*Már jártam jó párszor ezen a folyosón, de valahogy soha nem ütötte meg orromat ez a finom bor illat. Igaz mindig csak átrohantam rajta és soha nem figyeltem sem az illatokra sem a képekre. Most viszont végre úgy sétálok a kastély falai között, hogy sehova nem rohanok. Régen volt már ilyen, mindig volt valami dolgom. Prefektusi teendők, vagy éppen kviddics edzés, vagy valami fantasztikus házi dolgozat valamelyik tantárgyból. Mondanom dem kell, hogy kicsit túlhajszoltam magam mostanában és hát kezdtek kimerülni a tartalékaim is. Pont ezért tett jót ez a kis karácsonyi pihenés a szervezetemnek. Régen éreztem magam ilyen kipihentnek és minden bizonnyal sokára is fogom. Nemsokára egy újabb meccs elé néz a csapatunk, aminek én valahogy most nem tudok örülni. El vagyok keseredve a múltkoriak miatt. Alig van pontunk és úgy érzem, hogy egyáltalán nem tehetünk róla. Az első meccsen egyszerűen senki nem kapta el a cikeszt, a második meg a hóvihar miatt kivitelezhetetlen lett. Borzalmas, még soha nem álltunk ilyen rosszul amióta itt vagyok a suliban. Ilyen gondolatok cikáznak a fejemben, miközben leülök az egyik padra, egy romantikusan vacsorázó páros alá.
Öltözék