37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda - összes hozzászólása (586 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 » Le
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 433
Összes hsz: 858
Írta: 2020. április 8. 18:03 Ugrás a poszthoz

Barnus és Karola Love

Megütközve nézek Barnabásra a locsolók miatt, amolyan, még szép, hogy jönnek nézéssel. Mi az, hogy feltételezi, hogy nem? Hát mindjárt asszonyosan csípőre teszem a kezem.
- Igen. Attól még, hogy egy házban lakunk, például, te is meglocsolhatsz minket. Hogy el ne hervadjunk.
De azért remélem, hogy mások is lesznek, mert vettem egy csomó tojásfestéket is, olyat, amitől igazán mély és erős színe lesz a tojásoknak. Holnap még díszíteni is tervezek egy párat, asztaldíszt készíteni.
- Különben is, ez egy termékenységi rítus. Azért szokás pirosra festeni a tojást, hogy a lány a locsolónak jelezze, termékeny. Meg, hát ki ne szeretné egy vödör vízzel lelocsolni a másikat?
Remélem, azért egy kicsit zavarba hozom, de hát én napok óta zavarban vagyok, mert nem tudom, hogy mennyire gondolta komolyan azt a kérdésszerűséget, amit akkor este mondott, mielőtt elaludt. Szólt nekem, szóval nekem címezte a kérdést, de vagyok tényleg feltenné józanon is? Ahj, Barni, hát ez mire volt jó, mondd?
- Ha ma lefektettük Karolát, kipróbálhatok valamit? Olvastam egy jó módszerről, hogy rendesen tudj aludni.
Igazából valahogy ezt az opciót kerültem eddig, de a rejtett próbálkozásaimnak ellenállt a szervezete, és tudom, hogy fáradt, látom rajta, ahogy a szemei alatt egyre sötétebbek a karikák. Most még gyorsan reagál a szülőkre, de el fog fáradni estére. Hagyom, hogy tereljen, és leülve melléjük egész közel húzódom, a közeledők miatt végigsimítok a hátán, majd a tarkójára csúsztatom a kezem, és ott is kicsit megsimogatom, megtorpannak.
- Ez jó lesz.
Húzok elő egy kedves arcú nyuszit, és közelebb húzom a színesceruzákat. Karola neki is esik a nyuszinak, én meg a körülötte lévő virágoknak.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vlad Kiara
INAKTÍV



RPG hsz: 34
Összes hsz: 658
Írta: 2020. április 8. 20:49 Ugrás a poszthoz


Öltözet

Imádja a húsvétot. Jó, persze annak is csak a nyuszis, csokis, és számára szórkoztató részét. Mert hát melyik lány szereti, ha kora reggel csurom vizesen kell ébrednie, mert a család hímjei úgy gondolják, el ne hervadjon már ezen a szép tavaszi reggelen, és egy nagy vödör jéghideg vízzel nyakon öntik. Kiara egyáltalán nem, de minden egyes évben meg kell küzdenie ezzel, és kibírnia. De  húsvét előtti készülődéseket nagyon szereti. Főleg ha van valami közö családi program is. Ez esetben pedig a legkisebb Vladdal van közös programja. Mert az előkészítőben, ahova Krisztián is jár, valamiféle húsvéti tojásfestős móka van, a is Vlad pedig a világ minden kicséért sem hagyná ki. De egyedül nem akart elmeni, így maával rángatta az egyetlen elérhető rokont, aki nem más, mint Kiara.
Nem is tudott vola nemet mondani, hisz tulajdonképpen még ő is gyerek, és szereti az ilyen dolgokat. Az egyik asztalnál foglal helyet, ölében a kisöccsével, aki nagy beleéléssel festegeti azt a tojást, amire előzőleg Kira felrajzolta a mintát. Vagyis egy kis nyuszit.
- Krisztián... Mit kell ilyenkor mondani...? - kérdez is rá rögtön a kicsinél, amint megkapja a melléjük ülő nőtől a fehér festékbe mártott ecsetet. Mert a köszönöm szépen az természetesen elmaradt. Legalábbis míg Kira rá nem szól. Az után természetesen rögtön meg is köszöni egy széles vigyor kíséretében, és festeget is tovább. Kiara pedig csak összeborzolja a haját, a mellettük ülőre pedig egy széles mosolyt villant csak.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2020. április 8. 21:34 Ugrás a poszthoz

Robi


Megállhatatlanul potyogtak szememből a könnyek, mintha soha nem lenne vége. Talán nincs is. Arra lettem kárhoztatva, hogy folyton elhagyjanak, és sírjak. A gyerekkorom is folyton abból állt, hogy barátok és ismerősök nélkül vándoroltunk. Meg se tanultam igazán, mikor kezdhetek el kötődni az emberekhez. Mégis, éreztem, hogy Robival ez más volt.
Ellökött, én meg erőtlenül hulltam hátra keze nyomán. Az eleséstől egyedül egy asztal állított meg. Az asztal megrázkódott, és lehullott róla egy pár papír, melyek egy halom tetején csücsültek eddig. Fájt. Nem fizikailag, hanem lelkileg. Már nem csak szavakkal taszított el. Ahogy öleltem se reagált a teste az enyémre, ahogy eddig. Mintha egy másik ember állt volna előttem.
- Nem fogod megtenni - jelentettem ki. - Azok az emlékek az enyémek, és nem foszthatsz meg tőlük - még mindig hulltak azok az istenverte könnyek, de már arcomon az elköteleződés vonalai húzódtak. Hátam mögül előhúztam pálcámat, s habár remegő kézzel ugyan, de magam elé tettem. Ha igazán ismer, tudja, hogy nem fogom hagyni. Ha igazán szeret, elmegy anélkül, hogy akár csak megpróbálná.
Nem tudnám bántani. De megakadályozni igen.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. április 9. 03:31 Ugrás a poszthoz



- Tetőcserép - fűzöm a következő gyöngyöt a szóláncra egy hullámos vigyorvonal felfestése közben. Orromon már ott is díszeleg egy pöttynyi sárga, kézfejemre pedig a mellettem pingáló Kornél (Kornél? Kornél.) már nem volt rest felvázolni egy imresszionista dinoszauruszt. Egyesek talán alaktalan zöld pacának nézhetnék ezt az igen aranyos triceratopszt, de tekintve, hogy az én kézügyességem is hasonló szinten mozog, mint az ötévesé... Nos igen, ennek is vannak előnyei, legalább nem szomorítok el egyetlen csemetét sem. Oké. Lehet, hogy egy icipici legilimencia is a segítségemre volt, mikor éppen óriási csillogó szemekkel kérdezte, felismerem-e mit festett.
- Szerinted zöld, vagy kék nyelve legyen a macskának? - kérdem Márkot, hogy segítsen eme borzalmasan nehéz döntésben. - Egyrészről logikus lenne a zöld, mert az előző tojáson spenótos ubisalit evett, de nem nézne ki egészségtelenül? - biccentem oldalra fejem, miközben végigpillantok a többi, már félkészen előttem heverő tojáson. Próbált már bárki így képregényt rajzolni? Eskü viccesebb, mint simán papírra! Hümmögve dörzsölöm meg a nózimat, elmaszatolva a sárgában némi fehéret is, azonban hiába érzem magamon a festéket, nem érzek kényszert rá, hogy lemossam, jól van az ott. Sőt, egészen vicces, olyan bohókás, színes tavaszias, kifestem magam is a tojások mellett. Úú, megcsináljam vagy ne csináljam, megcsináljam, vagy ne csináljam...? Megcsinálom. Vasárnap befestem magam, és elbújok valahol a körletben míg meg nem találnak. Illetve eh, ahhoz korán kéne kelni, elfestem meg bújtatom magam szombat este, aztán maximum rámtalálnak idejekorán. Zseni vagyok.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2020. április 9. 03:31
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bánki Barnabás
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



RPG hsz: 427
Összes hsz: 856
Írta: 2020. április 9. 12:53 Ugrás a poszthoz

Annus és Karola kisasszony  Love

- És ugyan mi a szentszarnak kell Karolának piros tojás, amikor még csak két éves? Milyen termékenységi rítusról beszélsz, jézusom Annie, ijesztő vagy – csattan fel talán kicsit hangosabban a kelleténél. Sok apuka és anyuka néz feléjük, s rajtuk is látszik a döbbenet. Mondjuk az kérdéses, hogy Barnabás miatt vagy a szavak miatt..
- Beleváglak én a medencébe, azon ne múljon, csak utána ne hápogjál – rázza meg a fejét még mindig ciccegve. Termékenység az, jó hogy nem egyből menstruáló nőket állítanak ki a kertjükbe nyuszinak öltözve.
- Öltáncot lejtesz? Vagy termékenységit? – akkor maradjanak már témánál. Hát nem érti, mit akar tőle a nő. Tényleg nem tudja, mi van ma vele, de olyan mintha a bolondját járatná és még élvezné is, miközben valami rejtett üzenetre akarná felhívni a férfi figyelmét. Barnabás ezt nem éli. Egyenesség az kell neki, de többször már nem hajlandó hangoztatni, úgyis örül, hogy egyáltalán ki tudtak jönni így hármasban ide. Kell ez nekik, mert a négyfal között folyamatosan érzi a feszültséget, meg a ki nem mondott szavakat. Utálja az egészet.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 433
Összes hsz: 858
Írta: 2020. április 9. 13:08 Ugrás a poszthoz

Barnus és Karola Love

- Én csak érdekességeket osztok meg veled.
Alig kellemetlen, hogy mindenki minket néz, de tényleg. Érzem, ahogy elpirulok, hápogok, mint egy kacsa, vagy inkább, mint egy hal, mert hang az nem jön ki a torkomon. Inkább lehajtom a fejem.
- Utánaolvastam a locsolásnak, ennyi.
Merthogy nem sok mindent tapasztaltam életem első tizenhét évében a világból, és amióta itt vagyok, mindent elolvasok, amiről szó esik, és megtanulom. Tudom mi a pásztorjáték, hogyan zajlik egy keresztelő, miért piros a tojás locsoláskor, és szeretem megosztani a tudásomat, és ez talán máskor jó is lenne, de most egyfolytában feszült, mintha zavarnám.
- Úgysem viselnéd jól őket.
Vonom meg kicsit a vállaimat, nem mintha bármit jól viselne tőlem mostanság, és nem tudom, hogy ez azért van-e, mert emlékszik vagy mert nem.
- Csak olvastam, hogy vannak olyan nyugtató masszázsolajok, amik alkalmazásával könnyebben elalszol, gondoltam rá, hogy kipróbálhatnánk. Ennek is utánaolvastam, vannak speciális mozdulatok, amik segítenek ellazulni.
Nem nézek rá, mintha nagyon lefoglalna a virág tökéletes kékké színezése. Igen, nagyon lefoglal, hogy tökéletes legyen.
- Miért haragszol rám? Nem baj, ha nem gondoltad komolyan azt a kérdést, tudom, hogy sokat ittál, és nem voltál beszámítható, én örültem neki, de csináljunk úgy, mintha ki se lett volna mondva, rendben?
Felpillantok rá, hogy lássam az arcát, mit szól az ötlethez. Vicces, hogy ez a kérdéskör nem először merült fel már közöttünk, de mindig olyan nagyon furcsa körülmények között.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bánki Barnabás
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



RPG hsz: 427
Összes hsz: 856
Írta: 2020. április 9. 13:25 Ugrás a poszthoz

Annus és Karola kisasszony  Love

- A masszázs rész kifejezetten tetszik – jegyzi meg csak úgy mellékesen. Hát hol siklottak el ennyire, hogy a lány nem feltételezi róla, férfiról, hogy tetszene neki a masszázs? Oké, tudja hogy az állapot, amiben hazaért, eléggé röhejes és kiakasztó volt, de ő úgy véli 1-1.. Mondjuk, amit Annie csinált, azért merőben másabb pont, akkor legyen 1-2 a lány javára..
- Milyen kérdést Annie? –néz a másikra egyszerre bosszúsan és meglepetten.
- Jézusom a több napja tartó szarság egy olyan kérdés miatt van, amire nem is emlékszem? Istenem, nők – mennyivel egyszerűbb nélkülük. Soha nem fogja megérteni, hogy a nők hogyan képesek pörögni valamin, amiről amúgy egyértelműen lerí, hogy a másik azt se tudja, hogy volt. Utálja ezt, kifejezetten rühelli, mikor ilyeneken kell végigdöcögni, ahelyett, hogy egyenesen megbeszélnék. Ha most Karola nem az ölében ülne, akkor valószínűleg távozna, de mivel a kislány elég nagy gát ebben, így csak nézi Anniet és vár. Várja, hogy mi fog ebből kisülni, mikor robban fel valami. Mert, ha az elmúlt napokat nézi, akkor bizony valami durvát kérdezhetett, hiszen bűnhődik azóta is.
Utoljára módosította:Bánki Barnabás, 2020. április 9. 13:25
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 433
Összes hsz: 858
Írta: 2020. április 9. 13:36 Ugrás a poszthoz

Barnus és Karola Love

- Csak próbáltam rájönni, hogy komolyan gondoltad-e.
Nem akarok hangosan beszélni, mert a közeli asztalnál mások is ülnek, és látom, ahogy az anyuka ide-idepillant. Talán azért, hogy hallja a veszekedést, talán azért, hogy továbbadhassa, hogy igaz, amit Bözsi néni terjeszt, Barni és én egy pár vagyunk. Nyilván a bizonyítékot várja erre. A hangomat próbálom annyira lehalkítani, hogy tényleg csak ő hallja.
- Hogy hozzád megyek-e.
Ahogy így kimondom, érzem, ahogy egy kicsit lebiggyen a szám, mert igazából én voltam a hülye, elvégre, hogyan is akarna elvenni feleségül, amikor azt mondta, nem bízik bennem, és azt józanul mondta, a szemembe, nem részegen, az ágyról lelógva, közvetlenül azelőtt, hogy bealudt.
- Felejtsük el, kérlek.
Kettő-kettő. Ha őszinték akarunk lenni, csak furcsa volt elképzelni a dolgot, mert kicsit nagyon beleéltem magam, de nem is tudom, hogy miért, tényleg fel kéne nőnöm, és nem ennyire önzőnek lenni. De Barnival kapcsolatban minden önzővé tesz. Féltékeny vagyok, ha egy anyuka megsimítja a karját, vagy csak rá nevet, mert ne nevessen rá, nevessen a férjére, és kész. Tudom, nem illik ilyennek lenni, de életemben először vágyom arra, hogy valakivel örökre együtt maradjak. Élni szeretnék, és boldoggá tenni őt.
- Szóval, a masszázsnak az a lényege, hogy ne akarj ébren maradni, ne küzdj az elalvással, mert igazából észre se kell venned, hogy mikor hagyom abba, és akkor végzek jó munkát, ha átalszod az éjszakát. Szerencsére még nem vagy olyan öreg, hogy prosztata problémáid legyenek, mert egy bizonyos kor felett már nem javasolják.
Csak mondd, hogy ezzel a kijelentéssel most inkább oldom a feszültséget, és nem fogja magát, és hagy itt, mert akkor esküszöm, feláldozom magam én egy vámpírnak vagy vérfarkasnak, vagy bárkinek, aki áldozatot kíván szedni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bánki Barnabás
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



RPG hsz: 427
Összes hsz: 856
Írta: 2020. április 9. 20:28 Ugrás a poszthoz

Annus és Karola  Love

Nevetnie kell. Ez egyszerűen annyira hihetetlen, hogy már nem is tud rá mit mondani. Annie itt feszeng egy kérdés miatt, amiről Barnabás azt sem tudta, hogy létezik, majd közli, hogy felejtsék el.. Hát ez könnyű lesz, mert senki emléke nincsen róla. SEMMI.
- Annie - nyúl a lány kezéért, már amennyire ez lehetséges úgy, hogy Karola az ölében ül.
- Olyan dolog miatt viselkedsz ilyen rohadtul idegesítő és hisztis picsa barátnőként, amire nem emlékszem. Hidd el nekem, ha valaha meg fogom kérni a kezed, arra én is és te is biztosan életünk végéig emlékezni fogunk. Könyörgöm változz vissza az aranyosan idegesítő lánnyá, akit megkértem, hogy költözzön hozzám, mert menten sírva fakadok, ha folytatod ezt a terror - végig a lány szemébe néz. Biztos benne, hogyha tényleg megkérte Annie kezét az nem csak valami hirtelen jött baromság volt. De Barnabás nem az a féle ember, aki részegen, fél szavakkal akarja majd egyszer megkérni bárki kezét. Ő megadja az ilyeneknek a módját, mégha esetleg nevetséges is lesz a jelenettől..
Karola szerencsére lassan kimászik az öléből, így van esélye feldoldgozni Annie újabb remek kiejtését, ami a prosztata gondokat pedzegeti..
- És ha feláll a farkam miközben maszírozol, akkor azt is lekezeled álmomban? - teszi fel higgadtan, szemrebbenés nélkül a kérdést. Ha Annie zavarba hozhatja ennyi ember előtt, akkor ő is megteheti vele, így közelebb hajol, hogy a lány fülébe súghasson.
- Már a gondolattól is szűkebb a hely odebent - búgja édesen, majd nyom a lány, remélhetőleg vöröslő arcára egy puszit.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 433
Összes hsz: 858
Írta: 2020. április 9. 21:42 Ugrás a poszthoz

Barnus és Karola Love

- Semmire sem emlékszel arról az estéről?
Mondjuk az lenne a legjobb, ha tényleg SEMMIRE sem emlékezne, arra sem, hogy a felsőm fellibbent, és ő felmenekült a létra tetejére. Nos, az a pillanat minden nőnek nagyon rosszul esett volna, és véletlenül se állok azóta hosszú percekig a tükör előtt, hogy mi a baj velük. Jó, nem túl nagyok, nem is kicsik, olyan pont méretek, legalábbis szerintem arányos a testemhez képest.
- Sajnálom, csak te egyenes ember vagy, és ahogy ezt kimondtad, hát, megállt bennem az ütő, de tök jó értelemben. Nem tudom, hogy ezt hogy mondják pozitívan, tudod, amikor úgy kihagy a szíved egy ütemet.
Nem szeretnék bántó lenni, de igen, még most is vannak szavak, amik hiányoznak a szótáramból, és próbálom őket a lehető legjobban körülírni, hogy érezze a másik fél a negatív itt nem negatív, hanem pozitív. Bonyolult dolog úgy elmondani minden érzésedet, hogy eddig nem élted meg, és nem beszéltél róla, nem ismered a szavakat. De remélem megérti, hogy tényleg pozitívan gondolom, meg azt, hogy tényleg nem emlékszik arra, hogy a melleimet mutogattam neki. Az emlékre csak elpirulok, de arra, amit mond, szabályosan pirossá válok, mint a paradicsom,é és nem is tudom, hogy mit mondjak neki előbb, hogy ne a gyerek előtt használja a picsa és farok szavakat, vagy, hogy akkor inkább ne aludjon el. Nagyot nyelek a gondolatra, hogy ez tényleg megtörténhetne, és megborzongok, amikor közelebb hajol. Ahogy érzem meleg leheletét a fülemen, ahogy a paradicsom pirosból rákvörössé változom, ég az arcom, és nem segít az, amit mond, sem az, hogy mindezt olyan édesen suttogja, sem az, hogy puszit nyom az arcomra. Teljesen kiszáradt a torkom, az ajkaim, utóbbit lopva megnyalom.
- Nem szeretném, hogy elaludj, ha úgy adódik a helyzet, hogy merevedést tapasztalsz, mert, öhm, az nem egészséges.
Persze, ez így mind a válaszom rá, de azt hiszem, hogy ha nem mondok semmit, akkor is elárul az arcom, ami egyrészt még mindig égővörös, másrészt az ajkaim önkéntelen vigyorba csúsznak a gondolatra, harmadrészt pedig, mert a gondolatra önkéntelen alsó ajkamba haraptam, és azóta is ott vannak a fogaim, én pedig úgy csinálok, mint aki színez, Karola pedig virágokat szed. Meg van áldva Barni velünk.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bánki Barnabás
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



RPG hsz: 427
Összes hsz: 856
Írta: 2020. április 9. 22:42 Ugrás a poszthoz

Annus  Love

A lány hozzá közelebb eső kezét megfogja és kezei közé veszi. Hüvelykujjával kezdi el simogatni, miközben fűrkészi a másik arcát. Szép, gyermekien bájos, mégis mostanában jobban kimutatja a nőt, mint azt Barni tolerálni tudná. De akármennyi borsót is tör az orra alá, a férfi tudja jól, hogy tökéletes választás volt.
- Mond csak Annie, ha merevedést tapasztalnál, mit kezdenél vele? - határozottan nem ez az a hely, ahol ezt meg kellene vitatni, de Barnabásnak annyira tetszik, hogy Annie a saját csapdájába sétálva lett ilyen rákvörös, hogy kénytelen kihasználni. Gyerek meg amúgy sincsen a közelükben, hangja elég halk ahhoz, hogy csak ez kizárólag az hallja kérdését, akinek szól. Kíváncsi, nagyon is kíváncsi, hiszen eddig ilyen helyzetbe nem kerültek. Ő maga mindig igyekezett elkerülni, amióta meg tudja, amit tud.. Hát talán még csókot is alig váltottak.. Így csoda, hogy egyáltalán társalgnak erről.
Utoljára módosította:Bánki Barnabás, 2020. április 9. 22:46
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 433
Összes hsz: 858
Írta: 2020. április 9. 23:49 Ugrás a poszthoz

Barnus Love

Érzem, ahogy a mellkasom hevesen hullámzik, ahogy a gondolataim cikáznak, ahogy nem segít az, hogy a bőrünk összeér, hogy minél jobban simogatja a kezem, annál jobban érzem, hogy a testem olyan reakciókat ad, amiket korábban még sosem, mert a kérdés sosem merült fel, még csak a fejemben sem, szóval most olyan, mintha odabent történt volna egy atomrobbanás, és a szexualitással kapcsolatos eddig rejtett információk, vágyak, gondolatok, ingerek most egyszerre szabadulnának ki. Komolyan, élet, KOMOLYAN?! Egy gyerekekkel meg családokkal teli udvaron, egy olyan udvaron, ahol amúgy gyerekek szoktak játszani, miközben én, hogy ne ájuljak el, egy tojást színezek lilára. Lila. A kielégítetlenség színe. Édes Merlin! A ceruzát talán kicsit hevesebben csapom le, szusszanva próbálom rendezni a gondolataimat meg az arcomat.
- Nem tudom, Barnabás, tényleg nem.
Érzem, ahogy a téma, a vágyak, a riadalmak, az, ahogy rám néz, teljesen összezavarnak, ahogy gyakorlatilag kiakad a testem, kiakad az agyam. Érzem, ahogy hirtelen feszít a blúzom, és alatta a melltartóm is. Ahogy hirtelen minden porcikám kívánja ezt a tapasztalatot. De ez még mindig egy gyerekekkel teli udvar, és ha egyszer közös gyerekünk lesz, nem hordozhatjuk Budanekeresdre, azzal az indokkal, hogy egymásnak estünk egy tojásfestésen.
- Csak abban reménykedem, hogy ha egyszer odajutok, akkor az ösztöneim segítenek majd rátalálni a helyes irányra.
Tudtam, hogy ez a dolog elő fog jönni, vagyis régebben, mert most, amióta hazajött, visszafejlődtünk, és megint ott tartunk, hogy csak pedzegetjük azt, hogy akár csókolózhatnánk is, de nem nagyon csináljuk. Mert nem bízik bennem, és mert biztos vagyok, hogy még mindig haragszik rám.
- Nincsenek tapasztalataim a témával kapcsolatban, ha erre vagy kíváncsi. Én mondtam, hogy nem olyan vagyok, mint a nők az életedben.
Nagyon nem, mert jelenleg minden törekvésemkor, amikor megpróbáltam nő lenni, akkor csak leszúrt, hogy nő vagyok. Egyszer tűnt úgy, hogy értékeli a dolgot, de aztán azt meg én szúrtam el.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bánki Barnabás
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



RPG hsz: 427
Összes hsz: 856
Írta: 2020. április 10. 20:29 Ugrás a poszthoz

Annus  Love

Mondaná a lánynak, hogy majd ő segít neki, ha odajutnak. De mindketten tudják, hogy most még messzebb vannak ettől, mint amikor még nem is ismerték egymást.. Hosszú út van még addig, az egyszer biztos.
- Tudod Annie, az a baj, hogy néha azt hiszed rólam, hogy egy tini fiú vagyok - néz mosolyogva a másikra.
- Nem provokáltalak volna ezzel, ha nem kezdesz a prosztatáról beszélni - rázza meg nevetve a fejét.
- És azért ilyet odaszúrni, hogy a nők az életemben.. Övön aluli volt, amin be is sértődhetnék és akár itt is hagyhatnálak miatta, hogy aztán esdekelve fuss utánam és mindenki előtt kelljen könyörögnöd, ezzel magadat alázva. De az a helyzet, hogy én már kinőttem ezeket a játszmákat, így arra se teszek megjegyzést, hogy tapasztalt vagy tapasztalatlan vagy-e, mert az a múltad.. Pedig megtehetném - végig a lány szemébe néz. Ez nem kioktatás, csak közlés. Annie nőként képes múltbeli dolgokat felhozni, akár olyat is, amihez semmi köze, amiről nincsenek teljes információi. Barnabás pedig, Annie szerencséjére, nem kezd el ezzel mélyrehatóan foglalkozni, mert akkor bizony az egész előkészítő tőlük zengne. A férfinak pedig még kell ez az állás, itt jól érzi magát.
- Nos, szeretnél még felhánytorgatni valamit, amire nem emlékszem, esetleg amin te se voltál ott? - kérdezi nyugodtan, még mindig mosolyogva.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 433
Összes hsz: 858
Írta: 2020. április 10. 23:06 Ugrás a poszthoz

Barnus Love

- Nem szúrtam oda semmit.
Felelem csendesen, elfordulva tőle, inkább újra a színezésre koncentrálva. Muszáj fejben egyben lennem, mert az utóbbi napok alatt teljesen szétcsúsztam, mert minél inkább próbálom visszahozni a dolgot, annál messzebb kerülök tőle, mintha menthetetlen lenne az egész. Ebben a néhány napban rájöttem, hogy igazán gyűlölöm, hogy beteg vagyok, és gyűlölöm, hogy azt hittem, lehet normális életem. Én nem vágytam sok mindenre, csak arra, hogy egy rendes sráccal lehessek, akit szeretek, és aki szeret. Ez nem olyan nagy kívánság, mégis, úgy tűnik, hogy a világ legnagyobb kívánsága. Nem fogom tudni megoldani. Szívem szerint elfutnék, elmennék messzire. Már értem, hogy Denis miért jár el verekedni, mert a fájdalom egyben tartja, és mert addig sem kell gondolkoznia. Én se szeretnék, annyira fáradtnak érzem magam a történettől.
- Nyugodtan tehetsz rá megjegyzést, a dolgon úgysem változtat. Én hiszek abban, hogy az igazival kell megtörténnie, akiben bízik az ember és akit szeret. Sajnálom, hogy nem olyan vagyok, mint mások, hogy nem könnyű velem, ezt mondtam.
Nem vagyok olyan, mint a mai lányok vagy nők, akik bátran ugranak fejest egyéjszakás kalandokba, én szeretném ezt átélni egy olyan emberrel, aki mellett nem félek. Mert az a helyzet, hogy nekem minden ilyen lépés olyan horderejű, mintha az Everest-et másznám meg, és rettegek minden újabb lépéstől. Rettegek attól, hogy milyen lesz, hogy tetszeni fog-e neki, amit tapasztal, hogy tényleg fájni fog, hogy működik-e a dolog, vagy sem. De ezt nem merem elmondani, sem neki, sem másnak.
- Jelenleg úgy érzem, hogy nem nagyon szeretnék nő lenni a közeledben, inkább kislány maradnék.
Ki hitte volna, hogy idáig eljutok, ugye? Senki. Én sem, de jelenleg valahogy bármit teszek, ha neki nem tetszik, akkor azt azzal indokolja, hogy ő vagyok, és jelenleg nem érzem magam túl komfortosan ebben a szerepben.
- Hozok jégkrémet, kérsz?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bánki Barnabás
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



RPG hsz: 427
Összes hsz: 856
Írta: 2020. április 11. 12:48 Ugrás a poszthoz

Annus  Love

- Hát akkor Annie, erre csak azt tudom mondani, hogy reméljük, megtalálod az igazit - feszül be egy kissé, s hangsúlyából is érezni lehet, hogy oké, ez itt most nagyon nem oké. Eddig nem gondolta azt, hogy ő amolyan átmenet lenne a lánynak, mert akkor magához sem költözteti, na de ezek után.. Ezek után aligha hinné azt bárki is, hogy ő lenne az igazi.
Kezét elhúzza, egyre kellemetlenebbül érzi magát, feszeng, nem akar tovább itt ülni a lány mellett. Tekintetével Karolát keresi, s mikor kiszúrja, már indulni is akar oda, de Annie ismét szól egy olyat, amitől Barnabás erei a homlokán elkezdenek kidagadni.
- Maradj csak kislány, lébecolj nálam, aztán, ha megvan az igazi, majd neki nő leszel – igen, még mindig ezen az igazin pörög. S valószínűleg jó ideig is fog, amit egyikük sem fog a végén szeretni, vagy megköszönni a másiknak.
- Nem kell, megkeresem Karolát – s már áll is fel úgy hagyva ott Anniet, hogy innentől felőle el is lophatják, mert nem lát a hülyeség ködén át semmit. Most éppen nem felnőtt, most ő is egy tinédzser gyerek, de éppen nem érdekli. Ahogy az sem, hogy Karola igazából teljesen a másik irányba van, mint amerre ő megy. Levegő meg kávé kell neki ebben a pillanatban, így azt kezd el kutatni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 433
Összes hsz: 858
Írta: 2020. április 11. 15:07 Ugrás a poszthoz

Barnus Love

Gyakorlatilag szólni sem tudok a reakciójára, csak nézem, ahogy felháborodik és távozik. Pontosabban előbb még közli velem, hogy nyugodtan lakjak nála, keressem az igazit, aztán majd szépen lépjek le, ha megvan, ő meg elment a gyerekért. Hm.
- Szerinted is bajban vagyunk?
Sandítok le Karolára, aki szintén csak nézte azt, ahogy Barni távozik. Az arcom a kezeimbe temetem, egy pillanatnyi megállás kell, de nem várhatok túl sokáig, mert még a végén fog egy másik gyereket és lelép vele. Isten se mossa le róla aztán, hogy gyerekrabló, vagy, ami még rosszabb, hogy pedofil.
- Gyere.
Nyújtom ki a kezem a kislány felé, aki ahelyett, hogy szépen sétálna, kihasználva a helyzetet nyújtózkodik, hogy inkább cipelve legyen. Hát ez aztán igazán tipikus, de tényleg. Viszont nem bosszankodom, mert ha még ez is bosszúságra adna okot, akkor nem lenne esélyem se visszafordítani a dolgokat. A plusz kilóval nem haladok olyan gyorsan, mint egy dühös férfi ember, de azért odáig eljutok, hogy lássam a hátát, így követni is tudom. Nem fogok kiabálni utána, hogy álljon meg, nem kell a műsor, elég dráma van most így is az életünkben. Mondjuk az sem biztos, hogy a gyerek előtt kell ezt megbeszélni, de a fejemben szofisztikáltan hangzik, szóval remélem, hogy ténylegesen az is lesz.
- Barni, kérlek, hallgass meg. Én rólad beszéltem végig, azért mondtam, hogy nem olyan vagyok, mint az eddigiek, mert rettegek tőle, hogy az első alkalommal annyira béna leszek, hogy hozzám se akarsz érni többet, pedig én szeretnék mindent jól csinálni, és nem akarom a kedved szegni, ha mégsem leszek jó.
Nyugodt hangon, és ha engedi, a szemébe nézve beszélek, mert fontos számomra, hogy tudja. Talán most nem jut el az agyáig, mert haragszik rám, de talán egy nap, megérti majd, hogy mit mondok. Tudom, hogy a fogalmazási készségem olykor pocsék, de szeretném, ha megértene.
- Én szeretlek téged, és szeretnélek boldoggá tenni.
Eddig nem mondtam még ki, hogy szeretem, nem is így akartam kimondani neki, hanem mondjuk amikor ott vagyunk ketten az ágyban, vagy mondjuk olyankor amikor ketten vagyunk, és nem épp akkor, amikor Karola a nyakam átölelése közben állon fejel. Na igen, ennek megadtam volna a módját, de ha most nem mondom ki, akkor kábé esélyt sem ad rá.
- Szeretném, ha nem haragudnál rám, és nem csak csókolóznánk. Kérlek, ne kelljen a gyerek előtt kimondanom, hogy mi mindent tennék veled.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. április 11. 15:11 Ugrás a poszthoz

Maris Love

Ilyen is régen volt, hogy én tojást festek. De kiskoromban élveztem és kell a közös program a húgommal. Az előkészítősökkel való pingálás pedig kifejezetten jó ötletnek tűnt.
Én mondjuk nem nagyon pingálok, inkább Marist figyelem, ahogy az egyik kis törpével képregényt festenek. Ilyen is csak neki juthat eszébe, pedig zseniális ötlet.
- Postakocsi - mondom, ahogy rám kerül a sor a szóláncban, és remélem, hogy Kornél tud ivel valami szót. Bár miért ne tudna? Nagy és okos fiú. Ezzel kezdte, amikor belevágtunk a játékba.
- Hmm... fogas kérdés... Talán ha egy filc tollal odaírod, hogy "hmm de finom volt a spenótos ubisali" akkor lehet zöld, és senki sem gondolja, hogy beteg - vetem fel vigyorogva, és már fel is állok, hogy keressek az asztalon egy filcet, amivel ezt rá írhatja. Persze csak ha akarja, mert ez csak egy javaslat - Amúgy kék nyelvvel is menő macska lenne. - kapok fel azért egy tollat és nyújtom oda a húgomnak. S ekkor jön az ötlet, hogy én meg verset írok egy tojásra. Így elveszek még pár színt majd felkapok egy tojást és írni kezdek rá.
- Festékes az orrod - közlöm a húgommal ahogy visszaülök mellé, közben pedig Kornél is jön a következő szóval, nagyon ügyesen azt mondja, hogy "ipszilon" így Marisnak kell újabb szón gondolkodni.
- Szerinted, ha locsolás helyett verses tojást adok, akkor életben hagy? - nézek Marisra nagy komolyan, mert bár nem tudom Karola melyik kategória ha a húsvéti locsolásról van szó, de nem szeretném ha most lincselne meg, amikor végre boldogok vagyunk.  
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. április 11. 23:45 Ugrás a poszthoz



Ajkamat csücsörítve bólogatok lassan, mint azok a műkutyák a kalaptartókon. Bár eredetileg vizuálisan akartam kifejezni mindent, elképzeltem milyen menő ábrázolások lesznek itt kérem, lehet jobban járok, ha Márk javaslatát követve könnyítek a szinten. Végülis, az a célom, hogy ha húsz év múlva ránézek erre a tojásra (úgyse fogok, mert addig hatszor összetöröm ripityára), akkor is értsem a mondanivalóját (a mijét? lol), a szituációt, és én se gondoljam betegnek a cicát... jó, odaírom. Még bólintok is egyet, ahogy magamban megszületik az elhatározás. - Írok valami ilyesmit, meglátjuk mennyi fér ki - veszem át mosolyogva a filcet. - Köszönöööm - toldom meg, miközben a fogaimmal lekupakolva már próbálgatom is, hogy ha ilyen pici mozdulatokkal írok rá, akkor vajon kiférne-e az, hogy...
- Igazából gondoltam arra is, hogy két nyelvet rajzolok, tudod ilyen villásan, egyik zöld másik kék, de az lehet már túlzás lenne - hümmögök magam elé, még mindig nem érintve hozzá a filc hegyét a felszínhez. Nem merem, még.. még.. szépnek kell lennie na.
- Tudom, de még nem eléggé - dalolom felhívására, s rögtön, hogy lássa nem szándékozom ma tiszta maradni, bal csuklóm belső oldalára kanyarintok egy apró fekete szívecskét. Tívetke. Szíveszke. Tivetetetetetkeee. Ja, mi, ipszilon? - a világ legnagyobb átverése, hogy az ipszilont nem ipszilonnal írják - horkanok fel, és már születik is meg fejemben a következő szavam. - Napocska.
Érdeklődve pislogok át Márk elé, szemrevételezve mit zsákmányolt magának, s érzem, hogy másik oldalamon Kornél is közelebb dől kíváncsian, mi is lehet a bátyám újabb ötlete.
- Azt hiszemmmm - nyújtom el -, legalábbis én még a nyers tojással dobálásnak is jobban örülnék, khm, célzás, khm; de ez a verses ötlet nagyon szép, tetszik, biztos értékelni fogja - lágyul el tekintetem, s picit, egészen picit felé mozdulok, vállammal meglökve picit az övét. No nem kell félni, arra azért figyelek, hogy ne olyankor tegyem amikor éppen ír, ez csak egy ilyen "nem ölellek át, mert tiszta festék vagyok, és nem szereted ha csüngök rajtad, de azért awwwh" taszítás.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bánki Barnabás
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



RPG hsz: 427
Összes hsz: 856
Írta: 2020. április 12. 12:36 Ugrás a poszthoz

Annus  Love

Sértődött tini, ezzel lehetne legjobban leírni azt, hogy Barnabás kívülről miképpen festhet. Valószínűleg felgyűlt benne minden, amióta Annie közölte, hogy már régen nem kéne élnie. Okos felnőttként - irónia -, fogta magát és lelépett. Céltalan indult el, végül Fanninál kötött ki, ki hasonszőrű hozzá és akinek el tudta sírni bánatát.
Most ostobának érzi magát. Egyrészt azért, hogy itt vannak, másrészt azért, mert Annie rohadtul nem őt keresi, mint kiderült. Nem érti ezt az egészet, nem érti miért kapja folyamatosan ezt a nőktől, amikor ő nem akar mást, csak szeretni és szeretve lenni.
Éppen sikerül egy kávét szereznie, mikor meghallja Annie édesen csilingelő hangját. Lassan fordul felé, s a kezében lévő szőke kislányt meglátva, még hülyébbnek érzi magát, hiszen elméletileg őt indult el megkeresni.
Hallgatja a másikat, szemöldöke olykor felszökken, hiszen ez tényleg nem olyan téma, amit a gyerek közelében kéne megvitatni. Így is sok esély van rá, hogyha egyszer lábai a földet érik, akkor majd rohan valamelyik pajtásához és a saját kis nyelvén ecsetelni kezdi, amit hallott. Na az aztán elég kínos lesz.
Mikor Annie azt mondja szereti, szíve sajogni kezd, halkan fel is szisszen. Elér minden szó az agyáig, talán fel is fogja, de nem tudja mit mondjon, így csak áll és nézi a lányt.
A lányt, aki nő. Akivel tényleg bárki szerencsés lenne. Aki hiába gyerekes néha, mégis igazi felnőtt. Akinek forgalmazási készsége talán egyenlő a nullával, mégis mindig megérteti magát. A lányt, aki szereti. Aki iránt minden tiltakozása, aggálya és a kor ellenére, egyértelműen gyengéd érzelmeket táplál. A lányt, aki miatt komor, morcos ábrázata lassan szelíd mosollyá válik.
- Igazából, nem tudom mit kellene mondanom Annie - vakarja meg zavartan a tarkóját. Nyilván azt, hogy ő is szereti és nem lesz baj, megoldják és a többi. De míg nem érzi százalékosan ezt, nem fogja kimondani. Megingott a bizalma és még mindig van némi sötétség az egésszel kapcsolatban számára, így míg tisztán nem lát, el sem fog valószínűleg újra indulni az a bizalmi lánc, amit szépen lassan építgettek hosszú hetek óta.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 433
Összes hsz: 858
Írta: 2020. április 12. 15:07 Ugrás a poszthoz

Barnus Love

Nagy valószínűség szerint minden Brightmore arra kárhoztatott, hogy szerencsétlen legyen a szerelemben. Ezért nincs már itt Cath sem, mert abban a pillanatban, hogy a bátyám felesége lett, a családnevünk felvételével ő is megkapta az átkot. Hiszen ott volt az a pasas, aki iránt elkezdett érzéseket táplálni, ám ő végül elutasította, és itt van Denis, akibe szerelmes, és szintén elutasította. Denis pedig úgy érzi, Cath tette ezt vele, azzal, hogy elment. Neki is ott volt a másik nő, aki viszont valaki egészen másnak szült gyereket, miközben természetesnek gondolta, hogy a testvéremnek ez rendben van. És végül itt vagyok én, aki azt hitte, hogy sosem tapasztalja meg a szerelmet, hogy nem fog sosem szenvedni miatta, most pedig itt állok, és érzem, ahogy a szívem darabokra törik. A szívem, ami kitártam, aminek engedtem, holott az agyam tiltakozott. Sosem leszek átlagos, sosem lesz egyszerű velem, hiszen tapasztalatlan és tudatlan vagyok nagyon sok téren. Mindennek utánaolvasok, és próbálom a tudásommal leplezni azt, hogy nem ismerek alapvető dolgokat, mint a keresztelkedés, a csók, vagy éppen a piros tojás. Fenének kellett elmondanom, hogy miért piros a locsolásért adott tojás. De próbálkozom olyan lenni, mint azok, akik nem a ház egyik szobájában, a külvilágtól elzártan, vagy éppen kórtermek hideg fehér fényében és tisztaságszagban nevelkedtek, de lássuk be, nem megy túl fényesen. Gyűlölöm, hogy Brightmore vagyok, most igazán, mert végre van valaki, akivel képes lennék boldog lenni, akiért mindent megtennék, de állandóan elszúrom. Biztos vagyok benne, hogy el vagyunk átkozva.
- Szerintem azzal, hogy egy szerelmi vallomásra nem tudsz mit mondani, elmondasz mindent.
Felelem végül csendesen, nem fogok sírni, nem fogom kellemetlen helyzetbe hozni, rólunk ne beszéljenek a mostaninál is többet. Közelebb lépve hozzá, mellé állítom Karolát, aki nem ellenkezik egy pillanatig sem, sőt, átöleli Barni lábát, és úgy néz fel rá is és rám is.
- Hazamegyek, és kérlek, adj nekem egy húsz percet, hogy össze tudjak csomagolni. Így nem szabad ott maradnom nálad, mert nem csinálhatok úgy, mintha nem mondtam volna el ezeket.
Csak Willhez mehetek, és bár csak pár ház, de egy kicsit muszáj egymástól távol lennünk, mert a sok kimondott bántás és szó, a sok kimondatlan düh szépen lassan felemésztett minket, és ha csak egy kicsi is van még abból, ahonnan indultunk, akkor azt meg kell mentenünk. Óvatos csókot nyomok az ajkaira, mintha nem volna semmi baj, a kislány arcát megsimítom, aztán csendesen hazaindulok, és tényleg, csak a legjobbakban reménykedhetek.


Love Love  Love
Utoljára módosította:Emily Dorothea Fisher, 2020. április 12. 22:07
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. április 13. 16:06 Ugrás a poszthoz

Barnabás


Száguldoztak a gondolatai, mintha egy nehéz matematikai egyenletet akarna megoldani. Kereste a buktatókat az elméletben, hogy lehet több mint tíz évig hazudni. Nem is beszélve a rejtőzködésről. Minél többet agyalt rajta, annál világosabb lett minden. Éjszaka se tudta lehunyni a szemét miatta. Szerencsére Léda igen. Amint befektette az ágyába, még a mese végére se ért, már aludt is a pici lány. Ő pedig csak nézte, és azon gondolkodott hogy lehet ezt megoldani. Nem maradhat vele az akadémián.
Végül az asztalnál érte az álom valamikor hajnalban, és sikeresen el is késtek miatta az előkészítőből. És ennek hozományaként ő is már a második körös edzésre ért be. Nap közben csak félig volt jelen, aztán amit lehetett már le is lépett. Támadt egy ötlete. Egy jófajta, és olyannyira reménykedett benne, hogy át se gondolta talán rendesen.
Délutánra ért oda az előkészítőbe, amikor a gyerekek az udvaron futkároztak már. Ahogy a folyosón sétált, elolvasta a kis táblákat az ajtókon. Kár, hogy elfelejtette már merre van az igazgatói iroda, most igazán jól jött volna neki.
Gondterhelt arca átsiklott egyik falról a másikra, mígnem egy ember lépteit hallotta meg közeledni. Remélte, hogy nem egy gyerekhez tartoznak, bár ha így lett volna se állítja őt meg benne, hogy rákérdezzen a helyes irányra. A pici lurkók is tudhatták merre találja Neffry Ezrát, nem volt számukra olyan ismeretlen az előkészítő épülete.
Azonban ahogy a sarokra ért, egy ismerős ember nézett vissza rá. Kissé megkönnyebbült, hiszen a férfi eddig is nagyon nagy segítség volt Zalánnak. Elmondta neki, ha bármi baj lenne Lédával, vagy mikor régebben nehezebben ment neki a beilleszkedés. Figyelt a gyerekekre, és ez mindennél többet jelentett.
- Barnabás, hello - ment oda hozzá, és azonnal nyújtotta a kezét, hogy kezet fogjanak üdvözlésképpen. - Megtudnád mondani merre találom a vezetőségi irodákat? Sürgősen kell beszélnem Ezrával vagy Bencével. - Ha a gyors, lényegre törő kérdés nem keltett gyanút a férfiban, hogy valami nagyon nincs rendben, akkor Zalán arca biztosan elárulta.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bánki Barnabás
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



RPG hsz: 427
Összes hsz: 856
Írta: 2020. április 13. 16:28 Ugrás a poszthoz

Zalán

Egy jó adag kávéval masiroz a tanári szobából az osztálya felé. Szerencsére nincsen most különösebb elfoglaltsága, majd egy óra múlva kell átvennie a gyerekeket Emilytől, addig meg úgy gondolta nincsen értelme hazamenni, hanem inkább kigondol pár újdonságot a sajátjainak. Hihetetlen számára, hogy ennyi idő alatt, hogy a szívéhez nőttek, kifejezetten hiányozni fognak neki a kis lurkók. Gondolataiba nem igazán elmélyedve, lendületesen fordul a sarkon, mikor meglátja Zalánt, aki láthatóan gondterhelt. Fejében félre teszi az addigi terveit, s határozott léptekkel halad a férfi felé, hogy egy mosollyal köszöntse.
- Zalán, szia - nyújtja ő is a kezét, hogy megrázza a másikét. Barnabás a legtöbb szülővel, gondviselővel igyekszik jó viszonyt ápolni. Zalán és a húga pedig különösen szíve csücskei, így örül, hogy újra láthatja a fiatalt.
- Persze meg, de jelenleg házon kívül vannak mindketten. Minden rendben van? - néz rá érdeklődve. Rosszul néz ki. Arca kissé beesett, mintha még karikák is lennének a szeme alatt. Ez a férfi határozottan árnyéka annak, akivel beszélgetni szokott és ez nem igazán tetszik neki.
- Én esetleg nem tudok segítségedre lenni? - elfogadja ő a nemleges választ is, ha úgy van, de hiszi azt, hogy ha mással nem is, talán szavakkal segítségére lehet a férfinak.
 
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. április 13. 17:07 Ugrás a poszthoz

Barnabás


Barnabás megnyugtató, ismerős mosolya kicsit segít Zalánnak, hogy ha csak egy pillanatra is, de összeszedje a gondolatait. A férfiban mindig meg tudott bízni, nyíltan fordult feléjük, és tudta milyen nehéz helyzetben vannak. Ismerni nem ismerte Árpádot, de a történetüket igen. Legalábbis addig a részig, hogy az apjuk kvibli, és ezért nem akarja, hogy varázsoljanak a gyerekei. Végigkísérte a harcot, amelyben Zalán kivívta, hogy a húga az előkészítőbe járhasson.
Nagyon sóhajtott, és ha egyedül lett volna biztos hogy egy nagyot káromkodott volna. Minden szétesik körülötte, és nem volt ott neki senki, akire támaszkodhatott volna. Ránézett Barnabásra. Tudta, hogy mindig velük volt. De vajon rábízhat egy ilyen titkot? Végül is a mostohaanyja életével játszott. Sarolt. Miért is nem mondták el neki már előbb...
- Semmi sincs rendben - ingatta a fejét Zalán. Elhúzta a száját. Mondja, vagy ne? Körbepillantott. Nincs senki, mégsem volt képes ezen a terepen elmondani neki. - Valahol tudunk beszélni? Persze ha ráérsz. Nem akarlak feltartani - szabadkozott a férfi, majd ha Barnabás is benne volt, követte őt.
- Elnézést is akartam kérni tőled, amiért reggel elkéstünk. Kicsit elkalkuláltuk a dolgokat - szabadkozott, bár tudta, hogy jelenleg ez a legkevesebb baj. Azonban könnyebb volt ezzel kezdeni, mint bármi mással. Tényleg, hol is kéne? esetleg a tegnap esténél? Vagy még előbb? Meg kell vele AZT is osztania? Nem. Elég, ha ő tud róla.
Hosszú szünet után végül mégis elkezdte a történetet. - Azért akartam beszélni a vezetőséggel, mert nem hiszem többé, hogy Léda biztonságban lenne otthon. - Kemény első szavak, de ez volt az igazság. Valószínűleg Bánki is félrenyeli miatta a kávéját. Nem így képzeli el a mindennapjait egy előkészítős tanár, ebben biztos volt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bánki Barnabás
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



RPG hsz: 427
Összes hsz: 856
Írta: 2020. április 14. 09:57 Ugrás a poszthoz

Zalán

Barnabás nem az akaszkodó fajta, viszont szereti, ha bíznak benne. Ennek érdekében már a legelején igyekezett a szülők tudtára adni, hogy amit neki mondanak, átadnak, az nála marad. Nem egy pletykák fajta, soha nem beszéli ki diákjait sem, nem hogy a családi életüket.
- Persze, gyere - mutat abba az irányba, amerre eddig is haladt. Egészen az üres osztályig vezeti a fiatal férfit, aki előtt kinyitja az ajtót és előre engedi.
- Majd csak egy óra múlva lesz itt foglalkozás, addig biztosan nem jön ide senki - ad magyarázatot a választásra. Ő ide indult éppen, hogy kis nyugalmat szerezzen.
- Ne szórakozz, soha nem késtetek még, biztos vagyok benne, hogy megvolt az oka, de tudod jól, hogy nem tisztem ebbe beleszólni, míg nem rendszeres - nem a baszogatós fajta. Mindenkivel megeshet, hogy olykor nem úgy alakulnak a dolgai, ahogy általában. Nyilván az ember furcsállja, ha egy mindig rendezett diákja késik, másként viselkedik, de egy rendes, jóravaló tanár nem kéri számon, főleg nem mindenki előtt. Az megalázó. Soha nem szerette az ilyen erő fitoktató tanerőt.
Figyelmesen hallgatja Zalánt, aki bár nem mond sokat, látszik rajta, hogy aggódik és ez komolyabb dolog annál, minthogy el lehessen bagatelizálni.
- Üljünk le és mondd el, amit szeretnél a dologról, aztán kitalálunk valamit - nem pánikszerűen mondja a szavakat, higgadt, mégis aggódó.
- Mi történt? - teszi fel a legalapvetőbb kérdést, amire talán anélkül is megkapná a választ, ha nem hangzana el. A kezdet nagyon n tetszik neki, noha azt szereti, amikor valaki kertelés nélkül közli a tényeket. Igen, ha éppen itta volna a kávét, az biztosan a torkán akadt volna.
 
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. április 14. 21:54 Ugrás a poszthoz

Barnabás


Nehéz volt ez neki. Főleg úgy, hogy az egyetlen lehetősége, melyet az éjszaka kitalált úgy tűnt elveszett. Megőrjítette a gondolat, hogy képtelen biztonságban tartani a húgát. Az egyetlen embert, akit minden rossztól meg akart óvni. Ezért küzdött, mióta először meglátta azt a kis ráncos babát.
Követte a férfit a terembe. Tudta, hogy nem kell bocsánatot kérnie, mégis így érezte fairnek, ha megteszi. Hirtelen most minden az ő vállára szakadt, jobban mint ezelőtt. A család, Léda, Roxy, az akadémia... Úgy érte már nem fogja sokáig bírni.
Leült az egyik közeli padba. Kezeit az asztalra helyezte és összekulcsolta őket. Nézte hegektől és bőrkeményedésektől érdes tenyerét, mely már annyi kárt okozott, mégis még mindig képes volt szeretetet kifejezni.
- Tegnap este, mikor hazamentem, Léda arcán egy hatalmas vörös folt volt. Az apánk tette - mondta ki rögtön, és felnézett a férfira. Bár hangján hallatszott a visszafojtott düh. -Tudom, hogy egy pofon még nem a világ vége. De én ismerem őt, és ez csak a kezdet. Nem hagyom, hogy még egyszer kezet emeljen rá - szívta be hangosan a levegőt Zalán, ahogy még mindig igyekezett türtőztetni dühét, hogy a lehető leghitelesebben tudja átadni a történetet. - Tegnap este könyörögtem a mostohaanyámnak, hogy hívjunk segítséget, de... - itt egy pillanatra elhallgatott. Pillantása újra visszaesett kezére. El kell mondania, muszáj. - ... kiderült, hogy nincs is lakhatási engedélye. Menekült, és kitoloncolnák az országból, ha ez kiderül - préselte össze alsó és felső ajkát Zalán, hogy már csak egy csík látszódott. Várta, milyen hatást fog ez kiváltani Barnabásból. Vajon semmiségnek fogja tartani? Felmerült már benne, hogy talán túlféltő ha Lédáról van szó, de már tapasztalta ezt a folyamatot a saját bőrén.
- Tegnap elvittem az akadémiára, de nem tudom sokáig ott tartani - sóhajtott. Gondterhelt arcán mintha megjelentek volna az aggódás első jelei.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bánki Barnabás
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



RPG hsz: 427
Összes hsz: 856
Írta: 2020. április 16. 13:00 Ugrás a poszthoz

Zalán

Figyelmesen hallgatja a másikat, s arcára a düh és aggódás keveréke ül ki. Gyűlöli az olyanokat, akik bántják a gyermekeket. Úgy gondolta világéletében, hogy az ilyen embereknek minimum kivégzés járna. Ő mag soha nem emelne kezet sem saját, sem más gyerekére, mert hiszi azt, hogy a szónak nagyobb ereje van.  Látott sajnos már nagyon sok mindent, találkozott olyan példával, mikor elvették a gyereket a szülőktől, s a mai napig nyomon követi a gyermek fejlődését a pszichológusával egyezteve. Döbbenet mire képesek egyesek.
S döbbenet számára az is, hogy egy ilyen kislány, mint Léda, ha nem lenne a bátyja simán ugyanarra a sorsra jutna, mint Kornél.
- Nos, nagyon jól tetted, hogy elhoztad – támogatja ezt a döntést, ugyanakkor bizony némi nehézség is van ezzel kapcsolatban, ahogy Zalán szavaiból is kiveszi.
- Én semmilyen formában nem támogatom a gyermek bántalmazást, még akkor sem, ha azt nevelési célzattal próbálják magyarázni – teszi még ezt hozzá, némi nyugtatásképpen. Ő hasonlóan cselekedett volna, talán még a feje is eldurran és behúz párat az apukának, becsüli Zalánban, hogy nem tette, vagy nem említi, hogy ez történt.
- Nincs más családtagotok, akire számíthatnátok? –teszi fel az első kérdést, amit egy hivatali ember is feltenne. Nyilván az a cél, hogy a gyermek olyan környezetbe kerüljön, amit ismer és szeret. Az akadémián nem maradhat ez számára is egyértelmű, hiszen az nem egy kisgyermeknek való hely.
- Illetve, tulajdonképpen mit szerettél volna a vezetőséggel megbeszélni erről? – következő kérdés, mert hogy erről még nem volt szó. Ő pedig nem akar nagy találgatásokba kezdeni, nehogy valami rosszat mondjon avagy tegyen.
- Az előkészítőnek van kollégiuma, Lédának nagyon sok kispajtása van itt, biztosan jól érezné magát. Vagy ez nem opció? – kérdezi végül a második lehetőséget, ami a családon kívül eszébe jut.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. április 18. 12:11 Ugrás a poszthoz

Barnabás


Gondolta, vagyis remélte, hogy Barnabás is egyet fog vele érteni. Kicsit meg is nyugtatta a tény, hiszen ez azt jelenti, hogy nem hozott rossz döntést. Mindig attól fél, hogy valami olyat tesz, amivel nem segít, hanem inkább árt majd Lédának.
- Sarolt felől nincsenek egyáltalán rokonaink, legalábbis nem olyanról, akiről tudnánk. Az apánk felől még élnek a nagyszüleink, de sose találkoztunk velük - húzta el a száját. Teljesen megérti, hogy nehéz volt elviselni, hogy a család kitagad, mert kvibli vagy. De vannak, akik ezen felül tudnak emelkedni. És van Árpád.
- Igazából ezért is vagyok itt. Nekem is a kollégium volt az egyetlen gondolatom. Az egyetlen baj az, hogy nem tudok érte fizetni. Személyesen akartam beszélni Ezráékkal, hátha ki tudunk találni egy alternatív módszer. Sokat dolgoztam már a Bagolyköves éveim alatt, szóval meg tudok javítani szinte mindent. Vagy nem is tudom... - kezébe döntötte arcát, és masszírozni kezdte a szeménél.
- Nem gondoltam végleges megoldásnak, csak amíg kitalálom mi legyen a továbbiakban - magyarázta tovább Zalán. Egyáltalán nem gondolta, hogy majd mások megsegítik, amiért elmeséli a történetét. Ez csak a filmekben szokott így működni. Ezért remélte, hogy valamiképp meg tud majd egyezni velük. Most pedig valamiért abban reménykedett, hogy Barnabásnak van valami ötlete. Mert kezdett belőlük kifogyni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Déry-Hajnal Bíborka
INAKTÍV


Bibi néni
RPG hsz: 25
Összes hsz: 106
Írta: 2020. április 19. 11:32 Ugrás a poszthoz

Kiara
nyuszifestés
megjelenés


Nagyon várja már azt a pillanatot, amikor András beadja a derekát és rátérnek a gyerekvállalás témájára. Magára a csinálásra is vár, na de főleg arra, hogy az ő saját kis Bibije, vagy kis Andrisa rohangáljon az udvaron pont úgy, mint ezek a kis csemeték.
Minden gyerekkel jól kijön, persze vannak nehezebben kezelhetőek és nehezebb napok is, de mindent összevetve semmiért sem adná az életét.
Ezzel a kis lurkóval összemosolyog, aztán a lányra pillant, aki figyelmezteti az illemre. Bíbor elneveti magát a jeleneten.
- Nagyon szívesen - mert hát a köszönömre válaszolni is kell. - Csak nem a te kisfiad? - teszi fel a kérdést a lánynak, akinek az ölében ül a kisfiú. A mai világban nem lehet tudni, ki milyen korban dönt az anyaság mellett, de reméli, hogy nem tesz fel ezzel sértő kérdést. Bibi nem ítélkezik, mert tudja, hogy néha a dolgok nem úgy történnek, ahogy szeretné az ember, vagy ahogy mások elvárnák. Ők pedig elég aranyosan festenek együtt, tehát gond nem lehet.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. május 15. 17:12 Ugrás a poszthoz

Maris Love

Vicces dolog ez a tojásfesték. Emlékeztet rá, amikor mi voltunk kicsik. Rengeteget bohóckodtunk Marissal és persze rengeteg tojást tettünk tönkre, de igazán megérte a sok móka-kacagás és szép emlék miatt. Ezért is, meg mert szeretek vele lenni, még ha le is tagadnám, egy percig sem gondolkodtam rajta, hogy eljöjjek-e vele.
A dilemmáját azt hiszem megoldom, bár látom rajta, hogy nem győztem meg eléggé, mert csak nem meri a filcet a tojáshoz érinteni.
- Az is érdekes lenne, ha villás nyelve lenne... De ha van itt színváltós festék, használhatod azt is, és akkor magától váltogatja a színét - teszek még egy próbát egy másik javaslattal, közben körbenézve, hogy van-e ilyesmi, de igazából nagyon nem értek hozzá, így valószínű ha van, sem fogom meglátni, mert nem is tudom, hogy mit keresek.
- Ja oké. Akkor festékkel öntelek majd le hétfőn - öltök nyelvet Marisra vigyorogva, bár ezt nem tenném meg, még ha jóvá hagyja sem. Példamutató prefi vagyok, vagy mi. Nincs nekem ilyenekre időm. - Szerintem pont, hogy vicces - mármint az ipszilon. Mert tényleg. Na meg tökéletes kivétel, amit meg lehet tanulni.
- Alagút - toldom hozzá Kornélkára nézve, hogy akkor most t-vel tud-e valami hasonlóan okosat. Egyébként biztos én az ipszilonra is felemeltem neki a hüvelykujjamat mutatva, hogy ügyes volt.
Közben pedig támad egy szuper ötletem a tojást illetően, na meg, hogy Karolát hogyan támadjam majd le hétfőn.
- Oké. Festékkel töltött tojásokkal doblást szeretnél. Megjegyzem - nevetek újra Marisra, és neki is látok verset írni a tojásokra, közben viszont tovább gondolkodom - Nem túl nyálas? - nézek Marcsára kérdőn, mert azért azt sem szeretném. Mármint... a romantikus biztos jó valamilyen szinten, de nem akarom, hogy Karola azt higgye én ilyen tesze-tosza vagyok. Vagy nem is tudom mi a jó szó arra, amit gondolok. Mindegy. Jó benyomást akarok kelteni, az a lényeg.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bánki Barnabás
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



RPG hsz: 427
Összes hsz: 856
Írta: 2020. május 27. 12:01 Ugrás a poszthoz

Zalán

- Hát ez nem hangzik túl jól – húzza el a száját egy hümmögés keretén belül. Ő családközpontú, s bár az igazi szüleit nem ismeri, hálás a sorsnak, hogy a Bánkik között úgy nevelkedhetett fel, mintha teljes jogú tagja lenne a családnak. Ezért sem viseli jól, ha olyanok, akik nem érdemelnek rossz sorsot, azt kapnak.
- Csak Ezráék felől fogadnál el megoldást? –néz a másikra. Barnabás hirtelen ötletekkel ellátott egyén. Most egyszerre legalább három is fejébe telepedik, melyből kettő eléggé nevetséges gondolat, mégis, ha nincsen más, hát alkalmazható.
- Szeretnék nektek segíteni mindenképpen – néz Zalánra egy felelősségteljes pillantással. Gyerekről van szó, Barnabás ezen témában nem tűr viccet, nem tűr szánalmat és nem tűri azt, hogy kegyetlenség történjen. Azért is lett előkészítős tanár, mert valahogy a kisebbekkel jobban meg tudja értetni magát, mint a tanodába járókkal. S szereti biztonságban, egészségben tudni őket. Sokat szokott a szülőkkel, gondviselőkkel csevegni, amiben tud segít nekik. Így nem kérdés, hogy Zalánék esetében is mindenképpen a lehető legtökéletesebb megoldásra kell törekedni.
- Lédát nem szabad hagyni, elkallódni, szerintem még fényes jövő várhat rá – intézi kedvesen szavait a fiatal férfihoz. Tényleg így gondolja. Léda hiába jár Emily osztályába, így Barnabás csak a pótofője.. Ismeri őket, mint a rossz pénzt, s odavissza képes lenne elsorolni mindegyik nőstényördög jó illetve rossz szokását. Szerencsére Lédánál a jók vannak fölényben.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda - összes hozzászólása (586 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 » Fel