A mágia nehezen meghatározható fogalom, melynek mivoltával a mágusok sincsenek teljesen tisztában. Ami biztos, hogy az erő, amit mágiának nevezünk, mindent átjár, és mindenhol jelen van - azonban nem minden élőlény képes uralni és érzékelni jelenlétét. Nem csak az emberek között akadnak, akik használják a mágiát: körülöttünk mágikus lények és növények is élnek. Értelmi színvonaluktól függetlenül, önkéntelenül rendelkeznek varázserővel.
Ahogyan a varázslények, az emberek is képesek ösztönösen használni a mágiát. Ez következik be, amikor a fiatal korú varázsló először mutatja meg képességét és akaratlan használja azt. Az emberek számára viszont, ha magasabb szintű varázslatot szeretnének használni, tárgyakra van szükségük, hogy erejüket fókuszálni tudják.
A nyugati varázsló varázsláskor varázspálcát használ. Ezek anyagát a pálcakészítő mesterek mágikus erejű fákból nyerik, majd a pálca "lelkéül" szolgáló magot helyezik belé. Leggyakrabban sárkány-szívizomhúrt, vélahajat, főnixtollat vagy unikornis szőrét használják, azonban más mágikus lények is szóba jöhetnek, elterjedésük régiónként változó. Azt tartják, a pálca tulajdonságait leginkább a mag határozza meg, ami jól illeszkedik későbbi gazdájuk személyiségéhez, vérmérsékletéhez.
A világon nem létezik két egyforma pálca, azonban testvérpálcák igen. Ezekről akkor beszélünk, ha a magjuk ugyanattól az állattól származik. Azok a pálcák nem számítanak testvéreknek, melyek azonos fából készültek, hiszen a varázslatokkor meghatározó szerepet a magok töltenek be.
Más kultúrák a pálca használatán kívül egyéb módszereket is kifejlesztettek a mágia használatára. A letűnt korokban a keleti varázslók rúnákkal, ráolvasásokkal és énekekkel varázsoltak, Magyarország területén pedig sámánok éltek, sajátos szertartásaikkal. Ezeket a hagyományokat az általunk ismert, nyugati varázslás hamarosan kiszorította.
Varázsigék nem mindig léteztek. A kezdetekkor, mikor az első varázslók felfedezték erejüket és próbálgatni kezdték annak határait, szavak nélkül, nonverbálisan használták a mágiát. Sokkal később jöttek rá, hogy a koncentrációt és a tudásuk továbbadását is elősegíti, ha mágikus erejű szavakat kapcsolnak egy-egy adott varázslathoz. A felfedezést az ókor végén, illetve a középkorban tették meg, ezért is a legtöbb varázslatunk alapja latin vagy görög eredetű szó. Manapság az oktatás nagyobb hangsúlyt fektet a verbális varázslásra, a nonverbális módszert külön erőfeszítések árán lehet megtanulni.
Keleti mágia
A régi, elfeledett mágiák művelőit manapság összefoglaló néven keleti mágusoknak nevezzük. Az elnevezésnek történelmi okai vannak: míg földrajzilag nyugatra a varázspálcás módszer terjedt el, keleten, az emberek egyéb eszközöket használtak. A nyugati világ térhódítása az oka annak, hogy mára a pálcás varázslatot tekintjük leginkább elterjedtnek.
A keleti mágia többek közt ráolvasásokat, énekeket, rúnákat és varázsköröket használ. Keleti mágusok voltak az iskola történetéből ismeretes sámánok is.
Mára nagyon kevesen használják ezeket a tradicionális módszereket, elszigetelt népcsoportok között azonban máig találkozhatunk vele.