Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Megenyhültem az együttműködését látva, mikét kezeit a levegőbe emelten elzárkózott a további - gondatlan - bajkeveréstől. Ártatlan szemeitől elégedettség lett rajtam úrrá. Szeretem, ha azt csinálják, amit kérek, bárcsak a munkatársaim vonatkozásában is mindig így tudnánk haladni a projektjeinkkel. Állandóan hadilábon állok azzal, aki nem képes megérteni az igazam, vagy hogy akármit mond, mégis az én érvelésem és megoldási javaslatom bizonyul majd a leghatékonyabbnak - az esetek többségében. Szóval felesleges oktatgatni engem, de persze mindig jól elszórakozom a nevetséges kísérleteiken. És bizony nagy szokott lenni a sóhaj, ha kiderül az igazam. A legszebb öröm a káröröm, nem hiába van ez a mondás a magyarban, szeretem is érte a nyelvet. Szerencsémre a néhány éves külföldi távollétem ellenére a tudás zöme megmaradt a fejemben, így hamar visszarázódtam, amikor a Minisztérium szárnyai alatt álltam munkába.
- Lehetnek rosszakaróid? - puhatolóztam, vetve némi szúrós pillantást személyére. Úgy éreztem magam, mintha csak valami filmbéli nyomozó lennék, holott nagyon nem az én hatásköröm, hogy ilyen téren kérdezősködjek nála. Jól tudhatta ezt ő is, ezért még mielőtt kikérhette volna magának, hogy esetleg túl messzire mentem, előálltam a legbarátibb megoldással. - Elkísérlek a varázsbaj-elhárítókig. Van egy olyan érzésem, hogy előbb nekik kellene megvizsgálniuk - árultam el a meggyőződésem. Intettem, hogy induljunk, majd előzékenyen magam elé engedtem, hogy követhessem az illetékes osztályig, már csak azért is, hogy útközben ne történjen körülötte semmi rendkívüli. Feltételeztem, hogy ismeri a járást arrafelé, ha pedig nem, ezentúl hasznos lesz tudnia a jövőben. Ahogy hallottam, másoknak is voltak kerge napjai. Viszont nagyon aggódtam, hogy ha mégis a tárgyakkal volt gond, azt hogyan tudtuk volna megoldani. Azonban úgy festett, hogy a további közreműködésem nélkül kerülhetett pont a kalamajka végére, s már csak az volt a kérdés, hogy az asztalom mikor pompázhat újra régi fényében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Égnek emeli tekintetét. Mintha nem cibálta volna el elég puccparádéra ahhoz, hogy tökéletesen tisztában legyen a manók túlhajtásának komoly gyanúját keltő felhozatallal. Egy oldalpillantást vet mosolyogva a torokköszörülésre, mosolya aztán fokozatosan szélesedik vigyorrá, végül felnevet barátja ösztönös védekezésén. Nyilván pár méternyi távolság megállíthatja a nőt, amennyiben bosszút kívánna állni.
- Hideg céltudata elég nagy meglepetésként ért, mikor valamelyik rellonos orgiát követően magam is megtapasztalhattam bámulatos állóképességét, kiterjedt technikai ismereteiről nem beszélve – veszi át a szót, hogy ugyancsak Cole nevében egészítse ki a felemlegetett történeteket, kaján mosollyal pillant végig tulajdonképp a fiún, övmagasságban elidőzve, majd ártatlanul vissza. – Akkor már legyen teljes a sztori, sweetheart. - Tökéletesen imitálja Colton brit akcentusát a jelzőnél. Ebben mindig is jó volt. Mármint a könnyed flörtölésben; a közvetlenségben. Szeret másokat elbizonytalanítani, esetleg zavarba hozni magabiztosságával, legyen szó bármilyen helyzetről. Most sem egyértelmű, hogy szándékai komolyak- e, hisz valóban akad közös… múltjuk, még akár lehetne is. Azonban némileg ellensúlyozó tényező, hogy épp az esküvőjére igyekeznek ruhát nézni.
- Szétrúgom a csinos kis hátsó feled, ha a szükségesnél nagyobb feltűnést keltesz, úgyhogy nincs más választásod – bólint határozottan, örül, hogy egyetértenek. Nyilván előbb fenyegetőzik seggberúgással, mint arc átszabással, hát előbbi kétségtelenül nagyobb érvágás.
Szusszan egyet, ahogy Cole kinyitja előtte az ajtót. Az előzőeknél szelídebb mosollyal köszöni meg, majd barátságosan lerendezi a kötelező köröket a személyzettel – a hölgy, aki a süteményeket kínálta, a férfi helyenként csípős stílusát egyáltalán nem felvéve, kedvesen mutat rá egy takaros kis halom édességre, amik elmondása szerint glutén- és minden egyéb mentesek. Mínea elnyom egy mosolyt.
- Amatőr – súgja bestieje fülébe szórakozottan. A sznobok világában megszokhatta volna, hogy nem fordulhat elő olyan, hogy valami nincsen. Aztán a kérdését meghallva jól irányzottan, levetett kabátja takarásában oldalba könyökli csak finoman és nőiesen jelzésképp. – Azt mondtad, jó fiú leszel. Ingyen is szerzek neked jobbat.
Ezekkel a végtelenül kedves szavakkal búcsúzik pár percre, amíg rá nem segítik az első próbát, amit mellnél fog magához, hogy a méretre igazításhoz kialakított emelvényre léphessen benne, és a tükörben felpillant magára, miközben a hátánál is határozott mozdulatokkal kezdik meghúzni. Távolabb nem is állhatna tőle az egyébként csodaszép csipkés ruhaköltemény; tekintete találkozik a tükörben Coltonéval és igyekszik elnyomni vigyorát, majd kicsit még rá is játszik a szeplőtlen hercegnő szerepre.
- Azt állítod, nem én vagyok a legmakulátlanabb teremtés, akivel valaha találkoztál? – kimért finomsággal fogja össze kézfejeit. Nyilván annak fejében, hogy húsz perccel ezelőtt még a rellonos kviddicsesek bensőséges kapcsolatának felemlegetése volt terítéken, nehéz komolyan venni. Nevetve csóválja meg a fejét, aztán még mielőtt a következő választásra térnének, Cole szavaira egy pár pillanatig csak nézi tükörképeiket mosolyogva, tudomást nem véve gyomra liftezéséről. Tényleg megtörténik. – Látom. Na, keressünk valami ennél sokkal-sokkal extrábbat.
Nyúl a súlyos szoknyáért és elvonul, hogy kibújjon a ruhából és egy selyemköntösben térjen vissza nézelődni a méregdrága felhozatalban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hívhatjuk kellemes meglepetésnek, hogy így alakult a nap, még akkor is, ha valami agyam hátsó szegletében ordít, hogy talán ezt nem kellene. Az ok ismeretlen, de a játszadozással való elégedettség erősebb, mintsem az, hogy neki kezdjek rájönni mégis mi kaparászik ott hátul, amikor Myra teste hozzám simul, és legszívesebben röhögnék az egészen, mert mindezek után magyarázza meg az ember, hogy nem dugta meg régebben. Vagy nem fogja, ugye, de ez még eléggé a jövő zenéje, hiszen a buli még el sem indult igazán.
- Nagyon is - szám sarka rándul csak meg, ahogy visszafojtom a mosolyomat. A távolság kettőnk között, ami mondjuk aligha van, nem indokolná a suttogást, a visszafogott hangon beszélgetést, de valamiért, ahogy én is, úgy Blackburn is érzi, hogy a helyzet valamiért megköveteli. Franc sem tudja miért, nem is érdekel, mert ma nem akarok a whiskymen kívül gondolni másra, feltéve, ha a csávó szemtelensége ennél nagyobb határokat már nem feszeget. Egy elcsórt szivar oké, belefér még, de még egy, és lenyomom a torkán. Mindennek van határa, úgyhogy csak legyintek egyet a nő kérdésére, ne is foglalkozzunk vele. Széles vigyor kerül ajkamra, ahogy nyakamba fúrja fejét, éppen elég időm van, mielőtt ellöki magát tőlem, hogy a parton, csálé fejjel álló srácok felé megengedjek egy kacsintást. Még összejöhet a nő, srácok, ne ássátok el ilyen hamar a dolgot. A nőre nézek, fél szemöldököm emelkedik meg, ahogy úszni kezd, gondolkodás nélkül követem. És bár a nő előbb ér a medence széléhez, amiből ki is pattan seperc alatt, nem vagyok rest a partra érkezvén utána futni. Mit ne mondjak edzésben tart, de ez inkább csak játék, mint edzés, nemde? Nem véletlen futok utána levakarhatatlan mosoly mellett, hogy végül elkapjam karját és magam felé fordítsam egy határozott rántással.
- Meg kell hagyni, Blackburn, gyors vagy - szemtelen és széles vigyort villantok, ahogy közelebb húzom magamhoz. - De mit kapok azért, hogy elkaptalak? - tekintetemben kíváncsisággal kevert játékosság csillan, még szemöldökömet is kérdőn megemelem. Rossz ajánlat nemigen van, esetleg átgondolatlan, azonban ez is hamarosan kiderül. Myra karját nem engedem el, lassan kezdem el simogatni a vizes bőrfelületet csak azon a területen, amit ujjaimmal még kényelmesen elérek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Foghatjuk arra a nő sikeres elkapását, hogy lassított, de mindannyian tudjuk, hogy nem ennek köszönhető. Előbb vagy utóbb - valószínűleg előbb - így is elkaptam volna, csak az a nem mindegy, meddig menekül, mert annak nagyobb esélyét látom, hogy három perc múlva megunom és simán töltök egy pohárka whiskyt, és azt kortyolgatva várom meg, amíg a nő visszaér a rohangálásból. Ámbár így, hogy könnyűszerrel elkaptam, ezen felesleges is gondolkodni, főleg úgy, hogy már karjaim között tartom egy elégedett vigyorral ajkaimon. A kérdést sokféleképpen fel lehet fogni, igazából a nőn áll, hogy melyik értelmet keresi a feltett kérdésben. Ez az egy olyan dolog van, amit nem befolyásolhatok, plusz ugye az, hogy véletlen fehér felső van rajtam, ami úgy feszül kidolgozott felsőtestemre, még én is félve pillantok le rá, mert megvakulni még nem szeretnék. Blackburn mégis végig mér, de olyan tipikusan nőies pillantással, amikor mindössze elég két másodperc, hogy mindent lásson és az agyába is vésse.
- Sok minden elég lenne, ám sajnos ez elég gyér eddig - vonom meg vállaimat, hangom komolysággal megfűszerezve hagyja el ajkaimat. Nos, ezek szerint leesett neki mire megy ki a játék, de nem megy bele, én meg igencsak kezdem unni ezt az egészet, mert a pillantások most már végképp lyukat égetnek a hátamba, ami eléggé kezd idegesíteni. Nem tudom elképzelni, hogy az itt jelenlévőknek valóban nincs jobb dolguk, mint engem meg Myrát stírölni. Van torta meg pia, medence, tele van minden csajjal meg csávókkal, csak fel kellene tudniuk találni magukat, ám valahogy ez nem akar összejönni, nekem meg éppen elég volt ennyi a barmokból nagyjából, mert türelmetlenségem és unalmam sajnos növekszik. Egyre csak jobban és jobban. Lehet, hogy a nő élvezi a játékokat, és jobb esetben én is, de ez a nap most talán annyira nem tartozik azok közé a napok közé.
- Ej, Blackburn - rázom meg fejemet végül cöcögve kicsit, hangom rosszallástól cseng, miután ő megcirógatja arcomat, akár valami kisállatnak. - Eljöttem, erre elcsórják a szivaromat, megisszák a whiskymet - esik pillantásom a srácra vállam felett, aki elégedetten húzta le nemrég az utolsó kortyot aranyló italomból. - És még meg is futtatsz. Nem valami jövedelmező ez a buli nekem - mosolyom szemtelen, ami ajkaimra kerül, mert természetesen a nő is érezheti, hogy viccelek, meglepően jónak ígérkezhetne a buli, ha nem hívna a kötelesség, ami nekem mindig kínszenvedés, ámbár szükséges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Lépteim visszhangot vertek a hosszú fehér, makulátlan folyosón. A ház minden egyes szeglete a makulátlanságot ordította magából, mióta csak az eszemet tudom. Sehol egy apró porszem, egy csálén pöffeszkedő képkeret, sehol egy repedés a falon, egy oda nem illő folt a padlón. Hogyha pohár tört az éjjel, reggelre minden apró kis szilánk köddé vált. Ha apa túl nagyot ütött és véres lett a huzat a kanapén, pár röpke óra múltán újfent úgy tündöklött, mintha csak most húzták volna fel. És én ebben a házban, ebben a makulátlan tisztaságban mindig végtelenül mocskosnak éreztem magam. Míg apánk meg nem halt...
Azután sokáig a közelébe sem jöttem, ahogy a testvéreim sem fordultak már meg ott annyira gyakran. Majd ahogy teljesen lenyestem a röpképtelen szárnyaim és kezdtem lassan újakat növeszteni, visszatértem. A ház még mindig szemet bántóan tiszta volt és steril. De egyúttal néma is. Nem zengett apám haragos kiáltozásaitól, nem visszhangzott többé az ököl és pofon disszonáns zaja. Néma volt és ebben a némaságban éledtem akkor újjá. De akkor már nem voltam egyedül. Szavakat kaptam, amik megtartottak, ha megbicsaklottam. Lassan színek keveredtek az ordító fehérséggel, amik zsibongássá csitították azt. Lekerültek a falakról a tökéletesnek álcázott családi portrék és igazi képek kerültek a helyükre, igazi családról. Igazi mosolyokkal.
Majd ismét visszamentem. Akkor már nagyobb szárnyaim voltak, mint valaha és képesek is voltak a magasba emelni. Immár senki sem tolta vissza a nappaliban a dohányzóasztalt, ha odébb lett taszajtva két centit. Színek és szagok vegyültek a már kevésbé makulátlan térben. Visszamentem, hogy a szavakhoz arcot társíthassanak a sokat megélt fehér falak.
Régóta nem szólaltam meg, csak némán figyeltem Kolos arcának minden apró rezdülését, ahogy ott ült a kanapé tiszta huzatán és egy régi emlék foszlányait figyelte a nappali közepén. Ezt az idézést még Noah tanította nekem. A falak, a függönyök... minden emlékeket őriz és én mindent meg akartam mutatni Neki. Neki, akinek olyan sok mindent köszönhettem.
- Emma, halkabban, a végén még felébreszted! - halk suttogás távoli tüneménye hasított a levegőbe. A kicsi Niko volt az, lehetett akkor olyan tíz éves. Emlékszem, az éjszaka közepén osontunk le, egy-egy lepedővel felszerelkezve és egy hevenyészett bunkert építettünk, ott meséltünk egymásnak gyermeki rémtörténeteket.
Az áttetszően előttünk pergő képre mosoly szökött az arcomra. Akkor még minden jó volt. Édesanyánk még az életünk része volt és csak nem sokkal korábban kezdett apánk az italba temetkezni. Még őszinte mosoly volt a gyermeki arcokon, akár az enyémen, akár Nikoén.
- Nézd csak - suttogtam Kolosnak és a nappali sarkához mutattam, ahol a kicsi Noah állt karba tett kézzel és morcos arccal, amiért a testvérei kihagyták a mókából.
Akkor még minden szép volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Eridon? Hm, talán oda kellett volna kerülnöm - jegyeztem meg egy mosoly kíséretében, majd kiegészítettem a mondandómat - Rellon szintén, elsős kis tacskó korom óta. Amúgy nincs bajom a házzal, már megszoktam, viszont kicsit kívülállónak érzem magam, talán éppen az lehet az oka, hogy nem vagyok kimondottan olyan, mint a többség - vállat vontam, ezen persze lehetett volna filózni, hogy miért is nem jövök ki annyira a rellonos társaimmal, s azt hiszem, hogy volt is erre elméletem, de ezt nem kezdtem el fejtegetni itt a kajáldában.  
- A Roxfort klassz, láttam róla jó néhány képet és beszámolókat is hallottam már róla, szóval ha oda jártál, akkor egész biztos, hogy jó éveid voltak - ami azt illeti, volt egy olyan megérzésem, hogy ez a lány gazdagabb családból származhat, s mint apuci kicsi lánya, naná, hogy az egyik legmenőbb suliba járhatott. Bár az is lehet, hogy tévedek.
- Áhá, mert ennyire menő játékos vagy? - nevetve reagáltam a hajhátradobásra, levágtam a színpadiasságot, melyet egybekötöttem azzal, hogy jó a humorérzéke.
- Fő az önbizalom! - jegyeztem meg egy félmosollyal, majd a kólás poharamat hozzákoccintottam az övéhez, azt követően pedig felszívtam a szívószálon át a mugli löttyöt. Az mondjuk érdekelt, hogyan is lehet valaki ennyi területen aktív, így kíváncsiságomnak eleget téve, fel is tettem a kérdést két harapás közt, s érdeklődve szívtam magamba a tudást. Mindig úgy voltam vele, hogy ha valamit olyas valakitől hallok, aki nálam valamiben profibb, akkor azt érdemes meghallgatni, mert talán olyan életbölcsesség lehet, amit a későbbiekben majd én is tudok alkalmazni. Ő pedig sikeresnek tűnt az elmondása alapján, már csak ezért is érdekelt, hogy mi erről a véleménye.
- A rendszerezés, az a halálom. Soha nem vezettem naptárat, aztán elő is fordult az, hogy elkéstem egy óráról, vagy megfeledkeztem valami fontosabb határidőről. De most hogy mondod, hm nem is olyan rossz gondolat - eszembe jutott az, hogy talán érdemes lenne jobban beosztani a dolgaimat, s akkor talán több időm lenne a kviddics mellett a tanulásra, s Danával is több időt tölthetnék együtt. Eközben a burritom már fogytán volt ,de szerencsére krumpliból és szószból akadt még bőven. Jól is estek azok a frissen sült, fűszerrel megszórt krumplihasábok.
- Aham - bólintottam nyammogva, miközben egy újabb szeletet toltam a szószba, hogy aztán őrlőfogaim közt landoljon a ropogós.
- Az elején nagyon nem volt ötletem, hogy merre tovább, de bírom az izgalmakat és azt hiszem, hogy ez a nekem való munka, és szerintem jó is lennék benne - mindezt egy mosoly kíséretében közöltem, hisz megvolt a kellő önbizalmam ehhez a szakmához.
- Aha, miért is ne - kérdésére nevetve reagáltam - Mindkettőhöz, szerintem remekül játszom és elég jól néznék ki a képeken - önelégült mosoly ült ki az arcomra, de persze úgy, hogy Myra értse, nem beképzelt vagyok, hanem leginkább csak humorizálok. Nem tartottam magamat kimondottan modellalkatnak, a sportnak köszönhetően volt egy kiállásom, és ennyi.
- Alsógatyát? Naná - felnevettem, de aztán komolyabbra vettem a témát - Amúgy meg nem, csak ha épp nem sulizok, akkor meló után kajtatok és a vendéglátás az nem mindig fizet jól. Valamiből pénzt kellene szereznem, és úgy hallottam, hogy a modellszakmában elég jól keresnek. Szóval, ha valami mugli cuccot kéne reklámozni, mondjuk szemüveget vagy gördeszkát, szerintem ilyesmit vállalnék, de csakis jó pénzért - tettem hozzá nevetve. - De persze gondolom, hogy az ilyen fotózásokra ilyen műmájer csávók járnak, igaz? Ilyen topprongyos gyerek már nem férne be - ezzel a ruházatomra utaltam, ami nem a legmárkásabb cuccokból állt, hisz szimpla farmer volt egy inggel, meg egy sportcipővel.
- A Mennydörgőkhöz meg túl kicsi vagyok - jegyeztem meg nevetve - de a meccseteket azt szívesen megnézném. Szóval Myra, hova tovább innen? Valami buliba tartasz? - tettem fel a kérdést, közben újra kortyoltam az üdítőmből, s igyekeztem nem úgy szörtyögni, ahogy Darth Wader a csillaghajóban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem vagyok hajlandó meghallani, amit mondd. Lehetek gyerekes vagy a viselkedésemre ráhúzhatjuk az ostoba jelzőt, de akkor sem akarom meghallani. Még hogy a csodák nem tartanak örökké. Az én csodám éppen itt sétál mellettem lovam hátán. Nem tudom elfogadni azt, hogy esetleg elmúlhat, hogy megszűnhet létezni, ha kell, akkor meghalok én, csak ő éljen tovább. Odaadom neki mindenemet, feláldozom magamat érte, egyszerűen ő éljen tovább. Jobban megérdemli, mint bárki más, de nem vehetik el tőlem, amikor nemrég kaptam vissza, és ő a fény az életemben, ő az, aki életem csodájának van titulálva, még akkor is, amikor ilyen makacs és érzelmileg manipulálni próbál, ha haragszik, ha csalódottság csillan a szemében, mert nem olyan vagyok, mint ahogy elképzelte. Még ilyenkor is ő a csoda, és mindig ő lesz az. Nem vagyok és voltam jó bátyja, ezt mindenki tudja, köztudott tény lehetne, ha mindenki beleüthetné az orrát a dologba, de igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni. És ha ehhez az kell éppen most, hogy csalódottság süssön felém tekintetéből, esetleg megvetés, vagy utálat, akkor állok elébe, utáljon. Utáltak és vetettek már elegen, hogy húgomtól éppen ne érintsen mélyen, mert mindezek ellenére ő nem szűnik meg az én csodám lenni, bármennyire is az a terve jelenleg. Hiába a negatív érzelmek felém tőle, ő attól még az én Hóvirágom marad, aki tökéletesnek látja a világot, aki tökéletesnek lét néha még engem is, pedig egyáltalán nem érdemlem meg. Aki időt akar eltölteni az elbaszott bátyjával, amikor leginkább mindenki menekülne tőle, és tudom, hogy ő is ezt tenné néha, mert elviselhetetlen vagyok, önző, bunkó, miegymás, de nem teszi. Mert szeret, feltétel nélkül szeret, és elfogadja, hogy ilyen vagyok. Ilyenné lettem az évek során, még akkor is, ha bármennyire igyekszem jó bátyja lenni, nem mindig jön össze. Meglepő lehetne a tény, de nem az. Mindent képes vagyok elbaszni, erre Payne, és már Lorin is a tanúm, még a legnyugodtabb pillanatban is történhet olyan, ami azt váltja ki, hogy robbanjak. Mert elmebeteg vagyok. Lorin viseli a család fizikai fájdalmát, míg én a szellemit. Nagyon jól össze lettünk rakva, azért remélem ezzel anyámék nem dicsekednek el. Az én csodámmal amúgy se dicsekedjen el senki.
Nem tudok értelmeset mondani arra, amik elhagyják a száját. Lemondóan sóhajtok egyet, miközben fejem előre bukik és Storm sörényét szuggerálom. Érzem hangjában a sértődöttséggel kevert csalódottságot, és a haragot, a jó öreg haragot, amit mindenhol felismernék, mert a dac most az, ami élteti Lorint. Hogy nem fogja fel a másik szemszöget, csak azt látja, hogy magának milyen jót tenne, de én nem akarok a temetőbe járni hozzá.
- Eleget jártam hozzád a temetőbe gyerekként - szólalok meg végül halkan, tekintetem ugyanúgy lovam sörényét szuggerálja. - Tudom, hogy nehezen hiszed, de ez nem csak neked volt nehéz. Nem tudom és már nem is akarom elképzelni nélküled az életem... képtelen vagyok rá - kissé jobban markolok rá a vezetőszárakra, ahogy a szavak elhagyják ajkaimat. - De én inkább meghalnék, minthogy hagyjam, hogy egy másik fajhoz tartozz - fejezem be végül a gondolatmenetet. Én itt ezt lezártnak tekintem és nem vagyok hajlandó többet beszélni róla. Innentől pedig Lorin döntése az, hogy megpróbálkozik vele, avagy sem, még akkor is, ha mindketten tudjuk, hogy elbukik. És nem azért, mert szerencsétlen lenne, hanem azért, mert ő is tudja, hogy innentől fokozottan fogok rá figyelni. Akár akarja, akár nem, akár idegesítőnek tartja, akár utálni fog érte. Nem érdekel. Vessen meg, de akkor sem fogom hagyni, hogy így fogja fel az életet, amit ahelyett, hogy kihasználna, amíg csodálatos az egész, inkább eldob magától.
- Értem - mi a fasz? Ez mikor történt? És én miért nem tudtam róla? Na igen. Ennyit akkor arról, hogy próbálkozom jó bátyja lenni, ugye? - Payne említette, hogy szeretnél egy kutyát - igen, ennél jobb tématerelés nem jutott eszembe, de ha már mindent megbeszélünk, akkor ez is belefér, nem? Úgyis kapni fog egy kutyát, és ha már a halála szóba jött akkor igenis terelhetem vidámabb mederbe a beszélgetést. Én mindent elmondtam, szerintem ő is, nem egyezik a véleményünk, ami aligha lep meg bárkit is, szóval tovább léphetünk. Lépjünk tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Miután leszállt a vonatról tegnap, ODA ment. Egész éjszaka fent volt, órákon keresztül csak a ház körüli tömböt mászkálta körbe. Egyszerűen képtelen volt megtenni, mégis muszáj volt neki. Gondolatai közben többször el-elkalandoztak egy bizonyos barna hajú lány irányába, de aztán mindig visszatértek a rideg valóságba. Végül felment, de csak az előszobáig. Évek óta először tört rá az a szívszorító, hosszú sírás.
Valamikor napkeltekor nyugodott meg. Továbbra is a bejárat mellett ült a földön. Zsebre dugta a kezét, és megtapintotta a kis szívecskét. Kivette, hogy elolvassa a feliratot, majd a kottát. És akkor villant át a fején az ötlet, amiért most az iskola folyosóját rótta.
Pontosan nem tudta, hogy Rarát mikorra hívták be, de éppen elegendő harc volt kiderítenie, hol van pontosan a terem - nem is beszélve az iskoláról, aminek csak a nevét tudta.
Mikor azonban megtalálta az előadótermet, az egyik hátsó sarokba beült, és olyan picire húzta össze magát, amennyire tudta. Nem akart feltűnést kelteni, pláne nem azelőtt, hogy meghallgatta volna milyen is a lány igazi játéka.
Emberek jöttek egymás után, Zsombor pedig egészen elaludt már, mire meghallotta azt az édesen csilingelő hangot. Azonnal kipattantak a szemei, és hirtelen felült a székben. Még szerencse volt, hogy a zsűrik felett nem sokkal foglalt helyet, így nem figyeltek fel rá. De az, aki vele szemben állt, sokkal inkább igen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egész éjszaka alig aludt. Csak forgolódott, sehogy sem találta a kényelmes pozíciót. Ha véletlenül elszenderedett egy-egy órácskára akkor a fiúval álmodott. Újra lejátszódott a vonaton történt eset, mindig egy kicsit másként, azonban ezekre az apró változásokra nem emlékezett, mire felébredt. Reggel másfél órájába telt, hogy értékelhető külsőt faragjon magának. Haját meg kellett mosnia az előző esti rohanás miatt, arcára pedig ráfért némi vakolat. Szerencsére mindig is jól ment neki a sminkelés, így a végeredmény egész természetesnek hatott. Úgy érezte, hogy azért szüksége van valami pluszra, így a neszeszerből előkerült a szempillaspirál és egy sötétbordó rúzs. Egy egyszerű fekete ruhát választott hozzá passzoló fekete magassarkúval. Nem akart semmi kirívót magára venni, hiszen csak egy vizsgára készült, nem bálba.
Ahogy belépett a terembe érezte, hogy valami más. Nem olyan mint általában. Gyomrába jól eső izgalom költözött, ahogy halk, határozott hangon bemutatkozott a vizsgabizottságnak. Míg a zongora mellett állva arra várt, hogy a zsűrielnök megmondja, három darabjából melyik kettőt kellene ma prezentálnia észrevette, hogy valaki figyeli őt. Magabiztos mosollyal kémlelt körbe a teremben, kicsin múlott, hogy nem nevette el magát mikor meglátta Zsombort. Fogalma sem volt, hogy a göndör hogy a fenébe kerülhetett oda, de nem is volt túl sok ideje ezen agyalni, mert a bizottság hamar döntésre. Beethoven C-dúr zongora versenyének III. tételét játszotta, valamint Brahms ötödik magyar táncát. Mindent beleadott, a maximumot akarta kihozni magából, hogy ne okozzon csalódást a meglepetésvendégnek. Egyszerűen tündökölt a zongora mögött,  tanárnője igazán büszke volt rá. A középkorú nő nem értette mi lelte szeleburdi tanítványát aki eddig egyetlen vizsgát sem tudott hiba nélkül végigcsinálni,  de ettől függetlenül dagadt a melle rendesen, hogy ő okíthatja a jövő feltörekvő nagy reménységét. Legalábbis Sári erre gondolt, miközben diadalittas vigyorral elhagyta az emelvényt, ahol játszott.
Tekintetét végig a fiúra szegezte, miközben végig sétált a széksorok között. Az ajtóban megállt, udvariasan beengedte az utána következő leányzót és kilépve a folyosóra leült az ajtó mellé. Hátát a falnak támasztotta és türelmetlenül várta, hogy Zsombor is kijusson a teremből. Cipősarka hangosan kopogott a járólapon, ahogy lábával idegesen dobolt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ahogy megpillantotta a lányt, azonnal éber állapotba került. Olyan volt számára már csak a látványa is, mint valami doppingszer. Egy erős kávé, amelyet arra fejlesztettek, hogy felébressze a kómában fekvőt. Egy örökké tartó pillanat, amelyet nem akarsz, hogy elmúljon.
Rara is látta őt, a szemébe nézett, és rögtön megjelent arcán az az imádnivaló mosoly. Zsombor kacsintott, biztatta vele, hogy ne féljen, bármit tesz, ő itt van neki. Bár sejtette, hogy erre semmi szükség. A lányon a tegnapi feszültségből semmi nem látszódott, magabiztosan ült le a zongora elé, és elkezdett játszani. Nem úgy, mint egy angyal. Még véletlenül sem. Inkább mint egy hangszeres szirén. Teljesen magával ragadta a hév, amivel játszott, a tökéletesség, melyet tanúsított. Tágra nyílt szemekkel nézte azt a fekete csodát ott a billentyűk előtt, és ahogy befejeződött a koncert, úgy kellett rászólnia magára, hogy ne pattanjon fel azonnal, és kezdjen el tapsolni. Ha nem tudta volna, hogy a lánynak ennyit jelent ez a vizsga, biztos megteszi. Hitt benne, hogy egyetlen mű sem érdemli meg, hogy anélkül legyen vége, hogy nem váltott ki valamit az emberekből. Azok az öltönyös "szakértők" meg faarccal hagyták, hogy Rara elhagyja a termet.
- Nem is emberek ezek - suttogta maga elé Zsombor, és legyintett egyet feléjük, mint akik le vannak ezennel ejtve. Amint az új emberke bemutatkozott, és ment a beszélgetés, ő gyors léptekkel megközelítette a kijáratot, és halkan betette maga után a reteszt.
- Oh..brava! - tapsolt Rara felé Zsombor teátrálisan, mintha a bent lévő kritikusok egyikét akarná kifigurázni. Vagyis azt, ahogy normális körülmények között viselkedtek volna.
Egy gyors mozdulattal leült a lány mellé. Olyan közel, hogy karja simította a másikét. - Szerintem fantasztikus voltál - suttogta neki, mintha csak valami titkot mondana el. Nem kellett ennél többet mondania, ez most nem a vicc helye volt, hanem az őszinteségé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A tudat, hogy ma legalább jól néz ki és nem olyan szedett-vedett mint előző este valamelyest megnyugtatta. Furcsa, de nem érzett megkönnyebbülést, hogy túl lett végre a vizsgán. A fiú felbukkanása egyszerre bátorította és töltötte el nyugtalansággal, így a várva várt eufórikus érzés kivételesen elmaradt.
Nagyot sóhajtott, amikor meghallotta az ajtó halk nyikordulását. Oldalra sandítva megállapította, hogy csak a fiú az. Most, hogy alaposabban szemügyre vette úgy tűnt, neki sem volt egyszerű éjszakája, valószínűleg nem aludt túl sokat. Kíváncsi lett volna, hogy mivel töltötte Zsombor az éjszakát, de inkább nem kérdezősködött, úgy érezte, ez most nem a felesleges fecsegés ideje.
Megmosolyogtatta a fiú színpadiassága, tökéletesen felesleges volt ugyan, de jót tett a hangulatának. Valahol egy közeli teremben cselló órát tartottak, a távolban egy ügyetlen, de annál lelkesebb diák fújta trombitáját, egy harmadik helyről az ütő tanszak órája hallatszott. Ebben a csodálatos káoszban érezte magát igazán otthon. A régi épületben a falak nem szigeteltek túl jól, így szinte mindent hallani lehetett mindenhol. Sári egyszerűen imádta ezt az atmoszférát.
Ahogy azt is, mikor megérezte Zsombi közelségét maga mellett. Egyetlen hosszú másodpercig csak nézett rá, majd buksiját a fiú vállára hajtotta. Reménykedett benne, hogy a fiú nem veszi tolakodásnak, ám ha mégsem tetszett neki a helyzet megértően odébbcsüccsent.
- Köszönöm. Tényleg nem volt rossz. - Sosem volt az az önbizalomhiányos alkat, sőt, néha talán már túl sok is volt az önbizalma, de ha zenéről volt szó sose volt elégedett magával. Azt bárkinek bármikor szívesen elismerte, hogy remek ráncos, Sőt, még azt is hajlandó volt belátni, hogy egész szépen rajzol. De hogy a azt elismerje, hogy szépen zongorázott? Dehogyis. Hiszen az egyik helyen nem tartotta ki elég ideig a szünetet, aztán elfelejtette lenyomni a pedált, ha véletlenül hibátlanul sikerült eljátszania akkor az érzelmeket hiányolta játékából. Ebben a kérdésben meggyőzhetetlenül makacs volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A létezés maga egyáltalán nem fájdalmas. A problémák, az emberi ostobaság és tudatlanság, az egymással való konfliktusok, a másikkal történő nemtörődömség, amiket embertársaink felé intézünk, teszi nehézzé. A létezés, mint olyan, egy igen egyszerű dolog. Nem kell többet látnod bele, mint amennyit feltétlenül szükséges, az elvárásaidat pedig a béka segge alá kell tenned, hiszen nem játszhatsz Istent, ahogy senki nem teheti meg, egy normális és tökéletes világban, amit mindenki elképzel magának és szeretne. Ugyan, nem kell az álszenteskedés, mindenki egy olyan világra vágyik, ahol neki van igaza bármit ejt ki formás ajkain, ahol az ő akaratának hajlik meg mindenki, ahol nem számít ki és mit mondd, mert az ő szava dönt, legyen az egy szekrény odébb helyezése, vagy egy emberi élet kioltása. Mert titkon, csak félünk bevallani még magunknak is, mindenki erre vágyik. Sok olyan vágy van, amit elnyomunk magunkban, mert mi is tartunk tőlük, ha más nem, attól, hogy kinevetnek miattuk. Van is okunk a félelemre, mert az Istent játszó okosak azt hiszik, hogy mindent megtehetnek, mindenki úgy mozog, ahogy ők elképzelik és akarják, mert a félelem és kétségbeesés az ember legnagyobb ellensége.
Bár ugye, mint sok minden más is, ez is nézőpont kérdése. Mert melyik és milyen emberé? Hiszen nem kell messze menni, elég, ha saját magamat veszem elő, mint példa. Az én legnagyobb ellenségem? Ha elpazarolják az időmet. Az idő pénz maszlagot felejtsük el, mert az ilyesfajta klisés faszságokat - bocsánat a szóért, kedvesem - az Istent játszó senkik szokták használni, akiknek talán van mit a tejbe aprítani, de eszük aligha van hozzá, hogy az a tej ne ömöljön ki. És az én időm sokat ér, de ha hasztalanságra szeretnék elpazarolni, akkor neki se álljunk, inkább kiolvasok egy pazar könyvet. Annyi a probléma, hogy az én jó lelkem értékeli a kitartást, és aki megmutatja, hogy az, kitartó abban, amit el akar érni, meglágyítja a szívemet. Így történhetett meg, hogy az előttem elhelyezett fotelben ül a férfi, aki azt hiszi mindent tud, keze ügyében a kikért whisky lustán mozog még.
- Hónapok óta tartó kitartásod meghozta a gyümölcsét, Weiss - már-már kedves mosoly ül fel arcomra, mert értékelem a kitartást. Semmi másért. - Itt ülsz előttem. Miben segíthetek? - mély hangom tölti be a szobát, amely a bár egy eldugottabb részében helyezkedik el, rajtunk kívül senki nem tartózkodik itt, a legilimentorok az ajtó előtt, ámbár ők nem számítanak. Szemeimben őszinteség csillan, a kérdésben nincs lekezelő hangnem, nem azért engedtem be, hogy bájcsevegjünk, így majdnem elmondható, hogy elbűvölően érdeklődöm ittléte felől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az apró fiúcskától teljesen idegen mozdulatokra szeme se rebben, a fele életét a kanapén henyélő mellett élte le, és bár határozottan vannak dolgai, amiktől a mai napig végigfut gerince mentén a nyugtalan bizsergés, könnyedén idomul a másikhoz, kevés élő ember ismeri nála jobban Yezebelt. Azt azonban akárcsak bárki mástól, tőle is nehezen tolerálja, ha önnön szórakozásából a férfit is túráztatja pluszban.
Egy pár pillanatig nem reagál, láthatóan nem is tervez beleállni komolyabban a vitának aligha nevezhető eszmecserébe, és csak bólint egyet, mikor legyerekezik, a mellkasában újult erővel gyülemlő ingerültség ellenére.
 - Azért remélem, nem tervezel hasonlóképp elszórakozgatni a környék összes aurorával – hangja meglepően nyugodtan cseng. Érezhetően kontrollált művelet, és a halovány figyelmeztető él is tökéletesen fellelhető, azonban egy pillanattal később társul hozzá egy kedvesnek semmiképp nem mondható, de sokkal önkéntelenebbnek tűnő félmosoly gondolatai kapcsán. Hasonlóképp nem, de máshogy lehetne.
A további magyarázás viszont ismételten csak olaj a tűzre, tekintetéből gond nélkül kiolvasható, hogy kezdi megunni a témát és azt, hogy a másik tulajdonképp kioktatja.
 - De igen, páratlan munkát végeztél – bár továbbra sem emeli meg hangját, csöpög belőle a negédes kedvesség. Már csak egy fintor hiányzik mellőle. – Leszokhatnál már arról, hogy a káromra játszadozol. – Beszéd közben az ujjai közt lustán lógó cigarettát eltartva egyik gyűrűjét tekergeti pótcselekvésként. Az ékszert tökéletes szögbe visszaigazítva beledermed először a mozdulatba az ifrit szavai hallatán, majd felpillant rá és hanyag mozdulattal lehamuzza cigijét, hogy beleszívhasson.
 - Elég volt. Úgy gondolom, kimulattad magad az elmúlt percekben, de ha szeretnéd, később folytathatjuk. Előbb a munka… – továbbra sem várja azt, hogy Yez fenyegetve érezze magát, a felkínált folytatás is szavai élét hivatott ellensúlyozni a jelzés mellett, hogy tűréshatára széléhez vészesen közel értünk. Az ifrit vitathatatlan alapköve kis családjuknak, azonban hajlamos elfelejteni, hogy van a férfinél valami, amiért megérné hallgatni rá. – Mit tudtál meg? – teszi fel újfent a kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

egy szép tavaszi napon a szünetben
még a Lau-lak előtt várva ... destination unknown
 x |o
 

Végre itt a szünet, amit bizony már nagyon vártam. És még most is nehezen hiszem el, hogy túl vagyok az egészen, és még át is mentem simán. Ugyanis hát persze, hogy túlvállaltam magam de úgy érzem, hogy megérte. Majd most, ma kiderül, hogy mennyire érte meg a pihenésre fenntartott időmet is gyakorlással és gyakorlással és gyakorlással tölteni.
Előre-hátra hintázva álldogálok a kapum előtt, kényelmes farmerba bújva, zöld pólóba, meg egy kis vékony dzsekiben, vállamon átvetve a hátizsákom szíja. Látszatra – és érzetre – olyan, mintha csupán egy-két dolog lenne benne, de ez csalóka ugyanis rengeteg mindent rejt magába. Hiába, ezek a tértágítóbűbájjal ellátott tatyók igazán praktikusak.
Néha fel-felpillantok az ablakba, ahol Benito tanyázik, durcásan pislogva néz le rám. Ő sajnos ma kénytelen otthon maradni, túl feltűnő jelenség lenne. Márpedig ma muglinak kell tűnnünk, mindenféleképpen. Ennek megfelelően a pálcám is jól el van pakolva a táskába, mert itt azért csak nem hagyom, sose lehet tudni, hogy kell-e valami miatt. Izgatottan nézelődöm körbe, várva hogy megérkezzen Thomas, akinek nincs valami sok fogalma arról, hogy mégis mit terveltem én ki. Napokkal ezelőtt csak annyit kérdeztem tőle, hogy nincs-e kedve kirándulni jönni velem, piknikezéssel egybekötve, hiszen annyira szép idő van meg minden. Azt is hozzátettem, hogy persze Herceget is szívesen látom ám, nyugodtan hozza magával ha úgy gondolja, de Beni kimarad a buliból. Nem árultam el neki erről többet, hogy hova és hogyan tervezem a kirándulást. Megbeszéltük a mát, megbeszéltünk egy kora délelőtti időpontot és most majd’ kiugrik a szívem az izgatott idegességtől, hogy mit fog szólni ha beavatom teljesen. Oké, most már nem csak izgatott vagyok, de kicsit parázni is kezdtem. Mi van akkor ha nem fog neki tetszeni az ötlet? Basszus, lehet, hogy fel kellett volna készítenem rendesen, hogy tudja mire vállalkozik. Nyugi, Laura, nyugi. Ne fesd a falra az ördögöt, nyugi. Nem lesz gond, maximum újratervezés lesz. Jaj, jöhetne már…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

LAU
a tavaszi szünetben délelőtt a Lau laknál | #hereiamGIF



Szinte harapni lehet a tavaszt. Semmi kabát, simán pulcsiban lépek ki a kandallóból a hivatalban és bandukolok barátnőm felé. Hiába szeretem a sulit meg a benti bandát, mindig nagyon elfárasztanak a hétköznapok és tök nagy igényem van a sima otthonlétre. Nem is igazán járkálok el sehova úgy, mint a többiek, akik beülnek még ide-oda, vagy lófrálnak együtt valamerre. Részemről csak egy-egy barátommal kerekedek fel néha napján, viszont ez semmiképp sem gyakori program, még csak heti sem mindig. Mondjuk Rileyhoz azért pár naponta beugrok. De az más. Elég az hozzá, hogy vártam már a szünetet, főleg a sok-sok vizsga után. Idén már kevésbé sikerültek fényesen, mint tavaly. Amivel mondjuk nincs nagy gond, apa se neheztel semmi ilyesmiért. Csak szokásom ostorozni magam ezeken. Pedig semmi értelme.
Herceg nem jött el velem. Bár egy kicsit most bánom, mert már most hiányzik. Biztos boldogan futkározna itt körülöttem. De gondoltam, szoktatom ahhoz, hogy egyedül otthon legyen. Annyi óra sok lenne, amíg suliban vagyok, viszont most nem leszek távol olyan hosszan, meg lehet, Liam bácsi hazaér hozzá közben.
Ahogy meglátom barátnőmet, kihúzom egyik kezem farmerzsebemből és mosolyogva integetek neki, majd tűrök kicsit szürke pulcsim ujján.
- Szia! Tök jó ez a póló - nyitok egy derűs dícsérettel. Szerintem nem láttam még ezt a darabot, de irtó szép színe van, nagyon kiemeli a haját, a szemeit. Felpillantok az ablaka felé, mert olykor arra sandít. Elvigyorodom a csodacicát észrevéve.
- Awh Benito - sóhajtom arra fordulva és figyelem kicsit, aztán visszafordulok a lányhoz. - És? Merre megyünk? - érdeklődöm a piknikünk helyszínéről, ellesve táskája felé. Részemről ennyire nagyon lazán vagyok, mindössze mobilom lapul a zsebemben, zsebkendő, a pálcám, valami cukorka, fájdalomcsillapító gyógyfiola, sebtapasz, szőlőzsír... jah mert persze a zsebemen is van némi tértágítás, úgyhogy kívülről nem dudorodik ám semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megint mondhatott volna valamit. Akármit. De csak hosszú másodpercekig néztek egymás szemébe. Pont, mint a vonaton. Még a feltörő érzés is ugyanaz volt. Ezúttal azonban a lány törte meg a pillanatot, és ráhajtotta fejét a vállára. Érezte a hajából áradó édes illatot, megtöltötte vele tüdejét. Túl szép. Vele ez nem történhet meg.
Mielőtt még túlságosan elborulhatott volna a szorongás az agyán, A lány megtörte a kettőjük közé ereszkedett csendet. Már amennyire csendnek lehetett nevezni azt a hangorkánt, amely körülvette őket.
- Igazad van, sokkal jobb lett volna, ha úgy csinálod, ahogy tegnap mutattam - vigyorgott Zsombor a lányra. Tudta, hogy most hiába dicsérné, mondana kedves szavakat, a lány szavaiból sütött az elidegenítés.
- És most? Meg kell várni az eredményt, vagy valami hasonló? - kérdezte. Lehet, hogy tud egy-két dolgot a zenéről, de sosem vett részt hasonlón. A gitárt Kirill egyik ismerőse tanította neki, a zongora meg csak úgy jött. Túl sok ideje volt az intézetben, és mivel volt egy kis hallása, könnyen átültette a tanultakat.
- Mert ha nem, akkor van egy ötletem hova mehetnénk - húzogatta a szemöldökét egy pajkos mosoly kíséretében. Ha a lány benne volt az ötletben, felállt, majd a kezét nyújtotta, hogy felhúzza a lányt is.
- Mellesleg nem is mondtam még, de ma is nagyon szép vagy - kacsintott. Szándékosan mondta, hogy is. A tegnapi nap a lány azért volt szép, mert nem volt rajta annyi smink, és inkább önmaga volt. Ma pedig az alkalom miatt. Teljesen mindegy volt mit csinált a barna, az tetszett Zsombornak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

egy szép tavaszi napon a szünetben
 még a Lau-lak előtt
x |o
 

Az izgatott meg néha ideges várakozás közben dúdolgatni kezdek, csak úgy önmagam megnyugtatására. Nem egy konkrét dal, csak mindenféle random dallamok, amik csak úgy jönnek, majd elhalnak a fejemben, feledésbe merülve. Valamennyire hatásos a dolog ugyanis nem kezdem el csavargatni a hajamat, vagy rágcsálni a szám szélét.
Hamar felfigyelek a felém közeledő fiúra, arcom rögtön felderül és széles mosoly költözik rá. Mint mindig, ha meglátom. Amíg közelebb ér addig bőven van alkalmam megszemlélni az öltözékét, és azt, hogy mennyire lazán van. Kíváncsian szalad fel a szemöldököm, hiszen látszólag nem hozott semmit sem. Hm. És Herceg sincs itt. Ettől egyszerre önt el a megkönnyebbülés és valamiféle szomorúság, mert tudom, hogy mennyire élvezte volna a kutyus az úticélt. De talán így könnyebb, jobb lesz.
- Szia! Köszi – valahogy sikerül megállnom, hogy ne piruljak el egy egyszerű dicsérettől. Oké, végül is a ruhámat dicsérte na. Amit valószínű, hogy még nem látott, elég ritkán veszem fel, pedig szeretem. Kivételesen nem bókolok vissza, egyszerűen csak újra végigfuttatom rajta a tekintetemet, a napnál is világosabban kifejezi ez is a véleményemet.
- Nos, ő most fog totál kiakadni – mondom magam is felpillantva az ablakhoz. Még pont vethetek egy pillantást a megforduló cicáról, majd eltűnik szem elől. – Mondjuk talán annyira nem fog besértődni, mert Herceg nincs itt.
Az biztos betenne neki, hogy őuraságának itthon kell maradnia, de a kutya az bezzeg jöhet. Majd kiengesztelem, most van ennél sokkal sürgetőbb dolgom is. Például, hogy ne kezdjek el újfent parázni a kérdések miatt, amik elhangzanak. A gyomrom így is bukfencezett már egyet. Megköszörülöm a torkomat párszor, hogy eszembe jusson mindaz, amit már milliószor elmondtam magamban.
- Arra gondoltam, hogy … szóval a suli környékén már elég sok mindent felfedeztünk, de messzebb nem igazán voltunk és … - veszek egy nagy levegőt megszakítva az elhadart szavaim áradatát. Nyugi. – Szeretnélek elvinni az Anna-rétre. Hoppanálva – mondom ki végül az úticélt és az általam tervezett utazási módot is határozottan. Rövid szünetet tartva fürkészem a vonásait, hogy vajon mit szól hozzá. Azt tudom, hogy utazott már így mással, de velem még soha. Társashoppanálásra nem vállalkoztam azonnal, ezt tudta, azt is, hogy Benitot kezdtem el így utaztatni ide-oda a faluban. Amit viszont nem árultam el, hogy elkezdtem gyakorolni a társast is. Meglepetésnek szántam, hogy majd egyszer csak elutaztatom így valahova. Rengetegszer hoppanáltam oda egyedül is, a segítőmmel is, amíg teljesen ezermilliószázalékos nem lettem abban, hogy nem lesz baj. Oda-vissza simán menni fog. – Budapesten van. El tudlak. Nem lesz semmi gond – teszem még hozzá, aztán csak várok a reakciójára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megnyugvással töltötte el, hogy a fiú nem lökte el magától. Nem akart megint csalódni, hamis ábrándokba ringatni önmagát. Került már hasonló szituációba nem is egyszer, hogy félreértette a srácok által küldött jeleket és aztán nagy csalódás lett a vége.
- Hmm, igazad lehet - bólogatott komolyan a fiú vállába motyogva a választ. Túl kényelmesen helyezkedett el ahhoz, hogy normális módon válaszoljon. Kijött rajta az elmaradt alvás okozta minden fáradtság, úgy érezte, ott helyben a jéghideg járólapon képes lenne elaludni a fiú vállán. A zajok sem zavarták kifejezetten, a nyugodt alváshoz neki nem kellett néma csend.
- Nem igazából már végeztem. - Már majdnem. Már majdnem tényleg elaludt. De Zsombor hangja visszarántotta a valóvilágba. Nyűgösen megdörgölte szemeit és nagyot nyújtózkodott. Fejét oldalra billentve kiropogtatta nyakcsigolyáit majd valamivel éberebb tekintettel nézett a fiúra.
- Hát jó, menjünk. - Nem kérdezte meg, hova akarja vinni a másik, de elkönyvelte magában, hogy ez a csibészes mosoly kifejezetten jól áll a fiúnak. Kíváncsi volt, mit tervezget a nap hátralévő részére Zsombor. Szó nélkül fogta meg a kezét és hagyta, hogy talpra állítsák, majd lerúgta cipőit. Nagyon szép, de nagyon kényelmetlen darab volt a fekete magassarkú, így célszerűbbnek tűnt a mezítlábas gyaloglást választani. Ahogy mezítelen talpa a hideg kőre ért halkan felszisszent, de két lépés után már nem bánta a dolgot. Így viszont lábfejeit nem takarta semmi. Nem szeretett mezítláb vagy szandálban mutatkozni, hiszen az évek óta tartó balettozás megtette hatását. Lábujjai most is be voltak ragasztva, lábfejein horzsolások és zúzódások éktelenkedtek, de valahogy nem tudta érdekelni. Vagy a fáradtság, vagy a tudat, hogy Zsombornak mindegy, hogy néz ki nem hagyta hogy hiúsága felszínre törjön.
- Köszönöm szépen. - Rávigyorgott a fiúra, jól esett neki a bók. Ha külsőjét dicsérték, azzal mindig kenyérre lehetett kenni, ennek egyszerűen nem tudott ellenállni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

LAU
a tavaszi szünetben délelőtt a Lau laknál | #imreadyIF



Kiakadni? Miért akad ki Benito? Jaaa, hogy nem jöhet. Ó. Szomorkásan pislogok fel megint az ablakra. Vagyis ház főleg együttérzően. Szegény cica.
- Nincs - húzom el a számat, de aztán gyorsan elmosolyodok. Dehát ha akarnám se tudnám letagadni, hogy hiányzik. Amióta megvan a kutyusom, kicsit félembernek érzem magam, amikor nem sündörög körülöttem. De most ez van. Úgy tűnik, nem csak Herceget kell szoktatni a különlétre, hanem engem is. Persze, a suliban sincsen ott velem, viszont az nem ugyanaz, hiszen ott nem is lehetne. Itt lehetne. Mindegy. Elengedem a dolgot, amennyire tudom. Figyelem barátnőmet.
Megemelt szemöldökkel várom, hogy elmondja az úticélt, ám mikor kiejti, azután is maradok úgy. Elgondolkozva nézek aztán ide-oda. Kéne ez a helyszín mondjon nekem valamit? Beszélt már róla nekem?
- Hm. Jól van - bólogatok mosolyogva, miközben kezeimet csípőre teszem. Az a helyzet, leragadtam ennél az Anna-rétnél és az le sem esik, hogy olyasmire készül most, amit még nem csináltunk. Túlságosan hozzá vagyok szokva, hogy mások hoppanálnak el engem valahova és nem nyilall belém, hogy ez itt most egy első alkalom. Valami persze motoszkál bennem, csak nem tudom megfejteni.
- Oké - folytatom tovább a nagy egyetértésemet, és kicsit rugózok lábaimon, meg lóbálom kezeim. Részemről indulhatunk. Menjünk! Bár vicces, hogy én pont most jöttem Budanekeresdről, és most a szomszédban termünk, dehát ez a mi közlekedési módjainkkal lényegtelen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mondhatni, nagyban kell gondolkodni, mindig. Nagyban és mindig éberen, mint valami kopó, lesni a lehetőségeket, nyújtózni, ameddig a takaró ér és még tovább, mert ez viszi igazán előre az embert, ha kilép a komfortból és átlépi a saját határait. Persze, nem minden esetben teljesen az vezérli, hogy nyújtózzon. Van, amikor csak lehetőségeket keres és van, amikor szórakozást, és közben megleli valami, ami érdekes. Szereti az életet, szereti, ha valami mézesmadzag elhúzódik előtte és rá tud kapni, mint valami csalira. Mert lehet, hogy az a következő olyan csapda, amelyből nem szabadul egykönnyen, mert hiába hisz mindent, a világ tartogathat meglepetéseket és persze azt is, hogy nem ő nyer. Kockázat, izgalom, ez az, ami neki való, nem ücsörögni és bagózni a tornácon, vagy sétálgatni a kirakatok előtt. Mint mikor az első lépések után kinyílt neki egy világ és ő olyan mohón falta, hogy nem tudta követni sem, elragadta, foltok és fények maradtak meg belőle, olyannyira gyors volt. A mámor, a libabőr, minden, ami csak elfogta. Mintha neki lett volna teremtve, mint mikor a mérleg billegett abban a pillanatban, mikor a világra jött, hogy őt melyik oldalra ossza, kiakadt volna a rossz, a sötét oldalán. Ez volt neki szánva talán.
Szórakozni kívánt és mást lelt. Miért ne? Miért ne tehetne aprót, miért ne gondolhatna azokra is, akik messze vannak, de mindig ugrásra készen. Mint aki be akarná falni a világot, igazából pedig tenni akar kicsit, vagy pedálozni, sose tudni, mert van pár, akiknek tud ő is, a többieket leejti, szórakoztatják, semmi több. Már akkor érezte, hogy van itt valami, amikor átlépte a küszöböt. Persze, figyelmét lekötötte más, lekötötték, de ahogy végül el tudott vonatkoztatni attól, amit előtte illegették magukat, látott. Szemei kinyíltak és látott, hallott, ő pedig, egyre jobban és jobban ette be magát, előre, semmit sem nézve. Hogy ami semminek indult, lett valami. Bizsergés. Megérzés. Más nem a semmi. Lesznek és voltak nagyobb bukások az életében.
A hideg rázza mégis, amint a hűs poharat tartja ujjai között, tekintete ismét megtalálja a másikét. A legilimentorok nem különösebben érdeklik, hiszen megszokta a jelenlétet, mégis, valamiért a borzongás futkos fel bőrén. Nem, nem a félelem, talán nem is az izgalom. Nem tudja megmagyarázni, de jóleső. Lassan emeli ajkaihoz a poharat és aprót kortyol, követi magában az ital rövid útját, és mire keze a pohárral együtt ismét kényelmesen pihen, ahol eddig, már véget is ért. Tekintete az előtte ülőre szegeződik, szinte mint aki át akarja világítani és valóban, nehéz volt, imádja a nehéz munkát, ha valami egyszerű, akkor talán unalmas is. De ő? Kíváncsi. Nem teljesen önmaga, nem kell annak lennie, továbbra sem kell mindent kitárnia. De akkor is kíváncsi.
- Aki nem kitartó, az elsüllyed a szürkeség mocsarában – hízeleg felé, mert valóban. Többet hatott és tepert, mint az tőle megszokott. Az elején volt ilyen, amikor kellett, aztán elkényelmesedett, de nyúljon vissza oda, üljön az a tekintet rajta, mint akkor. Aki mindent akar és mohó, és azt eléri. Munkával.
- De valóban előtted, vagy csak valami illúzió ez és a végén kiderül, te sehol sem voltál? - húzza a dolgot, mert sosem lehet tudni, mikor valaki más, valaki imposztor, aki a senkikkel foglalkozik, míg a nagy, nos, kutatja a másik nagyot. De nem gondolja talán komolyan, egy apró humor belefér, nem? De. Mintha ő irányítana. És el is hiszi.
- Talán mindenben, talán semmiben. Valóban a lényeg legyen az első, vagy az, hogy tudjam, én akarom-e? Egy kis üzlet, egy kis kérdés – nem lövi el azonnal, ő ráér, és addig talán rá is érnek. Nem tudja. Semmit sem tud és ez valahol mélyen, eltemetve bosszantja, mert tudni akarja. Mindent. Újabb korty, lassú, apró. Kell a tiszta fej.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Először fel se merült benne, hogy a lány azért használt több sminket aznap, mert nem aludt a legjobban. Saját részről már megszokta, hogy nem alszik a legjobban, és gyakran félálomban tengeti a napjait. Viszont Rara nem úgy nézett ki, mint aki annyira készen állna meghódítani a világot.
Felhúzta a földről, és megvárta, míg lekapja a cipőit. - Mond csak, inkább csendes helyre mennél, vagy hangosabbra? - kérdezte. Semmire nem akarta ráerőszakolni a barnát, és hát volt ő annyira rugalmas, hogy egyik pillanatról a másikra megváltoztassa a tervet, amit az azelőtti pillanatban talált ki.
Lenézett a lány lábaira, de nem szólt semmit. Nem ez az első eset, hogy valakinek látja a sebeit, és nem is az utolsó. Arról nem is beszélve, hogy neki hányszor voltak hasonlói. Mármint nem a lábán, inkább a kezét a dührohamok miatt, de pontosan tudta milyen, ha az ember hozzá van szokva a fájdalomhoz.
- Na jó, de így nem jöhetsz. Itt hideg van, kint meg Pest - zárta rövidre a bemutatást, mást nem is nagyon kellett ehhez hozzátenni. Mindenki tudta milyenek is a főváros utcái. Így fogta a lányt, és mielőtt tiltakozhatott volna, már a karjaiba is kapta. Egyáltalán nem volt nehéz, így még csak meg sem kellett erőltetnie magát.
- Mond csak, reggeliztél te már? Mert lassan ebéd idő van - lehet nem jött logikusan egymás után a két kérdés, pedig nagyon is az volt. Ha reggelizett, belefér a késői ebéd. Ha nem, akkor ideje valamit bekapni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ismeri ezt a "nyugodtságot", a másik szinte forrong magában, ebben majdhogynem olyan biztos, minthogy reggel feljön a nap, este pedig eltűnik a horizontról. Nem baj, pont ezek miatt a könnyen kicsikarható reakciók miatt szereti feszegetni a határokat. Ruben is olyan könnyen robban, sőt, úgy alapvetően az emberek nagy része így van ezzel. Ez a friss élénkség annyira a sajátjuk, annyira nyers és elemi, hogy akarva-akaratlanul is kedvtelve nézi, még akkor is, sőt, akkor, ha ő maga csikarhatja ki belőlük. Saját maga, hiába a rengeteg mosoly, a játékos attitűd, a folytonos elfoglaltságkeresés, valójában sokkal kevésbé élénken reagál már különböző élethelyzetekre. Volt idő, amikor minden új, minden érdekes volt, a saját érzelmei és reakciói is, de ez már nagyon régen volt, életekkel ezelőtt. Lehet, hogy nehéz megrémíteni, nehéz kétségbeejteni és a morcossága, dühe is nagyrészt olyan, mint egy karikatúra, valami Yezebel elképzelései alapján eljátszott szerep, de őszinte, mélyről jövő elégedettséget sem érez, nem az övé már (talán soha nem is volt az) a halandó ember boldogsága. Nem mintha ez azt jelentené, hogy Yezebel boldogtalan, ugyan.. ugyanakkor tény és való, hogy egészen más skálán méri az ingereket és benyomásokat, mint akár a vele szemben álló Dominik. Pont ezért, amikor látja, hogy már a türelme utolsó cérnaszálai pattannának el, lemondóan és majdhogynem kedvetlenül csettint a nyelvével.
- Hjaj, muszáj elrontani mindig, mi? Olyan hamar a végére értek mindig... - még a szemét is megforgatja.
Széttárja a kezeit a kérdésre és elfekteti a fejét a kartámlán, ha neki nem adnak semmi szórakozási lehetőséget, hát akkor ő is makacskodni fog!
- Nos, mivel a károdra szórakoztam, valószínűleg semmi hasznosat. Nincs semmilyen számunkra kellemetlen képességgel rendelkező auror Bogolyfalván, hidd el téged védelek meg a hallgatásommal, nem akarom, hogy bajod essen.
Na lássuk, most mi jön? Parancsolgatni fog neki? Még csak leplezni sem próbálja, hogy mit figyel, félszegen a Dominik felé fordítja a tekintetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Weiss Arion Ruben
well well
Érzi a szándékot, a köré lopakodó jelenlétet, ami utánanyúl, s magával akarja ragadni, húzni, taszítani a mélybe, olyan mélyre ahová a nő lökte őt nem is olyan régen. Felemelt fejjel zökken a támfalnak, a hűvös éjjeli kő ruháján átszűrődik, bőre is kap belőle valamennyit, ugyanúgy ahogy Ruben lehelete égeti ajkait. A pillanatot elnyújtva csap át önnön mágiája feje fölött, elégedetten, kéjes élvezettel simul bele a pillanatba, a karokba, talán az érzés az, ami most ad neki ennyit, hogy elvesszen cseppet a pillanatban. A halk hangok ott dobognak benne ahogy az előbbi csókok méltó folytatásukra találnak, de teljesen nem tűnnek el, csupán Sonja nem vesz tudomást róluk pár bűnös, röpke pillanatra. Aztán változik a szél, a kedv, a hangulat, talán sose derül ki mi volt az ami volt és most hirtelen nincs, a józanész felülkerekedik a lányon, s immár tettének teljes tudatában csókol vissza, őrületbe kergetve a másikat. Csak még egy kicsit had játsszon.
Kiszakad a pillanat elragadó varázsából, nem, egészen pontosan kiszakítja magát, kezei a másik vállára siklanak, ujjai remegtető vonalakat húzva fonódnak a tarkóra, s egy utolsó, törleszkedő pipiskedés után oldalra siklik. Mintha táncolna, valami csúf, mégis kecsességében gyönyörű táncot járna, mint a higany, folyik ki az ölelésből, hogy aztán megálljon a férfi háta mögött.
- Ne mozdulj - suttogja bűbájosan, jobb keze ismét a tarkóra tapad, megakadályozva, hogy Ruben megforduljon. - Háromra olyan ajándékot kapsz, amit most el sem tudsz képzelni - búgja a másik fülébe, és kivár, reméli a megadó, beleegyező sóhajt, bólintást. - Egy... - kezd bele, mielőtt a férfi bármit is mondhatna, abban reménykedik, hogy ezzel felkelti kíváncsiságát, nem engedi magához térni, márpedig neki pontosan ez a célja, hogy sodorgassa még, sodorgassa egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke