28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🎃
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kahlil L. Rochard összes RPG hozzászólása (22 darab)

Oldalak: [1] Le
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 6. 19:30 Ugrás a poszthoz

Időnként- mint minden melodimágus- kénytelen vagyok látogatást tenni olyan társaimnál, akik mesterségükül hangszerkészítést választottak. Már negyedik éve tanítok a Bagolykőn, így célszerű volt egy itteni után nézni- a legközelebbi ilyen embert Budapesten találom, vagy ha őt nem is, a boltját. Néhány napja küldtem baglyot, mindazok listájával, amire szükségem lenne, amire azt a választ kaptam, hogy ha ezt mind postázni akarja nekem, akkor griffet küldjek, vagy jöjjek el személyesen. Mivel az utóbbi némi kellemes társasággal kecsegtetett, azt választottam, a legközelebbi szabadnapomon vonatra ülve, mert nem volt hova sietni és -talán ifjúságom hagyatékaként- szeretek így utazni. ~Jesszus, már úgy beszélek, mint egy nyugdíjas...~, dörgölöm meg halántékom. Az elmúlt hónapok nyomot hagytak, nem is annyira rajtam, inkább bennem, ráadásul ki se nagyon mozdultam a birtokról, nem vágytam emberek közé. Éppen ideje erőt venni magamon.
Az állomáson nem keltettem feltűnést- nem nagyobbat, mint általában méretemmel és ijesztő külsőmmel szoktam, az öltözékemet egyetlen mugli sem kifogásolhatta. A BKV gyönyöreit kihagyva inkább gyalog vágtam neki a városnak, mert ami másnak húsz perc, az az én gólyalábaimon általában jóval kevesebb. A Passacaglia egyike annak a kevés műhelynek, ami mugli hangszereket is gyárt, így amikor beléptem az ajtón, előbb semmi különös sem fogadott.
- Szép napot!-*Biccentettem az eladónak.*- Tücsök itt van?
- Nincs!-*A háta mögötti, félig behajtott ajtajú helyiségből érkezik a csattanó válasz, aminek hallatán csak elmosolyodom, mert alig fél másodperccel később már nyílik is, hogy előmasírozzon a cingár mester. Olyan, mint a neve- kicsi, fekete hajó, sötét, villogó szemekkel, hangos és harcias. Bors típus, ráadásul temperamentumos, és bár első pillantásra úgy fest, mint aki fel akar öklelni, a maga módján barátságos. És rengeteget beszél, ha épp van, aki hallgassa... A munkája időigényes, pontosságot, tetemes mennyiségű koncentrálást és türelmet igényel, így gondolom, felüdülést jelentek- faggat, bár válaszolni szinte alig hagy időt, iskoláról, diákokról, kutatásaimról és úgy általánosan is.

- És most én hívlak meg! Semmi puccos teázó, harcsapaprikás, bor és...
- Nem iszom.
- Adok én neked!-*Tulajdonképpen a segédje rakott ki minket, hogy ha semmi hasznosat nem csinálunk, eredjünk máshova zajongani. Tücsök ezt kiváló ürügynek érezte, hogy elrángasson végre oda, ahova eddig is próbált már, én meg beadtam a derekam, elvégre éhes voltam, az alkoholos részt meg csak elsunnyogom valahogy.
Éjféltájt vittem vissza, miután kellően kiütötte magát, hogy átadjam a tanoncának, aki pár keresetlen szó mellett elmorgott egy köszönömöt és orromra vágta az ajtót. Egy darabig néztem a falapot, aztán céltalan kószálásra adtam a fejem- egészen elhagyatott környéken kóválygok most, házak omladozó homlokzatát nézegetve. Igazán kár, hogy hagyják így pusztulni ezeket az épületeket, pedig milyen gyönyörűek lehettek. Nekiindulok, hogy felfedezzem magamnak ezt a negyedet.

Utoljára módosította:Kahlil L. Rochard, 2012. november 6. 19:31
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 10. 15:15 Ugrás a poszthoz

[független idősík]

Talán egy csöppnyi kiábrándultság, egy árnyalatnyi fáradtság, egy korty sötétség, ami mérgez. Ki mondta, hogy minden történetnek ártatlannak kell lennie, fénnyel ragyognia és túlharsogni a valóság zaját? Szeretem az árnyékot, a szürkületet, ami lassan elemészti a színeket és szürkék végtelen palettáját hagyja maga mögött. Szeretem, ha valaminek nem kell rivaldafény, hogy magára vonja a figyelmet. Ha a szavak fájnak, miközben elmosolyodsz.

Mikor is kezdődött? A pergamendarab mellett elgondolkodva kocogtatom az asztallapot tollam hegyével, próbálva felidézni. Olvasás közben le szoktam jegyezni azokat a gondolatokat, amikkel nem akarok sokat foglalkozni, amíg leköt a könyv, de elfelejteni sem akarom, számomra ez régi szokás. Hogy mégis hogyan sikerült egy ilyen jegyzetet a lapok között felejtenem, amikor Antoine de Saint-Exupéryt visszavittem a könyvtárba. Az ember földjében sok olyan sor akadt, ami megfogott, vagy amivel vitatkozni támadt kedvem. De úgy tűnik, nem voltam vele egyedül, mert mire észbekaptam, hogy egy jó fél oldalnyi monológot benne hagytam és visszaoldalogtam, hogy kivegyem belőle, a sajátom alatt egy teljesen idegen megjegyzés díszelgett. Egy darabig nézegettem, forgattam, aztán választ kanyarítottam alá és becsúsztattam a kötetet a helyére.

Nem bánnád, ha beszélgetnénk? Csak így, a lapokon keresztül.

Nem tudom, mi ütött belém, talán csak nem volt kihez szólnom, vagy nem tudtam volna mit mondani szemtől-szembe, magányom dacára. Meglepetésemre megint érkezett válasz. És újra és újra. Felálltam, zsebre vágva a mostani választ, hogy majd két óra közötti szünetben, amikor úgyis pang a könyvtár, besunnyoghassak vele.

Vannak kedvenc íróid? Szívesen olvasnék még magyarul, de nem tudom, mit érdemes. Egyébként sem ártana majd kötetet cserélni- a könyvtáros egyre furcsábban méreget, hogy állandóan ugyanazt hurcolászom ki-be.
“I don't want tea," said Clary, with muffled force. "I want to find my mother. And then I want to find out who took her in the first place, and I want to kill them."
"Unfortunately," said Hodge, "we're all out of bitter revenge at the moment, so it's either tea or nothing.”
(Cassandra Clare, City of Bones)
Earl Grey, ahogy ígértem.
Cheshire


Még egyszer átolvastam, aztán félbehajtottam és a lapok közé csúsztattam, otthagyva a polcon. Majd holnap vagy holnapután ellenőrzöm.
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 12. 23:05 Ugrás a poszthoz

[független idősík, Pandora]

Az attól függ, kinek a történetében találnám magam- tudok pár olyan könyvet mondani, amiben semmiképp sem szeretnék élni. Szerintem a  legjobb történeteknek pont abban rejlik varázsa, hogy hétköznapokról tudnak mesélni, nem hétköznapi módon, olyan dolgokról, amik talán lényegtelenek, apróságok, észre sem veszed őket. Persze, ízlések és ficamok...

A kezdetben kurta fecnik lassan egyre hosszabbra nyúltak és az óvatos, tapogatózó kérdéseket felváltotta egy sokkal spontánabb beszélgetés, ahol véletlenszerűen kaptunk rá egyik-másik elejtett témára. Nem kellet sok idő ahhoz, hogy rájöjjek, mennyivel egyszerűbb így társalogni, mennyivel könnyebb kimondani dolgokat, csak leírva a gondolatokat, ahogy jöttek. Hogy sokkal közvetlenebb,  kevesebb gáttal és gátlással- álruha vagy  macskabunda nélkül is közelebb kerülni valakihez. Annyival könnyebb volt átugrani azokat a falakat, amit külsőm, tanárságom, korom jelentettek, ha megpróbáltam valakivel szóba elegyedni. Ez az arctalanság valahol felszabadított, és talán épp ezért nem éreztem késztetést, hogy megpróbáljam kilesni, kivel is levelezek. Minél tovább meg akartam őrizni ezt az illúziószerű állapotot, bár fogalmam sem volt, vajon hová, meddig mehet el ez a különös kapcsolat.

Való igaz; de nem mindenki szavazna bizalmat egy magából semmit sem mutató lénynek, vagy épp valakinek, aki bármit mutathat. Én pedig szeretek láthatatlan maradni.

Talán ebből a láthatatlanságból, talán félig az írás közben elgondolkodva sokat piszkált karkötőtől jött az ötlet, hogy mikor valamiféle nevet kerestem -az anonymus aláírás túl klisésnek tűnt- akkor a Cheshirét választottam. Elvégre, mi más vagyok, mint egy fel-feltűnő, jókora macska, aki egyesek életében rejtély, másokéban bosszantó nyűg? Vegyük például a könyvtáros hölgyet, aki már egy ízben kitiltott, a fél liter kakaómmal együtt, azonban újra és újra előveszem legszebb -már magamhoz mérten- mosolyomat, ha elsétálok asztala előtt. Takarodó környéke van, alig lézeng erre pár diák, így nyugodtan keresem fel a lassan meghitté váló zugot, hogy a már jól ismert gerincet keressem tekintetemmel, felderülve az épp csak kandikáló papírcsücsök láttán. Kiveszem, törökülésben a polc tövébe helyezkedve- hoztam magammal golyóstollat, úgyhogy itt helyben meg is írom a választ. A sorokat tallózva előbb csak rendszertelen gondolatok cikáznak át fejemen, aztán lassan összeállnak és én papírra vetem őket, kicsit talán girbegurbábban a megszokottnál.

Nem feltétlen kell, hogy legyen, ezért is kérdeztem- érzéseim szerint sokat olvasol és nyugodt szívvel bíznám magam ítéletedre. (Na, ez most úgy hangzott, mint egy középkori lovagregény részlete.)  Végtére, azt sem tudhatom, milyen nyelveket beszélsz vagy kedvelsz.
Nincs a világon se jó, se rossz: gondolkodás teszi azzá. (William Shakespeare)
Az emberek szeretnek ezekkel a jelzőkkel dobálózni, s számtalan formában hallottam már, hogy „Légy jó!”. Lehetsz jó, mint szabálytisztelő, jó, mint szófogadó, jó, mint hasznos, jó, mint ártatlan. Minél többet tud és tanul az ember, a dolgok úgy válnak egyre bonyolultabbá; lehet, hogy csak belemagyarázom, de minden ilyet annyira relatívnak érzek. Mi a mérce, ami szerint én jó vagyok? Akkor vagyok jó, ha nem teszek rosszat, vagy akkor, ha kevesebb rosszat művelek másoknál?
Tetszik ez a zöld. Valahol mintha már olvastam volna erről a kőről, talán aventurin a neve? Képtelen vagyok felidézni, hol vagy mivel kapcsolatban. A memóriám egy aranyhalé. Viszont kénytelen leszek kitalálni valamit viszonzásképp – bár ne lennék olyan szerencsétlen barkácsolásban, amilyen. Szereted az édességeket?
Felőlem nyugodtan. Valószínűleg így sincsenek kétségei elmebajomat illetően, szóval nem sokat számítana az se, ha mondókáskönyvvel kezdenék futosni.

Cheshire


Egyelőre visszacsúsztatom a lapok közé, az eddigi helyére- foglmam sincs, tényleg van-e a könyvtárban Tündér Lala, vagy csak a bolondját járatja velem Pandora. Kissé nehezebben tápászkodom fel -a hideg padlón gyorsabban elgémberedtem, mint vártam- majd egy gyors pillantással ellenőrizve, figyel-e épp valaki, feltűnésmentesen visszaállítom a polcra a kötetet. A karkötőt zsebembe csúsztatom, hogy jókedvűen oldalazzak ki az ajtón, mielőtt be találnak zárni ide.

Utoljára módosította:Kahlil L. Rochard, 2012. november 12. 23:19
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 13. 00:10 Ugrás a poszthoz

Nem is tudom, miért szeretek annyira sötétben kószálni, kihalt helyeken csatangolni egyedül, de jóformán amióta az eszemet tudom, vonzanak éjjel az üres utcák és titokzatos környékek, legyen az városban vagy odakint a természetben. Nincs bennem félelem- egy akkora emberbe, mint én vagyok, senki sem köt szívesen, legyen bár nála tárca vagy csak a puszta ökle, de azért elővigyázatos vagyok. Míg szememmel a házakat pásztázom, szüntelen figyelem környezetem, az echo időben figyelmeztet és pontosan megmondja, miféle szerzet tart felém, s ha akarnám, szándékait is előre sejthetném. Azonban jobbára egyedül vagyok, a lépteim csaknem visszhangot vernek az éjszakában, de ahogy a szemetet is, elsodorja a hangokat a szél. Lassan kezdek fázni, talán jó lenne mégis behúzódni valahova, hajlamos vagyok megfeledkezni róla, hogy nem bírom igazán a hideget, pedig november van, s ennél vastagabb öltözékem még akad. Nincs azonban kitől eligazítást kérnem- sehol sem érzékelek embert a közelben, így kénytelen leszek még egy darabig céltalan vándorolni, amíg találok egyet vagy kilyukadok valahol. Kicsit gyorsabbra veszem a tempót, hogy melegedjek, pulóverem nyakát és sálamat is egészen orromig tornászva.
Pár perccel később hirtelen érzem meg valaki jelenlétét, vagy talán inkább, érkezését, annyira átmenet nélkül lesz egészen közeli. Hoppanálás? Megtorpanok és abba az irányba kémlelek, ahol az illetőt sejtem. Könnyű koppanásokat hallani, mígnem a szűk mellékutcából egy pár tűsarkú nem lép ki a gyér fényre, karcsú alakot hozva magával, szürke kabátban és kapucniban. A megnyerő arc egy röpke pillanatig meglepettséget tükröz, majd a hölgy- mert biztos vagyok benne, hogy az- elfordul, másfelé indulva.*
- Elnézést!-*Kiáltok felé, már amennyire nekem általában sikerült megemelnem a hangom, de mint már megszokhattam, a szél hangosabb, vagy csak nem akar velem foglalkozni. Nem a legfényesebb ötlet, de lépteimet szaporázva érem utol, finoman megérintve a vállát.*
- Elnézést! Nem akartam megijeszteni.-*Csak egészen finoman mosolygok, nem akarok gyanúsnak tűnni, viszont az éjszaka közepén egy magamfajta alak egészen biztosan nem bizalomgerjesztő. Főleg, esik le a tantusz, hogy a sálam még mindig jóformán egész arcom takarja, lehúzom hát állam alá, újrapróbálva a mosolyt.*
- Nem ismerem a környéket, de fázom és szeretnék valahol megmelegedni. Tudna esetleg segíteni?-*Gyanakvó pillantással méreget, majd óvatosan biccent, mire megkönnyebbülten sóhajtok fel.*
- A sarkon túl van egy ivó, nem túl fényes hely, de ott meghúzhatja magát. Én is oda tartok.
- Köszönöm. Akkor elkísérem.-*Bár minden bizonnyal leghőbb vágya, hogy egy vacogó létrával andalogjon, valami mosolyfélét villant, mielőtt elindulnánk, több szó nem nagyon esik köztünk. Odaérve bosszús hang fogad egy kis ablak mögül, mielőtt feltárulna az ajtó, amin csak meggörnyedve férek be. Odabent meg kell állapítsam, a hely nem túl tágas, a levegő füstös és állott, az asztalok -miként első ránézésre a vendégek is- kissé faragatlanok, de most ez is bőven megfelel. Elég, hogy meleg van és leülhetek egy kicsit. Mire kibámészkodom magam, kísérőm már ellépett mellőlem.*
- Még egyszer köszönöm.-*Intek búcsút szinte rám se hederítő jótevőmnek, aki a pult mögött álló emberrel siet szót váltani, s kis habozás után én is így teszek.*
- Elnézést, valami meleg italt szeretnék.-*A választék nem nagy, így végül forralt bort kapok, viszonylag tiszta pohárban. Kezemben zsákmányommal nézek körbe, hova is telepedjek.
Utoljára módosította:Kahlil L. Rochard, 2012. november 13. 00:11
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 24. 21:12 Ugrás a poszthoz

A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.
Utoljára módosította:Kahlil L. Rochard, 2013. június 24. 21:13
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 7. 15:11 Ugrás a poszthoz

Katalin - MM óra

- Szép reggelt!-*Köszöntöttem, integetés helyett biccentve- a kezemben még reggeli teám maradékát tartottam jókora bögrémben, nem akartam hadonászni az itallal. Már egy ideje talpon vagyok, de csak most értem rá elmajszolni a zsebembe tuszkolt péksüteményt, mert pirkadatkor az erdőt jártam, megfelelő alanyok után kutatva, akiken gyakorolhatunk ma. Kértem némi segítséget ehhez, lévén ritkán merészkedem a rengetegbe, így nem ismerem olyan jól, mint a kastély közelebbi környékét. Utána "zsákmányommal" visszatérve rendeztem tovább a dolgokat, hogy minden készen álljon, mire Katalin megérkezik.*
- Hogy vagy? Hallom, neveztél a tusára, sok szerencsét hozzá!-*Üdvözlöm, amíg felhörpintem a maradék kortyokat, kezemmel intve, hogy induljunk, kerüljük meg a házat- ott van most árnyék és leszünk kevésbé szem előtt, márpedig kíváncsiskodókra nincs igazán szükségünk. Eredetileg az SVK teremben akartam maradni, de végül még valamit hozzátettem a mai feladatlistához és inkább áttettem ide a helyszínt. Ahogy befordulunk a kifutók felé, a ketrecek közt oldalazva, már látni is az általam előkészített terepet. Közelebb érve kivehetővé válik öt kisebb, vörhenyes valami, egy jóval méretesebb és egy, ami le van takarva.*
- Az állatokat elaltattam, mert így lesz számukra a legkevésbé stresszelő a folyamat. Másrészt, így kénytelen leszel csak a melodimágiára támaszkodni, egyéb, például viselkedésbeli eltérések nélkül.-*Magyaráztam, ahogy az árnyékban fekvő, mozdulatlan vörös bundák sorára mutattam. Öt róka hevert a gyepen, egyenletesen szuszogva - eredetileg valami nagyobbat szerettem volna, de a céljainknak ez is megfelelt, úgyhogy végül maradtak a ravaszdik. Rajtuk kívül még két állatot hoztam, de velük kezdjük.*
- Hajnalban, vadászat után fogtam be őket, és ha végeztünk, akkor mindet elengedjük és nem lesz gond.  Az első feladatod az lesz, hogy megvizsgáld őket és feloszd betegekre és egészségesekre. Ennek már mennie kellene.-*Mosolyogtam rá biztatóan, mert lelkiismeretesnek ismertem, így biztos lehettem benne, hogy amit megtanult, azt tudja alkalmazni is. Valamint, ha elérünk az óra végére, akkor tényleg gyógyítani is fogunk, mielőtt szélnek eresztenénk őket.*
- A többi feladatról majd később, de jobb, ha arra még figyelmeztetlek, hogy boncolnunk is kellene. Bírni fogod?-*Érdeklődöm, mert ez része ennek az ágnak, ahogy az orvoslásnak is.
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 13. 17:52 Ugrás a poszthoz

Katalin - MM óra

- Ezt örömmel hallom. Szerencsére vigyáznak rátok, úgyhogy nem kellene komoly bajnak történnie, ha ti is odateszitek magatokat. És igen, el tudom képzelni, főleg, hogy tulajdonképp most mindenki a riválist látja a másikban.-*Nem értettem teljesen a játékosok elszigetelésének célját, de nem folytam bele a szervezésbe, sem magába a versenybe. Valamiért nem mozgatott meg, ahogy a kviddics sem tudott igazán lekötni soha, azon túl, hogy aggódtam a diákok épsége miatt. Valamiért sosem hajtott a versenyszellem, talán mert eleve furcsa lapokkal indultam és inkább csak normális szerettem volna lenni.
Úgy tűnik, az általam felhozott feladattal lesznek gondjaink- a válasz ellenére nem bizonyosságot, inkább csak elszántságot éreztem ki a viselkedéséből, ami nem rossz, de nehezítheti a dolgokat. Mindenesetre, többé-kevésbé elkerülhetetlen.*
- Nem, őket nem bántjuk.-*Szögezem le, amikor a boncolás szóra a rókákra siklik a tekintete. Azeknek az állatoknak vagy semmilyen, vagy csak kisebb beavatkozásra van szükségük és nem ölnék le csak azért, hogy taníthassak. A letakart lényről van szó, egy borzról, amit nem nyúztam meg- csak a nyakán éktelenkedik harapásnyom, de gyorsan és effektíven törték el a gerincét, így nem szenvedett, Kon tesztrálja ejtette el és ha végeztünk, akkor vissza is kapja. Volt benne logika, hogy inkább olyan állatok üldözésére tanította, amik a földön éltek vagy fészkeltek, mert a környéken sok bagoly és egyéb postamadár repkedett, viszont egy nyúl vagy rágcsáló senkinek sem hiányzott.
- Főként azért ezzel kezdjük, mert ha elkezded az ultrahangokat használni, meg kell tanulnod minél gyorsan és kíméletesen dolgozni. Ha rögtön az elején kikísérletezed, melyik frekvenciák a legjobbak és hogyan verődnek vissza, akkor később nem teszel kárt az élő szövetekben. Főleg a vörös vérsejtek érzékenyek rá.-*Tehát nem szükséges, hogy embert is boncoljunk, ha tényleg odafigyel és megjegyzi, milyen erővel és hogyan vizsgálja a különféle szerveket, szöveteket. A túl erős vagy túl magas frekvenciájú hangok viszont képesek akár meg is ölni a sejteket,
- Ha nem szeretnéd, nem szükséges. Ha pedig rosszul lennél, bármikor tarthatunk szünetet. Egyelőre azonban lássuk a ravaszdikat.-*Váltok témát, bár a mágikus altatás nem káros, mint egyes mugli anesztetikumok. Van ugyan még egy állat, akire most figyelnem kell, bár a ház árnyékában fekvő leonberger leginkább derűs nyugalommal szemléli a történéseket.*
- Ő Obszidián.-*Mutatom be, bár lehet, hogy Kati már ismeri, Maróti professzor óriási kutyáját.*
- Állítólag nem egy vadász típus, de azért rajta tartom a szemem, úgyhogy dolgozz nyugodtan.-*Fűztem hozzá, bár a vörös bundák irányába eddig csak egy szaglászásra elég érdeklődést tanúsított, mégis élvezte, ha a füle tövét és az oldalát vakargattam, úgyhogy most is ezzel kötöttem le. Katallin egyenként, figyelmesen végigvizsgálta a fűben heverő rókákat, mielőtt kettőre mutatott volna és egy mosollyal jeleztem, hogy helyesen oldotta meg a feladatot.
- Igen, jól érzékelted. Épp ezért, a többit hagyjuk is elmenni.-*Intek, hogy húzódjon egy kicsit hátrébb, mielőtt egy-egy szótlan stimula-t szórnék a három egészséges rókafira. Obszidián mellett maradok, kellő távolságban, hogy ne érezzék magukat fenyegetve és némán figyelem, ahogy mozgolódni kezdenek, zavartan próbálva rájönni, mi is történhetett. Kissé kótyagosak, ahogy ébredeznek, de amint rendesen magukhoz térnek, gyors egymásutánban tűnnek el az erdő irányába. Náluk nem kell attól tartanom, hogy ne találnának haza. Kár volt aggódni, vetek közben pillantást a kezemet bökdöső ebre, aki jobbára azt szeretné, ha egy másik pontján folytatnám a kényeztetését, de még munka vár rám.*
- Mit mondanál, melyik a két rókából a súlyosabb eset?-*Tettem még fel a kérdést, ha már az első akadályt sikerrel vettük. Ez lehetett egy kicsit becsapós, mert egy fertőzés nem mindig mutatta azonnal ki az összes jelét, szemben egy fizikai sérüléssel, aminek világosabb nyomai voltak. Azonban ezt is meg lehet tanulni megkülönböztetni, mert nem mindegy, a harmónia hogyan és hol bomlik meg- nem tragédia, ha most még nem tudja megállapítani, de talán ösztönösen ráérez. Ugyanezt a kérdést fel fogom majd tenni még egyszer, a boncolásos rész után.
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 27. 17:47 Ugrás a poszthoz

Kata, MM gyakorlati

- Alapjáraton nem vagyok kutyapárti, de ő tényleg szép és jólnevelt.-*A karkötőnek köszönhetően macskaként töltött hónap elég erősen belémvéste az ebek iránti ellenszenvet, azonban ez a szelíd óriás levett a lábamról és tényleg nem vett üldözőbe semmit, pedig az erdő szélén számtalan olyan állat élt, amire vadászni lehetett. Ráadásul okos is, mert érti ám, hogy róla diskurálunk, s egy-két lagymatag faroklegyintéssel jelzi is, hogy nyugodtan dícsérhetjük még, nincs ellenére. Végül a fejét megpaskolva hagyom magára, hogy a tanítványom mellé húzódjak.
Kata jódarabig próbálkozik, míg végül valószínűleg találomra választja ki az egyik kölyköt- bólintással veszem tudomásul, ha érzékelte, hogy van különbség, az már magában is jó; ami a többit illeti, azért vagyunk ma itt, hogy megmutassam és megtanulja. Felállok, határozottan lépve a rongyhoz, ami a mai óra legkellemetlenebb, de egyben legfontosabb feladatát takarja. A borz maga nem nyúlt elrettentő látványt, nincs igazán vér, se lógó belsőségek. Mellette előkészítve két pár gumikesztyű és néhány eszköz, amit én fogok főként használni. A hátára fordítom az állatot, az egyik kesztyűk felhúzva- nekem sem kellemes feladat, sosem élveztem, de amíg nem nekem kellett megölnöm szerencsétlen lényt, addig a gyakorlatias gondolkodás segített, hogy a mozdulatokra koncentráljak. Nem fogom egészen megnyúzni, csupán keresztben a lábak közt és hosszában metszést ejtve a hasán feltárom az üreget, mert főként a belseje érdekel most minket.*
- Próbáld meg! Itt leszek és figyelni fogok, hogy segítsek. A lényeg, hogy minél több különféle szövetet ismerj fel és megtaláld azt a frekvenciát, ami a legtisztább képet adja végül. Az erősség attól függően változik, mennyire mélyre akarsz épp látni, kísérletezz vele.-*Tényleg nincs mitől tartania, nem várok azonnal tökéletes eredményt és azt sem, hogy hipp-hopp ráérezzen. Ha rosszul lenne vagy pihenőt szeretne, akkor megállunk, de ezen végig kell most menni, mert ezek alapok, ha tényleg élőlényekkel szeretne foglalkozni.
- Három alapvető izomtípus van, ezeket könnyen el tudod különíteni. Az egyik láb, a szív és valamelyik belsőség hangjaival kezdj, ha nincs jobb ötleted. Utána már egyszerűbb azonosítani a szerveket.-*Mivel a borz még csak nemrég pusztult el, az állapota elég közeli egy élő állatéhoz, még ha saját harmóniája nincs is többé. Közvetlenül a lány mellett maradok és fülelek- figyelem őt és azt is, hogyan dolgozik, halad, hogy bármikor közbe tudjak avatkozni, vagy tanácsot adni, ha arra van szükség.
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 3. 01:41 Ugrás a poszthoz

Kata, MM gyakorlati

- Tudom, hogy ez szörnyen idejétmúlt módszernek tűnhet, de ez az állat nem a boncolás kedvéért lett leölve és jobb, ha elsőre nyugodtan kísérletezhetsz. Az igézőknél rosszabb, náluk minden élesbe megy.-*Nem mentegetőztem, mindössze a Katalin arcára kiülő egyértelmű gondolatokra feleltem. Ez a borz valaki eledele, és a vasárnapi töltött csirke fogyasztása közben sem sokan szoktak könnyeket hullatni. Ami pedig a másik ágat illette, ők érzékenyebbek és az általuk manipulált elmék is azok, maximális figyelmet és precizitást igényelt, ha az ember nem akarta iszonyatos fejfájással, esetleg valami rosszabbal végezni.*
- Sejtszintre most ha akarnál, se látnál, és idekint sok a zavaró zörej. Egyelőre elég, ha tisztán el tudod különíteni az egyes szöveteket, rétegeket.-*A sejtszint, csakúgy, mint az anyagisoknál a részecskemanipulálás, már harmadik lépcsős képesség. Olyan precizitást igényel, ami most még elérhetetlen Kati számára, hiszen először próbálkozik ilyesmivel; ha hasonlatot akarnék, jelenleg pp annyit lesz majd képes megkülönböztetni, amit az ember egy ruhánál képes- milyen anyagból van, milyen vastag, van-e bélése. Azt, hogy hogyan szőtték, hol öltötték össze, milyen szálakat használtak hozzá, már csak egy értő tudja megmondani, addig pedig még sok-sok gyakorlás vár még rá.
A frekvenciaválasztásnak viszonylag jól fog neki - ha az embernek van némitudása arról, milyen intervallumban dolgoznak a mugli gépek, könnyebb némileg, de így biztosabban tanulja meg a megfelelő magasságot. Szótlan biztatom, amikor meg-megáll, hogy ne zavarjam felesleges hanggal, mígnem két frekvenciát talál, amik között kezd el keresgélni.*
- Ez jó lesz.-*Biccentek, megerősítésképp. Nem tökéletes, de első próbálkozáshoz képest remek teljesítmény, így arra ösztönzöm, hogy lépjen tovább, a szövetek elemzéséhez. A lábnál még nincs is gond, ám amikor hozzáfog, hogy a szív felé irányítsa a hullámokat, előre látom a buktatót- mégsem szólok, amire két egyszerű okom van. A, sokkal tanulságosabb, ha nem csak szóban intem, B, elég gyorsan lép, nem vesztegetve az idejét újra frekvenciakereséssel. Ez egyébként okos húzás volt, mert hasonló dolgokat akart echozni, így logikus, hogy ugyanolyan vagy hasonló hullámokra lesz szüksége. A meglepetése egy kicsit mulattat, egy visszafogott mosollyal derülök rajta és igyekszem egyben meg is nyugtatni, mert nem történt semmi egetverő.*
- A mellkas csontjai.-*Világosítom fel, mi volt az, ami visszaverte nem túl pontosan célzott hullámait. A csontszövet ugyanis túl sűrű és merev, így nem engedte át a hullámokat. Az biztos, hogy ez az élmény most elég erős, hogy ezentúl számoljon majd ennek a lehetőségével is- nem csak a hullám ereje, frekvenciája, néha az iránya és a pont is fontos, ahonnan indul.*
- A szöveteket főleg a víz és a benne oldott anyagok aránya alapján, valamint a struktúrájuk szerint tudod most megkülönböztetni. Ezen a szinten ezzel kell beérned és megtanulnod dolgozni, a későbbiekben finomabb hangolással részletesebb képeket is tudsz majd alkotni. A szív ebből a szempontból nehezebben hozzáférhető, de normál esetben a szívhangok alapján is megtudsz róla mindent, amire szükséged van. Most próbálj meg a szögekkel trükközni, nem kell nagyon szöszölni, a lényeg, hogy biztosan felismerd. Minden szövettípusnak megvannak ugyanis a jellegzetességei, amiket aztán az aurisnál is könnyebben azonosítasz majd.-*Egyszerű látni, hogy egy vizsgálat menete mennyivel egyszerűbb, ha a test harmóniáiból ki tudjuk szűrni a disszonáns hangokat és szövethez, esetleg szervhez rendelni és egyből ezeket a problémás részeket venni górcső alá. Az alaposabb megfigyelés aztán lehetővé teszi a diagnózist, a betegség forrásának megtalálását és pontos kezelését. És most már azt se olyan nehéz kitalálni, miért nem árultam el egyből a helyes megoldást- azt szeretném, ha miután végigcsinálta a gyakorlatokat, bármiféle a priori tudás befolyásolása nélkül, maga jönne rá.
Utoljára módosította:Kahlil L. Rochard, 2013. augusztus 3. 01:41
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 18. 17:16 Ugrás a poszthoz

Katalin, mm gyakorlat

A kezdeti nehézségek után végre nekikezd, hogy az ellenérzéseit félretéve csak a feladatokra koncentráljon és becsülöm ezt a tulajdonságát, hasznára lehet még. Az első meglepetésszerű akadálynál ugyan úgy tűnik, zavarba jön, de gyorsan túlteszi magát rajta és újra próbálkozik, felhasználva minden tippet, amit csak kap, így nem tart sokáig, hogy átverekedje magát a bordák és szegycsont barikádján. Innen már automatikusan halad tovább, egy nagy és könnyen hozzáférhető szervet választva és sikeresen teljesítve az első megadást. Most már egyre nehezíteni fogom a feladatait, de ezzel együtt, egyre pontosabban és konkrétabban meg tudja fogalmazni a kérdéseit.*
- Igen, így is mondhatjuk. Más a szerkezetük, mert a vázizmok rostokba, kötegekbe tömörülnek, míg a simaizmok csak rétegeződnek. Az összehúzódásukhoz szükséges ingerek terjedése is máshogy történik, de ez egy másik történet.-*Bólintottam, rövid magyarázattal szolgálva a megfigyelésére. Bele fog jönni, csak idő kérdése és látom, hogy komolyan veszi, tényleg mindent belead. Igyekszik és ez a fő, mert így lesz gyümölcse is annak a munkának, amit most ebbe a gyakorlatba fektet.
- Rendben. Most próbáld meg összehasonlítani az egyes belső szerveket!-*Adom ki a következő utasítást.*- Ez komplikáltabb, mert még több pontosságot igényel. Figyelj arra, milyen mélyre hatolnak a hullámok és hány réteget érintenek, próbáld meg elválasztani a különböző visszhangokat! Ha szükséges, segítek hozzáférhetőbbé tenni őket, de a célunk az, hogy enélkül is képes légy rá később.-*Elvégre, egy élő szervezetnél mindenféle boncolás nélkül is tudnia kell fokozatosan vizsgálni meg a szerveket és szöveteket, nem csak a diagnózis, de a gyógyítás miatt is. Nem várok tökéletes eredmény és valószínűleg ezzel fog elmenni a legtöbb idő, úgyhogy guggolásból ülésre váltok, türelmesen figyelve, hogyan fog hozzá, segítve tájékozódni, mit merre keressen. Nem mindenhol volt szükség rám, inkább csak támogatni igyekeztem és válaszolgattam a felmerülő kérdésekre.
- Lépjünk tovább, a csontokhoz, porcokhoz, inakhoz.-*Zárom le végül ezt a részt, s ha ezen is túl leszünk, akkor nagyon eltérő vizekre evezünk - kíváncsi vagyok, sejti-e, miért is van a társaságunkban Obszidián.
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 24. 13:04 Ugrás a poszthoz

Agaton

Az év nyitó környékén mindig rengeteg dolgom akad- az új diákok, az új órarend, új kollégák, a ceremónia, az első megbeszélések, a prefektusok kinevezése, házvezetői kötelességek... Szusszanásnyi időm is alig van, csak estére sikerült mindent úgy-ahogy a helyére tenni és elszabadulni. Még mindig a dísztalár lóg rajtam, így ha kinti sétára nem is, legalább a balkonra indultam némi friss levegőre vágyva. Még mindig nagyon nehéz a falak közt, valahogy sokkal kisebbnek, fullasztóbbnak hatnak a terek. Aztán neszezés támad a hátam mögött és megfordulok, egy ismeretlen gólyát pillantva meg, oldalán vakvezetővel. Ami meglepőbb, hogy pálcát szegez - előbb az egyik méretes virágcserepet, majd nagyjából engem célozva, vékony hangon követelve a nevem és fenyegetőzve. Nem tartott sokáig rájönni, hogy ő az az elsős, akire külön figyelmeztettek, és aki nem érkezett meg időben, így elmaradt a többiektől.*
- Jó estét! Te Agaton vagy, igaz?-*Léptem közelebb, ami kissé ellenséges morgást váltott ki, ezért inkább megálltam. A kutya minden bizonnyal a szagomra reagált - folyamatosan kettő vagy annál több macskával élek együtt, így nem csoda, ha a környék ebjei nincsenek éppen oda és vissza a társaságomtól. Nekem sem sikerült teljesen leküzdeni azt az ellenszenvet, amit azóta éreztem, hogy egy hónapig macskabőrben voltam kénytelen élni, de azért igyekeztem.*
- A házvezetőd vagyok, Kahlil Rochard. Nyugtasd meg Samet és tedd el azt a pálcát, jó?-*Nem mintha nem tudtam volna megvédeni magam egy véletlen átoktól, de jobb, ha inkább el sem hangzik ilyesmi. Elég sokat elárult egyébként az, ahogy a fiú viselkedett és ahogy a németjuhász reagált, gazdája félelmét és idegességét érezve.*
- Korábbra vártunk, a többiekkel együtt. Mikor érkeztél? Régóta kóvályogsz?-*Érdeklődtem, és ha sikerült lecsillapítania az állatot, akkor közelebb léptem, lehajolva, hogy ne olyan ijesztően magasról hallatsszon a hangom.
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 29. 21:44 Ugrás a poszthoz

Eltelt a nyár, eltelt a szünidő, s a diákok megtörték a vastag jégként kastélyra telepedő csöndet. Mégis, a darabjai ott maradtak minden félmondat, minden illem és megszokás mondatta szó közt. Gondolatoktól terhes csönd volt ez, súlyos és szokszor oldhatatlan, fullasztó némaság, mert fojtogatott, amit sem szavakba, sem zenébe nem tudtam önteni. Lassan készülődtem, látszólag a tükörképem figyelve - mostanában valahogy sokszor vesztettem el teljesen az időérzékem és mozdulataim félbemaradtak, vontatottá váltak. Ing, egyik gomb a másik után, s aztán a fekete dísztalár, ami utoljára a temetésen volt rajtam...az anyag kimondhatatlanul nehéznek tűnt a kezemben, s nem lett könnyebb azután sem, hogy felöltöttem, de valahogy úgy éreztem, ebben kell mennem. Nem tehettem meg, hogy nem jelenek meg, tanárként és házvezetőként is kötelességemnek éreztem. Volt azonban más is, ami aggasztott, mert eddig az üres kastélyban tudtam vigyázni Lyrára, bármikor ott voltam, ha szüksége volt rám, mostantól viszont nagyon sok dolog szakad a nyakamba, s helyettes híján nem bízhatom másra. Azt hittem, el akarja kerülni a tömeget és nem vágyik a nagyterem fényárban úszó pompájára, mégis, átöltözött és amikor elindultam, csatlakozott hozzám, szótlan baktatva mellettem. Tudtam, mi járhat a fejében, s egy idő után puhán megérintettem a vállát, hogy visszainvitáljam a jelenbe. Nem nézett rám, de megfogta a kezem és beértem ennyivel. Megpróbálni erőszakkal feledtetni mindent nem lehetett, de újra és újra emlékeztettem, hogy nincs egyedül, nem kell mindent magában tartania és segítség nélkül cepelnie. Mindketten egy barátot vesztettünk el, s legalább annyira éreztem magamat is hibásnak- próbáltam ott lenni, az elutasítás ellenére, tudtam, hogy mennyire labilissá vált, mégis, nem hittem, hogy ez lesz a vége. Valahogy egy ponton túl furcsa nyugalom, beletörődés lett rajta úrrá, s hibásan azt képzeltem, átlépett a tagadási és dühöngő szakaszon, elfogadva a történteket. Utána zárkózott el teljesen, kerülve mindent és mindenkit, de szinte állandóan figyeltem, ha meg is álltam az ajtójánál, kopogás nélkül meredve a falapra. Aztán...aztán jött az a nap.
Elértük a Nyugati szárny első emeletét, egyre közeledve a Nagyterem felé, mégsem sétáltam csak úgy be. Megálltam, a falnak dőlve és magamhoz húztam, elengedve aztán, hogy szabaddá váljanak a kezeim. A talár ujja, mint két nagy szárny, teljesen eltakarta a kíváncsi szemek elől, ahogy lehajolva átöleltem, pár lépésnyire az ajtótól. A folyosón egyébként is alig maradtak, jobbára a késők szaporázták, hogy beérjenek az asztalukhoz.*
- Nem kell bemenned, ha nem akarsz.-*Mormoltam, mert nem lesz módom mellette maradni, s a ceremónia után ki tudja, meddig húzódik a gólyák elszállásolása és a többi formalitás. Nem tudtam, mi a rosszabb - a tömegben egyedül, ahol legalább láthatom, vagy egyedül a szobámban. Még nagy volt a kiszűrődő zsünnyögés, így maradt egy kis időnk, mielőtt mindenképp el kell foglalnom a székem a tanári asztalnál.*
- Hivatalosan lesz kihirdetve. Az új SVK tanárral együtt.-*Ha tényleg végig akarta ülni az évnyitót, tudnia kell erről. Az élet megy tovább, a diákoknak kell valaki, aki ezt a fontos tárgyat tanítja, így nem hagyhatták üresen a helyet. Igazából, nem vártam választ, gyakran előfordult, hogy magammal beszélgettem, de sokszor inkább hallgattam én is.
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 30. 00:28 Ugrás a poszthoz

Lyra, majd Alexa

Sejtettem, hogy így fog reagálni és nem tudtam hibáztatni sem az érzésért, sem a döntésért. Belőlem is tiltakozást váltott ki a csere először, bár sosem adtam neki hangot senki előtt- megtanultam, hogyan tegyem az indulataimat a második, harmadik helyre és használjam a józan eszem. Ez mit sem változtatott viszont azon, hogy egyszerre kezdtünk Serennel tanítani és számomra elképzelhetetlen volt, hogy más álljon a katedrán a helyén, hogy mással osztozzam a termemen, mást találjak az irodájában... Ez utóbbi ugyan nem fenyegetett, a helyiség ugyan használhatóvá lett téve a nyáron, mégsem hiszem, hogy bárki is be akarna költözni. De a közös étkezések, a gyűlések alkalmával ezentúl valaki más arcát kell majd néznem, ami pokoli nehéz lesz. Nem sikerült igazán szorossá és meghitté tenni a barátságunk, sőt, abban sem vagyok biztos, hogy annak tekintett-e, de számomra fontos volt, Eirivel együtt. Űrt hagytak maguk után, önvádat, keserűséget és megannyi negatív érzést, amik megmérgezték az emlékeket is. Mégis, tartottam magam, nem dagonyázhattam önsajnálatban, főleg nem Lyra előtt és bármennyire fájdalmas is, az élet megy tovább.*
- Rendben.-*Feleltem, hasonló hangon- nem akartam itt hagyni, egyetlen porcikám sem kívánkozott most bentre, s lehajoltam, homlokom az övének döntve erőt merítve érintéséből. Hasonlóan gyenge mosollyal adtam egy utolsó, könnyű csókot az arcom simító tenyérbe, mielőtt elszakadt tőlem.*
- Sietek vissza.-*Amennyire csak lehet, de az elsősök ügyeit rendesen el kell intéznem, hogy ne legyen belőle kavarodás és probléma; idén is lesz néhány különleges bánásmódot igénylő, akire nagyon oda kell figyelnem. Lyra közben letelepedett, kicsire húzva össze magát és egy újabb mosolyt adva nekem, búcsúzóul. Nehéz szívvel hagytam ott, méretemhez képest feltűnésmentesen suhanva át a termen, hogy megkerülve az asztalt, a helyemre evickéljek, az utolsók közt, de még épp időben, mielőtt az igazgató szólásra emelkedett volna. Modortalanság, de nem igazán figyeltem arra, amit mond- az itt töltött évek alatt megszoktam, hogy a beszédei adott menetet követnek, egyenletesen folydogálva medrükben, és ha valami, a pontverseny és a tanulmányi eredmények végképp nem érdekeltek ebben a pillanatban. Közvetlenül Alexa mellé ültem, aki megviseltnek tűnt, a gondos megjelenése ellenére is. Nem tudtam, van-e egyáltalán kedve szólni hozzám, de egy egészen kicsit ki akartam zökkenteni gondolataiból, így finoman megérintettem, egy hosszú pillanatig szinte melengetve tenyeremmel a hideg kis kezet. A reakciójára vártam, tekintetét keresve, megadva a lehetőséget, hogy hárítson, kezdeményezzen, vagy csak eltűrje ezt a gesztust.
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 30. 00:52 Ugrás a poszthoz

Agaton

- Nem történt semmi, nyugalom!-*Nevettem el magam halkan, mert Agaton arca olyan sebességgel váltott rémültre, hogy nem tudtam megállni.*- Ellenben örülnék, ha nem szegeznél mindenkire pálcát. Errefelé nem szokás diákokat enni, nincs mitől tartanod.-*Igyekeztem megnyugtatni, mert tényleg nem fenyegette veszély - a legelvetemültebb Rellonosok sem esnének csak úgy neki egy vaknak, az ő esetében pedig teljesen érthető, ha eltéved egy ekkora helyen. Ráadásul, most még a takarodó ideje sem múlt el. Szegény, nagyon megijeszthettem, ha még dadogni is kezdett, pedig azt hittem, a hangom egész kellemes - ezek szerint mégsem annyira megnyugtató, mint képzeltem...*
- Ügyesen megoldottad. De ha gond van, nyugodtan küldhetsz máskor baglyot, akkor jobban tudok segíteni.-*Tényleg becsülendő a kitartása, hogy egyedül neki mert vágni az ismeretlennek és ide is ért. Az állomáson ugyan meghagytam, hogy ha látnák, igazítsák útba, ez azonban elég nehéz az ő esetében. Lassan összeszedte magát, most már sokkal bátrabban és rendesen beszélve, amit jó jelnek tekintettem.*
- Egyébként nyugodtan tegezz, ha úgy jobb neked. A legtöbb diák ezt teszi, én pedig kevésbé érzem öregnek magam.-*Ez utóbbi ugyan inkább a bácsizás következménye, de mostanában sokszor telepszik rám, hogy sokkal vénebbnek és fáradtabbnak érzem magam, mint valójában lennem kellene. Közelebb léptem, ahogy a kutya már nem akart megenni, hagyva, hogy megszaglásszon és meggyőződjön róla, nincsenek ártó szándékaim. A kérdésre bólintottam.*
- Persze, merre vannak a csomagjaid? Felkísérlek a toronyba, biztosan elfáradtál, ha teljesen egyedül vergődtél idáig. És meg is mutathatom, mi merre van az Eridonon belül.-*Ajánlottam fel végül, bár lehet, hogy inkább a többi elsőssel szeretne összebarátkozni és velük fedezni fel a házat, ezt rá bízom.
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 30. 17:11 Ugrás a poszthoz

Agaton

- A faluban a boltok gyakran keresnek diákokat, segédmunkákra, de a te esetedben kicsit komplikáltabb a dolog - még nem múltál tizenöt. Majd körbekérdezek, de a szüleid nem támogatnak?-*Csodálkoztam, mert hogy pont egy ilyen gyermeket hanyagoljanak el, nagyon furcsa és ha igaz, nagyon szomorú is. Mindenesetre, lehet, hogy csak zsebpénzt szeretne, úgyhogy nem ítéltem elhamarkodottan.
Sam, ahogy elengedték, a "hozd ide" parancsra felkapta azt az egészen miniatűrnek tetsző táskát, amiben látszólag csak babaruhák fértek volna el - csak azért nem lepődtem meg, mert én javasoltam a tértágítós és könnyítőbűbájos utazóalkalmatosságot. Tekintve, hogy Agaton egyik keze mindig foglalt Sam hevederével, olyasmi kellett, ami nem akadályozza a mozgásban és amibe mégis elég holmi fér, hogy egy bentlakásos iskolában semmi se hiányozzon neki.*
- Igazán okos teremtés.-*Dícsértem meg a németjuhászt, bár a kezdetektől tudtam, hogy annak kell lennie- egy vakvezető kutyának nagyon sok követelménynek kell megfelelnie. Sokat olvastam a témában, főleg azok után, ami Arviddal történt.*
- Azt hiszem, kényelmesebb lesz, ha Sam vezet téged, én pedig csak navigálok. Kicsit magas vagyok.-*Érintettem meg barátságosan a vállát, indulásra ösztökélve és finoman mutatva az irányt is. Jó darab séta lesz ez, míg eljutunk a nyugatiba és felkapaszkodunk egész a tornyokhoz, de azt hiszem, ez a mai utolsó feladatom. Beszélgetés közben is haladtunk, s ha fordulóhoz vagy lépcsőhöz érkeztünk, figyelmeztettem rá.*
- Egyébként nem kell félned, az Eridonosok kicsit szertelenek, de barátságosak. Lehet, hogy ijesztő lesz elsőre, mennyit tudnak nyüzsögni, viszont sosem unatkozol velük.-*Jobbnak láttam kicsit felkészíteni arra, ami rá várt- a ház főleg az újak érkezésekor olyan volt, mint egy döngő méhkas, mindenki izgatottan ismerkedett és felfedezett, ráadásul a gólyalakban az összes elsős két nagy, közös szobában aludt. Néha sajnáltam a prefektusokat, amiért ennyi energiát kellett megpróbálniuk lekötni és valahogy kordában tartani, de jó munkát végeztek.
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 30. 23:43 Ugrás a poszthoz

Alexa

Az üveges szemek megrebbentek, aztán Alexa tekintete lassan felém fordult - nem tudom, mit látott ő az enyémben, de ha találgatnom kell, ott volt a hiányzó darab üressége, a törődöttség, amitől olyan öregnek éreztem magam. S lehet, ott volt az önvád is, mert sokszor futottam újra az ördögi köröket, még ha el is hajtottam az értelmetlen gondolatokat - hiába gyötrődöm olyasmin, amin nem változtathatok, mégis, csak egy gúnyos mosolyába telt visszatérni. Kísértett, ahogy az a pillanat is, amikor észrevettem, hogy Seren...nincs többé. Az a látvány, ami az irodájában fogadott...azt a képet nem lehet elfelejteni.
Tudok szájról olvasni, ha egyetlen hang se hagyná el a száját, akkor is érteném, mit szeretne mondani; talán a szavak se kellenének, mert a pillantása is ugyanazt a gondolatot tükrözi. Valahogy a kérdés ellenére is megkönnyebbültem, hogy nem utasítja el mások közeledését és nem zárkózott el teljesen, akármilyen nehéz is lehetett most kimondani ezt a félelmet. Hangot adni valaminek, ami minden pillanattal csak egyre valósabbá válik. Szerettem volna többet adni annál az egyszerű, finom kézszorításnál, de kötött a hely és az időpont - nem érdekelt igazán, ha pletykák is röppennek fel, elvégre az Edictum folyton találgatott, de semmi szükség botrányra és felesleges sugdolózásra. Így is szerencse, hogy épp' az évfolyamelsőkre irányul minden figyelem.*
- Erős maradsz. Értük.-*Csak egy apró biccentéssel intettem a Rellon asztala felé, nem nézve rájuk, de nem csak a zöldekre, a gyermekeire is értettem. Szándékosan használtam ezeket a szavakat, hogy megmutassam, hiszek benne, mert határozott, erős akaratú személyiségnek ismertem. *
- De nem kell mindent egymagad hurcolnod, nem vagy egyedül. Senki sem várja, hogy mosolyogva úgy tégy, mintha semmi sem történt volna.-*A családja, a vérszerinti és a fogadott is, mellette lesz. A Rellonosok a látszat ellenére nagyon erősen tudnak ragaszkodni és tűzbe mennek azért, aki bizalmukra méltó, Alexát pedig szerették. Viszont pont most kell, hogy valaki ott legyen, akihez fordulhatnak, aki megérti és meghallgatja őket - tudom, hogy Kon és Arvid esete extrém volt, de el tudom képzelni, hogy mennyivel ingerlékenyebbek lesznek a gyász miatt. A kérdés jogos volt, s éreztem a kimondatlan miértet is, könnyű volt érteni az üzenetet.*
- Nem akarta látni az új tanárt. Nekem házvezetőként itt a helyem, nincs helyettesem.-*Jobb, ha nem aggasztom feleslegesen még jobban Alexát, s tulajdonképpen az igazat mondtam - Lyra nincs itt, mert nem akart jönni, s csak addig marad egyedül, amíg el nem intézek mindent, ami szükséges. De nem omolhatok össze, nem lehetek önző módon gyenge, mert nem csak én fájok. Az a darab, nem csak belőlem tört ki.
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 6. 01:55 Ugrás a poszthoz

Alexa, majd a becupidózottak

Az emelvényre érkezőket számtalan tenyér éljenzi, megvannak az övék nélkül is. Alexa pár szava is elég, hogy tudjam, büszke a lányára, és nem ok nélkül. Jó ez az érzés, mert ha küzdeni látja, ez a büszkeség nem engedi, hogy csak úgy feladja; de a következő gondolat is kapaszkodó volt. Józanul látta a helyzetet, amire most szüksége is van, de egy egészen kicsit ki kell javítanom.*
- Nem kell süllyedned.-*Ráztam meg a fejem egy egészen pici mosollyal - a rellonosok oly' könnyen gyengeségnek könyvelték el, ha másokra kellett akár csak egy kicsit is támaszkodniuk, s ez alól még ő sem kivétel, úgy tűnik. *- Erőt tudsz meríteni másokból. Elég, hogy mögötted állnak.-*Néha nem kellenek szavak, könnyek vagy nagy gesztusok, mert nem a lelkizésen, pusztán egy vagy több fontos ember jelenlétén múlik, összeomlunk-e. Ismertem erre egy kiváló példát, de mint annyiszor, most sem volt jelen az ünnepségen - minek is jött volna egy emléklapért és egy könyvért? Bíztam benne, hogy Alexa enélkül is megérti az üzenetet, a sorok köztit is; osztoztunk a gyászon, s ha szeretné, osztozunk a harcon is, amit az elkövetkezendő időszak jelent majd.*
- Ezzel a Rellonosok is így vannak szerintem. Nem irigylem az új tanárt.-*Nehéz dolga lesz, ha a magasabb évfolyamok diákjait is meg akarja győzni arról, hogy méltó utódja lesz Serennek. A férfi talán nem az oktatók mintapéldánya volt, de tudása és képességei messze felülmúlták a követelményeket, így aki komolyan vette a sötét varázslatokat, az rengeteget tanulhatott tőle. Ráadásul sajátos maró, szarkasztikus stílusával többnyire az önálló gondolkodásra igyekezett őket nógatni, párbajköröket szervezett... A sárkányok pedig kifejezetten ellenségesek lesznek, ha helyesen ítélem meg őket.
Alexa gondolatai közben pozitívabb irányt vettek, gyakorlatiasabb problémákat és teendőket vehetett sorra, mert a következő kérdése már más volt.*
- Nem vagyok biztos benne, hogy akarok-e helyettest. Szükségem lenne rá, de valahogy nem kedvez nekem a szerencse.-*Ha egyedül vagyok, több a dolgom, de legalább tudom, hogy mi vár még elintézésre és nem jókora késéssel vagy csak utólag döbbenek rá, mennyi minden nem lett megcsinálva. Jelenleg jobban aggaszt a két megüresedő prefektusi hely...valamint Cupido megjelenése.*
- A keservit!-*Sziszegem, mert nem sokáig húzta az időt és perszehogy pont ezt a pillanatot kellett választania, hogy megpróbáljon zavart kelteni. A két kiszemelt diák nem volt számomra ismeretlen, ráadásul pont kettőnk házaiból választott magának ez az... A bennem támadó dühöt gyorsan fojtottam el, törtmásodperc alatt határozva el magam a közbeavatkozásra, Alexára villantva a tekintetem.*
- A puttó a tiéd.-*Közöltem, mielőtt elengedtem a kezét, felállva és elhagyva a helyem- most a legtöbb szem még Árminra szegeződött, így igyekeztem kihasználni ezt. Egyenest a Rellonos asztalhoz tartok, mivel időközben Annabell érkezett odaérni, sőt, le is telepedett a másik áldozat ölébe. ~ Matilda meg fog ölni...~, nyögtem lélekben, megszaporázva lépteim, ahogy az újdonsült pár egy percet sem vesztegetett. Amint hallótávon belül értem, megkezdtem a feloldódallam dúdolását - Cupido bűbája a mestervarázsok szintjén áll, mert körülbelül mindent elnyom az ösztönös és feltétlen vonzalmon kívül, így nem elég egy puszta hang a megtöréséhez. A maradék méterek nagyjából elégnek bizonyultak ahhoz, hogy befejezzem a sietve alkotott dalt, de még így is közelről szemlélhettem, mint kezd a fiú Annabell vállának csócsálásába - bár talán az imádás pontosabb lett volna. Mielőtt még a helyzet komolyan rosszra fordulhatott volna, megálltam a párocska felett és hangosan összecsaptam a tenyerem, közvetlenül a fülük mellett. Nem a legkellemesebb módja az ébresztésnek, de ennek elégnek kellene lennie, hogy magukhoz térjenek és remélhetőleg szétrebbenjenek.*
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 16. 01:00 Ugrás a poszthoz

Kati - mm gyakorlat

- Csak nyugodtan, van időnk. Gondold át, rá fogsz jönni.-*Biztatom, mert ha nem is lát át mindent teljesen világosan, a megérzései jók. Egyszerűen túl nagy falatot próbált most egyszerre lenyelni, de némi töprengés után maga is megérti. Innentől már gyorsabban megy a test felporciózása, ráadásul ügyesen egymással szoros kapcsolatban lévő, közel elhelyezkedő szerveket választ, amiknél a legkönnyebben vegyülnek a visszaverődő hangok, fokozatosan vizsgálva végig. Minél több eltérésre jön rá és minél több sajátosságot tud megjegyezni, annál könnyebb ezek alapján felismerni őket később. Hagyom, hogy sorra vegye őket, mert alaposan, lelkiismeretesen dolgozik és kitartóan, pedig nem kis munka ez, tetőtől talpig, egyesével tanulmányozni mindent, az idő mellett sok erőt is emészt. Nem csoda, hogy a végén az összképnél nem bírja sokáig elválasztani a hangokat, ő is fárad, még ha a munka hevében valószínűleg kevésbé is érzi. Ráadásul Katkóból előbújt a maximalista, ami nem tudja csak úgy, könnyedén feladni.*
- Első próbálkozásra nagyszerű.-*Dícsérem meg, mert tényleg jókorát lépett előre azalatt a kurta idő alatt, amit eltöltöttünk a feladattal - az árnyékok ugyan jócskán elmozdultak, mégis, tapasztalatokban mérve ez egy hatalmas ugrás. Ahogy folytatja, gyorsan belefut a következő akadályba, vagy inkább korlátba, ami ennek a módszernek sajátja. Sejtem, mi jár a fejében, főleg, ahogy egy erősebb hullámmal célozza a borz koponyáját. Elég, intem kezemmel.*
- Ne erőltesd túl magad, mert rusnya fejfájás lehet belőle.-*Ijesztgetem viccelődve, amíg az állatot elcsomagolom, majd a kesztyűktől megszabadulva előhúzom a pálcám, hogy bögrét bűvöljek elő. Bár megkísért a forrócsoki gondolata, inkább mentás-citromos limonádéval töltöm meg, felé nyújtva. Ráfér némi szusszanás, bár a maradék időben inkább a passzív készségekre fogunk ismét fókuszálni, nem szeretném, ha a nap további részét migrénnel kellene töltenie.*
- Nem, a csontok nem engedik át az ultrahangokat. Viszont egy gyógyítónak nem ez az egyetlen eszköze - a test harmóniáinak jellegzetes megbomlása, a keringés zavara és a klasszikus orvostudomány ismeretei is a rendelkezésére állnak. Maga a melodimágia nem mindenható és nem teszi azzá a használóját sem.-*Nem véletlenül tartozik annyi tanulnivaló minden egyes ághoz - ha valaki nem tudja, hogyan áramlik a vér és mi az ellenszere, hiába ismeri fel a mérget, semmit sem tehet ellene. Általában ez az első nagyobb fal, aminek a tanoncok nekicsapódnak, hogy nem csak az erejüket kell fejleszteniük, hanem számos könyvet elolvasniuk, olyan dolgok iránt is érdeklődni, amik lehet, hogy azelőtt fel sem merültek bennük. A legtöbben azonban hamar túllépnek ezen, mert hajtja őket a kíváncsiság és az érzés, hogy valamire képesek.*
- Az utolsó két feladatod: Obszidiánon kipróbálni, amit megtanultál és újra megvizsgálni a rókákat, hogy választ adj a kérdésemre. Mivel a kutya óriási, könnyebb dolgod lesz és módod összehasonlítani, miben más egy élő és egy élettelen test. Aztán meggyógyítjuk a két kölköt és végeztünk.-*Zárom le mondókámat, mert most már aligha lesz szükség az irányításomra, inkább csak kisebb trükköket tudok megmutatni, a többi már gyakorlás kérdése.
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 14. 02:32 Ugrás a poszthoz

Katalin, mm gyakorlat - zárás

Szeretem Katában, hogy jó kérdéseket tesz fel, jókor, még ha kicsit tovább is tart, hogy megfogalmazza őket. Komolyan veszi a tanulást, az egész hozzáállása remek és könnyű vele dolgozni.*
- Nem butaság.-*Nyugtatom meg, mert a válasz nem teljesen magától értetődő.*- Jól sejted, hogy a helyesen használt ultrahangot nem érzékelik, ugyanis ez a fajta már az állatok hallástartományán kívül fekszik. Ami pedig a hatását illeti, amíg rendesen alkalmazzák, nem fenyegeti semmilyen veszély az alanyt. Sok múlik a frekvencián, az erősségen és az időtartamon. Az angol nyelve ALARA elvként hivatkozik erre- as low as reasonably achievable, azaz annyira korlátozni, amennyire ésszerűen lehet. Alapvetően két veszélye lehet a nagyon magas frekvenciáknak, a túl nagy erősségnek vagy túl hosszú alkalmazásnak - az egyik a hőképződés, ami nem olyan vészes, a másik viszont a vérrel kapcsolatos és komoly. A rezgéseknek köszönhetően a vérsejtek egymáshoz tapadhatnak, vagy elpusztulhatnak, illetve a vérben apró buborékok is keletkezhetnek, amik az agyba vagy tüdőbe jutva életveszélyesek is lehetnek. Hangsúlyozom, ehhez jelentős erő kell.-*Ismételtem meg, mielőtt megijedne, mert egyelőre nem fenyegetett ilyesmi. A melodimágia, bár félelmetes eszköz lehet, szándék vagy indulat nélkül nem árt; aki nyugodtan, odafigyeléssel használja, nem fog kárt tenni sem magában, sem környezetében. Ahhoz, hogy akarata ellenére igazán ártson, jelentős erőre van szükség, amit csak az indulatok adhatnak meg, s hogy elveszítse az uralmat képessége felett. Katalint nem úgy ismertem, mint aki hajlamos lenne bármelyikre is.
A másik kérdésnek is megvolt a maga trükkje, de igyekeztem rövidre fogni a magyarázatomat.*
- Az igézőknél a szinttől függ. Az első két lépcső nem tud olyasmire kényszeríteni, ami a meggyőződéseddel, elveiddel ellenkezik, inkább csak befolyásol. Az imperatorok viszont tényleg rá tudják másra kényszeríteni az akaratukat és rajtuk múlik, hagyják-e, hogy az alany észrevegye. Ha csak pusztán ráparancsolnak, akkor igen, tudod, hogy irányítanak, viszont ha pszichológiát és meggyőzést is alkalmaznak, akkor egészen finom, észrevétlen módon tudnak ráterelni az általuk áhított ösvényre. Többnyire ezt teszik, mert takarékoskodniuk kell.-*Az energiabeli hátrányt azonban kiválóan ellensúlyozhatják pontossággal, de tudniuk kell, mikor milyen "húrokat" pendítsenek a siker érdekében. Ehhez nem mindig elég a könyvekből megszerezhető tudás, gyakorlat és érzék is kell, hogy pszichológiát, emberismeretet és manipulációt ötvözve az áhított ösvényre tereljék alanyukat. Az intelligensebbek hamar rájönnek, miért jobb rejtve maradni és feltűnés nélkül törni a céljuk felé.
A kérdések után áttértünk a gyakorlatra és amint nekifog Obszidián vizsgálatának, már egyáltalán nem olyan feszültek a vonásai.*
- Megy ez.-*Mosolygok rá, mert sokkal könnyebben használja az erejét most - meg kellett érte szenvedni, helyesebben, dolgoznia, de megérte. Miközben ő a behemót kutyával van elfoglalva, nem adok utasításokat, egyáltalán nem szólok bele, csak hagyom, hogy gyakoroljon és gyűjtse a tapasztalatokat, elvégre jó úton halad, de némi önbizalom még ráférne. Miután végzett, kutyakeksszel jutalmazom az ebet türelméért és együttműködéséért cserébe, amit derűsen ropogtat.
Ezek után már csak a rókafiak voltak hátra és türelmesen vártam, hogy újra megvizsgálja őket. Ami azt illeti, a disszonáns hang nem "próbál beolvadni" - a szervek kölcsönös kapcsolatban állnak, ha egy valamiért nem úgy működik, mint kellene, az kihat a többire is. Sokszor nem egy, hanem disszonáns hangok csoportja az, ami elárulja, mivel is van gond. Katalin egyelőre fonálként követi a harmóniát leginkább megbontó részt, ami nem baj - közben is tanul és végül ő is eljut a helyes megoldásig, mindössze több időbe telik. A válaszokra biccentek, zsebemben kutatva, miközben áthelyezkedek.*
- Szerencsénkre mindkettő könnyen kezelhető és számoltam is velük, mivel gyakoriak. Meggyógyítjuk őket, ez a legkevesebb, ha már ide hoztam őket.-*Fűztem hozzá, aztán végre megkerült a fiola is, ami miatt idáig túrtam. Tartalmát végül két kutyakekszre csorgattam, átitatva vele a nyalánkságokat.*
- Van kedved etetni?-*Érdeklődtem, mert bár felébresztenem és megbűvölnöm nekem kellett a kölyköt, a gyógyszer beadását bármelyikünk megtehette. Miután biztos voltam benne, hogy az összes féregtelenítőt lenyelte, hagytam, hogy magához térjen a varázslat alól és elfusson vissza az erdőbe. A másik vörös ellátása egyszerűbb, bár kellemetlenebb feladat volt- ki kellett húzni a mancsába fúródott tövist, kitisztítani a begyulladt részt, aztán forrasztóbűbájt és melodimágiát kombinálva begyógyítottam a sebet, legalább annyira, hogy bezárjam. Ha nem jut bele fertőzés és nem fáj, akkor a maradékot már elvégzi az állat teste, így el is engedhettem, amint feleszmélt.*
- Ezzel végeztünk is mára.-*Álltam fel, majd a maradék dolgok megbeszélése után a lányt a kastélyba küldtem, hogy visszaszolgáltassa a professzornak Obszidiánt, míg én a falu felé vettem az irányt, hogy megszabaduljak a borztetemtől, visszajuttatva azt elejtőjének.
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 2. 14:29 Ugrás a poszthoz

Alexa
Máricus 11. estéje

Maiával karomban sétálok fel-alá a gyengélkedő előtti folyosórészen, ingadozó hangulattal - hol belefeledkezem lányomba, hol az ajtóra esik pillantásom és elkomorulok, hogy a folyosó vége felé tekintgessek, várakozva. Mostanában egyre kevésbé szokatlan a látvány, ha valahol többedmagammal jelenek meg, minden eleganciát mellőzve és minden zsebem valamilyen más, túléléshez szükséges játékot vagy egyéb apróságot rejt. Lyra vizsgázik, felügyelet nélkül pedig nem akarom hagyni még, főleg nem most - egyébként is ébren van és a trikóm egy megkínzott csücskét nyomorgatja, miután sokadszorra is meggyőződött róla, hogy se nem finom, se nem ehető. Mostanában mindent visz, amit elér és egyre inkább el tudja kapni, úgyhogy a hajam is egérfarknyi copfba kötöttem, mielőtt azt kezdi csócsálni, helyette pedig felajánlottam egy zörgő-csörgő, de puha labdát. Arra ügyelek, hogy az egész ne hallatsszon be, kezdetleges játékunk hangjai nem illenek most ide, de meg kell tanulnom együttélni ezzel a kettősséggel, mégsem akaszthatom a gyermeket - sem képletes, sem konkrét módon - a szögre, amíg megoldódnak a dolgok.
Amikor végre felhangzanak valahonnan a lépcsőház felől a léptek, fellélegzem, messziről intve Alexának, bár egyébként sem hiszem, hogy csak úgy elsiklott volna felettem. Én hívtam ide és nem sok magyarázatot adtam, mert úgy éreztem, jobb lesz személyesen megbeszélni az ügyet, mivel tőle kellene a legnagyobb szívességet kérnem és ezen kívül is szót akartam már váltani vele, de az én részem még várhat.*
- Szia! Ne haragudj, hogy csak így ugrasztottalak, de több okból is szükség van rád. Az egyik tanoncodról van szó, Gilbertről.-*Intettem fejemmel a gyengélkedő felé, kaparó torokkal.*- Nem tudom, kiszivárgott-e már az eset híre, de sokáig biztosan nem lehet takargatni, írnom kell a szülőknek is.-*Megerősítést vagy kérdést várok, mert bár a gyógyító nagyon diszkrét volt, három diák is sérült és így közel sem kettőnk titoktartásán múltak a dolgok, ráadásul a kastélyban az utolsó téglának is füle van. Csak annyit tehettünk, hogy nem engedtünk kíváncsiskodókat alkalmatlankodni.*
- Jó lenne, ha beszélnél vele, amíg ébren van, mert nincs senki más, aki igazán értene a lelki sebek felméréséhez. És nem tudom, mit és hogyan tovább... -*Érdekelt a lélektan, de a gyógyítás helyett végül a tanítást választottam, így limitált tudás állt csak rendelkezésemre, arra semmiképp sem elegendő, hogy botor módon megpróbáljak belekontárkodni bármibe. Jelenleg iskolapszichológus sincs, akivel konzultálhatnék, vadidegent pedig aligha fogadna el a fiú.
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 2. 18:00 Ugrás a poszthoz

Alexa
Máricus 11. estéje

Maia érdeklődve nézegette az ismeretlen arcot és kicsit ficergett a simogatásra, de nem ijedt meg - tekintve, én hogy festek, nehéz is lenne valószínűleg. A beszédre valamit motyorog vissza, egérmaki módon próbálva beszállni a társalgásba, de a labda mégis szórakoztatóbb, így nem kerül sok erőfeszítésbe arra terelni figyelmét.*
- Szóval te sem tudtál semmit.-*Vonom le a következtetést, mert ezek szerint nem csak engem ért derült égből villámcsapásként az egész. A srác mindig csöndes volt, talán túlságosan is egy átlagos Eridonoshoz mérten, bár furcsaságokban nem szenvedett hiányt, de nem okozott problémákat, sőt, segített, ha tudott, tanult és dolgozott is. Épp ezért álltam nagyrészt értetlenül az egész előtt. A kérésre csak sóhajtottam, nem fenyegetett, hogy kezem-lábam törve rohanjak pergamenért és tintáért.*
- Még messze nem tartok ott, hogy megírjam. Tegnap nagyrészt itt ültem, ahogy ma is. Merkovszkyval is beszélnem kell, aztán az igazgatóval, a teaház tulajával...-*Az időzítés nagyon rossz volt, vizsgaidőszakban egyébként is nehéz koordinálni a dolgokat, de megtettem minden tőlem telhetőt, a fontossági sorrendet tartva szem előtt. Legalább Noahban bízhattam, hogy addig felügyeli helyettem az Eridont, ami most nagy segítségnek számított. Lefejtettem a kicsi mancsát a ruhámról, hogy a másik karomra fektethessem, bólintva Alexa kérdésére.*
- Nem akartam, hogy híre menjen. Dióhéjban: összevesztek és -verekedtek Nathaniel Blackwooddal, akinek elszabadult az elementárja. Ezt is csak attól a diákodtól tudom, aki valahogy belekeveredett az egészbe, Nathból egy szó nem sok, annyit se tudtam kihúzni és azt hiszem, elvesztette a pyromágiáját is.-*Hogy átmenetileg vagy végleg, képtelen lettem volna megmondani, nem sokszor volt dolgom elementármágusokkal, de bizonyos pontig hasonlóan működött az erejük, mint a melodimágia. Talán érzéketlennek tűnt ez az összefoglalás, de jelenleg nehéz lett volna máshogy beszélni, kontroll alatt kellett tartanom az indulataimat és kiutat keresni, amit csak úgy lehet, ha tárgyilagos és józan maradok. Ráadásul, alig pár perce léptem ki az ajtón és még élénken él mindent bent töltött pillanat.*
- Az egész tegnapelőtt este történt, de Gilbert csak ma tért magához és még most is több benne a fájdalomcsillapító, mint az egészséges. Az égései...-*nem tudtam rá igazán megfelelő jelzőt, így inkább átformáltam a mondatot.*- Ha lassan is, helyre fog jönni, de biztosan maradnak hegei. Viszont valami másnak is kell a háttérben lennie, mert kimerült és még az alkatához mérten is le van fogyva. Nathaniel a tanársegédem és elég sokat beszélgettünk, Gilberttel szobatársak és barátok, amennyire tudtam...-*Egy tanácstalan vállmozdulattal jeleztem, mennyire nem értem, mi történt és mennyire felkavart az egész. Csak két ötletem volt, vagy családi ügy, vagy az illúziómágia és egyik sem csengett túl biztatóan - azt tudtam, hogy a szülei elváltak, de ez önmagában még nem jelentett semmit.
Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 21. 00:17 Ugrás a poszthoz

Alexa
Máricus 11. estéje

- Attól tartok, itt az előzményekről senki sem tudott.-*Intek nemet, mert ez nem a felhalmozódó feladatok kérdése - akármennyire is szeretnénk, nem lehetünk mindig mindenhol ott és nem ismerhetjük valamennyi diákunkat annyira, amennyire kellene. Abban sem vagyok biztos, hogy maguk az érintettek tudták, hogy erre tartanak, ahhoz túl hirtelen és érthetetlen ez a csapás. Ha ez előre látható lett volna, akkor szerintem megpróbálták volna elkerülni, segítséget kérni; itt legalább részben az Eridonos forrófejűség dolgozott - valahonnan jött egy szikra és ennyi elég volt a robbanáshoz.
- Rutherford kisasszonyt arról kellene értesíteni, hogy Gilbert egy darabig nem tud dolgozni. Az igazgatóval Nathaniel további sorsáról kell beszélnem, bár nem tudom, mennyit tehetek érte. Ha innen repül, nem sok lehetősége marad. De ez már az én gondom...-*Intettem, mielőtt újra belelovalltam volna magam azokba a gondolatkörökbe, amiket már második napja róttam, mint a ketrecbe zárt tigris. Reméltem, hogy meg tudom oldani, hogy meggyőzhetem arról, hogy ami történt, nem fog ismétlődni és nem kell megbélyegezni miatta a fiút, nem jobban annál, amennyire saját tettével már sikerült. Mert ezt semmi sem mossa le róla, lénye mélyéig megrázta, máskülönben nem vesztette volna el az elementárját.
- Igen, általában nagyon visszafogott, de nem hiszem, hogy ez természetes lenne.-*Ezért is gondoltam azt, hogy a Blackwood testvérek jó hatással lesznek rá, mintha nyitott is volna egy kicsit a világra, elvégre az álarcát is elhagyta az éven...De mi van, ha én értettem teljesen félre és valami egészen másnak a jele volt mindez?
Alexa döbbenete tisztán érezhető - nagyon hasonlóan reagáltam, amikor Chaske közölte velem a történteket reggel, hogy még azelőtt beszélhessek a fiúkkal, mielőtt elengedi őket a gyengélkedőről. Kétharmad részt az én felelősségem volt, Avery pedig nem igazán követett el semmit, ami miatt a házvezetője elé kellett volna idézni. Ám két nap elteltével sem jártam közelebb az egész megfejtéséhez, mint abban a pillanatban.*
- Semmilyen mágia esetében sem jó jel.-*Ráztam a fejem, bár a klasszikus varázserő volt a legkevésbé érzékeny a lelki folyamatokra, így annak a megmaradása biztató. Amikor beszéltem - vagy legalábbis, próbát tettem rá - vele, tudatában volt a tettének, az egész súlyának, de nagyon elveszettnek és kuszának tűnt, sok időre lesz szüksége, hogy megtalálja a kiutat, hogy újraépítse azokat a hidakat, amiket - szó szerint - felégetett. Nem tudtam mást adni, mint egy ölelést és felajánlani, hogy bármikor felkereshet, ha úgy érzi, beszélni szeretne valakivel.*
- Amikor magához tért, megpróbálta lemarni a sérült bőrt, úgyhogy emelni kellett a dózist, hogy ne tegyen kárt magában.-*Nagy a felület, még ha nem is mindenhol olyan súlyos, fájdalmas. Érzem a neheztelő gyanakvást Alexa hangjában, de nem hiszem, hogy Tsosie valaha akár egy pillanatig is kísérleti nyúlként kezelt volna diákot, a szükség diktálta ezt. Ha fel is tudom gyorsítani valamennyire a gyógyulást, hosszú folyamat lesz, és ez csak a testi része az egésznek.
A következő kérdésre válasz helyett csak a fejemet rázom, nem tudom és találgatni sem merek. Nath nem tágított Gil ágya mellől, amíg el nem kezdett ébredezni, csak utána tűnt el és talán jobb is, túl korai lett volna a szembesítés, képtelenség megjósolni a következményét. Pár pillanatnyi csönd ékelődött közbe, mielőtt Hanna összeszedte volna magát, hogy elinduljon.*
- Ebben reménykedem. Ha végeztél, gyere fel hozzám, kérlek.-*Sok megbeszélnivalónk van ugyanis érzéseim szerint, de nem itt és nem most, a folyosó közepén, ahol csak a hangokat elvonva remélhetem, hogy a portrék nem kezdenek pletykákat terjeszteni. Szótlan búcsút követően nézem, amint Alexa mögött becsukódik az ajtó, majd elindulok a keleti szárny felé, Maiának dünnyögve útközben.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kahlil L. Rochard összes RPG hozzászólása (22 darab)

Oldalak: [1] Fel