg, hogy-hogy újfent szőkeségnek lehet téged is titulálni?-fogalmazta meg elég kacifántosan kérdését, de biztos volt benne, hogy megérti majd. Jó, ő is hajszínt változtatott, de csak a kevésbé feltűnőség miatt. Most azonban, hogy lázadozni és forradalmárkodni fog életében, lehet, hogy befesteti valami extrémebb színre. Ezen gondolatok közepette húzza le az utolsó maradványokat az italából, és azonnal int is a csaposnak.
-Még egyet.-hangzik el talán kicsit alkoholista megnyilvánulása, de igazán nem érdekelte, hogy ki mit fog szólni viselkedéséhez. Csak élt, és próbált felejteni.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 9. 18:16 Ugrás a poszthoz

A másik lehetetlenség Cheesy

A helyzethez hozzáfüzni semmit sem lehet, csak elfogadni azt. Mivel érdeklödést tapasztal, így elmondja mi történt. Láthatóan megdöbbent a hallgatóság is, aztán részvétet nyilvánít, melyre mosolyogva szólal meg.
-Köszönöm. - lenéz szünetet hagyva, majd mindent tisztázóul tovább beszél. -Azért is jöttem vissza, mert itt talán egyszerübb felejteni.- mondja ki. Aztán kifejtik az idö gyors múlásával kapcsolatos egyetértésüket. Erröl mindkettejüknek eszébe jut említrteni a hajszínváltozást.
-Jól áll neked a szöke. Én még Alex elutazásának napján festettem át. Túl feltünö és lázadozó volt...De szerintem most  kell majd valami sokkal extrémebb. Mondjuk zöld.- neveti el magát rögtön. De igazából. Nem tudta miért, de örült a találkozásnak. Ennek hatására rendelni is akart még sört, de Bonnie nem engedte. Egy pillanattöredékig kérdön nézett rá, aztán elmosolyodott. Hamar meg is érkezett az ital. Elkezdte iszogatni, aztán valamely gondolata megint megszólalásra késztette.
-Nem akarom nagyon boncolgatni a témát, de téged mi akadályoz az örömben?- kérdezte kmég komolyan, de kedves hangon. Nem volt vele tisztában, hogy meddig tud komoly maradni. Ma estére az ajtó elött állva azt tervezte, hogy minimum leissza magát. A többi már a jövö zenéje. Nem sokat gondolkodott, lehúzta azt a korsót is, aztán mint egy rutinosabb egyed, lecsapta az asztalra. Igen, ez hiányzott már neki. Hogy azt kezd az életével, amit akar.
-Te iszol még?- kérdi a lányt, mert rendelni szeretne, de nem tudja, hogy a másik félnek milyen véleménye van effelöl. Igazábólm mindegy is, mert ö biztosan inni fog, de kedvesség még szorult belé.
-Jajj ténuleg, köszi. Ha szükség lesz rád, akkor szólok.- mondta mosolyogva, amit elfelejtett.  Fejében közben elkezdenek érdekesebbnél érdekesebb gondolatok keringeni. Sok furcsa, és lehetetlen gondolat. De olyan nincs. Minden lehetséges, erre ök az élö példák.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 11. 18:20 Ugrás a poszthoz

Ivótársam <3

A sok probléma elöl a függetlenség szellemében a kocsmába menekült. Nem számított társaságra, de aztán kellemes meglepetés érte. Bonnie megtalálta, és örült neki, már amennyire tudott. Egy ideig a szomorkás hangulat uralkodott mindkettejükön  aztán a harmadik kör környékén kezdtek feloldódni. Persze átérezték egymás problémáit, de az öröm, mit a lehetetlen helyzeteik okoztak, az a sok rossz ellenére is meghozta a hangulatot. Persze csak az ivás mellett, mert az volt a lényeg. Az összetartó erö, amitöl szétcsúszik minden. De legalább felejteni srgít, igen, föleg mikor elöjöttek a hajszíntémák.
-Az biztosan jó lehetett...- nevetett ö is már együtt vele. Hát hogy gyorsan felejt, azt csak a sörnek köszönheti, de azt jól csinálta. Elfogyott azonban az örömcsináló, ezért érdeklödött, hogy a lány kér-e. Miután választ kapott intett a csaposnak, és újra rendelt. Kellett az, végül is nem egy jókuslányos napot tervezett egyikük sem. Az ivás pedig illett  ehhez. Megérkezett a negyedik korsó, és már ivott is. Tervezett jól berúgni,  de még kitaposatlan úton járt. Támadtak is eszeveszett ötletei, hozzájuk pedig elég kába fejet vágott. Eszeveszettül nézhetett ki, de kicsit sem foglalkozott vele. Elhatározta többek között, hogy teljesrn új életet dog kezdeni. Akkorra már azon korsó végénél járt.
-Mit szólnál hozzá, ha felszerelnénk magunkat jópár üveges példánnyal, és elindulnánk hozzánk?- mutogatott az itókájának forrására, miközben felvetette egyik érdekes gondolatát. Ez van. Totál meghülyül. Lehet, hogy be is festeti a haját még, ki tudja mi lesz a nap vége. Korán van még. Délután. Lesz még este és éjjel, minden kérdéses  azonban azokkal kapcsolatban.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 14. 14:40 Ugrás a poszthoz

Valentin

Boldog volt. Felejtett. Nem teljesen magától igaz, hanem az alkohol segítségével, de végre kiszabadult a burokból. Mire testvére visszaér, nagyon nagy változásokon fog keresztülmenni. De egy nem változott és változik soha. Sétálni bármikor és bárhol hajlandó. Főleg hétvégeken, vagy mikor nincs iskola. Olyankor kötetlenül mászkál, ám most nem volt ötlete. Így csak ment előre, és nézte az utat, amin lépdel. Néha becsúszott a képbe fekete csizmája és kék farmerja, de fehér kabátját nem látta addig, míg tekintetét fel nem emelte. Kiért a Boglyas térre. Sokszor járt már erre, de sosem ált meg, csak rohant tovább. Most hirtelen támadt olyam kedve, hogy leül nézegelödni egy padra. Kiválasztotta, aztán odament és leült. Gondolatai kerítették hatalmába. Nincs vele itt senki, mégsincsen egyedül. Van testvére, de máshol. Van apja, de ö sincs ott. Anyja fentről nézi. Nincs párja, de vannak barátai. Neki ez pedig megfelel. Változtatna, de  nem rajta múlik. Így csak vár. Nézi az arrafelé haladókat, és gondolatai azonnal elterelődnek. A tanulás, és a közelgő ünnepek a téma. Hiszen ez a valóság. Tanulni van itt, na meg élni.
Utoljára módosította:Csapó Anna, 2012. december 18. 18:29
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 15. 16:16 Ugrás a poszthoz

Erdős Julianna tanárnő

Mondhatni kellemes időben  a legjobb dolog a kültéri tanulás. Hétvégén azonban nem annyira normális és megszokott dolog ez. Elsétál tehát a kis tóhoz, ahol egy padot keresve elkezd olvasni. Nem sokkal később szembesül vele, hogy megint nincs egyedül. Ráadásul tanár az. Még nagyobb ráadás, hogy azt a könyvet olvassa, amiből a tanár tanít.
Nem tudja azonban, hogy a tanárnő is ismeri-e, ezért bemutatkozik illedelmesen. Kiderül, hogy tudja, ki ő, ezért megint nincsen beszédtéma egy jó darabig. Becsukja a könyvet. Nincs már kedve tanulni. Inkább elmereng a csodálatos tájon, a vízen, a kisebb hullámokon. Csodás ez így, együtt. Nem ismeri igazán a tanerőt, de az ismét megszólal, így neki is meg kell.
-Nem...bírom a hideget...-fordítja fejét a hang irányába és mosolyog. Mint ha semmit sem érezne, éppen a hideg az, ami nem hat rá. A meleg az már más téma. Aztán megint elindulnak kifelé a szavak a szájából.
-De látom maga fázik.- mondja, tovább mosolyogva persze, mert különben elég érdekes arckifejezéseket szokott kihozni magából. Amiket persze mindenki félreért. Azzal a lendülettel el is rakja könyveit a táskájába. Előveszi a vésztartalékát. A csodálatos hőelzáró találmányt, ami most a kávé útját szabályozza. Igen, egy termosz, benne forró csodával. Mindig több műanyag poharat is visz magával, mert ritka, ha egyedül lenne. Kiteszi hát a padra a dolgait, lecsavarja a "hőelzáró találmány" tetejét, és tölt két pohárba. Az egyiket a tanárnő felé nyújtja.
-Tessék. Fogadja el, kérem.-hozzá persze bambán mosolyog, mint ahogy a négyévesek szoktak, mikor legújabb vonalak halmazából álló remekművüket mutatják be.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 16. 19:35 Ugrás a poszthoz

Chuck Welch

Mostanában nem sétálgatott ok nélkül. Elkezdődött a tanév, és leköltözött a faluba. Sokat mászkált, de akkoriban nem. Csak órákra. De elérkezett a hétvége is, ami elég unalmasnak bizonyult, így szokását hamar visszahozta.  Felvett tehát egy kényelmes, csinos ruhát. Ha valaki meglátja biztos néz nagyokat hozzá. Térdig érő kékes szoknyában és egy farmerkabátban indult útnak. Elindult a faluba először céltalanul, majd okkal a játszótér felé. Régen hintázott, de most sem arra vágyott, csak beleülni és nosztalgiázni.  Elkezdték már út közben is elárasztani gondolatai. Mikor kicsi volt sokat futkosott testvérével szülei birtokán, ami mostanra már az övék.  Jó is volt, de az az idő már elmúlt. Felnőttek, és ide is tanulni jött, na meg persze élni. Gyermeki vonásai megmaradtak már nem az.
Ezen gondolatai között éri el célját. El is indul a hinták felé, de észreveszi, hogy nincs egyedül. Barátkozó szelleme arra késztette, hogy közelebb menjen. A fiú melletti hintába beülve megszólal.
-Szia. Nem zavarok?-mosolyog is hozzá. A tapintat nem halt ki belőle, nem akar zavarni, ha a másik magányra vágyna. Az udvariasság kedvéért azért be is mutatkozik.
-Sharlotte Johanson vagyok.-nyújtja felé a kezét.-Téged hogy hívnak?
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. december 24. 19:03
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 17. 18:57 Ugrás a poszthoz

Oktávia

Gyökeres változásai közé tartozott, hogy a kocsmát többször akarta látogatni a kelleténél. Sikerült is neki. Huzamban az ötödik látogatás után valahol megtalálta végpontját, és még minimális mozgásképességgel elindult egy irányba. Az az irány eredetileg a haza akart lenni, de sok minden nem lett belőle.
Tett pár lépést, csuklott. Ütemesen nem tette most ezt, mivel abban az állapotban nem gazán tudta. Össze-vissza bukdácsolt a hóban. Nem volt igazából eszméleténél. Annyit tudott hogy van valahol. Minden más elhomályosult. De nem is volt fontos. Csak haladt egy irányba nehézkesen. Közben értelmetlen hangokat adott ki magából és dünnyögött.
Össze-esni még nem szándékozott. Bírta, sőt. Az elfogyasztott alkohol mennyiségéhez képest jól is volt. Csupán gondolkodásmódja és járásának minősége csökkent. Az viszont nem érdekelte. Úgy gondolta, csak így lehet újra boldog. Reggel kapott egy levelet testvérétől, hogy visszajön. Valószínűleg 2 napon belül. De ő már azzal sem foglalkozott. Csak az új életéhez igazodva cselekedett. Az egyetlen dolog amit a változtatni valókból még nem teljesített a hajfestés. De érezte, hogy abban a két napban még az is meglesz. Mikor pedig kimegy az állomásra Alex vagy nem fogja megismerni, vagy elájul.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 18. 18:50 Ugrás a poszthoz

Karácsonyi bál
Haj, ruha, fülbevaló

A bál napjának reggele csodálatosan, készülődéssel telt számára. Már reggel is. Mindent tökéletesnek akart tudni. A ruháját még anyjától kapta, de még régebben. Úgy gondolta, ez az egyetlen, amit felvehet. Ezzel tud tisztelegni, méltóképpen. De nem is gondolt rá sokat, mert félt, hogy visszahozza az emlékeket. A haját már reggel elkezdte, mert bár egyszerűnek tűnik, mégis bonyolult az elkészítése. Semmivel nem foglalkozott. A rendetlenséggel, vagy a nehéz eligazodással a kupiban, ami házában uralkodott, csak készült.
Mire hajkoronáját elkészítette már kora délután volt. A "fejdísszel" elképesztő óvatossággal ebédelt meg, hogy véletlenül se legyen baja. Aztán felpróbálta a ruháját is, hogy kell-e igazítani valahol, vagy hogy egyáltalán jó-e rá. Szerencsére jó volt, de a smink is elmaradhatatlan kellék, de addig a ruhakölteményt elvetette, mivel nem szándékozott összekenni valamivel. Csak enyhe smink, nem buliba készül.
Végzett is mindennel még a kezdés előtt fél órával. Hideg volt odakint, de azzal mit sem törődve elindult a kastélyba. Próbált futni, hogy kevesebbet érezzen a kinti időjárásból, de tűsarkúban elég nehéz volt. Azért felért, mielőtt jégtömb vált volna belőle.
Elsétált a nagyteremig, ahova belépve megcsodálhatta a díszletet elsősorban. Persze nem az volt a legfontosabb, de azt vette észre legelőször. Aztán az embereket. Csupán egyet ismert, az éppen beszédet mondó Amirát. Egyedül jött, de biztos volt benne, hogy szórakozását meg fogja találni így is. A beszédet végighallgatva megtudta, hogy először lesz vacsi, aztán bál, és a nagy karácsonyfa alatt mindenkinek van ajándék. Azért még nem akart odamenni, előbb talán a vacsi, mert éhes volt. Az egyetlen étkezésekor is olyan óvatos volt, hogy nem sok mindent tudott legyűrni. Így hát ezt tartotta elsődlegesnek. Helyet is foglalt háza asztalánál és várta a csodát.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 19. 13:24 Ugrás a poszthoz

Alex

Amint az iskolából hazaért egy borítékot vesz észre a konyhába lemenet. Ki is bontja, mivel nem szokott csak úgy elvél érkezni számára. Érdekesség, és ritkaság is volt. Ahogy a sorokat bújta a szeme majdnem elájult. Azonnal fel is öltözött valami meleg ruhába és elindult a vasútállomásra. Rohant, bár általában sétálni szokott. Most az nem fontos, futni kell. Igaz az is, hogy volt fél órája a kiérkezés után is. Keresett tehát egy aranyos padot, ahol korábban is ült. Sok emlék fűződött ahhoz a padhoz, tehát leülvén minden eszébe is jutott. Azt nem igazán akarta, hogy az érzések is jöjjenek, mert azok nem voltak olyan jók. De mindegy is, felejtett már. Sok segítséggel, de felejtett, és az a lényeg.
Hallotta már a vonat hangját kis idő múlva, és oda is sétált, hogy azonnal fogadni tudja rokonát. Milyen jó is, hogy pont az ünnepekre látogat haza... A sok esemény után jó lesz így az ünnep. Venni kell még ajándékot igaz, mert nem számított rá. Csupán jó gondolatai voltak.
Aztán magára nézett. Elképedt...Nem tudta, hogy mit fog szólni viselkedéséhez, kinézetéhez az érintett. Barna haj, gyakori kocsmalátogatás, betört ablak, és bármerre megy, hallani fog valamit róla. A betört ablakot pedig ne is részletezzük, nem fontos. Csak a haja, ami nemsokára zöld is lehet, valamint a viselkedése.
Állt és várt, hogy a vonat megálljon, és megérkezzen a bátyja.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 20. 16:05 Ugrás a poszthoz

Karácsonyi bál

Helyet foglalt, és szép csendesen elkezdett enni. Csendesen...fogalmazzunk így. Közben tovább csodálta a díszletet, a fát, az embereket. Hogy mennyire képesek foglalkozni kinézetükkel, egy ilyen alkalomra. Persze ez alól ő sem kivétel, csak csodálkozott a többieken. Nézte a szebbnél szebb ruhákat, és összevetette őket egymással. Gyerekes viselkedés ez, de mást nem igazán tudott csinálni evés közben. Meg egyébként is, egyedül volt, nem hívta el senki. Nem is búslakodott emiatt, megoldotta. Végzett az evéssel, bár a többiek még javában tömték magukba az ételt. Nem volt annyira éhes mégsem. Valamiért nem tudott enni, pedig a napi fogyasztása kevés volt.
Végzett tehát, így unalmában ült egyenesen és tovább figyelte az embereket. Ismer-e valakit, ha igen honnan, és minden részletre kitért. Sokáig azonban nem hagyták unatkozni, mivel ismerős hangot hallott maga előtt. Felnézett és szinte azonnal felismerte a lányt. Kellett a meglepődésnek pár pillanat, de aztán meg is szólalt.
-Szia Vera.- köszönt megilletődötten, de boldogan. Talán mégsem kell egyedül karácsonyozni. Legalábbis a kastélyban. Mosolygott, mint aki nem normális, aztán mikor dicséretet hallott rögtön megszólalt.
-Köszi, Te is csodásan festesz ebben a ruhában.- mondta, miközben végignézett a lányon. Valóban csodálatosan nézett ki. Ezt hűen kifejezte a mosolya, ami mindig más, mindig mást mond. Most ezt mondta, és remélhetőleg az érintett megkapta az üzenetet is. Nem igazán talál ezután beszédtémát, de valami eszébe jut.
-Szerinted milyen a kaja?- kérdi, talán kicsit meglepően. Ige, ilyen szokott lenni. Meglepő, sokan nem is tudják mennyire, de az már más téma, hogy kik nem tudják.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 21. 13:39 Ugrás a poszthoz

Körtee <3 ^^

Csodás, ám de hideg napnak indult a péntek. Nem volt kedve bemenni az óráira. Talán a vészesen közelgő ünnepek, testvére hazatérése, a mára beharangozott világvége, vagy csak a lustasága  volt az ok, de véletlenül sem akart bemenni az óráira. Az otthon ülés azonban elég hamar megunta, így első gondolata egy séta volt. Össze kellett kicsit szednie magát. Felvett egy kényelmes kék felsőt és egy fekete farmert. Arra jött a téli öltözet, mert azért hidegnek hideg volt. Hamar el is indult, testvére még aludt akkor. Egy ideig járkált a faluba, de azt annyiszor tette már, hogy semmi élvezete nem volt benne. Így muszáj volt rászánnia magát arra, hogy fellátogasson a kastélyba. Nem sietett, csak céltalanul bolyongott. Az sem érdekelte volna, ha valaki rajtakapja. Hosszú útja után egy folyosóra ért, annak a végén pedig látott egy teraszt. Azonnal rájött, hogy az kell neki, el is indult oda. Ahogy közelebb ért észrevette, hogy társaság is akad. Ha prefektus, az sem baj, neki is órán kellene lenni. Odasétált hát a korláthoz, és nem tudván, hogy észrevette-e a fiú megszólalt.
-Szia.- köszönt, ahogy felé fordult, aztán rögtön eszébe is jutott, hogy be kellene mutatkozni. Nem akart illetlen lenni.
-Sharlotte vagyok. Johanson. Téged hogy hívnak?- mutatkozott be megszokott forgatókönyvvel, bambán mosolyogva. Azt nagyon jól csinálja, és sűrűn is; ez egy jó tulajdonsága. Míg a válaszra várt nekidőlt a korlátnak, és lenézett a falura. Elgondolkodott...Milyen kevés ideje lakik lenn, és mégis mennyinek tűnt. Nosztalgiázna is, bár nem tudja, lesz-e rá lehetősége.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2012. december 21. 17:49
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 22. 14:27 Ugrás a poszthoz

Vera, Mary, aztán Ryan

Végre találkozik valakivel, akit ismer, és el tudnak beszélgetni. Örül neki, bár azért jobb lenne, ha egy párra jött volna. Természetesen így is-úgy is jó neki, de mégis.
-Szerintem enni is fogok, szeretem a sütit.- mondta Verának. Sokáig azonban nem voltak egyedül, mivel bejött a képbe valaki más is. Egy elsős, akinek be is mutatta illedelmesen.
-Szia Mary.- köszönt, aztán csak hallgatott. Hallgatta őket, leginkább a lány beszédét, ami sokáig tartott, de unaloműzőnek tökéletes volt. Aztán kérdezett. Válaszolt is rá rögtön, csak hogy legyen beszédtéma.
-Szerintem nagyon jó itt. Mindig történik valami, izgalmas hely.-válaszolt körmondatokban, úgy, hogy senki se értse meg, tulajdonképpen pontosan mire is gondolt. Csak ő tudja, és jól is van ez így. Vett tehát sütit, és elkezdte enni. Ahogy szinte már tömte magába, úgy árasztották el a gondolatok. Az anyjáról, a házában történtekről, a tanulásról, óráiról, a faluban lefolyt beszélgetéseiről, arról, hogy egyedül van itt, és sok hasonlóról. Eljutott egészen odáig, hogy reggelire almát evett. Azt nem tudta már visszakövetni, hogy ez hogyan jött ki, de legutoljára ezt gondolta. Még mielőtt meglátott volna valakit, aki a fal mellett állva vár. Látta már a faluban is, ezért erősen elkezdett gondolkodni, hogy ki lehet az. Gyötrelmes, de jól leplezett percek következtek, amikor is agyát tornásztatta.
~De...ez a tánctanár...Mi is a neve...~ rájött. Nem hamar, de már tudta ki az, csak a neve kellett volna még. Az már nem is volt fontos számára.
Mikor az evésnek vége lett, és elkezdődött a táncos rész, megszólalt, és el is tűnt.
-Bocsi, de most mennem kell.- vetette oda a lányoknak. Nem tudta, hogy vissza megy-e még hozzájuk. Talán igen, talán nem. Odasétált tehát hozzá. Nem feltűnően, de elkezdett közelíteni. Oda is ezért, és láthatólag rá nézett az illető, így meg is szólalt.
-Szia. Lenne kedved táncolni?- tisztában volt vele, hogy ezt tanítja, vagy tanította. Mostanában nem látta, de a tánc az biztosan lázba hozza. Pillanatokon belül rájött, hogy amit csinál, az illetlenség. Be kellene mutatkozni, mert nem biztos, hogy a fiú tudja, hogy ki ő.
-Sharlotte Johanson vagyok.- mondta ki rögtön, de a szemkontaktust nem szüntette meg. Válaszra várva állt egy helyben.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 22. 19:52 Ugrás a poszthoz

Ryan

Az evés és beszélgetés után első gondolata az volt, hogy kellene egyet táncolni. A hamar megpillantott tánctanár ehhez tökéletes alanynak tűnt. Oda is ment hozzá, és megkérte, hogy táncoljon vele, amire várhatóan igent is mondott. Bemutatkozott előbb ő, majd a másik is, amikor rögtön rájött, hogy mi a neve.
~Tényleg...Ryan...~ gondolta, mert egészen odáig nem emlékezett rá. Már tudta, hogy mi az, de ezzel nem is sokat törődött. Kézcsók következett, ami után el is mosolyodott. Meglepetés volt ez számára, kevés az ilyen udvarias személy az iskolában, de bárhol máshol is. Ezután már mentek is táncolni. Be a táncparkett közepe felé. Ahogy Ryan megfogta a derekát, ő a vállára tette a kezét, a másikat pedig a fiú fogta. Elkezdtek táncolni a lassú dalra, miközben tovább beszéltek.
-Igen, lent lakom. Láttalak már, és gondolom Te is engem, ha ezt tudod.- jegyzi meg észrevételét mosolyogva, mielőtt a másik kérdésre válaszolna.-Lehet. Alex-szel lakom lent már egy ideje.- nem részletezi, hogy miért, mert az már túl sok lenne. Azt sem, hogy ki az, mert elvileg tudnia kell. Amikor itthon volt, sokat járkált a faluban. De nem gondolkodik, inkább tovább táncol. Valamiért imádja ezt, de maga sem tudta mi olyan jó benne. Lépegetni, közben gondolatban az egekben járni. Valami csodálatos érzés volt számára, mivel már elég régen akadt táncpartnere. Ahogy repdesett a gondolatai között, eszébe jutott pár dolog.
-Ha jól tudom, akkor Te a barátnőddel laksz lent.- érdeklődik furcsa formában, kijelentéssel. Ha jól tudja, akkor helyeslést kap, ha nem, akkor pedig megtudja az igazat, és neki mindegyik lehetőség jó.-Laura, nem?- teszi még hozzá, mikor pár pillanattal később eszébe jut a név is.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 22. 22:22 Ugrás a poszthoz

Gondolkodásra tökéletes a szabadtéri ücsörgés. Neki mondjuk mindegy hol van, bárhol nekiáll gondolkodni. Főleg ha van miről. Akkor pedig volt. Anyja esetét feledni próbálta és hanyagolni, de testvérén elgondolkodott. Mikor jön vissza, mit fog gondolni? Milliónyi variációt elpróbált az agyában, bár ez arcán nem látszódott. Csak futkároztak ide-oda a fejében a gondolatok, csak bámult ki magából. Nézte a köveket, de nem látott rajtuk semmit, csupán kivetítette rá emlékeit. Éppen abba merült bele, hogy miben fog változtatni, mikor hangot hallott. Nem túl kedves hangot, nem túl kedves szavakkal. Először nem is válaszolt rá, de tekintetét a hang forrásába irányította. Mélysége és már maga a kijelentés elárulta, hogy fiú ejtette ki, de arra nem számított, hogy egy ilyen égimeszelőre kell majd felnéznie. Csak nézett rá hidegen, de közelebbről észrevehető volt rajta a düh. Nem bírta, ha leszólják. Másodikos létére 18-hoz közeledik, aztán lekislányozzák. Apjától is nehezen tűri meg ezt a szót.  Aztán hogy elveszett. Ezt még tudta tolerálni, mivel nem mindenki olyan informált, hogy első ránézésre megmondja; a faluban lakik. De inkább nem szólt. Felállt, tekintetét a földre vetette, szemét haja eltakarta. Nyugodtsággal, de szinte megfogható hidegséggel sétált  a fiú elé alig 30 centivel. Tekintetét hirtelen felkapta és az idegen szemeire irányította.
-Nem vagyok kislány.- vetette oda neki ugyancsak hidegen, de arcán már jól látszódott a düh. Nem szólt többet. Mondta volna még a magáét, de a hatás kedvéért meg sem mukkant. Persze nem várta, hogy ettöl a másik majd megijed, vagy megenyhül, csak tudatosítani akarta benne a dolgot.
Utoljára módosította:Csapó Anna, 2013. január 6. 10:55
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Sharlotte Johanson összes RPG hozzászólása (206 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 » Fel