30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Évnyitó ünnepély a Nagyteremben!

Megjelent az Edictum legújabb száma!

Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Inedra Pote összes RPG hozzászólása (18 darab)

Oldalak: [1] Le
Inedra Pote
INAKTÍV


Picciotto
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. január 3. 00:40 Ugrás a poszthoz

Vivien
Szabad hétvége



Ücsörög. Egymagában ücsörög azon az átkozott padon. Semmi mást nem csinált az egész szünet alatt csak unatkozott és olvasott. Kezdte úgy érezni magát, mint egy öregasszony. Tennie kell valamit, különben belehal ebbe. Bár a múltkori szobás dolog után kicsit fél még kimozdulni a birtokról, de most szüksége van valamilyen más légkörre. Az, hogy kirabolták és felforgatták a szobáját, pont elég ok arra, hogy kicsit magába forduljon.
Így hát felkapta magát és elindult volna, ha a kabátja nem akad be a pad egy kiálló deszkájába. Azzal a lendülettel, ahogy felpattant, vissza is huppant és szépen ki is szakadt a kabátja zsebe. Mivel már ez sem igazán tudta meghatni inkább továbbment, bár még ő sem tudta hova.
Úgy gondolta, lenéz egy kicsit a faluba, hátha talál valami érdekeset, vagy valakit akivel lehet beszélgetni. Végigsétált a kis utcán, egészen le a térig. Nem tudta merre menjen tovább. Először a Pillangó varázsba akart bemenni, de azt már egészen unta. Na jó, nem unta, csak már többször volt ott mint máshol.
Így útja inkább a cukrászda felé vezetett, csokira volt szüksége.
Belépett az ajtón, és annyi édességet látott,mint még soha.
Gyorsan körbenézett, üres helyet keresve magának, meg is akadt a szeme a helyiség sarkától nem messze. Gyorsan átszelte a helyiséget, de ahogy elment az egyik asztal mellett, a kiszakadt zsebe beleakadt az asztalba, és rántotta magával az egészet. Ahogy rántotta magával az asztalt, úgy esett vissza ő is a földre. Reménykedett benne, hogy semmit nem tört össze, bár mintha fél szemmel úgy látta volna, hogy az asztal még üres, és egy feketehajú lányka ül a széken mellette.
Inedra azonnal összekapta magát, már amennyire tudta, és megpróbált felállni.
-Jajj ne haragudj, annyira sajnálom. Mostanában ilyen béna vagyok.
Amint kicsit leporolta magát, észbe is kapott.
- Bocsi, Inedra vagyok a bénák bénája. - mondta nagy zavarában, miközben felállította az asztalt.
Inedra Pote
INAKTÍV


Picciotto
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. február 17. 16:34 Ugrás a poszthoz

Szinjátszósok.

Ha a lány azt gondolta, hogy könnyű dolga lesz, hát akkor nagyot tévedett. Amikor elvállalta ezt a feladatot, nem is gondolta, hogy a semmiből kell felépítenie a szakkört. Első dolga az volt, hogy diákokat toborozott, hogy álljanak be amatőr kis társulatába. Mikor már épp elegen jeleztek vissza, akkor kihirdette ezt a próbát. Az első és egyben utolsó próbát az előadás előtt.
Lassan lépkedve ment le a próbaterembe, kicsit mintha félt is volna. Soha életében nem irányított még semmilyen csoportot, és ez most kemény dió volt. Határozottnak kellett lennie, hogy mindannyian kövessék az utasításait. Nem akart akaratosnak vagy fennhéjázónak tűnni, de keményen kellett fogni a társulatot ahhoz, hogy jók legyenek.
Szép lassan megérkezett a terembe. Lassan ráhelyezte kezét a kilincsre, és lenyomta az öreg vasat, ami után az ajtó nyikorogva kinyílt. A terem hihetetlen volt, szép nagy és tágas, pont megfelelő ahhoz, hogy több ember is elférjen.
Szépen körbesétált, és mindent szemügyre vett. Először a babzsákfotelek felé indult, amik egymás hegyén hátán voltak odadobva a fal melletti részre. Nem bírta megállni, hogy ne huppanjon beléjük. Miután ücsörgött egy kicsit, fel is pattant és körbenézett a jelmezek között is. Máris megtalálta a megfelelőket a darabhoz.
Miután itt is végzett a színpadhoz ment, ami inkább volt katedra mint színpad, de a célnak tökéletesen megfelelt. Letörölgette a port a varázsgramofonról, a ruhaujjával, majd egy pöccintéssel bekapcsolta. Pattogós kalózmuzsika szólt a régi gramofonból. A lány nem állt meg itt, azonnal táncra perdült, és körbe pörögte a termet. Ha esetleg valaki rajtakapja, akkor azonnal megáll és elszégyelli kicsit magát.
Nagyon remélte, hogy mindenki el fog jönni, ahogy megígérték. Kicsit még táncikált, amíg a többieket várta.
Inedra Pote
INAKTÍV


Picciotto
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. február 27. 21:20 Ugrás a poszthoz

Chaske Tsosie
 

Sosem szeretett csak úgy egyedül járkálni a kastély ezen részein. Nem volt túl közel semmi sem, és a sok portré között, kicsit elveszettnek érezte magát. Tudta, hogy a régi arcok akik a festményekről néznek rá, már úgysem bánthatják, de kibeszélni ettől függetlenül még nyugodtan kibeszélhetik.
Ahogy elhaladt, az egyik szép hölgyike előtt, hallotta, amint a háta mögött egyből elkezdődik a sugdosás, arról, hogy milyen pórias ruhákban jár, és, hogy a haja mint a napon hagyott szalma. Nem vette jó néven ha kibeszélik, ám most elsiklott felette, ugyanis igencsak ki volt öltözve, az alkalomhoz illően, és ezt ő is tudta, mivel pont a festmények miatt vette fel az új fehér csipke berakásos nyári ruháját, természetesen egy meleg blézerrel, és egy ugyancsak meleg harisnyával. Beszélni kívánt a festményekkel, bár nem tudta, hogy hogyan is kezdje. Köztudottan félénk lány volt, és köztudottan két ballábas. Ezért történhetett meg az, hogy épp amikor az egyik festménytől a másikig ment, nem hagyhatta ki, hogy végigcsússzon a sima és fényes parkettán, ám amikor meg kellett állni, akkor megállás helyett a lába megbicsaklott, és úgy hasra esett, hogy a harisnyája kiszakadt, és a szakadás helyén elég durván meghorzsolta. Szép lassan el is kezdett vérezni.
- A franc essen bele. Hogy az ördög vigye el a pokol legmélyebb bugyrába és ott égesse cafatokra. - szitkozódott kissé hangosan, és remélte, hogy nem hallja meg senki, hiszen hogy is illett volna ez egy prefektushoz.
Megpróbált felállni, ám túl hirtelenre sikeredett, ezért azzal a lendülettel vissza is pattant. Valószínűleg kiment a bokája is. Remek.
Tudta, hogy nem messze innen van a Gyengélkedő, bár abban is biztos volt, hogy jó darabig nem megy el innen. Inkább dúl-fúl egy kicsit magában, az ostobaságáért.

Utoljára módosította:Inedra Pote, 2013. február 27. 21:21
Inedra Pote
INAKTÍV


Picciotto
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. február 28. 09:37 Ugrás a poszthoz

Chaske Tsosie

Mivel felállni nem igazán tudott, megnyomkodta a bokáját, hogy hol is fáj tulajdonképpen. Igazából ebből csak az sült ki, hogy a bokája még jobban elkezdett sajogni, úgyhogy inkább hagyta is had fájjon. A sebével igazán nem tudott mit csinálni, maximum csak annyit, hogy felitathatta a pulcsija ujjával a kiszivárgott vért. Ez is rettentően csípett, úgyhogy ezt is hagyta inkább. Majd később lemossa, ha kikecmergett innen.
Hirtelen lépéseket hallott, és szörnyen boldog lett, hogy van akkora szerencséje, hogy erre járjon valaki, aki tud neki segíteni. Azután, a lépések hangját követte a hozzájuk tartozó ember is. A lány hirtelen nem is tudta, hogy mit csináljon, elfusson vagy esetleg több kevesebb sikerrel megpróbáljon úgy tenni, mintha itt se lenne, ugyanis a férfi, mert férfi volt, aki jött eléggé ijesztő alak volt, tipikusan az az ember aki egy nézésével eltöri mindkét lábad. Ám ahogy Inedra meglátta az arcát, rá is jött, hogy ez az akárki igazából nem akar rosszat. Nem húzott elő a zsebéből egy kést, vagy a cipőjéből egy pisztolyt, úgyhogy Inedra igencsak megnyugodott.
-Szia!Vagyis Helló, vagyis Jó reggelt...akarom mondani estét. - a lány rendkívül össze volt zavarodva, ugyanis hirtelen semmi nem jutott az eszébe angolul, de végül megtalálta a hangját, és tudott válaszolni, ám kicsit zavarban is volt, ugyanis a furcsa idegen azonnal a segítségére sietett, leguggolt mellé, és furcsán nézte őt, ami eléggé feszélyezte a lányt.
Mire bármi mást kérdezhetett volna az idegen rá is tért a lényegre, és ő bőszen bólogatva egyezett bele a segítségbe. Tudta, hogy egyedül úgysem tudna mit csinálni, és ha ez a valaki meg is akarná őt támadni, vagy bántani akkor már rég megtette volna. Na meg a kisugárzásában is volt valami, ami arra sarkallta a lányt, hogy nyugodtan megbízhat benne.
-I..Inedra vagyok. És a kastély legbénább tanulója. - utóbbit egy szemforgatással.  - Köszönöm a segítséget. Bár ez nem túl megszokott, egy maffiózó idegentől, akinek még a nevét sem tudom. - nem is értette, hogy miért mondta ezt, de azért voltak fenntartásai. Egyáltalán nem akart rosszindulatúnak tűnni, hiszen a férfi még segíteni is akart rajta, szóval úgy döntött inkább megpróbál csöndben maradni.
Azt nem igazán értette, hogy hogyan is tudná itt azonnal megoldani a horzsolást, úgy hogy nem volt nála semmi, de bízott benne, hogy sikerrel jár.
Ha Chaske-nak sikerül meggyógyítani őt, akkor a segítségét kéri, bár valószínűleg a férfi is látja, hogy egyedül nem tud lábra állni.
- Kérhetnék egy kis támaszt? A bokám még mindig rettenetesen sajog. - kérte a lány, és remélte, hogy útjuk a Gyengélkedőbe vezet majd. A lány ezúttal összeszedte minden angoltudását, amit csak tudott, de még így is csak az alap mondatok és nyelvtan jutott eszébe, amiért szidta is magában az anyját, aki kiskorában tanította.
Utoljára módosította:Inedra Pote, 2013. február 28. 09:40
Inedra Pote
INAKTÍV


Picciotto
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. július 1. 14:52 Ugrás a poszthoz

Zsolt, a Hódító Cheesy

Megint egyedül lófrált a folyosón, az ő kis könyvével, és nem csinált semmit csak olvasott, és néha körülnézett, hogy ne menjen neki senkinek és semminek. Legutóbb is mikor ezt csinálta, kis híján betört az orra egy oszlopnak és egy csúszós pacának köszönhetően. Unta már, azt, hogy mindenkivel jó pofizzon, úgy érezte ideje kilépni a mintakamasz képéből, és végre lázadni egy kicsit. De sajnos ehhez sosem volt elég bátorsága.
Nagy merengése közepette, egy háztársa szólította meg, akit látásból ismert, néha köszöntek is egymásnak, de még soha nem beszélgettek.
-Szia, örülök, éééés...igen, én vagyok Inedra, de légyszi szólíts csak Nedrának, olyan hosszú nevem van, és tök béna. - és már megint azt csinálja, már megint csak beszél beszél, és senkit nem érdekel amit fecseg.
-Ööö...kedvem az van. Felőlem mehetünk, ezt a könyvet már úgyis unom. - Fogta és beletette a könyvet a táskájába, de hirtelen megállt a mozdulatban és kikerekedtek a szemei.
- Hékás, nem nyúlka-piszka. - és fogta Zsolt kezét, s mintha valami koszos kendő lenne, két ujjal visszaszolgáltatta a gazdájának. - Ez maradjon csak a helyén. - mosolygott a fiúra, kissé kínosan.
Így kezdtek el sétálni egymás mellett, s szinte mentőkérdésként hangzott a fiú kérdése.
-Nos eredetileg nem tartottam sehova, csak úgy lébecoltam erre-arra. - ez sajnos igaz is volt, a lánynak sosem volt semmi konkrét célja. És miközben elindultak, Zsolt újabb kérdéseket tett fel, immár úgy, hogy fél méter volt köztük a távolság.
- Hát már most szedem össze a jegyzeteim a leendő vizsgákra, nem akarok megbukni még egyszer, mert az előzőnél sajnos ez történt..de csak betegség miatt, úgyhogy annyira nem baj. - már megint fecseg, sosem tudja befogni a száját, és ezt sajnos ő is tudja magáról. - Hát egyébként most szerencsére nincs sok tantárgyam, mert jelenleg nincs rá túl sok időm, és kedvencem sincs, bár állítólag a bájitalkotyvasztáshoz értek. És te? Neked van kedvenc vagy ilyesmi?
Időközben oda is értek az Erkélyhez, és Zsolt továbbra is mosolyogva hallgatja a lány zagyválását.
- Nos, ha tehetném állandóan kint lennék. Némiképp még ez az erkély is zavar, mert jobb szeretek a fűben ülni, mint egy betonpárkányon. Te szeretsz kint lenni? - kérdezi Inedra mosolyogva, és nem érti, hogy a fiú mosolya miért kezd egyre elviselhetetlenebb és bárgyúbb lenni.
Inedra Pote
INAKTÍV


Picciotto
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2014. június 19. 20:03 Ugrás a poszthoz

Evelin

Nagyon rég nem járt erre, hiszen mostanában teljesen máson járt az esze, és másfelé vitte a lába is. Szerencsére most volt egy szabad perce kijutni a kastélyból, és körülnézni. Szép lassan, komótosan sétált le a lépcsőn, elsuhant mellette egy-két ismerős arc, akiknek már csak úgy reflexből köszönt vissza. Kicsit olyan volt mint egy zombi, és némi smink is ráfért volna a dugi-csomagjából. Mostanában lépten-nyomon vérvörös rúzsos szájakat látott, most ez volt a divat. Sosem szerette az erős sminket, pláne nem az ennyire erőset. Mindig a borzalmas modorú és dohos öregasszonyszagú nagyanyja jutott az eszébe róla, aki azzal próbálta leplezni öregségét, hogy egy kiló vakolatot kent az arcára. Nedra csak épphogy egy kis pirosítót szokott használni, és ennyi.
Mostanra már megtanult a lába elé nézni, de megint majdnem hasra esett. A lába megbotlott a semmiben! Visszanézett a járdára, és semmi. Maximum egy két milliméteres csücsök lógott ki.
Most nem bambult el, úgy ahogy szokott, amikor elmerül a gondolataiban. A rétre akart lemenni, csak ücsörögni kicsit a napsütésben. Ez volt a terve, hiszen halálsápadt volt. Ráfért egy kis barnaság, és közben talán még meg is ismerkedik egy-két újonccal az iskolából. Annyi ismeretlen elsős volt, hogy már nem is tudta követni ki elsős, ki másodikos. A harmadikosokat már úgy-ahogy megjegyezte, nem volt jó az arcmemóriája.
Nem volt kedve a földre ülni, pláne, hogy fehér szoknyában volt, ezért kiválasztott egy szimpatikus padot, ami üresen ácsorgott a rét másik végében.
Csak leült oda, elővette a könyvét, és olvasgatott a napfényben. Persze a napszemcsi sem hiányozhatott a szeméről. Még ha borult volt az ég, akkor is mindig a táskájában hordta.
Messziről úgy nézhetett ki, mint egy szobor, mozdulatlanul olvasott...
Inedra Pote
INAKTÍV


Picciotto
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Jelentkezős Próba
Írta: 2014. szeptember 5. 17:21
Ugrás a poszthoz

Színjátszósok


Nem gondolta volna, hogy még egyszer erre kerül a sor, de most újra itt volt, a próbateremben. Legutóbb nem igazán vette komolyan ezt az egészet, ezért most szerette volna bebizonyítani, hogy ez a csapat is igazán jó lesz, ha össze tudnak kicsit szokni. Ezzel a próbával nem annyira az összeszokás volt a cél, mindinkább a tehetségek felmérése, és a csapat összetételének megismerése.
Voltak már tervei a jövővel kapcsolatban, de ezt több emberrel is meg kellett még beszélnie. Nem akarta bonyolítani a dolgokat, csak szerette volna, hogyha az iskola megismeri legalább őket.
Pontosan tudta, hogy hol van a terem, úgyhogy könnyen idetalált. Szépen körbesétálta a termet, megnézte a jelmezeket és a kellékeket, de sajnos nem voltak már épp jó állapotban, de legalább volt elég mindenkinek. Nem számított amúgy sok emberre, hiszen az iskola még semmit nem tud a csoportról.
Felment a színpadra, megnézte az oldalsó bejárót és a zongorát. Felnyitotta és játszott pár dallamot, ezután lement, hogy berendezze az asztalt, és magát a termet is. Szembe a színpaddal letett egy asztalt, vele két széket is, elővette a papírjait és leült, hogy átnézze az eddig tagokat. Volt egy listája a régi tagokról, és volt egy adatlapja az új tagok számára, amit mindenkinek ki kell majd töltenie.
Amint megérkezik az első pár ember, már kezdi is szólítani őket szép sorban, és felírni, hogy mit tudnak a színpadon bemutatni.


//Szóval mindenki aki szeretne színjátszózni írjon egy kezdő hsz-t és megkapja a feladatát, amit a következő hsz-ben ki kell játszania.Remélem érthető.
Szálakra figyeljetek! A Jelentkezős Próbát egybe szálazzuk.//
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2014. szeptember 17. 16:57
Inedra Pote
INAKTÍV


Picciotto
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2014. szeptember 16. 20:08 Ugrás a poszthoz

Lora
-vizsgaidőszak utáni szünet-


Már meg volt bolondulva a négy fal között. Muszáj volt kimozdulnia valahova, ahol lehetőleg társaságban van. A vizsgaidőszak alatt nem tudott volna, és nem is lehetett lemenni a faluba, de most végre volt ideje és lehetősége is rá.
Nem akart kiöltözni, ezért csak egy egyszerű pulcsit vett fel a kedvenc nadrágjával és az új indiános csizmájával. Elrakott még egy palack vizet és a fényképezőgépét, amihez szerencsére még volt papírja, és elindult lefelé a lépcsőn. Útközben még gyorsan összefogta hosszú szőke haját, mert minél hosszabb volt, annál jobban idegesítette a lányt. Gyorsan leszaladt a lépcsőn, kivételesen anélkül, hogy összetörte volna magát és már a Bejárati csarnokban is volt. Egyedül sétált le a faluba, hallgatva a csendet,a mi már az agyára ment. Egy kis hangzavart akart, és társaságot. Ment amerre a lába vitte, és úgy csinált, mintha tudná hova megy. Úgy gondolta, hogy az első hely ahova betér nem lehet rosszabb mint a szobája vagy a könyvtár, ami kong a csendtől és még pisszenni sem szabad.
Oldalra fordult és meg is látta, hogy hova fog bemenni. Eddig még csak egyszer volt itt, és ideje volt az ismétlésnek. Így hát belépett az ajtón, mire halk csilingelés hallatszott. Odaköszönt az eridonos lánynak aki a pult mögött állt éppen, és keresett magának egy üres helyet.
Nem sokan voltak bent, igazából ilyenkor még mindenki otthon van a szüleivel. Neki nem érte meg hazautaznia, nem várta volna senki, így hát a kastélyban töltötte a szünetet, de sajnos nem sokan maradtak. Bár még így is reménykedett benne, hogy összefut egy ismerőssel, vagy barátságos ismeretlennel. Odament a pulthoz és kért magának egy teát. Hamarosan már a forró cseresznyeteáját szürcsölgette, miközben az utcán járókat nézte.
Utoljára módosította:Inedra Pote, 2014. szeptember 16. 20:09
Inedra Pote
INAKTÍV


Picciotto
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2014. november 5. 17:24 Ugrás a poszthoz

Grace

Már bánta, hogy ennyi kacatot összeszedett a nyáron. Peruban járt, és mindenféle tekercseket, régi térképeket vásárolt, mert azt gondolta jól néz ki. De az elmúlt pár hétben már értette miért voltak olyan olcsóak. Mindegyik térkép vagy festmény, amit felakasztott a falra olyan bűzt árasztott magából amit elég nehéz elviselni. Remélte, hogy Alina nem veszi észre amíg el nem tünteti.
Egészen jól elvoltak a szobájukban, bár nem volt sok közös órájuk, úgyhogy nem találkoztak sokat.
Összefogta a haját, hogy nehogy koszos legyen, felvett egy olyan pólót, ami nem baj ha koszos lesz, tudta, hogy úgyis az lesz.
Már elment egyszer emellett az ajtó mellett, de sosem tulajdonított neki nagyobb figyelmet. Ám most tudta, hogy hasznára lesz ez a hely. Fogta a bűzölgő térképeket és cuccokat, felpakolta a kezébe és szépen elindult. Valószínűleg elég nagy feltűnést keltett, de nem érdekelte. Meg kellett szabadulnia tőle. Minél tovább tartott az út, annál büdösebb lett körülötte, ráadásul az arcához közel voltak ezek a borzalmak, úgyhogy még rosszabb volt.
Mikor bekanyarodott arra a bizonyos folyosóra, már csak ő és a térképek tartózkodtak ott. Léptei visszhangot vertek az üres folyosón.
Hirtelen valami csípni kezdte a bal kezét. Nem igazán foglalkozott vele, de egyre jobban csípett, és már fájdalmassá vált. Hirtelen mintha valami égetni kezdené a kezét. Azonnal eldobta a térképeket a kezéből, még pont látta ahogy az egyik felizzik, majd visszaáll az eredeti állapotára. Egyre inkább úgy érezte, meg kell szabadulnia tőle, de lehet, hogy a Szertár nem lesz elég, és inkább el kéne pusztítania.
Elkezdte összeszedegetni a papírokat, mielőtt még bárki is észrevenné.
Keze teli volt a papírokkal, épphogy csak két ujjával tudta volna kinyitni a Szertár rozsdás kilincsét. De hiába, egyszerűen nem bírta kinyitni. Már teljesen ideges volt, úgyhogy az egészet a földhöz vágta, kinyitotta az ajtót, és elkezdte csak úgy bedobálni az ajtón. Nagyon remélte, hogy nem jár erre senki. Főleg nem egy prefektus, vagy tanár.
Inedra Pote
INAKTÍV


Picciotto
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2014. november 6. 23:06 Ugrás a poszthoz

Grace

Már állatira ki volt készülve, egyre idegesebb lett, és egyre büdösebbek voltak a tekercsek. Hiába kezdte el bedobálni, már annyi cucc volt, hogy a fele vagy csak a padlóra ment, vagy pedig jókora csörömpölést okozott, lévén, hogy famerevítők vannak a térképeken. Arról nem is beszélve, hogy a keze is totál büdös lett tőle.
-Kész nem bírom, feladom. - Mikor kimondta, rájött, hogy magában beszél, így lopva körbepillantott, remélve, hogy nem bukik le senki előtt azzal, hogy agyilag zakkant egy csaj.
Sajnos nem volt szerencséje. Ugyanis a folyosón, nem messze tőle ott állt egy alak. Inedra ijedtében nem tudott mit tenni, de nem is érdekelte már, csak lerogyott a földre, hátát a falnak támasztva. Nem, ez már nem csak a térképekről szólt. Amúgy is ki volt készülve, nem volt kivel beszélnie, de nem is akarta ráerőltetni magát senkire.
-Gond, bár csak az lenne. - Lazán elfújt egy tincset a szeméből, és csak bámult maga elé. - Szóval nem gárgyultam meg teljesen, és te is érzed. Remek. - A szőkeség már kezdte azt hinni, hogy csak beképzeli ezt az egész bűzt. Kezdett pánikba esni, hogy mi van ha a ruhái és a haja is átvette ezt az irdatlan szagot.
Most nézett először az idegenre, aki rátalált. Az arcmemóriája borzalmas volt, de ezt a lányt megjegyezte. Ő volt az egyik új husi a kviddicscsapatban. Csak örülni tudott neki, hogy hajlandó volt belépni a csapatba. A levitásokat általában a legkevésbé sem izgatja a kviddics. Ez a lány viszont tehetségesnek tűnt. A nevére is emlékezett, és mintha még Halloweenkor is látta volna jelmezben, bár abban nem volt teljesen bizttos, hogy Grace volt az.
-Nos, van még egy pár cucc itt a földön. Inkább ne nyúlj hozzá, el vannak átkozva valószínűleg. Eléggé megszívattak. - Már most megfogadta, hogy ha még egyszer Peruban jár, akkor megkeresi azt a fickót, és úgy elátkozza, hogy azt még az unokái is megérzik. A csokit egy apró fejrázással elutasította. Most valahogy nem volt gusztusa semmilyen ételhez, bár a csoki általában jó hatással volt az aktivitására.
-Nem köszi, de látom neked is van elraktároznivalód. Gondolom hasonló kacatok mint az enyéim. - Pillantott a lány kezében lévő cuccokra, amik bár úgy néztek ki mint az övéi, de nem voltak olyan büdösek, remélhetőleg.
-Ha gondolod bedobálhatod te is, de nem ajánlom. Nekem sem sikerült. Lehet, hogy meg kéne kísérelni bemenni, bár attól félek a legjobban.  - A szőkeség eljátszott a gondolattal, hogy talán megpróbálkozhatnának rendbe hozni a helyet, bár csekély az esély rá, hogy sikerül is nekik. - Mondjuk kíváncsi vagyok mik lehetnek oda bedobálva. - Gondolkodott a lány félrebiccentett fejjel. - Mit szólsz? Megkíséreljük a lehetetlent? - mondta, most már mosolyogva barna háztársa felé.
Inedra Pote
INAKTÍV


Picciotto
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2014. november 15. 11:48 Ugrás a poszthoz

Graciának végre Cheesy

A szőke lány már teljesen feladta volna, amikor megérkezett a felmentősereg. Már totál összeomlott és előtérbe helyezte azt a gondolatot, hogy esetleg itt hagyja ezt az egész borzalmat, úgy téve mintha mi sem történt volna.
És ekkor megérkezett Grace, mint egy angyal lebegte körbe Nedrát a lány jókedve, amit a szőkeség a csokinak tudott be.
-Nos...az a helyzet, hogy elég naív voltam. Peruban gyanútlanul sétálgatva találtam rá egy bódéra, ahol gyanúsan olcsó dolgok voltak. Gondoltam nagy baj nem lehet. Tévedtem. - mondta csalódottan, és rúgott egyet a földön heverő térképekbe. - Mire feltűnt, hogy milyen irtózatosan büdösek, addigra már eltelt egy hónap, és mivel varázslatos tárgy otthon nem hagyhattam, el kellett hoznom a kastélyba.A hapekot akitől vettem már úgysem találnám meg.
Nem igazán figyelt Grace-re, inkább azon gondolkodott, hogy mikor fog legközelebb eljutni Peruba és hatfelé átkozni azt az idiótát, aki így csőbe húzta. Hirtelen emelte fel a fejét, és aprót rezzent csak a lány közelsége miatt. Ritka volt, hogy valaki így belemásszon a személyes aurájába. Lehet, hogy ezt mástól nem fogadta volna el, sőt fel is háborodott volna, de Grace a háztársa volt, ráadásul csapattagok voltak, így annyira nem érdekelte, kezdett hozzászokni a lány stílusához. De hozzá kell tenni elég furcsa egy csaj volt ő is.
Miközben Grace odalépett az ajtóhoz, Nedra egy lemondó pillantást vetett az ő cuccaira, amik se nem bűzlöttek, se nem voltak átkozottak.
-Szerencséd van. Hát pont így. Már én is dobáltam be ide jó pár dolgot, és rendszeresen használja mindenki. Szóval teli van szeméttel, bár állítom, hogy értékes dolgokat is rejthet. Például a múltkor találtam egy fura mozgó bájitalt. Boti mesélte, hogy állítólag rájuk támadt.- miközben mesélt, a lány már odalépett Grace mellé és együtt vették szemügyre a hatalmas kupacot, ami útjukat állta.
A barna lány felvetésére Nedrának is elnevette magát. Lehet, hogy ez egy jó levitás program lehetne a későbbiekben. Együtt kitakarítani a kastélyt. Kicsit beteg ötletnek tűnt, kicsit nagyon. Inkább el is vetette magában.Hagyjuk.
-Hát, ha berobbantani nem is, de talán...öhhm...berúgni? - Talán ha együtt, egyszerre rúgnak bele az ajtóban álló kupacba, lehet, hogy felborul és akkor bejutnak. - Vagy esetleg vállal? - vonta fel szemöldökét elgondolkodva. Ezek borzalmasabbnál borzalmasabb ötletek, pláne ha rájuk talál egy tanár vagy prefektus, vagy beleesnek valamibe, amibe nem kéne.
-Na jó, tudod mit?! A Bombarda nem is hangzik olyan rosszul. - Ezek tényleg a legrosszabb ötletek, de már nem is érdekelte a lányt. Odalépett az ajtóba a kupac ellé, nekivetve a vállát.
-Na?! - nézett vigyorogva Gracere. Remélte, hogy a lány is benne van az ő hülyeségében.
Adelaide I. Pote
INAKTÍV


Picciotto
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2015. augusztus 19. 21:44 Ugrás a poszthoz

Széjjeltörve MilyenmenőkvagyunkmárNorbi mellett

Nem nyitottam ki egyből a szememet, még vártam egy kicsit és próbáltam felkészülni a külvilágra. Meg persze több-kevesebb sikerrel megpróbáltam felidézni a pályán történteket. El se hittem, hogy voltam annyira idióta, hogy belementem a játékba. Bár ezek szerint nem csak én vagyok idióta, hanem Norbi is mert még akkor sem engedett amikor zuhantunk. Elvetemült az biztos.
Az elmúlt időkben kaptam pár levelet otthonról, hogy mi van a fiúkkal meg hogy vénlány leszek, és hogy ha nem közelednek hozzám, akkor nekem kell lépni. Hát az tuti biztos, hogy nem így értették.
 Miután Norbin landoltam már csak a sárra emlékszem, ami mindenhol ott volt, meg az éles sípszóra ami betöltötte a fejem és a hanggal egyidőben el is vesztettem az eszméletemet. Eszméletlenségem alatt azt álmodtam, hogy a piros srác elengedi a kvaffot én meg rádobok és nyer a Levita. Hát így is történhetett volna. Ehelyett most valószínűleg a Gyengélkedőn fekszem, Norbival egyetemben. Nem is akarok visszagondoloni a landolás utáni időre, mert csak Uff bácsi maradt meg, meg a szaladgálás körülöttem.
Nagy elmélkedésemből egy apró nyöszörgés ránt vissza a valóságba. Lassan nyitom ki a szemem, de ahogy bekúszik a fény a szemhéjam alá egyből fájdalom hasít a fejembe. Hoppszi, azt hiszem ez bizony agyrázkódás lesz. Szuper, hát mondjuk nem ez lesz az első. A nyöszörgés mögött felismertem Norbi hangját, hiszen a zuhanás óta az ő hangja visszhangzik a fejemben.
Még egyszer megpróbálom kinyitni a szemem már amennyire tudom. A kezeimet már megtaláltam, szerencsére mozognak a lábujjaimmal együtt.
Lassan nézek körül, először csak a szememmel, majd apró muzdulattal próbálkozom oldalra pillantani. De csak a másik ágy végét látom, ahol egy piros talár lóg. Oké ez tényleg ő, és mindkettőnk Gyengélkedőbe jutott.
-Na mi..khhmm - alig találom meg a hangomat, nem tudom mióta feküdhetünk itt - Na mi az, nem a kvaff az első szavad? - fogalmam sincs mennyire érthető a hangom, kábé mint egy döglődő, hat éve beteg pingvin nyöszörgése, azért megpróbáltam. Közben apró mosoly költözik az arcomra, belegondolva, hogy hogy nézhettünk ki a levegőben és ezt soha senki nem fogja tudni utánunk csinálni. Majd ha tudok már mozogni ez érdemel egy ökölpacsit az biztos.
Utoljára módosította:Adelaide I. Pote, 2015. augusztus 19. 21:45
Adelaide I. Pote
INAKTÍV


Picciotto
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2015. augusztus 19. 22:24 Ugrás a poszthoz

SzenvedjünkegyüttNorbi és SzenvedésmegfigyelőSzira

-Merlin meg elrontja a tökéletes cseledet mi?! - húzom a srác agyát. Hiszen az a csel minden volt csak nem tökéletesen kivitelezhető. Konkrétan már az elején "halálra" itélt mindkettőnket.
Nem volt még itt senki a kékségeim közül, ám biztos voltam benne, hogy nem direkt nincsenek itt. Valószínűleg tart még a meccs vagy ilyesmi, jobb ötletem nincs. Mikor legutóbb ilyen történt, a Graciával való frontális ütközésünkkor nem csak mi és egy egész csapat levitás de néhány szurkoló is itt volt mellettünk az ágyakban akikre ráestünk. Nem gondoltam, hogy lehet annál durvább balesetem de hát úgy látszik ehhez tehetségem van. Vagy csak érzékem van megtalálni az öngyilkosjelölteket.
-Nem mondom azt, hogy haragszom de legközelebb hagyd a labdákat a nőkre. - én esküszöm megpróbáltam kierőltetni egy félmosolyt de leginkább csak vicsorgásra hasonlíthatott. - Én vagyok durva Mr.Sohanemeresztemelakvaffottöbbé?
Közben a bal karom elkezdett zsibbadni, ami tutira nem egy jó jel. Mozgatni is csak az ujjaimat birom és az is rettentően furcsa érzés. Na fantörpikus, ez meg tutira egy kulcscsont törés. Már inkább bele sem gondoltam, hogy milyen állapotban lehet a testem, bár addig jó amíg nem látom.
-Igazából én is tartozom egy bocsánatkéréssel, ha van egy kis eszem maradok a seprűmön kvafftalanul. - ha így lett volna Dasha tutira felakaszt vagy máglyán éget el, de legalább nem sérültünk volna, talán csak egy gólt kaptunk volna be és annyi, mondjuk ha szerencsénk van simán visszaszerezzük kevésbé menő cseleket bevetve. - Azért jók voltunk. De most hagylak titeket turbékolni - fordítom a fejem a plafon felé, majd lehunyom a szemem így próbálva enyhíteni a fejfájáson.
Utoljára módosította:Adelaide I. Pote, 2015. augusztus 19. 22:26
Adelaide I. Pote
INAKTÍV


Picciotto
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2015. augusztus 20. 12:20 Ugrás a poszthoz

Heroesofthekviddicspálya

Megmosolyogtam a fiú válaszát, bár egyáltalán nem lepődtem meg rajta. Ezek után már semmin se fogok meglepődni amit ez a bolond srác csinál.
-Csak legközelebb olyan alanyt válassz aki készségesen átnyújtja neked a bőrt. - ezzel persze nem azt mondom, hogy a többiek gyengébb akaratúak, csak ebben a helyzetben most én is makacsabb voltam bárkinél a csapatomból.
Igazából örülök, hogy most tudunk egy kicsit beszélgetni, de minden szó fáj egy kicsit, levegőt vennem sem egyszerű, csak reménykedem hogy a kulcscsontom kivül másom nem tört össze, de a kilátásaim nem túl jók.
Ahogy behunyom a szemem, csak arra tudok gondolni, hogy ha felépülök mit fogok én ezért kapni, de nem is baj, megérdemlem. Mikor kinyitom a szemem Yarista már ott áll az ágyam mellett, furcsa arckifejezéssel. Na most akkor felkészülök arra amit kapni fogunk, elvégre teljes mértékben megérdemeljük.
Probálok kicsit szebb látványt nyújtani, de egy apró és fájdalmas mosolynál többre nem futja az erőmből. Hát ez nem hangzik leszidásnak, kicsit meg is nyugszom hogy annyira nem vagyunk idióták mint amennyire gondoltam.
-Igazából egyszer mindenkinek kell egy őrület valamelyik meccsre. Nekem ez most jött el, de azt hiszem egy életre elég volt. - nevetnék fel, ha tudnék, de csak valami furcsa rekedt hang jön ki a torkomból. Na igen ez pontosan egy döglődő pingvin. - Próbálgatok gyógyulni, egyelőre csak azon aggódom, hogy a csapatom ne utáljon ki. - Végül is ez is egy eshetőség, és kicsit sem csodálkoznék rajta, ha megtörténne, de szerencsére a kékségeim ehhez túl cukik, inkább csak attól félek, hogy a meccset talán befolyásolta ez a baleset, vagy a másik lehetőség, hogy ez még jobban lelkesítette a drágáimat. - És te még kinzol minket.
Az aprócska ajándékot csak úgy tudom megnézni, hogy icipicit megemelem a fejemet de egy pillanat alatt konstatálom, hogy ez bizony rossz ötlet volt, majd óvatosan rakom vissza a fejem a párnára.
-Azt hiszem ezt inkább tartósítom és elrakom ennek a meccsnek az emlékére, bár nem mintha könnyen el lehetne felejteni. - mondom immár csukott szemmel, újfent arra koncentrálva, hogy kevésbé fájjon mindenem.
Utoljára módosította:Adelaide I. Pote, 2015. augusztus 20. 12:20
Adelaide I. Pote
INAKTÍV


Picciotto
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2015. augusztus 30. 13:17 Ugrás a poszthoz

Jányok
/meccs után nem sokkal/

Most valahogy érthetően nem birok enni, úgyhogy miután Yarista elhagyja a szobát a csokikvaff ugyanolyan nyugodtan pihen az asztalkámon mint ahogy ő otthagyta. Ahogy Látom Norbié nem élte túl még az első öt percet sem.
Reméltem, hogy tudok pihenni egy kicsit, de valahogy a szervezetem úgy gondolta, hogy nekem most nincs kedvem aludni, úgyhogy ez a terv nem igazán jött be.
Nem, én tényleg nem számítottam rá, hogy bárki is meglátogat, elvégre néhány nap és újra kint leszek - remélhetőleg - és majd mindenkinek válaszolgathatok egyenként, hogy mi történt.
Végül csak Yaristának lett igaza, és első látogatóm meg is érkezett. Rá is néztem, de ő épp Norbival volt elfoglalva.
 Mikor nyikordult az ajtó, azt gondoltam csak Lori vagy Uff bácsi lépett be, hogy újfent megkapjam mennyire bolondok vagyunk emiatt a "csel" miatt. De most hirtelen jobb kedvem lett, ahogy megláttam a háztársamat - és egyben szobatársamat - belépni a Gyengélkedő ajtaján. Alina halkan lépett oda az ágyam jobb oldalára s ült le mellém. Olyan aranyos volt, hogy még süteményt is hozott, amit majd egyszer ha jobban leszek talán meg tudok majd enni.
-Nagyon aranyos vagy köszönöm - megint megpróbáltam egy mosolyt csalni az arcomra, most kevesebb fájdalommal egyetemben. Már nem voltam olyan rossz állapotban, Uff bácsi tényleg tudja a dolgát.
Ahogy Alina leült mellém újra nyilt az ajtó. Mikor odapillantottam csak Yart láttam kilépni rajta, így nem is gondoltam, hogy bárki bejött utána, de a következő percben Lazriell már ott állt az ágyam bal oldalán. Azt hittem egyből az eredménnyel fogja kezdeni, de ő is cuki levitás révén az állapotomra kérdezett, ami láthatóan nem volt túl fényes.
-Áhh túlélem, volt már ennél rosszabb is. De ez nem fontos. Nyertünk vagy nem? Kérlek mondd el, nem fog befolyásolni a gyógyulásomban meg semmi. - reménykedve vártam a lány válaszát. Bár az alapján, hogy nem csapatban jöttek be a kékek kiabálva, gondolhattam volna, hogy nem túl jók a kilátások.
Adelaide I. Pote
INAKTÍV


Picciotto
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2015. augusztus 30. 14:05 Ugrás a poszthoz

Melizabeth Zöldfű  Love

Igen izgultam. De nem is igazán a vizsga miatt, hanem amiatt ami utána jön. Elkezdődik az élet, és hiába maradok mestertanoncnak, az már akkor is más lesz mint eddig. Az agyamban már összefolytak a dolgok, már meg sem tudtam egymástól különböztetni az információkat. Féltem, hogy megint beleőrülök a tanulásba és a vizsgákba, kellett valami ami kizökkent a szellemi megterhelésből. Erre tökéletesnek tűnt volna egy kis hobbikviddics, de a baleset és a meccs óta nem igazán van kedvem seprűre ülni, sőt fontolgatom a kviddics abbahagyását is. Fájó szívvel ugyan, de muszáj lesz, ha kezdeni is akarok valamit magammal.
Igazából nem sokat gondolkodtam rajta, hiszen kimenni a birtokra vagy Bogolyfalvára futni nem igazán tűnt jó ötletnek. De fölösleges volt ezen gondolkodni, pontosan tudtam, hogy hova akarok menni. Összefogtam a hajamat, felvettem egy kényelmes futócipőt és edzőruhát, amit kviddicsedzéshez szoktam a mez alá venni és elindultam a Földszintre.
Útközben összefutottam pár diákkal, de senkinek nem tűnt fel, hogy milyen ruhában vagyok és hogy vizsgaidőszak alatt megyek el edzeni. Mindenki bele volt merülve az aktuális könyvébe vagy jegyzetébe.
Lassan nyitottam ki az ajtót amikor odaértem, mert ha van bent valaki akkor tuti, hogy inkább az udvart választom. Nem szeretek mások előtt bármilyen testmozgást végezni, lévén hogy rettentő béna tudok lenni. A múltkor futás közben annyira elkalandoztam, hogy összeakadt a lábam és kigáncsoltam saját magam. Szerencsére  nem estem el, de akkor is kínos lett volna ha valaki lát.
Beléptem a terembe és az első az ajtóhoz legközelebb eső géphez léptem, bekapcsoltam majd először lassabban majd egyre gyorsabban kezdtem el futni rajta.
Adelaide I. Pote
INAKTÍV


Picciotto
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2015. augusztus 30. 16:02 Ugrás a poszthoz

MindigvicceskedőZöldfű

Nem vittem túlzásba a futást. Sőt kimondottan lassan "haladtam", mert a gép kocogásra volt állítva, így talán nem fogok hanyatt vágódni. Kicsit egyébként szürreálisnak tűnt, hogy egy mugli futógép van a kastély közepén, de értékeltem a próbálkozást és azt, hogy így akarnak könnyíteni az életünkön.
Hirtelen nyílt a terem ajtaja és belépett rajta egy szőke lány, ugyanúgy edzőfelszerelésben ahogy én. Egy pillantást vetettem rá, majd úgy csináltam mintha ott se lenne, nehogy emiatt akadjanak össze a lábaim. Azért így 19 éves koromra illene már megtanulnom normálisan közlekedni. Ám látogatóm úgy tűnt mintha észre se vette volna a jelenlétemet, remélem ez így is marad amig nem végzek.
Ideje volt bekeményíteni egy kicsit, így hegymenetbe állítottam a gépet. Jó ideig bírtam is, és mire legközelebb észbe kaptam a szőke lány már mellettem futott egy hasonló futógépen mint amin én voltam. Azon gondolkodtam, hogy hány éves lehet, közben pedig a falon levő képeket nézegettem a különféle sportolókról, kviddics sztárokról és érdekesebbnél érdekesebb varázslattal működő edzőgépekről. Annyira jó lett volna, hogyha egy kicsit több energiát bele tudtam volna fektetni a kviddicsbe, akkor talán lenne értelme arra szakosodni mestertanoncként, de így én csak egy mezei középügyes játékos vagyok. A fogó poszton egész jó vagyok, de hajtóként egyáltalán nincsenek sikerélményeim, leszámítva néhány bedobott kvaffot. Belegondolva semmi kilátásom sincs a jövőre nézve, semmi tervem. A többieknek valahogy minden sokkal tisztább.
Lehet, hogy tovább is gondolkodtam volna még ezen az egészen ha nem zökkent ki a gép hirtelen felgyorsulása. Lábaim már elég közel voltak ahhoz hogy bármelyik percben összeakadjanak én meg elhasaljak a gépen. Fogalmam sem volt mi történt, mi okozta ezt a hirtelen gyorsulást. De szerencsére még időben visszakapcsoltam kocogó tempóra. Oldalra tekintettem, és bár jó szívem van, mégis csak arra tudtam gondolni, hogy a mellettem lévő szőkeség kontárkodott bele a gépembe.
-Szerinted elromlott? - kérdeztem a lánytól kifulladva. Majd ahogy a lány válaszol, fogom magam és lelépek a gépről, majd elindultam a benti pálya mentén levő futópályához és elkezdtem róni a köröket. Ám mielőtt elindultam volna eszembe jutott valami.
-Van kedved csatlakozni mókamester? Vagy félsz, hogy nyilt pályán lefutnálak? - kacsintottam oda a lányra, majd elkezdtem róni a köröket.
Adelaide I. Pote
INAKTÍV


Picciotto
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2015. augusztus 31. 19:25 Ugrás a poszthoz

;">Legdrágább Mich hahh elhitted

Nem is néztem volna ki ebből a lányból, hogy ennyire nagy szája van. Bár szinte száz százalékosan biztos vagyok abban, hogy ez az állapot nem fog túl sokáig megmaradni hála a kastélynak. Egy idő után mindenki rájön, hogy az arcoskodás itt teljesen felesleges, ez a kislány is rá fog jönni, hogy nem éri meg beszólogatni a nálánál nagyobbaknak, azt hiszem ez a megfelelő alkalom erre.
-Cicám szerinted nem melegítettem be a futópadozás előtt? Mert ezek szerint te nem...ebből még bajod lehet. - mosolygok magamban miközben a lány reakcióit figyelem és szorosabbra kötöm a cipőfűzőm. Gondolom azt nézi ki belőlem, hogy lazán lefut, de azt nem tudja, hogy ahhoz képest, hogy alapjáraton milyen kétballábas vagyok, gyakran járok el futni. A pálya hosszán gondolkodom, hogy vajon mekkora lehet, közben a lány lábaira esik a pillantásom, és végülis jogos a nagyképűség az edzettségére, mert a lábai izmosabbak mint az enyéim. De nem gondolhatja, hogy ezek után hagyom őt szó nélkül nyerni.
Nem véletlenül hoztam el a pálcámat magammal, előrelátóan arra gondoltam, hogy a gépeket pálcával kell majd működtetni, de most másra is jó lesz majd.
Egyelőre úgy gondolom, hogy a beszólások után nem érdemli meg, hogy eláruljam a nevem. Ha eddig nem ismert meg a kviddicsmeccsek alapján, akkor nem fogok segíteni neki.
-Egyezzünk meg, ha legyőzöl elárulom a nevem. - kacsintok rá majd elfoglalom a helyem a startvonalom. Letérdelek majd a csipőmet az égnek emelem. Innen a következő lépés a start elhangzása lenne, ám én szép lassan, úgy, hogy kedves látogatóm ne lássa meg előveszem a pálcámat és elsuttogok egy Prohibere varázslatot. A dolog nem okoz gondot hiszen ez egy alsóbbéves varázslat ami persze nem túl szabályos de most nincs sok esély rá hogy bárki is meglásson, így talán móresre taníthatom a kicsilányt.
-Na háromra start, Nagyszájú. - mondom mikor már ő is elfoglalta a helyét. Mozdulatlanságunk miatt remélhetőleg a varázslatból semmit nem vett észre. - Egy...kettő..Három! - kiáltom majd kilövök és csak pár méter után fordulok vissza, hogy láthassam a kishölgy szenvedését.
Utoljára módosította:Adelaide I. Pote, 2015. augusztus 31. 19:40
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Inedra Pote összes RPG hozzászólása (18 darab)

Oldalak: [1] Fel