36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Széles Adorján összes RPG hozzászólása (4 darab)

Oldalak: [1] Le
Széles Adorján
INAKTÍV


A Navinések anyukája :DD
RPG hsz: 10
Összes hsz: 281
Írta: 2012. november 2. 12:11 Ugrás a poszthoz

Vanda

Békésén sétáltam ki a kastély kapuján. Egy fekete bőrdzsekit viseltem, amely mellé a régi Levitás kék-szürke kötött sálamat vettem fel. Ezen mindig jót mosolyogtam, a sál az egyetlen ruhadarab, amit elég nehézkes kinőni. Bár a Navine vezetőségéhez tartoztam, így minimum illett volna beszereznem egyet a sárga-fekete példányok közül is, de egyelőre nem vitt rá a lélek, hogy a jó öreg Levitásat lecseréljem. Ez volt az egyetlen Bagolyköves ruhadarab, amit mindenhova magammal vittem az utazásaim során, és még nem voltam kész megválni tőle, vagy úgy egyáltalán csak bele is gondolni a dologba.
Mindenesetre úgy gondoltam, hogy kihasználom az alkalmat, ugyanis a mai napon egyelőre még nem volt gyilkos hideg. Én nem voltam túl nagy tél-rajongó soha, ennél fogva a hidegben nem is mentem soha sétálni. Éppen ezért, az ilyen utolsó ősziesebb napokat mindig szeretettel használtam ki.
Békésen vettem egyesével a lépcsőfokokat lefelé, miközben beszívtam a friss levegőt, ami ugyan már picit hűvös volt, de a légutakat még pont nem bántotta. A kezeimet belebújtattam a zsebembe, az ujjaimat kicsit megropogtattam.
Olyan negyed óra múlva értem el a falu határába, és egy kicsit megálltam. Tétováztam, hogy melyik irányba menjek, de a legkézenfekvőbb a tavacska környéke volt, így ezt választottam.
Határozott léptekkel indultam el a kifelé vezető ösvényen, miközben halovány mosoly ült ki az arcomra. Szép emlékek tartoztak számomra ehhez a helyhez, amivel valószínűleg egyébként nem voltam egyedül. De úgy tűnik, hogy akibe éppen most futottam bele, ő nem fogja így gondolni.
Először a hangot hallottam meg, valaki elég kétségbeesetten szólongatta az üres környéket, aztán már az ijedt gondolathullámokat is érzékeltem. Hamar megtaláltam a hang és a gondolatok forrását, ez igazán nem volt gond - a gond inkább az volt, hogyan segítsek. Automatikusan előkaptam a pálcámat, pár pillanatig kutattam a fejemben a megfelelő varázsige után, amelyet szerencsére hamar megtaláltam.
- Mobilicorpus! - szegeztem a pálcámat a lányra, és a pálcamozdulatot elvégezve elkezdtem kifelé irányítani őt a csávából. A lány hamar megemelkedett, én pedig reméltem, hogy nem fog túlságosan kapálódzni, ugyanis az megnehezítette volna a bűbájom dolgát, akár vissza is eshetett volna.
Szerencsésen kiemeltem a sáros területről ahova beszorult, és letettem egy valamivel biztonságosabb talajfelületre. Ráérősen odasétáltam hozzá, majd aggodalmasan ránéztem.
- Minden rendben van? -
Széles Adorján
INAKTÍV


A Navinések anyukája :DD
RPG hsz: 10
Összes hsz: 281
Írta: 2012. november 6. 21:13 Ugrás a poszthoz

Vanda

Kicsit leporoltam a kezeimet miután eltettem a pálcámat, majd eljutottam végre odáig is a nagy tevés-vevés közepette, hogy meg is nézzem, kivel van dolgom. Érdekes érzés futott rajtam végig ahogyan - mint kiderült - a Vanda nevű leányzón végignéztem, ám az érzés szerencsémre korántsem volt ismeretlen. Egyszer volt szerencsétlenségem egy véla hölgyet megismerni. Akkor persze a dolog még teljesen váratlanul ért, és magam is tanúja lehettem annak, hogy milyen szinten meg tudna bolondítani az embert egy-egy nő kisugárzása, és itt most nem az önbizalomra gondolok. Persze miután "kijózanodtam" első dolgom volt kitanulni, hogy ezt a dolgot miképpen zárjam ki a fejemből, ami az akkori Okklumencia tudásommal már nem igazán volt egy bonyolult történet. Szakmai ártalom.
Ám esetünkben a ködfelhő, amely az agyamra készült telepedni, még ennél is valamivel gyengébb volt, így nem hogy meghabarodni nem készültem, ám szinte játszi könnyedséggel kezdtem el elmém köré a szükséges falat építgetni. Egy rövidebb pillanatra be is csuktam a szememet, ám ez szinte két másodpercig sem tartott, és már az arcomra is kúszott egy sejtelmes mosoly.
- Nincs mit. Széles Adorján. Melyik felmenője volt véla? - kérdeztem, miközben én is felé nyújtottam a jobbomat, hogy egy finomabb kézrázásban részesítsem a hölgyet. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve - vagy inkább mondjuk úgy, hogy pillantásom a lábaira tévedt - belenyúltam a farzsebembe.
- Suvickus! - böktem felé a pálcámmal, majd egy szép mozdulattal elkezdtem körülötte húzni a magyalfa-pálcát. A varázspálca mentén a lány ruhái és ő maga is megtisztultak. Ezek után elégedetten tettem vissza a pálcát a helyére, és vártam feszült figyelemmel, hogy Vanda válaszoljon.
Széles Adorján
INAKTÍV


A Navinések anyukája :DD
RPG hsz: 10
Összes hsz: 281
Írta: 2012. november 8. 17:05 Ugrás a poszthoz

Baba <3

Unottan álltam a bálon, igazából nem igazán élveztem a dolgot. Tulajdonképpen csak azért mentem el, mert Vera és pár kollégám ragaszkodott hozzá, hogy kicsit kimozduljak a szobámból, és reszt vegyek valamiféle társasági eseményen. Igazából egyedül ácsorogtam, és bár néha odajött pár diák köszönni, vagy éppen felém nézett egy-egy tanár, alapvetően mégsem volt túl érdekfeszítő senki társasága, és ezek a csevejek nem is tartottak különösebben sokáig.
Aztán valaki megfogta a karomat. Először nem is értettem, ráadásul szinte erőszakosan rántott el engem egy irányba egy kéz, és nem is tudtam mire vélni a dolgot. Elégedetlenül néztem az alak felé, ám a gondolatai nem tükröztek rossz szándékot, sőt... Szinte úgy éreztem, mintha imádatot sugározna az illető felém. A gondolatvilág pedig, nos... Különösen ismerős volt.
Mintha egy tőrt szúrtak volna keresztül rajtam, elsőre úgy hasított végig a testemen az adrenalin. A szívem kétszer olyan gyorsan dobogott mint általánosságban, csak a puszta ötlettől, a picinyke kis lehetőségtől... Teljesen kikészültem. Kutattam az illető arcát, de a szemek túlságosan ismerősek voltak. Akárhány közül felismertem volna őket, ahogyan a hangot is, amit szinte nem is a szájából, hanem a fejéből hallottam ki, annyira koncentráltam rá. Ali itt van. Ahogyan rám zuhant és szinte szétnyomott a felismerés, csak pislogtam magam elé. Szóra nyitottam a számat, de aztán becsuktam, nem tudtam, hogy mit csináljak. Pörögtem és forogtam vele, egészen ameddig véget nem ért a zene.
Éppen csak az aktuális szám végét vártam ki, aztán egy szempillantás lekaptam róla a maszkot, mert bár teljesen biztos voltam benne, hogy ő az, mégsem lehettem teljesen biztos.
De amikor megláttam az arcát, szinte a könnyek is majdnem kicsordultak a szememből, éppen hogy megálltam. Megfogtam a karját, magamhoz vontam és megöleltem, aztán elkezdtem húzni, ki a rét szélére, ahol már nem voltak bálozok. Két percig némán sétáltam a parti területének széle felé, majd megálltam, megfordultam és ránéztem.
- Ali... Hogy kerülsz ide? -
Széles Adorján
INAKTÍV


A Navinések anyukája :DD
RPG hsz: 10
Összes hsz: 281
Írta: 2012. november 9. 20:36 Ugrás a poszthoz

Vanda

Nem kellett túl sokáig várnom, Vanda ugyanis hamar és készségesen válaszolt. Igazából meglepett. Bár várható módon tényleg elkezdett kérdezősködni, hogy honnan tudom a származásával kapcsolatos dolgokat, ám csak a válaszadás után tette ezt meg. Készségesebb volt, mint amire számítottam. Én úgy gondoltam, először majd a kérdését szegezi nekem. Úgy tűnik tévedtem valakivel kapcsolatban, ezen pedig derültem egy jót, ugyanis ilyesmi meglehetősen ritkán fordult elő velem. Mindenesetre lelkesen "ühümmöztem" és bólogattam miközben elmagyarázta, hogy hányadrészt véla. Aztán persze válaszoltam a kérdésére.
- Legilimentor vagyok. Nem tudom ismered-e a kifejezést, ez afféle... Olvasás az elmében. Gondolatolvasás, érted. Így aztán én különösen hamar érzékelem az elmémre kibocsátott dolgokat, mint például a te eredendő bűbájodat. És mivel ez a szakterületem, azt is tudom, hogyan védjem meg az agyamat az olyan hatásoktól, mint amilyeneket te általában a férfiaknál elérsz. Egyébként pedig nem gond, tegeződjünk. - dünnyögtem szórakozottan, miközben a lányt szemléltem.
Éreztem, hogy rendkívüli lelkesedést váltott ki belőle az, hogy rám nem volt hatással. Érdekes, az ember pont hogy azt gondolná, hogy annak örül, hogy le tudja nyűgözni a férfiakat. De nem, Vanda éppen attól lett boldog, ha ez nem sikerült neki. Azt hiszem, értettem az okát ennek a kissé fordított szemléletnek. Elvégre, ha valaki már egy tucat férfival találkozott aki csak gy bomladozik utána, az biztosan nem lehet sem izgalmas, sem túl jó abban az esetben, ha ő nem érdeklődik egy cseppet sem az illető után.
- Nincs mit. Ugyan már. Láttam már nálad sokkal durvább dolgokat is, el sem tudod képzelni. Addig jó, amíg még ember fejed van. Rád azért nem mondanám, hogy kifejezetten fura volnál. - nyomtam meg a "fura" szócskát, miközben még mindig mosolyogva magyaráztam neki. Kezeimet közben kényelmesen a zsebembe csúsztattam, úgy fürkésztem a lány tekintetét.
- Itt laksz a faluban? - kérdeztem, ugyanis a kastélyban még sosem találkoztam vele. Bár nem jegyeztem meg minden egyes embert, akit láttam már életemben, azért ez a vélás dolog biztosan feltűnt volna, szóval kétségem sem volt afelől, hogy Vandával még nem találkoztam. Szóval inkább kérdeztem.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Széles Adorján összes RPG hozzászólása (4 darab)

Oldalak: [1] Fel