36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Vendéglátó negyed - összes hozzászólása (3724 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 115 ... 123 124 [125] Le
Angyal Brigitta Sára
INAKTÍV


Isten Greta Thunbergje by Dusán
RPG hsz: 36
Összes hsz: 145
Írta: 2019. november 11. 18:03 Ugrás a poszthoz

Lorin
... jókat kérdezel, fogalmam sincs

A mai nap kérem szépen a tökéletes nap a süteményre. Hogy honnan tudod, hogy melyik nap a tökéletes sütinap? Ezeken a napokon minden más meglehetősen rosszul alakul. Nem mondanám, hogy alapjaiban elrontott lenne ez a mai, de azért meglehetősen közel áll hozzá. Egész nap esett az eső, beázott a kedvenc babakék tornacipőm, elfogyott a kisboltban a kedvenc teám, ráadásul hetek óta azt sem tudom már, melyik tantárgyamra kellene tanulnom inkább, hogy utolérjem magamat. De most már kezdem is feladni. Szóval inkább lejöttem Bogolyfalvára egy sütire, erre a délutánra jutottam el ugyanis odáig, hogy az ehhez hasonló helyzetekből ez a legjobb (s valójában az egyetlen), amit ki lehet hozni. Igazán nem volt kedvem tovább erőlködni. Kissé fancsali ábrázattal nyitok hát be, ám a bejárat után két lépéssel az arcomat simogató süteményszag hatására máris enyhülni kezd ez a kellemetlen arckifejezés. Már éppen beleélném magam a franciakrémesbe, szinte az ízét is érzem a számban, amikor az egyik iskolatársam megszólít. Tudom, hogy Bagolyköves, mert általában jól megjegyzem őket. A nevét nem tudom, vagyis nem Levitás és nem évfolyamtárs. Nem igazán tudom vizualizálni, hogy melyik ház asztalánál láthattam ülni, ami furcsa, mert általában ez szokott menni. Felrémlik, hogy annyira mintha nem lenne gyakori a jelenléte a suliban, de már tényleg nem tudom.
- Szia! Sajnos nem tudom, kikről van szó. A barátaidat keresed? - érdeklődöm kedvesen, némi sajnálattal a hangomban, hogy nem tudok segíteni. Sajnos a leírásának megfelelő emberkéket tényleg nem láttam erre, habár tény ami tény, eléggé lekötött a sütemény gondolata, szóval esélyesen akkor sem vettem volna észre őket, ha fellöknek. Jobban szeretek befelé figyelni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. november 11. 18:18 Ugrás a poszthoz

Angyallány


Elég vékony a jég aközött, hogy bánom-e vagy örülök-e annak, hogy nemleges választ kaptam az előbb. Az igazság az persze, hogy örülök neki, mert nem bánom, ha nincsenek itt, mert még csak esélyt sem adott rá egyik sem, hogy megkedveljek. De ugyanakkor meg ott van bennem az, hogy itt hagytak, és vagy Cath, vagy Denis ide fog jönni értem, mert itt fizetnék ki a lányt is, tehát nem nagyon mehetek sehova, mert ha nem leszek itt, akkor baj lesz. Azt mondjuk nem tudom, hogy ők most éppen hogyan vannak egymással, szóval azt sem, hogy együtt jönnek-e vagy csak az egyikük, vagy a mai nap nagy meglepetéseként ők is elfelejtenek majd engem. Eléggé szánalmas lenne, mit ne mondjak.
- Nem, hanem ők vigyáztak rám, amíg nincs otthon senki, és azt hiszem, leléptek.
Elég rosszul hangzik ez a vigyáztak rám, és nem csodálom azt sem, ha furcsán nézne most rám a lány. Valószínűleg egy ilyen mondat miatt mindenki furcsán nézne, szóval teljesen belefér a dolog, de tényleg.
- Nem zavarna, ha csatlakoznék hozzád, amíg a bátyám vagy a felesége meg nem érkezik?
Nem akarok veszekedést. Mostanában annyira érzékeny mindenki körülöttem, hogy csak na, én meg még el se meséltem senkinek, hogy mostanában az éjszakák egy részében kint csavargok, mert annyira sok gondolat van a fejemben, hogy valószínűleg, ha bent lennék, beleőrülnék abba, hogy csak vagyok, és nem akarok csak feküdni. És van egy másik ok is. Ő, a rejtélyes alak, a gyönyörűszép halál, aki a csónakban ülve várt rám. És hogy mégsem mentem el vele aznap éjjel, furcsa dolgokat eredményezett bennem.
- Vagy, ha te is a fiúddal találkoznál, akkor persze nem kell, csak nem nagyon ismerek itt senkit.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Angyal Brigitta Sára
INAKTÍV


Isten Greta Thunbergje by Dusán
RPG hsz: 36
Összes hsz: 145
Írta: 2019. november 11. 18:34 Ugrás a poszthoz

Lorin

Nagyon kedves lánynak tűnik, így igazán nem szeretném megbántani, úgyhogy leküzdöm az apróbb hisztériát, amelyet a lelkem a sütemény késlekedése miatt érez. Tényleg nagy szükségem van arra a krémesre. Így aztán a pulthoz lépek miközben beszél, és két mondata között leadom a rendelésem gyorsan, bár előtte még azért megemlítem, hogy remélem nem gond, ha közben kérek magamnak valamit. Úgy tűnik, nem az.
- Vigyáztak rád - ismétlem meg, mintegy azt sugallva, hogy ezt minden bizonnyal rosszul kellett hallanom. Közben tekintetem a krémesemre vándorol, amely immár egy tányéron pihen a pultoslány kezében, hamarosan pedig az enyémben fog. Közben az ismeretlen lány felteszi a nagy kérdést, miszerint csatlakozhatna-e hozzám. Meglepettségemben egy rendkívül őszinte kérdés szalad ki belőlem.
- Úgy érted, vigyázok-e rád én? - el is vigyorodom, tényleg semmi gonoszat nem értettem ez alatt, de szerettem volna visszadobni neki a saját szófordulatát, jelezve, hogy ezt a helyzetet még azért nem ártana tisztáznunk.
- Amúgy persze, nem várok senkit. Nincs fiúm - élek megint az ő kifejezésével válaszul. Ezt gyakran csinálom egyébként, mármint hogy hasonló szóhasználattal válaszolok, mint amiben a másik kérdezett. Afféle ráhangolódási rituálé. A "fiúm" szónál mindenesetre kissé felhorkanok, jelezve a feltételezés abszurditását. Nem csak azért, mert egy párkapcsolat körülbelül annyira áll közel hozzám, mint Makóhoz Jeruzsálem, hanem mert a kifejezés is egy olyasfajta párkapcsolati formát sejtet, amilyenben soha nem kívánnék részt venni. Fiúja az olyan lányoknak van, olyan alatt pedig a legkülönbözőbb pejoratív jellemzőket értem. Nekem maximum párom lenne. Szövetségesem, másik felem, férjem, ilyesmi. Fiúm biztos nem. Rossz szokás, hogy stilisztikai és szóhasználati kérdéseken ilyen hosszadalmasan el tudok töprengeni, így igyekszem hamar visszatérni a lányhoz, mert az utóbbi fél percben csak a testem volt jelen kettőnk kis fizika terében.
- Gyere, üljünk ide - bökök a fejemmel immár a kifizetett sütivel a kezemben egy közeli asztal felé. Miután leülök, érdeklődő tekintetem kíséretében nem is kímélem tovább, kerek-perec megkérdem:
- Elmeséled, hogy van ez a "vigyázni kell rád" dolog? Persze csak ha nem gond. - Udvarias vagyok, mint mindig, habár szerény véleményem szerint egy kis információ ebben a sötétségben a minimum lenne.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. november 11. 19:05 Ugrás a poszthoz

Angyallány


Bólogatok. Igen. Csak így simán, bólogatok. Annyira nem szeretem azt, amikor mindenkinek egyszerre van dolga, és engem nálam pár évvel idősebbek pesztrálnak. Ha már valaki felvigyázósdit játszik velem, az igazán lehetne Jason, mert ő hatalmas nagy maci, és olyan jó meleg árad belőle, hogy azzal nem tudok betelni. Mellette sosem fázok, és nagyon nagyon szeretem azt az énemet, aki mellette vagyok. Mellette szeretem magam, mert megnevettet és mert olyankor mindig boldog vagyok. Jason mellett nem tud az ember szomorú lenni, fizikai képtelenség. De nem, nekem egy furcsa lány jutott, tudok gratulálni az ilyen remek ötletek miatt.
- Tudok vigyázni magamra, csak nem szabad egyedül maradnom, mert akkor aztán elkattanok és nekiállok mindenkit lemészárolni.
Felelem olyan nyugalommal a hangomban, hogy még egy pillanatra én is elhiszem, hogy képes lennék ilyesmire, pedig nem. De mondjuk nem feltétlenül vicces ez, ha valaki tudja, hogy Brightmore vagyok, mert valahogy szeretnek pletykálni, és minden csoda három napig tart, kivéve, ha a bátyád feleségül vesz egy nőt, akit előtte egy kicsit a halál karjaiba taszított. A tény pedig, hogy ez miattam van, most meg együtt élünk, mint egy nagy boldog család, hát, okoz egy kis fejtörést.
- Csak aggódnak.
Vonom meg végül a vállamat, mert én ennek tudom be, hogy nem alhatok otthon két napig egyedül, mert még a végén éppen akkor találok meghalni. Mondjuk akár úgy is meghalhatok, hogy fel se tűnik senkinek, mert csak elalszom, a gyönyörűségem karjaiba zár, és nem ébredek fel többet. Szóval az, hogy egyedül történik-e vagy másnap reggel valakire a frászt hozom azzal, hogy hullán ébredek, már annyira nem oszt, nem szoroz eset. A saját tányéromat, rajta a gesztenyés kockával felkapom, és a kijelölt helyre ülök.
- Beteg vagyok. Haldoklom, de már tizenhét éve. Szóval nekem nem újdonság, de mások nem viselik olyan jól. Vannak jobb és rosszabb napjaim. A környezetem fél, én azonban nem nagyon. Nem félek a haláltól, együtt élünk.
A múltkor pedig alakot is öltött, így már megtisztelve érzem magam, és tudom már, milyen lesz, ha utam végéhez közeledek.
- Annie vagyok.
Nyújtom felé a kezem, mert nem mondtam még, és mielőtt megfogna, gyorsan figyelmeztetem:
- Nagyon hideg a kezem, sajnálom.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kapitány Fortuna Cinna
INAKTÍV


Szultána | K.F.C.
RPG hsz: 70
Összes hsz: 99
Írta: 2019. november 13. 23:57 Ugrás a poszthoz

Mihail
Még nem tudom hogy | |  Szeptember


Vannak olyan napok, mikor az embernek egyszerűen szüksége van egy szelet tortára. Nem túl gyakran, mert akkor bajban van az ember és kihízza a  ruháit, ez pedig afféle luxus, amit nem engedhetek meg magamnak. Túl sok volt a tervezői darab, azokhoz pedig hozzáérni csak azért, mert nem férsz bele, halálbüntetést érdemlő cselekedet.
Most azonban, ahogy belépek az ajtón, megint akkora a tömeg, hogy nem lehet mit kezdeni és vagy bepofátlankodom valaki mellé. Hangosan, kiábrándulva sóhajtok fel, nem is értem, hogy mit gondoltam. Ez a hely mást nem okoz nekem, mint konstans fejtörést, hogy mégis mit csináljak magammal. Szóval lesimítom a szoknyámat és a pulthoz sétálja kikérek egy kávékrémes tortát. Nagyon szépen néz ki, össze is folyik a számban a nyál tőle. Csak ne húznám fel magam folyton azon, hogy mit csináljak legközelebb. Mármint, Csenger küldözgeti a kurva virágait, Damient pedig nem láttam a kaszinó óta. Lame.
Inkább kérek még egy szelet tortát, majd újabb mély sóhajjal totyogok el az egyik asztalig, ahol egyetlen srác ücsörög.
- Ne haragudj. Leülhetek? Mindenhol sokan vannak - mutatok körbe a zsufis asztalokra, majd továbi magyarázat nélkül leteszem a formás seggem vele szemben.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Barkóczy Gellért
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. november 14. 15:39 Ugrás a poszthoz

Eszterházi Dia
Egy péntek estén
<>

- Nos, igen. Engem is csak belopni tudtak annak idején - töpreng hangosan, de az evést nem hagyja abba, csak a beszéd erejéig. Nem bunkó, sosem volt az, és neki az evés is egyfajta szent dolog. Nem mintha olyan sok szent dolga lenne...
- Már edzett ez a szerkezet ehhez - tapogatja meg magát hastájékon, és persze a lány tálcáját fixírozza közben. Maga számára észrevétlenül kezdi el rendezgetni a tálcáján lévő ételeket. Hamarosan, takaros kis rend keletkezik, annak ellenére, hogy továbbra is furcsa sorrendben eszik tovább.
- Egyébként te is fagyival eszed a sült krumplit - jegyzi meg, bár ami azt illeti rohadt kíváncsi, hogy milyen lehet. Talán emiatt majd felkínálják neki a lehetőséget, ha pedig nem jut eszébe a vele szemben ülőnek, akkor kérni fog belőle. Nem volt sosem szívbajos, ha kajáról, vagy lányról volt szó.
- Oké, ha marad hely, még kipróbálom, ha nem, visszatérek. De ha átvágsz, megkereslek - mondja fenyegetően mutogatva az ujjával, a hangszínében viszont egyáltalán nincs semmi fenyegető. A kialakuló mosolya sem azt jelzi, hogy mennyire komoly lenne ez a fenyegetés. Nagyon érdekli, hogy van-e a kastélyban és a környékén bármilyen változás, és ezt a helyi laza lánytól lehet a legjobban megtudni. Hiszen valószínűleg, ő nem a begyöpösödött takarodóra mindenképpen visszaérkező egyed, már csak a kinézete sem azt sugallja. Viszont elég sok izgalmat meg de.
- Kaszinó! Jól hangzik. Amúgy van egy trükk, ha fordítva - azaz fejjel lefelé - fogod a hamburgert, nem esik szét. Kajahack Gellérttől 1.0 - ad tanácsot, közben pedig örül, hogy igazából nem változott sok minden. Jó az, ha vissza tud térni a jól bejáratott úton mindenfelé. Habár szerinte sok ház épült, de a gerinc még mindig megvan. Na, meg a csárda is. Közben fogy az étel is, lustán nyammog, mert nem akarja hamarabb befejezni, mint a lány.
- Egy dolgot mondj el nekem még. Jó, többet is mondhatsz, de... Felagund még él? - elkuncogja magát, cinkosan nézve a másikra. Nem sok embertől hallotta, hogy az őreget szerette volna, ő kifejezetten utálta. Számtalanszor megbüntette a férfi őt, valójában Gellért úgy érezte, hogy kipécézte magának a professzor.
- Amúgy meg új vagyok a könyvtárban. Még mindig csendben kell lenni szerinted? Az elzárt részleg, még mindig elég csendes ahhoz, hogy nyugodtan lehessen ott... beszélgetni? - jelentőségteljes nézés, bármire gondolhat. persze, aki ismeri Gellértet, nem téveszti el a gondolatmenetét. Bár járt többször ott, mint tíz alkalom, nem tudná megmondani, hogy valaha vett-e el könyvet az elzárt részből.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Moon Jang Geum
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 349
Írta: 2019. november 14. 20:37 Ugrás a poszthoz

Laura
Én

Hát nem tudom, nem szoktam emberek csuklóját nézegetni. Persze van amikor odatéved a pillantásom, de ha nem figyelek akkor miért is tűnne fel? Olyan ez mint amikor végigsétálsz a bolton alkoholos filcet keresve, majd rájössz, hogy szalvétát is akartál, de ez nem jutott eszedbe amikor elmentél a szalváték előtt, mert épp nem arra figyeltél. Ez főleg akkor bosszantó, ha mindemellett még alkoholos filcet sem találsz, de azért végig kell járnod mégegyszer a boltot amit amúgy már lecsekkoltál háromszor - kutatva ugye a filc után. Bah. Nem is csoda hát, hogy újdonságként hat rám az infó, mondjuk neem, lehet a tanáriban hallottam valamivel kapcsolatban felmerülni... Á de mindegy is.
Elgondolkozva bólogatok szavai hallatán, míg Laura beszél aprókat kortyolok italomba. Figyelem amit mond, ahogy azt is hogyan mondja, közben azon gondolkodok, vajon mit szeretne hallani. Mit vár tőlem, megerősítést, támogatást, esetleg csak ki szeretné adni magából a kételyeit?
- Nézd - szólalok meg csendesen, a bögrét magam elé téve. Látom a kis vállrándítást, a sóhajt amivel igyekszik kicsit kevésbé komoly hangulatot teremteni, de ettől még nem jutott dűlőre önmagával, nem szeretném tehát válasz nélkül hagyni. Megtehetném, valószínűleg könnyebb lenne egy "még ráérsz" vagy hasonló félmondattal elütni a labdát, és valószínűleg nem erőltetné, mint ahogy arra is tekintettel volt, hogy én nem szeretnék pályaválasztásom körülményeiről beszélni. Mégsem tudok elmenni azonban amellett, hogy hozzám fordult ezzel a problémájával. Hogy miért, azt nem tudom, de megtette, nem tehetem meg hogy nem veszem komolyan. - Igaz, hogy még nem kell döntened, de nem kell erre annyival legyinteni, hogy majd kitalálod, mert csak a várakozással úgysem fogod. Mármint... - ez talán nem a legjobb kezdet volt - attól, hogy vársz és reméled, hogy találsz majd valamit amiben jobb leszel mint amilyennek gondolnád magad, nem fogsz előrébb jutni. Valószínűleg számtalan olyan szakma van a világon amire még csak nem is mertél gondolni, vagy amit nem is ismersz, szóval csak keresgélni kell, és nyitott szemmel járni. Az, hogy most dolgozni kezdtél, azaz kezdesz, tök jó, kipróbálhatod hogyan tudsz csapatban dolgozni, mennyire bírod a felelősséget, mennyire tudsz kiállni magadért ha kell, no és persze azt sem tudhatod éppen milyen beszélgetést csípsz majd el a vendégek asztalai körül sétálgatva.
Szavaim elhalnak, magam elé meredve próbálok rájönni mit akartam mondani ezzel az egésszel. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a legjobb embert találta meg ezzel a kérdéssel, és valószínűleg a válaszom is elég zavaros lett, csak kimondtam ami éppen eszembe jutott. Nem voltam felkészülve egy ilyen beszélgetésre.
Válasza hallatán csak egy rövid biccentéssel dőlök hátra, jelezvén így máris más fényben látom a dolgot. Mozdulatait követve kortyolok bele én is teámba, szemem sarkában bújkáló mosollyal.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2019. november 17. 18:58 Ugrás a poszthoz

Kapitány Fortuna Cinna
kapok? / én fizetek


A rendelés leadva, én pedig igyekszem kizárni a hátamba fúródó tekintetek érzetét, de nemigen akar sikerülni. Régen voltam ennyire bámulva, és régen jutottak el a hangosabban suttogott mondatok a fülemig; "de szép", "odamersz menni?", "én biztos nem merek", és a többi, és a többi. Nem is venném most szívesen, ha bárki is idejönne, elég ha bámulnak. Túl régen voltam egy ilyen kis helyen, ennyi ember között. Az iskola elég nagy ahhoz, hogy ne kelljen ezt elviselnem, mert ott eloszlanak az emberek, de egy zártabb és szűkösebb cukrászdában ez egy fokkal neccesebb, nem?
Gondolataimat szakítja meg a hang, amely mellőlem szólal fel, és reagálni sincs időm, mert már le is huppan a másik székre, nekem meg még a mutatóujjam is a levegőben maradt. Csak közölni akartam, hogy nem vágyom társaságra, és tényleg nem szeretnék bunkó lenni, de... de már leült. Szemöldökömet ráncolva eresztem le a kezem és emelem tekintetem a lányra, aki szépen elhelyezkedik, mintha a világ legtermészetesebb dolgát csinálná most. Itt divat leülni más asztalához amúgy? Mármint nálunk ez sosem volt opció. Ha a hely tele volt, akkor megfordultál és elmentél egy másik cukrászdába vagy kávézóba. Nem pedig leültél idegenekhez, akik akár vissza is élhetnek a naivságoddal és cukiságoddal, mert - tételezzük fel - éppen vélák. Na ugye?
- Ahogy látni, már mindegy lenni - vonom meg vállamat és türelmetlenül tekintgetek a pult felé, hogy mégis mi tart eddig, amikor egy nagyon mosolygós és tetőtől talpig vörösben úszó pincérlány indul el felém a süteményemmel és a kávémmal. Mosolyogva teszi le elém, mosolyogva néz rám, mosolyogva közlöm vele, hogy elmehet, mert itt már nincs dolga. Szemforgatva fogom kezembe a villát, hogy az első falatot rögtön le is küldjem. Bár nem olyan jó, mint az otthoni, mégsem ehetetlen, így...; home, sweet home.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 17. 19:36 Ugrás a poszthoz





Arra gondoltam, hogy az új igazgatóval biztosan változások lesznek néhány területen, már ami az iskolai életet illeti. A kérdés csak az volt, hogy ez vajon milyen irányt vet majd, reméltem, hogy nem rosszat. Az előző diri nagyon szimpatikus volt, na meg persze nem kavart sok vizet, az újtól pedig már csak azért is tartottam, mert hallottam már hírét.
- Igen, bizonyára nyomos oka volt rá - bólogattam határozottan, hiszen itt elég komoly és felelősségteljes pozíciót töltött be az ex-igazgatónk, igencsak csábító ajánlatot kellett kapnia, amiért itt lemondott erről a posztról.
- Nagyon dörzsöltnek tűnik és rafináltnak, szerintem nagyon odafigyel majd arra, hogy minden a saját elképzelése szerint történjen, és a rendre is oda fog figyelni - nyeltem egy nagyot, majd Laurára emeltem tekintetem. Úgy tűnt, hogy neki szimpatikus volt elsőre is a férfi, én tartottam tőle, reméltem, hogy nem lesz semmi dolgom vele ebben a tanévben.
- Hogyne - néztem rá kacéran, mikor megjegyezte a példamutató magatartást. Mindig is csodáltam benne, hogy hogy bír ennyire szabálytisztelő lenni, számára a prefektusi poszt tökéletes volt.
- Ja, amúgy képzeld, mentor is lettem, a Navine blogszerkesztésben is részt veszek, és rám bízták a szobák beosztását is - tettem hozzá vidoran, csak hogy fokozzam a hangulatot. Jómagam sem értettem, hogy miért pont rám gondoltak bizonyos posztok terén, de szívesen elfogadtam az ajánlatot, mert szerettem a kihívásokat, na meg volt, amire én jelentkeztem.
- Hát igen, nem egyszerű, de örülök, hogy minden remekül alakul - feleltem neki, majd belegondoltam, hogy én bizony nem biztos, hogy ennyi mindent tudnék csinálni egyszerre. Például a munka és a tanulás már eleve fárasztó lehet, pedig én aztán pörögtem, de inkább másba feccöltem a fölös energiáimat.
- Remekül hangzik, már én is nagyon várom, hogy elsajátíthassam - pillantottam rá csillogó szemekkel. Legalább már a hoppanálásért megérte várnom a következő tanévet, ha másért nem is.
- Uuuuú, de jó, egyszer úgy meghallgatnám, ahogy játszol! - lelkendeztem, még sosem hallottam zongorázni Laut, pedig kíváncsi voltam, hogyan játszik. Szívesen hozzáfűztem volna, hogy adhatna időnként órákat, de tisztában voltam vele, hogy elég sok dolga van, biztosan nem lenne még erre is energiája, úgyhogy inkább csendben maradtam. Alapesetben ez sem volt jellemző rám, mostanában akadtak olyan megnyilvánulásaim, hogy szinte magamra sem ismertem.
- Wow, ez tök jó! Örömmel hallom! Na, és az ünnepeket is együtt töltitek? - kérdeztem tőle kíváncsian, végül is már nem sok idő volt hátra karácsonyig. Lautól is megkaptam azt a kérdést, amire valamelyest számítottam.
- Hát, ami azt illeti, alakulgat valami - néztem rá sejtelmes mosollyal, majd eltoltam az üres tányért magam elől, és ittam egy kortyot az üdítőmből.
- Egy Rellonos srác, Mihail a neve. Igazából még képlékeny minden, de nem tagadom, nagyon megfogott a jelleme, és nagyon helyes - válaszoltam neki, miközben  ujjaimmal a pohárral játszottam. Laura semmit sem tudott az egészről, hogy ez nem egy egyszerű eset, hiszen egyes körülmények bonyolították némiképp a dolgot. Nem mondhattam el a barátnőmnek, hogy a srác véla, hiszen megfogadtam, hogy nem beszélek róla senkinek, azt sem tudta, hogy ez egy elég rendhagyó szituáció. Mihail ugyan adott egy esélyt nekünk, de nem hitte el, hogy őt bárki tiszta szívből szeretheti, én pedig még sosem éreztem úgy senki iránt, mint iránta, és hittem, hogy ezek az érzelmek valósak. Megemlítette, hogy nem lesz vele könnyű dolgom, mert a saját elmondása szerint nem egy jótét lélek, amit el is fogadtam. Biztos voltam benne, hogy nem kevés fájdalmat fog okozni még lelkileg az elmondása alapján, de ez a jelen helyzetben cseppet sem érdekelt, bíztam benne, hogy majd egymásra találunk, de hogy összeillünk-e és neki milyen érzései lesznek irányomba, azt csakis az idő és az együtt töltött pillanatok tudták eldönteni. Az egész helyzet olyan volt, mintha pengeélen táncolnánk, amelyről bármelyikünk leeshet elvesztve egyensúlyát, és akkor lehet, vége a dalnak.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 17. 19:37
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 17. 23:57 Ugrás a poszthoz

Carol Brown
arra is sor kerülhet

Okos gyerek ám ez az Ilián, érti a szarkazmust, meg az iróniát. Pedig semmi szükség ám rá, pontosan jól tudja, hogy az őrületbe kergeti a nőt, nem feltétlenül jó értelemben. Nem feltétlenül szexuális értelemben. De tudjátok, hogy van ez, ami késik... Ebben a pillanatban még tudja, hogy nem fogja használni vélaságát arra, hogy megviccelje a másikat, de végül rá kell jönnie, hogy semmi baj nem lehet abból, ha vissza nem élve a helyzettel átbassza a palánkon a másikat. Elhúzza orra előtt a mézes madzagot, magához édesgeti, aztán hoppon hagyja, hiszen így tulajdonképpen olyan, mintha nem is használta volna fajtájának előnyét. A terv szinte már tökéletes.
- Gondolom Te viszont menekülnél, persze azzal a feltétellel, ha soha, soha nem mennék el innen - huncut mosoly bujkál szája szegletében, ahogy próbál nagyon komolynak tűnni. Hogy megbántották volna? Kötve hiszem, olyasmi nehezen fordulhat elő a férfival. Talán csak a családja tudna rajta soha be nem gyógyuló sebet ejteni, de egy random szőke bige nem igazán.
Szó szót követ, Ilián pedig végre cselekvésre szánja el magát, az egyik legédesebb mosolyát fűszerezi meg némi vélamágiával, miközben közelebb hajol a nőhöz. Ki hitte volna, hogy ő majd pontosan ugyanezt teszi válaszadás közben? Ahogy csökken köztük a távolság, megérzi a nő fűszeres illatát, közelebbről is látja az acélos szemeket, amik makacsságot és határozottságot sugallnak. Ő nem egy gyenge, széltől is sérülő virágszál, ő egy kőkemény domina, akit megszerezni kihívás lenne... Ha nem bűvölte volna meg, de ugye megbűvölte, úgyhogy most kiélvezi a teljes figyelmet, amit kap. Ilián jobb keze mozdul, óvatosan végigszánt vele a csinos arcélen az áll irányába, hüvelykujja egy pillanatra végigcsúszik az érzéki, telt alsó ajkon, mielőtt elhúzódna. - És mondd csak, mire is hívjalak meg pontosan? - szemtelenül csillogó kékjei végigmérik a nőt, s ha valaki vak is lenne, a hirtelen felizzó feszültséget, a szexuális túlfűtöttséget akkor is érezné. Mert Ophelia mellett nem lehet csak úgy elmenni, akkor sem, ha halálosan idegesíti Iliánt, aki jól megtanítja arra, hogy bizonyos emberekkel nem illik ujjat húzni. Ő is ilyen. Még jobban az agyára akar menni, hogy megőrüljön tőle. Igen, ez egy egész jó terv.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. november 18. 17:51 Ugrás a poszthoz

JG


új tanév első hétvégéjén |o


Hogy mit szeretnék hallani tőle? A véleményét leginkább. Nem vágyom sem megerősítésre, sem támogatásra, sem konkrét útmutatásra. Csupán arra, hogy elmondja ő hogy vélekedik erről. Felnőttként. Úgy is nekem kell döntenem, nekem kell rájönnöm, az azonban segíthet ha csak elmondja a meglátásait. Hogy bepillantást nyerhetek egy másik szemszögbe.
Hogy miért pont hozzá fordulok? Mert szimpatikus, mert úgy érzem, hogy nem fog nekem kiselőadást tartani, sem pedig elhajtani, hogy van ám ilyen szakterületű emberke az iskolában, talán vele beszélgessek el a pályaválasztási dolgokról. És nem válaszol majd kérdéssel a kérdésemre. És mert persze szó szerint elütöttem a problémámmal.
Figyelmesen hallgatom, már rögtön a felszólítás után. Nézem, vagyis fülelek. Bólintok egy aprót, amikor végül belekezd, örülök, hogy ő is úgy látja, hogy nem kéne tátott szájjal állva várnom a sült galambot. Szerintem megfelelő kezdet volt az, amit mondott, legalábbis értem, hogy hova próbált meg vele kilyukadni. A többi az igazából eléggé általános, nézelődjek, keresgéljek, figyeljek. Aztán felcsillan a szemem, ahogy a mostani munkámmal kapcsolatban is nyilatkozik.
- Hm, én nem is gondoltam erre, mármint, hogy már ebben is felfedezhetek ilyesmiket – mondom csendesen, miután befejezte a gondolatmenetet. A csapatban dolgozás az tényleg érdekes lehet, a felelősséggel nincs bajom az tuti. Kiállni magamért? Ajajaj, na az rizikós. Van mit megtapasztalni az biztos. Hálásan pislogok a tanárnőre, hiszen szerintem pontosan, hogy a legjobb embert találtam meg. Pont ezért, mert nem felkészült egy ilyen témára, hanem csak elmondja az érzéseit, gondolatait. Nekem ezek ezerszer többet tudnak segíteni, minthogy a nagy általánosságokban benyög valamit és a kezembe ad egy rakás tájékoztatót.
- Ezen töprengtem egyébként futás közben, ezért ütöttelek el – mosolyodom el miközben elárulom, hogy nagyon belecsöppent ebbe az egészbe. A hangsúlyom pedig árulkodik arról, hogy már teljesen megnyugodtam, már nem parázok, már nem érzem túlzottan kínosnak a dolgot. Jó, nyilván jobb lett volna csak simán összetalálkozni, de nem történhet minden a nagy könyv szerint, ugyebár. – Köszönöm, sokat segítettél amúgy. Majd nyitva tartom a szememet.
Újra kortyolgatni kezdek a teámból, szinte észre se véve, hogy már alig van benne. Mindig ez van futás után. Órákig iszonyat szomjas vagyok, de enni nem bírok.
- Bocsánat, hogy letámadtalak ezzel amúgy. Remélem nem hoztalak vele kellemetlen helyzetbe.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. november 18. 17:57 Ugrás a poszthoz

Machay Ilián Konstantin - csak szeretnéd - stiló

Ó, hát mennyire vág az esze ennek a férfinak. Csak egy sejtelmes mosoly mellett bólintok egyet felé, mert a következő pillanatban a legtisztább és legnagyobb vonzalmat kezdem el érezni iránta, mintha nem idegesítene halálra. Ahogy közelebb hajolok orromat megcsapja az illata. Pontosan olyan illat, amelyet minden férfitól elvárnál, de csak néhányan találják el. Kevés, mégis érezhető, enyhén fűszeres, és tipikusan olyan, amit éjt nappallá téve tudnál szagolgatni és azt akarod, hogy örökre az orrodban maradjon. Tekintete megbabonáz, nem tudok eltekinteni róla, és bár vannak tisztább pillanataim, amikor ez a mérhetetlen vonzalom lankadni látszik, nem tart tovább pár másodpercnél az egész, és ugyanoda térek vissza; hogy mennyire vonzó az előttem ülő. Az igéző kék tekintetem túl a teste, ajkainak vonala, arcának éle, de mindezek eltörpülnek amellett az érintés mellett, amit hozzám intéz. Beleborzongok az érintésbe, ami arcom élénél kezdődik, majd ajkamnál ér véget, belemosolygok, lehunyom szemeimet és azt kívánom bárcsak soha ne érne véget a pillanat. De véget ér, én pedig a vágyódásommal és az illetlen gondolataimmal maradok egyedül, mert amint véget ér, Ilián el is távolodik tőlem, és a hiánya - pedig csak hátradől - szinte fizikai fájdalmat idéz elő. Azért kicsit helyrebillen az egyensúly, amikor meghallom mély, rezgő és férfias hangját, ahogy felteszi a kérdést.
Olyan sok gondolat zuhan rá agyamra, ami mindennel kapcsolatos csak a rendeléssel nem, hogy belepirulok, és alsó ajkamat rágcsálva próbálom összeszedni magamat, meg talán egy értelmes választ kicsikarni magamból. Azonban ez úgy elég nehéz, hogy közben csak az jár a fejedben, ahogy Ilián hozzád ér, ahogy megérint, ahogy beszél hozzád, és mondjuk mindezt meztelenül teszi, miközben te kéjesen nyögsz érintése alatt. Oké, szóval a kérdés, ami... mi is volt? Hogy mire is hívjon meg, ugye? Kékjeimet mindezen gondolatok közben egyszer sem szakítom el Ilián kékjeitől, mert egyszerűen képtelen vagyok rá, és nem is akarom. Magához vonzz, leláncol, hagyja, hogy elsüllyedj nélküle.
- Magadra - zavartalan eresztek meg egy mosolyt felé, és bár szívem mindjárt kiugrik a helyéről, de valahogy elveszem tekintetem Ilián arcáról és végig mérem. - Ha nem túl nagy kérés - kissé ficergek helyemen, amíg megtalálom a tökéletes pózt, lábaimat keresztbe vetem az asztal alatt, így fürkészem tovább a férfit, aki most ellenállhatatlan.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 18. 20:05 Ugrás a poszthoz

Carol Brown
te jobban

Nagyon nem szép dolog ám, amit csinálsz, Ilián kedves, de ezt biztosan te is tudod, csak pont leszarod. Hát igen, az igazi férfi, már szinte csupa nagy betűvel. Nem tudja megállni, hogy ujjával ne érintse a puha bőrt, a csinos arcélt és a telt ajkat, szíve szerint meg is csókolná. Ott csüggne rajta, amíg már le nem csókolt minden csókot róla, s csak akkor hagyná menni. De ugye vannak a képzelgések, meg van a valóság, utóbbiban pedig nem annyira kedvelik egymást. Pontosítanék: a férfi nem annyira kedveli Ophelia-t, de ugye mint minden dolog, ez is múlékony.
Az elhangzó mondatra felnevet, de olyan őszintén, mélyről jövően. Hát tudod bébi, ezt a testet nem kapja meg csak úgy senki, ezért meg kell dolgozni. Mégis, ahogy a nő végigméri, vággyal és szenvedéllyel telt íriszeivel, azért Iliánnak is megjön a kedve egysmáshoz. Ha értitek, mire gondolok.
- Menj ki a mosdóba - ellentmondást nem tűrően utasítja a szőkét, aki teljesítve óhaját megindul az említett helyiség felé. A férfi szemtelenül nézi a kecsesen ringó csípőt és a formás feneket, talán még felső ajkát is megnyalja a nagy bámulásban. Sohasem csinált még ilyet, sohasem használta még ki, hogy véla, de most ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy megtegye. Jól esett neki persze, mikor az ukrán vendégmunkások - továbbra is a kurváknál találod őket - csüngtek rajta, akár apró gyümölcsök egy hatalmas fán és egész éjszaka kényeztették, de egészen más az, ha fizetsz érte, mintha... Hát igazából most meg megbűvölte, szóval tök mindegy, de ez akkor sem ugyanaz. Ez ingyen van.
Ahogy a csinos alak eltűnik az ajtó mögött, Ilián is összeszedi magát és utána indul. Amikor belépne, az egyik alkalmazott már bele is kezd abba a bizonyos monológba, hogy "az nem a férfi mosdó", azonban egy kacsintás kíséretében ott hagyja az idegent. Annyit még fél szemmel lát, hogy a tálca megremeg a hölgy kezében. Kezdő még, nem érti a dörgést. Beérve azonnal Opheliához lép és könyörtelenül a falhoz préseli, nem nagyon érdeklik a következmények. Mégis, ahogy testük egymáshoz tapad, nem tesz mást, csak nézi a csodaszép szemeket. Talán a másik is véla volna, hogy így megbabonázza? - Gyönyörű vagy, mondták már?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. november 18. 21:50 Ugrás a poszthoz

Machay Ilián Konstantin - pff, kérlek - stiló

Engedelmesen kelek fel, amikor kiküld a mosdóba. Agyam kissé kitisztul, ahogy nem néz rám az igéző kék szempár, és a feledhetetlen mosolyt sem látom. A helyiségbe lépve rögtön a tükör elé lépek, mosolyogva állok neki helyre tenni ajkamon a rúzst jobb kezem mutatóujjával. Fejemet kissé megrázva igyekszem még jobban kitisztítani az agyamat, de nem megy ez olyan gyorsan, mint akarná az ember. A férfi véla, ez már biztos, és nagyon úgy tűnik, hogy ezzel szívesen él vissza. Nem tudhatom, hogy csak engem tisztel-e meg ezzel, vagy más nőket is ilyen tisztelettel babonáz meg, de meg kell hagyni, egyáltalán nem tetszik. Mert nem tudok ellene tenni. Én, Ophelia Carolina Brown, életemben először elmondhatom magamról, hogy nem tudok nemet mondani egy férfinak. Milyen világ ez?
Gondolataimat a mosdó nyíló ajtaja szakítja félbe, és amikor odanézek, megilletődött tekintettel hagyom, hogy Ilián a falnak préseljen. Egy halk nyögés hagyja el ajkaimat, ahogy meztelen vállamat érinti a hideg csempe. Automatikusan nyúlok a férfi tarkójához, de nem húzom magamhoz, csak ráfektetem tenyeremet a puha bőrfelületre. A kérdésre megemelkedik a szemöldököm, és ahogy szemben találom magam a kékekkel megremeg a bensőmben valami, amit nem tudok hova tenni.
- Nem is egyszer - mosolyodom el szemtelenül, ráharapva alsó ajkamra, hogy nehogy ennél többet mondjak véletlenül. Alapvetően őszinte embernek tartom magam, így ez alól a vélamágiával megspékelt énem sem kivétel, de az, hogy ilyen nyílt legyek egy ismeretlennek az még nekem is új. Fertelmes, hogy ennyire kiadom magam egy férfinak, akitől ráadásul minden egyes szava után a plafonon vagyok, mert annyira le tudnám csapni az egója miatt. Most mégsem tudok neki ellenállni, és ezt ő tudja. Pontosan tudja, kihasználja, élvezi, ó, de még mennyire élvezi!
- Kérlek... - ha lehetséges még jobban elmélyülök a kék tekintetben, és csak remélhetem, hogy a kilehelt szavam ajkai közé célt érnek, megszán esetleg, talán még ő is vágyhat rá. Csak most az egyszer hadd érintsem meg ajkait, utána nem érdekel semmi más többé, felőlem itt is hagyhat a csempének taszítva, menjen is. Csak ezt adja meg nekem.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. november 19. 07:28
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. november 19. 18:37 Ugrás a poszthoz

Dana

egy szép vasárnapon| o


Kezdem nagyon úgy érezni, hogy körülöttem van egy hatalmas nagy burok, ami meggátolja hogy eljussanak hozzám az információk. De komolyan, én nem hallottam a hírét az új igazgatónknak. A festmények pletykáiból is vajmi keveset tudok-hallok, amit meg igen, nos azt se hiszem el.
- Igen, és pont ez a jó. Hogy legyen rend, hogy minden úgy menjen mint a karikacsapás, és ne legyen káosz és anarchia – bólogatok mosolyogva. Érzékelem ugyan, hogy amit Dana elmond az inkább negatívum akar lenni, legalábbis neki az, de nekem ezek nagyon pozitív dolgok. A férfi egyébként úgy maga se nem szimpatikus se nem antipatikus. Amiket viszont Bence mesélt róla, meg most Dana, azok a dolgok szimpatikusak vele kapcsolatban. Na mindegy, a lényeg, hogy nekem jó érzéseim vannak vele kapcsolatban és nem hinném, hogy bármi gondom, összetűzésem lenne a férfival.
- Jó sok újdonság van most akkor körülötted – ámulok el a továbbiakon. Picit tartok is tőle, hogy túl sok lesz ez a lánynak, és nem fog tudni mondjuk a lényegre koncentrálni: a tanulásra. Mindenesetre örülök, hogy zajlik körülötte az élet, neki pont, hogy erre van szüksége. Nem tud nyugton ülni a fenekén. Nem is értem, hogy ő miért aggódik értem, amikor sokkal több dolog zúdult most a nyakába.
Kicsit felvonom a szemöldökömet, amikor azt ecseteli, hogy szeretné hallani ahogy zongorázom. Visszanyelem az automatikus válaszomat, és kicsit finomabban fogalmazom meg.
- Nem igazán szoktam mások előtt játszani. Vagyis, szinte egyáltalán nem – felelem végül óvatosan, nem részletezve azt, hogy kik előtt játszottam már amióta a suliba kerültem. Az óra adás is nagyjából pont emiatt problémás. Nem elég, hogy játszanom kéne más előtt, de még ráadásul valahogy magyaráznom is. De ki tudja, lehet hogy egyszer játszom előtte, lehet hogy egyszer megmutatom hogy kell játszani.
- Öö, neeem tudoom – nyújtom el a szavakat, jelezve hogy halvány lila fogalmam sincs mi lesz ünnepekkor. Eddig néha hazaugrottam apuékhoz, amúgy meg itt voltam a kastélyban. Ő meg Liam bácsival töltötte az ünnepeket. Fogalmam sincs, hogy mi lesz most, de ha nem találkoznánk sem lenne semmi gond. Na mindegy, szerencsére a kérdésemmel elterelem egy kicsit ezt az irányvonalat és ó, bele is trafáltam.
- Na, az tök jó – vigyorodom el újra, majd kíváncsian hallgatom a részleteket. Kezeimet nyugodtan pihentetem az asztalon, most hogy már nem akarok szomjan halni nem szükséges a pohárba kapaszkodnom. Figyelem közben Dana mozdulatait, a hangsúlyát, a testbeszédét, mindent. És egy picit aggódni kezdek. Nem azért mert rellonos, bár gondolom sokan már emiatt is aggódnának, hanem az ahogy fogalmaz. Nem egyszerű az eset ez biztos.
- Remélem minden klasszul fog alakulni köztetek – és jaj annak a srácnak ha belegázol Dana lelkébe, az aztán biztos. Mindenesetre most örömteli és bizakodó a hangom, hiszen tényleg vele együtt örülök és őszintén drukkolok nekik. – Mihail? Nem ismerős a neve, új srác?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 19. 21:30 Ugrás a poszthoz




Sejtettem, hogy Laurának bejön a rend és az idill szép idők állapot, mikor szóba került, hogy az új diri milyen lehet valójában. Ezen egyáltalán nem lepődtem meg, hiszen ő mindig is a jó oldalt képviselte, sosem szerette a rendbontást és a szabályokat sem hágta át tudtommal. Ő valóban tökéletes prefektus volt,  ebben az egy tulajdonságban erősen különböztünk, de unalmas is lenne, ha mindenki egyformán gondolkodna. Emellett sokat tanultam tőle, amiért a mai napig hálás voltam, na meg sokszor remek tanácsokkal látott el, ami a javamra vált. Maga az új igazgató nem volt túl szimpatikus számomra, de bíztam benne, hogy tudott jó fej is lenni, de így elsőre elég veszélyesnek és karót nyeltnek tűnt.
- Igen, elég sok dolgom lett egyszerre, de élvezem. Mindig is szerettem pörögni, hisz ismersz - néztem rá somolyogva egy kedves pillantás kíséretében. A zongorázós téma kapcsán sötét vizekre eveztem, nem is firtattam tovább, nem akartam kellemetlenebb helyzetbe hozni a lányt, csupán azért tettem meg ezt a fajta megjegyzést, mert olyan nagy beleéléssel és örömmel mesélt a szintetizátor beszerzéséről. Nem tudom, mostanság mi lelt, de az utóbbi időben eléggé előzékeny voltam, és nem táncoltam mások idegein, nem léptem túl azt a bizonyos határt, ami eddig annyira jellemző volt rám.
- Mondd csak, hogy lehet az, hogy valaki egyik napról a másikra hirtelen úgy kezd megváltozni bizonyos dolgokban, hogy magára sem ismer? - fúrtam tekintetem a lány kékjébe kíváncsian. Nem szerettem az új énemet, igaz a régi időnként sok bajt hozott rám, mégis izgalmasabb volt vele az élet, mint a mostani, érettebb vagy nem is tudom, hogy nevezzem formával.
- Nyugtass meg, hogy nem változtam sokat. Mostanában úgy vettem észre, hogy valahogy más vagyok, mint voltam. Na, persze nem minden téren szerencsére... de többet tanulok, tapintatosabb lettem valamennyire. Ó, egek! Mi történt velem? Nem ismerek magamra! - néztem rá kissé kétségbeesett arckifejezéssel.
- Majd alakul, biztosan klassz lesz, bárhogyan is töltöd, bárkivel is... én valószínűleg családi körben fogok ünnepelni - feleltem neki, miközben ittam egy újabb kortyot az üdítőmből, hálát rebegve magamnak, hogy másra terelődött a téma, amelyet végül is én hoztam fel. Biztos voltam benne, hogy Mihail-al külön leszünk majd abban az időszakban, ha egyáltalán ünnepli a karácsonyt. Na, meg ha egyáltalán eljutunk odáig, hiszen addig még sok víz lefolyik azon a híres magyar folyón. Nagyon meglepődnék, ha az ellenkezője bizonyosodna be az elgondolásomnak. Anyáék egyébként is mindig elvárják, hogy együtt töltsük az ünnepeket, mint egy nagy boldog család. Kicsit olyan képmutatás az egész műsor, hiszen ilyenkor eljátsszák az emberek, hogy szeretik egymást, minden jó és szép, emellett pedig azon versenyeznek, hogy kinek nagyobb értékű az ajándéka.
- Köszi, én is remélem. Igen, új tag itt, ő jelenleg a DÖK elnökhelyettes - közöltem Laurával, hátha így jobban be tudja azonosítani. Nem tudhattam, hogy látta-e már a folyosón vagy bármely egyéb helyszínen, illetve a posztja kapcsán is beazonosíthatta. Továbbra is nehéz dolgom volt, hiszen nem beszélhettem róla, hogy ő tulajdonképpen egy véla, na meg arról sem, hogy miért lett igazából a helyzetünk ilyen bonyolult. Ennek ellenére nem bántam, hogy pont iránta éreztem valamit, hiszen belehabarodhattam volna bármelyik fiúba, aki könnyebb eset lett volna, de tisztában voltam vele, hogy nem én irányítom az érzéseimet. Úgy tűnt, ennek így kellett történnie, én sem voltam egy egyszerű eset, talán ez is közrejátszott abban, hogy pont így alakultak a dolgok.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 19. 21:31
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Christiano Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. november 21. 12:44 Ugrás a poszthoz

Stellácska
ChefBear - 22th of Nov; Afternoon

Lele különösen kedves tud lenni, ha akar valamit. Például akar otthonra egy cukrászt, ezért ajándékba vett egy séf sapkát és főzőtanfolyamot Chrisnek. Micsoda alázatosság, micsoda önzetlenség!
De a medvét nem olyan fából faragták, hogy nemet mondjon egy kis kihívásra. Meg elég nyomós tényező volt, hogy a lányai is már beharangozták az előkészítőben "apa különleges süteményeit". Innen már nem volt visszaút, a fejébe vette, hogy végigcsinálja ezt és lepipálja az összes anyukát. Ana szülinapja hamarosan itt lesz, és ennek alkalmára olyan tortát fog készíteni az előkészítőbe, amiről évekig mesélni fognak. Vagy a következő szülinapig biztosan.
Szóval a megbeszélt időpontban a cukrászda előtt várt a második kedvenc Stellájára. Bocsi kislány, de Artoist leelőzni majdnem lehetetlen. Nem volt nehéz elintézni, hogy párban legyenek, mivel Wallace-nek Lele elég rendesen benyalt... vagyis összebarátkoztak.
- Helló-belló crazy cat lady. Hányan vagytok már otthon? - összevonta a szemöldökét, de egy pillanatra sem felejtett el mosolyogni, miközben a tenyerét tartotta. Ha a lány most nem fog pacsizni, Chris thai útlevelet szerez, inkognitóban elhagyja az országot és új életet kezd.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. november 21. 18:43 Ugrás a poszthoz

Dana

egy szép vasárnapon| o


A tökéletesség az azért eléggé messze áll ám tőlem. Egy tökéletes prefektus például nem érez bűntudatot, ha meg kell büntetni a szabályszegőket. Sőt, nem is úgy indul neki a járőrözésnek, hogy légyszi légyszi ne fussak bele senkibe. Mert én ezt teszem.
Nem igazán sötét vizek azok a zongorások, csupán kissé sajnálom, hogy le kell hogy lohasszam a lelkesedését a lánynak. Nem valószínű, hogy fog látni, vagy hallani játszani. Ahogy Bence sem. Ahogy az emberiség 99,99%a sem. Talán majd felveszem ezt is a kerülendő témáim közé, amiket inkább meg sem említek, mert eléggé úgy tűnik, hogy ez a szabványos általános reakció. Zongorázol? Akkor halljuk.
- Hm? – kérdezek vissza somolyogva a kérdése után. Ezt most tényleg komolyan kérdezi? És főleg tőlem? Mármint, csak nézzen rám, és már tudja is a választ. De felelek én neki rendesen, ha azt szeretné.
 – Lehet. Nyilván benne volt az illetőben az a valami a bizonyos dologgal kapcsolatban, csak kellett a megfelelő ember, vagy környezet, vagy akármi, hogy előhívja belőle – mondom miközben ellágyul a tekintetem. Igen, Rá gondolok. Hogy mennyi mindenben változtam, hála neki. Hogy mennyi mindent hívott elő belőlem. Oké, azt hiszem egy picit el is pirultam. Rázok egy picit a fejemen nevetve, majd újra a beszélgetőpartneremre fókuszálok. Nyilvánvaló, hogy magára gondolt, de én inkább általánosságban adtam meg a válaszomat. Persze kíváncsivá tett, hogy nála mi vagy éppen ki okozta ezeket a változásokat.
- Idővel amúgy is változik az ember, tudod, több tapasztalat meg ilyesmi. Szóval persze, hogy más vagy mint voltál. Érettebb vagy, de attól még ugyanolyan kis duracell-nyuszi, aki bármikor képes valamiféle rossz fát tenni a tűzre – oké, ez lehet, hogy nem hangzott túlságosan dícsérőnek, pedig őszinte szeretettel ejtettem ki azokat a szavakat. Ő Dana, ő ilyen. Ennél jobban nem tudom leírni a milyenségét. Én azért megismerem őt, látom benne a rá jellemző tulajdonságokat, még ha kicsit finomítottabban is. Nem kell aggódnia, nem fog hirtelen valaki más lenni.
- Ó, hát na én ott aztán tuti nem. Szóval, mindenképpen klassz lesz – erősítem meg a szavait, majd terelődik tovább a szó. Nem akarok különösebben ezzel foglalkozni, se most se máskor. Nem … nem éppen jó érzés ezen töprengeni.
- Akkor jól sejtettem, hogy nem ismerem – és még így sem, hogy dökös. Lehet, hogy láttam már, az is lehet, hogy nem. Mindegy igazából, amennyiben együtt maradnak Danával úgyis fogok vele találkozni. Viszont ezt a pár infomorzsát összerakva feltűnik valami. – Ő idősebb nálad, nem? Na nem mintha baj lenne, csak a szavaid alapján nem éppen elsős diák.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 21. 19:52 Ugrás a poszthoz




Én Laurát mindig is a megtestesült tökéletességnek láttam, ennek köszönhetően sokat tanultam tőle, ami később a javamra vált. Ráadásul nagyon jó szíve volt, ezért is tartozott bele a baráti körömbe, mert mindig számíthattam rá, és segítséget nyújtott, bármi gondom is volt. Emellett jókat beszélgettünk, míg ott lakott velünk a szobában, kicsit nehezen viseltem, mikor kiköltözött, de ennek ellenére örültem az örömének. A mai napot pedig kifejezetten vártam, hogy végre össze tudjunk ülni és dumcsizni egy jót. Ez nagyon hiányzott már az életemből.
- Igen, ezzel teljesen egyetértek. Nagyon nem mindegy, ki a párod, hiszen az a személy, akiért odavagy, aki melletted van, akinek adsz a szavára, rád is befolyással van, ha akarod, ha nem. Ez pedig így van jól - nyugtáztam Laurának egy nagy mosoly kíséretében a válaszát. Közben belegondoltam, hogy vajon mi Mihail-al milyen hatással leszünk egymásra? Abban az egyben biztos voltam, hogy akár jó idők, akár rossz idők jönnek, eléggé sok impulzus fogja jellemezni a kacsoltunkat, egyszóval temperamentumos lesz, annyi biztos.
- De édes vagy, örülök, hogy így látod - néztem rá hálás szemekkel, mikor kifejtette, hogy miben változhattam, és miben maradtam a régi. Mindig is szerettem tőle tanácsot kérni, ha bármily kétely is lépett fel velem kapcsolatban vagy éppen más kapcsán, a kérdésemre pedig most is kielégítő választ kaptam tőle.
- Persze, az a lényeg, hogy klassz legyen, más nem számít - kacsintottam rá mosolyogva az ünnepes téma kapcsán. Én is ugyanígy voltam ezzel a témával, igyekeztem magam jól érezni. A családom már nagyon várta, hogy együtt töltsünk egy kis időt, a karácsony pedig tökéletes időzítés volt erre az alkalomra.
- Értem... - haraptam be ajkaimat, mikor közölte velem, hogy nem ismeri a fiút. Majd mikor arra terelődött a téma, hogy idősebb nálam, akaratlanul is felhúztam a szemöldököm.
- Persze, idősebb nálam. Nem is elsős, de hát én már harmadikos vagyok... tudod, nem érdekel a kora. Számomra nem fontos ez, ugyanis, ha valaki iránt érzel valamit, mindez eltörpül, egyébként meg nem olyan vészesen idősebb nálam - emeltem a tekintetem a lányra vígan és határozottan.
- Tényleg, ti a pároddal egy idősek vagytok? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Úgy tudtam, hogy egy évfolyamba járnak, de ennek nem volt semmi jelentősége, a lényeg, hogy remekül kijöttek és nagyon édesek voltak együtt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Moon Jang Geum
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 349
Írta: 2019. november 21. 22:23 Ugrás a poszthoz

Laura
Én

Ujjaimmal a bögre fülén játszadozom mialatt megpróbálom szavakba önteni gondolataimat. Nem egyszerű, mert mellettem nem volt ott senki amikor hasonló döntést kellett hoznom, így ha hallhattam, vagy olvashattam is hasonlókról, nem tudtam felkészülni mit kéne tennem egy ilyen szituációban. Úgy voltam ezzel kcisit, mint egyesek az elsősegélynyújtással. Amíg egyszer ott nem állsz valaki mellett akin segítened kéne, csak az kattog a fejedben, hogy "á, velem ez úgysem történhet meg". Nem vagyok senki kedvenc tanára, nem tartok tanórán kívüli foglalkozásokat, nem szoktam tovább bentmaradni beszélgetni a diákokkal, így nem gondoltam, hogy valaki egyszer majd épp belém fogja fektetni a bizalmát egy ilyen kérdésben.
- Pedig... - mosolyodok el a lány arcára kiülő izgatottságon, még ha kicsit el is facsarodik a szívem. Alig pár perce ült ez a kifejezés Hugi arcán is, akkor amikor odaadtam neki a telefont, hogy beszélhessen Junnal. Junnal, aki nem akart velem beszélni. Szótlanságomon mindenesetre nem érződik ki, hogy valamin elgondolkozok, sőt ahogy aprót biccentve hátrébb dőlök, inkább olyan "látod látod, gondolj csak bele!" érzést kelthetek. Legalábbis ha én látnám magam kívülről, ez ugrana be, de Laurának természetesen hathat ez másképp.
- Na látod, ezzel igazolod amit mondtam - mutatok rá - sosem tudhatod honnan támadnak ötleteid, vagy mi lesz az ami elgondolkoztat. És ezt nem csak azokra a pillanatokra értem amik odavezetnek, hogy "ú én virágterapeuta akarok lenni" - csak mondtam valamit -, hanem már azokra is amik miatt magával a témával kezdesz el foglalkozni.
Erre pedig kitűnő példa ez a mostani. Szemeim jókedvűen csillannak meg ahogy immár kérés nélkül fejtem ki kicsit bővebben gondolataimat, de nem adom egyébb jelét annak, hogy feltűnt volna a hangsúlyváltás. Első órán is megmondtam nekik, hogy ne aggódjanak a megszólításokon vagy a magázáson, ahogy éppen kényelmesnek érzik, úgy szólnak hozzám. Nem gondolom úgy, hogy bárkinek bármi haszna lenne abból ha megszabnám nekik mit mondhatnak, a szigorú rendbe állított szavak a kreativitást is visszafogják. Az pedig elég hasznos ha van az én órámon. A hálálkodásra csak megvonom kicsit a vállam, elvégre nem tesz semmit - azaz én csak teszem a dolgomat.
- Semmi probléma - rázom meg fejem enyhén, miközben halk koccanás kíséretében teszem le bögrémet, aminek már csak az alján löttyen meg pár korty tea. - Bár igaz, hogy meglepett, de nem bánom.
És ez így is van. Gondolataim újra elkalandoznak, ahogy csak halk kortyolgatásának hangjai szűrődnek el hozzám. Vajon befejezték már a beszélgetést? Vajon Hugi keres, vagy nem bánja, hogy nem vagyok otthon? Vajon ő is szívesebben élne tőlem távol megint? Vajon... Elég már a vajonokból, megőrülök!
- Véletlenül nem neked ígértem egy receptet valamelyik óra után? - nézek fel hirtelen, erősen próbálva visszaemlékezni. Rémlik, hogy mintha valaki odajött volna kérdezősködni, de hogy ki és pontosan miről... Elfelejtettem? Vagy nem is a lány volt? Akkor most miért ugrott be?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. november 22. 21:05 Ugrás a poszthoz

Thomas


 
műszak végén, hétköznap kora este | o


Elképesztő, hogy repül az idő. És most nem csupán arra gondolok, hogy lassan magunk mögött hagyjuk a novembert is, hanem inkább arra, hogy már több mint egy hónapja dolgozom a pizzériában. Vagyis lassan meglesz az kettő is. Már olyan szinten beleszoktam ebbe, hogy sokszor észre se veszem hogy milyen gyorsan telik az idő a műszakomban. Mint például most azt sikerült elfelejtenem, hogy kimenjek szünetre. Korgó gyomorral intek a másik lánynak, hogy pár percre hátra ugrom, amíg bekapok pár falatot.
Mielőtt azonban ezt megtehettem volna, összetalálkoztam a tulajjal egy kellemes ám elgondolkodtató csevejre, majd mindenki ment tovább a dolgára. Végül pár kekszet majszolok csak el, aztán már sietek is vissza a vendégtérbe. Hamarosan lejár a műszakom, és azt beszéltük meg Thomasszal, hogy beugrik amikorra végzek. Amúgy is szokott ilyet csinálni, de ilyenkor, amikor éjszaka a kastély folyosóit rójja, akkor meg pláne. Igyekszem a vendégekre koncentrálni, és nem az ajtó felé pislogni, arra várva, hogy mikor látom meg a torzonborz buksiját.
Az utolsó asztalomhoz lépek, figyelmesen hallgatom az óhajokat, sóhajokat, és határozottan biccentek mielőtt otthagyom őket. Már nincs szükségem noteszra, meg tudok jegyezni ennyit. A pultnál aztán elmondom a megfelelő asztalszámot viselő kukoricajancsinak a rendelést, ami továbbítódik a konyha felé. Már egy csomószor végighallgattam hogy működik ez, de még most se sikerült megjegyezni. A lényeg, hogy hátamat a pultnak támasztva figyelem az embereket, várva, hogy elkészüljön a rendelés, vagy hogy valaki jelezzen. Vagy hogy valaki betoppanjon.
 
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. november 22. 21:40 Ugrás a poszthoz

LAU
érkezés a suliból késő-késő délután | #hereicomeGIF

A múlt hétvégén nem volt ottalvós és azóta éppen csak összefutottunk párszor a folyosón barátnőmmel, meg nézelődtünk egymás felé órákon, szóval megbeszéltük, hogy ma elé megyek a munkába. Talán benyomunk ott náluk valamit, vagy ellófrálunk valamerre az őrjáratozásom előtt, majd meglátjuk.
Valami karácsonyi dallamot dúdolgatva baktatok az utcán, kezem zsebembe bújtatva, állam sálam alá nyomva. Az ünnepi hangulat már november elején belémkúszott és egyre csak nő bennem tovább. Az, hogy eddig a kandalló mellett beszélgettem meg szójátékoztam Annievel, csak tovább fokozta. Igazából minden ilyen apróság csak újabb fény a képzeletbeli karácsonyfámon, ami aztán ezek a kis darabkáknak hála Szentestére tündököl majd teljes valójában.
Már az utcán haladva meglátom a lányt a nagy ablakokon át, a pultnak támasztva és hatalmas mosollyal lépek be a pizzériába. Összedörzsölöm a kezeimet, letörlöm a cipőmet a szőnyegen és tekerem is le sálamat. Lauhoz sétálok aztán, köszönve a kollégáinak is vidáman, aztán elé lépek.
- Szia - üdvözlöm ragyogóan. - Tudom, korán jöttem. Elüldögélek addig. Dolgozz nyugodtan. Itt sem vagyok - tisztázom ezt első körben, noha szerintem számított rá, hogy nem utolsó pillanatban toppanok be. Én vagyok az a bizonyos mindenhova odaérő, de lehetőleg még sokkal előbb megérkező srác. A szőke pincérlányka persze rögtön érdeklődik, kérek-e azért valamit, hoz nekem szívesen. Egy innivalóra benevezek, ám tökre ráérek, semmiképp nem akarnám, hogy bármelyik vendéget vagy akármit is háttérbe szorítson miattam.
Kabátom, sálam a fogasra lebegtetem, igazítok kicsit kék kockás ingemen, feltűrbe ujjait is, aztán lehuppanok a legutolsó asztalhoz az ablak mellett és mosolyogva pislogok kifelé az utcára. Már sok kirakatban ott a karácsony, ahogy a házak ablakaiban is néhol a fények. Jólesőt szussszanok. Kezeim az asztallapon hevernek összekulcsolva, ahogy könyökölök rajta. Olykor serénykedő barátnőm felé pillantok. Szeretem csak így elnézegetni, miközben itt sem vagyok.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. november 22. 22:26 Ugrás a poszthoz

Thomas


 
műszak végén, hétköznap kora este | o


Mosolyogva figyelem tovább az embereket, akik jókedvűen eszegetnek, isznak, nevetgélnek, vagy éppen teljesen tanácstalanul nézelődnek. Ezt szeretem a legjobban ebben a munkában. És elég sokszor tehetem ezt, a legforgalmasabb órákban nyilván nem, meg amikor tök üres az egész. De amúgy, hajaj. Most éppen az egyik eldugottabb asztalnál lévő fiatalokat figyelem, ahogy teljesen zavarban ücsörögnek, egyik sem mer a másik felé pislogni. Aranyosak. Majd felhangzik az ajtó feletti csengő, bejön pár hangosan kacagó srác, kolleganőm rögtön le is adja nekem a jelzést, hogy majd ő intézi. Elfojtok egy vigyort magamban, és figyelem ahogy enyhén ringó csípővel már megy is hozzájuk. Újabb csengőszó, és már be is toppan a barátom.
- Szia! Nem baj – köszönök rá hatalmas nagy mosollyal az arcomon, amikor odaér hozzám. Ó nem zavar, hogy korán jött, egyáltalán. Bármikor is érkezzen mindig örülök neki, jó hogy itt van. Komoly arccal bólintok, amikor közli hogy ő igazából itt sincs. Majd elvigyorodok, hiszen nyilván nem fogok úgy tenni, mintha tényleg nem lenne itt. Eleve, az én vendégem na. Mondjuk már a munkatársaim tudják, hogy ő kicsoda, szóval senki sem szólna meg érte, ha nem lenne kiszolgálva a fiú. De ki lesz, meg is kérdezem, hogy szeretne-e valamit.
Attól viszont nem kell félnie, hogy nem veszem komolyan a munkámat, és az ő ittlététől hirtelen mindent elfelejtenék, és nem foglalkoznék a többi vendéggel. Miután felvettem az ő rendelését is és elindult helyet keresni magának például máris fordulok vissza a pulthoz, és kiviszem a tízes asztal rendelését. Vagy legalábbis azt a részét, ami készen van. Aztán a fiatal párocska felé veszem az irányt, mert jelez a srác. Végre! Pironkodásukból ítélve első randi. Miután elhebegték, hogy mit szeretnének megyek vissza a pulthoz Thomas innivalójáért.
- Tessék, íme a séf ajánlata. Áfonyakoktélban fürdőző gumimacik – teszem le elé a pezsgőspoharat, aminek az aljában valóban ott úszkálnak a gumimacik. Maga az üdítő teljesen ünnepi, áfonyalé, szénsavas gyömbérrel, almalével, fahéjjal meg persze cukorral ízesítve. A felszálló buborékok miatt meg olyan az egész, mintha alkohol lenne, pedig az aztán nincs benne egyáltalán. A plusz poén viszont maga a macik. Ugyanis amint a szívószál hozzáér az egyik macihoz, azonnal dalra fakadnak, vagyis inkább brummognak egy karácsonyi nótát. Kérdéses, hogy melyiket. És kérdéses, hogy melyik maci énekel. Sajnos megvárni nincsen időm a reakcióját, de majd elmeséli úgy is később. Lépek hát tovább, a fizetni szándékozó vendéghez. És ahogy nézem utána az újonnan érkezettek fognak következni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bárány Farkas
INAKTÍV


Szellemekkel suttogó fekete bárány
RPG hsz: 20
Összes hsz: 23
Írta: 2019. november 23. 13:53 Ugrás a poszthoz

God

A legtöbb ember olyan, aki akar valamit, ez a haláluk után ütközik ki rajtuk a legjobban, szóval meg sem lep a dolog, nem is vagyok hajlandó felakadni rajta, csak letudtam egy bólintással. Bárkivel előfordul, hogy akar valamit, én is akartam néha, csak soha nem kértem másoktól. Meg szoktam oldani egyedül, ügyes fiú vagyok én.
- Hát, én nem szerettem itt lenni, nem volt elég lehetőség rá, hogy kimozduljak, bulizzak. Én olyan... nem seggen megülős gyerek vagyok, meg provokatív is, nem vagyok kompatibilis a falusi morálokkal - grimaszoltam rosszallóan, mert hát, ezek a Teri nénik nagyon csúnyán tudtak rám nézni, mikor a szoknyámban végiglejtettem a fő utcán. Tehetek én róla, hogy az jobban szellőzik alulról?
- Nem vagyok benne biztos, hogy ezt érteni akarom - csúszott egészen magasra a szemöldököm, miközben a bögrémbe kortyoltam, hogy egy kicsit húzzam az időt, mielőtt még meg kéne szólalnom. Hallottam már bizarr sztorikat, voltak olyan csávók is, akik nagyon bizarr körülmények között haltak meg. - Dávid. A németjuhász.
A kutya nagyon lelkes csóválásba kezdett, rá is csúszott a kezem a fejére, a bundába túrtam, mire még vakkantott is egyet. Talán az energiámnak köszönhetően ez más számára is hallható volt. Nem tudnám eldönteni, nem vagyok más. Inkább elhúztam a kezem a kutyáról.
- Ő volt, igen. Bárány Lívia - vontam meg a vállamat, mielőtt hátradőltem volna, megmasszírozva a halántékomat. - Fontos ez? Nem volt felhőtlen a kapcsolatunk, nem szívesen gondolok rá.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. november 23. 18:04 Ugrás a poszthoz

Dana

egy szép vasárnapon| o


A tökéletesség az olyan messze van tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől, de inkább nem kezdek el ezen vitatkozni.
Alig észrevehetően emelkedik meg a szemöldököm, amikor a változásokkal kapcsolatos véleményemhez szól hozzá. Akkor már ezt is tudom, hogy a fiú van a dologban, hogy őmiatta változik Dana. És aggódik egy kicsit emiatt. Érdekes. Eddig is sejtettem, hogy a titokzatos sráccal van összefüggésben ez az egész, de azért nem vettem biztosra. Hiszen csupán egy jó ismerős, egy közeli barát is mennyi változást tud előidézni egy emberben. Vagy akár egy kiborító alak. Máig erősen él bennem az emléke a Bélával való éjszakai összeütközésnek, amikor rám nem jellemző módon álltam neki védelmembe venni Masát. Elég erőteljes módon, nem voltam túlságosan kedves a fiúval. De itt akkor nem erről van szó. Nem kommentálom a dolgot, hiszen szerintem tényleg nem csak az ember párja tudja megváltoztatni a világnézetünket, a viselkedésünket. Plusz abba se mennék bele, hogy előbb ennék meg egy tonnányi doxy trágyát, mint hogy olyannal kezdjek, aki miatt fel kéne adnom magamat, aki olyan szinten akarna, vagy próbálna megváltoztatni. Aki rossz hatással lenne rám. Én egy fél pillanatig nem aggódtam azokon a változásokon, amiket Thomas előidézett bennem. Meglepődtem, elcsodálkoztam hiszen nem gondoltam volna, hogy valaha is meg fogok változni bizonyos dolgokban. De aggódni? Soha.
Nem tudom, hogy mennyire kielégítő a tanácsom, az azonban biztos, hogy őszinte. Legfeljebb finoman fogalmazom meg, de akkor is az igazat fogja tőlem hallani ilyen dolgokban.
- Hó-hó, állj csak meg. Nem is úgy értettem, hogy gond lenne, hogy idősebb. Csak tudod, az elsősöket istápolgatni szoktuk, mi prefektusok. És nem rémlik, hogy elsős lenne. Csak azt próbáltam bemérni, hogy jó felé gondolkozom-e, hogy ki lehet – emelem fel mindkét kezemet magam elé, tenyereimet mutatva a lánynak mentegetőzésként. Jézusom, dehogy gondolkodom úgy, hogy á ő idősebb, vagy fiatalabb, akkor felejtős. Ha mondjuk egy tanár lenne, na akkor már furcsán néznék, de el nem ítélném akkor sem. Amúgy sincs semmi közöm hozzá ugyebár. Dana ne kerüljön bajba, legyen boldog és ennyi. Felőlem akár vérfarkas is lehet az illető.
- Nem, ő egy évvel fiatalabb. Később kezdtem a sulit, emiatt vagyunk egy évfolyamban – világosítom fel egy kicsit enyhülve. Szerintem senki meg nem mondta volna ezt amúgy, sőt, szerintem azt se mondaná meg rólunk senki sem, hogy 17-18 körüliek vagyunk. Túl … túl … hát szóval nem olyanok vagyunk, mint az ennyi idősek. És ha már itt tartunk, azt se nagyon néznék ki belőlünk a legtöbben, hogy egy pár vagyunk már jó ideje.
- És hogy találkoztatok? Voltatok már randin? Milyen a srác? – teszek fel pár kérdést, felidézve magamban, hogy mikkel kapcsolatban szoktak ilyenkor szívesen mesélni a lányok, meg mikről faggatják ki őket. Furcsa, hogy Dana még nem árasztott el ezekkel az információkkal. Tényleg változott ez a lány.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2019. november 23. 19:37 Ugrás a poszthoz

Bánki
nyomi vagy | love my style

Nem ülhet egész álló nap az iskolában, így úgy dönt, hogy az ebédidőt nem a kastélyban tölti, inkább kimozdul. Elég rég járt már Bogolyfalván, amikor az alapképzést taposta még kevés üzlet és alig pár ház álldogált magányosan. Ahhoz képest mostanra inkább Bogolyvárosnak tűnik a hely. Ez nyilvánvalóan betudható annak, hogy a tanoda környékén helyezkedik el, ezáltal sokan döntenek úgy, hogy a jövőre való tekintettel ide költöznek.
Egy elegáns mozdulattal tárja ki maga előtt az ajtót, hogy a Félszemű Kukoricába lépve elismerően bólintson egyet. Annak idején, mikor még fiatal volt - ezt nagyon sokat fogjátok még hallani -, a pub ácsorgott csak errefelé - ahová persze nehézkesen lehetett eljutni és a legtöbbször le is buktak a diákok, no meg a Csárda és a Falatozó. A régi emlékek megrohamozzák, miközben lassú léptekkel halad a pult felé, elvégre szeretne elvitelre rendelni egyet. Megehetné itt is, de rá kell jönnie, hogy tényleg nem ér rá órákat eltölteni egy nyavalyás ebéddel, mikor a papírmunka java még bőven hátravan. Így is ezernyi dolgot kell helyrehoznia, apró hibákat korrigálnia és persze a Minisztérium felé ismételten benyújtania.
Épp hátralép egyet, nem gyanítván, hogy egy katasztrófát készül előidézni, mikor valaki nekiütközik. Ezzel alapvetően nem is lenne gond, csakhogy akárki is a baleset okozója, forró kávé volt nála, ami egyenesen a nő nadrágján landol. Ösztönösen szisszen fel és lép egyet ismételten, így pedig lehetősége nyílik szemben találni magát orv támadójával.
- Hát ez igazán remek - hangjában egy cseppnyi együttérzés sem fedezhető fel, jeges kék szemei nem sok jót ígérnek az idegennek, az érezhető flegma stílus pedig azonnal bicskát nyitna bárki zsebében. De legalább nem kiabál. Még.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. november 23. 20:42 Ugrás a poszthoz

LAU
egy asztalnál az ablak mellett késő-késő délután | #wowthanksGIF

- Azta - véleményezem az italkölteményt, amit kihoz nekem a hozzám libbenő pincérlány. Megköszönöm neki, nézegetve, birizgálva a macikat a szívószállal, miután magamra maradtam. Beleszürcsölök. Pompás. Tovább bolygatom a kis gumilényeket és az egyik brummogni kezd. Dúdolva. Brummolni. Felemelem a poharat és felé fordítom a fülemet. Ez a First Noel. Mosolyogva tanulmányozom aztán az ital alját, melyiküktől szól a dalt, de nem bírok rájönni. Mindegy, annyira nem is fontos. Kicsit körbenézek, vajon mennyire hangos, máshoz eljut-e, ám senki nem néz felém annyira, szóval szerintem nem. Mármint barátnőm egyik kollegája igen, ám kétlem, hogy ő azért, mert odahallatszódna. Ahhot messze van.
Lau már megy is az újonnan érkezettekhez: egy idős pár meg két kisgyerek, valószínűleg az unokáik. Kikérik az innivalókat, aztán egy néhány perc elteltével már keresi a nagypapa a felszolgáló tekintetét és lágyan int, hogy már tudják, mit szeretnének. Felsorolják szépen a kívánságaikat, és mikor barátnőm suhanna is tova, továbbítani őket, a bácsi a karja után nyúl, gyengéd határozottsággal megragadva.
- Ó, bocsánat, kedves, egy pillanat, azt elfelejtettem megkérdezni, hogy... - áll neki érdeklődni az egyik pizza feltétjéről, szabad keze mutatóujját a menü passzoló során vezetve végig, közel hajolva, hogy olvasó szemüvegén át rendesen kivegye a betűket. Éppen ajkaimat nyalogatom egy korty után, követve egyik háztársunk útját az utcán, majd a szőkeség és vendégei felé tekintek.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 23. 20:52 Ugrás a poszthoz



Mindig is szerettem a lánnyal diskurálni, hiszen remek tanácsokat tudott adni, sokszor pedig megnyugtatott a válasza. Reméltem, hogy jelen helyzetben nem értett félre, mikor kijelentettem neki, hogy bizony megváltoztam valamilyen szinten. Ezt a változást főként magamnak köszönhettem, úgy, hogy a fiú csak részben volt rám ilyen hatással. Sosem kérte, hogy őmiatta változzak meg, sőt, szerintem pont azért tetszettem neki, amilyen voltam, de valahogy ő hozta azt ki belőlem, hogy némileg tapintatosabb és visszafogottabb legyek. Persze ez is helyzetfüggő volt, mert bizonyos történések, témák terén nem tudtam visszafogni magam.
- Nem tudom, hogy ismered-e vagy láttad-e már. Annak örülök, hogy te is így gondolkozol, ugyanis a kor nem számít - feleltem neki mosolyogva. Örültem, hogy ebben egyet értünk, hiszen ez fontos szempont volt a párkapcsolatok terén.
- Az nem baj, hiszen olyan így kívülről nézve, mintha egykorúak lennétek, meg egyébként sem számít a korkülönbség szerintem. Amúgy nagyon szép, összeillő pár vagytok - sandítottam rá nagy mosollyal az arcomon. Mindig is cuki párnak tartottam őket, nagyon összeilletek, és remekül kiegészítették egymást.
Közben Lautól egy valag kérdést kaptam, melyre nagyon is szívesen válaszoltam. Érthető volt részéről, hogy kíváncsi volt, hogy történt az egész, mit érzek iránta, hiszen fordított esetben én is kíváncsi lettem volna rá, hogy ő hogyan viszonyul a párjához.
- Épp a fecsegő dámák folyosóján őrjáratoztam, mikor megjelent a házvezetőjét keresve. Szóba elegyedtünk, aztán képzeld, csak úgy megcsókolt. Igaz, nem mélyítette el a csókot, de akkor is csodás volt az egész. Aztán folytattunk a dumcsizást, és újra megcsókolt. Aztán folytattuk a beszélgetést, majd tovább állt, hogy megkeresse a célszemélyt. Később írtam neki egy levelet, hogy van-e kedve csónakázni, aztán eljött. Beszélgettünk, néztük a csillagos eget, megbeszéltük, hogy lesz még folytatás - meséltem a lánynak jókedvűen.
- A srác nagyon helyes egyébként és a stílusa is lehengerlő. Teljesen magával ragadott - meséltem nagy beleéléssel a lánynak. Nagyon oda és vissza voltam érte, ez pedig bizonyára a hangsúlyomon is érződött.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 24. 20:58
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. november 23. 21:16 Ugrás a poszthoz

Thomas


 
műszak végén, hétköznap kora este | o


Szerencsére a karácsonyi kornyikálás nem annyira hangos, hogy másokat zavarjon, meg ugye tompítja a folyadék is a hangzást. Bevallom őszintén remekül el szoktunk szórakozni azzal, hogy műszak végén, vagy éppen elején zacskóba bújtatott kézzel összenyomkodjuk a gumimacikat, hogy melyik ad ki hangot és melyik nem. Ezt amúgy is meg kell tennünk, ugyanis minden italba csak egy ilyen mackó kerül. Szóval külön szoktuk válogatni, és az már feltűnt, hogy amik brummognak azok vagy pirosak vagy zöldek. A többi szín sose ad ki semmilyen hangot. Lehet, hogy majd megbeszélem a főnökkel, hogy vehessek egy kisebb adagnyi mackót, a legközelebbi ottalvóson tök jó lenne ezekkel szórakozni, meg amúgy is. Na, majd akkor gondolkozom ezen is, meg azon, hogyan osztassam be magam az ünnepek táján. Mert ugye erről kellene elmélkednem.
Az idős úr tereli el a figyelmemet a gondolataimról, elég hamar sikerült eldönteniük, hogy mit szeretnének enni, még éppen, hogy csak nekiálltam továbbítani az italrendelésüket, de már mehetek is vissza. Mondjuk mintha ezek az idősek mindig gyorsabban döntenének, mint a fiatalok. Valószínűleg mert ők már aztán bőven kitapasztalták, hogy mit szeretnek meg mit nem, és nincs állandóan újdonság a palettán. Na mindegy is, mosolyogva bólintok, miután elmondja, hogy mit szeretnének és már fordulnék is el, hogy visszamenjek a pulthoz. Fejembe újra előjön közben a beosztás kérdése – nem valami bonyolult megjegyezni, hogy lesz két pp meg egy fk - , ami nem éppen szerencsés. Eleve a vendégekre kéne figyelnem, de hát már a műszak vége felé is járok, na mindegy.
A lényeg, hogy nem veszem észre, hogy nyúl felém a bácsi. Vagyis utánam, hiszen meg is ragad. Hirtelen kapok levegő után, és kiürül a fejem teljesen. Nem hallom meg a szavait. Annyit érzékelek, hogy fog. Arcomon a mosoly az valahogy megmerevedik, majd lassan el is tűnik, szemeim kikerekednek és próbálok rendesen lélegezni. És persze, hogy nem jutnak eszembe a szokásos enyhítő dolgok, amiken egész eddig dolgoztam.
~ Bácsi, kérem, tessék elengedni! ~ nyüszítem a fejemben, de megszólalni persze képtelen vagyok. Sőt, kezdek le is sápadni.


oo
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bánki Barnabás
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



RPG hsz: 423
Összes hsz: 852
Írta: 2019. november 23. 21:43 Ugrás a poszthoz

Julianne




Kissé szokatlan számára ez a helyzet. Mit kissé? Rohadtul. Még csak néhány napja az övé a hely, s talán most kezd tudatosulni benne, hogy nem is volt olyan, hű de jó ötlet a tulajdonosává válni. Pedig az elképzelés nem volt annyira rossz. Ki ne tudna egy pizzéria élére állni? Hiszen mi más dolga lehet a főnöknek, minthogy egész álló nap egyen és egyen? Barnabás is nagyjából ebben a hitben élt, amikor belevágott. Aztán a napok előrehaladtával rá kellett ébrednie, hogy mégse csak a zabálás itt a lényeg, hanem bizony néha komolyan helyzetekben is oda kell tenni magad.
A pizza készítést nem vállalta be, tekintettel arra, hogy a világ még nem lépett be abba az évszázadba, ahol fel lennének készülve az ő csodálatos gasztronómiai tehetségére. Szóval helyzetet mér fel, meg ügyeket intéz.
Most is csak azért van bent, mert az árukészlettel bíbelődik, amíg nincs egy helyettese kénytelen ezt a gány melót egyedül csinálni, s már most rohadtul utálja.
Így most is hátul van és éppen papírokat rendez, illetve szelektál, mikor megüti fülét, hogy odakint valami történt. Szeretné figyelmen kívül hagyni, mint általában szokta az ilyen helyzeteket, de egy röpke pillanat után eszébe jut, hogy mégiscsak ő a tulaj, csak illene megnézni mi a fennforgás oka.
Mire kiér a balesetet okozó kollegina, aki mit ad isten éppen az, aki ma lett féléve, könnyeit próbálja elrejteni, ezért elslisszan Bánki mellett hátra. A férfi meg tök értetlenül néz a pórul járt vendég felé.
- Ne haragudjon, tudok segíteni valamiben? - a lehető leghiggadtabban teszi fel a kérdést, miközben tesz egy lépést a nő felé. Látja mi történt, de nem ostoba annyira - már -, hogy elkezdje a nőt tapogatva felitatni róla a kávét. Hogy is ne. Aztán még a végén az is elterjed róla, hogy mostanában micsoda perverz lett.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vendéglátó negyed - összes hozzászólása (3724 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 115 ... 123 124 [125] Fel