28. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! Love
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Caius Randy Woodrow összes hozzászólása (47 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2012. december 16. 10:49 Ugrás a poszthoz

Ophelia
December 19.


Izgatott, csillogó szemmel rontok be a Társalgóba, ugyanis a folyosón az a pletyka szállt, hogy van itt egy igazi hóember. Mármint persze nem élő meg minden, de hóból, jégből, meg minden. Vigyorogva rontok be a Társalgóba, és jártatom körbe mohón a szemem. Uramisten, olyan vagyok, mint egy 5 éves kisfiú. Hát igen, gyermeki lelkem ilyenkor karácsonykor bizony előtör. De a csillogás a szememből és a széles, várakozó vigyor hamar eltűnik, hiszen néhány tálca süteményen, a kandalló ropogásán, forró csoki és mézeskalács illaton és egy számomra ismeretlen lányon kívül nem sok minden van a Társalgóban. Még karácsonyfa sincs, nem hogy hóember. Csalódottság ül ki az arcomra, és állok meg az ajtóban, ami lassan becsukódik mögöttem.
- Hát ez nem jött össze... -motyogom magamban, végül tekintetemet a számomra - még - ismeretlen leányzóra emelem.
- Szia! Nyugi, nem vagyok őrült, bocs, hogy így betörtem. Azt pletykálták, hogy egy igazi hóember van idebent, de ezek szerint tényleg pletyka volt. - jegyzem meg és levetődöm az egyik fotelba, a kandallóhoz közel. Eszembe sem jut, hogy esetleg zavarnám a lányt, vagy ilyesmi. Persze, ez egy közös helyiség, szóval elég kínos lenne, hogyha a csajszi fogná magát és elküldene innen engem.
- Amúgy mizujs? - fordulok felé vigyorogva és átnyúlva a fotel karfáján, a kezemet nyújtom a lány felé, kissé kitekeredve:
- Caius Randy Woodrow, hívj ahogy akarsz, mindhárom nevemre hallgatok. -mutatkozom be vigyorogva, a szokásos szövegemmel. Hű, de régen mutatkoztam már be bárkinek is. Általában a saját korombeliekkel lógok, őket pedig már ismerem.
- Eridon. - teszem hozzá büszkén a házamat is, majd kíváncsian pislogok a lánya, hogy vajon totálisan idiótának néz-e, vagy csak egyszerűen bolondnak és gyerekesnek.
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2012. december 17. 12:01 Ugrás a poszthoz


Az izgatottságom hamar csalódottságba megy át, hiszen a keresett hóember bizony nincs itt. Nem is tudom, hogy ki kezdte ezt a pletykálást, de elég valószínű, hogy egy elsőst akartak behülyíteni és végül egy ötödévest sikerült. Mekkora ciki! Ahogy jobban belegondolok és a kandalló felé pislantok, elég nagy bűbáj kellene ahhoz, hogy ne olvadjon el a hóember ebben a kellemes melegben. Csalódott arckifejezéssel vetődök le az egyik fotelba és ekkor látom meg, hogy nem vagyok egyedül. Remek, butaságomnak még nézője is akadt. Semmi baj, úgysem ismer és remélem, hogy nem is fog ismerni. Mivel még csak arcról sem ismerős, így biztosan nem évfolyamtársam és nem is eggyel jár alattam. Talán ennyi előnyöm van.
- Persze, hogy érdekes lenne. Ezért is rohantam, hogy megnézzem. Elég komoly bűbáj kellene ahhoz, hogy egy hóember ne olvadjon el. De valószínű, hogy tényleg csak pletyka volt az egész... Illetve hát biztos. *vetek egy kósza pillantást a Társalgó egyik üres sarkába, ahol tökéletesen elférne egy hóember. Közben bemutatkozom a leányzónak, aki szintén megteszi, de a gondolataim már messze járnak.
- Örvendek Ophelia. - ismétlem meg a lány nevét mosolyogva, majd a lány arcára nézek, elgondolkodva.
- Bár, ha Petrifikus totalussal befagyasztjuk a hóember, akkor lehet, hogy nem olvadna el... - kezdek el hangosan gondolkozni és bizony már tervezgetem, hogyan is hozzam be ide.
- Mit gondolsz? Hanyad éves vagy? -kérdezek rá azért a biztonság kedvéért, hiszen hogyha egy elsőssel hozott össze a sors, akkor nem feltétlen kellene ilyen fogós kérdéseket feltenni neki. A kérdésére viszont most én nézek úgy rá, mint valami idiótára. Értetlenül meredek rá, majd elnevetem magam:
- Az tök snassz, abban nincs semmi izgalmas és érdekes. Odakint hóból bárki tud hóembert építeni, nemde? - kacsintok vigyorogva lányra.
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. december 24. 18:46
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. április 21. 13:23 Ugrás a poszthoz

Sharlotte

Csodálatos idő van és azt hiszem, hogy már régen sétálgattam csak úgy, gondtalanul a birtokon. Most szerencsére éppen nincs órám és edzenem sem kell, úgyhogy egy kiadós ebéd után érkezem a Fénylő Lelkek Udvarához. Mindig is szerettem ezt a helyet, kellemes nyugodtsággal tölt el. Az idő is gyönyörű szép, úgyhogy nincs is jobb, mint sétálni egyet a birtokon. Egész nagy kört tettem, de végül ide érkeztem, hiszen tényleg szeretem ezt a helyet. Mostanában nem nagyon élek társasági életet, élvezem, hogy bizony Mestertanonc lettem. Habár kicsit fárasztóak az órák, sok tanulnivalóm akad, azért baromira élvezem, hogy immár "nagy" vagyok. A vizsgáim is egész jól sikerültek, a szüleim is büszkék voltak rám. Hiszen - igaz, hogy tanulok tovább, de - elvégeztem egy alapfokú iskolát és nem is akár milyet, hiszen azért a Bagolykőnek elég nagy hírneve is van. Jó, persze nem egy Roxfort, de nem marad le tőle nagyon sokkal. Szeretem ezt a sulit, mindig is szerettem, és örülök, hogy itt tanulhatok első éves koromtól fogva. Zsebretett kézzel sétálok az udvar felé, ahova gyönyörű szépen besüt a napfény és megcsillan a kúton, ami az udvar közepén van. Egy egyszerű fekete farmer van rajtam, egy zöld ing, alatta egy fekete pólóval és egy sima sportcipő. Szeretem a lazaságot, szeretem kényelmesen érezni magam. A szememre egy napszemüveget is biggyesztettem, kezemen pedig ott van a bőrkarkötőm, amit még anno Mercédesztől kaptam. Eszembe jut a lány csinos arca, és elgondolkozom, hogy vajon mi lehet vele és hol lehet? Azért kicsit hiányzik, hogy nem látom, de hát... Sajnos ezt hozta a sors. A lányon gondolkodva leülök az egyik padra úgy, hogy a támlájára ülök, a lábam pedig az ülő részen van. A térdemre hajolva támaszkodom és lazán ücsörögve élvezem a napsütést és nézem a kutat, ahogy halkan csobog bele a víz.

http://www.polyvore.com/cgi/set?id=79641993
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. április 21. 13:52 Ugrás a poszthoz

Sharlotte


Élvezem a napsütést, lazán kicsit a nap felé fordítva az arcomat. Tudom, hogy ilyenkor vigyázni kellene a nappal, hiszen könnyen leéghet az ember és meg is fázhat, hogyha nem figyel de úgy vélem, hogy itt az udvaron nem fúj annyira aszél és egész szépen idesüt a nap, nem is kell attól tartani, hogy megfázik az ember. A leégéstől már annál inkább, de szerencsére a fák lombjai kicsit szűrik a napsugarakat, úgyhogy azt hiszem elég sokáig kellene itt ücsörögni, hogy meg is látszódjon. Na meg persze nekem szerencsém van, hiszen az ingemet csak feltűrtem, ahogy beborítja az egész hátamat, max. a nyakam van kint. A fejemet a nap sugarai felé tartom, ezért nem is nagyon figyelek fel arra, hogy valaki közeledik. Csak a cipőkopogásra leszek figyelmes, hiszen annyira nem kapcsolom ki az érzékeimet, hogy ne halljak semmit. Hamarosan a kopogáshoz hang is társul, így kinyitom a szememet és egy gyönyörű, szőke hölgyeményt pillantok meg közeledni felém, majd helyet is foglal a padon. Végignézek rajta és egy apró mosoly jelenik meg az ajkamon, hiszen felismerem őt.
- Szia Sharlotte! - köszöntöm a leányzót és szélesebben elmosolyodom, hiszen ismerőssel van dolgom. Ő is kviddicsezik, így lehet, hogy ő nem nagyon emlékszik rám, én viszont tudom, hogy Navine-es és talán harmadikos? De lehet, hogy csak másodikos. De végül is ez nem is nagyon számít. A kérdésére lazán hátradőlök és megvonom a vállam.
- Van egy kis szabad időm és élvezni akarom a napsütést. Örülök, hogy már ilyen jó idő van. Imádom a természetet és a friss levegőt. Hát te? Te is sétálgatsz egy kicsit? Vagy találkozód van valakivel? - fordulok a leányzó felé és amíg válaszol, addig kicsit végigmérem. Egészen csinos.
Utoljára módosította:Caius Randy Woodrow, 2013. április 21. 13:52
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. április 21. 14:29 Ugrás a poszthoz

Sharlotte


Kényelmesen ücsörögve a padon élvezem a napsütést, ahogy a nap meleg sugarai bizsergetik az arcom. Nem sokáig hunyom le a szememet,hiszen hamarosan társaságom akad egy csinos Navine-s személyében, akit a kviddics pályáról ismerek. Habár nem sokat beszélgettünk még és nem is sokat tudok a lányról - tán csak a nevét és a házát - mégis örömmel tölt el, hogy egy "ismerőssel" hoz össze a sors és nem egy vad idegennel. Habár szeretek ismerkedni, mégis jobb szeretem az olyan embereket, akivel már beszéltem legalább néhány szót. Elég sokan vagyunk itt az iskolában, bőven akad még olyan ember, akit nem ismerem. Habár szerencsére a kviddicses játékomnak köszönhetően engem többen ismernek, mint ahány embert én ismerem és ez bizony büszkeséggel tölt el. Bizonyára a lány is így van ezzel. A kérdésemre a leányzó egyszerűen válaszol: ő is sétálgat a kellemes napsütésben. Egy mosollyal nyugtázom a dolgot és a lány szemébe nézek, kicsit oldalra döntött fejjel.
- Na igen, hosszú volt a tél. - borzongok meg, ahogy a hideg, havas télre gondolok.
- Durva, hogy nem régen olvadt el a hó és máris olyan, mintha nyár lenne. - gondolkozom el és igazából nem is a lánynak mondom a dolgot, csak úgy magamban elgondolkodom és hangosan mondom ki a szavakat. Majd megcsóválom a fejemet és ismét Sharlotte-ra pillantok és megvonom a vállam. Hátratámaszkodok a padon és az arcomat ismét a nap felé fordítom. A kérdésre elvigyorodom.
- Király! -mondom a napfénybe, de hogy ne legyek pofátlan a leányzó felé fordulok.
- Elég jó, habár kicsit többet kell tanulni, de élvezem. Van külön tornyunk, és kaptam egy külön szobát is. - vigyorodom el és lazán megvonom a vállam.
- Most már én is a "nagyok" közé tartozom. - vigyorgok.
-Te mikor végzel? Hanyadikos vagy? Kettő, három? - kérdezek rá konkréten, hiszen az én memóriám sem lehet tökéletes.


Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. április 21. 14:54 Ugrás a poszthoz

Sharlotte

A kellemes időt eléggé kitárgyaltuk, így valami izgalmasabb téma kerül szóba a Mestertanoncság. Elmesélem a leányzónak, hogy én baromira élvezem a dolgot, habár igaz, hogy kicsit nehezebbek az órák és a tananyag, mint amik eddig voltak. De hát az hiszem, hogy ez nem is annyira meglepő, hiszen ez már Mesterképzés, jó hogy itt többet kérnek számon és nehezebben, mint az alap fokú képzésnél. De azt hiszem, hogy meg fogok tudni birkózni vele, hiszen a vizsgáimat igen szép teljesítménnyel tettem le, talán csak az SVK az, amit rejtegetnek kell, de az nem is annyira izgatott és nem is készültem rá annyira, hogy abból tényleg kiváló eredményt érhessek el. Az igazat megvallva tényleg elég furák lettek a vizsgáim, de büszke vagyok magamra, hiszen egyszer sem buktam és van, aki még eddig sem jutott el.
- Oh, akkor ezek szerint kétszer buktál? Az nem gáz ám, egy csomóan buknak. Volt olyan ismerősöm, aki előbb kezdte a sulit, mint én és még mindig a másodikat csinálja. Illetve csinálta, mert abbahagyta az iskolát és elment valami művészeti suliba. - vonom meg a vállamat és eszembe jut Mercédesz, hiszen ő volt az, aki nem volt valami frankó a mágiából, és inkább a táncba fojtotta a tehetségét. Szóval bátorítóan mosolygok a leányzóra és érzékeltetem vele, hogy itt nem gáz, hogyha valaki megbukik, hiszen nem sok ember van, aki egyből,bukás nélkül végzi el az 5 évet. Én mondjuk pont olyan vagyok, de hát ez kit izgat?
- Aha, lehet. 93-as születésű vagyok, most júniusban leszek 20. Várjál? - mondom, majd kezdek számolgatni és végül elnevetem magam.
- Igen, annyi. - vigyorgok és egy kicsit talán el is pirulok, hiszen elég ciki, hogyha az ember nem tudja, hogy hány éves.
- És amúgy tudod, hogy mit akarsz majd magaddal kezdeni? Te is maradsz MT-nek, vagy esetleg máshol folytatod a tanulmányaidat? Én sem akartam itt maradni, csak aztán megtetszett a kviddics tehetségkutató program és végül maradtam. Aztán remélem, hogy lesz is belőle valami... - vonom meg reménykedő tekintettel a vállamat és kicsit meg is csóválom a fejemet. Elég ciki lenne, hogyha elvesztegetnék itt 3-4 évet még pluszba és nem sikerülne semelyik csapatba sem bekerülnöm.
- Tényleg, milyen poszton is játszol? - teszek fel egy kérdést, ami lehet, hogy fura lehet, de igazából a pályán nem nagyon szoktam beazonosítgatni az emberkéket.



Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. április 21. 15:25 Ugrás a poszthoz

Sharlotte

- Ne is hagyd abba. Nem éri meg. És tényleg iszonyatosan jó dolgokat lehet tanulni és azért hogyha kicsit is odafigyelsz az órákon, akkor azért át lehet csusszan a vizsgákon. Én az a jó, hogy egy csomó érdekes tárgy közül lehet választani. Én mindig is imádtam fényképzeni és mikor elindult a fotós óra, hát egyből felvettem. És örülök neki, mert nagyon élvezem! - lelkendezek egy kicsit, hogy bátorítsam is egy kicsit a lányt. Látom, hogy nincs elkenődve, amin nem is csodálkozom, hiszen tényleg elég sokan halasztanak, vagy buknak és itt ez nem ciki, senki nem dörgöli a másik orra alá, hogy "én még egyszer sem buktam, te mennyire béna vagy". Úgyhogy ha nem is emelt fővel, de azért elég normálisan és bátran lehet viselni azt ,hogyha valaki évet ismétel.
- Loise, az egyik hajtónk mondta - tök jóban vagyunk és sajnálta volna, ah elmegyek - hogy bukjak meg, csak hogy még egy évet maradjak. - nevetem el magam és csóválom meg a fejemet.
- Persze nem buktam meg, inkább itt maradtam Mestertanoncnak. Büszke is volt rám és örült nekem. - mosolyodom el lágyan és eszembe jut, hogy régen beszélgettem már a szöszivel.
- De tudod, hogy milyen szakok vannak, nem? - kérdezem meg Sharlotte-tól a dolgok és komolyan pillogok rá. Azért azt nem árt tudni, hogy milyen szakok vannak, hiszen hogyha abszolút nincs olyan, ami érdekelné a leányzót, akkor felesleges itt maradnia.
- Én még a régészet felé is tekintgettem, habár soha nem voltam jó Mágiatörténetben. - nevetem el magam és vonom meg a vállamat. Hiszen annak az egyik fő alapja a történelem, amit valahogy soha nem szerettem.
- Azt hiszem, hogy a pocsék memóriám a gond, mert abszolút nem tudok évszámokat megjegyezni. Szívás. - fintorgok, majd elvigyorodom.
- Őrző? Az király. A Főnixekkel? Ja, igen, elég frankón megvan a csapat. bár most kicsit lanyhultunk, mert a vizsgaidőszakban nem voltak edzéseink, de azt hiszem, hogy Lenna be fog erősíteni és hamarosan elkezdünk edzeni a következő idényre. De igen, azt hiszem, hogy tényleg frankón megvagyunk, hiszen elég sokan már 2-3 idényt is lejátszottunk együtt. Már eléggé összeszoktunk. - válaszolom mosolyogva a leányzónak.



Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. május 30. 13:52 Ugrás a poszthoz

Fordított nap

Idén is eljött a gyereknap és az igazat megvallva nagyon izgatott vagyok emiatt. Már bőven nem tartozom a gyerekek közé, habár a harmadikosokon felül már szinte senki sem. De mindegy is. Amikor megláttam, hogy lesznek fordított órák is, méghozzá Reptan is, nem gondolkoztam sokat. A megadott időben indultam a seprűmmel a pályára és kíváncsian vártam, hogy mi is fog ebből az egészből kisülni. Habár hallottam már Niki nevét, még nem volt szerencsém találkozni vele, így legalább két legyet üthetek egy csapára.
Amikor a pályára érek, látom, hogy néhányan már várakoznak és ott van a tanárnő, Niki is. Elmosolyodom, és odasétálok a hölgyeményhez.
- Jó napot tanárnő! - köszöntöm egy kacsintással és pajkos vigyorral a hölgyeményt. Talán két, vagy három évvel lehet fiatalabb nálam, ami azért elég vicces. Megállok előtte és kíváncsian szemlélek körbe. Egy egyszerű sport együttes van rajtam, fekete melegítő nadrág, sport cipő és fehér póló. Nincs hideg, de azért a derekamra kötöttem a melegítő fekete felsőjét is, hátha odafent a levegőben hidegebb lesz és magamra kell vennem. Ki tudja, hogy mit tervez a hölgyemény. Kíváncsian leskelődök, hogy vajon kik érkeznek rajtam kívül, miközben helyet foglalok az egyik kis padon. A seprűmet lerakom a lábam mellé, nem tudom, hogy kapunk-e esetleg furfangosan megbűvölt seprűket, vagy használhatjuk a sajátunkat is. Kíváncsi leszek erre az egészre...
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. július 25. 16:43 Ugrás a poszthoz

Sharlotte

Tikkasztó hőség van - azt hiszem, ez a megfelelő szó erre a mai időjárásra. Nem is csodálkoznék, hogyha a hőmérő mutatója feljebb kúszna a 40 foknál, hiszen tényleg meg lehet sülni. Most kivételesen levetette a fekete pólómat, és egy vékony, világos színű pólót vettem magamra, illetve - a szokásos farmer helyett - egy térdig érő khaki színű vászonnadrágot. A lábamra egy szandált húztam, szigorúan zokni nélkül! Én sem akarom, hogy kiröhögjenek. Lehet, hogy a tanga papucs kényelmesebb lenne, de szerintem irtó b*zis, hogyha egy pasi olyan szandált hord, így nekem nincs egy sem. Egyszer kaptam szülinapomra. Nem sokáig volt nálam. Habár imádom a friss levegőt, most mégsem akarok odakint lenni, hiszen le is éghetek akár, ahhoz meg semmi kedvem, hogy a zuhanyzóban kapargassam magamról a hámló bőrdarabjaimat. Ugye, hogy gusztustalan? Így hát a kastély hűvösében tökéletesen elvagyok, ám egy jeges tea jól esne. Nem csoda hát, hogyha a konyha felé indulok, hogy ott készítsek valamit, és útközben még egy hideg puding gondolata is megfordul a fejemben. Persze, annak kell egy kis idő, amíg kihűl, de hát addig el lehet viselni a meleget a jeges teával. Halkan fütyörészve, kezemmel a zsebemben sétálgatok a Nyugati-szárnyban, hogy végül beforduljak a Konyhába vezető folyosóra, és hamarosan be is lépjek a terembe. Körbenézve meglátom Sharlotte-ot, akivel már múltkor is összefutottunk. Elmosolyodom, és becsukom az ajtót.
- Szia Sharotte! Gyümölcssalátát csinálsz? - bökök a fejemmel az asztalon lévő gyümölcsökre, és kíváncsian pislogok rá.
- Én pudingot szeretnék csinálni. Csórok néhány málnát, okés? - mosolygok, majd lassan a gyümikhez lépek és elcsórok egy epret. Hmm, állati finom! És még hideg is..
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. július 31. 17:17 Ugrás a poszthoz

Sharlotte

Ahogy besétálok a konyhába, meglátom, hogy nem vagyok egyedül és mikor azt is konstatálom, hogy kivel hozott össze a Sors, elmosolyodom és úgy köszönöm a leányzót. Nekem is igen kellemes meglepetés az, hogy éppen Sharlotte-tal futok össze, és úgy látom, hogy ő is örül nekem, hiszen egy kedves mosoly a jutalmam.
- Gyümi-shake? - vonom fel a szemöldökömet egy pillanatra, majd mikor sikerül kisilabizálnom, hogy mit is jelent a szó, akkor egy halk "Ó" hagyja el az ajkamat és kicsit közelebb is sétálok. A pultnak támaszkodva nézem, ahogy a lány bedobálja a gyümölcsöket a shakerbe. Elárulom, hogy én pudingot szeretnék csinálni, majd csórok is egy epret és azt is elárulom, hogy málnát is szeretnék elcsípni abból a tálból. Hamarosan beindul a shaker, én pedig még mindig ott ácsorgok a pultnál és figyelem, ahogy a gép összeturmixolja a gyümölcsöket, majd ahogy a szöszi kiönti őket egy papírpohárba.
- Tegyél bele jeget, úgy az igazi! - sétálok el mellette, és a hűtőhöz lépve kiveszek egy jégtartót, és a mosogatóba teszem. Közben a szekrénybe is elkezdek kutakodni, és hamarosan találok is egy vanília pudingot. Leteszem a pultra, majd tejet veszek elő és a hűtőben lógva ér Sharlotte kérdése. Kidugom a fejemet a hűtőajtó fölött és elvigyorodom.
- Hallod. Segíts! - nevetem el magam, elég furcsa ez a megszólítás, poénnak hat.
- Összekeverheted a pudingot a tejjel, nekem az mindig csomós marad. - húzom el a számat, és kirakom a tejet a pultra.
- Vanília jó lesz? Vagy keverjük még egy kis punccsal? Bár abba annyira nem finom a málna. Szereted a málnát? - mondom, miközben még mindig a hűtőben lógok, végül becsukom az ajtót és megállva mellette a lányra nézek.

Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. augusztus 6. 21:33 Ugrás a poszthoz

Sharlotte

Én személy szerint annyira nem szeretem a shake-et, de annyit azért tudok, hogy jéggel sokkal finomabb, szóval ezt meg is említem a lánynak. Figyelem, ahogy készül a shake, majd a jégtartót is kivéve a mosogatóba teszem, hogy ezzel is könnyítsek a lány dolgán, ne kelljen keresztbe-kasul mászkálni és nyúlkálni a konyhában. Hamarosan el is készül a shake, Scharlotte belepakolgatja a poharába a jeget, és iszogatni kezdi.
- Maradt nekem is egy kis kóstoló? - nézek rá cuki boci szemekkel, hátha csurran-cseppen a shaker aljában egy kis maradék, vagy éppen lesz olyan édes, hogy megkóstolhatom az ő poharából a cuccost. Fogalmam sincs, hogy ez éppen milyen, lehet, hogy alapból nem fog ízleni, de hát próba-cseresznye, nem igaz? A hűtőben kutakodva veszem elő a tejet, és vanília pudingport is találok, amit ki is vágok a pultra - a tej mellé. A lány segíteni akar, amit igen érdekesen ad elő, így hát vigyorogva veszem be a csapatba, hogy együtt készítsük el a pudingot. Csórok néhány szem málnát és rákérdezek, hogy keverjük-e, avagy hogy mivel is keverjük.
- Csoki? Meg málnás vanília? Oké, nekem az is király. Amúgy sem vagyok oda annyira a puncsért, csak gondoltam, az jobban illik a málnához. De hát Te vagy a nő, Te tudod. - kacsintok pofátlanul vigyorogva a leányzóra. Figyelem, ahogy előpakolja a cuccokat, én pedig a pulthoz sétálok és előveszek két nagyobb cuccost, amiben meg tudjuk majd főzni a pudingot. Elkapom a tejes dobozt, hogyha Sharlotte végzett vele, és beleöntöm a maradékot a cuccosba, hogy aztán meggyújtva a gázt feldobjam főni.
- Egy kis cukor... - veszem el a lány feje fölül a cukrot és töltök a tejbe cukrot, majd figyelem, ahogy a szöszi kavargatja a pudingokat.
- Hagyhatod egy kicsit csomósra. Imádom a csomókat! De ne annyira, hogy a számba olvadjon bele a fél zacskó por. - vigyorodom el, majd egy kisebb tálba szedek ki néhány szem málnát és két üvegtálat is előkészítek, amibe majd bele tudjuk önteni a pudingot. Szép lassan beleteszem a málnát, és az asztalra készítem.
- Na, és amúgy mi újság van veled, mesélj valamit. Készülsz már a vizsgákra? Hanyadikos is vagy most? Negyedikes, ugye? Tudom, már a múltkor is kérdeztem, de rövid az agyam. - ülök le az egyik székre, hogy amíg felforr a tej, addig se ácsorogjak a pultnál. Beszélgetést kezdeményezek a leányzónál, és az egyik legmenőbb témánál kötök ki: a vizsgáknál. Hurrá...



Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. október 14. 11:21 Ugrás a poszthoz

Loise

Hamarosan újra kezdetét veszi a kviddics idény, és amúgy is nem árt néha gyakorolni. Így hát melegítőben, egyszerű fekete-szürke nadrág, fehér póló és szintén szürke-fekete melegítőfelsőben sétálok ki a pályára kezemben a seprűmmel. Egy egyszerű labda van nálam, ami azért picit nehezebb, mint egy átlagos gumilabda. A seprű a hónom alatt, a labda az egyik kezemben a másik kezemben pedig egy nagyobb táska van, benne egy törölköző, ital meg mi egymás. A pálcám például. Hiszen nem ért, hogyha még edzésnél is nálam van. Ki tudja, hogy kinek jut eszébe szemétkedni velem, vagy ilyesmi. Bár rosszul járna, de ezt hagyjuk is. Kicsit meglepődtem, hogy Kiva lett a CSK, de kíváncsi vagyok a lányra, hogy hogyan is fog teljesíteni. Belegondolok, hogy az elsős csapatból szinte már csak én maradtam meg, a többiek mind elmentek, talán még Lenna az, aki itt van a suliban, de úgy hallottam, hogy már ő sem játszik. Vagy ki tudja, soha nem lehet hinni a pletykáknak. Ezeken pörög az agyam, mikor megérkezem a pályára és megállok a padok előtt. Szép lassan lepakolok, a seprűmet becsúsztatom az egyik pad alá, a táskát lerakom a padra, és a tetejére helyezem a labdát is, ami szerencsére nem mocorog, nem akar legurulni, megszökni. Néhány nyújtást végzek, majd megindulok, hogy bemelegítésként kocogjak néhány kört a pálya körül. Hiszen az edzések is így kezdődnek, nem? Szerencsére most nincs olyan hideg, és érzem, hogy hamar be fogok melegedni, talán még melegem is lesz a felsőmben...
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. október 14. 17:44 Ugrás a poszthoz

Loise

Valóban nem hajtom magamat, nem ki akarom futni6köpni a tüdőmet, csak azt szeretném, hogyha az izmaim bemelegednének. Egyszerűen csak kocogok néhány kört a pálya körül, ami azért nem olyan kicsit, szóval nem gáz, hogyha férfi létemre csak kettőt, hármat futok. De úgy tűnik, hogy most annyit sem, mert amikor az első kört lefutom, Loise sétál oda hozzám és széles vigyorral köszönt.
- Nahát, Loise! Szia! - jelenik meg a széles mosoly az én arcomon is, és kicsit sután, lihegve ölelem meg a lányt, majd nyomok két (vagy három?) puszit az arcára. Valóban régen beszélgettünk már a lánnyal, valahogy a viszga időszakban nem volt rá alkalom. De hát már ő is ismer, hogy olyankor igencsak be vagyok gubózva a szobámba és a könyveim közé, szóval annyira nem vagyok társasági lény.
~Ennyit a mai edzésről.~csóválom meg gondolatban a fejemet, de ami meglep, hogy egyáltalán nem bánom, hogy az edzés helyett Loise-szal "kell" beszélgetnem. Inkább örülök a lány jelenlétének és ezen én magam is meglepődöm. Habár mióta csúnyán elváltunk, megbeszéltük a dolgokat mégis úgy érzem, hogy soha nem fogunk olyan jóban lenni, mint a legelején, ismeretségünk kezdetén. Persze ki tudja... Lehet, hogy majd most megváltozik a dolog. Kósza reményeke ezek, de éltetik bennem a lángot, hogy egyszer megint olyan jóban leszünk a lánnyal és talán az is lehet, hogy egyszer újra megpróbáljuk... Talán... Egyszer.
Az öröm kiül az arcomra és habár kicsit lihegek, ami nem túl szexi, örülök a lánynak. Lassan a padhoz sétálok és le is ülök egy kicsit és remélem, hogy ő s csatlakozik hozzám.
- Edzeni jöttél te is? Vagy csak megláttál?




Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. október 26. 18:12 Ugrás a poszthoz

Loise

Meglepődök, ahogy Loise-t itt látom, de nem is nagyon értem, hogy miért. Ez egy nyilvános kviddics pálya, természetesen bármikor ki lehet jönni ide edzeni, és Loise is a csapat tagja volt egykor, úgyhogy... És persze egész ügyes is volt mind terelő, mind hajtóként. Remélem, hogy idén lesz egy fiú hajtópárom, vele lehet, hogy igazán erőteljesek és elsöprőek lehetnénk, de már régen nem ringatom magam ilyen magas vágyálmokba, hogy fú terelő társam legyen. Már várom az idény kezdetét, és habár vannak a házon belül edzések, mégis úgy érzem, hogy a vizsgaidőszak stresszét muszáj ledolgoznom egy kis edzéssel. Amit Loise sikeresen meg is zavar, így csak a futásig jutok el, de igazából ez annyira nem is izgat. Örülök a lánynak, talán kicsit jobban, mint kellene. Mostanában olyan sok ismerős arc tűnt el nyomtalanul, mindenki végzett, vagy egyszerűen csak itt hagyta a sulit, a Főnixek pedig csak szaporodnak és alig ismerek ott valakit. Ilyenkor mindig kellemesen megdobban a szívem a régi ismerősök láttán. Loise pedig egy igen közeli régi ismerős... Nem akarok ebbe belegondolni, mert úgy érzem, hogy az emlékek, melyek között van jó és rossz is, elveszik az újralátás örömét, így le is zárom az agyamat és az emlékek viharát. Mélyen a lány szemébe nézek és mosollyal és puszival köszöntöm őt.
- Azt hittem, Te is gyakorolni jöttél ki. Mi van veled meg a kviddics-csel? Csapat tag leszel idén is? - kérdezek rá a dologra, hiszen még nem nagyon néztem, hogy kik is az új csapattagok. Biztos vagyok benne, hogy hiányozni fog a régi Lenna - Hayline - Loise hajtósor, Gwen az oldalamról. De legalább az aprócska fogónk megmaradt, aki már nem is olyan aprócska. Döbbenetes, hogy milyen gyorsan nőnek ezek az Eridonosok. Loise is már hopp, itt van végzősen. Vagy nem?
- Hogy sikerültek a vizsgák? Végzős lettél? - kérdezek rá a gondolatomra és remélem, hogy nem fogom megsérteni ezzel, vagy akármi, de sajnos itt elég sokan buknak. Nem is tudom, van-e valaki rajtam kívül, aki még egyszer sem bukott meg. Én erre baromi büszke vagyok, és tudom, hogy ezt a két évet már fél lábbal is kbírom. Főleg, hogy olyan tanulok, amit mindig is szerettem volna.
- Nem, dehogy zavarsz. Igazából... - enyhe pír jelenik meg az arcomon, és lesütöm a szememet, hogy aztán ismét csillogón fúrjam Loise szemébe - szívesebben beszélgetek vele, mint hogy edzzek. - vonom meg a vállamat és elmosolyodom.
- Hogy velem mizujs? Hát... Sikerültek a vizsgáim, úgyhogy most már másodéves MT vagyok. - vigyorodom el szélesen.
- Amúgy meg tanulgatok. Most épp kétségbe vagyok esve, mert rájöttem, hogy tök kevés Főnixet ismerek, kicsit el voltam bújva a vizsgaidőszakban, meg minden. - húzom el kicsit a számat.
- Viszont Te megint P betűs vagy? - pöckölöm meg a jelvényt a lány mellénél, és bele sem gondolok, hogy milyen fura érintés lehet ez...Mosolygok, de a mosoly nem annyira őszinte, mint szeretném. Remélem, hogy a lány ezt azért nem veszi észre.

Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. november 2. 11:46 Ugrás a poszthoz

HALLOWEEN, 3. csapat
Igazán izgatott vagyok a kincskereséssel kapcsolatban. Szerencsére a csapat nagy részét, Bálintot - mert évfolyamtársam - , és Loise-t ismerem, csak a két tesót (?) nem ismerem, így gyorsan nekik is bemutatkozom, hogy legalább legyen fogalmunk egymásról. Mira elég hamar elmagyarázza a feladatokat, majd megkapjuk a képet és a térképet is. A jelzés egyértelmű, így a csapattal megindulunk a Falatozó Gyorsétterembe. Természetesen jártam már itt, bár nem sokszor. Belépve körbenézek, és intek egy ismerősnek, majd meglátom a nekünk szánt asztalt. Néhányan kíváncsian mosolyognak, én pedig gyors léptekkel az asztalhoz sétálok és felolvasom az utasítást:

Írjatok egy történetet a zene kialakulásáról. A stílusa rátok van bízva. Egy fontos szabály van: a csapat minden tagjának 3 mondatot kell róla írnia, de úgy, hogy nem nézhetitek meg, mit írtak a többiek. A végén a csapatkapitánynak össze kell olvasnia az alkotást, és ha sikerül teljesítenetek, az utasítás helyén megjelenik a következő borítékotok.

- A zenéről? Jézusom... - döbbenek meg, majd kicsit gondolkozom.
- Én tudok gitározni... - szólalok meg, de elharapom a mondatot, hiszen nem szabad megbeszélni a dolgokat. Jelentőségteljes pillantást vetek Loise-ra, elvigyorodom, majd lassan előveszek egy papírt és írni kezdem...

Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. április 6. 14:26 Ugrás a poszthoz

Daphne A. LaFonde & Mesélő
Meglepetés!



A mai idő csodálatosan szép, kellemesen tavaszias, és szinte már nyáriasba hajló, hiszen majdhogynem20-25 foknak nézünk elébe, ahogy délutánba hajlik az idő. Az új tanév miatt eljöttem egy kicsit bevásárolgatni dolgokat, többek között füzeteket, tollakat és néhány egyéb kiegészítőt. Egy új talárt is varrattam magamnak, és persze a seprűmhöz is vettem néhány ápolószert. Az idő gyönyörű, így nem mentem egyből vissza a suliba, ahogy végeztem, hanem még sétálgattam egy kicsit. Így keveredtem el a Boglyas térre is, ahol pedig egy kellemesen színes és hívogató kirakat kerül a szemem elé. Egy cukorkabolt, így hát egy másodpercig sem gondolkozom rajta, hogy belépjek-e. Széles vigyorral állok meg a kirakat előtt, futtatom gyorsan végig a szememet az üvegen, hogy aztán egy határozott mozdulattal markoljak rá a kilincsre és lépjek be az üzletbe. Megigazítom a fekete oldaltáskámat a vállamon, amiben ott lapul az a néhány dolog, amit már megvettem, de biztos vagyok benne, hogy van még ott hely néhány finom édességnek is.
Az egyik polcon szemlélem éppen a gumicukrokat, mikor nagy robajjal esik le egy doboz az egyik polc tetejéről. Férfiasan megmondom, hogy ijedten ugrok egyet és hirtelen fordulok a polc felé. Először nem is látom, hogy mi történt, és találkozik a tekintetem a szőke lánnyal, aki ismerős nekem, bizonyára ő is Bagolyköves. Kicsit közelebb sétálok a dobozhoz, ami mozogni kezd. Nem hajolok le és kezdek el egyből pakolni, hogy talán egy-egy nyalókát gyorsan zsebre is dughassak, hanem tanácstalanul vizsgálom a mozgó dobozt, ami alól hamarosan kibukkan egy kis víziló. Még mindig tanácstalan arckifejezéssel guggolok le és kerülök közelebb a kis állatkához, aki ekkor hirtelen megszólal. Eltátom a számat, kimeredt szemmel pislogok hol az állatra, hol a lányra. Nyelek egyet, majd a szemébe nézek:
- Öhm... Te is hallottad?
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. április 12. 11:50 Ugrás a poszthoz

Mesélő
Meglepetés!



Az aprócska kis plüss rinocérosz bizony igencsak rám hozta a frászt és habár láttam már egyet s mást, nem igazán tudom hova tenni ennek az apró plüssnek a felbukkanását. Daphne ijedten pislog rám, majd pattan fel és viharzik ki a boltból. Utána nézve nem látom, hogy csak levegőzni ment ki, avagy annyira megijedt, hogy el is húzta a csíkot. Meglepődve vonom meg a vállamat, és fordulok vissza a plüss felé, mielőtt vetek egy fél pillantást a pult felé. Az eladók még mindig nem jöttek ki a raktárból, már ha ott vannak, úgyhogy egyelőre elég tanácstalan vagyok. Lepillantok a plüssre, aki ijedtnek tűnik, talán jobban, mint amennyire én meglepődtem. Nem igazán értem, hogy mit is mond elsőre a plüss, ám a kérdése már tisztán jut el hozzám. Ismét az ajtó felé nézek, majd a plüssre és most először mosolyodom el.
- Nem tudom. Lehet, hogy megijesztetted. Mit... Mit kerestél ott fent a dobozban? - válaszolok és egyúttal egy kérdést is teszek fel, miközben felnézek a polc tetejére, ahonnan vélhetőleg a doboz leesett, amiben a rinocérosz volt. Már ha abban volt... Igyekszem túllendülni azon, hogy éppen egy plüss állattal beszélgetek és még választ is várok tőle. Látom, hogy a plüss lassan megpróbál felkászálódni, miközben szájával egy apró nyalókát nyújt felém.
- Köszönöm! - veszem el lágyan, és megsimítom a rinocérosz puha, plüss bundáját, remélve, hogy ez jól fog neki esni és nem fog megharagudni érte. A zsebembe csúsztatom a nyalókát és nem is gondolok arra, hogy tulajdonképpen én most éppen elloptam azt.
~Majd megmagyarázod...~ - jut eszembe egy gondolat, mire ki is nevetem magamat.
~Hát persze, majd elmesélem, hogy egy élő plüss figurától kaptam.~ - megcsóválom a fejemet, és nem tudok betelni a dologgal, hogy egy rinocérosszal beszélgetek, aki 15 centi magas és plüssből van. A kérdésre térít ismét magamhoz és lassan megrázom a fejemet.
- Sajnos nem. Én Eridonos vagyok. A Levitások plüss állata vagy? - teszek fel ismét egy kérdést remélve, hogy választ is kapok rá.




Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. június 7. 18:14 Ugrás a poszthoz

Alina


Gyönyörű időnek nézünk ma elébe, mégsem akarok kimenni, mert ma már volt egy edzésünk, futottam is reggel, úgyhogy bőven elég volt a friss levegőből. Ám mégsem tudok a fenekemen maradni és mégis vonzz a levegő és a szabad, így habár nem megyek ki a birtokra, az Erkélyt célzom meg. Szeretem ezt a helyet és gyakran fordulok meg itt. Azt hiszem, hogy elég népszerű ez a hely a diákok körében, nem egy ismeretségem kötődött-szövődött itt. Most is ide tartok és valamiért meglepődök, amikor kisétálva az erkélyre üresen találom azt. Végigmérem a nem túl nagy erkélyt, a korláthoz sétálok, kilesek a birtokra, majd lerakom a füzetemet és azt a két könyvet, amit hoztam. Igen, tanulni fogok, és igen, stréber vagyok. Sajnos ez van, de azért végzős MT-ként már nem tréfa és vicc a tanulás, és nem is szeretnék az utolsó évemben megbukni, így hát sajnos meg kell csinálnom a beadandóimat és hasonló dolgokat. Néha eléggé elegem van belőle, de sajnos meg kell csinálni és úgy vagyok vele, hogy ezt az évet már fél lábon is...
A korlátnál ácsorogva nézelődök, úgy döntök, hogy egy darabig még kihasználom a kellemes időt és a friss levegőt, élvezem a szellőt az arcomon és ahogy a hajamba belekap. Egy egyszerű fekete, rövid ujjú póló van rajtam, fekete farmer, sport cipő, kezemen szokásos bőrkarkötőm, gyűrűm, amúgy meg semmi extra. A hajam kicsit borzosan áll a fejemen, de nekem még így is jól áll. Igen, egoista vagyok, és? A szél kicsit erősödik, és a füzetemet kezdi el fújni, a lapok hangosan dörzsölődnek egymáshoz, így odakapom a fejemet, majd az ajtóra vándorol a tekintetem...
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. június 7. 18:45 Ugrás a poszthoz


A lágy szellő kicsit megpörgeti a füzetem lapjait, és ahogy arra nézek, egy alakot pillantok meg az ajtóban. Egy fél másodpercre megijedek, aztán hamar meglátom, hogy egy diáktársam érkezett az erkélyre, bizonyára ő is élvezni szeretné ezt a mesés kilátást és ezt a fantasztikus környezetet, amit ez a hely ad. Futólag végigmérem a lányt, aki úgy tűnik, hogy hasonlóan meg van illetődve, mint én, ám ő hamarabb magához tér és köszönt.
- Oh, helló! - szólalok meg én is kicsit meglepődve, majd igyekszem hamar visszanyerni a lélekjelenlétemet és egy kedves mosoly kúszik az arcomra.
- Persze, örülnék neki, gyere csak! - intek a szék felé, hiszen az asztalnál van néhány szék és bőven elférünk ketten az asztalnál. Egy biztató mosollyal fordulok teljes testemmel felé és ismét kicsit végigmérem.  Fiatal, ámde igazán csinos hölgyeményről van szó, úgyhogy tényleg örülök a társaságának. Na persze nem vagyok egy nagy szoknyapecér, de hát azért na! Melyik férfi nem nézi meg a csinosabbik nemet? Úgy tűnik, hogy egy igen beszédes, nyílt hölgyeménnyel hozott össze a sors, aminek nagyon örülök, hiszen én is hasonló jellem vagyok. Elnevetem magam és megcsóválom a fejemet.
- Hát igen, az első vizsga mindig nehéz. A húgom is most elsős és ő is eléggé be van... - harapom el a mondatot, majd szégyenlősen elvigyorodom.
- Szóval ő is eléggé fél tőle. De nem kell aggódni, annyira azért nem vészes, csak hát ja... Tanulni kell - tárom szét a kezemet és vonom meg a vállam, majd lassan az asztalhoz sétálok, ám megvárom, amíg a lány leül. Kihúzok neki egy széket, ezzel jelezve neki, hogy foglaljon helyet. A bemutatkozásra elmosolyodom és biccentek felé.
- Caius Randy Woodrow, hívj ahogy szeretnél, mindhárom nevemre hallgatok! - nevetem el magam és mutatkozok be a szokásos szövegemmel. Kíváncsi vagyok, hogy Isabella mit szólna, ha hallaná ezt a bemutatkozásomat. Lehet eltanulná tőlem.
- Na és most mit tanulsz? - érdeklődöm, és hogyha a lány leül, akkor én is leülök vele szemben az egyik székre, és kicsit összébb pakolom a cuccaimat.
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. június 7. 19:16 Ugrás a poszthoz



Mindig is udvarias voltam, így neveltek a szüleim és úgy vélem, hogy a nők megérdemelnek annyi tiszteltet, hogy kihúzzak nekik egy széket, és megvárjam, míg ők foglalnak helyet először. Lehet, hogy ez esetleg a mai fiatal korosztálynak baromira furcsa, de eszembe jut, amikor Mercédesz még itt tanult. Ő mennyire elvárta ezeket a dolgokat, hiszen ő olyan közegben nevelkedett. Minden esetre észreveszem a leányzón, hogy zavarban van, és ezen jót mosolygok, de inkább csak magamban. Látom az enyhe pírt is az arcán, ami még bájosabbá varázsolja amúgy is csinos pofiját.
A lány kényelmesen elhelyezkedik és én is leülök vele szemben, majd a könyveire pislogok és rákérdezek, hogy mit is tanul most. Látom, hogy vet egy segélypillantást a könyveire, amire enyhé felszökik a szemöldököm. Komoly tanulási szándékkal jöhetett ide ki, hogyha azt sem tudja, milyen könyveket hozott ki, ám talán én előbb ismerem fel a Gyógynövénytan könyvet, mint ahogy ő válaszol. Elmosolyodom, és megcsóválom a fejemet.
- A húgom is gyógyító akar lenni. Biztos ismered amúgy az órákról. Vagy hát valószínű... - csóválom meg a fejemet és mosolyodom el. Persze elég sok elsős van, bizonyára sokan járnak GYNT-re, vagy BIT-re, szóval nem lepődök meg azon, hogy a lány esetleg tényleg nem emlékszik a húgomra, vagy egyszerűen még nem beszéltek és nem tűnt fel neki.
- A Gyógyító szép szakma, de elég nehéz is. Úgyhogy remélem, hogy nagyon komolyan gondolod, mert ha nem, akkor eléggé szenvedni fogsz vele... - húzom el kicsit a számat, de azért remélem, hogy nem sértem meg vele a lányt, vagy nem fogom elvenni a kedvét. Ezt meg is jegyzem neki:
- Persze félre ne értsd, nem akarom elvenni a kedvedet, vagy ilyesmi... - emelem fel lágyan a kezemet magam elé és szégyenlősen elmosolyodom, majd sóhajtok egyet.
- Honnan jöttél? - próbálom kicsit kivágni magam, és igyekszek témát terelni. Remélem, nem sértettem meg nagyon a lányt, csak ez a véleményem így kijött... közben persze a lány kérdésére is válaszolok:
- Igen, végzős Mestertanonc vagyok, kviddics tehetséggondzó szakon. Elsős korom óta terelő vagyok az Eridon csapatába és imádom ezt asportot, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy erre a szakra jövök. Aztán most várok felajánlásokat csapatoktól, ha meg nem kapok, elmegyek játékvezetőnek.
Utoljára módosította:Caius Randy Woodrow, 2014. június 7. 19:19
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. június 9. 12:19 Ugrás a poszthoz


Néhány szót ejtek a húgomról, de igazából eszembe sem jut, hogy eláruljam a nevét, vagy valami. No nem mintha olyan baromi nagy titok lenne, de Lina sem kérdez rá, úgyhogy valahogy totál elfelejtem megemlíteni Bella nevét. Látom, hogy a lány nem lepődik meg a szavaimon, és talán egy kis neheztelést is látok kiülni csinos arcára, így gyorsan bocsánatot is kérek, hogy hát baromira nem akarok ám beleszólni a dolgokba, de tényleg! Eszembe jut, hogy vajon hányszor hallhatta már ezt a lány, hiszen a Gyógyító szakma tényleg nagy felelősséggel jár és igen nehéz dolog, ezt mindenki tudja. Úgy tűnik, hogy igazam volt, hiszen Alina megjegyzi, hogy rengetegen mondták már neki azt, amit én néhány perce. Kicsit elszégyellem magam, de figyelem, milyen lelkesen és elszántam beszél az álmáról a lány, így lassan egy kedves mosoly kúszik az arcomra.
- Öröm ilyen lelkes fiatalokat hallgatni, komolyan - csóválom meg a fejemet mosolyogva és legbelül kicsit elszégyellem magam, hiszen nekem kb. negyedikes koromig fogalmam nem volt róla, hogy mihez is kezdjek magammal. Talán még a mai napig sincs, hiszen nem biztos, hogy a kviddicsből életem végéig meg tudnék élni... Kihúzom magamat, majd mosolyogva a lánya nézek:
- Alina Kedves... - szólalok meg ünnepélyes hangon, és lágyan megfogom a lány kezét, két tenyerem közé véve azt.
- Remélem, hogy sikerül megvalósítani az álmodat! - nézek mélyen a szemébe lágy mosollyal, majd bólintok egyet, és elnevetve magamat dőlök hátra a székemen, elengedve a kezét.
- Ja, de tényleg. Hajrá! - kacsintok a leányzóra, akinek tekintete a könyveire siklik. Ja, tanulni kéne...
A lány elmeséli, hogy Pécsről érkezett, és hogy a szülei is tősgyökeres pécsiek.
- Hát, ott még nem jártam, de hallottam már, hogy Pécs szép város - mosolyodom el és raktározom el magamba az infót. Hogyha kell egy idegenvezető Pécsre, akkor már ismerni fogok egy leányzót. Remek! Szóba kerül az is, hogy én mit tanulok, mit keresek még mindig itt huszonéves fejjel. Látom, hogy a lány elég durván elképed, amire kicsit zavarba jövök és nevetgélve vakarom meg a fejemet. A kérdésére őszintén felnevetek és megcsóválom a fejemet.
- Hát, elég régóta repülök már, úgyhogy nem szoktam ilyesmin gondolkozni. Bár vannak néha éles helyzetek, amikor egyik kezemmel ütök, másikkal igyekszem kormányozni a seprűt és kikerülni a gurkókat, vagy épp megvédeni valamelyik csapattársamat. De hát ettől lesz izgi a játék! - kacsintok ismét a lányra és láthatja a szememben, hogy tényleg mennyire imádok kviddicsezni!
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. június 12. 16:40 Ugrás a poszthoz



Egy picit talán valóban zavarban érzem magamat, de remélem, hogy ez annyira nem tűnik fel a lánynak, vagy ha igen, akkor érti, hogy miért is pirultam el egy kicsit, és miért is sütöm le a szememet. Kicsit kioktatom a lányt, és sejtem, hogy már baromira unja az ilyenféle beszédet, úgyhogy végül is lágyan a kezem közé fogom az ő kezét, és enyhén kihúzva magamat, ünnepélyes hangon kívánok neki sok szerencsét az álmaihoz és ahhoz, hogy sikerüljön minden, amit el szeretne érni az éltében. Lehet, hogy kicsit röhejesnek tűnik ez az egész, de a szememben láthatja, hogy habár egy kicsit humorosnak tartom magam is, tényleg szívből és őszintén kívánom neki azt, amit mondtam. Látom, hogy a leányzó is zavarba jön, talán pontosan ugyan úgy, ahogy én tettem néhány perccel ezelőtt. Lágyan elmosolyodom, és egy pár pillanatig Alina arcán tartom a tekintetemet, megvizsgálva csinos arcát, szép, csillogó szemeit és az apró pírt, mely vörösre festi arcát. Igazán bájos a hölgy, talán jobb lenne kicsit közelebbről is megismerkednem vele. Persze hamar megfedem magam emiatt a gondolat miatt, hiszen mégiscsak elsős...
Szóba kerül az is, hogy ki honnan származik és megjegyzem, hogy Pécsen még nem jártam, de majd ha megyek, akkor mindenképpen szólni fogok Linának, hogy esetleg mutassa meg a város szebb helyeit.
- Jégtánc? Úristen, te jégtáncolsz? - döbbenek le és remélem, hogy nem tűnik sértőnek ez a megmozdulásom, hiszen inkább csodálkozó és ámuldozó fejet vágok. Nem ismertem még eddig jégtáncost, és baromira kíváncsi vagyok, hogy a lány hogyan is táncol.
- Hát mindenképpen szeretnélek látni! - csillan meg a szemem, ami talán kicsit félre érthető is lehet. Vagy nem... Minden esetre tényleg nagyon kíváncsi vagyok a lányra és remélem, hogy egyszer tényleg láthatom táncolni.
~Majd mondom Bellának, hogy kérje meg Linát, hogy tanítsa meg.~jut eszembe egy gondolat és jól el is ültetem a fejembe, hogy el ne felejtsem. Mesélek egy kicsit a kviddicsről is, és úgy tűnik, hogy a lányt eléggé elborzasztja a dolog. Ezen csak mosolyogni tudok, hiszen habár a kviddics tényleg durva sport, azért ha benne vagy, akkor annyira nm vészes. Nem sok olyan embert ismerek, aki azért hagyta abba a sportot, mert egyszer leütötte a gurkó...
- Persze, ez a nehezítés a játékban - nevetek fel és csóválom meg a fejemet.
- Lentről sokkal vészesebbnek tűnik ez az egész amúgy. Odafent egyszerűen csak élvezed. Itt a suliban azért nem szoktak olyan vészes meccsek lenni, bár volt már néhány durvább meccs, amikor a fél csapatnak meg kell látogatnia a gyengélkedőt. Velem még nem történt semmi durva, egyszer a lapockám repedt meg kicsit, és két hétig fel volt kötve a karom, meg néha zúzódásaim vannak. - vonom meg a vállamat, mintha nem is zavarna. Tényleg túl lehet élni az ilyesmit.
- Hát, egyszer gyere ki az egyik iskolai meccsre, és akkor láthatsz hősködés közben - vigyorodom el szélesen, majd a könyvekre bökök a fejemmel.
- Hagyjalak tanulni? Nekem is kéne, de ilyen kellemes társaság mellett a fenének van kedve... - húzom el a számat, és egy kedves mosolyt küldök a lánynak.
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. július 8. 19:55 Ugrás a poszthoz


Eléggé meglepődöm, hogy Lina jégtáncol. Nem valami szokványos sport, talán még csak hallani sem hallottam róla, hogy valaki ezt a sportot űzné. Bizonyára gyönyörű a lány olyankor (meg persze máskor sem csúnya) és tehetséges is. Én személy szerint nem nagyon tudok korcsolyázni, nem esek el a jégen és a falnál meg tudok állni, de nálam már ez is valami! Látom a büszke mosolyát és ezért nekem is egy kellemes-kedves mosoly kúszik az arcomra. Szeretem, hogyha valaki büszke magára és arra, amit csinál. Akkor látható, hogy élvezi és jó benne. (Vagy legalábbis azt hiszi...) Mikor kijelentem, hogy szívesen megnézném egy bemutatóját, Lina kicsit zavarba jön, amire elmosolyodom. Nem akarom ennyiszer zavarba hozni a lányt, de tényleg kíváncsi lennék rá. Lelkesen mesél az első élményéről, én pedig kíváncsi tekintettel hallgatom őt. Szeretem, hogyha valaki ennyire odavan azért, amit csinál. Azt hiszem talán én is így beszélhetek a kviddicsről és a zenéről.
- Mindenképpen télen mennék, hiszen a jégtánchoz az dukál. - nevetem el magam és csóválom meg a fejemet. A meglepetésre azonban döbbenten, kíváncsi tekintettel nézek a lány szemébe, majd titokzatosan elmosolyodom.
- Meglepetés? Nocsak. - teszem a kezeimet az asztalra és kicsit előre dőlök a lány felé. Oldalra döntött fejjel, elgondolkozva nézem őt.
- Szeretem a meglepetéseket, úgyhogy ha az nem lenne elég, hogy láthatlak ilyen gyönyörű sportágban, már csak a meglepetésért is megéri elmenni. - a titokzatos mosoly nem tűnik el az arcomról, elgondolkozva dőlök ismét hátra, kezemet a szék karfájára téve. Pár pillanatig elgondolkozom, majd a kviddics veszélyeiről kezdek el mesélni. Elmondom, hogy azért nem olyan vészes, csak lentről tűnik nagyon durvának, és igazából még komoly balesetem sem volt ez alatt a 8 év alatt. Majd eztán, hogyha bekerülök egy komolyabb csapatba... A szívem enyhén hevesebben kezd el verni erre a gondolatra, hiszen mindig izgalommal tölt el, hogy vajon felvesznek-e valahova, hogyha itt végzek. Addig pedig már nincs sok idő, fél év sem... Alina poénjára felnevetek és megcsóválom a fejemet.
- Nem szeretném összetörni a csontjaimat, remélem hogy - ilyen esetben - nem fogunk találkozni. - mosolyodom el és kihangsúlyozom azt a részt, hogy ilyen esetben. Mert ami azt illati, más esetben szívesen találkoznék ezzel a lánnyal, mert igazán kellemes társaság, és persze látványnak sem utolsó. Elidőzik a tekintetem az arcán, a haján, majd a szemébe nézek. A bájos féltésére ismét csak elmosolyodom és észreveszem az apó pírt.
- Bájos vagy, amikor elpirulsz. De persze, igyekszem vigyázni magamra és így, hogy már minimum egy valaki aggódik értem, van értelme! -kacsintok a lányra lazán, majd felnevetek. Persze mindig vigyázok magamra, senki nem akarja a meccs utáni néhány napot/hetet a gyengélkedőn tölteni.
- De már nem sok lehetőséged lesz, hiszen idén végzek, utána megyek el. Nagyon remélem, hogy kapok felkérést valamelyik csapattól... - mondom kicsit halkabb hangon az utolsó mondatot és enyhén gondterhelt ábrázat ül ki eddig vidám arcomra. Rákérdezek, hogy hagyjam-e tanulni, mire a lány elmeséli, hogy eddig nem sokszor volt társaságban és most ezt igazán élvezi.
- Elég stréber vagyok ahhoz, hogy egy kihagyott délutánt bepótoljak. A vizsgaidőszakban általában be szoktam zárkózni a szobámba és nem sűrűn jövök ki. - nevetek fel, hiszen ez valóban így van. Van, hogy napokig ki sem megyek a szobából és okkal hihetik azt, hogy megléptem, vagy a hullám döglik bent, mert a szag is durva szokott lenni...
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. július 8. 20:43 Ugrás a poszthoz

Egészen kellemes beszélgetés, társalgás alakul ki közöttünk és a helyzet az, hogy nagyon élvezem. Tetszik ez a lány, a jelleme, a mosolya, az arca és furcsa belegondolni, hogy Úristen, hiszen még csak elsős! Annyi idős, mint Bells, és... Lopva megcsóválom a fejemet és nem hagyok időt, hogy ezek a gondolatok nagyobbra nőjék ki magukat, inkább a lányra koncentrálok. Hamarosan kivesézzük a jégtáncot, illetve a kviddicset is, és mikor megemlítem, hogy idén befejezem a sulit és elmegyek, furcsán szomorkás lesz a lány arca. Nem szeretem hogyha az emberek szomorúak, főleg, hogyha miattam azok, úgyhogy furcsa érzés kezd keringeni a mellkasomba.
-Én is élvezem, köszönöm. - biccentek mosolyogva a lány felé. Tényleg egészen kellemes társaság, és még csak nem is Eridonos. Hah! Egy darabig csak az asztallapot bámulom és újabb témán gondolkodom, de nem lesz szükség rá, ugyanis Alina feláll, összepakolja a cuccait, majd közli, hogy későre jár. Felvonom a szemöldökömet, és lassan felállok. Értetlenül meredek a lányra, nem tudom eldönteni, hogy miért is rohan el ilyen hamar. Az ölelést sem tudom viszonozni, mert teljesen ledöbbenek és már csak a szőke haj suhanását látom, ahogy kirohan az erkélyről és befordul az egyik sarkon a folyosón.
- Hát ez mi mi a fene volt? - suttogom magamba, megcsóválom a fejemet és a könyveimre nézek. Felkapom őket és elhatározom, hogy megkeresem a húgomat, hogy ismeri-e Linát. Nagyon remélem, hogy igen...

//Köszi a játékot, nem úszod meg ennyivel. Wink //  
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. július 17. 21:32 Ugrás a poszthoz

Alina Kedves

Tegnap kaptam egy baglyot Alinától, amit izgatottan nyitottam ki és olvastam el. Az állt benne, hogy a napokban valamikor rá fog érni, hogy megejtsük az értelmetlen szobában a találkozót. Elképzelni sem tudom, hogy milyen is lesz ez a találka, és hogy értelmet fog-e nyerni a szoba varázsa, minden esetre furcsán izgatottan vártam a mai délutánt. Délután 6 órát beszéltünk meg, de be kell vallanom, hogy félek ettől a helytől. Megkaptam az instrukciót, hogy hol is van a terem és hogy egy piros ajtót kell keresnem, belépni nem mertem rajta. 10 perccel 6 előtt érkezem az ajtóhoz és nagyon remélem, hogy a lány már nem odabent vár, mert az elég kínos lenne. Az ajtó két oldalán várnánk egymásra. Megmosolyogtat a gondolat és fejcsóválva érkezem az említett folyosóra, hogy aztán ki is szúrjam a piros ajtót. Igazából kicsit hülyén érzem magam, mert egy fekete-piros rövidnadrágot húztam fel, ami lehet sima, sportos rövidnadrág, de lehet fürdőgatya is. Tényleg nem tudom, hogy mire számítsak ebben a teremben, úgyhogy felkészültem az összes eshetőségre. Törölközőt nem hoztam, mert sejtettem, hogyha én vizes leszek, a törölköző is, és elég hülyén nézne ki itt az ajtó előtt egy árva darab. Egyszerű, laza tanga papucs van rajtam és egy szürke póló. Az nem érdekel, ha ez elázik, mert nem olyan értékes, csak egy sima póló. Nem nézek ki valami dögösen, minden esetre nem lesz gond, hogyha totál csurom vizes leszek. Lazán támaszkodom neki az ajtóval szemközti falnak, egyik lábamat feltámasztom és karba tett kézzel várom, hogy partnerem megérkezzen és beavasson a terem csodálatos értelmébe.
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. július 17. 22:08 Ugrás a poszthoz


A falnak dőlve várakozok és igazából most valamiért nem érdekel az idő. Általában nagyon pontos vagyok és ezt elvárom másoktól is - sőt, igazából mindenkitől! - de most nem bánnám, hogyha lenne még néhány percem. Izgulok. Miért izgulok? Mint valami tizenéves tinédzser az első randiján. Pedig ez nem is randi. Vagy igen? Vajon Alina hogy fogja ezt fel? Mert ha randi és örül neki, akkor az tök jó. De ha csak én gondolom túl komolyan a dolgot és ő nem, és ő csak egy baráti találkozónak érzi, akkor... Igyekszem fékezni a gondolataimat, annál is inkább, mert léptek zaját hallom és ahogy felnézek, tátott szájjal meredek a felém közeledő Szőke Angyalra.
- Alina... Szia! - köszöntöm és látszik rajtam, hogy döbbent vagyok, majd félmosolyra húzódik az ajkam.
- Nagyon csinos vagy! - tárom ki a kezemet és ölelem magamhoz a lányt, hogyha hagyja, és egy tétova puszit nyomok az arcára. Emlékszem, hogy múltkor csak megöleltük egymást, talán ez kicsit váratlanul fogja érni a lányt, minden esetre egy próbát megér, nemde?
- Készülődés? - vonom meg titokzatosan vigyorogva a szemöldökömet, és gondolatban széles mellel vigyorgok. Készülődött. Miattam! Hát ez oltári! Közelebb sétálunk hát az ajtóhoz, én pedig egyre izgatottabb leszek.
- Azért fürdőgatyát húztam, biztos, ami tuti - kacsintok vigyorogva a lányra, majd mikor kinyitja az ajtót, ijedten lépek oldalra. Hogy aztán kisfiúsan vigyorogva hajoljak ki az ajtó mögül és figyeljem, hogy bizony a víztömeg nem mozdul.
- Azannya! - döbbenten pislogok a hatalmas víztömegre és figyelem, ahogy Alina lassan besétál. Egy pár pillanatig hezitálok és nézem, ahogy a hullámok lágyan mozgatják a lány haját. Megcsóválom a fejemet és hogy ne tűnjek olyan beszarinak, határozottan lépek be a szobába, véve egy nagy levegőt...
Hogy aztán ki is fújjam, ugyanis rájövök, hogy tudok lélegezni a víz alatt. Állati! Döbbenten pislogva, majd egyre szélesebb vigyorral nézek a lányra, és megcsóválom a fejemet.
- Ennek semmi értelme! - kiáltok vigyorogva és remélem, hogy eljut a hangom a lányhoz. Bár ez pozitív, mert közel kell lennem hozzá, hogy hallja, mit is mondok. Lassan körbenézek a szobában és az egyik kanapéhoz sétálok, majd fellököm magam, és engedem, hogy lesüllyedjek, pontosan a kanapé szélére. Király! Vigyorgok, mint a tejbetök, majd kinyújtom a kezemet Lina felé és hívogatóan intek neki, hogy csatlakozzon hozzám.
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. július 17. 22:35 Ugrás a poszthoz


Fantasztikus ez a hely és habár az értelmét még mindig nem fogom fel, azt hiszem, hogy jegelem egy időre ezt a gondolatot és nem fogom keresni, hogy mire is jó ez az egész akvárium. Persze baromira látványos meg minden, de akkor is... Belépve döbbenten tapasztalom, hogy nem vagyok vizes, és vigyorogva fedezem fel a szobát. Feljebb úszva lassan engedem le magamat a kanapéra, és vigyorogva nyújtom a kezemet a lány felé, magam mellé húzva. Lina nem fogja meg a kezemet, hanem egyszerűen lehuppan mellém, ami kicsit furán érint, de talán csak félénk. Sokat tanakodtam magamban, hogy merjek-e lépni, vagy hogy mennyit merjek lépni, végül is úgy gondoltam, hogy apróbb jeleket sugárzok a lány felé, és majd ő reagál rá valahogy.
- Ja, jól néz ki. Főleg, hogy ilyen jó nő van velem közben, dob az egész hangulatán - vigyorodom el és ismét végigmérem a csinos szöszit. Nem akarok bunkó lenni, vagy az a tipikus nagymenő srác, egyszerűen csak igyekszem lazára venni a dolgokat. Lina a zongora felé fordul és meg is mutatja a hangszert. Szép darab, hatalmas fekete zongora, a fedele pedig le van hajtva. Gyanítom azért, mert úgysem számít, hogy milyen a hangja.
- Valahol mindenkinek el kell kezdenie... - vigyorodom el, majd hirtelen felrúgom magam a vízben, és mellúszásba a zongorához úszok, és ismét lehuppanok a székre. Felnyitom a tetejét és lágyan végighúzom a billentyűkön a kezemet.
- Mutatsz valamit? - nézek kihívóan a lányra, és kicsit oldalra döntöm a fejemet, úgy várom, hogy vajon odajön-e.
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. július 18. 10:17 Ugrás a poszthoz


Habár a terem szépsége és látványossága lenyűgöz, még mindig nem nagyon értem, hogy mi értelme is van ennek az egésznek, minden esetre élvezem a lánnyal töltött időt. A kanapén ücsörögve nézzük egymást, majd Lina felhívja a figyelmemet a zongorára, amiért ugye idejöttünk. Sejtem, hogy nem sokat fogok hallani a dalból, de azért majd igyekszem fülelni. A kanapén nem sokat ücsörgünk, felrúgom magam a vízbe, aprócska hullámokat verve, majd szép lassan mellúszásban közeledem a zongora felé és le is huppanok a padra, ahova hamarosan a szöszi is követ. Furcsa úgy úszni a vízben, hogy közben totál nem érzed magad vizesnek, ez valami különleges érzés, amit nem nagyon lehet megmagyarázni másnak. Talán ezért is nem hittem el a lánynak a terem varázsát és ezért nem is értettem, hogy ez mire jó. De az igazat megvallva elég buli és élvezem is, főleg ilyen társaság mellett. Figyelem, ahogy Lina csatlakozik hozzám és lágyan lehuppan mellém a székre. Elképzelem, hogy az ölembe kapom a lánykát és magamhoz szorítom, orromat a hajába fúrom és mélyet szippantok belőle, de egyelőre ez csak álom és vágy marad. Most csak annyit tehetek, hogy kicsit közelebb hajolok hozzá és a vállát szimatolgatom. Legszívesebben egy csókot nyomnék a nyakára, de nem tudom, hogyan is reagálna. Végül beszélni kezd, és a pillanat heve elmúlik, így kihúzom magam és kezemet Lina mögé rakom, úgy támaszkodom meg a széken. Nyitnám a számat, hogy mondjak valamit, de igazából kicsit meghatódok és nem jut eszembe semmi. Azonban a mardosó gondolat, hogy most lássam a lányt utoljára kicsit felkavar, így csak a billentyűket nézem és figyelem, ahogy Lina lassan játszani kezd. Ismerem a dalt, ki nem? És halkan dúdolgatni, énekelni kezdem, miközben a lány arcát figyelem.
- Szeretem ezt a dalt, és így zongora verzióban még jobb - mosolyodom el lágyan, majd kicsit oldalra fordulok Lina felé és egy óvatlan mozdulattal végigsimítok az arcán.
~Amúgy mi a fészkes fenét csinálsz?!~ üvölt egy hang a fejemben, de igyekszem azt lehalkítani.
- Köszönöm, hogy játszottál nekem. És... - nézek oldalra el, majd ismét a lány szemébe:
- ... Nem kell, hogy most találkozzunk utoljára. Mármint... Kedvellek és jól érzem magam veled - mosolyodom el. Lassan elveszem az arcáról a kezemet és a keze után nyúlok, hogy lágyan megfogjam. Remélem, hogy nem húzza el...
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. július 18. 10:51 Ugrás a poszthoz

A dal nagyon szép és így, hogy ilyen közel ülök a zongorához, tökéletesen tisztán hallom minden egyes leütött billentyűnek a hangját. Örülök, hogy ezt a dalt választotta a lány, mert szeretem és így zongora verzióban még nem hallottam, és nagyon szép. Talán majd egyszer én is megtanulom, habár nem a zongora az én hangszerem. Azért nagyjából tudom, hogy mi hol van rajta, és kottából is tudok játszani, hogyha nagyon muszáj, bár nem ajánlanám senkinek, hogy meghallgassa. Persze... Ez a szoba pontosan erre való, nemde? A dal végén lágyan végigsimítok Lina arcán, majd megfogom a kezét, ezzel köszönöm meg azt, hogy így gondolt rám és csak nekem játszotta el ezt a csodálatos, ámde szomorú dalt. Tényleg úgy érzem, mintha örökre búcsúznék tőle és mintha valami távoli helyre mennék, ahonnan nincsen visszaút.
- Soha nem fogom elfelejteni ezt a pillanatot, ezt a dalt, téged... -hangom kezd kicsit csöpögőssé válni és a lágy mosoly egy furcsa, titokzatos vigyorra húzódik:
- És ezt az értelmetlen termet - nevetek fel lágyan és megcsóválom a fejemet. Még mindig nem nagyon tudom hova tenni ezt az egészet, de hát biztos van értelme. Látom, hogyan vörösödik el a lány szeme, és én sem szeretném, hogyha sírna miattam, úgyhogy lassan elengedem a kezét és leütök néhány billentyűt, a zongorára figyelve. A kérésére elnevetem magam és megcsóválom a fejem.
- Hát kössz szépen, hogy nem félted tőlem a zongorát - nevetek. Tényleg jó kedvem van, a szemem csillog és nem is tudom, hogy viszonyuljak ehhez az egész helyzethez.
- Hát van egy dal... Ki fogsz röhögni, de ezt tudom - húzom el a számat szégyenlősen mosolyogva, majd játszani kezdem a Lina által is biztosan agyon unt és ismert dallamot.
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. július 18. 11:23 Ugrás a poszthoz


Az érzelmes jelenet után igyekszem kicsit lazább hangulat felé terelni a beszélgetést,így vigyorgok és nevetgélek, amennyire csak tudok. Persze nekem is kicsit furcsa ez az egész búcsú, meg minden. Baromira nem akarom még itt hagyni az iskolát, de már így is három évvel többet maradtam, mint illett volna, habár egyszer sem buktam és erre büszke vagyok. Pontosan 8 évvel ezelőtt érkeztem a Bagolykőbe és most jött el az idő, hogy távozzak. Remélem, hogy Isabella sem fog bukni semmiből és ő is hasonlóan jól fog teljesíteni, mint ahogy én tettem. Kicsit elrévedek, ahogy játszom a jól ismert dalt és habár néha rontok, talán a lány nem veszi észre, bár itt ülve mellettem biztos, hogy kiválóan hallja a zongora minden egyes hangját. Mikor leütöm az utolsó billentyűt is, kérdőn nézek a lányra, szemeben a "Na, hogy tetszett?" kérdés villan, de nem teszem fel hangosan. Minek? Úgyis tudom, hogy ez egy agyonunt, elcsépelt darab és kb. minden harmadik ember el tudja játszani. Pech, gitáron sokkal ügyesebb vagyok. Lina egy újabb dolgot akar mutatni, odafent a plafonnál.
- Hogy mi? Minek ússzunk oda fel? - vonom fel a szemöldököm, de - buta módon - bízok a lányban, és követem őt, felfelé elkapva a kezét. Kicsit lebegek, majd magamhoz húzom őt, és a derekánál fogva tartom meg magam előtt.
- Mi van odafent, Alina? - nézek mélyen a szemébe és játékosan húzom össze a szememet. Tényleg kíváncsi vagyok, hogy mi lehet odafent, de olyan jó most itt lenni kettesben, ilyen közel egymáshoz. Látom, ahogy a lágy hullámok játszadoznak a lány tincseivel, ahogy fodrozódik a ruhája a vízben. Annyira szép, annyira... Angyali!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Caius Randy Woodrow összes hozzászólása (47 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel