30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Évnyitó ünnepély a Nagyteremben!

Megjelent az Edictum legújabb száma!

Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lyra Castle összes hozzászólása (80 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 4. 19:34 Ugrás a poszthoz

Nekem ma szinte egész nap morcos Sad Rossz napja van.
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 17. 13:41 Ugrás a poszthoz

Ide is beírom már a meglepődésemet, hogy nincs érdeklődés a párbajszakkörre O.o Hova tűnt belőletek a küzdeni akarás? T_T
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 17. 13:46 Ugrás a poszthoz

Tetszik az avatárod ^^
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 17. 13:51 Ugrás a poszthoz

Ne is haragudj Amira, de azért megnézném, ahogy szegény vak Arvidom vezet egy párbajszakkört X"D
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 17. 13:54 Ugrás a poszthoz

Mini Mamut. Ha összerakom amit mondani szoktak nekem XD
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 17. 13:58 Ugrás a poszthoz

Hát Kon szerint Mamut. Meg matrac, de az már Arvid öndefiníciója xD
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 17. 14:01 Ugrás a poszthoz

Komolyan kérdezed Amira? Nem, nem akarod tudni xD
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 20. 13:18 Ugrás a poszthoz

Ophelia

Nem mintha nem lett volna elég dolgom, még ez a lány is a nyakamba varrta magát, de hát mit tudtam volna ellene tenni, csak nem engedhettem nulla tudással a párbajszakkörre. Mondjuk az már nem fért a fejembe, hogy miért is jelentkezett valaki, akinek lehet, hogy még egy sima wasser is gondot okoz, na de ez legyen csak az ő gondja, az enyém meg az, hogy ha mást nem, de legalább a protegót megpróbáljam a fejébe verni.
Nem öltöztem ki a dologhoz. Egy egyszerű szürke kapucnis pulcsi volt rajtam, hozzá farmernadrág és bakancs, lévén a rét vagy saras volt, vagy jeges, és az ablakból ezt nem tudtam megállapítani, szóval inkább mindenre felkészültem. Nem vittem mást, mint a pálcám, meg egy üvegben narancslevet, mert ha netán elájul, akkor utána jól fog esni. Mármint neki, és nem nekem.
Miután bevágtam a tűzbe három troll dolgozatot, és üzentem a gazdájuknak, hogy vagy megírják még egyszer, vagy ők is rostonsültként végzik, elindultam a szabadba, hogy megkeressem a lányt.
Egy fa mellett találtam rá végül.
- Hello - köszöntem rá egy biccentéssel, majd rögtön a tárgyra tértem. - Kezdhetjük?
Aztán ha a lány rábólintott, akkor elkezdtem adni a további utasításokat.
- A párbajt köszönéssel kezdjük. Így - és mutattam a megfelelő meghajlást és mozdulatot. - Utána eltávolodunk, és felvesszük a következő állást.
Itt bemutattam a párbaj alapállást, ami meglehetősen hasonlított a vívóállásra.
- Ennek az a lényege, hogy minél kisebb legyen az a felület, amit eltalálhatnak rajtad - magyaráztam, hogy miért kell oldalasan állni. - Térd egy kicsit megrogyasztva, ugrásra készen.
Miután már úgy éreztem, hogy elég volt az alapállás magyarázatából, tovább léptem.
- A párbajnak nem az a lényege, hogy esztelenül átkozz. A jó párbaj olyan, mint egy sakk játszma. Nem az a lényeg, hogy az első ütéssel hazavágd az ellenfelet, hanem hogy kifáraszd, miközben te erődnél maradsz. Ha támadnak nem kell feltétlen pajzsbűbájjal védekezni, ha odébb is tudsz lépni, de vigyázz, ne ugrálj sokat. Sokszor elég, ha egy fél lépést teszel oldalra. Milyen átkokat és pajzsbűbájokat ismersz? - kérdeztem végül.
Utoljára módosította:Lyra Castle, 2012. november 20. 13:21
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 20. 13:54 Ugrás a poszthoz

Ophelia

Egy pillanatra felvontam a szemöldököm, hogy aztán egy fanyar mosolyt ereszek meg.
- Mintha csak magamat hallanám.
Jól emlékeztem még arra, hogy mikor először megmutatta nekem valaki, hogy hogyan kell beállni párbajhoz, kis híján képen röhögtem az illetőt. Bár kétségtelen, ha eltalál valami hülyeség és teszem azt órákig csigát köpsz, az rosszabb. Szóval éljenek a fura beállások.
Aztán ahogy Ophelia tudatta, hogy mikkel próbálkozott már, bólintottam egyet.
- Értem. Hát ez nem sok, de megértem a helyzeted. Egyébként szerintem jól fogsz haladni, mert még ha nem is varázsoltál eddig, idősebb vagy, mint a kezdők, tehát fejlettebbnek kell lenni benned a varázserőnek. Jól értettem, hogy a protegot meg tudtad csinálni?
Még ha így is volt, az hogy valaki meg tudja csinálni csak úgy, mindenféle támadás nélkül, még nem jelenti azt, hogy élesben is menni fog. Teljesen más nyugodt körülmények között varázsolni, mint stresszhelyzetben, bár hogy kiből mit hoz ki az adrenalin, az megint csak változó. Ez a lány szerencsére nem tűnt olyannak, aki az első felé szálló átoktól reszketve összeesik, szóval reméltem, hogy rendben lesz. Egyébként ha nem feltételeztem volna, hogy van benne némi keménység, akkor kerek perec elutasítottam volna a párbajszakköri jelentkezését, mert nem az a cél, hogy minden diák a gyengélkedőn kössön ki tudás híján.
- Rendben, próbáljuk ki. Kilövök feléd egy átkot, te pedig védd, ahogy tudod. Tarantallegra!
Csak valami egyszerűt, hiszen nem volt célom elgyepálni a gyereket. Viszont kíváncsian vártam, hogy mit alakít.
Utoljára módosította:Lyra Castle, 2012. november 20. 14:16
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 20. 18:17 Ugrás a poszthoz

Ophelia

- Igen, épp arra - bólintottam nagyot, hirtelen nosztalgikus hangulatba kerülve egy pillanatra.
Aztán tovább léptük, de a lány szavait hallva csak egy kissé feljebb vontam a szemöldököm.
- Nézd, kérdezni és tanulni sosem szégyen. Én meg inkább örülök, hogy szóltál, mint hogy aztán ott kelljen felkaparni téged a földről, oké? - Nem vagyok az a kifejezetten biztatós típus, szóval Ophelia nem várhatott tőlem valami nagy szónoklatot, de azért lökhettem rajta szavakkal egy párat. Aztán mikor elmesélte hogyan jött rá a képességére, bólintottam. - Többnyire valamilyen erős érzelmi befolyás váltja ki, hogy megmutassa magát a varázserő. Nem csoda, hogy romboltál.
Nem estem tőle hanyatt, sokan pusztítanak elsőre, én meg a melodimágiával jártam így. Mikor először istenigazából kitört belőlem, annak Kon feje látta kárát.
- Mindenesetre örülök neki, hogy fogékony vagy, de akkor ne a szánkat jártassuk! - emeltem fel sürgetőleg  a hangom, mert nem szerettem volna az egész napot itt tölteni. - Ja, és inkább ne párbajozz még egy darabig felügyelet nélkül. Én elhiszem, hogy bízol magadban, de még vagy egy fél évig hanyagold, mert öngyilkossági kísérletnek számítana. Aztán meg már nem leszek TS, szóval nem leszek felelős érted - mosolyogtam újra rá, nem kicsit számítóan.
Szerencsére Ophelia egész gyorsan reagált, az átkomra, és igen, valóban sikerült neki a protego, de sajnos nem annyira, hogy a pajzsbűbáj ellent tudjon állni az én varázslatomnak.
- Finite! - intettem le gyorsan a táncba kezdő lányt. - Jó lesz ez, csak koncentrálj jobban. A pálcát nagyon mereven tartod, próbálj meg lazítani. Újra! Tarantallegra!
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 20. 18:57 Ugrás a poszthoz

Ophelia

- Hogy jött a varázserőm elő? Nem emlékszem. Anyám boszorkány, szóval nekem ez természetes volt. Valószínűleg már óvodás koromban kicsikartak belőlem valami reakciót - vontam meg a vállam.
Ennyivel aztán szinte egészen be is rekesztettem a csevegést, hogy most már a párbajra tudjunk fókuszálni. Nem volt rossz kezdet, amit a lány produkált, szóval egyre bizakodóbban álltam a dologhoz. Szerencsére a csaj nem a nyűg kategória.
- A Finite megállítja a saját magunk által küldött átkokat - magyaráztam, hogy mit hallhatott az előbb, aztán újra küldtem felé egy átkot.
A mostani pajzsbűbáj már határozottan jobban sikerült, de még mindig átengedte a tarantallegrát, így a lány újból táncolni kezdett.
- Finite! - intettem újra, aztán kommentáltam a dolgot. - Oké, ez lesz az. A pálcatartás rendben van, de nem figyelsz eléggé. Próbáld... átélni a varázslatot. Képzeld el, miközben végzed. Ha erre ráérzel, akkor sokkal könnyebb lesz bármit megcsinálni - majd hirtelen lőttem újra felé az átkot. - Tarantallegra!
Nem hagytam neki gondolkodási időt, vagy csinálta, amit mondtam, vagy nem. A párbajokban az ellenfél se várja meg, hogy kitaláld, hogy mit is akarsz, én pedig nem töprengő bajnokot igyekszem faragni a lányból, hanem valakit, aki képes gyorsan reagálni. Véleményem szerint pedig ez akkor megy a legjobban, ha egyből a mély vízbe dobom. Aztán majd kievickél valahogy. Inkább most, mint akkor, ha már élesben megy a dolog - és itt nem a szakkörre gondolok.  
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 20. 19:57 Ugrás a poszthoz

Ophelia

A "jó lehet neked" megszólalásra újra a lány szemébe néztem.
- Ne hidd - ennyit jegyeztem csak meg, nem kezdtem mesélésbe, elvégre semmi köze nem volt hozzá, hogy honnan jöttem és ki vagyok. Ahogy én sem kérdeztem őt, ugyanúgy nem fogok kiadni magamról a tevékenységünkhöz felesleges információkat.
Aztán újabb támadás, újabb próbálkozás, és láss csodát! Ez úttal sikerült.
Még kicsit reszketeg, de az átkot nem engedte át, és ez a lényeg.
- Nagyon jó! - kiáltottam fel, mikor a lepattanó átkom a földnek csapódott. - Petrificus totalus! Capitulatus! - soroltam gyors egymásutánban, remélve, hogy a lány kapcsol, és épp ilyen tempóban újra megvédi magát a pajzzsal, még ha nem is tudja, hogy mit jelentenek a szavak. Azonban ha ezzel a körrel végeztünk, akkor úgyis leülünk egy kicsit pihenni, mert nem lehet neki egyszerű elsőre ennyit varázsolni, és majd közben elmagyarázom, hogy mi, merre, hány méter.
Egyébként határozottan meg voltam elégedve azzal, ahogy haladtunk, mert beigazolódott a sejtésem, hogy idősebb diák kezdőként is jobban tud teljesíteni, mint az egyszerű elsősök. Már csak az volt a kérdés, hogy vajon mennyire kitartó a leányzó, illetve, hogy mennyire van érzéke az átokhoz. A pihenő után majd azzal folytatjuk a tanulást.
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 4. 21:46 Ugrás a poszthoz

Csend volt. Az a fojtogató, minden cseppjében sűrű, iszonyatos és elemésztő csönd, amit csak azok ismernek, akik túl sokat vannak egyedül. Az a fajta, mikor már a saját lélegzeted sem hallod, mert beburkol valami szörnyű érzés, mikor a szívedet sem érzed dobbanni, és már-már azt hiszed, hogy meghaltál.
Ültem a földön, mellettem egy üveg, aminek az alján nem rég még lötyögött valami, de nem igazán szerettem a piát, pár kortynál több nem is kellett, még ha bírtam is volna. Ez is csak azért volt velem, hogy ne legyek egészen egyedül. Nem is olyan rossz társaság egy üveg, lehet nézegetni.
Nem tudom, mennyi idő telt el azóta, hogy lejöttem ide, és elbújtam a világ elől a vitrinek között, ahol olyan ritkán jár bárki is. Néha felnéztem egy-egy serlegre, elolvastam a nevet. Feledésbe merültek már ezek a diákok, senki sem tudja itt, hogy kik ők, és néha úgy éreztem, hogy bár kint járok, de engem sem látnak. Eléjük állok a katedrán, de nem vagyok ott a számukra, hallják a hangom, de nem érdekli őket. Mindenkinek van élete, de nekem nincs. Tehetnék érte, hogy legyen, de nincs értelme.
Valahogy feleslegesnek éreztem magam a világban, mert már senki sem volt mellettem. Tényleg senki. Senki... Egyedül pedig semmi értelme küzdeni. Mégis mentem és csináltam a dolgom, talán valahol azért, hogy annyira elfáradjak, hogy már gondolkodás nélkül tudjak egy pillanat alatt elaludni, álmaim pedig rég nem voltak már. Nem is tudtam, hogy mit keresek egyáltalán még itt.
Könnyű kifelé azt mutatni, hogy nincs semmi baj, hogy csak fáradt vagyok. De nem találtak már rám az emberek a sötét folyosókon soha, mikor a kastélyban kószáltam, felelevenítve rég elfeledett emlékeket, lassan csak szellemmé válva. De ha kellett hát mosolyogtam, és talán nem is látták, hogy valójában odabent folynak a könnyeim. Nem engedtem el magam, nem hagytam, hogy bárki is így lásson. Elbújtam, de nem volt, aki bújtasson, hát meglapultam, mint a vad, amit űznek, és egy évtizedig visszatartott könnyek láttak napvilágot. Mint most.
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 4. 23:18 Ugrás a poszthoz

Ezért nem szoktam inni. Ha a vérembe alkohol kerül, akkor lelassulok, kevésbé tudok figyelni, és nem veszem azonnal észre magam körül a zajokat, vagy a közeledő embereket. Most sem hallottam meg a lépteket, amik az ajtótól vezettek egészen a búvóhelyemig, és már csak akkor eszméltem fel, mikor egy álarcos arc nézett szembe velem.
Az első mozdulatom az volt, hogy a pálcám után kapjak, de ó, a fenébe is, túl szűk volt a hely, és a kapálózásnak csak egy könyökbeverés lett a vége, én pedig elszalasztottam a pillanatot, amikor meglepetésszerűen lehetett volna támadni és ráadásul lelkiismeret furdalás nélkül, mert a fiú mozdult és leült mellém, én pedig közben fejben összeraktam, hogy ki is az. Nem lett volna szép dolog egy elsőst teljesen leamortizálni, az azért nem az én stílusom.
Kába voltam még a sírástól, de most már visszanyeltem a könnyeim, és észrevétlen próbáltam letörölni az arcomról a maradékot, de mikor rájöttem, hogy ez szinte lehetetlen, és a fiú úgyis látott, akkor felhagytam vele, és rá se nézve sziszegtem bele dühösen a sötétbe.
- Ha valakinek el mered mondani, hogy így találtál itt, akkor centis cafatokra szedve küldelek fel bagolycsemegének.
Épp a maszkja volt az, ami elárulta nekem, hogy ki is ül mellettem, mert az elsősöket egyébként nehezen jegyeztem meg, de ő egyértelműen kilógott közülük. Az meg, hogy ő felismert-e egyáltalán, és bizonyítja az előbbi gondolatmenetemet, miszerint senki se lát, az már olyan mindegy volt.
A gondolatra nem tudtam mit tenni, újra gyűlni kezdtek a szememben a könnyek, és nem éreztem magamban elég erőt ahhoz, hogy fogjam magam és keressek egy másik búvóhelyet, sem ahhoz, hogy visszatartsam őket. Küzdöttem, mert gyűlöltem a helyzetet, amibe kerültem, hogy valaki gyengének lát, de már mindegy volt, ha akarom még az után is dönthetek úgy, hogy rituálisan kivégzem, ha már kisírtam magam. Így aztán fogtam az üveget, újra meghúztam az utolsó kortyot is eltüntetve, majd feljebb húztam a lábam, és a térdemet körbeölelve fordultam félig a mellettem lévő szekrény oldalához, hogy legalább az takarja az arcom, amíg összekuporodva hangtalan potyognak a könnyeim. A srác meg csináljon, amit akar. Nem-ér-de-kel.
Utoljára módosította:Lyra Castle, 2013. január 4. 23:21
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 5. 00:21 Ugrás a poszthoz

Csak egy töredékmásodpercre dermedtem le, mikor a fiú senkinek definiálta magát, de nem válaszoltam semmit. Na és, mi van akkor, ha éppen azt mondta ki, amire én is gondoltam magammal kapcsolatban? Véletlen lehetett, és ez amúgy is egy elég gyakran hallott mondat. Vagy legalábbis azt hiszem...
Furcsa volt hallani a gyerek hangját, nem emlékszem, hogy valaha is hallottam volna beszélni ez előtt, bár ha őszinte akarok lenni, akkor kisebb bajom is nagyobb annál, hogy egy-egy diákkal foglalkozzak, még akkor is, ha maszkban jönnek órára. Ez a tény engem nem zavart, nekem mindegy volt, akár fűszoknyában és kókuszmelltartóban is érkezhetett volna bárki, amíg rendesen végzi a munkáját. Mégis, most valami furcsa érzés lopózott lassan a többi közé, valami ami a fiút lengte körül. Az okozhatta, hogy még nem nevetett ki, nem hagyott itt, és úgy általában nem csinált semmit, mint aki... mint aki megérti.
És mégis, túl sok volt ez most nekem, az elmúlt időszak ott fájt bennem, és csak lassan csillapodott a felindultságom, miközben kapargatni kezdtem a körmömmel a szekrény oldalát. Nem éreztem, hogy figyelnének, ez pedig megnyugtatott, és valóban, mikor titokban oldalra pillantottam, a fiú maga elé nézett, nem rám. Bölcs dolog tőle.
- Egyáltalán miért ültél le ide? - kérdeztem aztán kissé rekedt hangon, miközben talán egy kicsit jobban ellazult a tartásom. Már elég idő eltelt, nem fojtogattak a könnyek, talán el is apadtak valahol, de megmozdulni még mindig nem akartam. Nem volt meleg a padló, de kifejezetten hideg sem, és jól esett egy látszólag biztonságos zugban ülni, még ha furcsa módon jelenleg még egy idegent is eltűrtem itt magam mellett. De Gilbert valahogy tényleg olyan volt, mintha ott sem lenne, szinte még a lélegzetét se lehetett hallani. Megtöröltem hát az arcom a pulóverem ujjába, és visszafordultam az eredeti pozíciómba, hogy néha még kicsit szipogva, én is bámuljak magam elé.
Utoljára módosította:Lyra Castle, 2013. január 5. 00:21
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 5. 20:05 Ugrás a poszthoz

- Hm - mindössze ennyit reagáltam a fiú válaszára, mert végül is jogos volt, amit mondott. Ha megátkoztam volna, az kellő elrettentő erő lett volna, és akkor már bizonyára nem lenne itt, de így, hogy csak ültem tovább, nem lehettem valami nagyon fenyegető látvány, ezért aztán itt maradt.
Igazából valahol mélyen értettem én azt is, hogy ez nem csak annyi, hogy éppen ide volt kedve ülni, hanem azért van, mert összezuhanva talált itt, de nem tudtam bevallani magamnak, képtelen voltam beismerni, hogy jól esett. Eléggé paradoxon, hogy éppen arra vágytam, hogy ne legyek egyedül, és mikor megvalósult, akkor meg nem mondtam volna ki, hogy jó, hogy maradt. Persze, az is igaz, hogy nem nagyon tudtam egyelőre mit kezdeni a helyzettel, hiszen csak ücsörgött mellettem egy kis srác, ez pedig elég kevéssé mondható aktív kommunikációnak.
Aztán, mint aki a gondolataimban olvas, Gilbert újra megszólalt, ez úttal zsebkendőt ajánlva fel. Nem volt rossz ötlet, bár kicsit kínos, hogy nálam sosincs ilyesmi, és az sem túl tiszteletet keltő, ha szörcsögök. Szóval elfogadtam a zsebkendőt, de ahogy a kezembe vettem, összeszaladt a szemöldököm, és kicsit előre dőltem, hogy a fény az anyagra essen. Aha, festék foltok.
- Te rajzolsz - állapítottam meg teljesen kijelentő hangsúllyal, mert ha csak nem egy koszos rajztáblát takaríttatott le valaki a gyerekkel legutóbb, akkor a maszatok bizony művészkedésről árulkodtak.
Végül újra hátra dőltem, és használatba vettem az anyagdarabot, viszonylag embert varázsolva magamból, eltüntetve a könnycseppeket és kifújva az orrom, aztán zsebre vágtam a zsepit.
- Köszi. Majd visszajuttatom - nem állt szándékomban taknyosan a kezébe nyomni, úgyhogy ez maradt, mint áthidaló megoldás.
Egy darabig aztán újra hallgattam, de utána újra én szólaltam meg.
- Hány óra van? - Nem, nem azért kérdeztem, mert esetleg be akartam volna köpni a srácot, hiszen ha úgy vesszük, akkor én magam is tilosban jártam idekint így takarodó után, hanem mert az érdekelt, hogy vajon érdemes-e egyáltalán megpróbálnom felkelni innen, vagy már úgyse tudok ma semmi értelmeset csinálni. Közben elkaptam a mozdulatot, ahogy a fiú összehúzta magán a ruhát, és újra kérdeztem.
- Fázol? - Nem szerettem volna, ha miattam fázik fel.
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 7. 21:10 Ugrás a poszthoz

A fiú válaszát hallva felsóhajtottam.
- Ó, az a nyugalmas első év! - Igaz, nekem nem volt éppen fenékig tejfel az engem fenyegető unokabátyám jóvoltából, és később az a kaland sem tett éppen jót nekem, amiben Serennel volt részünk Londonban, de mégis visszasírtam (olykor szó szerint) azokat az időket, amikor a hétvége még hétvége volt, az éjjel pedig éjjel, és nem az az időpont, amikor be lehet hozni a lemaradásokat.
Igazából mostanában egyre többet jutott az eszembe, hogy ha végzek itt, akkor nem megyek rögtön mesterképzésre. Sok volt már nekem ez a kastély, túl régen voltam itt. Jó lenne egy év valahol máshol... Mindegy hol. Volt pénzem, hiszen eladtam apám londoni házát, arra pedig nem is gondoltam, hogy valaha vegyek magamnak egy sajátot. Minek? Sosem voltam az a fajta ember, aki meg akart telepedni valahol. Aki ingázó, az az is marad, már pedig én országok között félúton töltöttem a gyerekkorom nagy részét.
- Áh, értem. Reparoval próbáltad már megjavítani? - kérdeztem a cipzár kapcsán, de jobbára csak azért, hogy mondjak valamit, mert feltételeztem, hogy még ha elsős is a fiú, azért egy ennyire evidens dolog eszébe jut.
Aztán Gilbert helyezkedett, és ahogy ránéztem összeakadt a pillantásunk. Összehúzott szemmel vártam és álltam, ahogy nézett, mert bár nem zavart igazán, valahogy nagyon nem akaródzott nekem elfordítani először a fejem. Farkasszemezésben jó vagyok, ráadásul lekötöttek a fiú maszkján játszó árnyékok, így a végén már azon kaptam magam, hogy valójában én bámultam őt, darabokra szedve arcának látszó részeit.
- Egyszer megmutathatnád, hogy miket rajzolsz - böktem ki aztán hirtelen, és elkaptam a tekintetem, mert valahogy furcsa lett a csönd, és nem bírták az idegeim tovább a dolgot. Amúgy is különössé vált ez az este, azt sem tudtam, hogy minek ülök még mindig itt ezzel a fiúval, miközben igazából rengeteg dolgom lenne, őt meg nem is ismerem.
De aztán csak nem mozdultam. Ültem tovább, várva arra, hogy valami történjen, miközben újra ránk telepedett a csend, aztán pedig már fázni is elkezdtem, szóval lépni kellett valamit.
- Van kedved egy forrócsokihoz? - kérdeztem a fiút, csak hogy lépjünk már valamerre, és tegyünk pontot az estére. Na meg annyira azért nem is volt rossz társaság. Legalább nem faggatott.
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 13. 20:23 Ugrás a poszthoz

- Áh, értem - bólintottam egyet a cipzár kérdésére. Ha olyan lennék, amilyen nem vagyok, akkor most felajánlhattam volna, hogy kicserélem neki, mert igen, tudok varrni, de egyrészt ezt nem szoktam nagy dobra verni, másrészt épp elég zavarba ejtő volt ez az este, hogy ne akarjak önként újabb találkozást egyhamar. Na meg persze időm se lett volna.
Aztán ahogy néztük egymást, végül kénytelen voltam félre kapni a szemem, csak hogy a fiú ebből le is vonja a nyilvánvaló következtetést.
- Nem jobban, mint te.
Nem néztem rá, miközben válaszoltam, felesleges lett volna, úgyis tudnia kellett, hogy a maszkjára célzok. Az, aki rejti az arcát, az sem szeretheti jobban a kutató tekinteteket, mint én magam.
Aztán a kérésemre bólintás volt a válasz, a felvetésemre pedig valami igen meglepő.
- Soha nem ittál? - nyíltak kerekre a szemeim, egy pillanatra abszolút kiesve a szokásos viselkedésemből, csak hogy utána rögtön visszarendezzem az arcvonásaim.
- Hát akkor éppen itt lesz az ideje. Nem vagyok valami nagy mester, de a forrócsokit egész jóra csinálom - jegyeztem meg, miközben kimásztam a zugból, várva, hogy Gilbert is utánam jöjjön.
Az ajtóig aztán céltudatosan haladtam, aztán egy pillanatra megtorpantam.
- Remélem nem baj, de Weaver prof irodájába megyünk. Nyugi, ő nincs ott, de nekem viszont az összes cuccom ott dekkol - aztán ha a srácot nem zavarta ez a tény, akkor tovább is indultam.
Tulajdonképpen nem is akkora baj, hogy így alakult az este, mert legalább ezt most nem kellett teljesen egyedül töltenem. Jó, nem örültem neki, hogy valaki elkapott az egyik leggyengébb pillanatomban, de a forró csoki gondolatára rögtön kicsit jobban éreztem magam. Hiába, az a csoki mánia....
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 21. 18:13 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Hiába laktunk az üvegházban Noellel és Opheliával, az nem azt jelentette, hogy korlátlan mennyiségben állt a rendelkezésünkre a zöldség és egyebek, így aztán étkezni a kastélyba jártunk fel. Most egyedül jöttem, azzal a céllal, hogy jól bevacsorázok, aztán viszek le a többieknek is valamit, nehogy felkopjon az álluk.
A konyhába érve az ismerős közeg fogadott, és mellé az ismerős manó is, aki szerintem már tökéletesen tudta, hogy mit szeretek enni, mert valahogy úgy esett, hogy folyton ő szolgált ki, mikor itt jártam. Így aztán biccentettem felé egyet köszönésképp, aztán előálltam a kívánságlistával.
- Pizzát szeretnék, sonkásat ha van, és ha megtennéd, hogy csomagolsz nekem belőle, azt is megköszönném - aztán mikor a manó elsietett leültem a sarokban álló asztalhoz.
Hát igen, voltam annyira paranoiás, hogy a fő cél az legyen, hogy lássam az ajtót, és senki se lopózhasson mögém.
Nem sokkal később a manó visszajött, és a pizza mellé még üdítőt is hozott, a becsomagolt szeletek pedig egy szatyorban landoltak az asztal alatt, arra várva, hogy majd a másik két illegális lakótársam elfogyassza. Jó volt a szünet, mert senki se felügyelte, hogy mit is csinálunk, ráadásul én a végzett diák és a mestertanonc közötti határvonalon éppenséggel teljesen kívül estem a szabályrendszereken.
Megköszöntem hát a vacsorát, és elküldtem a manót, hagy folytassa a dolgát, és lassú falatozásba kezdtem. Nem túl nőies kézzel enni a pizzaszeleteket, de komolyan, azt tőlem senki se várja el, hogy késsel és villával egyek ilyesmit. Nem és nem, nem vagyok én sznob.
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 21. 18:45 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Mostanában már nyugodtabb voltam, lassan lecsendesült bennem minden, ami nemrégiben történt, ha éjszakánként egyedül a sötétben még mindig kísértett is néha. Kívántam olykor, hogy bár lennék érzéketlen, akit nem érdekel ez az egész, de tudtam, hogy érzések nélkül kár lenne élni is. Na igen.
Aztán nyílt az ajtó, és egy férfi jött be a konyhába, amivel először nem is foglalkoztam, hiszen bizonyára csak vacsorázni jött, és teljes nyugalomban eszegetettem tovább, aztán amikor leült megláttam a ruháján a címert, és azzal a lendülettel félrenyeltem az ételt.
Köhögve próbáltam nem megfulladni, aztán mikor úrrá lettem a dolgon, inkább elkezdtem a pizzát bámulni, miközben mindenféle gondolatok cikáztak a fejemben. Mit keres itt a minisztérium embere? És vajon milyen pozícióban dolgozik ott? Akaratlanul is az volt az első gondolatom, hogy egy auror, aki valahogy a nyomomra akadt, de aztán rögtön kapcsoltam, hogy akkor nyilván nem vacsorázna itt nyugodtan. Ettől függetlenül a félelem kígyója lassan körbefonta a lelkem, és valahogy már nem is volt kedvem enni. Viszont az feltűnő lenne, ha csak úgy felpattannék, amint meglátok valakit a minisztériumból, úgyhogy inkább haraptam egy újabbat, és lassan elkezdtem rágni a falatot. Mi legyen, mi legyen? Néha lopva a férfira néztem, hogy mit csinál, de azért nem túl gyakran, nehogy felhívjam magamra a figyelmet. Miért is nem maradtam szépen nyugton az Üvegházban, vagy inkább Kahlil szobájában?!
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 21. 19:09 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

- Igen, jól... - válaszoltam sietve, talán túl gyorsan is a feltett kérdésre, miközben próbáltam elérni, hogy ne szúrjon a torkom. Remek, ennél jobban fel se hívhattam volna magamra a figyelmet. Ügyes vagy Lyra, felettébb ügyes.
Miközben figyeltem és folytattam az evést a férfi is megkapta a vacsoráját, úgyhogy kezdtem lassan megnyugodni. Nem vagyok normális, hogy ennyire megijedtem, igazán lehetne több eszem is ennél... Azonban alig sikerült elkalandoznia a gondolataimnak a jövevényről, az újból hozzám szólt.
Felkaptam a fejem a hangra, és bólintottam egyet.
- Rendben.
Nem volt szokásom ilyen csöndben beletörődni dolgokba, de komolyan, ha ezen múlik a nyugalmam, akkor tényleg fent fogok enni. Különben is, örülök, hogy végre múlik a méreg rossz hatása, és nem vagyok rosszul minden falattól.
Ennek ellenére a helyzetet jónak találtam arra, hogy megtudjam, hogy mit is keres itt valójában ez az ember.
- Ön esetleg... egy új tanár? - kérdeztem végre egészen felemelve a fejem, a férfire nézve. Volt, hogy minisztériumi dolgozók órákat tartottak nekünk, és ilyenkor az új év előtt könnyen lehet, hogy egy ilyen emberbe futottam bele. Talán jobb már most tisztázni.
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 21. 19:33 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

A választ hallva kedvem lett volna belefejelni a tányéromba. Aurorkiképző. Hát ennél jobb ember keresve sem ülhetett volna be ide, ez igazán remek. Azonban mivel szinte nem is foglalkozott velem, már nem féltem attól, hogy utánam kutat, ami rendkívül pozitív fordulat volt számomra, ráadásul azt is megmagyarázta, hogy miért nézegeti az ételt, mielőtt megenné. Paranoia, teljesen ismerős, Seren mellett jócskán ragadt rám belőle.
Egy darabig azon méláztam, hogy micsoda fordulat volt az így hirtelen számomra, hogy végül mégsem auror szakra mentem, annak ellenére, hogy Seren tökéletesen felkészített rá, ráadásul az utóbbi egy évben az SVK tanórák zömét is én tartottam, amíg ő távol volt. Persze tisztában voltam vele, hogy az aurorság innen még sok-sok kilométerre volt. Egy kicsit azért sajnáltam, hogy végül nem tartottam ki a szándékom mellett, de nem kenyerem a rablóból pandúr módi.
Viszont hogy lehet a legjobban védekezni? Úgy, ha megismerjük az ellenséget. Ezt pedig úgy tehettem meg most, hogy beszélgetni próbáltam.
- Mondja csak, az óráit csak a leendő aurortanoncok látogathatják? - kíváncsiskodtam végül, jobb ötletem nem lévén. Ráadásul, ha ereklyekutató is leszek, attól még akadhat olyasmi az aurorok óráin, ami hasznos lenne számomra. - Nem baj, ha közelebb ülök? Kényelmetlen kiabálni - mondtam aztán, felszedve a földről a szatyrot, és ha engedték, akkor valamivel közelebb ültem le.
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 21. 20:53 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Leültem hát a férfi mellé, egy mosollyal megköszönve, hogy a széket is kihúzta, aztán a szatyor újból a földön landolt, én pedig vártam a választ, ami csakhamar meg is érkezett. Persze jogos volt a kérdés, miért is akarna valaki plusz órákat is bevállalni a sajátjai mellé? Azonban még ha költői is volt a kérdés, akkor is volt rá egy tökéletes válaszom.
- Ereklyekutatónak fogok tanulni jövő évtől, azonban mellé átoktöréssel is foglalkozni akarok. Serent, vagyis Weaver profot már megkértem, hogy ebben segítsen - helyesbítettem, hátha nem ismerik még egymást. - Azonban ha az ember terepre akar menni, akkor úgy vélem, vannak olyan dolgok, amiket nem biztos, hogy tanítanak az ereklyekutatóknak, de hasznosak lennének, és lehetséges, hogy van ilyesmi az aurorképzésben is - fejtettem ki az álláspontom, miközben a férfi reakcióit figyeltem. Így közelről mást mutatott az arca, nem láttam ellenségesnek, de biztos voltam benne, hogy éles a szeme, és kiszúrja a gyanús dolgokat. Korántsem voltam benne biztos, hogy valóban szándékomban áll-e valaha is betenni a lábam egy auroroknak szóló tanórára, de beszéltetni szerettem volna, hogy rájöjjek, miféle ember ő. Mondja bárki, hogy túlzottan óvatos vagyok, de még ha a hatóságok nem is tudnak a gyilkosságról, koránt sem biztos, hogy ez így is marad, hiszen mit tudhatom én, hogy Iwan nem akar-e újra ellenemre tenni? Márpedig most közel és távol ez a férfi volt az egyetlen auror.
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 21. 21:27 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Miközben beszéltem, jött a manó az üres tányéromért, amit oda is nyújtottam neki, aztán a felelet közben újra a férfire néztem. Beletelt pár másodpercbe, mire feldolgoztam, hogy épp le lettem sírrablózva, de a pislogás után akaratlanul is felnevettem.
- Na igen, ez a szó igen jól összefoglalja a tanulmányaim célját - jegyeztem meg, aztán igyekeztem moderálni az arcom, hogy abbahagyjam a vigyorgást. - Bár őszinte leszek, nem a szervezett része vonz.
Ez nagyjából azt akarta jelenteni, hogy nem fogok régésznek menni, és nem fogok csapatban dolgozni, mert arra röviden és egyszerűen: nem vagyok képes. Tulajdonképpen valahol ez a szak csak afféle mentőöv volt számomra, mivel nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal az után, hogy eldöntöttem, hogy nem leszek auror. Hát igen, akkor menjünk arra, ahol a képességeim ki tudom használni, de nem kötelező a hivatalokkal együtt működni, és pláne nem kell senkit sem üldözni. Ez volt a legfőbb érv.
- Egyébként én Lyra Castle vagyok - nyújtottam kezet, hogy az illendőségnek is adjak némi helyet. Egy kastélyban összezárva úgyis könnyen megtudhatta volna a nevem és én is az övét, ha egyszer úgy hozza az élet, szóval akár most is meg lehet ezt ejteni.
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 21. 21:59 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

- Hát igen, ebben is van valami - bólogattam szórakozottan. - Igazából az is lehet, hogy végül valahol egészen máshol kötök majd ki.
Sok lehetőségem volt, hiszen a jegyeim jók voltak, és sokféle dologhoz értettem, ráadásul a melodimágiám még egy löketet adott a dolognak. Igazából bármi lehettem volna, aminek nincs nagy köze az emberekhez és a kommunikációhoz.
- Nagyon örülök - mosolyodtam el a bemutatkozás után, bár még ha szimpatikusnak is találtam a tanárt, odabent mélyen azért még mindig ott világított a félelem és a gyanakvás egy szikrája. Valójában talán épp ebben láttam a férfi legnagyobb veszélyét. Ugyan elsőre riasztó, de mégis valahogy képes volt majdnem elaltatni a figyelmem, márpedig ha ennek az ismerkedésnek most tétje lenne, akkor pórul is járnék. Talán nem szép tőlem ez a lavírozás, de valahogy nekem is túl kell élnem, és nem vagyok egy naiv kislány, aki nem látja meg, ha valaki egyszer még ellenség lehet.
Noha reméltem, hogy nem lesz az.
- Látom önnek sem jön be a magyar konyha - jegyeztem aztán meg a tányérjára pillantva. - Én az első hetem a gyengélkedőn töltöttem - idéztem fel ideérkezésem emlékét. Ugyan voltak időszakok, amiket idehaza éltem előtte is, de akkor már olyan régen Londonban voltam, hogy a visszaérkezésem után a gyomrom felmondta a szolgálatot.
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 21. 22:27 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Az étel kapcsán érkező válaszból újabb következtetést vontam le - a férfi nem szívesen van itt. Mondjuk valahol meg tudtam érteni, hiszen aurorként valószínűleg nem az minden vágya, hogy gyerekeket pesztráljon, mikor ennél sokkal érdekesebb és élvezetesebb feladatokat is elláthatott volna, ráadásul otthon, nem pedig egy idegen ország földjén.
- Na igen, még jó, hogy itt mindent megfőznek... - feleltem kissé elkalandozva, aztán úgy döntöttem, hogy elég is lesz mára az ismerkedésből, jobb, ha elhúzom a csíkot, mielőtt véletlenül valami gyanúsat kotyogok ki. Azért milyen ironikus az élet, a tanár nem tudhatja, hogy épp egy köztörvényes bűnöző mellett vacsorázik. Na nem mintha büszke lettem volna a címre, sokkal jobban éreztem volna magam, ha nem kell ilyesmikkel törődnöm. De kellett.
- Nos, engem várnak, úgyhogy megyek is - álltam fel aztán az asztaltól, felkapva a többiek leendő vacsoráját. - További jó étvágyat, és a viszont látásra! - köszöntem el egy halvány mosollyal, és elindultam, hogy a lehető legrövidebb úton lejussak az üvegházba. Ez a találkozás azért egy kissé felzaklatott, jó lesz a békés zöldségek között ücsörögni, míg a többieket hallgatom.
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 22. 14:58 Ugrás a poszthoz

Tanévzáró/Tanévnyitó

Változnak az idők. Kicsit idegesen érkeztem a tanévnyitóra, és nem azért, mert annyira izgultam volna az eredmények miatt, hanem azért, mert ez volt az első hivatalos megjelenésem rellonosként. Zöld nyakkendő, rellon jelvényes talár - valójában kifejezetten jól éreztem magam benne, de ahogy közeledtem a nagyterem felé, kicsit aggódva tekintgettem körbe. Csak remélni mertem, hogy lesznek olyan belátók a zöldek, hogy nem akarnak majd meglincselni. De különben is, én mától már mestertanonc vagyok, nincs is közük hozzám! Félni persze nem féltem, ismertem én őket egytől egyig, majdnem egy évig tanítottam is őket, amíg Seren nem volt itthon, sőt, a Rellon-táborban felügyeltem is rájuk, de talán épp ez volt a problémám. Kicsit ciki csak egy diák lenni köztük, na!
Mikor beértem a terembe, szétnéztem, és a rellon asztala felé indultam. Kétségtelen, nem voltam feltűnésmentes, mert egészen az végéig lejtettem mellette, közel a tanári asztalhoz, hogy legalább közel legyen pár barát. Azt nem tudtam, hogy Noel vagy Oph is eljön-e a tanévnyitóra, gondolom volt nekik bajuk elég, de ha igen, akkor majd idehívom őket is, elvégre mi az, amit csak kevés diák tud? Hogy a tanárok legkevésbé az első padban ülőkre figyelnek. Nos, ez érvényes az ünnepélyekre is.
Ez volt az első alkalom, hogy nagyobb tömegbe jöttem, mióta visszaértem a kastélyba, de nem sokkolt annyira, mint amennyire hittem, hogy fog. Igazából jó is volt kicsit eltűnni a többiek között, nem gondolni rá, hogy mi történt. Ez csak egy átlagos nap volt, és kész.
Miután kényelmesen elhelyezkedtem, unaloműzőként a többieket kezdtem figyelni. Ott volt Yar, aki ezek szerint legalább idén nem akart nagy felhajtással berobbanni ide, meg az az undok srác a párbajszakkörről. Most is úgy nézett ki, mint akit majd szétvet az önbizalom. Remek.
Aztán míg vártam, hogy olyasvalaki is feltűnjön, akivel szót tudok érteni, öntöttem magamnak egy pohár vizet, és elkezdtem azt kortyolgatni.
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 22. 18:41 Ugrás a poszthoz

Bianca

Na most ha azt vesszük alapul, hogy évente egy olyan ünnepség van a kastélyban, amire eljövök, Edictumot nem olvasok, és egyébként se figyelem az embereket, akkor szerintem talán nem is olyan meglepő, hogy csodálkozva néztem azt, hogy ki kivel üldögél, vagy hogy micsoda változások történtek a mi kis társadalmunkban. Igaz, mindez csak unaloműzésnek szolgált, mert ha őszinte akartam lenni, akkor nem érdekelt.
Még nem birkóztam meg egészen a gondolattal, hogy ezek után már mestertanonc leszek. Hiába voltam így is ugyanolyan diák, mint a többiek, mégis más volt, mert más szabályok vonatkoztak rám, másféle óráim lesznek, és cseppet sem voltam benne biztos, hogy jól választottam pályát. Gyorsan kellett leadnom a papírokat, hogy egyáltalán tovább mehessek, és hirtelen döntés volt az egész, csak egy megérzés alapján firkantottam be az ereklyekutatást a rubrikába. Innen már csak remélni mertem, hogy nem döntöttem rosszul.
Meglepődtem, mikor hozzám szóltak, és felemelve a fejem egy ismeretlen lánnyal találtam magam szemközt. Na ő biztos elsős lesz.
- Ülj csak le nyugodtan - biccentettem egyet felé, aztán folytattam a bámulást. Nem voltam én ahhoz hozzászokva, hogy idegenekkel csak úgy nekiálljak beszélgetni, meg hát mit is kérdezhetnék tőle? Legalább kezdene már el az ünnepség, annyira azért nem vagyok oda az ilyenekért, hogy ennyit várjak rá.
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 23. 14:17 Ugrás a poszthoz

Alexa, Yar, Oph

Ahogy nézelődtem, egyszer csak Alexa jött oda hozzánk, és elsőre nem is értettem mit szeretne a másik lánytól a zsebkendővel, de aztán leesett. Ja, hát persze, a smink. Nekem ez nem volt magától értetődő, mert igen lustának bizonyultam ezen a téren. Aztán a hozzám intézett kérdésre mosolyogva feleltem.
- Igen, minden - bólintottam, aztán figyeltem, ahogy a nő az emelvényhez megy, minek következtében elsőre észre sem vettem a közeledő Yart.
Meglepődve kaptam oda a fejem, mikor megszólalt mellettem, és bár először egy nem túl kedves pillantást küldtem felé, aztán a szavai hallatán megenyhültem.
- Magam is így vélem. Köszi - biccentettem egyet felé, aztán a figyelme a mellettem ülő lányra terelődött, én pedig nem tudtam megállni, beleszóltam. - Rosszcsontka? Már első előtt hírnevet szereztél? - mosolyogtam a lányra. Kár, hogy nem ismertem őt, de hát ez most már így lesz az elsősökkel, mert nem látom esélyét annak, hogy továbbra is órákat tartsak olykor. Pedig milyen jó is lenne!
Aztán megérkezett Oph is, nekem pedig leesett az állam.
- Nahát, te is? - vigyorodtam el. - Akkor ezennel hivatalosan is megszületett a legújabb rellonos triumvirátus. Már csak Noel kéne, és teljes a csapat. Ugye nem zártad be a... tudod hova? - kérdeztem félrebillentett fejjel Ophtól, cinkos pillantással, hiszen nem kívántam szétkürtölni, hogy az üvegházban lakunk.
Örültem neki, hogy a lány is nálunk van. Lassan oda lyukadtunk ki, hogy mindenki, aki számít nekem, az rellonos lesz, amit egy kicsit sem bántam.
Aztán az igazgató elkezdte a beszédet, én pedig rá figyeltem, készen arra, hogy meglegyintsem bárki orrát, aki karnyújtásnyira van, és nem hallgat el. Ennyi tiszteletet meg lehet adni az iskola vezetőjének ugyebár.
A Levita eredményét megtapsoltam. Nem tagadhatom le, hogy magam is oda jártam, tehát örültem a sikereiknek, a kviddicses hírek viszont teljesen hidegen hagytak. Csendben figyeltem hát, hogy mikor jön valami érdemleges közlemény.
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 23. 15:07 Ugrás a poszthoz

Noel

Nem voltam napsugaras kedvemben, még annyira sem, mint amennyit sikerült magamból kierőszakolni mostanában. Mert igen, mosolyogtam, ha volt velem valaki, ha lent voltam az Üvegházban, csak akkor nem, mikor Serennel vagy Kahlillal voltam. Ők tudták, hogy mi történt, nem kellett játszanom előttük semmit.
Most a Bagolyház felé tartottam Noellel, akit megkérdeztem, hogy van-e kedve velem jönni, mert továbbra sem akartam egyedül maradni. Nem mondtam ugyan meg senkinek, hogy mennyire félek attól, hogy ha egyedül maradok, akkor újra elkezdenek kínozni a saját borzalmas emlékeim, így valami olyasmit mondtam, hogy szép a kilátás. Persze ki tudja, lehet már járt ott a fiú, a lényeg viszont az volt, hogy velem jöjjön.
A kezemben egy már előre megírt levél volt, gondosan lezárva. Willnek írtam, mert mióta elváltam tőlük nem is küldtem magamról életjelet, és amúgy is érdekelt volna, hogy hogy vannak. Nem terveztem ugyan, hogy a jövőben tartom majd a fiúval a kapcsolatot, hiszen az újra csak felidézné bennünk a dolgokat, és amúgy is jól megvoltunk évekig egymás nélkül, de ennyivel tartoztam nekik.
Mikor felértünk elkaptam egy szimpatikus baglyot, és a lábára kötöztem a levelet, és közöltem, hogy hova, kinek vigye, aztán útjára engedtem.
- Indulhatunk vissza, vagy még nézelődnél? - néztem egy halvány mosollyal Noelre, de félig egészen máshol jártak a gondolataim. Egy pillanatra meg is álltam, és csak néztem a bagoly után, azon tűnődve, hogy milyen rég volt már, hogy levelet küldtem valakinek. Még valamikor akkor, mikor Seren Kínában volt, és mint tudjuk, az sem volt egy nagyon gyakori levélváltás.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lyra Castle összes hozzászólása (80 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel