28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - David Benett összes hozzászólása (138 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Le
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. november 6. 21:01 Ugrás a poszthoz

'Lizbeth

Öröm. Kész röhej ez a szó. A többi mézes-mázassal együtt, amelyekről azt hiszed, bearanyozzák a napjaidat és az egész életedet. Mekkora baromság az egész! És ez is minden egyes embernek mást és mást jelent. Van, akinek egy ágyba hozott omlós briós és a forró kávé illata adja meg ezt az érzést, másoknak egy újonnan méregdrágán beszerzett ruha egy olyan üzletből, ami a nevéről híres de a minőségéről nem éppen. Megint másnak az okoz örömet, ha a haverjaival elmehet egy kocsmába és detoxra piálhatja magát, vagy a beteg, idős, őszülő szőrű német juhász kutyája odamegy hozzá és a fejét az ölébe hajtja. Mindenki megélheti valahogyan, csak nekem nem fog megadatni, hogy élvezhessem tovább pár hónapnál. Szinte csak belekóstolok a mennyországba, de ahova tartozom, a pokol mindig visszaránt magával a mélységbe. Ezt a csipetnyi önfeledt érzést pedig minduntalan elengedem, hisz ha kapaszkodnék belé, csak felsérteném a bevonatát. Nem az, hogy én sosem voltam boldog, sőt, szinte egy egész év megadatott, hogy élvezhessem. De amint az ördög megjelent, én szinte pattantam és engedtem el a fényt, nehogy utoljára lássam. No persze egyre nehezebb lesz visszamenni a fénybe, ami nem is csoda. Félek attól, hogy tönkreteszem, bemocskolom a világosságot, az örömöt.. saját magammal. Ezt persze senki se érti meg. Hogy is érthetné bárki is! Senki sem éli az én életemet, senki sem tudja, hogy ki vagyok valójában, honnan jöttem. Talán páran, 4-5 ember, és nekem ők jelentették a méz egy cseppjét, ami édesnek hatott.. Hmm.. Öröm. Miért van az, hogy annyian átélik nap mint nap? Hogy bármikor, amikor elhaladok a folyosón, mosolygó és boldognak tűnő emberek mennek el mellettem, mintha ott sem lennék. Nem is akarok mostanság beszélni senkivel se, még azokkal se, akik számomra az élet édes oldalát jelentették. Ez a nagy büdös helyzet és nincs mit tenni. Ha akarnék, talán végleg meg tudnék állni a fény vagy az örök sötétség mellett.. Idővel így is, úgy is választani kell. Talán nem én fogom meghozni ezt a döntést, talán csak rajtam fog múlni, nem tudom, de még nem akarom, hogy biztos legyen akármelyik is. Mert akkor a másikat elhagyom, és 99% van arra, hogy én lefelé fogok esni.
Lassan magamra húztam egy fekete nadrágot, egy zöld, valamilyen fehér írásos szövegű pólót és egy barna-fekete kockás kardigánt. Cipzárját egy darabon felhúztam, az ujjait könyékig feltűrtem és elindultam valami kajaféle után nézni. Cigarettás dobozomat a szobában hagytam Baileys-szel és Debrával egyetemben. Kezeimet zsebre vágtam és előre nézve, egyenes háttal végigvonultam a kihalt, koromsötét folyosón. Csupán pár portré mozgolódott, ahogy elhaladtam mellettük, de szerencsémre a számításaimhoz képest elég hamar elértem  a konyháig. Nem akartam nagy feltűnést okozni, így mielőtt belöktem volna az ajtót, körbetekintettem, és oldalra néző tekintettel léptem be a helységbe. Ahogy a kezeim lecsúsztak az ajtóról, az halkan visszacsukódott a helyére, én pedig szemet-szájat tátva figyeltem a manók reakcióját. Ahogy átléptem a küszöböt, hatalmas csend támadt, és vagy 10 másodpercig csak futtattam a pillantásom a tőlem balra eső manótól a legszélső jobbra esőig. Nyeltem egyet, és azon nyomban hangos csiviteléssel kezdték magyarázni, hogy pont jókor jövök. Mielőtt megmukkanhattam volna, már egy rakat édességet toltak elém és széles vigyorral várták, hogy egyáltalán mit kívánok. Kérdőre vont tekintettel álltam fel a székből, és mintegy menekülési út, észrevettem egy ajtót. Sandán körbepillantottam, elvigyorodtam, majd két lépéssel ott termettem a kiszemelt helyen. Még mielőtt utánam jöhettek volna, becsuktam.. becsaptam az ajtót és elreteszeltem belülről. Pálcámat előszedtem és halkan egy lumos-sal fényt csiholtam.
Ahogy próbálták betörni az ajtót, hátrapillantottam és tökéletesen pontosan valamibe rendesen hasra estem. Hanyatt fordultam, egy ideig még csak vártam, hogy betörnek, de elhalkult majd elhalt a dörömbölés az ajtón. Pálcám magam mellé ejtettem, lehanyatlottam a földre, kezeimet pedig a fejem alatt összekulcsoltam. Azt hiszem a reggelt vártam, vagy valakit, aki nem manó, és segítene.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. november 6. 22:18 Ugrás a poszthoz

'Lizbeth

Beletörődtem már egy ideje a megváltoztathatatlan sorsomba, már nem próbálok evickélni ellene. Semmi sem történik véletlenül, mindennek van oka, és hiába tennék bár mit - annak is lesz következménye, ami szintén meg volt írva.
Ragyogóan elfeküdtem ott a sötétben. Amiről épp az imént merengtem, mintha utat nyert volna a tudatomban. A sötétség, a harag, a gyűlölet, a fájdalom és semmi egyéb..
Valami elkezdte nyomni a hátamat, így jobb kezemet elvettem a fejem alól és kicsavarva a hátam alá nyúltam. És kihúztam egy..Sodrófát! Pompás! Bezártam magam valahova, ahol kottasötét van és még egy ilyen tárgy is a hátamba állt. Komoran megingattam a fejem és egy laza csuklómozdulattal elhajítottam a fát. No persze, gondolkozhattam is volna előtte, de kissé berozsdásodtam mostanság e tekintetben. Szóval repült a tárgy, amíg nem találkozott egy - valószínűleg - fém szekrényszerűséggel. Hatalmas csörömpölés, amire - mivel váratlanul ért - rendesen megijedtem. Azonnal megragadtam a pálcámat és az ajtó felé kezdtem csúszni. Idővel egy pár másodpercnyi szünet után az összes fém és másból készült edény, ami a polcokon volt, szép ívben estek le egyre nagyobb zsiballyal. Fél perc alatt elkotortam mindent, ami a menekülésem útjában volt, behúztam az ajtót és gyakorlatilag szó szerint kiestem. Nagyobb volt a lendület, mint akartam, így a hátam érintkezett a talajjal és addig másztam a könyökömmel kifelé, amíg a lábam is kiért abból a helységből. Ismételten elengedtem magam, de mielőtt teljesen megnyugodhattam volna, egy tucatnyi manó vett körül.
- Én .. egy adag valami kaját .. izé .. krumplipürét kérek valami őő.. pörkölttel.
Igyekeztem minél nehezebb ételt kitalálni, és ahogy ezek elhagyták a számat, már szét is széledtek. Azonban azon az ajtón, ami mögött eltűntek, már meg is jelent pár jobban öltözött manó egy szendviccsel és egy pohárral a kezükben. És csak ekkor vettem észre, hogy nem vagyok az egyedüli éjszakai vendégük. Pillantásommal lassan követtem a mozgásukat, és még mielőtt megláttam volna, hogy ki van benn, nagyobbat vert a szívem. Nem tudom mire számítottam, tanárra, szellemre, prefektusra.. Mondjuk valahol igaz, hogy prefektus bukkant rám, de.. Nos, nem gondoltam volna, hogy így látom viszont. Hamar összeszedtem magam, talpra álltam, leporoltam magam ott, ahol tudtam majd elraktam a pálcámat.
- Üdv! Hogy vagy, hmm?
Odamasíroztam hozzá, majd kissé darabos mozdulatokkal, de adtam az arcára egy puszit. Ez is mint valami rossz vicc. A tök sötétből kijőve egyenesen a fényt találom. Amint a szám elvált az arcától, egyik kezemmel a hajamba túrtam és elmosolyodtam.
- Éjszakai vacsora? Azt hittem, csak nekem lehet ilyen elvetemült ötletem.
Lassan végignéztem a lányon, mint aki életében nem látott még nőt. Újfent elmosolyodtam - 1 napon belül már másodjára! - majd odaléptem az asztalhoz. Lizbethre pillantottam a vállam fölött, hogy velem tart-e, vagy inkább most azonnal eltűnik.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. november 7. 22:05 Ugrás a poszthoz

szép jó estét.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. november 7. 22:11 Ugrás a poszthoz

oh, hát izé *le van tarolva, a földről folytatja miközben ölelgeti a leányzót* .. Nem túl fárasztó. Itthon üldögéltem a számítógép előtt, szorgalmikat körmöltem és nutellát ettem. Cheesy nektek? Cheesy
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. november 9. 19:37 Ugrás a poszthoz

'Lizbeth

Mit csinálok én itt? Ahogy másztam kifelé a kuckószerűségből, egyre csak ez járt a fejemben.
Pillanatokkal később, mikor Elizabethet megláttam, ismét ez a kérdés hangzott fel bennem, csak sokkal erősebben. Most vajon mit gondolhat rólam? Egy kamrából másztam ki, miután az egészet összedöntöttem és igen, úgy nézek ki, mint aki nincs teljesen magánál. Bár az a mosoly az arcán nagyon összezavart. Mintha Ő a helyzet magaslatán lenne, élvezné, sőt, tetszene neki, hogy így látjuk viszont egymást. Remek, mondhatom. Kis hatásszünet után végül feltornáztam magam a földről, és ahol tudtam, ott leporoltam magam. Ahogy odamentem hozzá, és robotszerűen egy puszit nyomtam az arcára, amit nem viszonzott, még jobban megzavarodtam. Elléptem tőle, majd kezeimet keresztezve megfogtam a pulóverem alját, elkezdtem húzni fölfelé és végül kibújtam belőle. Pólómat gyorsan lehúztam a hasamon, mert a fölötte lévő anyaggal együtt kissé följebb csúszott mint kellene. Odavágtam a kardigánt az egyik padra, mert hirtelen.. nagyon melegem lett.
- Én is. Egy kicsit talán melegem van, de nem vészes.
A válasz eleje nem volt teljes mértékben igaz, mivel kissé szét vagyok csúszva mostanság. De a második fele eleget tett az igazságnak. Barna bozontomba túrtam ujjaimmal, majd dobtam a következő témát. Nem lepett meg a válasz, ismertük már egymást nagyon jól, szóval egy pár válaszát szinte előre meg tudtam volna jósolni.
- Ó, hát persze. Aki engem ismer, az biztosan csak a vigyorgóból szökhetett meg.
Próbáltam elütni egy elég lapos poénnal ezt az épelméjű dolgot, majd míg ezt kiböktem neki, már le is ültünk. Ő a szendvicse elé, én meg Vele szembe. Egyik kezével elkezdte kevergetni a teáját, majd egy váratlan pillanatban, mikor pont másfelé révedtem el, felkuncogott halkan. Féloldalas mosolyra húztam a számat, fogaimat kicsit kivillantva ezzel. Jajj, ez a nevetés, ez az arc, ezek a szemek, ez a lány..
- Hogy mi? Jaa, hogy ott. Hát, tudod a szokásos. Valahova ki kellett mennem WC-re. Oké, oké, nem. Nem tudom mit csináltam, vagy mit akartam ott benn.
Amióta megint cserben hagytam a lányt, sokszor azon kapom magam, hogy fogalmam sincs, mit csinálok. Erre se tudnék normális, elfogadható magyarázatot adni, hogy mi a rákért másztam be oda. Tényleg nem tudom. Ahhoz volt kedvem, de ez meg úgy hangzik, mintha most engedtek volna szabadlábra az őrültek házából.
Egyik kezemmel felkönyököltem a régimódi asztalra. Eleinte az államat támasztottam a tenyerembe, majd végighúztam a kezem az arcomon, a hajamon, és végül a tarkómon állt meg. Az ujjaim hidegebbek voltak, mint számítottam rá, és ahogy hozzáért hátul a bőrömhöz, kirázott a hideg és felállt a szőr a karomon. Arcom lefelé nézett, tekintetemmel viszont a barna prefektust fürkésztem. Ha elhagynánk a bájcsevejt, vajon mit mondana? Sohasem lesz velem többé olyan őszinte, és okot adtam rá. Nem egyszer. Talán végleg el kéne engednem, és nem mindig visszatáncolni hozzá megkeserítve ezzel az életét. Minél jobban kínzom, annál nehezebb lesz minden elválás. De.. Bármennyire is akarnám Őt, lehet, hogy nem ezt szánták nekünk odafent. Talán mindkettőnkre vár még valaki más, aki még mélyebb érzelmeket fog kelteni benne is és bennem is. Bár az szinte képtelenség, ennél jobban nem tud senki se szeretni..Szóval még mindig szeretem? .. Ez egy gyilkos szerelem. Mindkettőnket megölöm azzal, hogy szeretem. Ennek a gondolatnak a végére érve egy mélyet sóhajtottam, majd ismét a lányra tekintettem.
- Bocs. Mondtál valamit?
Akár mondhatott is, nem tudom. De inkább mondja azt, hogy nyugi, semmit, minthogy aztán valamire ne válaszoljak.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. november 10. 22:07 Ugrás a poszthoz

'Lizbeth

Helybenhagyta a gáz poénomat, aminek hálás voltam. Nem tudtam volna ragozni, de értelmetlen is lett volna. És annyira meg nem volt érdekes meg jó, hogy lehúzzunk róla még egy réteget. Viszont az, hogy megmosolyogtattam a lányt, engem is szám elhúzására késztetett. Nem is tudom, az a kuncogás miatt volt-e, vagy más is benne volt, de ahogy a lányt néztem, hirtelen muszáj volt nevetnem. Kényszeres nevetési görcs jött rám, így mint egy állatból, egyszer csak kirobbant belőlem, és egy percig, amíg alább nem hagyott, teljesen hülyének éreztem magam. És nyilván Lizbeth is annak nézett, úgyhogy tök mindegy. Nagyobbakat lélegeztem, arcom kissé kipirult, de a féloldalas, sunyi vigyor ottmaradt a képemen, levakarhatatlan lett.
Huh, ahogy kimondta azt a szót, ami alapján akár házastársak is lehettünk volna..Kirázott a hideg. Valami meleg érzés áradt szét minden porcikámban, egy pillanat erejéig pedig elképzeltem, hogy minden van a régiben, semmi sem változott. Ahogy a szemeit fürkésztem, akkor révedt el a tekintetem, ami így mintha üveges lett volna. Csillogni kezdett és nem fókuszált sehova. Ekkor törtek rám azok az idióta gondolatok.
De legalább nem mondott semmit. Miközben hangja megcsuklott, már tudtam, mit fog kérdezni, így mielőtt feltehette azt, már sóhajtottam egy mélyet azon, hogy mit fogok válaszolni. A manók közben kihozták nekem is a rendelésemet, majd elém tették és szorgoskodva nagy jó étvágyakat kívánva elsomfordáltak. Nagyon ízletesen nézett ki, étvágygerjesztően, de abban a pillanatban valahogy a kaja volt a legutolsó dolog a Földön, amit kívántam volna. Fintor nélkül arrébb toltam magam elől a tányért és az evőeszközöket, majd kezeim összefonva támaszkodtam az asztalra.
Arra kérdezett rá, amire nem kellett volna. Beletenyerelt a tintába, tökéletesen pontosan. Az alapvető problémáim miatt, amiket ismer, az az egy gondom van, hogy hülye vagyok. Eleresztettem magamtól ezt a lányt, mint szinte mindig. Egy darabig jó volt, sőt, nagyon is jó volt Emmával lenni, de minket nem egymásnak teremtettek. Flörtpartnerként csodálatosan működünk, de nem egy kapcsolatra vagyunk hivatottak. Én egyre biztosabban látom, hogy ki az, akit úgy szeretek, hogy tényleg, mindent elsöprően, de ezt mégis hogyan mondjam el neki? Hisz épp most kérdezte meg! Ez így.. Túl bonyolult. Hazudnom kéne a lánynak, elég nagyot. Egyszer valaki azt mondta, hogy ha hazudni kell, akkor legalább nagyot hazudj, mert a kicsiknek nincs semmi értelme. Meg amúgy is, az ember úgy van felépítve, hogy hinni akar a hazugságokban.
Észre se vettem, hogy kezeim közben kibontakoztak a fonatból, és egyik kezem megindult a lány teás pohara felé. Valójában az ő ujjai volt a cél, de ahogy tudatosan felfogtam ezt, nem húztam vissza a kezem, csupán megállítottam.
- Nem vagyok egy helyzet magaslatán. Nagyon nem. Kib@szottul elrontottam, már bocsánat, és ha helyre is akarnám hozni, lehet, hogy jobb lenne meg se próbálni.
Sóhajtottam egyet ismét. Talán így van, talán nem. Nem tudom, akarja-e ő még helyrehozni a dolgot, vagy tényleg be kéne fejeznünk a dolgokat véglegesen.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. november 15. 20:03 Ugrás a poszthoz

Földesy Kristóf.

Kellett egy kis idő, hogy felfogjak mindent. Miről beszélek, mit kis idő? Ehhez rengeteget kellett gondolkoznom, újra végigpörgetnem magam előtt az elmúlt éveim pillanatait, újraszámolnom az egyenleteimet és átértékelni az egész világomat.Egy pár napig ugyanúgy viselkedtem, mint korábban, csak nem a kezdődő depresszióm miatt, hanem az elölése végett. Nem csak eregettem magamból a füstöt, mint egy kipufogó, hanem megint nekiálltam festeni, valamennyire rendet csináltam a rezidenciámban.. Na jó, ez túlzás, kiválogattam a szennyest a földről és ennyi. King egyik művébe mélyesztettem bele a fogam, kijártam Baileys-sel mint egy normális ember. A paranoiám kezdett egészen elhatalmasodni rajtam az utóbbi időkben, bezárkóztam az ajtóm mögé, és csak akkor hagytam el a helységet, ha : levittem megfuttatni a kölyköt és levegőzni Debrát, vagy ha muszáj volt beszereznem megint cigarettát. Nem tudtam mivel mással tölteni az időmet, kezdtem abba is beletörődni, hogy a legjobb megoldás talán az lenne, ha feladnám magam, vagy önként a hálójukba mennék. Erre tessék! Egy nap egy ismerős, viharvert bagoly röppent be az ablakomon, amin látható volt, hogy nem 2 métert tett meg azért, hogy eljuttassa hozzám ezt. Egy kisebb doboz volt, súlyra nem nehéz, de tágító bűbájjal volt ellátva. Ginnie írt. Sokat. Nagyon sokat, képeket mellékelt, újságcikkeket vágott ki és mind ugyanarról szólt. Nem hittem a szememnek, sőt, eleinte meggyőződésem volt ,hogy az egész csak átverés, így akartak üzenni, hogy megtaláltak. De egy kis kaparászás a felszín alatt, szimatolgatás, és minden világossá vált, értelmet nyert.
Ez volt 5 napja. Nem beszéltem senkivel, leszámítva egy lányt, akihez rögtön azután mentem, hogy biztos lettem a dolgok felől. Csak muszáj volt valakinek elmondani, aki a közvetlen közelemben van és értékelem annyira, hogy ezt feltárjam előtte. Azóta viszont teljesen új életet akartam kezdeni, tiszta lappal indítani. Újra akarom kezdeni a dolgot Elizabethhel, de ismét meg akarom ismerni, nem akarok kapkodni. A cigiről nem mondtam le, a zárkózottságommal és az alkalmanti bunkózásaimmal megint csak nem tudok mit kezdeni.
Esteledett, az ablakomnál tovább már nem láttam. Odaálltam az üveg elé, de csak a saját halvány, csupasz testű tükörképem nézett vissza rám a régi sebekkel. Finomat rácsaptam az átlátszó anyagra, majd hátat fordítva neki elindultam valahova keresni egy pólót és egy pulóvert. Nem bírtam tovább bezárva tartani magam. Egy szürke, hosszú ujjú inget találtam meg először. Belebújtam, begomboltam az elejét, az ujját pedig egy laza mozdulattal könyékig feltűrtem. A nyakamnál lévő legfelső egy-nehány gomb szabadon maradt, és az ezüstláncom kilátszott alóla. Nem volt szükségem több öltözetre, legalábbis gondoltam én. Dohányomat a pulton (nálam ez az éjjeli asztalt jelenti) hagytam, majd elsiettem a magánzárkámból..
10 perccel később az erkélyen lopakodtam egy rég nem látott ismerős felé, aki teljesen beletemetkezett egy könyvbe. Hah, ő meg egy könyv! Azért ez sem egy mindennapos látvány! Próbáltam minél zajmentesebben közeledni felé, majd miután mögötte álltam, egy hangeffektus kíséretében hirtelen a vállára raktam a kezeimet, amiket megráztam. Áramütés imitálására szolgált, avagy megijesztésre.
- Öcsi! Hát te?
Köszöntöttem, miután számításaim szerint halálra ijesztettem szerencsétlen csapattársamat.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 25. 13:35 Ugrás a poszthoz

Sharlotte

"Ha az érzelmi szintünk kielégületlen, akkor az képes önpusztításba sodorni minket. Az emberek többsége nehezen viseli a szeretetlen bánásmódot, szenved tőle és belé ivódik. Képes lavinaként az áldozatára zúdulni és alátemetni őt. Sokan ilyenkor pénzért vásárolnak szeretetet, mely egy nagy lépés a leépülés felé, ahelyett, hogy egy közösséget keresnének, akik megértik, elfogadják és szeretik őket..."
Becsaptam a jegyzetemet, és szép nagy ívben elhajítottam az ágyamról. Karácsony második napja van, ilyenkor tanuljon az ember?! Az mellékes dolog, hogy nekem ez az ünnep már egy ideje nem jelképez semmit sem, gy inkább maglászom, mintsem nézzem, hogy milyen boldog az egész diákság, vagy legalábbis a nagy részük. Sóhajtottam egy mélyet, felültem az ágyban. Ahogy megpillantottam az asztalomon heverő milliónyi kacatot, elment a kedvem mindentől, még attól is, ami eddig volt. Kimásztam az ágyból, magamra kaptam egy fekete rövid ujjút, egy szürke pulóvert, amibe csak bele kellett bújnom, tornacsukát és a kabátot. Magamhoz vettem néminemű pénzt, és fél órán belül már a csárdában voltam egy üveg sörrel a kezemben. Hallgattam a délelőtti lassú zenét, iszogattam az alkoholos lének álcázott gyümölcslét, és még mindig az a kérdés gyötört, ami 2-3 hete. Beszélnünk kéne, nagyon is, de kétlem, hogy valaha az életben szóba fog állni velem. Amit mélyen meg is értek, én se állnék szóba saját magammal se.
A 2. üveg sör után fizettem, majd szó nélkül kimentem a hidegbe. Az a minimális mennyiségű alkohol épp elég volt, hogy ne vacogjak, amíg visszaérek a kastélyba. Ááh, nem, mégsem. Nem is tudom, hogy milyen indíttatásból, de határozottan az ellentétes irányba indultam el, a faluból kifelé, a kastélytól távolodva. Nem kellett sokat megtennem, úgy egy 10 percet talán, hogy odaérjek arra a helyre, ahol először okoztam nyíltan csalódást Neki.
Odaérve észrevettem egy fehér kabátos, fekete hajú lányt, aki pár centire volt csak  attól. Kedvem lett volna odamenni hozzá, megfogni a vállát és megijeszteni, hogy azért ne essen mégse bele abba a jeges tóba. Mintha a gondolataim valóra váltak volna, egyik pillanatban hirtelen a lány előrebukott, bele egyenesen a vízbe. Nem vártam tovább, rohanni kezdtem felé. Még ha ki is mászik, akkor is jó, ha nem kap tüdőgyulladást, ami azért nem játék. Egy rakat ötlet felmerült bennem, hogy mi történt, többek között, hogy öngyilkos akart lenni. Egy tóban. Reális.
Rohanás közben lehúztam a kabátom cipzárját, levetettem magamról, majd a pulóvert is a havas fűhöz vágtam, a part szélén pedig még a pólómat is. Fekete nadrágban ugrottam és az ezüst láncomban. Ahogy a fagypont alatti hőmérsékletű víz a csupasz bőrömhöz ért, hát nekem is kihagyott egy ütemet a szívem. Egy erős megfázás az már holtbiztos. A lányt nem volt nehéz megtalálni, elvégre a fehér dzseki szinte világított a tóban. Átkulcsoltam a lány derekát, szorosan magamhoz fogtam, majd 10 másodperccel később már mindketten a vízfelszín fölött voltunk. Csontig átfagytam, mire kivonszoltam a lányt a partra. Hátra fektettem, jómagam pedig fölé másztam. Akárki számára elég félreérthető látványt nyújtottunk volna, de ez van. Széthúztam a kabátjának a cipzárját, próbáltam kihalászni a jéghideg szövetből a lány testét, a következő lépés gyanánt a csuklóját fogtam meg, hogy egyáltalán van-e pulzusa még.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 25. 16:50 Ugrás a poszthoz

Sharlotte

Az a kevéske kis alkohol a szervezetemből már rohanás közben eltávozott, teljesen, így mire csobbantam, már tökéletesen tisztában voltam mindennel. Ahogy beleértem a jéghideg vízbe, egy pillanat erejéig forrónak éreztem, de iszonyúan hamar már nem csak az agyam, hanem minden egyes porcikám tudta, hogy hány fokos lehet a víz. Hallottam már olyanról, hogy ha valakinek a testét hirtelen éri hideg víz, annak leállhat a szíve, bár egy pillanatig sem kételkedtem bőröm kitartóképességében, így az első megrázkódtatás után már tempóztam is le a lányért. Elég volt mindössze kettőt csapnom és már a karjaim fonták át. Újabb két, plusz egy ütem, és mindketten kaptunk levegőt. Többnyire. Előbb én másztam ki, majd a lányt is kiemeltem, vagy inkább kicibáltam a sötét, koszos, jeges vízből, majd kicsivel arrébb, hogy a lába se lógjon a vízbe, a porszerű hóra fektettem háttal. Egy lenge kis szellő vonult végig a sík terepen, és ahogy végigcirógatta a bőröm, biztos voltam benne, hogy a tüdőgyulladást kipipálhatom. Megráztam a fejem, a hűvös vízcseppek savként égették a havat és ivódtak le egészen a talajig. Igyekeztem minél gyorsabban kiszabadítani a lányt a kabátjából, de elgémberedett, teljesen átfagyott ujjaim csak lomha mozgással teljesítették az agyam által előírt parancsokat. Kicsit meglepett, hogy a kabát és a pólója alatt nem volt még egy réteg, de hát nem fázni indult szerencsétlen. Eltűrtem a haját az arcából, ami tapadt hozzá is, és hozzám is. Arcról ismerősnek tűnt, nagyon is, de nem tudtam beazonosítani, hogy ki lehet.
A csuklóját elég volt 10-15 másodpercig tapogatnom, hogy rájöjjek: nincs pulzusa. Fel sem néztem, tudtam, hogy úgy sincsen semerre segítség, felesleges lett volna még ezzel is az időt pocsékolni. Nem volt érkezésem azon filózni, hogy személyi jogait sértem-e a lánynak, a pólóját feltűrtem eleinte a nyakáig, majd átbújtattam a fején. Ez is csak hűti, és egyébként is, a strandon ugyanígy látnám. Kezeimet egymás fölött összekulcsoltam, három ütem szívmasszázs, majd még jobban a dinka fölé hajolva szétválasztottam mancsaimat, egyikkel befogtam a lány orrát, másikkal kicsit kinyitottam a száját, és belefújtam. Ez egyszer, és utána megint jött a szívmasszázs. Várhatóan egyszer csak az egyik pillanatban öklendezni kezdett, ekkor abbahagytam mindent, egyik tenyeremet a feje alá tettem, és oldalra fordítottam.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 25. 17:59 Ugrás a poszthoz

Sharlotte

Egészen megfeszültem, mikor a második ütem után még mindig nem reagált. Eddigre azonban felismertem a vizes hajú, eszméletlen lányt. Mi az hogy, egy csapatban játszunk, bár egy sziá-nál többre soha se futotta. Az első pillanatban kifolyt oldalt a száján a víz, majd segítettem neki oldalra fordulni, hogy a maradéktól is megszabadulhasson. Ez után visszahanyatlott, és még vagy egy fél percig ki se nyitotta a szemét. Amint nagy nehezen résnyire kinyitotta pilláit, rögvest fel is akart ülni. Nem tartottam jó ötletnek, de nem ellenkeztem. Mikor megszédült, kezeim automatikusan a hátára kúsztak, és nehogy megüsse magát, visszaeresztettem a lucskos kabátjára. Újabb 0.5-1 percig csak néztük egymást, ami alatt egymást kergették a gondolataim. A lány terhes, és öngyilkos akart lenni. Rosszak a tanulmányai, meghaltak a szülei, ezért akart meghalni. Nem tudom miért kötöttem annyira ahhoz, hogy önszántából ugrott, mert a szemeiben tükröződő hála valahogy mást sugallt.
Újfent megpróbálkozott azzal, hogy egy szintbe kerüljön velem, én meg, mint első alkalommal, engedtem, hátha most sikerül neki. Nem álltam fel, pusztán a hóban fagyoskodó, jeges vízzel átitatott nadrágomba bugyolált lábszáramra ereszkedtem vigyázva, hogy a lány lábára ne üljek. Ahogy felült egy szál melltartóban, térdtől felfelé kiegyenesedtem, tenyereim közé fogtam a lány arcát, magam felé fordítottam, és szemeibe meredtem. Kerestem jelét valami másnak is, akárminek. Jól van-e, be van drogozva, vagy bármi mást.
- Nyugi, még ne beszélj.
Megköszönte, tehát nem direkt ugrott a tóba. Megsimítottam az arcát, valami mosoly-féle jelent meg az arcomon, majd felkeltem meghagyva neki, hogy ne mozduljon. Összeszedtem a széthányt holmimat, ami ugyan kicsit hideg volt, de legalább száraz. Magamra vettem a pulóveremet, majd a lány mellé guggoltam.
- Vedd fel ezeket.
Először a pólót adtam oda neki, hogy magára öltse, majd ahogy ez megtörtént, a kabátomat is ráadtam.
- Merre laksz?
Kérdeztem tőle, míg a dzsekimmel bíbelődött.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 25. 18:49 Ugrás a poszthoz

Sharlotte

Kész röhej tud lenni ez az egész intézmény, a falut is beleértve. Nem is tudom, ahogy kapartam össze a vackaimat ,eszembe jutott Emma, akit annyira csutra leitattam - bár nem volt okvetlen szándékom - , hogy sztriptíztáncot adott az egész csárdának a bárpulton. Aztán Bea is megfordult a gondolataim közt, mikor elhívtam békülő-vacsorára, majd a kínzókamrás kis mutatványunk. Nem volt több időm, hogy mást is felidézzek, mert eközben odaértem az újraélesztett mellé, és ráadogattam a holmimat. Amit én vettem fel, az sem volt a legjobb, de a semminél többet melegített. Vártam a választ, és nem mondom, hogy meglepődtem, de furcsán ért, mikor ismét megköszönte a megmentést. Ugyan már, nyilván mindenki segített volna neki, ha más nem, azért biztosan, hogy a pólót is levehesse róla. Na persze ennyire nem vagyok egy állat, tényleg segíteni akartam.
- Az itt van a közelben.
Állapítottam meg, inkább magamnak, mint neki, elvégre ott lakik. Gatyám szabályosan rám fagyott már, a cipőm betonsúlyúvá vált a víztől, és a legkisebb bajom volt az, hogy a hajamból csorgott le a nyakamba, a pulóverem alá a víz. Figyeltem a lány mozdulatait, amik nem csak, hogy bizonytalanok voltak, de irtózatosan lassúak is. A koordinációjával se stimmelt valami, és hát amikor a kabátjáért akart nyúlni, kész csoda, hogy nem ájult el újra. Miközben intézte hozzám a következő kérdést, addig felvettem az ő holmiját is, és a kezébe nyomtam.
- David. A tied pedig S betűvel kezdődik.
Erre mind tényleg emlékeztem, arra a kemény egy nyavalyás betűre, ami korántsem volt holtbiztos.
- Aztán mondjad csak, mit kerestél te ilyen időben a tóban? Kétlem, hogy nagyon vadvízi fürdésre vágytál volna.
Kicsit elmosolyodtam mialatt egy tincset kivadásztam a homlokából és hátrasimítottam a többihez.
- Figyi, a bal kezeddel öleld át a nyakam, a másikkal pedig fogd a motyódat, oké?
Magyaráztam az ázott leányzónak. Segítségképpen a bal karját átraktam a nyakam köré, a saját bal kezem a térdhajlataihoz tettem, míg a jobbat a lapockája alatt nyúltam át, majd szép lassan ölbe vettem a lányt.
- Tehát 29. Melyik évfolyamba jársz, hogy a faluban laksz?
Vettem kezdetét a beszélgetésnek a 10 percig tartó sétán, amíg odaértünk a lakosztályához. Remélem nem valami dühös apuka fog kirohanni a tákolmányból, aki még tényleg feljelent molesztálásért.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 26. 22:26 Ugrás a poszthoz

EMANDORIE : )

/dec. 22. /


Nos, mivel a legutóbbi csárdázásom vége életmentő akcióba fulladt, így ezt az estémet szenteltem a pótlásra. Egy kötegnyi pénzt vettem magamhoz, az öngyújtómat, mintha azon akarnék spórolni meg persze a cigarettás dobozomat, amiben már csak két szál árválkodott. Hogy ezek se legyenek meg sokáig, az úton lefelé mindkettőt eltüntettem, a csárda előtti szemétbe pedig kidobtam az elrongyolódott papírt. Betoltam az ajtót, és egészen meglepődtem, mennyien leledzenek itt karácsony utolsó estéjén. Elismerően hümmentettem egyet, majd a bárpult felé igyekeztem. Egy széket kihúztam majd fel is polcoltam magam rá. A csaplárral sajnos régi ismerősök vagyunk, úgyhogy minden udvariassági formulát elhagyva közöltem vele, hogy egy pohárka vodkát legyen szíves kihozni. Levágta a pultra a törölgetőrongyot, fogta a hatalmas sörhasát, és elment tölteni egy kupicával. Nem tettem megjegyzést a műanyag pohárra, amiben felszolgálta az italt, elvégre egy alkalommal szétvertük az egész berendezést. Italoktól elkezdve poharakon keresztül a székekig sok dolgot. Ellenfelem az egész tárcáját itt is hagyta, én csak azt a pénzt, ami nálam volt. De mondhatni törzsvendég vagyok, úgyhogy azóta szerintem a balhé árának a felét is lefizettem.
Egy doboz - megszokott - Black helyett most ugyancsak Djarumot kértem, de szegfűszeges helyett vaníliásat kértem, ami árban nem különbözött a Blacktől, de minden más cigaretta árának majdnem a háromszorosába került ez is. Nem volt pofám rágyújtani bent a csárdában, tehát felvettem a kabátot, zsebre vágtam a pénztárcát és kibattyogtam az ajtó elé pöfékelni. Itt sem két ember ácsingózott, hanem vagy 20-an is, de nem nagyon törődtem vele. Elővettem a fehér-vanília színű dobozt, kivettem belőle egy szálat, és már csak attól, hogy elhúztam az orrom előtt a dohányt, mosolyra húzódott a szám. A szegfűszegesnek is van illata, de ennek egészen más. Előkapartam valahonnan a zöld tüzemet is, és 5 másodpercen belül már égett is a vanília színű csomagolásban lévő dohány. Valami ismerős azért nem lenne rossz, mert egyedül iszogatni - persze - nem rossz, de társasággal még jobb.
Utoljára módosította:David Benett, 2012. december 26. 22:31
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 26. 23:03 Ugrás a poszthoz

Emi

Amíg bent legyűrtem a vodkát és valami idegen ürgével társalogtam, egy - pusztán látásból ismert - lányt figyeltem. Nem nagyon tűnt jártasnak errefelé, és úgy nyakalta a vajsört, hogy öröm volt nézni. A Vaníliás cigarettám megszerzése után kiléptem elszívni belőle egy szálat, és talán a második slukk után kivágta valaki a hátam mögött az ajtót. Hirtelen minden tekintet vonzott, hogy mi történhetett, a beszéd megszűnt, még csak morajlások sem voltak. Az imént említett hölgyemény vágta ki az ajtót, egy darab pólóban. Ránézni is rossz volt szegényre, és talán mint egyetlen ismerőse a tumultusban, hozzám jött. Elmosolyodtam, a vodka nálam is már kezdett hatni, de ez még kispályás volt a tervemhez képest. A koordinációját elég hamar tönkre vágta, és az elvétett ütés miatt kis híján elesett. Egyik kezemmel átkaroltam a derekát, majd ugyanezzel a mozdulattal közelebb húztam magamhoz. Pár pillanat alatt be is ugrott a lány neve és a háza is. Közben a dohányzó emberek ismét magyarázni kezdtek egymásnak, és kellemes hangzavar vett minket körül.
- Szevasz. Nincs egy kicsit hűvös ehhez a stílushoz?
Vettem lazára a dolgot, és ahelyett, hogy megvártam volna a választ, kicipzároztam a fekete dzsekimet, kibújtam belőle óvatosan, hogy a cigi és a lány se essen ki a kezemből, majd Emi hátára terítettem. Igyekeztem elég hamar elszívni azt a vackot a kezemben, majd ezek után kicsit támogatva a lányt, beügyeskedtem magunkat a bárpulthoz.
- A whiskyvel hogy vagy, cicabogár?
Villantottam rá egy mosolyt, és a csapos, aki az előbb vodkával szolgált ki, kérés nélkül már hozta is a két italt. Visszapillantottam az Eridonosra, akinek a szeméből eltűrtem egy tincset a hajzuhatagába.
- Mivel mérgezted magad eddig, hmm?
Finoman akartam kérdezni, hogy mégis mitől állt már be annyira, hogy elég jól érzi magát. Nekem még kell két whisky meg egy pálinka, akkor majd számomra is kezd homályosodni a világ és nem fog érdekelni egy gond sem, ami eddig zaklatott.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 26. 23:55 Ugrás a poszthoz

Emi

Bólintottam a magyarázatára, hogy miért van ennyire alul öltözve. Így is megközelíthetjük a dolgokat. A félig elharapott szavára meg tapintatosságból nem kérdeztem vissza, vagy inkább mert még nem volt bennem elég ital a tapintatlansághoz.
Kicsit.. Nagyon támogattam a legutóbbi ellenfelemet a pulthoz. Volt egy olyan belső gondolatom, hogy ha elengedem, akkor nem sok fogja elválasztani attól, hogy a földbe szerelmes legyen és azzal töltse az éjszakát.
- Hát persze, hogy nem vagy, tündérke.
Felvontam kicsit a szemöldök, mert úgy szólt vissza, mintha egy dedóshoz beszélne, aki nem érti a beszédet. Ismerem ezt az állapotot, de már csak azért is incselkedtem vele. Elvégre ellenfél, és eddig nem is néztem rá más szemmel. Eddig. Most úgy nézek rá, mint aki pillanatokon belül kiadja a délutáni mindent.
Nem utasította el a lehetőséget, koccintottunk, és elég hamar lehajtotta a whiskyt. Elismerően bólintottam, majd az asztalhoz csaptam az üveget, mert ezt a menetet abban kaptam.
Egészen kiguvadtak a szemei attól, hogy hozzáértem, ami tetszett. Szemmel láthatóan nem bírta feldolgozni ezt a mérhetetlen mennyiségű információt, hogy egy tincset kisöpörtem a szeméből, de hát egy bizonyos mennyiség után..
- Hogy .. mit? Két pálinkát!
Most rajtam volt a sor, hogy elképedjek, mitől néz ki így. Vajsör. Az úgy azért nem rossz. A krapek kihozta mindkét pálinkát, majd egyiket a másik után legyűrtem. Arcom megráztam, vonásaimat rendeztem, mert azért ez ahogy lecsúszott, ez mart.
- És te hogy kerülsz ide? Vagyis mit keresel itt? Ráadásul egyedül.
Idő közben kértem ismét két adagot, de most meghagytam, hogy a vodkát keverjék össze hideg kakaóval. Életemben nem ittam még olyan finom anyagot, mint a kakaós vodka.
Pluszban, hogy ne hagyjam érzelmek nélkül, végigsimítottam ujjaimmal az arcát. Józanon nem incselkednék, ennyire biztos nem, de így már egészen vicces.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 27. 21:46 Ugrás a poszthoz

Emi

Nem volt túl nagy esély erre az egész hülye szituációra. 3 vajsör már úgy látszik meg rajta, mintha benyakalt volna fél liter házipálinkát. Akármikor, amikor ez eszembe jutott az éjszaka folyamán, mindig nevetnem kellett rajta, mert ez.. ez röhejes. Mármint nem hittem volna, hogy az Eridonosok közül némelyik ennyire nem bírja, vagy nem szokott alkoholt inni.
- Miért nem mucikám? Mert a tündérke jobban illik rád.
Fordultam felé egy kaján vigyorral megfűszerezve. Tetszett, hogy mindenen kiakadt, amit mondtam, és hogy olyan gyámoltalannak tűnik. Hihetetlen mikre képes az emberi agy, ha most valaki egy kést nyomna a torkához, nagyon hamar kijózanodna.
Mikor meghallottam, hogy korábban mit fogyasztott, szükségem volt arra a két páleszre. Nem azt mondom, hogy egy szinten akartam vele lenni, de túl józan voltam még.
- Ahhh, tündérke, a tiednél biztosan.
A válasz első fele inkább csak egy morgás volt, mihelyst leküldtem a torkomon az alkoholt. Egy utóhatás volt, csak utána reagáltam a gyomromat illető megjegyzésre. Hát nem tehet róla az ember, hogy a mája is meg a gyomra is hozzászokott a masszív alkohol lebontásához.
Követtem a tekintetét a "lányokhoz", és a döbbent arckifejezésén megint csak el kellett mosolyodnom. Nem csodálkoznék rajta, ha a barátnői itt hagyták volna. De ezen meg látszik, hogy ennyit érnek a barátnők. És ilyenkor jön a támogató ellenfél.
- Pasikat hajkurászni? 10 perce odakinn még szerelmes voltál.
Vágtam a szavába mielőtt rákérdezhetett volna az én itteni célomra.
- Mint láthatod, épp téged próbállak elcsábítani, mint következő alvómacimat, de eddig nem jártam túl sok sikerrel.
Villantottam rá fogaimat, míg végigsimítottam a karján. Kíváncsi vagyok, hogy meddig bírja szegénykém. Az első eshetőség lenne az, hogy elájul egyik pillanatról a másikba, a második.. azt nem tudom.
Idő közben rendeltem két 2:1-es vadászt magunknak. Ennek csúnya vége lesz, akár így, akár úgy.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 29. 20:41 Ugrás a poszthoz

Szabó Fruzsina

Önismeret. Mérlegelve, hogy melyik tanársegédi pozícióm vall jobban rám, mindenképpen ez. A bájitaltan sem volt rossz, a diákok is értették, hogy miről tartok nekik előadást, érdekes volt, de talán az önismeret közelebb áll hozzám. A muglik életével is több a kapcsolat, mint a bájitaltan és a varázstalan származásúak. Sőt, bizonyos iskolákban vannak külön önismeret órák, délutáni programok, szakkörök és miegyebek. Amiről előadást fogok tartani a többieknek hétfőn, az is egy egészen átlagos téma lesz. Na, ez volt az oka annak, hogy engem a könyvtárban lehetett megtalálni a nap nagy részében. Este 8 körülre már tisztában voltam az előadásom témájával, ami talán egy kezdőnek bonyolultabb lesz, egy végzősnek meg unalmasabb, de majd igyekszem eltalálni mindkét csoportot.
Kivettem vagy 8 könyvet, amik a 60 oldalastól a 600 oldalasig terjedő példányok voltak. Néhányan úgy néztek rám, mint akik még életükben nem láttak embert egy halomnyi könyvvel a kezében, vagy csak ismertek és ez volt túl meglepő. Én könyvekkel a mancsaim között. Nem érdekelt, felvittem őket a szobámba, levágtam a bevetetlen ágyamra őket, majd karórámra pillantottam. Pár perccel múlt fél kilenc, a vacsorát már bőven lekéstem, de talán még van pár falat a nagyteremben. Magamra vettem egy sötétkék pulóvert,  párszor beletúrtam a hajamba és már indultam is. Cinkosan összenéztem a cruppal, aki békésen heverészett a párnámon mindaddig, amíg nem akartam ismét elmenni. Intettem neki a fejemmel, mire ő egy szempillantás alatt már a lábaimnál tekergőzött. Bevágtam magam mögött az ajtót, hogy az nyekkent, és a cruppal együtt bevonultunk a nagyterembe. Pontosan erre számítottam, alig lézengett errefelé pár diák, akik a Rellonnál ültek, azok pedig épp az utolsó falatoknál tartottak. Valahol az asztal felénél megálltam, beültem és mellém telepedett a bestia is arra az oldalra, ahonnan nem lehet pont rálátni az ajtóból. Valami húst, talán csirkét kerestem - és találtam is - neki, majd nem zavartatva magam odaadtam neki. Én magam elé vettem valami desszertformát, csokival leöntött.. valamit.
Már az étel felét magamévá tettem, mikor az éhes állat megbökdöste a könyökömet a puha, nedves kis orrával. Ennyi épp elég volt, hogy a maradék nagy részét a pulóveremre borítsam. Mezei szótáramat elég szépen megvillogtatva pattantam fel a helyemről, mire szegény állat szűkölve lehasalt a padra bűnbánó szemekkel. Lekaptam magamról a szövetet, de nyilván a piros pólóm alja is kapott a csokimázból rendesen. Pazar. Előhalásztam valahonnan valami szalvétát, és azzal próbáltam valamennyire tisztogatni a felsőmet.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 29. 21:29 Ugrás a poszthoz

Szabó Fruzsina

Le sem tojt senki, bár az se érdekelt volna, ha zsúfolásig tele lenne a nagyterem. De így meg, hogy talán ha volt 2 ember rajtam kívül, még annyira sem zavart Baileys ügyes viselkedése. Nagyjából sikerrel jártam a csoki-leszedési-projektemben, a nagyja le is jött, de messze nem az egész. A pulóvert jelzésértékűen hozzávágtam a cruphoz, ami meglepetten futott el a padon, kikerülve az ügyesen célzott mozdulatomat. Visszahuppantam a bemelegített helyemre, és hogy valami kevésbé folyós ételt válasszak,magam elé húztam egy tányér tejbegrízt. Csodálatosan csinálják, hogy az étel még mindig meleg, így ezt is elkezdtem eszegetni. Nem sokáig tartott ez a dolog, ugyanis egy szöszi csüccsent le mellém. Rásandítottam majd mihelyst lenyeltem a falatot, felé fordultam. Nem rejtettem véka alá a tüzetesebb végigmérését a lánynak, nálam ez is úgymond egy próba. Bájosan mosolygott, mintha éppen a nyertes lottószelvényt nyújtaná át nekem. De van benne valami, megfogta a kezem, tenyérrel felfelé fordította és belenyomott egy levélnél vastagabb borítékot.
- Nem ismerlek. Te honnan tudod hogy ki vagyok? És te ki vagy?
Villantottam rá egy mosolyt, szemem elé húztam a borítékot, hogy megnézzem, kinek címezték. Egészen összeszorult a gyomrom, elsápadtam, a szemeim kigúvadtak és hirtelen remegni kezdett a kezemben a papír, mikor felismertem a kézírást. Ráhel. Hol a lányra emeltem riadt tekintetemet, hol a borítékra. Valóban az én nevem állt rajta egy olyan kézírással, amit akárhonnan felismernék. Nagyokat nyeltem, miközben teljesen kiszáradt a szám. Jobb lábamat átvetettem a padon, így a lánnyal szembe kerültem, az ijesztő papírt pedig kettőnk közé raktam. Baileys közben megjelent a hátam mögött, egyik kezem és az oldalam közé pedig befúrtam eleinte csak az orrát, később az egész buksiját.
- Ez valami tréfa? Mert nem tetszik.
Végül mégis feltéptem a borítékot, amiből először vagy 5-6 fénykép csúszott ki. Az ájulás és a hányinger környékezett, mikor megláttam hogy mit ábrázolnak. A lány még mindig ugyanolyan vonzóan festett, mint mikor legutoljára láttam, de ott mellette a fotókon a csöppségtől .. Megijedtem. Ahogy a második képet is megnéztem, már automatikusan elmosolyodtam. Egy szőke kislány mosolygott ott Ráhel nevetésével, de azok a barna szemek egészen az enyémre hasonlítottak.
- Ki az apja, nem tudod? És mi van Ráhellel?
Emeltem a tekintetem a velem szemben ülő szöszire.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 29. 22:12 Ugrás a poszthoz

Frucok

Nem figyeltem a lány reakcióit, eléggé el voltam foglalva azzal, hogy ne akadjak ki teljesen. Nem szokásom, tudom rendezni a vonásaimat, figyelek arra, hogy mikor szabad kinyilvánítani az érzelmeimet és mikor nem.
Egészen jól estek a bátorító ujjak a kezemen, de muszáj volt megtudnom, hogy mit írt így majdnem három évvel azután, hogy utoljára láttam.
Mikor átvillant a fejemben, hogy ez csak valami rossz vicc, a lány nemleges választ adott. Furcsa, ugyanúgy izgult mint én, pedig nyilván tisztában volt a levél tartalmával.
Ahogy az első kép a kezembe került, ő húzott meg egy poharat, amiben nem csak én nem tudtam, hogy mi volt ,de szerintem ő is csak az ízéből jött rá. A barna boríték tetejére raktam a kihullt képeket, amikből a legfelsőt elvette a szöszi. Most nem a kezeim közt lévő fotót néztem, hanem a névtelen iskolatársamét. Közelről ismerheti mindkettejüket, a mosoly az arcán nem olyan, mintha most látná először a kicsit. Meg persze, Ráhel nem bízik senkiben csak úgy.
2 éves. Igen.. Mi van? Két éves? Te szent Isten! Elvettem a kezéből a képet, és ismét úgy elsápadtam, mintha hasfelmetsző jack adná át nekem a gyerekem képét. Úgy 1 másodpercig kerestem valamit a tekintetében, magam sem tudom pontosan, hogy mit. Hogy előugrik valami hülyeséggel, hogy csak megtréfált, de nem. Minden képet alaposan megnéztem, az utolsóhoz érve már egészen felfelé görbült a szám.  
Kirázott a hideg, ahogy megmondta az igazat. Sejtettem. Nem,. Valójában tudtam, elvégre miért küldene Ráhel ide egy lányt egy borítékkal nekem címezve, amiben egy tündéri szőke kislány nevet az Ráhellel együtt?!
Ahogy a szájához emelte a poharat, na az volt a pillanat, hogy kiragadtam a kezéből, és a maradékot, az utolsó cseppig kiittam belőle, végezetül pedig az asztalra vágtam.
- Hogy volt képes beletörődni, hogy egyedül neveli? Vagy van vele valaki? Élettársa, párja, férje, akármi? Miért nem írt korábban? Hogy hívják a lány..omat? És téged hogy hívnak?
A végére már egészen felemeltem a hangomat. Üvölteni tudtam volna és sírni egyszerre. Valami felülmúlhatatlan érzés volt megtudni, hogy van egy csodaszép kislányom valahol a világban az anyjával, aki talán hiába várt rám. Muszáj volt felkelnem, ki kellett nyújtóztatnom a lábam. A lány előtt járkáltam, kezeimet a tarkóm mögött összekulcsolva. Azért ezt fel kell dolgozni. 21 éves múltam, Ráhel talán 17, 18 volt, mikor történtek dolgok köztünk, és most .. Most egy kislányt nevel. És ez a lány itt mellettem, aki nyilvánvalóan nem a háztársam, hogy jön a képbe? Annyi kérdés öntött el, hogy az szinte képtelenség. Mit vár most tőlem Ráhel, mit szeretne? Miért csak most szól erről az egészről? Miért nem küldött már egy baglyot, mikor tudta, hogy állapotos?
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 29. 23:24 Ugrás a poszthoz

Frucok

Nem azt akarta elérni, amit elért az egésszel. Ahogy kimondta, hogy miért nem írt, hát akkor tudtam volna tombolni. Egy gúnyos kacaj tört fel a torkomból, bár inkább mondható kétségbeesettnek. Hátratántorodtam, és végül a Levita padjánál kötöttem ki. Baileys idő közben megpróbált a lány ölébe mászni, ami furcsa volt. A crupok nem a barátságosságukról híresek, az enyém meg aztán főleg nem. Még annak a lánynak is nekiesett volna, akit egy éve ismer, erre tessék, egy vadidegen lány ölébe szeretné magát bekuncsorogni. Mindezt észre se vettem. Könyökömet a térdeimhez támasztottam, tenyereim közé pedig az arcomat fogtam. Egy ideig fel-le dörzsöltem a bőrömet, majd arcom még lejjebb engedve kicsit beletúrtam a hajamba, és ismét felpattantam.
- Hogy én tanulok? Magára miért nem gondol ez a leány? Az ég szerelmére, és nincsen senkije? Pedig még akár a modellkedésből is megélhetne, nem is akárhogyan!
Kifakadtam megint, és mielőtt a lány mozdulatai csendre intettek volna, magam is lehalkítottam a hangomat. Felvettem a képeket a padról és megint megnézegettem az összeset. Hihetetlen, hogy ezt képes volt előlem eltitkolni több mint két évig. És nincsenek jó érvei, mert csak egy szavába került volna, és mellette vagyok még aznap. No persze ismerte a történetemet, és valószínűleg ő maga sem akarta a még nagyobb bajt a fejére hozni, ami természetes. Kicsit lecsillapodtam ezt az összefüggést megtalálván, hogy magát is a kicsit féltette, mikor nem keresett fel. Ha ezt megtudták volna ők, nos, akkor nem tudom mit kezdtem volna. Ráhel erős, kitartó, belevaló csaj volt világ életében, de egy gyerek nem egy kiskutya. Miket beszélek, vagy gondolok itt? Összefüggéstelen az egész és zavaros. Leültem a lány mellé, de nem fordultam be az ételes asztalhoz. Ha csak egy falatot is meg kéne ennem, biztos itt adnám ki az egész kései vacsorámat.
- Szia Fruzsi. És bocs, de te hogyan jössz a képbe?
Nem volt az a szituáció, hogy köntörfalazzak, óvatoskodjak, puhatolózzak. Persze nem is az ágyamba akarom csábítani a lányt, pusztán - te jó Isten, - a saját lányom felől érdeklődök.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. január 12. 16:20 Ugrás a poszthoz

Frucok

Miközben nekitántorodtam a levita asztalának, egy sereg rellonos csapat vonult ki a teremből. Eddig észre sem vettem őket, de valamin erőteljesen kuncogtak és jelentőségteljes pillantásokat küldtek felénk. Talán kicsit le kéne halkítani a hangomat, vagy nem kéne úgy viselkednem, mint egy sarokba szorított állat. Elvégre nem a selyemkötelet küldték meg, csak pár fényképet. Mélyeket lélegeztem, majd ahogy továbbá kiakadásomnak hangot adtam, körbekémleltem a termet. Most már tényleg csak mi ketten ücsörögtünk itt a félhomályban. Nem tudom, hogy a lány most mire gondolhat, én mindenesetre szét voltam esve. Eddig sem voltam valami túl összeszedett egyén, e ez most egy kicsit betett. Még nekem is. Pedig elég magas az ingerküszöböm, leszámítva persze ha verekedésről van szó. Akkor nem várok semmire, de ez az információ most bőven megütötte a határomat. Persze mégis mit képzelek, hogy sosem lesz probléma azzal, hogy milyen vagyok? Ahogy elvettem ismét a képeket, futó pillantást vetettem a szöszire. Az ölében egy összegömbölyödött állat van, akinek a fejét időnként megsimítja. A kutyaszerű bestia jó hogy nem kezd el dorombolni neki és mosolyogni. Ez az én arcomra is felcsalt egy mosolyt, majd a képekkel egyetemben levetettem magam Fruzsina mellé. Nem túl udvarias módon szegeztem neki a kérdést, hogy oké, a nevét már tudom, de ki is ő valójában.. Hm. Unokanővér. Persze, hasonlóra számítottam volna, ha egyáltalán végiggondoltam volna a kérdésemet egy kicsit is. Ahogy elmondta, hogy mit szeretne, az állam kis híján a földig ért, úgy eltátottam.
- Őőőőőőő.... Ez mind? De mondd már, hogy sikerült neki túlélnie ezt az egészet? Miért nem szólt? Ez hülye kifogás, hogy nekem tanulnom kell. Biztos teljesen ki volt bukva, vagyis még hogy bukva, totál ki lehetett készülve!  Hogy állt talpra ezek után? És 19 évesen megszülte a gyerekét? Eszébe se jutott, hogy saját életet éljen, modellkedjen és ne egy .. zabigyereket neveljen otthon? Mi lett a kicsi teljes neve?
Vagy üvöltöttem, vagy olyan halkan beszéltem a lánnyal az elmúlt fél órában, hogy az csuhaj. Most a hangomat szinte csak suttogásnak lehetett vélni, mert nem akartam még jobban szétkürtölni a világnak, hogy mi is a helyzet valójában. Jézusom, Elizabeth mégis mit fog lépni az egészre? Egyáltalán nem lenne-e jobb megoldás, ha kalap kabát, leköltöznék Pestre Ráhelék közelébe? Hiszen ez egy kislány, az én.. az én lányom, nem pedig egy kiscica, akit ha nem szeretnél felnevelni, nem kell. Ráhel pedig olyan temperamentumos, nagyon tudja, hogy mit akar, de a rohadt életbe, egy család nem hiába áll egy nőből és egy férfiből!
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. január 12. 18:39 Ugrás a poszthoz

Danielle

Lassan kezdett túl sok gondolat kavarogni a fejemben. Csak kergették egymást, mint a gyerekek.. Annyi megválaszolatlan kérdést hagyott bennem Ráhel, Fruzsi, Elizabeth, Danielle és még hadd ne tudjam hányan. Bár a legtöbbjére csak vállat vonok, idővel úgyis kiderül, ha meg nem, akkor nem is annyira fontos. De amelyek Ráhel körül keringtek, egyre jobban belém martak. És nem csak ez. Persze, ez is, de most még más, egy megbúvó gondolatom is utat tört magának, és elárasztott, akárcsak egy özönvíz. Ginger. Már nem nincsenek "látomásaim", nem látom egy sötét szobában sírni, ilyenkor már nem szédülök meg vagy esek össze, mint egy kislány. Nem, már megszűntek ezek, ami két dolgot jelenthet, és egyik borzasztóbb mint a másik. Az első az, hogy kezdem túltenni magam lassan a halálán, ami önmagában is borzalmas, hiszen a rohadt életbe! Nem egy lány volt az utca végéről, hanem sokkal több. A barátom, a lelki társam, egy lény, aki megértett, velem volt, figyelt rám, és a húgom. Most meg hol van? Talán egy kics*sz*tt koporsóban a föld alatt porlad már egy jó ideje. És én még mindig nem vertem véresre Fredet azért, amit művelt a húgommal. Még ha közvetve történt is az egész ügy, hozzá lehet visszavezetni, hogy miért rohant bele Ginger a saját vesztébe. Reménytelenül volt szerelmes. Nem tudom mit látott abban a nyámnyila alakban, de valamivel évekre megfogta ezt a szerencsétlen lányt. Tipikusan azzal a fajta szerelemmel volt megátkozva a húgom, amelyik egy életre szól. És biztos vagyok benne, hogy akárhol is van most, még mindig teljes szívéből szereti őt.  A másik lehetőség, amiért megszűntek ezek a víziók az az, hogy valóban meghalt a lány. Talán valamilyen úton kapcsolatba akart lépni velem, üzenni akar,t hogy merre van, hogy szüksége van rám, legyek mellette, keressem meg. De most már túl késő. Mindenhez túl késő.
Nem volt erőm tovább tépelődni a dolgon, legalábbis a szobámban nem. Egy szürke melegítőt magamra vettem és valami ár számmal nagyobb kampánypólót, majd nekiindultam az erőnlét termének. Valahol le kell vezetni a feszültséget, a felgyülemlett erőt, valami másra kell összpontosítani, koncentrálni, gondolni. Ehhez pedig tökéletesen alkalmas egy régi mugli sport, amit leleményesen kosárlabdának hívnak. Nem valami bonyolult dolog egy kviddicshez képest, bár a labdát minden alkalommal lentről kell dobni. Gurkók ugyan nincsenek, de az ellenfél 500 tonnás, bálnaméretű játékosai alkalmanként rosszabbak. Tehát belépve ebbe a terembe felkapcsolódtak a lámpák, fényár öntötte el az egész helységet, ahol kissé áporodott volt a levegő és tipikusan tornaterem szagot árasztott. Elvettem egy kosárlabdát. Nem mintha tudtam volna, hogy melyik is az, de fel volt hatalmas betűkkel festve rá. Szóval elkezdtem először csak egy helyben pattogtatni, majd magam körül, végül végigrohantam a termet magam mellett vezetve a varázstalan labdát, a két pontos vonalnál megálltam és a gyűrűre dobtam. Elsőre nem sikerült.
Vagy 20 percig is edzettem, mire úgy kifáradtam, mint egy liba. A golyót hagytam a kosárra találás után elpattogni a teremben, én meg összeestem úgy ahogy voltam, a palánktól 3 méternyire. Lihegtem, nedves pólómat pedig valahogy leerőszakoltam magamról és elhajítottam. Visszahanyatlottam, most már egészen stabilizálva vettem levegőt, mikor hirtelen elaludtak a fények és konok, súlyos sötétség vett körül. A labda elhaló hangjam még pluszba ráadott az egész helyzetnek az iróniájára, és a régi félelmek, rossz és fájdalmas emlékek mind előtörtek egy olyan helyről, ahol már nem egyszer meghaltam. Felültem, de még mindig nem csinált semmit a világítás. Talán csak akkor működik, ha folyamatos mozgás érzékel, vagy kialudt, vagy nem tudom. A paranoia és a szorongás kezdett eluralkodni rajtam, pulzusom pedig vagy 100 értéket ugrott, mikor a magára hagyott labdám nekiütközött valaminek, ami nagy csörömpölést hallatva felborult vagy nem tudom mit csinált. Nem mozdultam, mintha vártam volna rájuk. Hogy elkapjanak, hogy azt csinálják velem, amihez értenek.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. január 12. 20:12 Ugrás a poszthoz

Danielle

Ahogy eleinte a sötétség felváltotta a világosságot, még nem történt semmi. De idővel egyre jobban elhatalmasodtak rajtam a félelem jelei. Mindenhol őket láttam, sarokba szorítottak, késsel közelednek, kört alkotnak, nem engednek kitörni. Láttam, ahogy egy székhez kötnek valami zsineggel, ami egészen a húsomig hatol, minden egyes szívdobbanással mintha nem vért juttatna az ereimbe, hanem fájdalmat, kínt, gyötrő emlékeket, félelmet. Mikor a labda nekicsapódott valaminek, abban a pillanatban a maradék eszemet is teljesen elöntötte a borzongás, a félelem, hogy bármelyik pillanatban elvághatják a torkomat vagy átszúrhatják a hasamat egy vasrúddal.
Mikor kinyílt az ajtó, totál beparáztam. Mintha eddig nem lettem volna, eddig is úgy éreztem, hogy mentem szívrohamot kapok, de ahogy lassan nyikorogva kinyílt az ajtó, és egy fikarcnyi világosság áradt csak be rajta, kezeimmel megtámasztottam magam. Hirtelen nagyon éber lettem, ösztönösen a nem létező övemhez nyúltam a nem létező berettámért, majd próbáltam hátrafelé vánszorogni pókjárásban. Kivert a hideg, pulzusom a felső határértéket verdeste.
Ahogy valami hozzám ért hátulról, nem sokon múlott, hogy nem kezdtem el ösztönösen védőmechanizmusomat feleleveníteni. Ahogy az illat tudatosodott bennem, egészen megnyugodtam, mindkét kezem az ő karjaira tettem, és a felszabaduló adrenalintól hevesen lélegeztem valami megmagyarázhatatlan, felszabaduló nevetés kíséretében.  Hátradőltem a lánynak, persze, nem teljes testsúlyból, és próbáltam felnézni rá a sötétben.
- Danielle..
Észre sem vettem, hogy míg totál átadtam érzékeimet a félelemnek és a védekezés felállításának, tudat alatt gondolatban kerestem néhány fegyvernek minősíthető sporteszközt. Mikor viszont rájöttem, hogy "csak" a vámpír leányzó van itt mögöttem, a telepatikus módon magasba emelt 4-5 labdát hirtelen elengedtem, amik körülöttünk értek földet, majd nagy amplitúdójú pattogásokkal szétszéledtek.
- Idén még nem féltem ennyire.
Nevettem el magam, majd még kissé remegő végtagokkal megfordultam, hogy szemben legyek háztársammal. Megajándékoztam két puszival, majd egy harmadikat is kapott az orra hegyére.
- Hogy vagy, édes? Időtlen idők óta nem láttalak.
Utoljára módosította:David Benett, 2013. január 13. 17:02
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. január 13. 17:13 Ugrás a poszthoz

Danielle

A nevemet hallva kezdtem magam összeszedni. Átkozódtam, persze ezt is pusztán gondolatban, hogy hogy tojhatok még mindig be ennyire. Hisz alig 4 percig váratott a vörös, amíg meg nem ölelt, de ennyi idő elég volt, hogy tudatosodjon bennem, soha nem leszek már normális. Egy átlagos varázsló, vagy egy mugli esetleg arra gondolhat, hogy kiégett a villany, vagy túl késő van és leoltották a pilácsot, de én?! Számomra szörnyek jelennek meg pisztolyokkal és késekkel, mint egy kisgyerek rémálmaiban. De az én rémálmom valódi volt éveken keresztül, nem csak egy vagy két éjszakán gyötörtek.
Kezeim az övéi fölött haladtak, a hátán kezdtek el végül körözni, míg arcom a lány hajához nyomtam finoman.
- Esküszöm besz*r*ttál.
Leheltem ki nevetősebb hangon, ami már a felszabadult öröm miatt volt. Mégsem kellett megint egy autóban töltenem órákat, hogy aztán újfent napokra bezárjanak valahova, ahonnan az eddigi pár alkalommal csak a szerencse vitt ki.
- Emlékszem, hogy ne emlékeznék.
Nyomtam egy puszit a hajára, majd egyik kezemet végighúztam a karján egészen a derekamig, amit átölelt, majd ugyanígy visszafelé.
- Már túl kellett volna lépnem ezen az egészen, hisz már.. elvileg nincs mitől félnem. De nem tudom.. Te, izé.. apádról van valami.. Hír?
Amit én tudni véltem az apjáról eleinte az pontosan megegyezett azzal a tudással, amit Danielle birtokolt. Magyarul a béka seggéről sem tudtunk semmit. Most, amit tudok, az egyik sem túl felemelő választási lehetőség. Az egyik szerint szigorúan őrzött börtönben fog rohadni az idők végezetéig, a másik szerint ott helyben megölték a berontó nemzetvédelem. Talán egyiknek jobban örülne, mint a másiknak. Hogy juthattunk el idáig, egyszerűen képtelenség. Válaszára várva gyorsan kiürítettem a fejem, magma elé képzeltem a lámpák áramkörét, végül egy kicsit feltekertem az energiát. Nem árasztott el minket a fény, félhomálynak is túlzás volt, de pont elég volt, hogy lássuk egymást.
Utoljára módosította:David Benett, 2013. január 15. 16:58
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. február 6. 07:42 Ugrás a poszthoz

Danielle.

Nem mondom, hogy reménykedtem, mert ezen a szinten már rég túlléptem, de valami halovány csillanás mindig előttem játszott, hogy lehetek még normális, élhetek teljes életet. Nem. Bebizonyítottam saját magamnak, hogy soha nem tudom kiszakítani magam abból a burokból, amibe belekergettek, de tudjátok mit? Nem is akarok. Ha ez az örökségem, hát épp itt az ideje, hogy vállaljam, és nem futhatok előle örökké.
- Vicces kedvedben találtál rám, mi?
Kicsit talán a kelleténél hangosabban mondtam, elvégre alig pár centi választott el minket, de olyan eufórikus érzés kerített a hatalmába, hogy miközben ezeket kiejtettem, még el is nevettem magam. Mint valami idióta, de esküszöm, így is éreztem magam. Nem egy éve üldöznek és az életemet akarják megkeseríteni, én meg egy számomra igenis fontos lányt ölelek, aki mellesleg vámpír is. Na én is f*szán összehoztam a dolgokat, mondhatom. Ja, és ki ne hagyjuk, hogy Ráhelnek van egy lánya. Tőlem.
- Azon kevesek közé tartozol, életem, akiktől még akkor sem futnék el, ha az ellenségeimet támogatnák.
És komolyan is gondoltam. Egy kicsit eljátszottam a gondolattal, elvégre annyira nem lehetne lehetetlen az egész. Mármint hacsak az apjára gondolok vagy arra, hogy pusztán a megjelenésem az életében mit okozott neki..
Egészen elfelejtettem, hogy milyen képességei vannak a lánynak. Mármint nyilván azon túlmenően, hogy nem muszáj lélegeznie. De milliószor jobb a füle, mint akármelyikőnknek itt az iskolában, így az izgalmamat és talán az aggodalmamat is sikerült észlelnie kérdés közben és után is. Valamivel próbáltam elterelni a gondolataimat, így gyorsan az áramforrásra kezdtem koncentrálni, ami nem volt túl megerőltető feladat. Tekintve, hogy mostanában én is egyre gyakrabban használom ezt a képességemet.
Elhúzódott tőlem, mire egyik kezemmel a hajamba túrtam. A gyér megvilágításban elindultam a fal felé, odaérve pedig hátamat nekivetettem majd mindkét lapát tenyeremmel megdörzsöltem az arcomat.
- Mit akarsz hallani? Hogy én mit remélek vagy hogy valószínűleg mi történt?
Jobb előbb megkérdezni tőle, mielőtt válaszolok. Imádom ezt a lányt, semmi áron nem akarok neki még több fájdalmat okozni, de ez nem biztos, hogy fordítva is igaz.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. február 8. 21:43 Ugrás a poszthoz

Leo segge.

Valamivel mg egyértelműen meg kell koronáznom ezt a napot. Kezdenek elévülni a verekedős-reflexeim, a májam is talán kezd regenerálódni, ám ez most nem az a nap volt, hogy bármelyiket is edzésbe akartam volna hozni. Nem, ma pusztán alkotni akartam még valamit. Először azonnal eszembe jutott a fecsegő portrék folyosója, ami nem csoda! Hisz mikor legutóbb ilyen vágyam támadt, akkor még társaságot is kaptam, bár fogalmam sem volt az illetőről, hogy honnan szalasztották. Elismerően bólogattam magamban, miközben egy ecsetet és egy tubus rózsaszín festékes üveget vett a kezébe, majd pingálni kezdte a vénasszony haját. Jó darabig elszórakoztunk egymáson és a helyzetünkön is. Lettek ott csíkos csontvázak, felrobbantott frizurájú modernista költők, narancssárga szakállú tudósok, lila és pink hajú öregasszonyok kék-citromsárga kockás macskákkal..egyszóval szépeket alkottunk. Azóta nem mentem arrafelé, de kétlem, hogy a társam megközelítette volna azt a terepet.
No, így aztán hamar kitaláltam az esti programomat, de mivel az ilyet nem jó egyedül és magányban csinálni, hamar Leonardra is rátörtem az ajtót felvázolva neki a lehetőséget, és mikor belement, mondtam, hogy mikorra menjen és hova. Én visszamentem a magam kis rezidenciájába, és egy nagyobb méretű, fekete sporttáskába belehajigáltam az összes festéket, flakont, dobozt, üveget elég változatos színeket összeválogatva. Némi gondolkodás után belecsúsztattam még egy üveg Jack Daniel's-t is a többi mellé, becipzároztam a táskát, átvetettem a nyakamon, majd a fekete nadrág-fekete póló kombóban leindultam a színjátszókörösök próbaterméhez. Ismertem a járást, de a belépéssel akadtak némi gondok. Először is rossz oldalon kerestem a kilincset, majd azt nem bírtam lenyomni. Cibáltam ide-oda, feszegettem, míg teljesen véletlenül kicsit megemeltem és a szó szoros értelmében beestem a terembe. Szépet koppantak a dolgok a táskámban, míg lábbal gyorsan visszalöktem a helyére az ajtót. Kibújtam a táskám pántjából, és mialatt az órámra néztem - még öt perc volt Leo érkezéséig - addig talán tudatosan, talán nem, de a lényeg, hogy felkapcsolódtak a lámpák. Elismerően hümmentettem egyet, feltápászkodtam a földről és most már kézben vittem az üres, vakítóan fehér falig a motyómat. Azt a halomnyi ruhát, ami vállfákon lógott, az egész sort arrébb löktem, ami csak kis híján nem borult fel. A másik 4-gyel hasonlóképp cselekedtem, míg végül karba font kézzel álltam a 'vászon' előtt. Észre sem vettem, hogy bólogatni kezdtem, mialatt megterveztem, hogy erre mit fogunk iderittyenteni Leonarddal.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. február 9. 22:29 Ugrás a poszthoz

Shar

Mikor megjött a bagoly, egy darabig gondolkodtam, hogy visszaküldöm egy üzenettel, miszerint tartsa csak meg, vagy égesse el a cuccaimat, de az egyik kedvenc, é igen jó minőségű pólómról volt szó, tehát minden egyéb visszajelzés nélkül eresztettem útjára a baglyot. Nem nagyon tudtam, hogy mit tegyek majd, azon túl, hogy kikapom a kezéből a cuccomat, hozzávágom a testvéréét és valami bocsánatot kiugatok a fogaim közül.
Nem siettem el a dolgokat, bőven 8 után értem be, úgy negyed kilenc tájékán. Egy kissé szűkített farmer fölé egy kék inget vettem, felső három gombját nyitva hagyva, hogy levegőhöz jussak és ne nézzek ki úgy, mint valami beképzelt ügyvéd. Ujjának hosszát könyékig lerövidítettem, és az olyan rég használt kalapomat fejemre tettem. Pedig hogy hozzám tartozott ez is! Talán most ez megint megváltozik, mert szeretem ezt a modellt.
Hamarabb leértem, mint akartam, és a cigarettámnak messze nem értem a végére. Sóhajtottam egyet, és mielőtt a társalgóba léptem volna, még egyet szívtam belőle majd kipöccintettem az ablakon egyenes a sötétségbe. A füstöt még kieregettem az ablakon, amit ezután becsuktam és végül beléptem a tágas helységbe. Órámra pillantottam, és valóban, még csak 13 volt. Illetve az ő számára már. És még mindig itt találtam. Fel-alá koslatott, és mikor benyitottam, mintha megijedt volna tőlem. Kicsit különböző érzések kavarogtak bennünk, de igazából nem haragudtam rá. Annyira legalábbis nem. Elég rendesen megfáztam, ráadásul a ruháimnak is búcsút mondhattam egy időre, de valószínűleg ha tudnám a végkimenetelét annak a napnak, akkor se változtatnék rajta. Így végül már egy mosoly terült szét az arcomon, mikor betettem magam után a keretébe az ajtót és odaléptem a lány útja mellé. Gondoltam, hogy nem hagyja abba a járkálást, így csak az útja szélére álltam, amit folyton megtett ide-oda menet közben.
- Nyugi, nem a baltás gyilkos vagyok, vagy legalábbis most nem.
Végül úgy döntöttem, nem várom meg, amíg abbahagyja, tehát kényelembe helyeztem magam a kandalló előtt. Eleinte mintha farkasszemet akartam volna nézni a tűzzel, végül egészen elrévedt a tekintetem, gondolataim pedig elmásztak egészen egy másik helységig, ahol kibékültem Vele. Ott is így ropogott a tűz.
Észre se vettem, hogy arcom önkéntelen mosolyra húzódott Még ha nem is tudom, hogy merre van most a barátnőm, attól azt még tudom, hogy Ő kell. És nem csak most vagy 1 évig. Ő Az.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. február 9. 23:27 Ugrás a poszthoz

Leoka

Fél éve, ha valaki megkérdezte volna azt a kissé fura napot a pingálással kapcsolatosan, mármint az,t hogy az egész hogy jött, vagy miért tettem, valószínűleg vagy vonogattam volna a vállamat. Az első fegyelmi tárgyalásomon is, Amerikában, ugyanezt tettem, mármint csak néztem bután magam elé, mint aki nagyon nincsen képben és nem tudtam válaszolni az egyébként primitív kérdésekre, mint miért csináltam ezt meg azt. De mázlink volt akkor Lévaival, hiszen nem kellett bíróságra vonulnunk vagy meginnunk egy pohár veritasérumot.. Tehát, hogy mégis mit is akartam pontosan ettől az egész pingálósditól? Passz. De mikor megláttam Leonard arcát, biztos voltam benne, hogy semmi pénzért nem mondanám vissza. Valahogy elhanyagoltam nagyjából mindenkit, ahogy Amira is. Lett volna kifogásom, hogy csajoztam, de azért Leonard kicsit többet jelentett nekem, mint Mira. És az a felvillanyozott, örömteli tekintet rám meredt a srác szemeiből, engem is ugyanezek az érzések támadtak le.
Keresztbe font kézzel álltam egyik lábamról a másikra, mikor Leo hasonlóan beesett a terembe. Persze, kicsit kecsesebben és kevésbé bukott orra, plusz úgy bánt azzal a kilinccsel, mintha üvegből lenne és pusztán az tartja még egybe, hogy nem eresztette el. Végül betolta ő is maga mögött ezt a berendezést, ezt követően, még mielőtt elmosolyodhattam volna a köszönésén, bezártam az ajtót. Egyre könnyebben ment, már szinte elég volt annyi, hogy magam elé képzeltem a zárat és a műveletet. Sokat gyakoroltam, ami egyértelműen az előnyömre vált.
- Üdv, nyuszikám.
Nevettem el magam, mialatt odahajtott mellém és szintén szemügyre vette a fehér falat.
- Pff.. Te meg a patyolat tiszta kezeid.. Na ne röhögtess!
Az elejét még sikerült egész érthetően mondanom, a vége felé már inkább röhögtem, mint beszéltem. Sok mindenhogy  tudnám jellemezni Leot, de valahogy ez a patyolat tiszta.. Nem igazán illett hozzá. Mély levegőket vettem, míg kibontottam a tatyóm cipzárját.
- Unalmasak ezek a falak, nem gondolod? Az első benyomásom az lenne, hogy egy kórházban vagyok, majd mikor meglátom a tükröket, minden bizonnyal egy balett terem berendezéseit vélném felfedezni a tereptárgyakban. Tehát, hogy tutira jól nézzen ki, valami gettós mintázatra gondoltam ezekre a falfehér...falakra.
Értetlenül pislogtam fel rá a flaskáim közül tekintve, hogy nem igazán egyeztettem a szavaimat, mielőtt kiejtettem volna őket. A táska egy zsebéből elővettem néhány rajzot, vagy festékkel készített graffitit, A/3-as, mugli méretű papírokon ábrázolva őket, majd kiterítettem Leo elé.
- Ezekre gondoltam, hogy felfirkanthatnánk őket pálcával plusz festékkel, hogy minél nehezebb dolguk legyen, ha le akarják őket vakarni. Nyulam-bulam mire gondolt, mi lenne szíved vágya falra festeni?
Ez a mondat is helytelen volt, de megint ki tudtam volna magyarázni. Valahogy. Na, felegyenesedtem, mire lábamban pár pillanatig fel-alá rohangáltak a hangyák és kérdőn, kaján vigyorral tekintettem a másik rellonosra.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. július 7. 21:07 Ugrás a poszthoz

Leocska

Lassan szelte át a sötét utcákat a hétvége utolsó napján, pusztán azon okból kifolyólag, hogy a mai estét ne egy szobában bezárva kelljen töltenie. Egy egyszerű, fehér pólót viselt, mely alatt egészen elrejtve az ezüst lánca izzott a bőrén. Egy fakó bézses-szürke színű térd alá érő nadrág az elvásott szövetű marihuánás övvel tarkítva és egy strandpapucs. Kezei zsebében lapultak egészen addig, míg el nem érte a célját. Az esti lágy szellő gyakorta meglengette a felsőjét, mely valami furcsa hangot kiadva próbált megszabadulni viselőjétől. Ritkán nézett csak fel a földről, leginkább mikor kanyarodni kellett, és végül fél kilencre le is ért a csárdába. Az egyik ismerős pincérlánynak vette a fáradtságot, kivette egyik kezét a zsebéből, és egy hanyag mosoly keretében intett neki, mire az már sietett is elébe. Gátlástalanul levágott a rellonosnak két puszit az arcára, majd vezette a pulthoz míg nagy élvezettel mesélt valamit. A mestertanonc időnként egyetértően hümmögött vagy bólintott, esetleg megsimította a lány hátát, majd végül elküldte egy üveg sörért a leányzót. Alig nézett körül a fiú, a kért ital már ott is landolt mellette csacsogó kihordója kíséretében. Mialatt megitta ezt az innivalót, a szőke vékony lány már végzett is. Átölelte Davidet, aki kissé meglepve viszonozta - egyik kezével finoman meglapogatta a lapocskáját - , majd még két sört rendelve vette is elő a tárcáját. A lány mindössze 2 sört engedett kifizetni, és mielőtt a fiú kilépett volna az ajtón, még egyszer 2 puszit kapott, egy nagyobb ölelést, majd invitálva, hogy gyakrabban nézzen be, már el is libbent a felháborodott vendégek felé. Davidnek sem kellett több, kilökte az ajtót, elővett egy Djarum Black cigarettát a tartójából, meggyújtotta, majd indult is a randevú helyére. Sétálgatott egy darabig, mire sikeresen beért a játszótérre, ami valahogy nem teljesen így élt az emlékezetében. De hát hol máshol lehet ilyen jó dolgot művelni, mint egy játszótéren? Kissé muglis, de..Ez legyen a legkisebb gond. Keresett valami padot, maga mellé rakta a két szerzeményt, végül az egyiket megbontva várta a társát.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. július 17. 19:51 Ugrás a poszthoz

Pajtikám  Evil

Szerda. Már megint egy szerda esti nap. Hihetetlen, hogy már több, mint 7 napja megint tanulni kezdtem, szinte iszonyúnak mondható. Leot elnyelte valamelyik elkárhozott tag az iskolában, Daniellet inkább nem zargatom, bár amúgy sincs kedvem, Kristóf és Amira úgy festenek, mint egy nagy rakás sz..szappan, Beth nincs itt, tehát a pénztárcám és az öngyújtómmal kézen fogva ügettem le a csárdába. Hosszú szárú farmernadrág, egy koszos szürke ing, könyékig feltűrve alkotta az öltözékemet, kalapomat a nem túl barátságos emberek miatt fent hagytam Baileys társaságában.
Gondolataim elcsatangoltak, miközben beszabadultam a csárdába, kikerültem egy verekedést és a köré sereglett kis csoportot, majd leültem a pulttal szembe. Nem indítottam valami jól az előző hetet, és a helyzet azóta is változatlan, tehát nincs más hátra, mint előre. A pultos megkérdezte, hogy mivel szolgálhat, mire az egyik Jim Bean-os üveg előtte szállt le egy pohár társaságában. Ezekre böktem a fejemmel, és mire rájött, hogy ezt én csináltam, már töltöttem is magamnak, bár nem két gyűszűnyivel. Megmondtam, hogy a végén fizetek majd mindent egybe,  így mihelyst tele töltöttem a poharat, már el is vette előlem az üveget. Vállat vontam egy féloldalas, kaján mosollyal együtt, hiszen úgyis kiszolgálom magam ha akarom. Kezembe vettem a poharat, kettőt kortyoltam belé, ezzel pedig a felét ki is ittam. A whsikey végigmarta a torkom, majd egy kellemes utóízt adva csábított, hogy a többit se hagyjam magára. Mindeközben megfordultam, és az egyre jobban összecsődülő tömeget fürkésztem a verekedők között. Még két ilyen pohár, és azt hiszem én leszek a gyűrű közepében, ahogy magam ismerem. Belekortyoltam ismét a hűsítő italba, de most már egy cseppet sem hagyva az alján. Az egyik nem épp bizalomgerjesztő alkatú pofa a tömegből rám meredt, valamit sugdosott a mellette állónak, mire mindketten engem fürkésztek Álltam a tekintetüket, hisz talán valami izgalmas is lesz az este folyamán. Előre nem gondoltam, hogy milyen igazam lesz..
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. július 17. 20:51 Ugrás a poszthoz

Pajtikám : DDD

Az ember annyira el tud lazulni egy olyan ismerős helyen, ahol mindig szívesen várják. Hát igen, ez a kellemes áporodott, dohos, alkoholos büdös fojtogató szag, egyszerűen csodákat tud tenni a tüdőmmel, a bárpult mögött lévő szekrényen lévő italok pedig a májamban teszik a jótékony hatásukat..
A két gyanakvó ürge egészen addig engem mustrált, ameddig egy lány alakja ki nem bontakozott a sötétből és közeledett felém. Nem is kicsit mosolyodtam el, ahogy Dorie kecses alakja pont felém ringatózott. Talán kissé már szélesebb volt a mosolyom, mint akartam volna, mert azért egy pohár whiskey azért az mégiscsak egy pohárka, na. Sőt, az a béna poén is annyira jól hangzott, hogy vele együtt én is a kelleténél hangosabb felnevettem, de még az sem érdekelt, ha leint a lány.
Már épp válaszolni készültem volna, mikor közelebb hajol, felcsillan a szemem, és egy puszit nyom az arcomra. Ösztönösen a dereka felé nyúlna a kezem, ám valahol a combját érintem, egészen fent, hátul.  Adok a leányzónak én is egy puszit, ám kezem - az a pár ujjpercem - ottmarad fenntartva ezzel a személyes kontaktust.
- Doriekácska .. hú, ennél jobbat is ki fogok majd találni..de szerintem igazad van. Ez a sorsunk, hogy mi mindig ilyenkor fussunk össze. Tehát hogy kerül magácska ide?
Miközben nagyban löktem már neki a beszédet, a pultos megjött. Igen, valahogy én is biztonságosabbnak látom - a pénztárcámnak - , ha nem most akarom kamatoztatni a telekinetikus tudásomat. Még elpazarlok véletlenül egy üveg valamit. Így aztán rendeltem két teljes pohár vodkát kis kakaóval vegyítve.
- Mielőtt elkezdenéd szidni a kakaós vodkát, előbb kóstold meg. Életembe nem ittam még olyan finom alkoholos dolgot, pedig én nem tegnap kezdtem ezt a szakmát. De tudod mit? Fogadjunk valamiben, hogy ízleni fog, mert valami kegyetlenül jó. Mondjuk a következő kört állom én, ha semennyire sem ízlik, rendben? De ha ízlik, akkor az egészet megiszod 2 perc alatt. Megegyeztünk?
Már nyújtottam is felé a kezét, hogy fogadja az ajánlatomat. Azt persze azért nem közöltem vele, hogy mekkora pohárral rendeltem a fickónál, mert nem valami felessel..
Bagolykő Mágustanoda Fórum - David Benett összes hozzászólása (138 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Fel