36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
A kastélyt körülvevő vidék - összes hozzászólása (4428 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 137 ... 145 146 [147] 148 » Le
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2018. augusztus 20. 13:34 Ugrás a poszthoz

A cuki, a dobbantós meg a két kölyök

Nyár van és semmi baj, olvadok, mint a vaj...
Ezt az örökérvényű slágert nyomatta két kislány a csarnokba még tegnap, amikor átvágtattam rajta. Azt hiszem, teljesen megborította őket a vizsgaidőszak. A lényeg a lényeg, hogy most ez annyira a fejemben van, hogy az már ijesztő, így amikor meghallom Annabellát, az olyan, mintha jó erősen fejbe vágtak volna. Na ez aztán már nem tréfa dolog. Finoman hatolok a gondolataiba, csak, hogy lássan, hogy mi a helyzet éppen, és mire felmérem a terepet, akkurátus lépteimmel már haladok is feléjük. Helyzeti előny, ha valaki hosszában is meg széltében is kétajtós szekrény, nem nagyon vannak távolságok meg ellenfelek.
- Fiúk, szerintem ti nem akartok itt lenni. Húzás van.
Nem nagyon kell magyaráznom, hogy ez mit is jelent, a múltkor volt egy kis összetűzésem az édősebbik Réty gyerekkel, aztán elment a kedve tőle, hogy velem packázzon. Gyors léptekkel el is indulnak a kastély felé, másik irányba nem is mernek indulni. Én is így gondoltam. Közben tovább lépek párat, és elém tárul a látvány, ami miatt idehívtak. Szegény prefektusom, én mondtam neki, hogy ez nem lesz könnyű vállalkozás.
- Na mi a helyzet, meguntuk a kastélyt? Nem tetszik az Eridon lét?
Kérdezem szétnézve a lány új lakosztályán. Egy ideje már hallgattam a gondolatait, és tudtam, hogy nincs bent, de azt hittem, ennél előbb megjön az esze. Hát ezek szerint nem. Bella mellett állva, igen érdekes párossá változtunk, ő, mint a legkisebb, én mind a legnagyobb a rend védelmében, tiszta jó zsaru, rossz zsaru felállás, és nem is kell mondanom, hogy ki kicsoda.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2018. augusztus 20. 19:44 Ugrás a poszthoz

Thomas

zárás


- Ezt nem is gondoltam volna. - mondom meglepetten, amikor meghallom, hogy valószínűleg az iskola több mint fele nem is tud magyarul. Mondjuk gondolhattam volna akár, de ez alatt a rövid idő alatt, amit eddig itt töltöttem nem éppen ez a kérdés kezdett el foglalkoztatni. Inkább az, hogy mi is ez az egész, mit kéne csinálnom és főleg azt, hogy hogyan. Megismerni 15 évnyi lemaradást a mágusvilágról azért nem egyszerű dolog. Bele is szokott sajdulni a fejem a nap végére a sok információtól.
- A nap állásából saccoltam - mondom mosolyogva, amikor meglátom, hogy Thomas megdöbben a módszeremen. Valószínűleg kevesen hagyatkoznak ilyenekre, általában én sem szoktam. A karóra azért pontosabb. De a könyvekből sokféle ismeretet össze lehet szedni, ha már nem jár el sehova sem az ember. A sejtésem azonban beigazolódik, a prefinek mennie kell. Szerencsére  még nem késett el. Kicsit azért sajnálom a dolgot, mert jót beszélgettem vele, de ő nem bennlakásos, és még nekem is van egy-két elintéznivalóm így késődélután.
- Neked is szép estét! Igyekszem nem beborítani az egész iskolát foltokkal! - köszönök el mosolyogva, majd figyelem ahogy elhagyja a rétet, valószínűleg hogy felkeresse azt a kandallót. Leheveredek a fa alá még egy kicsit, hogy élvezzem a hűvösödő időt. Most már el merek lazulni ennyire, sőt a szememet is behunyom. Fél órányi szieszta után egy hangos sóhajtással erőt veszek magamon, összeszedem a dolgaimat és visszasétálok a kastélyba.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. augusztus 24. 06:58 Ugrás a poszthoz

Annám és SárkiApu


Hát ez röhejes. De tényleg. Még én segítek a prefektusomnak, hogy elkaphasson. Tényleg az agyunkra ment a hőség, vagy a vizsgaidőszak, de lehet, hogy mind a kettő. Eskü nem vagyok normális. Nem mintha az normális lenne, hogy fogok egy hátizsákot, átváltoztatom sátorrá és egy hétre kivonulok a természetbe erdőt járni...
Taps-taps, Dina.
A vicc az, hogy még rosszul is érzem magam, amiért megijesztettem Annát.
– Csak egy hétre... – húztam be a nyakam, mint aki tudja, hogy most marhára ki fog kapni. Azért SárkiAput idehívni kissé túlzás talán...hamarosan Csaniék is beérkeztek, és vicc, hogy rosszabbul esett párom megrovó tekintete, mint a Házvezetőm számonkérése.
– Én még maradnék engedelmével tanár úr, szeretnék beszélni a kis hülyém fejével – morogta, és tudtam, hogy bajban vagyok. Nem is kicsiben. Most aztán kihúztam a gyufát, csak lángra ne kapjon.
Azt hiszem, ez az a pillanat, amikor köpni-nyelni se tudnék, nemhogy magyarázkodni. Tökéletesen fölösleges egy gondolatolvasó házvezető mellett. Annyiban reménykedem csupán, hogy az átváltoztatós műveletemet valamennyire pozitívan értékeli, ebben a rosszban legyen már valami kis jó is. Majd ha a büntetőmunka mellett lesz időm, akkor megcsinálom rendesen a vízlepergető-bűbájt is, hogy teljesen tökéletes legyen a vízhatlansága. Tökéletes lesz kiránduló-sátornak, de megszenvedtem az eredményért, sok gyakorlás volt benne. Meg párszor szitkozódtam is, amikor nem úgy sikerült a végeredmény, ahogy én azt szerettem volna. Jaj, csak ne néznének rám ilyen mérgesen, könnyebb lenne nekem is. A csendtől tudtam totálisan falnak mászni, annál nagyobb büntetést nem is lehetne kitalálni nekem...
– Hova gondol, Házvezető bácsi? Az Eridon a legjobb – nyeltem nagyot. Komolyan kiborított ez a néma csend.  – Most mi lesz?
Jobb hamar túlesni ezen a procedúrán.
– Szeded a sátorfád vissza a kastélyba, amint a tanár úr lerendezi az ügyed. Azt a sátort meg eltüntetem, többé ne is lássam – Upsz. Csani hangján érezni, hogy pattanásig feszülhettek az idegei az elmúlt hétben. Komolyan ennyire fontos lennék neki? Ki gondolta volna... – Hogy jutott ekkora életveszélyes baromság az eszedbe?
Utoljára módosította:Bodza Edina Gyöngyvér, 2018. augusztus 24. 20:48
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2018. augusztus 24. 21:31 Ugrás a poszthoz

A sokaság

- Csak egy hétre...
Jegyzem meg színtelen hangon. Én komolyan, én esküszöm, mindig azt hiszem, hogy nincs újabb szint, de mindig kiderül, hogy van. Nem hiszem el, komolyan közel állok hozzá, hogy lenyúzzam az arcom, csak így simán, lenyúzom. De aztán mindig inkább viccnek fogom fel a dolgokat, ellentétben Csanáddal, mármint ő most meg a pattogása kifejezetten zavar. Nem szeretem, ha valaki ellentmond nekem, mert hát én vagyok a felnőtt, ő meg a gyerek. Azért az mondjuk vicces, hogy ő jobban ki van akadva.
- Nos kisasszony, ne siessen annyira, az Eridonba, mert nem fog bejutni. Most legalábbis nem, majd talán két hét múlva. Addig az úrfi bekíséri az új szállására.
És igen, én ezt már Magnussal régen megbeszéltem, még akkor, amikor a nagy kiköltözés megkezdődött. Akkor az volt a megállapodás, hogy ha öt nap múlva is kint lesz, akkor kap egy két hetet a Rellonban. Íme itt vagyunk, túl az öt napon, és most már nem is tud majd bejönni az Eridon területére. Nem akartam neki menekülési lehetőséget adni, még kifelé jövet megváltoztattam a jelszavunkat is, és körbe küldtem, azzal a megjegyzéssel, hogy senkinek, a saját diáktársuknak sem adhatják ki, és ez véresen komoly, úgyis rájövök, ha valaki máshogy jár el.
- Kisasszony, azt hiszem, itt végeztünk.
Fordulok Annabellához, akivel tudom, hogy mindig nagyon érdekes párosítást nyújtunk, de szerintem így még hatásosabbak vagyunk, hiszen könnyen eltereljük az emberek figyelmét.
- Jobb ha bemegy, egy fél órán belül szakadni fog az eső.
Addig mondjuk nekünk sem árt beérni, mert semmi kedvem most éppen megázni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. augusztus 24. 22:02 Ugrás a poszthoz

SárkiApu és Anna Love

Az események felgyorsultak, engem elkaptak, négyszeresen is, és most iszom a levét, amiért elfeledkeztem arról, hogy legilimentor a Házvezetőm, szóval gyakorlatilag bármikor tudja, merre vagyok, mert nem vagyok jártas az okklumenciában. Éééén hülye barom állat. Erre gondolhattam volna, hogy nem lesz egyszerű.
– Ha tudta a bácsi, hogy itt vagyok és erre készülök, ho... hogyhogy nem szólt korábban? – tettem fel az igen érdekes kérdést. Aztán elhangzott a tanár úr végső döntése. Na ne! Nem fogok bejutni? Basszus, bent van mindenem! Hogy fogok öltözködni, hogy fogom Cilit és Fluffy-t megetetni? A tankönyveimről nem is beszélve – nem mintha amúgy hú, de szorgos kis tanuló lennék. – Kifejtené bővebben, hogy mégis hol leszek?
Azért ezt jó lenne tudni, nem kicsit lettem ideges ettől a bizonytalanságtól.
– Majd én segítek a válaszban, Vörös Törpém. Hozzánk jössz két hétre.
– Mi vaan?! – Azt hiszem, a szemöldököm valahol a Szaturnusz gyűrűje körül vándorolhatott, alig akartam hinni a fülemnek Csanád szavait hallva.
– Gyere, vagy viszlek, ha nem jössz magadtól.
- Ez most vicc, ugye, Csani?
- Úgy ismered Sárközi tanár urat, mint aki viccel? Basszus, egy héten át kerestünk téged jóformán! Gondolkozz egy kicsit...
Utoljára módosította:Bodza Edina Gyöngyvér, 2018. augusztus 26. 13:03
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. szeptember 15. 20:36 Ugrás a poszthoz

Róza



Nagyon csendben van, bizonyára, ő okosabb arról, kinek hol a helye és az mit jelent. Mármint, én nekem ugye nem járt ide még a szomszédom haverja sem, de ő lehet pont az a lány, akinek a tesója, anyukája, bárkije ide járhatott, bár azt nem tudom, milyen régen alakult ez az iskola, lehet, hogy tök fiatal, és nem járt ide hatezer generáció, az viszont tuti biztos, hogy elég idő telt el ahhoz, hogy valakik az elsősök között már „tapasztalattal” járulnak ide. És ezen miért is kattogok ennyire? Majd elolvasom valamelyik iskolai krónikát, hogy azzal képben legyen, mióta van ez a suli meg minden, de semmin nem fog változtatni, továbbra sem fogja senki megmondani, neki milyen volt. Sőt, igazából anyáékon kívül a kutya se tudja, hogy én ide járok. És ez valahol kicsit ijesztő, mert hát, mit mondjak? Magánsuli, oké, de ha mesélni kell róla? Na abban nem vagyok jó, nem tudok azonnal kitalálni valamit arról, hogy mit tanulok, milyen az iskola, és a többi. Oké, ha itt végzek, előveszem azt a határidőnaplót, amit anya adott, és szépen kerítek egy mesét arról, mit csinálok én amúgy iskolaidőben, arra az esetre, ha valamelyik haverom otthon megkérdezi... vagy épp, úr ég, egy rokon a karácsonyi vacsorán! Áááá ez kész rémálom! Nem lett ez eléggé átgondolva, lehet el se kellett volna jönnöm ide! Koncentrálj, ne hisztizz, Elijah, ne pánikolj. Ne. Huh.
- Ööö.. lehet? Nem tudom, csak a bunkókra szoktam fújni, de te nem tűnsz annak – vagy ha igen, marha jól leplezi. De ő csak egy lány, persze, tud sértegetni, mert mindenki tud, de ez van, ezt kell szeretni. A lányok már csak ilyenek, mindig. Összeülnek, kipletykálnak és röhögnek rajtad. Rettentő.
- Nem vitatom! - ez olyan csapda, amibe nem szabad belekötni. Mint a filmekben a tipikus: kövérít ez a ruha? Jó így a hajam? Figyelsz te rám? Azt mondják, a netről meg a tévé-ből nem lehet semmit sem tanulni, pedig ez nincs így. Jó, nem fogok lediplomázni, mert megnéztem egy kórházas sorozatot, de azért néha jól jön egy-egy onnan ellesett trükköt bevetni élesben.
- Hát, amint hallod, töröm én ezt eleget, de... Évek óta itt lakunk, előtte néha nyaraltunk kicsit itt, és azt mondta anya, hogy úgy néz ki, tök jó a nyelvérzékem. De leginkább szerencse, akaraterő meg egy idő után magyar felirattal vagy szinkronnal néztem a sorozatokat. Az most pont nincs nálam, de azt hiszem van olyan medálizém is. Nem tudom – vonom meg a vállaimat, mert ez tényleg csak jött, sikerült valami olyat, amit sokaknak nem. A helyesírás más, abba, bevallom néha segítenek a megbűvölt korrigáló pennák, amik amúgy rettentő menők. Nem ragadok le most itt, meg az érveknél, bemutattam magam és most jöhet egy kis hősködés.
Vagyis az égés, ugyebár.
Még az én fülem botja is belevörösödik, pedig láttam már bugyikat. Igazából, nekem a szégyen az, amitől vörös, neki meg az, hogy látom a bugyijait. Amikben nincs semmi. Csak ruha. Kiönthetek elé pár alsót engesztelésképp?
- Bo.. bocsi! Tényleg sajnálom! Nem akartam így de... megoldom, jó? Máris hozok valakit, aki tényleg tud varázsolni. És ne haragudj rám, csak... segíteni akartam – lassan elhátrálok, majd mint a nyúl, futni kezdek. Addig míg nem tanárt vagy prefit nem látok és nem tudom értesíteni. Menjen, segítsen neki más, mert én elbaltáztam, megint. Majd ezt is gyakorolhatom, de a francba! Nekem tényleg ennyire nem megy itt semmi? Mérges vagyok inkább, mint zavarba jött vagy ijedt, így, ha a lány mérges is lesz, már csak az megy oda hozzá, akitől segítséget kértem. Én elmenekülök a szobámba, hogy zsörtölődjek a berendezéssel. No problemo, minden rendbe fog jönni. Másnem hazaküldenek, ennyi.


//az én hibámból késve, és lezárva, köszönöm a játékot! //
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mei Watts
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 1. 16:24 Ugrás a poszthoz

Vajda Richárd
#workhard || #justabitlate || #katt



Seprűs pizzafutár vagyok. Mármint tényleg. Nem csak egy átmeneti béna meló, komoly fizuval, jófej főnökkel, meg minden. Nem gondoltam, hogy sikerül ennyire hamar munkát találnom, ráadásul ennyire jót.
Persze azt nem szeretem, amikor van 15 cím, a pizzák pedig lassan készülnek. Az utolsónak a bagolykőit hagytam, mert úgy voltam vele, hogy ott majd tuti megértik. Biztos nem én vagyok az egyetlen, akinek szüksége van pénzre, annyira csak nem lehet elit suli ez, hogy mindenki készhez kap mindent.
Még szerencse, hogy korábban kviddics csapattag voltam, így könnyedén eljutottam bárhová a pizzás táskával a kezemben a seprű vezetése közben. Nem bajlódtam azzal, hogy a rendes bejáratot használjam, azzal csak felesleges időt vesztegettem volna, ezért az erdő felől közelítettem meg a kviddics pályát.
Ahogy talajt értem, nézegetni kezdtem az ott lévőket, hátha kiszúrom, ki az, aki éhen halni készül. Ahogy belőttem a fiút, egy bájos mosolyt magamra varázsolva léptem közelebb hozzá.
- Vajda Richárd? - kérdeztem, lelesve a nevet a blokkról.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mei Watts
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 19. 19:03 Ugrás a poszthoz

Moon Jun Seo
#13 || #kentaurlesős || #katt



Kevés óra volt, ami igazán lekötötte a figyelmem, nem úgy a legendás lényeg gondozása. Imádtam, mert elég volt megtanulni a dolgokat, máris lehetett sikereket elérni. Főleg Mikola profnál, aki amúgy a szememnek se olyan rossz. Szóval így történt, hogy ma is kicsit elkalandoztam az óráján. A kentaurokról volt szó, csak épp a magyarázat közepén már nem igazán a szavaira figyeltem. Ez van. Azért szerintem még így is én fogom a legjobb vizsgát írni az évfolyamomon, ennyire már ismerem magam.
Tehát a mondókája végén figyeltem fel, akkor mondta, hogy él pár a kastély melletti erdőben, sőt, az egyikük régebben tartott asztrológiai órákat is. Nehéz lenne elképzelnem, ahogy egy kentaur áll Várkonyi mellett.
A házi persze egy beadandó írása volt, amihez anyagot a saját könyvünkből, vagy a könyvtárból lehetett gyűjteni. Mikola prof biztos nem arra gondolt, hogy saját megfigyeléseink alapján kellene írni, de ha már prefektus nem is, mestertanonc még vagyok, nagy baj nem lehet.
Ezzel nyugtattam magam, ahogy az erdő mélye felé sétáltam. Persze a sűrű növényzet miatt már egyre kevésbé láttam bármit is, ezért egy idő után a pálcám segítségével világítottam magam elé. Valami neszt hallottam magam mögött, mire kicsit ijedten fordultam 180 fokot.
- Kentaur bácsi? - kérdeztem suttogva. Nem azért a két fillérért, de azért egy kicsit megijedtem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. október 19. 19:32 Ugrás a poszthoz

Mei


Én nem követtem a lányt! Kikérem magamnak, csak pont arra ment amerre én! Meg a fény is, én pedig nem hoztam pálcát.
Ma gondoltam egyet, és lejöttem az erdőbe megnézni milyen. Szép meg minden, jártam már erdőben de ez más. Nem nagyon tudom megmondani miben más, de más szerintem, de lehet csak én látom így.
Csak halkan mentem, és csodáltam az erdőt. Nem fotóztam mert mivel? Itt lehetne szép fotókat készíteni. Nem figyeltem a lábam elé, és majdnem elestem, ezzel egy kis zajt csaptam.
A lány hátrafordult, én meg kicsit összerezzentem. Jajaj, nehogy azt higgye követtem! Én nem!
- Kentaur nem vagyok, és bácsi sem. - itt vannak kentaurok? Az milyen menő már! Nem láttam egy állatot se, vagy ha láttam is nem vettem észre mert inkább a növényeket néztem. Vagy láttam? Láttam egy cuki pókot, mégis láttam állatot! A pókok cukik, ahogy a szúnyogok és a méhecskék is, csak akkor nem amikor csípnek. Pók még szerencsére nem csípett meg, de szúnyog és méhecske már igen. Nem akarom többet. Nem, nem nem. Nem szeretném hogy megcsípjen még egyszer valami, de szerintem még fog megcsípni valami. Ha csak nem pusztulnak ki, de ha a méhecskék kipusztulnának, akkor nagy baj lenne. Alsóban mondta az irodalom tanárnéni, hogy Einstein egyszer azt mondta, hogy ha kipusztulnak a méhek, az emberiség csak négy évvel éli túl az apró rovarok eltűnését. Városi legenda vagy sem, egy biztos: ha a méhek eltűnnek, akkor nem csak a méznek, hanem a kávénak és csokoládénak is búcsút inthetünk.
A csokinak! Az egy katasztrófa lenne! Jó, az még nagyobb hogy az emberiség nem élné túl.
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. október 31. 22:00
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mei Watts
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 19. 20:54 Ugrás a poszthoz

Moon Jun Seo
#13 || #kentaurlesős || #katt



Ahogy megszólalt a fiú, hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy most örüljek, vagy se. Már tényleg felkészültem, hogy testközelből láthatok egy kentaurt, talán még interjút is készíthettem volna vele. A levitás külön újságba nagyon jó lett volna, a házunk tagjai tuti imádnák. Jó lenne, ha nem csak Edictummal a kezükben sétálgatnának, hanem a saját magazinunkkal is, ha már van.
Na de visszatérve a jelenbe vigyorogva néztem a fiúra, majd közelebb léptem hozzá. A kezemet nyújtottam felé, hogy segíthessek a felállásban.
- Sebaj, azért még hasznodat vehetem. Van kedved egy kis kentaurleshez? - kérdeztem továbbra is mosolyogva. Két ember elvégre többet lát, mint egy.
A fiú akár elfogadta a segítségem, akár nem, kicsit elfordítottam a fejemet tőle.
- Ott mintha látnék egy házat, vagy olyasmit. Szerinted oda be lehet menni?
Jó lenne, ha igen. Már eléggé az erdő mélyén jártunk, az pedig tuti kis fedezék lenne. Talán még leírást is találhatok ott, merre szoktak vonulni kentaurok.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. október 19. 22:16 Ugrás a poszthoz

Mei


Elfogadtam a segítséget, és felálltam. Nem lett semmi sebem szerencsére.
- Köszönöm! - mosolyogtam.
- Van kedvem! - vigyorogtam mint a tejbe tök. Még sosem láttam igazi kentaurt, tök jó lenne látni egyet. Vagy többet.
- Nem tudom. - olyan szép ez a hely! Ideköltöznék ha lehetne. Az milyen jó lenne! De lehet éjjel félnék. Nem lehet, biztos. Á utálom a sötétet, olyan ijesztő, és a varázsvilágból már a mozgó festmények után mindent kinézek, még azt is hogy lehet itt szörny az ágy alatt. De tényleg. Azok a festmények nagyon ijesztőek. Hogy mozognak? Ha jól tudom ha megszáradt a festék nem tud mozogni. Vagy mégis? Hát láttam ahogy mozog!
- Moon Jun Seo vagyok! - mutatkoztam be, és meghajoltam. Megszokáás, pedig nem is éltem Koreában! Vagyis éltem, csak nem nagyon emlékszek rá. Jó, de voltam mikor elrángattak a mamához ünnepek alkalmával. Néha megkérdeztem a faltól, a lámpától, a pulcsitól, meg minden élettelen tárgytól hogy mi értelme van pár ünnepnek, és hogy miért kell ahhoz 'haza' utazni. Jó jó jó még oké lenne meg szeretném is ha a busani nagyihoz mennénk, de nem, nem mindig a szöulihoz kell menni, aki ahogy tud kritizál engem is, a nővéremet is, és anyut is. Hugit meg agyondicséri. Néha nem értem az embereket. Például akkor, amikor valaki azon gondolkozik hogy kék vagy zöld pólót vegyen fel? Na ez volt a világ legjobb példája. Nem jutott eszembe jobb példa, majd ha nem arra gondolok, akkor biztos fog valami jobb befutni az agyamba. A példák tudnak futni? Biztos, az én fejemben minden tud futni. A csokik, a kalapácsok, meg minden ami amúgy nem, mert nincsenek lábai!
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. október 31. 22:00
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mei Watts
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 20. 22:24 Ugrás a poszthoz

Moon Jun Seo
#13 || #kentaurlesős || #katt



Szuper! Mármint persze az is, hogy úgy tűnik, bírja a gyűrődést a srác, de az még jobban, hogy velem tart. Nem is tudom miért nem gondoltam erre korábban, egyedül egyáltalán nem vicces az erdőben mászkálni. Kicsit nyomasztó is, talán azért féltem, de most már a fiú társaságában mindjárt más a megvilágítása a dolgoknak.
- Megnézzük mi van bent? - kérdezem vidáman. Nem feledkeztem meg a kentaurokról, de ha már itt vagyok, akkor jó lenne megnézni mást is. Időnk pedig még van, a takarodó szerencsére arrébb van.
Ahogy meghajol, egy pillanatra leblokkolok. Nagyon-nagyon régen találkoztam másik ázsiaival, aki szintén ragaszkodik a gyökereihez. Nem tudom, hogy ő is olyan hibrid mint én, vagy csak tetszik neki ez a szokás, de úgy döntök, hogy ezt nem is fogom most megkérdezni. Végül mosolyt erőltetek az arcomra, igyekszem nem foglalkozni a feltoluló emlékekkel.
- Mei Watts, yoroshiku - felelem kapásból. Ahogy felegyenesedek, rájövök, hogy annyira elragadtattam magam, hogy japánul üdvözöltem. Kacarászva megvakarom a tarkóm, aztán kijavítom magam. - Akarom mondani örülök, hogy megismerhetlek.
Zavaromban újra félre nézek, közben lassan elindulok a faház felé. Ritkán szoktam ennyire kizökkenni, azt hiszem elég pár perc és újra a szokásos energiabomba leszek.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mei Watts
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 20. 23:20 Ugrás a poszthoz

Zippzhar Masa
#játszunk || #kviddicsezősdi || #katt



Nem terveztem kviddicsezni itt is, de nem bántam meg a jelentkezésem. Igazából amikor megláttam a papírt a klubhelyiségben gondolkodás nélkül felírtam magam, végül még be is válogattak. Ami amúgy nem annyira meglepő, azért megy nekem a sport. Eddig őrző voltam, de ez most lehet változik. A többieknek - a csapatkapitányt leszámítva - nem volt akkora tapasztalata, mint nekem, szóval mozgatható tényező lettem az egyenletben. Amitől csak azért féltem, mert egy terelő pozícióval nem tudom hogy birkóznék meg. Mármint én a 160 centit is csak magassarkúban érem el, kilóra pedig alig vagyok több, mint a két gurkó összesen. Most már csak reménykedem, hogy az újoncok közül ketten is élni fogják a gurkó dobálós dolgot, nem engem raknak oda.
Ahogy kiléptem a pályára, megmarkoltam a seprűmet. Haru küldte, egy újabb prototípus. Egyelőre azt mondtam, hogy hajtóknak valót küldjön, a többit meglátjuk majd.
Masára néztem, aznapi edzőpartneremre, lágyan rámosolyogtam.
- Akkor vágjunk bele. - Így is teszek, pár pillanattal később már a levegőben vagyok.
- Mit szólnál, ha először követnél engem? - kérdezem, ha Masa is felér mellém.
Persze nem egyszerű körözgetésekre gondoltam, hanem komolyabb útvonalat írnék le neki. Igazából mind a kettőnknek gyakorlás volt a mai, nekem vissza, neki pedig belerázódás.
Utoljára módosította:Mei Watts, 2018. október 20. 23:22
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. október 20. 23:25 Ugrás a poszthoz

Mei


- Nézzük! - válaszoltam. Nagy baj nem lehet belőle. Remélem. Mi baj lehetne? Mit tudom én, jön egy gonosz varázsló és elátkoz? Nem hiszem. Már elkapták volna, vagy adtak volna róla hírt. Vagy nem, lehet senki se tud a létezéséről! Fogalmam sincs. Lehet Csokiániából szökött! De Csokiánia csak a fejemben létezik, az lehetetlen.
Yoro... yoroshi... yoroshiku... ez szerintem japánul van, olyan hangzása van, de lehet tévedek. Nem ismerem fel a nyelveket egy szóból, ha nem beszélem. De lehet akkor se ismerném fel ha beszélném, ki tudja?
- Én is örülök! - mosolyogtam, és megindultam a ház felé. Remélem nincs ott egy gyilkos... vagy egy mozgó festmény... vagy vagy vagy zombi. Á, zombik nincsenek. Vagy vannak? Nem tudhatni! Lehet hogy vannak csak annyira elrejtőznek hogy senki se tud róluk! Az lehetséges, nem? Lehet akkor már valaki felfedezte volna őket... de akkor a vezérük elé vitték volna, és és és a királyuk vagy mijük van kivégeztette volna! Az is lehet. Vagy nem, de nem baj, az én fejemben lehet, a valóságban meg nem biztos. Lehet kellene valami gondolatirtó 2000 nekem a hülye gondolatok ellen. Nekem gondolatok nélkül jobb lenne! Vagy nem tudom, van olyan hogy valakinek nincsenek gondolatai?
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. október 31. 22:00
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mei Watts
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 20. 23:36 Ugrás a poszthoz

Moon Jun Seo
#13 || #kentaurlesős || #katt



Ahogy elindulok, szerencsére követ, szóval még nem kapott frászt tőlem. Általában kedves vagyok, most is igyekszem erre, csak az a meghajlás. Jól van Mei, csak egyszerűen meghajolt, tedd már túl magad rajta! - korholom magam. Kicsit megrázom a fejem, Jun Seo felé nézek. Nem hiszem, hogy azért jött velem, hogy a lélegzet vételeimet hallja, úgyhogy épp ideje lenne újra beszélgetni.
- Hányadikos vagy amúgy? - Jobb hirtelen nem jut eszembe, innen is bocsi srác. Nem vagyok teljesen socially awkward, de azért majdnem.
Közben elérjük a kunyhót, ahová én megyek előre. Meg sem kérdeztem, egyszerűen gondolkodás nélkül odaléptem. Nem tudom, hogy melyik dominált jobban, a védelmező ösztönöm, vagy a kíváncsiság, de a lényeg, hogy én néztem körbe először. Amint megbizonyosodtam, hogy nincs bent semmi, a magasba emeltem a pálcámat, hogy többet lássunk. Végül inkább egy apró lángocskát varázsoltam a tenyeremre, ami nem éget, így megszüntettem a pálcám hegyén a fényforrást.
- Hát azt hiszem, nem tegnap jártak itt utoljára - jelentem ki vigyorogva.
Mindenféle papírlapok, megszáradt levelek, kisebb-nagyobb ágacskák hevertek, na meg persze a temérdek por, amitől alig lehetett kivenni bármit is.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2018. október 21. 15:33 Ugrás a poszthoz

Mei


Vidáman mosolyogva támasztom a falat a pálya szélén, ahogy Meire várok.  A két lábam között a földre van támasztva a seprű alja, és a kezeim között ritmusra jobbra balra döntögetem, ahogy magamban az "I believe I can fly"-t dúdolgatom. Először nem voltam biztos benne, hogy ezzel nem bántom-e meg a seprűmet, de már a második refrénnél tartva határozottan úgy érzem, ő is élvezi. A napsugarak melegítik a bőrömet, és már-már melegem kezd lenni a vastag ruhákban amiket magamra aggattam.

Amikor Mei kilép a pályára, izgatottan szorul össze a gyomrom. Abban az egy pillanatban átsuhannak rajtam különböző képek; ahogy hat arctalan, de egyértelműen eltökélt emberrel összeölelkezve vágunk neki egy meccsnek; ahogy feszülten figyelek rá, hova kéne reppenjek; és végül ahogy egymás nyakába ugrálva örvendünk a győzelemnek egy nehéz meccs után. Gyorsan legörgetek egy hajgumit a csuklómról, és szorosan összefogom a tincseimet, ezzel visszarántva magam a valóságba.

A felszólítására pár pillanatos fáziskéséssel reagálva végigsimítok a nyélen, majd megmarkolom és szépen, finoman én is a levegőbe emelkedek. Nem sietem el a dolgokat, mert tudom, hogy a seprűm nem szereti, ha elbízom magam. A nyári szünetben otthon is rendszeresen gyakoroltam, így nem jöttem ki a gyakorlatból. Erős eltökéltséggel, határozottan ülöm meg a seprűt, és örömmel bólogatok a lány szavaira.
- Ne bánj velem kesztyűs kézzel! - vigyorgok válaszul, hiszen pontosan tudom, hogy játék közben az ellenfél se azért lesz, hogy megkönnyítse a dolgomat. Szorosan mellérepülök, és feszületen figyelem, hogy minél gyorsabban tudjam követni, ha elindul.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2018. október 30. 17:40
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. október 21. 23:47 Ugrás a poszthoz

Mei


- Másodikos. - válaszoltam.
Itt nincs gyilkos, se sötét varázsló, hacsak nem bújt el! Mi van ha elbújt? Miért bújt volna el? Fogalmam sincsen.
- Az biztos. - volt ez a hely takarítva valaha? Lehet, de az valamikor harminc éve lehetett, vagy az előtt. Vagy mikor meg lett építve, csak az tudja aki csinálta, vagy nem csinálta. Mert ha nem csinálta senki, akkor senki nem tudja. Mi van? Belegabalyodok a saját gondolataimba, kéne az a gondolatirtó. Milyen lenne gondolatok nélkül? Biztos jó. Vagy nem? Na de ráférne erre a helyre egy kis őszi nagytakarítás. Nem, ez nem hangzik jól, csak a tavaszi nagytakarítás hangzik jól szerintem, de a tavasz még hol van? Addig még van egy tél és az ősz többi része. Remélem idén lesz hó a télen! Tavaly nem nagyon volt, legalább is Egerben nem volt. Vagy volt, csak nem emlékszem, vagy nem voltam ott. Voltam Egeren kívül tavaly télen? Igen, karácsonykor amikor el kellett menni Koreába, de legalább a busani nagyihoz, annak örültem.
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. október 31. 22:00
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mei Watts
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 23. 15:20 Ugrás a poszthoz

Zippzhar Masa
#játszunk || #kviddicsezősdi || #katt



Nem tudom, miért vigyorodok el én is; mert ragadós Masa jókedve, vagy mert feltételezte rólam, hogy kíméletes leszek. Ez utóbbi miatt nem tudom hibáztatni, tényleg inkább simulékony vagyok más esetben, de nem a kviddics pályán.
- Akkor hajrá, nem lesz egy fáklyás menet - feleltem még, mielőtt elindultam.
Nagyjából 20 méter magasan lehettünk, kezdetnek a föld felé nyomtam le a seprű nyelét. Nem élesen, de csak fél méterrel a felszín felett egyenesítettem ki. A nővérem megint kitett magáért, kézzel alig kell irányítanom a drágaságot, ez azt csinálja, amire gondolok.
Folytattam az utamat lent, élesen kanyarodtam jobbra, egy újabb egyenes után ismét jobbra, majd azonnal balra. Még képzeletben sem fejeztem be, már megkezdtem az emelkedést. Nem recsegett a seprűm, de kanyarban nem tudtam megtartani az addigi sebességemet. Felfelé viszont mesésen gyorsult, még pár könnycsepp is kicsordult a szememből emiatt. Kicsit lelassítottam, miközben megtöröltem az arcom, hátranéztem, hogy bírja a Masa az iramot.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mei Watts
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 23. 16:06 Ugrás a poszthoz

Moon Jun Seo
#13 || #kentaurlesős || #katt



Mivel a korát illetően semmi más nem jutott eszembe, gyorsan elengedtem a témát. Azért megjegyeztem, hogy fiatal, mégis itt járkál kint. Biztos ő is az a fajta, mint néhány háztársam, akik szeretik felfedezni az itteni élet minden kis részletét. Tényleg örültem, hogy nem egyedül kell császkálnom az erdőben, azért elraktároztam ezt az információt.
Na meg az is nagy szerencséje Jun Seonak, hogy pont a múlthéten vette el tőlem a prefektusi jelvényem a házvezetőm, így megbüntetnem sem kell.
Hiába volt minden poros, azért kivettem pár babzsákfotelt. Pár egyszerű varázslattal eltüntettem a koszt kettőről, az egyikbe le is vetettem magam. Egy kis pihenés nem árt.
- Te sem tudsz olyan varázslatot, ami megmutatná az élőlényeket körülöttünk, ugye? - kérdeztem, közben elnyomtam egy sóhajt. Eddig eljutni könnyű volt, de innen nem tudtam hova tovább.
Felpattantam, az ablakhoz sétáltam, azon kinézve kémleltem a sötét erdőt. Vajon hol lehetnek?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2018. október 23. 16:49 Ugrás a poszthoz

Mei

Elkapom a pillanatot amikor Mei kilő, és mögéigazodok, nagyjából három, három és fél méterrel lemaradva. Jólesően kicsit megrázom a fejem, hogy érezzem ahogy a menetszél hátrasöpri a copfomat. Buzgón, vidáman, és talán egy kis bizonyítási vággyal megerősítve magam zuhanok a lány után, megbízva benne (akármit is készül éppen csinál... Hé, nem zavar, hogy túl közel van a föld? Hé!). Látom, hogy meddig kéne zuhannom, de önkéntelenül is kicsivel előbb rántom felfelé a seprűm nyelét, nagyjából egy méterrel a föld felett, és onnan ereszkedek tovább Mei szintjére. Az arcomon már nem látszik vigyor, helyette csak a teljes koncentráció. Zavar, hogy nem tudtam pontosan leutánozni a feladatot, de már nem tudok vele mit csinálni, így igyekszem az előttem repülő lányra figyelni, halvány bosszúságomat félretéve.

Még nincs a seprűm teljesen vízszintben, amikor el kell kezdjem az éles kanyarokat. Ez visszacsempész egy halvány mosolyt az arcomra, hiszen ezt a feladatot rendben végre tudom hajtani, amilyen kicsi vagyok, könnyedén fordulok amerre a lány vezet. A bal kanyar utáni emelkedés meglep, de még épp időben kapom felfelé a seprű orrát, így nem csúszom be Mei alá. Kicsit közelebb megyek, így nagyjából két méterre csökken köztünk a távolság, majd kipirult arccal intek neki, hogy minden rendben, amikor elkapom a  pillantását.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2018. október 30. 17:40
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mei Watts
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 23. 18:44 Ugrás a poszthoz

Zippzhar Masa
#játszunk || #kviddicsezősdi || #katt



Nagyon jó, ez tetszik. Masa említette, hogy az alapok mennek neki, ezt most sikerült is bebizonyítania. Nagyot dobbant a szívem, mert ilyen tehetséges játékossal akár nyerhetünk is. Amerikában nagyon kemény edzéseink voltak, de egyszer sem tudtuk megszerezni a kviddics kupát. Itt muszáj lesz, ebből nem engedek. Keményebb fokozatra kell kapcsolnom, a végén még a tanítvány legyőzi a mestert.
A lelátók felé fordultam, egészen konkrétan a piros zászlók felé vettem az irányt. A ponyva felett repültem át, a lábaim elérték az anyag szélét. Még magamat is tesztelve buktam le, és vettem egy éles kanyart, hogy visszafelé megtegyem ugyanazt az utat, csak már a padok felett. Nem sikerült elsőre, mivel nem akartam összetörni a seprűmet, a jobb kezemet letéve löktem fel magam a levegőbe. Kicsit fájt a csuklóm, de az ilyen sérüléseket megszoktam. Ha most éles meccs lenne, nem használnám azt kivédésre, így csak annyi történt, hogy a ballal irányítottam a seprűt inkább.
Kiérve a lelátótól, ismét a föld felé vettem az irányt, ezek után szerintem lezárhatjuk a követős feladatot. Az előre kikészített labdák környékén lefékeztem, sikerült egészen szépen megállnom a doboz felett.
A háztársam felé fordultam vigyorogva, akkor szólaltam meg, mikor utolért.
- Nagyon szép, úgy tűnik Bojarski prof szépen megtanítja az alapokat. Milyen pozíción is szeretnél játszani? - kérdeztem jókedvűen. Lehet, hogy említette már, de a sport szeretete lehet, hogy kicsit elhomályosította a memóriámat. Na jó, nagyon vártam már erre.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2018. október 23. 20:48 Ugrás a poszthoz

Mei

Korai volt a fellélegzés, ahogy összeszedem a gondolataimat, Mei újra nekiindul előttem. Mivel azt hittem, meg fogunk állni, ez váratlanul ér, így mire észbekapok már három-négy méterrel is előttem száguld, nálam 10-20 centivel magasabban. Amennyire csak tudok, rásimulok a seprű nyelére, és így igyekszem közelebb kerülni hozzá - de épp csak a távolságot sikerül tartani. Annyira az alakjára koncentrálok rá, hogy alig veszem észre a ponyvát, és élesen fel kell rántanom a seprűm, hogy ne ütközzek bele, ezzel viszont megint nő a lemaradásom. Ennek köszönhetően viszont jobban tudok reagálni az irányváltoztatásaira is, amire szükségem is van, hiszen a lebukásaimon van még mit csiszolni. Ugyanaz az ösztön, ami az előbb is felrántatta velem a seprűt, most is így tesz, így bő fél méterrel suhanok el a padsor felett. Látom ahogy Mei vészesen közel kerül, és bár azt nem, pontosan hogyan, de valahogy durvábban vált irányt, mint az normális lenne. Ez le is lassítja, így én a seprűre simulva újra felveszem a két-három méteres távolságot.

Látom, ahogy a föld felé kanyarodik, de most nem hagyom megtéveszteni magam, változatlan sebességgel zúgok el mellette amikor ő megáll... Azazhogy, tessék? Fékezek le meglepődve, majd amikor meglátom, hogy egy helyben lebeg, visszafordulok, és megállok vele szemben. Persze, amikor számítok arra, hogy még nincs vége, akkor van vége. Tipikus. Fél kézzel megdörgölöm az orrom hegyét, ami máris kipirosodott, és boldogan mosolyogva fogadom a dícséretét. - Köszönöm! Mondjuk azt szerintem nem láttad, de a hirtelen ereszkedéssel vannak... Problémáim néha. - Nem akarok elhallgatni előle semmit, ha egyszer nem tudtam megcsinálni, ne legyen abban a hitben, hogy tökéletesen végrehajtottam a feladatokat.

- Őszintén szólva fogalmam sincs, - vonok vállat - attól függ milyen pozícióra keresnek majd embert. Szívesen lennék terelő, de nem tudom az én alkatommal mennyire lennék hasznos a csapat számára. A hajtáson is gondolkoztam, mert ott meg jól jöhet, hogy kicsi vagyok és viszonylag fürge, de majd lesz valahogy. Az a fontos, hogy játsszak, az már majdnem hogy mindegy milyen poszton. Jó, mondjuk fogó nem lennék. - Helyesbítek nevetve, és a hideg is kiráz a gondolatra, hogy 150 pontnyi apró aranygömböc elkapása múljon rajtam.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2018. október 30. 17:40
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mei Watts
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 23. 21:29 Ugrás a poszthoz

Zippzhar Masa
#játszunk || #kviddicsezősdi || #katt



Kicsit elgondolkozva bólintottam, akkor erre figyelni fogok a következő esetekben. Már az is óriási, hogy a kanyarokat ilyen könnyedén tudta követni és nem esett le.
- Köszi, hogy szóltál, sokat segít, ha látjuk a saját hibáinkat - ahogy kimondtam, kicsit elgondolkoztam. Én látom vajon a sajátjaimat? Nem tudnám megmondani. Azt tudom, hogy én sem vagyok tökéletes, de sosem figyeltem még magamra úgy.
Kicsit félreteszem ezeket a gondolatokat, majd ráérek este kibogozni. Talán még a fémmacskákat is meglátogatom, ki tudja.
Újra vigyorgok, ahogy hallgatom Masát.
- Legyél kicsit optimistább - jelentem ki. - Ha terelő leszel, jól jön majd, hogy ilyen kicsi vagy. Senki nem fog arra gondolni, hogy milyen erősen fogod elküldeni a gurkókat feléjük. A fogók élete amúgy is unalmas. Menekülés, cikeszkergetés, és igazából ezt ismételgetik percenként. Nem túl tuti ha engem kérdezel.
Miközben magyaráztam, felkaptam két terelő ütőt, az egyiket át is passzoltam Masának. Ha válaszolt, megvártam, míg befejezi, aztán elengedtem egyelőre csak egy gurkót.
- Na most akkor ezzel fogunk játszani - mondtam ki a végszót.
Elrúgtam magam a földtől, megpróbáltam elkapni a gurkót az első pár percében, amikor még kicsit lassabb. Ahogy beértem, ütésre emeltem a kezem, kicsit még nekem is fura volt ez a helyzet. Nem igazán gyakoroltam gurkókkal eddig, de egyszer élünk, mindent ki kell próbálni.
A gurkó viszont pont akkor akart megindulni, amikor ütni akartam, így csak a bot végével suhintottam meg. Elég gyenge labda volt, de utólag nem is bántam meg. Nem akartam Masának már az első passznál komoly sérülést okozni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2018. október 23. 23:49 Ugrás a poszthoz

Mei

Mosolyogva vállat vonok, hiszen számomra természetes, hogy ha segíteni próbál, ne titkoljam el előle a gyengeségeimet. Azon igyekszünk épp javítani nemde? Lebegés közben enyhén jobbra-balra hintázok a seprűn - csípőből -, így amíg beszélgetünk, kicsit újra megkeresem az egyensúlyomat a karcsú nyélen. Felcsillan a szemem, amikor Mei alkalmasnak ítél a terelősdire.
- Én igazából csak azt nem szeretem, hogy ők vannak a figyelem középpontjában, és nagyon nagy felelősség van a vállukon. Mert persze, lehet nyerni akkor is, ha az ellenfél kapja el a cikeszt, de ez nagyon nagyon nehéz. Én nem tudom, hogy el bírnám-e viselni azt amit ez a teher jelent. Terelőként annyival könyebb, hogy nem csak egy van belőlem, jobban megoszlik a figyelem. Így inkább érzem magamnak csapatjátékosnak. - Fejtegetésemet gyorsan lezárom, nem akarom túlragozni, ezzel ő is tisztában van.

Elkapom a felém hajított ütőt, bár nem ott ahol kéne, úgyhogy szerencsétlenkedek vele egy sort, mire végre a markolatánál simul a kezembe. Izgatottan, de mégis erősen gyanakvő szemmel tartom rajta a szemem a gurkón, ahogy balra és felfelé elkanyarodva leírok egy kis félkörívet, ezzel tíz, tizenkét méterre eltávolodva a ládától. Jobb kezemben az ütőt szorítva egy kézzel kapaszkodva lebegek egy helyben, amíg Mei bele nem üt a labdába. Egészen pontosan ütötte felém, de kicsit balrább helyezkedem, hogy jobb kezemre essen a gurkó. Az utolsó pillanatig fogom bal kezemmel a seprűt, majd hirtelen elengedve teljes erőből ütök bele a felém igyekvő labdába. A seprűvel együtt hátratántorodok egy-másfél métert, miközben már bal kezemmel újra megtalálva a nyelet igyekszem megakadályozni, hogy jobbra kipörögjek. Amint újra viszonylag stabilan érzem magam, elindulok arrafelé amerre a gurkót ütöttem. Nem lett valami erős, az ütő tetejével találtam el, így ívesen fölfelé száll, át a láda felett, arrafelé amerről korábban jöttünk, a piros zászlókhoz. Nagyon gyorsan a pálya fölé ér, ezért is indulok meg, hogy közelebb legyek, mire Meinek sikerül utolérnie.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2018. október 30. 17:39
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mei Watts
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 24. 19:15 Ugrás a poszthoz

Masa
#játszunk || #kviddicsezősdi || #katt



Nem szálltam vitába, hogy a terelők élete sokszor veszélyesebb. Hiába van ütőjük, elég egyszer rosszul mozdulni, a gyengébb kézzel pedig nehezebb célozni. Ilyenkor nagyobb a felelősség, mert elég egy rossz ütés, és lehet, hogy a csapattársadat találod el. Korábban már láttam ilyet, akármennyire is szerettük az illetőt, Robertnek ki kellett raknia a csapatból.
Persze az összes pozíciónál vannak ilyen nehézségek, mindig el lehet szúrni a dolgokat. Mi azért vagyunk itt, hogy ezeket minél inkább kiküszöböljük. Ráadásul Masának igaza van, ketten könnyebb, mint egyedül.
Megfigyelem, hogyan üt a háztársam, próbálom összehasonlítani az én fejemben lévő alapokkal. Szerencsére őrzőként mindenkit meg kellett figyelnem, így ha másra nem is, erre jó vagyok.
Az egyensúlyérzéke nem a legtökéletesebb, de nem vészes. Azért feljegyzem magamban, hogy később megemlítsem neki.
Kicsit késve indulok meg a gurkó felé, ami eléggé közel ért a zászlóhoz. Lehajolok, próbálom elérni a maximum sebességet, aminek hála végre beértem a lasztit. Két méterrel a zászlón túl, egy pillanatra sikerül elé kerülnöm, de ez is elég. Törzsből fordulok, mindkét kezemet használom az ütés során, a gurkó pedig végre engedelmeskedik az akaratomnak. Vigyorogva támaszkodok meg fél kézzel, eléggé büszke vagyok magamra. De nézzük, Masa mit fog szólni egy erősebb szervához.
Utoljára módosította:Mei Watts, 2018. október 24. 19:17
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. október 24. 22:31 Ugrás a poszthoz

Mei


Miután Mei eltüntette a koszt a babzsákfotelekről és leült az egyikbe, én a másik fotelkébe csüccsentem be.
- Nem tudok. - válaszoltam. Kész csoda hogy az elsőben vett varázslatokat tudom! De milyen király lehet az olyan varázslat ami megmutatja az élőlényeket! De hogy mutatná meg? Mint a hőkamerák beszíneznék? Vagy a körvonaluk világítana? De de de a körvonaluk hogy tudna világítani? Az élőlények is látnák hogy világít a körvonaluk, vagy csak aki varázsolt? Nem értek hozzá. A sétáló csokikat megmutatná? Azok is élnek vagy... nem? Ha tudnak sétálni akkor élnek, nem? Vagy... vagy csak a lábuk él? Milyen lehet az ha valaminek csak a lába él? Ijesztő lehet, egyáltalán létezik olyan? Fogalmam sincs, de mint nem rég gondoltam, meg szinte minden nap gondolom, én a mozgó festmények után mindent kinézek a varázsvilágból, még zombikat is, amik nem léteznek. Vagy de? Ki tudja, lehet hogy valami lakatlan helyen elzárva élnek, és egyszer kitörnek onnan és elfoglalják a világot! Az nem hiszem hogy jó lenne. Vagy de? Ki tudja, lehet az élőholtak jobb uralkodók lennének még az emberek! Amíg nem történik meg, addig nem lehet tudni. De nem hiszem hogy megtörténne.
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. október 31. 22:01
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2018. október 25. 12:10 Ugrás a poszthoz

Mei

Nagyjából a pálya közepénél tartok, amikor a gurkó új pályára terelődik Mei által. Izgatottan süvítek el balra, erősen felfelé, miközben fejben lejátszok egy ütési lehetőséget, és kissé idegesen észlelem, hogy nem a jó oldalamra fog érkezni a labda, szó sem lehet tehát arról, hogy egy kézzel megpróbáljam visszaütni. Nagyjából 20-25 méter magaságban átpasszolom az ütőt a bal kezembe, és irányt változtatva, tompább szögben próbálom keresztezni a gurkó útját. Utolsó pillanatban bukok le egy-másfél métert, és ezt az extra lendületet is felhasználva, két kézzel erősen megmarkolva az ütőt, fogaimat összeszorítva passzolom vissza a labdát.

Szerencsére. Ha nem tartanék a föld felé, az ütés biztosan lelökött volna a seprűmről. Így is megingok, de mivel nem egy helyben próbálok lebegni, hanem haladok, a gravitáció segít a megmaradni a nyélen. Bő tíz métert zuhanok, miközben szorosan rácsavarodok a seprűre, egyszer át is fordulva a tengelyem körül. Éles szögben, rohamos sebességgel közelítek a talajhoz, így mire sikerül felhúznom magam vízszintesbe, már csak 5-6 méterre vagyok a földtől. Hevesen dobogó szívvel fordulok Mei felé, és magam mellett leengedve kirázom a görcsös szorítástól zsibbadó kezeimet. Egyiket a másik után. Kihasználom azt a kevés időt, amíg a másik lányon van a sor, hogy kicsit rendbe szedjem magam, és fejben felkészüljek a következő ütésre. Bedobott a kemény vízbe, és egyfelől örülök, hogy még javarészt meg tudtam ugrani a feladatokat amiket adott, másrészről viszont aggodalmasan húzom össze a szemeimet, ahogy azon gondolkodom, mi jöhet még ezután.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2018. október 30. 17:39
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lily
INAKTÍV


Lilyke, a vándor
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2018. október 25. 19:10 Ugrás a poszthoz

Angelica Black Wing
Kis Gazdám

Amikor felismer, a szívem majd kiugrik a helyéből, és a szám széles mosolyra húzódik. Visszaölelem amikor felkap, de mégis fellélegzek amikor letesz.
 Kérdéseire motyogok egy kicsit, ami leginkább egy "majd később" gyenge változatára hasonlít. Amikor kiérünk a rétre, beszívom a friss levegőt. Úgy dél körülire járhat az idő, a Nap fényesen süt. Volt otthonomban valószínűleg a tányérokat mosogatnám, helyette viszont a család legkedvesebb tagjával sétálgathatok.
 Belekezdek hát mondandómba, mintha máris ez lenne az első parancs. Bárcsak többet is kapnék Tőle!
- Az úgy volt, - Kezdek bele kicsit akadozva - hogy Gazdám megkérte Lilyt, hogy robbantsa fel a kastélyt. Azaz... az otthon lévő, iskolával kapcsolatos dolgokat. Ez akkor volt, ami... amikor a Kisasszony kómából kelt föl. Lily megtagadta! Ő ilyet nem csinál! Nem én, ha addig élek is! És majdnem addig éltem. Azonban a sütis doboz helyett egy sálat dobott Lilyhez. - Szipogom. Ez persze, így visszanézve, érdekesen hangzik. De emlékeket én aztán nem semmisítek meg! Mondandómat kicsit persze eltúlzom. Ahogy szoktam. Néha még, hogyha ideges vagyok, Lilynek hívom magam.
 A volt Gazdámról viszont már hajlandó vagyok lenézően beszélni. Bátorításért felnézek a Kis Gazdára, és folytatom.
- Ezek után úgy döntöttem, elég gyorsan, meg kell jegyezzem, hogy a kisasszonyt fogom ezentúl szolgálni, hogyha megengedi! Én nem szeretem az apját, hiába voltam 43 évig a szolgája. Angelicát viszont szerette Lily! - Jelentem ki ellentmondást nem tűrő hangon. Veszek egy másik mély levegőt, és válaszolok az utolsó kérdésre.
- A szülei egyébként jól vannak. Volt Gazdasszonyom hiányolja, hogy nem tartózkodik otthon. Az apja pedig belemerült valami levelezésbe, és ki sem jön a szobájából! Enni is csak nagy ritkán.
 Visszaemlékszem arra a levélre, amit még én vittem neki. Egy kígyó volt rajta. Olyan, mint a család jelképe. Csak egy kicsit kidolgozottabb.
 Mikor végeztem, úgy néztem Angelicára, mint aki jól végezte dolgát.

Utoljára módosította:Lily, 2018. november 15. 17:33
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2018. október 25. 19:41 Ugrás a poszthoz

Lily manó

Friss levegővel telik meg a tüdőm, és gyenge szellő viszi a hajamat. Olyan jó kint lenni!
 Lily mellettem magyarázza az eseményeket, szokásához híven néha kívül állóként emlegetve saját magát. Ez most már egészen kevésszer fordul elő, ahogy hallom. Érdeklődve figyelek fel néhány részletre.
 Fogadni mernék, hogy a sulival kapcsolatban túloz, és sejtésem be is igazolódik, ezért lassan megingatom a fejemet, aztán egy időre elfelejtem.
 Apám, legalábbis az elbeszélés szerint, nagyon megváltozott. Felmerül a gyanú, hogy nem szabad akaratából tett ilyet. Ő nem robbantana fel egy iskolát csak azért, mert a lánya két hónapig kómában volt! Vagy mégis? Ez már nem derül ki.
 Elmosolyodok, amikor Lily azt mondja, szeret. Legszívesebben megint megölelném, de félek, összeroppantanám szegénykét.
 Inkább tovább hallgatom, halkan hümmögve. Azt hiszem, nincs semmi szabály a házimanó "tartásra" vonatkozóan az iskola házirendjében. Mindenesetre ezt még meg kellene beszélni az igazgatóval, meg persze a Házvezetőmmel. Ő biztos megengedné. Az igazgatót még nem ismerem. Első dolgom lesz megkeresni őt holnap!
 Kíváncsian nézek a manóra, amikor az elzárkózásról beszél. Furcsa, igazán furcsa. Apám nem szeret folyton baglyokat fogadni. Na mindegy, most túl sokat gondolkodok, az ilyenek ráérnek később.
 Lily felé fordulok, és tárgyilagosan, egy széles mosoly kíséretében elmondom neki, hogy mi a helyzet.
- Figyelj. Igazán sajnálom, ami történt. De! Örülök, hogy látlak. És nagyon szivesen elfogadom a szolgálataidat. Első "parancsom" - Rajzolok nagy idézőjeleket - az, hogy keresd meg az igazgatói irodát. Utána pedig hozd ide Zhippzar Mária Stellát akár a föld alól is! Örülnék, ha vele jönne Moon Jun Seo is. Hozd őket ide, mondd meg, hogy én keresem őket. Köszönöm Lil. És még valami! - Mondom gyorsan, mielőtt még el tűnne.
- Itt van neked csokis süti. Elhoztam egy kis dobozzal a konyháról. Egyed csak meg. Szia! - Integetem el a manót.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2018. november 15. 17:35
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lily
INAKTÍV


Lilyke, a vándor
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2018. október 26. 18:54 Ugrás a poszthoz

Angelica Black Wing
Kis Gazdám
.Zárás.

Szorgosan bólogatok, és közben mosolygok. Megkaptam az első parancsot! A Gazdám igaz, hogy idézőjelekbe tette, de én komolyan vettem. Még nem tudom, hogy hogyan találjam meg a fent említett embereket, de majd lesz valahogy. Nagy vigyorral az arcomon nyúlok a doboz után, és ki is veszek belőle egy nagy darab sütit. Beleharapok, és a csoki szét olvad a számban. Olyan finom! Mindenképpen meglátogatom a konyhai fajtársaimat. Ők nagyon dolgosak, ahogy hallottam. Mindegy is. Haptákba vágom magam, hónom alá csapom a dobozt, és felnézek a Gazdámra.
- Igenis! Már megyek is! - Jelentem ki vigyorogva.
Majd úgy döntök, hogy a keresést Mária kisasszonnyal kezdem. Szerintem Levitás, ez lenne a legvalószínűbb. Mivel ismerem a kastélyt a volt gazdám leírásából, meg abból, amit a Kisasszony mesélni szokott otthon, elképzeltem a Szfinx portréját. Újra összeszorítom ökleimet, és megpördülök tengelyem körül. Egy pillanatig még látom a Gazda elmosódó arcképét, aztán már marad a pörgés, és mikor vége, a Szfinxet  látom magam előtt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
A kastélyt körülvevő vidék - összes hozzászólása (4428 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 137 ... 145 146 [147] 148 » Fel