William Martin Krise Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun RPG hsz: 1835 Összes hsz: 1886
|
Elküldhette volna a bús picsába, általában pedig valószínűleg ezt is tenné - semmi köze sincs hozzá, hiszen alig ismeri, különben pedig, ha ennyire kíváncsi, akkor nyugodtan kikeresheti a büntetése összes, mocskos kis részletét az MMM adatbázisából, ezek ugyanis nyilvános adatok. Ha szeretne igazán megfetrengeni a megaláztatásában, még a tárgyalása átiratát is elolvashatja, sőt, még jobb, miért nem kéri el tőle az emlék szálát inkább, hogy maximálisan elmerülhessen ebben a mocsokban. Helyette inkább mély levegőt vesz - ezzel pedig végleg lenyeli az ingerültségét és visszatemeti oda, ahonnan jött. Az ilyesmit a legjobb fedőt tartani - különben is, a lány semmiben sem hibázott, valószínűleg ő is kért volna némi magyarázatot, ha valaki a semmiből egy ilyen erejű hírt gördít rá. - Nem, teljesen rendben van, végül is kit ne érdekelne. - kínosan elneveti magát - Nyolc évet kaptam, abból hármat töltöttem le, de veszélytelen vagyok, ezért a többit felfüggesztették. Ezzel fejezi be a magyarázatát, hogy a jelenlegi státusztát is nyilvánvalóvá tegye előtte. Szabad ember, de mégsem, az első gyorshajtásnál veheti vissza a kanárisárga kezeslábast, hogy a csatornákon át kopogtatva beszélgessen az életfogytos halálfalókkal. Ellenben teljesen ártalmatlan, ezt muszáj hangsúlyoznia, valószínűleg pedig a karperec miatt veszélytelenebb is, mint bármelyik bagolyköves harmadéves. Megrázza magát, mint egy vizes veréb. Ő is az asztalhoz sétál, egy majdnem szemközti székre dobja le magát, egyelőre azonban nem nyúl a laposüveg után. - Ha valamit tudni akarsz, akkor mondd, de megígérem, hogy tőlem aztán nem kell tartanod. Mert bírom a stílusod és különben is.
|
|
|
|
Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Will| |Outfit|
______________________________________________________ Bólintok. Veszélytelen. Tehát akkor mégiscsak én vagyok a nagyobb állat kettőnk közül, akinek ráadásul még vannak is titkai. Figyelem ahogy az asztalhoz sétál, aztán leül velem szemben, de a flaskáért nem nyúl, úgyhogy én dőlök hátra veszem el és húzom meg. A dicséretre megtörlöm számat könyökömmel és elvigyorodom. - Különben is mi? - kérdezek rá kicsi előre dőlve, aztán arcom megváltozik, újból elkomorodik, pont ahogy a téma is, amire visszakanyarodom. - Így is úgy érzem túl sokat kérdeztem. Ha van bármi amire kíváncsi vagy hajrá, éppen jövök neked eggyel - vonom meg a vállamat. Sok mindenre kaphat most választ, amire mások nem. Nyilván ő se mindenre. Sohasem fogja megtudni, hogy miben utazom, azt sem, hogy a közeljövőben mit tervezek tenni, de minden más, ami nem büntetendő ha az ember bevallja, nos azt a kártyát szívesen felfedem. Egyszer, mert ez bizony egy nem biztos, hogy visszatérő alkalom lesz a férfinak. Tekintetem Williaman van, arcát narancssárgára színezi a lemenő nap. Nemsokára vaksötét lesz, ahogy általában ezekben a csodaszép, rövid késő őszi napokban. Nincs is szebb mint a hosszú éjszaka. A feketeség délután közepétől ránehezedik minden élőre és élettelenre. Megvan a hangulata, határozottan megvan.
|
|
|
|
William Martin Krise Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun RPG hsz: 1835 Összes hsz: 1886
|
Különben is, szeretnélek még látni. Pislog egy párat, hogy a napfény a szemébe tűz, de élvezi a gyenge melegét. Ő azon kevesek közé tartozik, aki szívből gyűlöli az éjszakát. Olyankor mindig egyedül van - és bármit megtenne, csak hogy ez ne legyen így. Végül előrébb dől, hogy az üveg után nyúljon és ő is beleigyon. A szagából felismeri, muszáj felhorkantania. - Különben lenne itt valami. Nem akar a gyilkosságról beszélni, nem akar a büntetésére gondolni, de még annyira sem szeretné látni a lány komor arcát vele szemben. Csak futólag iszik bele a laposüvegbe, pusztán az íze miatt, nem több - afféle funkcionális alkoholista ő, ahogy mondani szokás. Ezután visszanyújtja a lány felé. - Tanultam animágiát régebben, de sosem jutottam előre. Mi leszel, ha az leszel? Akkor nem tette szóvá, de emlékszik a mandragórával kapcsolatos megjegyzésére és el is raktározta magának. Többször tűnődött már rajta, mivé is változna a lány - talán madárrá, vagy valami helyes rágcsálóvá, esetleg egyenesen gazellává, amilyen ügyesen mindig meglépett eddig előle. Esetleg ragadozóvá, ezt sem tudta kizárni. Ahogy az arcát fürkészi, jelenleg bármelyiket egyformán kinézné belőle.
|
|
|
|
Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Will| |Outfit|
______________________________________________________ Átnyújtom az üveget, s amíg iszik csendben figyelem, bár közben a gondolataimba mélyedek. Nyugodtabb vagyok, sokkal nyugodtabb, de aggaszt az ár. Pedig nem kéne. Átgyalogolni bárkin érzelmek nélkül, ez lenne a lényege az életvitelemnek. Amikor visszaadja leteszem közénk az asztalra. A kérdése meglep. - Hát nem egyértelmű? - kérdezem fennhéjázó vigyorral, majd magamra mutatok - a világ legpuhább és legédesebb nyuszija leszek - jelentem ki. Mindenkinek ezt mondom. Van aki elhiszi, van aki nem. Attól függ ki mennyire ismer. Itt az egész csak szarkazmus, a hangomból is lehet hallani, sosem tudnám elhinni, hogy a jellememből fakadóan az animágusi alakom ne ragadozó legyen. - És amúgy miért nem jutottál előre? Túl sokszor esett ki a mandragóra levél a szádból csókolózás közben? - kérdezek rá kuncogva. Egyszer majdnem sikerült kiviteleznem, tényleg egy hajszálon múlt, hogy ne kezdjem újra azt az egy rohadt hónapot. Annyit nem ért volna se a csók se az este, az egész kölyök elbaszottan nyomorék volt különben is. Végül megúsztam és most már tényleg nem kell sok, hogy felvehessem az állati alakomat akármi is lesz az. Nemsokára. Egy nagy vihar kell hozzá és a tancsi bácsi beleegyezése.
|
|
|
|
William Martin Krise Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun RPG hsz: 1835 Összes hsz: 1886
|
A lány válaszán megemeli a szemöldökét, majd kénytelen elröhögni magát. Puha Gombóc jut eszébe, ahogy elnyújtózik az ölében és a fejét ingatja, hogy a füleit vakargassák. - Bullshit. Ökölbe szorított kezével a poros asztalra üt röviden - nem fenyegetően, hanem akár egy bíró, mikor a kalapácsával kihirdeti a döntését. I call your bluff, Júlia, felismerek egy nyulat, ha látom, te pedig bármi is leszel, az nem nyúl. Azt elhinné, hogy egy kedves, puha állattá változik, selymes, fénylő bundával, valamivé, ami odavonzza a tekintetet és lenyűgöz; de agyarai vannak, akár egy jaguárnak. - Bárcsak úgy lett volna - félmosollyal a pókhálós plafon felé pillant. Hogy a fenébe ne, Mexikóban a legkisebb problémája is bőven nagyobb volt, mint hogy nőket hajkurásszon - Egyszerűen, nem tudom, csak nem ment. Mármint, átváltozni. Megcsináltam mindent, amit kellett, mégse. Végül mindössze megrántja a vállát. Nem mondhatná, hogy nem bosszantja, hogy a lány nem mond igazat neki, de végül rájön, nincs is oka rá, hogy így tegyen. Pusztán amiatt, hogy neki felettébb különös szófosása támad a közelében, ennek nem kell viszonosnak lennie, Júlia pedig vasököllel őrzi a titkait. - Majd egyszer megpróbálom megint. De ahogy haladok, még a kabátomat is hamarabb visszakapom.
|
|
|
|
Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Will| |Outfit|
______________________________________________________ Felnevetek a férfi reakcióján. - Igazából fogalmam sincs, annyiban vagyok biztos, hogy ragadozó állat leszek - annyira felesleges törni rajta a fejemet. Annyira sokszor gondolkodtam el rajta, hogy megszámolni se tudnám már. Sose jutottam semmi kézzelfoghatóra. Akármi lehetek igazából aminek tűhegyes fogai vannak. Talán a kutya az egyedüli állat, amit így ki tudok zárni ragadozókon belül. Az túl lojális hozzám. Inkább valami megátalkodottabb természetű lény leszek. A válaszra elgondolkodva beharapom ajkamat. Egyszerűen nem ment. Elkezdhetnék félni, hogy vajon nekem menni fog-e. Annyi áldozat után kudarcot vallani, az épp ugyanolyan idegen a személyiségemből kiindulva mint a fehér nyúl alak. Szinte lehetetlen. Nem fogok kudarcot vallani. Pláne nem ilyesmiben, ami ennyire tőlem függ. - Ez a feltételezés eléggé sántít, honnan veszed, hogy valaha visszakapod a kabátodat?- pillantok rá piszkosul gonosz vigyorral. - Mondjuk mondhatnám, hogy csak akkor adom vissza, ha animágusi alakban vagy. Vagy esetleg ha nincs megbűvölve a ruhád és az átváltozás után visszafelé ruháktól megfosztva kerülsz elő, akkor is valószínűleg lennék olyan jó, hogy rád terítem - ecsetelem lábammal megérintve a férfi lábát az asztal alatt.
|
|
|
|
William Martin Krise Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun RPG hsz: 1835 Összes hsz: 1886
|
Ragadozó állat, igen, neki is ez lenne a legközelebbi tippje, bólint is a válaszra. Ő maga abban a szerencsés helyzetben van, hogy tudja, mivé változna, hiszen ténylegesen próbálta már. Vörösesbarna bunda, keskeny pofa és hosszú agyarak; először esküdni mert volna rá, hogy a sors szórakozik vele és ő is az anyja vörös róka formáját ölti majd, csakúgy, mint a patrónusa. Ám az anyja gyorsabb észjárású és jóval függetlenebb volt nála, olyasvalaki, aki értékelte a magányt. William belebolondulna. For the strength of the Pack is the Wolf, and the strength of the Wolf is the Pack. - Köszönöm, hogy betakarnád a pucér seggem a saját kabátommal, hát igazán kedves - felel könnyedén, míg az agyán végigfut a groteszt kép. Négykézláb látja magát, furcsamód pedig London közepén, ahogy Júlia, még a fantáziájában is görcsösen röhögve borítja rá a kabátot. Az abszurd kép elég hozzé, hogy némileg kibillentse a hangulata mocsarából, még mindig a lemenő nap fényétől hunyorogva forduljon ismét a lány felé. - De megpróbálhatom visszavásárolni részletekben is. Budapestre megyek szombaton, ha esetleg épp ugyanakkor pont ugyanott jársz, törleszteném az első részletet egy mekis burival. Vagy, ami megtetszik.
|
|
|
|
Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Will| |Outfit|
______________________________________________________ Felröhögök újból a válaszán. Így tényleg sokkal abszurdabbnak hangzik, mint az én megjegyzésemben. Kell néhány pillanat míg kinevetem magamat utána tudok csak válaszolni érhetően. - Feltételezem ez visszafelé már nem lenne igaz, tekintve, hogy behúzom a rám aggatott ruhadarabjaidat - vigyorodtam el. Bizony ha egy kabátot ilyen nehéz visszaszerezni akkor egy fehér ing se lenne sokkal könnyebb. Sőt, talán még jobban is őrizném azt, mert azzal elég fasza outfiteket lehetne építeni. Egy jó fehér ing mindennek is az alapja lehet. Az ajánlatra felvonom a szemöldököm somolyogva. - Mekis burgerre...mindig tudod, hogyan kell udvarolni - rázom meg a fejem. - Igazából azt hittem, hogy egy vetkőzős pókerrel el tudjuk intézni a dolgokat, de ha te szép lassan vissza akarod vásárolni hát legyen, ki vagyok én, hogy megfosszalak a nehéz út izgalmától téged. - kuncogok. Igazából nagyon úgy tűnik, hogy Will szereti a kerülőutakat. Ez abból is látszódik, hogy azt hiszem vele játszok a legrégebb óta szex nélkül. Már ez a harmadik vagy negyedik találkozónk. Eddig kettőnél soha egyikünk se bírta tovább, de talán így a végén minden csak sokkal élvezetesebb lesz.
|
|
|
|
William Martin Krise Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun RPG hsz: 1835 Összes hsz: 1886
|
- Kérlek. Egy kalapos úr vagyok. Kissé meg is pöcköli képzelt fedórájának karimáját, mint bármelyik valamirevaló tokaszakállas nice guy. De az is tény, hogy ezek után többször meggondolja, bármilyen ruhadarabját felügyelet nélkül hagyja a lánnyal, aki úgy fest, lazán értelmezi a tulajdoni viszonyokat. Mivel pedig sosem volt kapcsolatban még, arról fogalma sincs hogy ez afféle női dolog, mint a csinos körmök vagy a bőgés. Hogy szereti-e a kerülőutakat - abszolúte. Ha nem így lenne, már rég nem ülne itt vele szemben és nem töltött volna időt vele, hogy megismerje a nevét. William, őszintén, mit csinálsz most? - Hát figyelj, ha pókerezni szeretnél, abban is benne vagyok helyette. De előre szólok, mocskosul jó vagyok benne és eddig még sosem kaptak csaláson - az ujjai elfojtott türelmetlenségében az asztal fáját kocogtatják - Szóval a helyedben vagy rétegesen öltözködnék, vagy elfogadnám a burgert. Péntekig hagyok időt eldönteni - mély levegővétel - Kapitány.
|
|
|
|
Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Will| |Outfit|
______________________________________________________ Csak bólogatok, bár valahogy a mcdonalds-os invitálás után nincs túl sok hitele ennek a kijelentésnek. Ugyan azt nem tudom valójában mi, se az anyagi hátteréről sem a vére milyenségéről nem tudok semmit sem. Majd talán egyszer megkérdem, bár ha el tudták ítélni akkor talán aranyvérű annyira nem lehet. Azok képesek megvédeni magukat. Az, hogy mennyire pókerezik jól csak somolyogva hallgatom. Igazából én retek szarul játszok, de voltam már olyan nyomik akiket meg tudtam verni. Csak nem sokat. - Akkor meg végképp nem értem, miért nem ezt az opciót választod, de ha nem hát nem- vonok vállat és állok fel. A megszólításra elvigyorodom, és egy laza mozdulattal beleülök az ölébe. - Ezt mond még egyszer - vigyorodom el. Oh igen, ilyen egy kibaszott jó puccs. Amikor harc nélkül átadják az első tisztnek az irányítást, méghozzá ellenállás nélkül. Nem is rossz teljesítmény egy lánytól, mi? És ezt nyilván még egyszer akarom hallani, mert izgat az, ha nyerek, ha újra és újra felül tudok kerekedni valakin. You're mine mondta. Most meglátjuk mennyire biztos még benne.
|
|
|
|
William Martin Krise Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun RPG hsz: 1835 Összes hsz: 1886
|
Ahogy a lány felkel, ő csak felvonja a szemöldökét. Arra számít, majd elsétál mellette, az ajtóból visszafordulva pedig még utánaszól valami csípőset, aminek az emléke majd ébren tartja ma éjjel. Mint egy utolsó löket a jóból, Júlia tudja, hogy távozzon úgy, hogy a lenyomatát a szobában hagyja. A lány átül az ölébe, ő a nem várt mozdulattól elsőre egészen megfeszül. A keze végigsiklik a lány karján, majd megállapodik a csípője táján. Az arcuk majdnem egy vonalba kerül, ő fölpillant a lányra. - Mondom. Mérgező vagy. Kár lenne áltatnia magát, vagy általában bárkit: a vékony kis ujjai köré csavarta már rég. Az érzés nem idegen, ő pedig nem vergődik benne, hiszen lehet, hogy fizikailag erősebb nála, de a lány akkor szorítja sarokba, amikor csak szeretné. Érzi, hogy a vérnyomása némileg megemelkedik a közelségétől, ahogy a teste melege hozzáér; a keze is kissé megfeszül a csípőjén. Uralkodj magadon. - Kapitány. Ideiglenesen, amíg meg nem küzdünk érte.
|
|
|
|
Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Will| |Outfit|
______________________________________________________ A férfi reakcióját figyelem. Kíváncsi vagyok a határra, vagy arra, hogy másodjára mennyire vigyáz jobban önmagára. A "bókra" felnevetek, kezeimmel hátranyúlok kezeiért és lejjebb vezetem őket a fenekemre. - Mondj valami újat - búgom, mert ezt már tudom. Oh de még mennyire, hogy tudom. Édes méreg ez, de veszélyes, bár már mindegy, a felismerés úgyis későn jön, legalábbis ebben bízok. Jobb kezemmel megtámaszkodok combján, hogy előre tudjak dőlni és ujjaimmal állát cirógatni. - Komolyan küzdeni szeretnél velem? - kérdezem és lassan már két ujjnyinál nincsen több ajkaink között - nem félsz, hogy valamit elveszítesz? Valamit ami még a titulusnál is fontosabbat? - huncut vigyor terül el ajkamon. Ugyan éppen nem tudom, mit tudnék elvenni tőle, de biztos megoldanám, ha olyan szituációba kerülnénk. Elvégre azt senki se állíthatja, hogy ne lennék kreatív ember, vagy ne tudnék elég faszán improvizálni. Lassan egészen lemegy a nap, csak sziluetteket látok a férfiból, a fények utolsó vetületei rajzolják körbe alakunkat, bár haloványodnak és nemsoká teljesen el fognak halni.
|
|
|
|
William Martin Krise Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun RPG hsz: 1835 Összes hsz: 1886
|
A tűzzel játszik. Napokkal ezelőtt már eldöntötte egyszer, hogy nem foglalkozik Júliával többé, az ismeretség már most túlságosan toxikus és több időt felemészt az idejéből és gondolataiból, mint amennyit még komfortosnak érez. Azonban, pont ez teszi olyan rémesen izgatóvá, és emiatt képtelen kiverni a fejéből. A csónakban töltött este után még könnyű lett volna, ha nem ajánlja fel azt az istenverte reggelit, Júlia, nem fordul vissza még az utcán utoljára, a haja nem libben meg a napfényben, akkor még vállat ránthatott volna, nem számít. A lány megfogja a kezét és lejjebb csúsztatja, rajta ismét hideg ingerültség fut végig. Az agya azonban tiszta, legalább is nem ködösíti el alkohol, így az érzés is hamar elhal, őt pedig nem kerítik hatalmukba a sötét gondolatok, mint legutóbb. Pontosabban, sötétek, de nem csonttörően, vérserkentően és bőrbe maróan. A bőr megfeszül a vékony textil és a keze alatt, ahogy a lány előrébb dől, látni egyre kevésbé látja, leginkább érzi az arca közelségét. A bőr melege sugárzik, mérgező és radioaktív, neki pedig el kellene tolnia magától, helyette egyik keze a lány arcélére siklik. Az érintés most nem fenyegető, bár az ujja vége, ami épp a lány ajkát érinti, hűvös az elnyelt feszültségtől. - Értem aztán ne aggódj, tudok vigyázni magamra. - suttogja közvetlen közelről; ajka az ajkához ér, de nem birtoklóan, mint napokkal korábban. Az pedig, hogy meddig megy el, a lányon múlik.
|
|
|
|
Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Will| |Outfit|
______________________________________________________ Az ölében ülök, onnan tekintek le rá. Kíváncsi vagyok meddig lehet húzni, mikor szakad el a cérna, vagy mikor lesz olyan vékony, hogy épp el tudjak menni mielőtt elszakadna. Kezeit a fenekemre vezetem. Ez a kis biztatás úgy tűnik elég ahhoz, hogy ő is elkezdjen kezdeményezni. Hűvös ujjai érintik állam aztán tovább siklanak ajkamra. Szavaira elmosolyodom, de ezt hamar letörli képemről csókjával. Most egészen más, mint akkor. Sokkal lágyabb a csók, sokkal finomabbak a mozdulatok. Úgy tűnik figyel magára. Ez már arra sarkall, hogy tovább menjek. Visszacsókolok, de engedem, hogy a tempót ő diktálja, nem lesz heves, hacsak nem szeretné. Egészen sok mindenre felkészültem, ugyan a pálcám még mindig kéztávolságon belül van, most nem fogok olyan könnyen bepánikolni akkor sem, ha Will újra elveszíti a fejét. Ugyan van bennem egy kis rettegés, mert nyíltan belerúgni egy oroszlánba se szokott az ember félelem nélkül, viszont ott kiabál fejemben egy hang, mantrázva, hogy nem fél senkitől és szeret veszélyesen élni. Olyan az egész mint egy kihívás magamnak, hogy meddig tudok elmenni és kihívás Willnek is, hogy meddig tud ellenállni.
|
|
|
|
William Martin Krise Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun RPG hsz: 1835 Összes hsz: 1886
|
A hozzászólás nyílt vulgaritást és kendőzetlen szexualitást tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Lehetséges, hogy ami ezután következik, egész egyszerűen undorító; olyasmi, ami miatt éjjel nem fogsz tudni aludni, és azt kívánod, bárcsak hallgattál volna rám. Hát megéri ezt a kockázatot?
Meddig tud ellenállni? Nem sokáig. A keze, ami eddig a lány fenekén volt, feljebb csúszik a derekára, majd a hátára; a vékony felső alatt érzi gerince vonalát, a melltartó pántját, a lapockáját, olyan törékeny, mint egy kismadár. Pedig tudja, hogy ennek a madárnak karmai vannak, amit a húsába vág, hiszen most is azt teszi, Júlia akkor kényszeríti térdre, amikor csak akarja. A keze egy simítással hagyja el a lány oldalát, elkúszik a mellei domborulata mellett, hogy a fölsője gombjaival kezdjen babrálni. Mi a mocskos csit-csak gombos kurvaisten hülyeség ez, a türelmét veszítve ránt rajta egyet, a gomb elpattan, az anyag pedig lehullik a lány válláról. - Bocs - mormogja két csók között, bocs, de erre én most marhára nem érek rá.
|
|
|
|
Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Will| |Outfit|1
______________________________________________________ Szinte alig érzem érintéseit, amik felfedezik felsőtestemet, olyan lágyak és puhák. Sehogy se érti agyam, hogyan lehet ez a kettő ugyanaz az ember. A pub előtt történtek annyira távolinak hatnak. Ködösnek, mintha nem is álltunk volna soha olyan kicsavart pózban, mindketten a másikat fenyegetve a narancssárga fényű lámpák alatt, hanem csak egy sötét, delíriumos álom űzött volna tréfát velem. Csókjai finomak, puhák. A romantikus regények szeretkezős oldalait juttatja eszembe. Kvázi unalmas az egész. Gyerünk Krise, tudsz te ennél többet. Pattan a cérna, a gomb hangos koppanással landol valahol az ócska hajópadlón. Az ing, ami különben is egy bőn szabott darab volt, így már igazán nem tud megmaradni vállamon, hamar lehull egészen könyökömig, felfedve a nude színű melltartót. Fehér ing alá kibaszott nehéz mást felvenni mert rohadtul át fog látszódni. Vagy nincs melltartó vagy ez. Meglepődöm egy pillanatra, de belevigyorodom a csókba. Dehogy sajnálja. Elhúzódom, kiegyenesedve így az anyag könyökömnél is lejjebb tud húzódni Willnak pedig tökéletes rálátása lenne szinte fedetlen felsőtestemre, ha nem lenne rohadtul szürkület. - Jössz egy inggel - jelentem ki kihívó mosollyal képemen.
|
|
|
|
William Martin Krise Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun RPG hsz: 1835 Összes hsz: 1886
|
A hozzászólás nyílt vulgaritást és kendőzetlen szexualitást tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Lehetséges, hogy ami ezután következik, egész egyszerűen undorító; olyasmi, ami miatt éjjel nem fogsz tudni aludni, és azt kívánod, bárcsak hallgattál volna rám. Hát megéri ezt a kockázatot?
Rendben, persze ing, teljesen mindegy, mit húzod az időt, csak ragadd meg és intézd el. Nem látja, de hallja és érzi, hogy a lány az arcába vigyorog - ez pedig nem segít abban, hogy megőrizze a hideg vérét. Élvezi, hogy Júlia más - egy mocskos kis dög, akit felizgat, ha szórakozhat vele, hogy egy időre domináns lehet. Élvezi azt is, hogy nem egy derengő fényű hálószobában vannak, hanem ebben a korhadozó kunyhóban, a hidegben, ahol, ha nem lenne sötét, meglátszana a lehelet; rideg és állatias. A látása helyett a tapintására kell, hogy hagyatkozzon, ahogy türelmét vesztve rámarkol az ing anyagára, hogy nem túl finoman, de még épp anélkül, hogy kificamítaná a lány vállát vele, lerángassa róla és hagyja, hogy az lehulljon melléjük. Pedig nem számít, a sötétben így sem lát többet, a vékony anyag a tenyere alatt semmit sem takart. - Na gyere. Az egyik keze a lány feneke alá csúszik, a másik a hátára, hogy ne ejtse el, amikor feláll. Nehezebb vagy, mint aminek kinézel. Emlékezetből rúgja odébb az egyik szék lábát, Júliát az asztalra rakja, hallja, hogy a laposüveg koppanva eldől valahol mellettük. Ismét teljesen közel lép, a keze a lány tarkójára kulcsolódik, az ajka már egyáltalán nem érdekli; a nyakát csókolja, hogy érezze a bőre lüktetését.
|
|
|
|
Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Will| |Outfit|
______________________________________________________ ATTENTION, ATTENTION so much passion can be found here Figyelmeztetés!
A hozzászólás nyílt erőszakot, vulgaritást és a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos elolvasod? IGEN!
Az ing már egészen vad temperamentumban hagyja el a testemet. Egy szó nélkül hagyom neki, hogy megtegye. Néhány pillanatra utána nézek, ugyan nagy meglepetésre csak a sötétbe bámulhatok bele. Nem terveztem levenni. Nem ez járt reggel a fejemben amikor kiválasztottam, sőt még akkor sem,amikor elindultam a találkozóra. Szeretem ezeket a nem belekalkulált epizódokat. Ilyenkor érzem igazán, hogy élek. Még pár másodperc és az asztalon kötök ki. Sohasem néztem volna ki Willből, hogy félkézzel felemel. Talán a póló alatt több van, mint egy vékony bőr és hosszú csont? Lábaimat szétteszem, hogy még közelebb tudjon jönni. Valahol mellettem csattan a laposüveg. Faszom, hogy folyton ki tudjuk önteni a picsába azt a szart. Várok picit, aztán megállapítom, hogy legalább a másik oldalra folyt, mert nem lett olyan a seggem. Az élet apró örömei. Will a tarkómnál fogva húz közelebb, én pedig engedem, hogy ajkai nyakamra tapadjanak. Akár lilára is szívhatja a bőrt. Átkarolom, ujjaim becsúsznak pólója alá és körmeim vékonyan felszántják a felszínt amerre csak barangolnak.
|
|
|
|
William Martin Krise Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun RPG hsz: 1835 Összes hsz: 1886
|
A hozzászólás nyílt vulgaritást és kendőzetlen szexualitást tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Lehetséges, hogy ami ezután következik, egész egyszerűen undorító; olyasmi, ami miatt éjjel nem fogsz tudni aludni, és azt kívánod, bárcsak hallgattál volna rám. Hát megéri ezt a kockázatot?
Lilára? Megoldható. A sötétben nem láthatja, ha nyomot hagy, nem is érdekelné, amíg vér nem serken, addig semmi oka sincs rá, hogy visszavegyen. A fogai alatt érzi a bőrt, a lány ízét és illatát, szinte hallja a szívdobogását és azt, ahogy levegőt vesz. Karmok karcolják végig, ezek szerint Júlia is úgy döntött, beszáll a játékba. Will kénytelen a sötétben tapogatózni - épp úgy szó szerint, mint átvitt értelemben -, nem tudhatja, mennyire engedékeny vagy domináns a lány, hol jön el az a pont, amikor megálljt parancsol neki. Most nem erőszakos, ám azt akarja, nála legyen az irányítás. Elvégre csak egyvalaki lehet a kapitány. Két keze elengedi a lányt, az egyik a combjába markol, a másik a vékony bőr öv csatját oldja ki, meglepő ügyességgel. Épp csak annyira távolodik el tőle, hogy a szemébe nézne, ha ha nem állná útját sötétség. - Vedd le ezt a szart. Az egészet.
|
|
|
|
Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Will| |Outfit|
______________________________________________________ ATTENTION, ATTENTION so much passion can be found here Figyelmeztetés!
A hozzászólás nyílt erőszakot, vulgaritást és a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos elolvasod? IGEN!
Will egyáltalán nem kíméli a nyakamat, apró harapásokkal árasztja el a területet. A fájdalmasabbaknál halkan felnyögök és testem megrezzen. Aztán elhúzódik tőlem, engedem kezeim hátáról visszacsúsznak csípőjére. Rá emelem szemeimet. Lassan kezd hozzászokni szemem a sötétséghez, így enyhe sziluettjét látom a férfinak. Óriásinak tűnik aki fölém tornyosul, akár valami vad árnyék. A parancs hallatán széles vigyor ül ki ajkamra. - Ez egészen kapitányos volt - jelentem ki hangsúlyomon érezni, hogy jól szórakozom. - De mi lesz ha megtagadom? Elfenekelsz? - kuncogok. Közben a már kibontott övért nyúlok és kihúzom a lyukakból, hogy aztán az asztal mellé emelve elengedjem. Így jól hallhatóan puffan a padlón. Mást viszont nem teszek. Kíváncsi vagyok mit lép. Múltkor egy élcelődés után veszítette el a fejét. Vajon ez a fajta ingerlés hozza ki őt a sodrából?
|
|
|
|
William Martin Krise Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun RPG hsz: 1835 Összes hsz: 1886
|
A hozzászólás nyílt vulgaritást és kendőzetlen szexualitást tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Lehetséges, hogy ami ezután következik, egész egyszerűen undorító; olyasmi, ami miatt éjjel nem fogsz tudni aludni, és azt kívánod, bárcsak hallgattál volna rám. Hát megéri ezt a kockázatot?
Mindig volt benne valami egészen megfoghatatlanul állati - a tekintetében, ahogy a szája szélére mosoly rezzen, vagy ahogy izgalommal tölti el a lány fájdalmas szisszenése. Ő maga csöndes, csak a légzése tör a sötétségbe, ahogy hallgatja, hogy az öv csatja a padlón koppan. Júlia megint visszamar, hallja a kuncogását, de csak a bőre bizonytalan, fehér derengését látja homályosan. De mi lesz ha megtagadom? Elfenekelsz? A keze szorítása kissé enyhül a lány combján, szinte értetlenül áll meg, hiszen a lány nem mozdul a felszólításra, ő pedig a hangsúlyt képtelen dekriptálni. Megbolondul ettől a huzavonától - izgató és egyben vérlázító, hogy Júlia oda is adja magát, de aztán mégsem. Hatalmas a pofája, de mégis megrémül tőle. Az ember fia ezután ne veszítse el a kibaszott türelmét és lökje a padlóra. Egy másodpercet hagy magának, hogy kezelje a kognitív disszonanciát. - Na még az is lehet. Mint tény, közli vele, függetlenül attól, hogy esze ágában sincs ténylegesen bántani. A csuklójánál fogja meg, hogy felállítsa az asztalról, majd ugyanezzel a mozdulattal magának háttal fordítja. A karja a ruhátlan hasa előtt fogja át, az arca a válla fölött; épp csak látja, hogy Júlia haja megcsillan a derengésben. - Csak vedd le. Azt a szart. - nem parancsol, nem is kér, leginkább kijelent.
|
|
|
|
Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Will| |Outfit|
______________________________________________________ ATTENTION, ATTENTION so much passion can be found here Figyelmeztetés!
A hozzászólás nyílt erőszakot, vulgaritást és a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos elolvasod? IGEN!
Résen vagyok és az asztalról őt figyelem. Nem látom arcát, sem mimikáját. Combomon a szorítása enyhül, ez a jel pedig a teljes következtetésemet felrúgja. Gyermeki izgalommal figyelem, mit fog tenni. Szava mosolyra késztet. Nyitom ajkam, hogy nyelvemről újabb csípős megjegyzés szálljon fel, mikor megragadja csuklómat. Nem fáj, így engedem. Felállít. Innentől felgyorsítja kicsit az eseményeket, hamar azon kapom magam, hogy neki háttal állok, teste szorosan nyomul enyémhez. Kezei hasamra csúsznak. Lepillantok, bár semmit sem látok. Hangja közelről cseng. Beleborzongok a tudatba, hol lehet épp ajka. Nem hazudok, ez baromira bugyinedvesítő húzás volt. Szép munka ex kapitány. Egészen jó kezdet egy cím visszaszerzésére. Hosszan tétovázok, talán három öt másodperc is eltelik úgy, hogy nem teszek semmit. Gondolkodok. Olyan az egész szituáció mint egy sakkjátszma. Tudni kell előre gondolkodni, megfontoltan lépni és okosan mattot adni. Ha most megteszem amit kér, azzal automatikusan behódoltam. Innentől William zöld lámpát fog kapni mindenben. Rongybaba leszek a keze alatt. Ha nem teszem meg amit kér, akkor kérdéses mennyire türtőzteti magát, vagy csak szimplán letépi a nadrágot és cselekszik az első opcióhoz mérten a továbbiakban. Behódolás, ellenállás, visszatámadás. A harmadik kivitelezés kibillenti majd, de onnantól a kísérletnek vége, nem fogom megtudni a határokat. Egyik sem jó, sehogy sem. Hátranyúlok, ahol puha haját érintem, onnan siklik kezem lassan arcára. - Kérd szépen és megteszem - suttogom.
|
|
|
|
William Martin Krise Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun RPG hsz: 1835 Összes hsz: 1886
|
A hozzászólás nyílt vulgaritást és kendőzetlen szexualitást tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Lehetséges, hogy ami ezután következik, egész egyszerűen undorító; olyasmi, ami miatt éjjel nem fogsz tudni aludni, és azt kívánod, bárcsak hallgattál volna rám. Hát megéri ezt a kockázatot?
Mindenhol érzi a saját szívverését, szinte hallja is, ahogy a vére végigzubog rajta. Csak az ujjbegyei azok maradnak hűvösek, ahogy a lány hasán a puha bőrbe nyomódnak, a másik Júlia hosszú haját söpri le a válláról, hogy a nyaka szabaddá váljon. Kérd szépen és megteszem. Ha sokáig ezt csinálod, te fogsz könyörögni, hogy hagyjam abba. Júlia füle mellől, egészen közelről mély, morgásszerű hanggal fújja ki a levegőt. Be kell hunynia a szemét egy pillanatra, összeszorítja azt. Messze nem maradt elég vér az agyában ahhoz, hogy értelmezni tudja Júlia cselekedeteit. Az ölébe ül, hozzásimul, majd szűzlányként kéreti magát; közel húzza és mégis karnyújtásnyira tartja, ami egész lassan, de kezd az agyára menni. Ha megitta volna a rumot, ami most szabálytalan csöppenésekkel folyik a padlóra mellettük, rég nem lenne ilyen problémája, mi több, a lánynak sem kellene azon aggódnia, hogy levegye a nadrágját vagy ne. Összerezzen, ahogy a puha kéz az arcát érinti. A keze, ami eddig a lány hasán nyugodott, lejjebb csúszik a nadrág eddig átkozott módon és túlságosan hosszú ideje békén hagyott gombjára. A másik a kulcscsontja előtt fogja át és tartja magánál, elég helyet adva hozzá, hogy a lány pusztán ettől ne érezze magát csapdába ejtve. Egy monk sírva fakadna az önuralmától. You cockteasing whore. I like you. - Just do it - mormogja a fülébe - Vagy hagyjuk abba ezt a cirkuszt. Please.
|
|
|
|
Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Will| |Outfit|
______________________________________________________ ATTENTION, ATTENTION so much passion can be found here Figyelmeztetés!
A hozzászólás nyílt erőszakot, vulgaritást és a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos elolvasod? IGEN!
A férfi karja lassan átfog a másik pedig lecsúszik a nadrágra. Ajkamba harapok, aztán nyakamat kicsit hátra billentem, hogy a férfi mellkasát érintse. - Képes lennél abbahagyni? - kérdezem. Kezem lesiklik az ő nadrágjára, hogy egyáltalán nem szégyenlős módon simítsa végig odalenn a dolgokat. Én úgy érzem nem. A kérlek szó benne volt, így végül megadom neki amire vágyik. Még ha azt egy csónakházban is teljes sötétségben. Mondjuk még mindig jobb mint a tó közepén egy csónakban. Ahogy magunkat ismerem a végén a vízben kötöttünk volna ki. Újfent. Ha még nem rángatta le rólam a nadrágot arcáról lehullik kezem, hogy a saját gombomat szabadítsam fel. A cipzárt egy fokkal könnyebb lehúzni, onnantól pedig a bő szabású nadrág meg sem áll a földig. - A bugyit is?
|
|
|
|
William Martin Krise Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun RPG hsz: 1835 Összes hsz: 1886
|
A hozzászólás nyílt vulgaritást és kendőzetlen szexualitást tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Lehetséges, hogy ami ezután következik, egész egyszerűen undorító; olyasmi, ami miatt éjjel nem fogsz tudni aludni, és azt kívánod, bárcsak hallgattál volna rám. Hát megéri ezt a kockázatot?
Az, hogy mindez egy csónakházban történik egy késő novemberi estén, vak sötétben és hidegben, az egyedül Júlia hibája. Ő ült elvégre az ölébe, előtte ő küldözgette neki az üzeneteit, hogy felébressze az érdeklődését, végeredményben pedig ő néz ki úgy, mint dagadt kisgyerek szemében egy szelet csokitorta. Willnek ennél kényelmesebb tervei voltak, meghívta volna valamire, érdeklődést tettetett volna a mondanivalója iránt, majd pedig felvitte volna magához, ahol az orránál tovább is ellát. De hát, ha valaki felajánlja magát, ő aztán nem fog ellenkezni. Júlia jól érzi ugyanis: kifejezetten zokon venné, ha innentől kezdve nemet mondana neki. Hagyja, hogy a lány mozduljon és ő oldja ki a gombokat, ezzel a rámutató magatartással demonstrálva a beleegyezését. Ő aztán senki lánya miatt nem fog börtönbe menni, ha az végül eldönti magában, hogy az egészre kényszerítették. Ő aztán semmi ilyesmit nem tett - még akkor sem, ha Júlia cselekedeteit finoman ebbe az irányba terelte volna, ha az másképp dönt. Csak hallja az anyag suhogását, ahogy az végigsiklik a lány lábán, majd földet ér, az ő keze ezután mozdul meg ismét. A minisztériumi karkötő törhetetlen, hideg fém csatja a lány bőréhez nyomódik, ahogy az ujjai becsúsznak a fehérnemű alá. - Csak, ha akarod - a vigyora hallható, az ujjai célirányosan mozdulnak, az sem baj, ha a lányba fojtja a válaszát.
|
|
|
|
Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Will| |Outfit|
______________________________________________________ ATTENTION, ATTENTION so much passion can be found here Figyelmeztetés!
A hozzászólás nyílt erőszakot, vulgaritást és a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos elolvasod? IGEN!
Meztelen hasamhoz valami, a levegőnél is csípősebben hűvös ér. Megrándulok és hangosan felnyögök. Néhány pillanat kell, míg megszokom, meg néhány ujj, amik cserébe úgy lángolnak, hogy majd felperzselnek odalenn. Nem cicózik többé, pontosan tudja mit akar elvenni és azt hogyan kell. Nem akarom. Kicsit túl közel kerültem a tűzhöz a nagy játszadozás közben, ami végül csak megégetett, bár már egyáltalán nem érdekel. Ahogy hozzámér, ahogy a karjában tart, legyen, egy napra átengedem neki a kapitányi kalapot. Innentől kezdve azt tesz amit akar, ha pedig a bugyit le akarja venni leveszi ő. Ugyanígy a melltartót vagy mi van még rajtam? Cipő és zokni. Úgy még amúgy se igazán csináltam. - Egy estére visszakapod a kalapot, kapitány - suttogom behunyt szemmel. A vereséget el kell ismerni és aztán kiélvezni a következményeket.
|
|
|
|
William Martin Krise Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun RPG hsz: 1835 Összes hsz: 1886
|
A hozzászólás nyílt vulgaritást és kendőzetlen szexualitást tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Lehetséges, hogy ami ezután következik, egész egyszerűen undorító; olyasmi, ami miatt éjjel nem fogsz tudni aludni, és azt kívánod, bárcsak hallgattál volna rám. Hát megéri ezt a kockázatot?
Oldalra billenti a fejét kissé, hallgatja a lány légzését, majd, ahogy suttogva zöld utat ad neki. Ami kissé bosszantó - az eddigi megnyilvánulásai alapján hevesebb ellenállásra számított, Júlia ehhez képest azonban meglepő engedelmességgel adta a kezébe a gyeplőt. Ez egy alig észrevehető pillanatra el is bizonytalanítja őt; mi van, ha a lánynak az a mocskos szája jár, de teljesen tapasztalatlan és a pánik teszi mozdulatlanná? Annál jobb. Majd mondja, ha valami nem tetszik neki. Ismét a nyakára mar, mint egy kiéhezett ragadozó, két ujja pedig besiklik a forróságba. Ebben már rutinja van, ebben nagyon jó, keze egyelőre nem durván, ám határozottan mozdul. Fájdalmat nem fog okozni neki, hacsak nem akarja úgy, de a tudtára adja, hogy ő a főnök és remekül döntött, hogy ma estére átadta neki az irányítást. Hallgatja a hangjait, a szája szélén élvezkedő vigyorral, hol gyorsabb, hol lassabb - kiszámíthatatlanul és aszerint, ahogy a lány pulzusa lüktet a keze alatt. Ám nem pusztán jutalmazni, kínozni akarja őt - így ha véletlenül túl messzire menne, olzan territóriumra, amit egyelőre nem szeretne érinteni, visszavesz egy cseppet. Épp, hogy jó legyen - de épp, hogy ne túlságosan.
|
|
|
|
William Martin Krise Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun RPG hsz: 1835 Összes hsz: 1886
|
Kabinláz. Anélkül, hogy lenézne, egy újabb apró, fehér kavicsot kapar ki maga mellől, majd hajítja a tó felé. A kacsák, mint az eddigi száznegyvenkét alkalommal, azonnal a fodrozódás felé fordulnak, csak hogy csalódottan borzolják meg a tollukat újfent. Ó szórakozottan felhorkan, felemeli az üvegét, hogy beleigyon. Valahol messze kettőt üt egy templom harangja, de senkit sem érdekel, az idő és a falusiak is lustán nyújtózkodnak a napos, szombat délutánon. Aki teheti, a szabadban tölti az idejét, messzebbről hallja, hogy gyerekek játszanak a réten, a tó körüli ösvényen mögötte is el-elhalad pár sétáló. Ő pedig, mint egy kora tavaszi, frissen ébredt fürgegyík, ül a napon a nádas szomszédságában, mint minden szombaton. Félemberek vagy félállatok: a kimérák szaporodásbiológiája elméleti szemmel. A szeme a fénytől hunyorogva keresi meg a sort, ahol tartott, érdeklődés nélkül folytatja a jegyzetekkel maszatolt, málló szélű könyv olvasását. Szabad keze az üveget ismét visszateszi maga mellé, ujjai újabb kavics után kutatnak, a csuklója lendül, a kacsák elindulnak, majd mindez kezdődik elölről. Kabinláz.
|
|
|
|
Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Will| |Outfit|
______________________________________________________ ATTENTION, ATTENTION so much passion can be found here Figyelmeztetés!
A hozzászólás nyílt erőszakot, vulgaritást és a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos elolvasod? IGEN! William egyáltalán nem vesztegeti az időt, elég határozottan mutatja meg mennyire is tettre kész egyes dolgokat illetően. A harapásra megrezdül egész testem és ajkamról fájdalmas szisszenés száll fel, ám az utána lévő két ujj ezeket mind kárpótolja. Odabenn már lassít, mégis a helyiséget halk nyögéseim hangja tölti be. Sohasem megy túl mélyre, arra a pontra ami ennél is jobb lenne és ez őrjítő. Megemelem ujjamat és hátranyúlok, lassan, cirógatva kitapogatom a nyakát, aztán körmeimmel szántom végig a bőrt. Egyrészt revans a harapás miatt, másrészt keresem azt a "gombot" ami után hajlandó lesz az élvezetek felé jobban is kiinogni. Ha a fájdalom miatt hangot ad ki, halkan fel is kacagok, bár ércesen. Ha nem, akkor csak szelíden tovább simogatom mintha soha nem is történt volna meg a durva mozdulat. Elvégre erről szól, adni és kapni. Lehet, hogy William a főnök, de azért néha még megingathatom. Hiszen ez a jó első tisztek dolga, résen tartani a kapitányukat.
|
|
|
|
William Martin Krise Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun RPG hsz: 1835 Összes hsz: 1886
|
A hozzászólás nyílt vulgaritást és kendőzetlen szexualitást tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Lehetséges, hogy ami ezután következik, egész egyszerűen undorító; olyasmi, ami miatt éjjel nem fogsz tudni aludni, és azt kívánod, bárcsak hallgattál volna rám. Hát megéri ezt a kockázatot?
A nyakán vékony körmök szántanak végig, ő pedig felszisszen, nem igazán a fájdalom, hanem talán a meglepetés miatt. Sötétben nem látja, csak érzi a mozdulatait, hallja a hangját, ahogy az ő lélegzetvételével beletör a csendbe. Ehhez némileg többre van szükség ahhoz, hogy megingassák, de köszöni szépen, értékeli a gesztust. Az ellentámadás nyomán az ujját mélyebbre tolja, másik keze rászorít a lány testére, hogy béklyóban tartsa őt, mélyen szusszan, elmerül a hajának virágillatában. Adni és kapni. Itt az ideje, hogy elvegye azt, ami neki jár. Kihúzza a kezét a fehérnemű alól, a szorítása is enyhül, majd el is engedi Júliát. A hűvösben érzi, ahogy a teste meg-megrázkódik, de nem foglalkozik vele igazán, épp annyira lép hátra, hogy kibontsa a saját övét. A lány még kap pár másodpercet, hogy szabadon eldöntse, hogy szeretné; na de állhat is neki háttal, mint egy tapasztalatlan szűzlány, egyáltalán nem érdekli.
|
|
|
|