36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Boglyas tér - Lasch Gergely összes hozzászólása (13 darab)

Oldalak: [1] Le
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2012. október 21. 10:35 Ugrás a poszthoz

Kumagoro ^^


Mostanában olyan elveszettnek, és magányosnak érzem magam. Eddig csak a szobámban kuksoltam, és nézegettem azt a fotóalbumot, amit én készítettem. Sok kép volt benne a szüleimről, a nagymamámról, és akadt még egy-kettő Loláról is. Szinte minden este elejtettem pár könnycseppet a szeretteimért. Olyan elfuserált sorsom van, hogy ilyen szerintem senkinek sincs. Amint egy kicsit is megszabadulok egy rossz dologtól, jön a következő. Hosszútávon ezt nem nagyon fogom bírni, hiszen még olyan kicsi vagyok. Csupa jó dolognak kéne történnie velem. Mellesleg mostanában ki sem mozdultam Janey házából. Néha-néha lementem a boltba, de amúgy bezárkóztam a szobámba, és inkább olvastam, feküdtem, játszottam. Vagy épp Stark-kal, Janey kutyusával foglalkoztam. Ezért nincs is barátom. Hogy is lenne? Mindenki idősebb nálam, és gondolom senki sem szeretne egy 12 évessel barátkozni. Ezért alig várom, hogy bekerüljek a Bagolykőbe. Akkor biztos lesznek haverjaim, akikkel jól ellehetek.
Most éppen a konyhában ülök, és a kakaós-csigámat eszem. Az előttem lévő bögrében pedig kakaó található. A csigának már csak a külseje maradt, amit nem annyira szeretek, ezért otthagyom a tányéromon. Viszont a kakaót megiszom. A mai nap folyamán ki akarok menni a faluba, ugyanis elég régóta nem dugtam ki az orrom, és itt az ideje, hogy végre járjak egyet. Felmegyek a szobámba, s a szekrényemből előhúzok egy sima kék színű pólót, egy kockás inget, és egy sötét farmert. Ezeket mind magamra öltöm, s lemegyek az emeletről. Megkeresem a tornacipőm, s miután azt is felveszem, kimegyek az ajtón. Szívok egy nagyot a friss levegőből, s elindulok a Boglyas tér felé. Csak pár embert látok az utcákon, akik sietve igyekeznek valahová. Én pedig lazán lépkedek a járdán. Pár perc alatt meg is érkezem a kijelölt helyre. Helyet foglalok az egyik padon, s a szökőkutat bámulom.
Utoljára módosította:Lasch Gergely, 2012. október 21. 10:36
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2012. október 22. 09:40 Ugrás a poszthoz

Vizes plüssnyuszi ^.^



Lassan, nyugodtan lépkedek a macskaköves úton, hiszen teljesen ráérek. Minek sietni? Olyan furcsa, hogy a legtöbb ember annyit mond, hogy: Heló, és aztán megy tovább. Nem áll le beszélgetni senkivel sem. Biztos nincs olyan fontos dolga, hogy otthagyja az ismerősét, és ne kérdezze meg tőle, hogy: Mi újság? vagy: Hogy vagy? Nem. Az emberek mindig sietnek, és a legtöbbjük türelmetlen. Legalábbis én az évek során ezt tapasztaltam. Ekkor meg is érkezek a Bogylas térre. Körbe nézek, hogy történt-e itt valami változást, s miután látom, hogy minden maradt a régi, leülök az egyik padra.
A nap ugyan látható a horizonton, de a sugarai már nem sütnek annyira, mint nyáron, így nincs is olyan jó idő. Sőt. Hamarosan itt a november, ami ugyebár azt jelenti, hogy jönnek a hidegebb napok. Mellesleg már nagyon várom azt a hónapot, mert 22-én lesz a születésnapom. Mindig is imádtam azt a napot, hiszen akkor tényleg minden rólam szólt. Ezen kívül még a karácsonyt, és a Mikulást szeretem. Bár inkább a karácsonyt. Mert emlékszem, hogy olyankor mindig összegyűlt a család. Bontogattuk az ajándékainkat, és mindenki nagyon jól érezte magát. Itt még nem karácsonyoztam, ezért kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz. Biztos Janey is fog venni a boltjába csupa karácsony hangulatú dolgokat.
Ám mielőtt tovább elmélkedhetnék ezekről a dolgokról, kiabálást hallok a szökőkútból. Felkelek a padról, s kíváncsian odasétálok a furcsa alakzatú kúthoz. Belenézek, s egy plüssnyuszit pillantok meg. Rögtön kiveszem a hideg vízből, s magamhoz szorítom.
 - Hát mi történt veled? - kérdezem a kis játéktól. Akik erre sétálnak biztos hülyének néznek, hogy egy rózsaszín plüssnyulacskához beszélek, hiszen egy ennyi idős gyereknek már nem kéne játékokkal beszélgetnie.
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2012. október 25. 16:58 Ugrás a poszthoz

Kumagoroo <3 *.*

Miután megérkezek a Boglyas térre, helyet foglalok egy padon, amely pont a szökőkút előtt van. A karácsonyról, meg a szülinapromról kezdek gondolkodni. Ámde ez nem tart olyan sokáig, ugyanis egy nagy placcsanást hallok. Felkapom a fejem, majd felállok, s a szökőkúthoz sietek, ugyanis valakinek a hangját vélem felfedezni a vízben. Mikor odaérek, meg is látom, hogy ki, vagyis inkább mi esett a szökőkútba. Egy rózsaszín nagy fülű kis játéknyuszi. Rögtön kiemelem a vízből, s megkérdezem a nyúltól, hogy mi történt. A kis rózsaszín nyuszi először megköszöni, hogy kimentettem. Először kicsit megrémülök, hogy egy plüssállat beszél, de aztán eszembe jut, hogy ez egy varázsvilág. Itt bármi megtörténhet. Lehet, hogy holnap a pocsolya fog visszabeszélni hozzám. Na jó, az már tényleg fura lenne. Megsimogatom a nyuszi vizes fejét, majd megszólalok.
 - Jaj, még nem vagyok úr- nevetek. - Egyelőre egy kisfiú vagyok. A nevem Lasch Gergely. 12 éves vagyok, bár következő hónapban végre 13 leszek- mondom. - Bocsi, nem kéne ennyit beszélnem. Téged hogy hívnak? És mégis hogy kerültél a vízbe? - teszem fel a kérdéseim. A rózsaszín plüss hozzám bújik, gondolom azért, mert fázik. Nem is engedem el. Magamhoz szorítom, persze úgy, hogy ne fájjon a nyúlnak. A kabátom egy kicsit vizes lesz, de nem zavar. Otthon úgy is megtudjuk szárítani.
Ekkor a nyuszi tüsszent egy nagyot, ezért ránézek.
 - Egészségedre.
Ekkor a nyúl azt mondja, hogy hazaszeretne menni. Ránézek a kis nyúlra, s megint magamhoz ölelem.
 - Hát persze - mosolygok rá. Engedek egy kicsit az ölelésből, majd újra szóra nyitom a szám. - Csak mondd meg, hogy hol laksz és én hazaviszlek.
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2012. október 27. 18:11 Ugrás a poszthoz

Nicol néni
Szabad hétvégén

Mióta találkoztam a Boglyas téren azzal a kis nyuszival, egyre többször járkálok az utcákon. Hátha megint összefutok vele, mert szeretnék vele beszélgetni. Bár nem hiszem, hogy ő ide jönne, mert szerintem megfázott. Halottam, hogy milyen nagyokat tüsszentett. Szegény nyúl.
Mivel egyre többet járok ki az utcára, találkozok ismerősökkel, akikkel még beszélgetek is. Azt hiszem kezd visszatérni a régi Gergő. A mindig vidám, mosolygós, aranyos kisfiú, aki bárkivel szóba áll. Legyen fiú, lány, akár egy plüss. Vagy kedves, esetleg kedvetlen. Szőke hajú, barna hajú... teljesen mindegy, csak beszéljek valakivel. Most nem akarom újra átélni azt az időszakot, mikor a szobámba zárkózva sírtam a szüleim után. Évekbe telt, mire újra tudtam mosolyogni. Pedig a nagymama mindig próbált vigasztalni. De én nem hagytam magam. Tovább sírtam, s beszélgettem a kis játékaimmal, amit nyolc évesen már nem kellett volna. Aztán sok idő elteltével végre tudtam az osztálytársaimmal játszani. Aztán a Erzsi is meghalt, utána pedig Loveday. Remélem Janey nem fog itt hagyni. Nem akarom, hogy ő is...
Veszek egy mély levegőt, s felhúzom a lábamra a zoknim. Ugyanis itt az idő, hogy megint kerüljek egyet. Most a játszótérre szeretnék eljutni, mert már rég ültem bele a hintába ami már kissé hiányzik. Leszaladok a lépcsőn, s pár perc alatt már a cipőmet húzom a lábamra. Megkötöm a cipőfűzőt s felállok, majd kinyitom az ajtót. Janey-nek nem szoktam szólni, hogy elmegyek, hiszen tudja, hogy a faluban biztonságban vagyok. Vagy legalábbis még nem szólt érte, hogy jelezzem, ha elakarok menni. Azért jobban tetszik ez a szabadság, nem úgy, mint Loveday-nál volt. Ő sokszor kiakadt rám azért, mert elmentem otthonról.
Beletúrok a hajamba, miközben gyors léptekkel haladok a macskaköves utcán. A játszótérrel az az egy gond van, hogy a falu másik végén található, így sokat kell gyalogolni. Ám most ennek ellenére, elég gyorsan megérkezem a játszótérre. Rögtön beleülök a hintába, s hajtani kezdem magam.
Utoljára módosította:Zachary Alex Williams Circle, 2012. október 27. 20:19
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2012. október 28. 11:22 Ugrás a poszthoz

Nicol néni *.*


Miután leszaladok a lépcsőről, egyenesen a cipős szekrényhez megyek. Ott megkeresem a kék színű cipőmet, amit rögtön a lábamra húzok. Megkötöm a cipőfűzőt s mielőtt még elmennék, bemegyek a konyhába, ahol egy kis gumicukor után kutatok. Végül megtalálom a zacskót, amit zsebre vágok. Na, most már indulhatok. Kinyitom az ajtót, s kilépek az utcára. Már szürkület van, így csak a lámpák világítják Bogolyfalva utcáit. Gyors léptekkel haladok a macskaköves úton. Farmernadrágom zsebébe mélyesztem a kezeim, mert kissé fáznak. Hajam megint úgy néz ki, mint a szénaboglya. Mivel sosem fésülködök, feláll a hajam, ami engem nem zavar különösebben. Persze ha ünnepek vannak, vagy fontosabb események, akkor megfésülködöm, de amúgy nem.
Az utcán senkit sem látok, pedig nyáron jó sokan bolyongtak itt. A legtöbb mondjuk diák volt, de lakosokat is lehetett látni. Na mindegy... Mivel egész gyorsan haladok, pár percen belül meg is érkezhetek a játszótérre. Sajnos csak egyedül tudok ide lejönni, hiszen velem egykorú nincs a közelben, az idősebbek pedig biztos nem arra vágynak, hogy egy 12 éves fiúval hintázzanak.
Na, meg is érkezek a helyszínre. Nem lett se több, se kevesebb a játék a játszótéren. Szinte minden játékot kipróbáltam már, de a kedvencem mégis a hinta lett. Olyan jó bele ülni és csak hajtani magam. Mintha repülnék. Most is így teszek. Kényelmesen elhelyezkedem a hintában, s hajtani kezdem magam. Miközben hajtom magam, észreveszem, hogy valaki figyel engem. Érdeklődve nézem én is a lány, vagyis a nőt. Annyi idős lehet, mint Janey. Vagy egy kicsit fiatalabb. A leányzó idejön hozzám, s leül a mellettem lévő hintába.
 - Játszani sosincs késő - mondom mosolyogva. Kicsit lassítok a hintán, hogy rendesen tudjunk beszélni. Végigmérem a lányt.
 - Te még diák vagy? - kérdezem. Lehet, hogy ezt nem kellett volna megkérdeznem, hiszen nem is rám tartozik, hogy még diák-e vagy nem.
 - Mellesleg Gergő vagyok. Lasch Gergely. Téged hogy hívnak? -
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2012. október 29. 12:16 Ugrás a poszthoz

Nicol néni *_*

Mikor megérkezek a játszótérre, rögtön odamegyek a hintához s kényelmesen elhelyezkedek a játékon. Hajtani kezdem magam, előre-hátra. Egyre magasabbra és magasabbra repülök. A hajamat még jobban felborzolja a szél. A füleim kicsit fázni kezdenek, de nem zavar. Ekkor meglátom, hogy valaki néz, persze nem annyira feltűnően. Ekkor a nő mellém jön, s leül a mellettem lévő hintába. Lassítani kezdek, mert gondolom, hogy valamit szeretne tőlem, ha már idejött. A lábammal megállítom a hintát és ránézek a nőre. Miután válaszolok a kérdésére, újabb kérdést tesz fel. Rámosolygok, majd megszólalok:
 - Nem. Mostanában már nem. Olyan nyugodt ez a falu, semmi rossz nem történhet, azt hiszem...-
Bizony ám. Valamiért itt, Bogolyfalván nem félek. Pedig talán itt jobban kéne, hiszen itt gonosz mágusok is lehetnek, akikkel szemben én semmit sem érek. Talán meg kéne kérnem Janey-t, hogy vegyen nekem egy pálcát. Bár nem biztos, hogy 12 évesen lehet varázspálcám. De hamarosan eljön az új tanév, amikor már én is mehetek a Bagolykőbe. Legalábbis remélem, hogy kapok levelet, hogy felvételt nyertem. Milyen jó is lesz...
A lány felé fordulok s én is felteszek egy kérdést, amit talán nem kellett volna.
 - Ami azt illeti, igen... - mondom lesütött szemekkel. Talán nem kéne ennyire őszintének lennem, mert lehet, hogy megbántom. Ugyanis az is előfordulhat, hogy a lány megbukott. - A nevelőanyám Janey is kb. annyi idős mint te. -
Bizony, bizony. Janey még nagyon fiatal és az emberek néha meg is néznek minket, hogy egy 22 éves lánynak, hogy lehet egy ekkor fia. Bár már az egész falu tudja a mi életünket, szóval ennyit erről.
Kicsit meglököm a hintát, de ekkor a nő újra megszólal.
 - Aha. A faluba fogsz költözni egyedül? Vagy valakivel fogsz itt lakni? Esetleg nem is ide fogsz költözni? - teszem fel a kérdéseim. Nem kéne ennyit kérdeznem, hiszen alig ismerem a lányt. Csodálkoznék azon, hogyha válaszolna a kérdéseimre. Néha olyan hülye vagyok...
 - Ne haragudj a kérdések miatt... Tudod én nagyon kíváncsi vagyok. Néha túlságosan is az vagyok... -
Ekkor megtörténik a bemutatkozás. Elárulom neki a nevemet, mire ő is az övét.
 - Melyiket használod? Scarlett-et, a Nicolt, vagy az Emily-t?
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2012. október 31. 14:25 Ugrás a poszthoz

Scarlett *.*

Először egy kicsit elgondolkodom azon, hogy beszélgessek-e egy vadidegen nővel. De aztán csak legyintek egyet. Mi bajom lehetne?
 - Bár néha lehet látni sötét alakokat. Tudod van itt egy kísértetház, Bogolyfalva szégyenfoltja. Amikor megérkeztem ide, akkor ott akartam tölteni az éjszakámat. De aztán Loveday megtalált.
Talán nem kéne ezeket elmondanom ennek a nőnek, hiszen alig ismerem. Sőt, lehet, hogy nem is érdekli őt igazán. De majd csendre int, ha azt akarja, hogy elhallgassak. Ezután megkérdezem a nőtől, hogy még az iskolába jár-e. Mert nem tudom megállapítani, hogy most diák, vagy lakos. De biztos nem itt lakik, mert akkor már találkoztam volna vele. Szóval ezért kérdeztem meg.
 - Értem. És szeretted a bagolykőt? Melyik házban voltál? - teszem fel megint a bugyuta kérdéseim. Erről a nagy kíváncsiskodásomról le kéne szoknom, mert lehet, hogy a másikat ez idegesíti. Aztán felhozom, hogy Janey is kb. annyi idős mint ő. Erre a nő azt mondja, hogy csak egy év van köztük.
 - Tényleg?-
Janey még sosem említtette ezt a lányt, de biztos azért meg nem kérdeztem, hogy kik a barátai. Vagy csak egyszerűen nem akart beszélni róla.
Aztán újabb kérdésekkel halmoztam el a lányt. Mégpedig most azt kérdeztem tőle, hogy kivel fog ideköltözni.
 - Nagyon szívesen megismerkednék a férjeddel is. Sőt. Ha meg lesz a házatok, azt is megnézném - mosolygok rá. Nagyon kedves ez a nő, akkor gondolom, hogy a férje is az. Bár elég korán házasodtak, de biztos nagy köztük a szerelem.
Ezután megtörténik a bemutatkozás is. Kiderül, hogy a lánynak három neve is van, így tudok választani.
 - Hm... Nem szeretnék az agyadra menni, de a Scarlett-et választanám. Ez olyan szép név, szerintem - mondom ezt is mosolyogva. - Szóval lehet?
Ekkor ránézek a karomon lévő órára, s látom, hogy már fél hét van. Janye egy kicsit biztos ki fog akadni.
 - Ne haragudj Scarlett, de nekem mennem kell. Gondolom Janey halára aggódta már magát. Vagy nem - nevetek egyet, majd felállok. - Szia! Remélem még összefutunk - elköszönök tőle és gyors léptekkel elhagyom a játszóteret.
Utoljára módosította:Lasch Gergely, 2012. október 31. 14:25
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2012. november 25. 15:55 Ugrás a poszthoz

Amira

A reggelek mindig is nehezen indultak nálam. Amikor még iskolába jártam, utáltam felkelni csak azért, hogy elmenjek a suliba. Ám szerencsére most sehova sem kell sietnem, így addig fekszem az ágyamban, amíg csak tudok. Szemeim nyitva vannak s bámulom az ajtót. Ám mégsem maradok olyan sokáig az ágyamban, ugyanis a hasam korogni kezd. Ha éhes vagyok, akkor ennem kell. Így hát felkelek és kinyitom az ajtót. A házban nagy a csend, nem tudom, hol lehetnek a többiek. Jó, Brigitte biztos a suliban van, hiszen nem szeret elkésni az óráiról. Janey vagy a boltban van, vagy fut. De inkább a boltban, ugyanis ilyenkor senki sem tudja őt helyettesíteni. Mert az alkalmazottai a suliban vannak. Vincent pedig… Tudja a fene, hogy hol lehet. Furcsa egy férfi, az biztos. Igaz, hogy kedves, meg minden, de nem nagyon bízom benne. Na, mindegy… Janey szereti őt, szóval nekem is kedvelnem kell.
Az asztalon friss kakaós csigát látok. Leülök, és magam elé veszek. A közepével kezdem, hiszen az a legfinomabb. Pár perc alatt el is pusztítom az ételt. Visszamegyek az emeletre és bemegyek a szobámba. Elhúzom a sötétítőfüggöny, hogy egy kis fény is jusson be a szobába. Beágyazok, majd felöltözök. Egy kék farmert és zöld pólót húzok magamra. A pólómra ráveszek egy kék pulcsit és lesétálok a lépcsőn. A lábamra húzom a bakancsomat. Gyorsan felkapom magamra a fekete színű kabátomat és a nyakamba tekerem a sálam.
Készen vagyok. Kinyitom az ajtót és kimegyek. Eléggé hideg van itt kinn. Mondjuk, már november van, szóval ezen nem is kell, hogy csodálkozzak. Nyugodtan lépkedek az úton, ám mikor a Boglyas térre érek, megállok. Ugyanis meglátom azt a lányt, aki Lola halálának napján ott volt. Odamegyek hozzá és megszólítom.
 - Szia!
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. január 6. 18:05 Ugrás a poszthoz



Bizony, bizony már csak egy hónap és már az iskolába fogok járni, ami egyben azt is fogja jelenteni, hogy 14 leszek. Az már olyan nagy szám. Már nem leszek kisgyerek, és ezt mindenki érezni és tapasztalni is fogja. Nem fogok sírni semmin, könnyen veszem majd az élet akadályait, mint egy nagy gyerek.  Bár azért remélem segíteni fognak a barátim, meg Janey és Vincent és Wood is. A barátokról jut eszembe, Endre küldött nekem vissza választ a baglyomra. Annyira, de annyira boldog voltam. Woodnak szerencsére ne volt igaza és Endre nem felejtkezett el rólam, aminek tényleg nagyon örülök és örültem. Remélem ha navines leszek, akkor egy szobába kerülünk, mert akkor nagyon sokat beszélgethetünk és én szeretek vele sokat beszélni. Szóval visszatérve a levélre. Nem – sajnos – nem írt túl hosszú választ Endre, csak annyit, hogy mikor találkozzunk. Én pedig leírtam, hogy hova jöjjön: Gyere a 27-es házba, ott lakom én.
Hát igen. Ez sem volt túl hosszú válasz, de hát erre mit írhatnék? Ebben a levélben – amit Endre remélhetőleg már meg is kapott – nem kértem újra bocsánatot, mert úgy voltam vele, hogyha válaszolt, akkor az azt jelenti, hogy minden rendben. Legalábbis nagyon remélem.
Amúgy mostanában egyre többet mozdulok ki. Már annyira nincs is hideg és egyre több ismerősre teszek szert. Ezért úgy gondoltam, hogy a mai nap sem maradhat ki a hintázás. Hátha találkozom véletlenül Hellával és beszélgethetek vele, ahogy Wood javasolta. Bár mostanában nem nagyon gondolok rá és nem érzem úgy, mintha szerelmes lennék. De szívesen találkoznék vele. Eddig amúgy sem volt lány barátom. Legalább most lenne. Tehát le is megyek az emeltről és felveszem a cipőmet. Szerintem nem fogok fázni, mert egy vastag pulóver van rajtam és arra még veszek egy kabátot is. A lábam meg amúgy sem szokott fázni, szóval nem kell harisnya. Meg milyen gáz lenne már, ha fiú létemre harisnyát húznék. Nem? Ez lényegtelen. Tehát felhúzom a bakancsomat és még mielőtt kilépnék a házból, közlöm Janey-ékkel, hogy elmentem. Kinyitom az ajtót, aztán iránya játszótér. Az a nagy szerencsém, hogy nincs túl messze innen a játékok világa, ezért nem is kell sokat gyalogolnom. Pár perc alatt már meg is érkezem a helyszínre és rögtön megpillantok egy lányt a mászókánál. Odamegyek hozzá és megállapítom, hogy annyi idős, mint én, szuper!
 - Szia!
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. január 6. 20:25 Ugrás a poszthoz



Megigazítom a fejemen a sapkámat, mert úgy éreztem, hogy nem jól áll. A nyakamban lévő sálat pedig szorosabban kötöm össze, mert nem akarok megfázni. Utálok betegnek lenni, mert akkor nem tudok játszani, vagy normális kajákat enni. És egész nap feküdhetek az ágyamban. Vagy Janey könyveit bújhatom, ami annyira nem is rossz. De lehet, hogyha suliba járnék, akkor minden nap azt szeretném, hogy lázam legyen, meg minden. Bár én régebben is szerettem iskolába járni, most meg hogy varázslatokról tanulok, biztos jobb is lesz. Vagy rosszabb, mert lehet, hogy ez a suli sokkal nehezebb, mint egy átlagos mugli iskola. De majd kiderül.
Ekkor már meg is érkezek arra a helyre, ahol szerintem nyár óta itt voltam a legtöbbet. A játszótérre. Itt mindig találtam játszópajtit, úgyhogy remélem, hogy most sem lesz másképp. Mikor közelebb megy a játékokhoz, a mászókán egy lányt pillantok meg. Méghozzá annyi időset, mint én. De jó, hogy vannak itt olyan „kicsik” mint én. Még sosem láttam őt errefelé, biztos új. Tehát ezért meg is szólítom. Ám ő nem figyel oda, ezért leesik a mászókáról. Én rögtön odarohanok hozzá.
 - Jól vagy? – kérdezem kissé aggodalmas hangon. Eléggé megijeszthettem, ha már így leesett. Na, tessék, ez is az én hibám. Bárkit megismerek, azzal történik valami. De most erre inkább nem szeretnék kitérni, mert nem akarom elrontani ezt a napomat is. Ekkor a lány megszólal, nagyon aranyos, kislány hangon.
 - Gondolom. – felnevetek, aztán ránézek a lányra. Gyönyörű szökésbarna haja van és a szeme pedig kék színű. Akár a tenger. Tényleg szép lány, akárcsak Hella. Bár én eddig mindegyikre ezt mondtam. Mindegy. Remélem amilyen szép, olyan okos is. Feláll a lány és leporolja magát, aztán bemutatkozik. Kezet fogok vele, nagyon puha a kezecskéje.
- Engem Gergőnek hívnak. – mosolygok rá. Eddig szinte mindenkinek a teljesen nevemet árultam el, de most arra gondoltam, hogy minek? Csak egy nevem van, az pedig a Gergely. De úgy biztos nem szólítana. Mindenki a becenevén hívja a másikat, nem?
 - Persze, szívesen játszok, csak mit. Fogócskázzunk, hintázzunk? – kérdezem tőle kedvesen. Tényleg nagyon örülök, hogy rajtam kívül is vannak „kicsik.” Legalább vele tudok játszani, meg minden olyat csinálni, mint egy 12-13 éves. Igaz, hogy Wood is benne van a játékokban, de az nem ugyanolyan.
 - Igen, Janey Forerst-nél. Övé az ajándékbolt. És te? Nem láttalak még erre? Amúgy te mikor mész majd a Bagolykőbe? – teszem fel a kérdéseim.
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. január 12. 23:54 Ugrás a poszthoz

Biancám <3 ^^

Szeretek új emberekkel találkozni, megismerkedni. Főleg akkor, ha az illető velem egykorú és lány. Ugyanis az összes barátom mind fiú. Vagy legalábbis eddig csak fiúkkal találkoztam. Kivéve Hellát és List. Bár velük csak egyszer futottam össze, de szerintem Hellával azért többet fogok beszélni, mint mondjuk Lissel. Vele, sokkal viccesebb minden, meg jókat is nevetünk és nagyon aranyos. Majdnem olyan, mint én, csak lány. Ugyanolyan sokat beszél, sokat mosolyog és vicces is. Szeretem őt, de csak barátilag, azt hiszem. Most pedig itt van ez a leányzó, aki szép is és aranyosnak is tűnik. Meg… a földön csücsül, ugyanis az előbb leesett a mászókáról. Én persze rögtön odasietek hozzá.
 - Hú, akkor jó. Én is sokszor leestem már erről a mászókáról. – nevetek. Ahogy látom tényleg nincs semmi baja, mert nem fájlalja semmiét. Meg ha valami gondja lenne, akkor biztos mondaná és akkor elmennénk hozzánk, vagy hazakísérném. Bár lehet, hogy a szülei lekapnának mind a 10 körömről és lehet, azt hinnék, hogy miattam esett le a lány. Ami részben igaz is, hiszen én ijesztettem meg. Ekkor bemutatkozunk egymásnak és a lány megjegyzi, hogy szép a nevem. Rámosolygok és én is megszólalok:
 - Köszönöm. Neked pedig nagyon szép mosolyod van.
Mit dumálok én?! Azt hiszem én bókoltam neki, ahogy ő is tette. Pedig én nem nagyon értek az ilyen dolgokhoz. Igaz, Vincent már tanított egy-két dolgot, de még soha nem használtam őket egészen mostanáig. Nem gondoltam volna, hogy most jön el az a nap, mikor egy lánynak udvarolni kezdek. Elvégre még csak 13 vagyok… de ki tiltja meg, hogy akkor az embernek ne legyen kedvese? Hiszen nemsokára 14 leszek, ami már nagy szám.
Eztán arról kérdezzük egymást, hogy melyikünk kinél és hol is lakik.
 - Akkor biztos elkerültük egymást. Én nyár óta vagyok itt, mert a nagyanyám ideküldött. Hosszú történet, hogy miért. Ha máskor is találkozunk, elmesélem. - mondom mosolyogva. Egyszerűen nem akar eltűnni az a mosoly. Nem tudom miért.
 - Óh, értem. Igen, én most fogok menni és már nagyon várom. Hú, ha apukád itt tanít a Bagolykőben, akkor lehet, hogy én is a diákja leszek. Biztos nagyon kedves ember.
Bár Janey azt mondta, hogy az a tanár bácsi szigorú, de lehet, hogy kedves, majd kiderül. Mindenestre én remélem, hogy nem fog majd engem utálni. Ezért nem kéne majd nekem bajba kerülnöm. De ha Endrével fogok lógni, akkor lehet, hogy néha-néha elkövetek egy-két dolgot.
 - Hát... Szerintem Levtiás vagy Navines leszek. Eridonos azért nem, mert én nem vagyok nagyon, de nagyon bátor, Rellonos pedig azért nem, mert nem vagyok olyan, mint ők. Tudod, olyan gonoszak, legalábbis azt mondják, hogy ők olyanok. Igaz, hogy Janey is odajárt és ő mégsem gonosz, de eredetileg a Levitában kezdte. Azért remélem, hogy én Navines leszek, mert akkor együtt lehetek a legjobb barátommal, Araczki Endrével. – mesélek a lánynak. Megint túl sokat járt a szám, pedig nem kellett volna. Látom Biancán, hogy valamin gondolkodik. Szerintem azon, hogy mit is játszunk. Ám ekkor gyorsan megböki a vállam és azt mondja, hogy én vagyok a fogó. Elvigyorodom és futásnak eredek. Arra, amerre ő is megy.
- Mindjárt utolérlek! – nevetek.
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. január 19. 18:18 Ugrás a poszthoz

Biancám <3

A kezdettől fogva szimpatikus volt ez a lány. A szépsége elvarázsolt. De tényleg, gyönyörű, azt hiszem. A haja szép szőkésbarna, kék szemei, pedig mint a tenger. Akár egy tündér. Remélem, nagyon sokat fogok vele találkozni, mert úgy érzem, hogy jó barátok lehetünk. Ekkor Bianca megdicséri a nevemet, mire én az ő mosolyát. És nem is gondolkodtam azon, hogy mondjak neki valami kedveset, ami tényleg furcsa. Hiszen azért magamtól nem jönnek az ilyen dolgok, most meg… Mi van velem?! Ugye nem? Vagy mégis? Nem, az nem lehet, ennyi idősen nem érezhetek ilyet…
 - Nekem pedig a szemeid. Olyanok, mint a tenger. – mosolygok rá egy kicsit félénken, lesütött szemmel. A lábaimmal a földön köröket írok le. És mielőtt ezt kimondtam volna, nem gondolkodtam, ahogy az előbb sem. Ez tényleg csakúgy jön... Komolyan el kell beszélgetnem Vincenttel.
 - Rendben. De előre szólok, hogy az enyém nem valami szép. – biggyesztem le a szájam. Ha Bianca helyébe lennék, akkor tuti, hogy valami szépet akarnék hallgatni az új barátomtól, nem pedig olyat, ahol – szinte – nincs is semmi boldog dolog.  - Ugyanitt, vagy valahol máshol? Mondjuk a tavacskánál, vagy a cukrászdában, esetleg a teaházban? – kérdezem mosolyogva. Elég sok lehetőséget felajánlottam neki, ami nem igen vall rám. Általában ha találkozok valakivel, nem beszélem meg vele, hogy máskor is fussunk össze. Persze itt kivétel Endre, már tudjátok miért. Szóval ez tényleg nagyon furi. És ha már egy fiú meg egy lány elmegy együtt sütizni, akkor az randinak is számíthat nem? Főleg azért, mert én kérdeztem meg a leányzótól, hogy hova is menjünk. Talán rátaláltam életem első és nagy szerelmére? Nos, igen, ez előfordulhat.
 - Óh, na majd megismerem. A bájitaltant biztosan fel fogom venni, mert az fontos tantárgy, nem? Amúgy úgy emlékszem, mintha Janey egyszer már említette volna a nevét, de nem vagyok benne biztos.
Eztán megemlítem neki Endrét.
 - Ő jófiú. – mosolygok rá. – Vagyis nem tudom. Janey azt mondta, hogy neki nem túl szimpatikus, mert a kocsmába jár. De szerintem már nem. Azt hiszem, már van egy barátnője, aki kezdi leszoktatni arról, hogy oda menjen. Pedig az az a hely, ahol megismertük egymást és tényleg jó barátok lettünk, szerintem. De biztos van neki rajtam kívül is haverja, aki annyi idős, mint ő. Talán azzal a fiúval, sokkal több dologról tud beszélni. Na, mindegy. A lényeg, hogy örülök annak, hogy találkoztam vele, különben nem lenne egy barátom se.  – fejem be a kis monológom. Ahh, túl sokat beszélek, pedig nem kéne. Így csak untatom a társamat. Vagy nem biztos. Lehet, örül annak, hogy nyílt vagyok. – És te? Neked vannak már itt barátaid? –
Oké, ez lehet, hogy hülye kérdés volt, hiszen ő már rég itt van és biztos talált már magának olyan embereket, akiket a barátainak nevezhet. Ekkor a lány megböki a vállam és futásnak ered, közben pedig azt mondja, hogy én vagyok a fogó. Elmosolyodom. Ebben a játékban mindig én nyertem, szóval biztos, hogy most sem lesz másképp. Ám az is lehet, hogy a leányzó gyorsabban és jobban fut, mint én. Na, majd kiderül. Ám ekkor Bianca megáll. Mi?! Most feladja? Vagy másik játékot játszunk? Már épp megkérdezném tőle, hogy mi a baj, ám ekkor egy puszit nyom az arcomra, ami jól esett. Először elvörösödöm, majd az arcomon megtapintom azt a helyet, ahol ajkait odanyomta. Ekkor kijelenti, hogy én vagyok a megfelelő. Csak nézek.
 - Tessék? Nem értem... - mondom összevont szemöldökkel. Ekkor áttér még az előző kérdésemre, hogy melyik házba fog kerülni.
 - Majd meglátogatjuk egymást? – kérdezem félénken. Ekkor ránézek az órámra. – Hajaj, nekem haza kéne mennem. Megyünk együtt? Mikor találkozzunk újra?
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. február 22. 21:30 Ugrás a poszthoz

Beush *-*

Igen, igen és igeeeeeen!!!
Még délelőtt jött egy levél az iskolától, hogy felvételt nyertem, a Bagolykő Mágustanodába és a Navine házba fogok járni. Bizooony!! Így hát biztos nagyon sok időt fogok eltölteni Endrével és Hellával. Sajnos Biancával csak hétvégenként tudok találkozni és Janey-ékkel is. Csak ez az egy dolog rossz abban, hogy sulis leszek. De legalább sok-sok diákkal ismerkedek meg és biztos szerzek egy csomó barátot. A Navinesek pedig biztos aranyosak lesznek. Mondjuk, azt nem tudom, hogy a tanárok milyenek lesznek, de biztos Ők is nagyon kedvesek. Még nem tudom, hogy milyen tantárgyakat szeretnék fölvenni, de a Melodimágia biztos köztük lesz.
Amúgy Endrével megbeszéltem még délelőtt, hogy eljön értem és együtt megyünk be a suliba. Útközben majd megkérdezem, hogy milyen az ottani élet és mindent kitudok tőle. Tényleg annyira várom már. Egész álló nap csak az iskolára gondoltam és Janeyéket is ezzel untattam. Mellesleg még délben bepakoltam a bőröndömbe, hogy nehogy kimaradjon valami.
Ó, már ennyi az idő, indulnom kell. Megfogom a két nagy bőröndömet és kihúzom a szobámból, aztán le a lépcsőn. Janeyt jól megpuszilgatom, Vincenttel kezet fogok és kilépek az ajtón. Még integetek nekik, aztán tényleg elindulok. A nap rásüt az arcomra, de azért nincs meleg. Sajnos a tél utolsó hónapja van, aztán elolvad az összes hó és minden csupa vizes és sáros lesz. Nem szeretem a tavaszt, latyakos. Ám a mosolyom – ami egésznap kinn ült az arcomon - nem tud leolvadni. Aki szembe jön velem, biztos azt gondolja, hogy mi történt a számmal. Talán úgy ragadt? Szinte ugrálva közeledek a tér felé, mert úgy beszéltem meg Endrével, hogy ott fogunk találkozni. Nem kell sokat ugrálnom/gyalogolnom, pár perc alatt meg is érkezem. Helyet foglalok az egyik padon és várom Endrét, hogy együtt bemenjünk a suliba.
Boglyas tér - Lasch Gergely összes hozzászólása (13 darab)

Oldalak: [1] Fel