27. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!


Kedves kavicsok,
kérünk mindenkit, hogy a gyorsabb és félreértések elkerülésére okot adó karanténból szabadulás és bekerülés, emlékezés érdekében levében vagy a témában tüntessétek fel a neveket, amennyiben több karakterről van szó. (Leírásban is szerepel.)
Navigátorok
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Amira Loveguard összes RPG hozzászólása (125 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Le
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 4. 21:54 Ugrás a poszthoz

Zawi-bogaram

Táskákkal, ládával, és a háziállatokkal felpakolva utazott vissza az iskolába Amira, a rellonos feketeség. Amilyen rossz volt az első egy-két nap otthon, utána annyira be is lendült. Mivel Mirát meglátogatta Yarista, volt társasága, és egészen jól elvoltak. Aztán ő hazament, meg lassan el is kúszott az idő, és a lány már csak azt vette észre, hogy a vonaton csücsül, és kezdetét veszi az új tanév.
Már korábban írt egy levelet Zacharynek, hogy menjen ki elé a vasútállomásra. A szünetben visszautazott hozzá, és akkor egy eléggé fura estét töltöttek együtt. A lány még mindig nem tudta eldönteni, hogy hányadán állnak, de úgy döntött, hogy ideje lenne kicsit jobb hírnevet szerezni, mint ami eddig volt, és nem a pasis ügyeiről szeretne elhíresülni. Prefektus létére nem túl jó példát mutat.
Mivel tudta, hogy a barátja már nagyon szeretne egy kis állatot, egy kis ajándékkal együtt utazott. Ecset és Leo mellett egy kis kalickában csendesen ücsörgött a kicsi bagolyfióka, aki a Loveguard-család birtokán született. Két testvére még nem talált gazdára, de Mira mikor meglátta a tollas kis csodát, tudta, hogy nagyon jó gazdája lenne Zach.
Már nagyon várta, hogy megérkezzen, és visszaköltözhessen a Sárkányfészekbe a barátnőihez. A szöszi kviddicsest is szerette volna üdvözölni, de első sorban Zawira gondolt, mert már biztosan várta, hogy beérjen a vonat az állomásra.
Mielőtt megállt a vonat, összeszedte a holmiját, és nagy nehezen, a kis oroszlánon és Ecseten majdnem átesve kikászálódott a fülkéből. Megpróbálkozott az egyedüli leszállással, de ez magassarkúban nem jött neki úgy össze, ahogy elképzelte, szóval a közelben álló fiút megkérte, hogy segítsen neki, és egy perc alatt már a táskáit és a ládáját maga után húzva sietett a barátja felé. Egy kis körbenézés után kiszúrta a tömegben. Sokan voltak ott azért, hiszen sokan tértek vissza ugyanebben az időpontban.
-Megjöttem! -mosolygott rá miközben közelebb tipegett hozzá. Egy puszival üdvözölte, és még mielőtt a fiú bármit mondhatott volna, a kezébe vette a kalickát.
-A bébink -nyújtotta felé a pici baglyocskát, és csillogó szemekkel várta a reakciót.

bagolyka
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2012. október 4. 21:58
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 6. 19:33 Ugrás a poszthoz

Norina

Az első csütörtök a kastély falai között immár harmadikosként. Mira nem tud kinőni abból, hogy néha-néha lejárjon engedély nélkül a faluba, és ez így volt ezen a nem épp csodálatos őszi estén. Eleve utálja a feketeség a hideget, és még csak október eleje van... Mi lesz vele, ha bejön a hó? A csizmákon kívül semmit nem szeret az ilyen időkben, és hiába nézik lököttnek, amiért már korán csizmába bújik, ő ezzel nem foglalkozva most is az egyik telitalpú, hosszú szárúba bújtatta a lábát, ezzel védve a harisnya nélkül hagyott lábát. Fehér ruhát, felül pedig a hideg ellen egy kék kiskabátot viselt.
Nem hiányzott mellőle a két kis drágasága, a puffskein, és az oroszlán sem. Leo a fehér bundájával szinte világított a sötétben, de már megnőtt szinte a gazdija lábszárának közepéig, és így nem veszett el annyira a már haldokló fűben, mint amikor kicsike volt. Mint egy kölyökcica, olyan volt. Megszokott már, hogy Ecset meg az oroszlán hátán ücsörögve kihasználja, hogy nem kell végigpattognia az egész tisztáson.
A Sárkányfészekből indultak, és az egész kastélyon olyan halkan sétáltak át, mintha szellemként járnának. És hogy miért? Amira ilyenkor előveszi a nem túl rejtett prefektus énjét, és végzi a munkáját. Sajnos még nem volt alkalma megbüntetni senkit, szóval már nagyon szép kis dolgokat talált ki azoknak, akikkel ilyen időszakban összetalálkozik. Tudhatnák, hogy tilos... Igaz, ő is tudta, hogy tilos kijárni későn, mégis mindig ellenszegült. Csak a legtöbbször nem lett belőle kára.
A faluba a rövidebb úton akart menni, ami egy eléggé veszélyes szakasz. Főleg éjszaka. De hát mindegy, magával szúr ki, ha nem figyel eléggé.
Na de még mielőtt a kapu egy résén kimászott volna, hangot hallott a sötétből. Valaki mászkált arra. Leo és Ecset a fűbe lapultak egy intésre, Mira pedig fejét oldalra biccentve nézte a közeledőt. Valami mozgott a fűben. És valaki azt magával vitte. Ahogy közelebb ért, a rellonos pálcája hegyén a Lumosszal kis fényt jelenített meg, és fejét csóválva elvigyorodott. Az első fogása.
-Szép estét -köszöntötte gúnyosan. -Drágaságom, mikor néztél te rá az időre utoljára? Hm?
Közben végignézett a lányon, aki eléggé ismeretlennek tűnt, és első ránézésre elég esetlen volt, talán a meglepetéstől, hogy nincs egyedül.

ruha
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2012. október 6. 19:37
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 7. 20:29 Ugrás a poszthoz

Norina

A falu, és a cigi. Ez a két dolog volt ami már hiányzott a feketeségnek, és éppen ezt a hiányt akarta enyhíteni, amikor elindult az iskola kapuja felé, hogy az erdőn keresztül lerövidítse az utat.
Zacharyvel volt utoljára a faluban, mindkétszer. Amikor visszajött otthonról, de akkor nem töltöttek sok időt ott, és amikor egyik nap elutazott a barátjához a szünidőben. Na az az este mindig megfog maradni a fejében, már csak a fényképalbum miatt is, amit ott kapott tőle. Na meg a tüdőgyulladást is ott szedte össze, amit szerencsére az anyukája szépen kiiktatott.
Nagyon nem szereti, amikor megzavarják valamiben, főleg nem este, főleg nem akkor, ha valaki tök ismeretlen kerül a képbe. Kivéve persze, ha ebből még jól is jön ki, hisz ilyenkor előveheti a prefijelvényt.
A lány, akivel ezen az estén összefutott, tényleg megijedt tőle. Persze nem sokan vannak, akik nem ijednek meg egy hirtelen felbukkanó idegentől a sötétben. Egyből kérdőre vonta, hogy mégis hogy képzeli, hogy takarodó után kint mászkál. Hiszen ezt csak ő teheti meg... Vagyis ő mindig is megtette, eléggé ügyesen ki is játszotta az akkori prefektusokat.
-Hm, nagyon örülök, hogy ennyire tisztában vagy vele, hogy mennyi idő lehet. És azzal mennyire vagy tisztában, hogy már takarodó volt? -felvont szemöldökkel pár lépést közeledett a lány felé, és szemügyre vette. Nem leplezte, hogy tetőtől talpig végigmérte, és bár nem hangosan, de megállapította, hogy fele annyira sem csinos, mint ő maga. Belegondolni sem szeret, hogy egyszer volt ő is olyan kis semmitmondó szürke egér, mint ez a vöröske, akivel szemben állt. Elfintorodott, de félretette ezt a felreppenő gondolatot, és inkább komolyabb irányba terelte a témát.
-Évfolyam, ház, és elsősorban név -sorolta fel azokat a pontokat, amiket tudnia kell. Még ha akarná sem tudná felidézni a csaj kilétét.
Amíg az információkat hallgatta, már azon kezdett gondolkodni, hogy milyen kellemes kis büntetést adjon neki. Bár erre még egyelőre nem kerül sor, szóval ráér még a büntetés kiosztásával. -Gyerünk.
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 7. 20:57 Ugrás a poszthoz

Bubim

Egy kicsit észrevehető az utóbbi egy-két napban, hogy Amira viselkedése kissé zavaros. Nem véletlenül van kiakadva. Próbálja titkolni, hogy valami nincs rendben, de nem tudja igazán. Egyszerre ideges és szomorú, semmire nem tud odafigyelni, mert csak egy dolog jár az agyában. Kivételesen nem egy személy, hanem valami olyan dolog, amivel múlt hónapban nem foglalkozott, és az egész akaratán kívül volt.
Vasárnap mindenképpen leakart menni a faluba, hogy kiszellőztesse a fejét, és józanul tudjon gondolkodni. Az nem lehet, hogy ez pont vele, pont most történjen...
Ezen a hűvös, kicsit sem nyárias napon korán felkelt. A barátnői még aludtak, könnyen kitudott osonni. Még a készülődéssel sem foglalatoskodott túl sokat. Szempillaspirálon és egy kis szájfényen kívül mást nem kent a pofijára, a haját is kócosan hagyta. Csak fogat mosott, és felöltözött. Cicanadrágban, vastag kötött pulcsiban, és bokacsizmában hagyta el a körletét olyan halkan, mint még soha. Szinte lábujjhegyen járt, hogy ne tűnjön fel senkinek a jelenléte, még köszönni sem volt kedve senkinek.
Lassan baktatott át a kastélyon, majd a hosszabbik úton elindult a falu felé. Talpa alatt ropogtak a lehullott falevelek. Olyan volt a természet, mint az ő hangulata. Szomorkás, keserű, és a szél olyan idegesen süvített a fák között, mint amilyen Mira belül volt.
Leo csendben sétált a gazdija mellett, viszont Ecset a szobában maradt. Aludt tovább a kisasszony, nem tartott a feketeséggel és az oroszlánjával.
Nem siettek sehova, lassan mentek, és végül a kis tónál kötöttek ki. Nem egyszer sétáltak körbe, aztán a lány hirtelen egy pad felé vette az irányt, és lehuppant. Kezeit az ölébe helyezte, és csak bámult a víztükörre.
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 7. 21:51 Ugrás a poszthoz

Bubi

Nem férnek ezek a dolgok a lány fejébe. Mindig azt hitte, hogy oké amit csinál, semmi baj nem lehet belőle. Aztán egyszer csak egy váratlan pillanatban valami közbeszól. És a vicc az egészben, hogy még csak nem is önszántából követte el. Senki nem tehet róla. Csak az a hülye fiola, amire nem volt ráírva, hogy te hülye, ne idd meg, mert durva szerelmi bájital. Úgy kell neked Amira, kell neked mindig hülyeséget csinálni.
Csak ült ott egymagában, teljesen elfeledkezett mindenről. Képzeletében olyan képek jelentek meg, amire egyébként sosem gondolt. Csak egy-két napig tapasztalta, amikor Benji a nyakába varrta a gyerekét. Na jó, igazából ő vállalta be, hogy segít a srácnak. Életében nem nyúlt még korábban kisbabához, arra sem volt túlságosan felkészülve. Daniel járt a fejében, és hogy szereti nagyon, de azért nem szeretne magának is egy olyat. Még csak tizenhat éves...
Furcsa módon nem vette észre, hogy valaki leült mellé. Bámult egy pontot, és valószínűleg ha valaki más l le mellé, észre sem veszi. De az ő hangja észhez térítette. Lefagyott. Felkapta a fejét, és zavartan pillantott felé. Mint egy őrülté, úgy járt a szeme a srác, és a környezet között. Száját szólásra nyitotta, de egy hang sem jött ki a torkán. Könnybe lábadtak a szemei, a másik irányba kezdett pillantgatni.
Száját összeszorította, majd megmakacsolta magát, és halkan kifújta a levegőt, amit egészen idáig visszatartott. Nem nézett rá, csak válaszolt.
-Igen -hangja bizalmatlan volt, olyan, mintha félne. Nem volt önmaga, sehol nem látszott benne a magabiztosság, ami mindig jellemző rá. Egyszerűen nem tudott többet hozzáfűzni. Csak csendben ült, és behunyta a szemét. Érezte, ahogy pár könnycsepp végiggördül az arcán. Haragudott magára, és félt.
-Hogy vagy? -kérdezte megtörve a csendet, még mindig az ellenkező irányba bámulva.
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 13. 16:03 Ugrás a poszthoz

Norina

Amira nem túlságosan szívlelte az esti portyázót, aki miatt kicsit késni fog a megbeszélt találkájáról. És hogy kivel? Hát csak úgy az éjszakával. Leonak sem tetszett a lány, aki kint kóborolt, ezt a gazdi tudtára adta egy nem túl hangos morgással. Persze amilyen kicsi, annyira lehet csak komolyan venni. Nem árt ő még a légynek sem, de ha arról lenne szó, biztosan megvédené Amirát, meg hát Ecsetet is. A puffskein, és a rellonos feketeség a két élőlény akiket nagyon szeret, rajtuk kívül meg még Benjamin az, akihez "vonzódik" az úrfi.
-Csodálatos -jegyezte meg epésen, bár legszívesebben elküldte volna már melegebb éghajlatra a lányt. Ahhoz képest, hogy sokszor mit gondol magában, egészen aranyos tud lenni, és csak a negyedét mutatja annak, amilyen valójában. Prefektusként nem lenne szép, ha máshogy reagálna az ilyenekre.
Sejtette, hogy a sárgákhoz van köze a szeplősnek. Egész jó emberismerő a drága. Unottan hallgatta a nevét, évfolyamát, és házát. Innentől számolni fogja, hogy hány "áldozat" esik még a csapdájába.
Valószínűleg hogyha egy srácról lett volna szó, akkor nem a normális opciót választotta volna, mint amit eltervezett. Inkább vállalta volna, amit Norina mondott, hogy menjenek a faluba. Na de ő aztán nem megy sehova egy ismeretlen új libával, főleg nem olyannal, akiből annyit néz ki, hogy bátortalanul átbotorkál a pub eldugott sarkába egy pohár vízzel a kezében.
-Te már csak tudod, mi az izgalmas -halkan nevetve csóválta a fejét, eltűnődött rajta, hogy vajon ilyenkor mit gondolnak magukban az ilyen emberek. Távol volt a rellonos már ettől az időszakától, az sem tartott túl sokáig. Annával volt életében először a falubeli csárdában, az is bőven elég volt neki akkoriban. Most éli fénykorát, és egyáltalán nem érdekli, hogy kik és mit beszélnek róla.
-A faluba te csak hétvégén mehetsz, hiába akarsz nagyzolni, ne játszd magad, kérlek. És egyébként is...én nem lógok magadfajtákkal. Na indulás, vár az ágy -bunkózott, igen. De miért ne tette volna meg? Fejével a kastély felé bökött, és hiába ne akarta a lány az indulást, visszakísérte a kastélyba. Egészen a Navine bejáratához kísérte, hogy még véletlenül se induljon másik irányba, és innen a feketeség már nyugodtan mehetett a dolgára.
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 17. 16:30 Ugrás a poszthoz

Tomi

Egy újabb reggel, egy újabb olyan nap, ami totál unalmasnak ígérkezik. Legalábbis a tanórák ilyennek ígérkeznek. Valahogy Mira is úgy van vele, mint a legtöbb diák, hogy legszívesebben átugraná azt a pár órát, amíg bűbájtanon, és a többin ül. Általában jó prefektus módjára ilyenkor nézeget ki az ablakon, jobb esetben a tanárt nézi, és bólogat, mintha tudná miről van szó. Ugyanezt csinálta eddig mindig, és mégis itt van, immár harmadikosként, ami elég jó teljesítmény ahhoz képest, hogy mennyire elkalandozik az órákon.
Szinte kiesett az ágyból reggel a feketeség, és majdhogynem négykézláb mászott el a fürdőig, ahol a langyos zuhany térítette észhez. Beletelt egy kis időbe, mire rávette magát, hogy ne a gyengélkedőre menjen, hanem a nagyterembe, és tömjön magába valami ehetőt. Hangosan morogva és pár káromkodás elmormolásával kisminkelte magát a szokásos szemkihúzással, lágy szájfényt kent az ajkaira, majd ezt az egészet még egy öt perc ráhúzással megkoronázta a fésülködéssel. Fekete fürtjeiből hullámosat varázsolt, aztán a szekrénye előtt folytatta az időhúzást. Fekete szoknyájához zöld blúzt párosított, nyakában egy új, szikrázó szemű sárkánybébi függött a nyakláncán. Magassarkúba bújt, és a talárt is magára kapta úgy ahogy.
Leo és Ecset a szobában maradtak, Amira meg a táskáját maga után húzva elindult reggelizni. Arcán a Miramosoly virított, úgy sétált végig a folyosókon, mint mindig.
A nagyterem ajtaján áthaladva egyből a rellonosok asztalához tipegett, majd leült egymagában. Felmérte az asztalon feltálalt ételeket, és a száját húzva töltött magának egy pohár narancslevet. Úgy tűnik, most sem sikerül rávennie magát a reggelizésre.
Percekig kortyolgatta az italt, közben pedig a belépőket vizslatta. Sokszor elhagyta a száját a "Merlinre" kifejezés, és magában új stílust tervezett a számára nem megfelelő öltözetűeknek, és hasonlóaknak.
Aztán valaki felkeltette az érdeklődését. A göndör hajú srác egyből megfogta, érdekelte, hogy ki az az újonc. Homlokát ráncolva nézte, amint az idegen leült a Rellon asztalához, majd úgy döntött, köszönti is. Poharával a kezében felállt, és egyenesen a fiút megcélozva sétált végig a hosszú asztal mellett.
-Szia -kedvesen mosolyogva köszönt rá, a választ meg sem várva leült mellé. -Csak nem új vagy? Amira vagyok, és te?
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 17. 17:34 Ugrás a poszthoz

Tomi

Mindig vannak olyanok, akiken megakad a feketeség szeme. Általában a két véglet a jó pasik, és a bután kinéző lányok. Szinte mindenki ismeri a leányzót, úgyhogy nem csoda, hogy ezt mások is tudják róla. Nem titkolja, ha valami tetszik, illetve nem tetszik neki, de azért azt senki nem várhatja el tőle, hogy a "nem tetszik"-es lányokkal a leszóláson, és felsőbbrendűségi érzésen többet is tegyen. Kivétel az, akit kedvel, de ők meg többnyire normálisan néznek ki. Önkéntelenül olyan barátokat választ maga mellé, akik "különlegesek".
Jelen esetben az asztalok között bóklászó srác bongyor haja keltette fel az érdeklődését, és kíváncsivá tette. Máskor sem, így most sem húzta sokáig az időt. A kedves arcát mutatva ült le a fiú mellé, és félmosollyal mérte végig a bemutatkozás közepette. A szeme megakadt a talárját díszítő jelképállatkán, és a válaszra ezzel egyidejűleg elvigyorodott.
-Alig -nevetett fel lágyan, és belekortyolt a narancslevébe. Tekintetével körbefutott a nagyteremben felgyülemlett diákseregen, majd pár pillanat múlva újra Tomi felé fordult.
-Cicám, tudsz róla, hogy ez a Rellon asztala? -kíváncsi, és egyben huncut vigyor jelent meg a képén, haját lágyan hátradobta. -És egyébként meg úgy néztél körbe, mint nem is tudom...a muglik ha természetfeletti dolgot látnak -úgy gondolta, jobb lenne egy picit felvilágosítani szegényt róla, hogy mégis miért tudta elsőre, hogy még elég újonc a srác.
Minden bizonnyal, ha más fogja ki, akkor nem kedvesen faggatni kezdi, és ismerkedik vele, hanem nagymacska módra játszadozni kezd vele, amíg cafatokban vissza nem tér a pirosak közé. Oké, kissé túlzás, de elég sok rellonos van, aki így viselkedne a másikakkal szemben. Mira viszont Mira, és mégiscsak egy pasiról van szó...
-Harmadik évfolyamos vagyok -adta a választ, és továbbra is nézte a bongyorkát. Ismerős volt neki, bár semmi esély arra, hogy valaha is találkoztak. És nem is olyan fontos.
-Honnan jöttél? -a barátságos hangnemet tartva kíváncsian nézte a szeplős arcú fiút. Lábait keresztbe tette, így kényelmesebben elhelyezkedett az asztalnál.
Ritka pillanatok egyike, szóval amint egy pergamen kerül a lány kezébe, feljegyzést készít róla, hogy már ilyet is elkövetett...
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 21. 14:51 Ugrás a poszthoz

Tomi

Mira meglepetten hallgatta, hogy Tomi honnan érkezett. Nem igazán tudta oda behelyezni, mármint így fejben nem. Csehországról nem sokat tud a feketeség, ezért még azzal sincs tisztában, hogy milyen emberek élnek ott.
-Mesélj róla -kérlelte mosolyogva, és őszinte kíváncsisággal figyelte ahogy a srác beszélni kezdett.
Ahogy egyből a fekete mágiát hozta fel példának, Mira hümmögni, és bólogatni kezdett. Már jól indult. Aztán a folytatás sem volt rossz, sőt. Sör... Kellően felkeltette a leányzó érdeklődését, de azon már felnevetett, ahogy Tomi összekötötte a két dolgot.
-Szóval még nem nyalogattad meg a hidat...értem -bólogatott vigyorogva. Minden bizonnyal kellemetlenül érezte magát a srác, látszott rajta, hogy nem így gondolta ezt a helyelemzést. Viszont Amirának tetszett.
-Nyugi, nagyon cuki vagy ahogy fecsegsz -vállat vont, hogy jelezze, neki ettől még nem tűnik tök hülyének, vagy olyannak, akit innentől kezdve elfog kerülni. Vagyis...tényleg kicsit hülyének nézte így elsőre, de pont ez fogta meg benne. A bénaságai, amik egyébként aranyosak.
-Amúgy nem jártam még felétek, kíváncsivá tettél. A pasik is olyan jók, mint a sör? -ez a kérdés olyan általános a lánynál, hogy most már csak kicsúszott a száján. Hiába, sosem fogja elhagyni a pasiimádó énjét, de már így-úgy képes visszafogni magát. Tanult a hibáiból...
-Bocsi, ne is válaszolj, ez már megszokás -feltartotta a kezét, hogy a srác ne is foglalkozzon azzal, amit az előbb kérdezett. Hirtelen nem is tudta mit mondjon, annyi mindent szeretett volna megkérdezni, illetve mondani neki.
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 22. 18:18 Ugrás a poszthoz

Zawi

Egy újabb levél Zach-től. Amira már külön gyűjteményt nyithatna, annyi levelet kap a kedves barátjától. Nem mintha ez baj lenne neki, sőt. Nagyon örül, hogyha eszébe jut. Ő is sokat gondol rá, mivel az egyik legjobb barátja, és éppen ezért nem tetszett neki ami a szünetben történt.
A találkozó előtt fél órával kezdett el készülődni a feketeség. Csak kiegyenesítette a haját, aztán egy pánt nélküli fekete ruhába bújt. Fekete magassarkú cipőt, és bőrkabátot viselt ezen kívül, na meg egy kis táskát is vitt, amibe a pénztárcáját, és egyéb kis dolgokat pakolt. Indulás előtt befújta magát a nemrég vett új parfümmel, majd Leot pórázra rakta, és ketten indultak a faluba. Ecset lustálkodott, és a gazdija takarója alatt aludt.
Még ki sem léptek a bejáraton, már tudatosult Mirában, hogy nem volt jó ötlet ilyen lengén felöltözni. Egy sálat és harisnyát még bőven elbírt volna...de már mindegy volt.
Nem is nézte az időt, úgy gondolta, hogy Zach már eléggé hozzászokott, hogy késik pár percet. Nőből van, megteheti. Meg simán rávághatja, hogy "közbejött valaki", és már nem is kell magyarázkodnia.
Ahogy elértek a kis oroszlánjával az étteremhez, egy halvány mosoly ült ki az arcára. Magabiztosan lépett be az ajtón, és először körbepásztázta a helyet, hogy aztán Zachary felé induljon el.
-Szép napot -mosolygott rá aranyosan, és helyet foglalt a vele szemben levő széken.
-Mi volt az oka, hogy itt akartál találkozni? -egyik szemöldökét felvonva nézte a srác szemeit.
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 22. 20:31 Ugrás a poszthoz

Zawi

Séta közben Mira rájött, hogy a hidegebb időjárás nem csak neki nem szimpatikus. Fele annyian voltak csak az utcán, mint nyáron, és a tavasszal, és ez nem igazán tetszett a lánynak. Nem volt mit néznie, és nem volt kire kacsintgatnia. Esetleg azt az öreg, ráncos varázslót nézegethette út közben, aki a téren botorkált. Hát nem éppen az esete...
Leo-val be is tértek a Pillangó-varázsba, majd a szokásos tömegfelmérés után Zachary asztalát célozták meg. Ahogy Mira leült, Ecset is helyet foglalt az asztal alatt. Okos nagy cica, tudja, hol a helye.
A feketeség egyből a tárgyra tért, hiszen tudta, hogy barátja nem ok nélkül hívta az étterembe. Kíváncsi volt ugyan, de nem izgult amiatt, hogy bármi rossz hírrel szolgál majd a srác, vagy hasonló nyalánkság.
Lassan meg is kapta a választ, amin összeráncolta a szemöldökét. Már szólásra nyitotta a száját amikor is megjelent a rövidszoknyás pincérlány, és kelletve magát letette Zach elé amit korábban rendelt. Amira szemforgatva nézte a jelenetet végig, és a gyomra felfordult tőle.
-Szóval felejtsük el a múltat, mi? Ekkora hülyeséget hogy tudtál kitalálni? -fejét csóválta, és keserű arckifejezéssel nézett a srác szemébe.
-Barátok vagyunk, és attól, mert újra bemutatkozunk, még nem fog megváltozni semmi. Ami történt megtörtént, és semmin nem lehet változtatni. Ezzel vagy együtt élünk, vagy jobb lesz hanyagolni egymást -az utolsó mondatot úgy mondta ki, hogy még a szemei is könnybe lábadtak. Sajgott a szíve attól, hogy arra gondolt, most akár el is veszítheti a barátját. Betegsége alatt érzelmileg is legyengült, amit még sajnos nem tudott teljesen, száz százalékig visszanyerni. Pedig eléggé edzett ilyen téren, fizikailag viszont pont az ellentéte. Valamit valamiért, nemde?
-Tiéd a választás, én nem akarok elrontani már semmit. Elég volt.
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 22. 21:58 Ugrás a poszthoz

Utolsó felvonás - Zachary

Minden rossz érzés nélkül ment oda a találkozóra a rellonos kisasszonyka, azonban ez az érzés hamar elmúlt. Amint Zach elmondta, hogy mit akar, a lány már tudta, hogy ennek nem lesz jó vége. És nem a srác miatt, hanem Amira makacssága miatt. Mert tudta, ő jól tudta, hogy semmi értelme elölről kezdeni valamit, hacsak előtte nem törlik az emlékezetüket.
Csak a fejét rázta, nem mondott semmit. Mert nem akart, és mert nem is jutott volna szóhoz. Zawi egyfolytában mondta a dumáját, aztán Mira kicsit bepipult.
-Na figyelj -mutatóujját feltartotta, hogy a srác fogja be a száját egy kis időre. -Egy; ne beszélj velem ilyen hangon, semmi jogod nincsen hozzá. Vagy prefektus lettél, és hirtelen ekkora arcod lett? Mire? Ugyan már... -száját elhúzva flegmán nézett rá, miközben a jelvényére tekintett. Megállapította magában, hogy Leohoz sokkal jobban passzolt a jelvény, és jelen helyzetben legszívesebben letépte volna a nagyarcúról. Tudta, hogy kicsit vissza kellett volna fognia magát, ugyanis eme hangosabb megszólalásokra egy-két szempár már rájuk is siklott.
-Kettő; mert a múltunkra épül a jövőnk. És fogd fel, attól, mert újra bemutatkozunk, még semmit nem fogunk elfelejteni. Az érzések meg nem múlnak így el. Csettints is, kérlek, hátha beválik -hangja ingerülten csengett, de csak a szemében duzzadó könnycsepp jelezte, hogy nem csak a hangjával játszik. Rosszul esett a lánynak az egész helyzet.
-Rendben. Felőlem befejezhetjük -vállat vonva felállt az asztaltól, majd halvány mosollyal az arcán az ajtó felé indult. Azonban ahogy Zachary hozzáfűzte, hogy szeretné megenni a süteményét, hátrafordult.
-Jó étvágyat hozzá -kifejezéstelen arccal megfogta a tányéron pihenő muffint, és egy az egyben a srác arcába nyomta. Mivel belül krémmel töltött volt, tökéletesen szétterült az arcán. -Szia.
Mira elégedetten fordított hátat, és Leoval együtt kivonultak az étteremből.
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 22. 22:51 Ugrás a poszthoz

Zawi

Borzalmasan fájt Amirának ami alig egy perccel korábban az étteremben történt. A legjobb barátját veszítette el alig öt perc alatt, és hiába mutatta kívülről, hogy nem történt semmi, belül összetört. Megtanulta hogy hogyan használja tökéletesen a színészi adottságait, és így egyik pillanatról a másikra képes arra, hogy egy teljesen más arcát mutassa. Sok meglepetést tud ezzel okozni az embereknek, viszont ő már annyira megszokta, hogy nála ez nem úgy áll fent, mint Laura barátnőjénél, aki egy álarcot húzott magára, hogy senki ne törhesse a át azt, és ne lássák a valódi énjét. Mirának ez a valódi énje. A színész énje.
Könnyeit visszatartotta, lábait pedig úgy szedte, hogy magassarkú cipellőjének kopogása úgy visszhangzott, mint amikor az esőcseppek kopogtatnak az ablaküvegen. Leo is érezte gazdája fájdalmát, nyafogott is, és lelapult fülekkel szedte a tappancsait Mira mellett.
Egyik pillanatban még a kihalt téren sétáltak, a következőben pedig már valaki megragadta a karját úgy, hogy észre sem vette jelenlétét. Megfordult, és Zacharyvel találta szemben magát. Egymás szemébe bámultak, majd a lány hunyorogva kapta ki a kezét a srácéból.
-Mi az, már jól is laktál? -bunkó stílussal kérdezte, miközben karba tette kezeit. Remegni kezdett az idegességtől, potyogni kezdtek a könnyei. Nem tudta mit mondjon, és a teste átvette az agyától az irányítást.
-Fulladtál volna bele a sütidbe -szűrte a fogai között a szavakat, majd a keze a levegőbe lendült. Nagyot csattant a srác arcán a tenyere, és a nyoma is ott maradt.
Csakhogy Amira nem állt le ennyivel. Amilyen kicsi, és erőtlen, most az agyába szállt az ideg, és méreg. Sorban lekevert neki még vagy két pofont, majd egy hirtelen mozdulattal megpróbálta ellökni a hideg macskakövön.
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 22. 23:49 Ugrás a poszthoz

Zach

Egyre jobban potyogtak a lány könnyei miután felpofozta az eddig még barátjának tartott rellonost. Nem is tudta, hogy mit csinál, egyszerűen csak hagyta, hogy lendüljön a keze. Egymás után háromszor, szép vörös foltot hagyva maga után a világos bőrén.
Valahogy mást látott Zachary szemében, és az egész emberen, mint korábban. Mintha nem is ugyanazzal a személlyel állt volna szemben, és meg sem történt volna semmi. Azt várta, hogy visszakapja a pofont, mert simán kinézte volna belőle, hogy elfeledkezik magáról, és annyira bedühödik, hogy Amira is megkapja amit "megérdemel". Mira attól, hogy nem kapott semmi bántót, elkönyvelte magában, hogy a prefektusságra való tekintettel hanyagolja ezt a fiú. Hogy is nézne ki, ha egy frissen kinevezett prefi megüt egy lányt a falu közepén...pf.
A feketeség újra megpróbálkozott azzal, hogy fellöki a srácot, de mivel ez szinte a lehetetlennel volt egy szinten, a mellkasát kezdte ütni teljes erejével. Végig is karmolta, a nyakán egy hosszú csíkot hagyott. Fájjon csak neki is... Csak akkor állt le, amikor megütötte a fülét az, amit mondott neki.
-Mi van?! -megütközve nézett rá a könnyfátylon keresztül. Megrázta a fejét, és csodálkozva lépett hátrébb. Egyszerűen nem bírta felfogni, hogy ezt mégis hogy tudta összehozni a volt barátja.
-Te normális vagy? Mégis hogy van bőr a képeden...? Merlinre... -szinte hallani lehetett ahogy koppant a lány álla a macskakövön. Egyfolytában a fejét ingatta, szemöldöke a magasba emelkedett. Mindenfelé pislogott, de nem tudta felfogni, hogy mi történt.
-Egy nagyképű gyík vagy, semmi több. Nekem nem kell, hogy te a közelemben legyél. Utállak. Elérted, hogy sírni láss, remélem boldog vagy! -és itt tört el a mécses, ahogy kimondta a bántó mondatokat. Leguggolt, és arcát kezébe temetve sírni kezdett. Hüppögött össze-vissza, Leo próbálta vigasztalni azzal, hogy az orrával bökdöste a térdét.
Utoljára módosította:Csapó Anna, 2012. november 17. 10:58
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 23. 00:35 Ugrás a poszthoz

Zawi

Borzalmas, hogy egy barátságnak milyen gyorsan véget lehet vetni. Valahol már eleve el volt rontva. Egyébként is, amióta az a kis incidens volt a Monstersben, mikor Zachary közölte a lánnyal, hogy többet érez mint barátság, már nem volt ugyanaz. Mira is tartotta a távolságot valamilyen szinten, és a srác is. Valamit kellett tenni annak érdekében, hogy ne vesszenek össze, és megmaradjon a jó kedélyű beszélgetések alapja, és együtt viccelődhessenek továbbra is.
Aztán most vége. A feketeség csapkodott, és karmolt, teljesen kikelt magából. Nem érezte magát rosszul attól, amiket Zach fejéhez vágott, inkább attól, hogy vele hogyan beszéltek. Az önérzete megsérült, és az egészben az ütötte leginkább szíven, hogy egy olyasvalakitől kapta mindezt, aki annyit jelent számára.
Aztán azt már, hogy hirtelen szinte a bocsánatáért könyörgött, tényleg nem tudta hova rakni. A hajába túrva idegeskedett, már nem tudta sokáig tartani magát. És persze sírás lett a vége. Patakként folyt végig a szeméből a sós víz, egyenesen a ruhájára.
Érezte, hogy nem csak Leo van ott vele. Hogy Zach leguggolt hozzá, ráadásul meg is simogatta. Viszont nem akart ránézni. Úgy érezte magát, mint akit kalapáccsal daraboltak szét egy másodperce.
Hosszú ideje nem tapasztalta meg ezt az érzést, és iszonyúan rossz volt újra éreznie. Ennyi átvészelt időszak után csak így hirtelen a semmiből...csodálatos.
A fiú elhúzta a kezét az arcától, mire Ami fájdalmasan a szemébe nézett. Tudta mi következeik, mégsem tudott elmozdulni. Mintha megbénították volna. Behunyta a szemét, és várta az "ítéletet".
-Menj a jó büdös francba! -nem csókolt vissza, csak elhúzódott, és egy újabb pofont kevert le neki. Talpra állt, és dühösen, az ajkát fogva elfutott Leoval együtt.
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 29. 16:06 Ugrás a poszthoz

Halloween-i játék

Amira DÖK-tagként elvállalta, hogy levezeti a temetőben lezajló játékokat, mert inkább ezt csinálja, mint degeszre tömi magát csokival. A nagyteremben az igazgató úr elmondta a diákseregnek tartogatott nagy meglepetést, ő azonban ezen nem volt jelen, hiszen korábban kellett odaérnie a temetőbe, mint a többieknek.
Véres menyasszonyi ruha volt a jelmeze, haja pedig erre a napra vérvörösre lett változtatva. Leo, a kis oroszlán tökéletesen passzolt gazdája ruhájához, de kapott pár vörös foltot a bundájára. Ketten sétáltak le a faluba a rövidítőn, majd a temetőbe érve elsődlegesen feltérképezték, hogy minden a helyén van-e.
Amira beállt a kapuhoz legközelebb eső asztal mögé, és rendezgetni kezdte a papírokat, amik az est levezetéséhez kellettek neki. Itt az asztal mellett volt egy nagy vödörszerűség, amiben ásók hada sorakozott. Az első feladat kellékei.
Pár perccel később megjött az első csapatnyi diák, akiket a jelenleg vörös lány gonosz mosollyal fogadott.
-Üdvözöllek titeket, bátor csokifalók! Gondolom már sejtitek, hogy a jutalomért tenni is kell valamit, méghozzá pár feladaton kell átesni. Itt a temetőben öt kis feladat lesz. Lehettek párosan is, vagy egyedül, teljesen mindegy. Figyeljetek a saját és mások épségére, de legyetek ügyesek -bevezetőként ennyit mondott csak, aztán jöhetett a java. Az ásókra mutatott. -Mindenki, vagy minden csapat vegyen magához egy ásót -itt szünetet tartott, hogy a diákok kivegyenek maguknak egy kelléket, majd folytatta. -Körbe kell mennetek a temetőben, és meg kell találnotok egy olyan sírkövet, amin csak egy szám áll. Ebben a sötétben nem túl könnyű, de a pálcátokkal megtudjátok világítani a feliratokat. Közepes méretű betű, semmi több. Mindenki csak egyet keressen. Ha megvan, már áshatok is. Lesz egy láda a földben, amit ha kinyittok, egy kis meglepetés vár rátok. Vigyázz, kész, rajt! -a végén összecsapta a tenyerét, és mosolyogva nézte ahogy elindultak a kincskeresésre.

//Mindenki írjon egy számot 1-10-ig nekem bagolyban, és megkapjátok a „jutalmat”. Ha végeztetek az elsővel, menjetek vissza az asztalhoz, Amira már vár a második feladattal.//
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 29. 21:08 Ugrás a poszthoz

Halloween, már este, a temető után
Zawi


Amira nagyjából tudta, hogy mi lesz a halloween bálon, de leginkább azzal volt elfoglalva, hogy diákönkormányzatosként a lehető legjobban vezesse le a temetős játékot. Igazán élvezte, a légkör is jó volt, na meg jókat nevetett a diákok "balesetein". Önként vállalta, hogy nem csokit csal, hanem játékot vezet, ugyanis nem tartotta jó ötletnek, hogy egy csomó csokival térjen vissza a kastélyba, és megegye egy ültő helyében.
Szóval estefelé, amikor már lejárt az egész napon át tartó csokiszerző játék, a rellonos leányzó is a rét felé vette az irányt. Kíváncsi volt a bálra, és szívesen táncolt volna már egy jót azon kívül is, hogy Yaristával eltáncolgat a próbákon.
Leo lomhán ballagott mellette, ő nagyon elfáradt a gazdi mellett unalmasan eltöltött órákban. Amennyire Mira élvezte, annyira utálta a kis oroszlán a nagy hajcihőt, de legfőképpen azt, hogy nem volt játszótársa.
A helyszínre érve megpillantotta a nagy töksátrat, ami nem volt nagy meglepetés számára. Ezzel tisztában volt. Itt már csak az volt a fő szempont, hogy el is jusson odáig anélkül, hogy bármilyen szellem, vagy mumus az útjába állna. Magabiztosan lépkedett, de nem nézett le a földre, így amikor egy töklámpás a semmiből felbukkant előtte, Leoval együtt ijedten megtorpantak. Mira hangosan felnevetett, aztán a fejét csóválva haladt a bejáratok felé.
Úgy döntött, hogy annak érdekében, hogy ne legyen tiszta pókhálós a menyasszonyi ruhája. Elég rajta a sok vérfolt, na meg a vörös haj eléggé feldobja. A bejáratot őrző hóhér tálkájába beledobta a haját tartó kis hullámcsatot, így simán betudott lépni a sátorba.
Elégedetten nézett körbe, igazán jól össze lett hozva a bál helyszíne. Első körben nem nézett nagyon szét, hanem egy-két félelmetes kísértetet kikerülve az asztalhoz ment, ahol egy piros színű italt vett magához. Körülbelül öt másodperc alatt megitta a pohár tartalmát, ami után egy furcsa mentolos íz maradt a szájában.

Mira jelmeze
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2012. október 29. 22:32
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 29. 22:17 Ugrás a poszthoz

Halloween, már este, a temető után
Zawi


Amira nagyon sajnálta a kis Leo-t, amiért már csak cammogni volt kedve. Próbált kedvesen beszélni hozzá, de hiába, az oroszlánka csak fújtatott párat, és követte a gazdáját.
A sátorhoz érve már mindketten megkönnyebbültek, Amira azért, mert végre enyhíthet a szomján, Leo pedig azért, mert lepihenhet a fűben.
Sikeresen átjutottak a bejáraton, és a tömegben elvegyülve elértek az asztalig, ahol elég sokfajta ital és étel volt. Mivel a rellonos nem szereti a töklét, egy ismeretlen eredetű löttyöt ivott.
Amint letette a poharat, és megfordult, szembetalálta magát egy eléggé csúnya maszkkal, na meg az alóla megszólaló hanggal. Nem csak erről, a fiú kezéről is megtudta állapítani a leányzó, hogy kivel van dolga.
-Porzott a nyelvem már -mondta nevetve, majd elfogadta a felé nyújtott kezet. -Akár többre is -bólintott illően mosolyogva, aztán Leora nézett.
-Maradj az asztal alatt, aludj csak, majd érted jövök -elhadarta neki az utasítást, de láthatóan Leo megértette, ugyanis engedelmesen az asztal alá bújt, és lefeküdt.
-Ügyes voltál a játékban -Amira már cseppet sem haragudott barátjára, így a kedves hangnem is a kisujjából jött. A táncparkett közepéhez sétáltak, ahol egyből átfonta karjaival a srác nyakát, hogy a banda által játszott dülöngélős dalra lépkedjenek.
-Ugye tudod, hogy borzalmas volt nélküled ez a pár nap? -hiába nézett zöld szemeivel rá, nem igazán látta a fiú arcát, mivel a maszk eltakarta. Rövidet sóhajtott csak.
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 29. 23:33 Ugrás a poszthoz

Halloween, már este, a temető után
Zawi, és Samu barátom


Zachary nagyon udvariasan kérte fel Amirát táncolni, amit egyébként a lány pár nappal korábban még nem éppen úgy fogadott volna, ahogy a bálon. Leo-t biztonságba helyezte, ugyanis nem szereti, amikor nekiállnak a diákok körülötte lebzselni. Az övé, más ne is érjen hozzá, főleg ne nyúzza, mert attól a falra mászik.
Kedvesen mosolygott, és teljesen természetesen karolta át a srác nyakát. Kezdésnek, és hangulatindítónak tökéletes volt az a zene, amit játszottak, de a tánc közben a fiatalok beszélgetni is kezdtek.
-Köszönöm szépen, élveztem is -széles mosolyra húzódott a lány szája. Tényleg nagyon élvezte a temetőben való tartózkodást, na meg a játék levezénylését is. Az volt a kedvence, amikor rá voltak mérgesek amiért nem úgy sikerült egy feladat, ahogy szerették volna. Olyankor csak nevetett, és legyintett.
Aztán felhozza a témát, ami mellett nem lehet mégsem olyan könnyen elmenni. Mégiscsak nemrég üvöltötték le egymás fejét, és kaptak össze nagyon csúnyán...utána eléggé rossz passzban voltak mindketten.
Még mielőtt bármit mondott volna az ismétlődő bocsánatkérésre, egy hirtelen meglepetés érte. Megjelent felettük egy régi ismerős, akihez kellemetlen pillanatok fűződnek.
-Ne már, Samu! Megint?! -mérges hangnemre váltott, szemöldökét ráncolva pislogott a szellemre. Sikerült már kellemetlen perceket okoznia neki, és Viktornak, amit nem fog elfelejteni. Pont a Zacharyvel való szakításuk után volt az a kis jelenet a könyvtárban. A véletlenek, ugyebár...
-Meg ne próbáld... -alig, hogy kimondta a felesleges felszólítást, már repült is a nyakukba valami cucc, ami egyenesen a ruhájának dekoltázsrészébe esett. Úgy csiklandozta, hogy alig tudta kiszedni onnan a cukorkát. Mérgesen dobta az elrepülő szellem után, aztán kirázta a hajából is a maradékot.
-Hát...kibékültünk Kristóffal. Most együtt vagyunk. Remélem sokáig, hiszen...öhm... -pontosan tudta, mit akar tenni. Csak egy kicsit szerette volna megviccelni barátját, és ez így, a lassú, és szomorú dal közben éppen kapóra jött. A nyakát karolta, majd odabújt hozzá.
-Babánk lesz -szomorúan mondta ki a kis hazugságot, és még a szemei is könnyesek lettek. Zach szemébe nézve lepottyant egy könnycseppje is, és teljes átéléssel, ajkába harapva figyelte a reakcióját.
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 30. 18:45 Ugrás a poszthoz

Zawi


Ez a lassúzás jónak indult, habár Samu, a kevésbé barátságos szellem elég rendesen megtréfálta a két rellonost. Amira kiakadt, utálja, ha megzavarják abban, amit csinál. És bár most nem volt túl nagy a beszélgetés, azért mégis szeretett volna inkább arra figyelni, mintsem a cukrokra, amik a ruhájába estek.
Aztán elővette a kis szemét énjét, meg a tökéletesre csiszolt színészi tehetségét, és miután elmondta Zacharynek, hogy Kristóffal végre tényleg egymásra találtak, jöhetett a feketeleves. Látta a srác szemében, hogy elevenem tud nagyon örülni a kapcsolatuknak, na de hát ha egyszer legjobb barátok, csak megérti.
Azonban lehet, hogy a terhesség bejelentése kicsit el lett túlozva. Teljesen más reakciót várt, várta, hogy kiabálni kezd, vagy otthagyja a fenébe, és inkább lelép, mert nincs hozzá pont halloweenkor türelme, sőt, azt is eltudta volna képzelni, hogy örülni fog a hírnek, hiszen szereti a kisgyerekeket. Na de az, hogy a hír hallatán megkapaszkodik benne, és pár másodperccel később a földön köt ki...hát álmában sem gondolta volna. Nagyra tágult szemekkel nézett le rá, nem tudta, mit kéne csinálni. Majd végül letérdelt hozzá. Ebben a menyasszonyi ruhában kissé nehézkesen ment csak, hiszen valamelyik része rá akart lógni egyfolytában vagy a srácra, vagy pedig a körülöttük futkározók lába alá akart kúszni.
-Zach! Basszuskulcs... Zach... -fogalma sem volt, hogy ilyen helyzetben mit kell tenni, csak annyira volt képes, hogy pofozhassa finoman, aztán felkelt a földről, és ijedten kifutott a sátorból.
A szívéhez kapta a kezét, majd eszébe jutott, hogy csak egy eldugottabb kis helyet kellene keresnie, és máris magához vehetné a ruhájába rejtett szál cigarettát.
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 31. 10:36 Ugrás a poszthoz

Samu, Viktor

Csodálatos dolog másokra a frászt hozni, na de ennyire azért mégsem... Mármint persze, vicces mikor egy srác lazán hanyatt vágja magát a bál közepén, de nem akkor, ha a legjobb barátjáról van szó az embernek.
A magához térítést Amira nem vállalta, gondolta, biztos akad majd ott valaki, aki elvégzi helyette a piszkos munkát. Tegyük hozzá, azért meg is rémült, nem csoda, hogy keze ügyébe került a cigi, és az öngyújtó. Pedig már tényleg jó ideje nem gyújtott rá, méghozzá az eset óta, amikor totálisan maga alatt volt.
A sátor előtt állt, vagyis már ment volna arrébb, amikor megint Samu hangjára lesz figyelmes. Alig, hogy feldolgozza a hirtelen jött szellem jelenlétét, az még szimplán át is suhan rajta.
-Ó hogy az a... -a hideg szaladt végig a lányon, egyáltalán nem volt kellemes érzés. Haragosan nézett a szellemre, bár tudta, felesleges. Ellene aztán nem lehet mit tenni.
-És sikerült szájból szájba lélegeztetni? -kérdezett vissza gúnyos hangon. Cseppet sem fűlött hozzá a foga. Bármit megtett volna azért, hogy békén hagyja, és szépen nyugodtan lenyugodhasson.
-Ó, gratulálok, akkor már életmentőnek is elmehetnél, nemde? -kérdezte felvont szemöldökkel, miközben öngyújtójából a maradék kis tüzet is kicsalogatta.
Alig, hogy meggyújtotta a cigaretta végét, felpillantva egy olyan jelenségre lett figyelmes, amivel nem számolt. Meg is ijedt a felé közeledő valamitől -illetve valakitől-, hátrált pár lépést. A közeledő hangja viszont ismerősen hangzott, kíváncsian meredt rá.
-Drága ám a jó édes... Viktor! -a felismerés akkor hasított az agyába, amikor már elég közel voltak egymáshoz ahhoz, hogy rendesen kivegye az ismerős arcformákat.
Elfintorodott a jelmezre nézve, de azért örült neki, és üdvözlésképpen megölelte, majd egy puszit nyomott a szemüveges kis barátja pofijára.
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 31. 11:59 Ugrás a poszthoz

Bentley
nov. 1., reggel

Amira a halloween-t úgy ahogy szépen megünnepelte a többiekkel. Viszont prefektusként úgy gondolta, hogy nem ártana kicsit ránézni a mulatság után a faluban kószálókra, hátha akad valaki, aki egy bokor alatt sírdogál a félelemtől. Na jó, persze ez abszurd, de hát mégis lehet esélye annak, hogy valakibe belebotlik mikor már régen a kastélyban kellene lennie. Meg hát neki is...
Furcsa látvány lehetett a népnek, meg a falulakóknak, hogy egy véres menyasszonyi ruhás leányzó sétálgat az utcán, akinek ráadásul még az arca is kissé nyúzott volt. Több mint huszonnégy órája nem aludt, és nem is sokat ült.
A játszótér előtt elhaladva jutott eszébe, hogy ő bizony most fogja magát, és gyerekeskedik picit. Lassan ment, a ruhája alja zörgette a kavicsokat. Az egyik hintába csüccsent, és lökni kezdte magát. Eleinte csak lassan, majd egyre gyorsabban. Behunyt szemmel mosolygott magán, meg a kellemes érzésen, ahogy a szél belekapott vörös hajába. Még ezt is vissza kell csináltatnia ha visszamegy az iskolába.
Azt mondják, hogy ha az ember változáson megy keresztül, akkor valamit megváltoztat magán. De Amira mégis fekete, és soha nem mondana le hosszabb távra az eredeti hajszínéről, elég volt neki egyszer az a szőke. Na meg Kristóf még nem is látta a vörös haját. Kíváncsi lenne az arcára, amikor meglátja, hogy a barátnője egyik napról a másikra feketéből vörösre váltott.
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 31. 12:08 Ugrás a poszthoz

Halloween-i játék, második feladat

Amint mindenki visszaérkezett Amirához, ő vigyorogva végignézett rajtuk. Hát nem minden fenékig tejfel, az már biztos. Derik felmordulására nem mondott semmit, tudhatta volna, hogy nem csak egy egyszerű keresgélésről lesz szó. Szerencse kérdése volt az első feladat, ám a másodikhoz már az eszükre is szükségük lesz a diákoknak.
-Ügyesek voltatok mindannyian. Most viszont jöjjön a második feladat. Ez egy rejtvény, a halloween-el kapcsolatban. Pár kérdés, csak oda kell rá írni a választ. Nincs kockázat, annyi csokit kaptok, ahányat tudtok belőle -a második feladat felvázolása után mindenkinek a kezébe adott egy papírt, amin kérdések szerepeltek. A kérdések után annyi hely van kihagyva, ahány betűs a válasz.
1.A halloween ***** hagyományokból kialakult ünnep. _ _ _ _ _
2.A töklámpás angol területeken. _ _ _ _    _ _ _ _ _ _ _ _ _
3.Mit kapnak a gyerekek a házaknál? _ _ _ _ _ _ _
4.Kötelező a ****** viselete. _ _ _ _ _ _
5.Mi halloweenkor a jellegzetes étel, aminek több formáját is fogyasztjuk?
_ _ _ _ _ _ _

//A válaszokat szintén bagolyban kérem!//
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2012. október 31. 12:38
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 31. 15:02 Ugrás a poszthoz

Bentley

A hintában ülve teljesen elszálltak a lány gondolatai. Gyereknek érezte magát. Semmi gond nem volt az életében, sőt, boldog volt. Igazán boldog volt. Bár ami Zacharyvel történt...az ájulás...hát talán nem kellett volna otthagynia. De már mindegy, ami megtörtént, az megtörtént.
A mögötte levő padok és fák foltokká mosódtak össze, már kezdett szédülni. Nem lassított, egyre gyorsabban szállt a levegőben. Egy hang viszont...magához térítette. Visszalökte a jelenbe. Egy másodperc alatt megállította a hintát, és dermedten meredt a mellette álló ismerősre.
-Jól vagyok -erőtlenül elmosolyodott, még mindig le volt taglózva Bentley hirtelen felbukkanásától. Régi emlékek peregtek le a szeme előtt, a kísértetház, a kviddicspálya, a kapcsolatuk...na meg, hogy a srác egy szó nélkül elment, és semmit nem tudott róla.
Azt hallva, hogy a fiú kishúga beteg volt, már inkább aggodalom tükröződött a lány arcán. Amira utálja, ha valahol azt kell hallania, hogy egy kisgyerek beteg, vagy még rosszabb, meghalt. Már majdnem faggatni kezdte, hogy mi van vele, ám Bentley egy olyat vágott a fejéhez, amitől köpni-nyelni nem tudott. Felvonta a szemöldökét, majd fújtatva elfordult.
-Ezért jöttél ide? Hogy számon kérj, amiért van valakim? -végül visszanézett rá, egyenesen a szemébe. Szemrebbenés nélkül figyelte a barna szempárt, és egyszerűen nem értette, mit akar Bentley ebből kihozni. Hogy miért csinálja ezt.
-Nem én léptem le egy büdös szó nélkül. Tudtad, hogy milyen vagyok, hogy bármikor megkapok...szinte bárkit. Nem várok senkire -teljesen komoly, kifejezéstelen arccal közölte a száraz tényeket vele. Ő volt az első, akinek ezt mondta, bár mindenkinél érezte.
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. november 1. 12:23 Ugrás a poszthoz

Bentley

-Katonaságba? Hogy ho...ja... -Amira furcsán kérdezett vissza, mert fogalma  sem volt róla, hogy mit jelent ez a szó. Aztán rájött, hogy mugliismereten tanulták már. Leesett neki, habár nem koppant nagyot. Az viszont igen, amit Bentley összehablatyolt ott neki. Szavai visszhangzottak a fejében, nem tudta végiggondolni, hogy mit is mondjon. Vágja rá, hogy "ja, igazad van, megvárhattalak volna", vagy pedig egyszerűen vágja a fejéhez, hogy még csak együtt sem voltak?
-Megértem -barátságosan elmosolyodott, tekintetével követte a srácot, majd megfogta a kezét. Szemébe nézve elgondolkodott egy picit. -Ha az én tesómnak lenne baja, én sem reagálnék jobban -mondta kedvesen. Azt viszont már nem tette hozzá, hogy nem egyszer meg is történt a nagy aggodalmas dolog, hiszen a lány ikertestvére amilyen hülye, sosem figyel a betegségére. Amira szerencsés, amiért nem cukorbeteg, de Maxie ezt az "ajándékot" kapta. Nem véletlen, hogy át is került a Rellonba, mert nem tudna magára vigyázni. A húga vigyáz rá, és figyel arra, hogy megkapja mindig az inzulinadagját. Mira arcán együttérzés volt jelen, és már a nyelve hegyén volt, hogy megkérdezze, mi van a kislánnyal.
-Bentley, nézd, én nem vagyok a kicsid. És nem szerethetsz. Úgy értem...ha ezt Kristóf megtudja...nem -zavartan megrázta a fejét, így próbálta elhárítani a szavak súlyát, még mielőtt az agyát nyomnák tovább. Szemben állt, helyesbítve ült egy olyan fiúval, aki egy idő után tényleg megdobogtatta a szívét. Viszont ott volt Kristóf, aki jelenleg egy határt jelentett, amit nem állt szándékában odébb rakni. És nem a korlátok miatt, hanem azért, mert élvezi, szereti, hogy ott van.
-Ne nézz így, könyörgök, ez nekem nagyon nehéz -elakart fordulni, de Bentley szemei fogságban tartották. Úgy nézett, mint egy ártatlan kisállat, aki fogságba esett, és még a mamája is eltűnt. Fájt a szíve, és tudta, hogy valakivel mindenképpen rosszat fog tenni. Csak azt nem tudta, hogy kivel.
Furcsa, hogy pont ő, Amira érezte, hogy nem akarja összetörni senki szívét. Megtette már, nem is egyszer, de most más. Megváltozott, ha csak egy kicsit is. Egy kiskaput akart találni, és biztosítékot...
-Adj egy kis időt. Gondolkodnom kell -behunyta a szemét, és nagy levegőt vett. Nem tudta, mit csinál, csak magyarázott.
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. november 1. 14:39 Ugrás a poszthoz

Bentley

-Nem akarom, hogy szeress, oké? Érted? Engem ne szeressen senki, én sem tudok...szeretni -na jó, talán eltúlozta ezt a kijelentést, mert igenis vannak, akiket szeret, csak hát a pasikkal nem éppen úgy megy a dolog, ahogy az jó lenne. Ha nincs Yarista, akkor most lehet, hogy egy tök normális kiscsaj lenne, aki nem olyan kőszívű kis liba, hogy minden pasit csak egy játéknak tekint.
-Én...Bentley... -elhúzta a kezét, és a srác arcára helyezte. Fájt neki, hogy így látta, nem gondolta róla, hogy gyenge.
Adott egy puszit az arcára, aztán megölelte. Lassan, visszafojtva vette a levegőt, és a szemben levő mászókára szegezte tekintetét.
Teljesítette a kérést, behunyta a szemét, és visszaemlékezett a kísértetházra. Szép volt, jó volt, tényleg. Viszont nem csak ez kúszott be az agyába, hanem több más eset is. Valami nem volt már a régi. Ezt viszont nem mondhatta el neki. Nem akarta Bentleyt bántani.
-Kristóf kinyírna...én azt nem akarom -mondta végül, így elterelve a témát. Gondolkozott rajta, hogy mit mondjon, vagy mi legyen, de elfutni nem lehet, Amira nem futamodik meg. Bántani egy ilyen trauma után? Azért a rellonos sem ennyire szemét. Elengedte az ölelésből, és visszakapaszkodott a hinta láncába.
-Hogy van a húgod? Már jól van? És mi volt a baja? Hány éves is? -egymás után szegezte neki a kérdéseket, remélve, hogy ezzel majd elfoglalja magát a srác, és nyer egy kis időt.
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. november 1. 17:32 Ugrás a poszthoz

Bentley
nov. 3.

Hűvös idő, de hétvége. A szabad lejárás miatt a falu tömve volt, mégis a fekete prefektuskisasszony ott akarta csillapítani sétálni vágyó hangulatát. Most nem az erdőn keresztülvezető rövidítőn ment le, hanem a normális úton, ahol végig azt nézte, hogy hogyan futkosnak körülötte a többiek. Ja igen, ők azért futkostak, mert esett az eső, és vélhetőleg nem volt szándékukban szétázni. Amira ezt megoldotta, vízlepergető bűbájt használt a kalapján, amit a fejére húzott. Haját a sálja alá rejtette, esélye sem volt rá, hogy elázzon ismét feketében pompázó hajkoronája. Arcát sem érte a víz, csak a csizmája ázott kissé el, meg a táskája. Mellékes.
Az ajándékboltba tért be először, ahonnan egy kis ajándékdobozzal távozott. Kilépve a boltból megkordult a hasa, és megkívánta a csokitortát. Hümmögött párat, amit az eső hangja elnyomott, majd átsietett a Pillangó-varázsba. Mikor legutóbb itt járt, az eléggé emlékezetes volt...már kíváncsi volt rá, hogy Zachary után ki lesz a következő, akinek egy muffint nyom a képébe...
Az ajtón belépve első dolga volt, hogy levette a fejéről a kalapot, majd meglazította a sálját. Közben körbenézett az étteremben, és szúrós szemekkel nézte azokat, akik elfoglaltak minden szabad asztalt. Végül egy túlságosan ismerős arcon akadt meg a szeme. Bentley. Felsóhajtott, majd a pincérhez sétált. Megmondta, mit szeretne, aztán odasétált a sráchoz.
-Szia -kedvesen rámosolygott, aztán fejével a szabad szék felé bökött. -Szabad lesz? Vagy vársz valakit?

Mira ruci
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2012. november 1. 17:32
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. november 1. 18:33 Ugrás a poszthoz

Bentley

Hiába volt kicit mérges az emberekre, hogy nem volt szabad asztal, azért Mirának be kellett látnia, hogy nem csoda, hogy ennyien vannak. Lassan tél van, ráadásul kint az eső is esik...csodás.
Ahogy odasétált Bentleyhez, kicsit furcsán érezte magát. Kicsit? Nem kifejezés. Olyan nyomott hangulatot érzett körülötte, nem tetszett ez neki. De legalább volt társasága, ha már más nem volt aki mellé beülhetett volna.
-Köszi -elmosolyodott, és helyet foglalt. Kényelmesen elhelyezkedett, és ahogy közelebb húzta a széket az asztalhoz, megérzett egy ismerős illatot. Felismerte, de szóvá nem tette. Minek?
-Ó Ecset tökéletesen, fent van a szobában a kis barátjával. Augusztus vége felé történt egy...hát elég nagy galiba egy barátommal, aztán úgy került hozzám egy kis oroszlán. Nem hiszem, hogy ismered azt a fajt, na mindegy. Leo a neve, teljesen fehér, egy tündér. Ecsetet mindig a szájában cipeli, tök édesek. Csak olyan féltékeny, hogy fú... -Mira annyira beleélte magát a mesélésbe, hogy még a végén halkan fel is nevetett. Az állatkáiról mindig szívesen beszél, az olyan közelálló téma a szívéhez, és nagyon büszke rájuk.
A válasz után egy pár másodperccel odaért a pincér is, akitől elődlegesen Bentley rendelt, Amira pedig csak megingatta a fejét.
-Ide jöhet amit rendeltem az előbb -mondta mosolyogva a pincérsrácnak. Nem nagyon foglalkozott vele többet, a haját igazgatva fordult vissza a vele szemben ülőhöz.
-Tudod, hogy igazából meg kellene büntetnem téged a múltkori miatt? -kérdezte furcsa hangon, egyik szemöldökét felvonva. Persze nem volt szándékában, csak ő találkozott vele, aztán egyszer meg el is lehet nézni...évtizedenként egyszer, egy embernek.
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. november 1. 19:30 Ugrás a poszthoz

Bentley

Örült neki a leányzó, hogy Bentley nem unottan hallgatta végig amit összehablatyolt az állatairól, akiket igazából mindennél jobban szeret. Végre mosolyogni látta, aminek nagyon örült.
A fizetős dologra csak egy furcsa pillantást küldött a srác felé, de jobban felakadt azon, amit a hajáról mondott.
-Jaj cica, ha gyakran váltogatnám a hajam színét, akkor most nem az eredeti lenne. Amúgy meg a vörös tök passzolt a ruhámhoz, és még úgy is dögös voltam -csak Miramosollyal az arcán megvonta a vállát, aztán hátradőlt a széken. -Még el is ájultak tőlem -ezt nem hagyhatta el a megjegyzésből, főleg mivel igaz volt. Habár az nem a haja miatt volt, hanem inkább a bejelentéstől, amit szerencsétlen barátjának tett. Szegény Zach...ahogy visszakérdezett, hogy terheees? Amira igazából képen röhögte volna...
A következő pillanatban Mira felnevetett, méghozzá azon, hogy Bentley milyen fejet vágott a cukor kiköpése után. Vajon mire számított?
-A hajam tökéletes, nem úgy mint a te nyúzott fejed -mondta kuncogva, a szemébe nézve. -Néha rád férne egy tükörbenézés -halál komoly fejjel mérte végig Bentleyt az arcától egészen a hasa közepéig, ameddig látszott az asztalnál ülve.
Kíváncsian figyelte a fiú arcát, meg a beszédét, először nem tudta, hogy mit akar mondani. Összevonta a szemöldökét, és amikor kimondta a teljesen egyértelmű megjegyzést, fogsorát kivillantva elmosolyodott.
-Tudom. Mondták már -olyan természetességgel mondta, mintha egy mindennapos dologról lenne szó. Mintha a fésülködésről beszélgetnének, habár egész más került terítékre.
Nem akart belemenni a többibe, úgy volt vele, hogy jobb lesz nem kedveskedni a sráccal, hátha úgy könnyebben csillapodnak az érzései. Mert ő kitart Kristóf mellett, és nincs szándékában otthagyni hirtelen felindulásból.
-Nem a sírás miatt, azért inkább megvetés járna. Ha nem lennék ilyen cuki. Viszont prefektus vagyok, ezt ne felejtsd el...és te meg olyankor tartózkodtál a faluban, amikor nem volt rá engedélyed.
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. november 1. 20:44 Ugrás a poszthoz

Bentley

-Az vörös, nem narancssárga -mondta helyesbítve a fekete rellonos. Utálja amikor valaki összetéveszti az alapvető színeket. Nem lehet valaki ennyire béna...
-Zach-nek meg csak megmondtam, hogy együtt vagyunk Krisivel és úton van a gyerek -lazán vállat vont, direkt nem tette hozzá, hogy amúgy csak viccelt. Látni akarta Bentley képét amikor ezt hallja. Vagy nem hisz neki, vagy ő is lefordul a székről. Több esélyes a dolog.
Szerencsétlen srác annyira béna volt, hogy Amira megállás nélkül nevetett rajta. Viszont amikor beszélt, azt mindig úgy tette, hogy az arca, és a hangja is halál komoly volt. Színésznőnek fog menni, habár nem is mindig színészkedik. Csak a sokfajta arcát kivételes módon tudja használni.
Aztán a szívószálas dologra először csak fejcsóválva reagált, majd végignyalta ajkát, és beharapta. Egyik pillanatról a másikra viszont átnyúlt az asztal felett, és egy nagy taslit kevert le a srácnak. Ismét egy szép jelent, habár ezt azért annyian nem látták. Maximum hallani lehetett.
-Ezt magad sem gondolod komolyan -féloldalas mosoly, na meg egy kacsintás, Mira pedig lassan a szájához emelte a csokitorta egy kis darabját a villája segítségével. -Hmmm...isteni -behunyt szemmel élvezte az első falatot, és vissza is rakta a helyére a villát, de persze előtte lenyalta róla a csokit.
-Ne is, nem vagy te egy...na mindegy -legyintett inkább, mielőtt befejezte volna a mondatot, ugyanis egy elég találó kifejezést akart volna használni, ami egy prefektus szájából nem helyénvaló.
-Kiskorúakat? Egyikük sem volt még fiatalabb nálam -flegmán reagált a megjegyzésre, egyáltalán nem tartotta igaznak. Sőt. Karba tett kezekkel jelezte, hogy jobb lenne, ha nem magyarázna. Közben pedig már sok dolgon járt az agya, például azon, hogy mi lenne a tökéletes büntetés számára.
-De ha ennyire nagy a szád, akkor nagyon szívesen találkozok veled a gyenguszon, az ágytálakat ki lehet sikálni néha...
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Amira Loveguard összes RPG hozzászólása (125 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Fel