27. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lily Brown összes hozzászólása (19 darab)

Oldalak: [1] Le
Lily Brown
KARANTÉN


Botanikus tanonc * Lizi
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2013. május 8. 22:00 Ugrás a poszthoz

Dávid

Reggel az ablakon beáramló fényes napsütésre ébredtem. Fölkeltem az ágyból, és a hatalmas ablakon keresztül újra meg újra megcsodáltam a kastély mellett elterülő vidéket. Még ennyi idő után se lehet betelni a birtok feledhetetlen látványával.
A délelőtti órák után, úgy gondoltam, megérdemlek egy kis sétát a réten: az idő is szépnek ígérkezik, és a házi feladatok is ráérnek egy kicsit.
A tanítás végét jelző csengőszó után a szobámba mentem, és a talárt átcseréltem egy kényelmes pólóra és farmerra. Fölkaptam a könyvemet, és ugrándozva leszaladtam az udvarra.
A réten vidám hangulat uralkodott. Amerre néztem, élénken cseverésző diákokat láttam, valaki éppen szorgalmit körmölt, de akadt elvétve egy-két turbékoló szerelmespár is.
Ahogy eltávolodtam a nagy barna ajtótól, egy szép melódia kúszott be a fülembe, én pedig automatikusan a hang irányába fordultam. Gyönyörű dallam volt. Aztán megláttam őt is: az egyik fa árnyékában egy barna hajú fiú ült gitárját pengetve.
Megtorpantam; a dallam egyre szebbnek tetszett a fülemben. Vagy egy percig így állhattam, de a zene megbabonázott. A lábam önszántából elindult a srác felé, de néhány méterre tőle sikerült megállnom.Nem ronthatok rá csak úgy! Fegyelmezd magad Lily!
De mivel nem látszott sokkal idősebbnek nálam, legyőzve félelmemet és félénkségemet közelebb merészkedtem, és ráköszöntem a fűben ülő fiúra.
-Szia! Nagyon szépen gitározol!-Ennél gagyibb sablonszöveget ki se találhattam volna.
Nem gyakran elegyedem szóba idegenekkel, de a srác megbízhatónak tűnt, és ez a zene…
Bár a gyomrom a szívem körül ugrándozott, egy félszeg kérdést sikerült kipréselnem magamból.
-Leülhetek ide melléd?
Lily Brown
KARANTÉN


Botanikus tanonc * Lizi
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2013. május 10. 23:07 Ugrás a poszthoz

Dávid

Ahogy megszólítottam meg is bántam, a hangomra megijedhetett, és így elrontotta dallamot. Láttam rajta, hogy haragszik kicsit emiatt, de arcán a morcos kifejezést hamar fölváltotta az érdeklődés.
-Ugyan már! Alig tűnt föl.
Letelepedtem mellé a fűbe, és nekidőltem a fának. Következő mondata mintha enyhe gúnnyal hangzott volna el, de kacsintására, hogy nem gondolja teljesen komolyan, feloldotta bennem a picit negatívnak induló véleményemet.
-Én pedig Lily, és a Levitába járok. Hát te? – Elfogadom a felém nyújtott kezet, és lazán megszorítom. Nagyon örülök, hogy úriemberként viselkedik, de látom, hogy picikét kényszeríti magát, hogy illedelmes legyen. Biztosan az első benyomás miatt. Nem is baj, nem szeretem, ha egy fiú minden illemszabályt túlságosan betart. Az túl nagyképűvé tehetné őt. Ezért hát nem is erőltetem tovább, és igyekszem lazábbra venni a beszélgetést.
-Igen, játszottam, amikor még otthon voltam. Míg a mugli gyerekek az általános iskola padjait koptatják, nekünk ugye nincs suli, így anyáék elvittek Egerbe, egy zeneiskolába, ahol zongoráztam, és mellette szolfézst tanultam.
Egy pillanatra visszagondoltam a zenesulira. Mennyi hangszer, milyen változatos zene. Rengeteg hangszert megismertem, és hallgathattam. Nagyon hiányzott a hangszertanárom, a zongorázás, meg a fellépésekkel járó idegeskedés is. Furcsa. De pillanatnyi gondolatmenetemből visszarángattam magam a jelenbe, és újra megszólaltam.
-És te mióta gitározol? Hol tanultál meg rajta játszani?
Nekem is álmom volt a gitár, de lehetetlen lett volna egyszerre több hangszeren is tanulni a többi különóráim miatt.
-Neked van testvéred? Ők játszanak valamilyen hangszeren, vagy csak a te hobbid a muzsika?
Utoljára módosította:Lily Brown, 2013. május 12. 11:21
Lily Brown
KARANTÉN


Botanikus tanonc * Lizi
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2013. május 19. 22:44 Ugrás a poszthoz

Dávid

Válaszára jót vigyorgok magamban. Én is voltam ilyen, ha a zenéről volt szó, de mára megtanultam, mindenki emberből van.
-Látom, nagyon makacs vagy. Nyugi, zeneileg régen én is ilyen voltam. – mondom ki hangosan előbbi gondolataimat. – Tényleg hallottam a bakit, de ez a kis hiba eltörpül a zene mellett, úgyhogy ezért nem kell bosszankodnod. – A zenesuliban sok koncerten vettem részt, ahol a lámpalázas fellépők rontásait hallgattam, de én mindig fel tudtam fedezni benne a szépséget, még úgy, hibásan is.
Mellveregetésével kicsit meglepett, de persze csakis pozitívan.
-Nagyon örülök, hogy büszke vagy a házadra – mondom mosolyogva -. Tudom, hogy sokan elítélik a rellonosokat, de szerintem nincs okuk rá. Az már ugyan más, ha megismeri őket személyesen az ember lánya, de nekem még eddig nem volt alkalmam találkozni velük, rajtad kívül. Én nem olyan vagyok, aki első benyomásra, vagy anélkül ítéli meg az embereket. - Soha nem voltam előítéletes. Szeretem jól megismerni az embereket, és akkor döntöm el, hogy megbízhatok-e bennük.
-Eddig még én se botlottam bele egy zongorába se, de ha esetleg mégis, első leszel, akinek szólok. De te is szólsz majd nekem, ugye? - mondom mosolyogva. Lelki szemeim előtt megjelent egy kép, ahol éppen a tanárokat üldözöm, hogy hozzanak a suliba zongorát. Erre a gondolatra még szélesebb lesz a mosolyom. De persze ez szinte lehetetlen, hiszen nagyon drága hangszer, nem engedheti meg magának az iskola. A következő kérdésre kicsit megszeppentem, hiszen nem annyira erősségem az éneklés.  – Én csak szolfézson énekeltem, nem jártam külön magánénekre. ahhoz nem volt elég jó a hangom. Az órákon énekgyakorlatokat vettünk, szolmizáltunk, és egyszerűbb egyszólamú és kétszólamú dalokat, népdalokat énekeltünk. – Remélem nem föltűnő az enyhe ijedtségem az éneklés hallatán. Valamiért sosem tudtam közönség, vagy akár a csoport előtt énekelni. Szerintem nincs önbizalmam. Mások mindig azt hajtogatták, hogy nekem ennyire meg annyira jó hangom van, de általában csak a zuhany alatt énekelgettem magamnak.
-Akkor te nagy tehetség vagy. Nem sokan tudnak maguktól megtanulni gitározni. Öcsém is próbálkozott vele valamikor, de kitartás híján abba hagyta. – Eszembe jutott, mikor én is gitároztam otthon, de akkor kivették a kezemből, mondván, maradjak inkább a zongoránál. Nem is szeretem hangoztatni mások előtt, milyen béna vagyok.
-6 éves voltam, mikor anyu elvitt az egri zeneiskolába. Mivel akkor még nem volt otthon hangszerünk, csak szolfézsra kezdtem el járni, így meg tudtam tanulni a zenei alapokat. A következő évtől kezdve 7 évig jártam zongorára is. – Tényleg nagyon hiányzott a zongorám, bármikor szívesen leülnék mellé játszani.
Aztán eszembe jutott az egyik kérdés, amit meg akartam kérdezni.
-Milyen dalokat szeretsz? Van kedvenced?
Családjáról, mikor kérdeztem, kicsit habozott, így nem firtattam tovább. Mindenkinek lehetnek problémái a családjában, ami nem tartozik a másikra. Ezeket igyekszem tiszteletben tartani.
- Nekem van egy öcsém, Matt, ő egy évvel fiatalabb nálam.
Körül néztem a réten. A sok fiatal vidáman beszélget és nevetgél. Végre itt a jó idő, és ezt senki sem hagyhatja ki. Eszembe jutott a klubhelyiség: hányan ülhetnek most a fotelekben házikat, beadandókat vagy büntifeladatokat körmölve... Apropó, tanulás.
-Miket tanulsz? Mármint milyen tárgyaid vannak? Esetleg már tudod, merre szeretnél tovább menni, vagy ilyet még ne is kérdezzek?
Lily Brown
KARANTÉN


Botanikus tanonc * Lizi
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2013. szeptember 25. 23:49 Ugrás a poszthoz

Évnyitó/záró
Kumagoro <3

Be kell látnom, ritkán veszek részt az iskolai eseményeken, de most, hogy elérkezett az évzáró, és -nyitó bál napja, rávettem magam, hogy elmenjek. És meg kell mutatnom, hogy nem is vagyok én annyira antiszociális, mint amilyennek látszom. Azonban még mindig nem tudtam levetkőzni a félénkségemet, és azt nehezen lehet át törni.
A vizsgaidőszak számomra nagyon pozitívan végződött. A sok tanulás és gyakorlás meghozta a gyümölcsét: idéntől már a második évfolyamba járok. Ha kicsit belegondolok, furcsa lehet, hogy még csak most léptem évfolyamot, de nem sokan tudják, hogy sajnos az eddigi vizsgaidőszakok nekem sosem voltak felhőtlenek, és így kevéssé tudtam odakoncentrálni a tesztekre. Nem is léphettem tovább. De most végre itt vagyok, és sikerült végigcsinálnom, és erre hihetetlenül büszke vagyok.
Ma estére, hogy ne kelljen egyedül mennem, elhívtam kedvenc rózsaszín plüssömet, hogy tartson velem. Nem szeretném nagyon elveszettnek érezni magam, és erre Kuma pont jó, mindig földob, ha unatkozom.
Estefelé egy gyors zuhanyozás után felveszem a már előre kikészített ruhámat, mely a házam színeiben pompázik. Hajam lazán föltűzöm egy kontyba a pálcám segítségével, majd felveszem hozzá a fülbevalót, és a topánkámat.
Amint ránézek az órára, elégedetten állapítom meg, hogy sikerült pontosan elkészülnöm, így a kék címeres taláromat kezembe véve a Nagyterem felé veszem az utamat.
A helyszínre érve belépek a terembe, ahol már igen nagy a nyüzsgés. Valakik a vizsgáiról beszélgetnek, vagy éppen a gólyákat mutatják be, mások a nyári élményeikről számolnak be társuknak. A Levitások közül egyedül Runát látom, és egy új kék gólyát is kiszúrok, de ő már egy másik lánnyal beszélget, így nem zargatom. Inkább leülök a kékek asztalához, és miközben Kumát várom, megcsodálom a berendezést is. A díszítés pazar, a sárga és fekete függönyök, étkészletek és zászlók kavalkádjától belezsong a fejem, de nem bántóan, hanem nagyon kellemesen.
Lily Brown
KARANTÉN


Botanikus tanonc * Lizi
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2013. október 1. 22:12 Ugrás a poszthoz

Évnyitó-záró

Kuma és Runa

Kicsit egyedül érzetem magam abban abban a hatalmas teremen, és még Kumagoro sem érkezett meg időben.  Elszomorodtam, hogy elfelejtett engem, de amikor megéreztem magam mellett a puha plüssbundát, rögtön elpárolgott minden bánatom, és engedtem, hogy felmásszon a vállamra.
- Szia, Kuma! – Megsimogatom a buksiját. – Nem késtél le még mindenről, az igazgató úr eddig csak díjazottakat, és az iskola legjeit hirdette ki - vázolom föl a történteket. - Milyen volt a tanéved? Bár neked nem is kell tanulnod, hiszen mindig csak játszol. – mosolyodom el.
Miután véget ért az igazgató beszéde, Runa jön oda hozzánk, és hatalmas mosollyal telepedik le az asztalhoz.
- Szia Runa! Köszönöm, te is csini vagy. – válaszolok neki. – Nehéz ezt a kérdést megválaszolni, hogy hogy vagyok, de megpróbálom. Fárasztó volt a vizsgaidőszak, sokat tanultam, de megérte, már másodikos vagyok. Neked hogyan sikerültek a vizsgáid?
Látom, ahogy a lány kicsi ijedséggel pillant a nyuszira, így igyekszem megnyugtatni.
-Nem az enyém, és sajnos nem is tudom, kihez tartozik. A Levitában találkoztam vele, és ott is ismerkedtünk meg. Ne félj tőle! Bár kicsit szokatlan, de tud beszélni és komoly érzelmekre is képes, például a szeretetre. De akkor legyen egy hagyományos bemutatkozás.
Megfogom a nyuszit, és az asztal fölött átnyújtom Runának, hogy a rózsaszín bunda ne legyen koszos az ételektől.
-Runa, ő itt Kumagoro, Kuma, az ifjú hölgy pedig Katie Runa Blackwood, most volt elsőéves.
Bármilyen furcsa is, A kékségek diákjait többnyire ismerem névről, de mivel elég visszahúzódó  vagyok, nekik nincs alkalmuk engem megismerni. Így sajnos legtöbbször csak egyoldalú ismeretségeim vannak. Runát is többször láttam a klubhelyiségben, valamint az ebédlőben is, de igazán nem beszélgettem vele sohasem.
-De tényleg, Kuma, ki a gazdid? Vagy minden Levitást a gazdádnak fogadtál?
Lily Brown
KARANTÉN


Botanikus tanonc * Lizi
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2013. október 12. 16:31 Ugrás a poszthoz

Kuma és Ruu (zárás)


Fantasztikus érzés, hogy már nem egyedül veszek részt az évnyitón, és hogy új embereket – és egy aranyos nyulat - ismertem meg.  Nagyon örülök, hogy Ruu hozzánk csapódott, annyira vártam már, hogy megismerhessem őt. Ahogy áradozik Kumáról, és ahogy kacag! Ki kéne találni, ha nem lenne.
- Hát Kuma, lassan okosabb leszel nálam, ha ennyire szorgalmas vagy - nevetek a rá a plüssre. Hihetetlen, mekkora energiabomba van ebben a kicsi vattatömegben.
-Kumával emlékeim szerint a klubhelyiségben találkoztam, de már többször is láttam, amint elugrándozik mellettem –nézek rá a nyuszira, még mindig vigyorogva.  Picit arrébb csusszanok, hogy Runa le tudja rakni közénk Kumát.
A nyúl gombszemeiben kis sértettséget vélek felfedezni, mikor róla beszélek, így hát kénytelen vagyok kiengesztelni egy kis buksi simivel valamint egy finom sütivel.
-Sajnálom, ha megbántottalak, nem volt szándékos - nyújtok felé én is egy süti szeletet. - Csak hát nem minden nap találkozik az ember lánya ilyen ennivalóan aranyos plüssnyúllal, akinek semmi szüksége a gazdája támogatására, és önálló életet él.
Bízatóan rámosolyogtam Kumára, és én is elvettem egy muffint. Utoljára még odafordultam az igazgató felé, hogy meghallgassam a beszéd végét, majd a többiekkel együtt kimasíroztunk a nagyteremből.
Utoljára módosította:Lily Brown, 2013. október 14. 14:05
Lily Brown
KARANTÉN


Botanikus tanonc * Lizi
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2013. december 23. 21:38 Ugrás a poszthoz

Puffskein-invázió a kastély ezen részén
(December 15.)



December 15. Tudom, hogy valamiért fontos ez a dátum, de sajnos teljesen kiment a fejemből. Jaj, ez a fránya álmosság. Gondolkozzunk csak. Valami állat lesz. Igen, ez az. Állat. Sőt, megvan. A puffskeinek. Hogy én milyen feledékeny vagyok!
Kipattantam az ágyból, és felkaptam magamra egy egyszerű ruhát, hogy minél gyorsabban el tudjak indulni. Ki tudja, éppen merre lehet az a puffskein-invázió, amiről híreket kaptunk.
Már van egy picike, de sajnos az iskolába nem hozhattam magammal. Otthon kellett hagynom, mert az öcsém ragaszkodott a sajátjához, az állatkákat meg lehetetlen szétválasztani, állandóan együtt vannak. Azt hiszen épp a kamaszkorban járnak.  Most viszont itt a nagy lehetőség, hogy szerezzek néhányat.
Ahogy az iskola falai között köröztem, egyszer csak rábukkantam egy eldugott folyosóra. Nem hiába raktak ide is az állatkákból, hiszen ez egy igen vidám folyosó, és itt bárki fel tud dobódni. A szemem csak úgy káprázott a nagy szín kavalkádtól, és lépni is alig tudtam. Szerencsére a pici állatkák mintha kitalálták volna gondolataimat, vagy csak egyszerűen megérezték, hogy van itt valaki, utat nyitottak nekem, hogy végig tudjak menni a folyosón.
A színskála összes színe megtalálható volt, alig tudtam választani a sok közül. Voltak különlegesek is, mint például csillogó, vagy szivárványszínű, de foltos és csíkos is, és megannyi különféle mintájú szőrmók mászkált a folyosón széltében-hosszában.
A lábam egyszerre botlott bele két szőrgombócba, egy halványkékbe, és egy barackvirág színűbe. Előbbin szívecske és pillangó minták voltak, míg az utóbbi színválós volt, és csillagmintázatot hordott magán.
A magam számára találtam egy kéket, amelyen sötétebb árnyalatú foltok ékeskedtek. Választottam hozzá egy vicces, csillogós törpegolymókot, mert úgysem akartam, hogy átlagosak legyenek.
Amint kinézelődtem magam, a kosárkámban a négy szerzeményemmel csendben elsétáltam a helyszínről.
Lily Brown
KARANTÉN


Botanikus tanonc * Lizi
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2013. december 25. 15:39 Ugrás a poszthoz

Shania
és a titkos akcióm


A végtelenbe és tovább. Mikor a csillagos eget nézem, azt érzem, szabad vagyok, és enyém a világ. Én vagyok a világmindenség.
Ha zenélek, kinyílik előttem idő, beleláthatok a rejtelmeibe, megállíthatom az időt, és megint ott vagyok a végtelenben. Nem szabadulok tőle, de lehet, hogy nem is akarok. Jó nekem itt lennem.


A tegnapi napot egy levél elküldésével kezdtem. Shania remélem megkapta, hogy mára tervezem a kis titkos akciómat. Délután kettőig igencsak izgalomban voltam, hiszen nem mindennapi esemény a tetkókészítés. Anyuék biztosan haragudni fognak rám, hiszen nem is szóltam nekik a dologról, de ha meg elmondtam volna, tuti nem engedték volna.
Kíváncsi leszek majd a többiek véleményére is, hiszen egyáltalán nem ilyennek ismertek meg. Inkább egy szerény, visszahúzódó kislánynak, erre egy, sőt, kettő tetoválással fogok visszatérni. Nem semmi.
Ezzel a szorongással vegyes izgalommal haladtam az északi szárnyban lévő Lélek szoba felé. Csak nem régen találtam rá erre a szobára, és még jó, hogy megjegyeztem az oda vezető útvonalat. Nagyon megtetszett, szerintem más okból is vissza fogok térni még ide. Amúgy pedig semmilyen termet nem találtam, ami a jelenlegi célnak megfelelt volna, így maradt ez. Megkockáztattam még azt is, hogy egy cetlit tűztem ki az ajtóra, jelezve ezzel, hogy a szoba éppen foglalt, és senki ne zavarjon. Remélem nem fog senki mégis benyitni Shanián kívül, hogy megbizonyosodjon róla, ki az az önző ember, aki kisajátítja magának ezt a kis szobát. Hogy egy kis másodikos? Na, mindegy, el kell felejtenem és felnőnöm végre. Én is ember vagyok, én is diák vagyok. Én is használhatom ugyanúgy az iskola helyiségeit, mint bárki más. Úgyhogy semmi pánik!
Amikor beléptem a helyiségbe, a falak a fehér színből egyből elkezdtek a kékülni. De nem álltak meg egy fajta kéknél, hanem folyamatosan vándorolt az árnyalatok között. Ismerem a szoba titkát, de ezt nem tudom mire vélni. Szeretem a kéket, de miért változik, nem tudom. Talán mert izgulok? Lehet.
Elővettem a zsebemből két összehajtogatott lapot, amelyre lerajzoltam a mintákat, és leültem a kényelmes kanapék egyikére, hátamat a párnáknak döntve. Aztán gondoltam egyet, és előbányásztam egy kis ceruzát az asztalka aljából, és még egyszer átrajzoltam a vonalakat, tökéletesítettem a formákat. De már semmi sem változott.


Lily Brown
KARANTÉN


Botanikus tanonc * Lizi
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2013. december 29. 20:46 Ugrás a poszthoz

Shania

A minták nézegetése közben nyílt az ajtó, és egy fiatal lány lépett be a szobába nagy csomagjával. Kicsit morcosnak láttam, biztos nincsen túl sok kedve hozzám, és később rá is jöttem, hogy ez pontosan így van. Szurkálódó kérdéseire kicsit sértődötten válaszoltam, de a higgadtság látszatát igyekeztem fent tartani. Ám a fal színébe mélykék foltok vándoroltak, amely igencsak árulkodó lehetett, ha valaki odafigyel rá.
- Tizenhat éves vagyok – mondtam magabiztosan a lobogó cetlire ügyet sem vetve. Ennek ellenére dühöngtem magamban, hogy lehettem ilyen hülye. Kirakni egy cetlit maga a fehér zászló: „gyertek, itt vagyok”. Ja, és persze, hogy boszorkány vagyok, de nem lehet az ember feledékeny? Na, jó. De ennyire?
- Hát persze.
Az ajtó becsapódására kicsit megborzongtam. Soha nem szerettem, ha csapkodják a nyílászárókat. Az számomra azt jelenti, hogy az illető dühös. Bár lehet, hogy ez esetben van némi alapja.
Kérdésére a rajzokat leraktam az asztalra.
- A csillagokat a hátamra, és a nyakamtól kezdődjön. A violinkulcsos mintát pedig a bal bokámhoz, a lábam külső felére – mutattam rá egyesével a mintákra.
- Nem vagyok allergiás, és állandó betegségem, rohamom sincs. A tűtől pedig nem félek. Ne aggódj, nem fogok mozgolódni.
Válaszom szűkszavú volt, de nem izgattam magam túlságosan, inkább az elkövetkezőkre koncentráltam. Még mindig kicsit nehezteltem rá a boszorkányosdi miatt, de mérgem már szinte teljesen elpárolgott. Nem szeretek haragudni másokra, inkább mindig megpróbálok keresni valami pozitívumot a történtekben. Halvány mosolyt varázsoltam az arcomra, és teljes nyugalommal néztem vissza az előttem álló lányra.
Lily Brown
KARANTÉN


Botanikus tanonc * Lizi
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2018. július 30. 10:36 Ugrás a poszthoz

David


Jó volt visszatérni a kastélyba, Lilynek már nagyon hiányzott az ódon falak illata, a folyosók hangulata, a kastély egyszerűsége. A Roxfort sokkal fennköltebb volt, a diákok itt a Bagolykőn mintha egyszerűbbek lennének, az időjárás pedig olyan szürke kint Angliában, itthon minden napfénytől fürdik, és az eső is mintha vidámabb lenne. Szeretett a Roxfortban lenni, de azért mindig is Magyarországon lesz az otthona, ahol 4 éves kora óta élt.
Hazafelé úton döbbent rá, hogy lehet, már senki nincs is itt az ismerősei közül, és helyükbe új gólyák, és idősebb diákok érkeztek máshonnan, ám nem zavartatta magát, bátran nézett az új tanév elé, és magabiztosan vágott bele az utazásba. Azt sem bánta, hogy szülei Angliában maradtak, és a szünetekben nehezebben tud velük találkozni, vagy olyan messzire kell hozzájuk elutazni, hogy láthassa a családját.
Odalépett a kapuhoz, kezével végigsimította a jól ismert köveket, és rajta a belevésett rúnákat: szívét melegség töltötte el a szfinxes sorokat olvasva. Pillantása a vasrácsra esett, remélte, hogy majd valaki észreveszi, hogy megérkezett. Lehetett volna okosabb is, Levitáshoz méltóan, küldeni mondjuk egy baglyot az igazgatónak, vagy a levitásoknak, hogy számítsanak rá, de teljesen kiment a fejéből.
A levitások gondolatára eszébe jutott szeretett tornya, de amint feltekintett a kastélyra, és megkereste szemével a szeretett keleti szárnyat, kis híján kiejtette csomagját a kezéből, ugyanis a kékségek tornyára rá sem lehetett ismerni. A falak széttörve, itt-ott lyukak tátongnak rajta, mintha az egész halott lenne, és még távolról is érezte, hogy nincs bent senki, kong a vak ürességtől. Szemébe könnyek szöktek, azt sem tudta hova menjen, kit keressen, hol fog egyáltalán aludni, és főképp hol vannak azok, akik egyáltalán itt laknak most a Levitában…

Lily Brown
KARANTÉN


Botanikus tanonc * Lizi
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2018. július 31. 15:18 Ugrás a poszthoz

David


A döbbenetet, ami Lily arcára kiült, észrevehette valaki, ugyanis egy fiú szólította meg nem sokkal később. Rákapta tekintetét, szemében kétségbeesés ült, melyet nehezen tudott palástolni. Mikor kicsit jobban megnézte a fiút, az nagyon fiatalnak látszott, így elbizonytalanodva válaszolt a kérdésére, mert lehet még nem ismerős nagyon a dolgokban errefelé. De ne legyen igaza, mert akkor már előrébb is jut az információkkal.
- Öhm, igen, kérlek! Mi történt itt? - mutatott fel az iskolára, pontosabban a Levita toronyra, a Keleti szárny irányába. Hangja bizonytalanul csengett, nem tudta, kap-e egyáltalán kimerítő választ a kérdésére. - Ott van a házam, ott kellene ma lepakolnom, és este majd aludnom, meg miegymás, és ötletem sincs, így hova kéne mennem, kit kereshetnék. És hol lehetnek a többiek?
A szőkeség szegény fiúra zúdítja a hirtelen jött gondolatokat, majd gyorsan megrázza fejét, és újra a fiú felé fordul, hiszen a bemutatkozásról elfeledkezett. A bőröndöt elengedve odanyújtotta a kezét:
- Amúgy Lily vagyok, bocsánat a figyelmetlenségemért - mosolyodik el halványan, amennyire idegességében csak tud, és ha a fiú viszonozza a kéznyújtást, határozottan meg is rázza azt.
Utoljára módosította:Lily Brown, 2018. július 31. 15:26
Lily Brown
KARANTÉN


Botanikus tanonc * Lizi
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2018. augusztus 1. 09:19 Ugrás a poszthoz

David


Lilyt nagyon aggasztotta a torony sorsa, de csakhamar választ kaptott a kérdésére. Nem túl kielégítőt, de hát mit tehet, ha más sincs tisztában a dolgokkal. Lehet még nem nagyon jutott el a hír más diákokhoz, csak akiknek feltétlen tudniuk kellett, hogy baj történt. Node milyen baj? Ijedtségét igyekezett palástolni, és válaszára csak a fejével bólintott egy kicsit.
- Köszönöm - mosolygott vissza Lily most már szélesebben. - A tornyot tudom merre van, nem vagyok új diák, csak visszatérő. Abban viszont kérném a segítségedet, hogy ideiglenesen hova tehetném le a kofferemet. Van a bejárati csarnokban valami tároló esetleg?
Most már biztosan fogja az utazótáska fülét, hogy ha David is úgy látja, indulhassanak a kastély felé.
- Hányad éves vagy? És milyen az iskola? Hogy megy? - Érdeklődik a szőkeség mosolyogva, de nem azért, hogy ne csendben bandukoljanak az úton, hanem mert tényleg kíváncsi, ha már összehozta őket a helyzet.
Lily Brown
KARANTÉN


Botanikus tanonc * Lizi
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2018. augusztus 1. 14:18 Ugrás a poszthoz

Levikalandba csöppenés
outfit

Miután megtudakolta, merre vannak kedves háztársai, végre feléjük igyekezett. Valószínűleg lecsengett már a nagy bumm utáni fejetlenség, és felügyelés a gyengélkedő körül, így mikor felért a második emeletre, szerencsére senkivel sem találkozott össze. Mindenféleképpen meg akarta tudni mi van a többiekkel, és ha szabályt is szeg, be fog jutni a gyengélkedőre.
Az ajtó mögül semmi zaj nem szűrődik ki, de ez teljesen normális, hiszen még kora reggel van, valószínűleg mindenki alszik – már ha el tudtak aludni. Halkan nyomja le a kilincset, és benyit a reggeli fényárban úszó helyiségbe. Valaki még alszik, valaki már ébredezik a csiklandozó napsugarakra, de egytől egyig mindenki meggyötörtnek látszik. Észrevesz olyanokat is, aki csak látogatóba érkezett, valaki a gitárjával ül a kezében, valószínűleg ő is elbóbiskolhatott, és van, akik már beszélgetnek.
Közelebb merészkedem, és szemügyre veszem őket, hátha felismerek valakit, vagy talán megérzem, ki is az, aki a kékek házába tartozhat, de egyelőre csak egy ismerős arcot vélt felfedezni, őt is csak az emlékei mélyéről. A szellemlány egy ágy végében ült. A felismeréstől elmosolyodot, és már tudta is, nagyjából melyik irányba kell elindulnia.
- Sziasztok! Ne ijedjetek meg, nem a gyógyító vagyok, hanem ugyanolyan diák mint ti. Csak most érkeztem vissza a kastélyba - köszön vidám hangon a társaságnak a szőkeség, hozva némi boldogságot a külvilágból

Lily Brown
KARANTÉN


Botanikus tanonc * Lizi
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2018. augusztus 2. 10:32 Ugrás a poszthoz

Szép napot Cheesy

Itt pesten már pár fokkal jobb, a éjjeli eső miatt  Rolleyes
Nálatok még rekkentő a hőség?
Lily Brown
KARANTÉN


Botanikus tanonc * Lizi
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2018. augusztus 13. 11:36 Ugrás a poszthoz

Carmela Conticelli
augusztus 13. 17 óra * ruhácska

Valószínűleg a bagoly, amely kora délután pottyant az ölébe valamikor a délutáni tanulás ideje alatt, már egész nap üldözhette őt, vagy csak szimplán eltévedt, hiszen a legtöbb posta reggeli közben találja meg a diákságot. De amikor kinyitotta a csöpp borítékot, egy kérést talált csak benne:


Találkozhatok veled?
Carmela Conticelli


Aláírásként egy ismeretlen név állt, ami régről valahogy mégis ismerősen csengett. A tanulást félretéve és a pergamenjeit összetekerve behunyta szemét, és megpróbálta előidézni azokat az emlékfoszlányokat, amik az olaszos név hatására előtörtek és bekúsztak csukott pillái mögé.
Olaszország, napsütötte mediterrán vidék, családi nyaralás, tengerpart, két kisgyerek, rokonok…
Szemei felpattantak, rájött, hogy még mindig szerencsétlen baglyot markolássza, aki ijedten pislog rá kerek sárga szemeivel, és kis híja volt csak, hogy nem kezdte el csőrével az ujjait bökdösni. Felkapta a tollát, szálkás betűivel lekörmölte a választ a papír hátuljára, és útjára eresztette a kis tollast:


Gyere délután 5-re a kis tóhoz. Csak magadat hozd.
Lily Brown


Nagy izgalommal összedobált pár cuccot egy kosárba, pokróc, dobozba keksz, üvegbe limonádé, hiszen még nyár van, és jól esik a hűs folyadék. Teljesen piknik érzése volt, és nagyon megörült neki, hiszen már rég volt egy kis szabadideje. A tó mellé érve lepakolta holmiját, letelepedett a leterített pokrócra, és kezébe vette az elmaradhatatlan könyvet, amíg a lány meg nem érkezik.



Utoljára módosította:Lily Brown, 2018. augusztus 13. 11:45
Lily Brown
KARANTÉN


Botanikus tanonc * Lizi
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2018. augusztus 27. 13:59 Ugrás a poszthoz

Liácska
augusztus 13. 17 óra * ruhácska


Már nagyon várta a találkozót unokatestvérével, hiába csak fél napja tud róla hosszú idő óta először. Pár pillanat után letette a kezében tartott könyvet, és szemét behunyva sütkérezett a nyár utolsó sugaraiban, így várta Carmelát.
Halk lépések közeledtek felé, majd mikor elhaltak, rájött, most hozzá érkezett az illető, nem csak elhalad mellette, hogy szintén a tavacska partján leljen nyugalomra. Kinyitotta szemét, majd felnézett a mellette álló alakra, szélesen elmosolyodott köszöntését hallva.
- Szia! - Folytatni azonban nem tudta, mert a vörös hajú nem igazán hagyta ebben. Tágra nyílt szemmel hallgatta a kérdések áradatát. Eldöntötte, nem fog addig megszólalni, míg nem két másodpercnyi szünetet fog tartani a lány, és csak utána válaszol a kérdéseire, ám amikor már megszólalhatott volna, inkább a nevetés tört fel belőle.
- Lia, te mindig ennyit beszélsz? - Kérdezte végül vidáman. - Én pedig Lily Brown vagyok, szólíthatsz Lilynek, vagy Lizinek is. Ne aggódj, minden kérdésedre fogok válaszolni, de először ülj le nyugodtan ide a pokrócra, és vegyél egy kis sütit. Remélem szereted, vaníliás karika.
Carmela felé nyújtotta a dobozt, tele a finomabbnál finomabb falatokkal, utána pedig egy limonádéval megtöltött poharat nyújtott felé. Mikor a piknik ötlete felmerült benne, visszavitte tankönyveit az ideiglenes hálósátrába, majd célirányba vette a konyhát, hogy összeüssön valami finomságot. Az elkészült süti mellé csomagolt két poharat és tányért, limonádét, és gyümölcsöt is, valamint a pokrócot.
- Szóval a kérdéseidre visszatérve, igen, Angliában születtem, Scarborough-ban. Bár még kicsi voltam, nagyon szerettem ott lenni, szerettem játszani a kertben. Négy éves voltam, amikor elköltöztünk Magyarországra egy munkalehetőség miatt. Sajnos a negyedik évfolyamot már nem tudtam befejezni, mert vissza kellett menni, a nagymamámnak sürgős ápolásra volt szüksége. Így a Roxfortban kezdtem el tanulni, szerencsére mehettem egyenesen a Hollóhátba, nem kellett újra beosztási ceremóniával vesződni. - Soha nem hagynám ott a kékek házát, bárhol vagyok. Jó érzés volt, hogy hasonló emberek vesznek körül, mint amilyen vagyok. - Mikor letettem az RBF-et, ahogy ott hívják, a Rendes Bűbájos Fokozatot, visszajöttem Magyarországra, mert sokkal jobban szeretek itt lenni. Anglia esős. Szép, de nagyon szürke a sok esőtől. A szüleimet nagyon szeretem, és gyógyítóként dolgoznak. Testvérem sajnos nincs.
Ezen a ponton a válaszát rövidre zárta, nem akarta felhozni ezt a fájó pontot részletesebben.
- Mesélj te is! Hogyhogy idejöttél a Bagolykőbe? Mesélj Susan néniről is! Öcséd és a szüleid rendben vannak?


Utoljára módosította:Lily Brown, 2018. szeptember 25. 15:03
Lily Brown
KARANTÉN


Botanikus tanonc * Lizi
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2018. szeptember 27. 14:56 Ugrás a poszthoz

Daisy Blue Berry
outfit

A szünet kitörő örömével vetem bele magamat az életbe, nincs most már könyvtárban gubbasztás vagy hajnalig tanulás; alvás van, szabadság, pihenés és kikapcsolódás. És Ősz. Amit imádok. Össze is írtam egy bakancslistát mindenféle király dologgal, hogy kicsit ösztönözzem magam a kalandra, és kimozduljak végre a négy fal közül a természetbe, illetve az emberek közé.
Az időjárás hol tréfál, hol önmagát mutatja, és most sincs ez másképp, éppen telet játszik a drága, az ősz elején, de nem baj, mert szeretem a hideg időt, így hát fogtam magam, meg a kabátomat, és kidugtam az orrom a kastélykertbe. Végig rohantam a parkon, egyenesen a kis tavacska melletti csónaktárolóig, majd egy szépen összegereblyézett levélkupacba - úgy ahogy voltam - kacagva belevágtam magam. Hihetetlen jó érzés, már nagyon rég csináltam ilyet, jó volt újra gyereknek lenni, és csukott szemmel élvezni a pillanatot.
Egy hirtelen neszezésre felpettentak szemhéjaim és egy csőrrel találom szemben magam. Bár találkoztam már furcsaságokkal a kastélyban és a környékén, azért az nem mindennapi, hogy egy kacsával nézek szembe egy kupac avar mellett. Neki sem lehet teljesen normális, hogy random emberek ugrálnak holmi avarkupacokba, természetesen ezzel ijesztgetve az ártatlan állatokat... Kicsit furán méregetett, mintha nem tartana teljesen komplettnek, és szerintem meg is ijesztettem a hápogásából ítélve, mert amikor felpattantam, a kis állat megindult felém. Na most légy okos nagyleány, mit is kell egy morcos kacsával csinálni? Miért nem ilyeneket tanítanak az iskolában?
- Szia Kacsa! Szereted a sütit? - tettem fel az első legidiótább kérdést, ami eszembe jutott. Milyen szerencse hogy néha tök figyelmetlen vagyok, és a kabátzsebem mezozoikumi rétegeiben ki-tudja-milyen-idős kekszdarabok kallódnak… Leguggolva tenyeremet a morzsákkal óvatosan az állat felé nyújtottam, és reméltem, hogy nem csípi meg a kezem, hanem inkább elfogadja az engesztelő finomságot.
Lily Brown
KARANTÉN


Botanikus tanonc * Lizi
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2018. október 2. 19:14 Ugrás a poszthoz

Daisy Blue Berry
outfit

A szünet utolsó napjait igenis ki kell használni, és semmiféleképpen nem a kastélyban, hanem a ki kell menni a szabadba! Minden erőmet bevetve élvezem a friss levegőt, ám most társaságom is akadt. Nem is bánnám, de hirtelen nem tudtam mit kezdeni sárga pehelytollas társaságommal, nem igazán volt még rá példa a múltban, hogy egy random kacsa jött oda hozzám, és hát milyen értelmesnek tűnik, már amennyire egy kacsa értelmes tud lenni.
A kis ösvényen egy lány tűnik fel, és mivel felénk tart, feltételezem, ő lehet a tollas tulajdonosa. Kissé mérgesnek tűnik, remélem nem rám, hogy ráijesztettem az állatra, de aztán megnyugodva hallom, hogy a kacsa csak megérezte a zsebem tartalmát, és ki akarta kunyizni tőlem, hátha rendes leszek vele.
A lány leszidására szinte emberi rekciókat meghazudtolva gesztikulál a szárnyaival, és a testével, amire majdnem eltátom a számat. Na ilyet sem láttam még.
- Szóval nem is vagy annyira ijedős, mint gondoltam, kedves T-rex - intéztem a kacsa felé a dorgáló választ, de igazán nem is lenne rá szükség, a gazdájára úgyis inkább hallgat mint rám, a random idegenre.
- Bocsi, hogy megzavartam a kacsád nyugodt sétálóidejét holmi levélbeuggrálással - fordulok most már a lány felé, beletúrva kiengedett hajamba, ahonnan száraz levelek garmadát söpröm ki ujjaimmal. Úgy tűnhet, mintha zavarban lennék, de inkább csak jól mulatok a vicces kacsán, és már egyáltalán nem zavar, hogy összeakadtam vele. Legalább van társaságom is a kikapcsolódásomra.
- Ó, és én Lily vagyok, a kékek házából - teszem még hozzá gyorsan, hiszen erről megint majdnem megfeledkezem, mint úgy általában mindig. Kezemmel integetek neki, mert a kézfogást nem igazán szeretem, mert az olyan nagyonhivatalos. De ha a lány inkább kezet nyújt, elfogadom minden további nélkül.
- Mióta van meg? És hogyhogy egy kacsa a háziállatod? Bárki más kutyát vagy cicát választana, te pedig egy tollassal élsz. Nagyon furcsa egy dolog ez - nevetem el magam.
Lily Brown
KARANTÉN


Botanikus tanonc * Lizi
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2018. október 5. 06:45 Ugrás a poszthoz

Mei megfertőztelek? Cheesy
De azt hiszem, összekevertél Lily James-szel Wink
*elkezd ugrálni a filmszereptől bódultan*
Amúgy én szeretem azt a hamupipőkés filmet Smiley
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lily Brown összes hozzászólása (19 darab)

Oldalak: [1] Fel