Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Szeretem a félelmetes dolgokat. Egyesek biztos azt gondolják, hogy az ilyenek bolondok, de vajon miért gyártják sorra a horrorfilmeket amcsiban, ha nem azért, mert az emberek meg veszik, mint a cukrot? Szóval nem vagyok egyedül a hülyeségemmel.
Kaptam egy fülest, hogy a bál előtt egy kis kincsvadászat lesz a temetőben. Még nem jártam Bogolyfalva temetőjében, bár már gondolkodtam rajta, hogy kéne egy szeánszot tartani itt, vagy ilyesmi. A hangulat miatt.
Nem a csokira hajtok, abban reménykedem, hogy mágiával és jó ötletekkel valami iazán rémisztőt lehet létrehozni. A nyári rokonlátogatáskor jártam a győri horrorpincében. Csak egy előadás volt, kábé húszan lehettünk rajta, de nem mondom, hogy lenyeltem a fogsorom. Most nyílt valami interaktív színészes cucc ott, de mivel suliba járok, még nem néztem be. Meg otthon is van ilyesmi... állítólag jobbak ezek, de akkor is csak muglik csinálják.
A bejárat felett felirat. "Izgatottan várom" - mormolom a kapunak, és behajtok. Felébredt a temető. Sikolyok, morgás, szellemek... Nem mondom, néha összerezzenek. Kicsit olyan, mintha én is egy filmszereplő lennék. Csak remélni tudom, hogy nem abból a fajtából, amelyik már az elején meghal. Höhö.
Elérem a menyasszonyt, rápillantok az órámra. Ma egész nap éjjel volt, úgyhogy folyton ellenőriznem kellett, hány óra van.
Nem szúrok ki ismerőst a jelentkezők között, úgyhogy én is egyedül vágok neki a feladatoknak. Fogom az ásómat, és elindulok, be a sötétbe. Jól mondta a csaj, szükség van a pálcánkra is, egy kukkot sem látok. Az ásót kénytelen vagyok a kerekesszék támláján függő táskába tenni, mert mindkét kezem kell ahhoz, hogy a sírok között lavírozni tudjak. Gyakran meg kell állnom, hogy a környező sírokat megvilágítsam.
Kiss Cília... Kövesdy Sámuel... kiolvashatatlan Emil, azta, ez kétszáz évig élt! Bugyi Gáspár, szerencsétlen.
Egyelőre semmiféle számot nem találok, és elkezdek azon kattogni, jól értettem-e meg a feladatot. Valahonnan a közelből már ásást hallok. Távolodom a zajtól arra apellálva, hogy biztos nem tették közel egymáshoz a jelölt sírokat. 3-as! Na ugye.
Pálcám nyelét beszúrom a földbe, hogy lássak a fényénél az ásáshoz. Tudom, nem szép dolog, de már megszokta.
Szerencsére nincs olyan mélyen a cél, egy láda. Alig bírom kicincálni a helyéről, de megvan. Kiakasztom a zárat, felcsapom a fedelét... és arconrepül egy csapat denevér. Veeáááh! Próbálok elhajolni és kisöpörni a hajam közeléből, nehogy belegabalyodjanak. Kiskoromtól fogva ezzel rémisztgettek, hogy a denevér belerepül az ember hajába, és ott megakad, még az sem szükséges, hogy túl hosszú legyen.
Amint elhajtottak a bőregerek, belenézek a ládába, mi maradt utánuk, de csalódnom kell, nincs ott semmi. Hát nem mondom, hogy ez az első kör megérte, és végigsimítok a denevértelen hajamon. Az ásót a földtúrásban hagyva, a pálcámat felkapva visszakerekezek az asztalhoz, hátha a továbbiakban több szerencsével járok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Gyülekezünk a második fordulóhoz. Még egy-két embert várunk vissza. Nem elsőnek érkeztem, de legalább nem is utolsónak. Gondolom másoknak nem denevérek jutottak a ládában, szóval lassabban végeztek a zsákmányolással. Ekkor fut be egy ismerős arc. Vállán ásó, kezében egy fehér maszk.
- Hé, Zach! - kiáltok rá elsős haveromra. Nem láttam már őt sem egy éve. - Hát te? Hogyhogy nem futunk össze soha a klubhelyiségben?
Az utóbbi egy év történéseinek megdumálására viszont nincs idő, mert a halott (vagy gyilkos? mindenesetre véres) menyasszony egy-egy papírlapot nyom a kezünkbe.
Hallgatom a magyarázatot, közben átfutom a kérdéseket. Elsőre nem tűnik bonyolultnak.
Na jó, nagy volt a szám, az egyes számú kérdésre kapásból nem tudom a választ. Hm, a másodikra sem.
A közben mellettem körmölő Zach-re nézek.
- Figyu, mi a kettes...? - suttogok és megbököm a könyökömmel.
Hasonló módszerrel lepuskázom róla az egyesre adott válaszát is.
Szerencsére a többi három gyógykérdés, azokkal könnyedén elbánok. Bár a harmadik okoz némi fejtörést. Ragozzam, nem ragozzam? Hány betű is...?
Nekem, ennyi, beírtam mindent. Ha nem jó, hát mindegy, a versenyt valszeg úgyis elbuktam már a denevéreknél. Vagy nem arra megy a játék, ki hány csokit gyűjt? Jól informált vagyok, látszik.
Még megvárom, Zach hogy áll, hátha eszébe jut, hogy az egyes mégsem az, vagy ilyesmi.
Körülnézek, a többiek hogy állnak. Van, aki szinte a kiosztás utáni következő pillanatban már vissza is adta a megoldott papírt. Levita ide vagy oda, kicsit hülyének érzem magam, hogy van, amit én nem is tudtam fejből, ezek meg ilyen simán kivágják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Micsoda? - nézem a választ a másodikra. Soha nem jutott volna eszembe. Vagyis mintha tavaly halloween tájékán tanultunk volna erről angolórán (volt egy ilyen rész az angolkönyvünkben, ami a halloweenről szólt), de az már rég elszállt. Most, hogy látom, tényleg, dereng valami egy ürgéről... de nem... nem emlékszem semmire.
Ez ki se jön. Vagyis... hogy kell ezt írni? Na mindegy, jobb ötletem úgy sincs. Lekörmölöm Zach megoldását, benyomorintom az adott helyre.
Zach készen van, együtt összehoztuk. Odaadom neki a lapomat, adja be azt is. Miután visszajön, már nyitnám a számat, de megelőz.
- Úgy ment, mint neked - vigyorgok rá. - Ugyanazt írtuk. A kettesre sose jöttem volna rá.
Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy úgy kell írni, ahogy az adott helyre kifért, de hát ő ért hozzá, az ő hagyományuk. Vagy mi. Viszont ha nem jó a megoldás, könnyen lebukhatunk puskázásért. Aztán bezárnak egy vasszűzbe halloween alkalmából, vagy ilyesmi. Király lesz!
Na, de elhessegetem ezt az apróságot, hogy milyen lett a feladat. Amíg nem jön a harmadik forduló, lecsapnék a témára, hogy mi a frászt keres ez a gyerek a Rellonban a Levita helyett.
- Hogy ker...
A franc! Nem ez a legjobb hely a beszélgetésre, mert már mondja is a játékvezető a következő feladatot. Ránézek Zach-re. Vagyis csak Zach maszkjára. Kicsit furcsa így, halálfalóként beszélgetni vele.
- Miért kell ehhez együtt dolgoznunk? Mi a jelentősége...?
Aztán a többieket figyelem, megindulnak-e tököket kutatni, vagy tényleg valami stratégiát akarnak kidolgozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Már értem, miért kellett volna összedolgoznunk. Egy rohadt betűs tököt sem találtam az egész út során. Pedig becsülettel küzdöttem a göröngyös sírok közti utakon. Mivel a többiek ugyanolyan tanácstalannak tűntek, mint én magam, fogtuk magunkat Zach-kel, és elindultunk befelé. Aztán egy idő után szét váltunk, hogy hatékonyabbak legyünk, de én üres kézzel tértem vissza. Mondjuk részemről hamar feladtam. Valahol ott, amikor valami szurokszerű sáros genyában ragadtam (gondolom ez amolyan kedves ünnepi kiszúrásként szolgált, mint a denevérek). Itt aztán tíz percet bénáztam, hogy kikerüljek, végül valamelyik csapattársam szánt meg, és kijuttatott a ragacsból. Legyőzve vonultam vissza a bázisra.
Tovább kitartott, de Zach is töketlenül érkezett meg az oszlopok előtti tisztásra. Senki nem járt sikerrel. Kezdtem gyanítani, hogy ez mégsem volt az az egyszerű keresd meg - hozd vissza játék, ahogy a menyasszony előadta.
A következő feladat nagyon szellemesre sikerült. Büszkén be is firkantom a 7-es számhoz a megfelelő nevet. Ezen kívül hallottam a csajról, aki nemrég halt meg, és kis (kínzó) fejtörés után a neve is beugrott. Az átok kopogószellemet szerintem minden elsős ismeri, aki valaha tévedt már el szűk folyosókon, viszont a vörösekkel gondban vagyok. Ahh, puskázik előttem egy gyerek. Az, amelyik bunkózott Kékessy proffal az első, nemhivatalos jóslástanórámon. Amíg ő félrefordul, én az ő feliratait koppintom le. Na, mindenki jól járt.
Nem is vacakolok tovább, beadom a csajnak a megoldásokkal felírt papírt.
Ahogy elfordulok, átsiklik a szemem egy A-betűn. Az egész tököt beteríti, valószínűleg, aki elment mellette, azt hitte, az a tök arca. Bakker.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Én még mindig magamban morgok azon, hogy az egész harmadik fordulót elcseszerintettük a figyelmetlenség miatt. Próbálom végiggondolni, miket láttam rövid tökkutató utam során, de nem ugrik be semmi, ami akár betű lehetett volna. Mondjuk a fejem fölé nem néztem.
O-ó. Hallgatom a főnököt. Az ötödik fordulóval lesz egy kis gondom. Egy szerencse, hogy a jelmezem itt van hátul a táskámban. De fel kell vennem, mert anélkül csak egy szerencsétlen félnótásnak fognak hinni a házalásnál. Én legalább is az energiabefektetés hiánya miatt tuti magamra csapnám az ajtót. Azért nem kell pucérra vetkőznöm egy sír mögött. Elég ha magamra veszem a mezt és a gatyát. Elkaptam egy ötödikes levitást, hogy tanítsa meg az átváltoztató bűbájokat, amiket az arcomon kell eszközölnöm, hogy foszló hús hatását keltse. Nagyon durva varázslatok, képtelen voltam magam elvégezni őket, úgyhogy alternatív megoldásként leüzleteltem egy eridonos szakival, hogy csórjon valami löttyöt a szertárból. Valami olyasmit mondott, hogy a futkárlobonc ellentétével, meg... a franc se tudja. Mindegy, szóval ezzel csak bekenem az arcom, és egyből bezombulok, aztán magától elmúlik egy idő után.
Kész is, és még a többiek sem indultak el a faluzaklatásra. A csorda után vonulok én is vissza a temető kijáratához. Még mindig baljós, de a sok emberrel együtt kevésbé tűnik veszélyesnek a hely. A kapuban aztán oszlunk. Nem ismerek senkit a falulakók közül, szóval nekem mindegy, melyik házhoz kopogok be. Elkezdem a legközelebbivel, és haladok egy darabig a soron, aztán mikor megunom, visszafelé a másik oldalon is bekopogok egy-két helyre a csokit vagy csalunkkal. Pontosabban artikulálatlan hörgéssel, hogy tartsam a szerepem. Bár lehet a kerekesszék témánál ezt egy kicsit buktam.
Az egyik helyen egy kislány nyitott ajtót, de rögtön rám is vágta. Mit várt, kiscicát? Ott hoppon maradtam. Jó, bocs, nem vagyok ilyen görény. Tényleg remélem, nem okozok neki rémálmokat.
Azért a legtöbb helyen bejött a zombistyle, többen megdicsérték. Elsők között érkeztem vissza, mert egyedül nem volt olyan izgis a házalás. Csak akkor voltam együtt pár egyéb jelmezessel, ha véletlenül épp egyszerre értünk egy házhoz. Zach elkeveredett valahol még a temetőben.
Jesszus! A kapuban fogadó üdvözlő üvöltés ezúttal tényleg a frászt hozta rám, épp a csokijaimat számoltam a kosárban, amikor meglepett. De most már figyelek az ilyesmikre, és úgy térek vissza az arához. Amint befutnak a többiek, jön is az eredményhirdetés.
Wow! Megnyertem az elméleti részeket! A levitás agy plusz kifinomult puskázási képességek csodákra képesek. Remélem a vizsgákon is hasonlóan könnyen átcsusszanok.
A menyasszony oszlatja a népet, úgyhogy nem is teketóriázom, indulok a bálra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Na végre hétfő. Elvileg semmit nem kellett hoznom, és nem is tudom, mi fog kelleni, hogyan fog kinézni a szellemidézés. Szép kis szervező, nem? Mindegy, van emberem rá, aki ért hozzá, és ő biztosított, hogy csak mi kellünk, ő mindent elintéz. Úgyhogy megnyugodva hátradőltem, illetve még Botit kértem meg, hogy ha lehet, takarítsa már el a prefektusokat a keleti második és a nyugati földszint közötti folyosókról fél óra erejéig. Azt hinnéd, hosszú út, de Ágot, Lint meg Runát, akik velem indultak a klubhelyiségből, azon a nem annyira titkos bölényes átjárón hoztam, amivel kapásból kilyukadtunk a klubhelyiség folyosójáról a nyugati első emeletére. Egy lépcsősor és megvan innen már az ember.
Elég pontos volt mindenki szerencsére, még egy rellonosunk is lett időközben. Runa unokahúga, Kunigunda. Szívesen megkérdeztem volna tőle, hogy milyen apropóból választották a szülei ezt a nevet, de épp utána futottak be még mások is, akik nem velünk startoltak fentről. Nem is indultunk el rögtön fél 12-kor, vártunk még öt percet a bejárati csarnokban, csak aztán hagytuk el a kastélyt. Akadt, aki jelentkezett ugyan, de nem jött el. Remélem csak késik, de az sem kizárt, hogy inába szállt a bátorsága, és inkább skippeli ezt a mókát. Egyelőre a szellemidézés-tudorunk sem jelent meg, remélem azért, mert ő már ott vár ránk a temetőben, nem pedig azért, mert édesdeden alszik a Levita toronyban.
Út közben próbáltam mindenkivel lenni egy kicsit, hogy ne érezze senki kihagyva magát. A kastély udvarán sem kerültünk bajba, nem tudom, ez Botinak köszönhető-e vagy a szerencsénknek.
Most otthagyom Ágo-t, akivel eddig beszélgettem arról, tud-e olyan esetről, amikor egy a földön ragadt kísértet végre megtérhetett a... oda, ahová megy az ember lelke a halála után.
Elhaladunk a temető kapuja alatt. Itt már nem fogok tudni olyan könnyen haladni.
Felzárkózom Runához és Kunigundához. Ez nagyon hosszú név, vajon hogy becézik? Á, mindegy, majd a megnevezést észrevétlenül kihagyom.
- Nyugi, kislány, nem jönnek elő agyevő zombik. Vagy majd levadásszuk őket - nyugtatom mosolyogva a bepánikoló Runát, bár a mosolyom nem tuti, hogy látszik onnan messzebbről a sötétben. Mondhattam volna, hogy ugyan már, zombik nincsenek, de én sem vagyok olyan biztos benne. Mielőtt az ember bekerül a mágusiskolába, van egy rövid időszak, amikor már nem hisz a vámpírok létezésében, de még nem tudja, hogy valójában igenis léteznek.
Most Kunigundához (még mindig hosszú) fordulok. Mivel rellonos, kicsit aggódom, hogy fogunk kijönni. Egyelőre nincs jó tapasztalatom rellonosokkal, talán Leoval, akivel elég jól elvagyunk nonverb órán.
- Te voltál már szellemidézésen? - kérdezem őt, bár még csak elsős, ki tudja. - Az arc, akit megkértem, hogy vezesse a szeánszot, még nincs sehol. Remélem befut.
Körül is nézek, hol lehet, de itt a temetőben nincs világítás, a Hold mondjuk fényesen világít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Nem sokáig vártunk a temetőben, sikoltás hallatszott valahonnan. Arra kaptam a fejem, ahonnan jött a hang, aggódva, hogy Katniss az, aki úgy volt, jön velünk, de a bejárati csarnokban nem találkoztunk vele. Hiába meresztettem a szemem arrafelé, nem láttam, ki az, csak hogy az ellenkező irányba rohan. Tehát vagy egy falusi kiscsaj, aki ahelyett, hogy ágyban lenne, temetőben kószál, vagy Katniss nem ismert fel minket. Valakit utána kellene küldeni - gondoltam -, mert én sosem értem volna be kerekesszékkel, de mielőtt szólhattam volna Ericnek, épp puffant előttünk - meggyőződésem - a sikoltó lány. A kiscsaj zavartan ült fel, vérző orral, nekem meg csak egy "öhh" jött ki nyitásképpen a torkomon, de szerencsére Lin észnél volt, és felsegítette az illetőt. Hogy nekem is legyen valami hasznom, próbáltam nem hangosan mosolyogni Aileen síros poénján, és az ismeretlen lány elé gurultam, már pálcával a kezemben.
- Megengeded, hogy elállítsam a vérzést? - kérdeztem tőle, és igényei szerint elvégeztem a szükséges pálcamozdulatokat mind a vérzés elállítására, mind a maszat eltávolítására az arcáról.
- Mi a neved és miért nem vagy ágyban? - vallattam aggódó mosollyal, próbáltam nem kioktató lenni, elvégre mi sem voltunk épp ágyban. Másrészről viszont egy csöpp lány ne kóboroljon sötét temetőkben, pláne, ha ijedős.
Lin közben úgy ítélte, a lánynak szellemidézésre van szüksége erre a nagy ijedségre, én pedig bólintottam a dologra. Végül is, inkább ne induljon egyedül haza, velünk nem fog baja esni. A szellemidézés-tudorunk ekkor futott be, én pedig megkönnyebbültem, hogy nem megy fuccsba a terv. Bár biztos el tudtunk volna szórakozni egy kicsit a temetőben, mielőtt visszamegyünk, de azért mégis csak emiatt jött mindenki...
Még vártunk egy kicsit, hátha azok is érkeznek, akik nem velünk indultak. Addig a macskáját szorongató Ágohoz fordultam:
- Na, hogy bírja a Sátán macskája? - kérdeztem, és felnyúltam megvakargatni az életunt cicafejet. Nem Ágo miatt ilyen, esküszöm, amikor megismertük, már akkor is világgyűlölő feje volt.
Nem vártunk tovább. Arnold kiszúrt egy nagy placcot, oda terelődtünk. Én felzárkóztam Lin és Runa közé, hátha meg kell védeni őket az agyevő zombiktól. Höhö.
Az infó, hogy mugliból nem lehet szellem, engem meglepetésként ért. Kerestem Botond tekintetét megerősítésért, de ő végig valahol hátul jött, úgyhogy nem láttam. Arnold közben intézkedett, én pedig figyelmesen néztem, miket csinál. Érdekes, hogy az ember mágiát tanul, de mindig van valami egész új dolog, amiről még csak nem is hallott. Maholnap kiderül, hogy már rég gyógyítjuk a rákot, vagy hogy az emberek újjáélesztése pitiáner feladat.
Nagyon hatásvadász ez a vér dolog, de nem vitatkozom vele. Nem tanultam még olyanról, milyen mágiákhoz van szükség vérre, csak hangulatfokozónak tekintem, viszont nem tetszik az ötlet, hogy a többiek megbökjék magukat. Az tök fáj ám. Már eltervezem, hogy akkor beállunk Botival meg Erickel, meg magunk mellé vesszük még Ágot, mert ő elég idős, és szerintem a hidegvér megtestesítője, amikor Lin jelentkezik donornak. Épp ő.
- Hé, mit csinálsz? - fogom meg a karját, de nem zavartatja magát. Tudom róla, hogy kitöri a frász, és csak azért jött el, mert megígértem, hogy nem lesz semmi baja. Ezzel próbálja legyőzni a félelmét? Hát, végül is...
Közben Boti és Eric már be is állt a véradók sorába, úgyhogy én is begördülök az utolsó helyre, Arnold és Eric közé, Linre pedig rávigyorgok. Kíváncsi leszek, mit mond utána, hogy sikerül a bátorságpróbája.
- Jó leszek én is? - kérdem a vezetőnket a kerekesszékemre utalva. Egy helyben maradni nagyon jól tudok vele, egymás kezét fogva körbe járkálni viszont például annyira nem.
Ha Arnold bólint, megszúrom az utolsó tűvel a középső ujjam, és kierőszakolok belőle egy csepp vért a pentagramma csúcsa fölött, a pálcámat pedig azért készenlétben tartom a térdemen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Nagyon kalandos ez az éjszaka. Vajon a temető mindig ilyen? Mindig van egy kupac fiatal, aki idejön valamit csinálni, és folyton sikítozó lányok rohangálnak fel-alá a sírok között? Ezúttal Kat viharzik körünkbe, még mielőtt elkezdhetnénk a szeánszot. Döbbenten tekerem a nyakam, mert mögém bújt, mi lelte, de valszeg csak megijedt a semmitől, mert hamar összeszedi magát.
- Helló - köszönök neki eszembe vésve, hogy később megérdeklődjem, mi történt vele. Örülök, hogy ideért épségben, de bosszankodom, hogy egyedül kellett megtennie az utat. Bár Bogolyfalva nem olyan veszélyes környék.
Innentől Arnoldra fókuszálok, mi és hogy lesz most. Nagyon érdekel, mire kellenek a tárgyak, amiket hozott. Sosem voltam úgy vele, hogy annyira foglalkoztatnának a szellemek, hogy mindent tudni akarjak róluk, de asszem felveszem a szellemtant, ha mestertanonc leszek. Runa szerintem életemben most először szólal fel ilyen vehemensen, én pedig elgondolkodom azon, miért vannak ennyire betojva a lányok. Lassan olyan sokan bízzák rám az életüket, hogy elkezdem elhinni, hogy van ok az aggodalomra.
Félre teszem ezt, mert végre kezdünk, mindenki elfoglalja a helyét, és mikor felmerül a kérdés, kit idézzünk meg, a többiek válaszára várok. Nekem nincs halott rokonom vagy ilyesmi, akit látni akarnék. Úgy általánosságban érdekelne, milyen a túlvilág. Vagy ahol vannak. Kevésnek érzem magam ahhoz, hogy a köreinkbe rángassak egy híres embert.
Arnoldhoz hasonlóan én is meggyújtom a gyertyám, és nagyon erősen figyelve várom, mi történik.
"Ki meri megzavarni a nyugalmamat?" - na ne már, ez tök ciki. Na jó, végül is, ki tudja, mi a szórakozása most, hogy halott? Buhh, nem szeretnék a halálom után is élni. Piszok nyomasztó lehet az öröklét.
Ágo közben kérdez, én érdeklődve figyelem az arcokat, mit szólnak a dologhoz. Arnold nagyon elégedett, de vannak itt továbbra is ijedtek és kíváncsiak. Runának meg kinyílt a csipája, vigyorgok a beszólogatós lánykán.
Ha engem is hagynak szóhoz jutni, én arra kérdeznék rá:
- Mit csinál most, hogy meghalt? Milyen volt meghalni? - és közben remélem, hogy nem vagyok ezzel tapintatlan, vagy ilyesmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Eleinte nem akartam részt venni ebben a kincskeresős dologban. Pedig tavaly tök jó volt a sírok közötti bóklászás, még ha kaptam is az arcomba egy adag denevért. Aztán Katniss kimondta a varázslót: "légyszi, szeretném, ha ott lennél". Nem volt mit tenni, én is beszálltam. Végül nem is kerültünk Kat-Kattal egy csoportba, mert már túl sokan lettünk volna. Inkább Tami mellé társultam, aki egy elsős levitás, és ha már én szóltam neki, hogy van ez a lehetőség, milyen lenne már, ha magára hagynám idegenekkel? Ráadásul ebbe a csapatba jött Tolland is, vele pedig mindig jól szoktak elsülni a programok.
Sajnálatomra nem éjjel zajlott ezúttal a kincskeresés, hanem rögtön reggeli után. Persze érthető, este bál lesz, viszont így elveszik a horrorhangulat.
A kastély előtt meg kellett beszélnünk a csapatkapitányokat. Rám, mint rangidősre esett a választás. Lent a faluban meg is kaptam az első borítékot. A képdarabkán egy piros ötös volt látható, így mi is, ahogy a többi csapat is, szétszéledtünk a Fő utczán, és a tó felé igyekeztünk.
Az úton még oké kerekesszékkel, de letérve róla, a göröngyös úton a fűben Tolland segítségét vettem igénybe, így elég volt csak néha hajtanom egyet a kerekeken, hogy rásegítsek neki.
Bár az odafelé úton is végig nézelődtünk, nem dugták nagyon el a feladatlapot, Tami rá is mart rögtön.
A feladat aranyos, régen játszottam is hasonlót otthon a többiekkel, csak az úgy zajlott, hogy valaki írt egy mondatot, továbbadta a papírt, majd a következő elolvasva a mondatot lerajzolta azt, és behajtotta az előző írását. A következőnek a rajz alapján kellet kitalálnia, mi lehetett a mondat. Hatalmas röhögések közepette szoktuk tudni csak felolvasni a végtermékeket.
Utoljára hozzám jut a papír, viszont valamit elronthattunk, mert össze vissza kerültek az elejére és hátuljára a hárommondatos blokkok. Hát felolvasom úgy, ahogy éppen sikerül.
- Vasárnap van, és anyám már csütörtökön bejelentette, hogy ma kártevőirtás lesz. Felveszem a kesztyűmet, és a doxyknál kezdek. Beették magukat a lépcső alatti rongyok közé.
Különböző illatos növényeket gyűjtöttem előző nap, legalább 3-4 félét, már csak össze kell őket keverni, amit ma meg is teszek. Jól összecsomózom és teszek belőle a kert minden pontjára egy-egy csokrot. Az intenzív illatot a szél majd elterjeszti a kertben és nesze nektek kártevő kis bestiák, csak megvárom amíg elszédülnek, összegyűjtöm őket és pápá(adok nekik a lapáttal).
Aztán, ha a rovar túl nagynak bizonyul, még mindig ott a lehetőség, hogy bevetjük rajta harcművészeti tudásunkat, és öklünk segítségével felsértjük páncélját. Az elmúlt évek időjárását tekintve, fennáll annak is a lehetősége, hogy áprilisban még hó esik, ilyenkor csak fogunk egy kellő méretű lapátot, amellyel kitessékeljük a bogarat lakásunkból, hogy az megfagyjon. Ha a bogár huszonnégy óránál többet töltött a lakásban a tudtunkkal, akkor többnyire eléggé hozzánk nő ahhoz, hogy lehetőséget biztosítsunk neki a maradásra, legalább is a párzási időszakig.
A tavaszi kártevőmentesítést először is egy alapos nagytakarítással kezdjük, amikor a lakás minden zugából előkerül mindenféle, alkalmanként kártevők is. Először ezeket csípjük nyakon és takarítjuk ki a házból, aztán sor kerül azokra is, amelyek jobban elbújnak. Hozzájuk már mindenféle fertőtlenítő meg kártevőirtó szereket használunk.
Kárt tevő kártevő írtása ártással, nem járhat más állatot bántással. Rávetjük az igét fűre fára kőre, s csak a kártevő purcan ki tőle. Munkánknak gyümölcse környezetünk szép tiszta kártevő mentessége.
Mind az öt bekezdés megvan. Felnézek a többiekre.
- Ez nem is lett rossz!