Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Falat falatot, szó szót követett az elmúlt percekben. Hősnőnk immár desszert gyanánt csipegeti a mézes diót és annyira belefeledkezik a beszélgetésbe rég nem látott kedves kollégájával, hogy el is felejti a kávénak csúfolt sárlé ízét, aminek nagyját egy laza csuklómozdulattal a mellettük lévő növény kaspójába borított. Ez is egy bevett szokása volt. Néha falból öntött magának kávét a szerkesztőségben, hogy kihallgathassa a füleseket és ő érjen ki elsőként egy jó sztorihoz. Ilyenkor futtában zúdította az asztalán álló fikuszra bögréje tartalmát. Régi-szép-törtető idők. Ma már higgadtabb és óvatosabb. Nem vállalna olyan sok kockázatot, mint azokban az években. Elmúlt a kínzó vágya, ami a veszélyes történetek és történések felé hajtotta. Így most békés mosollyal és megértéssel tudja hallgatni Nathanielt. Csevegésük közvetlen, de kollegiális hangnemű. Barátok, de nem abból a fajtából, akik egymáshoz járnak és ismerik a másik életét és lakását. Kölcsönös tisztelet és büszkeség köti őket össze múltjuk fonalára fűzve. Elfogyasztva mindent amit szerettek volna lassan búcsút vesznek egymástól és Elektra mosolyogva lép ki a fiatalember oldalán az étteremből. Még mennek együtt egy darabon, azután elválnak útjaik. Annak a reményében mondanak végül valóban viszlátot egymásnak, hogy a szó jelentését hamarosan egy következő, mihamarabbi viszontlátással teszik igazzá. Elektra ezután még elintézi hátra maradt teendőit, hogy azután felnyalábolva kislányát együtt hazatérjenek. Otthonában, felbuzdulva emlékein előszedi azokat az albumokat, amiben cikkeit gyűjtötte össze és átnézte azokat, amikben Nathaniellel együtt dolgoztak. A fiú képei már akkor is nagyon erőteljesek voltak. Élmény lesz vele ismét együtt létrehozni valami maradandót és értékeset. Ehhez szerencsére mindkettejük hajlandósága megvan. Már csak a megfelelő sztorit kell megtalálnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Emma mondta, hogy ha ennyire nem megy a csajozás, töltsek le egy randiappot. Természetesen szemétkedett, én pedig felháborodtam, de aztán néhány napja mégis letöltöttem egyet. Nem tudom miért, hiszen azért nem vagyok én rosszképű srác, de mégis reménykedtem, hogy esetleg Babunál szóba jöhetek, de legutóbb a medencében azt mondta, hogy randira ment, meg ugye Nate-tel is flörtölgetett, tehát - ahogy Dana szokta mondani - baráti státuszt kaptam tőle. Azóta sem tudom kiverni a fejemből az egész furcsa beszélgetést, meg a fürdőruhás alakját sem, valahogy én azt randiszagúnak éreztem, mégsem lett belőle semmi, sőt. Hát ilyen az én szerencsém! Amúgy meg jó poénnak tűnt elsőre ez az app, képet még nem mertem feltenni rá. Ami amúgy égő szerintem, mert egy csomó srácnak és csajnak van fenn, de valahogy nem érzem még, hogy nekem is kéne. Tuti megtudná Emma és feljelentkezne egy kamu profillal, és randira hívna. Mekkora pofára esés lenne, szent Merlin kabátgombja! Szóval egyelőre rendes leszek és nem is keresek olyan lányt, akinek van képe. Nem lenne fair. De amúgy vicces, mert pont ma találkozom eggyel a Kukoricába Flash néven. Mármint én vagyok Flash, ő pedig Boszi. Egy párszor váltottunk néhány szót már levélben, meg chatben, jó fejnek tűnt. Ki tudja, lehet még szerencsém lesz, és ő lesz az új barátnőm, vagy egy új barát. Inkább az előbbinek örülnék, meg az sem lenne baj, ha legalább külalakban is tetszene, vagy nem mondanám rá, hogy nem. Ha pedig még szép is, hát akkor nyert ügy, mindenkinek. De első tapasztalatnak mindenképpen jó lesz ez az egész. A neve remélem beszédes, és tényleg egy boszi lesz, csak keleti legyen és ne nyugati. Persze bizonyos helyzetekben legyen csak nyugati! Ó, Bence, már megint perverz vagy!? Annyira béna vagyok, hogy néha már én szégyellem magam magam helyett! Amúgy most jöttem rá, hogy bénán beszéltem meg a randit is, mert nem igazán egyeztettünk, csak, hogy itt lesz a Kukoricába, meg én is. De végül is így talán viccesebb? Belépvén a helyre gyorsan körbenéztem. Igazán nem voltak túl sokan, meg még egy kicsit idő előtt is van, szóval nincsenek túl sokan éppen. Azok mind párok, egyetlen egy csaj van nekem háttal, aki egyedül ül egy üdítő felett, szóval nagy levegő és odamegyek hozzá. Egyre hevesebben ver a szívem, ahogy közeledek, mert gy hátulról, tök jól néz ki, de még elölről lehet quasimodo-né. A torkomban gombóc, majd ellépek mellette, kedves mosoly és megnézem.
- Ó, szia Karola! - könnyebbülök meg, mert... hát mert, na! Csak! - Leülhetek, vagy zavarok? - kérdezem, mert tök jó lenne, ha megengedné és én figyelhetném az ajtót. Amúgy tökre ki van öltözve, sőt még smink is van rajta, és rohadt jól néz ki. Basszus. - Rendeltél már? - érdeklődöm, miközben kiteszem a telefonom, hátha a csaj lemondja a randit, vagy valami. Tudnom kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ostobaság volt letöltenem azt az appot, s még nagyobb butaság volt lebeszélnem egy randit egy ismeretlen sráccal, akinek se a nevét nem tudom, sem pedig azt, hogy mégis hogy néz ki. Még az is lehet, hogy talán nem is a suliba jár, vagy sokkal idősebb, mint amennyinek állította magát. Meg aztán ki tudja, hogy miféle céljai lehetnek, és..és amúgy is, minek is kevertem magam ekkora hülyeségbe?
Arcomat támasztva, gondterhelten, kétségek, s izgalmak viharában ücsörögtem a pizzéria egyik ablak felőli asztalánál, miközben hol a szívószállal kavargattam meg az üdítőben úszkáló jégkockákat, hol meg idegesen tördeltem a kezeimet, vagy épp a telefonom kijelzőjét bámultam.
- Meg fogom fojtani Vecát - motyogtam gondolataimban, hisz ő volt az, aki rávett arra, hogy beregisztráljak egy ilyen randiappra. Pedig még csak nem olyan rég szakítottam Márkkal, meg aztán ott voltak bennem azok a fura, s megmagyarázhatatlan érzések is, amiket persze bőszen próbáltam elnyomni. Lehet, hogy talán emiatt mentem bele végül Veca noszogatásába, s regisztráltam Boszi néven, de minél jobban közeledett a randi időpontja, annál inkább lettem bizonytalan.
Igaz, jókat diskuráltunk Flashel, tényleg nagyon szimpatikus volt a srác, meg vicces, amit nagyon is értékeltem, de fogalmam sem volt arról, hogy mi lesz, ha majd találkozunk. Talán nem is fog tetszeni, vagy nagyon fog tetszeni. De ha igen, akkor mi lesz? Egyáltalán hogy viselkedjek?
Kérdések milliói kavarogtak a fejemben, egyre izgatottabb lettem, ahogy pörögtek a másodpercek, s már abban sem voltam biztos, hogy jó-e a ruha, amit felvettem. Dana szerint ilyesmi passzol egy randira, én viszont tartottam attól, hogy talán túl öltöztem a dolgot.
Izgatottságom közepette már tényleg mindent babráltam, az asztal sarkától a blúzomon át, a mobilomig mindent. Aztán egyszer csak rám köszönt valaki, s szó szerint majd kiugrott a szívem, mert először azt hittem, hogy Flash érkezett. De "csak" Bence volt az, akitől nem kellett volna zavarba jönnöm, mégis zavarba estem, s némi habogás és bizonytalanság után végül a székre mutattam.
- Hát őőő nem , vagyis.....csak várok valakit...asszem - utóbbit már csak halkan nyögtem ki, s az italomról újra felemeltem a pillantásom Bencére, aki most baromi jól nézett ki. Persze, mindig helyes volt, és a haja is mindig jól állt, de most tényleg nagyon jól festett.
- Nem még...még nem rendeltem, várok valakire - mondtam zavarban, s újra lecsekkoltam a telefonomat, hátha ír a srác, hogy még sem jön. Azt hiszem, nagyon megkönnyebbültem volna, ha ezt írja, mert akkor talán elmúlt volna az az idegesség, amit legbelül éreztem.
- Na és te? Hogyhogy itt a pizzériában? Megéheztél? - sikerült végre elmosolyodnom, de pittyegett a telefonom, így azonnal oda kaptam a pillantásom. Nem Flash volt, csak Veca, érdeklődött, hogy mi a helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Végül is az egész átfordult kíváncsiságba. Ha már eljöttem, meg Boszival elbeszélgettem a bagolyköves tanárokról - szerintem titkon ő is Várffy rajongó, de tagadja, inkább Ambrózy-t mondta -, meg hogy a Kukoricás milyen jó hely. Nem véletlenül lett ez a találkahely, amit hirtelen vetettem fel meggondolatlanul, ő meg hirtelen elfogadott, és utána egyikünk sem írt, csak kedvesen elbúcsúztunk. Szóval milyennek képzelem Boszit? Kviddicses talán, vagy szeretne azt lenni, hiszen a mugli boszik  repülnek. Vicces, bátor és kicsit szomorkás. Az utóbbit csak úgy érzem, de nem tudom. Meg talán nem gólya, mert túl jól ismerte a kastélyt, szerintem. De vagy szerencsém van, vagy nem, csak Karolát találom ott, aki annyira meglepődik, hogy lát, hogy össze-vissza beszél, vagy hát, nem annyira rendezettek a gondolatai.
- Azt hiszed vársz valakit? - lepődök meg, de aztán kiderül, hogy tényleg vár valakit. - Remélem nem Márkot várod, hogy megbeszéljétek - vonom fel  a szemöldököm kérdőn, mert nem szeretném, hogy ennyi viszontagság után, új esélyt adjon neki. Karolából kinézem ezt ugyanis, de nagyon remélem, hogy most tévedek. Piszkálgatja a telefonját, mintha várna egy üzenetre, de közben megengedi, hogy leüljek.
- Oké, ha jön valaki, tényleg elhúzok, nem akarok a barátnőd szemei közt meghalni - szemmel verés okozta áldozatul, tenném még hozzá, de végül hagyom, hogy Karola is összeszedje magát. Én is kiteszem a mobilom, és egy picit nyomkodom... Boszi is írhatna, ha esetleg nem jön. Bánnám, de ha nem jön, akkor nem komoly az érdeklődése. Talán, ha teszek majd fel képet.
- Á, én is várok valakit. Ide beszéltem meg egy randit - vonok vállat. - Szóval, ha megjön, elmegyek, ha nem haragszol - mosolyodom el, és elveszek egy kicsit a szemeiben. Dobolni kezdek az ujjaimmal, majd megérkezik a felszolgáló. Rendelek egy narancslevet - azt hiszem ezt is megírtam Boszinak a közös chatre, hogy szeretem -, amit pár perc múlva már meg is kóstolhatok, mert nem rendel éppen senki.
- Na és hogy vagy? Márkot hiába kérdezném, elzárkózik minden ilyesmitől - fintorgok egy kicsit. Nem is tartozik rám tulajdonképpen, de azért látszik a srácon, hogy nem boldog. Mondjuk tényleg sokat tanult, és nem áradozott nekem soha Karoláról, pedig hát... lehetne, szerintem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Merlinre, Bencének is miért épp most kellett itt felbukkannia? Ez volt az első gondolat, ami végig suhant az elmémen, hisz bárki előbb befordulhatott volna a Kukoricás ajtaján, de hogy épp Ő? Nagyjából ez olyan volt, mintha Márk jött volna, valahogy neki sem örültem volna igazán, mert épp randizni akartam, s nem pedig ezen a két fiún agyalni. A randi helyett viszont most szemben találhattam magam Bencével, ami nem hozott megkönnyebbülést, inkább csak idegesebb lettem miatta.
- Nem...nem hiszem, tudom, csak ez olyan...bonyolult - nyögtem ki a szavakat, a feltételezésre azonban rögtön elkerekedtek a szemeim. - Micsoda? Nem! Dehogy! Vele már ezt lezártam - vágtam rá szinte azonnal, mintha még a feltételezés is sértő lett volna számomra. Pedig nem lett volna ebben semmi furcsa talán, de Márkkal a szakítás óta nem beszéltem, és szerintem meg sem fordult a fejében az, hogy megkeressen, ráadásul én sem éreztem azt, hogy újra kellene próbálkoznunk.
- Na ugyan, nem hiszem, hogy bármelyik barátnőmnek is szándékában állna ilyet tenni - még el is nevettem magam Bence megjegyzésén, s talán ma ez volt az első pillanat, hogy egy picit sikerült kizökkentenie a várakozásomból, ami miatt még mindig izgatott voltam. Tényleg kettős érzések kavarogtak bennem, mert kíváncsi is voltam Flash-re, hogy vajon milyen lehet a srác élőben, de volt is bennem némi félsz, ráadásul betoppant Bence, akivel most lett volna lehetőségem beszélgetni. Mostanában ő is elfoglaltnak tűnt, főleg a lányok miatt, mint mondjuk Boróka, Bíborka, Babu. Hm, határozottan úgy tűnt, hogy a B-sekre bukik, ami persze nem baj, örülnöm is kéne annak, hogy sikerült kilábalnia Masaból, de mégis, kicsit talán zavart.
- Randit? - gondolataimból felzavart a válasza, talán még a szemöldökeim is felszaladtak egy pillanatra, bár az nem létezhetett, nem. Biztosan nem, meg amúgy is, tuti tippem lett volna arra, hogy kivel fog randizni Bence. Biztosan azzal a Borókával, mert úgy emlékszem, a buliról őt említette meg. Milyen jó nekik, ők majd randiznak egy jót, én meg tovább várhatom a fantomot, aki talán el sem jön. Mert még mindig nincs sehol, pedig már itt kellene lennie. Ejh, jó hülye voltam, hogy bedőltem ennek a Flashnek.
- Ja, nem gond, menj nyugodtan. Biztos jól fogsz szórakozni majd Borókával...nem zavar. Mármint, nem gond, hogy majd elülsz, mert nekem is randim lesz. Jó szuper randim, egy jófej sráccal, Flash, mint a villám. A humora is oltári, tényleg, kár hogy nem ismered...- na persze, Flash nem villám, hanem a köddé vált ember. Kár volt róla beszélnem, mert ha nem ér ide, akkor majd jól beégek, hogy nem is jött senki. Kínomban inkább a poharam tartalmát kezdtem nézegetni, az olvadó jégkockákat, s csak lopva kaptam a pillantásom a kiérkezett narancslére.
- Azóta, hogy kimentettél a romok alól, remekül. De tényleg, már helyre jött a lábam, és a karom is. Úgy meg...hát, nem is tudom. Tudod, azt gondoltam, hogy Márkkal ez olyan klassz lesz, mint amilyen mondjuk Dana és Soma kapcsolata, vagy amilyen a tiéd volt Masával. És rendes srác, meg helyes, de azt hiszem, hogy talán többet gondoltam bele, mint amit ő. Vagy talán csak nagyon különbözünk, nem tudom - vontam vállat. - Meg talán...valaki más tetszik - magam sem értem, hogy miért, de kicsúszott a számon, s közben pillantásomat Bencére emeltem, s egy pillanatra talán meg is feledkeztem Flashről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Karola ittléte végül is kellemes meglepetés volt. Sokkal jobb úgy levezetni a feszültséget, ha ismerős is van a közelben. Nem, Emma nem. Akkor csak halálra idegesítene és a sarokból írná az üzeneteket, hogy úgysem fog eljönni, meg menjünk át a cukrászdába, amúgy is jobb ott a kaja. Főleg, ha én fizetek. Mégis kicsit vicces volt, ahogy Karola zavarban volt, mert nem engem várt. Számomra már az elején kiderült, hogy valami randiféle lehet, mert megint jól nézett ki, ha jól tudom Danához jár divat-tanácsadásra, a szöszke barátném pedig igen jól ért hozzá, ez a mai is egy jó szett, vagy minek mondják a csajok.
- Ennek örülök - ez hülyén hangzik, de tényleg örülök, hogy nem járnak már. Mert tudom, hogy Karola megszenvedte az egészet, elég csak arra gondolni, mi volt a rellonos buliban. Ha nagy lett volna a szerelem, még becsiccsentve sem csókolt volna meg, főleg azért, mert nem velem lett volna, ha vele.
- Ezt jó tudni. Kik is a barátnőid? - nevetem el magam, mert tényleg viccnek szántam. Nem vagyok annyira elkeseredett, hogy rajta keresztül keresgéljek barátnőt. Amúgy sem értem, hogy mostanában miért ez élvez ekkora prioritást. Szóval nem vagyok szánalmas, csak randiappot használok. Á, miért lenne ez olyan égő? Nem is az!
- Most ez olyan meglepő? Ne már, hogy te sem tudod elképzelni - húzom el a számat. Már csak azért is, ha Karcsi nem hiszi el, hogy randizok, az már rég rossz, ő sokat tud rólam. Még örülnie is kellene neki, hogy van valaki, akit érdeklek. Mondjuk őt is el tudnám képzelni randipartnernek, meg mindenféle partnernek... Bence! Fejezed be! Komolyan mondom kezdem azt hinni, hogy csak szexelni kéne valakivel és akkor lenyugodnék. Vagy legalább nem azt nézném, hogy Karolának átlátszik e egy kicsit a ruhája. Megőrjítenek a nők és a nyári ruháik!
- Borókával? Á, nem hinném, hogy neki bejönnék... - gondolok bele, majd felkapom a fejem arra, hogy ő is randizni jött. Mekkora véletlen már, nem? - Ó, akkor tuti elülök, amint szólsz, hogy ki az! - csillognak a szemeim, és tökre büszke vagyok rá, hogy ilyen gyorsan randizni kezd. Látszik rajta, hogy kell mellé valaki, nem magányra teremtett lány. És milyen jól néz ki, kár lenne veszni hagyni bárkinek is.
- Flash? - képedek el. - A Villám? - zavarodott mosolyom mellé, el is pirulok elég gyorsan. Azért is kérdeztem rá, hogy időt nyerjek. Ha Karola Boszi, az nagyon cink lesz basszus. Ilyen nincs! Szerencsére megérkezett a narancslé, szóval gyorsan kortyolok párat, hogy a dobogó szívem és az elégni kívánó testem kapjon egy kis enyhülést. Közben jól jött a kérdésem, Karola meg ráharapott és mondta és mondta, ahogy ő szokta. Van beszélőkéje, szóval nem féltem, hogy ilyen téren bármi gondja is lenne. És tetszik neki valaki... kérdés, hogy Flash, vagy más? Ez nagyon fura gondolat, nem tudom, hogy ki lehet az. De ha meg Flash, nem is tud róla sokat... mármint igen, de mégsem. De rohadt bonyolult ez, Merlinre!
- Örülök, hogy ki tudtál lépni belőle, nem könnyű szerintem. Szóval tetszik valaki? Ez a Flash srác? - érdeklődöm, de a válasza után nem tudom hitegetni, meg nem akarom kínozni, hogy én tudom, ő meg nem. Ájuljon csak el ő is!
- Amúgy - felállok - ...ha te vagy Boszi, akkor én: Flash - nyújtom a kezem felé mosolyogva, de rohadtul ég a fülem, tuti, hogy izzó szénné vagyok pirulva. Nem tudom, hogy elfogadja-e a kezem, és nagyon remélem, hogy nem tévedek. Akkor nagyon égő lenne ez az egész. De a reakciójából úgyis ki fog derülni mindjárt. A torkom kiszárad, óriási gombóc gyűlik oda és mégis... izgatottan várom a választ. Ez milyen már!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Azt nem igazán értettem, hogy minek is örül pontosan, egy pillanatra elgondolkodva meg is akadt rajta a pillantásom, de aztán el is hessegettem a gondolatot a fejemből, s inkább csak mosolyogtam a megjegyzésén, s megráztam a fejem.
- Hihetetlen vagy, de majd bemutatlak nekik, jó? - még mindig csak a fejemet csóváltam, de azért vicces volt, éppen ezért sze.. kedveltem. Majdnem olyan vicces volt, mint Flash, ha nagyon össze kellene őket hasonlítanom, akkor jó néhány közös vonásuk volt, csak azt nem tudtam, hogy a randipartner vajon szőke lesz-e vagy barna, magas-alacsony. De legalább nem rokon. Igen, azt hiszem ez lehetett a legnagyobb különbség kettejük közt, s az eszem is azt diktálta, hogy talán nem is lenne rossz megismerni ezt a Flasht. Aztán persze egyik pillanatról a másikra változott a gondolatom, és tulajdonképp saját magamon sem tudtam kiigazodni. Ehelyett inkább csak figyeltem Bencét, míg le nem döbbentett azzal, hogy randizni fog, s meg nem szólaltam, amit aztán félreértett. - De én ilyet nem mondtam, csak..meglepett - ehh, ez sem volt túl jó válasz, már így is ciki, hogy kicsúszott a számon a kérdés, azt hiszem ezzel a hozzászólásommal pedig csak rontottam a helyzeten, így inkább sietve kaptam a szívószál után, hogy kortyoljak az italomból, s kerüljem a srác pillantását. Közben a telefonomra is ránéztem, de továbbra sem érkezett semmi, pech. -  Ugyan már, kinek nem jönnél be - két korty közt csúszott ki a számon a megjegyzés, de ahogy ráeszméltem, hogy mifélét beszélek, gyorsan el is hallgattam. Pedig ezzel nem hazudtam, és talán az sem lett volna baj, ha bátorítom őt. Ám ehelyett mégis úgy éreztem, mintha ezzel lelepleztem volna a kis titkomat. Süllyedj csak el Karola, ott helyben pont jó lesz.
Ezt követően aztán inkább beszéltem, főként a randipartneremet fényeztem, mintha csak vissza akarnék vágni ezzel, pedig se okom nem volt rá, meg amúgy sem volt rám jellemző az ilyen viselkedés. Mégis, mikor mondta, hogy randizni fog egy lánnyal, úgy éreztem, hogy valamit csak kell mondanom, pedig legbelül csalódott voltam. Itt most már tényleg csak Flash menthetett volna meg, de ahogy ráébredtem arra, hogy valószínűleg felültetett, úgy került a torkomba is gombóc.
- Igen, így hívják, az igazi nevét nem tudom, mert ilyen randiappon ismertem meg - mosolyodtam el haloványan, mert bár izgatott voltam a randi előtt, most úgy éreztem, hogy talán még sem jön el, ettől pedig nagyon feszült lettem. Tök ciki lett volna Bence előtt beégni, pláne úgy, hogy hozzá pedig hamarosan érkezik egy lány. Az nem tűnt fel, hogy Bence zavarba jött volna, ahhoz túlságosan is lekötöttek a gondolataim, meg hogy ne kelljen a szemeibe néznem. Ehelyett inkább újra kortyoltam, s ismét sikerült olyan megjegyzést tennem, amit először talán jobb lett volna átgondolnom. De miért is éreztem úgy, hogy most ennyire őszintének kellene lennem? Az egyik részem hevesen tiltakozott ez ellen, a másik pedig arra ösztökélt, hogy gyerünk már, nyögd ki, és mond el, hogy miféle érzések kavarognak benned. Végül csak néztem őt, de éreztem, ahogy zavarba jövök, s elvörösödik az arcom. A pulzusom is felgyorsult talán, nagyon ideges lettem, mert nem hittem azt, hogy erre a beszélgetésre majd sor kerül.
- Hát...ez tudod bonyolult egy kicsit, mert Flash nagyon klassz srác, tényleg tetszik a beszélgetéseink alapján, és kedvem lenne jobban megismerni, de külsőleg nem tudom, hogy milyen. De van más is, aki tetszik, de ez..ez úgyis..mindegy, nem traktállak - ó, édes istenem, hogy mi volt ebben az üdítőben? Miért kellett nekem már megint ostobán fecsegni, miért nem fogtam be inkább a számat, s ültem át egy másik asztalhoz? Süllyedés, második felvétel, jöhet. De lehetőleg valami jó mocsaras vidéken, amit ellep a nád, hogy még a fejem búbja se látszódjon.
Még felocsúdnom sem sikerült a saját ostoba megjegyzéseim után, amikor Bence felemelkedett az asztaltól, majd az ajkai elnyíltak, és kimondta a nevem. Mármint a nicknevem arról az oldalról, meg az övét, vagyis Flashét. - Hogy? Én ezt nem értem, én nekem itt lesz randim Flashel, de te meg Bence vagy - az első pillanatban értetlenül ráncoltam össze a homlokomat, miközben egyik kezemmel megtámaszkodtam az asztalon, majd újra felemeltem a pillantásomat a srácra. Ilyen nincs, ez egész biztos, hogy csak egy rossz tréfa!
- Azt akarod mondani, hogy te vagy Flash? - döbbenten néztem még mindig a srácot, aki ekkor már a kezét nyújtotta felém. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit kéne reagálnom, de a szívem hirtelen felgyorsult, talán még a tenyerem is izzadni kezdett, s azonnal mindenféle gondolat átfutott a fejemben. Magam is megemelkedtem ültemből, de nem tudtam, hogyan kéne reagálnom.
- Bence..te tudtad azt, hogy én vagyok Boszi? Mert ha ezt csak egy tréfának szántad, akkor nem túl jó tréfa - most már nem azért ült meg a gombóc a torkomban, mert Flash felültetett, hanem azért, mert hirtelen azt gondoltam, hogy Bence akart megtréfálni engem. - Veca elmondta, és így együtt sütöttétek ki ezt a kis tréfát? - nem tudom, hogy mi ütött belém, de az volt az első gondolatom, hogy ez talán egy átverés akar lenni, s ezt érezve nagyon nehéz volt visszafognom magam, hogy ne kezdjek el sírni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Szeretem felpiszkálni őt, nem tudom miért. Talán nem jó szó, inkább az ugratni a megfelelő, de hihetetlen fogékony rá. Ezzel majd úgyis tanul mindenből, én csak felkészítem az életre, vagy ilyesmi. Azért bűntudatom sokszor van miatta, és van hogy elnézést is kérek. De nem most, mi van, ha tényleg szól nekik?
- Ó, nagyon kedves tőled. Mikor? - nevetem el magam, és helyet foglalok szembe vele, majd ütöm még egy kicsit a vasat és szándékosan félreértem a mondanivalóját. Annyira cuki, meg tudnám... khm Benceeeee! Sosem tudtam igazán rokonként nézni rá, mert ahhoz túl szép és túl távoli rokon. De akkor is, fegyelmezni kellene a hormonjaimat. Nincs erre valami koktél?
- Hát, például sok mindenkinek. Masának például biztos nem, ez már egy - vigyorgok, de nem szomorúan, inkább csak láthatja, hogy rá akarok licitálnia a mondandójára. - Na, meg Babu is mással randizgat inkább, Lilinek sem vagyok az esete, Boróka sem akart semmit, ö... meg még sokan - vonok vállat, de ez már ugye négy szép lány, az pedig már több, mint aminek gondoltam. Haj, haj, de sok a baj. Hagyom kibontakozni, és amikor Flash-hez ér, ledöbbenek, de hallgatom tovább, mert nagyon lelkes. Szóval bejön neki a srác, akit egy randiappon ismert meg. De aztán kiderül, hogy tetszik neki egy másik srác is. Nofene, ezt eddig nem is említetted Karcsikám!
- Ugyan, nem traktálsz. Örülök, hogy van legalább két pasi is, aki tetszik - mosolyodom el, még mindig elpirulva, és kortyolgatva az üdítőt. Mégis úgy érzem, hogy szemétség lenne szívatni ezzel, hogy én tudom, hogy ki az a Flash. És nagyon remélem, hogy én, mert akkor meg én égek be. Ezért gyorsan fellebbentem a fátylat a titok felől, illetve a hülye szituációról. Tényleg milyen már ez, hogy pont ő az, akibe egy randiappaon belebotlok. Egyrészről rém ciki, másrészről meg izgalmas és tök érdekes, hogy tetszett nekem, hogy randira hívjam úgy, hogy nem tudtam milyen ő.
- De én is rajta vagyok azon az appon, Flash néven, nézd - előveszem a telefonom, és miközben keresem az appot, meg a profilom, addig máris jönnek a Karcsi félek elméletek. Úgy belegondolva azért annyira nem ördögtől való az elképzelés, simán benne lennék egy ilyenbe, ha nem róla lenne szó.
- Dehogy tudtam, akkor máshogy állok hozzá, nem gondolod? - nézek rá, kicsit sem vádlón, inkább úgy, hogy értse meg, ez csak a véletlen műve. De, ha már így álla dolog... á, még egy kis konspiráció...
- Dehogy is, nem is ismerem Vecát. Jó csaj? Csak viccelek, nyugi... - emelem fel a két kezem védekezőn, majd odatolom elé a mobilom, ahol látszanak az üzeneteink. - Tök véletlen az egész és én nagyon bírom Boszit, azért is jöttem el. De azért most már randizunk, ha már itt vagyunk? Én szeretnék, hiszen Boszi szép csaj, meg jó ej, megismerkednék vele - mondom, majd visszaülök, és kedvesen nézek rá. Nem tudom miért nem szakítom meg egyből az egészet, hiszen az unokatesóm. De most éppen nem érdekel, mert olyan furcsán természetes, ami semelyik lánynál nincs meg. Nem játssza meg magát és ez nekem nagyon szimpatikus. El kéne tanulni tőle, amúgy...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ahogy teltek a percek, s egyre több mindenről beszélgettünk, úgy kezdtem egyre kényelmetlenebbül érezni magam a kimondott gondolataim végett. Nem voltam egyszerű helyzetben, s nem is hittem azt, hogy majd ezen a napon éppen Bencével fogok efféle magán jellegű dolgokról diskurálni, ahelyett, hogy Flashel randiznék. De ahogy eltelt negyed óra, s még mindig nem érkezett meg az ismeretlen, úgy vált számomra egyre nyilvánvalóbbá, hogy ebből aztán már nem is lesz semmi.
Megkönnyebbülhettem volna, ehelyett mégis rosszul éreztem magam, egyrészt azért, mert megkedveltem az ismeretlent, és jó lett volna megismerni, másrészt pedig, mert zavart az, hogy Bencének itt lesz randija. Olyan nagy Bogolyfalva, mehetett volna bárhová a B-betűsével, ehelyett mégis a Kukoricást választotta. Hát nem nagyszerű?
Talán az arcomon is meglátszott egy kicsit a csalódottság, már bántam azt is, hogy elejtettem egy mondatot, amit talán nem kellett volna. Arra viszont nem voltam felkészülve, hogy majd kiderül, Ő az, akit eddig vártam, ő a Flash névre hallgató fantom, aki nem fantom többé. Némi hitetlenség volt bennem, aztán meg összezavarodtam, s úgy éreztem, hogy ez csak egy tréfa lehet. Ezt szóvá is tettem, tényleg kis híján múlt, hogy ne fakadjak ki, s ne pattanjak le a helyről, de Bence közben mutogatni kezdte a telefonját,s az érvei is elég meggyőzőek voltak ahhoz, hogy ne gondoljak a továbbiakban rosszat.
- Óh, végül is de...lehet - mondtam kicsit csöndesen, miközben összefűztem mellkasom előtt a karjaimat, s úgy pillantottam fel rá. Tudva azt, hogy ő Flash, nem is tudtam, hogy örüljek-e, vagy inkább meneküljek, mindenesetre volt bennem némi feszültség emiatt.
- Légyszi, ne komolytalankodj - sóhajtva telepedtem vissza az asztalhoz, tenyereimre támasztottam az arcomat, s úgy pillantottam fel rá ismét, hogy fürkészzem pillantását néhány másodperc erejéig. Aztán az elém tolt mobilra néztem, ott voltak az üzenetek, s bár látszott, hogy milyen jót cseverésztünk, mégis volt bennem némi csalódottság. Mert Flash akkor nem létezik, legalábbis nem egy másik ember, hanem éppen Bence. Ó egek.
- Most úgy érted, hogy randiznál velem még így is? - nem igazán értettem, hisz szinte biztos voltam abban, hogy amint megtudja, én vagyok Boszi, rögvest visszahátrál. De akkor ezek szerint talán lehet, hogy az ő fejében is megfordult, ami az enyémben?
- Hűh, ez így nagyon fura - nyögtem ki végül, majd az asztal alatt tördelni kezdtem az ujjaimat, s az arcomra futott egy kínos mosoly. Közben agyaltam, csak úgy jártak a fogaskerekek, és éreztem, hogy ha nem szólalok meg én, vagy ő , akkor bizony ránk fog telepedni az a bizonyos kínos csend.
- Na jó, és mit szólnál, ha azt mondanám, hogy szívesebben randiznék Bencével, mint Flashel? - egy életem, egy halálom, s ha már így hozta az élet, úgy éreztem, hogy talán jobb, ha többé nem Boszi és Flashként beszélünk egymással.
- Flasht nagyon megkedveltem, de.. - egy pillanatra az asztal lapját kezdtem fixírozni, gyorsan rendszereztem a gondolataimat, aztán újra felnéztem rá.
- Tudod, jól éreztem magam veled a buliban, és ott döbbentem rá arra, hogy talán nem Márk az, akivel jól érezném magam. - Süllyedés, csapó, harmadik fejezet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Meglepetés! Boszi és Flash egyenlő Karola és Bence! Háhá, ha ezt valaki megtudná, szétröhögné magát. Szóval senki sem fogja megtudni, szerencsére erre kicsi is az esély, mert alig vannak, ők meg elvannak magukkal. Egyébként sem lehet tudni, hogy ez egy randiappos élő randi, de ezek után biztos le fogom törölni. Vagy legalábbis jóval óvatosabb leszek, és a képes lányokra fogok ránézni.
- Jól van már, jól van, igazad van - veszek vissza, mert tényleg kicsit hülyeség volt, de inkább nagyon. Látszik rajta, hogy csalódott, hogy én vagyok Flash, oké, én sem Karolára számítottam, de, ha már itt van, el tudok tekinteni ettől. Főleg, mert olyan szexi, meg édes, meg imádom a stílusát. Mindig visszafogtam magam a rokoni szál miatt, de most miért ne? Max majd megkapjuk a magunk fekete bárány jelzőjét és kész. Emma kiakad, meg mindenki és... és ha jó páros lennénk? Ki tudja? Oké, egyelőre nem tudom, csak azt, hogy tetszik Karola, mindig is tetszett. Csak hát nekem is mindig volt más, neki meg jött Márk, nekem meg Babu más felé kacsintásai, és akkor ne csapjak le a kínálkozó lehetőségre? Egyszer tényleg meg kéne már emberelni magam és a saját érdekeimet nézni, nem?
- Persze, hiszen szingli szép csaj vagy, akinek vannak értékei - hú azonnal elvörösödöm. - Mármint izé, tetszel is, vagy hogy mondjam, Márk sajnálhatja, ó bocs, ezt nem kellett volna mondanom és izé... szóval olyan lány vagy, akivel randiznék egyébként is - vágom ki magam a végén, csak kár, hogy az eleje meg elég ergya lett. Jó, hogy nem azt mondtam, hogy megnézném az ágyban is mit tud, baszki. Igazán menőn tudok udvarolni, Merlin segíts! Annyira tipikusan fiúként gondolkodom, pedig jobbnak kéne lennem ennél, nem? Biztosan büszkék most rám a szüleim, basszus. Na, mindegy. De, ha már ennyire meg tudom magam lepni, akkor ő is belém tudja forrasztani a szót.
- Hát, ö... - gondolkodom el egy pillanatra. - Örülnék neki, még akkor is, ha mindkettő én vagyok - vonok vállat könnyedén, valahonnan a mélyről előkaparva a lazaságomat. Nyeregbe vagyunk, de hé! Karolának bejövök? Jó, a csókból azért nem volt nehéz kikövetkeztetni, de azért nem gondoltam volna, hogy épp velem akar randizni. Biztos nem titok előtte a rokoni kapcsoltunk, vagy igen? Jaj, de hülye vagy baszki! Aztán meg belekezd valamibe, én meg az ajkaira fókuszálok, ahogy a buliról beszél, meg Márkról, de mégis inkább utal valamire. Mondjuk rám, mert velem volt ott. Igen, meg is csókolt, az nem véletlen lett volna, ahogy mondta annak idején.
- Hanem mondjuk olyan, mint én? Ezért csókoltál meg? - nézek rá, bár a választ tudom, csak hát, ha már ennyire itt van ez az őszinteségi roham, akkor miért ne hozzuk ki belőle a maximumot. Amúgy is tudom, hogy Karola nem egészen olyan, mint ahogy próbálja játszani a jókislányt. Mármint az, de van benne bőven dögösség, meg fél kihasználni azt, ami benne rejlik. Talán most kihozom belőle, és amúgy sem biztos, hogy annyira nekem a helyzet ellen tennem kéne. Komolyan nem érdekel már, hogy ki mit gondol, és ha Babunak más kell, akkor miért törjem érte magam? Eddig törtem volna? Szerintem úgy finoman igen, csak nem vettem észre, hogy mennyire tetszik. Illetve úgy, hogy a többi lányra máshogy néztem. Karolát sem vettem igazán számításba, mert egyrészt ott volt Márk, másrészt pedig rokon, harmadrészt, vagy inkább elsőrészt ott volt Babu és... igen, azt hiszem jobban tetszik, mint a többi lány. De nincs lemaradva Karola igazán, sőt, most már egyáltalán nincs lemaradva. Szétrobban az agyam, mert Babu meg korban, meg mindenben illik hozzám, meg amúgy is ő is izgalmas lány, Karolát meg már ismerem és tudom milyen és ő is nagyon tetszik. Mi a fenét csináljak, hmm? Babu végül is randizik, akkor csak nem én kellek neki, nem? Amúgy sem volt erről igazán szó, á, ne áltasd magad Bence. Babu egy más kategória, te lejjebb vagy, de talán Karola majd értékel. Én biztosan értékelem őt is. És az is nagyon fontos!
- Szóval, értsem úgy, hogy bejövök neked? - mosolyodom el végül, de nem hagyom magára. - Nekem is bejössz, de ezt már számtalanszor mondtam. csak lehet, hogy hülyéskedésnek tűnt, de nem volt az. Szóval beszélgessünk még. Ha van valami kérdésed, most kérdezhetsz, egy nyitott könyv vagyok - dőlök hátra, majd újabbat kortyolok a narancsléből. A dobogó szívem, talán egy pár dobbanással lassabbra vált, de az egész helyzetet furcsa-izgalom lengi be. Csak bámulom őt immár legálisan, és igyekszem nem a melleit bámulni. Nem könnyű, kérdezz meg bárkit!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A csalódást nehéz lett volna letörölni az arcomról, mert mégis csak volt valaki, akit megkedveltem, de kiderült, hogy ugyanaz, mint akit nem kéne kedvelnem. Mégis, ez ellen nem lehetett mit tenni, ennek ellenére ciki volt a helyzet, s nem voltam biztos abban, hogy jó ötlet lenne-e a randi. A bizonytalanságomat kiérezhette, hisz rá is kérdeztem, a válasza viszont meglepett. Nem gondoltam azt, hogy talán még ő is állhat így hozzám, s ettől persze ujjonganom kellett volna örömömben, mégis csak visszafogottan ültem és néztem őt.
Egy halovány mosoly azért az arcomra szökött, amikor elmondta, hogy tetszem neki, jó érzés volt, s kicsit zavarba is hozott, hisz ő is tetszett nekem. S végül, még ha nehezen is, de csak kiböktem neki azokat a gondolatokat, melyek már egy ideje foglalkoztattak. Utána persze éreztem, hogy elvörösödök, a szívem is gyorsabban vert a kelleténél, s mintha újra izzadni kezdett volna a tenyerem, annyira féltem a reakciójától.
- Igen, te - bólintottam, miközben ujjaimat tovább tördeltem az asztal alatt, s közben egy zavart mosolyt varázsoltam az arcomra. Nehéz volt megszólalni, de úgy éreztem, hogy ha most nem, akkor máskor soha.
- Tudod, azt hiszem, mindig is tetszettél, csak ott volt ez a..nem tudom hányadik unokatesó vagy dolog, meg jött Márk. És igaz, hogy volt amikor vele is jól éreztem magam, de a buliban.. - egy pillanatra elhallgattam, s csak aztán folytattam. - Olyan felszabadultságot éreztem veled, nem tudom megmagyarázni, jó volt , és azt hiszem nem csak az ital, vagy a bűvös cukorka volt az oka annak, hogy megcsókoltalak - vallottam be, s talán már nem is kellett ennél jobban elmagyaráznom, ő is rájöhetett arra, hogy vonzódom hozzá.
- Deh.. tudom, hogy ez neked most fura, meg te nem tekintesz így rám, meg a rokonság, de nem tudok ezzel mit kezdeni. És most kezdem érezni azt, hogy ez baromi kínos és ciki, igaz? - egy mosolyt erőltettem az arcomra, de már próbáltam is eltakarni a tenyeremmel magamat előle, mert rájöttem, hogy talán ez volt a legnagyobb ostobaság, hogy színt vallottam előtte. Nem szabadott volna, ejj Karola!
- Ajh, tudod néha azért meg tudnálak fojtani - jegyeztem meg, elvéve szemeim elől a tenyeremet, miközben Bence épp bizonyosságot akart nyerni arról, amit épp az előbb adtam a tudtára.
- Bence...- nehéz volt megszólalni, vagy szavakba önteni a dolgot, ezért inkább a telefonom segítségéhez folyamodtam, bepötyögtem pár szót, majd a készüléket elé csúsztattam, s így elolvashatta a rövid kis üzenetet, melyben annyi szerepelt csak, hogy "azt hiszem, beléd estem". Közben ujjaimmal már idegesen doboltam az asztalon, s zavart mosoly tűnt fel az arcomon.
- Beszélgessünk? - nagyot nyeltem, hisz csak ekkor döbbentem rá arra, hogy talán tényleg lehet valami, talán nem is olyan nagy ostobaság az, ami már a fejemben lejátszódott párszor. Még akkor sem, ha.
- Én..én fogalmam sincs hogy mit mondjak, miért van itt ilyen meleg? - zavaromban elkezdtem magam a kezemmel legyezni, s mivel kiürült már a poharam, intettem a pincérnek is.
- Kérek még egy-két pohár vizet. Legyen három.. - nem biztos, hogy három pohárnyi víz belém fért volna, de még mindig jobb volt pótcselekvésként vizet kortyolni, mint szembe nézni a tényekkel, s a félelmeimmel.
- Nincs kérdésem. Nem tudom, azt hiszem, hogy ostoba vagyok és ez nagy butaság volt részemről - láthatta rajtam, hogy mennyire össze vagyok zavarodva, már kínomban a hajamat is birizgáltam. De mégis, mit kellett volna tennem? Régóta ismertem már őt, ráadásul rokonok voltunk. S bár távoliak, akkor sem tudtam, hogy mit is kellene kezdeni ezzel a helyzettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Szóval én olyan vagyok, akivel szívesebben járna. Azért ez nem esik rosszul, nagyon nem, sőt. Bárki bármit is mond, ez egy elismerés, hogy valakinek tetszem. Főleg nekem jó, szóval nem tudom miért gondolkodok megint ökörségeken, vagy legalábbis más számára elég egyértelmű lehet, hogy nem vagyok éppen normális. Vagy az vagyok? Ha jobban tetszem neki, mint Márk? Márk sem csúnya gyerek, szóval inkább csak a többiről lehet szó. Tény, hogy ott a buliban is incselkedtem, bolondoztam vele, és jól éreztük magunkat. Erre hamarabb is rájöhettem volna egyébként, de akkor más volt a helyzet. Karola párkapcsolatban volt, én pedig nem szedek szét egyet sem, nem úgy, mint mások. Elégtételt érezhetnék, de egyáltalán nem érzek. Nem is tudom, hogy még mindig miért szurkálom magam ilyesmikkel.
- Talán nem, ha nem úgy állunk hozzá, akkor nem az. A rokonság dolog talán egy kicsit, de mint srác és lány... a mai világban ez már fura lassan. Meg most miért ne? De ne értsd úgy, hogy ez olyan könnyed, miért ne. Ajj, én sem tudom már, hogy miket beszélek... - sóhajtok, majd elvigyorodik, ahogy mondja, hogy meg tudna fojtani. - Tudom, néha sok vagyok, meg szemétkedős, de azért nem ez a jellemző... remélem - húzom el a számat, majd látom, hogy pötyögni kezd valamit a telóján. Megmutatja és... na ez a fura. ennyire nehéz kimondani, hogy belém van esve? Vagy bárkibe? Tudom, hogy nehéz, de ez fontos, nem? Vagyis ő Flashhel találkozott volna amikor mást szeret? Miért akarom megkérdőjelezni egyébként? Ha én össze vagyok zavarodva, ő mit érezhet? És akkor, ha eddig kicsit zavarba került, akkor most nagyon. Ez a vizes téma, már nekem is fáj. Fáj, hogy ennyire bátor, én meg csak így hülyén kezelem, ahogy csak lehet. De ez egy nem egészen normális helyzet, hogyan is kezelhetném ügyesebben? Állok előtte beharapott ajkakkal, majd húzok egy lapot 19-re. Odalépek hozzá és félresimítom a haját.
- Figyelj, tudom, hogy most ez fura és hidd el, tetszel nekem. Én ugyan még nem vagyok beléd esve, de semmi sem választ el attól, hogy ez így legyen. Szerintem. Viszont, hagyjuk egy kicsit nyugodni és találkozzunk két nap múlva, amikor alszunk rá kettőt. Jó? - a kezembe veszem az arcát, és tényleg kedvesen mosolygok a gyönyörű szemeibe. - És, hogy ne legyen könnyű a döntés - váratlanul összetapasztom az ajkainkat, hosszan megcsókolom, hagyom elveszni benne mindkettőnket. A puha ajkai a véremet felpezsdítik, és nem mondanám, hogy nem élvezem az egészet, mert túlságosan is. Majd lassan elhúzódom, mosolyogva, nagyot sóhajtva, elpirult fejjel.
- Két nap múlva ugyanitt - mondom, majd lassan felállok és otthagyom őt. Az első dolgom lesz Flasht törölni az appból, csak még túlságosan eleven bennem a csók. Na meg az, hogy közben bevillantak az elmémbe vádlón azok a zöld szemek, és hiába az egész, ha nem tudok szabadulni tőle sem. Egyiktől sem. Talán túlságosan is jó dolgom van, de rettentő fájdalmas lesz ez nekem, mert kétségkívül ott van Babu bennem és úgy érzem, nekem is pötyögnöm kéne a telefonba. Maradjunk annyiban, hogy két nap múlva kiderül, talán jó lesz, ha összeszedem magam addig és döntök, vagy ők döntenek, vagy bármi! Legyen egy jel! Kérlek, Merlin!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Az utóbbi napok úgy teltek, hogy azok szerepelhetnének a képes értelmező kéziszótárban, közvetlenül a depresszió szó mellett mint képi magyarázat. Azonban ma máshogyan keltem. Ma úgy keltem, hogy ez egy jó nap lesz, és elég volt az önsajnálatból. A medencés akció óta nem beszéltem Bencével, ami nagyon sokáig jó ötletnek tűnt, hiszen nem akarok sültbolondot csinálni magamból, de rá kellett jönnöm, hogy nem bírom ki. Beszélnem kell vele, látnom kell őt. Nem lehetünk ennyire igazságtalanok saját magunkkal, hogy esélyt sem hagyunk arra, hogy ezt civilizált, felnőtt gyerekekként meg tudjuk beszélni. Így zseniális ötletem támadt; végre kisminkelem magam, egy egyszerű, de nem slampos szerelést húzom megfáradt testemre, belebújok kedvenc bakancsomba és elsétálok a Félszemű Kukoricába egy jó négysajtos pizzáért. Ez lenne a nagy ötlet? Várj, várj. Dehogy! Nem egyedül szeretném megenni, hanem felszaladok Bencéhez, s néhány becsempészett sörrel szeretném kettesben elfogyasztani, miközben nyugodtan megbeszéljük, hogy mi is történt kettőnk között. Csak képesek vagyunk erre, nem igaz? Ajkamba most már egy apró mosollyal harapva nyomom le a pizzéria kilincsét, ami csilingelve hajt fejet akaratom előtt.
A helyiségbe lépve boldogan szippantok egyet a levegőbe, szinte látom lelki szemeimmel, ahogyan nevetgélve eszegetjük a kalóriabombát. Zöldjeimmel kedvesen pillantok az ismerős pultos lányra és egy mellettem elszaladó felszolgáló elől egy halk „upsz”-szal arrébb sasszézok. Majdnem sikerült kiütnöm a kezéből a tálcát, ezért egy még halkabb, inkább tátogott „bocsi” után az egyik közeli asztal felé fordulok. Ekkor mintha egy lassított felvételbe kerülnék fagy meg minden egy pillanatra. Egy mosolygó fiú, egy megszeppent lány, egy csók. Jéghideg érzés száguld végig gerincem mentén, arcom teljes döbbenettől torzul, miközben a fordulatban összegabalyodnak lábaim, és lassan a mögöttem lévő asztalnak esek. Természetesen kezemmel meg tudtam magam támasztani, de zöldjeimmel egyszerűen nem tudom elengedni, amit látok. Ajkak, szuszogás, szenvedély. Szinte a fejembe hatol a jéghideg fájdalom.
Szívem hevesen kalapálni kezd, ám közben erősen szorítom ujjaimmal az asztallap szélét. Olyannyira nagy erőt kifejtve, hogy érzem egyik körmömmel úgy karmolok a fába, az megreccsen és letörlik. Hogy melyik ujjam az nem tudnám megmondani, de nem is érdekel. Keserű érzéssel nyelek egyet, majd látványosan eltátom a szájamat, ahogyan Bence kézfejére csúszik tekintetem. Kipirosodott arcomon érzem a forró tenyeret, ami most más orcáját érinti. Bevillannak a képek a stégről, majd a folyosón találkozó tekintetekről, a mosolya, a gödör az arcán, a kék szemei, az ajkai. Az ajkai… minden annyira lassú és annyira fájdalmas.
Minden tagom megfeszül, s levegővételem olyan szaggatottá válik, hogy hallom valaki megszólít. A hang mellőlem jön, de nem nézek oda, egyszerűen nem tudom Bencéről levenni a tekintetemet. Mérhetetlen düh és még több keserűség kezd összegyűlni szemeimben könnyformában, majd amikor hatalmasat nyelek, egy kövér csepp gördül végig az arcomon. Ekkor valamiért nyugszik a légzésem, és csak fejet csóválva, keserűen felnevetve nézek végül a mellettem álló felszolgálóra. Érdeklődött, hogy jól érzem-e magam, de válaszra sem méltatom. Szinte arrébb lököm az útból, majd még egyszer az asztal felé tekintek. Elkapom Bence tekintetét könnytől áztatott zöldjeimmel, ajkam megremeg. Mintha mondani akarnék valamit, de már nem akarok. Elfogytam. Nem vagyok elég még ehhez. Lélektükreim végül Karolára kúsznak. Keservesen mosolyogva és vádló tekintetemmel hagyom őket a pizzériában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Túl voltam rajta. Elmondtam. Amennyire igyekeztem elnyomni magamban az érzéseket, nem tulajdonítani nekik nagyobb jelentőséget, most úgy törtek elő belőlem a szavak, s a vallomás, mintha az egy könnyed fuvallat volna. Pedig próbálkoztam. Tudtam, hogy ez nem lehet helyes, hisz szegről-végről rokonok vagyunk, és éppen ezért nem szabadna, hogy olyat érezzek, vagy gondoljak vele kapcsolatban, amit mások kapásból elvetnének. Tudtam jól, hogy el kell feledkeznem erről az őrületről, éppen ezért jött volna jól Flash.
Sok mindenre lett volna megoldás a fantom, de a sors furcsa fintora, hogy éppen azzal sodort össze az élet, aki elől próbáltam elrejtőzni. S furcsa, de most, hogy színt vallottam, részben megkönnyebbültem. Igaz, a vallomás újabb kételyeket, izgatottságot, s félelmet váltott ki bennem, de legalább már kimondtam, vagyis lepötyögtem.
Mégis, zavar kerekedett bennem, féltem a reakciójától, ezt követően szinte meg sem mertem mukkanni, inkább csak összeszorítottam az ajkaimat, s lehajtott fejjel a földet bámultam, várva az ítéletet. Gyerünk, nevess ki, csak mond ki végre, hogy mit gondolsz, és legyen vége. Efféle gondolatok kavarogtak bennem, legszívesebben leléptem volna, azzal viszont nem számoltam, hogy majd odalép hozzám. Meglepetten pillantottam fel rá, amikor megéreztem ujjait a bőröm közelében, amint épp félresimít pár hajszálat. A szívverésem is felgyorsult, a dobogó élet hevesen pulzált bordáim közt, s ahogy elkaptam pillantását, nagyot nyeltem. Szavai hallatán óhatatlanul is halovány mosoly kúszott az arcomra, hisz nem nevetett, nem hajtott el, hanem azt mondta, hogy tetszem neki. És ez nekem épp elég volt. Még akkor is, ha bennem is harc dúlt, s az észérvek vívtak csatát az érzésekkel. Igen, nem, talán. Jó lenne ez? Igen, igen, igen.
- Jó - bólintottam, miközben érintése kellemes borzongást hagyott maga után. Zavart mosollyal pillantottam fel kék szemeibe, nem tudtam, hogy mire is gondolt, de mire rákérdezhettem volna, addigra már ajkai finoman karistolták az enyémeket. Ez lesokkolt. Meg sem tudtam mozdulni, földbe gyökereztek a lábaim, s teljesen elvesztem. Csak egyetlen csók volt, mégis minden porcikámon végig futott a jól eső borzongás. Szívem továbbra is hevesen kalimpált, arcomat pedig elöntötte a forróság.
Olyannyira zavarba ejtett ezzel a megmozdulásával, hogy megszólalni sem tudtam, csak bárgyú értetlenséggel néztem őt, mintha csak az iránt érdeklődnék, hogy ez most tényleg megtörtént? Nem álmodom? A mosolyom aztán kiszélesedett, miközben zavartan fűztem a karjaimat magam köré, s képtelen voltam leplezni előtte, hogy mennyire élveztem a csókját.
- Rendben, két nap - ismételtem a szavait, miközben csillogó szemekkel fürkésztem a tekintetét, miközben az járt a fejemben, hogy wow. Addig ismeretlen érzések kavarogtak bennem, s nem értettem, hogy mi történik velem. Kaptam már csókot, ami kellemes volt, de ez mégis más volt. Olyan jól esett, hogy mikor hátat fordított nekem, hogy távozzon, ujjaimmal simítottam végig az ajkaimon. Még mindig ott ült arcomon a mosoly, s talán csak akkor komolyodtak el a vonásaim, amikor egy pillanat erejéig elkaptam egy lány pillantását. Egy pillantást, mely mintha a vesémig hatolt volna, s mellyel furcsa, megmagyarázhatatlan, ám rossz érzés kerített a hatalmába. Miért nézhetett rám úgy, mintha bűnös lennék?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Fogalmam sincs miért beszélgetünk még mindig a gyerekről. Próbálom terelni a témát róluk, eléggé kevés sikerrel, hisz még nem sikerült ezen túllépnünk, bármennyire is szeretném. Tudom, hogy sejt valamit és pont ez a legnagyobb gondom. Nem kéne, hogy sejtsen semmit, de hát megint innom kell és olyanokat csinálnom az alkohol hatása alatt, amit később még nagyon megbánok. Igazából már most is eléggé bánom, nem kell ahhoz pár napnak eltelnie. Sose lesz vége ennek a vacsorának.
- Hallgass néha azért a professzorra is, majd ha levizsgáztál úgyis úgy csinálsz mindent, ahogy szeretnél - elmosolyodom, amikor rápillantok, és egy pillanatra elfelejtem Nadiát, a titkát, a lányukat, elfelejtem a görcsben álló gyomrom és csak ülök vele szemben, nézem a büszke arcát, ahogy mesél a fotózásról. Azt kívánom, hogy az egész este így teljen, fontos dolgokról beszéljünk, és tudjuk élvezni az együtt töltött időt, ne azon aggódjunk, hogy mit és mit nem mondok. - Igen... Tényleg - nyilván bejár a Rellonba. Merlinre, miért teszek fel ilyen kérdéseket. - Hányan hallottak rólad? Van még olyan, aki ismer téged az iskolában rajtam és néhány tanáron kívül? - elég sokáig volt távol, rengeteg diák kiballagott azóta és a tanári karban is volt sok váltás.
- Figyelj... Zétény - kezdek bele lassan, egyelőre kerülve a tekintetét. A félig teli poharamat nézem, amit most visszarakok az asztalra, mielőtt nagy idegességemben még magamra borítanám. Ezek után már az sem lenne meglepő. - Van valami, amit nem akarok... nem mondhatok... neked... Merlinre, hogy mondjam ezt el - dőlök hátra a széken, fejemet hátrahajtva rejtem arcom a kezeim mögé. - Tudod, hogy találkoztam Nadiával. Beszéltünk, és elmesélt… dolgokat arról az időről, amikor még együtt voltatok. Tudom, hogy mostanában csak erről van szó köztünk is és milliószor megkértelek már erre, de… Kérlek szépen beszélj vele. Nem tudok… akarok… mondhatok semmit, bármennyire is szeretnék, hiszen rólad van szó és az ég világon mindig mindent elmondtam neked, amit csak lehetett – felpillantok rá, zöldjeimmel szemeit keresem, remegő ujjaim összefonom az ölemben. - Nagyon sajnálom, hogy így alakult az este, nem akartam elrontani semmit. Nem akartam, hogy így legyen. Jobb, ha inkább én most… jobb, ha inkább megyek – hirtelen állok fel, ezúttal már kerülöm a tekintetét, ahogy elindulok az ajtó felé. Egy részem maradni akar, beszélni vele, elmondani neki mindent, de tudom, hogy ezt nem nekem kell felfednem előtte. Lehajtott fejjel lépdelek tovább, hacsak meg nem állít. - Majd beszélünk, jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Mielőtt elindultam ide, meglepett a hűvösség, ami az utcára lépve fogadott. Az ember júliusban nem számít rá, hogy megborzong és libabőrössé válik a csípősségtől, de olyan szépnek találom a vásárolt szoknyámat, hogy a szívem szakadna meg, ha le kellene cserélnem. Éppen ezért pálcámat elővéve csupáncsak vékony felsőm anyagát és ujjainak hosszát módosítottam kissé. Szeretem a mágiát, de nem kell azt hinni, hogy én leszek a világ legcsodálatosabb bűbájolója, én bájitalokban utazok, ám annyit elértem már az évek során, hogy legalább ne fázzak.
Vonattal érkeztem a városba, hogy megismerkedjek vele, azon egyszerű oknál fogva, hogy hamarosan ideköltözöm. Szeretnék az itt elkezdett élet első napján már otthonosan mozogni, és ha szóba kerül esetleg a település egy-egy beszélgetés során, valós információkat megosztani. Puderrózsaszín, finom arannyal átszőtt noteszem egyik lapjára a könnyen elintézhető feladatokat jegyzem fel, végighaladva a településen. Egy másik részen térképet rajzolok, egy harmadikon az üzleteket vezetem fel, míg egy negyediken az ötleteimet.
Nem tudom, hogy valaha, valaki meghallgat-e majd, de szeretnék hasznos tagja lenni a településnek, éppen annyira, amennyire a jövendőbelim is az. Tudom, hogy én elsősorban kirakat leszek, egy arc, aki támogatón áll a cselekvő mellett, de másodsorban szeretnék az lenni, aki tevékenyen él, aki valóságos, kézzel fogható dolgokat ad az itt élőknek és ide látogatóknak.
Le kell festeni a seprűtárolókat. Írom fel magamnak az igen fontos, de könnyen megvalósítható dolgok közé, mert valljuk be, pár vödör festékkel máris látványos változást lehet elérni. Emellett szerintem az előkészítő udvara nem elég vidám, azzal is mindenképpen kell valamit kezdeni. Nem szeretném szomorú helyre járatni a gyermekemet. Ez is igazán fontos szempont.
A sok eltérő vendéglátóipari-egység azonban előhozza belőlem a vágyakozót, de nem tudom, hogy hova lenne érdemes mennem. Éhes vagyok vagy csak a finom illatok keveredése miatt érzem, hogy egy nagy tál valamit meg kéne ennem? Szomjas vagyok? Igen, kellene valami, ami meleg, de hova menjek? Mivel nyár van, mindenhol hideg italok vannak, kávét pedig nem szeretnék fogyasztani. Boldog tanácstalanságban nézelődök, és még a végén egy gyermeki eccpeccel döntöm majd el, mi legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Neki rettentően kedvez ez az idő, hűvös, kellemes, mint mindig, az erdő közepe felé menetel mikor kánikula van és a lakásban már csak úgy tudna lehűlni, ha ki se mászik a zuhany alól. Körbenézett már, de sehol nem talált egy kiselejtezett kádat, amit nem lenne rest a ház mögött elhelyezni az árnyékban, feltölteni vízzel és abban ülve olvasni addig, ameddig ki nem folyik a szeme. Azonban ez várat magára, lehet amúgy is hülyeség, mint az, hogy sétálni viszi a macskát, akit végül megsajnált, annyira nem volt hozzá kedve és nem akarta végighúzni az utcákon, így otthon hagyta a vádló tekintetével együtt és egymaga indult el. Semmi terve, az iskolába most nem kell mennie, kötelezettsége nincs, egyelőre Mihail-ról sem hallott semmit, ami aggodalommal tölti el, de közben saját magát nyugtatja, hogy bizonyára szüksége van rá, vagy akadt valami más. Talán már a féltékeny gondolatai is eltűntek és mégsem, mert valahol benne vannak, csak nem rágja magát rajta újra meg újra. Nem akar az lenni, aki mindenre haragosan néz és hisztérika válik belőle, ennek a gondolatától eleve rosszul van és nem is képes rá, de tudott az is, hogy a rossz gondolatoktól befordul és visszaesik oda, amit már sikerült elhagynia. Szóval, ő megpróbál nyugodt lenni és feltalálni magát, egyedül, bár ötlete semmi sincs. Nem is kell.
Tornacipőt húzott, ami már eléggé ütött-kopott ahhoz, hogy lecserélje, de még mindig nem indult el semerre, valahol bosszantó, hogy nem talált olyan üzletet, amely az egyszerű és kényelmes dolgokat árulja elsődlegesen. Rövidnadrág és egy póló, épp elég, a póló ujjait feltűrve próbálja mutatni, mennyire laza és inkább vett volna trikót, nem számít, ahogy az üzletek előtt halad el, úgy csapja meg orrát a kellemes illatok egyvelege. Akkor teszi azt, amihez ért a legjobban; eszik valamit, bár mielőtt eljött, belapátolt egy nagy adagot. Így döntött a desszert mellett, a teaház pedig közel volt, itt sosem evett, talán be sem tért, nem emlékszik, annyi tea van otthon, hogy mindig feleslegesnek érezte erre sétálni. Miért ne alapon, persze nem teát kér, hanem limonádét fog, miután lebeszélte magát a borról, mellé némi süteményt, szerencse, hogy gyűrt a nadrág zsebébe pénzt indulás előtt, ezzel semmi gond nincs. Bólogat magának és fordul, talán figyelmetlensége és kavargó gondolatai miatt koccan a válla a fiatal hölgynek, aki úgy tűnik, épp azon van, hogy valamit válasszon maga is, vagy csupán ugyan úgy el van mélyedve. Kezét feltartva pillant rá.
- Bocsánat – lép el, majd rövid hatásszünet után nyúl az ajtóhoz és nyitja ki azt neki. - Csak ön után – ha már bamba, akkor legyen illedelmes, vagy mi, sosem néz ki úgy, hiszen ő inkább a toprongyos, de üsse kő, ide jó ez is. Reméli, hogy van valami teraszos kiülő is, mert pont olyan az idő, de na, majd elválik. Egyelőre még kérnie kellene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Próbálok mindent úgy rajzolni, hogy méretarányos legyen. Az azonos távolságra lévő pontok a füzeten segítenek, így ha nem is századmiliméter pontosan, de jól besaccolva adnak támpontot a város egyes helyeiről. Láttam, hogy tényleg van itt minden, vásárolhatok élelmiszert akár késő este is és van lehetőségem nővényekkel körbevenni magam. Azt hiszem, ha bármikor is bánatosnak érzem majd magam az új életemben, akkor a virágboltot látogatom meg majd, és egy-egy új növénnyel vigasztalódom. Talán lehetne egy saját kertem, erre még nem gondoltam, de most, hogy ne felejtsem el a lehetőséget, felírom. Már csak néhány napom van addig, hogy találkozzak a jövendőbelimmel, és szeretnék tőle hasznos dolgokat megtudni, mint, hogy gondja van-e a növényekkel és ha vigyázok a kezeim épségére és puhaságára, lehet-e saját kertem. De mindent a maga idejében, most először még be kell fejeznem a térképemet.
Jártam a művelődési házban, és a dekoratív kislánytól, aki ott dolgozik, kaptam prospektusokat. Megismerhetem belőlük a falu történelmét, az ismertebb alakokat, a látványosságokat. Van benne térkép, menetrend, nyitva tartások. Tényleg nagyon hasznos kezdőcsomag, ha valaki itt akar élni, de szeretem magam megtapasztalni a dolgokat. A város vezetőjének feleségeként pedig nagyon fontos, hogy mindennel tisztában legyek, ezért is rajzolok, mert így tanulok, tudom, hogy mi mi mellett van. Éppen befejezem a "teázó" feliratot, éppen csak elemelem a tollat, amikor érzem a vállamnak csapódó másik testet, és kicsit riadtan nézek fel a nálam jóval magasabb férfira. Az igazság az, hogy bujkálok Konrád elől, mert nem akarom, hogy tudja, napok óta idejárok és csak vele nem akarok találkozni. Akarok, csak nem most. Előbb még a helyet ismerem meg.
- Semmi baj.
Nem szerettem volna bemenni, de ha már így alakult, akkor egy apró fejbiccentéssel és köszönéssel lépek előre, majd mint aki csodás ötletet talált ki - mert ez a helyzet -, fordulok meg lelkesen.
- Nem szeretne csatlakozni hozzám? Hamarosan a városba költözök, de még senkit sem ismerek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Csak utólag esik tekintete arra, hogy valamit tart a kezében, pontosabban egy füzetfélét. Na szép, ha most aztán keresztbe lett húzva az a valami, vagy pacázva, mert tudja, hogy az mennyire bosszantó, főleg saját magának, aki nem tudja pálcaintésre eltüntetni azt, ami odakerült, ezért is van az, hogy jegyzetein néhol kávéfoltok vannak, ha épp elvágja az ujját a papír, talán még egy pici vér is, de nem, nem kell igénytelen dologra gondolni, egyszerűen ami a sajátja, azzal figyelmetlen. Ezzel szemben a könyvtári könyvekben lévő szamárfüleket is kisimítja és visszarendezi, kaját és kávét se visz a közelébe, azoknak sem, amiket lakótársától kölcsönöz. Fura kettősség, és csak röpke pillantást vet arra, amit a lapokra vésett és neki egyelőre kusza, második nézésre azonban mintha valami térkép lenne vagy vázlat, lehet valami művész dolgaiba lökött bele akaratlanul. Az ajkát szívja be, hogy még jobban kifejezze szavakkal, mennyire sajnálja, de ahogy letekint, nem tűnik haragosnak az arcocska, sem a tartása, még jobban lát rá a vonalakra. Igen, ez valami térkép, de nem akar szemtelen lenni, tekintetét visszavezeti rá, majd a teázóra, még a végén azt hinné, direkt ment neki, hogy aztán az orrát lógassa bele a dolgaiba. Közel sem, még ha érdekesnek is tartja a dolgot, holott, amikor idejött, minden vagyonát adta volna néha egy olyan papírért, ami megmondja mi és merre. Arcára barátságos mosoly ül ki, amikor megszólalva nyugtatja meg, hogy semmi baj azzal, ami történt, ezek szerint a műbe sem rondított bele. Biccent felé, ahogy előre engedi, úgy indulna ő is befele, de még lépni sem lép, amikor felé fordul ismét nő, ő pedig pislog párat.
- Ó, hogy új. Nos, ellenemre nincs a dolog, hátha tudok valamiben segíteni – valamiért ez most a második ebben az időszakban, hogy valaki azt akarja, csatlakozzon hozzá. Most is érzi, hogy kicsit kizökkenti a komfortzónából, ez tény, talán látni is, hogy ő most ebben a szituációban a hátrébb levő és szerényebb, de tény és való, hogy ő is volt elveszett, tudja milyen az és így tud azonosulni vele. Így engedi, hogy belépkedjen, miután rábólintott és ő pedig utána.
- Ühm, kint, bent? Ezt a helyet annyira nem ismerem, bevallom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Olykor kissé heves vagyok, mert rég nem voltam olyan helyzetben, hogy ne a családom vegyen körül, vagy ha ezt nem nézzük ott van a nyughatatlanságom, az, hogy gyorsan ugrálok a témák között, hogy hamar elunom magam. Vajon milyen lesz így egy házasságban? Van benne valami kötött, valami, amit nem tudok élvezni. Én nem tudok nyugton maradni, mert igen hamar megöl az unalom. Éppen ezért is van bennem félsz, mert nem akarok szégyent hozni sem a családomra, sem a férjemre, aki a házasságunk után az új családom lesz.
- Köszönöm.
Pillantok rá mosollyal ajkaimon, mert valóban igazán örülök neki, hogy csatlakozna hozzám, bár egy kicsit aggodalomra ad okot, hogy ő maga sem ismeri a helyet, de nem baj, ez egy közös út, egy közös felfedezés lesz.
- Kint.
Felelem habozás nélkül és már indulok is az irányba, amerre a tábla jelzi a kerthelyiséget. A természet számomra megnyugtató, csodálatos és hasznos, hiszen bájitalaim, kozmetikumaim alapjai a gyógynövények, melyek igazi csodája akkor mutatkozik meg, ha nem mesterséges folyamatnak köszönhetően nőnek. Tény azonban, és ezt nekem is el kell ismernem, van olyan eset, amikor nem tudunk mit tenni, a növényeink csak úgy nőhetnek ki, ha mi magunk is segítjük az útjukat. Vidáman lépek ki, és jólesően szívom magamba a kinti illatokat.
- Igazán kedves hely, úgy vélem, sokszor eljövök majd. Önnek melyik a kedvenc helye a településen?
Kérdezem érdeklődve, és eszemben sincs tegezésre váltani, mert bár én vagyok a nő, mégis elképzelhető, hogy ő rangban felettem áll, szörnyen illetlen lépés lenne, és eszemben sincs ily módon megsérteni valakit, aki abban a városban él, melyet a jövendőbelim vezet. Jóvátehetetlen bűn. Kiválasztok egy távolabb eső, szabad asztalt, és úgy vélem megfelelő, hogy itt foglaljunk helyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Lenyomja megint magában ezt az egész rohamot, amely az emberektől nagyon messze és nagyon távol tartaná. Nagyon kevés eset van arra, hogy megbánt volna egy-egy megejtett mondatot egy másik illetővel, valahogy, hogy keveseket enged a hat lépésnél közelebbi távra, eddig szerencsét is hordozott magában, akik pedig még közelebb kerültek, nos, azokra pedig panasza nincs. Nem hisz semmiféle vallásban, a karma dologban is csak félig, meg a sorsban, hogy valami talán tuti akad, hogy egyelőre zökkenőmentes, sőt, leginkább kedves élete van ezen a helyen. Egy-két dolgot eltekintve már-már idilli, sose gondolta, hogy képes valaha ilyesmiben létezni, hiszen előtte ő itt már kockásra unta volna magát, sőt, nem is maradt volna itt, ment volna az élet felé, a pörgésbe és minden más impulzus felé, amelyet magába szívhat. Most viszont ez a hely neki kedvez, nagyon kedvez, sőt, ha nem kell, ha nem lesz kényszer, szívesen marad itt az után is, ha kijárta az iskolákat. Majd megoldja a munka dolgát, megold mindent. De maradna, azt érzi.
- Ugyan, miután majdnem elgázolom, ez a semmiség – persze, mind a ketten tudják, hogy ez csak a mókás válasz erre, senki és semmi nem kötelezi arra, hogy ilyet tegyen egy apró érintkezés után, mintha amúgy ezek nagy része így végződne. Nem, de a nő nem is tűnik olyannak, aki erre „miazanyád” és a vakság különböző becézéseiből válogat, ám, mint tudjuk, sosem lehet a látszatra adni, sosem szabad. Aztán...
- Rendben – majdnem mondja hozzá, hogy a legjobb válasz, de van annyira illedelmes, hogy lenyeli a szavakat és csak követi, mint valami árnyék és örül annak, hogy nem kell idebent ücsörögni. Persze, nincs azzal se baj, télen, hidegben, esőben, de most valahogy kellemetlenül fullasztónak érzi a teaaromák, a sütemények és minden ízorgia által terhelt levegőt amellett, hogy odakint meg friss az egész, szellő van és néha még egy-egy halovány napsütés.
- Valóban az. Olyan, tipikus beülős, beszélgetős hely – ha Pestre gondol, ott is voltak hasonló helyek, van, amelyikben macskák is voltak, ültek be oda kávézni egyszer, dögönyözött egy tarka cirmost, és ennyi. Ide fura lenne, de biztosan nyerő. Ha egyszer sok pénze lesz, majd megint elutazik, mert az, hogy ő nyitna valamit... Na nem. Közben odalépked a helyhez, amit a másik választ, és csak akkor gondol a kérdésre.
- Hmmm. Kedvelem az antikvár kirakatát nézegetni, meg a könyvesboltot. Ha pedig ilyen hely, akkor a pizzázó. Ott is dolgozom – telepedik le közben. - Kicsit csendes a hely, mármint az egész falu, vagyis most már város, de amúgy szerintem kedvelni fogja. Amúgy, Belián vagyok – feledkezett meg a lényegről, ha már csatlakozik, így ismét felállva nyújtja felé a kezét. Oké. Egyre bátrabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Szeretem azt, hogy van döntési jogom, még ha csak annyi is, hogy kint vagy bent legyünk, tudom, hogy a házasságommal új szakasz kezdődik, és a férjem határoz majd meg. Nem bánom, ugyan még nem ismerem őt, de nem bánom, mert engem erre neveltek. Szeretek szabad lenni, nem siettettem a házasságot, nem kértem, hogy házasítsanak ki, és egy alakuló kapcsolatomat se mutattam be a családomnak. Talán ezért is van az, hogy ők választottak nekem férjet. Vagy, csak mert a három nővérem is ugyanígy járt, és egyikük sem panaszkodott még, hogy nem megfelelő a választás, pedig Jadviga igazán hangosan tudott drámázni, ha valami neki nem volt megfelelő. Én éppen az ellentéte vagyok, a csendes, elmélkedő típus, akiről talán azt feltételezték, hogy vénkiasszonyként kívánja elvágni a szépen terebélyesedő családfát. Pedig erről szó sincs, csak én nem éreztem még úgy senki iránt, hogy megtartanám, és harminchárom évesen bizony itt az ideje már, hogy valaki megfogjon, illetve, hogy valakivel házasságra lépjek. Ez a valaki pedig Daróczy Konrád lesz.
- Az antikvár és a könyvesbolt nagyon jól hangzanak. Mindenképpen szeretnék ellátogatni ezekre a helyekre.
A noteszt kinyitva fel is írom őket, Belián pedig akarva-akaratlan is megláthatja akár a jegyzeteimet, melyekben a Konrádhoz intézett kérdéseim vannak, a patikanyitási terveim, vagy éppen néhány név azok közül, akikkel már megismerkedtem. Most egy új részt csinálok a helyeknek, ahova ellátogatnék.
- Elizabet.
Emelkedem meg én is egy kicsit, hogy finoman a kezébe helyezzem a kezem, és aprót megrázzam, mielőtt újra helyet foglalok.
- Ön a második Belián akiről hallok életemben. A tanodába is jár egy Belián, jó viszonyt ápol az apai unokatestvéreimmel.
Korábban nem hallottam még a nevét, nálunk mindenkit irodalmi szereplők után neveznek el. A testvéreim Jadviga, Nana és Pamína is egy-egy szereplő után kapták, és bár apának nem nagyon tetszett, de végül is a Biblia is magyarázató irodalmi alkotásnak, szóval a kétnevű unokatestvéreim is rendben vannak.
- Kevés emberrel találkoztam eddig a faluban. Egy csapat idős néni viszont nagyon faggatott, hogy kihez jöttem, mit keresek a faluban. Ők kicsit ijesztőek voltak, de azt mondták, hogy a polgármester úr nagyon szépen vigyázza a falut, így jó döntés, hogy itt tervezem a letelepedésemet.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Semmit nem tud a másikról, hogy miért és mikor jött, jön ide, hogy csak átmeneti, hogy családja van-e vagy egymaga és nem is kell, mert az túl tolakodó lenne, ő pedig nem az, most is érezni, látni, hogy megtartja a kényelmes távolságot és óvatosan tapogatózik minden után. Elég is, hiszen útjaik véletlen keresztezték egymást, véletlen az, hogy most itt ül és próbálja kitalálni, ő mennyire jó segítség bármi megismerésében vagy úgy általában, miközben nehezen nyílik meg és távolságtartó, még ha nem is tűnik annak. Mert a látszat ilyen, ő pedig rendszerint meglepi az embereket, vagy kellemes csalódás, vagy csak felejthető kategória, fogalma sincs mit és hogyan látnak belőle. Tény és való, hogy már nincs egyedül és nem is játszhatja azt, nem is kell és közösségben van már bő egy éve, sok minden oldódott. Köszöngethetne sokaknak mindent és teszi is, maximum némán, de ha nem így lettek volna a dolgok, szegény nő elől, aki csak kedvesen meginvitálta, most fejvesztve menekülne. Gyomra picit görcsös, de ennyi igazán megengedett.
- Elmondjam merre vannak? Az antikvár kicsit giccses néhol, de a könyvekben nem csalódni. Mugli kötetek is vannak – mert az neki fontos, lehet a nő is érdeklődik a világ iránt, más nem az irodalom terén mozogva. Keveseket látott, akik itt teljesen megtagadnak mindent, pedig hallott és olvasott arról az „aranyvér” jelenségről, amely régebben volt nagyobb divat és ahol őt előbb égetnék meg nyárson, mintsem szóba elegyedjenek vele. Fura gondolkodás, de sok hasonlata van az ő történelmében erre, egyszer talán ezeket a hasonlóságokat feljegyzi, leginkább magának, mert tuti hatezer szakirodalmi lap rágta meg a témát. Közben tekintete ismét a lapokra pillant, sok nevet és feljegyzést lát, ő annak a nőnek tűnik pontosan, akinek ilyen füzetkéje van, ilyen listával, aki precíz, de nem az a görcsös fajta, aki szoros kontyban hordja a haját, nincsenek ajkai mert olyannyira összepréseli és ronda szabású, de drága kosztümöket hord. Aztán fogalma sincs, lehet ő is a szigor híve, de a renddé is, kézírása és a sorok az utóbbira adnak tippet, nem mintha ettől benne kellemetlen érzet keletkezne. Ő csinálja jól, annyi dolgot elfelejtett már, hogy bőven megérne az is egy füzetet.
- Második? - pislog, ahogy visszarántja magát a jelenbe és eltekint a sorok bámulásától, még ha az illetlen is, és megcsóválja a fejét. - Hát az lehet én vagyok, mert tanodába is járok, meg vagyok jóban pár emberrel. Kikről van szó? - van egy tippje, sőt, nagyon erős és ha az, a világ tényleg rohadt kicsi és a szálak összeérnek. Ha pedig tényleg van még egy Belián, akkor nagyon meg fog lepődni, de azonnal megkeresi. Miért ne? De nem, tuti nincs, róla van szó, hallott róla és ettől valahol zavarba jön és ideges. Mit hallhatott? Rá fog kérdezni, ha kiderül.
- Juj, az idősek – szisszen fel, mert nos, kapott ő is tekinteteket. - Vigyázza a falut, igen, nagyon is. Biztonságban érzem magam – vajon a falu is tőle? Jó kérdés, de nem említi meg, a farkas dolgot nagyon nem. - De a nénik nagyon, nos... indiszkrétek. A lakótársam férfi, látványosan nem vagyok tini és hát szerintük nekem már gyereket kéne vezetgetnem, vagyis nagyon úgy méregetnek. Néha ha elkapnak, kérdezősködnek, viszont mióta közöltem, hogy se menyasszonyom, se barátnőm nincs, néha mondanak neveket. Legközelebb közlöm, hogy van nevem, csak nekik nem fog tetszeni, de akkor talán békén hagynak – von vállat, miközben csevegésre vált és az már igencsak könnyedén megy neki. Oké, nem rontja el annyira, ugye? Reméli, ha sok, le lesz állítva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Megvallom, én inkább egyszerűen szeretek élni.
Tudom, hogy a ruháim, a családnevem, a világom nem ezt mutatja. Az, hogy mennyire kitaníttattak, hogy arra neveltek, rangos ember felesége legyek, hogy megtanultam az aranyvérű hölgyek helyes viselkedését, hogy ültömben is képes vagyok szögegyenes háttal és bokánál szorosan zárt lábakkal ülni, ezek mind-mind azt mutatják, hogy fogalmam sincs az egyszerű életről. De nem szeretem a giccset, a rengeteg aranyat, még annak a tényével is barátkozom, hogy nemsokára egy aranyszín karikagyűrű pihen majd az ujjamon.
- A családomban mindenki művész, kivéve a nagynénémet és engem, mi inkább a botanikában találtuk meg a hivatásunkat. Ő botanikus, én bájitalkészítő vagyok, de jártas vagyok a politikában és a vallástudományokban is. Egy kicsit kívülálló vagyok az Odry-k között.
Mindig is valahogy az voltam. Értem és szeretem a művészetet, festek, tehetségem is van hozzá, mégsem tudok művész lenni, mert ahhoz túlzottan racionálisan látom a világot, illetve nagyon hamar kezdem el unni a dolgokat, van, hogy egy képet éveken át festek, mielőtt a pincébe kerül. Sosem adtam el egyet sem, de a nevem ugyebár garancia lenne.
- Az Angyal lányok. Az édesanyjuk a nagynéném.
Lehet, hogy ő az, és ha ő az, akkor én tudom a titkát, mert elmondták nekem, de természetesen nem fogom felhozni. Szörnyű dolog, ami vele történt, én Odettet is sajnálom, amiért az élete felborult, még ha ő nem is így érzékeli ezt. Szomorú, és nem éppen illik egy beszélgetéshez, amikor az ember szeretne néhány ismeretséget szerezni. Különben is, mások életében vájkálni igazán illetlen dolog.
- Ennek örülök. Erőskezű és határozott vezető.
Vajon ilyen férj is lesz? Eddig hittem a magam szabadságában, de talán korai volt az öröm? Nem tudom, de látatlanban nem ítélkezem. Meg amúgy sem, ő lesz a férjem, akit szeretni, tisztelni és becsülni fogok, akinek hálás leszek azért, mert úgy gondolta, a referenciáim megfelelőek ahhoz, hogy a feleségévé váljak.
- Én hamarosan a város első asszonya leszek, nem mondhatom nekik azt, hogy foglalkozzanak a saját dolgukkal, de velük szeretnék információhiányos társalgást folytatni.
Alapból se hiszem, hogy a házasságom részleteit illő lenne kiadni másnak. Arról is, hogy polgármester feleség leszek most először beszélek, és barnáimat lesütve, zavartan olvasom inkább az itallapot, mielőtt kiszúrnék rajta valami kedvemre valót.
- Azt hiszem a vérmeggyel nem szúrhatok mellé. Ön mit iszik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Szerintem annak van egy bája, ami nem enged – vagyis, most vallja ezt. El se tudta képzelni, igazából ha nem is vetette meg, de nem akart magának ilyesmit. Semmi csendes falut, annak egy utcavégi házát, semmit, és tessék, egy ideig az erdő közepén élt, ahova még a turisták se tudtak véletlen besétálni, most pedig pontosan egy csendes helyen él, ahol aligha zaklatja fel a világot bárki és bármi a farkasüvöltéseken kívül, és szereti. Elképzeli magát Pesten, Debrecenben, Kanizsán és valahogy nem megy, nem tudja elképzelni, hogy ismét tömegközlekedést használ, zsúfolt helyen dolgozik, sok ember van az utcákon. El tudja képzelni és viszolyog tőle odabent, kapásból fintorog rá és elveti. Lenne autója, de akkor meg tuti dugóban ülne mindig, a benzin sem két forint, elpöfögtetni drága mulatság, szóval menne vissza buszozni, metrózni, ami akad. De nem megy, mert nem akar és ha valaha innen mennie kell – így vagy úgy – szeretne hasonló kicsi, békés helyre telepedni, ahol élete végéig békén hagyhatja a nyüzgés. Ezért is bólogat, ért egyet a gondolattal. Egyszerűen, neki mégsem az az élete. Nem teljesen.
- Ez teljesen jó, kell a változás. Én is botanikusnak készülök, pedig előtte előbb lettem volna villanyszerelő – von vállat és beszél úgy, hogy teljesen természetes az, miszerint nem a mágia világában a helye. - Aztán magam is próbálkozok bájitalokkal, de a művészi vénám csak a konyhában mutatkozik. A családomban mindenki vasutas, én meg... - nos, normál esetben sem vágyott oda, eleget látta, hallgatta, érezte, megunta, kinőtt belőle, hogy mozdonyokat bámuljon, mást akart. Amit kapott? Azt most meg már szeretnie kell. Ez van. Nem kesereg, nem hallani hangjában, csak később az érdeklődést, hogy mégis kire gondol. Arca felvidul, ajkaira mosoly kerül és ismét csak bólogat. Hát nincs másik Belián, ebben biztos volt. Nem mintha olyan nagy dolog lenne, sőt, nem hiú, csak tudja, a neve ezen tagja szokatlan.
- Akkor tényleg rólam volt szó. Brigivel sem vagyok rosszban, de Odettel találtam teljesen közös hangot – de még milyet. Sose gondolta volna, hogy kap olyan személyeket, akik, még ha nem is helyes, behelyettesítik testvére hiányát, de nem pótolják, sosem lenne ilyen, hisz mindig hiányolni fogja, de ha meg kellene neveznie, mit érez Odett és Zina iránt, valami ilyesmi lenne. Lehet viccelődni, hogy papa, mama, gyerek, de benne a meg nem érett mivolta miatt sosem bukkant fel apai érzés, védelmező igen, de még egy babát sem tudna a kezeiben elképzelni és bár semmi baja velük, valahol mélyen viszolyog is tőle. Mert sose nőtt fel és tanulta meg a helyzeteket kezelni igazán.
- Ennyire nem ismerem, bevallom, csak amennyit lehet – fogalma sincs nagyon a férfiről, nem is tervezte megismerni, hiszen felesleges, ha eljön az idő és elégedett a dolgokkal, majd voksol rá és kész. Azonban meglepő arccal fogadja, ahogy felfedi, miért is jött ide, sőt, ki miatt jött ide. Hát ez új és... valahogy mégsem olyan lehetetlen.
- Hogy úgy. A város első... nos, hát így utólag is, de gratulálok az... egészhez – mosolyog rá, mert ha már megtörténik és nem látja, hogy szenved, akkor ez jó dolog. Így érti a térképet, a feljegyzéseket, mindent. Van alapja.
- Ó jaj, nos, azt hiszem eddig bírtam. Ha nem gond, a tegeződés... - pillant rá félszegen, mert valahogy olyan idegen, még ha szépen is hangzik. Meg ő apró hal ehhez. - Limonádét, savanyút kívánok. De süteményt is, szóval káosz – pedig a ciklus se jár arra, vagy lehet épp a közelgő Újhold lesz a ludas. Mindegy. Körbenéz inkább, kitől lehet rendelni és jelez is felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Úgy döntöttem, hogy ma csak apával leszek, mármint így délután meg este, viszont nem akartam csak Budanekeresden lébecolni vele, mert akkor biztos, hogy megkapom ajándékba anyát is, és ha nekem nekiáll megint pszichológuskodni az életem felett, akkor falnak megyek, attól még, hogy ő fiatalon szült, nekem nem kell, különben is, van hét gyerekem, ha azt vesszük, és jelenleg nagyon foglalkoztat a gondolat, hogy még a fwooper-t és még egy Augurey-t is magamhoz veszek, de frissen menetettek mind a ketten még megfigyelések és kezelések egész sora vár rájuk, viszont jelentkeztem, hogy hozzám jöhetnének.
- Anya nem rágott a szádba egy rakat kérdést, ugye?
Méregetem drága apámat magammal szemben, mert egyrészt tény, hogy az apám nem olyan, akivel ezt el lehet játszani, másrészt viszont az anyám meg olyan, akinek nem lehet nemet mondani. Általában azért felfedezem, hogy melyik apám és melyik anyám kérdése, de futottam én már bele a dologba.
Félreértés ne essék, szeretem a szüleimet, csak nem könnyű velük, ha együtt vannak, és anyával akkor sem, ha külön csak vele vagyok, de apa és a testvéreim rendben vannak, olyan nagyon, hogy a kicsik nálam töltik a következő hetet, és már most annyi programot kitaláltam, hogy harmadik nap megutálnak, mert nem döglődhetnek egész nap. Ha már szabira megyek miattuk, akkor élvezzék. Belekortyolva a sörömbe, kicsit elhúzom a számat, és előre nyúlva előbb az ő poharának tartalmára koncentrálok. Ahogy kezeim közé veszem a poharat, látszani is kezd, ahogy elhomályosul kicsit az üveg a benne lévő folyadék lehülése miatt.
- Hihetetlen, hogy itt sosem adják hidegen az italokat.
Pamacska felpillantva az extrasajtos pizzaszelete rágcsálásából, mintha csak értené, hogy mit magyarázok, oldalra döntött fejjel figyeli az eseményeket.
- Mit csinálsz holnap?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Piros kockás papírszalvétáva törli az ujjait, a tekintetét újra és újra visszaemeli a lila, macskaszerű kisállatra. Már megszokhatta volna, mégis a hideg is kirázza, ahányszor a közelébe jön, maga sem érti igazán, miért. Talán a szeme miatt, gondolja, hisz túlságosan emberi, mégis egy macskaféle lila pofájára varrták. Uncanny valley, mondaná, ha ismerne efféle szavakat. Helyette csak megköszörüli a torkát és újabb szeletet szakít a maga paprikás diablo pizzájából.
   -  Tudod, hogy de - fordítja vissza a tekintetét a lányára -, de csak a szokásos. Azt akarja, hogy ne dolgozz egy kocsmában. Mondjuk ebben igazat adok neki.
Sosem ártotta bele magát igazán a lánya magánéletébe, csak akkor, ha ő kifejezetten erre kérte. Hiába ismerik egymást közel tizenöt viharos éve, az apa-szülő kapcsolat mégsem alakult ki olyan erőteljesen közöttük, mint a fiatalabb gyermekeinél. Valószínűleg a kihagyott évek, a felhalmozódott tagadás és gyűlölet és az, hogy isőközben ő maga is felnőtt, felelős azért, hogy Alice-szal szemben már most jóval védelmezőbb, mint Mina esetében valaha. Épp ezért is, bár a szavai akár szemrehányóak is lehetnének, a kiegészítő vállvonás tudatja a lánnyal: különben azt csinálsz, amit akarsz.
Összeszorítja a száját, amíg nézi, hogy Mina megbűvöli az italát. Az elemi mágia, a téma amit mióta csak kiderült, kényesen kerül, és inkább harapná le a saját nyelvét, mint hogy elmondja, amit gondol.
   -  Öööhm... - rántja magát vissza a jelenbe - Orvoshoz megyek. Mióta nincs csecsemő a házban anyád engem akar babusgatni. Most a fejébe vette, hogy rohad a tüdőm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Megemelkedik a szemöldököm, amikor azt mondja, hogy egyetért anyával, mert azért na, ingyen van a sör, hát az azért mégsem lehet olyan rossz, de nyilván érthető, az ember nem azt szánja a hamarosan doktor - csak mondom, hogy heteim vannak hátra - kislányának, hogy egy kocsmában flangáljon rövid ruhácskákban, többnyire részeg és többnyire idős urak között. Szóval jogos, de az a piszok nagy helyzet, hogy szeretem csinálni. Jól érzem magam benne, és boldog vagyok ott. Ez talán a nehezebbik része a dolognak.
- Pár hónapig még szeretném csinálni.
Ez a pár hónap ez olyan, mint a "hamarosan találok majd egy rendes fiút", de igazából tudjuk, hogy egy szerencsétlen vagyok, mert Noelt nem zártam le még mindig, és mert mostanában inkább lányok társaságát keresem, nem könnyű egy olyan érdeklődési körrel az élet, mint az enyém, de most kezdjem el anyámnak apámon át üzengetni, hogy lehet, hogy nőm lesz? Áh. Nem akarom én már itt megbonyolítani a világukat.
-  Nos, drága édesapám, most vagy összehozol egy gyereket még, vagy ráveszel valakit, hogy ejtsen teherbe engem, hogy anyát lefoglalja a tény, vagy, beletörődsz, hogy ennyi bagó mellett jogosan aggódik érted, mert szerintem is rohad.
Mondjuk ahhoz képest valljuk be, baromira jól tartja magát. Szerintem jót tett neki, hogy kicsi gyerekei vannak, főleg, hogy van egy kislánya. Bár tutira csak morogna, ha azt mondanám, neki, hogy hercegnős apuka lett. Jó, azért Alice nem csak a hercegnőzésből áll, de azért örülök, már a féltékenységem mellett is, de azt el tudom rejteni. Az övé után a saját poharamra is ráteszem a kezem, és elkezdem azt is hűteni.
- Találtam egy 67-es Plymouth Fury-t, nem is rossz áron, arra gondoltam, hogy lehetne a szerelemprojektünk a helyrehozása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

   -  Rendben van, te tudod.
Egy elmerengő félmosollyal hagyja rá, mielőtt harapna egyet a pizzájából. A pub közönsége miatt egyáltalán nem aggódik különben, hiszen a környéken mindenki ismeri őt, illetve tudják, hogy Mina történetesen a lánya - ezek után pedig kocsmabútor legyen a talpán, aki bántani vagy zaklatni merészeli a őt. De ha mégis megtörténik, neki továbbra sem alantas verekedni.
   -  Ja... néha gondolok rá, hogy könnyebb lenne még egy gyerekkel. Lehet, hogy egyszerűen veszek neki egy kutyát.
Poopieface Jeremy hosszú évekkel ezelőtt, egy szomorú szombat délelőtt döcögött át a szivárványhídon, és bár sosem vallaná be, hiányzik neki az öreg, fogatlan, szagló négylábú. Zójának akkor azt mondta, a tetemet leadja az állatorvosnál, tegyenek vele, amit akarnak, helyette azonban a Duna partján temette el egy fás, bokros területen. Többször gondolkodott már rajta, talán be kéne szereznie egy újabb kutyát, hisz' bármennyire gyűlölte az esős, hajnali sétákat, a lelkének jót tettek a magányos körök. Majd talán egyszer.
Bár kétli, hogy bárki olyan lesz majd, mint Poopieface.
   -  Na... hol találtad? - élénkül meg azonnal és felejti el a mindössze szájhúzásnyi, kósza melankóliát - Mennyiért? Ha kell, kifizetem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nagyon kis mókás volt Iza, ahogy ma előadta magát. Meg tényleg úgy érzem, hogy hiányzott az életemből, és az ilyen beszélgetések felhúzták a mélyről a rég elfeledett érzéseket. Nem, most nem arra gondolok, hanem, hogy jó vele lógni, meg mindenfélét megbeszélni. Ha a fotózás, hát fotózás, és tudom, hogy nem csak udvariasságból érdeklődik. Azt szeretem leginkább vele, hogy tudom róla, hogy neki bármit elmondhatok, úgy, ahogy van, nem kell becsomagolnom, vagy bármit kihagynom belőle. Lehet, hogy nem tetszik neki esetleg, amit hall, de nem akar mindenáron megváltoztatni. Csak egy kicsit, olyan Izásan, hogy ne tudj róla.
- Jól van, jól van - vonok vállat félig vigyorogva, legyen neki jó estéje, ráhagyom a dolgot. Persze majd igyekszem nem figyelmen kívül hagyni mindent, amit a professzor mondd. Biztos, hogy sokkal nagyobb érzékem van az egészhez, de mindegy...
- Hogyne lenne. Igyekszem tenni arról, hogy észrevegyenek. Láthatod a büntetőpontoknál is - igen, rajtakaptam már pár tilosban járkálót és a rellonosokon kívül nem igazán engedek el senkit. Őket sem mindegy, a nagy arcok sajnos megszívják. Nehéz nem észrevenni, hogy Iza nem igazán érdeklődik az étel iránt, ideges és elég rendesen terel. Nem vall rá, úgyhogy rákérdezek a tutira, már csak azért is, mert ez neki nagyon rossz. Láthatóan rossz. Én pedig nem ezért hívtam meg, hogy rosszul érezze magát.
- Figyelek - dőlök hátra, ráemelem a tekintetem. Na végre, kiböki, hogy mi bántja, vagy mit szúrtam megint el. - Nadiaval - ismételem a szavait, miután finoman eltitkol valamit, amit nem mondhat el. Ez valami nagyon fontos, megígért dolog lehet, különben elmondaná. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem valami piszlicsáré dolog, amit csak megígért és ezért nem mondja el. Gőzöm sincs, hogy mit kéne vele beszélnem, bár tény, hogy ő is elég ideges volt a környezetemben, amit elsőre megértettem, a boltban viszont... ott már furább volt.
- Nem rontottál el semmit, megértem, hogy nem mondhatod el - pillantok rá, mert tudom, hogy kezd kicsúszni a vacsora a kezemből, és itt fog hagyni. Hányszor láttam már ezt nőknél, nála meg nagyon is sokszor, ha nem lehetett engem meggyőzni. Menekül, hogy... sóhaj. - Biztos nem maradsz? - szomorú vigyorom már tudja a választ, és felállok az asztaltól. Ezek után biztos benézek Nadiához, ha már elrontotta az estémet. Kinyitom az ajtót és szó nélkül megölelem, hagyom, hogy ha akar belém bújjon.
- Ezt meg fogjuk ismételni titkok nélkül... sajnálom, hogy elmész - fújom ki az orromon hangosan a levegőt. Kurvára zavar, hogy itt hagy, de mindegy. Nem a kaja miatt, hanem... miért nem lehet ezt megbeszélni, bármi is legyen. Adok neki két puszit, majd végigsimítok az arcán.
- Akkor jó éjt. Ne hoppanáljalak haza? - kérdezem még tőle, mert most gőzöm sincs hova megy, de így nem biztos, hogy jó ötlet a mágikus utazás.
- Szia Iza.