Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A papucsa hever bal oldalán, ahogy lerúgta magáról, mikor ideért. Csupasz lábai a vízben pihennek, minden porcikája szinte követeli, hogy másszon bele és talán kicsit később enged is nekik, most viszont csak ülni akar és lábat lóbálni. Nincs baja, nem sírt, nem is könnyezik – ezekről teljes mértékben azt hiszi, már képtelen rá, mert egy csepp sem maradt benne –, nem bánkódik, nem szenved. Egyszerűen most sehol sem akart lenni, ahol körbeveszik. Mostanság megint előjött az, hogy a tömegben nem érzi jól magát, az órák előtt így sokszor fogyaszt nyugtató teákat, hogy ne kelljen attól tartania, hogy ez rányomja a bélyegét bármire. E mellé mászott be az is, amiért itt van, a csöndes magányra vágyás gondolata. Nem menekül, nem akar futni, egyszerűen így tölti fel a megcsorbult szociális képességeit. Gondolkodott abban, hogy nekiáll újra tinderezni, de a profilt sem fejezte be, úgy törölte ismét és hagyta a francba a telefont az ágyon, majd megnézi később, kinek hiányzott addig is. Azonban egy randi, egy kapcsolat, bármi gondolatától szorítani kezd mindene, már-már pánikreakciót vált ki, így ezt vélhetően megint hosszú hetekre ejti. Pedig vágyik rá, legalább a szeretet utánzatára, egy kis szereltre, de… Ez van.
Nem hozott magával sok mindent, csak egy citromos sört, meg a könyvet, amit hol kezében tart és serényen olvas, vagy éppen a papucs mellé teszi, ha bambulásra vágyik. Épp így tett egy fejezet után is, pár korty után teszi le a dobozt is és előre mered a víztükörre. Nincs még késő este, de már a délután bőven eltelt, kellemes óra ez, ahol még meleg van, de már el lehet viselni. Ma nem sokkolja hegeivel a világot, trikót választott a sort mellé, ha nem büntetnék a meztelenséget, még azt is bevállalná a nagy melegben. Vagy a bőrét levedleni. Zsebébe kotorva szedi elő a cigarettát, amelyből már visszavett jócskán, de el nem engedte. Halad az egészségesebb úton, mással még nem, arra még szüksége van. Már múlik a hatása a bájitalnak, viszont ha nagyon rossz lesz, akad még tartalék, nem aggódik. Kellemes nyugalom veszi körbe, ha épp egy apró hullám kúszik fel lábszára még száraz részére, akkor libabőr is társul mellé. Füstfelleget fúj és hátradőlve próbál a könyökén támaszkodni, amikor lépéseket hall. Szusszan egyet, hogy eddig tartott a csend, de igazából ez is elég. Úgyse hozzá jönnek, talán fürdeni, így aztán, semmi sem változik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Hagyja, hogy a lányka kinézelődje magát, illetve hogy jobban megnézze magának az ebet, amely úgy néz ki, igencsak elnyerte a tetszését. Addig a többieket figyeli, a kis keveréket, amely éppen támadást indít a csaholó eb farka ellen. Megmosolyogja a dolgot, majd fordul a lányka felé ismét.
- Hát innen nem tudnám megmondani, fiú vagy lány, de tényleg aranyos. Úgy érzed? Bár ahogy ugrál, már most kezdené a játékot – figyeli ő is, úgy néz ki, ha még nézelődik is, de eldőlt a dolog. Teljesen megérti, hisz gyerek még Ana is, együtt tanulnák meg ezt az egész felelősséget és életet. Nem tűnik olyan lánynak, aki folyamatosan egy helyben ücsörög, így a tippje erős arra, hogy ki fognak jönni.
- Sejtettem, hogy a tacskó lesz nyerő – mosolyodik el. - Kutyákról is lehet könyvet kölcsönözni, ha arról van szó – bólint egyet, hagyja dönteni és nem befolyásoló akar lenni. A varázslényekkel bizonyára változó, hogy könnyebb, hol nehezebb, ha tippelhetne, ott is vannak „kategóriák”, mik valók gyereknek és mik nem.
- Ó igen, nagyon jól mondja – somolyogva bólogat, mintha a nő is itt lenne és figyelné minden mozdulatát. Ezek amolyan életbölcseletek, hogy nekik igazuk van és kész. Talán senki se veszi komolyan, de ameddig nem okoz feszültséget, nincs gond.
- Akkor jó. Azért majd meg kell mosni és jobb lekenni – ki tudja mit kapart, még ha csak itt is volt, sehol máshol. - Nem, kaparófája van. Szerintem korai halál érne utol ha meg merném tenni – bár tény és való, lakásban ajánlott az ilyen, Chewie nemigen bútorgyilkos, ha pedig kiengedi, akkor egy fára felkapaszkodva bőven kopik az, így aztán, nem kell kísérleteznie.
- A csivavákról annyit kell tudni, hogy pici kutya, de olyan harag van benne, mint egy pitbullban. Viccesek, de ők halálosan komolyan vérmesek próbálnak lenni, csak senki se képes ezt annak venni – nevet aprót, bár a tacskóknak is megvan a maguk szokása, mégsem akarnak a gazdájuk kezéből torokharapást tervezni. - A tacskó kotorék eb, ásni is fog, szóval erre készülj fel – bár az is mókás tud lenni, csak nem épp a szeretett virágágyásban. Úgyis meglátja majd, ha kellően lefárasztja, nem lesz ereje ilyenekre.
- Oké. Mini állatkerti kirándulás – mert valóban az, csak itt zsúfolt a helyiség, nem egy tágas telek, ahol több minden elfér. Odalépve néz végig rajtuk, sose volt nagy madárfanatikus, de Ákos kakaduja szép példány, vagy épp volt osztálytársa papagájai, amelyek hangokat utánoztak. Az egyik a telefoncsörgést, így aztán, jó ideig kapkodták fel a kagylót hiába, mire rájöttek.
- Hú én azt nem tudom. Lehetséges, de szerintem az már speciális helyen van. Asszem – vakarja meg az állát, majd a sor végén megáll és lepillant. - Egy beszélő madarat elfogadnék a vállamra, de amúgy sose győztek meg. Te maradtál a tacskónál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Kétségtelenül furcsa hangulata volt a beszélgetésünknek. Ha pedig valaki látott volna minket így, valaki, aki ismer, biztosan nem tudta volna hova tenni a köztünk elhangzó csendes, már-már barátságos szavakat. Azonban ha megnézte volna Lillát, bárki más megtalálhatta az okát, hogy most miért nem veszekszünk. Igaz, éles a nyelvem, és az is igaz, hogy sokszor élvezem a csipkelődést a Vizsnyiczky lánnyal, ám az is tény, hogy szörnyeteg nem vagyok. Nem tipornék olyan valakit a porba, aki már amúgy is a sárban fekszik. Ha pedig nem adtam volna neki kávét, Lillánál a sárban fekvés talán nem csak képletes feltevés maradt volna.
Halak kortyoltam a megcukrozott kávémba, s közben végigkövettem az arcán legördülő könnycseppet. Bakker, tényleg megsajnáltam volna Vizsnyiczky Lillát? Mégpedig azért, mert megbántotta a legjobb barátnőmet? Talán teljesen bediliztem...
Még mindig nem láttam tisztán, pontosan mi is a baja a lánynak. Beláthatná volna már, hogy Sári 18 évesen el tudja dönteni, mi a jó neki, meg tudja védeni magát és vannak saját érzései. Nincs szüksége a nővére babusgatására. Pláne nem a kiosztó szavaira. Csak ilyenkor érzem meg igazán, mekkora szerencsém van, hogy az én drága Lídiám idén már nem boldogít a Bagolykőben.
Lassan tettem le a bögrém a pultra, ahogy beszélni kezdett. Csak ekkor éreztem meg, hogy ez valami nagyobb Lillában annál, minthogy féltékeny a húgára, vagy, hogy nem szimpatikus neki a navinés srác. Mégis megráztam a fejem, jelezve, hogy irrelevánsnak gondolom az érveit.
- És ki védi meg, mikor te bántod? - kérdeztem halkan. Szavaimat most nem rosszindulat vezérelte, hanem az őszinteség. Az pedig fájni tud, még ha a legnagyobb jóindulattal is mondják ki. Közben értettem, miért mondja amit mond, s ahogy ő is, én is szerettem volna, ha barátnőm biztonságban van. Tudtam azonban, hogy Sári tud vigyázni magára. A trauma mellett talán erőt is adott neki az, amin keresztül ment.
Egy darabig csak figyeltem a levitást, vártam, hogy kisírja magát. Egy idő után azonban nem bírtam, kénytelen voltam hozzászólni: - A könnyek nem fogják kibékíteni. Inkább szedd össze magad, és eszelj ki valami jó bocsánatkérést a mindentudó levitás agyaddal! - Végszóra ittam ki bögrémből az utolsó kortyokat. Nem szóltam többet, csak, mikor már megnyugodott kicsit. - Nem fog gyűlölni, ha látja, hogy elfogadod a boldogságát - adtam át neki újabb bölcsességem. Hogy én milyen jó tanácsadó lettem itt hirtelen!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Akkor asszem ennyit arról, hogy a ma estét - megtörve a nem is olyan mély csendet - végigmókázzuk, és a tömegben vagy a tömegen túl, szarom is én le hol, kikkel és hogyan, de világosodásig fejtegetjük az életet, egymás szavába vágva keressük a válaszokat az emberiség hajnala óta létező, mindenki fantáziáját bizgeráló kérdésekre, aztán beleröhögünk az új nap első fényeibe, what a lovely thought!, hogy végül könnyes búcsút vegyünk egymástól - szigorúan azután persze, hogy daliás lovagként visszakísértem őt a Navinébe. Mert hogy Navinés, ugye?
Egyébként nem.
Hülye lettem volna bízni az előzőkben, őszintén, még azzal sem számolhattam, hogy egyáltalán megszólal, de így, hogy fasztudja miféle hirtelen felindulásból a füzetét sem hozta magával, egy az egyben vágta el a lehetséges kommunikációt kettőnk között. Mire számított? Úgy mégis. Hogy majd állunk egymás mellett, és minden válasz nélkül, minimál reakcióval az arcán végigstandupolom neki az éjszakát? HELL NO.
- Füzeted betelt? - kérdezem, hátha kibújik a szög a zsákból, és Hayden valójában tényleg azzal az eltökélt szándékkal hagyta azt a szobájában, hogy erőt vesz magán és majd ma jól megszólal. Nem akarok bunkón viselkedni vele, vagy feleslegesen bántani őt, hiszen élvezem a társaságát, és jelenleg semmire sem vágyom jobban, mint hogy újra halljam a hangját. Pillantásom a poharam tartalmára vándorol, kicsit meglötykölöm benne az olcsó bort, aztán egy levegővel eltüntetem az egészet. Vesszen csak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Se magának, se osztálytársának nem akarja bevallani, hogy nem tud felmászni. Kénytelen azonban, ha nem akar egyedül maradni. Mégpedig nem akar, így olyan dolgot tesz, amit ritkán: elfogadja a segítséget. Egy pillanatra ugyan beleköltözik a remény, hogy a vörös lemegy hozzá, és neki nem kell majd felmennie, Gertrúdnak azonban láthatóan más a terve. Lenke tehát kénytelen felmászni, meghátrálni most már szégyen volna. Pláne miután a másik kijelentette, hogy rosszul csinálja. Nem, most már meg kell mutatnia a világnak, hogy Podlovics Lenke igenis tud fára mászni!
Meg is ragadja hát a Gertie által mutatott ágat, melyet - hála erős lábainak - könnyedén elér, nem kell idétlenül ugrálnia érte. Két kézzel ragadja meg vastag ágat, ami elég erős ahhoz, hogy megtartsa. Persze nem kell nagy súlyt tartania. Az ágról lógva néz fel Gertrúdra további instrukciókért, amiket a vörös meg is ad, Lenke pedig engedelmesen megteszi, amit mondanak neki. Most éppen. Lábait lendíti a vastag ág felé, és meg is támaszkodik rajta, stabilan megállva, végre teljesen a fán, és nem csak lógva rajta. Ellenőrzi, hogy bal keze elég jól fogja-e az ágat, csak aztán engedi el jobbjával, hogy aztán osztálytársa kezéért nyúljon. Meg is ragadja a felé nyújtott kezet, jó erősen, és hagyja, hogy a másik segítsen neki stabilabb helyzetbe kerülni, s feljebb jutni. Fel is csüccsen egy ágra, lábaival rászorítva a fára. Egyedül akkor inog meg egy kicsit, mikor Gertie elengedi, de valahogy meg se retten az érzéstől, és rögtön rá is fog mindkét kezével a fölötte álló ágra.
Talán most tanult meg fára mászni, végre, sikerült az, amit vagy 8 éve próbál megcsinálni! Menne is már följebb, így óvatosan feláll, egyik kezével pedig megragad egy közeli ágat, majd lábát teszi följebb. Csak az apróbb ágakra nem figyel, le is tör egy fiatal hajtást, ahogy másik lábával is átlép, majd lecsüccsen a hajtás helyére. Erősen megkapaszkodva mosolyog Gertrúdra, most már majdnem egy szintből, s közben tornacipős lábait lóbálja.
- Fent vagyok! - jelenti ki az egyértelműt, majd kicsit elfordulva nekidől a fa törzsének. Már nincs egyedül, nincs a földön, valaki alatt, most már beszélgethetnek a vörössel akadály nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Úgy tűnik, hosszú évek után Lenke emberére akadt Denis Brightmore személyében. Szülei általában feladták ezt a durca dolgot, néha-néha húzták csak ilyen sokáig, mikor Lenke a fejébe vett valamit. Mert a szőke mindig megszerezte amit akart. Egészen eddig. Most azonban nem ő állt nyerésre, hanem a tanár, ez pedig végtelenül kiakasztotta a lányt, és kétségbeesetten keresgélt valami új megoldást. Ezért jött az ötlet, hogy inkább rá sem néz a férfira, a dolog viszont visszafelé sült el. Szemei valami olyat találtak meg, ami nem hogy előnyt, hanem sokkal nagyobb hátrányt jelentett neki. Fogalma sem volt, mi van a képen, és ezt valahogy el kellett titkolnia a másik elől, mégpedig okklumencia tudománya nélkül. Ez lehetetlen küldetésnek bizonyult azonban, így visszatért a dühös szemek meresztéséhez. Tekintetébe belesűrítette minden haragját. Dühös volt magára, mert nem tudott felül kerekedni a tanáron, nem tudott a helyzet ura lenni, de dühös volt Brightmore-ra is, amiért ilyen jól szórakozik rajta. Fejében ez a helyzet egyáltalán nem azzal végződött, hogy ott ültek takarodóig, ellenben a valóság így látszott alakulni. Kellet egy másik megoldás! Szólaljon hát meg mégis? Neeem, azt csak még nagyobb elégedettség lenne a tanárnak, azzal beismerné, hogy nem tud már mást tenni. Maradt hát a csendes üldögélésnél. Szemeit vékonyra húzva meresztette a tanárra, karjait pedig durcásan összefonta maga előtt.
Ekkor azonban Brightmore lépett. Szavai úgy kúsztak Lenke agyába, mint a kakaó illata tud az orrba. A lány ösztönösen leengedte karjait, s kicsit előre is dőlt, kíváncsian. Ha most megszólal, vesztett. Úgy kellett tehát alakítania a dolgokat, hogy mindent megkapjon. Ötlete azonban nem volt rá, így úgy döntött, csak figyel, hagyja, hogy Denis lépjen most. Szemei azért kiengedtek a dühös kifejezésből, és egész testtartása azt sugallta, hogy bizony, nagyon érdekli a tanár mondandója.
- Figyelek! - gondolta. Teljesen azonban nem akarta magát kiadni a férfinak, szemeiben még mindig ült egy kis gyanakvás. Nem volt benne biztos, hogy a tanár pontosan azt teszi majd, amit ígért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Arra már régen rájöttem, hogy nem vagyok bulikba való, arra nem tudom hogyan nem, hogy rellonosok mellé se. Pedig ahogy elnézem a Móric és Marina párost, abszolút nem tudok, és talán soha nem is fogok tudni normálisan beszélgetni velük. Bár az is lehet, hogy csak az alkohol teszi, hiszen Móriccal egészen jót beszélgettünk, mikor megismertük egymást. Persze, csak ha nem számítjuk a kezdeti veszekedésünket.
Visszaintegetek Améliának, s már indulnék is felé, hogy ne érezzem magam egyedül, mikor Móric hozzám szól. Zavart mosoly ül ki az arcomra ajánlata hallatán. Ösztönösen a poharamba nézek, és kicsit meg is lötyögtetem a tartalmát. Mit akar ez nekem ebbe a pohár narancslébe keverni? A poharamról ismét a srácra nézek, és csak ekkor értelmezem a "megtáncoltatlak" részt.
- Hát... Nem is tudom - felelek halkan. Hosszabb beszélgetésre azonban megint nem akad alkalom, mert a rellonost megszállja valami, s mint aki rohamot kapott kezd vonaglani az asztalon.
Arcomra már-már ijedt kifejezés ül, ahogy a két éneklő fiút nézem, és próbálom feldolgozni, amit látok. Közben eszembe sem jut meginni a narancslevet, pedig ha még azt is újra kéne töltenie Móricnak talán adna egy kis menekülési időt. Bár, nem vagyok benne biztos, hogy nem töltené tele a poharamat tiszta vodkával. Akkor is olyan sokkban állnék, mint ahogy állok, mikor visszatér hozzám a rellonos. Valóban a vodkát veszi a kezébe, és már tölti is, én meg csak állok, és valamiért el sem húzom a poharat. Csak hagyom, hogy tegye amit tesz. Ösztönösen szagolok bele a pohárba, a narancson kívül azonban nem érzek sokat. Na, most beleigyak, vagy sem? Ártani nem árthat sokat, igaz? Poharamról Móricra pillantok, majd erőt veszek magamon, és óvatosan kortyolok az italba.
- Nincs rossz íze - mosolyodom el halványan. Valahol legbelül jó érzéssel tölt el, hogy megtettem, hogy belekóstoltam. S valami legbelül arra ösztönöz, hogy igyam ki az egészet, sőt igyak még, hogy menjek és igyak a szülinapossal. Az eszem azonban megállít, és meggyőzöm magam, hogy nincs nekem helyem Kende, Móric és Marina mellett. Helyette csak még egy aprót kortyolok a poharamból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Aj, bakkerka. Tökre tudom, hogy kéne ajándékozni is, de elkap a hév, hogy kicsapjam a koncertet a dude-dal, majd visszaszambázzak Bettihez, akinek ma nincs is olyan savanyú képe, mint általában szokott lenni, szóval ez eléggé jó alap annak, hogy már töltsem is a narilevébe a vodkát. Persze látom az arcán, hogy annyira nem tetszik neki, de hát ez van. Fogadni mernék rá, hogy még nem próbálta a megspékelt narilevet, így megtiszteltetés, hogy a szende levitást én vihetem a rosszba. Kitöltöm neki, ő kortyol, addig én lehúzom a sörömet és figyelem vigyorogva.
- Naná, hogy nincs. Keveset kaptál, mielőtt nagyon a fejedbe szállna, és te táncolnál legközelebb az asztalon - egyébként belegondoltatok abba, hogy mekkora császárság, hogy részegnek sem kell lennem ahhoz, hogy simán megcsináljam ezt, míg valaki akkora béna, hogy innia kell hozzá? Behalok. Az asztal felé fordulok, elcsórok még egy sört, majd akad meg a tekintetem a férfin, aki éppen Kiscsibét húzza táncolni. Konkrétan leesik az állam. Nemtom feltűnt-e valakinek, de az egy felnőtt csávó, Kiscsibe meg nem elég, hogy nem csávó, de még nem is felnőtt. Miafasz?! - Várj meg itt, kérlek - mosolygok kedvesen Bettire, és csak remélem, hogy nem szökik meg, majd denszelek oda Kiscsibéhez és a pasihoz. Könnyed mozdulattal kapom el Kiscsibe kezét és forgatom magamhoz. - Gyere velünk inni - pillantok el róla a pasira. - Ha megbocsát, ellopom a szárnyast - bólintok egyet neki, majd kezdem el magam után húzni a lányt, hogy Bettinél torpanjunk meg. Egész jól eldumálunk, oszt máris jön az éjfél csira, bár azért elmondanám, hogy sör követ sört két levitás társaságában, ami igencsak nagy kihívás. Ha ezért nem jár valami díj, akkor semmiért. Messziről hallom meg haverom hangját.
- Mi? Máris? - há’ ne bassz, hogy ennyire elszaladt az idő! Pálcámat előkapva teszem be a legjobb dalt, ami létezik ever, majd fordulok a lányok felé. - Jöttök velem? Kéne a háttérből a supportot tolni, ne dőljek ki idő előtt - mármint, hogy én most komolyan gondolom, hogy tartsák a hátam. Szó szerint. Az üveget számhoz emelve, még odafele ürítem ki, majd toppanok meg Kende mellett. Vállán átdobva a kezemet kezdek el mozogni. - Nyomjuk csorooooo! - hirtelen állok meg. - Először ajándék, amíg nagyjából képben vagyok - bólintok egyet, majd lépkedek egy elég nagy doboz felé, amit Rin elé teszek az asztalon. - Boldog születésnapot már ajcsival, min elskede - vigyorodom el szélesen. Vahahahaha, hogy mennyire rohadt jó vagyok, már előre tudom!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Theo
Június 15. Városnapozás |
______________________________________________________

Mielőtt az első mondathoz elérnénk le szeretném szögezni, hogy nem szeretem ezeket a családbarát, vígjátékok idilli káoszába illő nagy betűs napokat. Talán kicsit mindig is zavart, hogy túl sok volt itt a boldog ember. Apuka, anyuka, gyerek. Együtt. Nevetgélve, tréfálkozva. Utáltam beismerni, hogy féltékeny voltam. Egyszer meg szerettem volna tapasztalni milyen ez, milyen ha gondtalanul lehetsz a családod körébe. Kijárhattok falunapokra, rendezvényekre, állatkertbe rettegés nélkül, hogy azon kattogna az ember vajon mi lesz ha hazaértek, mikor a színjátéknak vége és a függönyök eltakarnak újra. Büntetést kapok vagy közömbös fejsimogatást?
A gondolattól is kirázott a hideg, hogy az a nyomorult akár egy ujjal megérintsen. Merné megpróbálni, felrúgnám a picsába. Különben is, már én voltam az erősebb. Szóval habár nincs családi love meg szeretet, nincs ütlegelés sem. Fél siker. Igaz, már család sincsen.
A bazárnál kezdtem. Úgy terveztem, hogy a délutánomat itt töltöm, nézelődök, röhögök a versenyzők szerencsétlenkedésén, piknikezek kicsit távolabb és felzabálom a vásári kínálatot. Este pedig hazadobom Gombócot és visszajövök kicsit táncolni a koncertekre.
És, hogy miért jöttem le mégis nappal, ha utálom a nyáladzást és túlcsorduló családosdit? Ez a retek messze elnyúló illat vonzott ide. Ahogy megéreztem a vattacukor mámorító édességét tudtam, hogy Vattai Júlia ma vattacukrot fog enni, akkor is, ha ehhez az oroszlán rózsaszín barlangjába kell bevonulnia. Tehát álltam, kis nyári ruhácskámban, a kezemben a pórázra kötött nyúllal és azt kerestem, hol van ennek a démoni éteknek a forrása. Az előbb láttam két vihorászó lányt egy még egészen egyben lévő darabbal. Az ilyen édességek öt percnél nem tartanak, szóval közel kell lennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Éppen csak bekerülök Marina forgatagába, majd itt a férfi, aki pap, hogy utána egy állat a semmiből támadjon meg. Hirtelen rugózik térdem, és sikkantok ijedtemben. Bármi is ez a csíkos, lompos farkú állat legalább egyikünket izgatja a sör. Tekintetem pedig Brightmore tanár úrra esik. Annyira nem lehetett kín az az Edictum interjú, hogy rám uszítsa a… bármi is ez az állat. Elfogadom egy bólintással a bocsánatkérést és fordulok is vissza Balázs atyához. Kihúzom magam. Értékeli, hogy nem adtam ki információt, majd mosolyogva rázom meg a kezét.
- Igazán? Ezt nem is tudtam - emelkedik a szemöldököm, majd billen oldalra a fejem. - Tudja, az iskolaújságnál vagyok. Fontosabb ügy kapcsán keressen fel, ha a diákok körében elterjesztené - ajánlom fel, majd csillan a szemem. - Akár egy interjút is készíthetnék - teszem hozzá, majd meglátva a süteményt veszem át megköszönve. - Én nem. Viszont zongorázom, bármikor szívesen kísérem a kórust - bár tagja nem lennék. Voltam kórista, elég volt. Lepillantok a süteményre. Nincsen rajta porcukor, az meg sem fordul a fejemben mi van benne. Vállamat megvonva harapok bele és eszegetem, amíg beszélgetünk.
Melankóliám folyamatosan oldódik, amint az utolsó falatot is megeszem. A zene mintha távolabbról szólna, és lelassulna, míg mosolyom szélesedik a bókra, a végére pánik-szerűen kerekedik ki a szemem és kapok oda. - Szikrázik? - de nem süt, engem pedig már visznek is táncolni, amin nevetek. Hiszen én nem táncolok! - Tadamm, Tadamm - bólogatok. Tyűha! Mégis táncolok. Mintha valahogy könnyed végtagjaimat emelné a dallam és pörgök-forgok. Vagy… nem. - Szia - vigyorom terül el arcomon. A Tökfej. Kezem nyúl fel és mutatóujjam löki arrébb az egyik homlokába lógó tincset. Boing boing. Ajkamba harapva kuncogok fel, ismétlem meg. - Ó, Balázs kedves fickó, biztos megbocsát... vagy gyere velünk! - fordulok az atyához. Tadamm, Tadamm, Tadamm lépek, ahogy Móric karjába kapaszkodva lépkedek gyorsabban, szinte repülünk. - Egy pillanat én vagyok a szárnyas? - kérdezem, ahogy megállunk Betti előtt és nevetek fel hangosan nem is tudom miért. Móric lába mellé teszem a lábam és nézek lefele. Kérdem én: csoda, ha szárnyamnak kell lennie, hogy beérjem, ha egyszer akkora, mint egy zsiráf? Felnézek rá, barátnőmhöz fordulok, majd lépek mellé. - Tetszik a szoknya - mondom, mert olyan szépen sorakoznak rajta a gombok. Pillantásom jár körbe, akad néha meg valamin amit elnézegetek. Kérdezgetem Bettit szinte mindenről, mosolygok a Tökfejre. Mert színesek. Minden színes lett.
- Kidőlnél, kapálózhatnál a hosszú lábaiddal, mint a zsiráf, ha felborul -imitálom, majd fordulok Bettihez. - Te tudod, hogyan kell csinálni, amit kért, hogy csináljunk? - karolok belé és lépdelek oda, ahova. - Biztos tudod - persze, mert Betti okos és szép. Ám hamar felkapom a fejemet, mert úgy tűnik a három muskétás sorba áll, mint tavasszal a madarak. Betti karjába kapaszkodva lépek arrébb a szomszédos asztalhoz és leülve húzom magammal. - Örülök, hogy itt vagy - vigyorodom el. - Képzeld, perverznek néztem egy papot - suttogom, ahogy elújságolom neki. - De ez titok - nézek rá, szám elé téve ujjamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Mégis mire számított, mikor ide jött? Hogy majd idejön, és akkor hirtelen megváltozik minden? Odalesz a szociális szorongása, elmúlik így egyik pillanatról a másikra, mintha sosem lett volna, és akkor vidáman táncikál majd a tömeggel, önfeledten nevet és beszélget. Ehelyett az ájulás kerülgeti, és ezen nem sokat segít az a számon kérő hangsúly, amivel a füzete hogy és holléte felől érdeklődnek. Néhány másodpercig megszeppenten pislog a fiúra, majd megpróbál rávilágítani arra, hogy kivételesen olyan pulóver van rajta, aminek nincs zsebe, szóval nem tudta magával hozni. Meg hát el is felejtette, ha egészen őszinte akar lenni magához, valahogy nem gondolt bele, hogy ténylegesen szükséges lehet rá. Lehet, de éppen csak lehet, hogy szkeptikus volt azzal kapcsolatban is egy kissé, hogy Áron tényleg eljön. Nem kimondottan bízik az emberekben, és az ígéreteikben, túl sokszor csalódott ahhoz, hogy a bizalom megmaradjon.
Előkeresi azért a tollat, ami elfért a nadrágja zsebében, és felmutatja, mintha ezzel annyira sokra mennének mindketten. El is teszi inkább, vissza oda, ahonnan jött, ne legyen ott útban a kezében. Na nem mintha amúgy különösebben szüksége lenne a kezeire valamiben. Legfeljebb abban, hogy fogja azt a fehér műanagypoharat, amiből úgy dönt, hogy most mégis iszik. Nem sokat, épp csak egy leheletnyit. Hogy a tehetetlenség vagy a megfelelési kényszer biztatja erre, az remek kérdés, talán leginkább mindkettő. Valamint a gondolatai legmélyén, egészen hátul ott motoszkál a kisördög, hogy végre felszabadulhat egy kicsit, eldobhatja a gátlásait, és beszélhet. Megszabadulhat a félelmektől, amiket a saját kimondott szavai jelentenek. De ugyanakkor egyelőre igyekszik megmaradni annak a józan és néma lánynak, aki amúgy is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Láthatóan Móricot nem nagyon izgatja, hogy nekem van-e kedvem inni vagy sem, egyszerűen beletölti a vodkát a poharamba. Én pedig beleiszom, mert az csak nem árthat, s valami legbelül hajt, azt sugallja, hogy ezt is ki kell próbálni egyszer. Odáig viszont soha nem mennék el, hogy az asztalon táncoljak. Elképzelni is nehéz, hogy én táncoljak, nem törődve mások véleményével, kizárva a külvilágot. Sok-sok liternyi alkohol sem lenne elég ahhoz, hogy ennyire kiforduljak önmagamból. De most csak ez az egy pohár lesz, bajom nem eshet tőle, így lassan kortyolgatva iszom ki a narancslevet. Egy árnyalatnyi mellékízt adott csak neki a vodka, talán ezért is a nagy biztonságérzetem, és aztán pár korty alatt már ki is ittam a pohár tartalmát. Belepillantok az üres pohárba, majd fel Móricra, s bólintok neki. Maradok, ha már ilyen szépen kérte. Bár a józan eszem még mindig azt mondja, hogy menni kéne, visszaérni a kastélyba, amíg nem késő, a belső kisördög azonban  mintha kezdene felül kerekedni, s rávesz, hogy próbáljam meg elengedni magam, és úgy viselkedni, mint a legtöbb 17 éves diák. Az első lépés az, hogy nem megyek el, itt maradok, bármennyire is zavar a tömeg, a hangzavar és az üvöltő zene. Szemeim Móricot követik ahogy Améliához ér, hiszen ők ketten azok, akiket biztos pontnak mondhatok most itt. Az is igaz mondjuk, hogy barátnőm is sokkal élénkebb, mint szokott, de talán ez segít majd nekem is.
Amélia jelenléte biztonságot ad, jókedve pedig engem is felderít, és nem is szólok rá rellonos barátunkra, mikor ismét tölt a poharamba. Beszélgetünk, én pedig már egy doboz sörbe kóstolok bele, mert Móric azt is a kezembe nyomta. Az viszont nem csúszik olyan könnyen, mint a narancsba kevert vodka. Inkább váltok hát vissza, és közben fel sem fogom, milyen iramban tűnnek el gátlásaim, és terül szét az én arcomon is hatalmas mosoly. Lelkesen szállok be a beszélgetésbe is, és már nem is gondolok arra, hogy el kéne menni.
Ahogy a többiek, az én fejem fölött is elrepül az idő, s órámra nézve tátott szájjal veszem tudomásul, hogy bizony a tizenkettes fölött áll a mutató.
- Fogalmam sincs, miről beszél - nevetek fel, ahogy én is belekarolok Améliába, és engedem, hogy magával húzzon. Közben felkapok egy üveget az asztalról, mely színéből ítélve málnaszörpöt tartalmaz. Csak a cimkét kéne megnéznem, hogy rájöjjek, nem az, de inkább csak beleiszom, s meg is tartom magamnak, ahogy leülünk Améliával. - Én is örülök neked - mosolygok rá a szőkére, és még jól meg is ölelgetem. Most egymással vagyunk elfoglalva, szegény Móricot meg hagytuk egyedül menni. - Lakat a számon! - Most nem gondolkodom, kivételesen nem, így nem is fogom fel, mennyire abszurd barátnőm titka. - Én most nagyon jól érzem magam! - jelentem ki. Talán tényleg az a kulcsa a felhőtlen boldogságnak, ha nem gondolkodik az ember?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ármin & the Big Three
Pankás outfit

Puttonyosan indultunk neki felfedezni az első városnapot. Város!!! Még mindig nem dolgoztam fel. De van ez így. Lassan dolgozok fel egyebeket is. Mint azt például, hogy a Bébé egyik tagja épp a tarkómat vakarássza szeretettel, miközben Ármin mellettem viszi a másik Bét a kendőben, Panka meg itt ugrál előttünk-mellettünk. Ez az egész így... még mindig szürreális. Hogy van itt nekem helyem. Velük. Hogy menet közben néha megfogja Ármin a kezem, észre se veszi, aztán engedi is el, amikor a nagylány után kell nyúljon, hogy felkaphassa. Önkéntelenül is ökölbe szorul a kezem, ahogy a hiányt megérzem.
Valahogy sikerül megérkezni a gyerekmegörzőhöz, egyben átverekedtük magunkat ide mindenféle hiszti nélkül. Ki volt az a zseni, aki édességes pultokat tett a megörző és a bejárat közé? Egy ilyen vásár egyébként is nehezített pálya a szülőknek. Ármin viszont nagyon jól kezeli az ilyesmit. Született apuka. Egy pillanatig belefeledkezek a réveteg bámulásba, ahogy őt figyelem, csak akkor zökkenek ki, amikor felém fordul, hogy lássa, hogy boldogulok. Elfelejtettem, hogy van egy gyerek a hátamon. Már rutinos mozdulatokkal oldom ki a kendőt s hozom előre a totyogót.
- Látod, Bori, mi van ott? - mutatok Rileyra, de valahogy ez az ellenkező hatást éri el. A kislány a sírás határán, remegő ajkakkal kapaszkodik a nyakamba, lábait is körém csavarja s nem enged.
- Mi a korhatár a játszóházban? - szólok ki a borifej mögül. Fél karral tartom, míg a másikkal csitítóan simogatom a hátát. - Benji és Panka bement már, nézd! - Erre már felemeli a fejét s óvatosan hátrales. Végül csak győz a kíváncsiság s elenged engem, bár még visszanéz mindkettőnkre, mielőtt kacsázva beszaladna a többiek után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Az unalom sok mindenre rá tudja venni az embert. Lenkét elsősorban felidegesíti. S mikor már felhúzta magát, akkor jutnak eszébe a legjobb ötletek. Legalábbis ő általában jónak tartja őket.
Az ötlete mindössze annyi volt, hogy szeretne enni egy fagyit. Régen nem evett, és éppen belefért a napi kalória adagba. Csak azt nem tudta, hogyan csinálja. Senki nem volt, aki kivigye, egyedül pedig elvileg nem hagyhatta el az előkészítőt. A hangsúlyt itt az elvileg szócskán van, merthogy Lenke úgy döntött, nem fog várni a hétvégéig, neki a hét közepén kell az a fagylalt. Elhatározta hát, hogy egyedül szerzi meg.
Az udvaron főleg az óvodások játszottak, Lenkének pedig csak még inkább felforrt a feje az üvöltözésüktől. Most nem lehetett azonban hangos, nem rendezhetett jelenetet, bármennyire is jólesett volna, és bármennyire is nehéz volt visszafognia magát. Annyira észrevétlennek kell maradnia, amennyire csak tud, csak így fog kijutni. Bő szárú farmerja zsebébe dugta a kezét - ott szorongatta pénztárcáját - és úgy sétálgatott az épület mellett. Kívülről úgy tűnhetett, hogy a köveket rugdossa és, hogy rossz kedve van. Valójában azonban az ovisokat felügyelő tanárokat leste, mikor pillantanak rá, és mikor vissza a picikre. Lassan kanyarodott be az előkészítő épülete mellett, hogy onnan a kaput vegye célba. Csak egyszer pillantott a háta mögé, de nem látott senkit, így felbátorodva gyorsította meg lépteit, míg a kapuig nem ért. Ott megállt egy pillanatra, ismét körülnézett, ám aztán hatalmas lendülettel nyitotta ki a kaput, és lépett ki az utcára. Érzett ugyan egy kis bűntudatot, de hamar elnyomta az érzést, és úrrá lett rajta a csínytevés öröme. Becsukta maga mögött a kaput, ám az nagyot nyikordult közben, így egy pillanatra ledermedve állt ott, mintha mozgás nélül senki nem vehetné észre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Körjátszottunk, hármat is, ami nagy szó, mert a fiúk a második után azt mondják, hogy elég volt, nem akarnak többet, különben is lányos és fúj. De ma, mintha egy angyal hintette volna be a gyermekeket a jóság porával, olyan szinten rendesen viselkednek, sőt, a legtöbb dologra lelkesek. Egész biztos, hogy a meleg teszi, annyira bágyadtak, hogy inkább alszanak. Az egyik munkatársam, még az előző helyen azt mondta, hogy ő arra törekszik, hogy tavasz végén, de inkább nyár elején szüljön, és akkor az első időszakban a gyerek mindig csak pilledni akar. Ezzel az elmélettel nem nagyon értettem egyet, de akkor még nagyon törekedtem arra, hogy megmaradjon az állásom, így csak hallgattam őt, lenyelve a véleményem.
Itt más a helyzet. Vivit nagyon szeretem, Olivérrel igazán aranyosak, és jókat szoktunk beszélgetni. Most is, mikor a kicsik elvannak, vele töltöm az időm, de tekintetem el-elkalandozik a szomorúan sétálgató kislány felé is, mivel látványosan szomorú. Igen látványosan. Szeretem, sőt, imádom a gyerekeket, de mindegyikőjüket fenntartással kezelem, mert nagyon édesek, és tisztában is vannak vele, ahogy azzal is, hogy simán képesek lennének kijátszani engem, amit ugyebár nem hagyhatok. Persze, sokszor bedőlök a nagy szemeknek és a kérlelésnek, de úgy érzem, hogy itt most valami más fog történni. Éppen ezért, úgy csinálok, mintha nem nézném, de a szemem sarkából azért figyelem, miközben elmondom Vivinek, hogy miért is kell úgy csinálnunk, mint, akik beszélgetnek. Aztán, mikor eltűnik, várok egy kicsit, és nekiindulok én is, hogy a fal mellett lapulva, mint egy kémfilmben, várjam, hogy mi legyen a folytatás. Visszanéz, majd sietve tovább indul, én meg felvéve a ritmust követem, amíg egy fa mögé nem bújok. Kimegy, és ahogy megnyikordul a kapu, úgy lépek elő én is, zsebeimbe csúsztatott kezekkel.
- Azt hiszem, a kapu rossz oldalán állunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

#mavanaszülinapom
#kösziköszi
#főlegnekedLoki
#MINDENKI

Meglepő módon még Romhányi is odajött a szülinapjára. Mármint nem mintha nem lennének jóban, csak azt se tudta, hogy ennyire jóban vannak. Érted. Hatalmas mosollyal fogadta, igazából teljesen mindegy is volt, hogy mit hozott, ha üres kézzel is jelentek meg az emberek, annak is ugyanúgy örült a barna. Meg hát már nem azért, de pár órával ezelőtt még azt se tudta, hogy ez az ő szülinapja, szóval elég képmutató lett volna, hogy megharagudik ezért másra. Aztán elkapta a forgatag. Ittak Kendéékkel, beszélgetett egy kicsit Borcsával - legalábbis reménykedett benne, hogy így hívják Móric barátnőjét, amúgy is, hol van a másik Móric??? -, meg úgy aki jött. Épp akkor kezdett táncba Lilivel a sokadik felese után, amikor Kende odalépett hozzá. És habár nagyon szívesen maradt volna a szőke lánnyal kettesben, legalábbis amennyire egy ilyen partin lehet, mégse akarta megsérteni Kendét. Hagyta, hogy a fiú irányítsa, mind a csípőjét, mind utána az asztalhoz. Átfutott rajta az izgatottság, hogy nemsokára kiderül ki a legnagyobb ivó köztük, de poharak helyett egy hatalmas dobozt kapott. Miközben csípője ide-oda rángott a zene ritmusára kérdőn nézett barátaira.
- Ugye nem fog senki kiugrani belőle - kérdezte meg félve a lány, aztán mosolyogva bontogatni kezdte. Ahogy kihúzta belőle a narancssárga műanyagot, először nem is fogta fel, hogy mi az, csak hogy egy pillanattal később a döbbenet kiüljön az arcára, ránézzen a két srácra, és egy sikkantás közepette a nyakukba ugorjon. Újfent. De erre már számíthattak azért. Egy pillanattal később már fordult is vissza, hogy elkezdje felhúzni a maskarát magára. A dobozban azonban volt még valami. Ahogy ránézett...
- Csak nem kettő? - húzódott huncut mosolyra a szája. Hát persze, hogy nem hagyják a srácok, hogy egyedül csináljon magából hülyét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nagy gyakorlata volt már a settenkedésben, és kifejlesztett módszerei voltak arra, hogyan kell különböző dolgokat elcsenni, valakit megtréfálni vagy éppen tökéletesen ártatlannak tettetni magad. Otthon azonban mindig zaj volt, még a szűk családdal is, hiszen vagy Dasha és Nati vesztek össze valamin, vagy a szülők egymással, esetleg a szülők a gyerekekkel. Hát még ha unaktesók is voltak a házban! Az is különbség, hogy általában akadt egy tettestársa. Akár valamelyik testvére volt az, akár Lyev, de mindig fedezték egymást, és általában volt B tervük is, csak a dolog izgalma végett. Most azonban egyedül volt, és kivételesen az a halom, idegesítő ovis sem csapott akkora zajt, mint szoktak. Lenke mégis úgy érezte, a terve jó, és még az óvónők sem figyeltek rá. Miért is figyelnének? Hiszen nem hozzájuk tartozik, és megvan a maguk gondja a kicsikkel. Okuk sincs feltételezni, hogy a lány rosszban sántikál, így könnyedén kisomfordálhat a látóterükből. Legalábbis Lenke ezt hitte. Nem tudta, hogy valójából őt is olyan cseles módon lesik a tanárok, ahogy ő lesik a tanárokat. Az ő szemében terve beválni látszott. Arcán azonban ez nem látszott meg, ugyan azzal bús ábrázattal rugdosta a kavicsokat. Még élvezte is a dolgot, már csak a csínytevés élményét is.
A kavicsok neki ütődtek a falnak, Lenke pedig kirázta szandáljából azt a pár darabot, ami belemenet. Lassan fordult be, de úgy tűnik, nem volt elég óvatos, s többször is hátra kellett volna néznie. Túlságosan elbízta magán a kezdeti siker nyomát. Illetve a vélt siker nyomán. Nem vette hát észre a mögötte settenkedő Virginiát. Még akkor sem, mikor a kapun kilépett, pedig akkor igen alaposan körbenézett. Nem csoda, hogy megállt egy pillanatre benne minden, mikor a tanár előbukkant rejtekhelyéről.
- Igen, éppen most készültem bemenni - nevetett fel. Ki is nyitotta ismét a kaput, és vidáman belépett rajta, mint aki valóban csak most érkezett. Nem volt elég figyelmes, észre sem vette, hogy Virginia az udvaron volt egyáltalán, így feltételezte, hogy hinni fog neki. - Anyával voltam fagyizni. Ő már elment, nem messze innen köszöntünk el. - Közben bal karját emeli a tér felé, megmutatva a helyet, ahol elköszöntek egymástól az anyukájával. Illetve köszöntek volna, ha egy szó is igaz lenne abból, amit Lenke mond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Azt mondják a bölcsek, hogy ne nevezzük hazugságnak azt, ami nem igaz, hiszen a gyerekek fantáziája még éles, nehezen választják el a képzelt és megtörtént eseményeket. De azért valljuk be, ha mind a ketten tudjuk, hogy nem mond igazat, azt nehezen lehet a képzeletre fogni. Tekintetem érdeklődő, de a szemöldököm egy hangyányit feljebb kúszik a történet hallatán.
- És fagyievő rekorder vagy, vagy időutazó? Mert, esküdni mernék, hogy az előbb még bánatosan rugdostál egy követ az utcán.
Kedves hangon jegyzem meg, egyáltalán nem korholón, hogy lebukott. Nem hiszek a szigorban, szerintem egy kis humorral és mesével, kedves szavakkal is lehet nevelni, sőt, talán jobban is lehet nevelni, mintha mindig csak mérgesek lennénk. Nekem is voltak olyan óvodás és iskolás társaim, akik féltek a szüleiktől, attól, hogy mit fognak szólni, bár tudták, hogy rosszat. "Ne tessék megmondani az anyunak/apunak." Nagyon sokszor hallottam ezt a mondatot, és addig nem értettem, hogy mit is jelent, amíg Johnny anyukáját nem láttam a kisfiút maga után rántani, majd másnap sebes karral jönni iskolába. Emlékszem, hogy mennyire nehezen ült, és fájt a háta. Akkor tanultam meg, hogy milyen az, ha egy szülő nem türelmes. Én nagyon jó példát hozok otthonról, amit szeretnék majd a gyerekeimnek is átadni, de amíg nincs meg a herceg, és nem lesznek babáim, addig itt gyakorolok.
- Egészen biztos vagyok benne, hogy láttam a hűtőben fagyit. Megkóstoljuk?
Simítom meg kicsit az orra hegyét, és az ajkaim szélesebb mosolyra húzódnak közben. Ez is csínytevés, hiszen akkor esszük, amikor más nem eszi, de ez talán bocsánatosabb bűn, mint az, ha ténylegesen sikerül kiszökni, és akkor jöhetett volna az eljárás, hogy mit keres egy gyerek kint. Mert bár nagy baj nem biztos, hogy történt volna, hiszen Lenke okos, ám mégis, a nénik hiába kedvesek, biztos, hogy olyan dolgokat mondtak volna, amik nagyon megnehezítik az igazgatóság dolgát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Rápillantok a felmutatott tollra, a bizonyítékra, hogy ő készült, csak épp a füzet maradt le - hát istenem, a vonalastrend biztos nincs partiban a dresszel, vagy úgy volt vele, hogy a sötétben minek is erőltetné meg a szemét, tököm se tudja, de tudjátok... nem is érdekel. Felesleges filózgatás helyett inkább visszanézek rá. Seszínű, általában szürkének mondott szemeim az arcára függesztem és várok. Még nem biztos, hogy érdemes ezt tennem; kezemben az üres pohárral itt állnom és abban bíznom, hogy átfordul benne valami velem kapcsolatosan, ami miatt szépen lassan megnyílik majd előttem.
Vetek egy pillantást a borfoltos pohár fenekére, és bár pofás lenne még néhány kör, pláne, ha ennyi várható a ma estétől, nem indulok vissza, s tűnök el a tömegben, dáh, meg se moccanok. Elég jól ismerem magam - az évek meg a rutin, jah, úgy, úgy - ahhoz, hogy tudjam: az alkohol ráerősít a mindenkori frusztrációmra, azt pedig kicsit sem hiszem, hogy Hayden szeretné megismerni a tárgyalótermi szituációkban növesztett, alighanem tökéletesre finomított, alázatos vonások mögé rejtett fölényes énem, akit nem érdekel részvét vagy más körülmény, csakis a másik fölé kerekedés. Tisztelettel, hódolattal... és az utolsó szó birtokában, természetesen.
- Oké, még a vak is látja, hogy utálsz itt lenni - szólalok meg aztán, tekintetemmel az övét keresve. - Szeretnél lelépni egy csendesebb helyre vagy nyomjunk sztornót az egész estére?
Nem mintha amúgy sűrűn tenném, most viszont egyáltalán nincs kedvem kertelni. Mondja meg, hopppardonelnézést, how dare i!, jelezze, tátogja, mutogassa el, mire vágyik, mindegy, hogyan, csak adja tudtomra hogyan tehetném egy kicsit is boldoggá. Rendben van, hogy nem ebben a környezetben. Tehát hol?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Számára a famászás olyan volt, mint a légzés. Reflexből tudta minden porcikája, hogy hogyan kell mozdulnia, mit kel fognia, és milyen erőre van szüksége az egyes fogásokhoz. Kész kis Maugli volt, legalábbis unokatestvérei mindig azt szokták rá mondani, mikor este begyűjtik őt a fáról.
Most mégis kicsit meglepődött saját határozottságán is. Eddig sose gondolt bele, hogy mit tesz, és hova lép. Most viszont elképzelte ő mit tenne, és olyan egyszerűen osztotta meg a taktikát osztálytársával, mintha csak a komposztálás rejtélyeit beszélnék meg. Mert hát fontos dolog volt visszajuttatni a Földnek azt, amit elvettek, ebben kétsége se volt.
Habár Lenke nem hajtotta végre annyira kecsesen a gyakorlatot, ahogy ő tette volna, meglepően ügyes volt. Gertie természetesen ezt a véleményt nem szavakkal, csak egyszerűen egy sugárzó mosollyal adta tudtára a másiknak, azonban ahogy fészkelődni kezdett, úgy váltott az arca rögtön haragosba.
- Müt csinálsz? Bántod a fát, hát nüm látod? - hápogott, mint egy kacsa, és a letörött hajtás felé kapott.
- Nagyon sajnálüm - simította meg a fa törzsét a lány. - Kérj bocsánatüt - parancsolt rá a másikra kertelés nélkül. Ha Lenke nem volt hajlandó ilyesmire, akkor képes lett volna fent hagyni a fán, hogy találja ki egyedül, hogy hogyan kell lejönnie. Ilyesmiben nem ismert viccet. Bár őszintén, semmiben nem nagyon ismert viccet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bár a húgomra sajnos nem sikerült rálelnem egyelőre, egy finom sütire azért lecsaptam, s mellette akadt egy remek beszélgetőpartner is a fiatal hölgy személyében. A korához képest egész érett gondolkodása volt, ez egy kicsit meg is lepett, ellenben öröm volt nyugtázni, hogy még akadnak gondolkodó fiatalok.  Szóba jött a kis közösség, és az énekkar is, eszembe is jutott, hogy felajánlom, csatlakozzon, mert jól jött volna még néhány énekes hang.
- Igen, de szeretném bővíteni a tagságot, hogy akár kórusversenyre is mehessünk a csapattal - meséltem lelkesen, bár az a csekély négy fő, akik már tagok voltak, még nem volt igazán nevezhető komoly kórusnak. Közben azt is megtudtam, hogy Amélia az iskolaújság egyik tagja, így ahogy az ő fejében szikra gyúlt, úgy az enyémben is. - Ez nagyon jó ötlet! Tényleg? Adhatnék én is interjút? Mert akkor lehetne egy ilyen kis toborzó is az énekkarhoz, már ha szabad és nem ütközik az iskola szabályzatába - már ezer éve jártam Bagolykőre, nem is emlékeztem, hogy pontosan miket is lehet megjelentetni az újságban, s hogy vajon a vezetőséget zavarná-e egy felhívás egy egyházi kis kórust illetően. -  Nahát, tényleg? Eddig zene nélkül énekeltünk, de ez nagyon jó ötlet! Szívesen venném, ha zongoráznál nekünk, és belefér a szabadidődbe- felcsillant a szemem, tényleg megörültem, közben a sütim is elfogyott, finom volt, s nem sokkal később valami lazaság vette át felettem az uralmat. Én magam ebből mit sem vettem észre, egy külső szemlélőnek viszont feltűnhetett a furcsa viselkedés. A sütemény tartalma felfokozta az érzékszerveimet, sőt, az agyamban is olyan mechanizmusokat indított el, amik talán addig nem is léteztek. Vagy léteztek, csak én nem tudtam róla, mindenesetre némi hallucináció, jókedv, s lazaság volt jellemző rám. - Ahhaa, gyönyörű - talán nem is szikrázott semmi, mégis láttam a szikrákat, a rövid vizsgálódás után azonban olyan jó dal szólt, hogy táncolnunk kellett. Viszont alig néhány tánclépés után megjelent egy fiatal srác, s egy pillanat alatt pörgette ki táncpartneremet az ujjaim közül, hogy aztán magával vigye.
- Jövöööök - feleltem vidáman, s táncos mozdulatokkal követtem a fiatalokat, a dzsekimet meg valahol félúton a porban elhagytam.
Améliáéktól nem messze, az iszogató - vagy épp arra készülő - társaság közelében kezdtem el ropni a táncot, s meglátva a születésnapost, örömmel hangosan köszöntöttem. - Boldogaaat! - ekkor azonban az egyik fiatal valami nagyon jól néző itallal a kezében lépdelt el mellettem, tekintetem le nem vettem a sárga italról, majd körbenéztem, hogy hol is láthatok ilyet, s kikötve az italos pultnál, elvettem az egyik kitöltött poharat, majd meg is húztam. - Az a….az enyém volt - nyögte oda kissé bosszúsan az egyik fiatal. - Oppááá, akkor tessék - széles mosollyal nyújtottam vissza neki a még félig tele poharat, de aztán le is konyult a mosolyom, mikor észrevettem, hogy csak fiatalok vannak körülöttem. Tök rossz érzés volt, mert nem értettem, hogy most időt utaztam a jövőbe és azért nem ismerek senkit, vagy idő előtt öregedtem volna meg. Nem láttam sehol Ákost, meg Kareszt sem, aztán körbefordultam, hátha Tányát meglelem. De nem, Ő sem volt ott, viszont eszembe jutott az a fickó, akivel előző este láttam elmenni. Biztosan most is vele volt. Elő is halásztam a telefont a zsebemből, s némi pötyögés után tárcsáztam a nőt, majd leejtettem a telót, de csak sikerült térdelve összeszednem a földről. -  Hallóóóóóó halllóóóóó Táánya? - nem tudom, hogy mikor vehette fel, de végre sikerült a fülemhez tartani. - Sziiiia , én csak…aazt akartam mondani, hihi, hoogy nem zavar, hogy randizgatsz azzal az öltönyös pasassaaaal, nem , De.. ih…hellószia…- közben elsétált mellettem egy ismerős - Tudod hola kulcs? Nem találom a motorrrkulcsot? Jaaa és hooogy túlléptem rajtaaad, szóóval nem kell izgulnod miatta.  Naaa akkor ééértem jössz? Aaa..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A tó felett az égbolt mélykékből egyre inkább fekete árnyalatokkal keveredik, míg a csillagosnak nem mondható, felhős ég alatt bulizók között megfordul ilyen is- olyan is. Kende pedig fordul velük, avagy forgatja őket. Kezei közt váltakozik a feles pohár, a sör és a táncpartnerek, akik elkapják félúton ő pedig senkit nem utasít vissza. Sőt odatáncolgat olyan társasághoz is, akiket baromira még csak nem is ismer. - Minden frankó góré?! - csapja ki a TS-ének, mielőtt még megtorpanna a Szösztalicska mögött. A havercsaj minden ellenkezés nélkül hagyatkozik a még mindig nem elázott hyromágusra, így Kende hatalmas vigyorral kajabál oda Móricnak: éjfél van. Idő van.
- Duddos, te sose vagy képbe - nevet már az asztalnál, mert hát nem? Ránézel és szalad a fonál után a Brokémon, mint postás a kantaúr elől. - De dúl a bromantika - teszi hozzá, hirtelen fordul lebiggyesztett ajkakkal a két levitás bige felé, akik hárembe kísérgetik a spanciját, akit hagy is felköszöntősbe vágni magát. Legalábbis azt hiszi, de kiderül, hogy Kende is ajándékozik. Hangosan röhög fel és koccol a dudival, amikor a bazi nagy dobozban rejlő szerelés előkerül. Értetlen pislákol, megtapogatja a farzsebét, mert ő még baromira nem is adta oda a cuccost, de lóg a dán a nyakában. A hátát paskolgatva öleli vissza. - Hallod, én is örülök neked Szösztalicska, de tőlem nem kaptál volna olyan ajándékot, ami ennyit takar - vigyorodik el, nyilvánvalóan kamuzva, majd kapja elő az ajit. Egy sör-bornyitó, amibe a Szösztalicska becenév kissé csálén, de bele van gravíroztatva. Még egy béna masni is ráfért. - Boldog szülit - nyújtja nevetősen a mostanra félig T-Rex születésnapos felé. - Vedd át, hogy pultos srácot játszhassak - tolja jobban a másikhoz, majd fejét ritmusra mozgatva pördül az asztalhoz, ami mellett a két levitás lány instabilan támassza egymást. - Mi van kisokos? Fel sem ismerlek a vigyorral a búrádon - töhöhöhö. Kitölt két vodka felest és első körben az elszabadult kékeknek nyújtja, majd az asztal másik oldalára állva csapja ki a háromszor tizenhét feles poharat a felület szélének mentén. Felpillant a legjobb barátaira, lesandít a háromcentes gyűszűkre, de eh, ha már egyszer itt vannak nem nyalogatják a töményt. - Mi nem vagyunk szentek… - énekli a csávóval, akinek a hangjára még sokan lelkesen táncolnak és borulnak meg. Kende be akar végre egyszer rúgni és már túlságosan közel áll hozzá. Így nyúl is ki balra az üvegért, lekapja a kupakot és röppenti végig a sorba rakott poharak felett. - Gyerekeeeeek... Kész a vacsi! - kiáltja oda nevetve Mae-nek és Móricnak. - Magyar pálesz, a dán hagyományos pásztorlánynak és a közös barinknak - vigyorog a duddosra. Behelyezkedik az asztal egyik oldalára, szemben vele, így az asztalfőnél lévő sor egyértelműen a szülenaposra vár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A szürke és a zöld tekintet néhány másodpercre összeakad, mielőtt Róka szégyenlősen sütné le sajátját. Cipője hirtelen sokkal érdekesebbnek tűnik, mint bármi más, ami történik körülötte. Hálát ad azért, hogy legalább az arca nem borul lángba, mint általában, ha zavarba jön. Látni még sosem látta magát, hogy milyen vörösen, de abból ítélve, hogy milyen mértékben ég az arca ezekben a pillanatokban, nos, jobban hasonlíthat egy érett paradicsomra, mint egy húsvér emberre.
Meglepik a következő szavak. Úgy érzi, mintha a fiú valóban azt szeretné, hogy jól érezze magát, mintha boldoggá akarná tenni. A meghökkenéssel kevert döbbent pillantáson és a bennmaradt levegőn kívül mással azonban nem szolgálhat válaszul, kedvenc szőke barátnője, az az áldott Réka ugyanis máris úgy gondolja, hogy ideje lenne lecsekkolni, mi van Rókával. Előbb Áron nyakába ugrik, majd két cuppanós puszi után Hayden következik, ugyanezzel a rituáléval. Próbál mosolyt erőltetni az arcára, hogy a rellonos lány ne lássa, mennyire szenved. Bűzlik az alkholtól, bár valószínű nem azért, mert annyit ivott volna, a pólóján lévő folt legalábbis arról árulkodik, hogy leöntötte magát. Vagy valaki más volt rá igencsak pipa. - Ugye milyen isteni a buli? Te is nagyon jól érzed magad, ugye? Vigyázz rá, mert kezed eltöröm. - Utolsó szavait persze már nem a lánynak címzi, jár mellé néhány szúrós pillantás is, mielőtt hadarná tovább mondandóját. - Na jó szórakozást, engem ott várnak - mutogat valamerre hátra, és ahogy jött, úgy tűnik el ismét az ismeretlen arcok között. Legalább elhitte, hogy minden rendben. Bocsánatkérő kiskutya szemekkel pislog a fiúra, így próbálja meg kiengesztelni azért, amit Réka leművelt az előbb, meg azért, hogy elrontja a bulit. Végül úgy dönt, itt már szavak nélkül nem boldogul, ideje elővenni azt a golyóstollat. Jobbján feltűri pulóvere ujját, hogy aztán apró betűket kanyarítson a finoman hegesedett bőrre. Több tíz nem túl hosszú, vízszintes heg fut végig alkarján, amik miatt a tinta nyoma itt-ott kissé domborúvá válik. - Nekem ez nem megy. Ne haragudj. Menj, érezd jól magad. - Két sorba írja, hogy ne foglalja el az egész alkarját, néhol kissé talán nehezen olvasható, de azért érthető, mit akar. Talán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Megugró szívvel és a másik lendületétől felnyögve tárom szét karjaim, hogy a tőlem telhető legnagyobb hősiességgel viselve a lesből ránk támadó idegen ölelését, jobbommal - mintegy viszonozva a már kevésbé szomjas gesztust - még a hátához is hozzáérjek. Semmi bajom a spontán emberekkel és a csajok közeledésének fogadása sem esik különösebben nehezemre, de most pont nem sikerült coolheadpartyface hangulatban elkapnia. Míg a nyakamban lógó lány úgy puszilgat, mintha egyébként közeli viszonyban lennénk, én le sem veszem a szemem Hayden-ről. Tekintetem meredten, már-már szúrósan mélyül az övébe, mintha az engem kerülgető lázas gondolat a pillantásomon át üzenné: kár, hogy nem te vagy itt.
Aztán a támadó lecserél Hayden-re, és érkezik a kulcskérdés meg a tipikus iamthebestfriend-féle hegyibeszéd is. Heh, horkantok fel válaszul, és a mellkasom előtt összefűzött kezeim fölött bámulni kezdem azt szerencsétlen, üres poharat. Mondhatnám, hogy ez életem bulija, sis' meg azt is, hogy f*ck, marha csalódott vagyok, mert tökmáshogy képzeltem ezt az estét, de nincs kedvem kinyilatkoztatni, hogy amúgy én is emberből vagyok, akit ritkábban ugyan, de dettó ugyanúgy, mint bárki mást, olykor elsodornak a gyarló vágyak.
Csak akkor pillantok fel újra, mikor a harmadik elhagyja a terepet. Kérdő tekintetem Hayden-re vezetem, várok, hátha választ kapok az előzőleg feltett, és azóta is a levegőben lógó kérdésemre: megyünk vagy maradunk? Türelmesen nézem végig, ahogy ismét előkerül a toll, ahogy felgyűrődik a karján a pulóver, és bár látom a bőrén hegesedő emlékeket, engem most egyedül az érdekel, amit ír. Közelebb lépek hozzá, és a válla fölött, a sötéttől hunyorgó szemekkel olvasom össze az itt-ott elmosódott, bőréből a hegekkel együtt kitüremkedő betűket.
Végül elmosolyodom. Sajnálom, hogy nem örömmosoly ez, hogy ajkaimat a gőg húzza oldalra és nem az izgalom, de nem érdekel, senkinek sem fogok könyörögni azért, hogy vele lehessek. Dölyfösen lépek el tőle, és a fejemet meg-megingatva, csalódott nevetéssel kezdek hátrálni. A szemeimből lassacskán kihuny az érdeklődés fénye, vonásaimba belesimul a komorság, hogy helyét valami egészen más, az új iránti megfoghatatlan vágy vegye át. Poharamat még Hayden felé emelem, egészségedre!, azután eggyé válok a hangos zenére tomboló tömeggel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A legjobb biztosíték arra, hogy minden a legnagyobb rendben van, hogy az unokaöcséd azt mondja, hogy persze, vidd csak el az egyetlen gyerekét egy rendezvényre. Ki az a megátalkodott őrült, aki elengedné a gyerekét valakivel, aki ténylegesen birtokolja egy másik ember életét, sőt, tovább megyek, aki elintézte azt, hogy birtokolhassa? Ugye. Minden rendben van. Lassan egy éve élek így, és bár teljesen biztonságba sose fogom érezni magam, de azért klasszisokkal könnyebben vagyok, mint korábban. Ha minden jól megy, nyáron el tudom intézni azt az utolsó kérdéses pontot is, ami még visszatart a teljes felszabadulástól. Szabad vagyok, de még érzem magamon a láncokat. Egy nap, talán egy nap... nem, kizárt. De a mostani életem rendben van.
- Szóval semmihez sincs kedved, Flóri?
Mivel már végigsoroltam minden lehetőséget, ami csak van, és ő mindenre csak a fejét rázta, gyanítom, hogy nem maradunk sokáig. Szépen halad mellettem, fogja a kezem, és egészen addig rendben is vagyunk, amíg meg nem torpan az apró embergyerek, és bele nem szagol a levegőbe. Csöpp orra ráncolódik.
- Apád nem adott reggelit ezek szerint, csodás.
Az utolsó szót kicsit ironikusan teszem hozzá, és persze halkabban. Lehajolva, könnyű szerrel emelem meg a kisfiút, és emelem fel, hogy aztán így folytassuk az utat a készülő ételek irányába. Azért cukorral mégsem tömném a gyereket rögtön első étkezésnek. Szerzünk kenyeret, szalonnát meg kolbászt, felénk jól vannak lakatva az aprónépek is, és rendes étellel etetjük őket. Gabonapehely, na hagyjuk. Végignézek a lehetőségeken, és végül kiszúrok egy nőt, aki biztos, hogy van olyan érzékeny, hogy megesik a szíve egy éhes gyereken, így felé veszem az irányt.
- Ne haragudjon, hogy zavarom, nem reggeliztünk, mielőtt elindultunk, nem kérhetnénk esetleg valami reggelinek valót a gyereknek? Természetesen kifizetem.
Hogy érzékeltessem a gyerek fogalmát, kicsit megemelem a kezemben található példányt, aki mosolyogva néz a nőre. Ejnye Flórián, hát ilyen korán kezded?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ez egy nagyon, nagyon, nagyon rossz ötlet Séf! Így próbáltam védeni a Panzió hírnevét a sajátom árnyékától, amikor a felettesem arra kért, képviseljem magunkat a város tiszteletére rendezett, egésznapos ünnep főzőversenyén. Biztos ön ebben Séf? Kérdeztem meg ulolsó utáni próbálkozásként, de a férfi csak azt hajtogatta: Ott a helye az üst mellett Veréna. Ne féljen már annyira. Maga nem egy veréb, hanem egy Főnix! Értem? Erre nem tudtam mit mondani. Letaglózott. Jó értelemben. Nagyon megledveltem. Úgy vezette a konyhát, mintha minimum egy michelni csillagos étteremé lenne. Nem is kívánhattam volna nála jobb főnököt. Így most itt vagyok. Egy sátor alatt kaptunk helyet. Egy asztalt két széket. A segítségeimet pedig szintén maga a Séf választotta ki, a konyha tagjai közül. A területünk előtt egy táblán a nevezési számunk, 6-os állt. Alatta az ételek és az én nevem meg a Panzióé. Tudják ki főz. Nem titok már jó ideje. Emiatt nem is aggódom. Inkább amiatt, hogy ne valljak szégyent. Felkötött, fehér sapka alá rejtett hajjal, fehér kötényben, amire a Panzió nevét és logóját bűvölték, állok elgondolkozva. Kezemben hosszú fakanállal figyelem a tűz fölé akasztott hatalmas vasbográcsokat. Az illatokat fürkészem. Abból tudom az ízeket bekalibrálni. A specialitásaimat készítem. Engedélyt kaptam, hogy azzal a menüvel induljak, amivel csak szeretnék. Szóval a kedvenceimet készítem. Tejszínes-tárkonyos vadragu levest az egyikben, vörösboros marhapörköltet a másikban. Rotyognak szépen. Épp hajolok, hogy belekavarjak az egyikbe, amikor megszólítanak. Odakapom a fejem a hang irányába. Ajkam automatikusan húzódik mosolyra, ahogy a kisfiúval összeakadnak kékjeim. - Egy kis kenyér, húsos szalonna és hozzá paradicsom? Mit gondol? - intézem szavaimat a férfihez, aki a lurkót kíséri - Szereted az ilyesmit? - nézek a fiúra és megint elmosolyodom. Szeretem a gyerekeket. Mindig is szerettem. Az éhséget is megértem, mert volt részem benne. Kezemmel intek a fehér abrosszal letakart, munkaasztalkén funkcionáló söröspad és a kinyitható székek felé. Ahol egy városnyi van, ott kettőnek is akad. Nem fogadok el pénzt az ételért- mondom és gyorsan alákavarok a pörköltnek. - Jöjjenek, üljenek le és falatozzanak - pillantok hátra vállam felett, de orrom közben az étel illatát elemzi. Kell még bele egy kis bor és bors és fokhagyma, de az majd csak akkor amikor a hús már majdnem teljesen, vajpuhára nem főtt. Úgy intenzívebb lesz a hatása. A hosszú forralástól elillanna hamar. Viszont így megmarad. A levesnek is kell még idő, mire a tejföl, a mustár, a citrom és a friss, leveles tárkony következne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Megjegyzésére ráemeltem a tekintetem, de csak egy lesújtó pillantást tudhatott magáénak, ami röviden és tömören mindenről is árulkodott. Hogy én…mert hát ő nem. Ez az érzés még mindig ott dübörgött a mellkasomban, hiába teltek el napok, vagy hetek, szavai még mindig ott visszhangzottak fülem membránján, s még mindig ugyanúgy fájtak. De most inkább fel sem hoztam már, hogy ugyanarról vitázzunk, mint ott a moziteremben, hogy próbáljam megérteni a hülye indokait. Igazán beszélni se akartam vele, mert a jelenléte még mindig felkavart, pedig nem akartam ezt érezni, mert köszönöm szépen, jól elvoltam Borival, nagyon is. Ő szeretett és közel engedett magához, s éppen ezért én is jól éreztem magam vele. Apropó, Bori. Merre is járt? Pillantásommal kerestem, egyúttal Leila közelségétől akartam szabadulni, el is fordultam..volna, ha nem ordítja telibe a fejemet. - Na mi van? - kissé tapló mód reagáltam, de ennyi azt hiszem belefért a múltkori után. Kissé flegma tartással fordultam vissza irányába, mert nem tudtam, hogy most majd mégis mivel jön elő. Bori említésére azonban kitágult a pupillám, de mielőtt még befejezte volna, amibe belekezdett, már ott is termett mellettem a szőke, Merlin áldja nevét, a legjobbkor.
Rámosolyogtam, és ösztönösen húzódtam hozzá közelebb, ahogy belém karolt, majd egyikükről másikukra szökött pillantásom. Bori semmit sem tudott a csókról, nem mondtam el neki, talán ezért is volt ennyire kedves Leilával, meg persze azért, mert úgy tudta, hogy mi nagyon jó barátok vagyunk. Voltunk. Hogy most mi volt, azt nem tudtam, ellenben Leila kontrájára azonnal odakatam a pillantásom, s meglepetten pislogtam, ahogy a nyitott kapcsolat szóba került. Először azt hittem, hogy kinyögi neki majd a csókot, s erre akar utalni, de az döbbentett csak le igazán, mikor Boriról és csávókról kezdett el beszélni. Értetlenül kaptam Borira a tekintetem, majd vissza Leilára, s hazudnék, ha nem lepte volna el az agyamat a dühös köd, mert azt hittem, hogy a barna most csak szórakozik velünk.  - Mi van? Miről beszélsz? - értetlenül néztem először Leilára, aztán meg Borira, pechemre lemaradtam arról a pillantásról, amit Leila felé küldött, s nem tűnt fel, hogy a barna igen csak meglepte ezzel a barátnőmet. Fogalma sem volt róla, hogy Leila ott dolgozik, azonban egy mosolyt erőltetve igyekezett leplezni az érzéseket.- Nem értem, hogy miről beszélsz, nem jártam a pubban, biztosan összekeversz valakivel - tette az ártatlan értetlent, s a karomon is végig simított. - Megyünk Ádám? Odaát van pár finom falat - próbált menekülni, de engem rohadtul zavart ez a helyzet. Nem azért, mert nem hittem Borinak, sokkal inkább azért, mert dühített, hogy Leila össze akart ugrasztani minket.- Miért csinálod ezt? Miért hozol fel ilyen baromságokat Boriról? Csak velem jár és együtt vagyunk és leszünk is - jelentettem ki határozottan Leilának, nem tudva még az igazat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Mi az hogy! Igazi falusi gyerek! Inkább vigyáznia kellene, mert még a végén mindent felfal. Igaz-e.
Flóri nevetve helyesel, azzal a kis megjegyzéssel, hogy a szalonnának a piros része a legfinomabb. Hát azért fiam, ezzel vitatkoznék, mert jó annak a fehér része is teljesen, de ki vagyok én? Ugye? Na ugye. A lényeg, hogy ez a kis mamlasz rendes ételt kapjon, és, ahogy elnézem, a legjobb helyre jöttünk, mert ez a nőszemély igencsak érti azt, hogy mivel kell levenni a lábáról egy férfit: Zsírral. Mintha a karmám kezdene tisztulni, mert egyből egy olyan emberhez vezetett, akik pontosan tudja, hogy mire vágyom. Nem is tudom, hogy mikor ettem utoljára szalonnát, valahogy az iskolában nem igazán értéklik a jó kis magyaros-parasztos életvitelt, zsírral, hagymával, piros paprikával.
- Köszönjük. Ön igazán kedves, és tehetséges. Már most nagyon finomak az illatok, sőt, ha szereti csípőssel bolondítani az ételt, én esküszöm, hogy feleségül veszem itt helyben.
Mondjuk ahhoz persze hivatalosan is el kellene válnom, nem elég csak az, hogy évek óta elszeparálva élek a feleségemtől, aki igazából ugye nem is az, de ez most egy teljesen mellékes történet. A kiskölyköt lepakolom a sörpadra, és meghazudtolva a tényt, hogy az apja megnevelte, már nyúl is egy szelet kenyér után.
- Flórián!
Korholom nevetve, mert azért ezt mégsem illik. Értem én, hogy éhes, de azért nem éheztetik, és illendő volna megvárnia, míg a felnőttek engedélyt adnak rá. Nagy szemekkel néz fel rám, majd a vendéglátónkra, és végül megállapítva, hogy nem kellene ezt csinálnia, beleharap a kenyérbe.
- Esküszöm önnek, hogy nem éheztetjük. Legalábbis nem úgy ismerem az apját, mint, aki ne adna neki enni. Csak, elfelejtette velem közölni, hogy úgy gondolja a felvigyázásba a reggeli is beletartozik.
Pedig nagyon úgy néz ki, hogy szegény gyerek itt teljesen el van hanyagolva. Még szerencse, hogy azért rendelkezik egy kis egészséges gyerekhájjal. A hölgy felé nyújtom a kezem, mégiscsak így illik.
- Gábriel vagyok, ő pedig Flórián. Nem láttam még erre, emlékeznék önre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A tréfálkozásra csak mosolygok. Több itt az étel annál, mint amit egy ilyen kis lurkó meg tudna enni. Direkt többet hoztam ki harminc százalékkal mindenből, hogy adott esetben improvizáljak egy kenyérlángost, ha balul sülnének el a dolgok. Például lekozmálna a bográcsban fővő étel. Szerencsére ez mindeddig nem történt meg és ha meg is történik, a teteje keverés nélkül jó darabon menthető még akkor is ha az alja már szénné égett. Egy jó szakács mindig menti, ami menthető. A másik jókora fakanállal most a levesben kotrok pár kört, hogy átmozgassam a tartalmát. Ekkor hallom meg a dicsérő szavakat, meg a feleséges mondatot, amitől egy pillanatra megáll a kezem a széles, íves mozdulatban. Mellkasom fájón megsajdul. Vér illatát érzem és bevillan egy ütés fájdalma. A fenébe, biztosan felismert és ezért mondta. Akkor nem értem, miért ült le mégis? Ez valami rossz tréfa. Nem szabad magamra vennem. - A pörkölt enyhe csípős aroma nélkül olyan, mint az élet levegő nélkül - jegyzem meg, ügyet sem vetve mondandójának második részére. Nem láthatja rajtam senki, hogy mit érzek. Még két kört kavarok a lassan gyöngyöző fogásokon, majd letéve a kanalat én is odamegyek az asztalhoz és felcsippentek egy darab paradicsomot. Nem reggeliztem. Étvágyam sem nagyon volt, egyrészt az izgalom, másrészt amiatt, hogy eljárt az ételek illata. - Egyenek csak, amennyi jól esik. Egy éhes hasnál kevés rosszabb dolog van, főleg ebben a korban - mondom mosolyra húzva a számat. Nem ülök le melléjük. Megtartom a karnyújtásnyi távolságot. A paradicsom után a kedvencem, a kenyér csücske kerül a kezembe, míg a másikat serclit a fiú felé nyújtom. - Ez a legfinomabb része a kenyérnek. Tessék kis barátom - amennyiben elveszi, úgy azután elkezdek bíbelődni a boros üveggel. Még egy üvegnyivel nyakon kell kínálnom a marhámat, hogy a zamatába a szőlőszemek érett leve is belevegyüljön. Izgulok, kár lenne tagadnom. Remeg a kezem, így sikeresen kezembe állítom a dugóhúzó tüskéjét. Magamban szitkozódom csak, mert megszoktam, hogy nem adhatok ki hangot, ha szenvedek. A fájdalom ráadásuk nem is olyan nagy, a sebből sem dől a vér. Egy rongyot szorítok rá gyorsan, hogy mihamarabb elálljon. Ekkor mutatkozik be a férfi. Épségben maradt kezem nyújtom felé és nagyon röviden viszonzom a gesztust, Még mindig ódzkodom az érintéstől, de már kevésbé mint régen. Folyton mondogatom magamnak, hogy nem akarnak bántani. Meg azt, hogy ez csak egy gesztus és semmi több. - Veréna. Biztosan azért nem, mert keveset járok kinn a városban - mondom miközben pálcámat előhúzva behegesztem a szúrást a kezemen. Apró, de hasznos bűbáj. Jól jött, amikor hasonló baleseteket szenvedtem. Ezt is elkiáltottam akkor, amikor Károlyt vissza akartam hozni az életbe. Hatástalan volt de, hogy miért, azt azóta sem tudom. Kékjeimet a férfira emelem és kicsit jobban megnézem. Kedvesnek látszik. A férjem is annak tűnt. Szóval erre, vagyis a látszatra jó ideje nem adok semmit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Most vitatkozhatnék arról, hogy ki meg mikor van képben, de az a baj, hogy a dudinak teljesen igaza van. A csoda az, ha megvan a fonál. Mondjuk három másodpercig, mert utána megint másnál van, és vége a dalnak. De most meglepően éber vagyok, amikor Kiscsibét látom meg valami pasival nevetgélni. Hah, na ezt már nem. Gyorsan vágódok oda, hogy lopkodjam a csipét, aki felnyúlva libbent arrébb egy tincset arcomból. Mia…? Megszeppenve pislogok rá, majd engedem el az egészet és inkább húzom magammal Bettihez, még a kérdést is figyelmen kívül hagyva. Feltűnik, hogy valami nincs rendben. Mármint egyikkel sincs, de Bettiről tudom, hogy valszeg miattam ivott többet - lehet - a kelleténél, és azért ilyen vidám, de Kiscsibe viselkedése brutálisan életidegen. Nem hiszem, hogy részeg, mert szemei meg vör-. Ó. Hogy. Az. A. Rohadványos. Élet. Kiscsibe be van tépve, én meg az idő előrehaladtával egyre többet ittam, szóval én sem vagyok beszámítható. Látod? Így könnyű kibírni két levitás közelében, ráadásul zsiráf vagyok, szóval csak még inkább. Ha valaki nagyon szemtelenkedik, majd lerúgom a zsiráf lábaimmal. Améliának betépve van humora, azt vágod?
Haladási van, mert a dude meg kiabál, mint a fába szorult féreg. Nevetve ölelem magamhoz Rint az ajándék után. - Naná, hogy kettő! Szerinted hagyom, hogy egyedül legyél ultramenő? - vigyorodom el szélesen, majd hagyom, hogy Kende köre jöjjön. Féloldalas mosolyt eresztek haveromnak, amiért nem aratta le a babérokat az ajándékkal, majd röhögök fel. - Tesó, hallod, a csaj elszállt - nézek jelentőségteljesen Kendére, még hangomat is lehalkítom, mert nagyon remélem, hogy levágja. Ennél egyértelműbben, ennyi sör után, nem tudom átadni az infót. Vigyorogva ülök le a helyemre, amíg a dude önti ki a mindent is, a mindenbe, de olyan gyorsan csinálja, majdnem elszédülök, oszt még sehol nem tartunk nagyjából. - Bheeeeeeeee-e-e-e - bégetek be a semmibe, hogy tökéletes bari legyek, majd hasamat fogva röhögök fel. Egy elmebeteg vagyok. Jaj, ne is mondd. - Na, valami történjen, mert itt őszülök meg, még terveim vannak az életben - címzem Rinnek szavaimat, mikor végre elhelyezkedik és jöhet az első kör. Majd a második. Majd a harmadik, és negyedik. Az ötödik után csapok az asztalra többször, fejemet is abba verem grimasszal arcomon. - Faszcsimat, meghalok. Nem bírom, bakkerka - ráz ki a hideg látványosan, majd dőlök vissza az asztallapra, hogy mélyeket lélegezve próbáljam meg összekapni magam. - Beteg állatok vagytok, amiért ti ezt bírjátok - sandítok fel először Kendére, végül Rinre, majd egyenesedem fel és rázom nemlegesen fejemet. - Tutira kiszálltam, különben itt halok meg rndsn. Szép vagyok és fiatal ilyen csúnya halálhoz - még nem ütött be annyira a dolog, így magabiztosabban állok fel, de várjunk pár percet, és sétálok Kiscsibe és Betti elé.
- Hogy van a két levitás kis édim? - vigyorodom el szemtelenül és szélesen, miközben velük szemben huppanok le a földre, mert akkor folytathatjuk a dumit. Ha már életben maradtam, mindenki legnagyobb örömére.