Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Hirtelen nem tudom mire vélni Lili reakcióját az árakat illetően, ezért kissé kényelmetlenül kezdek el fészkelődni az ülőhelyemen. A tarkómat vakarászva azon töröm épp a fejem, hogy mennyire számít sok pénznek az, amit itt elkérnek. Nem sok hasonló helyen jártam, ami alapján tisztában lehetnék a varázsvilág áraival, vagy amihez viszonyíthatnék. Munkács környékén, ahol a nagybátyámék birtoka is található, ugyan létezik mágusfalu és város elvétve, de a határon túli árfolyamot nem érdemes összehasonlítani az ittenivel, főleg mivel náluk a polgárháború óta amúgy is egy kicsit a feje tetejére állt az élet. Persze nem sokat tudok erről, csak fél füllel hallottam ezt-azt. Bőven lekötött a golymókkal való ismerkedés, vagy a bűbájelmélet, ahogy a rokonaimmal való eszmecserék is óriási mérföldköveknek számítottak.
- Hát... Nem tudom, nem hiszem. Lehet, hogy tényleg nagyon elszúrtam valamit - nézek magam elé szomorúan, ahogy hangosan felsóhajtok. Nem sajnáltatni akarom magam, de eléggé elkenődök a gondolattól, hogy ennyire vak és naiv voltam. - Valahogy szeretném őt kiengesztelni, hogy ne haragudjon rám. Van valami tipped ajándékra? - jut eszembe a nagyszerűnek vélt gondolat, majd felkönyökölök az asztalra. Néhány oldalsó pillantást vetve a süteményes pult felé látom, ahogy nagy a mozgolódás arrafelé, úgyhogy gyanítom a rendelésünk rövidesen felszolgálásra kerül. Már nagyon hiányzik a forrócsoki íze a számban, az álmodozás közepette körbe is nyalom az ajkaimat.
- Kellett neki annyit a hóban térdelnie... Fogta magát és nekidőlt egy egész hókupacnak. Aztán meg nem fogod elhinni: megcsúszott a jégen és a hátsójára vágódott! Sajnos a fél utca látta - tartom a szám elé a kezem, hogy ne röhögjek olyan látványosan. Igazából nem rajta nevetek, csak olyan kínos volt ez az egész, hogy az emlékeket csak így tudom feldolgozni. Látom rajta, hogy őt is feldobom a sztorival. Nem csoda, hogy titkolta előtte. - Ne aggódj, nagyon jól küzdött, utána minden jóra fordult. Kár, hogy most nem ért rá jönni - dőlök hátra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Sokszor kérdezték már a történtekről, sokszor kellett sok mindent mondania, mégsem volt egyik alkalom sem olyan megrázó, mint a mai. Mert a kishúga, akinek ő a minta, a nagy testvér, ezúttal megtudja, milyen ember is Gerda valójában. Vajon lehet-e bűnös valaki, akinek szándékában nem volt semmiféle ártás, ám végül mégis részese lett? Megbocsájthatja-e bárki az el nem követett, de bűntudatot okozó tetteket, ha a nő önmagát képtelen objektíven, megértően és elfogadóan szemlélni? A társadalom kiveti magából a gyilkosokat, azokat, akik emberi életeket oltanak ki bármily módon. Talán Babett is egy szörnyetegnek látja majd, ahogyan ő saját magát, elképzeli a vért, a sikítást, a halálhörgést, bizseregni kezd a fájdalomtól. Mintha őt ütötték volna meg. Ezért félt, ezért volt képtelen rávenni magát arra, hogy feltárja a valót és elmondja, mi történt vele.
Hagyja, hogy húga felsegítse és követi a mosdóba, ahová megérkezvén már tudja, miért volt remek döntés kijönni. Gyomra a felvillanó emlékképekre, a lány eltorzult arcára a hallottak után hirtelen fordul egyet, az epe pedig váratlanul indul meg felfelé. Kiszakítja magát a szorításból és beront az egyik üresen álló fülkébe, hogy aztán kétrét görnyedve kiadja magából, amit eddig elfogyasztott. Nem kellett volna belekezdenem.
A kagyló elé rogyik, térdei halk puffanással érnek a csempéhez, egyik kezét gyomrára szorítja, másikkal száját takarj el. A genny lassan szakad fel lelke mélyéről és tudja, hogy teljesen mindegy, mi lesz ezután, most mindent el fog mondani. Nem viseli el többé, hogy szánják, hogy elítéljék a tettéért, mikor négy évet élt le a pokolban arra várva, hogy egyszer kiszabadul. Ha rajta múlt volna, még mindig ott lenne. Boldizsár emléke karomként szorul torkára, ő viszont nem tágít. Megtámaszkodik a fülke oldalánál és talpra erőlteti magát, hogy végül hátát a hideg falnak vesse. Íriszei Babettet keresik, bennük elszántság csillog. Nem fogom feladni.
- Minden nap bántott. Volt, hogy verbálisan, volt, hogy fizikálisan. Azt mondta, hogy semmit sem érek, képtelen vagyok bármit jól csinálni, nélküle nem is létezem. És én elhittem. Most sem nélküle élek, mert itt van - a szívére szorítja ökölbe szorított jobbját - bennem. Először csak felpofozott. Aztán egyre durvább lett. Volt, hogy szíjjal támadt rám, máskor baseball ütővel, de egyszer bicskával - felhúzza felsőjét, hogy a melle alatti hosszú, mély vágás hege látszódjék. Sokkal halványabb, mint egykoron volt, mintha napról napra akarna a feledés homályába veszni, el azonban sohasem tűnik. Mikor megbizonyosodik róla, hogy Babett teljesen jól és tisztán látta, visszaejti pulóverét, hogy folytassa. - Elvette a pálcámat és nem tudtam védekezni. Megerőszakolt. A közhiedelemmel ellentétben egy házasságban is létezik ez a fogalom. Képtelen vagyok arra, hogy valakit közel engedjek magamhoz, minden érintés megrettent és nem tudom, hogy lesz-e valaha ember, akivel én... Együtt lehetek - érzi, ahogy a végére érve kiürül belőle minden. A fáradtság elemi erővel szakad rá és nem érdekli, volt-e bárki a mosdóban avagy sem. Persze a helyiség üres, de ha nem lenne az, már az sem számít. Háborgó gyomra csitulni látszik, tekintete szürkésen, fakón vizslatja húga arcát. Annyi minden történt, napokig tudna mesélni az apró hegekről, a változatos zaklatásokról, a bántalmazásának sokszínűségéről. De talán ennyi is elég ahhoz, hogy Babett megértse, négy év után már az eleme lépett közbe, különben ezúttal tényleg belehalt volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Összekaptatok? Majd megbékültök – nagyon örültem, hogy Karola így beilleszkedett, hiszen látszik azon is, hogy mennyi kalandba keveredett már azóta. Biztos, hogy sok jóra nem számíthat, mert az Edi fülei mindenhol ott vannak, és nagyjából biztos vagyok benne, hogy meg fogják írni az elsős szépség viszontagságait. Annak is nagyon örülök, hogy vannak barátai, meg annak is, hogy egymásra találtunk tök véletlenül! Ez maga a csoda, de hát én már mióta abban élek itt, hmm? Nem tudom, hogy miért is csodálkozom ennyire ezen. Imádnivaló, ahogy a csajszikám örül a telefonjának – kábé én is így örültem, de csss -, és megígérteti velem velem, hogy segítsek eligazodni a kommunikáció mugli eme szent keresztjén. Felelősséggel fogok viselkedni ebben a témában, ígérem!
- Persze, hogy így lesz! Csodákat fogsz látni, ebben biztos vagyok, és tényleg megmutatok mindent, amit csak tudok ezzel kapcsolatban – mondom neki elég ádáz tekintettel, de látom ám, hogy ahogy közeledünk a pizzériához egy kicsit elkomolyodik. Jobban, mint, ahogy azt én szeretem. De aztán kiderül, hogy mi a baja, hát nem ismer még minket eléggé, ez látszik. Egyébként személyes véleményem szerint nagyon összeillenének Márkkal, olyan mágnesek benyomását keltették, akik taszítva vonzzák egymást. Mindegy, bármi is lesz, én Karola pártján leszek valószínűleg, ha Márkkal nem tudok dűlőre jutni valahogy. De az egy másik menet lesz. Amúgy pedig kedvelem mindkét bolondot. Igen, mi is ott voltunk, bólintok a szavaira, de nem neheztelünk, ahogy azt elmondtam neki. Egyrészt szerencsére mi sokkal könnyedebben fogtuk fel az egészet, másrészt valószínűleg nem is ismerjük a teljes sztorit, legalábbis én. Melyikőjüktől kérdeztem volna meg? De azért sikerült helyrerántani a hangulatát, megnyugtatva azzal, hogy nincs semmi baj és ez a lényeg. Még át is karolom Karolát – ééérted – a vállánál, hogy ne búslakodjon. Amúgy sem lehet már rajta változtatni.
- Figyelj, minden rendben lesz, mindenki követhet el hibákat. Majd legközelebb okésabb lesz, és Márk nagyon rendes volt, hogy elhozott, és mindent megtett, hogy ne érezd magad rosszul. El sem hiszem, hogy pont én sorol Márk erényeit – mosolyogva mondok ki minden szót, és ha ő ki akar szállni a karjaim alól hagyom, ha nem, akkor így jutunk el a pizzériáig, ahol előre engedem, persze.
- Én is imádom! A legdrágábbat! – nevetem el magam, majd megrázom a fejem. -  Csak hülyülök, hmm, legyen mondjuk egy Meglepi pizza, de akár meg is felezhetjük, ha akarod – nézek rá, előveszi a tárcáját, én meg kezdem kínosan érezni magam megint. ugyanez van mindig Masával, nem szeretem, ha ő fizet, kivéve, ha valami fogadás miatt én nyerek. Ez mondjuk ritka, de… nem akkor sem szeretem. Valahogy így udvarias, ha a férfi fizet, de nem akadályozhatom meg, mert azt sem akarom, hogy nem hagyom őt békén ezzel. Néha tényleg nem hagyom. A kérdés persze kicsit felzaklat, nem tudom igazán, hogy mit mondjak erre.
- Hát, csak egyoldalú a dolog. Márk nem csíp engem, én mondjuk úgy, hogy emiatt nem tudom őt kedvelni, de elfogadom, amit csinál velem. Masa tesója, mégis mit tehetnék, ha nem vagyok neki valami miatt szimpi? Amúgy gőzöm sincs, miért csinálja ezt, de majd egyszer megunom és megkérdezem tőle. Ő nem mesélt neked erről esetleg? Tudja, hogy rokonok vagyunk egyáltalán? – kérdezek vissza, erre nagyon kíváncsi vagyok. Masa viszont nagyszerű villámhárító mindig, Márk olyankor kevésbé szólogat be, vagy lök föl, mint a múltkor. Viszont olyan sokat meg nem találkozunk, hogy ez igazán zavarjon. Legalábbis egyelőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ha valamiben biztos vagyok, akkor az az, hogy ennem kell, különben vége, meghalok. Jó, ennyire nem drasztikus a helyzet, ha egy normális emberről beszélünk, de mivel rólam van szó, egyértelműen tragikus a helyzet. Bizony. Nekem muszáj ennem, viszont Cole azt ígérte, hogy lesz kaja is, így a bevásárlást csak holnapra terveztem, vagyis lassan mára, mivel az utolsó vonattal sikerül visszatalálnom a faluba. És mit eredményez az utolsó falu? Bezárt helyeket. Szóval vagy éhen halok, ami szinte biztos, vagy megpróbálkozom, hátha Barnabás megérezte, hogy meg kell etetnie egy szerencsétlent, és még nyitva tart, legalább addig, amíg meg nem bizonyosodik róla, hogy rossz a megérzése, és nincs semmilyen szerencsétlen. Remélem, hogy még kivár, és ahogy látom a fényeket a pizzériában, úgy kezdem el sarkaimat gyorsabban szedni. Legalább egy kis sajtot adjon legalább, mert tényleg otthon semmi sincs. Amióta újra vannak lakótársaim, a főzött étel sem tart ki napokig, ami egyrészt jó, mert legalább gyakorolok és változatosan étkezem, másrészt meg rossz, mert én mindig éhes vagyok.
- Éhes vagyok!
Ezzel a kijelentéssel lépek be az üres pizzázóba, és szinte odatáncolok Barnabáshoz, hogy egy hatalmas cuppanós puszival köszöntsem. Majd ellépve tőle, lekapjam magamról a kabátot. Hát most már csak nem fog kidobni.
- Adsz nekem enni? Tök mindegy, hogy mit, csak sok legyen, komolyan, most mások maradék pizzája is jó. Tudod mi volt a nagy kaja, amire úgy rákészültem? MINISZENDVICSEK! Hát komolyan mondom, amikor megláttam, esküszöm azt hittem, hogy a bátyám csak viccel, és igazából ez csak valami szivatás, még nevettem is, de nem volt az, komolyan miniszendvicsek voltak. Meg még a sütemények is, ilyen körömnyi darabok. A kedvenc hamburgeresem meg átépítés alatt van, szóval ez a nap nagyon el van szúrva. Szóval, adsz enni?
Igyekszem a lehető legszebben nézni rá, közben kicsit még a számat is lebiggyesztem, hátha úgy jobban megszán. Nagyon szeretném, ha megtenné, olyannyira, hogy még a pult mellé is feldobom magam, miközben a nyelvem meg pörög ezerrel.
- Cserébe egyszer nálam vacsorázhatsz. Na?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Fogalmam sincs, hogy a körülöttem ülő lányok közül melyik kicsoda, vagy egyáltalán mit keresnek mellettem kedvesen elbeszélgetve az időt. Először is, ugyanúgy néznek ki, másodszor pedig csak ültem a pultnál, kortyolgattam a kis gintonikomat, néha váltottam pár szót a pultossal, és ennyi. Ebbe a csodálatos idillbe robbantak be a lányok, akik „csajszi” - wtf? – felkiáltással vágódtak be a nyakamba, majd ölelgettek meg, csókolgattak körbe, és ültek le körém. Fogalmam sincs kik ők, de hiába emeltem a pultosra kérdő tekintetemet, nem segített sokat a dolog kiderítésében, bár miért is segített volna? Honnan tudná kik ők, és miért borultak az én nyakamba? Oké, engedjük el a dolgot, egyszerűen csak felvettem a fonalat velük, ami nem volt nehéz tekintettel az IQ szintjükre, de meglepően édesek amúgy és jót is beszélgettünk, legalább a pultos is megtalálta a célközönséget, akik nevetgélnek az aranyos poénjain, amik nálam nem jöttek be. De a lányok nagyon élvezik, én pedig tényleg szurkolok a férfinak, hogy legalább az egyik összejöjjön neki, olyan kis édesen próbálkozik, meg kell zabálni mindjárt.
A hangra először csak ráncolom a szemöldökeimet, mert ismerős. Túlságosan ismerős, és a szívem is kihagy egy ütemet, ahogy meghallom, de nem jövök rá, kitől jöhet, mire kihajolok, csak a karját látom, ahogy eltávolodik a pulttól. Bosszankodva, mint egy kíváncsi tinilány fordulok meg a bárszékkel az asztalok felé, éppen akkor, amikor előttem halad el a férfi. Hirtelen pattanok le a székről, és fonom ujjaimat csuklójára, remélve, hogy ennyi elég ahhoz, hogy megállásra kényszerítsem. Egy halvány mosolyt eresztek meg, ha felém fordul.
- Elkaptalak – a markáns arcról, annak vonásairól nem tudom elvenni tekintetemet, így az ide-oda zizeg a férfi tekintete között, hol elidőzve arcának élén, állán, ajkain, majd ismét visszatér a tekintetekhez. - Nem mondom drámai volt a be- és kilépőd is - eresztem el csuklóját észrevéve magam, majd a pulthoz lépkedek, hogy zavartalan vegyem el a lányok elől italomat és visszaálljak a férfi elé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Poénnak indult az egész. Már második reggel keltem Barnabás testébe zárva, és meg kell mondjam, kurvára nem tetszik a helyzet, egyenesen felbassza az agyamat, mert ha megtudom ki volt, nagy valószínűséggel meghal, de ebbe ne menjünk bele, mert elviszi az egészet egy teljesen másik irányba, amiről nem szeretnék beszélni, majd máskor. Tehát poénnak indult, bejöttem, gondolván, hogy Bánki is itt van, csak ugye Omboziként, mert azért a pizzázót vezetni kell vagy mi az anyám, de legnagyobb megdöbbenésemre a csávó nem volt sehol. Mondom sehol. Ezt abból is gondolhattam volna, hogy egyszerűen nem hallottam a gondolatait, de nekem mindenképpen biztosra kellett mennem, így mit sem sejtve léptem be a pizzázóba, ahol mindenki köszönt boldogan, nagy hévvel, mosolyogtak is meg minden, valami csaj jött oda papírokkal, én meg mindent jóváhagytam körülbelül, amit az orrom elé toltak, és amikor eljött a nap vége, annyi mindennel volt tele a fejem, hogy csak leültem és ültem. Ennyi tellett tőlem egy ideig. Majd végül kiürítettem mindent, ami nem fontos, merthogy én láttam egy pöpec üveg whiskyt valamelyik fiókban.
Éppen túrom fel az irodát, amikor az ajtó nyílik, közli valaki idegesítően magas hangon, hogy kajás, én pedig reflexből vágnám rá, hogy akkor menjen haza és egyen ott, de nincs esélyem, mert mellém kopog – szó szerint, szaros magassarkú – arcon csókol, majd elkezd lepakolni. Mi az anyám? Barnabáshoz ilyen nőcik járkálnak zárás után? A fiókot egy könnyed mozdulattal vágom be, miután kihúztam belőle a whiskyt, majd a kupakot lecsavarva töltök magamnak egy pohárkával. Senkit nem érdekel, hogy a nő kér-e, van szája, majd kér. Megemelkedett szemöldökkel hallgatom végig a borzalmas történetet a miniszendvicsekről, és lassan elhiszem, hogy kijön a migrénem, amikor végre elhallgat. Aprót kortyolok, amikor újra megszólal, én pedig megforgatom a szemeimet. Rendben, hogy egy éjszakára nem lenne rossz, de hogy lehet ennyit beszélni? Édes Merlin gyere le, kérlek!
- Tehát szia. Mondták már, hogy rohadt sokat beszélsz? – mutató- és középső ujjamat nyomom halántékomnak, párszor körözök csak ott, majd elveszem onnan, kortyolok a whiskyből és visszapillantok a nőre, de immár teljes valójában mérem végig, arcomon elismerés suhan át. – Gondolom ezt a külsőddel kompenzálod, gyönyörű mondhatom – ciccegek is kicsit, szemeimet lehunyva rázom meg a fejemet, majd ismét felpillantok. – De ha ilyen nők járnak hozzá, akkor valamit tudhat a csávó – mérem végig ismét, egy halvány, de teljességgel szemtelen mosollyal ajkaimon. – Nekem meg előadja a balfaszt! Ó, rohadjon meg! Mekkora színész már! – csapok homlokomra, ahogy áll össze a kép és kezdenek leesni a dolgok. Bánki, te tróger, ezért még elkaplak, ha már átbasztál, és nem, nem érdekel, hogy mennyire furcsán is nézhet ki, amikor igazából magamról beszélek, mert én vagyok Bánki, de nem én vagyok, csak a teste az enyém. Érthető, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Állandóan.
Húzom ki magam büszkén, mert igen, én vagyok az egy levegővétellel a legtöbb mondatot elmondás koronázatlan királynője. Megbocsátom, mert van koronám otthon is meg az iskolában is, bár mostanában kezdünk leállni a koronával, mert most ugye a tündérek a menők. Változó kislánytrendek, olyan nehéz őket követni. Eddig jó volt az unikornis, most meg már csak a láma a menő. Van egyentetkónk ki a kislányokkal, egy Nodrama Llama, amit olykor, ha jól viselkedtek a héten, felcsillámozunk magunkra pénteken. Igen, vannak tekintetek, amikor például rúdtánc edzésen becsillan a lámám.
- Mivan?
Pillantok le magamra, mert nem igazán értem, hogy mégis mi baja van. Ez nem is annyira merész, mint mondjuk a piros ruha volt, attól instant frászt kapott, ettől a feketétől meg itt lelkesedik? Bár, ne, fúj, csak ne lelkesedjen. Éhes vagyok, és nem akarok üres pocakkal lefeküdni, mert ő éppen gerjed. Ráadásul rám? Hát az egyik legjobb barátjának a nője vagyok. Oké, exnője, de ez egy átmeneti állapot, ott voltam szilveszterkor, tudom, hogy miről beszélek. Nico is pont annyira nincs túl rajtam, mint én rajta, csak ő egy sértett olasz, és a sértett olasznál nincs keményebb dió. De most térjünk vissza arra, hogy...
- Te most komolyan szexuálisan zaklattál?
Mert, hogy ugye a testemre tett megjegyzés már annak számít, és ahogy néz, hát komolyan mondom, mindjárt elfutok. De ugyanakkor meg nagyon aggódok, mert kezd úgy viselkedni, mint aki be van szívva. Úristen, én se voltam ki ennyire, csak mert dobtak, szerencsétlen meg itt nekiállt betépni? Mondd, hogy csak fű, te barom, és nem csinálsz hülyeséget?
- Milyen nők? Mi?
Most Nicoról beszél?! Nagyon remélem, hogy nem, mert akkor nagyon kiakaszt, ha itt a megjegyzése után beközli velem, hogy még másik nő is van az életében. De nem, Nico nem olyan, biztos, hogy nem, és ha jobban belegondolok, ez valamelyik drog mellékhatása lesz, tuti, vagy bájital, de biztos vagyok benne, hogy valami van a szervezetében, aminek nem kellene ott lennie. Na de, hogyan szedjük ki? Mármint, ha már függő, akkor kellene neki valami elvonó nem? Miközben kattog az agyam, azért próbálom keresni a vicceskedést, de valahogy nem találom. Hát mi a baj a világgal?! Oké, ne pánikoljunk.
- Na akkor még egyszer, elölről. Nem tudom, hogy mi bajod van, de tanultam önvédelmet Bánki az olyanok ellen, akik úgy néznek a nőkre, mint most te, szóval, ha nem adsz enni, de tovább csinálod ezt az izét a szemeddel, simán megverlek, és nem, nem kérek bocsánatot, de azt meghallgatom, hogy mégis mi bajod van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

  Örülök, hogy nem gondolta meg magát. Kicsit furcsálltam, hogy ismeretlenül köszönt rám. Leülök mellé az asztalhoz. Nagyon kedves hozzám. Ezek szerint jó ideje itt lehet. Gondolom már sokadik évét tapossa.
 - Két szelet pizzát kértem. Nem vagyok ahhoz annyira éhes, hogy egy egészet eltudjak fogyasztani. Mellé persze üdítőt is, nehogy kiszáradjon a torkom. Te mit fogyasztasz? -
 Kicsit zavarban vagyok a közvetlensége okán, de ez nagyon pozitív dolog. Azért érthetetlen számomra is, miért alakult ez így. Levitás tanulóval még nem találkoztam, azt mondják róluk, nagyon barátságosak. Ezt már meg tudom erősíteni, hiszen tapasztalom.
 - Te mióta vagy itt az iskolában? Úgy érzem, már néhány éve koptatod a padokat, a folyosókat a a kastélyban. Én, ahogy mondtam is elsős vagyok. Nem nagyon vagyok még járatos. Ez változni fog, fedezgetem fel a kastélyt. Igaz, még csak egyedül, de szeretném, hogy ez is változzon. -
 Kicsit panaszkodásnak, sajnáltatásnak tűnik a mondandóm másik fele, pedig egyáltalán nem az. Én tényközlésnek érzem, hiszen az is. Ezen nincs mit vitatni.
 - Engem ide a kíváncsiság hozott le, gondolom téged már nem. Azt akarom ezzel mondani, hogy te már biztos jól ismered a falut, és célirányosan jöttél ide Neked melyek a kedvenc helyeid a faluban, és egyáltalán itt a kastélyban, és az azt körülvevő vidéken? -
 Nem akartam ilyen kacifántosan feltenni a kérdést, de így jött ki, már mindegy. Lényeg, kíváncsi vagyok, Angelica hova szeret járni egyedű, vagy társasággal. Utóbbira nem merek rákérdezni, nem hiszem, sok közöm lenne, hova szokott menni, ha magánosan, egyedül akar elcsendesedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Tekintetünk találkozik, ahogy hátra fordul, ő is elmosolyodik, aminek hatására az én mosolyom is akaratlan lesz szélesebb és őszintébb. Van benne valami, ami annyira megragadja az ember figyelmét, hogy nem tudsz tőle megszabadulni. Talán valóban a férfi lénye, talán csak annyi, hogy milyen különleges, mégis vicces körülmények között találkoztunk, de nem számít. Valami megtartotta bennem az emlékét, felkeltette az érdeklődésemet, és nem hagyta, hogy ez eltűnjön. Mert gondoltam Rá. Nem naponta, nem minden percben, de eszembe jutott a hófehér bőr, a kedves mosoly, a mély és búgó hang, amely nyakamhoz vándorolt, hogy libabőrt csaljon rá. Érdekel.
- Bizony – már poharammal a kezemben lépkedek a férfi után engedelmesen, hogy ott helyet foglaljak az asztalánál. Somolyogva pillantok fel rá ültömből, legnagyobb megdöbbenésemre húzza mellém a székét, így fűszeres illata azonnal megcsapja az orromat. Lábaimat keresztbe vetem egymáson, jobb kezembe fogom italomat, aprót kortyolok, majd elvigyorodom a kérdésen.
- Elképzelni nem tudod mennyire – fordulok felé teljes testemmel, így lábaink majdnem összeérnek, de a kedves kis távolság még megmarad. Akaratlan tolódnak a képek az agyamba, ahogy a férfi felé sétálva, majd háttal neki ringatom csípőmet, ő is, a tánc, az eső, az illatok, a hangja, minden, ami aznap történt. Lehet ostobának nevezni ezért, majd a fájdalmas köhögéssel járó betegségért, amit szó nélkül vállaltam be, mert tudatában voltam, de nem érdekel. Az a nap, az egész, minden apró részlet és mozzanat az agyamba égett. Merlinre! Apró borzongás fut végig rajtam, pillantásom megállapodik arcán ismét. – Felkérsz ma is? – emelkedik meg szemöldököm kérdőn, miközben poharamat az asztalra teszem, majd felkönyökölök rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Állandóan. Ez az egyetlen egy szó engem egy cseppet sem vigasztal, mert ha most ideragad és végig beszéli az este hátralévő részét, akkor valószínűleg szörnyet halok. És nem gyilkosság lesz, hanem a saját kezem általi halál a WC-ben, mert én ezt nem bírom. Azt sem tudom mi történt az elmúlt pár órákban, annyi minden szart kellett megoldani, mert az itt dolgozók komolyan életképtelenek. Hát kijön ide, hogy eltörött egy pohár? Ember! Akkor söprű és lapát, feltakarítod, és mész tovább, mi ebben olyan kurva bonyolult? Szóval ja, pont nem lenne szükségem még egy ilyen IQ fighterre, de nagyon úgy tűnik, hogy itt ragad. Remek, akkor beszélgessünk.
- Nem fognak az eszedért ellopni – húzom el számat a nő felé, majd mielőtt válaszolnék, kortyolok egyet. – Hogy zaklattalak volna szexuálisan, elmondod, kicsicsillag? – emelkedik meg szemöldököm, és a még el nem fogyott whiskyre öntöm rá inkább a következő adagot, mert ez egy borzasztóan hosszú este lesz. Bánki hogy az anyámba bírja ezt mindennap? Mindennap bejön egyáltalán, vagy vannak olyan napok, amikor azt mondja, hogy fuck the system, bemutat mindenkinek és inkább otthon marad? Fene sem tudja, remélem, hogy vannak ilyen napok, mert ha nincsenek, akkor a csávó elméje hamarosan megborul, aztán vihetem az ELME egyik kórterébe ezt a szerencsétlent.
- Muszáj megkérdeznem – koppan a pohár a pulton, miközben szemtelen mosollyal ajkaimon mérem végig megint a nőt. – Mivel foglalkozol? – agyi kapacitásból kiindulva nem atomfizikus, rendben, eddig egyedül is sikerült eljutnom, de valami többre lennék kíváncsi. A ruhából kiindulva nem hivatalban dolgozik, aligha engedik meg ott az ilyesfajta öltözködést a cuki kis titkárnőknek, szóval valóban nincs elképzelésem sem, hogy mivel keresheti a kenyérre valót. Ha Bánkinak nyújt szolgáltatásokat, és mondjuk nem szólal meg az elkövetkezendő másfél órában, akkor lehet boldog este lesz.
- De édes vagy – nevetek fel őszintén. Ő elver engem, lemegyek hídba mindjárt neki, aztán verekedhetünk, ameddig csak bírjuk. Aztán a mosoly lefagy az arcomról, mert hogy leesik, én bizony most nem Zlatan vagyok, hanem a cukkancs, mindenki kedvence Barnabás, akihez ezek szerint zárás után is járnak a bulák enni. Pazar. Lehúzom a whiskym felét, majd a nőre nézek, unottan válaszolok. – Először is, ha kajás vagy, oldd meg. Másodszor pedig, nem Bánki vagyok – vonom meg vállamat, a maradékot is eltüntetem, vállat vonva fordítok neki hátat és indulok el az irodaszerű bármibe, hogy a kényelmes székbe belehuppanva, az asztalon szanaszét heverő papírokra dobjam a lábam és töltsek magamnak még egy pohárral. Nem tudom miféle whisky ez, de itatja magát. Részegen feküdtem le, majd lettem Bánki, ha részegen fekszem le megint, akkor lehet visszakapom a testem. Örülnék neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- A tekinteteddel.
Felelem könnyedén, mert igen, az, ha így néznek végig rajtad, vagy utánad fütyülnek az utcán, az is az. És éppen ő, és ahogy néz, hát ez örökre az elmémbe égett. Komolyan mondom. Viszont, amikor azt mondja, hogy nem az eszemért fognak ellopni, gondolkodás nélkül vágom hozzá a sapkámat, mert más, amit hozzá vághatnék éppen nincs a közelemben, bár a szalvétatartó nyilván még fájdalmat is okozott volna neki.
- Ez most komoly? Istenem, hát Opheliánál is tényleg elcseszted, te barom.
Mert, ha ezt a kérdést így tette fel, miközben így nézett, akkor nem csodálom, hogy a nő azt mondta neki, hogy nem lesz semmi közöttük. Behunyom a szemem, és pördülök egy lassút a bárszékkel, de nem, a tekintete nem változik, és közel állok, hozzá, hogy komolyan felkeljek, és hazamenjek, de aggódom miatta, és félek, hogy ha magára hagyom, akkor, akkor csak még jobban szét fog csúszni. Szegény, én meg lebarmoztam. Inkább fogom az üveget, és halászok magamnak egy poharat, hogy én is igyak egy kicsit. Nem sokat, de inkább csak arra vagyok kíváncsi, hogy a piába kevert-e valamit, vagy előtte szedte be.
- Bármilyen meglepő, még mindig tanár vagyok, tudod, az a kollégád, aki megtartja az óráidat, amíg te elvonulsz, és aki enni hoz, mielőtt éhen halsz. Ha pedig így nézel rám, azzal Nico-t és a barátságotokat sérted, szóval kérlek, ne bámulj.
Mert esküszöm, hogy belenyomom az arcát a pultba, és ha megtudom, hogy mit szedett be, akkor meg azért is megverem. Mert nem önmaga, ez teljesen biztos. Ha önmaga lenne, akkor nem így viselkedne, akkor normális lenne. De most komolyan, ennyire szétesni? Bele se merek gondolni, hogy akkor Nico mit élt meg, hogy ő mit csinált utánam. Az ösztönös inkább csináljunk valamit, mint gondolkodjunk, bekapcsol nálam, így megkerülve a pultot a férfi mellé lépek, és összerakok magamnak valami ehetőt, tényleg van itt még pár pizzaszelet, amihez nem nyúlt senki, szóval összeválogatom a saját pizzám, átmelegítem, ketchup, mustár és majonéz is kerül rá. Nem gondolkozom Nico-n, ez a lényeg ilyenkor.
- Persze... Nos, ha nem Bánki vagy, akkor ki?
És ahogy ezt a mondatot kimondom, úgy nyer értelmet számomra a dolog. Nem, nem arra jövök rá, amire kell, hanem arra, hogy ez a mondat Bánki Barnabás életében mit is jelent. Merlinre, hát nem csoda, hogy szét van csúszva. Bűntudatosan a férfi után sétálok, és az asztal egy üres részére felülve, aggódva pillantok le rá.
- Mégis kiderítetted, hogy kik a szüleid? Miért? Egy ilyen titok mindig fájdalmas.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ugyan volt bennem némi aggodalom amiatt, hogy talán Masa és Bence is neheztel rám a történtek végett, netán rosszat gondolnak rólam, de közeledve a pizzéria felé az unokatestvérem megnyugtatott afelől, hogy bennük ugyan nincs semmi rossz érzés velem kapcsolatban, s hogy ezt ne csak úgy mondja, még át is karolt. Ez a gesztus, meg a szavai pedig felértek egy terápiával, s őszintén úgy éreztem, hogy megnyugszom. Bence amúgy sem hazudott volna, amióta megismertem, mindig segítőkésznek bizonyult, s mióta megtudtuk, hogy rokonságban állunk, azóta meg jóformán mindenben számíthattam rá. Igaz, ez fordítva is így volt, bár eddig neki nem sok szüksége volt a támogatásomra, leginkább eddig én szorultam rá.
- Igen, már ott is átgondoltam reggel a dolgokat, meg azóta is sokat agyaltam ezen és tudom, hogy rendes volt. Ha nincs ott, akkor lehet, hogy sokkal komolyabb problémám is lenne most - sóhajtottam, a rellonos zaklatásáról azonban nem akartam Bencének mesélni, egyrészt azért, hogy ne aggódjon fölöslegesen, másrészt azért, hogy ne keverjem bajba, harmadrészt meg azért, mert nem akartam, hogy a hülyeségeimről szóljon az egész nap.
A pizzériába érve szerencsére könnyedén át lehetett hangolódni az étkezésre, már csak azért is, mert isteni illatok szárnyaltak a levegőben, s már attól megéheztem, hogy szaglószerveimmel felismertem az olvadt sajt - a paradicsommártás-és a sült tészta illatát.
- A legdrágábbat? - nem tagadom, hogy egy picit feljebb szaladt a szemöldököm, hisz én inkább a feltét alapján választottam mindig, de el is nevettem magam, mert éreztem, hogy Bence csak viccelődik.
- Jó ötlet, úgy sem bírnék megenni most egy ilyen...hű 32 centis pizzát. Szóval akkor felezzünk, és legyen meglepi! - mondtam nevetve, majd a pénztárhoz léptem, röviden vázoltam az eladónak, hogy valami nagyon finom meglepi pizzát kérünk, jó sok feltéttel és extra sajttal, azután fizettem, majd csatlakoztam újra a sráchoz, hogy keressünk egy kényelmes ülőhelyet, ahol megtelepedhetünk. Közben csak nem hagyott nyugodni néhány kérdés, így finoman ugyan, de csak rákérdeztem nála a Márkos témára, mert valamiért úgy éreztem, hogy ők ketten annyira azért nem csípik egymást.
- Nem, ő nem mesélt nekem rólad, meg ha őszinte akarok lenni, akkor az elmúlt időszakban eléggé került engem. A bál előtt se szívesen dumált velem, meg...szóval azóta se beszéltünk, hogy ott voltam náluk - ekkor vállat vontam, sóhajtottam is egyet, hisz nem igazán értettem a fiút. Annyira azért nem követtem el olyan nagy hibát, hogy ennyire ne akarjon velem beszélni, bár az is lehet, hogy megutált.
- Na de, visszatérve rátok, szerintem talán csak Masa-t félti, mert a húga és lehet, hogy emiatt nem bízik meg benned. De ha megpróbálnád keresni a társaságát, lehet, hogy ezen javíthatnátok. Lehetne valami közös hobbitok is akár, ami miatt összehaverkodnátok - próbáltam javaslatokat tenni, hogy mégis hogyan lehetne kiküszöbölni ezt a nehézséget.
- Öhm, azt hiszem azt már tudja, hogy rokonok vagyunk, náluk megtudta. Mondanám, hogy segítenék, de azt hiszem, hogy csak olajat öntenék a tűzre, amennyire nem kedvel - mosolyodtam el. - Lehet, hogy egyszerűen unszimpi neki a családunk, te is , én is, ki tudja - ismét vállat vontam, közben sikerült kiszúrnom egy jó kis félreeső helyet, ahová be is vetődtem, lekapva magamról a sapkát, és a kabátot, kényelembe helyeztem magam az egyik széken.
- Egyébként szerintem értékelnie kellene, hogy te udvarolsz Masanak és nem valami más, elég sok bunkó futkos a kastélyban, tudod? Szóval szerintem inkább örülnie kellene. Meg amúgy is, szerintem nagyon összeilletek - vallottam be egy mosollyal, közben a sálat is letekertem a nyakamból, s megpillantottam az asztalra kihelyezett étlapot is.
- Nahát, azt írja, hogy itt lehet kapni varázsshake-t, aminek olyan íze van, amilyen a hangulatod. Ez érdekesen hangzik - hümmentve toltam az étlap italos részét a srác elé, hogy ő is lecsekkolhassa azt.
- Amúgy te miből jöttél rá, hogy neked Masa az igazi?- kíváncsiskodva tettem fel neki a kérdést, bár nem tagadom, hogy az elmúlt időszakban igen csak foglalkoztatott ez a téma, leginkább Márk miatt. Közben előhalásztam az újonnan vásárolt telefonomat a zacskójából, egyelőre azonban csak az asztalra helyeztem, mert fogalmam sem volt arról, hogyan is kellene azt használatba helyeznem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A lányok, bár tényleg aranyosak voltak, és még csak az agyamat sem kellett megerőltetem, hogy tudjunk beszélgetni, de lássuk be; az előttem ülő férfi, a kis mosollyal ajkai szegletében, ezerszer jobb társaság. Játék. Figyelni kell, taktikusnak lenni, és valóban elhinni, hogy az életed - nyilván nem - múlik rajta. Mintha csak újra a téren lennénk. Testünk újra egymáshoz préselődik, az ajkainkon kibukó szavaknak értékük van, a pillantások mindig jelentenek valamit. Táncolunk újra, csak a körülmények mások. Nyugodtabbak, kicsit talán unalmasak is, de tekintve, hogy a figyelmem még mindig a férfié, valamit tudhat. Érdekel mit tud.
- Igen? És megosztod velem is, hogy mennyire? - emelkedik meg szemöldököm, ahogy szinte észrevétlen araszolok közelebb én is a könyökömmel, mert tudni akarom, mit tud. Mi az a plusz benne, ami vonzz, ami húz felé, mintha valami mágneses erő venné körül, és én lennék az ellenpólus. Egyszerűen nem tudom nem a tekintetét keresni és nézni, a karizmatikus vonások vonzzák a tekintetemet, ahogy a határozott vonalú ajkak is. Mi van benne, ami olyan különleges, hogy ezt váltja ki belőlem? Hogy bensőm megremeg abba, ahogy tincsemmel játszik, végül óvatosan ér arcomhoz. Ellenállhatatlan mosoly játszik ajkaimon, ahogy fürkészem az engem vizslató íriszeket.
- Én lehet így is bevállalnám - harapom be alsó ajkamat, miközben halkan felkuncogok. Poharamat emelem ajkaimhoz, két aprót kortyolok belőle, pár másodpercre még szemeimet is lehunyom, ahogy élvezem a kesernyés ízt nyelvemen. Ez a második pohár, ezen kívül egy fér bele még, mert onnantól a tűzzel játszok. Nem engedhetem meg magamnak, hogy egy ilyen fontos táncnál az alkohol letompítson. Nem ma, nem most, nem Vele.
- Mmm - ráncolom szemöldököm egy pillanatra, majd hirtelen kapok keze után, hogy az eddig hajammal játszó ujjpercekre lágy csókokat lehelhessek. Mindkettőre egyet-egyet, mielőtt válaszolnék. - Kimoriah - suttogom az ujjaknak, majd mintha mi sem történt volna távolodom el tőle, eresztem el kezét és veszem át inkább másik kezembe italomat, hogy kortyolhassak egyet. - A tied? - poharam fölött somolygok a férfira, amiből az utolsó korty is elfogy. Ha ez így megy tovább, feladhatom a táncot, márpedig én utálok feladni dolgokat, főleg az izgalmasakat, mint ő. Bátyám büszke lenne rám, ebben egy cseppet sem kételkedem, mindössze annyit mondana; “ne tégy olyat, amit én sem tennék”. Tudod mi ezzel a baj, darling? Nem vagy itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Kissé kétkedve veszi el a levelet és kezdi el bogarászni, míg figyel a srác mondandójára. Bárki örülne annak, ha ingyen munkaerőre tesz szert, de azért nem mindegy milyen áron és mifélére. A levél végére érve csak hümment egyet, mert őszintén, fogalma nincsen ki az, aki írta és kifejezetten nem tetszik neki a megfogalmazás sem, de ugyan ki ő, hogy az apai szigor ellen dolgozzon? Legyen.
- Aha - válaszol egy levegővételnyi szünet után. - Én meg Bánki vagyok, aki magasról tesz arra, hogy neked mi a családneved - s tényleg. Annyira nem hozza ez lázba, hogy azt már tanítani kellene. Barnabás sosem adózott azoknak oltárán, akik családnevüket megvillantva akartak bárhol, bármiben előnyhöz jutni. A srác meg egyértelmű, hogy ezt azért dobta be, hisz jelenleg lerí róla, hogy most felsőbbrendűnek érzi magát.
- Jó, hogy nem egyből üzletvezető kívánsz lenni. - ráncolja össze a homlokát. Tudja jól, hogy sokan hatalmas baleknak tartják itt, de azért mindennek van határa, s most éppen a Radetzky fiú lesz a legjobb példázat arra, hogy nem egy palimadár. - Kezdetben takaríthatod a WC-t, felmoshatsz, leszedheted az asztalokat és mosogathatsz, kézzel… - támaszkodik meg a pulton és egy rendes, tárgyalásra nem képes főnökként beszél. Nehogy már a nyúl vigye a puskát alapon.
- Aztán, ha az megy, két hét múlva talán seprűre ülhetsz, de még azt sem garantálom - nem biztos, hogy egy ilyen úrificsurra bízná a szállítást, nehogy megüsse vele a bokáját, meg a jelenleg amúgy sem fényes hírnevét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Halvány mosolyra húzódik a szám széle, mert ezzel a mondatával nyugtázom, hogy valóban új, és fogalma sincs róla, hogy ki az én apám. Mennyire szerencsés ember. Ha igazak a kellemetlen sugdolózások, akkor idővel úgyis megtudja, a neve mögött meghúzódó hatalmat legalábbis, de attól nem kell félnie, hogy egy olyan ember, mint ő ide beteszi a lábát. Olyat ő nem csinál. Inkább szellem ő, a jelenlétét csak mi érezzük, akik egy házban lakunk vele.
- Áh, nem lennék jó benne, mert nem nagyon érdekel az üzlet. Ha üzletvezető lennék, felvenném magát, hogy vezesse az üzletet.
Akkor talán nem menne csődbe. Nálam úgyis az lenne, hogy a haver ingyen kajálhat, aztán a végén a bérleti díjból is kizabálnának. Szóval, ha lenne egy ilyen helyem, akkor tuti, hogy felvennék egy ilyen fickót, aki rendben tartja a dolgokat, meg valami simlis képűt, hogy érezzék a nyomást, és ne csaljanak amikor a könyvelést csinálják.
- Mi mással tenném?
Emelem meg a szemöldökeimet érdeklődően, mert az a nagy helyzet barátaim, hogy aki több időt tölt büntetésben, mint szabad levegőn, az bizony hozzászokik ahhoz, hogy a kétkezi munka teljesen természetes, de azért még mielőtt kimondaná, hogy mire gondol, leesik nekem is a tantusz.
- Ja, a pálca. Jobb szeretem érezni, hogy megdolgoztam az elért sikerekért. Ha az a hely kitakarítása, akkor az.
Tudtam, hogy úgyis félre fogja érteni, amikor elmondom neki, hogy ki vagyok, de nem hibáztatom érte, ezt nem hiszem, hogy jól át lehet adni. Mert ez ilyen, kellemetlen és érthetetlenül, a szándékkal ellentétes reakciókat kiváltó dolog.
- Szóval, megegyeztünk? Kezdhetek akár most is.
Hátha az még vonzóbb is neki, és engem akar erre a kiváló posztra. Mi is leszek én most? Higiénés szakmenedzser, ugye? Elég vagányul hangzik egy év minisztériumi kötelező seggnyalás után. Ej, ha az asszony ezt megtudja, érzem, hogy büszke lesz rám. Hát milyen jó kis férj-alapanyag vagyok én, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- A tekintetemmel – biccentem előre fejemet, hogy ne lássa mennyire kell nevetnem, csak a rázkódó vállaim árulhatnának el, de előtte még kitör belőlem, és hahotázva emelem meg fejemet, majd takarom el szememet. Szóval a tekintettel már lehet szexuálisan zaklatni embereket, tudtátok? Édes Merlin, ezt mindenképpen be kell vinnem a mugli és a mágusok törvényeibe, mert poén lenne ülni a kihallgató szobában és hallgatni, ahogy a nő előadja; őt márpedig zaklatta egy férfi a nézésével. Te meg ülsz, hogy ember, mégis hogyan? A varázs is elmúlik, inkább már unottan nézek az előttem lévő nőre, aki hozzám vágja a sapkáját. Egy apró mosollyal ajkaimon vonom meg vállamat, majd gyűröm be farzsebembe a darabot. Jó lesz majd törölgetni a port otthon.
- Ki a franc az az Ophelia? – ó. Hogy ó! Az az a nő, aki miatt próbarandin volt valami nővel, aki az olasz csaja amúgy, és botrány lett belőle, mert minden Bianchi a torkára pályázott? Hah, összeérnek itt a szálak, szegény Bánki, akkor elbaszta a csajnál? Ja, hiszen mesélte is, hogy elrontotta az egészet, én meg jól kiröhögtem, hogy most meghallgassam, hogy amúgy én mekkora balfasz vagyok, mert az ő testében élek, és igazából én rontottam el. Na jó, ez egyre csak bonyolultabb, és követni sem bírom. Halántékomat masszírozom, majd a feltett kérdésre is kapok választ, pontosan annyira kifejtve, és tele fűzve felesleges információkkal, amiért az érdeklődő tekintet eltűnik, és ismét átveszi a helyét az unalom. Tanár. Előkészítős tanár ráadásul. Tényleg ilyen nőkre bízzák a jövő nemzedékét? Most nem azért, de ezt tudva, ha becsúszik egy gyerek évek múltán, akkor tudjuk, hogy ide bizonyosan nem fog járni, bármit is akar az anyja. Ebbe nem lesz beleszólása, az is tuti. És akkor erre jön rá az, hogy sértem a Nico és köztem lévő barátságot. Mi a fasz baja van ennek a nőnek, de tényleg? És Barnabás hogy tudja elviselni egy hosszabb nap után, ha csak úgy belibben ide kaját követelve?
- Ombozi Zlatan, üdv – kiabálok ki az irodából, miközben kényelmesen elhelyezkedem a széken és az asztalon, majd mivel a nő már töltött magának egy egyszerű intéssel invitálom magamhoz közelebb azt a whiskys üveget, nehogy magányos maradjon nélkülem. Kortyolok egy aprót, de a csajt nem úszom meg, és akkor esik le, hogy kicsit megkésve válaszoltam, mert a nő már tovább vitte, én meg nem kapok szikrát. Mi az, hogy kiderítette kik a szülei? Bánki nem Bánki? Mármint Bánki, csak örökbe fogadták? Elkomorodva veszem le lábaimat az asztalról, majd dőlök előre, komoly arccal támaszkodom meg térdeimen, miután kiiszom a pohár teljes tartalmát.
- Szóval Bánkit örökbe fogadták – mondom ki a nyilvánvalót. – Nem tudsz te kicsit sokat róla? – emelkedik meg szemöldököm kérdőn, ahogy hátra dőlök, majd pár pillanatra lehunyom szemeimet, és amikor ismét kinyitom elkapom a nő pillantását. – Tehát Ombozi Zlatan, személyesen, csak ennek a szerencsétlennek a testébe zárva – ennyi elég is. Zakóm belső zsebéből túrom ki a fém cigarettatartót, veszek ki belőle egy szivarkát, majd gyújtom meg zavartalan. A vanília kellemes illata azonnal betölti a helyiséget, én pedig az első füst távozásával dobom fel ismét lábaimat az asztalra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Lehet, hogy balesete volt, nem is szívott? Ajj, hát így még rosszabb. Szóval annak ellenére, hogy kinevet, és semmibe veszi Nico-t, ami esküszöm, hogy jobban felháborít, mint az a tekintete, amit kaptam tőle, aggódom, hogy valami nagyon komoly baja van, és rendesen elgondolkozom azon, hogy szóljak Nico-nak, hogy baj van, de, ahogy én is végignézek magamon, és a tényt is konstatálom, hogy zárás után nézek ki így itt, rájövök, hogy ez nem egy jó ötlet, mert csak újabb félreérthető pillanatot szülne kettőnk között, és nem kell még több, így is lassan tele a padlás vele. Inkább belemegyek a játékba.
- Ombozi Zlatan. Aaah, a puccos üvegházas a Holdfényben.
Azért nem árt jóban lenni Bözsi nénivel, mert minden új emberről elmond mindent. Hát még egy Ombozi, csodálatos. Na így legalább már tudom, hogy ki ő, legalábbis így nagyjából el tudom helyezni a történetben. Rendben, akkor játsszunk így, bár egyelőre még nem nagyon győzött meg azzal kapcsolatban, hogy rendben van fejben. A pizzámat majszolva nézem őt az asztalon ülve, szorosan keresztbe fonva a lábam, mielőtt még bármi egyebet akarna, akár Barnabás tépett be nagyon, akár tényleg beütött a krach, és ő ez a Zlatan.
- Én vagyok az egyenletben a lány, aki mindenbe beleüti az orrát és tanácsokat osztogat, plusz összekavart a haverral, aki félreértett mindent, és most megy a feszkó, meg a mi csak barátok vagyunk dolog. Emily Fisher.
Nyújtom ki a kezem, miután megtöröltem, hogy ha már így bemutatkoztunk egymásnak, akkor kezet is fogjunk, bár lehet, hogy nekem is hazudnom kellett volna, és inkább valami mást mondani, de már késő, így jártam. Állítólag vannak pontok az életemben, ahol nem vagyok túl elővigyázatos. Viszont, ha ő tényleg az, akinek mondja magát, akkor bizony be kell tudnia azonosítani engem. Bizony kérem, szinte már szappanoperába illő ez a kavarodás, ami itt van Nico, Barni meg köztem, és ha így folytatjuk, még Zlatannal is megkeveredik ez az egész. De jó is lesz az.  
- Igen, de értékelném, ha nem ezzel indítanál nála.
Mert ha neki nem mondta el, akkor nyilván oka van, hogy nem tette. Talán tényleg hasznos vagyok, olyan szinten, hogy én meghallgatom, és megértem őt. Nagyon szeretném, ha így volna. Ha egy nap tényleg úgy érezné, hogy valamiben tudtam segíteni is neki.
- Szóval, akkor Barnabás most valahol a te testedben parádézik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Úgy érzem, hogy jól tettem, amikor átkaroláztam őt – nem tudok erről leszokni, bocs -, mert talán segítek neki megérteni, hogy a dolgok sokkal egyszerűbbek, mint, ahogy egyes emberek túlgondolják. Itt van ő és Márk esete, a fiú tényleg nagyon rendes volt vele, ő pedig túlságosan is ellazult, és megtörténtek a dolgok, ennyi. Az megint más kérdés, hogy Márk néha azt sem tudja, hogy melyik rendezvényen van, de legalább utál. még nagyszerű pont is vagyok az életében, ami csak nekem nem kellemes szerintem. Masától még sosem kérdeztem, hogy nem zavarja-e, hogy Márkó ellenséges velem, valahogy olyankor sosem jut eszembe a tesója.
- Az volt – bólintok is a szavaim mellé, és nem mondom el neki mégsem, hogy utána már nem annyira volt az, amikor Masát egyszerűen… áh, hagyjuk is, csak felbosszantom magam, pedig nem kéne. Mindjárt zaba és telópötyögtetés!
- Bizony ám! – mosolygok, majd vele egyszerre kezdek nevetni, de láttam, hogy vette a lapot, egy kicsit bele is borzolok a hajába, de mire komolyabb kergetőzésbe kezdenék vele, már az étlapon gondolkodunk, illetve azokon a dolgokon, amik rajta vannak. Amíg Karcsi keresi a pénzt és fizet, addig egy szuper helyet találok, és megvárom őt, csak ledobom a kabátom a kinézett szék támlájára. Nem kell sokáig várni, hamar megérkezik, és máris folytatjuk ott, ahol abbahagytuk, Márknál.
- Ó, kár, azt hittem megtudok valamit… bárkitől – fintorgok, majd csak megrázom a fejem, amíg ő elmondja a véleményét, és félig-meddig igazat adok neki. Csak Márk eddig azt a pár gesztust sem értékelte, amit neki próbáltam adni. De tényleg, túl jófiú vagyok vele szemben, ahelyett, hogy ignorálnám, vagy csak simán beszólnék neki. Mindegy, egyszer majd kikötöm ezt a Gordiuszi csomót és akkor normalizálódik a helyzetünk.
- Ó, hát akkor még én is lesokkoltam a hírrel, akkor azért is lehetett ennyire feldúlt. Meg nem tudom mit műveltetek, amíg mi a konyhában voltunk, de eléggé ki volt akadva… - egy igazi paraszt volt. De ne is beszéljünk róla, inkább nem említem Karolának, nem kell az olaj a tűzre, ahogy mondja, szóval mosolygok, de gyorsan elkapom a félve mondott mondatát, mert nem hiszem, hogy ez igaz lenne. – Ez biztos nem így van, és két családot nem utálhat csak úgy. Áh, igazad van, az jobb lesz – a kuzin kiszúrt egy jobb helyet, ahol az előbb még ültek, szóval a kabátomat áttranszportálom a másik székre és lecsüccsenek. Szavai melegéget hoznak a szívembe, és valószínűleg el is pirulok egy kicsit.
- Tudom, de Masa nem hiszem, hogy bármikor is bunkót választana barátjának. Vagy hát, gondolom nem – vonok vállat, ilyen szempontból nem vagyok képben Őt illetően. Meg hát én sem vagyok az a nagy tapasztalt barátnő terén, mert nekem Masa a barátom is, nem csak a barátnőm, szóval passz, hogy neki ki és mi tetszik még.
- Ú, iszunk olyat is? – felcsillan a szemem a varázsshake-en, de nyomban Karola szemébe is fúrom a tekintetem kicsit ijedten. – Már, ha khm… nem bánod. Nem akarlak kifosztani – sütöm le a szemeimet, mert egyáltalán nem az én stílusom ez. De gyorsan kirángat ebből a hangulatból, mert egy nagyon érdekes kérdést tesz fel Masával kapcsolatban. Nagyon össze kell szedni a gondolataimat, hogy komoly választ tudjak adni a „csak, mert szerelmes lettem belé” vagy „éreztem” helyett.
- Fú, te lány, zavarba hozol – mosolyom kedves azért, és megint elpirulhatok, mert ég az arcom. – Jó fej volt, sokat találkoztunk és összebarátkoztunk. Aztán a barátság szép lassan átalakult valami mássá, illetve többé. Kerülgettük egymást egy darabig aztán… a legilimencia segített – közben elrévedve mosolyodok el, ahogy a barlangra gondolok. Igen, az talán rendhagyó szerelmi vallomás lehetett mindkettőnk részéről. – Szóval a kérdésedre nem igazán tudok válaszolni komolyan, mert biztos, hogy mindenki máshogy találja meg a párját, de az biztos, hogy amikor kell, tudni fogod – kacsintok rá, miközben ő előhalássza a telefonját. Ragadozószemekkel nézem, ahogy óvatosan kinyitja és leteszi elénk az asztalra.
- Szóval… ez az eleje, ez meg a hátulja – veszem kézbe a készüléket és szépen elmagyarázom neki, hátul pedig lehet látni a bonyi rúnát, ami segít, hogy tudjuk használni. Közben a fülem mellé teszem, hogy jól lássa – Így kell tartani, amikor beszélsz, mert az alján van az a kis bigyó, ami a hangot továbbítja, a teteje-oldalán meg ami a másik hangját küldi a füledbe, eddig oké, igaz? – nézek rá, majd elveszem a fülemtől, és a kezébe adom, úgy, hogy a kijelző legyen „felül”. - A jobb oldalán középen van egy gomb, azt nyomd be hosszan, amíg meg nem rezzen a kezedben a telefon – megvárom, amíg bekapcsolja, és nézem, ahogy az egész elindul. – Ezzel lehet bekapcsolni, jól csináltad! – mosolygok rá, majd a készülék bejelentkezik. – Nos, ebben segítek – odahúzom a mellé a széket és nyújtom a kezem, hogy átadja a cuccot és kitöltjük az alapokat. Ráadásul jön az eladó hölgy pizzával a kezében! De szép kis nap ez!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Egész lényem tiltakozik az ellen, hogy ismét itt legyek, azok után, ami tegnap történt, mégis azt hiszem, most ez a legtöbb, amit tehetek. Hogy itt vagyok. Ettől függetlenül idén próbálkozom kicsit kevesebb gondot okozni Kazanovnak, ezt már eldöntöttem. Nem akarok neki szart, rendes fickó, a szeméből is sugárzik a megértés, és talán a sajnálat is, bár remélem, hogy ezt az utóbbit csúnyán félreértelmezem minden alkalommal, mert ha ez tényleg sajnálat az, akkor mégsem leszünk annyira jóban.
A lényeg a lényeg, hogy nem korlátozhatnak le, olyan Isten nincs, így hát a kipakolás után léptem is, olyan természetességgel sétáltam ki a kapun, mintha ez egy normális dolog lenne egy rabnál, mert, hogy gyakorlatilag úgy kezel mindenki, mintha kezelhetetlen ön-és közveszélyes lennék. Mondjuk valljuk be, van benne valami, de ez nem hiszem hogy abban akadályozhatna meg, hogy egyek valami normális ételt is, annyit, amennyit akarok. Hét óra van, éhes vagyok és fiatal vagyok, hát nem gondolhatták, hogy én komolyan, mint egy jó kislány ülök majd az ágyacskámban, és olvasgatom a vadiúj tankönyveimet. Ennyire nem lehetnek naivak.
Többen is utánam fordulnak, miközben haladok a vendéglátó negyed felé, és ez több okból is megeshet, mert tételezzük fel, hogy a nagyon idős nénik, akik megvetően néznek, nem ismernek fel, vagyis maradt a ruházatom, a hófehér, begöndörített hajam, az erős sminkem, vagy az, hogy úgy vágom oda a sarkaimat a macskakőhöz, hogy az visszhangot ver a házak falán, sőt, talán mind együtt, de nem érdekel, és ha mondanak is valamit, nem hallom, mert éppen egy Nirvana szám zúgatja az agyam. Az élet tökéletesebb nem is lehetne. De, ha huszonhárom évesen nem hiszik azt, hogy nekem erre a kastélyfogságra van szükségem.
Megállva mélyeket szippantok a levegőből, majd végül a pizzériára esik a választásom, így hát szó szerint berobbanva oda, nézek körbe, és sötétbordó, szinte fekete ajkaim széles mosolyra húzódnak, ahogy meglátom a húgomat. Azt hiszem az égiek szerették volna, ha megtudja, hogy itt vagyok, mert bár azt kértem, hogy ne leselkedjen Barni után, mégis megteszi. Édes Istenem, hát miért? Csodás esténk lesz. De először a kaja.
- Helló szépségem!
Fordulok oda a pultban álló sráchoz olyan szépen pillogva a kamupilláimmal, mintha fizetnének érte, és hát tényleg fizetnek is, szóval ez egy jó kör volt. Gyorsan átfutom az étlapot, és már nézés közben mondom, hogy mit szeretnék.
- Lesz egy pásztorpite, extra cheddarral, egy lángnyelv pizza, de ne legyen nagyon furcsa ez az extra íz, mondjuk a mentolos csoki belefér. Aztán a sütikből a karamellásból, a mogyoróvajasból és a sajttortából is jöhet két-két szelet. A gyömbéres kekszből elvinnék egy kilót, meg úúú, négy csokibékát. Meg elvitelre kérhetek karamellás popcornt? Na meg kéne inni is, lehetne egy málnás meg egy mentás limonádé? Kávét lehet majd később. Most fizessek vagy majd a végén?
Pillogok megint fel a szépfiúra, hogy vajon tudta-e követni, hogy mit akarok, vagy annyira ledöbbent, hogy egyelőre még csak bámul. Kár lenne érte, egészen cuki. Közben hosszan nézem Brigit, aki olyan ügyesen leselkedik, hogy azt hiszem, egy olcsó komédiában vagyunk. Nem akarok beleszólni, csak figyelek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Azért, ha kocsmázni megy az ember, akkor azért ad az inkognitójára, mert hát mégiscsak azért bárhol történhet bármi. A szokásos útvonalon távozok hát az iskolából, és nyilván, a becsület azt diktálná, hogy szóljak, mondjuk Kazinak, hogy difi van a bűbájokban, de ha szólok neki, akkor megszűnik, és nem csak a társaim, de én se tudok kiosonni a faluba. Ez meg azért annyira nem vicces, szóval mindenképpen áldozatokat kell hoznom a jó úgy érdekében, és csak szépen elsomfordálni, aztán parókásól, kalapostól távozni.
Nem tudom, hogy milyen ez a kocsma dolog, jártam már olyan helyes kis művészkocsmákban, ahol nagyon hipster arcok adták az italomat, de úgy vélem, hogy akkor a Grosserlieb-ben kellene raboskodnom, és nem a Bagolykőben, hogy ilyeneket lássak. Ide viszont jobb lenne, ha nem mennék be, ezért, természetesen besétálok.
Hogy is mondjam? A büdösségbe. Mert azért itt nagyon sok izzadt férfi, alkohol és tömény füst elegye keveredik, melyet olykor megmozgat egy érkező vagy távozó szele. Ez úgy kavar egyet a dolgon, de az új fuvallat is hamar beáll az állott füstbe. Hát így vagyunk. A pulthoz lépve felteszem magam az egyik ottani székre, és a pultos lánnyal egyezkedve kezdem el szépen kikérni a vodkatonikomat. Persze jön a személyi mutogatási mizéria, vagyis, az a pont, amikor én lefordítva átnyújtom, ő meglátja, elkerekedik a szeme, az én ujjam már a számon van, hogy ne visítson, és amikor az agya újra működésbe lép, kacsintok. Remek, szép kört zártunk le. Majd nyilván meg kell vásárolnom a hallgatását, de egyelőre ad inni, én meg a vörös parókát simogatva nézem az embereket. Érdekes egy hely.
A harmadikig nincs is semmi gebasz, a problem akkor mutatkozik meg, amikor már harmadik vagy negyedik alkalommal nézek el egy csóka felé, akit amúgy pont nem is látok, de szerintem meg én őt bámulom, és kezdődik is a haddeldad, hogy akkor most mégis ki nézett és kit, és az egész egy ilyen káoszba torkollik, én meg azon gondolkozom, hogy ha megüt, akkor mit mondok Kazinak, mi történt? Esélyes, hogy simán megüt, pedig kivételesen még ártatlan is voltam, na így legyen az ember rendes. Érzem, ahogy a pult a hátamba vágódik, és veszettül keresem a rést, ahol ki lehetne jutni, mielőtt baj lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A mai nap elég unalmas volt. Gondoltam, elhívom Kimet egy kis dumálásra valahova, de ma nem igazán ért rá, szóval simán visszamondta a dolgot. Nem bántam, mert bírom a határozott csajokat, és egyre szimpibb a kakaóbarna leányzó, aki a legbénább nevű utcába lakik. Mondjuk az, hogy én a csárdában csövezek, sokkal bénább, de majd lesz házam biztos, csak még ahhoz is lusta vagyok, hogy elkezdjek ezzel komolyabban foglalkozni. Néhány újságot már beszereztem, megnézegettem, hogy mik az új trendek, és a retro dolgokat is megnéztem. Szóval, miután elolvastam azt a három újságot, utána hívtam Kimet, aki ugye skippelte az estét. Izát is megcsörgettem, de a Levitás teendői miatt lemondta a dolgot. Hát azért ezt megmondtam neki, hogy milyen barát már, amikor az iskola fontosabb nálam. De valami Máriáról beszélt, aki sokat rosszalkodik, meg hogy pórázt tesz rá, meg mit tudom én. Szerintem jól teszi, legalább gyengíti a sztereotípiát, de sajnos ez sem segített azon, hogy elhagyja házvezetői teendőit. Most mit mondhatnék? Hajrá Mária? Szóval Iza is dobta a szuper estét velem, ami azért egy kicsit rosszul esett, de alényegen nem változtatott. Egyelőre az aktuális rellonosokkal meg még nem haverkodtam össze annyira, Quinnt pedig necces lett volna elhívni, szerintem ő benne lett volna némi bulizásba, vagy dumálásba, de hát mégiscsak a HV-m. Iza más, cssss.
Így maradtam én, hogy egyedül iszogassak majd, mert az olvasás már csak elálmosított volna. Így aztán felöltöztem kisgatyából úgy nagyjából, még egy vékony kabátot is magamra dobtam, ami jól szellőzik, ha nyitva van, de egyébként, ha kedvem támad sétálni, nem kell visszamenni valami melegebbé. Végül lesétáltam a kocsmarészbe és körülnéztem. Tényleg illene már innen elköltöznöm, valami normálisabb helyre, hát ide még csaj se jön be. Akarom mondani, kivételesen most egy vörös benn, de úgy láttam már nagyon nézegetett valakit, miközben iszogatott. Rendeltem magamnak némi szívmelegítőt, azaz a legjobb whiskyjéből, ami itt nem egy nagy minőség, de legalább nem a pancsolt, és a pultnak dőlve nézelődtem a vendégeken. Nem mondom, néha a vörösre emeltem a tekintetem, de ő másét kereste, szóval a szépség most már teljes bizonyossággal várt valakire.
Az órámra pillantottam és rezignálva tudatosul bennem, hogy már éjjel 11 van, talán ezért is lehetett, hogy Kimnek nem akarózott kimozdulni. Na, mindegy, rendeltem még párat, előbb utóbb úgyis bealtat a dolog, addig meg ökör iszik magában-t játszok, öcsém. Közben mégsem sikerült elaludnom, mart a vörös csajra a kiszemelt pasi ezek szerint igényt tartott, nem tudtam érte kárhoztatni. Viszont valami félreértés is lehetett, mert a rézszín hajú már hátrálni kényszerült a finom mívű beszélgetés során. NA, ekkor már másokkal egyetemben én is feléjük fordultam, és vártam, hogy mi lesz a végkimenetel. Ha nagy baj van, azért kimentem a csajt az okoskodótól, de nem vagyok egy szeretetintézmény, öcsém. Azért remélem lesz annyi esze a pasinak, hogy határokon belül marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ahhoz képest, hogy alig egy hónapja érkeztem az iskolába, már meg is kezdtem az aktív ténykedést. Az első napokban, nagyon magányos és kilátástalan voltam, de ez már a múlt. Megfogtam egy lehetőséget, és cikkeket kezdtem el írni, eleinte csak azért vállaltam el, hogy eltöltsem az időmet valamivel a sulis dolgok mellett. Nem szeretek unatkozni, mivel gyorsan tanulok, időm is sok volt, barátok kevés, de ez is kezd megváltozni. A lényeg, hogy jelenleg cikkezek, és egy kis megbízhatatlan infó után eredtem, kideríteni igaz-e, és érdekel ki áll mögötte, és mi motiválja. Kiderült, nem én vagyok az egyetlen, aki rákapott erre a témára, és érdekli az igazság. Ki akarom deríteni ki lopkodja a tanároktól a szorgalmikat. Nem verték nagy dobra. Az iskolavezetőség nem akar botrányt, a tanárok védik a becsületüket. Én is csak egy megbízható ember elszólásából tudom, és indultam el nyomozni. Másik hasonló beállítottságú diáktársammal Lena Felagund-dal találkozok, ő az, aki elindult egy másik nyomon tőle, függetlenül a témában. Baglyon beszéltünk meg egy találkozót a faluban a Falatozó Gyorsétteremben. Felveszem a kabátomat, és elindulok a faluba. nem nagyon vágom merre van ez a étkezde, de nincs lehetetlen. Kissé eltévedek, de megpillantom a helyet. Jó korán elindultam, előkészülve az elkavarodásban. Bemegyek, köszönök a pincérnek. Egyelőre csak egy üdítőt rendelek, és viszem fel az emeletre. Még van idő a megbeszélt időpontig. Nem sok konkrétumot tudtam meg, de biztató a helyzet. Egyelőre azt tudom, hogy nem szólóban van az elkövető, hanem többen lehetnek. Én kettő vagy három elkövetőre gondolok eddig, és ezt is támasztják elő a nyomozásom alatt meglelt nyomok. Az az érzésem, hogy köze van az állítólag visszatért Navinés házszellemnek, Auslander Angyalkának, de ezt nem tudom bizonyítani, csak egy nagyon erős megérzés. Kíváncsi vagyok mi van a lány birtokában. Hátha ketten előbbre jutunk. Még nem tudom milyen formában szeretném lehozni a blogban. Egy cikk legyen a végén, vagy cikksorozat. Mindkettőnek meg van az előnye és a hátránya. Egy nagy felderítő cikknek az, hogy nagyot tud ütni, és csak akkor jelenhet meg, ha meg van a tettes, a megoldás. A negativitás az, hogy ha nem tudok a végére jutni, soha nem fog megjelenni. A cikksorozat folyamatosan feltartja az érdeklődést, de ha nem ér a végére a dolognak, az nagy bukta lesz, és kész nevetség tárgya leszek. Előbb ezen a megbeszélésen legyek túl, jól jönne a közös munka, a segítség. Nagyot kortyolok az italomból, kavarognak a gondolatok az üggyel kapcsolatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Finomak is azok a kaják - feleltem neki mosolyogva. Eszembe jutott hirtelen csomó olasz kaja, amiket imádtam, de jelen helyzetben egyáltalán nem voltam éhes, mert épp az imént ettem valami finomat. Nemhiába kértem spagettit itt is, látszott, hogy odavoltam az olasz ételekért.
- Én még sosem voltam a Balcsin meg azokon a helyeken sem, ahol jártál. Biztos nagyon klassz lehet, egyszer mindenképp meg akarom nézni, most felkeltetted az érdeklődésemet. Én idáig a családdal nyaraltam, voltunk Görögországban, Spanyolban meg Egyiptomban - válaszoltam neki mosolyogva. Eszembe jutottak a családi nyaralások, melyeket mindig annyira vártam. Nagyon jól éreztük magunkat, akkor kovácsolódott össze a család igazán, amikor utazott. Szívesen elmentem volna idén nyáron is valamerre, de nem tudtam, hogy anyámék terveztek-e valamiféle utazást erre az időszakra vagy sem.
- Igen, az, meg valahogy intelligensebb is a társainál. Igaz ez a kajálásában is kiütközik, ugyanis szereti az édességeket is, persze nem mindent, de mindenesetre érdekes eset - nevettem el magam. Igaz volt Laura megállapítása, ugyanis a varázsvilágos dolgok nagyban elütöttek a mugli átlagtól, ez pedig a kacsákra is nagy mértékben érvényes meghatározás volt.
- Az nagyon klassz, akkor még sok időt töltötök együtt - feleltem neki vidáman, miközben belegondoltam, hogy Hápival is hosszú időszakot fogok még eltölteni.
- Nos, nem tudom... igazából nem sokat tudok róla, sőt, szinte semmit - feleltem neki kissé elpirulva. Igaz, beszélgettünk néhány dologról, de idáig nem jutottunk el a belső infókig, azaz kinek milyen állata van, mi a vágyálma, mik a preferenciái és a többi. Csakis azt tudtam meg róla, hogy miket csinál szívesen a szabadidejében, illetve mi a kedvenc étele. Közben eszembe jutott, hogy szegény kacsámnak elfelejtettem tápot venni, szóval még el kellett látogatnom sürgősen a kisállat kereskedésbe. Szóltam Laurának ez ügyben, hátha velem tart, majd, ha igent mondott, elindultunk az említett üzlet irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Tudtam én, hogy ha nem is jön be annyira, mert túl nyugis, akkor is inkább a pub lett volna a jó választás, mert most mi fog történni? Kinyírnak a francba, és akkor még szerencsésebb vagyok, ha csak ennyi történik. Ah, kell nekem itt a lazát adni. Mondjuk feltétlenül nem is kéne az ártatlan nőcit sem, hát az még inkább előhozza a ki a janit ezekből az emberekből. Helyette inkább megköszörülöm a torkom, és…
- Ugye nem gondolod komolyan, hogy én téged néztelek?
A hangomban az őszinte megrökönyödés és az enyhe felháborodás szépen elegyítve jelenik meg a hitetlenkedéssel. Jó, amúgy de, néztem őt is, de nem úgy, Jézus, hát azért van ízlésem nekem is. Csak valami kis ihletforrást kerestem, meg ismerkedtem a helyiekkel, de, hogy ilyen messzemenően nevetséges és téves következtetést vonjon le valaki, hát eszem megáll. Kicsit közelebb hajol, megcsap az alkohol bőrébe ivódott mélysége, és fintorogva húzódom el, megpillantva a pultnál ülő másikat.
- Na, nézd csak haver, nekem nincs semmi aberrációm, az ilyen típusokra bukom. Korombeli, ápolt.
Mondjuk ezzel csak valószínűleg még inkább magamra haragítom a fószert, de ahelyett, hogy bármit csinálna, a haverjaival inkább elindul vissza a helyére, így a kocsmai verekedés történetem még mindig egyenlő a nullával. Mondjuk ezt nem bánom, csak kicsit megdöbbent.
- Ennyi?
Ah, az izgalom sem a régi már, nem mintha ne örülnék, hogy leléptek, csak nem értem, hogy miért, egészen addig, amíg meg nem látom a pultoslányt, aki extra kört vitt ki nekik. Azt hiszem, ez megdobja a ma esti fogyasztásomat, de annyi baj legyen, legalább Kazinak nem kell magyarázkodnom a szétvert fejem miatt, hiszen én most szépen a kis ágyamban szunyókálok. Aham, meg a pacinak a… Na inkább előkabarom a pénztárcámat, és letéve magam mellé várom, hogy a lány visszajöjjön, gondosan nem nézve a másik figurár, hát még a végén elbízza magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Lena Felagund

 Várakozás közben hallom, valaki belép az étterembe. Amikor a pultnál van hallom meg a hangját. Női hang, szerintem ő lesz az én emberem. Majd megtalál, van annyi esze, ha nem lent vagyok, akkor feljöttem. Nem akarom, hogy lássanak minket. Nem a lány miatt, hanem ne rakják össze, hogy két blogger összeül, főleg nem két házból valók. Sokan kapnak az ilyenre, egyből valami összeesküvés elméletet gyártanak. Van ilyen itt az iskolában is elég, most nem is járnának messze a valóságtól. Feljön, lehuppan elém, és egyből a lényegre tör köszönés után. Ami nem baj, tetszik.
- Szia! Igen fontos, remélem tudsz segíteni, inkább tudunk egymásnak. Azt halottam, hogy te is nyomozol az eltűnő szorgalmik ügyében. Megoszthatnánk egymással, mire is jutottunk a dologban. Arra gondoltam, egyesíthetnénk erőinket. Mivel mindketten bloggerek vagyunk, így még jobban is tudunk érvényesülni talán. Írogathatnánk róla, de erről majd később. Levélben nem akartam kifejteni, hiszen nem odavaló ez a téma, ez személyes. Én egy elejtett elszólásból indultam ki, addig jutottam, hogy van egy sejtésem ki is lehet benne. Bár, nem gondolom, hogy egy személy lenne az egésznek az elkövetője. Auslander Hajnalka ház szelleme került nálam gyanúba. Személye a csínyek királynője, éltében is vonzotta, halálát is ennek köszönheti, ez szellemként sem változott. Nyugalom volt a házban addig, amíg nem kelt életre az a pletyka, hogy visszatért szellemként, pár éve valamiért elment. Furcsaságok nem régen kezdődtek a diákokkal való viccelődésekkel, de egyre komolyabb dolgok vannak. -
 Mondom el a lánynak halkan, nem akarom, hogy véletlenül is valaki kihallgasson minket. Szerintem itt sem biztonságos, de jobb, mint a kastély. Ott tényleg a falnak is füle van. Nem akarom, hogy ez kitudódjon addig, amíg meg nincs a tettes, vagy valami konkrétabb dolog.
- Nagy vonalakban ennyi a dolog. Amúgy Ian Fraser Kilmister vagyok, de mindenkinek Ian. Elsőéves Navinés. Gondoltam így élőben is bemutatkozok. Más, mint levélben. Te mit gondolsz a dologról? -
 Nézek rá kérdően, hiszen nagyon felpiszkálta az érdeklődésemet ez a dolog. Azért is, mert ketten is elindultunk ezen a témán, egymástól függetlenül.