28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Figyelem! Iskolai dolgozók, Bogolyfalva vezetése és felelősök kerestetnek! Ezen kívül kikerült a JV pályázat is, csekkoljátok a híreknél! Wink
U.i.: ez is beleszámít a multiakcióba!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Leavey Héloise Lindsey összes RPG hozzászólása (43 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. október 4. 21:32 Ugrás a poszthoz

~ Nicholas ~


*Ezer éve nem jártam erre, na jó, azért olyan régen nem, elvégre nap mint nap elmegyek a helyiség ajtaja előtt, hiszen nem egyszer kell járőröznöm meg ilyesmik, de valahogy mostanság sohasem jöttem be, maximum takarodó után benéztem, hogy van-e idebent valaki. Általában nem találtam itt senkit, persze volt egy-két alkalom, hogy szabályszegőkre akadtam. Nem büntettem meg őket, elég büntetés volt, hogy elkísértem őket a hálókörletükig. Hogy most mit csinálok itt? A kandalló elé kuporodva, teásbögrét szorongatva melegszem és bámulok a tűzbe. Nincs valami meleg odakint, s nekem ki kellett szaladnom egy pár percre, ami azt jelenti, hogy sikeresen átfagytam. Ezért ülök most a kandalló előtt. Idehoztam magamnak egy párnát is, csak hogy puhább legyen a talaj, na nem mintha olyan nagyon kemény lenne. Jó itt. Senki nincs rajtam kívül, így csak a tűz pattogását lehet hallani a szobában.*
~Nem szeretem a rossz időt.~*Vajon van olyan, aki szereti? Az esővel semmi bajom, addig, amíg egy kellemes nyári zápor keretein belül esik, elvégre felfrissíti a levegőt, és olyankor az illatát is szeretem. A hóval is ki vagyok békülve, mert olyankor annyira szép a táj, viszont az ilyen nyálkás,hűvös, szeles, szeszélyes környezet nagyon el tud nyomni. Ez egyszerűen borzasztó. Persze a kedvem azért még jó, most is dúdolászva ücsörgök itt, az élet szép dolgain elgondolkozva. Ruházatom az évszakhoz egyezik, olyan szinten, hogy már hosszú ujjú felső és  hosszú nadrág van rajtam. Muszáj, mert nem szeretnék máris beteg lenni.*
~Merre lehet mindenki...~*Pár diákot láttam odakint, a Nap sugaraiban fürdőzni, de már volt egy kis szél is, így egy vastagabb pulcsiban, vagy egy vékonyabb kabátban ajánlatos kimenni. Rajtam ugye egyik sem volt, ezért is siettem annyira vissza. Néha belekortyolok a vegyes gyümölcsös, mézes teámba, ami már langyosra hűlt, de még így is melegít picit.*


Összeállítás
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. október 6. 19:07
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. október 6. 12:22 Ugrás a poszthoz

~ Nicholas ~


*Fogalmam sincs merre járhatnak az Eridonos ismerőseim, így az élet nagy dolgain gondolkodva melegszem a kandalló előtt. Néha belekortyolok a teámba, s van amikor hátra pillantok egy-egy hangosabb szónál. Nem valami vidám társaság van itt, pedig általában kacagásoktól és szavaktól hangos a társalgó.*
~Biztosan az idő teszi.~*Minden bizonnyal az én hangulatom is ezért ilyen semmilyen. Persze érdekes is lenne ha itt nevetgélnék magamban Prefektus létemre. Egészen biztos, hogy őrültnek nyilvánítanának érte. Így hát nincs más választásom, mint a tűzbe bámulva merengeni. Szerencsére olyan negyed óra telik el így, mélabúsan, mert társaságot kapok. Egy fiú hang szólal meg mellettem, s én kissé bizonytalanul, de felpillantok.*
~Egész biztos, hogy nem hozzám jött, elvégre nem ismerős a hangja.~*Ám amikor felpillantok meglepve tapasztalom, hogy de bizony, én kaptam társaságot, méghozzá egy eridonos személyében. Látásból ismerem a srácot, azt is tudom, hogy Nicholasnak hívják, elvégre nekem úgymond ismernem kell szinte mindenkit házon belül. Még jó, hogy jó a memóriám. A srác bemutatkozás helyett valami ismerkedős szöveget nyom le arról, hogy ő milyen is önmeglátása szerint. Szimpatikus. Mosolyogva nyitom hát szólásra ajkaimat, s lágy, kedves hangon szólalok meg.*
- Nem zavarsz, nyugodtan foglalj helyet*Jól megnézem őt és a hangszerét is. Imádom a gitárokat, úgyhogy még egy plusz pont Nichnek.*
- Loise vagyok, téged hogy szólíthatlak?*Nem mondom neki, hogy tudom hogy hívják, elvégre lehet, hogy valami mániákusnak nézne, akinek az a heppje, hogy mindenkit megjegyez magának.*
- Mióta gitározol?*Nyilván nem azért hurcolja magával, mert most akar megtanulni, hiszen akkor nem társasággal teli helyre ment volna, legalábbis én a kezdetekben vagy a szüleimmel, vagy valahova elvonulva gyakorolgattam. Nem most volt már, az egészen biztos.*
- Játszol nekem valamit?*Lehet, hogy korai megkérnem ilyesmire, de nem bírom ki. Imádom a hangszer hangját és kíváncsi vagyok arra is mennyire megy neki a pengetés. Remélem énekelni is fog hozzá, persze ahhoz is gyakorlás kell, nem is kevés, elvégre nehéz hangszer mellé énekelni, pláne úgy, ha te játszol rajta közben. Tudom magamról, hogy nehéz volt megtanulni, hiába ment az éneklés már előtte...*

Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. október 6. 19:08
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. október 6. 12:27 Ugrás a poszthoz

~ Chuck ~
Nyugati pályaudvar
Szept. 20.


*Már alig vártam a mai napot, igaz nagyon jó volt végre itthon, de ma végre újra találkozom Chuckkal és megláthatom mit is alkotnak a színpadon. Reggel nem kellett korán kelnem, elvégre nem olyan nagy táv ez egy varázslónak. London jó hely, és jól éreztem magam nagyon, ismét körbejártam a kedvenc részeimet és találkoztam a haverjaimmal, de ugye nem azért járok Bagolykőre, hogy itt legyek. Most utazok tehát vissza, éppen a vonaton ülök. Természetesen a muglik erre nem ülhetnek fel, de ugyanoda érkezik ez is, mint ahová az övék, csak nem tudnak róla csak a vezetőik. Éppen a Nyugatira tartok az egyik kedvenc ruhámban. Szerencsére még jó idő van, így öltözködhetek nyáriasan. Hajam egyik fele fel van tűzve, s egy közepes méretű köves liliom díszeleg benne. Hogy mit hozok magammal? Csak egy nagyobb méretű gurulós bőröndöt ami tértágító bűbájjal van ellátva és a gitáromat. A helyem kényelmes, összesen hárman vagyunk a fülkében, egy párocska és én. Szerencsére nincsenek folyamatosan összeragadva, így kellemes az út. Nézem a tájat és zenét hallgatok. Nemsokára beérünk a Nyugatira, úgyhogy megigazítom magamon az enyhe sminket, meg a hajamat, mert kicsit összetúrtam a nagy helyezkedésbe. Remélem, hogy Chuck már ott lesz, mert nem szeretek várakozni, de persze úgyis nemsokára odaér, hiszen nem szoktak ezek a járművek sokat késni. Kíváncsi vagyok hogy fog alakulni az este, és hogy hogyan fogadnak a bandatagok, illetve a szülei. Izgulok. Ritkán van ilyen velem, de tudom mennyire fontos az első benyomás. Amikor begördülünk az állomásra, már meg is pillantom a fiút a peron szélén. Össze szedem a cuccomat, még befújom magam egy kis parfümmel, majd elindulok ki a kupéból, át a folyosón az ajtó irányába. Vagyunk egy páran, úgyhogy nem megy ez olyan gyorsan, pláne nem cuccal ugye. Még jó, hogy van egy udvarias fiú, aki kiveszi kezemből a bőröndöt, s leviszi nekem azt a lépcsőn.
- Köszönöm*Rámosolygok bájosan, majd átvéve a cuccomat elindulok Chuck felé, ragyogó mosollyal az arcomon. Látszik, hogy örülök a találkozásnak, meg mindannak ami ránk vár. Odaérve nyomok az arcára három puszit.*
- Szia! Sokat kellett várnod?*Kérdem mosolyogva, miközben körbetekintek a helyen. Jártam már itt, de nem túl sokat, így megfigyelek majd mindent út közben.*

Ruha
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. október 6. 19:06
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. október 7. 17:18 Ugrás a poszthoz

~ Nicholas ~


*Ez már nagyon hiányzott nekem. Végre valaki, aki mosollyal az arcán jön oda hozzám, ráadásul még egy gitár is van nála. Nagyon szimpatikus a srác, és már most úgy érzem, hogy kellemes lesz az elkövetkezendő egy-két órám. Kár, hogy nem Chuckkal futottam össze itt, de hát ahhoz vagy szerencse kell, vagy egy előre megbeszélt időpont és hely, mert különben sikeresen elkerüljük egymást.*
- Maradok a Nicknél*Jegyzem meg csak úgy, tisztázásképpen. Nekem a Niko olyan lányosnak tűnik, sőt egyik ismerősömet is így hívtuk és ő bizony lány volt. Ezt persze nem kötöm a fiú orrára, aki fogja magát és letelepszik mellém.*
- Ez csak becenév, a Héloise-ből jön, de köszönöm*A mosoly folyamatosan az arcomon van, elvégre miért is szomorkodnék, ha már társaságot kaptam?!*
- Szintén gitározom, azon kívül zongorázom és az éneklést is ide sorolnám*Azt inkább nem mesélem el, hogy mióta pengetek, mert lehet elbátortalanodna. Az ének pedig a hangszálak játéka, ami szerintem szintén tekinthető hangszernek. Lehet, hogy másoknak ez furcsa, de én ezt így gondolom.*
- Ugyan már, ha szívvel-lélekkel csinálod, akkor nem lehet baj*Ó, dehogyis nem lehet. Hány olyan lányt és fiút láttam már, akik mindenképpen énekelni szeretettek volna és olyan bot fülük és borzalmas hangjuk volt, hogy inkább egy barlang mélyén énekelhettek volna, jól elbújva mások elől, hogy ne sértsék azok hallószerveit.*
- Okés*Még bólintok is mellé, megerősítve ezzel azt, hogy ha ismerem a dalt, akkor mindenképpen fogok segíteni az éneklésben.*
~Vajon mit fog játszani?~*Amikor Nick elkezdi a dalt pengetni máris felcsillan a szemem. Ismerem, sőt nagyon is szeretem, csak eddig gitárral még sohasem játszottam el, hanem csak zongorával. Figyelem is rendesen a srác kezét, s próbálom nagyjából memorizálni az akkordokat, hogy majd el tudjam én is pengetni később, a szobámban. Magamtól is ki tudnám silabizálni, de így még könnyebb lesz. Amikor bejön az éneklős rész, lágy, kellemes, tiszta hangon csatlakozok a fiúhoz az énekben. Természetesen halkabban dalolok, hiszen nem szeretném elnyomni az ő hangját. Azt hiszem egész jó duettet nyomunk le így ketten.*
- Ez jól esett a lelkecskémnek, köszönöm*Azóta nem játszottam ezt a dalt még zongorán sem, amióta a nagymamám meghalt. Vele tanultam meg elzongorázni és énekelni ezt a számot és valahogy nem mertem azóta elővenni, de azt hiszem ezután már menni fog. Arcomon még mindig a kedves mosoly van, de tekintetemben megcsillan a szomorúság. Még mindig fáj, hogy itt hagyott minket.*
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. október 9. 21:45 Ugrás a poszthoz

~ Nicholas ~


*Úgy tűnik, hogy Nick eléggé társaságkedvelő srác, elvégre önszántából odamegy egy úgymond idegenhez és cseverészni kezd vele. Szimpatikus benne ez, hiszen én is képes vagyok ilyesmire vetemedni, sőt viszonylag sokszor csinálok ilyesmit.*
- Plusz pont? Én csak piros és fekete pontról hallottam eddig*Mondom kuncogva. Persze tudom mire érti és én is szoktam használni ezt a szóösszetételt, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy valaki azt mondja, hogy egy illető mínusz pontot kapott nála. Azt valahogy nem használjuk, de akkor a plusz pontot miért használjuk? Érdekes ez a magyar nyelv az egészen biztos, még jó, hogy nekem egyből elkezdték ezt is tanítani, mert különben igen nagy bajban lennék. Mondjuk akkor több mint valószínű, hogy nem is ide járnék és nem is a szüleim lennének a szüleim. Na jó, ezt inkább hagyjuk, nem nekem való a filozofálás.*
~El sem hiszem hogy pasitól ilyet hallok.~*Hajlamosak néha elferdíteni a valóságot. Nem, nem mondom, hogy hazudnak, mert akkor még a végén valaki megsértődne, pedig akinek nem inge ugyebár az nem veszi magára. Nekem semmi bajom velük, nem arról van szó, sőt teljesen jól kijövök velük, jobban mint a velem egyneműekkel, de valahogy azt vettem észre, hogy nagy részük füllent csak azért, hogy magát jobb színben tüntesse fel és ezt még szépen fogalmaztam, mert ugye vannak a notórius hazudozók is meg a nagyképűek és flegmák, de inkább hagyjuk is, mert csak felmérgesítem magam. A lényeg, hogy Nick szerint az őszinteség fontos, persze lehet, hogy ő is csak füllent, de szerintem nem áll érdekében ilyesmi. Miért vagyok én most ilyen pesszimista?!*
- Azt azért ne*Nevetve pislogok a srácra az előbbi mondanivalója miatt.
~Én? Hercegnő?! Na meg még az övé is?! Jó vicc!~*Ilyesmi gondolatok kavarognak a fejemben, s vigyorgok, mint a vadalma, amikor is elkezdi játszani a választott dalt. A dalt, ami olyan sok emléket idéz elő bennem, s amit tiszta szívvel és hanggal éneklek.*
- Köszönöm szépen. Azért te sem panaszkodhatsz és szerintem a játékod is jó volt, bár én még csak zongorával kísértem eddig ezt a dalt, de ez így is szép*Tényleg tetszett, egész biztos, hogy ki fogom próbálni. A következő kérdés kicsit meglep, nem gondoltam volna, hogy ennyire feltűnő a fájdalmam. Bár egy jó emberismerőnek nem nehéz kitalálni, de az is lehet, hogy Nick csak ráérzett.*
- Nincs baj, csak...*Itt veszek egy mély levegőt, majd elmondom egy szuszra a lényeget.*
- Csak tavaly elvesztettem valakit, akivel nagyon sokszor énekeltem és játszottam ezt a dalt és azóta meg sem hallgattam*Itt tartok egy szusszanásnyi szünetet, majd még hozzáteszek valamit.*
- De tényleg jól esett újra hallani, olyan volt, mintha ő is itt lenne*Már lassan egy éve elhunyt mama, mégis fáj a mai napig. Nehéz feldolgozni az biztos.*
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. október 10. 19:43
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. október 10. 20:00 Ugrás a poszthoz

~ Nicholas ~


- Hát igen, annak ellenére, hogy kicsi korom óta tanulom a nyelvet, magyarul ez is anyanyelvem az angol mellett, azért néha meglátszik, hogy csak felnőttekkel beszélgettem magyarul, de azért mindent megértek*Na jó, volt már olyan akinek nem igazán értettem a mondandóját, de mint utólag kiderült majdnem minden szava szleng volt és ott sok olyan szót használnak, amit alapból teljesen máshogy értelmezünk. Ilyen még csak egyszer fordult elő és akkor is Pesten voltam, szóval meg sem lepődtem.*
- Mertem remélni, bár nem bánnám, ha a középkorban lennénk és hercegnő lehetnék, ezért is szeretem a bálokat, mert ott annak érezhetem magam*Miket nem fecsegek itt ki magamról, olyan mintha ezer éve ismernénk egymást. Persze mindenki tudja, hogy könnyen megnyílok és meg is bízom az emberekben, aztán utána koppanok. Sajnos nem tudok ezen változtatni, naiv vagyok, ez van.*
- Én?*Nagyokat pislogva, ártatlanul nézek Nickre, aki már nyújtja is nekem a gitárját. Na nem mintha félnék játszani vagy ilyesmi, csak meglepett, hogy odaadja egy "idegennek" a hangszerét, úgy hogy nem tudja hogy játszik a másik. Mi van, ha elszaggatja a húrokat vagy ilyesmi? Szerencséjére én nem ilyen vagyok, mások profinak mondanak és csodálkoznak azon, hogy még nincs egy zenekarom, vagy hogy nem csaptam fel énekesnőnek. Lehet, hogy lenne karrierem, de én először a tanulásra koncentrálok, s majd ha a sulinak vége lesz, akkor lehet megpróbálok betörni a zenészek világába. Milyen jó is lenne.*
- Dehogy haragszom, nem tudhattad*Annak ellenére, hogy egyáltalán nem vártam bocsánatkérést, nagyon jól esik a dolog. Ebből is látszik, hogy jó emberrel hozott össze a sors.*
- Örülök neki, hogy elénekeltük*Tényleg örülök, most már fogom énekelni otthon, karácsonykor. Megtanulom gitárral és eljátszom a szüleimnek, biztosan örülni fognak neki.*
- Hát akkor jöjjön a dal*Már el is kezdem pengetni a húrokat, először finoman, majd a dalnak megfelelően erősebben. Aztán jön az éneklős rész, amit ismét tiszta, kedves, lágy hangon adok elő, ahogyan az igazi énekesnők. Nagyon szeretem ezt a dalt, saját szerzemény.*

Szám: http://www.youtube.com/watch?v=NG2zyeVRcbs
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. október 10. 20:01
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. október 11. 21:32 Ugrás a poszthoz

~ Nicholas ~


*Amikor Nick bejelenti, hogy ő is két nyelvet tanult már kicsi korától, egyáltalán nem lepődöm meg, hiszen a neve angolosan hangzik, mi pedig magyarul beszélgetünk. Persze vannak olyanok, akik annak ellenére, hogy angol nevük van nem beszélnek angolul, de azért jó páran vannak itt olyanok, akik ebből a szempontból olyanok, mint mi.*
- Én kint laktam Londonban a suli előtt és ott szinte csak a családtagjaimmal beszélgettem magyarul, már aki tudott. A barátaim egyáltalán nem ismerték a nyelvet, úgyhogy főleg angolul kellett beszélnem*Az is csoda, hogy ilyen szépen megtanultam a magyart, legalábbis értem a "fiatalok nyelvét" is. A következő kérdésnél picit kikerekednek a szemeim, de aztán hamar visszaállnak alapállásba.*
- Ugyanabba amibe te*Válaszolok egy angyali mosollyal. Úgy tűnik még a Prefijelvénnyel sem vagyok feltűnő jelenség, hiszen akkor emlékezne rám Nick. Igaz most sincsen rajtam a kis kitűző, de azért délelőtt mindig rajtam van, meg délután és este is, ha járőrözöm. Én többször is láttam a srácot, nem értem hogy nem emlékezhet rám. Ez kicsit talán sértő is számomra, elvégre csak négy Prefektus van az Eridonban és abból én vagyok az egyik, ráadásul a hajam is elég szőke és göndör, de hát úgy tűnik így is elveszem a tömegben.*
- Eléggé az vagyok, bár nem nagyon van kivel kiélni magam. A herceg egyelőre még várat magára*Van most egy kapcsolatom kialakulóban, vagy valami olyasmi, de még nem igazán tudom mi lesz belőle. Tetszem Chucknak, ez egészen biztos, ő is szimpatikus nekem, de eléggé furcsa páros lennénk, legalábbis ránézésre. Persze szerelemben sohasem érdekelt mások véleménye, de ez még nem szerelem. Szóval valami alakulgat, de még én sem tudom mi lesz, ezért is nem terjesztem az igét.*
- Volt már rá példa*Megvonom a vállam, majd mosolyogva elveszem a hangszert. Nem túl nehéz, a húrjai egész finomak. Jól kidolgozottnak tűnik. Tetszik. Miután eljátszom a dalt boci szemekkel pislogok Nickre.*
- Őszintén szólva te vagy az első, köszönöm szépen*Már megint egy újabb meglepetés. Nagyon örülök, hogy ezt mondja, tényleg. Itt még senki nem dicsért meg ennyire.*
- És a tudást keresem itt, mert nem vagyok benne biztos, hogy meg tudnék élni a hangomból, bár ki tudja*Félre húzom a számat, de persze ezt is mosolyogva. Most jó kedvem van, nagyon is.*
- Azon lepődtem volna meg, ha ismernéd. Saját szám és a szüleimen kívül még nem hallotta senki, legalábbis öt perccel ezelőttig. Te írsz dalokat?*Majdnem mindenki szokott írni dalokat, aki hangszeren játszik, maximum nem vallják be, mert félnek a csalódottságtól. Kíváncsi vagyok Nick mit válaszol. Még beszélgetünk kicsit, majd mindenki megy a saját útjára...*
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. november 12. 18:37
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. október 14. 21:04 Ugrás a poszthoz

~ Chuck ~
Szept. 20.


*Már alig vártam, hogy végre leszállhassak a vonatról. Milyen lassan megy az idő, ha nagyon vársz valamire, vagy éppen valakire. A szó szoros értelmében nem én vártam Chuckra, hanem a srác várt rám, hiszen ő már itt volt amikor megérkeztem. Viszont, ha picit elvonatkoztatunk, akkor én is vártam rá.*
- Ennek igazán örülök, legalább nem untad el magad*Mondom egy angyali mosollyal.*
- Persze*Szólalok meg ismét kedves hangomon, majd mivel a srác a bőröndömért nyúl, átadom neki a fogóját.*
- Köszönöm*Csak ennyit mondok, s elindulok vele a tömegben. Itt is sok az ember, de ugye már megszoktam, hiszen Londonban is mindig nagyon sokan vannak az utcákon. Igaz jobban szeretem azokat a helyeket, ahol kevesebben vannak, mert gyorsabb a séta, de most tulajdonképpen nem sietünk sehova.*
- Szuper! Régen voltam már otthon nagyon, hiányzott már és szerencsére a haverjaimmal is tudtam találkozni. Voltunk egy jó buliba is, bár mondjuk inkább beszélgettünk, mint táncoltunk, de nagyon jól éreztem magam*Mesélem el röviden az otthoni élményeket. Közben megérkezik a villamos is, s én felszállok rá. A gitáromat inkább a kezembe veszem, nehogy leüssek valakit, mert itt sincsenek túlzottan kevesen.*
~Jellemző~*Mindig azon a járművön vannak sokan, amin én akarok közlekedni. Szeretem az embereket, tényleg, de vannak olyan figyelmetlenek, hogy majd fellöknek, hogy fel vagy leszállhassanak, vagy éppen ülőhelyekért harcolnak. Borzalmasak. Én inkább állok, de fel nem lökök senkit, az biztos. Amikor Chuck elindul az ajtó felé, én is utána lépkedem. Gondolom nemsokára leszállunk. Aztán jelez is nekem, hogy készüljek, mire én ismét felveszem a gitártokot a hátamra. Olyan jó minden, én csak mosolygok és nézelődöm, de a leszállás után egy elég fura mondat hagyja el a fiú száját.*
- Jó*Csak ennyit tudok kinyögni. Még sohasem kerültem bajba. Nem akartak kirabolni, sem bántani, se semmi. Meghökkent a dolog, hogy az a három alak lehet ilyesmire készül. Egyelőre semmi gyanúsat nem csináltak, csak leszálltak ott, ahol mi. Remélem nem is lesz semmi probléma. Összetalálkozik Chuckkal a tekintetem, ahogy sétálunk az utcán, s ő láthat valamit a tekintetemben, valamit amit eddig még nem láthatott. A félelmet. Igen, félek. Nem vagyok még olyan régen itt és máris olyan dolgot tapasztalok, amit eddig még nem.*
~Csak ne legyen semmi.~*Kissé szorongva lépkedem. Tudom, hogy a fiú meg tud védeni, ha kell, de én akkor sem szeretem a balhét. Még a suliban sem párbajoztam soha, fel sem vettem a Sötét Varázslatok Kivédését, mert senkit sem tudnék bántani szándékosan.*
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. október 16. 21:14 Ugrás a poszthoz

~ Chuck, a megmentő ~


*Szeretek utazni, de be kell vallanom, hogy a varázslók jóval kényelmesebb járműveken utaznak, bár a tértágító bűbáj igen nagy segítség. Nyilvánvaló, hogy a mugliknak nincsenek efféle bűbájaik, maximum több járatot indítanak, de én úgy tudom, hogy nap közben Budapesten szinte minden tömegközlekedési jármű dugig van. Teljesen mindegy, hogy metró, villamos, busz... mindenki siet valahová és mindenkinek nagyon fontos dolga van. Nem szép dolog az előítélet, de én így jöttem ide, kissé ítélkezve felettük. Viszont azt álmomban sem gondoltam volna, hogy rögtön "bajba" kerülök, de ne szaladjunk ennyire előre. Miután leszálltunk a villamosról, Chuck finoman figyelmeztet arra, hogy lehet meg fognak úgymond támadni minket. Egyből meglátszik a félelem a tekintetemen. Igazából bízok a fiúban, szóval nem attól félek, hogy bajom lesz, hanem csak szimplán rettegek az ilyen helyzetektől, annak ellenére hogy még sohasem kerültem ilyesféle szituációba.*
~Kérlek...~*Már nem is tudok másra figyelni, csak a hátunk mögötti emberek lépteire. Szörnyű érzés. Már most utálom.*
- Elhiszem, de*Már nem volt időm befejezni a mondatomat, mert Chucknak elhagyta a száját egy újabb szó. Egy szó, ami ebben a helyzetben még jobban megrémített. Nem akartam futni, egy pillanatra átfordult az agyamon, hogy maradok, de hamar rájöttem, hogy úgyse tudnék semmit csinálni, így olyan 10 méternyire szaladtam tőlük. Innen is tökélesen látom azt, amit soha nem szerettem volna látni. A srác verekszik, pontosabban csak ver, de ezt is csak a ringben szerettem volna látni. Na tessék, megismerkedem valakivel, aki boxol és szinte máris "bemutatja" nekem a tudását. Tudni tud, az biztos, de én akkor is félek. Ez valamiféle fóbia lehet nálam, ugyanis egyre nehezebben veszem a levegőt, ahogy nézem a verekedést. A lábam a földbe gyökerezett, s még a fejemet sem tudom elfordítani, nemhogy a tekintetemet. Apró, kis levegőket veszek, s szinte egyből kis is fújom, nem jut túl sok oxigén a fejembe, így szédülni is kezdek, ám a fesztiválon vége, s Chuck elindul felém.*
- Nem is tudod mennyire örülök*Visszaölelek a srácnak, sőt még egy puszit is lenyomok neki. Most már minden rendben van, neki sincs semmi baja és nekem se, így hát fojtatjuk utunkat hozzájuk.*
- Nem tehetek róla, nem szeretem az ilyen helyzeteket, pontosabban még sose kerültem ilyen szituációba...*Jelentem ki egyszerűen. Remélem nem vette észre az előbb velem történteket, mert nem szeretem, ha valaki gyengének lát. Nem kell sokat sétálnunk, megérkezünk az otthonához. Lerakja a cuccokat és becsenget.*
- Ugye szóltál, hogy jövök?*A fiúk néha hajlamosak elsumákolni az ilyesmit, aztán a szülők meglepve nyitnak ajtót. Erről jut eszembe, hogy nem is tudok semmit a szüleiről, na sebaj, nemsokára elvileg meg is ismerem őket, feltéve ha itthon vannak.*
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. október 21. 13:29 Ugrás a poszthoz

~ Chuck ~


- Rendben*Még biccentek is mellé, hogy megerősítsem ezzel azt, hogy nem fogok szólni egy árva kukkot sem a szüleinek erről a "kis" bunyóról. Ekkor eszembe jut, hogy nem is tudok semmit a szüleiről. Sokat gondolkoztam már rajta, hogy vajon milyenek lehetnek, hogy fognak fogadni, hol laknak, hogy néznek ki, stb., de sose jutottam semmire. Nemsokára minden kiderül, hiszen már a kapujukban ácsorgunk és arra várunk, hogy kijöjjön valaki.*
- Értem*Ezek szerint ez náluk is így megy. Én is így szoktam, kijelentem, hogy megyek valahova, illetve, hogy jön hozzánk valaki. Nem szólnak semmit a szüleim, megbíznak bennem. Tudják, hogy nem csinálok hülyeséget, hogy megválogatom a barátaimat. Nem is csalódtak még bennem soha. Jól neveltek és ennek megvannak az előnyei. Valaki kilép az ajtón, valaki akit ismerek, de mégsem ismerek.*
~Te jó ég!~*Kicsit kikerekednek a szemeim, amikor leesik, hogy Brian az ő apukája.*
~Ez Brian Welch!~*Arcomra széles mosoly húzódik amikor is Chuck bemutat az apjának. A KoRn basszusgitárosa itt áll mellettem. Ha Eric itt lenne, már összeesett volna. Teljesen odavan érte a srác, ha én ezt elmesélem neki, lehet el sem hiszi.*
- Jó Napot*Kicsit biccentek is a köszönés mellé. Ezt nem hiszem el Az én szüleim sem hátköznapiak, sőt édesanyám elismert zongorista és énekes, Magyarországon és Angliában is, de nem világhírű gitáros egyik sem...*Köszönés után én is elindulok be a házba, ahol megtudom, hogy anyukája nemsokára befut és hogy próbájuk lesz a bandával.*
- Igazából annyira nem, de azért szívesen harapnék valamit*Mondom izgatottan, majd elindulok Chuckkal a konyhába. Amikor az apukája nem figyel, halkan odasúgom a fiúnak.*
- Nem is mondtad, hogy apud a híres Brian Welch*Na nem mintha akkor jobban szerettem volna Chuckot, elvégre soha nem mentem a hírnévre, de akkor is, egy ilyen dolgot eltitkolni, bár én sem terjesztem, hogy ki az anyám...*
- Bár lehet én se mondtam volna*Én sem szeretem a hírnév vadászokat, azért szeressenek aki én vagyok, ne azért akik a szüleim. Viszont most már az anyukáját is tudom, hogy hogy néz ki, elvégre láttam már pár újságcikkben őket. Csak azt nem értem, hogy Chuckot miért nem láttam bennük sosem, bár rólam se közöltek az újságok már legalább 5 éve képet, mert nem egyeztem bele. Jobb így.*
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. november 2. 12:40 Ugrás a poszthoz

~ Chuck ~


*Brian, Chuck apukája gyorsan fel is szívódik, minden bizonnyal nem szeretne zavarni. Őszintén szólva én örültem volna neki, ha kicsit beszélget velünk, elvégre nem minden nap találkozik az ember lánya ilyen híres zenésszel, mint ő. Helyet foglalok a konyha asztalnál, Chuck közben kinyitja a hűtőjük ajtaját, szívesen segítenék neki a kajakészítésben, már éppen fel is ajánlanám, hogy ketten dobjunk össze valamit, amikor is kinyílik az ajtó.*
- Jó Napot!*Köszöntöm mosolyogva Chuck anyukáját - miután a fiú bemutat neki- aki pizzával a kezében érkezik meg. A fiú máris rak elém egy tányért, meg a szükséges evőeszközöket, úgyhogy veszek is egy szelet pizzát.*
- Köszi. Jó étvágyat!*Mosolygok rá, majd bekapom az első falatot. Igazán finom és még meleg is. Igaz nekem még nem volt olyan, hogy egy pizzát rossznak találjak, ez az egyik kedvenc kajám.*
~Nem nagy szám?!~*Lehet, hogy ő már megszokta a dolgot, de szerintem majdnem minden tini odaadná a fél karját azért, hogy ilyen apja legyen.*
- Persze, hogy ismerem. Azért Angliában szerintem az emberek 90%-a ismeri őket, és a nagy részük szereti is a zenéjüket, ahogyan én is*Nem értem mi ezen a meglepő, mindenféle igényes zenét meghallgatok, néha még az igénytelenek közül is van ami megtetszik, bár az azért annyira nem jellemző rám.*
- Hát, az én szüleim...*Picit gondolkozok rajta, hogy elmondjam-e mi a helyzet velük, na nem mintha szégyellném őket, szó sincs róla, csak hát ezek után úgy érzem magam mintha egy kis pióca lennék, aki ráakaszkodik híres emberek rokonaira.*
- Szóval édesanyám Deák Eszter zongorista, énekes, Angliában egész ismert. Édesapám Leavey Steven, minisztériumi dolgozó*Nem hinném, hogy akármelyiket is ismernék, de ki tudja, attól függ mennyire szoktak "külföldi" zenét hallgatni. Egyébként anya angol és magyar számokat is ír, illetve játszik, elvégre kint is sok magyar varázsló van. Miután elmeséltem az én családi hátteremet megérkeznek a zenekar tagjai. Még jó, hogy befejeztem a nyammogást a pizzával.*
- Sziasztok!*Mindkettővel kezet fogok és adok nekik két-két puszit, nálunk így megy a bemutatkozás.*
- Már alig vártam, hogy megismerhesselek titeket*Mosolyogva figyelem a három tagot. Remélem szimpatikus leszek nekik. Aztán lassan elindulunk a pincébe, ami minden bizonnyal a próbaterem helyszíne. Ők szépen felmennek a színpadra én pedig helyet foglalok egy fotelben, nem túl távol tőlük, csak hogy mindent halljak. Egy kis megbeszélés, s kezdődik is a próba. Egy egész jó számot kezdenek el játszani, legalább ráhangolódok az esti koncertre. Egyelőre ülve figyelem őket, de ha így folytatják lehet hamarosan valamelyik asztalon, vagy széken fogok ugrálni. Figyelek a zenére, de közben már azon jár az agyam, hogy mit is vehetnék fel a koncertre, elvégre még sohasem volt ilyen eseményen, szóval nem igazán tudom mibe mehetnék, ami nekem is tetszik, de nem is fogok kitűnni a sorból. Amikor vége van a számnak tapsolok egy sort.*
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. november 2. 12:41
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. november 26. 10:15 Ugrás a poszthoz

- Hát nem éppen ebben a világban mozog*Jegyzem meg egy bájos mosollyal, amikor is befutnak a többiek. Téma lezárva, szüleink bemutatásán túl vagyunk, igaz én részemről még nem személyesen, de ugye mindennek eljön a maga ideje. Szóval a lényeg, hogy megjött a másik két bandatag, úgyhogy húzhatunk le próbálni. Mármint ők zenélnek, én meg majd elücsörgök valahol. Az első szám egész jó, lehet nem teljesen az én világom, de hát ha már eljöttem, akkor nem fogok egy sarokban ücsörögni egész este, úgyhogy inkább hangolódok az ilyesfajta életérzésre. Az első zeneszámoknál még csak úgy lightosan dőlök erre-arra, néha tapsolok és sikítok, aztán azon kapom magam, hogy a cipőmet levéve a széken ugrálva üvöltöm a refréneket - mert ugye azokat többször éneklik -. Szerintem ki sem nézték volna belőlem, hiszen ebben a ruhában és ezzel az adottságokkal inkább angyalkának tűnök. Persze tudok én bulizni, ha van rá lehetőségem, de még mennyire tudok, ezért észre sem veszem, hogy milyen sok zene lemegy, az időt meg pláne nem nézem, viszont egyszer vége szakad a próbának és egységesen kimelegedve pislogunk egymásra. Aztán elhagyjuk a próbatermet.*
- Úgy tűnt, hogy csalódtam?*Kérdem vigyorogva.*
- Gratulálok srácok, szerintem ez nagyon király volt*Körülbelül ez az első kerek mondat, amit Gábornak és Laurának mondok.*
- Kiülhetünk, de nekem lenne egy olyan kérdésem, hogy mennyi idő van még koncertig, ugyanis szeretnék majd átöltözni előtte*Ami nekem normális esetben minimum egy óra sminkkeléssel együtt. Most meg még azt sem tudom mit veszek föl, de mire odajutok egész biztosan eldöntöm.*
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. december 12. 12:11 Ugrás a poszthoz

*Már éppen kezd összemelegedni a kis csapatunk, amikor is egyszer csak eszembe jut, hogy még azt sem tudom mikor kezdődik a koncert. Már pedig ez igen fontos tényező számomra, hiszen nem szeretném összecsapni az előkészületeket. Amikor megtudom, hogy pontosan másfél órám van, enyhe rémület fut át rajtam és ez az arcomon is meglátszik. Ám mivel nem szeretnék cicababának tűnni, így próbálom leplezni a meglepődöttségem. Kiérve a teraszra helyet foglalok a hintaágyon. Chuck természetesen mellém kerül, én pedig mosolyogva pislogok rájuk. Mivel Gáborék találkoztak régebben a sráccal, így hagyom had beszélgessenek.*
~Lassan el kellene indulnom átöltözni~*Már éppen felállnék az ülőalkalmatosságról, amikor is Laura egy igen érdekes, ám annál kínosabb kérdést tesz fel számunkra. Arcom a bíbor színében kezd el pompázni, és amikor Chuck is nekem szegezi azt a bizonyos kérdést, zavartan mosolyogva pislogok rá.*
- Szerintem egy próbát megér*Jelentem ki egy széles mosollyal. Nem akartam túl lazának tűnni, de azt sem akartam, hogy továbbra is zavarban legyek, így ezzel a könnyű kis mondattal végül is "elintéztem a dolgot." Csókot viszont egyelőre még nem szeretnék, így csak finoman átölelem Chuckot, majd egy puszit nyomok a szájára.*
- Nem szeretnék ünneprontó lenni, de nekem sok idő kell az elkészüléshez. Merre induljak?*Kérdezem végül, miközben felállok a hintáról. Ha Chuck elkísér úgy is jó, de ha csak elmagyarázza úgy is. Becsukva magam mögött az ajtót a cuccaimhoz rohanok és előszedem a megfelelő kellékeket, majd elkezdek készülődni. Kicsit több, mint egy óra múlva sétálok végül vissza a teraszra, reményeim szerint lesz ott más is. Persze az is lehet, hogy már öltöznek és akkor nem találkozom senkivel.*


Smink, ruha, cipő
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2013. január 4. 18:39 Ugrás a poszthoz

*Már jártam jó párszor ezen a folyosón, de valahogy soha nem ütötte meg orromat ez a finom bor illat. Igaz mindig csak átrohantam rajta és soha nem figyeltem sem az illatokra sem a képekre. Most viszont végre úgy sétálok a kastély falai között, hogy sehova nem rohanok. Régen volt már ilyen, mindig volt valami dolgom. Prefektusi teendők, vagy éppen kviddics edzés, vagy valami fantasztikus házi dolgozat valamelyik tantárgyból. Mondanom dem kell, hogy kicsit túlhajszoltam magam mostanában és hát kezdtek kimerülni a tartalékaim is. Pont ezért tett jót ez a kis karácsonyi pihenés a szervezetemnek. Régen éreztem magam ilyen kipihentnek és minden bizonnyal sokára is fogom. Nemsokára egy újabb meccs elé néz a csapatunk, aminek én valahogy most nem tudok örülni. El vagyok keseredve a múltkoriak miatt. Alig van pontunk és úgy érzem, hogy egyáltalán nem tehetünk róla. Az első meccsen egyszerűen senki nem kapta el a cikeszt, a második meg a hóvihar miatt kivitelezhetetlen lett. Borzalmas, még soha nem álltunk ilyen rosszul amióta itt vagyok a suliban. Ilyen gondolatok cikáznak a fejemben, miközben leülök az egyik padra, egy romantikusan vacsorázó páros alá.


Öltözék
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2013. január 6. 16:19 Ugrás a poszthoz

*Tulajdonképpen saját kedvemet rontom el már megint a mindent túlbonyolítóan gondolkodó fejecskémmel. Tudom, hogy ez csak egy játék és nekem tulajdonképpen tényleg csak az, de például Caius lehet ezen a pályán menne tovább és hát tök szuper lenne, ha beírhatná, hogy az utolsó évében a győztes csapat tagja volt a suli háziversenyében és egészen biztos vagyok benne, hogy más is van akinek fontos a Főnixek közül az első hely. Mivel kissé el vagyok merülve a gondolataimban így észre sem veszem a hozzám közelítő leányzót, csak amikor már rám köszön. Kék szemeimet rávezetem és bájos mosoly kíséretében üdvözlöm őt.*
- Szia! Jajj nem, dehogy, csak kicsit elgondolkoztam*Először az arcára téved pillantásom, majd mivel leült mellém így az öltözékét is megnézem. Kicsit kikerekednek a pupilláim amikor meglátom a kabátját. Mindig is ilyet szerettem volna, de valamiért sohasem volt ott ahol kerestem. Rögtön rá is kérdezek honnan van neki.*
- Hol vetted a kabátod? Nagyon tetszik! Volt türkizkékben vagy fehérben?*Kérdem csillogó tekintettel. Na most szépen kijött belőlem a ruhamániás énem. Nem tehetek róla, imádok öltözködni, imádom a csizmákat, a sminket, a ruhákat! Nem követem teljes mértékben a divatot, csak azt veszem meg és fel is, amit tetszik.*
- Upsz, elnézést, még be sem mutatkoztam. Loise vagyok*Mondjuk az is lehet, hogy már ismer, elvégre Prefektus is vagyok, meg kviddicsezem is és hát így könnyebb megjegyezni. Őszintén szólva nekem is ismerős az arca, de a nevét meg nem mondanám így ránézésre.*
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2013. január 8. 20:12 Ugrás a poszthoz

*Fogalmam sincs mi lesz ebből a kapcsolatból és azt sem tudom meddig leszünk együtt, de úgy gondoltam, hogy megér egy misét a dolog. Nem mondanám, hogy szerelmes vagyok, de nagyon szimpatikus nekem Chuck. Hiába ilyen "kemény zenész", szerintem irtó cukin tud viselkedni, legalábbis velem mindenképpen. Az, hogy bokszol az annyira nem tetszik, de elfogadom.*
- Természetesen*Mondom egy aranyos mosollyal, amikor is felajánlja nekem a fürdőt öltöző gyanánt. Ott mindig van tükör és jól ki is van világítva, így a sminkelés sem fog gondot okozni.*
- Örülök, hogy itt lehetek*Kicsit elpirulok amikor kimondom ezeket a szavakat, de aztán az ölelés mindent felold.*
- Ne aggódj, nem lépek le*Rékacsintok Chukra, majd belépek a fürdőbe és becsukom magam mögött az ajtót. Miután átöltöztem megkeresem a skacokat.*
- De örülök, hogy tetszik! Aggódtam kicsit, hogy sok lesz...*Mondom vigyorogva. Igazából már körülbelül egy hete azon agyalok mit is vegyek fel, de végül is ennél az összeállításnál maradtam. Úgy tűnik jól tettem, szerencsére mindenkinek tetszik.*
- Szuper*Azzal hamarosan el is indulunk a koncert helyszínére, ott töltjük el az este nagy részét. Én a közönség első soraiban valahol szélen, hogy ne tapossanak le a többiek pedig a színpadon. A koncert nagyon jól sikerül, rengetegen vannak és óriási a hangulat. Teljesen átélem ezt a feelinget. A koncert után beülünk backstagebe, ahol elhülyülünk velük. Mindenki jól érzi magát egészen reggelig, amikor is feloszlik a mi kis négyesünk és mindenki megy aludni. Én másnap vonatra ülök és hazamegyek.*
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2013. január 8. 20:12
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2013. április 16. 20:49 Ugrás a poszthoz

~ Drágaszáág ~

*Hogy milyen nap van ma? Hát, elég különleges a számomra, az egészen biztos. Már hetek óta készülök rá, próbálgatom a ruháimat, járom az üzleteket... sőt, amikor otthon voltam szüneten akkor is vásárolgatni mentem, csak hogy megleljem a megfelelő ruhát, cipőt, kiegészítőt és ami a legfontosabb... a megfelelő ajándékot. Kinek? Hát persze, hogy Chucknak. Neki közeledett olyan nagyon vészesen a születésnapja és hiába gondolkoztam a megfelelő ajándékon egyszerűen nem találtam semmi jót. Pénze van, megvehet mindent amire szüksége van, ami ebben az esetben nem túl jó, hiszen így nehéz venni neki valamit. Aztán végül is arra jutottam, hogy a szándék a fontos... persze azért reménykedem benne, hogy tetszeni fog neki amit kap tőlem. Reggel viszonylag korán keltem, hogy minden kis apró részletet kidolgozzak mire a találkozásra kerül a sor. Miután elkészültem a szépítkezéssel felvettem a hátizsákomat és a kosaramat, amibe már tegnap bepakoltam a cuccokat egy kosárba és egy hátizsákba, majd elindultam az úti célom felé. Akik láttak útközben, azok számára bizonyára kiderült, hogy tervezek valamit, de szerencsére Chuckkal nem találkoztam. Siettem. Még el kellett mennem a cukrászdába, hiszen torta nélkül semmit se ér egy szülinap. Természetesen már előre megrendeltem, hiszen nem akartam a véletlenre bízni.*
~Remélem el jön.~*Nem tudom, hogy bízhatok abban, hogy valaki eljön egy találkozóra úgy, hogy el sem hívtam, de valahogy majdnem biztos vagyok benne, hogy itt lesz, elvégre itt szoktunk találkozni amikor ráérünk. Persze ha nem ér ide küldök neki egy baglyot, hogy itt várom, de akkor nem lesz igazi a meglepi. A játszótérre érve azonnal megcélzom az egyik babaházat, naná, hogy a kéket. Abban fogunk bulizni... a gyerekek oviba vannak, így nem zavar meg minket senki. Felbiggyesztek pár lufit, meg egy-két lampiont, majd kirakom középre a csokoládétortát, aminek egy frankó gitár dísz van a tetején. Fekete, piros-sárga lángdísszel, fincsi marcipánból. A torta mellé helyezem a becsomagolt ajándékot, majd a kicsike ház ablakához ülök és várok. A hely egész kényelmes, hiszen tele van kispárnákkal, amiket én hoztam. A kis asztalka amin az ajándékok vannak amúgy is bent volt. Jó lesz ez... már csak neki kell ideérni. Nem várok túl sokat, körülbelül egy órát. Amint megpillantom a fiút elhúzom a fejem az ablakból. Nem akarom, hogy meglásson. Amikor újra kinézek, persze csak óvatosan, akkor már egy padon ül, háttal nekem. Nem tűnik valami jó kedvűnek, de majd én felvidítom. Óvatosan kimászok a házikóból, majd halk léptekkel elindulok felé. Amikor odaérek a kezeimet a szemeire helyezem, hátulról.*
- Na ki vagyok?*Kérdem kuncogva.*

Ruha:http://www.polyvore.com/cgi/set?id=79146383
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2013. április 22. 20:46
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2013. április 22. 20:47 Ugrás a poszthoz

~ Szülinapos ~

*Hát nem egészen erre számítottam az egészen biztos. Sohasem gondoltam volna, hogy egy srác csak úgy átemel a pad egyik oldaláról a másikra. Ez olyan romantikus, el is pirultam tetőtől talpig.*
- Te is nagyon hiányoztál nekem*Szólalok meg bájos mosollyal, de alig tudom befejezni a mondandómat ajkaink máris összeérnek. Természetesen viszonozom a csókot.*
- Én is szeretlek*Nyomok is egy nagy cuppanóst az arcára, majd a fejemet a vállára hajtom, de persze csak a szélére, hogy bármikor meg tudjon csókolni amikor kedve van, hiszen nekem is nagyon jól esnek a csókok. Szeretem őt és ez jó érzés. Végre valaki elfogad olyannak amilyen vagyok és ezt nem felejti el az orrom alá dörgölni. Nagyon jól esik a kedvessége és a bókjai, annyira édes. Sosem hittem volna, hogy találhatok ilyen lovagot, csak nehogy ő is kidobjon... ezt a gondolatot gyorsan el is hessegetem, ez most nem fontos.*
- Igazából téged vártalak. Tudom, nem szóltam, de úgy voltam vele, hogy majd később szólok, de igazából reménykedtem benne, hogy így is megtalálsz, hogy nem szólok*Na ez így elég kuszának tűnhet, de tényleg így volt. Nem szóltam neki, mégis reménykedtem hogy eljön ide. Így kimondva elég butaságnak tűnik, de itt van és ez a lényeg.*
- Köszönöm szépen*Újabb óriási puszi, majd a következő kérdésnél egy pillanatig elgondolkozom azon, hogy mit is válaszoljak, de aztán végül is jobbnak látom, hogyha a lényegre térek, úgyhogy lassan felállok Chuck öléből, majd jobb kezemmel megfogom a bal kezét és finoman elkezdem felhúzni.*
- Tulajdonképpen van, gyere, mutatok valamit*Kicsit szomorú arckifejezésre próbálok átváltani, mintha valami rosszat akarnék mutatni, majd lassan odalépdelek vele a házikóhoz amiből az előbb kimásztam és picit lehúzva a fejem belépek rajta.*
- Bújj be!*Még mindig nem engedem el a kezét, hogyha esetleg nem szeretne bejönni, akkor majd behúzom valahogy. Mindegy hogyan, csak bent legyen. Kívülről lehet picinek tűnik a házikó, de belülről egész tágas. Ha belépett ismét ráül az arcomra az óriási mosoly.*
- Boldog Szülinapooot!*Közben persze átkarolom és most először én kezdeményezem a csókot. Persze mindegy ki kezdi, csak legyen folytatás. A torta tetején már ég a gyertya, szerencsére varázsgyertya nem csöpög a viasz belőle a tortára, viszont el lehet fújni ugyanúgy, mint a sima gyertyákat.*
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2013. április 24. 20:17 Ugrás a poszthoz

~ Drágaszáág ~

*Annyira jó, hogy végre ismét Chuckkal lehetek. Annyira szeretem és olyan jó vele. Annyira kedves, aranyos, figyelmes és közben egy kemény srác, aki boxol és egy zenekar tagja. Igazi álompasi, csak az a legnagyobb baj ebben az egészben, hogy annyira szép az egész, mint egy álom. És én félek, félek, hogy egyszer majd fel kell ébredjek és az az ébredés nagyon fog fájni... nem hiszem, hogy képes lennék újra túlélni egy szakítást. Ilyesmi gondolatok cikáznak a fejemben, amikor is a csinos kis babaház felé lépkedünk kézen fogva. Ám amikor bebújok a kis helységbe minden gondolatom visszaterelődik a jelenre, ami most annyira szép.*
- Majd meglátod*Mondom sejtelmes hangon és kíváncsian várom a reakcióját a belépés után. Szerencsére a várt reakciót látom rajta. Örül és meglepett és ez most engem is boldogsággal tölt el. Újabb csók következik és egymás ölelése. Imádom az illatát és azt amikor ilyen közel van hozzám, ezért nem is ellenzem az újabb ölelkezés és csókcsatát. Fantasztikusan csókol. Igaz, még csak két fiúval csókolóztam életemben, de ő viszi a prímet. Igaz, Caiushoz még mindig fűznek gyengéd szálak, de neki azt hiszem már sohasem tudnék megbocsájtani és egyébként is megbeszéltük a múltkor, hogy többek vagyunk, mint barátok, de nem működne köztünk egy párkapcsolat. Én még mindig nem értem miért, de elfogadtam a fiú döntését és próbáltam továbblépni. Ez azt hiszem sikerült is, legalábbis jelen pillanatban úgy néz ki.*
- Nagyon szívesen, én is nagyon szeretlek*Szólalok meg fülig érő mosollyal, majd ismét újabb csókot lehelek Chuck ajkaira.*
- Kívánj valamit*Húzom oda a tortához, ami eddig sem volt messze tőlünk, de másfél méteres távolságból nehezebb elfújni a gyertyát. Persze nem lehetetlen, de így mégis jobb. A torta egyébként csokoládékrémes, csokis tésztájú, étcsokoládéval leöntve. Remélem szereti. Egyébként hoztam egy üveg pezsgőt is. Tudom, nem lehet inni hivatalosan, de egy üveg pezsgő kettőnknek nem olyan sok és hát valamivel le kell öblíteni az édességet.*
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2013. április 24. 20:18
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2013. október 14. 13:40 Ugrás a poszthoz

~ Caius ~

*A mai napom eddig egészen jól alakult, bár azt meg kell jegyeznem, hogy totál feleslegesen keltem fel reggel olyan korán, mert az Átváltoztatástan tanterem ajtajára ki volt biggyesztve egy tábla, miszerint a mai óra elmarad... ennek természetesen a legtöbb diák örült, de én meg annak örültem volna, ha inkább előző nap szólnak, hogy nem lesz óra. Mindegy, nézzük a jó oldalát. Halál nyugodtan meg tudtam reggelizni, sőt még a kastélyban is elindultam egy sétára, hiszen jó prefektusként nem árt néha egy kis járőrözés. Az ablakokon csak úgy dőlt be a napfény, ami végül is kicsalogatott a szabad levegőre.*
~Miért nem jön egy újabb nyár?~*Mostanában sokszor megfordul a fejemben ez a költői kérdés, amire persze sohasem kapok választ. Persze, szeretem a telet, de valahogy ezt az átmeneti időt annyira nem, meg nekem elég lenne ha két hétig lenne hó meg nulla fok az év többi szakaszában meg 25° és akkor már ki is vagyunk egyezve. Persze az időjárással nem lehet csak úgy egyezkedni, szóval marad ez a négy évszakos év.*
~Úgy látom valaki mocorog ott~*Máris a kviddicspálya felé veszem az irányt. A szívem kissé összeszorul amikor éppen arra tartok. Hogy miért? Mert még mindig nem tudom eldönteni, hogy mi legyen ezzel a sporttal kapcsolatban. Szeretem ezt a játékot, de sajnos valahogy nem mindig nyújt élvezetet és annak ellenére, hogy már pár szezont végig nyomtam nem tartom ügyesnek magam. A lényeg az, hogy nem tudom eldönteni, hogy folytassam vagy inkább hagyjam abba. A pálya felé lépkedve egyre biztosabb vagyok abban, hogy ismerem az illetőt, aki ott van.*
~Csak a szemem játszik megint?!~*Igen, mostanság előfordult egy párszor, hogy a régi ismerősöket véltem felfedezni akár vad idegenekben, de valahogy soha nem volt szerencsém. Minden bizonyára azért van, mert sokszor érzem egyedül magam és mert ritkán találkozgatok olyanokkal akiket évek óta ismerek.*
~Nahát, Caius!~*Megjelenik a szokásos széles mosoly az arcomon, ami már-már vigyor. Imádom a srácot és ezer éve nem beszélgettünk, úgyhogy most ha repülnöm is kell mellette, akkor is beszélgetni fogunk, vagy legalább gyakorolni, ha mást nem is. A folyosókon sokszor összefutunk, de mindig csak pár percünk vagy egymásra, mert hol ő siet, hol én, hol mind a ketten. Ő még úgy tűnik nem vett észre, hiszen egyrészt háttal van, másrészt éppen bemelegít.*
~Még mindig jó a segge.~*Már nem vagyok tőle nagyon messze amikor is elkezd futni és persze az ellenkező irányba.*
~Akkor lepjük meg.~*Elkezdek utána futni, szerencsére nem kihajtani akarja magát, úgyhogy nem kerül olyan óriási erőfeszítésbe, hogy beérjem.*
- Sziaaa!*Köszönök rá vigyorogva.*

Szerelés: http://www.polyvore.com/loise4/set?id=46072176
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2013. október 14. 21:20
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2013. október 14. 21:32 Ugrás a poszthoz

~ Caius ~


*Nem kellett sokat futnom a srác után, ami így belegondolva elég cikinek tűnhet külső szemmel, de én ebbe bele sem gondoltam. Pillanatnyi ember vagyok és azt csinálom amihez kedvem van, legalábbis legtöbbször. Emellett persze eleget teszek a kötelességeimnek. A puszikat természetesen viszonozom, természetesen hármat. Kicsit ragad az arca, de ez engem egyáltalán nem zavar, hiszen nincsen az arcomon sem alapozó, se pirosító, mert alapból picit pirosas szokott lenni és mert agyonra sminkelni nem szoktam magam. Egy kis szín a szemhéjra, egy kis festék a pillákra, enyhe szájfény és esetleg szemcerka, ez jellemzi az általános sminkemet. Most csak a szempilláim vannak kifestve feketével és a tövükbe türkiz színű szemhéjtus húzódik végig, ami megy felsőm színéhez.*
~Remélem nem zavarom nagyon.~*Igen, átfut a fejemen a gondolat miszerint zavarok, ezért picit meg is könnyebbülök miután helyet foglal.*
- Csak megláttalak, de igazából nem szeretnélek feltartani, szóval nyugodtan gyakorolhatsz, majd én leszek a közönség*Szólalok meg ismét bájosan, de azért helyet foglalok mellette. Nem túl közel, de nem is távol, hogy már a messziről érkező is megláthatja, hogy barátok vagyunk.*
- Hogy vagy?*Azért ezt csak megkérdezem tőle, ha már összefutottunk, elvégre erre általában nem túl hosszú a válasz, bár végül is lehet hosszú is, hiszen ebbe a kérdésbe sok minden belefér válaszul.*
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2013. november 3. 17:10 Ugrás a poszthoz

Halloween, 3. csapat

Belépve az étterembe azonnal megpillantjuk a nekünk készített asztalt. Odasétálunk és Caius felolvassa az első feladatunkat. Tekintetemmel végignézek a srácokon és az agyamat máris elkezdem megerőltetni, hogy mire hozzám ér a pergamen már csak le kelljen írnom a három mondatot. Alapból nem lenne nehéz összehozni valamit ebben a témában, de sajnos nem dughatjuk össze a fejünket és így kissé nehézkesen tudom összerakni a fejemben a mondatokat. Nem igazán tudom melyik korszakból is ragadjak ki valamit, vagy írjak valami általánosat? Hát, igyekszem valami jót összehozni, nem kéne lebőgni mint csapatkapitány. Nem értem miért engem választottak, de azért örülök a posztnak. A fiúk viszonylag gyorsan alkotnak, aminek hatására kicsit kétségbe is esek, de mire hozzám ér a papír már összeállnak a fejemben a gondolatok. Gyorsan le is írom mielőtt még elfelejteném, majd széthajtom a tekercset és felolvasom a művünket.
- A sámándobot csapkodjuk.
A fejünket kapkodjuk.
Így zenél az ősember, s remél...
 
Diatonichos, Cromatichos, Enharmonichos.
Ellobbant lángelmék puszta tudása
holmi lustaság nélkül mindent elénekelve
maguk csinálta Aoidosok.
Majd a lustább Rapsodos,
kik már csak bottal ütögették a földet.
Rapszódia, Tragédia, Komédia.
Lüktet a fülekbe, nem messze távol
az Odeionba létrejött dalverseny,
Hol meghúzódva Középkor és Gregorián között.

A romantika korában pezsdült fel igazán a zenei élet.
Sok zenekar alakult ekkor és kibontakozott a hangversenyélet.
Népies műdalok, diákdalok, de a cigányzenét fogadták be leginkább a falusi népek.

A legnagyobbak Bach, Handel, Vivaldi, Rameau, Haydn, Mozart és Chopin.
Görögöktől kaptuk a zenét, s lassan már a különféle bolygókon is ismerik.
Érzelmeket gyűjt és ad, amiket talán még nem is ismerünk.    

A mai legelterjedtebb zenei műfaj a könnyűzene, ami az 1830-as években alakult ki.
Könnyűzenei stílusok a dzsessz, rock, hiphop, punk, R&B.
Sok a stílus, nagy a választék, bírd a tempót és soha ne dőlj ki!




//Bocsi, hogy nem vártunk meg mindenkit az alkotással, de elméletileg már tegnap le kellett volna zárni ezt a feladatot, lenyakazni nem ér!  Cheesy//
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2014. február 14. 16:45 Ugrás a poszthoz

~ Erik ~

*Éppen a napi járőrözésem végzem. Sajnos ma estére csak engem osztottak be járőrözésre, ami annyiból rossz, hogy nincs társaságom. Én pedig köztudottan szeretek beszélgetni, cseverészni, illetve szeretek meghallgatni másokat. Persze egyedül is szeretek járőrözni, mert ilyenkor olyan dolgokat figyelek meg a kastélyban, amit a mindennapos rohanásban nem láthatok. A fényviszonyok ilyenkor mások és ezt is szeretem az esti sétákban. Nem is értem miért nem lehet mondjuk éjfélig a kimenőt... szerintem akkor sem járkálnának sokkal többen, hiszen akik elfáradnak azok úgyis ledőlnek, akik meg mászkálni akarnak ilyenkor, azok úgyis fognak. Ezért vagyunk ugyebár mi, hogy elkapjuk a "rosszcsontokat". Hát én még nem igazán kaptam rajta éjszakai baglyot, de azért előbb-utóbb biztosan lesz ilyesmi. Nem hiszem, hogy megbüntetnék ezért bárkit is, hiszen én sem értek egyet ezzel a dologgal, de ugye a szabály az szabály és persze az illető hozzáállásától is függ, hogy kap-e valamiféle büntetést, mert van akinek nincs kegyelem és most nem arra gondolok, hogy pofára adnék megrovást.*
~Ilyenkor olyan más minden.~*Lassan sétálok és közben nézelődök. Össze-vissza mászkálok a kastélyban és még semmiféle problémával nem találkoztam az este folyamán, de most valami furcsa fényt látok a Bibircsókos banya folyosó irányából. El is indulok abba az irányba, nem szeretném ha valami baj történne pont akkor amikor én vagyok szolgálatba küldve. Lépteimet felgyorsítom, de amennyire csak tudom lehalkítom, hogy meglephessem azt aki ott van és esetleg rosszban sántikál. Már messziről látok valami alakot a fényben, közelebbről pedig kirajzolódik, hogy az egy fiú. Már biztosan ő is észrevett, ha csak bele nem merült a nagy bámészkodásba.*
- Szép estét!*Köszönök rá egy bájos mosollyal, de közben körbenézek, hátha ő csak valami "elterelő művelet". Azért persze reménykedem a legjobbakban.*
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2014. február 14. 16:47
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2014. december 27. 18:13 Ugrás a poszthoz

~ Karácsonyi Bál ~
(Bárki felkérheti, csatlakozhat hozzá, mert sajna nem találtam senkit aki eljönne vele...)

*Egész éjszaka forgolódtam. Iszonyatosan nyugtalan vagyok, ilyenkor aludni sem tudok. Hajnali 4-kor még megnéztem az órámat az éjjeli szekrényemen, aztán amikor felébredtem már délután 2 óra volt!*
- Basszus!*Azonnal kipattantam az ágyamból és neki álltam a szokásos napi készülődésnek. Fésülködés, mosakodás, átöltözés meg ami még szükséges ahhoz, hogy emberi külsővel rendelkezzem.*
~El fogok késni!~ Folyamatosan ez járt a fejemben, bár valljuk be egyáltalán nem voltam késésben, csak hát annyi mindent kell még tennem a bál előtt. Tökéletesen akarok kinézni a nagy visszatérésem alkalmából. Sajnos jó pár hónap kimaradt a suliból családi okok miatt és bár szünet lesz én akkor is visszautaztam, hiszen a bált nem hagynám ki, ha már minden rendben van otthon. Szóval nekiálltam a lázas készülődésnek. Lementem a faluba fodrászhoz, körmöshöz, sminkeshez, ebédelni, majd visszatértem a kastélyba, hogy magamra ölthessem azt a ruhát, amit egy fárasztó nap végén sikerült beszereznem. Idén kötelező a fehér... én persze most is ki akarok lógni a sorból, úgyhogy olyan meseszép estélyit választottam amiben kék is van. Magamra öltöm tehát a ruhakölteményt, felhúzom a cipőmet, belepillantok a tükörbe és már indulok is. Idén sajnos senki nem hívott el, úgyhogy egyedül kell lemennem. Persze ez annak is betudható, hogy az utóbbi másfél évben nem voltam itt.
- Hűű*Belépve a Nagyterembe engem is elragad a hely, ami idén is meseszép. Már csak ezért is érdemes volt eljönnöm. Kipécézek  magamnak egy asztalt, ahol forró csokoládé gőzölög. Odasétálok, lenyúlok magamnak egy bögrével, majd az egyik oszlopnak támaszkodva, az édes nedűt szürcsölgetve vezetem tekintetem végig a csodás környezeten és a szebbnél-szebben felöltözött hölgyeken és urakon, hátha megpillantok valakit akihez csatlakozni tudnék.

Ünnepi öltözet
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2014. december 28. 19:12
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2014. december 28. 19:12 Ugrás a poszthoz

~ Isabella ~


*Minden olyan meseszép... fantasztikus a díszítés, a zene elandalít és az a sok csillogó szempár, káprázatos ruha, mosolygós arc újra boldogsággal tölt el. Mindig is jól éreztem itt magam, de sohasem gondoltam volna, hogy ilyen egyedül is boldog leszek, ahogyan azt sem, hogy ennyi ember között magányos.*
~Imádok itt lenni!~*Sajnos ki kellett hagynom egy kis időt a suliból és bármilyen hihetetlen is baromira hiányzott. Anya nagyon beteg volt és én nem szerettem volna magára hagyni. Szerencsére már minden rendben otthon és most itt is. Bár egyelőre nincs senki, akivel megoszthatnám a gondolataim, az érzéseim, az álmaim vagy akár csak néhány percet a napjaimból. A barátaim nagy része már végzett, vagy egyszerűen csak hazamentek szünetre, de persze olyan is akad, aki itt van a bálba, csak éppen partnerrel. Mosolygok... de mégis bánt, hogy senkim sincs. Majd lesznek új barátok, lesznek új dolgok. Remélem.*
~Segíts.~*Felpillantok az "égre". A hópelyhek tánca ismét mosolyt csal az arcomra. Imádom a telet, a havat, az ünnepeket és azt a varázslatot ami mindezt körülöleli. Igen, ez az igazi varázslat.*
- Öhm... köszönöm*Gondolatmenetemből egy picurka lány ébreszt, aki megdicséri a ruhámat. Hirtelen nem is nagyon tudok mit mondani, a köszönöm is csak úgy jön rutinból. Ismerős... de egyelőre még nem tudom hova tenni. Látom, hogy zavarba van. Végre kimondja a nevét és az én arcomra olyan széles mosoly kerül, mintha csak a bátyjával találkoznék.
- Bella*Mondom ki a nevét csillogó szemekkel, most olyan lehetek kívülről nézve, mint egy ötéves kislány aki az elveszettnek hitt játékát kapja vissza. Leteszem a kezemből a csészét.*
- Loise, bár gondolom ezt kitaláltad*Jegyzem meg egy kuncogás kíséretében, majd megölelem a lányt, persze csak ha hagyja.*
- Úgy örülök Neked!*Ti örültetek már így egy ismeretlen ismerősnek? Mert én még nem az tuti.*
- Nagyon csinos vagy! Nem is tudtam, hogy idejársz! Hogy érzed magad itt?*Szélesen mosolyogva és még mindig tágra nyílt szemekkel pislogok a kis hölgyeményre. Sokat hallottam róla régebben, fényképet is mutatott Caius valamikor, de annak már 2-3 éve... azóta nem is találkoztam vele, csak egy-két levelet váltottunk, aztán már azt sem. Nekem még mindig hiányzik, csak sajnos ezt személyesen sose volt alkalmam elmondani neki.*

Ünnepi öltözet
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2014. december 28. 19:13
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2015. szeptember 20. 13:02 Ugrás a poszthoz

~ Bálint ~

*Hogy mi hozott le a faluba ma? A szükség. Szükségem van egy nyugtató teára, szükségem van a kedvenc helyemre, szükségem van a kedvenc helyemen érzett illatokra és látott szépségekre. Megnyugtat és kicsit talán el is bódít. Most erre van szükségem, de nagyon. Hogy miért? Mert nem sikerült a VAV... nem sokon múlt, de sajnos nem jött össze. Hova tartok? Még szép, hogy a teaházba! Igen, ez a legjobb hely a faluban és ez az én úgymond törzshelyem, ha kijövök ide akkor általában itt találhat meg aki keres. Persze engem nem keres senki, de akkor fogalmazzunk úgy, hogy itt találhatna meg, ha keresne.*
~Végre~*Kinyitom az ajtót, majd miután beléptem beleszippantok egy nagyot a levegőbe, ami máris nyugtató hatással van rám. Célirányosan a szokott helyem felé indulok, szerencsére most sem ül ott senki. Ablak melletti hely, jól látható a főút és szinte az egész teaházat is belátom innen. A pultos kijön és én rendelek egy "Édes álom" fantázianevű finomságot. Nem igazán tudom mi van benne pontosan, de az biztos, hogy vanília és eper... és nagyon finom. Eltelik pár perc mire megkapom az italt, azonnal belekortyolok, amivel persze sikeresen leégetem a nyelvem.*
~Basszus!~*Megszokhattam volna már, de annyira türelmetlen vagyok mindig, hogy folyton ezt csinálom. Megfújom párszor az italt, majd lassan elkezdem kavargatni, közben pedig bámulok ki az ablakon. Itt sem vagyok, egészen addig még valaki le nem huppan a velem szemben lévő üres helyre.*
- Szia!*Arcomra végre felkerül a bájos mosoly és egy pillanatra mindent elfelejtek. Eszembe jut a vízesés amiről leugrottunk, talán már nem is kell a nyugtató tea...*
- Persze, hogy szabad, foglalj helyet*kuncogok közbe egy sort, persze közbe a fejemmel is bólintok.*
- Örülök, hogy látlak! Hogy vagy?*miközben beszélek hozzá mélyen belenézek a szemébe, ezzel is erősítve azt amit mondtam. Jobbkor nem is jöhetett volna.*

Ruházat
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2016. január 7. 20:33 Ugrás a poszthoz

~ Bálint ~

*Annyira jó ez a hely, egyszerűen imádom! Már attól nyugodtabb leszek, ha rá gondolok, hátha még itt is vagyok! Szeretek itt lenni, megnyugtató... szeretem az össze teájukat és általában a vendégek is nyugodtak. Szóval semmi feszkó, csak lazaság meg minden...kezdem átadni magam ennek a dolognak, amikor is egy ismerős vágódik az asztalomhoz. Úgy tűnik ő csak kicsit később vesz észre, én persze ezen is jót kuncogok.*
~ Nem túl biztató a válasza.~*Persze inkább nem firtatom, egyelőre nem vagyunk olyan jó viszonyba, hogy mindenre rákérdezhessek. Természetesen érdekelne mégis mi baja lehet, vagy miért nincs jól, de most inkább hagyom a témát, talán majd máskor.*
- Voltam már jobban is*Küldök felé egy félmosolyt, miközben megvonom a vállam, majd mivel megint eszembe jut a kudarcom, automatikusan emelem számhoz a kezemben lévő csészét és belekortyolok a nyugtató teába. Persze valószínűleg nem tettek bele semmit aminek nyugtató hatása lenne, csak én képzelem be magamnak.*
- Hááát... öhm... *elhúzom a számat. Igazából annyira lefoglaltak a vizsgák meg a tanulás, meg a para, hogy semmit nem terveztem be a szünetre, még azt sem, hogy esetlegesen hazautazom. Nyilván így fogok tenni, hazamegyek pár napra Karácsony tájékán, de a többi időt szerintem itt fogom tölteni. Kihasználom az éveket, a hónapokat, a heteket, a napokat, az órákat és minden percet amit csak lehet, hogy a Bagolykőn legyek.*
- Őszintén szólva ezen még nem gondolkoztam.*Fejezem be végül a mondatot.*
- És te? Hazamész vagy maradsz?*Neki nyilván már be van táblázva az egész szünet, hiszen nem tűnik olyan srácnak aki a szobájában ülve unatkozná végig a szünetet.*
- Mi a kedvenc helyed a faluban?*Igazából teljesen más téma, de szeretem megkérdezni ezt az ismerősöktől, hátha mondanak valami olyan helyet amit még nem ismerek, nem jártam ott, aztán majd ha elmegyek nagyon fog tetszeni.*
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2016. március 30. 19:56 Ugrás a poszthoz

~ Erik ~

*Nagy nap ez a mai, egy sikeresen tanéven vagyok túl és remélem a következő is legalább ilyen jól fog sikerülni, így hát a mai évzáróra, évnyitóra nagy örömmel készülök. Igaz, kicsit feszül a helyzet mostanában és történt pár kellemetlenség, de ez az én kedvemet nem szegi most így a sikeres VAV után. Szinte egész nap azzal voltam elfoglalva, hogy mégis mit vegyek fel, hogy csináljam meg a hajam, úgyhogy még ebédelni se mentem le. Azt hisze megérte, a végeredmény nem rossz, bár lehet kicsit sok az átlátszó rész a ruhámban.*
- Most itt kell hagyjalak*Mondom a cuki kis szőrcsomónak, akinek nemrég lettem a gazdája. Nagyon kis lelkes és úgy tűnik az elmúlt néhány napban ő is ugyanúgy megkedvelt engem, ahogy én őt. Mindenhová velem akar jönni és az esetek nagy részében magammal is viszem, mert kikönyörgi. Szóval most valahogy meg kell próbálnom kiszökni nélküle. Gyorsan fel is veszem a táskám és a cipőim, majd spurizok is kifele. Becsukom az ajtót, majd körbenézek magam körül.*
~ Szupi, nem szökött ki.~*Már indulok is le a lépcsőn, de amikor leérek az utolsó előtti fokra akkor valami mellém gurul.*
- Nyafiii, mondtam, hogy nem jöhetsz!*Szólok rá, kicsit erélyesebben, de ekkor előveszi a "nagy bociszemek, légyszi légyszi" nézését.*
- Na jó, de ugye nem csinálsz galibát?*Mégis mi rosszat tudna csinálni egy ilyen édibédi puffskein a tanévnyitón? Lassan becsúsztatom hát a táskámba és már indulok is, amikor meghallom, hogy a másik lépcsőn is jön le valaki kiöltözve. Hogy látta-e az előző kis jelenetet fogalmam sincs.*
- Szia Erik, gondolom az évnyitóra mész te is, ugye nem bánod ha veled tartok?*Legalább lenne egy kis társaságom lefelé menet. Ha beleegyezik akkor együtt sétálunk le egészen a nagyteremig, ha nem akkor "egyedül" folytatom az utam.*


Ruházat
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2016. március 30. 19:57
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2016. március 31. 21:11 Ugrás a poszthoz

~ Erik ~


*Szóval egész nap készülődtem meg minden és most épp próbálom belegyömöszölni táskámba Nyafit amikor megpillantom Eriket a másik lépcső felénél. Elég viccesen néz ki ebben a talárban, de nem nevettem ki. Illetlenség lenne. Ahonnan ő jött ott biztos ez a szokás, mások szokásait pedig nem illik kinevetni, hacsak nem valami oltári baromság. Mellém érve megszólal, ami szintén elég furcsára sikeredik. Igaz váltottunk már egy-két szót, de akkor nem tűnt fel, hogy ilyen izgulékony vagy mi a szösz. Bár lehet az ünnepség miatt ilyen, vagy a talárja miatt, amin újból végigfuttatom a szemem.-
- Csak nem szülői választás?*Most nem bírom ki szó nélkül, meg kell hogy jegyezzem. Arcomon semmi fintor nem látható, csak a tőlem megszokott bájos mosoly.*
- Igen, az enyém. Pár nappal ezelőtt fogadtam örökbe a réten, igaz csak az állatsimogatóba indultam, aztán ő lett belőle. Nyafinak hívják és elég ragaszkodó amint látod...*Szemeim csak úgy csillognak amikor a kis szőrcsomóról mesélek, nagyon belopta magát a szívembe már most. Közben már begyömöszöltem a táskámba és el is indultunk lefelé.*
- Uhh, ezt nem lehet megszokni*Szólalok meg egy fintorral az arcomon amikor megpillantom a Nagyterem díszítését.*
- Idén bele kell húznunk a pontgyűjtésbe, mert ez így botrányos*Jegyzem meg miközben az Eridonos asztalhoz sétálunk és helyet foglalunk valahol egymás mellett.*
- Hogy tetszik az iskola?*Nyilván nem a tanórákra gondolok, hanem magára a helyszínre, az első benyomásokra. Szóval megpróbálom kicsit oldani a feszültségét. Miután válaszol Igazgatóhelyettesünk belekezd a mondókájába, úgyhogy egyelőre nem kérdezek mást, hanem odafigyelek. Néha fel-felszisszenek. Nem igazán tetszik ez az új állapot, de majd megszokom. Végül is szabályszegő eddig sem voltam, majdcsak nem akad össze a bajszom senkivel. A helyettes beszédje közben Nyafi elkezd mocorogni, úgyhogy az egyik kezem bedugom a táskámba, hogy tudjam simogatni, hátha akkor nyugton marad, lassan simizem, hogy nem legyen túl feltűnő.*
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2016. április 2. 19:02 Ugrás a poszthoz

~ Erik ~

*Amikor válaszol az általam feltett kérdésre a talárjáról, csak együtt érzően bólogatok és megértően mosolygok. Nincs több hozzáfűznivalóm. Vehetett volna másikat, de biztos nem volt ideje vagy kedve... a fiúk nem nagyon szeretek vásárolni.*
- Köszönöm*Mondom mosolyogva az állatka táskába rejtése közben.*
- Igazából csak szobán belül akarom tartani, meg persze amikor lehet magammal vinném, de ide nem akartam, csak kiszökött.*Sebaj, majd csak nem lesz semmi baj vele. Nem tilos az állat tartás. Megtámadni nyilván nem fog senkit.*
- Én már jó ideje itt vagyok, de szerintem én sem ismerek minden folyosót. Olyan hatalmas ez a kastély, kétlem hogy nem tudnék eltévedni benne*Szólalok meg ismét a szokásos bájos mosollyal az arcomon.*
- Pontosat én se tudok mondani, hallottam vérfarkas támadásokról, a diákok fegyelmezetlenségéről, hiteles információim nincsenek, hülyeséget meg nem akarok terjeszteni. Az tény, hogy valami oka biztosan van az ellenőrzésnek, de nem tudom mi lehet*Az okon már én is elgondolkoztam, de mivel semmire nem jutottam, így nem is törtem tovább a buksim. Talán meg kellene keresnem egy Prefektust vagy a Ház Vezetőnket, ők biztos tudnak valami magyarázatot adni rá.*
- Egy biztos, a szabályokat erősen ajánlott betartani, ha nem akarunk büntetéseket, esetleges pontlevonásokat. Bár én eddig se voltam nagy szabálysértő, kivéve a faluba kilógást és az éjszakai kószálást*Ezeket már halkabban jegyzem meg, nehogy rám szálljon valaki, mert nyilván ezek után is meg fogom kísérelni a kiszökést, amikor olyan kedvem van, vagy a hajnali kószálást amikor nem tudok aludni. Eddig még nem buktam le, remélem ezután sem fogok.*
- Az előző sulidban is ilyen szigorúak voltak?*Egyébként nem tartom túlzottan szigorúnak ezt a sulit, sőt én jól érzem magam itt nagyon és mivel tényleg nem vagyok olyan aki magasról tojik a szabályokra, így nem hiszem, hogy lesz problémám a Minisztérium dolgozóival.*
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Leavey Héloise Lindsey összes RPG hozzászólása (43 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel