29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Tanári és képességoktatói pályázat reloaded, részletek a hírben!
Nagy baj van, kérem, riadó! Halló, halló, már megint egy Évnyitó!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Turnman Katalin összes hozzászólása (194 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 » Le
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. október 29. 20:10 Ugrás a poszthoz

Mily az az izgalmas röhögés, Yarics? : DD
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2012. október 29. 20:10
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. október 29. 20:25 Ugrás a poszthoz

Egy kis Imperio kell nektek, és majd nagyon szépen táncikáltok Tongue

Oké, meg van jegyezve ^^
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. október 29. 20:30 Ugrás a poszthoz

Az évnyitó-záró nem számít, mert az egyik évhez se tartozik Tongue úgyhogy még bármit elkövethetsz : DD
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. október 29. 20:35 Ugrás a poszthoz

vagy ez vagy yaricsnak be kell öltöznie unikornisnak XD

Jaj, de ünneprontók vagytok Tongue
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. október 29. 20:40 Ugrás a poszthoz

Most miért? Kötünk egy szarvat a fejére, és tetőtől talpig fehérbe öltözik, vagy max aranyba ha bébiunikornis akar lenni.  Angel

Lotte te vagy az én emberem : DD
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. október 31. 20:19 Ugrás a poszthoz

Hívjuk Bejcsit, ő profi az újraélesztében : DD

(de ha nagyon muszáj majd szájonátlélegeztetek én xd )
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2012. október 31. 20:22
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. október 31. 20:28 Ugrás a poszthoz

Najó, én meg asszem inkább kint várok, még feléled, mert most olyan szinte azt se tudom mit beszélek, hogy höszöt írni se merek XD ez is szép mondat lett :3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. október 31. 20:31 Ugrás a poszthoz

De nem lett befejezve a dolog : (

óh, nem is tudom kinek köszönhetem Kiss
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. október 31. 20:36 Ugrás a poszthoz

lemerült az akkumulátorunk és nem találtuk meg a töltőt Tongue
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. október 31. 21:08 Ugrás a poszthoz

Ööö. Mira, kik azok az "ők" ? Tongue
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. október 31. 21:20 Ugrás a poszthoz

Óh, ha hülyeséget is mértek, nálam most valszeg kiakad a műszer XD de csak tessék CheesyD
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. november 9. 22:01 Ugrás a poszthoz

Gondoltam jövök egy kicsit csevegni, de már most érzem, hogy képtelen vagyok követni a beszélgetést XD
Ki az a Péter?
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. november 9. 22:03 Ugrás a poszthoz

Ettől még nem lettem okosabb, de kösz Robika Cheesy
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. november 9. 22:08 Ugrás a poszthoz

Ahá : DD

Ezért mondtam, h én nem fogom tudni ezt követni, de próbálokozok XD

A midbe, életem?  Shocked
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. november 9. 22:12 Ugrás a poszthoz

Áh ha Miru legyőzéséről van szó, akkor megyek  Grin

Ezeket az állatokat most nem vágom, de oké XD
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. november 10. 20:05 Ugrás a poszthoz

cshumicsá Cheesy Látom megint Miruchuj van : DD
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. november 16. 22:49 Ugrás a poszthoz

# Ophelia

Valami fura rossz érzés kavarog bennem, de nem tudnám megmagyarázni miért. Már elmúlt takarodó, nem is vagyok beosztva járőrözni, mégis a parkot járom, mint valami holdkóros, valószínűleg ezért. Bűnösnek érzem maga, amiért idekint vagyok.
Pocsék egy napom volt, amit egy kis csöndes esti olvasgatással akartam jobbá tenni, de nem jött össze. Bár általában nagyon jól kijövünk a lányokkal, most volt egy kis összezördülésünk. Igazából tudom, hogy én reagáltam túl az apróságokat, és viselkedtem lehetetlenül, de már mindegy. Majd bocsánatot kérek, és különben sem lehetek mindig nyugodt és vidám. Nekem is lehetnek rossz napjaim, és érezhetem úgy, hogy a legjobb lenne lelépni a suliból. Ez a kósza gondolat, vágülis ahhoz elég erősnek bizonyult, hogy az iskola kapuja felé ballagjak. Csak egy kicsit. Mostanában előjöttek nálam olyan kérdések, mint például, hogy mit is akarok én csinálni majd az életben. Amire egyelőre nem tudom a választ, ebből kifolyólag pedig elég nyomasztó a mókuskerék, amiben élek. Órák, kajálás, tanulás, mindennapi általános beszélgetések, járőrözések, alvás. És újra az egész. Ha legalább már tudnám, hogy miért csinálom, ha látnék magam előtt valami célt. De nem, nincs olyan dolog egyelőre, amire azt mondanám, hogy na igen, ez az, ami nekem való. És, hogy hogyan került ma napirendre ez a téma? Nemes egyszerűséggel kaptam egy H-t, a bájitaltan házi dolgozatomra. Pont az a tantárgy, amit szeretek, szerettem(?). Másrészről viszont nem akarok én ilyenekkel foglalkozni.
A hideg levegő meg is teszi a hatását, mert a jövőmről szőtt gondolatok helyett, a lefagyni készülő lábszáram jelenleg jobban foglalkoztat. Jobban is felöltözhettem volna, mert a rajtam lévő farmer, póló, pulcsi, dzseki összeállítás nem valami meleg. A kapuhoz közeledve, ténylegesen eljátszok a gondolattal, hogy mi lenne, ha kiszöknék. Bár valószínűleg semmi, mivel se pénz nincs nálam, se nem vagyok túl melegen felöltözve, így max egy sétát tehetnék a faluba. De ez csak fantáziálás marad, mert egyrészt amúgy nem tenném meg, legalábbis egyedül, ok nélkül nem. Másrészt pedig cipőkopogást hallok, ami hamarosan abba is marad, és a hold sápadt fényében megpillantok a kapunál álldogálni egy lakot. El nem tudom képzelni, hogy kerül ide valaki ilyen későn, úgyhogy kíváncsian közelebb megyek az illetőhöz, aki valószínűleg még könnyebben kiszúrt engem, mint én őt, mivel világítok a pálcámmal. Közelebb érve megnyugodva konstatálom, hogy egy elsősnek kinéző lányhoz van szerencsém, nem valami baltás gyilkoshoz.
- Helló! - köszönök kissé zavartan a lánynak. - Miért ácsorogsz itt? - kérdezem aztán tőle. A hangomon még érezni, hogy nem vagyok a legjobb formámban, de egyébként kedvesen és segítőkészen állok a helyzethez.
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. november 16. 23:51 Ugrás a poszthoz

# Ophelia

A lány reakcióját máskor talán komolyan venném. Elvörösödnél a hülye kérdés miatt, vagy éppen felhúznám magam a gúnyos hangnemen, mindenesetre látványosan reagálnék. Most azonban csak egy unott grimasz suhan át az arcomon, és egy cseppet sem hat meg a lány stílusa. Vagyis, de, azért belül eléggé ingerel, de kicsit negatív hangulatom erősebb. Egyébként sem lenne értelme túl komolyan venni a beszélgetésünk indítását, mert ha már egyszer a lány csak most érkezett, akkor nagy valószínűséggel amúgy is szüksége lesz a segítségemre, hogy eljusson a körletébe.
Erre ő is rájön a következő pillanatban, mert valamivel megnyerőbb hangon bemutatkozik. Arra, hogy már itt kéne lennie egy pár hete felvonom a szemöldököm.
- És akkor miért csak most jöttél? - teszem is fel azonnal az ártatlan kérdésemet. A hangom egyáltalán nem kérdőre vonó, sokkal inkább az egyszerű kíváncsiság érződik benne. Így, hogy van más akivel foglalkozhatok, a nyűgösségem kezd elpárologni.
- Bocs, semmi közöm hozzá - teszem hozzá az előző kérdéshez egy pillanattal később. Elvégre csak most találkoztunk, úgyhogy egyáltalán nem tartozik válasszal nekem. Az előzőekből tanulva, igyekeztem elejét venni annak, hogy a lány a fejemhez vágja a dolgot. Elvégre jobb a békesség. Valahogy magamban ízlelgetve az előbbi szavait, egyébként is az az érzésem, hogy ő nem az a közlékeny fajta.  
- Ezek szerint háztársak vagyunk. Ja, amúgy Turnman Katalin vagyok. - válaszolok a kérdésére, majd én is bemutatkozom.
- Felőlem mehetünk is fel a kastélyba. Ha gondolod segítek a csomagjaiddal - ajánlom fel, hogy induljunk is, mert eléggé fázok már. Amin - nem sok sikerrel -úgy próbálok enyhíteni, hogy átkarolom magam. A pálcám készenlétben van, ha Ophelia engedélyt ad, szívesen felreptetem a cuccait a kastélyba, ha meg nem..hát az az ő dolga.
- Na és merről jöttél? A LaFonde franciásan hangzik... - próbálok valamiféle könnyed kis csevejt kezdeményezni, remélve, hogy Ophelia is vevő lesz rá.
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. november 17. 19:39 Ugrás a poszthoz

# Ophelia

Kicsit meglep, hogy a várakozásaimmal ellentétben, a lány nem zárkózik be teljesen és válaszol a kérdésemre. Így viszont csak attól érzem magam még bénábbnak, hogy mentegetőzni kezdek látszólag a semmi miatt. De nem tehetek róla, nem szeretem a konfliktusokat, és az első benyomásból úgy vettem le, hogy Opheliával nem lehet túl nehéz konfliktusba kerülni. Néha kifejezetten idegesít, hogy ilyen gyámoltalan tudok lenni, mert most annak érzem magam. Ami csak még jobban frusztrál, elvégre Ophelia itt az új lány, úgymond én vagyok hazai terepen, még ha az ebből fakadó alapvető magabiztosságom nem is látszik a fellépésemen.
- Az jó lehetett - villantok egy mosolyt. Igazából sosem voltam divatőrült, de azért mindig figyelemmel kísérve az aktuális trendeket, még ha jórészt nem is követtem őket. Itt úgyhogy talárban kell lenni a tanítási idő alatt, utána meg inkább a kényelem volt nálam a fő szempont. A csinosabb ruhadarabjaim akkor kerültek elő, ha szabad hétvége volt vagy valami programot csináltunk a többiekkel.
Nem tudom megállni, hogy el ne vigyorodjam amikor a lány felvonja a szemöldökét, és és visszakérdez. Számomra érthetetlen és kicsit vicces volt, hogy ilyen gyanakodva ízlelgette szót, mintha legalább azt mondtam volna, hogy mostantól aztán "öribarik" leszünk, és majd mosdóba is mindig együtt járunk.
- Ugyanabba a házba vagyunk osztva. Ennyi - válaszolok végül nagyon egyszerűen. Jobban nem tudom megfogalmazni a dolgot, annak ellenére, hogy amit elmondtam Ophelia nyilván magától is tudta.
Amint a lány elfogadja a segítségem, kimondom a varázsigét meg elvégzem a pálcamozdulatot és a lány csomagjai máris a levegőbe emelkednek.
- Pedig hasznos dolog ám ez a "fadarab". Pár év múlva valószínűleg nem szívesen mozdulsz majd nélküle - jegyzem meg a lány szavait hallva. Nem sok olyan újonccal találkoztam, akit ennyire hidegen hagyott volna a pálcahasználat és egyáltalán a mágia, mint a szemforgatásból, és a szülői kényszerből ítélve Opheliát. De abban szinte teljesen biztos vagyok, hogy ez változni fog.
- Szerintem szépen beszélsz, találkoztam már itt olyannal, aki nagyon durván törte a magyart. - mesélem neki. Egyébként furcsa dolog, hogy az ember néha elsiklik egy-egy részlet felett, kiszűri mások bizonyos szokásait, egész addig, míg valaki felhívja ezekre az apróságokra a figyelmét. Ahogy Ophelia megemlíti, hogy azért még nem megy olyan könnyen neki a magyar, mintha valóban sokkal erőteljesebbnek érezném az akcentusát.
A házakkal kapcsolatos témára elemembe jövök. Nem mintha szeretném az általánosításokat, és próbálom nem az alapján megítélni az embereket, hogy melyik ház tagjai, de azért na.  
- Szerintem nagyon jó kis közösség vagyunk, segítőkészek és cukik. - nevetek fel röviden. Majd rátérek a többi házra is.
- Igen, összesen négy ház van. A rellonosokra azt mondják elég undokok tudnak lenni, de van egy jó pár ismerősöm onnan, és jófejek. Aztán van még a Levita, rájuk azt mondják, hogy ők az okoskák, az Eridonosak meg lelkesek, és jókedvűek, és barátságosak. - nem vagyok valami nagyon összeszedett, de azért remélem sikerült átadnom az egyes házak "lényegét".
Miközben beszélgetünk, lassan haladunk a kastély felé.
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. november 18. 20:32 Ugrás a poszthoz

#Endree

Kedvetlenül konstatáltam ma délelőtt, hogy bizony a eléggé kifogyott a bájitaltan kellékes készletem. Más szóval le kellett mennem a faluba, hogy vegyek ezt-azt. Ez a tény pedig nem dobott fel különösebben, ugyanis nem sok kedvem volt kimozdulni. Bezzeg régebben minden ok nélkül is szívesen sétálgattam a falucska utcáin, mostanában viszont nem igazán mentem le, ha nem volt rá okom. De mivel a futóféreg nyálka meg a jobberknolltoll nem veszi magát és sétál fel hozzám a Navinébe, muszáj volt elhagynom a szoba kényelmét. Kinézve az ablakon nem tűnt olyan hidegnek az idő, vastag cicanadrágot vettem fel egy hosszú inggel, aminek a tetejére csak a vastag kabátomat kaptam magamra, és bokacsizmát húztam a lábamra. Nem mondom, hogy nem éreztem a kinti hideget, de nem volt kinek nyavalyognom, úgyhogy nem is foglalkoztam a hideggel. A faluban gyorsan elintéztem a vásárlást, de ha már amúgy is ott voltam, úgy döntöttem, beülök a cukrászdába valami finomságra. Kellemest a hasznossal.
Pár perc múlva, két túrós rétessel a gyomromban lépek ki cukrászdából, amikor is  meglátok elhaladni egy srácot az úron. Elsőre nem is foglalkoztam vele, csak egy volt a járókelők közül, de valahogy nem hagyott nyugodni az érés, hogy ismerem őt valahonnan, annak ellenére, hogy most csak profilból láttam. Nem úgy ismerős, mint az iskolatársaim, akiket számtalanszor látok a folyosón, meg a nagyteremben, csak éppen sosem beszélünk, abban egészen biztos vagyok, hogy nem láttam még a kastély falain belül. Egy gondolatbeli vállvonással el is intézem a dolgot, mivel egyelőre nem jut eszembe, hogy találkozhattunk. Egy rövid ideig ezen a talányon törve a fejem állok az utcán, aztán hirtelen elhatározásból elindulok a fiú után. Nem igazán tudom, mit is akarok tőle, igazából semmit. Csak helyretenni magamban a dolgokat.
 Ugyanakkor amilyen természetes dolognak tűnt az első pillanatban elindulni a fiú után, pár méter megtételét követően ugyanolyan őrültnek és bogarasnak éreztem magam, hogy ilyeneket csinálok. Vívódok is emiatt magamban, hogy jobb lenne szépen visszamenni a kastélyba, és nem követni random embereket, hiszen valószínűleg csak azt hiszem, hogy ismerem a srácot. De a logikus érvelésem ellenére, a lában csak vitt tovább, egy tizenöt méterrel lemaradva a sráctól. Aztán végül erőt vettem magamon, hátat fordítottam neki, és akkor beugrott.
Rájöttem, hogy honnan volt ismerős. Nem is olyan rég, anyámék elrángattak valami esküvőre. Egész konkrétan anya gyerekkori barátnőjének az esküvőjére, ami nem volt egy nagy buli, nem is szívesen mentem, hiszen senkit sem ismertem. Igazából gyanítom, hogy én csak azért kellettem oda, hogy anyám megmutathassa a barátnőjének, hogy neki már ekkora lánya van, amikor ő még csak most megy férjhez... Lényeg a lényeg, hogy ott találkoztam Endrével, a vőlegény öccsével.
El is múlt a rossz érzésem, és inkább a kíváncsiság lett rajtam úrrá, hogy ugyan merre tarthat. A kíváncsiságom csak nőtt, amikor már távolabbról is láttam, hogy a temető előtt állt meg, és a szél mintha beszédfoszlányt hozott volna. Ezt jó alkalomnak találtam arra, hogy utólérjem és megtudakoljam hogyan került ide. Ezzel meg is gyorsítottam a lépteimet, sőt egy rövid szakaszra átmentem kocogásba is.
- Enreee! - kiáltottam rá már olyan öt méterről, ha esetleg eddig nem szúrt volna ki.
- Jahj,szia! - köszönök neki, mikor odaérek mellé, és üdvözlésképp azonnal át is ölelem, csak hogy a következő pillanatban elengedjem.
- Mi jót csinálsz erre? - kérdezem kíváncsian, kicsit még gyorsabban szedve a levegőt a normálisnál a sietség miatt. Igazából a kérdésem egyszerre vonatkozik Bogolyfalvára, illetve konkrétan a temető előtt való ácsorgásra is.
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. november 20. 20:41 Ugrás a poszthoz

Endree

Igazából nem tudom, mit vártam, vagy milyen indíttatásból is éreztem létszükségesnek, hogy kommunikációs kapcsolatot teremtsek Endrével. Mert kicsit jobban belegondolva nem sok közös témánk van az esküvők kívül, arról meg igazából nem sokat lehet beszélni. De én már csak ilyen vagyok, ha meglátok egy ismerőst köszönök neki, főleg ha el nem tudom képzelni, mit csinálhat az illető az adott helyen. A fiú makogása hallatán fordul meg a fejemben, hogy nem elképzelhetetlen, hogy azt sem tudja ki vagyok. Elvégre én könnyen megjegyeztem azt a pár fontosabb családtagot, mint a vőlegény, a menyasszony, örömapa, örömanya, meg Endre, mint mondjuk neki észben tartani az összes vendéget, akivel csak beszélt. Akik közül én csak egy voltam, és a jelek szerint nem tettem nagy benyomást rá.
- Kata - segítem ki, két "öö" között jókedvű mosollyal az arcomon. Nem veszem a lelkemre, hogy nem jut eszébe a nevem. Sőt még én érzek valami lelkiismeretfurdalás félét, amiért így letámadtam szegényt a semmiből, és a jelek szerint kicsit kényelmetlen helyzetbe hoztam. Visszább is veszek egy kicsit a lelkesedésemből, és egy lépést hátrálok, hogy kikerüljek Endere intim szférájából. Kíváncsian, egy széles vigyort visszafojtva, várom mit is fog kinyögni végül. De értelmes szavak helyett csak felnevet, és bólint egyet. Ezt a jelenetet pedig már én sem tudom megállni egy rövid kacagás nélkül. Végül kapok rendes választ is. A látnivalókat nézni. Aha. Erre a kijelentésre felszalad a szemöldököm, mert talán neki nem tűnt fel, de éppen a temető előtt állunk, az utca végén egy jobb napokat is látott ház áll. Az én értelmezésemben ezek nem éppen látnivalók, így meg merem kockáztatni, hogy a srác válasza mögött a valóság inkább csak az volt, hogy mondjon valamit. Erre már éppen rá is világítanék - persze csak finoman -, mikor a srác elfordul tőlem, és egyszerűen faképnél hagy. Jó pár másodpercig csak megkövülten állok egy helyben, tágra nyílt szemekkel bámulva a srác távolodó alakja után. Épp csak az állam nem esett le. Nem mindennap szoktak fiúk - meg egyáltalán bárki - csak úgy faképnél hagyni. ~Ennyire azért nem lehetek kibírhatatlan...~ Elég rosszul érint a dolog, az első meglepetésemből felocsúdva a következő lépés az lenne, hogy halálosan megsértődök a fiúra, de mégsem teszem. Nem teszem, mert látom, hogy egyenesen bemasírozik a kísértetházba. Ez újra felkelti a kíváncsiságom, és kicsit más fényben világítja meg a helyzetet. Legalábbis számomra, hiszen szeretek mindig mindent továbbgondolni, mint ami valójában.  Arra sokkal szívesebben gondolok, hogy mondjuk szegény eltévedt, vagy valamiért rossz passzban van, csak nem akarta bevallani, vagy szimplán nem elég mély hozzá a kapcsolatunk hogy megtegye, mint arra, hogy egyszerűen nem bír engem elviselni. Gondolatban bele is élem magam, hogy valójában igenis jól esne neki, ha lenne vele valaki. És ebben egyre biztosabb vagyok.
Így, hogy ez a gondolat megérik bennem, gondolkodás nélkül indulok Endre után - ismét. A kísértetház, ahogy emlegetni szokták annak ellenére, hogy nem igazán kísértett, nem ismeretlen terep már nekem. Igaz mindössze egyszer jártam benne Balázzsal, és akkor is világos volt... Bár ez is lényeges, hiszen odabent még verőfényes napsütésben is félhomály uralkodik, pálca meg úgyis van nálam. Gond nélkül jutok keresztül a házat övező, így ősszel félig-meddig kopasz fák és bokrok gyűrűjén. Endrét nem látom sehol, de így másodjára már nem akarok a nevét üvöltözni. Igazából nem tudom, hogyan akarok másodjára a szeme elé kerülni. És ha már odakerültem, mit fogok mondani. De csak mindent szép sorjában. Először találjam meg. Odamegyek az egyik, félig bedeszkázott, üres ablakkerethez, és bekukucskálok. De a hanyagul felszögelt deszkák pont olyan helyzetben vannak, hogy állva nem látok semmit. Igyekszem magam az ablakpárkányba kapaszkodva olyan pozícióba juttatni, hogy lássak. Ezt viszont nem kellett volna. Ahogy a keretre támaszkodom, egy üvegszilánk, amit a sötétben nem vettem észre, megvágja a bal tenyerem. Hangos "Ááh" hangot hallatok és utána fel is felszisszenek, miközben automatikusan elugrom az ablaktól. ~ Gondolhattam volna, hogy tele van üvegszilánkkal! Hogy lehetek ilyen szerencsétlen!? ~ Jut eszembe, de már mindegy. Nem szándékozok sokáig folyatni a véremet, úgyhogy gyorsan előkapom a pálcám. Először egy lumost mormolok el, hogy lássam, mennyire mély a seb. Nem túl szép látvány, de nem is túl mély. De nem intézem el azonnal egy sebgyógyító bűbájjal, mert nem akarom, hogy esetlegesen apró szilánkok maradjanak a bőröm alatt.
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. november 22. 22:33 Ugrás a poszthoz

Endre

- Oo-ké - ejtem ki lassan, óvatosan ezt a semmitmondó szócskát, mintha Endre egy időzített bomba lenne, ami bármelyik pillanatban felrobbanhat, ha nem vigyázok. Úgyhogy igyekszem vigyázni, annak ellenére, hogy akármit mond, a srácnak nyilvánvalóan nem sikerül elsőre beazonosítani engem, és ráadásul még felsőbbrendű villanást is látok a szemében. Így minden jogom meg lett volna, hogy ezen kicsit kiadjak, felszívjam magam és hagyjam őt a fenébe. De hát ugye nem így tettem. És ehhez vajmi kevés köze volt Endre bocsánatérésének mielőtt ott hagyott volna. Apró tüskeként azért megmaradt bennem a nem túl szíves viszontlátás, de nem kerítettem neki nagy feneket. Nem szoktam komolyan venni az ilyen kisebb akadályokat. Nem mintha gyenge elméjű lennék, és nem fognám fel, amikor valaki közli, hogy nem tart igényt a becses társaságomra, csak éppen szeretem azt hinni, hogy ilyenkor az emberek 90%-a nem gondolja komolyan, amit mond. Endrét pedig most kétség kívül ebbe a 90%-ba sorolom. Ha a besorolás megvan, jön a második lépés, miszerint nem hagyom magam lerázni, kitudom, mi Endre baja - mert kell, hogy legyen neki - aztán vidáman elbeszélgetünk, és ehhez valami barátságosabb helyet választunk, mint a kísértetház. Röviden happy end lesz.
Elméletben gyorsan megvan minden, és nem is késlekedek mindezt átültetni a gyakorlatba. Csak a gyakorlatban sajnos vannak olyan tényezők is, amelyeket nem kalkuláltam bele a tervbe. Az egyik ilyen, hogy nem tudom hogyan szólítsam meg Endrét másodjára is, anélkül hogy ajtóstól rontanék a házba, így jön az a zseniális ötlet, hogy előbb benézek az ablakon. Ezzel is húzva az időt. A másik dolog, amivel nem számoltam, az az önnön szerencsétlenségem meg az üvegszilánkok. Főleg magammal foglalkozom, de azért a kis vágás okozta fájdalom még nem homályosítja el az érzékszerveimet, így tökéletesen hallom, ahogy Endre ismerkedik a ház egyébként elég szegényes berendezésével. ~ Eltört valamit... észrevehette a fényt... elesett... ~ Kommentálom magamban az eseményeket a zajok alapján. Zajok. Mostanában gyakrabban fedezem fel a mindennapi dolgok meg a melodimágia - néha nyakatekert, de számomra logikus - kapcsolatát. Most például, akár echo-val is követhettem volna Endre mozgását, eleve nem kellett volna az ablaknál próbálkoznom, már ha ez mindennapi és magától értetődő dolog lenne számomra. De egyelőre sajnos még nem az. Most azonban - hiába lenne hozzá kedvem - inkább úgy döntök, Endre jelenlétében nem gyakorlatozom.
A srác az ablakoz ér, és úgy tűnik, igencsak meglepődik, amiért engem talál ott álldogálni a véres tenyeremet szemlélve. Amiben szerencsére nem találok eltévedt üvegdarabokat. Az első kérdésére, csak pár hosszú másodperc gondolkodás után, és akkor is félszegen válaszolok. Az ilyen keresztkérdésekre sosem tudom megtalálni a legjobb választ, ami kifejezi, hogy hogyan érzek a dologgal kapcsolatban. Most konkrétan nem esett jól Endre kérdése.
- Gondoltam, azt sem tudod, hol vagy... - az ártatlan hangom ellenére, azért kíméletlenül közölöm vele, hogy mi járt a fejemben, mikor utána jöttem.
- Óh, persze - mosolyodom el halványan, és lepillantok a sebemre, és egy Valetudo-val be is gyógyítom. Csak egy halvány csík marad a helyén, de hamarosan az is el fog tűnni.
- Várj, mindjárt bemegyek - motyogom, és meg sem várva, ha netán Endre tiltakozna véghez is viszem, amit mondtam. Sietősen eltrappolok a házsarkon túl lévő ajtóhoz. Ugyanis eléggé frusztrált a helyzet, hogy az ablakon keresztül beszélgessek vele. Odabent aztán már lehetetlen eltéveszteni a nappalit, ahol Endre van.
- Szóval mi jót csinálsz Bogolyfalván? És mire föl a rossz kedv? - kérdezem tőle kíváncsian. Nagyon várom a választ, mert ha fiú még ezek után is ellenségesen viselkedik, vagy netalántán kijelenti, hogy miattam rossz a kedve, akkor le fogok mondani róla, és tényleg visszamegyek a kastélyba.
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. december 7. 22:36 Ugrás a poszthoz

Endre & Áki Cheesy

Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy tényleg ezt kellene csinálnom. Mármint nem arra gondolok, hogy a csonttá fagyni a főutca közepén, amennyiben nem mozdulok valamerre, hanem, hogy a csárdába menni. Mármint, az egy rossz hely, nem túl bizalomgerjesztő vendégekkel tele, nem az én helyem. Ebből következik, hogy nem kellett volna, hogy megforduljon a fejemben, hogy odamenjek. De mégis megfordult. Elvégre miért mondom, hogy valahová nem akarok menni, ahol még sosem jártam, mert azt mondtam magamnak, hogy nem akarok oda menni. Néha már magam sem tudok kiigazodni a percenként változó világnézetemen és döntéseimen. Mostanában nagyon elegem van abból, hogy kiszámítható, megfontolt és logikus legyek. Nem is voltam mindig ilyen, csak valahogy az évek során így kellett viselkednem, hiszen prefektus vagyok, példát kéne mutatnom. Csak éppen azt nem tudom már, hogy mi az amit azért csinálok és mondok, mert úgy akarom, és gondolom, és mi az, amit azért, mert azt hiszem, hogy azt kell tennem, mondanom. Frusztráló.
Abban azonban holtbiztos vagyok, hogyha még sokáig tyúklépésben araszolgatok az úton, jégtömbbé fogok fagyni. Talán öltözhettem volna rétegesebben, mint hogy egy vastag leggings, csizma, póló, hosszított kardigán meg persze télikabát van rajtam. Ez az igen elrettentő lehetőség végülis arra ösztönöz, hogy gyorsabban szedjem a lába a csárda felé, ahol remélhetőleg meleg van, vagy ha nem, hát egy vajsör majd átmelegít.
Tehát az egyik oka a kis kiruccanásomnak, az, hogy kirúgjak a hámból, csináljak valami tőlem szokatlant, a másik pedig az, hogy Ákost csekkoljam. A múltkor, talán az egyik edzés után, vagy már nem is emlékszem, mikor, futólag váltottunk pár szót. Ezalatt a rövid csevej alatt, szóba jött valahogy a csárda, meg hogy Ákos lehet, hogy majd lenéz oda a hétvégén, mire én megjegyeztem, hogy talán lemegyek vele. Egyszóval nem volt éppen egy komoly megbeszélés, később sem egyeztettünk, de eljött a hétvége. Én pedig - mint a mellékelt ábra mutatja - tényleg úgy döntöttem, hogy le kéne menni a csárdába. Kerestem is a srácot a navinében, de nem találtam, úgyhogy végül egyedül indultam a csárda felé. Ha esetleg Ákos is ott lenne, nagyon örülnék, ugyanis totál egyedül nem szándékozok sokáig ott maradni.
Kipirosodott arccal lépek be a koszos helyiségbe. Mert ez az első, amit megállapítok róla; a kosz. A második a bűz. Az emberek és maga a helyiség annyira nem köti le a figyelmem. A pulthoz megyek, és veszek egy vajsört, majd a pultot támasztva, az italomat kortyolva kezdem az embereket fürkészni, hátha ismerőst látok. Vagy legalább egy aránylag szimpatikusnak tűnő személyt, akit megközelíthetek, ha a pultnál ülő nehézsúlyú ivóbajnok le akarna szólítani. Szerencsére erre nem kerül sor, mert nagy meglepetésemre meglátom Ákost az egyik asztalnál. Nem is tudom, miért futott át rajtam a meglepetés, őszintén szólva nem hittem, hogy ő tényleg itt múlatná az idejét. Azonnal a fiú felé indulok, és csak menet közben veszem észre, hogy áll az asztalán nekem éppen háttal valaki. Ahogy megkerülök egy másik asztalt, az új szögből már látom a csávó profilját is, és Endrére ismerek benne. Megfordul a fejemben, hogy hátulról ráijesztek vagy valami, de inkább elállok ettől az ötletemtől.
- Sziasztok! - köszönök neki vigyorogva, megállva Endre mellett.
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. december 8. 21:57 Ugrás a poszthoz

Endre & Áki

Nem tudom hová tenni az Endre arcára kiülő meglepettséget, de nagyon remélem, hogy hamarosan én is megtudom, mi folyik itt. Endre közben leül az asztalhoz. ~ Milyen udvarias...~ Jegyzem meg egyelőre csak magamban, mert ha józan vagyok és jókedvű, nem szokásom szóvá tenni az ilyen apróságokat, hogy egy fiú nem enged maga elé valahol, vagy történetesen leül az asztalnál egyetlen üres székre.
Endre kérdését hallva értetlenül nézek előbb rá, majd Ákosra siklik a tekintetem. Azt hittem, ő tudni fogja mire akart utalni Endre, mert ott volt a hangjában, hogy valami konkrét dologról beszél. Ákos viszont nagyon szépen kikerüli a választ. De ez a tény számomra eltörpül amellett, amit mondott. Ugyanis Endre eddigi megnyilvánulásaiból egyáltalán nem úgy tűnt, hogy most találkoznak először.
- Ákos, Ő Endre; Endre, Ő Ákos - mutatom be egymásnak a két fiút vigyorogva.
- Igaz, azt már neked is mondtam, hogy kviddicsezek, nem? - fordulok egy pillanatra Endréhez, majd újra Ákosra fókuszálok.
- Le fogjuk nyomni a Főnixeket! Ha olyan formában leszel, mint a múltkori edzésen, egy gólt se fognak dobni! - váltok át lelkesítő üzemmódba, és tartom a jobb tenyerem, hogy lepacsizzak Ákossal. A nagy lelkendezésben pedig valahogy, úgy rákoncentráltam Ákosra, hogy Endre szavai valahol eltűnnek az éterben, vagy inkább mintha száz méterről hallanám őket. Még mindig nem értem miért rákvörös Ákos, de nagyon szeretném tudni. Aztán a srác feláll, de nagyon úgy tűnik, hogy a menés már nem biztos, hogy menne neki. Nagyon úgy tűnik nekem, hogy a srác valami erősebb piát választott a kelleténél, vagy ami még elég valószínű, hogy nem bírja az alkoholt. Ettől függetlenül nagyon lovagiasan felajánlja, hogy majd ő hoz egy széket magának, én meg csak üljek le. De eszemben sincs hagyni, hogy még a végén Ákos beessen itt valamelyik asztal alá.
- Jaj, hagyjad, megoldom - intem le egy mosollyal. Elég egy fél lépéssel eltávolodnom Ákosék asztalától, hogy a legközelebbi üres széket elérjem, és Ákosé mellé húzzam, mivel az az oldal volt közelebb a szék eredeti helyéhez is. Én is leveszem a kabátomat meg a kabátomat meg a sálam, és leülök a frissen szervált székemre. Mivel Ákos amúgy is fura most nekem, nem fogom a jeleit, hogy ne üljek mellé.
- Jaj, Endre, bocsi, mit mondtál az előbb? - fordulok hozzá a vajsörömet kortyolva, mert még rémlik, hogy valamibe belekezdett, csak nem figyeltünk rá. Választ várva magamban gyorsan megállapítom, hogy mégiscsak jó ötlet volt idejönni.  
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. december 9. 12:22 Ugrás a poszthoz

Fiúk Cheesy

Miután gyorsan bemutattam a fiúkat egymásnak, Ákossal azonnal a kviddicsről kezdek beszélni, mivel jószerével ez az egyetlen közös témánk. Nem tudom, hogy a fiú miért van ilyen zavarban, meg miért ilyen önbizalom hiányos szegény. Nekem is szoktak szerencsétlen pillanataim lenni, ha olyan a társaság, de hát nem hinném, hogy mi Endrével rátettünk volna még egy lapáttal Ákos zavarára. Én biztos nem akartam semmi ilyesmit tenni. A kviddicset sem értem, hogy miért kell kimagyaráznia, ahhoz képest, hogy még nincs valami sok tapasztalata igenis nagyon jól játszott, és különben egész tanulékony. Vagy csak még nem ismerem őt eléggé?
Leülve az asztalhoz, próbáltam utólag helyre hozni, hogy nem figyeltünk Endére, de a fiú leintett. Már eddig is ott motoszkált bennem, hogy ez nem volt szép dolog, de Endre arckifejezését látva aztán legszívesebben elásnám magam. Amúgy sem indult a legeslegjobban az ismertségünk, és hiába, hogy a kísértetházban tett látogatás óta jóban lettünk, azért félek, hogy ez a barátság túl törékeny. Én pedig nem akarok rosszban lenni Endrével. Már épp kezdenék bele, hogy de tényleg ne durcizzon a fiú, és "bocsibocsbocsi", de Ákos közben rákérdez, hogy honnan ismerjük egymást.
- Endre bátyjának az esküvőjén találkoztunk - válaszolok a kérdésére mélyen Endre szemeibe nézek, igyekszem tekintetemmel üzenni, hogy "Bocs, hogy bunkó voltam" és hogy ha egy mód van rá ne vágjon már ilyen fancsali képet. Aztán meghagyom a lehetőséget, hogy ha szeretné, Endre részletezhesse a megismerkedésünk körülményeit. Aztán a vajsörömet iszogatva hallgatom a fiúkat, meg nézem, hogy Ákos kiönt egy adag sört. Még jó, hogy nem hozzám intézi a szívószálas a kérdését, mert is tudom, mit mondtam volna neki. Így csak elkerekedik a szemem a hallottak miatt, amit viszont csak a szemben ülő Endre láthat, és ő sem sokáig, mert igyekszem rendezni a vonásaimat, és kevésbe fennakadni Ákos kérdésén. Ami azért nagy művészet, mert eléggé viccesen fest a lelki szemeim előtt megjelenő kép, amin Ákos szívószállal issza a sört. Tudom, hogy nem szép dolog, hogy lényegében megmosolygom az ötletet, de nem bírok magammal. Remélem Ákos nem veszi észre, vagy ha igen, fel vagyok készülve a mentegetőzésre, hiszen én nem akarok senkit megbántani.
Arra, hogy Ákos miképpen tünteti el a ragacsos folyadékot nem nagyon figyelek, csak az tűnik fel, hogy nem sokkal ez után valami kemény ütközik a combomnak. Felvont szemöldökkel pillantok le, és látom, hogy Ákos bökte nekem a pálcáját. Még jó, hogy a pálca teljesen jó állapotban van, mert egy ilyen felelőtlen böködéssel még akár kárt is tehetett volna bennem. Ákos zavaros magyarázatát vigyorogva hallgatom, ezért nem róhat meg senki, ez a helyzet egyszerűen vicces.
- Igen, holnap - biztosítom Ákost, aki ezek után még magyaráz valamit a nagymamája fájós lábáról. Na ez az a pont, ahol hivatalosan is megállapítom, hogy Ákos kicsit fura. Egyáltalán nincsen vele bajom, csak kicsit fura. Az időközben kiürült söröskorsó oldalán babrálok az ujjammal, csak a csapattársam kérdésére kapom fel a fejem. Kíváncsi vagyok, na. Magamtól pedig sosem szegeztem volna neki ezt a kérdést Endrének. De egy futó pillantás után újra a korsómra nézek. Nem akarok nagyon tolakodó lenni, és végképp nem szeretném, hogy Endre azt higgye, pletykasóvár vagyok, mert tényleg nem vagyok az. Csak egészséges kíváncsiság, meg baráti érdeklődés van bennem.
Ha Endre a pult felé veszi az irányt, még gyorsan megállítom, mielőtt - ha rövid időre is - kettesben hagyna minket Ákossal.
- Endree, ha szépen megkérlek, hozol nekem is forralt bort? - nézek rá csillogó szemekkel, és hajlik a kérésemre, átadok neki pár sarlót. Ha meg nem, akkor elintézem magamnak a dolgot.
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. december 21. 21:06 Ugrás a poszthoz

Hahó emberek! Cheesy Valaki segítsen meg, pls

lehet hülyeség, amit most kérdezni fogok, de tud olyat valaki, hogy egy mozgóképet átméretez úgy, hogy az animáció megmarad? mert én nem jöttem rá, hogyan kéne  Lips Sealed
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. december 22. 15:32 Ugrás a poszthoz

Endre & Áki

Elsőre szinte el is hiszem, hogy Endre komolyan beszél, mikor felhozza, hogy milyen csinos is voltam. Szeretném, ha elhihetném, de egyrészt ennél már jobban ismerem Endrét, másrészt meg nekem is megvannak a saját emlékeim az esküvőről. Nem úgy tűnt, mintha Endre tényleg azzal lett volna elfoglalva, hogy hogyan nézek ki, tekintve, hogy amikor először találkoztunk a faluban, nem is tudott hová tenni. Ezért aztán nem értem, miért kellett ezt megjegyeznie. Mindenesetre elpirulok a bók hallatán, amit még ráadásul Ákos is elismétel. Miközben Ákos a sört véletlenül sört löttyint az asztalra, meg megbökdös a pálcájával, én igyekszem telepatikusan gyorsan kérdőre vonni Endrét az előbbi miatt. A telepatikus beszélgetéssel, csak ott a bökkenő, hogy valójában nincsenek ilyen képességeim, így nagyon remélem, hogy Endre veszi a lapot tekintetem és arckifejezésem alapján is. Nem igazán várok tőle választ, csak szeretném, ha tudná, hogy mennyire értékelem ezt a szükségtelen megszólalását. De ennyi is az egész, azon kívül, hogy nem értem Endre logikáját, nem számít az egész.
A fiúk megtárgyalják a szívószál dolgot, majd Endre kitér hozzá intézett kérdés elől. Még jó, hogy ezek után Ákos végül nem teszi fel nekem is ezt a kérdést. Ugyanis én sem szeretem megbeszélni - ha nem muszáj - hogy éppen kivel nem vagyok, viszont valamiért képtelen vagyok ilyen egyszerűen hárítani a személyes kérdéseket, mint Endre. Ezek után Endre feláll, hogy igyon még valamit, meg hozzon nekem egy forralt bort, ha már ilyen szépen megkértem rá.
- Váó! Áki, nagyon cuki a pólód! Miért pont Nadine? - fordulok vigyorogva a fiúhoz, miután Endre a pult felé vette az irányt. Nem nagyon veszem tudomásul a háztársam fészkelődését, meg zavart arckifejezését. Mióta itt vagyok ilyen, és amúgy is tudom, hogy nem nehéz őt zavarba hozni. Szóval már akkor felfigyeltem a nem mindennapi ruhadarabra, amikor Áki levette a pulcsiját, de akkor éppen volt más téma, így nem akartam közbevágni. Azóta kerestem a megfelelő szót a pólóra, ami se nem volt férfias, se nem túl gyerekes, bolondos volt inkább és cuki. Igen, mert a 'cuki' szó mindenre jó, sokan a falra másznak tőle, de akkor is univerzális.
Ezután visszatér Endre, a forralt borommal együtt, amit meg is köszönök neki. Az italomat kortyolom, miközben Áki elkezdi magyarázni, hogy dárcozni szeretne. Ez a kérdés nem az én asztalom, én most vagyok itt először, úgyhogy kérdően nézek Endrére, hármónk közül ő tudja a legjobban, mi van itt és mi nincs.
- Felőlem játszhatunk - vonom meg a vállam. Attól nem félek, hogy esetlen beégetném magam a játékban, és nincs is bennem annyi alkohol, hogy megnehezítse a célzást. A bortól kicsit kipirul ugyan az arcom, de ez a mennyiség még nem fog a fejembe szállni. Ellenben Ákos elnézve nagyon úgy tűnik nekem, hogy bármit is ivott, erősebb volt egy vajsörnél. Az ő kezébe már nem biztos, hogy hegyes végű dolgokat kellene adni.
- Öhm... Tudtommal nincs.  - válaszolok kissé megütközve Ákos semmiből jött kérdésére. Furcsa most hallani így beszélni Ákit, akit egy visszahúzódó fiúnak ismertem meg. Azzal meg aztán végképp nem tudok mit kezdeni, hogy csak úgy megjegyzi, hogy mellesleg én is jól nézek ki, meg hogy biztos foglalt vagyok. Nagyra nyílt szemekkel pislogok, de nem is kell máshogy reagálnom, mert Áki megint témát vált. Most a helyről hadovál, amit annyira nem tudok követni, de nem is érzem nagy veszteségnek. Én egyáltalán nem érzem varázslatosnak a csárdát. Szeretnék válaszolni Áki kérdésére, de hiába pillantok a karomra, nincs nálam óra. Nem úgy készültem, hogy majd hagyom magam olyan tényezők által korlátolni, mint az idő.
Aztán Áki, bejelenti, hogy elmenne oda, ahová a király is gyalog jár, úgyhogy én gyorsan kiengedem őt. Még utána nézek, ahogy a falba kapaszkodva eltántorog a mosdóig.
- Nem kéne visszavinni a kastélyba... vagy valami? - fordulok Endréhez. Nem nagyon jön be ez a szitu, hogy Áki a jelek szerint eléggé felöltött a garatra, és értelmes beszélgetést már nem nagyon remélhetek tőle, Endre meg nem úgy tűnik, mint aki nagyon élvezi a társaságunkat. Két lehetőséget látok, hogy hogyan érezzem magam én is jobban, az egyik, hogy Áki kap egy vödör hideg vizet az arcába, hogy kijózanodjon, a másik egy üveg Kalinka.
- Áh, semmit. - válaszolok a visszatérő Ákinak. Aki ezek után átkiabálva a helyiségen, rendel egy újabb kört, majd rám vigyorog. Egy halvány mosolyt küldök felé. Nem vagyok benne biztos, hogy még innunk kéne. De a fenébe is! Nem pont azért jöttem, mert nem akarok azzal foglalkozni, hogy mit kéne és mit nem?!
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. december 28. 21:28 Ugrás a poszthoz

* belibben és letarolja Ophee-t * Rég láttalak, drága Cheesy
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. január 2. 22:36 Ugrás a poszthoz

Endre &Áki - zárás

Hiába, hogy Endre nagyon magabiztosan próbál megnyugtatni, hogy Ákossal minden rendben lesz ha kimegy a hidegre, ettől még aggódok a csapattársam miatt. Egyelőre ugyanis nem vagyunk odakint, bár én már nem bánnám ha arrafelé vennénk az irányt. Illetve komolyan megfordul a fejemben, hogy jobban tenném, ha inkább én is elengedném magam, és kérnék valami töményet. De mindezek helyett csak a forralt boromat iszogatom. Nem lenne okos dolog, ha ahelyett, hogy támogatnám Ákost csak én is kiütném magam. Egyébként sem vagyok az í típus.
Közben Endrének meg aztán a visszatérő Ákosnak hála megvilágosodok én is, a fiú pólóján lévő kis hiba ügyében. Így már teljesen érthető, és tényleg csak egy betűben különbözik a Navine-től, de nekem elsőre mégis a női név jutott eszembe róla. De ez a tény már teljesen jelentéktelenné válik amellett, hogy Ákosnak már kisebb bonyodalmat okoz a beszéd is. ~ Majd támogathatjuk felfelé a kastélyba... Remélem hányni nem akar. ~
Ezek után Endre bejelenti, hogy távozik. Erre aztán igencsak szúrós, szemrehányó pillantásokat küldök felé. Elfelejthetem a többes számot a gondolataimból, mert ezek szerint csak én fogom visszatámogatni Ákost. Majd. De egyelőre kettesben maradunk, ami jelenleg egyáltalán nem jön be. Nem mintha bajom lenne Ákossal, csak jobban szeretem ha józan és lehet vele értelmesen beszélgetni. De hát mit csinálhatnék? Elköszönök Endrétől és visszafordulok Ákos felé. Furcsa dolog így látni őt eléggé kifordulva magából, most nem igazán hasonlít visszahúzódó, aranyos önmagára. Egy darabig még vicces volt, de már nem az.
- Az! Ezért még számolok vele - motyogom Endre után nézve, aki éppen elhagyja a helyiséget, nem hiszem, hogy Ákos rendesen odafigyelne a szavaimra.
- Igaz. Majd legközelebb darcozunk. - hagyom rá a fiúra. Örülök, hogy meggondolta magát, és nem nekem kell lebeszélnem róla.
Eléggé meglepődök, amikor a fiú felpattan az asztaltól, a szavaira meg aztán csak még jobban merednek a szemeim, és elpirulok. Nem értem miért kellett ezt ilyen nagy őszinteséggel közölnie, de lényegében a fiúnak igaza van. Eszem ágában sincs a közeljövőben csókolózni vele, bár, hogy egy másik helyzetben miképp reagálnék, azt nem tudom...
- Nem szeretnék úgy járni, úgyhogy kísérj! - mosolygok a fiúra és én is felállok.
- Szerintem ezt majd ne emlegesd az edzésen. És egyébként sem azzal büntetnélek - jegyzem meg vigyorogva, miközben magamra veszem a kabátomat, és a nyakam köré tekerem a sálam. Ákos is összeszedi magát, némi segítséggel a részemről, ugyanis a jobb keze sehogy sem akarja megtalálni a kabátja ujját, de végül mind a ketten menetkészek vagyunk. Anélkül kijutottunk a csárdából, hogy Ákos akár egy széket is fellökött volna, majd a tél hidegben elindultunk a kastélyba.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2013. január 2. 22:36
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. március 28. 16:56 Ugrás a poszthoz

Ákica<3
[tanévkezdés utáni első szabad hétvége]

Ahhoz képest, hogy április eleje van valahogy még nem érzem, hogy tényleg itt lenne a tavasz. A múlt heti hó mostanra teljesen elolvadt, szerencsére utánpótlás sem érkezett belőle, de azért még mindig nincs meleg tavaszi idő.
A cukrászda felé baktatva viszont nem is érzem az arcomba csapó csípős, hideg szelet, sőt szinte semmit sem fogok fel a külvilágból.
Miért van az, hogy amikor minden teljesen tökéletesnek tűnik, gondtalan lehetnék, akkor történik valami, és BUMM. Oda az általános jókedv, jönnek a problémák, amelyeken képes vagyok napokig rágni magamat. Pedig azt hittem, sikerült túljutnom ezen az energia pocsékló szokásomon, de nem. A baj az, hogy erről most Ákossal sem tudtam beszélni. Vagyis pont, hogy vele kellett volna már azonnal megbeszélnem, de egyszerűen nem tudtam, hogyan kezdjek neki. Kicsit hasonlít a helyzet a Beás szituációhoz, márpedig abból okulva, most jobban akarom intézni a dolgokat.
Azt hiszem, komolyan úgy gondolom, hogy sikerült is egy jó megoldást találnom. Mégis a cukrászda felé tartva egyre kevésbé érzem magam elszántnak, egyre nagyobb hülyeségnek tűnik az egész, egyre idegesebb vagyok. A jobb kezem minduntalan a kabátom zsebébe téved, ahol egy hideg, kis üvegfiolára fonódnak az ujjaim. ~ Nem lesz így jó, nagyon nem~ De rossz előérzet ide vagy oda, valami mégis hajt előre, az nem fordul meg a fejemben, hogy hagyjam a fenébe az egész tervet. Igazából most gondolom át először a dolgot, mióta csak kipattant a fejemből. Eddig valahogy sikerült kikerülnöm ezt a kérdést.
A Czukorvarázsba érve minden bizonytalanságom eltűnik, mintha csak útközben elfújta volna a szél, magabiztos és elszánt vagyok. Lecsüccsenek az egyik félreeső asztalhoz, majd hamarosan megjelenik a pincérnő én pedig rendelek egy limonádét és egy narancslevet. Az utóbbi Ákosé lesz, ha ideér. Délután 3 órát beszéltem meg vele, de most még csak alig múlt háromnegyed 3. Általában én vagyok az, aki kettőnk közöl tovább készülődik, és így később érkezik meg a megbeszélt helyre, de most direkt úgy számoltam, hogy mindenképpen előbb érkezzek nála. Amint megérkeznek a kért italok, és a pincérnő is magamra hagy, előkerül a zsebemből a kis fiola. Nem hagyok magamnak időt, hogy átgondoljam mit csinálok, csak fogom és Ákica poharába öntöm a sötét vörös löttyöt, ami elkeveredik a narancslével, mintha mi sem történt volna. A poharat áttolom az asztal másik oldalára, és már nincs más dolgom, mint megvárni, hogy Ákos megérkezzen. Így, hogy túl vagyok a tervem első szakaszán hirtelen elfog a pánik, hogy rettenetes vagyok, és minden rosszul fog alakulni. A növekvő feszültséget az asztalon való dobolásban vezetem le, míg Ákosra várok.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Turnman Katalin összes hozzászólása (194 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 » Fel