Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A lelátón bár sok ember foglalt helyet, valahogy mindenkinek volt elég hely, még akár a nyilvánvalóan nem túl olcsó ételeknek és italoknak is némelyik ülés mellett. Végül is, ez a fajta lóverseny mégsem egy kőbányai focimeccs volt, hogy a vendégeknek nyomorognia kelljen. Odalenn a versenyzők készülődtek idefenn, aki élt a fogadás lehetőségével, egy cetlit gyűrögetett vagy épp vágott zsebre hanyagul. Ez már csak ilyen volt. Dia meg mondjuk egyedül azért jött el, mert már nagyon-nagyon-nagyon régen ígérgette odahaza, hogy valamilyen programra akkor csak elkíséri őket, úgyis olyan keveset találkoznak. Zsófi szerencsésen kimentette magát. A maga módján Diána is, mert amint lehetőséget látott rá, rögtön ismerős mellé dobta le magát az üléseken a kikért száraz fehér társaságában egy szusszanós "fuhh" hang kíséretében. Tőlük két sorra szerencsétlenkedik tőlük egy barna hajú, kissé pufók, márkás, elegáns ruhákat viselő srác. Szerencsétlenkedik, mert abból, ahogy néha-néha felnéz Dia irányába, aztán vissza a ülésekre, nyilvánvaló, valahogy diszkréten igyekszik megoldani azt, hogy mellé ülhessen a futamok idejére.
Behúzza a nyakát, egyik kezével felkönyököl és úgy támasztja meg a fejét, hogy pont arra az oldalra ne kelljen rálátnia, majd a mellett ülő Archibaldra pislog halvány kétségbeeséssel.
- Garai még mindig jön? - Nem utálja a srácot, csak nagyon nem jön be neki. Ha még csak a külsejével lenne baj, de arra Dia nem igazán finnyás, ha valakinek szimpatikus személyisége van szerinte. Viszont Garaitól mindig kirázza a hideg valamiért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Alapvetően, talán meglepő módon én sem vagyok az a fajta selyemfiú, aki minden hétvégéjét hasonlóan puccos előkelőségek között tölti - persze vannak azok a fajta meghívásos vacsorák, amik alól aligha lenne célra vezető kimentenem magam, most nem erről van szó.
Leginkább unatkoztam. A srácok bizonyos mértékben elkezdték előkészíteni a beavatási szertartás körülményeit, amiken ugyan mindenképp illene nekem is részt vennem, stílusosan kivontam magam belőle erre hagyatkozva. Addig is kiélvezik kicsit a saját kis játszóerük, az adott határokon belül teljes szabadságban. Win-win.
Diána lénye tulajdonképpen akkor is feltűnő, ha ő maga nem szánja annak. Először az élénk, nem teljesen környezetbe illő lila folt kúszik be perifériámba, majd, ahogy reflexszerűen felé fordítva fejem megpillantom a - nem túl gyakori vendégnek mondható - lányt, mosolyom kiszélesedik. Oldalra billenő fejjel helyezem át pezsgőspoharam balomba, miközben jobbom kinyújtom az imént a kishölgy által elfoglalt szék támlájának élén. Pár szálat mutató- és hüvelykujjam közé csippentve kezdek morzsolgatni, miközben bele is vág a közepébe.
- Garai? - összevonom szemöldököm, némileg gyanakodva szalad végig tekintetem a lány alakján ahogy hasonlóan felé fordulok, majd félreérthetetlen kifejezéssel fókuszálok át a mögötte szöszmötölőre. Pillantásunk találkozik, az én arcomon átsuhan valami egészen sokatmondó kifejezés, miközben gondolatban újra megállapítom, esetében a ruha aligha kompenzálja az embert. - Szerintem akadtak kétségei - vonok végül vállat, ahogy figyelmem újra a lánynak szentelem. - Miért, történt köztetek valami? - szinte már szórakozottan kezdem ujjamon az egyik aranygyűrűt csavargatni Dia háta mögött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Sokkoló lesz, amit mondani fogok, de.. nem. - Jó, erre azért el kell vigyorodnia, mert mégiscsak, némi önkritika fért ám bele, pontosan tudja, hogy mit csinál, vagy legalábbis hogyan csapódik ez le a külvilágnak.
Amikor Archie közli, hogy ezt a hajszát egyelőre megúszta, szemmel láthatóan lejjebb ereszkednek a vállai.
- Uh, köszi. Egyébként tényleg nem, csak nekem ő fura. Olyan kellemetlen, ahogy néz meg gesztikulál és úgy néz, mintha élve fel akarna boncolni. - Abszolút nem rossz szándék cseng a hangjában, nem is túloz költőien, csak hogy gonoszkodva kiélje diszkriminatív hajlamait a testesebb emberekkel szemben. Valóban őszintén ez a benyomása a srácról. Csak annyira emeli fel a fejét, hogy elnézzen az üldözője irányába, de már csak a hátát látja, amint épp mégiscsak egy négy sorral fentebbi ülés mellett dönt.
- Megmentettél. Ma se boncolnak fel, yay! - Ez olyan ünneplésre ad okot, hogy bele is iszik a borba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Röviden felnevetve ingatom meg fejem a válaszát hallva, kékjeimmel még végigkövetem a tag láthatóan nem tervezett távozását, mielőtt visszafordulnék kis barátnőm felé. Meg tudom érteni, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem többnyire olyan jelzők jutnak eszembe a szóban forgóról, mint, hogy undorító. Ehhez nincs semmi köze semmilyen társadalmi vagy vagyonbeli megkülönböztetésnek, csak rá kell nézni az öltönyére - ugyanakkor, a pénzével is egy szociális söpredék marad. Kellemetlen.
- Akkor jó, már kezdtem aggódni - jogosan felmerülő kérdés, hogy egészen pontosan miért és melyikőnknek lenne kínosabb, ha az ellenkezője derül ki. Na nem mintha hasonlót feltételeznék.
Aztán megint nevetni kezdek, ezúttal már jelzésértékűen hátrafordul az előttem ülő hölgy, mire bólogatva intek neki, hogy igyekszem nem megzavarni a nyugdíjas elfoglaltságát - hiszen nyilván különleges alkalom, mikor ideje van ilyenekre.
- Azért ha valami gáz van, tudod... Megbeszéljük - állammal a szóban forgó felé intek. Épp csak, halványan kiérezhető ebből egy olyan szekunder fenyegetésre utaló altónus, ami ugyan jelzi, hogy komolyabb baja semmiképp sem esne barátunknak, anélkül is egészen biztosan meggyőzénk arról, mennyire és mit szeretne a lánytól.
- Ugyan - legyintek ismét, és ha már ennyit használom a kezem, már-már testvériesen csípem mutató- és középső ujjam közé Dius arcát.
- Na és mivel vettek rá, hogy megjelenj itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Most veszi csak észre, hogy talán zavarják az előttük ülőt, bár nem nagyon érti, hogy mire háklis ennyire a néni (akinek biztosan tudnia kéne a nevét valahonnan, de még csak arról sincs fogalma, hogy a köreiknek melyik halmazába sorolja, melyik ismerősük nagynénje, nagymamája lehet) - szégyenlős vigyorral formál a szájával egy nem túl felsőtízezerbeli "bocsi"-t.
- Awww, tudoom. A hercegi városőrség készen áll.. - Amúgy sem romlott el igazán a kedve, de ez a barátságos és bizalmas mozdulat azt a kevés kellemetlenséget is kimossa belőle, amit az iménti közjáték generált.
- Ez egy hosszú és bonyolult történet, tele árulással, intrikával, zsarolással és megvesztegetéssel. Szóval csak a szokásos, szerintük keveset járok. Hallottam, hogy elnök lettél a klubban? Tényleg? - Annyira talán nem is meglepő, hogy Diához visszajut az ilyesmi, nem azért, mert tényleges befolyása lenne, inkább csak azért, mert jó embereket ismer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Szolgálunk és védünk - bár tény, hogy vannak helyzetek, ahol effektívebb munkát végzünk a magyar rendőrségnél. Végig mosolyogva kicsit még meg is hajolok, épp csak annyira az aurájába kerülve ezzel, hogy az még ne legyen feltétlenül kényelmetlen, elvégre régi jó barátok vagyunk mi ketten. Ugye, Dia?
- Ccc -  elhúzva szám ingatom meg fejem, egyenesen borzalmas, hogy ilyenek még vannak. Szinte el sem tudom képzelni, hogy bírhatja ezt a mértékű elnyomást. Az már meg sem lep, hogy erről is tud.
- Tényleg, bár ez még elég unofficial, szóval tudod... - nem kell befejeznem a mondatot, tudja ő magától is, hogy nem lenne túl egészséges szétkürtölni, máris eleve több dologról van fogalma, mint ahogy az egyesek szerint kéne. Tény, hogy az igazán lényeges dolgok továbbra is az asszisztálása nélkül működnek és léteznek ugyan - szerencsére őt ezek már nem is érdeklik.
- Tettél valakire? Nincs kedved a hétvégén leugrani valahova?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Annyira nem kényelmetlen a hirtelen támadt közelség, hogy még egy kicsit bele is helyezkedik, súlypontját ültében oda helyezve. A levegőben hagyott megjegyzés végén cinkos mosollyal pillant oldalra.
- Jó-jó, tudom, ez még ... - Szépen manikűrözött mutatóujját mosolyra húzódó ajkai elé illeszti, jelezve, hogy az ő száján lakat. Aztán tenyérrel előre felemeli mindkét kezét, megadóan. Suttogva folytatja, aminek semmi jelentősége, de az előbbiek után ez illik jobban.
- De attól még gratulálok, jó cucc. - Itt jobban oldalra fordul ezúttal már a felsőtestével is, és ezúttal rajta a sor, hogy nagyisan visszacsipkedje.
- Olyan gyorsan felnőnek, még csak tegnap volt, hogy gólya voltál, aztán tessék, nagy ember lett a mi Archibald Napoleon Crawfordunk. - Bár neki ez a klub igazából nem jelent annyinál többet, minthogy kívülről, az ő szemszögéből jó szórakozásnak tűnik a srácok számára, a bátyja is élvezte.. mind a kettő. Neki meg velük lógni szórakoztató, a titkaikat nyugodtan megtarthatják, sosem firtatta, nem is most tervezi elkezdeni.
- Hogyne, legyen már értelme eljönni, akár win-akár lose. És naná, hova? - Mit lehet mondani... Diát sose volt nehéz meggyőzni ilyesmiről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Biccentek egyet a magázódás elhagyására. A tegeződés azon dolgok közé tartozik, amik teljesen megkönnyítik a kommunikációt. Azért, mert tegezel valakit még ugyanúgy tisztelettel beszélsz vele, plusz az sem utolsó szempont, hogy közvetlenebb, mint a magázódás. Egy könnyed szia, még mindig jobban feldobhatja az ember napját, mint egy komoly, faarccal odaközölt jó napot, amitől áll a szőr a hátadon.
Az itallap visszakerül az asztal szélére, majd Eugén beszélni kezd a kaszinóról és igen meglepő információkat közöl. Na, erre az ember nem számít, mert egészen idáig azt hallgattam, hogy Bremzay megint milyen ötlettel állt elő, egy falu szélére kaszinó? Mindenki megbotránkozott a legtöbb kiadónál, senkinek még csak eszébe sem jutott az az opció, hogy Eugén ebben az egészben tényleg csak, mint befektető szerepel. Hah, ez nagyon érdekes fejlemény, tetszik az, ahová ez a beszélgetés éppen tart.
- Nem mondanám, de szeretem a meglepetéseket, amiket az interjúalanyok adnak. Szóval ön befektető, amíg Ms Santos a hely tulajdonosa és vezetője - egy bólintással adok megerősítést magamtól a szavaknak, amiket nemrég ejtettem ki számon. A pincérre emelem pillantásom én is, egy fekete hosszú kávé mellett döntök, még sok helyre kell ma mennem, nem érek rá olyan dolgokra, mint holmi alvás, meg ilyesmik. Kell az energia, na.
- Arról esetleg van információja, hogy miért pont Bagolyfalva széle? - megvárom, amíg a pincér elmegy, nyilvánvalóan, mert éppenséggel nincs semmi köze ahhoz, amiről éppen beszélgetünk a férfival. - Gondolom lettek volna nagyobb városok, esetleg mágusfalvak ezen terv megvalósítására, vagy tévednék? - emelem meg szemöldökömet kérdőn, ahogy könyökömet felteszem az asztalra, összekulcsolt ujjaimra helyezem államat, majd egy elbűvölő mosolyt küldök a férfi felé. Igen, ilyen is tudok lenni, mielőtt valaki meglepődne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rá akartam hagyni, közben pedig csak élveztem, hogy mennyire elhiszi azt, amit nem is feltétlen kellene. De így volt szép. A kezei után nyúltam, mikor inkább hadonászott taps helyett, és elég koordinálatlannak tűnt. Inkább lehúztam őket az öle felé, biztos ami biztos, abból nagyobb baj csak nem lesz.
- Nem szeretem a szemtelenkedést - néztem sokatmondóan a nyelvnyújtást követően, de a hangom nem volt éppen dorgáló, nem kifejezetten láttam itt hasznát, és az hiszem elég ritkán kellett ezt kedvesen és hasznosan elővennem. Ritka értékes kombináció lenne.
- Úgy rémlik már ezen túl vagyunk, nem értem a gondot - néztem rá valódi meglepettséggel. Hiszen eleve az első találkozásunkkor maximum három kortyig ha jutott a beszélgetésünk kezdetén, aligha volt részeg, miközben követett, asztaltól asztalig és valahogy ott ragadt, a figyelmem középpontjába. Ok és indok nélkül. Csak mély levegőt vettem, ahogy végigsimítottam párszor nyugtatóan a hátán, hogy aztán feleljek is neki, mert láthatóan a semmiből nem lesz elégedett, nem mintha erre lehetne, egyelőre nem teljesen értettem mit keres itt, úgy gondoltam fogalma sincs róla kit talált.
- Jók lennénk? Mert már mindkettőnknek van ez a gumitalpú semmirevaló - mutattam a cipőre. Nagyon nagy divat állítólag manapság ez az összeöltözés. Régen egy megfelelően passzoló nyakkendő vagy kocsi pont elég volt a nő ruhájához, ma meg még az alsógatyád se mindegy. Elfajult és elkorcsosult világ ez. - Bárkinek? Nem válogatod meg eléggé, amit kellene, Tesoro - nyúltam finoman az álla alá, a hüvelykujjammal finoman végigsimítva az arcélén, amit elértem. - Nem hasonlítasz ilyen állatokra, de egy fürdő jót tenne azt hiszem, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Kimerültnek látszott a lány. Nem olyan nagyon betegnek, csak mint aki napok óta képtelen kipihenni magát, mindegy, mi történik. Nem szerettem az ilyet, nem volt egészséges színe tőle az embernek.
A rövid virágos közjáték után ki is fordul a színére a helyzet, a lány a nővérhívó után kapott, én meg színpadias sóhajjal pillantottam el az idős hölgy és Boldizsár felé. Előbbi olyan volt, mint aki lábon hordott ki egy sztrókot, utóbbi meg kaján mosollyal figyelte a nőt, hogy pontosan mikor is hozza a nyakamba a komplett biztonsági szolgálatot. ~Nem, ilyet nem játszunk!~ Meg is torpantam hát, a kezeimet kicsit fel is emelve, mint azokban a fos krimikben.
- Tetten értél, juhu. Nehéz dolgod volt - sóhajtottam fel, Boldi meg csak hajtogatta, hogy maradjak csendben, ne mondjak semmit az ügyvédem jelenléte nélkül. Ilyenkor bezzeg nem nagy a szája!
- Hidd el, nem az erényeit. Gondolom nem hiszel a szellemekben - jegyeztem meg hanyagul, miközben egy sóhajjal az egyik, a fal mellé tolt székbe roskadtam. Nem szeretem az ilyen bonyolult, sok részletet igénylő társalgásokat, pláne nem olyan kényes szitukban, mint a mostani. - Vagy ha mégis, akkor sem fogsz hinni nekem.
Mert a legtöbb nő ilyen, van egy elméletük, amiből nem tudod kidumálni őket, bármennyire nagyon is próbálkozol. Elég nagy szívás, nem szeretem az ilyet. Fel is sóhajtottam ismét, Józsefné felé pillantva.
- Van olyan opció, amiben nem nyomod meg azt a gombot? Vagy ne erőlködjek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ha bárki megkérdezné Maxit róla, hogy mi az értelme, egész biztosan azt mondaná, hogy 42. De ezzel hazudna, mert még ő sem gondolta ezt komolyan, egész egyszerűen csak szerette mindig önfeledten magát adni és nem gondolni arra, mi lesz holnap. Így kötöttek ki a nem tervezett mini nyaraláson is, ahol ledöbbentette a biciklikölcsönző tulaját, mikor öt különböző férfias biciklire rázott fejet, majd egy glitteres-rojtos lilát választott ki. Nem csalta volna meg Helent, ő otthon várta, de nem is cserélte volna le egy Ildára, aki csupa szürke és komolyság. Így a komoly bringa a törpe nőre maradt a babacipelős kiegészítővel, komoly képet festettek a családról.
- Világgá, Rea, világgá! Én nem megyek haza a nővéremmel ebédelni! - tekert is kicsit gyorsabban a német, csak hogy látsszon az igyekezet, mennyire szeretne megmenekülni még a gondolattól is, hogy a testvéréékkel kelljen enni. Ő megmondta a nőnek, hogy nem lesz az országban aznap, mikor családi ebéd lesz, erre az idősebb közölte vele, hogy akkor ő megy hozzájuk. Max is ettől tartott.
Aztán vettek egy kanyart, Maxi biztos volt benne, hogy az a fánk automata valahol itt volt. Márpedig a német tájékozódó képessége az évek alatt mesterire fejlődött, különben biztos, hogy sosem talált volna haza részegen annyiszor, annyi különböző helyre. És mégis megtörtént, nagyon ritkán aludt el köztereken.
Le is parkolt végül, csengetve egy nagyot, hatalmas mosollyal az arcán.
- Helyben vagyunk!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hagyom, hogy a kezeim az ölembe húzza, pedig ez nem egy feltétlenül mindennapos helyzet a részemről, nem szoktam hagyni, hogy csak úgy befolyásolják, mit teszek, mikor és miért. Tetszik az érzés, ahogy hozzám ér, alapvetően, boldogan el is mosolyodom tőle.
- Majd figyelek - közlöm nagylelkűen, mert ezen nem múlik, szeretném, ha elégedett lenne velem, ha nem azt látnám az arcán, hogy ki van ábrándulva és mindjárt kifordul a saját lakásából. Legalábbis, gondolom itt lakik, vagy ilyesmi.
Nem érti a bajomat. Persze, hogy nem érti, férfi, nem is akármilyen, hanem olyan tudja mennyire értékes, gyönyörű és határozott példány, bármelyik nő szívesen beszélne vele!
- Az más. Nagyszájú és hangos az sokszor vagyok, át sem gondolom, csak úgy kiesnek a szavak a számon - még modellezem is egy kézmozdulattal hogy putty, már le is esett. Vége. - De olyan... ijesztő vagy, tudod, nem egyszerű veled beszélni.
Még bólintok is mellé, asszem ez a legjobb szó rá, eléggé be voltam szarva a ténytől, hogy idejöjjek, eleve, azért is csúszott le az az első feles. De nem lettem tőle bátrabb. Nem eléggé. Inkább csak hagyom, hogy simogasson, jól esik, felperzsel az érintése. Boldog vagyok. Pár pillanatig.
- Nem, nem csak azért. Azért is. De... te komoly vagy, én meg rá tudlak venni, hogy mosolyogj. Jól áll. Hallgatsz és figyelsz rám - kezdem lehunyt szemmel simogatni a mellkasát, legalább addig sem vagyok olyan durván rosszul. A másik kezem még mindig a nyakán jár, még akkor is, mikor közli, hogy igazán válohathatnék.
- Mit kellene? Nem úrihölgy vagyok, Achille, csak egy mezei nő. Neked is kiöltöztem, csak az többet elmond, hogy  felvettem olyat is, amit magamtól sosem... - simul az arcom a kezéhez, imádom az érintését. Lehet az alkohol teszi, ennyire nem szoktam senkire ráállni. - Nem tudom mennyire jó ötlet. Mármint persze, az, de... de nem. Szerintem le se tudok vetkőzni.
Még fel is nevetek halkan, mielőtt apró csókot tolok a szája szegletébe, de aztán ráveszem magam, hogy lemásszak róla, lassan mint valami kaméleon. Utána kísérlek csak meg felállni, de nagyon nagyon szédülök. Éééés meg is van a baj. Szegény szőnyeg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Válasz helyett csak halványan elmosolyodik és megrázza a fejét, elvégre inkább meg kéne köszönnie, hogy nem esett ismét egy hatalmasat. Nem ügyetlen típus, mi több, a körülményekhez képest sokkal határozottabb és talpraesettebb, mint az ember elsőre gondolná, ettől függetlenül a lelki problémáknak kívül nincs jele. Az esze természetesen tudja, hogy Zalánnak eszében sincs bántani. Az érzékei viszont ösztönösen reagálnak és nemcsak vele szemben, bárkivel szemben. Ezért is kell pszichológushoz járnia, hátha a sok beszélgetés segít. Nevetséges.
- Legalább tudtok beszélgetni. Még mindig jobb, mintha kínosan hallgatnátok egymás mellett - elhúzza száját, mert végső soron egyik verzió sem túl derűs. Neki sosem voltak problémái a családjával, egyszerűen csak rosszul választott párt. Így hát az állandó veszekedésről nem sokat tud mesélni. - Tényleg, hogy van a húgod? Édesapád megengedte, hogy előkészítőbe menjen? - kicsit le van maradva az eseményekkel, mikor legutóbb futólag találkoztak, még csak a győzködés ment és a remény, hogy a kislányt be tudják nyomni a Shanes-be. Nem lehet könnyű azért az apjuknak sem, hiszen a sikerükben a saját sikertelenségét látja minduntalan - ami persze nem menti fel az alól, hogy rosszul kezeli a helyzetet. A varázserőt senki sem kéri, nem büntethetünk valakit, főleg nem egy ártatlan gyereket azért, mert a birtokában van.
- Túl lassan - szűri fogai között a szót, táskájának pántját szorítva pedig elfehérednek ujjai. - A következő papír, amit aláíratnak velem, már a halálos ítéletem lesz - megforgatja szemeit és bár viccesnek szánja mondandóját, az utóbbi időben tényleg figyelmesen olvasgatja el, amit az orra elé dugnak. Nem árt, ha az ember tudja, mibe is egyezik bele.
Az újabb lépcsőn felfelé baktatva van idejük átgondolni az életüket is. A Minisztérium rosszabb, mint egy labirintus, ráadásul Gerdát sohasem hívják kétszer ugyanarra a helyre. Néha az egyik ajtón kell bemennie, néha másikon, de az is előfordul, hogy emeletet vagy folyosót váltanak. Nem mondhatná, hogy unalmasak az itt töltött percek. - Pedig hihetetlenül izgalmas térkép nélkül caplatni ebben a csodás épületben. Gondolná az ember, hogy lehet ennél jobb programja is? - tettetett lelkesedéssel mutat körbe, mintha valóban egy élmény lenne, hogy megmásszák ezeket a fokokat. - Egyébként elmehetünk valahová. Még nem tudom, hogy lesznek óráim, meg neked gyakorlatod, de kitalálunk valamit - oldalra pillant és elmosolyodik a férfi görbéje láttán. Meglepő módon egy ideje már nem olyan ideges Zalán mellett. Nem önti ki neki a szívét és nem beszél arról, ami Boldizsárral valóban történt. Tudja, hogy bántották, tudja, hogy lelkileg megrogyott, de tiszteletben tartja, hogy a nő nem osztja meg a saját poklának minden percét. Nem könnyű ilyesmiről beszélnie. - Ha már itt tartunk, mikor leszel befejezett auror? Most kicsit félkész vagy még... - egy huncut félmosoly költözik arcára, mintha csak egy darab steak-ről beszélne. Vajon mennyire lehet Zalán átsütve? Lehet, hogy mindjárt kész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Talán elhamarkodott kijelenteni, de akkor is megteszem; a kötelező adagokon kívül nem nyúltam eddig a gyógyszereimhez. Nincs rájuk szükségem, állandóan le van kötve a figyelmem, és talán annak tudható be, hogy túléltem a sárkánnyal való összetűzést is. Képzeljük el, ha be vagyok állva. Mennyi lett volna az esélye annak, hogy túlélem és nem csak pár zúzódással sétálok el onnan, ha az agyam teljesen homályba borul? Az elemeim teljes irányítása mentett meg, és nem más. Nem a dolgozók ordibálása egymással, amit alapból sem hallottam, egyszerű hangfoszlányok jutottak el a legtöbb sebesülthöz, mert úgy sípolt a fülünk, mintha muszáj lenne neki. A szél mentett meg attól, hogy a kerítés felnyársaljon, mert volt annyi lélekjelenlétem és reflexem, hogy tompítsam a saját és egy másik gyakornok esését. Ha a gyógyszer elkábít... ha elkábít, akkor lehet már nem élnénk, de élünk. Még inkább megerősítést nyertem, nem kell a porrá őrölt nyugtató, nincs rá szükségem. Arra van szükségem, hogy az elemeim meghajoljanak az akaratomnak, és azt tegyék, amit elképzelek. Mint a villám. Csodálatos volt, és éreztem, ahogy a tűz ereje átjárja testemet és szívemet egyaránt, éreztem, ahogy eggyé válunk, mintha mindig is erre lettem volna rendeltetve.
- Mi? - emelem megilletődött tekintetem a nőre. Kissé megrázva a fejemet próbálom felvenni ismét a fonalat. - A sárkány el volt kábítva, csak nem kellő mennyiségű bájitalt használtak hozzá, szóval az állat úgy döntött, hogy félig bebaszva körbe néz - kissé megvonom a vállaimat, mert bármelyik dolgozóval előfordulhat. A legtöbb itt dolgozó, mivel sokkal kevesebben vannak, mint kellene lenniük egy ilyen felelősségteljes munkakörben, nem nyolc, hanem mondjuk tizenkét órát dolgozik. Mind agyilag mind fizikailag nagyon megterhelő ez. Bennem is az elemeim irányítása utáni vágy tartja a lelket, mert most, hogy kiderült ezen a szinten, és tisztán, mire vagyok képes még többet akarok. A meditálás már nem csak elképzelt, nem csak a fejemben történő dolgok, hanem, mint az legilimencia vizsgán használom is, annak érdekében, hogy a vizsga sikeres legyen. Nem fogom a saját balfaszságom miatt elveszteni őket, amikor ennyit haladtam már velük.
- Ha nem vagy az, akkor nem értem mit keresel itt - emelem meg egyik szemöldökömet kérdőn, ahogy elpillantok a lányról. Cortez hasa alá nyúlva szedem le a nyakamról az állatot. - Menj, vadássz magadnak valamit - intek neki türelmetlenül, miközben cigarettámat szám szegletébe biggyesztem, majd mielőtt válaszolnék szívok belőle egy kiadósat.
- Nem, nem akarok - mosolyodom el gonoszan. - De érdekel, hogy lettél mégis pszichológus, annak ellenére, hogy mégsem vagy az - pár lépést hátrálok, majd hátamat egy fának vetve kezdem el kiturkálni zsebemből a Dustintól kapott, és az alapvetően szükséges karkötőt, hogy végül mindkettő csuklómon kössön ki. Még mindig kell. Még mindig szükségem van rájuk. És ha már nem? Pillantásom a karkötőre esik, amit Westwoodtól kaptam. Legalább ezt biztos, hogy megtartom, ha másért nem is, de emléknek nem lesz rossz. Tekintetemet ismét a lányra emelem, egy halovány mosoly kíséretében, mélyet szívok cigarettámból, aminek füstje az ég felé száll. Csodálatos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A beszűkülő térben oldalra billen fejem, állam Dia felé emelkedik, ám eszem ágában sincs esetleg hátrébb húzódni. Mosolyom árnyalatnyit szélesedik, arcomon elmélyülnek a meghúzódó ráncok, szemhéjam félárbocra ereszkedik a keletkező testhelyzet változás nyomán, miközben kékjeim továbbra is a lány arcán ragadnak. Kicsit el is nevetem magam a mozdulatai láttán, azzal a halk mozdulattal, amibe már belerezzennek a vállak, de összességében még mindig belefullad egy szusszanásba - lehunyva szemeim ingatom meg fejem.
- Köszönöm - hasonlóan suttogva válaszolok, a szó megformálása közben az előttem ülőre pillantok, majd vissza is fordulok Diána felé. - Szerintem is jó cucc - már ha a napos oldalát nézzük, ideális esetben pedig pár épp-csak-huszonéves kölyöknek csak a napos oldalával kellene találkoznia. Eddig szerencsére nem is volt baj, az én felelősségem alatt, de túl rövid ideje vagyok még elnök ahhoz, hogy ilyen kijelentéseket tehessünk.
Ő az ilyenekből különben is kimarad.
Arcom kissé a kézfejére hajtom, ahogy ujjai közé csípi a bőrt - közel sem feltűnő mozdulat, egy rezzenésben ki is merül az egész.
- Hamar kirepülnek - jellegzetes, egyszerre melankolikus és nosztalgikus sóhaj hagyja el ajkaim, a végére megforgatom szemeim, és a kezemben szorongatott pezsgőt is lehajtom.
- Mintha csak ennyi értelme lenne - futólag, lazán mellkasomnak támasztom ujjbegyeim a szívem táján, majd le is eresztem kezem. - Van még valami hely, ahol nem jártál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ismeritek azt az élményt, mikor egy nagyon hosszú gondolkodás után sem esik le nektek a válasz. Mikor már együtt gondolkodtok egy kérdésen és ott van a nyelved hegyén és nem érkezik válasz. Aztán két nap múlva, mikor már nem is olyan fontos a kérdés meg a válasz, hirtelen eszedbe jut. Na ez pont ilyen volt most Kolosnak, mikor a Felagund lány bemutatkozott.
- Jaaaj, emlékszem ám. Mindig beültél a próbákra! - adott hangot felfedezésének, nehogy véletlenül kételyekbe kerüljön a leányzó. - Kolos. Na nem mintha nem tudnád. - Ösztön volt. Valaki bemutatkozott és megrázta a kezed, automatikusan mondod a neved, nem? Még akkor is, ha egy híresség vagy.
Úriember módjára kísérte a padhoz, majd bányászott elő a táskából egy üveg vizet és nyújtotta a lány felé. Ha csak a közlekedésről van szó, akkor nincs probléma, pár perc és helyreáll. Pláne ha elterelik a figyelmét.
- Hmm? - Hogy hiányzik-e? De micsoda? Hisz teljes az élete, nem? Azt mondják, ha van mi leköt, nincs probléma. - Oh...
Egy ideig a táskájában matatott, mikor kedves partnere egy érzékeny pontba nem nyúlt volna el. Micsoda tehetsége van hozzá! Lehet ezt a csinos lányoknak tanítják, hogyan hozzuk kellemetlen helyzetbe a férfiakat?
- Ami azt illeti, nem. De ugye még visszajárok a suliba a színjátszó miatt.Bár jó lenne, ha Tánya át tudná venné. Most már annyira nehéz visszajárni... - próbálta meg elterelni a témát. De hát minek is terelné! Már túl van rajta, nem igaz? Nem ma szakítottak, és Myra azóta is felkerül a címlapokra, kár volna tagadni a helyzetet. - Myrával már nem tartjuk a kapcsolatot. - Csak egy megjegyzést volt. Épp csak egy elejtett mondat, mielőtt bezárta volna a táskáját. - Mit mondtál, melyik boltot is keresed?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem mindig volt hangulatom a társasági élethez, sőt, sok esetben szerettem visszavonulót fújni, és a szobám magányát élvezni egy jó könyv társaságában. A kötelesség azonban kötelesség volt, s ha az apám valamit a fejébe vett, akkor arra általában nem lehetett nemet mondani. Így volt ez azokban az esetekben is, amikor olyan kötelezettségeknek kellett eleget tennünk, mint például egy születésnapi rendezvény.
Félreértés ne essék, nem magával az ünneppel volt bajom, szerettem a születésnapokat, a tortákat, a díszeket, de amikor "ismeretlen" emberek közt kellett jópofáskodást művelnem, az mondhatni távol állt tőlem. Egyáltalán nem voltam oda azért, hogy kedvesen mosolyogjak apám barátaira, fogadjam a kérdéseiket, válaszolgassak úgy, ahogyan azt tőlem elvárják.
Még csak nem is hittem azt, hogy jól fogom magam érezni, tekintve hogy velem egykorú gyereknek sem volt se híre, se hamva ebben a társaságban. Szinte megfulladtam, úgy feszengtem az ünnepi ruhában, miközben apám ismét meglengette a hatalmas ajtó művészien megmunkált kopogtatóját.
- Nem lehetne, hogy átadjuk az ajándékot, és hazamegyünk? - megpróbáltam a tőlem telhetőt is megtenni, apám azonban azonnal szigorúan pillantott rám, anyám pedig helyette szólalt fel.
- Karola, ne szemtelenkedj. Bolivar és Laura már régóta a barátaink, és téged is kedvelnek - persze, persze. Ez volt a beetető szöveg, pedig le merném fogadni, hogy csak az apám miatt voltak velem kedvesek. Polo-ról nem is beszélve, ő többnyire észre sem vett, mintha egész más világban járnánk.

- Szervusztok, gyertek beljebb! Nahát Karola, hogy te mennyit nőttél! - Laura néni mosolyogva, két nagy cuppanóssal köszöntött, sorban anyámék után, s néhány perc múlva máris a gyönyörű Crawford rezidencián találtam magunkat. El kell ismernem, igazán jó ízléssel áldotta meg őket a sors, az otthonuk nagyon tetszett.
- Beszélgessetek csak, mindjárt jövünk, csak beengedjük az újonnan érkezőket- számomra úgy tűnt, hogy elég nagy a nyüzsgés, elgondolkodtam azon, hogy nem ártana szublimálni, vagy keresni egy csendesebb sarkot, mert ezen a napon tényleg fáradtnak éreztem magam. Nem is maradtam ülve, ehelyett a hatalmas nappali helyiség részeit kezdtem alaposabban is szemügyre venni, főként a kandallóra helyezett fotók keltették fel kíváncsiságomat, ahol még egy-egy gyerekkori fotó is feltűnt az ifjabb Crawford generációról.

Miközben a képeket nézegettem, akaratlanul is megütötte fülemet az a beszélgetés, amit apám folytatott az anyámmal Archibaldról, meg a muglik ostoba és életveszélyes életéről. Nem igazán értettem, hogyan is merülhetett fel egyáltalán ez a téma köztük, mindenesetre nem hagyott nyugodni ez a történet, amiről már az ideérkezésünkkor is fecsegtek.
- Igen, mostanában volt az évfordulója.
- Szörnyű tragédia.
- Nem tragédia, felelőtlenség. Én mindig is elleneztem mindenféle mugli használati tárgyat, mert azokkal csak a baj van. Ostobaság volt attól a fiútól, és nem is szabadott volna vele barátkozni. Még szerencse, hogy Lauráék fia nem ült mellette.
- Igen, ez igaz, szerencsére a mi Karolánk soha, de soha nem kerülhet majd ilyen helyzetbe - bármennyire is halkan csiviteltek anyámék, elég jó hallásom volt ahhoz, hogy meghalljam, ami érdekel, de amikor észrevették, hogy én is a helyiségben vagyok (még mindig), gyorsan témát váltottak. S addigra a többi vendég is felsorakozott, a nappaliból pedig kezdett elfogyni a levegő.
- Egy kicsit levegőzöm - köszönés után szóltam apáméknak, majd már jól ismerve az útvonalat, kisétáltam a teraszukra, majd onnan kezdtem kémlelni a tájat. Olyan jól esett kint lenni a csöndben, távol a zsongástól, hogy azt sem vettem volna észre, ha valaki netán kisétál az erkélyre, vagy tán már ott tartózkodik.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Van egy olyan nagyon gyanúsan baljós sejtése, hogy őt itt nem veszik komolyan az arccsipkedésével. Nagyon helyes. Igaz, a gratulációja őszinte, még ha nem is akkora súlyú, mintha átérezné a súlyát ennek a csoportosulásnak. Tudni, tudja, amennyit a józan ész és diszkréció határain belül mesélni lehetett, annyit hallott a bátyjától is, de mégiscsak ez valami olyasmi, amit csak akkor fogsz fel ténylegesen, amikor benne vagy - amikor része vagy. Ezt leszámítva nem kevésbé tartja kúl dolognak azt, hogy valaki elnöke legyen valaminek. Már csak azért is, mert Diána valószínűleg sosem lesz semminek az elnöke, amelynek több tagja van kettőnél, amibe nem számolódik bele ő - és másik tag nem az anyja. A világnak minden eséllyel jobb így. Hiába, a felelősségtudat valahogy nem erőssége, hát még hogy másokért feleljen.
- Ne felejtsd el majd hívni az első nyilvános bulira, ahova mehet más is, le akarom csekkolni, hogy bekerültek-e az én imádnivaló évfolyamtársaim is.
Mint mindig, a fizikai kontaktus a világ legotthonosabb dolga, sokkal komfortosabb számára, mint az -ahogy körülbelül akárki más fogalmazna- illedelmes, udvarias távolságtartás és diszkréció. Persze, ha látná, hogy a másik félnek kellemetlen, akkor nyilván elhúzódna, nem akar senkit bántani, de Polo reakciói pont kedvérevalón egyetértőek e tekintetben. Nincs hát oka, hogy kimásszon a személyes teréből, marad aztán is, hogy ujjai szorítása teljesen enged a fiú arcán és csak játékosan megpiszkál a halántékánál egy belőtt tincset.
- Igazad van - színpadiasan feldobja a cetlit, ami lassan pörögve, forogva a levegőben esik le a földre közvetlenül előtte. - Áh, de várj, nagyon sokmindent tudnék venni belőle, ha nyernék.
Végül tényleg elhúzza a kezét és beleiszik a poharába, amiből az előbbiek után csak azért nem löttyent ki semmi, mert mindegyiket elátták ezt gátló bűbájjal. Ezekben a körökben nem fordulhat elő, hogy valakinek boros legyen a drága blúza, inge, ruhája. A népszerű netes meme-ből ismert "áh, erre még szükségem van" mozdulattal hajol le az eldobott cetliért és lengeti meg a kezében.
Egyik lábát átveti a másikon, bár az Archibald felé eső kezével visszakönyököl a köztük lévő kartámaszra.
- Biztos egy csomó mostanában nem utazgattam valami sokat, szóval lepj meg, tuti imádni fogom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Azt hiszem szóltam, hogy csak óvatosan - mosolyogtam magam elé, már majdnem nevettem is volna, de tekintettel a helyzetünkre nem tartottam volna egy szerencsés és kedves gesztusnak. Egy valami tagadhatatlanul velem jár az őszinte és jogos tanácsaimon túl, általában be is bizonyosodik az igazam, ami mindig előttem bukik ki. Ezt valahogy az élettől amolyan ajándéknak tekintem, ezekkel a megerősítésekkel könnyebb volt lépcsőről lépcsőre törni előre, mint sima hittel és motivációval.
- Erélyes stílusban ismerkedsz, ez egészen biztos, de nem hátrányod - tettem hozzá, mert elég karizmatikus dolognak tudtam be, ha valaki nem csak használja ezt eszköznek, de élni is tud vele a világban. Vannak, akik előbbit tudják csak, ekkor fölényeskedőek és fröcsögőek, leginkább, valahogy nincs meg az a plusz, ami azokban, akik a meggyőzés és az elismerés kivívására tudják fordítani. - Ijesztő? Sosem hallottam még - közöltem teljesen le is sújtva, persze teljes mértékben hazugság volt. Ezt azonban nem kellett tudja vagy felfogja. Hallottam már, sőt, kényszerítettem is ki, de azok a helyzetek megkövetelték a jobbik - vagy rosszabbik - felem, azonban tényleg értetlen vagyok, ha erről úgy van szó, hogy alkalmat sem adtam rá. Még össze is vontam a szemöldökeim egy pillanatra, ahogy idő közben a karjaim közé került lányra lenéztem.
Ó, és akkor itt vagyunk. Nem ő az első nő, aki meglátott valamit, majd ezért került a közelembe. Volt akinek tetszett egy - nincs ott! - ősz tincs, másiknak a borostám, a harmadik szerint mikor rajta nevettem furcsa, de édes ráncaim voltak. Nem teljesen tudom én ezeket követni, de biztos vagyok benne, hogy ahogy a többiek, neki sem kellene ezt magától értetődőnek venni. A jó embertől, pláne attól, akivel az idejét kéne töltse igen messze állok.
- Értek az emberekhez, tudok jó hallgatóság lenni. Ebben egy pillanatig sem tévedsz, de nem kevés ez egy kicsit ahhoz, hogy minden biztonságot eldobj és itt legyél? - néztem rá a fejét kicsit magam felé billentve, hogy lássam a szemeit. Nem azt mondom, hogy én szóltam, de már másodszor tettem meg. Innentől Isten kegyelme. - Valóban? De még lehetnél, nem igaz?
Mert bárki lehet, emeltek már olyan nőt királyi családi rangra, aki korábban egy nagyobb összegért készséges bármunkatárs és kisegítő volt. Nem hinném, hogy ez ennyin múlik.
- A hideg víz lenyugtatja a gyomrod és a fejednek is jót tenne, aztán beszélhetünk, ha még akarsz - közöltem végül pár kört leírva a mutatóujjammal, és ahogy elhajoltam tőle, hogy esetleg segítsek, mondjuk úgy megéreztem és már csak sóhajtottam, mikor előre hajolt. A haja után nyúlva csavartam egyet az összefogott részen és a feje tetejéhez szorítottam. - Ha le tudod egyedül, ha nem. Ezt most leveszed. Balra megyünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A Minisztériumtól azt várja, ami maga a Minisztérium. Ridegséget, kimértséget, egy dohos irodát egy kancsó, már langyos vízzel, kényelmetlen székkel és egy vén, ráncos öregasszonyt, aki majd megmondja, mit érez Gerda. De az is lehet, hogy a kihallgató egy férfi, hiszen ha az ember lányát bántalmazzák a házasságában, a létező legjobb ötlet az, ha kirendelünk mellé egy hímet. Nem is érti, hogy nem neki jut ez eszébe először! Hát valószínűleg úgy, hogy mire idáig jutna, már mindegy, mivel egy férfi várakozik egyedül és, mikor kiszúrja a nőt, rögtön fel is veszi vele a szemkontaktust. Nem akarom elkeseríteni, de ebben a pillanatban kevés dolog kedves a rellonosnak, bár az üléssel tett próbálkozást bizonyára nagyra értékeli, már amennyiben van ideje ezzel foglalkozni. Esetlen minden mozdulata és igazából minden szava is - hogy lehet egy szó esetlen? -, látható, hogy zavarban van és kellemetlenül érzi magát. Nem tudja, mit kéne mondania.
A bemutatkozásra biccent és körbepillant a körülményekhez képest zsúfolt kávézó teraszán. Ez a sokaság egyszerre jó és rossz: úgy érezheti, hogy ugyanolyan normális, mint a többiek, akik csak beültek egy gyors italra, de valahol feszélyezi is, hiszen mi van, ha valaki meghallja, amit tett? Ha valaki tudni fogja, milyen ember is ő? Mielőtt elmélyedhetne az önmarcangolásban, meglepetten konstatálja, hogy a férfi egy cappuccino-t tol elé. Pislog párat, majd halványan elmosolyodik, végül pedig kiengedi az eddig benn tartott levegőt. - Köszönöm - hálásan biccent, azonban mielőtt nyúlna a bögréért, rájön, mennyire remegnek kezei. Mivel Dimitri pszichológus, előbb-utóbb úgyis észrevenné, így mély levegőt vesz és zavartan a füle mögé tűr egy tincset, csak aztán húzza közelebb a koffeinforrást.
- Persze, tökéletes. Már kicsit frusztrált a Minisztérium - abból, amit eddig látott a másikból, nem gondolná, hogy egy ilyen megjegyzéssel elásná magát előtte. Elvégre, ha annyira hivatalos akarna lenni, nem itt ülnének, tehát minden bizonnyal neki sincs ínyére, hogy állandóan odabent kell lennie. Mondjuk ez puszta tipp, Gerda nem ismeri a férfit, hiszen annak leváltásakor érkezett a Bagolykőbe, egyéb ügyletük pedig nem akadt. - Nem tudom, hogy mondanom kéne-e valamit, vagy kérdezel. Ez az első ilyen... Ellenőrzésem - zavartan fonja ujjait a bögre fülére, bár meg nem emeli, tekintetét le sem veszi Dimitriről. Ha valami meg is fordul fejében, ami nem helyénvaló - nem, semmi szexuális, az inkább, hogy valami lötty van a cappuccino-ban -, elhessegeti. Senki sem akarja bántani, senki sem fogja megütni. És senki sem intézi majd úgy, hogy pár napot a WC-n töltsön, ahogy Boldizsár tette Gerda öccsének születésnapján. Most már tudja, hogy az is a férfi volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Pont azért, ha ilyesmi történne... - tárom szét a karjaim, hogy DUH, nő, nem vagyok teljesen egyértelmű? Mintha a falnak beszélnék, komolyan! Hihetetlen ez a nő. Egyszer jövök el vele ide a halál faszára, hogy megnézzünk valamit, amit szeretne, aztán hazamenne egy fél nap után. Ezért utaztunk ennyit? Na, nem. - Ez olyan tervként hangzik. Benne vagyok.
Még biccentek is, hogy felőlem rendben van a dolog, a telefonom elővéve el is kezdek böngészni valami passzent last minute szállás után. Ilyenkor éri meg a legjobban, ha az ember nem egy megszállottan tervezgető pszichopata.
- Oh fúj, nem, engem ez nem érdekel, kérlek hallgass el - grimaszolok, még az orrom ráncolva meg is rázom a fejem, a tenyerem a szájára simul, nekem ne számoljon be Westwoodék szexuális életéről, mert kurva nehezen viselem el a gondolatot is. Aztán persze elengedem, nem akarom én bántani, de nem akarom tudni, hogy Dustin milyen fura szarságokat él meg. EZ már tényleg nem az én dolgom.
- Most próbálod ezt eltenni okosba, hogy később felhasználd ellenem? Ahhoz korábban kell felkelned, cicám - nevetem el magam, még dobva egyet a vállammal a táskán, mert nem igazán az én méretem, nem is azon a helyen pihen, ahol különösebben kényelmes lenne, igazából eléggé fel is basz azzal a lendülettel. EZÉRT nem cipelem senki táskáját.
- Pedig van - nyomatékosítom a mondanivalóm, mielőtt még tovább haladnánk a dolgon, nem most fogjuk megvitatni azt, hogy ki és mennyire tud főzni, meg milyen körülmények között. Nem ma van a napja.
- Remélem, hogy van karszalag, nagyon trék azok a rendezvények, ahol nem adnak - nézek rá sokatmondóan, mert tréé helyre nem megyünk, azt hiszem, ez afféle presztízs kérdés. - Már van.  
Fel is mutatom a telefonomat elégedett fejjel, megmozgatva kicsit jobbra-balra, hogy fel is hívjam rá a figyelmet, mielőtt még azt hiszi, csak mosolygok bele ilyen szépen a nagyvilágba. Ugyan már.
- Felőlem akár ABC-ben is haladhatunk, csak ne nekem kelljen nyomon követni a listán, hogy merre megyünk, franc se igazodik ki ezen - sétálok tovább az utcán, majd a vállamon lifegő táskára nézek. - Beengedik az oltári batyud is, ugye? Nem lépted túl a méretkorlátot?
Csak mert a biztiboyok nem tűnnek túl édespofának, egy néni még rázza is feléjük az öklét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szóval ezek szerint félreértette. Ajkaival talán még egy 'o'-t is formál, bár erre már nem merne megesküdni pillanatokkal később. Ettől még a fiú stílusa megüti a fülét és, ha eddig nem lett volna totálisan ellenszenves, most bizonyosan felrakta az i-re a pontot. Éppen ezért összepréseli ajkait, mielőtt olyasmi szökne ki rajta, amit nagyon nem akar. Shayleen alapvetően sem nagyon kedvelni, sem nagyon utálni nem szokott senkit, az emberek többsége semleges szereplő az életében, olyanok, mint a kis parasztok a sakktáblán. Vannak, néha okoznak károkat, de úgy amúgy pont nem érdekli őt. Érdekes, hogy ezúttal egy valódi parasztot sodort elébe az élet.
- Értem - végül csak biccent egyet. Nincs tisztában a wales-i helyzettel, hogy egyébként kevesen vannak és fáradtak. Náluk szerencsére nem nagyon akad emberhiány sehol, a nőnek pedig nem kötelessége ezzel tisztában lenni. Ő csak beugrós, kisegíti az ittenieket, ha úgy vesszük, nem az ő dolga.
- Kevesen vannak a gyógyítók és javasok, ezért megkértek, hogy segítsem ki őket. Nincs idejük eljönni a rezervátumba - ujjai közé gyűri kabátja végét, mintha csak ideges lenne, ezt azonban szándékában áll leplezni, így gyorsan zsebeibe mélyeszti kezeit. Akárha fázna úgy tesz, picit még össze is húzódik, pedig valójában ha rázza is a hideg, az nem az időjárástól, hanem a rellonostól van. Figyeli, ahogy elementálja útnak indul, de nem szól semmit, a villámok és egyéb jelek alapján bőven ki tudta találni, hogy elemistával van dolga. Az már csak hab a tortán, hogy dimágus. Nem érzi magát igazán biztonságban, elég zakkantnak tűnik a másik.
- Rendben - ő ennyivel le is rendezné, csakhogy Denis folytatja, azzal a gusztustalan, undorító mosolyával. Érzi, ahogy az indulatai felgyűlnek, de határozott levegővétellel visszanyeli, ami kikívánkozik belőle. Ezt se nevelték meg soha. - Már mondtam. Beugrós vagyok - noha hangja normális, szemeiből süt, hogy nincs ínyére a további beszélgetés. Mi több, menne már és, mivel itt úgysincs dolga, hát a gondolatok elhatározássá válnak. - Nos, úgy látom, rám itt nincs szükség. Viszlát - nem kíván jót, nem kíván sok sikert, se szép napot. Már leszokott arról, hogy olyasmit mondjon, amit nem gondol komolyan. Egyszerűen csak hátat fordít és elindul a létező legmesszebb a fiútól. Valószínűleg itt már csak nála kedvesebb embereket találhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem arról van szó, hogy már megint magányos lennék (de), vagy, hogy egyszerűen nincs kedvem az embereknek (de), hogy nem akarok egyedül lenni otthon (de).
Nagyon régen voltak ezek a ruhák ilyen összeállításban rajtam, és az elején, a tükörben állva valóban húztam is kicsit a szám miattuk, az összképet látva, viszont pár hetvenkettes tátra-koktél után némileg átértékelődött az önkép-értékelésem. Kissé lehunyom szemeim, keresztbe font jobb lábfejem apró mozdulatokat tesz az éppen szóló zene ritmusára, miközben oldalra billentem fejem is, arcom alá engedelmesen simulnak a szintetikus bunda vékony, puha szálai.
Ajkaim halvány mosolyra húzódnak, ugyan a pultnál ülve viszonylag jobb világítás ér, mint a távolabb táncolókat vagy üldögélőket, ha kicsit oldalra fordulok, a színes fények engem is elérnek. A lüktetés, a tompa szédülés, a lehunyt szemhéjaim alatt pirosan-zölden-sárgán váltakozó foltok és csíkok egy olyan életérzés emlékét ébresztik bennem, amibe megígértem, soha többé. Hátrabillen koponyám, felnevetek erre a gondolatra, hirtelen nagyon gyerekesnek, idealisztikusnak tűnik, mintha azóta egész eddig valami mesében éltem volna.
Felsóhajtva fordulok vissza kiszolgáló barátomhoz, hogy balomon megtámasztva állam, jobbom megemelve rendeljek még egyet. Úgy tűnik, mára ő lesz a társaságom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Néha jól esik eltávolodni mindentől és mindenkitől. Amióta az Elite beköszönt az életemben, nincs egy perc nyugtom sem, valami mindig akad, amit meg kell oldani vagy ennek vagy annak. Rendben, be kell vallanom, hogy nem bánom, mert kurvára megmelengeti a szívemet a tudat, hogy tartozhatok valahova és valakikhez, akik nem néznek ki, mert pontosan olyan mértékben mások, mint én. Valaki külsőben, valaki a bensőjében, de valamiért minket akartak beszervezni, és ennek különösen örülök. De néha sok. Az egyetemről kicaplattam és rögtön az első kocsma ajtaját löktem be magam előtt, mert egyszerűen muszáj innom egyet. Egyetemistaként megtanulod rögtön, hogy melyik kocsma merre van, de nekem most pont rohadt mindegy, csak egy sörre vágyom és arra, hogy senki ne találjon meg pár órát.
Anyámék rögtön a beavatás után kerestek meg, hogy minden rendben van-e? Hogyne anyám, minden oké, éppen beléptettek egy olyan társaságba, amiről senkinek nem szólhatok egy szót sem, vállvetve harcolunk egymás mellett és egymásért, senkit nem támadhatsz hátba, nincsenek titkok. Akár egy szekta baszki, de mégsem az. Ez valami mélyebb és csodálatosabb, mert itt mindenki egymásért van, akármekkora is a szar kitartunk egymás mellett. Kitartanak mellettem. Lehet nem a barátaim - de -, de mégis tartozok valahova és nekem ez éppen elég. Szerintem itt még örülnek is a különlegességemnek, annak, hogy véla vagyok. Legalább ők, mert hogy én nem, az is biztos. Mindegy is, a levelet a legkedvesebben megválaszoltam anyámnak, majd másnap feladtam, és mindenki boldog volt, hogy a vértisztított fattyúval minden oké.
A pultnál telepedem le egy nő mellett, aki a következőt kéri, de a tekintete valamiért azt sugallja, hogy lehet nem kellene neki már. De ugye, ki vagyok én, hogy megmondjam ezt? Hiszen én is inni jöttem ide.
- Egy sör, négy cent whisky - adom le gyorsan a rendelést, amint elkapom a srác pillantását, majd a nő felé fordítom fejemet.
- Nehéz nap? - ennél szarabbul is kezdeményeztek már beszélgetést, nincs okom aggodalomra szerintem ezek után, és legalább egy olyan emberrel beszélgethetek talán, aki nem tudja ki vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Ebéd? - kérdezte értetlenül Frau Liebhart, ahogy teljesen elveszett a nagy monológ ezen részében. Nem zavarná, sőt boldogan és minden feltételezés nélkül követné a férfit bárhová, oda is, ahova ember nem tenné lábát. De elfelejtették neki említeni ezt az apróságot, nem teljesen érti miért. Vagyis ha őszinte akar lenni, ismer ezt-azt Maximus tekintetében. Nem sok dologtól fél, mint a tűztől, de ha a nővére is kapcsolatban van ezzel két tippje van. Az egyik, hogy két év után nagyon durván feltűnt az újdonsült nagyszülőknek, hogy még nem találkoztak az unokával, a másik, hogy valami olyanról kéne elszámoljon, amiről nem akar. Utóbbi legjobb tudomása szerint nem áll fenn, legalábbis nincs róla tudomása.
- Új meghívás? - kérdezett rá végül, aztán kicsit el is nevette magát, ahogy csilingelt Max, majd ezt követően a kis gyerekcsücsülőből Jules is nagyban kiabálta, hogy Papa. Elég jól tudta már kitől és mit várhat. Azt hogy Keve is túl hamar elsajátította, igen érdekes hangsúlyokkal.
Hűen követte a férjét, egyrészt mert megtenné, bárhol; másrészt amúgy sem tudja hol vannak és pontosan hova is tartanak, és ez még csak nem is bántotta, sőt. Izgalmas, új, boldog. Szereti az ilyet, egy egész nagy kaland volt a kettejük kapcsolata, bevallottan vagy sem. Vakon bízott a férfiban, ezért is lassított vele együtt, aztán csak átemelte a lábait, szoknya ide vagy oda, hogy lepattanva elinduljon a kisfiúért, aki önállósítva magát mászott volna ki, de be volt csatolva. Viszi az egész berendezést.
- Helyben, mint?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Mondtam, hogy  óvatos voltam. Most is az vagyok, tökre körülnéztem a zebrán - mert ebből áll az óvatosság. Nem eszel fagyit hidegben, fájós torokra és nem lépsz az útra anélkül, hogy nem nézel körbe.
Erélyes. Nem tudom, honnan jött ez a jelző neki, de nem hallottam még senki szájából, főleg nem magamra. Meg folyton az az öv jut eszembe róla, olyanom nincsen. De az azt hiszem, nem is egészen ez a szó... fontos ez most egyáltalán?
- Ijesztő, igen. Én nem vagyok ilyen nagy vallomásos lány... - bólogattam nagyokat, de lehet, hogy nem kellett volna. Kicsit szédültem, de nem volt annyira vészes.
Nem szerettem a kifejezést, ami kiült az arcára, olyan furcsán nézett rám, én meg csak szerettem volna, ha nem vesz ennyire komolytalanul, mikor nagyon fontos dolgokról adok éppen elő. Mert ocsmány cipő ide vagy oda, attól még csodás ember, akinek van egy olyan aurája, ami bevonzza az embereket.
- Damien, én nem vagyok biztonságban. Minden este más férfit kísérgetni rendezvényekre, vagy egy nős férfi szeretőjének lenni szerinted biztonság? - tört ki belőlem a hisztérikus nevetés, mielőtt végigsimítottam volna az arcán. - Nem hiszem, erre születni kell.
Csak bámultam a szemeibe, kicsit még az ajkaim is lebiggyedtek, ahogy próbáltam magam összerakni. Mármint, persze, egy időben mániám volt, hogy Szultána leszek, valaki nyolcadik felesége és soha életemben nem kell majd dolgoznom. Még ezt is megtehetem... csak belegondolni, hogy hét nővel kell osztozz a figyelmen... elkeserítő.
Nem tudom, hogy történt az egész, csak az biztos, hogy az ujjai a hajamban voltak, miközben tolt a folyosón, én meg borzasztó kínosan éreztem magam, a gyomrom tartalmát nem is említve. Az is kínosan érezte magát, morgott össze-vissza.
- Úgy sajnálom, ne haragudj, sajnálom - motyogtam, miközben a szám a kardigánom ujjába töröltem. Mármint, komolyan, ennek már úgyis mindegy volt. A fürdőbe érve ki is bújtam a kardigánból, össze is gyűrtem gombócba, meg az inget is kissé remegő kézzel, de elkezdtem legombolni, megtörölve megint az arcom a tenyerem élével, hogy eltüntessem a meleg cseppeket róla. Még a szám is beleremegett. Inkább ki is bújtam belőle, ledobva azt is, aztán a nacim után nyúltam, csak szipogtam egyet. - Ha lehajolok kikötni a cipőm, szerintem megint idehányok. Megtennéd, hogy...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sokszor megkérdezik, hogy ennyi idősen miért nem vagyok még házas, és hát komolyan mondom, ez az este lenne a tökéletes alkalom, hogy ehhez készítsek egy fotómontázst. Hogy miért? Mert bár Márkot nézem, olykor óhatatlanul is rátéved a tekintetem Nadine arcára, és bármennyire is gyönyörűnek tartom, mert annak tartom a csillogó szemeivel, széles, telt ajkaival, ilyenkor elkezdek félni tőle. Mert pont úgy néz rám, ahogy csak három kötőjel öt év házasság után szeretném, hogy rám nézzen. Tudjátok, amikor már elszállt a rózsaszín köd, a kockák a hasamon kicsit inkább sörtartályra kezdenek emlékeztetni, és ő leszid, mert nem tudom a mosogatóig elvinni a tányérom, és különben is, mit képzelek én magamról, hogy két gyerek után harmadszor is teherbe ejtettem, hihetetlen, hogy nem tudok figyelni. Igen, uraim, ez a tekintet, pont az a tekintet, amiről mind tudjuk, hogy el fog jönni, amikor az a méregdrága, de szerintünk felesleges gyűrűt kiválasztjuk, vagy amikor már hatodik hete esszük a vajaskenyeret, de volt egy jó napunk, ahol minden haverunk szétitta az agyát. Igen, teljesen pozitívan állok a házasság intézményéhez, tényleg.
Szóval megkapom az asszonyi "nincs a sárcokkal ivás hétvégén, mert anyámhoz megyünk" pillantást a nőtől, akit még csak meg se kaptam, és engedelmesen mosolyodok el, mint egy jó férj. Az biztos, hogy Nadine erős személyiség, jaj lesz nekem, ha nem figyelek oda. Azért valljuk meg, nagyon élvezem a helyzetet, hogy bosszanthatom, mert persze, én sem szeretném fél reggel hallgatni, hogyan áradozik Márk, de valljuk be, inkább reggel, még kómásan, mint most, amikor láthatóan a BJH-m éppen spiccesből kezd átmenni ittasba. Nem kellene neki az, hogy a karrierje és a feje teljesen roncs legyen, szóval eltűröm a tekintetét, és megvédem a becsületét, hogy aztán térden állva ismerje el, hogy mennyire nagy mázlija van velem. Huh, oké, ezt elképzeltem, és most szépen át is terelődök arra, hogy mennyire impozáns az a csillár ott fent, a filmekben az ilyenek zuhannak le és nyomják agyon a szereplőket. Oké, rossz terelés, de ezzel egyidejűleg ösztönösen a nőt is arrébb terelem.
- Ó, köszönöm, fürödtem.
Felelem neki teljesen nyugodtan, de aztán pimasz mosoly húzódik az arcomra, és még a nyelvem hegyét is kicsit kidugom. Gonoszkodós vagyok na, mert nekem mindig ilyen az illatom, de örülök, hogy a sok-sok rozé a rejtett adottságaimat is felszínre hozza. Elindulok vele kifelé, ujjai ujjaim közé siklanak, mert szétnyitom a sajátjaimat, és rájuk szorítva, nyugodt tempóban haladok kifelé vele oda-odabiccentve embereknek.
- Ugye tudod, hogy ezután nem fogjuk tudni letagadni, hogy a viszonyunk nem csak szakmai?
Suttogok a fülébe úgy, hogy a meleg leheletem megborzongásra késztesse. Egy aljas szemétláda vagyok, semmi több. De nem állok meg vele, egy csendesebb részre viszem, hogy tényleg kitisztuljon a feje. Azért vannak nekem is korlátaim, nyilván nem fogom kihasználni. A zakómat levéve, finoman a vállára terítem, amikor már biztos vagyok benne, hogy nem fog eldőlni, de azért közel maradok, hogy elkapjam, ha kell.
- Szóval olcsón betudsz rúgni. Ezt a férfiak szokták értékelni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Akkor ez egy olyan terv - bólintottam is még kettőt rá, hogy végül vegyük úgy, nem kötekedek többet a semmin. Eddig se akartam, csak kicsit hitetlenül álltam dolgokhoz. Máshoz voltam szoktatva, mást láttam egész életemben a kísérgetésről, a kitartásról és a ragaszkodásról is. Talán csak Dávidtól nem.
Ha ilyesmi történne. Ráncoltam is az arcom, ahogy csak sikerül, igazából önálló életet élt és eltekintettem más irányba, hogy el is engedjem ezt az egészet. Nem olyan régen még az sem volt egyértelmű, hogy egyáltalán bárhova elmenjünk, együtt. Nem hiszem hogy mert engem ne szeretne vagy velem lenni, azt se, hogy ezt szégyellné. Csak valahogy nem láttam a csillámtengerben mosolyogni magam előtt. Tudom, hogy nem mindig kedvelek hétköznapi dolgokat, így sosem hibáztattam senkit. Tudom, hogy Bubunak is lelkileg megterhelő volt az az egy darab ékszerexpo, amire el kellett kísérjen, mert 14 év alatt csak felnőtt családtaggal engedtek be. Ez is tök hülyeség.
- Deb.. - folytattam volna, de csak a tenyerébe sikerült, én meg kitolva a nyelvem meg is nyaltam, fémes, undi helyeket taperál. - Nem terveztem. De a következő máshol lesz - figyelmeztettem a nyelvem is kitolva, érezze mire is gondolok, mintha ezzel sokra mennék, de tudja, hogy megteszem. Egy kis kóstolás nekem aztán. Ennek ellenére nem akartam részletekbe menni, csak közöltem a tényeket, amit kimondatlanul is tudunk mind. Nem mintha én meg ő ne lennénk egyértelműek nekik... Celnek "szomszédai" voltunk. Hónapokig. Mondjuk ez nem jelent mindent, de érti ezt akinek kell. - Oh, nem, erről szó sincs. Éppen hogy nem fogok - már felkelni, vigyorodtam is el, hogy még riszálva is kicsit lépdeljek tovább elégedetten. Ha kell, nem felejtek, ez egy nagy előnyöm. Sok minden befér a fejembe, ha a saját céljaim éppen szükségesnek ítélik meg. Most pedig nagyon is ez volt a véleményem. Akkor is, ha Dávid szerint ez egy káosz. Ezt nem rest hetek óta hozzám vágni, de szerintem csak a tetkó miatt sír rajtam, amit neki kellett felírni, pedig megígérte, hogy sosem. Meg törött szívet se. Azt nem is kértem, olyat sosem szeretnék megélni többet. Porlevest sem.
- Nehezen megoldhatóak, nem lehet kimenni róla, pedig egy ekkora helyen biztos jól jön közben a szünet, vagy elugrani enni valamerre - mert ugye nekem mi más jutna elsőre eszembe? Nem mintha ne lenne gyorscsomag a táskámba, ami Gabe-en lifeg. Mert ő nem hozza a cuccom, úgy pakoljak. - Nem azt mondom, hogy lassan felhívnának téged Bencéék beteg vagy-e két egymás utáni szabadnappal, de... - mutogattam az ujjacskáimmal, viszont csak széles mosollyal néztem rá egy puszi után és szedtem is a lábaim, hogy akkor essünk neki a helynek.
- Azt bízd rám mikor és hol és mit - bólogattam is magam elé, majd elhúztam az A sor felé. - Be, mert kiegészítős jegyet vettem, nem a csóró néniset, ahol semmit nem lehet - pillogtam a néni felé, majd vissza rá. - Van hozzá csomagmegőrzőnk, adnak kulcsot a karszalaghoz.
És így is lett. Ez a sor rövidebb is volt, mint a többi, nem költenek eleget  a jó dolgokra itt. Aztán kikerestem a kis elvett térképen mi is a helyzet. Ez lesz az...
- A kvarcoknál kezdünk - mutattam is rá a kis térképre, aztán a kezébe nyomtam a sajátom és húz... vontatni kezdtem. Leginkább. Kicsi vagyok, de agresszív, mikor nem férek el.