Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kiprovokálja, a létével is, ha elismeri ezt, ha nem. Az egész ebből indul, ez minden alapja, azt hiszem ezért működünk ilyen jól, ezért tartunk itt, ezért kaptam azt a gyűrűt, ezért itt érzem a dinget és emiatt engedem meg magamnak, hogy csak úgy az aurájában ténferegjek és tegyem, ami eszembe jut. Mint akinek nincs következményre lehetősége. Pedig van, tudom, buta nem vagyok, a látszat ellenére se. Csak bámulok a szemeibe, ahogy maga felé fordít... és kinevetem. Túl természetesen jön, pedig tudom, hogy komolyan gondolja, ismerem már annyira, hogy szereti, ha úgy működik minden, ahogy az az elképzelései szerint le van festve. Mikor sikerül nagyon komolyan visszanéznem rá csak adok egy puszit az állára, még oda is motyogva neki.
- Ne? - néztem rá, de aztán a csók elterelt, még magamtól is, nem még a világból. Szeretem, jobban, mint hittem, vagy bárki, és ez nem nyilvánul meg annyiban, hogy itt vagyok és szórakoztatom, vagy abban, hogy nő vagyok ő meg férfi. Ez valahogy ezeken túl mutat. Mondjuk úgy az első - a találkozásunk nem véve - alkalommal már eléggé bemutatkoztam, nem volt zsákbamacska, mégsem érte be senki annyival.
- Nem lesz. Pont, semmi küldetés és munka, ez így lesz és kész - közöltem nagyon határozottan, ígéret inkább mint cél. Azoktól eltérhet az ember, módosulhatnak, olykor változtatni is kell. Az ígéret már más tészta, ahhoz tartod magad, főleg, ha fontos, akkor mindenen át azt tartod szem előtt. Én biztosan. Meg amúgy a lányok is, erről eleget folyik a szó, ha kell, ha nem.
- Kéééépzelem. Rosszabb...? - nem mintha eljutnék a kérdésig, közbevágva se, mert már meg is tudom a választ rá. Sóhajtanom is kell egyet, ahogy a tekintetem a cicákra siklik, egyikről a másikra. Valahol, mélyen, de rosszul érzem magam kicsit azért, amit így rá hoztam, közben pedig büszke is vagyok magamra. Ki érti ezt? - Itt vagy, szóval ha akartak se tudtak ártani neked - vigyorogtam el még oda is bújva kicsit, ahogy az ölébe simultam és odaemeltem az egyik új kislányt.
- Nem, dehogy. Ne foglalkozz vele, még meg kell szoknom ezt-azt - vontam kicsit a vállamon, de csak lendültem tovább, mintha muszáj lenne csipognom. - Naaagyon uuuundorító. Igen, tudod, eddig Dáviddal laktam, aztán az első hónapokat még kihúzhattam egyedül, de most már lennének szobatársaim - forgattam is a szemeim látványosan.
- Igen, plusz órák, nehogy valaki segghülye maradjon és megbukjon. A skippelésben elég jó vagyok, azt hittem ez már feltűnt. De ez itt már komoly, a túl sok hiányzás után jár a dádá meg a kimaradsz egy körből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szemi-elméleti tantárgyakat oktatok, nem teljesen varázstalanokat, de mégis közelebb állnak a muglik által is ismert változatokhoz. Mindenesetre nyelvtan-kompatibilis az egész szakterületem, könyv-központú félig, úgyhogy az asztaltársaságom ignoranciájára lapos pillantásokat küldök feléjük. Nem hat meg, hogy mágusok, ha egyszer a hülyét is pontos jével írnák. Vannak ilyen furcsa berögződéseim, kevés van, tényleg kevés, de ez pont egy ilyen. Nem véletlenül szoktam elvenni az óráim elején a pálcákat. Boldoguljanak anélkül.
- A tornyot két kézzel, mágia nélkül kellett volna visszaépíteni - jegyzem meg Masának. - Jó, biztos megint összeomlott volna, de mindenki tanult volna egy kis hasznosat meg kellett volna számolni! Fuj, tudom, számok, de nagyon szórakoztató lett volna... egyeseknek.
Vajon mennyire lenne nehéz megint lebontani? Mármint úgy... véletlenül. Biztos megoldható lenne, bár nem veszélytelen. Na majd ezen még gondolkodok máskor.

Rohan is a levitás a kártyáért, aztán pillanatok alatt meglesznek a csapatok s már fogunk is neki a játéknak. Kifejezetten jó vagyok ebben, úgyhogy rettegjetek! Megbeszélem a partneremmel a titkos jelet, ami titkos, tehát nem tudhatod, sajnálom, aztán kezdünk.
Hamarosan két másik bentlakó is mellénk telepedik, szintén fiatalok, őket még nem ismerem, biztos újak. Csak nézni akarják, bár azért kezdenek bele-bele kotyogni. A nyugdíjas brigád is erreles néha, láthatóan már ők se bírnak ennyit mahjongozni. Pedig azt hittem, még a sírban is köveket fognak fordítgatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tudjátok van az az állapot, amikor mondjuk az alkohol úgy kellemesen kezdi elzsibbasztani az agyad. És akkor úgy pont jó. Aztán vagyok én, aki ilyen esetekben pontosan tudom, hogy akkor most kell megállni. Erre, mit teszek? Iszom még egy pohárral. Meg még eggyel. Szóval mennyire kínos már, hogy mikor kicsit becsiccsentek, még akkor is tudatában vagyok, hogy mikor kellett volna nem elvenni a következőt. Viszont onnantól kezdve szépen lassan kezd minden összemosódni, és van egy olyan sejtésem, hogy még az is lehet, hogy holnap nem emlékszem majd mindenre. Amiről meg kell mondanom, hogy egyszerre szórakoztató és rémisztő is. Na meg az is kicsit kétségbeejtő, hogy az összeszedett kommunikációnak sem állok ilyenkor a magaslatán. Szóval hagyom, hogy Arie végül magával sodorjon, és ez az a pillanat, amikor tényleg engedem felülkerekedni a rozét.
- Én nem úgy értettem, csak.. hát szóval… - ismét egy értelmes habogás, a roppant kínban lévő arckifejezés mellé. Remélem holnapra ezeket is elfelejtem. - Azt hiszem ebből már nem jövök ki jól - vonom meg a vállam, és talán jobb lenne, ha a továbbiakban csendben maradnék. De a támaszom viszont nem marad szótlan, és a suttogása a nyakamtól kiindulva végigborzongatja minden egyes porcikámat. És Merlinre, hogy ez milyen aljas húzás. Halkan felnevetek.
- Csak szimplán nem kell mondani semmit. Az emberek arról is beszélnek, amit nem is láttak - pillantok oldalra Arie arcára. Egy pillanatra azért átfut az agyamon a gondolat, hogy mi lenne ha… ha mondani kéne valamit. Ha mondhatnék valamit…? Egy picit megrázom a fejem, csak úgy magamnak válaszolva és amíg kiérünk végig az összekulcsolt ujjainkba kapaszkodom. Mert biztonságot ad.
Hosszan fújom ki a levegőt, megtámaszkodva a falon az egyik tenyeremmel, amint Arie karjai elengednek. Nem akarok ránézni, mert pontosan jól tudom, hogy milyen szórakoztatóan festek számára. De most… most egy kicsit engem is mosolyra késztet a saját helyzetem, a holnapi szégyen meg egyelőre elkerül. Az a majd problémája.
- Köszönöm - pillantok fel végül hálásan a barna szemekbe, amikor rám teríti a zakót. Majd az én szemeim el is kerekednek a meglepettségtől.
- Nem is volt olyan olcsó az a bor! - csattanok fel némiképp hevesen, mert ez egy kicsit olyan, mintha olcsó nőnek titulált volna, és én nem.. és nem úgy… szóval. Hm. Majd ismét kínosan elnevetem magam, összehúzva magamon a zakót. (Jelzem, ezúttal van annyi lélekjelenlétem, hogy ne közöljem, hogy ennek is Arie-illata van, szóval remélem valaki értékeli ezt rajtam kívül.)
- Szóval ezt te értékeled? Vagy csak ki akarod használni? - nézek rá félrebillentett fejjel, hátamat a falnak támasztva, mert maradjunk annyiban, hogy nem hátrány, ha van valami biztos pontom jelenleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Próbálom visszafojtani a nevetésemet, és az talán sikerül is, viszont a mosolygásom így is vigyorrá változik, ahogy próbálkozik, majd végül feladva az egészet, elengedi a problémát, és inkább hagyja, hogy csak úgy megtörténjen az elengedés. Valóban nem jönne ki jól belőle, de azért amellett nem mehetek el szó nélkül, hogy a szívem mennyire vidáman dobbant kicsit gyorsabban párat, ahogy rám nézett, és egy pillanat alatt avanzsált át azzá a bizonyos páncélos herceggé, aki megmenti az ő BJH-ját, vagyis a bajba jutott hölgyét. Szóval ezért vagyunk most itt, hogy megmentve őt, a megmentés fennálljon, hogy ne akarjon visszamenni, és nagyon kínosan élni az elkövetkezendő hónapokat. Tudom milyen az. Tudom milyen hónapokig szégyenkezni, és tudom milyen a szekunder szégyenérzet is, hiszen mindig, amikor némi időt töltök a nagyszüleimmel, eszembe jut, hogy azért nem tudják, hogy az unokájuk vagyok, mert szégyenkezek anyánk miatt. Pedig csodálatos unokáik vannak, főleg Luna, ő a legcsodálatosabb ember a világon. Egy kicsit, abban a természetes mértékben, ahogy testvér testvér iránt érezhet, szerelmet érzek a nővérem iránt. Ő az etalon, a minden, és aki látta őt táncolni, majd látja őt aurorként, aztán anyaként, tudja, hogy igazán csodálatos és jó példakép.
- Gondolj mindig arra, mikor kibeszélnek, hogy szegényes életüket ez teszi teljessé. Az információ nem csak hatalom, de kielégítés is.
Én is szoktam másokról beszélni, és elismerem, hogy életem több szakaszán is kiváló eredménnyel, vagy, ha nem is kibeszélni, de gondolni. Néha irigykedve nézem a párokat, akik összepasszolnak, máskor a veszekedőket, megint máskor a kisgyerekeseket. Elképzelem, ahogy én csinálom ezeket, csak  a másik fél alaktalan, arctalan, és így nem annyira tiszta a dolog. Nem akkora élmény. Én ezeket már megélném. Furcsa, hogy ilyenekre vágyom, tudom, mégis vonz a dolog.
- Szóval, ha jól értelmezem, kisasszony, ön olyan, akit egy férfi csakis drága itallal kényeztethet.
Állapítom meg, egy lépést téve felé, így Nadine a fal és közém szorul, de nem szorosan, csak nem akarok kiabálni, és nem akarok lemaradni arról, hogy érte tudjak nyúlni, ha bármi baj lenne. Azért elég sokat ivott, amit nem csodálok olyan emberek mellett, mint szegény Márk, de nem is hagytam volna, ha előbb észreveszem, mi is zajlik éppen.
- Szerinted képes lennék kihasználni a helyzetet?
Hozzátenném, hogy “veled sosem tennék ilyet”, de egy ilyen helyzetben, egy kicsit jobban spicces lánnyal, aki fontos nekem, nem szerencsés ez a kijelentés, mert megsérthetem vele, pedig pont az nem lenne a célom. Viszont fölé hajolok, és még egy fél lépést teszek felé, de többet nem, mert nem szabad.
- Talán le kellene pihennünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ugyan érzékelem a mellém letelepedő testet, nem teljesen jut eszembe foglalkozni vele - talán eleve nem érdekelne, talán csak az alkohol elzsibbasztotta idegpályákon nem születik meg a gondolat, az inger nem képes eljutni a tettlegesség szintjére. Végül hozzám szól, ekkor pedig már ha akarnám sem tudnám ignorálni.
Egész testemmel felé fordulok. Arcomon széles, az édes koktéltól boldog mosoly terül szét, miközben macskásan nyújtózó mozdulattal könyökölök fel féloldalasan a pultra, s kissé előre, társaságom felé csúszva fekszem félig el. Még nem az ölébe.
- Mmmmmm-hm - állam tenyerembe ejtve kezdek bólogatni. Nem csak, hogy nehéz nap, mostanában az egész hetem elviselhetetlennek ígérkezik, az egész elmúlt időszak. Néha ezért önmagam okolom, néha meg mást, néha ártatlan vagyok, néha pedig bűnösnek ítéltetek egy képzeletbeli bíróságon, a saját fejemben.
- Neked? - fejem kíváncsian oldalra billen, állammal az idő közben elé csúszó üveg, majd pár mozdulattal később pohár felé bökök. Fiú megkérdi, kér-e bele jeget a kedves vendég, majd a válasz tekintetében a keményebb ital is fehér hajú barátunk szolgálatára áll.  
- Amúgy szia, Eszter - hirtelen mozdulattal nyújtom ki felé jobb kezem. Ez mindig ilyen. Az alkoholtól barátságosabb vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Valóban az.
Állapítom meg néhány fejbiccentéssel a dolgot. Az első alkalommal nem hittem volna, hogy valaha kedvelni fogom Denist, mostanra mégis a legjobb barátommá vált. Bátran ki merem mondani, hogy szeretem őt. Nem úgy, de majdnem. Mintha a testvérem lenne. Két elfuserált vagyunk, akik valamiért jól érzik magukat együtt. Megosztanak komoly titkokat a másikkal, segítséget kérnek, és nem nem érzik magukat emiatt kellemetlenül. Sosem volt fiú testvérem, vagy legalábbis nem tudok róla, hogy lenne, de ha lehet választani, akkor én mindenképpen Denis-t szeretném, mert vele a rossz is jó.
Máshogy látunk nagyon sok mindent, és hiába mondjuk el, mind a ketten kellőképp makacsok vagyunk ahhoz, hogy ne fogjuk fel azt, amit a másik mond, csak akkor, amikor már késő, amikor már nem lehet visszacsinálni. Ő is efelé halad, mert hiába mondom neki, hogy cselekedjen, mondja ki, zárja le, és kap egy viszonylag nyugodt, boldog életet, nem teszi. El fogja veszíteni a lányt, aki szereti őt, és ki tudja, hogy valaha talál-e még egy ilyen kapcsolatot. Nekem lehet, hogy Ophelia volt életem szerelme, elveszítettem őt, nem is harcoltam érte úgy, ahogy kellett volna, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennék boldog majd egy nővel, akit nem tudok olyan intenzitással szeretni, de akivel olyan életem lehet, amilyenre vágyom. Csak át kell gondolni mindent, alaposan.
- Miért gondolod, hogy nincs rád szüksége?
Kérdezem, de ezzel egyszerre, ahogy az utolsó szót kimondom, pillantok a kezére, és látom meg a gyűrű helyét. Lassan, de biztosan kezd eltűnni a nyoma, hogy valaha is viselte, és pedig némán időzök el ott, nem is nézek rá, amikor a kérdésnek szánt mondatot kijelentésként teszem meg.
- Szóval simán csak átadod a másik pasasnak.
Ez amolyan ennyi volt kijelentés, amit nekem is meg kell emésztenem. Néha furcsa. Rossz belegondolni a változásba, de a változás az élet része. Velem is történtek olyan furcsa dolgok, amikre nem számítottam, amikkel nem számoltam, és amelyek megleptek, mégis szükségesek voltak ahhoz, hogy kapcsolatokat értékeljek át, továbblendüljek egy-egy holtponton, vagy éppen megerősítsenek abban, hogy jó úton haladok, és jól csinálom azt, amit csinálok. Kellenek a negatív érzések és a pozitív megerősítések egyaránt. Denisnél is ez van most. Élete szerelme kicsit sem tisztelve őt, másnak szült gyereket, pedig a nőért képes volt hátat fordítani a biztos jövőnek is. Viszont az, hogy akarják őt itt, vagy bárhol a világ rezervátumaiban egy pozitív megerősítés. Lassan kortyolgatom a whiskey-t, miközben a fellobbanó tűzbe meredek. Észre se veszem, hogy közben Chleo az ölemből felkapaszkodik az asztalra, és a kis alig feltűnő - nagyon lila - lény, lassan kezd el araszolni a tűzzel játszó Cortez felé. Amikor már kellő távolságba kerül, popóját az égnek mereszti, és lompos farkával kezd el jelezni, hogy támadásra készül. Irtó bénán csinálja, és nem tudom, hogy Cortez erre mit fog reagálni, de a gyerekem, hagynom kell, hogy a saját hülyeségeit csinálja.
- Jaj neked, ha ő haragszik rád. Wales nem csúnya, szerintem jobban is jársz, ha kicsit még maradsz.
Nevetem el magam, miközben kihúzok egy szálat, és én öngyújtóval ugyan, de szintén meggyújtom.
- Ha nem itt, akkor hol lennél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Soha, semmire, azt hittem, ez már feltűnt - néztem rá rezzenéstelen arccal. Tudtam, hogy nincsen igazam, mert igenis tudtam normális és lelkes is lenne. Teljesen más kérdéskör, hogy nem akartam. Most főleg nem, amikor semmi keresnivalóm nem volt itt, Admiral mellett kellett volna lennem.
Nem tudom, hogy kötöttem ki annyira közel hozzá, csak azt, hogy nem akartam, hogy elengedjen. Kicsit úgy tűnt, minden szar és mindegy, hogy én most mit fogok tenni, az nem változtat majd azon a helyzeten, amiben én most vagyok. Arthur azt mondta, kell a lónak a pihenés, nem vagyok a hasznára azzal, ha ott állok a boksz ajtóban egész nap, menjek csak a dolgomra. Attól még csak fizikailag voltam itt, lelkileg... Hát.
- Azt hittem ez egyértelmű, Harriet - ingattam meg a fejemet felsóhajtva, majd az ismerős üdvözlésére siettem. Mert hát, nem két napja találkoztunk először, az a minimum, hogy ma sem viselkedek úgy, mint egy idióta.
- Helyetted is, de nekem jól áll - nevettem el magamat, majd elengedtem, mert hát, azért mégsem kéne nagy jelenetet rendezni. Aztán kicsit levert a víz asszem, mikor Hattie közölte hogy "anyu".
- Nocsak... Valahogy ezt egyikőtök sem említette. Kearney jól van, otthon - rántottam egyet a vállamon. Annyira nem nagy cucc ez, gondolom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ahogy megkapom a rendelt italokat, a whiky-t el is tüntetem, az érzés, ahogy jólesően végig marja a torkomat, semmihez nem fogható, szemeimet is behunyom egy pillanatra, hogy mindenképpen át tudjam érezni az eme fájdalom adta boldogságot. Nem szoktam az alkoholhoz fordulni, talán egyszer voltam életemben berúgva is, de most kurvára megérdemlem, és bár nem tervezek berúgni, de bármi megeshet. A megszólított lány kissé homályos tekintetét emeli rám, nekem pedig széles mosoly jelenik meg ajkaimon, ahogy tudatosul bennem, hogy az, akitől egy mélybe menő, becsiccsentett beszélgetést vártam, talán még filozofáltunk is volna, az olyan részeg, kettőig alig lát. Vagy ha nem is ennyire részeg, de nagyon közel áll hozzá.
- Nekem mindennap az - nevetek fel halkan. Jobb kezembe veszem a korsót, egy pillanatra a hideg fut végig rajtam, ahogy meleg bőröm érinti a hideg korsót, de amilyen hamar jött, olyan hamar megy is az érzés, így boldogan emelem ajkaimhoz azt, és egy jókorát kortyolok belőle. A whisky teljesen jó volt kezdésnek, de mostantól csak a sör. Amit megtanultam, hogy nem szabad keverni a piákat, vagy ha megteszed, mert úgy alakul, akkor folyamatosan enned kell, az felszívja, és talán még a másnapot is megúszod. Miket tud a srác, mi? Hasznosítsátok gyerekek, még jól jöhet, ha ezt tudjátok. A felém nyújtott kezet csak azután fogom meg, hogy a korsót letettem, majd megrázom.
- Mihail Vladiszlav - engedem el a nő kezét, hogy visszatudjak térni sörömhöz, amiből ismét kortyolok egyet, de immár egy kisebbet.
- Látom jól lenni - kuncogok fel halkan, miközben a korsót elveszem ajkaimtól, majd a pulton koppan. Azt már tudjuk és láthatjuk is, hogy a mellettem ülő nem éppen szégyenlős, tekintettel arra, hogy úgy terült el a pulton akárha csak otthon lenne az ágyában éppen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha van a világfájdalmasnál mélyebb sóhaj, és sokkal elgyötörtebb, az biztosan hasonlatos lenne ahhoz, ami éppen elhagyott engem. Közel éreztem a spirituális dolgokat, mikor azt mondják kileheled a lelked. Csak bennem maradt, azt nem mondom, hogy nem háborgott, de nem ment amerre látott.
- Nagy vallomásos? Akkor milyen lány vagy? - kérdeztem egészen felkeltett érdeklődéssel, nem teljesen értettem, mire is akar ezzel célozni. Meg talán megértem az ijesztő mivoltam. Persze, hallottam már ezt tárgyalóteremben, íróasztal mellett, találkán Mikolával. De ezek a szituációk nem a legjobb formám követelték meg viselkedésben. Ha fejben minden jól is van karbantartva, az ember az arcát nem mindig tudja csukva tartani a szó szoros értelmében.
- Mert főállásban nős férfi szeretője vagy éppen? - néztem rá értetlenül. Nem azt mondom, hogy meglepett, tisztáztuk azt, hogy miféle munkában volt jártas korábban, de eddig úgy tűnt múltidőben nyilatkozik. Egy kicsit még talán én is meg tudok illetődni, úgy látszik. - Én ebben nem hiszek.
Ha azok lennénk, aminek születünk, mindketten lehetnénk szerintem agyon máshol most. Én biztosan, a nagyapám anno nem álmod nagyot, apám nem használja ki élete lehetőségeit, nem nyit az új felé én pedig nem vetem ebbe bele magam. Valószínűleg egy borászatnál tevékenykednénk, közel sem ezeken a szinteken.
Az agyam nem blokkolt le, valami volt ebben az egészben, ami miatt még csak el sem gondolkodtam, ahogy felállva elfogtam a haját. Igazság szerint még kifejezetten kellemetlennek se mondanám számomra, ez a takarítónőm meglátásait most biztosan nem fedné. Végigsimítottam a hátán párszor, mielőtt az elnézést kéréseket túlfokozná, és inkább a fürdő felé tessékeltem átlépve az egész katasztrófán és magam mögött hagyva másra, mint mindig.
- Ülj le a kádhoz, elintézem a többit - közöltem és végül sikerült ténylegesen megszabadulnom a mellénytől, majd feltűrve az inget a kezemen féltérdre ereszkedtem, hogy kifűzzem azt a bizonyos cipőt, majd kisebb rángatással le is szedtem.
- Még sosem hánytak rám, hogy is volt a meglepetésekkel? - próbáltam elviccelni a helyzet, hátha a kedvén is segít, mert úgy tűnt nem lett jobb a megkönnyebbüléstől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azt hiszem holnap mérhetetlenül hálás leszek Arie-nak, amiért kivezetett a teremből, és megszabadított Márktól. Még akkor is, ha eközben remekül szórakozott. Sőt, talán örömmel is tölthetne el, hogy lekötöttem annyira a figyelmét, hogy okozzak neki egy jó estét.
Mosolyra késztetnek a szavai, mert volt, aki mondta már, hogy legalább annyira a helyén kéne legyen az önértékelésem, hogy mások pletykái nem ingatnak meg, és esküszöm, hogy fejlődtem ezen a téren! Még Kevin is büszke lenne rám, de sajnos teljesen elengedni még nem tudom, így inkább nem felelek a férfi szavaira, csak lehajtom a kesernyésen mosolygó arcomat.
Heves felcsattanásomra aztán megemelem a tekintetemet is, hogy aztán meglepő közelséggel nézzek bele a barnákba. Ajkaimra ismét mosoly kúszik és egy kicsit megrázom a fejem.
- Nem állítottam, hogy kizárólag azzal - nézek derűs sejtéssel Arie arcába, és a gondolat másik felét ezúttal a fantáziájára bízom. Amit talán más helyzetben inkább nem tennék, de most… most elengedtem magam. De nem úgy a falat, még mindig biztos támaszt nyújtva simul hűvösen a hátamhoz, amit még egy picit a zakón keresztül is érzek, de inkább frissítő, mint zavaró.
- Azt hiszem itt az udvarias válasz az lenne, hogy semmiképpen nem hinnék rólad ilyet, de őszintém… - fürkésző tekintetem kutatja a férfi arcát és a mondatot egy könnyed hatásszünet után fejezem be. - …nem vagyok benne biztos - bököm ki végül. Nem akarok kegyetlen lenni, és azt kéne hinnem, hogy Arie igazi úriember, mégis időnként a legnagyobb lovagok gyalázzák meg a hercegnőket. Csak nehogy ezt Leonie megtudja, menten kiszaladna a világból, Keith meg futhatna utána. És a tudatom valamelyik része hevesen tiltakozik a gondolat ellen, hogy Arie bármikor visszaélne egy ilyen helyzettel, ha logikusan gondolkodom, mégiscsak férfiból van…
A közelsége ellenére kitartóan állom a tekintetét, és nem fordítom el a szemeim, csupán ajkaim nyílnak el kissé, ahogy megnedvesítem őket. Majd felkacagok, nem sértően hangosan, éppen csak olyasfajta nevetéssel, ami jólesően végiggurul az ember gerincén. Megrázom a fejem, néhány tincs az arcomba is hullik.
- Pihenni? - kérdezem hitetlenkedve? Ahhoz túl sok az energiám, és hogy ezt be is bizonyítsam elslisszolok Arie mellett (a szűk hely miatt persze elképzelhetetlen, hogy ne érjek hozzá), és megpördülök magam körül. - Látod, még táncolni is tudok! Tele vagyok energiával - hangomon hallatszik, hogy a mosoly még mindig ott virít az arcomon, viszont a fordulat végére, már önkéntelenül is Arie karjai, válla, mellkasa, bármije után kapok, mert azért egy pörgés következtében nem annyira jó az egyensúlyérzékem, mint azt számítottam. Mégis… elképesztően jó érzés, egy kicsit nem azt csinálni amit kell, nem megfelelni, és újra gyereknek lenni.
Mindezt csupán azért tehetem meg, mert tudom. Tudom, hogy ő vigyázni fog rám ma este.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Olyan... olyan. Nem vallogatok, mások szoktak nekem - még bólintok is hozzá, mert így van. Virág, meg jó nagy cash köteg szokott jönni, néha csak az utóbbi, én meg kipattintom magam és megyek az adott rendezvényre. Néha akár az adott ruhában is, az egyik kedvenc Versace ruhámat is így kaptam.
- Nem. De ezért költöztem a faluba. A pasas miattam elhagyta a nejét, tök nagy ügy van benne, újságokban van meg minden - rázom meg a fejemet, a múltkor is küldött valami rózsacsokrot és nagyon ijesztő volt, mert nem is kéne tudnia, hogy hol lakom... ehhez képest ott várt vele a futár, nagyon ciki volt. - Akkor még lehetek hercegnő?
Mert bár a szultána nagyon szimpatikus foglalkozás, mégsem akarok minden figyelmen hat másik nővel osztozkodni, most legalábbis nagyon ezt érzem. Azt akarom, hogy csak rám figyeljen, minden gáz kifogás és kiegészítés nélkül.
Aztán sikerül tökre meglőnöm az egész tervem, mikor kidobom a taccsot a szőnyegre, de ő nem igazán úgy viselkedik, mint aki ezen kiakadt. Az ujjai a hajamba fonódtak,  ahogy végigkísért a folyosón a fürdőig,  közben párszor végigsimítva a hátamon, mire egy nagyobbat szipogok.
- Hjó... - hüppögöm, miközben leülök a kád szélére, jó erősen meg is kapaszkodva benne,mielőtt még lezuhanok, bele. Kicsit meg is emelem a lábam, ő meg letérdelve leveszi rólam a szürke tornacsukát egy erélyes mozdulattal. - Olyan édes vagy...
El is nevetem magam könnyes szemmel a hányós sztorira, de nem ragozom túl, csak figyelem őt, majd kigombolom a farmeromat is. A biztosan tiszta kezemmel megsimítom az állát, majd elmosolyodom kicsit.
- Ebben nem szeretnék az első lenni. Talán majd megleplek máshogy - veszek egy nagyobb, mély levegőt, majd leveszem a farmert is, kicsit felemelkedve a kád széléről. - Nem tudom eldönteni, hogy a te kezed túl nagy, vagy az én lábam túl pici.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szeretnék vele máshogy viselkedni, mint másokkal. Tudom, ez most furcsán hangozhat éppen akkor, amikor én vagyok az élet császára, de azt hiszem a Scarlettel történtek eléggé fejbe kólintottak ahhoz, hogy tudjam, vége van, hogy van egy pont, aminél megálljt kell magamnak parancsolni. Ez így nem mehet tovább! Az, hogy következmények nélkül csak élek bele a nagyvilágba. Ez a pont pedig itt és most, ezen a folyosón történik meg, ebben a pillanatban, ahogy nézem őt, ahogy érzem, látom mellkasa finom emelkedését és süllyedését. Nem azért mert túl sokat ivott, egy kicsit sem azért. Ez valami más. Elkezdtem félni. Azt hiszem, amikor az egyik nagyon jó barátságod lesz a tét, átértékelsz mindent, és akaratlanul is elkezded másként látni magad ebben az egészben.
Nem akarom elveszíteni Nadine-t, ahogy Scarletet se szeretném, éppen ezért kell megállnom. Nem akarom egy nap azt mondani, hogy ennyi voltam, egy megsértett férfi, aki nem tisztelte a nőket, csak egyre másra hajtotta őket. És amikor mások ünnepelnek, vagy éppen hosszúhétvégére készülnek a családdal, én csak gyúrom a tésztát, és nézem, ahogy a listámon szereplő minden nő elmegy a szerelmet ünnepelni. Én pedig ott vagyok egyedül, barátok nélkül. Hát jó ez? Azt hiszem nagyon nem.
- Szóval nem?
Mégis azt hiszem, hogy nem lennék képes azonnal átállni, talán csak a játék maradjon meg, némi ártatlan flört, és a tény, hogy Márk ne menjen Nadine, Nadine szobája, Nadine ágya, sőt Nadine aurája közelébe se. Csak simán ne. Többek között ezért is ugrok oda, és ölelem át a nőt, aki szórakoztatóan vidám, és szemet gyönyörködtetően gyönyörű. Nadine szeme és szája a legszebb, olyan érdekes és egyedi összképet ad, mely sokszor jelenik meg álmaimban. Szívesen nézek ezekbe a szemekbe, és bevallom, álmaimban olykor csókolom ezeket az ajkakat. De most, hogy itt lenne minden gátlás mentesen az alkalom, most valahogy mégsem mozdulok, mégsem teszem meg. Nem felnőttem, szó sincs róla, de ő Nadine.
Nadine, aki ellépve tőlem táncra perdül, bizonyítva, hogy ő még tele van energiával, még táncolni is tud, mosolyog, sőt, szinte sugárzik, de azért ebben szerepe van az alkoholnak is, ami miatt az egyensúlya már nem a régi, és ahogy mellkasom felé kap, úgy kapom rendesen kezeim közé, és tartom meg őt, amíg vissza ne nyeri az egyensúlyát.
- Ajánlok egy egyezséget Nadine Rohr.
Halkítom le kissé a hangom, mosolyogva nézem őt, a kezemben tartott törékeny nőt.
- Aludj ma velem, filmezzünk, beszélgessünk, és cserébe holnap te irányíthatod a napom.
Alvás. Na ezt se mostanában ajánlottam egy lánynak. De ha velem alszik, ha nálam alszik, akkor kicsi lesz az esélye annak, hogy bárki bemenjen hozzá. Meg szeretném védeni, ahogy így a kezeim között tartom, érzem, hogy nem akarom, hogy bárki más hozzáérjen, hogy bepróbálkozzon nála. Nem akarom, hogy bárki mással legyen. Ismerem magam, tudok megálljt parancsolni, de férfi vagyok, vagyis semelyik férfiba se bízok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Az emberek furák - meresztettem a kék szemeim rá, nem mintha ezzel feltaláltam volna valami újat. Én néha azt sem értettem mi ez a sok enyém meg tiéd harc, amit olyan apróságokon követnek el, amik nem is számítanak. Múltkor láttam két lányt, akik azon összeszólalkoztak, hogy melyiküké a hatos és melyiküké a hetes sorszám. Nem igazán láttam jelentőségét, mert előtte beszélték meg, hogy úgyis kivárják egymást.
- Aki így tesz nem bízik a környék biztonságában, mondjuk abban én sem, de eddig eszembe sem jutott, hogy el kéne vinnünk magunkkal a lakást. Néha T-rex vigyáz egyedül a helyre - tártam el a kezeim, ahogy kimásztam végre az arcából, hogy haladjunk is. Leginkább tovább és előre. Frusztrált voltam, ha azt vesszük, hogy most már hónapok óta keresem az igazit. Már kocsmából, máshogy szerintem nagyon jól állok.
- Szakképzés? És mit szeretnél kitanulni jobban? Vagy arról még nem esett szó? - kérdeztem rá végül és kifejtettem közben a növényes ötleteim is. Nem volt annyira fontos, igazából rengeteg foszlány van már erre-arra felírva a lakásunkban, de majd ha átláttam a hova települjünk káoszt foglalkozom a többivel. Csak szeretnék már ott tartani, hogy a legnagyobb bajom az legyen, milyen virágokat szerezzünk.
- Igen, menjünk is, mert még a végén valaki zsebreteszi előlünk - mutattam is előre, aztán felszálltam és megkapaszkodtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mi az a vallogatás? Teljes értetlenséggel néztem magam elé, és mire ez kicsapott az arcomon már úgyis mindegy volt, mer tő a szőnyeget méregethette én meg a haját fogtam. Nem kifejezetten vártam hasonlót az életemtől, és ha bárki megkérdezné, azt se mondanám, hogy ez egyáltalán a pakliba volt téve, de szavam sincs. Nem azért, mert korrekt vagy megértő lennék, inkább azért, mert el kellene ismernem, mennyire semmi nem történik körülöttem. Ezt persze nem valaki ittas megjelenése és a nappalim körbehányása kellett volna felfedje. Értem Ezra mit értett "te nem ilyen vagy" alatt, mikor valami közös meghívást kaptunk.
Az infókkal nem különösen törődtem most, bár a hercegnőre csak megejtettem egy mosolyt, olyan biztatót, amivel akkor tekintesz, ha teljes mellszélességgel tudsz támogatni egy ügyet. Én ezt kevésszer teszem életemben. Valahogy kimaradok a bizalmi körökből az üzletek felé.
- Előbb a jobbot - mutattam a kádhoz közelebbi lábára, mert ha fordítva haladok még orrba rúg egy rántással cipővel. Ez meg nem hiányzik, egyikünknek sem azt hiszem. - Aligha, de ez igaz volt, nem kedveskedés - szorítkoztam a tényekre, mielőtt következőkörben édes és ferdítő leszek. Aztán a cipőket letettem kicsit odébb és felegyenesedtem, hogy úgy nézzek le rá, tudom mi jönne, de nem tudom ezt most hogy kéne neki elmagyarázni. Bár mondjuk kisegít, mikor magától kezd el megszabadulni a ki tudja mivel összegányolt ruháitól. Van mosógép, azt hiszem (támaszkodott meg rajta mindeközben - a szerk.).
-  Ilyen kicsik a vombatok - nevettem magam elé, aztán csak eltártam a kezeim. Keresnem kellene egy törölközőt meg valami ruhát. - Megoldod, vagy segítsek még valamit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem aggódtam, mert ha arról van szó akad jó ismerősöm - Bencéé, de ami az övé, az az enyém is -, így akár össze is lehet szoktattatni a két ebet, nem lesz baj. Duplo elég türelmes természet, ő a tekintetével elítél, de mikor kutyák közé mentünk se volt baj. Nem kezdeményez és áll bele balhékba, persze játék szinten megteszi, de olyannal, aki szintén csak ezért. Annyira okos, tényleg büszke gazda vagyok.
- Megoldjuk, ha úgy alakul. Duplo elég baráti, nem árt neki se valaki, akivel bandázhat, azt hiszem mióta ott hagytuk a Mari nénis helyet, nem is laktunk kutya közelében - gondolkodtam el, de már azt se tudnám felidézni, akkor ő már volt-e nagyobb az alkaromnál. Egyáltalán emlékszik-e rá, nekem néha az előző este is félhomály, ha nem teljes. Nem vagyunk egyszerű esetek, ettől még hiszem, hogy ha már ezt összeraktam, akkor megoldható. Bármi áron.
- Tudod kicsit fáj a hátam, meg itt a nyakam - döntöttem is oldalra a fejem egy pontra mutatva, ahogy fél kézzel elemelkedtem a kormánytól. Persze csak piszkáltam, nem venném szerintem én se ilyen könnyen, ha nem egy kutyáról lenne szó. Azt hiszem erre mondja a muter, hogy már menthetetlen vagyok.
- Új képesség, nyitott szemmel alszom, vezetek, társalgok és dalt is írok egyszerre - nevettem el magam felgyorsítva és haladva tovább. Inkább megérdeklődtem mit lehet tudni az új gyerekről, és azért többet, mint elsőre hittem volna.
- Mennyi idős? - mert ugye más egy kölyök, meg egy idősebb igénye is, mondjuk Duplo még mindig olyan mint egy hat hónapos. Csak kétszer akkorát harap, ha éppen utál. Majdnem mint én, mikor nem tetszik valami. Meg is forgattam a szemeim a megjegyzésére. Nem értem miről beszél. Inkább beálltam a parkolóba és kicsatolva magam még hátranyúltam Duplohoz. - Csak óvatosan kisöreg, kiszállunk, de te kint maradsz. Nincs hergelés. Mehetünk? - ez utóbbit már a nőhöz intéztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Ezeket a vezényszavakat tanuljátok Marleyval? - nevettem el magam a pisszegését követő megjegyzésekre, majd a kezem az övére csúsztatva vártam meg még lazul kicsit az ölelés. Nehéz lett volna amúgy megfordulni, pláne ha valaki ismeri a nőt. Több erő van benne, mint azokba az üvegösszeroppantó gépekbe. És ezt most értsd teljesen szó szerint. Nem fáj, de megérzed. De előbbi is lehet, ha úgy akarja. - Igaz, ilyenkor kórház vagy idegen térség a vége - bólogattam tudálékosan, de engem ez nem hatott meg sosem. Más kérdés, hogy most így lenne. Nagyon felbaszna a tény, hogy eltűnt, pláne ilyen módon, szóval így a legjobb. Igazából reméltem is, hogy eszerint alakul, ha már lezuhanok a világ másik felére.
- Éppen elzártad, mire beléptem, nem sok esélyem volt - biggyesztettem le az ajkam bánatosan, ahogy már felé fordulva végre csókot nyomtam a homlokára, amin még pár vízcsepp szédelgett, majd az ajkait is megtaláltam a sajátjaimmal, miközben a kezem körülfűztem a derekánál. - Hiányoztál, Szivárványlány.
Nem hiszem hogy mondtam valaha nőnek, nem a becézést - bár azt sem -, de ilyet vagy ehhez hasonlót, és ez így volt rendjén. Hősszerelmesként is van, ami nem jutott el mércéig nálam, vagy nem adta az élethelyzet, aztán beleestem, majd pofára. És itt vagyok, évek múltak, és már nem keresem, hanem tartom.
- Kettő? - kérdeztem teljesen értetlenül, ahogy oldalról kiemelve a pálcám intve vele a megfelelő varázsszóra nonverbálisan összecsúsztak az ágyak. Nem értem miről beszél. - Eleve így volt tervben, szóval, még nem is láttam a szórólapot, milyen érdekfeszítő program jön? Már rajtam kívül, a fő attrakciót VIP-passal nyerted.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Dimi bábácsi és az ELME játéka
*-* Kész vagyok, mehetünk!- 🎶

Olyan tágra nyílt szemek még nem meredtek Dimi bácsira, mint amilyenek most az enyémek.
- Ké-ké-ké-kézzel?! - akad meg a nyelvem akaratlanul is, hiába nem vagyok az a dadogós fajta, már a gondolattól is halálosan kimerülök, hogy nekem tornyot kellett volna építenem. Homokozóban, maximum! - Ne máár - hőkölök még hátrébb, egészen furcsállva, már-már ijedten pislogva. Elképzelem én is a felvázolt helyzetet, és valahogy megragad a képzeletemben az "úgyis újra összedőlt volna" rész.
- Senki ne akarjon olyan épületben tartózkodni, amiben az én kezem munkája is benne van - nevetek fel végül hitetlenkedve, miközben gondolataim már egy lyukacsos, ferdére dőlő, huzatos, billegő kőhalom körül forognak. Hát, építész nem leszek. Végülis, ha jobban belegondolok részben azért is keveredtem ma ide, hogy megtudjam mivel szeretnék majd foglalkozni... Ha pedig így találok olyanokat amiket ki tudok zárni, az is valami nem?

Még akkor is azon gondolkodom milyen könnyen jött felfedezés volt az előbbi, amikor visszatérek a játékkártyákkal. Belekezdünk, megy a csere-bere, nekem fel sem tűnik egyre nagyobbra duzzadó közönségünk, annyira belemerülök a kártyák fixírozásába. Nem is veszem észre amikor Zsombor - ugye így hívták? - a jelünket mutogatja, ellentétben kis csoportunk negyedik tagjával. Dimi bácsiék gyorsan szereznek hát így egy pontot, és csak ekkor pillantok fel a többiekre. Biztosítom a páromat arról, hogy a kövi körben jobban fogok figyelni, majd mire észbekapok, már két másik duó is csatlakozik a játékhoz, ki ki a maga kis jelével előre felkészülten. Izgalmasabbá válik a meccs, nehezedik odafigyelni mindenkire, egészen izgatottan várom a lapokat. Na majd a következő - dőlök kicsit előrébb, lélekben felkészülve rá, hogy majd jól bevetem magam.

Nos, bárhogy is (nem tudom hogy történhetett, én ártatlan vagyok), de csúnyán kikaptunk...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hazudik, ebben egész biztos voltam, de nem vetem a szemére, még csak elő sem hozakodom hasonlóval, inkább olyan teátrálisan forgatom meg a szemeim, mintha azzal földeket lehetne mozgatni. De eszem ágában sem volt ebben rekedni, illetve most meg én nem mondok igazat. Sokszor tettem már meg, léptem is emberek lelkébe teljesen véletlenül, most egészen más volt a cél. Szándékosan.
Kérdezni akartam és hallgatni; elengedni őt és még szorosabban fogni. Ott lebegett előttem, hogy már önző lennék, ha nincs semmi, ha nincs körülmény, ha nem róla beszélnék. Mert akartam, hogy megöleljen, hogy közel legyen. De nem éreztem közben helyesnek, kicsit sem. Lassan, de magamban már kezdtem elfogadni. Fellángolás, vigasz, támasz. Nevezzük bárminek, aztán csak ott volt, még egyszer.
- Lehet, de jobb biztosan tudni. Hallani - javítottam ki magam, mert egy dolog az elképzelésben szentül hinni, és más, mikor valaki kimondja. Várakozó voltam, ahogy felnéztem rá, de mindkettőnket elterelt Mona. - Mindenki nagyon csinos - szóltam közbe kihajolva Eugén mögül, hogy aztán én is odasétáljak és köszönjek jó erősen megölelve őt. Szeretek hazajönni, pedig sokan azt várnák nem így van. Hogy nagy vagyok, hogy nem ép a családom, vagy bármi hasonló. Én ezt sosem éltem itt meg szerencsére.
- Mit? - néztem rá teljesen értetlenül, bár azt hiszem az ismeretségünkre célzott. Aztán a nevelőanyám még méregetett engem a pacihotel dolog után, rendesen égettek a szemei, de szerencsére. - Otthon? És nem jött?
A vállaim vonogattam kicsit a hajam itt ott megigazgatva és erősen meredtem az istállókra. Ne most. - Ezek szerint már nem kell bemutassalak újra a lovak alatt négykézláb mászó kiskölyöknek - utalt rám én meg értetlenül inkább elsétáltam mellette.
- Majd később elmesélem Kearneyt. Menjünk szerintem - javasoltam, ő pedig el is indult, ideje volt, amúgy se voltunk messze, hiszen méterekkel később már rá lehetett látni az első elkerített részre kiengedett pacikra. Volt egy fekete csikócska is szóval meg is álltam kicsit megnézni, de aztán a "terv" szerint csak haladtam, hogy igyekezhessünk. Én nem akarom senki idejét húzni, főleg így. Mona előre is ment mi meg kettesben haladhattunk, relatív, mert itt már jött a helyi erő. Csak velük nem foglalkoztam.
- Nem mindig ilyen lelkes vendégfogadó itt mindenki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Én sosem kételkedem benne, ellenben az megakasztó, mikor szeret. Nem a szó, az érzés vagy ő a gond, a tény, hogy van egy személyiségem. Mondjuk mind a kettőnknek. Ha van közös jövős párhuzamos univerzumunk, akkor ott van valaki, aki visszafogta magát. Szerintem Arthurral is ez lett volna velük a gond, valahogy nincs meg a találkozópontjuk. azt hiszem ez egy sosem mondott brozone meg siszone. De én nem török le senkit.
- A magyar törvények, a lehetőségek, Bence... - soroltam fel a lényegi pontokat, mai hibádzik Garfield léte megkoronázásához. Ezt a mesét éppen ismerem, vörös is a macska, aranyos, megnéztem Liával, nagy kaland. Önéletrajzba sosem kerül bele. - Elkeserítselek? El foglak, ő már tegnap tudta, holnap mit reggelizel - döntöttem oldalra a fejem. Igazából én ezt valahol megértettem, de be nem vallottam volna. Ezek az idegesítő szokások, amit Bence vagy Gabe űzött néha nálam is tomboltak. Egyszerűen szeretem tudni ki, mikor és éppen hol van. Leginkább a miért a lényeges, de az nem ad teljes képet. Elment reggelizni. Jó, de mit rendelt? Párosan vagy páratlanul tette? Hideg vagy meleg? Hosszú ott tartózkodásra szólt? Azt hiszem merőben ijesztő vagyok, nyilván ezért vagyok egyedül legtöbbször.
- Vannak elképzeléseim az ideális ruháról, sőt, a sajátomról is, amiben mennék rá. Ki tudja, még fogok is ott valamit - morbid? Nagyon. De azt hiszem ő nem venné zokon. Sóhajtva elvettem végül a tesztet, mielőtt itt szétkapja nekem őt az ideg, nézegettem, majd lefogva a kijelző részt emeltem rá a tekintetem.
- Beszéltetek, ti, gyerekről? - vontam össze a szemöldökeim, ahogy rá néztem. - Miért változott volna meg? Ne haragudj, de ha van ember aki begyöpösödött a saját terveibe, az Mitzinger. Mikor tért el a saját szarjaitól?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bonnie hajthatatlan volt, és azt hiszem kicsit olyan is, mint akivel senki nem hajlandó beszélgetni. Ez utóbbin jókat mosolyogtam, ahogy folyamatosan mesélt Olivérről, adott versenyről, bocsokról meg arról, hogy sokkal jobb, mióta a férje nem tud róla, de egészséges sütiket etet vele. Nem tudom szeretnék-e azon az oldalon lenni, igazából nem is annyira értem mi az és mi nem. Mármint van egy csomó édesség, amit sosem kóstoltam, pedig amúgy érdekelnek, de ez nem fontos. Ma azért jöttünk, mert jó idő van, biztos hirtelen jön majd a tél és Bonnie szerint, amit eddig viseltem, meg a gumicsizma, az nem hozzám való és nézzünk valami sokkal... nőcisebbet. Kicsit értetlenül álltam előtte, de a ruhavásárlásokat már megszoktam, nagy baj nem lehet. Szóval fogtam a teámat, amit vettünk és sétáltam a polcok között, próbáltam rá figyelni, miket mondd, vagy javasol, de végül egy ilyen elég hosszúban kiegyeztünk, hogy meg kéne próbálni. Megkereste a legkisebb méretet, én pedig elindultam a kevésbé tömött része felé a boltnak a dobozzal.
És megálltam.
Ott volt a doboz, nem csak hanggal, de mozgó képekkel is. Körbe is néztem, mert még nyilván egy mozgó újság se olyan fura nekem, de ez egy mugli hely, itt nem kellene ilyennek lennie. Két gyerek nevetve szaladt el, kiabálva egymáshoz, hogy kapcsoljuk el én meg pont ekkor ütköztem egy.... nagyon magas lányba.
- Ne haragudj - kértem elnézést az ölembe húzva a dobozt az útból, de a tekintetem csodálkozóan terelődött vissza arra, ami zajlott abban a zenélő masinában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nagyon ritkán szabadulok meg cipőktől, tényleg. Túlságosan hozzám nőnek, beléjük szeretek és nem akarok lemondani róluk. Elég szomorú, nem? Miután ma a kedvenc bokacsizmám atomjaira hullott a lábamon, végül kénytelen voltam, még pár könnycseppet is elhullajtottam, mielőtt a kukában kötött volna ki. De aztán csak az egyik szandálom felvéve sasszéztam el az egyik mugli cipőboltba, hogy vegyek magamnak egy új párat, bejártam három üzletet is, de nem találtam olyat, ami tetszett volna annyira, hogy megvegyem.
Ez volt a negyedik, csak aztán meghallottam a hangot és automatikusan abba az irányba vettem a séta irányát, nem is nagyon nézelődtem, csak mentem előre, mint a szemellenzős lovak, vicces, nem? Ha úgy vesszük, annyira nem.
Ott voltak a játszó gyerekek, meg a tévé is, előtte azzal a kicsi paddal, amire le lehetett ülni, hogy nézd a mesét. Mindig lenyűgözőnek tartottam Hollywoodot és hogy mennyire sok időt és energiát ölnek az ilyen művekbe. Arról nem is beszélve, hogy lesz olyan kicsi? Sosem értettem, de imádom.
Aztán nekem jött véletlenül az alacsony, szőke csajszi, őszintén, kicsit talán meg is ijedtem.
- Oh. Semmi baj. Nem gond. Ugyan. Én csak... - megköszörültem a torkom és a tévére mutattam, majd inkább leültem a pici padra elvörösödve, mert nem hiszem, hogy itt kellett volna lennem, de közben meg ez valahogy jobban érdekelt, mint a bakancs-keresés. - Kicsit jobban leköt a tévé, mint kellene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Észreveszem a mosolyt, mert hiába vagyok szétszórt és all over the place, attól még látom, mikor valaki támogató. És ember, egyszerűen sírni tudnék tőle, mert olyan nehéz egy ilyen pasit találni! Erre ő itt van, csak úgy megtörtént az életemmel, én meg idejövök és széthányom a nappaliját! Ez érdemli? Nem.
Inkább csak szipogva ülök le a kád szélére, kapaszkodom is, mintha muszáj lenne, mert félek, hogy beleesek és összetöröm magam, úgy érzem baromi magasan vagyok. Inkább csak elgondolkodom pár pillanatig, melyik a jobb, majd lassan, nagyon óvatosan megemelem.
- Akkor is... - vonok egyet a vállamon. Nem lett volna kötelező beengednie sem, sőt, ki is rakhatott volna akkor is, mikor a szőnyegre taccsoltam, de nem tette, kicsit tanácstalanul is néz rám, de nem kell szólnia, értem én, vetkőzni kéne, meg megtisztulni, mert undorító vagyok.
- Igaz. Minivombatlábak. Bizonytalanok az életben - bóólintok magam elé, le is tolva a nacimat, majd felsóhajtok és körbepillantok. - Kaphatok fogkrémet? Meg azt a... nagy bigyót. A... törölközőt. Igen. Azt.
Mert azt hiszem, elég undi lehetek most ténylegesen, egy fogmosás nem ártana. Amennyiben ad, megköszönöm, majd engedek magamnak vizet, olyan elég jó meleget, majd belemászok, öntve bele a tusfürdőből a kád szélén. Elég jó illata van, meg buborékos is, szét is fújkálok belőle párat, olyan szép színesek. A fogaim is megsikálom, bár ha tudok róla, hogy ez lesz a vége, eleve hozok fogkefét vagy... valami. Azt hiszem kicsit sok ideig pancsolok, de lehet, hogy csak nekem tűnik egy örökkévalóságnak. Az biztos, hogy végül ugyan nagy erőfeszítések árán, de csuromvizesen kievezek a kádból.
- Túléltem. Azt hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem, neki már mennek, csak neked nem - grimaszolok, de a nevetése ragadós, mindig is az volt és szerintem az is marad, imádom őt. Éppen ezért gyorsan lazítok is az ölelésen, mert olyan tudok lenni, mint egy óriáskígyó, csak úgy hobbiból halálra szorítok valakit. Persze, még sosem próbáltam, de tudom, hogy képes lennék rá, így kicsit nyomasztó tud lenni. Hagytam már az emberen lila foltokat, nem voltam rá büszke. - Vagy egy idegen térség kórháza. Been there, buddy. Ne akard tudni.
Nagyon büszke vagyok a haladásra, amit elértem, szinte mindent értek, amit nekem mond, sőt, a mondataim is szerintem rendesen rakom össze, pedig isten lássa lelkem, nagyon rossz volt elkezdeni magyarul tanulni.
- Jobb. Nem kérdeznék ennyit -  nevetek fel, de azért tudnék mit kezdeni a helyzettel, ha csak úgy becsúszna mellém a forró víz alá. Jaj, nagyon is. El is mosolyodom szélesen, mikor az ajkai a homlokomhoz érnek, majd viszonzom azt a bizonyos csókot, közelebb simulva hozzá. Kicsit lefagyok a megszólalásra. Mármint, persze, ő is nagyon hiányzott, de nem... vagdostunk ilyeneket egymáshoz, ez így volt természetes. - Tudom. Itt vagy.
Hallom, ahogy összecsúsznak az ágyak, még a mozdulatot is érzékelem, de egy rossz szavam sincsen, élem, hogy itt van, velem, hogy a vizes pólómtól az övé is az lesz és érzem az illatát. Tényleg hiányzott, basszameg. - Öm, alvás? Észveszejtő, rég-láttalak-szex? Vagy csak mesélj, miért nem szóltál.
Fel is veszem a karkötőm, nem akarok lemaradni semmiről, amit mond, leülök az ágyra és várakozva pillantok fel rá, csillogó szemekkel.
- Mármint, persze, este érdekel Paul van Dyk és Armin van Buuren, de ők klasszikusok - szögezem le, mert ebből nem engedek, Armin még hazai is. Élem az embert. - Terveztél valamit? A VIP-n kívül, természetesen. Nem tudom. Függönyt?
Bökök az állammal az ablak felé, ami kb... egy fal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Technikailag tökéletes lépés volt Harry botrányáról egy születésnapi partival - szigorúan az a hivatalos, formális fajta, dögunalmas emberekkel - elvonni a figyelmet. A csalfa tökéletesség alatt rothadó személyünk ugyan gennyes sebként hasadt most fel lényegében a világ előtt - hiszen a szennylapok bulvártitkai minden országban képesek kiterjedni a külpolitikára, ha az elég zaftos - a megfelelő lépésekkel, a megfelelő időpontokban még képesek lehetünk semmissé tenni. Hiszen Crawfordok vagyunk - amit mondunk, az úgy történt.
Legalábbis ez anyám hitvallása.
Néha csodálom, néha pedig egész egyszerűen ostobának tartom őt azért, mert még ennyi idő elteltével is képes ránk építeni egy, a családunk jó hírnevét helyreállító terv alapjait. Ő a legintelligensebb nő, akit valaha láttam - ugyanakkor, ha a gyermekeiről van szó, a naivitása egyenesen negatív tartományokba sodorja.
A Blair születésnapját ünneplő kosztümös szépelgéshez például elengedhetetlen részese lenne maga Blair - aki, ugyan, az első fél-egy órában isteni tehetséggel bűvölt le mindenkit a lábáról, amint megunta, ugyanezzel a lendülettel dizolválódott, feltehetőleg egy, a figyelmét jobban lekötő helyre. Egy részem meglehetősen gyűlöli ezért, hiszen így már képtelen leszek egész nap ezek között tetszelegni, egy másik részem viszont mélységesen megérti őt. Ha nem rám esett volna a felelősség, hogy apánk kövessem, már én is megtettem volna.
A tükörsimára fényezett, kivételesen nem antik, de nagyon szép és elég értékes üveglapú asztalról leemelek egy pohár pezsgőt, balom zakóm zsebébe süllyesztve ellenőrzöm le, hogy nálam van-e a cigarettám és a vele járó gyújtó, majd, a tökéletesen mozgó-rendezkedő anyám felé fordulva, mutató- és középső ujjam ajkaimhoz érintve jelzem, hogy csak egy szálra megyek ki.
A terasz pár fokos márványlépcsőjének alján ülök le, háttal az egész puccarádénak. Felpattintva az új doboz karton tetejét hunyom le egy pillanatra szemeim, míg ujjaim közé csípek egy szálat - ezt kihúzva fordítom meg, s csúsztatom vissza dohánnyal felfelé, megszokás - majd a mellette fekvőt már rendeltetésszerűen ajkaim közé szorítom. Térdeimre könyökölve kissé előre dőlök, szemöldökeim szigorú ívbe húzva tartok balommal takarást a gyújtóból fellobbanó lángnak, s ahogy megszívom a fehér halálrudat, annak vége vörösen izzik fel.
Futólag az óra számlapjára pillantok, kellemetlenül oldalra húzódó ajkaim között fújom ki a füstöt, majd jobbom ujjai épp csak a kissé már megkopott anyaghoz hozzáérve simítanak végig a bőrkarkötő anyagán. A mögöttem neszelő léptekre megemelkedik szemöldököm, slukkolva fordulok hátra, hogy lássam, ki az, majd megállapítva, hogy annyira nem fontos, vissza is térek a természetes testhelyzetembe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem hittem, hogy valaha ezt akár csak magamban kimondom, de tanácsot kell kérnem Ezrától. Vagy legalább egy mankót és egy új szótárat, ezt még nem gondoltam egészen át, de valamire mindenképpen szükségem van. Ezt pedig nem is vagyok rest elismerni, mindezt persze szó nélkül teszem, csak rá emelem a tekintetem. Igazából a mozdulatára várok, hogy haladjunk a cipőkkel, és bár időbe telik, azért segítve őt túlesünk ezen. A többit inkább rá bíznám, nem mintha ne értenék hozzá, de ez jelen helyzetbe se nem illő, se nem elvárható.
- Értem - nevettem el magam kicsit, én aztán nem állok le egy hölggyel sem vitatkozni. Valahogy akad még bennem némi életösztön, ami remekül megmutatkozik most is. Bár nyilván lehetett volna egy darabolós gyilkos is, akit csak úgy beengedtem, de akkor így jártam. Az embereim meg nagyon jól, meglepően végrendelkezem.
- Bizonytalanok az életben? Miért...? - néztem rá kérdően, kicsit el is vesztettem ennek a történetnek a fonalát, pedig minden idegszálam rá koncentrált, az is, amiről azt sem tudtam, hogy létezik még. A fejemmel lassan a tükör felé intettem, majd kinyitottam a kis oldalsó mélyedéssel, hogy a mögötte rejlő szekrény felfedődjön. - A fogkrém, meg van bontatlan fogkefe is a polcon. Törülköző a mosdókagyló alatt. Válassz kedvedre - közöltem, aztán ki is léptem a fürdőből, hogy az egyik szekrény előtt szobrozzak percekig.
Ingek, pulóverek, öltönyök, alsónadrágok. Szerintem egyik sem kifejezetten egy hálóing darab. Végül nagy sóhajjal kihúztam az egyik fiókot és egy régebbi, beletűrt pamutpólót kihúztam valamelyik futóverseny virított rajta, de nem foglalkoztam vele most, hogy melyik. Talán még Ezrával próbálkoztunk. Meg végül fogtam egy rövidnadrágnak betudható boxert és a fürdő melletti szekrényre tettem én pedig elsétáltam a szobáig és megszabadultam az ingemtől is és kerestem valami mást. Pizsamát.
- Tessék? - mondtam hangosabban kifelé, ahogy az ajtó nyitódása után mintha hallottam volna valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudom, hogy jutottam el idáig, hogy arról beszélek, fogalmam sincs, mit csináljak magammal. De itt vagyunk, valószínűleg a pia miatt jutottam el erre a pontra. Meg is remeg kicsit a szám, ahogy végigsimítok a karján, aztán utána csak szorongatom a kád szélét.
- Nem tudom, mit kéne kezdenem az életemmel. Szeretem a boltomat, de csak azért jöttem ide, mert nem akartam, hogy Csenger tudja, hol lakom. Nem jött össze, mert megint tudja, hogy merre vagyok... ijesztő egy kicsit - karolom át magam, ki is ráz a hideg kicsit, szerintem a hideg miatt. Figyelem, ahogy elővarázsolja a szekrényt, kicsit el is nyílnak az ajkaim, olyan varázslatnak tűnik az egész. Inkább be is csukom a számat.
- Köszönöm. -  És komolyan is gondolom, nagyon hálás vagyok érte, amiért ilyen nagyon szépen bánik velem. Végül csak befekszem a kádba és jó ideig csak pancsolok, nagyon jó illat van, imádom, rá emlékeztet, de olyan... kellemes, nem hivalkodó, imádom. Végül a törölközőbe bugyolálom magamat, úgy lépek ki a fürdőből, fel is markolom a ruhákat.
- Semmi fontos. Végeztem - a hajamból sem csöpög már a víz, szóval nem vagyok olyan rossz, fel is öltözöm inkább, ott a folyosón, mert nem akarom zavarba hozni, vagy nem tudom... Aztán a törölközőt a fürdőajtóra akasztom mert nincs rá jobb ötletem. Csak utána togyogok a mini lábaimon nem a nappali felé. Jó hosszú nekem a póló, de nem zavar, igazából kényelmes, meg nagyon jó az illata. - Inkább hallgatok rád. Most mi lesz...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem kellene meglepjenek az emberek, az sem, hogy szerintem egy hölgy megkérdezte merre hagytam el az anyukám, én mégis itt vagyok. Az arcomról olvasható a döbbenet. Azaz az is, többek között. ezen kívül még a csodálat is ideköltözött, mert csak néztem, észre sem vettem, ahogy a lábam előre vitt. Meg is történt a baj úgymond. Néztem fel nagy szemekkel a lányra, aztán csak vissza előre. Fejben lassan dekódoltam amit hallottam azt hiszem.
- Te is látod? - kérdeztem vissza a be nem fejezett mondatra. Gondoltam akkor most ő is ledöbbent, az már kérdéses min. Neki is új? Ő se érti miért van mugli helyen varázslat? Vagy egyszerűen csak... nem is tudom mi lehet még, csak néztem, kicsit őt is, ahogy lassan de biztosan leült én meg még mindig a cipős dobozt szorongattam és bámultam tovább. Aztán az egyik kisgyerek megnyomkodott pár kör alakú foltot rajta és hagos lett én meg összerezzentem. Inkább kiijedt belőlem a lélek, ha őszinték akarunk lenni. Ezt hogy csinálta?
- A micsoda? - eszméltem fel rá, hogy nevet adott ennek az egésznek. Nem azt mondom, hogy elveszett tudok lenni a világban, de ez előfordul. Most meg bután néztem rá, majd a zenélő, képvillantó dobozra.
- Márhogy ez? Sosem láttam - tettem hozzá még mindig teljes áhítattal nézve, de lassan a lány mellé indultam és a másik végére a pici, színes ülőhelynek én is lecsücsültem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyesek megkérdőjelezik az etikai és morális alapját annak, hogy nekem még jogom van elszívni a házi cigim maradékát, közvetlenül az előtt, hogy belépnék az ajtón egy játszóházba. Mert hát, megbeszéltük, hogy a szokásos játszós délutánba én is becsatlakozom, Quinnek pedig hogy is mondhatnám azt, hogy nem. Szóval eltiportam a csikk maradékát és a kukába dobtam - ne gyulladj fel! - mielőtt beléptem volna, ahol találkoztam a kiscsaláddal.
- Mit is mondtál, mi a feltétel, hogy beengedjenek ide? Nadrág, ugye? - nézek kissé elbizonytalanodva a mellettem állóra, de aztán csak az összes fogam kivillantva vicsgyorgok a pultos nénire, aki azért csak-csak visszamosolyog rám. Megigazítom a gyűrűimet az ujjamon, valahogy még mindig idegen érzés, hogy rajtam vannak, de aztán el is kezdődik a nagy játszós délután és a labdatengerben fekve talán nem is annyira nyomasztó ez az egész.
Hagyom, hogy a labdatengerbe húzzon, fel is nevetek, az ujjaim végigszántanak pár gömbön, majd lebegek, de fogom Quinn kezét.
- Csak az nő fel, aki úgy dönt, fel akar nőni, kiscsillag - hunyom le a szemem, hagyom, hogy az arcomra kiüljön a mosoly, még nem akarok visszajönni a valóságba, pont jó itt nekem. - Tudtad, hogy a vidrák a tengerben így alszanak? Hogy ne sodorja el őket egymástól az áramlat.
Hallom a hangjáról a vigyort. Tudom, hogy boldog és ez engem is felvidít. Szeretek jó ember lenni, még ha nem is mindig sikerül.
- De a gyerekek nem ehetnek fagyit vacsira. Ugye, Manó? - nézek a kisfiúra, aki még mindig ugyanolyan lelkesen tud rám mosolyogni, pedig nem először látom. Bírom a kölyköt. Meg is rázza a fejét, majd elbizonytalanodik. Ah, ne hagyj cserben, Manus.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke