29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
A falu határa - összes hozzászólása (4272 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 142 143 » Le
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


Miss Kobak (by Nedra)
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6721
Írta: 2012. szeptember 27. 20:31 Ugrás a poszthoz


Ha a bogoly lakósoron tovább mész, és elhagyod az utolsó eddig épült házat, egy hatalmas üres teleket látsz, gyönyörű zöld pázsittal. Szinte nem is hívogat, hanem követeli, hogy végigfuss rajta, belefeküdj bele a puha selymes fűbe. Télen pedig ez az egyetlen hely, ahol a hó állandóan friss és fehér, a lépéseknek nyoma sincs. Ám ez a terület sokkal többet jelent az itt élő emberek, és az iskolában tanuló diákok számára, mint park. Ugyanis ha az alacsony, alig 50 centis kerítés felett átlép az ember, rájön mit is rejt ez a telek. Ugyanis ez a hely szolgálja a halott lelkek nyugalmát, és a tartja tiszteletben a gyászolók némaságát. Így amikor átlépik a kerítés alkotta vonalat, már senki nem láthatja őket, ám ők látják a kinn zajló életet, és a temető valódi mivoltát is. Mert habár elve trükkös a bejárás, még rejt pár titkot és varázst, mint a kastélyban oly sok minden. A Nap járásához igazodik, és napfelkeltétől napnyugtáig egy egyszerű kis csendes temető, márvány sírkövekkel, virágcsokrokkal, és a szellőben örökké lengedező fákkal. Egy külön kis síremlék van kialakítva az elhunyt igazgatók és polgármesterek részére, és az utak mind fehér kaviccsal vannak behintve. Ám amikor a nap utolsó sugara is lenyugszik, átveszik az uralmat a sötétét erők.
Persze csak a diákok érezhetik így, mert igazából csak néhány vicces kedvű és rendkívül tehetséges fiatal varázsolt egy igazi rémséges temetőt, hatalmas sírkövekkel, koponyákkal, és mindent, amit csak az ember képzelhet. Néhány mumus is megjelenik ilyenkor, és itt-ott ráijeszt az arra tévedőre. A szektáknak és a titkos találkáknak is kitűnő hely, ez az „éjszakai üzemmódban" lévő temető, mert kívülről, mint már említettem, senki nem lát semmit.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2019. október 7. 23:18
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


Miss Kobak (by Nedra)
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6721
Írta: 2012. szeptember 27. 20:34 Ugrás a poszthoz



Egyszer volt, hol nem volt, talán vége is volt? Nem lehet tudni, hiszen a történet nem ismert, többféle formációban él az emberek tudatában? Most miről is van szó pontosan? Bogolyfalva egy olyan helyéről, melyről sok-sok pletyka szól, sok gyerek rettegett helye, és több ember szerint, a falu szégyenfoltja. De ha jobban megnézzük, mégsem az. Hiszen ez a hely maga a történelem, az idő.
Egészen eldugott helyen lelhető meg, a pazar, markáns épületektől távol, vaskos törzsű fák között. A néhai kertet már réges-rég benőtte a gaz, és az élősködő növények tömkelege, a kerítés maradékai pedig csonkokként meredezik ki a lassan őserdőnek számító közegből. Hatalmas, ódon, sötét épület, ablakai már évtizedek óta kitörtek, és sötéten állnak. Az ismeretek szerint valaha egy nagy, hírhedtebb varázslócsalád birtokában állt az épület, kiknek leszármazottjai talán Tudjukki idején tűntek el a föld színéről, maguk után hagyva e remeket. A másik részről az a pletyka járja az idős boszorkák közt, hogy ez a hely maga Tudjukki, illetve csatlósai birtokában állt, és ahol meg is fordult néhány alkalommal, amikor bujdosott, vagy csak épp a környéken fordult meg. De lehet, hogy csak egy egyszerű ház, melyet tulajai az enyészet kezére bírtak annak idején. Már nem lehet tudni biztosan.




Ha merszünk is van, belépve egy hatalmas csarnok-szerű nappaliban találjuk magunkat, a falakon a valaha pompázó festék maradványai peregnek lefelé, mutatva foltokban, hogy fénykorában hogyan is nézhetett ki. A bútorok már rég nincsenek a házban, persze itt-ott előfordul pár odahordott tárgy, melyet a helyi gyerekek halmoztak fel az idők során. Ha elég merészek az ittlévők, a kissé korhadt, nyikorgó lépcsőn felfelé nyer utat az emeletre.  
Maga az emelet ugyan olyan lepusztult képet mutat, mint a földszint. A festékek málladoznak, az ablakok kitörve, persze a valaha használt hálóban bedeszkázva, isten tudja milyen okból. Ha összeszámolja az ember, négy hálóval, négy fürdővel, és pár, apróbb szobácskával leli szemben magát. A fürdőben akadnak évtizedes csaptelepek, kádak, de nem ajánlott fürdőt venni, hiszen a vízvezeték már rég csak a rozsda-színezte vizet köpködi.
Lepukkantsága ellenére is érdekes, izgalmas látványt, és kalandot nyújt, a gyerekeknek sok-sok kísértethistóriát, melyet a néha felbukkanó, idegen, és félelmetes hangok tesznek rá egy lapáttal. Hol csak egy apróbb csörömpölés, hol pedig egészen üvöltésszerű hangok. Furcsa az egész, de mindenre akad válasz, és ha még kíváncsi is vagy rá, menj, és nézd meg közelebbről. De csakis saját felelősségre!

Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2019. október 8. 14:40
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


Miss Kobak (by Nedra)
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6721
Írta: 2012. szeptember 27. 20:35 Ugrás a poszthoz


A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2019. október 8. 14:17
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 7. 20:57 Ugrás a poszthoz

Bubim

Egy kicsit észrevehető az utóbbi egy-két napban, hogy Amira viselkedése kissé zavaros. Nem véletlenül van kiakadva. Próbálja titkolni, hogy valami nincs rendben, de nem tudja igazán. Egyszerre ideges és szomorú, semmire nem tud odafigyelni, mert csak egy dolog jár az agyában. Kivételesen nem egy személy, hanem valami olyan dolog, amivel múlt hónapban nem foglalkozott, és az egész akaratán kívül volt.
Vasárnap mindenképpen leakart menni a faluba, hogy kiszellőztesse a fejét, és józanul tudjon gondolkodni. Az nem lehet, hogy ez pont vele, pont most történjen...
Ezen a hűvös, kicsit sem nyárias napon korán felkelt. A barátnői még aludtak, könnyen kitudott osonni. Még a készülődéssel sem foglalatoskodott túl sokat. Szempillaspirálon és egy kis szájfényen kívül mást nem kent a pofijára, a haját is kócosan hagyta. Csak fogat mosott, és felöltözött. Cicanadrágban, vastag kötött pulcsiban, és bokacsizmában hagyta el a körletét olyan halkan, mint még soha. Szinte lábujjhegyen járt, hogy ne tűnjön fel senkinek a jelenléte, még köszönni sem volt kedve senkinek.
Lassan baktatott át a kastélyon, majd a hosszabbik úton elindult a falu felé. Talpa alatt ropogtak a lehullott falevelek. Olyan volt a természet, mint az ő hangulata. Szomorkás, keserű, és a szél olyan idegesen süvített a fák között, mint amilyen Mira belül volt.
Leo csendben sétált a gazdija mellett, viszont Ecset a szobában maradt. Aludt tovább a kisasszony, nem tartott a feketeséggel és az oroszlánjával.
Nem siettek sehova, lassan mentek, és végül a kis tónál kötöttek ki. Nem egyszer sétáltak körbe, aztán a lány hirtelen egy pad felé vette az irányt, és lehuppant. Kezeit az ölébe helyezte, és csak bámult a víztükörre.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Leonard Harris
INAKTÍV


tartalmas titulus helye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1629
Írta: 2012. október 7. 21:38 Ugrás a poszthoz

Amira

 Néha igencsak fura dolgok történnek, nem a világban, hanem velem. Fura, és megmagyarázhatatlan. Ködös, kérdésekkel teli emlékek, amik.. nekem igencsak ismeretlenek, és idegenek. Egy ideje kattog rajta az agyam, ha épp ott kötök ki, hogy ezeket elemezgessem, de szerencsére, eddig nagyon jól sikerült lefoglalni a gondolataimat mással, nem sokszor törtek rám a képek, így, nem is idegeskedtem halálra magam. Lehet, hogy kicsivel komolyabban kellene vennem a dolgot, de nem ment, és nem is akarom. Egy ideje odabent nem működnek jól a dolgok, katyvasz és káosz uralkodik, amin változtatni nem akarok. Marad ez a felállás, az óvatosság, és a gondolatmenetek kuszasága, egyszer biztos elmúlik mind, és arra ébredek, hogy minden olyan, mint régen.
Ennek örömére egy nagy bögre kávé, és egy hasonlóan nagy adag reggeli mellett kiagyaltam, hogy ma séta nap van, hogy amíg még nem havazik, és nem táncolnak odakint a pingvinek a jegesmedvékkel, ki kell merészkedni. A rövidnadrág persze már tabu, ahogy a trikó is, előkerült a szekrényből a kopott, térdénél szakadt farmer, egy egyszerű zöld póló, és egy szürke pulóver. Ezeket húztam magamra evés után, pakoltam a zsebembe a pálcám, és némi cukrot, ha nagyon unnám a babérokat, és megindultam kifelé. A tömeg még nem jelentkezett, nyilván még csak most törlik ki a csipát a szemükből, amivel semmi gond, hisz én sem szeretek korán felkelve kukorékolni. Egy kisebb ásítással léptem ki a bejárati ajtón, tekintettem körbe az őszies tájon, és megindultam egyenest a birtok vége felé, a faluba vezető út felé. Nem volt konkrét tervem, csak pár, kósza ötletféleségem, amik, úgy-ahogy, de megfelelő volt ahhoz, hogy elmenjenek valaminek. Lassan elértem a Tisztásig, ami pont nem volt tervben, de pont megfelelt az amúgy nem válogatós fejemnek. Újabb ásítással léptem a tisztás gyepére,elmélázva tekintettem körbe, amikor ismerős hajkorona villant meg az egyik, tőlem nem messzire eső padon. Szusszanva egy aprót, mindenféle elfutással, bujdosással mentes gondolattal indultam meg felé, miután kellően hezitáltam, és csendben, minden szó nélkül leültem mellé, mintha csak engem várt volna.
- Most egész kellemes az idő - nyögtem be pár pillanat múlva az amúgy teljesen ide nem illő kezdésemet, megtörve a csendet, jelezve, hogy nem vitte el a cica a nyelvem, és hajlandó vagyok vele szóba elegyedni. Mert hát, mi okom is lehetne a nemre? Arra sosincs.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 7. 21:51 Ugrás a poszthoz

Bubi

Nem férnek ezek a dolgok a lány fejébe. Mindig azt hitte, hogy oké amit csinál, semmi baj nem lehet belőle. Aztán egyszer csak egy váratlan pillanatban valami közbeszól. És a vicc az egészben, hogy még csak nem is önszántából követte el. Senki nem tehet róla. Csak az a hülye fiola, amire nem volt ráírva, hogy te hülye, ne idd meg, mert durva szerelmi bájital. Úgy kell neked Amira, kell neked mindig hülyeséget csinálni.
Csak ült ott egymagában, teljesen elfeledkezett mindenről. Képzeletében olyan képek jelentek meg, amire egyébként sosem gondolt. Csak egy-két napig tapasztalta, amikor Benji a nyakába varrta a gyerekét. Na jó, igazából ő vállalta be, hogy segít a srácnak. Életében nem nyúlt még korábban kisbabához, arra sem volt túlságosan felkészülve. Daniel járt a fejében, és hogy szereti nagyon, de azért nem szeretne magának is egy olyat. Még csak tizenhat éves...
Furcsa módon nem vette észre, hogy valaki leült mellé. Bámult egy pontot, és valószínűleg ha valaki más l le mellé, észre sem veszi. De az ő hangja észhez térítette. Lefagyott. Felkapta a fejét, és zavartan pillantott felé. Mint egy őrülté, úgy járt a szeme a srác, és a környezet között. Száját szólásra nyitotta, de egy hang sem jött ki a torkán. Könnybe lábadtak a szemei, a másik irányba kezdett pillantgatni.
Száját összeszorította, majd megmakacsolta magát, és halkan kifújta a levegőt, amit egészen idáig visszatartott. Nem nézett rá, csak válaszolt.
-Igen -hangja bizalmatlan volt, olyan, mintha félne. Nem volt önmaga, sehol nem látszott benne a magabiztosság, ami mindig jellemző rá. Egyszerűen nem tudott többet hozzáfűzni. Csak csendben ült, és behunyta a szemét. Érezte, ahogy pár könnycsepp végiggördül az arcán. Haragudott magára, és félt.
-Hogy vagy? -kérdezte megtörve a csendet, még mindig az ellenkező irányba bámulva.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 22. 15:03 Ugrás a poszthoz

Woody <3

A megszokott, bár régen látogatott hely. A kísértetház, amelyhez megannyi emlék fűződik. Legalábbis Mirának...
Már megint itt kötött ki, de hogy hogyan? Egyszerűen unatkozott este, így prefektusi jelvényét kitűzve indult a faluba, hogy nyakon csípjen kis diákokat. Vagyis ez volt a fedősztori. Mert az alapja mindennek az volt, hogy a friss levegő délután már megtette a hatását, és kicsit jobban érezte magát a kint töltött kis idő után. A hányinger és szédülés nem múlt el teljesen, és már csak rosszabb lett volna, hogyha a szobájukban tölti az estét. Amira Loveguard különben egy szó nélkül hidegben kint? Ugyan már...
Vastag kötött kardigánja melegítette, és a kobakja sem fázott a sapka alatt. Este jóval hűvösebb volt, így már kezdte bánni, hogy a sapka-sál-kesztyű hármasból kihagyta a kesztyűt, na de így jött össze. Zsebre dugta a kezét, és nyakát behúzva sétált végig az erdei ösvényen.
Lassan sétálgatott tovább a faluban, nem sietett sehova. Nem számított semmi nagy durranásra, na de az, hogy szinte totál kihalt volt a falu... Megszokta, hogy legalább három-négy varázsló vagy boszorkány kiabál körülötte a Boglyas téren, de most valahogy még a csárda is csendesnek tűnt. Furcsán méregette a helyet. Valószínű, hogy ez nem az ő estéje.
És így kötött ki végül a kísértetházban. A bejárathoz odafújta a legtöbb port a szél, így már meg is találta a szórakozását. Lábnyomokat hagyott benne, majd az ujját is belenyomta. Furcsa látvány lehetett a bejáratnál guggoló fekete hajú prefektus így takarodó után, miközben szíveket és egyéb kis formákat írogatott a poros padlóra.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 22. 15:27 Ugrás a poszthoz

Amira *-*

Este volt, no meg abszolút ráértem. Talán valamiféle kapuzárási pánik tört rám, de  úgy éreztem, mindenképp ki kell még élveznem a szabadtéri lehetőségeket, még a rettentően hideg és sötét tél beköszönte előtt. Ezt a lelkesedést azonban hamar csillapította a hűvösség, amit szobám ablakának kinyitásával éreztem. Azt tudtam, hogy elmúlt már a nyár, de hogy ennyire?
Ennek ellenére mégis magamra kaptam valami zárt cipőt, pulóvert és kabátot, hiszen rám más szabályok vonatkoznak. Én még nyugodtan mászkálhatok az éjszakában, nem fog leszólni érte senki sem. Megrohamoztam a falut, sietősen lépdeltem. Este belém költözik a frissesség és a lendület, és ez jó. Kifejezetten jó. Ilyenkor még nem vagyok álmos, most meg a kalandvágy és az őszi táj szépsége pláne ébren tartott.
Azonban mégsem a tér, vagy a forgalmasabb út felé vitt a lábam, sokkal inkább a lakóházak felfedezésére volt kedvem. Sok-sok ház ablakából pislákolt a fény, odabenn pedig a falulakók kezdtek nyugovóra térni. Ejj, Bogolyfalva... Elkalandoztam, nem is vettem észre haladásom irányát, de elérkeztem a falu szégyenfoltjához.
-Hukk -mondtam megtorpanva, miközben egy hatalmasat nyeltem. Pislantottam párat, s körbenéztem. Jól tettem, mert különben pár másodperccel később infarktusban haltam volna meg. Előttem nem sokkal guggolt Amira, aki valamit rajzolgatott a porban. -Hé, mi az Istent tudsz csinálni te itt, ilyenkor?-súgtam oda neki erőteljesen, miközben jobb kezemmel integettem egyet felé, s elmosolyodtam. Odamentem, hogy kíváncsi szemeimmel a rajzát tanulmányozhassam, s hogy egy kicsit beszélgessek prefektustársammal.
-No, nem megyünk be? Vagy másért jöttél? -kérdeztem egy ravasz mosollyal, az elhagyatott, romos ház felé mutatva. Jó móka lenne... Egyedül eddig sosem mertem betenni a lábam oda. Ezt is csak az éjszaka hozhatta ki belőlem, mint ötletet.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 22. 16:05 Ugrás a poszthoz

Woody <3

Furcsa véletlenek vannak, és furcsa, hogy milyen időben, milyen helyen fordulnak ezek elő. Amira sem gondolta volna, hogy rajzolgatása közepette egy közeledő hang üti meg a fülét. Kissé megijedt, nem is nézett fel. Szemét a poros fára szegezte, és csak akkor nézett fel, amikor szeme sarkából egy fiú cipőjét vélte felfedezni. Abban a pillanatban, ahogy felemelte a fejét, az ismerős prefektustársa megszólalt. Látszott rajta, hogy meglepetésszerűen érte a rellonos ottléte.
-Rajzolok, bolond -kuncogott fel a lány. Elég egyértelműnek gondolta a helyzetet, habár kívülről ő sem tudta volna elképzelni, hogy mi a nyavalyát alkot ott az ajtónál.
Wood és Ami együtt nézték pár másodpercig a porba rajzolt formákat, aztán Mira is kiegyenesedett. Felvont szemöldökkel nézte a srácot amíg rákérdezett, hogy nem mennek-e beljebb.
-Dehogynem -bólintott párat, majd vigyorogva megragadta a levitás kezét, és a hideg ajtókilincs után nyúlt. Pár lépés, és már bent is találták magukat a lehangoló, és egyben félelmetesen üresen kongó ház belsejében.
A nappaliban, és a lépcső körül egyre csak halmozódott az üvegszilánkok hada, aminek nagy számban Amira és éppen aktuális partnere volt az okozója. Az unalom nagy úr, sokszor elcsábította már a ház a leányzót.
-Búúú -hosszan elnyújtotta ezt a rövid kis szót ahogy Woodarn füléhez hajolt, és a hatás kedvéért lágyan végighúzta ujjait az arcán. Mosolyogva lépett egyet odébb. A kitörött ablakon besüvítő széltől végigfutott rajta a hideg, össze is húzta magán jobban a kardigánt.
-Régen találkoztunk, nem gondolod? Mesélj, mi van veled. Hannával jól megvagytok? -eszébe jutott a feketeségnek, amikor utoljára látta a helyes kis párost együtt, kézen fogva. Annyira aranyosnak látta őket, hogy ott elhatározta, hogy egyszer neki is kell egy olyan fiú, akivel aranyosak együtt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 22. 16:25 Ugrás a poszthoz

Amira *-*

-Meglehetősen szép rajzok - jegyeztem meg a porba rajzolt krikszkrakszokról pozitív véleményem, még berángatásom előtt - Jájj, te csak ne vigyél ilyen erőszakosan sehová, mert még a végén megbánod! -mondtam még mindig halkan, de ekkor már késő volt. Eleve nem akartam vele lökdösődésbe elegyedni egy rozoga lépcsőn, hiszen nem akartam elesni az éjszaka közepén. Egyszer kint álltam a lány mellett, de a másik pillanatban már az elhagyatott házikó első helyiségének kellős közepén találtam magam. Furcsa volt... A ház körvonalai már kívül is ijesztően néztek rám, mintha csak arra vártak volna, hogy elevenen felfaljanak minket. Szegény ház, biztos éhes lehet. De ilyenek csak a mesékben vannak. Hiába nyugtatgattam magam, azért a terem körvonalai meglehetősen homályosak voltak a sötétben. Nehezen szokta meg a sötétet a szemem, a holdfény amúgy sem világított aznap éjjel túl erősen. Nagyszerű... Ráadásul az egészet tetézte még a hab a tortán, Amira gyerekes, már-már idétlen és szánalmas játéka, amire nem voltam vevő. Mégis, különféle megjegyzés nélkül tűrtem magam mellett, hiszen ha lelépne és itt hagyna, jól néznék ki. Simogató kezei elől azonban elfordítottam a fejem, majd egy fintorral arrébb léptem.
-Ejnye... Nos, igen. Rég találkoztunk, ez így igaz. Azt hiszem megvagyok, átlagos az élet. A vizsgáim sikerültek, a szünet jól telt, voltam kinn egy csomót. Hannával pedig minden rendben, még együtt vagyunk, szerencsére -mondtam egy mosoly kíséretében, elfeledkezve a szörnyű környezetről - No, de te is meséljél ám valamit, hiszen én sem tudok rólad semmit, már egy csomó, de csomó ideje! És ugyebár ez nem jó, mert tájékozottnak kell lennünk a nap minden egyes órájában. Ugye?
Kicsit sem voltam álmos, csak valahogy nem tudtam mit mondani. Belegondoltam és arra jutottam, hogy nem ez az ideális környezet egy ilyen beszélgetéshez. Viszont válaszoltam, nagyjából mindent tud, ami fontos. Többet meg nem is kell, majd egy lazább helyen szót ejtek az egyéb szaftos és izgalmas történéseimről is.
-Csinálok egy kis fényt, hogy beljebb tudjunk menni -szóltam, majd pálcámat magam elé helyezve kimondtam a bűbájt- Lumos! -és lőn fényesség. Ugyan még mindig sötét volt, de legalább némi biztonságérzetet adott a pálcám végéből kiáradó fényforrás. Ennek segítségével már neki lehetett állni felfedezni a házat. Szóltam neki, hogy jöjjön utánam, én pedig az előszobából nyíló helyiségekbe kezdtem bekukkantani. Volt pár érdekes bútor széthajigálva, azok is érdekeltek. Nézelődtem és nézelődtem, cseppet sem unatkoztam.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Holló I. Rita
INAKTÍV


Inez|Rita
RPG hsz: 7
Összes hsz: 24
Írta: 2012. október 22. 16:46 Ugrás a poszthoz

Prefik

Rita most éppen a kísértetházban lapul, pontosabban az emeleten s várja, hogy bejöjjenek a vendégek. Hogy hogyan jutott el ideáig? Tök egyszerű. Nem bírt a fenekén maradni, és amúgy sincs alvásra szüksége. Így hát mikor meglátott egy fiút egyedül, úgy gondolta, hogy követni fogja. Majd szépen megismerkednek. Egészen egy elhagyatott házig kísérte a srácot, s mikor Rita meglátta, hogy a fiú leállt beszélgetni egy csinos lánnyal, arra a döntésre jutott, hogy bemegy a kísértetházba. Biztos volt benne, hogy a két diák be fog jönni. Hiszen miért is maradnának kinn a hidegen?
A leányzó most épp az ablakból figyeli őket, s próbál arra figyelni, hogy a két tizenéves miről hablatyol. Nem nagyon hallja őket, s egy idő után fel elmegy az ablaktól és a kiscicáját kezdi simogatni. A csúnya szürke macska dorombolni kezd. Ám mikor Inez meghallja, hogy diákok belépnek az ajtón, rögtön leteszi a macskát. Ördögi vigyorra húzódik a szája. Még nem akarja őket bántani, had beszélgessenek még egy kicsit. Rita leül a porba, s várja, hogy végre elérkezzen az ő ideje. A fiú fényt gyújt, amire a kislány felkapja a fejét. Oké, most jött el az idő. Rita feláll, s a macskája felé közeledik. Erősen rálép a macskafarkára, mire kis kedvence őrült nyávogásba kezd. Olyan hangos, és félelmetes hangon, hogy még Inez is befogja a fülét. Miután a macska elhallgat, Rita megfogja az állatot. Odasétál az egyik nagyobb réshez, s ledobja a macskáját. S abban reménykedik, hogy a cica valamelyik diák fejére landol.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 22. 17:58 Ugrás a poszthoz

Woody és a dög Cheesy

Mira felnevetett azon, ahogy Wood fenyegetőzött. Nem igazán tudta elhinni neki, hogy bárhogy is megbánhatja, úgyhogy be is húzta maga után a házba. Játszadozós kedvében volt, és nem hagyhatta ki a szellem eljátszását sem, már amennyire ezt tette.
Aztán inkább beszélgetést kezdeményezett, tényleg kíváncsi volt rá, hogy mégis mik történnek a kékecskével mostanság. Azt nem lehetne mondani, hogy hiányzott neki a srác, nincs akkora barátság közöttük, de ettől függetlenül érdekli, hogy hogy telnek a napjai. Mint ahogy általában mindenki másra is kíváncsi, és előnyben részesülnek ilyen téren a hímnemű személyek. Az igaz viszont, hogy a prefitársával nem kezdene ki, főleg mivel barátnője van, és pont Hanna az, akivel körülbelül ugyanilyen szintű ismertséget ápolnak. Sosem volt az a fajta lány, aki tönkretenne egy kapcsolatot, inkább ő volt az, akinek a kapcsolatai rámentek a megcsalásokra. És ez már a múlté. Vagy hát egyelőre.
-Akkor minden szuper -bólintott felvilágosultan a rellonos lány. Igazából nem értette sohasem, hogy mi értelme van megkérdezni emberektől, hogy "mizu", és hasonlók. Úgysem fogja a másik fél elmesélni az összes fontosabb eseményt, ami történt egy kis idő alatt vele, inkább azt mondják, hogy semmi, vagy minden oké. Ő is mindig megkérdezi, mert ez egy bevett emberi szokás, csakhogy az értelmét sohasem fogja megtalálni...
-Így van, így van. Egyébként csak élem az életem, volt egy kis problémás időszak pár hete, de amúgy...hát nincs semmi érdekes, csak a szokásos -vállat vonva fejezte be a tömör leírást életének utóbbi egy hónapjáról. Valahogy nem érzett rá kényszert, hogy megállás nélkül magyarázzon a srácnak, akit egyébként is totál hidegen hagyná amit hablatyol neki.
Szokás szerint most is csak bólintott egyet, amikor Wood felvetette, hogy világosban szerencsésebb lenne körbenézniük. Amira úgy volt vele, hogy nincs túl sok ismeretlen hely a házban, de ha a srác ezt szeretné, hát miért ne?
Csak pár lépést haladtak beljebb, amikor hangos sírás, vagy nyivákolás ütötte meg a lány fülét, és fájdalmas arcot vágott. Nagyra nyílt szemekkel pislantott körbe, de nem találta a hang forrását. Csak a következp pilanatban, amikor valami egyenesen a fejére zúgott fentről. Odakapott a kezével, miközben felsikított, és megpróbálta leszedni magáról a szőrös valamit, aminek a karmai már a fejbőrébe ástak.
-Menj már a francba innen, te rühes dög! -dühös, és egyben hisztérikus volt a hangja. A macska akaratosan, nyávogva kapaszkodott a fejébe, majd a nyakába, aztán végül mérgében úgy letépte magáról a lány, hogy a szőröske nyávogva a másik szoba közepén kötött ki.
-A jó édes...fú, utálom a macskákat -ez a lány szájából eléggé buta kijelenetés volt, főleg mivel egy oroszlán gazdája...
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kőváry Erik
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 25. 17:06 Ugrás a poszthoz

Hanna

Nem vágytam sok mindenre csak egy szál cigarettára tanítás után. Ha már voltam olyan jó gyerek, hogy bementem az órákra, akkor szerintem simán kijár egy szál cigaretta. De mivel az iskola területén édesség lesz belőle így kénytelen vagyok lemenni a faluba. Vagyis elég lenne kimászni a falon kívülre, de ha már ott vagyok akkor miért ne sétáljak le a faluba?!
Órák után ledobtam a kötelező vackokat és valami kényelmes ruhába bújtam. Ahogy kiléptem a az ajtón fejemre dobtam a kapucnit, majd elosontam az iskola kapujáig, ahol is néhány percen belül átmásztam. Egy nagyobb huppanással landoltam a földön, de nem azért mert elestem. A szürke pulóverem kapucniját még mindig nem szándékoztam elvenni, hátha valaki meglátott, de így nem tud beazonosítani. Zsebre dugott kezekkel sétáltam egy ideig, majd elővettem a kék dobozt, melyből hamarosan egy szál cigaretta került elő. Betettem a számba, majd kotorászni kezdtem a zsebembe. Hosszas matatás után az öngyújtó is meglett. Egy kattanás és a a cigi vége pirosan kezd el izzani. Jó mélyet szívok belé és jól eső érzéssel tölt el, ahogy a nikotin átjárja a testemet. Nagyokat "pöfékelve" igyekszem továbbra is a falu felé.
Nemsokára már lenn is járok és szinte rutinszerűen indulok el a kísértetház felé. A minap is innen indultam haza, csak az hajnalban volt és nem egyedül voltam. Az épület emeletén találtam egy még tűrhető állapotban lévő szobát. Igaz nyikorognak a deszkák, de ha ügyesen lépkedünk akkor nem fog leszakadni. Egy asztal áll még mindig odabenn, előtte pedig egy szakadt, kopott, egér rágta fotel ékeskedik. E kettő bútoron kívül mindenhol por áll. Ezeken csak azért nem, mert már 'letakarítottam' őket.
Szinte nyugtatólag hat rám amikor belépek a romos falak közé. Óvatos léptekkel felsétálok az emeletre, majd be a szobába. Az ablakot kinyitom, hogy friss levegő jöjjön be, majd belehuppanok a fotelbe és egy újabb szál cigit veszek elő.
Utoljára módosította:Kőváry Erik, 2012. október 25. 17:09
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lévay Hanna
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 33
Írta: 2012. október 25. 17:34 Ugrás a poszthoz

A kastélyban újból felpezsdültek a napok, de lassan ismét eljön a hétvége ideje, ami egyben az újonnan beköszöntött unalmat jelenti. És a legszörnyűbb, hogy mostanság nem tudok ezen a bizonyos unalmon túllépni, merthogy nincs mivel. Úgy döntöttem, újabb helyekre látogatok el, és nem mindig a megszokott útvonalon közeledek a faluba. Illetve a kezdetleges vonal ugyanaz, csakhogy most sem a Boglyas tér, sem pedig a Fő utczát nem tűzöm ki célpontnak. Éppenséggel meguntam az egyes boltok soha nem változó kirakatait, és az ódon cégéreiket.
Még sosem lépkedtem a lakósor tág utcáján, aminek mentén bizony mindenféle házak vannak. Kacsalábon forgó palotától kezdve a leroskadt, már-már csak magas fűbe burkolózó, megmaradt viskókig. Egy nagy, gazos kőépület felé pillantok, ami máris megragadott. Egyből tudtam, mi ez a hely, hiszen a soknál több mendemonda járja a kastély falait. Ódon kőtömbök, amikbe netalántán kísértetek is lakoznak. A gaztól ki nem látva eredek meg a ház felé. Már egy kitaposott úton haladok, amikor is egy nyitott helyiségbe érek. Nem is dohszag lakozik odabent, hiszen csak régi, omladozó falak támasztják a helyiséget. Ellenben a másodikban, ahova utam vezet, már van pár bútor, nevezetesen egy asztal és egy fotel. Ámde mikor továbbsiklik a tekintetem, egy elég épnek tűnő ablakot is megpillantok, majd rá kell jönnöm, nem vagyok egyedül. Egy magas férfi nyitja ki az ablakot, a félhomályból és a háttal való állásból csak ennyit látok.
- Hé! - hívom fel magamra fel a figyelmet. Ami nem biztos jó hogy jó döntés volt egy ilyen helyen.
Az agyam azonban gyorsan pörög, cigifüst és elhagyatott hely- ez csak egyet jelenthet, mégpedig hogy lelóg a faluból.
- Depressziós hangulat levetése?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kőváry Erik
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 25. 17:52 Ugrás a poszthoz

Számba veszem az újabb szálat és már éppen készülök meggyújtani, amikor is egy Hé üti meg a fülemet. Unottan fordulok a hang irányába. Sok gondot nem okozhat bárki is az. Ha egy szellem akkor sincs semmi. Nem félek tőlük. Sőt az egyikkel igen jó kapcsolatot alakítottam már ki.
- Hé... - válaszolok unottan, kissé érthetetlenül, ugyan is a szál cigi még mindig ott lóg a számban. Hamarosan kattan az öngyújtó és az újabb adag nikotin szétterjed a tüdőmben.
- Depressziós hangulat... nem tudom mire gondolsz és miért. -
Egy újabb slukk, majd mint illedelmes ember benyúlok a zsebembe kiveszem a doboz cigarettát, majd a lány felé nyújtom.
- Kérsz egy szálat? -
Várok a válaszra. Ha kér akkor megvárom, hogy vegyen, ha pedig nem akkor egy vállvonás kíséretében leteszem a dobozt az asztalra. Az újabb adag keletkező füstöt immár kör alakban fújom ki, majd lejjebb csúszok a fotelbe és fejemet megtámasztom a háttámlán.
- Amúgy foglalj helyet köreimben. Ne aggódj tiszta az asztal. Pár leányzó letakarította már előtted. -
Egy sokat sejtető, talán túlzottan is elégedett mosoly ül ki arcomra, majd alaposabban végigmérem a lányt.
- Ismerős vagy nekem. Nem találkoztunk mi már valamikor? -
Cseppet sem foglalkozva a jó modorral, újra és újra, tetőtől talpig megnézem magamnak, majd feljebb csúszok a fotelbe és egy gyors mozdulattal megszabadulok a kapucnimtól.
- Nem téged hoztalak fel ide a minap... -
Nem fejezem be a mondatot, talán érti mire gondolok, ha pedig nem... hát annál jobb. Sajna nem emlékszem már a lány arcára. Sötét is volt, ittas is voltam. Az ilyen nem túl fontos dolgok kiesnek az agyamból sajna, mint ahogy a neve is.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lévay Hanna
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 33
Írta: 2012. október 26. 20:03 Ugrás a poszthoz

- Tudod, depresszív hangulat... mikor az emberek magukba zuhannak - gondolkodás nélkül letegezem a furcs jövevényt, aki láthatóan otthonosan mozog a házban. Mintha már ismerné minden szegletét. - Nem mondhatod, hogy tökéletes a lelki állapotod, ha egy ódon házban önfeledten dohányzol.
Az ablak kinyitása pedig igen jó döntés volt, a cigifüst bekerülése az orromba mindig is irritált, így hátráltam is pluszba egy lépést.
- Nem, kösz. - figyelem undorodva, ahogy az asztalra helyezi a cigarettát.
Eddig fel sem tűnt, hogy portalan az asztallap, miközben oldalt egy könyvespolcon nagyobbacska porréteg tátong. A kijelentésére felvonom a szemöldököm, ezek szerint egy nagyon semmi életű férfival állok szemben, akiktől ódzkodok, és el kéne menekülnöm. Én azonban most akkor is itt állok, és nem tágítok, főleg nem, mikor a kedves lehúzza a fejéről a kapucniját. Mert akkor még a gyér fényben is belém hasít a felismerés, miszerint egy bagolyköves diákkal van dolgom. Bár igazából semmiféle dolgom nincs, de így semmiképp sem riadok vissza tőle. Inkább csak a viselkedésétől. Dohányos, és napi akár több lányt is magam mellé szegít. Az előbbi cselekedetére csak gúnyosan elmosolyodok, és magabiztosan állok előtte.
- De nem ám - válaszoltam utolsó kérdésére, amit nekem szegezett - Nos, itt a kérdés, vajon ki lehetek én? Tippeket kérek szépen!
Rájön-e magától, hogy egy prefektussal van dolga? Mostanság elég gyakran keveredek össze megbüntendő diákokkal.

Végül a két diák visszament a kastélyba.
Utoljára módosította:Zachary Alex Williams Circle, 2012. november 14. 18:42
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 27. 18:37 Ugrás a poszthoz

Amira xD és a gonosz  Cry

Sötét, sötét... Hiába világítottam, a fenéért sem láttam át a helyiségeket...
-Miféle zűrös időszak, Amirám? -kérdeztem vissza egy szemöldökvonás kíséretében, de a kissé összeráncolt homlokom már más felé nézett, el a terem kopott falaihoz. Ijesztő. Az meg pláne, hogy én ilyesmire is képes vagyok, hogy az éjszaka kellős közepén itt lófráljak. Néha az ember egy kicsikét meglepődik önmagától, na de nem baj... Nem lesz jó szokásom a kísértetház járás, eleve hülyeség, hogy még áll. Nincs pénze a falunak, hogy lebontsa vagy felújítsa? Hol élünk? Nem értem... Pedig hasznos lehet. Így viszont balesetveszélyes. Őrület. Csak abban bíztam, hogy tudok magamra vigyázni és nem történhet baj. Azonban pattantam egyet, úgy összerezzentem... Hatalmas ordítás, mintha valami holt dög kelt volna életre, tényleg! A legsötétebb órák talmudi üvöltésében volt részem, s nem sokkal később ezt a hatást tetézte Amira kétségbeesett visítása, mivel felbukkant egy csúnya macsek, ami a hajába kapaszkodva himbálózott jobbra-balra. Kiabálni kezdtem, majd odafutottam a lányhoz. Akkor már azonban sikeresen lekerült a fejéről, s jól elkotródott. Vagyis... Hát, prefektustársam ismét hozta a formáját az eltüntetés terén.
-Hát, ez durva volt. Ezt filmen végignézve halálra röhögtem volna magam. De mi? Ez a macska szerintem átkozott volt, már nem azért... Ez nem mindennapi, még a varázsvilágban sem. Lehet, hogy van még itt valaki? Nem kéne menni? -kezdtem el gondolkodni, egy picikét kétségbeesetten. Amira karját megragadva elkezdtem felfelé ráncigálni a lépcsőn.
-Anyáddal szórakozzál, hallod? -kiabáltam. Lehetségesnek tartottam, hogy valaki a bolondját járatja velünk. Akkor inkább kiabálok, még ha nem is vagyok biztos az egészben, minthogy továbbra is a hülyét játszom. Azonban az is elképzelhető volt, hogy ez mind pusztán a véletlen műve...
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vincent F. Leroy
INAKTÍV



RPG hsz: 34
Összes hsz: 643
Írta: 2012. október 27. 18:37 Ugrás a poszthoz

Averay kisasszony


Estefelé kedve támadt levezetni felesleges energiáit. A lányait vissza vitte anyjukhoz. Neki köszöni szépen elég volt ez a hét, ki akarja élvezni a vasárnapot a szíve aktuális elrablójával. Házából kilépve csapta meg az hűs levegő, amire egész nap vágyott. Emiatt lépteit a kis tavacska felé vette, ahol biztosan találni fog valami érdekeset, hogy elszórakozzon egy ideig.
Nem a megszokott ruhája van rajta, sokkal lazábbra vette a stílust a ma estére. Egyszerű és sima farmert vett fel, fehér inggel, sötét zakóval. Cipőjére rá pillantva pedig az ismeretlen egy újabb darabot fedezhet fel a francia gyűjteményéből. Kabát zsebébe gyűrte be az étkező asztalán talált rajzot, bár fogalma nincs miért. Lehet egyszerűen rontotta a ház összképét azzal, hogy valamelyik lánya a kettő közül ott felejtette. Talán egy bagoly lábára kellett volna kötnie és elengednie Isten hírével.
Kétszer járta körbe eddig a tavacskát. Megfigyelt két szerelmespárt akik annyira bele voltak merülve a nyálcserébe, hogy észre se vették. Nem mintha őt érdekelte volna akár egyikük is. Nincsen még takarodó, addig felőle csinálhatják és utána is, mert nem fogja beköpni őket. Semmi köze nincs a tanári karhoz, így nem fogja beárulni ezeket az egymást nagyon szerető egyéneket. Maximum csak párszor rámosolyog a lányokra hadd lássák mitől döglik a légy.
A tóhoz közelebbi padon foglal helyet. Most jönne az a rész, hogy cigarettát vesz elő, rágyújt és ehhez hasonló. De a francia báró nem rendelkezik ezzel a káros szenvedéllyel. Helyette csak leül, kezeit összekulcsolja és figyel. Arra vár, hogy valaki megszólítja, beszélgetésbe elegyednek vagy esetleg valami többe. Bár ki tudja. Ő csak sodródna az árral ha végre megérkezne az ár. Rendezetlen hajába túrva várja a ma esti társaságát és nagyon reméli nem fog csalódást okozni az ismeretlen személy.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 27. 18:43 Ugrás a poszthoz

Vincent F. Leroy

Döntöttem. Nincs kifogás, nincs hisztéria, nincs visszakozás. Elhatároztam magam, márpedig ha én valamit eldöntök az rendszerint úgy is lesz. Ezúttal valamivel bonyolultabb volt a helyzet, mivel én magam voltam az, akinek meg kellett változnia, nem pedig a környezetem akartam átformálni, ahogyan az az előző életemben történt volna. Az iskola előtti életemben, mielőtt rájöttem volna, mennyi mindent veszíthetek el egyetlen óra leforgása alatt.
Régóta tudtam, milyen az, ha magunkra maradunk, mikor senkit sem érdekel, hogy mi van velünk, amikor nincsen senki a közelben, aki megvédjen egy meredek helyzetben. Borzalmas érzés elfeledettnek lenni. Ez az egyik oka annak, hogy nem járok vissza New Yorkba. Tudom, hogy mi fogadna ott; hamis mosoly, megkopott csillogás. Szeretnék úgy emlékezni minderre, ahogyan elmentem. Minden tökéletes, vannak barátaim és szeretnek.
Megváltoztam. Ők is megváltoztak. Mindenki változik.
Felnőttem. Már nem az a butus kislány voltam, aki pár évvel ezelőtt betette a lábát a kapun és hagyta elúszni a vizsgáit –többször is. Azt hiszem, kimondhatom, hogy pozitív irányba fejlődtem. Valószínűleg a nevelőapám el sem hinné, hogy milyen más lettem –ha még élne. Felsóhajtottam és mit sem foglalkozva az időjárással és az óramutatókkal kivetettem magam a kastély ajtaján. Szükségem volt rá, hogy éljek egy kicsit. Szabad akartam lenni végre. Annyian hagytak már egyedül, hogy teljesen megszoktam, jó barátomként köszöntöttem a magányt.
Lágyan megérintettem oldalra húzott vörös tincseimet, majd összefogtam magamon a pulóvert, mikor egy lágy szellő meglebbentette a szoknyám alját. Nem fáztam, csupán szerettem volna úgy tenni, mint minden normális ember körülöttem, akik nadrágban és meleg pulóverben ténferegnek a sétányon. A lábam eközben automatikusan a tavacska felé vitt. Sok emlék kötött ide, többek között Yar és a kis vöröske, akivel azóta sem találkoztam.
Azonnal kiszúrok valakit az egyik padon, bár túl sötét van ahhoz, hogy pontosan kivehessem az illető arcát, azt minden esetre sikerül megállapítanom, hogy még sohasem találkoztunk. Pár halk lépéssel mellé érek és egészen halkan szólítom meg, nehogy frászt hozzak rá.
-Leülhetek? –futtatom végig kékeszöld tekintetem az arcán.

Öltözék
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Holló I. Rita
INAKTÍV


Inez|Rita
RPG hsz: 7
Összes hsz: 24
Írta: 2012. október 29. 09:15 Ugrás a poszthoz

Zöld&Kék

Miután Rita meglátja, hogy a fiú, akit eddig követett megáll beszélgetni egy lánnyal, bemegy a kísértetházba. Valahogy sejtette, hogy azok ott ketten befognak menni a romhalmazba. Ritának az az ötlete támadt, hogy jól megijeszti a diákokat. Már rég nem ijesztett meg senkit, mert eddig csak a barátját kereste. De most eljött az idő, hogy ő is szórakozzon egy kicsit. Amíg a fiatalok beszélgetnek, Rita az ablakhoz megy, hogy lássa mit is csinálnak. Meg legfőképp azért ment oda, hogy hallgassa, miről is csevegnek azok ott ketten. Nem sokat ért a beszédből, mert mégis távol vannak egymástól. Inkább leül a földre és macskáját kezdi simogatni. Lilth dorombolni kezd. Miközben a macska fejét vakarja, hallgatózik, mikor lépnek be végre a diákok. Szerencsére nem kell sokat várnia, ugyanis pár perc múlva lépteket hall. A fiatalok itt is beszélgetni kezdenek. Rita tudja, hogy még nem most kell megijeszteni a srácokat. Várni kell egy kicsit, míg belemerülnek a beszédbe, aztán pedig...
A kislány türelmesen vár arra, hogy végre szórakozzon. Ám amikor meglátja, hogy valamelyikük fényt teremt, Inez feláll s rálép macskája farkára. Lilth furcsa, idegesítő és hangos nyávogásba kezd. Aki eddig azt hitte, hogy Rita szereti a macskáját, az tévedett. Csak arra kell neki, hogy játsszon vele és tönkretegye. Azt is túlélné a kislány, ha a macska megdöglene. Őt nem nagyon érdekelné.
Ezek után megfogja a büdös Lilith-et, s odaviszi az egyik réshez. Rámosolyog a cicára, majd alig hallhatóan megszólal:
 - Viszlát! - s elereszti a kis állatot. Abban reménykedik, hogy valamelyik diák fejére pottyan. Nos ez így is történik. A kislány lehajol, hogy a résen keresztül tudja követni az eseményeket. Lilth a leányzó fejére kerül, aki felsikít, s próbálja leszedni magáról a nyávogó macskát. Rita hangos hahotázásba kezd, hogy a diákok tudják meg, nincsenek egyedül. Még itt van egy ember, vagyis egy szellem. Mikor a kislány meghallja, hogy a srác azt mondja, hogy nem kéne-e menniük, Rita feláll. Kiugrik az ablakon, hiszen már semmi baja sem lehet. Odamegy az ajtóhoz, majd jól becsapja. Áthalad az ajtón, s jó gyorsan végig megy a szobán, de úgy, hogy a fiún áthaladjon. Végül felmegy a lépcsőn, s keres egy kisebb fadarabot és azt is lehajítja.
 - Na, hogy tetszik? - kérdezi jó hangosan.

Miután a szellem jót szórakozott a diákokon, "elengedte" őket, így a prefi visszaszaladtak a kastélyba. A szellemkislány pedig ment utánuk.
Utoljára módosította:Zachary Alex Williams Circle, 2012. november 14. 18:39
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2012. október 29. 15:57 Ugrás a poszthoz

Halloween
2012.10.29.-2012.11.12.


Bogolyfalva temetője már a megszokott, egyszerű kinézetével is elég félelmetes, hát még ezen a napon.
A temető kapuja felett egy tábla lebeg, vörös, cifra betűk sorakoznak egymás mellett. Egy figyelmeztetés ez, miszerint „Készülj a rettegésre!”. A bátrak, akik belépnek a kapun, egyből egy rémisztő sikoltást hallhatnak, és ki tudja, honnan jön.
A sírok mellett világító töklámpások, rengeteg pókháló, sétálgató csontvázak is vannak, egy kis sarok sincs kihagyva. Szellemek riogatják a népet hirtelen felbukkanásukkal, és mindenáron elakarják csábítani a diákokat a kaputól nem messze elhelyezett kivégző asztalhoz. Ez az asztal magától odaszíjazza az önként -vagy kevésbé önként- vállalkozót, hogy ne tudjon szabadulni. Egy eszköztartó is található itt, késekkel, bárdokkal, és egyebekkel.
A díszítés mellett a legfőbb dolog, ami odacsalogatja az érkezőket, az a játékokhoz kihelyezett sok-sok kellék. Mert a csokiért folytatott harc elkezdődött!

A leírást írta: Amira Loveguard
Utoljára módosította:Mesélő, 2012. október 29. 15:58
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 29. 16:06 Ugrás a poszthoz

Halloween-i játék

Amira DÖK-tagként elvállalta, hogy levezeti a temetőben lezajló játékokat, mert inkább ezt csinálja, mint degeszre tömi magát csokival. A nagyteremben az igazgató úr elmondta a diákseregnek tartogatott nagy meglepetést, ő azonban ezen nem volt jelen, hiszen korábban kellett odaérnie a temetőbe, mint a többieknek.
Véres menyasszonyi ruha volt a jelmeze, haja pedig erre a napra vérvörösre lett változtatva. Leo, a kis oroszlán tökéletesen passzolt gazdája ruhájához, de kapott pár vörös foltot a bundájára. Ketten sétáltak le a faluba a rövidítőn, majd a temetőbe érve elsődlegesen feltérképezték, hogy minden a helyén van-e.
Amira beállt a kapuhoz legközelebb eső asztal mögé, és rendezgetni kezdte a papírokat, amik az est levezetéséhez kellettek neki. Itt az asztal mellett volt egy nagy vödörszerűség, amiben ásók hada sorakozott. Az első feladat kellékei.
Pár perccel később megjött az első csapatnyi diák, akiket a jelenleg vörös lány gonosz mosollyal fogadott.
-Üdvözöllek titeket, bátor csokifalók! Gondolom már sejtitek, hogy a jutalomért tenni is kell valamit, méghozzá pár feladaton kell átesni. Itt a temetőben öt kis feladat lesz. Lehettek párosan is, vagy egyedül, teljesen mindegy. Figyeljetek a saját és mások épségére, de legyetek ügyesek -bevezetőként ennyit mondott csak, aztán jöhetett a java. Az ásókra mutatott. -Mindenki, vagy minden csapat vegyen magához egy ásót -itt szünetet tartott, hogy a diákok kivegyenek maguknak egy kelléket, majd folytatta. -Körbe kell mennetek a temetőben, és meg kell találnotok egy olyan sírkövet, amin csak egy szám áll. Ebben a sötétben nem túl könnyű, de a pálcátokkal megtudjátok világítani a feliratokat. Közepes méretű betű, semmi több. Mindenki csak egyet keressen. Ha megvan, már áshatok is. Lesz egy láda a földben, amit ha kinyittok, egy kis meglepetés vár rátok. Vigyázz, kész, rajt! -a végén összecsapta a tenyerét, és mosolyogva nézte ahogy elindultak a kincskeresésre.

//Mindenki írjon egy számot 1-10-ig nekem bagolyban, és megkapjátok a „jutalmat”. Ha végeztetek az elsővel, menjetek vissza az asztalhoz, Amira már vár a második feladattal.//
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 563
Írta: 2012. október 29. 17:30 Ugrás a poszthoz

Halloween *____*

Halloween. Erről a szóról szerinted mindenkinek az ijesztő dolgok jutnak az eszébe, ahogy nekem is. Mikor megláttam a faliújságon, hogy a Diákönkormányzat tagjai szerveznek egy ilyen bulit, rögtön tudtam, hogy nekem menni kell. Így hát neki is láttam jelmezem elkészítésének. A ruha anyagát anyám küldte el, amivel én dolgoztam. Egy hét alatt el is készült a remekmű. Próbáltam minél félelmetesebbre varázsolni a jelmezem, bár szerintem nem nagyon lett az. De nekem pont tökéletes. Egy hosszú fekete köpenyt készítettem, ami belülről aranyszínű volt. Ám ez nem minden. Ennek a ruhának még volt egy csuklyája, vagy minek nevezzük. Ehhez pedig egy fehér maszk társult.
Miután ezt mind magamra öltöm, felhúzom a kezeimre a fehér kesztyűket, a lábaimra pedig a fekete színű cipőket. Azt hiszem jobb lesz, mint a karácsony. Elvigyorodom s kilépek a Monsters-ből. Gyorsan vágok át a rellon klubhelyiségén, hogy még véletlenül se késsek el. Először a nagyterembe kell menni, hogy az igazgató úr elmondja, hogy s mint lesz az egész. Aztán azt hiszem el kell menni a faluba. Mikor megérkezek a nagyterembe, helyet foglalok az egyik széken s végig hallgatom a beszédet. Miután az igazgató abbahagyja beszélést, mindenki kimegy a nagyteremből. Szépen lassan megyek a többiek után s mikor kiérek, megérzem, hogy milyen hideg is van így, október vége felé. Tovább haladok Bogolyfalva macskaköves utcáin, egészen addig, míg a temetőig meg nem érkezek. Ott megpillantom a kiírást s vigyorogva lépek be a kapun. Amint ezt megteszem, valaki, vagy valami sikítani kezd. Tetszik. Tényleg egész félelmetesnek tűnik ez a hely. Bár az itteni temető már önmagában is ijesztő. Ekkor megjelenik egy szellem, amitől egy kicsit meg is ijedek. Utána még egy és még egy, míg egy kivégző asztalhoz nem érkezek. Ott mindenféle gyilkos eszközt pillantok meg. Az asztal mögött pedig a Amirát látom, fehér, véres menyasszonyi ruhában. Egy pillanatra leveszem a maszkom s Miára mosolygok. A lány elmagyarázza, hogy pontosan mi is lesz a dolgunk. Tehát: meg kell fognom egy ásót, s egy olyan sírkövet kell keresnem, amin csak egy szám áll. Sima ügy. Miután elveszek egy ásót, elindulok, hogy találjak egy olyan sírkövet, amelyen csak egyetlen egy szám van. Elsuttogok egy Lumost,
 - Név, név, név, furcsa név, név, név, név, név... - mondom félhangosan. Már épp ott tartok, hogy feladom az egészet, mikor meglátok egy számot. A 9-est. Rögtön ásni kezdek, amilyen gyorsan csak tudok. Ekkor az ásóm végével megérintem a ládát. Eldobom a tárgyat a kezemből s a két kezemmel próbálom kiszedni a földből a ládát. Ééééés... megvan! Amit kiemelem a földből a ládikát, kinyitom azt. Mit látnak szemeim? Csokiii, méghozzá 2 darabot! Visszateszem a ládába az édességet, aztán visszamegyek Amirához, hogy elvégezhessem a következő feladatot.

Jelmez
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2012. október 29. 19:15 Ugrás a poszthoz

Halloween *-*



Sokan beszéltek már arról az iskolai rendezvényről, amelynek egy része a faluban lesz megtartva. Ez pedig nem más mint a: Halloween. Bizony. Itt Magyarországon nem nagyon terjedt el ez az ünnep, mert itt halottak napjának hívják. Ha jól tudom, Amerikában szokták ezt az ünnepet tartani. Mivel én magyar vagyok, még sosem volt részem ilyenben. Ezért is gondoltam arra, hogy megnézem ezt az egészet. Igaz, Janey nem nagyon örül az ötletemnek, de végül megengedte. Bár nem egyedül, hanem Abonyi Szelina Bogárkával megyek. Egy ideje ismerem a lányt és nagyon megkedveltem. Gondolom Janey-nek úgy nyugodtabb a lelke, ha más is mellettem van. Aztán valamelyik nap  vettünk is - szerintem - egy nagyon vagány Snoopy jelmezt.
Már alig vártam, hogy végre eljöjjön ez a nap. Biztos nagyon jól fogom érezni magam Szelinával. Meg amúgyis nagyon jónak ígérkezik ez az egész. Felveszem a jelmezem s lemegyek az emeltről. Lenn a jelmezem cipő részét is felveszem, majd megvárom, hogy Janey elköszönjön tőlem. Még mond pár jó tanácsot, aztán mikor végez a mondandójával, kimegyek a házból. Még sehol sem látok egy diákot sem. Biztos még az iskolában vannak, mert úgy emlékszem, mintha azt mondták volna, hogy az igazgató még mond egy-két dolgot a Halloween-ről. Én türelmes vagyok, szóval megvárom, míg ideérnek. Nem kell sok időt a ház előtt töltenem, ugyanis pár percen belül megjön pár diák. Én közéjük csapódok, hogy tudjam merre is kell menni. Egész gyorsan haladunk az utcán. Szemeimmel Szelinát keresem, de sehol sem találom. Majd meglesz... Ekkor a temetőhöz érünk. Nyelek egy nagyot, ugyanis ez a hely már önmagában félelmetes. Ám ilyen díszítéssel még félelmetesebb. Amint áthaladok a kapun, sikolyt hallok. Úristen! Mi történt? Körbenézek, hogy ugyan ki sikoltott, de nem látok senkit. Oké, biztos valaki csak szórakozott. Követem a többi gyereket, nehogy rossz irányba menjek. Ekkor megjelenik mellettem egy szellem. Megijedek s véletlenül neki megyek az egyik diáknak.
 - Hupsz, bocsi - mondom furcsa mosollyal. Ekkor megérkezek egy nagy asztalhoz, amely mögött az a lány áll, aki ott volt Loveday halálának napján. Menyasszonyi ruha van rajta, amelyen vérvörös foltok vannak. Körbenézek, hogy kin milyen jelmez van. Sajnos meg kell hogy állapítsam, rajtam van a legbénább jelmez. Ugyanis mindenki valami ijesztő ruhába bújt, én pedig egy aranyos kutya cuccban állok. Ha lesz jelmezverseny, biztosan nem én fogom megnyerni... Ekkor a lány elmagyarázza az első feladatot. Miután mindent elmond, rögtön odamegyek az ásókhoz, hogy elvegyek egyet. Mikor megszerzem a tárgyat, rögtön a sírokhoz megyek. Sajnos nekem nincs varázspálcám, így csak a holdfény és a töklápások világítása segít nekem abban, hogy egy számos sírt találjak. Miközben járkálok, meg kell hogy állapítsam, nagyon sokan haltak meg. Ez olyan szomorú.
Szóval egy ideig csak olyat látok, amin név van, de aztán megpillantok egy sírt, melyen a 2-es szám áll. Ez az! Jó erősen megfogom az ásót, s próbálok ásni, kisebb sikerrel. Ugyanis ez az ásó csak egy kicsivel kisebb mint én, meg aztán nincs is bennem annyi erő, hogy felássam ezt a helyet. De nekem szükségem van arra a meglepetésre! Így hát újra megpróbálkozok a földtúrásával. Minden erőmet beleadom. Lassan ugyan, de sikerül annyit ásnom, hogy meglássam a ládát. Leveszem a fejemről a Snoopy jelmez fejét, s letörlöm a homlokomról a verítékeket. Ez igazán fárasztó munka! Most már a kezeimmel kezdem kaparni a földet. Igaz, hogy a körmöm alá is kerül pár darab föld, de nem érdekel. A lényeg az, hogy megszerezzem a ládát. Végül nagy nehezen sikerül kiszednem a föld alá temetett ládikót. Rögtön ki is nyitom a tárgyat. Meglátom, hogy a ládában 6 szelet csoki lapul. Juhéé! Visszateszem a csokikat, aztán visszafutok a nagy asztalhoz. Várom a következő feladatot.

Jelmez
Utoljára módosította:Lasch Gergely, 2012. október 29. 19:15
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Derik Fenmare
INAKTÍV


Rellon szavazás felelős
RPG hsz: 37
Összes hsz: 486
Írta: 2012. október 29. 22:45 Ugrás a poszthoz

Halloweenkedés

Érdekes élményben volt része ma reggel. Felkelt, és egy kis kosár volt az ágya mellett. De a nagyobb meglepetést az okozta, amit az ablakon kinézve tapasztalt – teljes sötétség. Sejtette, hogy lesz valami Halloween napján, de azért ilyesmire nem számított. Eddig nem nagyon foglalkozott ezzel az ünneppel, de a biztonság kedvéért küldetett magának egy jelmezt, hogy mégis valahogy kinézzen. Magára húzta a fekete, csuklyás köpenyét, kosarát és koponyát ábrázoló maszkját kezében tartva a nagyterembe ment. Az igazgató beszéde után ha akart, se tudott volna nem a falu felé menni, mert a tömeg magával sodorta. Na meg talán még érdekes is lehet a nap. Amikor már kissé szétszakadt a diáksereg, és ki tudott menekülni a tömegből, felvette az álarcát és magára húzta a csuklyáját. Elindult, hogy körbenézzen a faluban. Meglátott egy csapat diákot, és követni kezdte őket. Bár a többségük a lakósor házaiba csöngetett be, a fiú egyelőre nem akart ezzel foglalkozni, és továbbment az utcán, egészen egy üres telekig, ahova nemrég lépett be egy másik tanuló is, majd hírtelen el is tűnt. A kapu fölött egy tábla lebegett, rajta figyelmeztető felirattal, mely úgy nézett ki, mint ha vérrel írták volna.
~ Halloween van, természetesek az ilyen díszítőelemek ~ gondolta, s bátran átlépett a kapun. Aztán egy kisebb szívbaj jött rá, mind a rémisztőnek tűnő temető, mind pedig a hirtelen jött sikoly miatt. Gyorsan elővette pálcáját, s a Lumos szó kimondásával zseblámpát varázsolt pálcájából. Nem mint ha ez a kis fény sokat segített volna, de jobbnak érezte mindenre felkészülni. Körbenézett, és meglátott egy asztalt, mellette néhány diákkal. Így már sokkal kevésbé volt ijesztő a hely. Odasétált az asztalhoz, ahol egy, a Rellonból ismerős arcot látott, bár szokatlan megjelenéssel. Találó volt a véres menyasszonyi ruha a kínzóasztal mellett. Megkapta a feladatot, és egy ásót. Keresnie kellett a sírok közt egyet, ami név helyett számot viselt, és kiásni egy ládikát.
Pálcája már be volt izzítva, így csak el kellett indulnia felkutatni egy számmal jelölt sírt. Hosszú sorokat ment beljebb keresés nélkül, gondolta, majd valahol a közepén vág neki a keresésnek, hátha arra még nem járt senki, és könnyebb lesz. Persze, nem lett. Mindenhol csak nevek, és nevek, és nevek, és nevek... már majdnem feladta, mire rábukkant az 5-ös számúra. Nekikezdett az ásásnak, és csakhamar elő is bukkant a ládika. ~ Ez legalább nem átverés ~ gondolta, s talán kicsit vissza is tért belé a kincskereső kedv. Kíváncsian nyitotta ki a ládát, de ragyogó aranypénzek, vagy finom édességek helyett egy nagy adag töklé repült az arcába.
- Ó baz... - fojtotta magába a hirtelen ingerült szavakat. - Gondolhattam volna, hogy ez is egy szívatás. Legalább az álarc megvédett...
Dühösen indult vissza az asztalhoz a kis ládikával. Lecsapta az asztalra a „kincset” és ráförmedt a lányra.
- Köszönöm, nagyon jó meglepetés volt! Van még valami hasonló „jóság” is?

Jelmez (a bot nélkül)
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vincent F. Leroy
INAKTÍV



RPG hsz: 34
Összes hsz: 643
Írta: 2012. október 30. 20:18 Ugrás a poszthoz

Averay kisasszony


Gondolataiba réved. Eddig eltöltött idő jut eszébe. Az, hogy ha karácsonyig kihúzza itt akkor még csupán egy ünnepet, egy újabb karácsonyt kell itt töltenie. Utána elmondhatja, hogy jöhet akármilyen barát akármivel ő képes végig csinálni. Ez az egész Magyarország dolog is csakis egy valaki miatt jött létre. Volt felesége, Gwendolyn sokkal többre tartotta a nem tudja hány szám alatt lakó szomszéd érzelmeit, mint a saját férjéért. Emiatt is kellett eljönni, de az sokkal jobban hangzik, hogy a barátai döntöttek el merre fújja a szél. Amúgy is az idők során annyi mindent bízott rá már arra a társaságra, hogy lassan az életét nem sorolta még oda.
Lányainak képe ugrik be. A kis szőke göndör fürtök ahogy táncolnak mikor fejüket rázzák. Vagy az a vigyor nyalókával a kezükbe, igazán megnyugtató látvány számára egy hosszú minisztériumi nap után. Jó lenne többször maga mellett tudni őket, de nem lehet csak úgy felborítani a napirendet. Az anyjuk úgy is minden rossz dologgal tömi a fejüket Ameliáról, akit még nem is ismernek. Hamarosan be akarja mutatni a francia nekik, mert eléggé nagy döntésre szánta el magát amit titokban akar tartani addig amíg minden részlet nem körvonalazódik rendesen. Arra pedig idő kell. A francia pedig aztán semmit se akar elsietni ebben a fontos döntésben és úgy sem tervez ahogy első alkalommal.
Lépések. Pontosan hallja ahogy a lány minden egyes lépéssel közelebb kerül hozzá. Fejét még meg se próbálja irányába fordítani, anélkül is tudja, hogy ide készül. Eddig csakis 'mindjárt megeszlek' párokkal találkozott, egyedül a francia nem művel ilyesmit. Kinőtt már ebből, nem mintha megvetette volna ezeket az élvezeteket mikor ott volt az idő. Meg sem lepődik azon, hogy helyet akar foglalni itt a lány, ám csak akkor néz bele szemeibe mikor már oda ért és feltette azt a bizonyos kérdést.
- Szép estét kisasszony, csak nyugodtan. -
Veszi fel a megszokott formális stílust miközben észrevétlenül végig méri a lányt. Több, mint valószínű, hogy elment melegebb éghajlatra az ép esze, hogy ilyen időben elindul egy vékony szoknyában ami elég sokat sejtet. Felébred benne az az ösztön, hogy odanyújtsa zakóját, de egyenlőre még vár ezzel. Előbb látnia kell ahogy a lány fázni kezd és valami melegebbet szeretne. Nevezetesen a francia báró zakóját, amit aztán nem mindenkinek ad csak úgy oda.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 30. 21:07 Ugrás a poszthoz

Vincent F. Leroy

Ahogy elnézem a mellettem elsuhanó embereket halványan elmosolyodom. Minden túlságosan normális. Az embernek az az érzése támad, hogy történni fog valami, ami miatt megváltozik az egész összkép. Esetleg romba dől, talán még élesebb lesz, de valaminek egyszerűen muszáj megváltoznia. Így egyszerűen hétköznapi. Azt hiszem, én lennék a változás. Magamon érzem a pillantásokat, mikor elhaladok egy-egy csoport mellett. Nos, igen, nem sokan vállalkoznának arra, hogy ebben az időben kimozduljanak a kastélyból, ha pedig mégis megteszik, kinek jutna eszébe mindezt nyári ruhában véghez vinni? Valami azt súgja, senkinek.
Miközben haladok előre az agyam a múltban jár. Mikor legutóbb itt jártam, a faluban, a tónál, akkor még semmi sem volt köztem és a szőke celeb között. Illetve volt, csupán nem vettünk tudomást róla. Áltattuk magunkat és Gwen hamarabb kiszúrta, hogy valami nagyon nincsen rendben közöttünk, mint mi magunk. Azt hiszem, vak akartam maradni. Talán jobb is lett volna, elvégre, mikor engedtünk az érzelmeinknek a dolgok hihetetlenül rossz irányba kanyarodtak el. Egyik napról a másikra megváltoztam és ez volt az oka annak is, hogy eltávolodtunk egymástól. Cseppet sem hasonlítottam a valódi önmagamra. Hazudtam. Becsaptam mindenkit, de legfőképpen saját magamat.
A parton üldögélő szerelmespárok hidegen hagynak. Mégis ki akarna felesleges harmadik lenni? Nem bírom ezt a rengeteg romantikát! Az egyetlen padon, amivel valamit is kezdhetnék már ülnek, ezért óvatosan futok neki a dolognak.
-Köszönöm! –küldtem felé egy amolyan nagymamámtól elcsent édes mosolyt.
Ő volt a bárónő kettőnk közül, én csak azt tanultam meg, amit mondott. Sohasem kérdeztem, mikor lesz szükségem bizonyos leckékre, egyszerűen csak fejet hajtottam az akarata előtt.
Óvatosan lecsüccsentem és átfontam magam a karommal. Nem tagadtam tovább, hogy hamarosan oda fogok fagyni a padhoz, de egyáltalán nem érdekelt. Jó érzés volt kiszabadulni a kastély falai között.  
-Valahogy nem vonzottak a… többiek. –fejeztem be kissé újragondolva a mondatot, miközben gyorsan felmértem az öltözékét.
Elmosolyodtam. Akár a franciaországi kastélyunkba is betáncolhatott volna ebben az öltözékben, ellentétben velem, akinek éppen az fordult meg a fejében, hogy mit sem törődve az illemmel belecsüccsen a mellette helyet foglaló ölébe… Nem, egyáltalán nem fáztam.
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2012. október 30. 21:40
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2012. október 30. 21:29 Ugrás a poszthoz

[Adorján]


Két napja tartózkodom a faluba és jelenleg azon tevékenykedek, hogy minden kicsi porcikáját megismerjem. Már eltalálok a főtérre, az élelmiszer boltba valamint a kocsmába. Tervezem, hogy majd ellátogatok fel a közeli iskolához is, bár nem tudom, hogy idegeneket be e engednek. Remélem igen. Elvileg nagyon mutatós az épület, én pedig imádom az ilyen misztikus, ódon kastélyokat. Szóval már csak annyi van hátra, hogy találjak valakit, aki bevisz és esetleg meg is mutatja az épület minden zegzugát.
A mai napom is felfedezéssel, sétálással telt. Szerencsére jobb idő volt, mint az érkezésem napján. Kabát és sál még kellett, de legalább nem esett az a fránya eső. Hamarosan halloween, szóval úgy döntöttem ellátogatok a temetőbe. Ha valahol akkor ott tuti találkozok szellemekkel, ami pedig nagyon vonz. „Munkahelyi ártalom.” Kis segítséggel ugyan, de megtaláltam a temetőt, ahol azonban semmi nem volt, csak pár idős néni tisztítgatta a sírokat. Gondolom készülnek a halottak napjára, ami a héten lesz. Egyik idő hölgyike megállított, hogy nem e tudnék neki segíteni, mert ő nem ér el valamit, meg a lába is fáj, és a háta is, meg ami csak van rajta minden. Mivel anyáék mindig arra tanítottak, hogy segítőkész és tisztelettudó legyek az idősebbekkel, így természetesen segítettem neki. Nagyjából az egész sírt én takarítottam le, ő pedig csak ott ücsörgött mellettem és beszélgetett a férjével, aki a sírban fekszik. Nem értettem először, hogy mi is van a nénivel. Első gondolatom az volt, hogy csak magában beszél, de mikor bemutatott a férfinek – akinek még csak a szelleme sem volt ott – nos akkor csak rámosolyogtam és nem szóltam semmit. Öreg néninél már nem volt minden kerék a helyén, de az öregség ezzel jár. Megköszönte a segítséget mikor végeztem, én pedig távoztam, el a sírtól, el a temetőből. Tovább bandukoltam mígnem elértem egy nagyon mutatós kis helyre. A lakósor végén egy apró tavacska várta a pihenni vágyókat. Nagyon tetszett. Annyira nyugodt volt, és meghitt. A távolban egy párocska sétált kéz a kézben, nem messze tőlem egy idős bácsi horgászott, egy alacsonyabb fán pedig  gyerek mászkált. Olyan filmbe illő jelent volt. Elmosolyodtam, majd kabátom zsebeibe süllyesztettem a kezeimet és a külvilágot kizárva sétálgattam.
Mígnem...
Egyszer csak egy nagy loccsanás, én pedig térdig süllyedek a vízben.
- A fene vinné el! -
Egy nagy sóhaj után megpróbálom kihúzni a lábam de nem akar sikerülni. Ezek szerint mégsem csak sima víz volt, hanem sokkal inkább valami mocsaras, sáros terület. Nem próbálkozok tovább, mert abból biztosan seggre ülés lenne, helyette inkább elkiabálom magam.
- Valaki tudna segíteni?! -
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2012. november 1. 18:34
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. október 30. 22:33 Ugrás a poszthoz

Halloween-i játék

Szeretem a félelmetes dolgokat. Egyesek biztos azt gondolják, hogy az ilyenek bolondok, de vajon miért gyártják sorra a horrorfilmeket amcsiban, ha nem azért, mert az emberek meg veszik, mint a cukrot? Szóval nem vagyok egyedül a hülyeségemmel.
Kaptam egy fülest, hogy a bál előtt egy kis kincsvadászat lesz a temetőben. Még nem jártam Bogolyfalva temetőjében, bár már gondolkodtam rajta, hogy kéne egy szeánszot tartani itt, vagy ilyesmi. A hangulat miatt.
Nem a csokira hajtok, abban reménykedem, hogy mágiával és jó ötletekkel valami iazán rémisztőt lehet létrehozni. A nyári rokonlátogatáskor jártam a győri horrorpincében. Csak egy előadás volt, kábé húszan lehettünk rajta, de nem mondom, hogy lenyeltem a fogsorom. Most nyílt valami interaktív színészes cucc ott, de mivel suliba járok, még nem néztem be. Meg otthon is van ilyesmi... állítólag jobbak ezek, de akkor is csak muglik csinálják.
A bejárat felett felirat. "Izgatottan várom" - mormolom a kapunak, és behajtok. Felébredt a temető. Sikolyok, morgás, szellemek... Nem mondom, néha összerezzenek. Kicsit olyan, mintha én is egy filmszereplő lennék. Csak remélni tudom, hogy nem abból a fajtából, amelyik már az elején meghal. Höhö.
Elérem a menyasszonyt, rápillantok az órámra. Ma egész nap éjjel volt, úgyhogy folyton ellenőriznem kellett, hány óra van.
Nem szúrok ki ismerőst a jelentkezők között, úgyhogy én is egyedül vágok neki a feladatoknak. Fogom az ásómat, és elindulok, be a sötétbe. Jól mondta a csaj, szükség van a pálcánkra is, egy kukkot sem látok. Az ásót kénytelen vagyok a kerekesszék támláján függő táskába tenni, mert mindkét kezem kell ahhoz, hogy a sírok között lavírozni tudjak. Gyakran meg kell állnom, hogy a környező sírokat megvilágítsam.
Kiss Cília... Kövesdy Sámuel... kiolvashatatlan Emil, azta, ez kétszáz évig élt! Bugyi Gáspár, szerencsétlen.
Egyelőre semmiféle számot nem találok, és elkezdek azon kattogni, jól értettem-e meg a feladatot. Valahonnan a közelből már ásást hallok. Távolodom a zajtól arra apellálva, hogy biztos nem tették közel egymáshoz a jelölt sírokat. 3-as! Na ugye.
Pálcám nyelét beszúrom a földbe, hogy lássak a fényénél az ásáshoz. Tudom, nem szép dolog, de már megszokta.
Szerencsére nincs olyan mélyen a cél, egy láda. Alig bírom kicincálni a helyéről, de megvan. Kiakasztom a zárat, felcsapom a fedelét... és arconrepül egy csapat denevér. Veeáááh! Próbálok elhajolni és kisöpörni a hajam közeléből, nehogy belegabalyodjanak. Kiskoromtól fogva ezzel rémisztgettek, hogy a denevér belerepül az ember hajába, és ott megakad, még az sem szükséges, hogy túl hosszú legyen.
Amint elhajtottak a bőregerek, belenézek a ládába, mi maradt utánuk, de csalódnom kell, nincs ott semmi. Hát nem mondom, hogy ez az első kör megérte, és végigsimítok a denevértelen hajamon. Az ásót a földtúrásban hagyva, a pálcámat felkapva visszakerekezek az asztalhoz, hátha a továbbiakban több szerencsével járok.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 31. 12:08 Ugrás a poszthoz

Halloween-i játék, második feladat

Amint mindenki visszaérkezett Amirához, ő vigyorogva végignézett rajtuk. Hát nem minden fenékig tejfel, az már biztos. Derik felmordulására nem mondott semmit, tudhatta volna, hogy nem csak egy egyszerű keresgélésről lesz szó. Szerencse kérdése volt az első feladat, ám a másodikhoz már az eszükre is szükségük lesz a diákoknak.
-Ügyesek voltatok mindannyian. Most viszont jöjjön a második feladat. Ez egy rejtvény, a halloween-el kapcsolatban. Pár kérdés, csak oda kell rá írni a választ. Nincs kockázat, annyi csokit kaptok, ahányat tudtok belőle -a második feladat felvázolása után mindenkinek a kezébe adott egy papírt, amin kérdések szerepeltek. A kérdések után annyi hely van kihagyva, ahány betűs a válasz.
1.A halloween ***** hagyományokból kialakult ünnep. _ _ _ _ _
2.A töklámpás angol területeken. _ _ _ _    _ _ _ _ _ _ _ _ _
3.Mit kapnak a gyerekek a házaknál? _ _ _ _ _ _ _
4.Kötelező a ****** viselete. _ _ _ _ _ _
5.Mi halloweenkor a jellegzetes étel, aminek több formáját is fogyasztjuk?
_ _ _ _ _ _ _

//A válaszokat szintén bagolyban kérem!//
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2012. október 31. 12:38
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
A falu határa - összes hozzászólása (4272 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 142 143 » Fel