36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bogolyfalva - összes RPG hozzászólása (14943 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 488 ... 496 497 [498] 499 » Le
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 25. 22:06 Ugrás a poszthoz

Lili

Miközben beszélgettünk, fürkésztem Lili vonásait, picit furának tűnt, talán lelombozottnak, de ezt annak tudtam be, hogy megint szóba jött a mit csinálunk kérdés, amire hiába próbáltam neki választ adni a magam sajátos módján, úgy tűnt, hogy Ő azt nem igazán érti. Tényleg mindent fekete-fehérben látott a lány, s nem vette észre az apró kis elágazásokat, vagy ezen színek kavarodását. Nekem meg nehezemre esett volna az, hogy érzelmekről diskuráljak, vagy olyasmit mondjak ki, ami az adott pillanatban nem lenne helytálló. Ehelyett inkább randira hívtam, s egy kicsit meg is lepett az, hogy ezt is kétségbe vonta, de mint kiderült, még nem volt randin, így nem tudhatta, hogy valóban arra invitáltam-e. Meg talán ki sem nézte belőlem, hogy miért, azt nem tudom. - Akkor most majd randizunk, hidd el, jó lesz - mondtam mosolyogva, egy kicsit biztató szándékkal, hogy ne parázzon, jó lesz az. Még az ötleteimet is felvázoltam, hogy mire is gondoltam, Lilin viszont nem láttam az öröm jelét, még annak ellenére sem, hogy azt mondta, tetszik neki az ötlet.
- Lili, most mi a baj? - kérdően pillantottam fel rá, aztán gyorsan fel is tápászkodtam a földről, leporoltam a tenyereimet, s elé állva pillantottam a szemeibe. - Azt mondod, hogy jól hangzik, de nem úgy tűnik, mintha örülnél. Meg azt mondod, ha ahhoz van kedvem, mintha Te nem dönthetnél - szerettem volna megérteni, de tényleg nem tudtam hová tenni a hozzáállását. - Nem akarsz randizni velem, ez a baj? - kérdésemet kiegészítettem, s próbáltam megtudni egykedvűségének az okát.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mihályfi Eleonóra Amira
INAKTÍV



RPG hsz: 29
Összes hsz: 34
Írta: 2021. május 25. 22:07 Ugrás a poszthoz

☀️elektra☀️


Szigorúan véve nem mosolyog, de arcvonásai nyugalmi, rendezett állapotban is elégedett boldogságot, természetes vidámságot sugároznak. Mintha képtelen lenne valaha is szomorúságra, csalódottságra vagy elkeseredettségre. A látszat néha azonban csal, nagyobbat, mint amekkorát az ember valaha is hinne. – Igazán köszönöm! – Tisztában van vele, hogy nem mindennapi hobbi ez a kortársai körében, de talán épp ezért büszke is magára egy icipicit, hogy ez valami olyan, amit nem csak szeret, hanem jól is megy neki. – Akkor majd visszatérünk rá legközelebb – nyugtázza kedvesen, esélyt sem adva a menekülésre. Ha egyszer kijelentette, hogy szeretné viselni valamelyik darabját, akkor nincs menekvés, nincs kiút. Bár még ki kell találnia valamilyen megoldást, amivel képes lesz helyettesíteni a varrógépét apja tökéletesen árammentes házában – vagy marad a heti egy ingázás, hogy hazamegy, igazán haza, és megvarrja amit meg kell, ahogy azt eddig tette. Nem túl kényelmes, de géppel mégiscsak gyorsabb, mint kézzel, akárhonnan nézzük.
- Nem lehetünk mind egyformák és ugyanabban jók. Miféle unalmas egy világban élnénk akkor? – A nagymamája vigasztalta ezzel mindig, mikor kiskorában csúfolták és bántották mássága, jobban mondva különlegessége miatt. Ezek a vigasztaló kedves szavak egy életre beléégtek, mint megannyi másik bölcs tanács a nagyszüleitől. Szerencsésnek tartja magát, hogy olyan családban nőhet fel, amilyenben, még ha apja nehéz eset is egy kissé.
- Tapasztalat talán? – érdeklődik finoman félrebillentett fejjel. Nem biztos, hogy különleges mágiával kell rendelkeznie az embernek ahhoz, hogy különleges képessége, tulajdonsága legyen. Az egyszerű varázstalanok is mennyi, de mennyi különleges értékkel rendelkeznek. Látta, érezte, átélte míg köztük élt.
- Érthető, menekültek, mint édesanyám. Ő iraki. – Néha szeret csak úgy mesélni, akkor is, ha nem kérdezik. Egy időben küzdött ellene, hogy ne legyen ilyen túl közvetlen, túl közlékeny, de aztán belátta hogy felesleges. Még változhat a helyzet persze, sokat és nagyot, hiszen még tizenöt éves sincs, de úgy érzi, ebben nem fog fejlődni. Ugyanolyan cserfes marad, mint kislánynak.
- Igen. Általában ha találkozom valakivel, akiben megérzek valamit, szinte biztos, hogy megszólítom. Aztán ki hogy fogadja – neveti el magát, hiszen eszébe jut néhány vicces, félresikerült pillanat is.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. május 25. 22:30 Ugrás a poszthoz

Lucas

Mintha valami beépített érzéke lett volna Lucasnak a létező legrosszabb szavak kiválogatására, a lehető legrosszabbkor feltett kérdések formájában. Lili nem sokat gondolkodott, nem fontolta meg, mit miért csinál, és többnyire ezzel nem is volt baj. Vagy mert fel sem fogta, hogy nem a legjobb módon járt el adott szituációban, vagy mert úgy alakult, hogy inkább csak nevetni tudott magán utána. Viszont a navinésnek sikerült konstans arra emlékeztetnie, hogy mekkora hülye, és ezen most egyáltalán nem tudott derülni.
Miután végre valahára randira hívta őt a srác, amit már akkor is a fejéhez vágott, hogy talán megtehetné, mielőtt a bugyijától akarná megszabadítani, mikor felkereste őt a Navinében, egyúttal sikeresen emlékeztette is rá cseppet sem átgondolt kérdésével, hogy bizony olyanban még nem volt része. Mégis mit mond ez el róla?
Nem mintha zavarta volna, mások mit gondolnak róla, sose foglalkoztatta, hogy esetleg hülyének nézik, vagy csak furának. Amíg magával jóban volt, amíg jól érezte magát a bőrében, cseppet sem izgatta, hogy másoknak esetleg nem tetszik, amilyen. De ez most neki nem tetszett. Nem ilyennek akarta látni magát.
Így hát bár örülni akart a randi meghívásnak, inkább csak elszontyolodott, és ezt persze Lucas is észrevette.
- Semmi baj - rázta meg a fejét a kérdésre a szőke, de elfordult, nem nézett közben a navinés szemébe. - De, de, örülök, csak most.. fáradt vagyok, jó?
Béna magyarázat volt, de egyébként nem volt hazugság, tényleg ki volt merülve, épp csak nem emiatt lógatta az orrát. De nem akart ebbe belemenni, csak vissza akart menni a kastélyba, és bebújni az ágyába. Azonban ez a kép szertefoszlott, mert Lucas már megint nem bírta ki, hogy ne kérdezze meg azt, amit a legkevésbé sem kellett volna.
Lili megdermedt, majd rámeredt a srácra, arcán pedig mintha a düh jellegzetes jelei rajzolódtak volna ki. Már amennyire a lány vonásai képesek voltak ezt felvenni.
- De igen, akarok, te hülye majom! Csak tudod, talán jobb lett volna, ha ezzel kezdjük! - kiabálta.
Még egy pillanatig meredt bele a másik arcába, aztán sarkon fordult, és futólépésben indult vissza a kastélyba.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Podlovics Yulia Lenke
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


A legkisebb Podlovics
RPG hsz: 81
Összes hsz: 99
Írta: 2021. május 25. 22:33 Ugrás a poszthoz

Bátyus
Mit keresel itt? - A tanári előtt

Az év éppen csak elkezdődött de Lenke azonban már végig ült egy hosszú büntetést a tanulószobán - mégpedig Denis Brightmore figyelő szemei előtt. A büntetés ellenére a következő órán sem sikerült nyugton maradnia, mindössze jobban figyelt arra, hogy tanára nem vegye észre, mikor levelét Hanna padjára csúsztatta. Még ha Brightmore észre is vette a levelezést, egyelőre nem szólt érte, így Lenke sikeresnek könyvelte el a napot. Arra azonban nem volt kíváncsi, hogy szüleitől mit kap majd, ha tudomást szereznek a büntetésről. Édesanyja igazán csalódott képet tudott vágni, ha a lány valami helytelent csinált, az a nézés pedig bármilyen büntetésnél kellemetlenebb volt Lenke számára.
Utolsó órájának éppen vége lett, így még termükben ücsörögtek barátnőjével, és próbálták megfejteni az élet nagy kérdéseit. Pontosabban csak a magyar nyelvtanét. A kinyitott könyv, füzet és tollak hevertek előttük, miknek segítségével a nyelvtan házi feladatot próbálták kibogarászni. Az igék és főnevek fölött szenvedtek, és azt kívánták, bár el tűnne az egész, úgy ahogy van.
Valahogy azonban mégis sikerült befejezniük a feladatot, és a hosszú nap után kifáradva indulhattak ki a teremből. Hanna hazafele indult, a faluban, míg Lenke a szobáját vette irányba. A tanári előtt haladt el, s bár nem volt félnivalója, ösztönösen összébb húzta magát, ahogy elsétált az ajtó előtt. Szemei közben az ajtóra tapadtak, hiszen abban reménykedett, hogy nem jön ki onnan senki. Csak arra nem figyelt, hogy valaki áll az ajtó mellett. Egyenesen nekiment a háttal álló férfinak, akinek alig ért a válláig. Hangosan bosszankodni nem mert, ugyanis fogalma sem volt, kinek ment neki pontosan. Míg az illető meg nem fordult, addig rá sem jöhetett, hogy valójában bátyja az, akibe beleütközött.
Utoljára módosította:Podlovics Yulia Lenke, 2021. május 25. 22:34
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 25. 22:46 Ugrás a poszthoz

Lili

“Semmi baj” visszhangzott a fejemben, amit már ezerszer és kismilliószor hallottam lányok társaságában, de tudtam jól, hogy ez a két szó az, ami mindent jelent, csak épp azt nem, amit. Ez pedig kezdett feszélyezni, mert úgy éreztem, hogy egyre kevésbé tudok kiigazodni Lilin, pedig aztán tényleg igyekeztem, még randira is elhívtam, de mégis volt valami baja, feltehetően velem, vagy magával a ténnyel, hogy randira hívtam. Ezt próbáltam is kiszedni belőle, de Ő csak fáradtságra hivatkozott, amit akár el is hihettem volna neki, ha nem látom tekintetében azt a szomorúságot. Elég jól ismertem már, legalábbis azt hiszem, hogy az elmúlt hónapokban alaposabban megfigyeltem, s bizony azért azt meg tudtam ítélni, hogy mikor komoly, mikor vicces, s mikor van épp valami baja. S ahogy a faház után is szótlan volt, úgy most is annak tűnt, ami megint csak nem jelentett túl sok jót. Pedig most nagyon is odafigyeltem rá, s még a biztonságára is.
Nem is hagytam azt, hogy ennyiben maradjon ez a beszélgetés, mert nagyon rosszul érintett, hogy míg próbáltam kedves lenni, addig Ő így reagált rá. Mintha nem is igazán akarta volna, pedig korábban azt hittem, hogy ezt szeretné. Ezért is tettem fel a kérdésem ismét, Lili viszont hirtelen kiabálta le a fejem, amin meg is lepődtem. Köpni-nyelni se tudtam, mert egy perccel korábban még a semmi baj, csak fáradt vagyok résznél tartottunk, most pedig már hülye majom voltam, aki elől menekülni kell.
- Na erre varrjál gombot Deighton - motyogtam magam elé, ahogy figyeltem Lili távolodó alakját, de ezt nem akartam ennyiben hagyni, így miután megvolt minden cuccom, rohanni kezdtem utána, s loholva, lógó nyelvvel sikerült is beérnem őt. - Várj már…de rohadt gyorsan futsz - nyögtem fáradtan, miután sikerült bevágódnom elé, s mielőtt még tovább futrinkázott volna, gyengéden elkaptam a karját, hogy ne mehessen csak úgy tovább. -  Most…most ez a gond? Szememre veted így a dolgot? Úgy csinálsz, mintha egyedül én akartam volna a múltkor is! Most meg, mikor elhívlak, akkor meg itt felfújod magad rajta, mint egy…egy az a sivákoló növény, tudod melyik - magyaráztam, mert növénytanból nem voltam túl jó, de biztosan tudta, hogy melyik gumóra is gondolok. - Szóval most komolyan így akarsz itt hagyni? Mert épp randizni hívtalak el, de úgy hagytál ott, mintha vérig sértettelek volna - értetlenül pillantottam Lilire, legyen ember a talpán, aki ki tudott igazodni ezen a lányon.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
RPG hsz: 739
Összes hsz: 1095
Írta: 2021. május 26. 09:58 Ugrás a poszthoz

Mihályfi Eleonóra Amira


Mosolyogva biccent. Igen. Ha kijelent valamit, azt általában úgy is gondolja. Szeretne egy kendőt a lánytól. Nem csak mert eleve minden varrni így tudó ember az anyját juttatja eszébe, hanem mivel valóban megtetszett neki a kelme. - Úgy legyen - egyeznek meg tehát egy újabb találkozásban és a szép szövetről való bővebb társalgásban. Örülnek mindketten. Sosem lehet tudni, hogy mikor lesz hősnőnknek szüksége egy kendőre, mely ápol és eltakar. Öltözködése az utóbbi években igen beszűkült. Az anyaság okán? Kényelemből talán? Mindkettő és egyik sem igazán. Világ életében az a farmeres, pólós, bakancsos lány volt. Bekerülve az első munkahelyére parancsolt rá az egyik rutinos vén róka, hogy szokjon át a kosztümökre és a magassarkúra, ha nem csak a sarki fűszerest szeretné a jövőben meginterjúvolni. Így is tett. Megváltoztatta a külsőjét és a ruhatárát. Egy ami maradt, s fog is mindig, az az attitűdje. Imbolyoghatott tíz centis sarkakon, préselhette magát elegáns darabokba vagy épp nagyestélyibe, ha a tudósítás helyszíne úgy kívánta, a jelleme és viselkedése nem változott. A hírnév mégis elvakította. Azokban az időkben mindent megtett egy-egy szaftos sztoriért. Nagyot fordult azóta a világ. Most újra lapos talpakon és kényelmes holmikban jár, s azért adná oda akár a lelkét is, hogy Hege és a családja éljen. - Az unalom, néha egyenlő a békével és a nyugalommal, ami manapság nagy kincs - reflektál komor tónusú hangon ejtve a bölcs szavakat. Annak, aki egész életében mondhatni sosem unatkozott, néha így érez. Elektra szó szerint vágyja azt a lebegést, a "semmi fontos nem történt ma" érzését. Mégis unos-untalan az élet magával sodorja, akár egy megáradt folyó. Tudja jól, hogy egyszer majd eljut a tengerig, ahol megpihen. De addig? Addig még hány halál szárad majd a lelkén? Hány elmúlás árnyéka öleli körbe? Hány lélek kísérti még majd álmában? Most sem igazán jó alvó. Sokszor riad fel, ha a lángokat látja, vagy épp mostanság Hege hangját véli hallani, ahogy fájdalmasan üvölt valahol egy sötét helyen. Álmok, amik kiszívnak lassan minden fényt belőle, s csak az ürességet hagyják hátra. - Nemigazán, ha csak a folyamatos gyász nem számít annak - feleli keserűen húzva el száját a kérdésen - Biztosan ezt érzed bennem - teszi még hozzá, majd a lány elárulja nemzetiségét, ami rézben iraki, mint kiderül - Az édesapád viszont nem muzulmán, igaz? - érdeklődik megnézve kicsit tüzetesebben a lány vonásait és innentől jobban figyelve hangjára és beszédére. Nagyon szépen és tisztán ejti a szavakat. A fordító bűbáj, úgy rémlik neki, hogy nem ennyire tökéletes szókinccsel működik. Meglehet, hogy téved, de azt feltételezi, a lány vagy kétnyelvű szülők gyermeke, vagy olyan rég jöttek ide, hogy őt már eleve csak egy nyelvre tanították. Hiába van családfájának mindkét fő ágán az Égei-tenger partjáról és szigetéről származó személy, a görögje olyan halovány, hogy valószínűleg, ha ismét kijutna, már egy kiló kenyeret sem tudna kérni. A köszönés viszont, talán még menne. - Vannak, akik megijednek? Elhajtanak? Esetleg bántanak is miatta? - néz végig a nyári napsugár melegére emlékeztető kedvességet sugárzó lányon - Az előítéletek makacs dolgok, feléd pedig legalább két okból kifolyólag is azok lehetnek az emberek - rázza meg szomorkásan fejét. Senki sem mentes az előítéletektől. Hősnőnk sem az, mégis szentül hiszi, hogy ennek ellenére meg kell adni mindenkinek az első lehetőség jogát, anélkül, hogy pálcát törnénk felette. Sok szörnyűséget lehet hallani manapság mugli és mágus körökben egyaránt. Ez a lány viszont vajmi kevés eséllyel ártana bárkinek. Csak egy kamasz, aki történetesen hidzsábot visel.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. május 26. 10:38 Ugrás a poszthoz

Lucas

Kimerült, testileg és lelkileg, nem akart tovább a srác közelében lenni most. Túl sok volt neki, túl intenzív, de láthatóan nem fogta fel ezt Lucas. Nem értette őt meg, nem tudta, mikor kell annyiban hagyni a dolgot, vagy épp befogni a száját.
Szerette volna mára letudni ezt a.. valamit, ami köztük volt, és szörnyen bántotta, hogy bár erre vágyott, most mégsem örül annak, hogy a srác elhívta vacsizni. Időre volt szüksége, hogy helyre tegye kusza kis gondolatait fejében, de persze nem is ő lett volna, ha Lucas nem hagyja annyiban, és nem akaratoskodik. Lili pedig azon kapta magát, hogy kiabál vele, aztán meg faképnél hagyja. De még ez sem volt neki elég, és utána futott.
- Engedj el - húzta ki karját a srác kezéből. - Nem is futottam, te nem vagy még mindig jó kondiban - szúrta még oda, nem is igazán értve, miért. Talán mert a mai edzés felét ellógta. Nem mintha ne mozgott volna utána is, csak az más volt.
- Tudom, melyik! - mondta ingerülten, de persze nem jutott eszébe rögtön a neve. Pislogott kettőt, meg ajkával formálgatta a betűket, aztán mikor eszébe jutott, folytatta: - Nem vagyok mandragóra, te hülye majom!
Abban sajnos igaza volt, hogy Lili is akarta. A múltkorit is. De ezt most nem szándékozott beismerni, megerősíteni vele Lucas állításait, mert azt akarta, hogy észrevegye, nem ez a lényeg most.
- Csak.. hagyjál most, jó? - puffogott, és megpróbált elmenni mellette. - Mielőtt még nem hogy randizni, de találkozni sem akarnék veled!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 26. 14:26 Ugrás a poszthoz

Lili

Lili egészen kifordult önmagából, döbbenten tapasztaltam azt, hogy tud ilyen is lenni. Nem is igazán értettem, hogy mi boríthatta ki ennyire, ezért is futottam utána, hogy megbeszéljük, bármi is bántja Őt. Kommunikáció helyett azonban inkább csak sértegetésbe futottam, láthatóan nagyon felhúzta magát, s mivel Ő is ingerülten reagált, akkor már én is ahhoz a gonosz visítozó növényhez hasonlítottam. - Hát pedig pontosan olyan vagy most! - vágtam vissza, nálam is kezdett elpattanni a húr, főleg akkor, ha hirtelen történt ilyen éles váltás a beszélgetésünkben. Pedig semmi rosszat sem tettem, Lili mégis azt éreztette velem, hogy hibás vagyok. Éppen ezért is hoztam fel neki azt, hogy ami történt, az közös akaratunkból történt, hisz úgy tűnt, mintha erről teljesen megfeledkezett volna. - Hagyjalak? Áhh, hihetetlenül viselkedsz, most mi rosszat csináltam? - először értetlenül, majd rosszallóan fúrtam pillantásom a tekintetébe, amint meghallottam utolsó szavait. Lili nagyon durván viselkedett, rosszul is estek a szavai, ahogyan azokat hozzám vágta, s nagyjából tanácstalanul figyeltem, amint ingerülten haladt el mellettem, tovább folytatva útját a kastély felé.
- Jól van, menj csak, menekülj el, nehogy normálisan megbeszéljük! - morogtam utána, majd elhalkulva figyeltem távolodó alakját.Egyszerűen nem tudtam kiigazodni rajta, még ha úgy tűnt, hogy el is siettük a dolgokat, ketten kellettünk hozzá, egyszer sem erőltettem rá, mindig volt lehetősége ellent mondani. Ő még sem tette, most mégis úgy bánt velem, mintha egy szemét alak volnék. Pedig semmi rossz szándék nem volt bennem, sőt ezzel a meghívással próbáltam tudtára adni, hogy nem csak szórakozás, ám úgy tűnt, neki ez sem volt elég. Egyáltalán nem értett meg.
Valamiért az utolsó szavaiból úgy éreztem, hogy ez ennyi volt, mert láthatóan utált, nekem meg már nem volt erőm ahhoz, hogy utána fussak. Talán az volt a gond, hogy nem ismertem, ahogy Ő sem ismert engem.
A kedvem a béka feneke alá zuhant, így tértem vissza a kastélyba, ahol nagy ívben elkerültem a levita házát is, s egyenesen megcéloztam a Navinét.
Utoljára módosította:Lucas M. Deighton, 2021. május 26. 14:28
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2021. május 26. 18:01 Ugrás a poszthoz

Móric(ka) - édes isten, most segíts meg - kukkold meg

Aztán, hogy mi sikerül, azt majd a srác éli meg és nem ő, mert nem fog a háta mögött állni és kérdezgetni, hogy halad. Ha találkoznak és mesél, az más, áll elébe, ha már most is ilyen jól bírta, ami meglepő. nem érzi azt, hogy megfojtaná, sőt, még segített is, tartottak egy rögtönzött kis gyakorlati órát és láthatja a másik is, hogy nincs itt semmi ördöngősség, csak annak hitte. Oké, ez logikus, könnyebb átmenetileg feladni, meg megrekedni, mint folyton csak teperni előre. Neki is jobb érzés a siker, még ha az jelenleg másé is. Attól viszont végképp nem fél, hogy kap egy következő átkos dolgot, amit legszívesebben lekaparna magáról. Lehet a mostani is tovább tart, viszont, az sem egy pecsét a homlokára. MIndenben van valami jó.
- Vagy úgy. Csak az elején érzed annak, aztán majd neked is csak ennyi lesz. Bizonyára már most is van olyan illúzió, amit kisujjbócsupán leml rázol ki - érti ő azt, hogy most mennyire kapja fel a fejét arra, hogy könnyen megy. Lemásolta csupán, semmi több, nem tette bele azt a tartósságot, ami a másik csuklóján pihenő darabon van. Addig, ameddig díszeleg rajta, bőven elég ideig tart ki. Ahogy a srác magyaráz, úgy követi lépésről lépésre, változik és változtatja a karkötőn lévő dolgokat. Aztán, csupa jó szívességből mutat egy másik módszert. Komolyan lassan már tényleg jóságos jelzővel fogja illetni ha nem is magát, de ezt a napot biztosan. Vagy talán tényleg rettentően elfogult, ha illúziókról van szó vagy valami különlegességről.
- Naugye. Bár kinek micsoda, az kell, ami könnyen enged - tűnik el most már a másolt karkötő, hiszen neki nincs rá szüksége, együttérzésből meg neki nem áll magán tartani. Lejjebb simítja ingjének feltűrt ujját miközben a másik próbálkozik. Ez igen, van benne kitartás, de még annyi bizonyítási vágy. Valahol ez saját magára emlékezteti, ő sem hagyta addig nyugodni a mesterét, ameddig nem sikerült valami. Még ha vért is izzadt vele.
- Nnnna, most már tényleg meglepsz, kölyök - biccent felé elismerően, ahogy tekintetével követi azt, ahogy végül megjelenik végül az előbb általa felbukkant csat pontos mása. Apró vigyorral figyel, pillant a másik kezére, amellyel odanyúl, hogy megpróbálja kikapcsolni. Sikertelen. Ez sem lepi meg, de nem azért, mert lemondott róla.
- Nyugalom, ma már nyertél egyet. Ha így folytatod, holnap is, később is nyersz - veregeti meg a vállát, hogy ettől még nem biztos, hogy maradnia kell a tervnél. - Gyakorold mind a kettőt és az egyik egyszer sikerülni fog. Ha a nehezebbet nyomod előre, akkor meg főleg - ez ilyen. Aztán majd, amikor az ő tenyerében koppan majd a karkötő, meg fog lepődni.
- Hát szívesen. Több van benned, mint amit a rozzant asztalt látva hittem - dől hátra és gyújt rá, hogy akkor ma már nem nyüstöli mással, mert a végén tényleg eldurranna az agya. - Kíváncsi vagy még valamire?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2021. május 26. 20:29 Ugrás a poszthoz

Születésnap
[ Pezsgő dal /ne less]

Sosem beszéltünk róla mikor van Marina születésnapja. Biztosra veszem, hogy a két nagyon jó barátja nézett el valamit a szervezéskor és bizony az esemény kitudódott. Ha tudtam volna, a naptáram, nem pedig a kastélyon futótűzként végigszaladó susmorgás miatt csomagolnám az ajándékát. Hamar és egyszerűen kitaláltam az ajándékötletet és miután minden feladat kész volt a napra, elégedetten vettem át a felsőmet valami másra. Nem vagyok egy tipikus tinédzser, aki kicsattan, ha partikra járhat. Nem szoktam inni és nem szórakozom fiúkkal, amolyan könyvekkel összegömbölyödős típusú hétvégéket tartok inkább. Tehát, nem több a tervem, mint elnézni egy órára, felköszönteni Marinat és visszaindulni a kastélyba. Iskolatársaim hömpölyögnek a tó felé, a zene egyre hangosodik minden lépéssel és ahogy közelebb értek az optimizmus, amit kezdetben éreztem, meginog. Három srácból álló csoport, akiket felismerek bűbájtanról rohan el mellettem, hogy csatlakozzanak a súlyos testi sértéshez, ami két sörpad között zajlik. Tudod, ha engem kérdezel én máshogy definiálom a táncolást. Nem találok egy nyugodt helyet, ahol megpihenhetne a szemem, úgy tűnik az emberek mindenhol valami olyasmit csinálnak, amire pont nem vagyok kíváncsi. Hiába csípek a kézfejemre, itt állok. Oké, csak jövök és megyek. Jövök, megyek. Kezem azonnal a vállamon lógó kis bőrtáskámhoz nyúl benne az ajándékkal, hogy akkor legyünk is meg vele minél hamarabb. Végül megindulok, tekintetemmel Marinat keresve és amint sikerül megtalálni a születésnapost, csak intek neki.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos


Balázs atya
RPG hsz: 105
Összes hsz: 111
Írta: 2021. május 27. 12:00 Ugrás a poszthoz

Meglepi Sztripper - Születésnap

civilben| őt keresem | ezzel jöttem


Azt hittem, hogy mikor legutóbb elbeszélgettem vele, megértette azt, hogy miért nem jó az, ahogyan él, s amiket csinál. S bár nem voltam az apja, a bátyjaként mégis kötelességemnek éreztem azt, hogy odafigyeljek rá és segítsek rajta, még akkor is, ha Ő ebből semmit sem kért. A legutóbbi alkalommal úgy tűnt, hogy elismerte, segítségre van szüksége, egy ideig oda is figyelt a dolgaira, ám úgy tűnt, hogy most mégis visszaesett. Mikor egy közeli ismerősöm arról informált, hogy már napok óta a színét sem látta a terápiákon, aggódni kezdtem, első utam a kastélyhoz vezetett, ott azonban nem sok sikerrel jártam, nem tartózkodott odabent. Azután a faluban kerestem tovább, míg a Pubban rá nem bukkantam az egyik barátnőjére. Tőle próbáltam megtudni, hogy mégis hol lehet a húgom, de nem volt túl segítőkész. Először egy szót sem akart kinyögni, végül aztán csak a kezembe nyomott egy meghívót, s azt mondta, ha eddig nem találtam, valószínűleg akkor ott lesz, a Kis Tavacskánál.
Mivel napok óta semmi hírem nem volt róla, aggódva ültem vissza repülő motoromra, s azzal indultam útnak a falu határán túl elhelyezkedő tóhoz. Leparkolva a járművet, pillantásommal fürkésztem a partot, ahol már elég sok fiatal csoportosult, de innen még mindig nem látszott jól, hogy ott van-e Léna. Oda kellett mennem, bár a meghívó alapján úgy tűnt, hogy valakinek a születésnapja, amit nem szívesen akartam megzavarni, a húgom azonban volt olyan fontos, hogy hívatlanul is beállítsak a rendezvényre.
Meg is indultam a part felé, tekintetemet ide-oda járattam, s az első szemből jövő párost meg is állítottam.
- Ne haragudjatok, nem láttatok egy szőke, kék szemű, kb. ilyen magas lányt? - mutogattam magamhoz képest, aztán mivel nem úgy tűnt, mintha ez alapján be tudnák azonosítani, előkotortam a zsebemből egy fotót, ami még pár évvel korábban készült róla, s azt mutattam meg a fiataloknak. Ők azonban csak a fejüket rázták, s mentek tovább. Nem jártam szerencsével, így beljebb merészkedtem, s közeledtem a nagyobb tömeg felé, utamat épp egy integető leányzó állta el (Amélia), meg is torpantam mellette.
- Bocsi, ne haragudj! Nem láttál erre egy szőke, kék szemű, kb. ilyen magas lányt? Lénának hívják...öhm, így néz ki - neki is megmutattam a fotót, bízva abban, hogy talán előkerül a húgom.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. május 27. 18:52 Ugrás a poszthoz

#MarcsiSzülcsiNapcsi
Marina és a látszólag nem körülötte növekvő tömeg esete

Úgy tűnt, senkinek sem szúrt szemet váratlan megjelenése, ami vagy azt jelentette, hogy tényleg nem vették észre, honnét érkezett (és akkor el kell gondolkodjon rajta, hogy ninjaként építsen karriert), vagy már mindenki teljesen hozzá volt szokva az égből ereszkedő boszorkák látványához. De Marina legalább örült neki, visszaölelgette a szőkét, és jót is derült nyelvbotlásán.
- Ó, nem azt mondtam? - csodálkozott el Lilkó, de aztán figyelme átfordult a lányról a mellette álló szőke srácra, aki sebesen szétválasztotta őket.
Egy pillanatra köpni-nyelni nem tudott, és összezavarodott, mert a fura srác ezt követően nem féltékeny puffogásban, hanem nevetésben tört ki. Lili pedig Marinára nézett, tőle remélvén magyarázatot.
De első körben csak egy üveget kapott kezébe a rellonostól. Olyannyira nem jött még bele ebbe az ivászat nevű dologba, hogy azóta, hogy elment a pubba a dánnal, és kidobta előtte a taccsot, nem is próbálkozott újra vele. Ráadásul a kezében tartott pia még csak nem is olyasmi volt, amit akkor kipróbáltak, ezért aztán gyanakodva méregette.
Míg ő ezzel lekötötte magát, több más ember is érkezett, és beszédbe elegyedtek, illetve láthatóan nagyon hitetlenkedtek a kialakuló buli kapcsán. Lili pedig gyorsan elszaladt a cókmókjáért. A cukorkát jobb híján egy üres pohárba szórta, a csokit pedig egy tányérra halmozta, és szépen elrendezgette az egyik asztalon. Inni nem hozott, de úgy tűnt, abból amúgy sem lesz hiány, szóval elégedetten bólintva fordult vissza Marina felé, hogy átadhassa ajándékát.
Mivel pénze nem sok volt, és el is ment a csokira meg a cukorkára, úgy döntött, hogy sajátkezű, avagy made in Lililand holmit ajándékoz. Épp volt is egy hajgumija, ami olyan piros volt, mint Dánia zászlaja, már csak azzal kellett ügyeskednie, hogy annyira kifakítsa egy részen, hogy az fehér legyen. Ez majdnem sikerült is, de inkább nagy-nagyon halvány rózsaszín lett. Erre az alapra eszkábált rá egy díszt, fából, ami két táncoló alakot ábrázolt. Legalábbis annak szánta a lány, de kissé ormótlanra sikerült, és komoly belemagyarázásra szorult, de legalább szépen ki is festette.
Ugyan még nem látta, hogy bármikor is használt volna hajgumit Marina, de mivel ő eléggé szerette ezeket a holmikat, valamiért ez volt az első gondolata.
- Nem nagy dolog, de remélem tetszeni fog - nyomta Marina kezébe a csomagolópapírba tekert, és két végén megkötött, így szaloncukorra emlékeztető ajándékot, amint sikerült magára vonni a figyelmét. Ezt némi egy helyben szökelléssel igyekezett kivitelezni, valahogy úgy, ahogy egy tízéves csinálta volna.
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2021. május 27. 18:56
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bernáthy Zsófia
INAKTÍV


azért is
RPG hsz: 94
Összes hsz: 123
Írta: 2021. május 28. 16:27 Ugrás a poszthoz

Lilla
Kávé | Outfit

Vizsnyiczky Lilla az a személy volt, akit a legkevésbé szerettem volna látni este tízkor, egy hosszú nap után. Azt hittem, nem jön be már senki az este, erre tessék! Éppen ő jelenik meg! Csoda, hogy sikerült visszafognom magam, és kivételesen a józan eszem győzött, nem rúgtam ki az étteremből. Helyette még ki is szolgáltam. Igazi minta alkalmazott vagyok!
Ugyan a kávéfőzőhöz odamentem, és ki is szolgálatam a lányt, sőt, még mérget sem kevertem az italába, arra nem számítottam ami ezek után következett. Szerintem soha életünkben nem szóltunk még egymáshoz normális. Az pedig, hogy őszintén érdeklődjünk a másik hogyléte után? Teljesen kizárt dolog! Pláne mikor abban a tudatban nézek rá, hogy úgy megbántotta Sárit, mint talán még soha. Mégis megkérdeztem mi van vele. Úgy tűnik, szorult belém egy kis segítőkészség.
Válaszára csak bólintottam, nem firtattam tovább a dolgot, hiszen már így is kitérő választ kaptam. Segíteni pedig úgysem tudtam volna neki, megvolt a magam baja is. Kérdése azonban rávilágított, hogy neki talán neki több problémája is van. Ahogy rávilágított arra is, Lilla valóban törődik a húgával. Talán a Lídia és köztem feszülő távolság miatt feltételeztem, hogy Lilla is úgy gondolja, csak az a jó a testvérének, ami szerinte helyes. Vagy talán azért éreztem így, mert a levitás azt hiszi, mindig neki van igaza. Ebben a helyzetben azonban csakis ő az, aki rossz helyre lépett.
Nem akaródzott válaszolnom a kérdésére. Hiába nem enyhült a dühöm felé, meg is sajnáltam a csajt. Nem akartam már a képébe vágni, hogy a húga sokkal jobban van, mióta kizárta őt az életéből. Egy részem pedig szörnyen élvezte volna nézni az arcát!
Nem feleltem egy ideig. Csak elrúgtam magamat a faltól, és úgy döntöttem, ehhez a beszélgetéshez nekem is kelleni fog egy bögre kávé.
- Jól van - szóltam végül, majd belekortyoltam a forró kávéba. - Jól megvannak Zsomborral, Lilla - néztem a lány kék szemeibe. - Miért nem tudod ezt elfogadni? - Nem vártam, hogy reagáljon a válaszomra, azonnal nekiszegeztem a kérdést. Rögtön rálépve az ő kérdésének előzményeire. Hangom azonban nem volt erős, nem kiabáltam vele, most kivételesen nem. Határozottan szóltam hozzá, de emberien.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kolozsvári Villő
INAKTÍV


#Veréb
RPG hsz: 24
Összes hsz: 37
Írta: 2021. május 28. 17:28 Ugrás a poszthoz

☙ L U C A S ❧
✿❀✿


Vázolom a szitut. Épp tök kihalt a játszótér és annak környéke. A táskám valahol a porban hever, ahova menet közben levágtam, bár lehet nekem is fejtörést okozna most pontosan meghatározni a helyét. Nem úgy, mint a pálcámét, ami ugyancsak a földön fekszik, pont olyan távolságban, hogy ne érjem el. Persze, most kérdezhetné bárki, hogy de Veréb, miért nem állsz fel és mész el érte? Fiúk, lányok és egyéb lények, a válasz roppant egyszerű: mert lógok. A hintából. Fejjel lefelé. Beszorulva. És sokkal jobb elfoglaltságnak gondoltam, hogy sírva röhögjek magamon, miközben már levegőért kapkodok.
Örssel és Gertie-vel taliztunk itt, hogy feldobjuk kicsit a lány napját és mint felelős nagytesó - mármint, hogy én, természetesen - szórakoztatva fárasszam le. Na, ebből az lett, hogy drága bátyám lett levíve az életről, Görcsivel az egyik random versenyt halmoztuk a másikra, de eskü tök jó arc vagyok, jobbára hagytam őt nyerni. Egyetlen egy versenyszám volt, ami nem hagyta annyiban a kíváncsiságom; ki tud magasabbra repülni a hintával. Természetesen ő győzött, mert mint mondtam, jóarc vagyok, de ennyi nekem nem volt elég. De nem ám. Amint Örs eltűnt a színről az unokahúgunkkal, én visszapattantam a járműbe és addig löktem magam, míg át nem fordultam… majd még egyszer. És talán még egyszer. Ez a része már homályos, de azt hiszem érthető a lényeg. Szóval valamelyik kör után vesztettem el az irányítást és gabalyodtam bele a láncba, az ülőkébe meg a saját végtagjaimba.
Hajammal a földet söpröm, több, mint valószínű, hogy az állat- és növényvilág legalább fele már benne él. Minden vergődésem nyomán megnyikordul a hinta, mintha velem együtt nevetne a kialakult szituáción. Hatalmas hőstettnek érzem, hogy a balomat már sikerült kiszabadítanom amúgy, de az hótziher, hogy nyújtózkodhatok itt egész este, akkor se fogom elérni a pálcám. Pedig eléggé adnám, ha sikerülne, mert a mostani szerencsefaktoromat elnézve, tuti, hogy rám fog szakadni az ég is. Merlinkére, remélem legalább azt megúszom.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 28. 20:30 Ugrás a poszthoz

Villő

Mostanában nem nagyon találtam a helyem, de hallottam arról, hogy a menhelyen lehet önkénteskedni, ezért is mentem le délután, hogy egy kicsit az állatok közt lehessek, gondozzam őket, s ezzel is kiűzzem a rossz gondolatokat a fejemből.
Szerencsére sok kis jószág várt arra, hogy foglalkozzanak velük, voltak kutyák és macskák is, s mivel nekem is voltak kutyáim, ezért pontosan tudtam, hogy kell velük foglalkozni. Adtam nekik kaját, vizet, néhányat lecsutakoltam, kicsit ökörködtem velük, ami egyrészt nekik is jó volt, másrészt nekem is, mert lelkileg feltöltődhettem mellettük. Az idő viszont gyorsan szaladt, észre se vettem, hogy késő délután lett, ráadásul sötét fellegek közelítettek, ezért úgy döntöttem lépek, s visszatérek a kastélyba. El is köszöntem a menhely dolgozóitól, meg a többi önkéntestől, zsebre dugott kézzel haladtam visszafelé, s hogy levágjam az útszakaszt, a játszótéren akartam átmenni. Odaérve azonban nem rendhagyó látványban volt részem, sőt egész eddigi életem során talán csak egy alkalommal láttam ilyesmit, azt is egy youtube videóban, amit vagy ezren likeoltak.
Konkrétan egy csaj lógott a hintában, fejjel lefelé, s nagyon úgy tűnt, hogy bizony beszorult,s még fel is csavarodott a vasra. Döbbenten figyeltem pár másodpercig, aztán jutott csak az eszembe, hogy talán nem ártana ránézni, hogy minden okés-e. Abból a szögből ugyanis nem látszott jól, hogy magánál van-e, így egy kicsit közelebb sétáltam. - Hé hahó, jól vagy Lány? - a nevét nem tudtam, ezért egyelőre ezt a címkét kapta megszólítás gyanánt, mindenesetre kicsit mókás látványt nyújtott abban a hintában. - Öhm, nem akarok zavarni, ha ez valami akrobatikus izé, vagy Te így szeretsz hintázni, megyek is tovább, csak gondoltam rákérdezek, nem-e kell segítség - ahogy ezt kimondtam, hatalmasat dörrent az ég. Felpillantottam, fölénk értek a sötét felhők, s cseperegni kezdett az eső, egyelőre még csak apró cseppek hulltak alá.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. május 29. 15:31 Ugrás a poszthoz


#mavanaszülinapom
#kösziköszi
#főlegnekedLoki
#MINDENKI



Csak röhögve hallgatta két barátja eszmecseréjét. Nem hiába voltak hárman akkora jó barátok, mind olyan elcseszett volt, mint ahogy annak lennie kell. Azonban ez a mosoly egy pillanat alatt fagyott le a lány arcáról, ahogy Denis felé fordult. Nagyot sóhajtott, kezdett már elege lenni ebből a fajta bánásmódból. Mármint miért mindig ő? Igen, Keserű prof is tudja bizonyítani milyen gyenge okkultizmusból, de ez nem jelenti, hogy ezt ki is kell használni.
- Két whiskeyt, Kende - válaszolta meg ezzel egyszerre a két kérdést, amit neki szegeztek. Ivott volna ő többet is, sőt. Valószínűleg az asztal alá itta volna Denist, ha esélye lett volna rá, de egyenlőre még egészen józanul akarta fogadni a születésnapost. - Tudja tanár úr, ha már együtt iszunk, meg előszeretettel szereti olvasni a gondolataimat, akkor gondoltam előre szólok, hogy később még kaotikusabb lesz az agyam - jelentette ki, és amennyiben megkapták a két feles poharat, úgy Denis szemébe nézve koccintott vele, és húzta fel a tartalmát.
Lili fele fordult, mosolyogva nézte ügyködését, és a kezében tartott kis csomagocskát. Úgy nézett ki mint egy kis csoki, és bármennyire is szerette a lány az édességeket, a whiskey után most valahogy nem vágyott rá. Nyomott inkább egy puszit a lány homlokára. - Köszönöm, majd megkóstolom ígérem, de előbb felköszöntöm a szülinapost - hagyta ott a szőkét, és az asztalhoz lépve felkapott egy six-pack dán sört, és azzal együtt közelítette meg Améliát.
- Boldog születésnapot Csibe - kurjantotta a lány felé, és magabiztosan caplatott felé, nem is nagyon foglalkozva a pappal, mert hát fogalma sem volt róla, hogy amaz meg kicsoda. Meg úgy őszintén, kicsit idősnek is tűnt Améliához, főleg a legutóbbi Lokipara után. De ez már csak részlet kérdés, és amúgy se ő fogja megoldani, neki is épp elég baja van az érzelmeivel. - Sajnos az ajándékod még nem ért ide, ezek a muglik valami rohadt lassúak - adta elő magát a barna csak a szokásos módon. - De, helyette hoztam neked egy nagy adag dán sört, mert tudom, hogy még nem kóstoltad csak azt, amit mi csináltunk. Ami amúgy nem rossz, de ez jobb - jelentette ki egy kacsintás kíséretében.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2021. május 29. 16:14 Ugrás a poszthoz

Születésnap
[ Pezsgő dal /ne less]

Alig néhány perce vagyok itt, de el-el pillantgatok igencsak intimnek mondható testi érintkezésekről. Természetesen logikus, hogy csak akkor találkozhat tekintetem a barnáéval, ha azt járatom körbe a teren, de egyre inkább úgy érzem, hogy leülök az egyik padhoz és egyszer csak majd megjelenik. Amúgy is hajlamos egyik embertől a másikig járni és csacsogni szinte akármiről. Nem tartok tőle, hogy ez ma is megesne, de ahogy a gondolat megfogalmazódik bennem kékjeim Denis A . Brightmore professzorra esnek és torpanok meg ismételten. Fejem biccen félre, egy pillanatig nem hiszek a szemeimnek, amik végül Marinára esnek és intek oda. Na, végre!
A társaságot mérném fel, amikor a mély férfi hang közvetlen mellőlem kizökkent. Kérdőn emelem rá a szemöldökömet és nézek fel a magas férfira, majd a képre, amit az orrom alá tol. Felismerem Lénát, bár sosem beszéltem vele, sokakkal tisztában vagyok a kastélyból leginkább az Edictum miatt, ám az előttem álló alak idegen. Összehúzott szemmel lépek hátrébb és fordulok felé testemmel, magam előtt összefonva karomat. - Tudja, ma nem láttam, de gondolom megérti, ha láttam volna sem biztos, hogy megosztanám egy idegennel, hacsak nem auror. Az volna? – utolsó szavaimmal válik hangsúlyom kérdővé. Nem adhatok ki információt egy ismeretlennek, aki akár egy pedofil szélhámos is lehet. Méregetem, nem e ismerős mégis, de gyanús nekem a férfi, aki egyáltalán nem illik a diáktársaim közé. Még annyira sem, mint a Sárkánytan professzor és bizony ez sokat elárul. - Ha oktató lenne, arról szintén tudnék – erre bárki mérget vehet.
Fejem kapom az ismerősen csengő akcentus felé. Marina Darik ma is eléri, hogy homlokráncolva pislogjak rá. Az én születésnapom? Te jó isten, ez a lány! Csípőre tett kézzel fordulok felé, mellékesen sandítok fel a férfire mellettem, majd vissza a lányra, amíg arról hadovál hogyan főztem sört vele. – Vegyél levegőt – kezdem, majd bólintok és fülem mögé simítom tincsemet. - Először is, még mindig nem alkoholizálok - kétkedve nézem a dán sört kezeiben, majd nézek a szemeibe, mélyen, nehogy elvesszen a figyelme. – Másodszor, köszönöm, az ajándékom pont aktuális lesz, ha két hónap múlva megérkezik, a szülinapomra – félre biccen a fejem, szemem sokat üzen felé. - Marina Darik, azt legalább tudod a te szülinapod mikor van? – kérdezem, ajkam pedig akaratlan rándul egy szórakozott mosolyra. Mellékesen nézek fel a férfire, magam mellett, aki premierként tekintheti végig a diskurzust.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2021. május 29. 17:24 Ugrás a poszthoz

Kállay Bertalan



Reflexszerűen nyúlt a férfi a szemüvege után, és tűzte fel orrára. Sokszor mondták már neki, hogy egy varázslattal megjavítják a látását, és habár kezdetben szülei miatt nem élt a lehetőséggel, azóta nagyon is megszokta már milyen a pápaszemes élet. Pláne, hogy csak az olvasáshoz kellett neki, és nem állandóan.
Kezébe fogta az aktát, és farkasszemet nézett az új tizenévesekkel. Nem, semmiképpen nem ismerte ezt a részét az ügynek, pedig szinte minden bejövő aktát igyekszik elolvasni, hogy újabb nyomokra leljen. Valahogy mégse éri váratlanul a hír, hogy valaki eltitkolta előle az aktát. Voltak aurorok, akiknek nem az ügyek lezárása és feltárása volt az elsődleges, hanem az előrejutás. És persze ehhez rögtön csatlakozott a féltékenység is, ha valaki olyan kap egy ilyen nagy ügyet, mint Zalán.
Felsóhajtott, ahogy újra az asztalra helyezte az aktát. - Nem, ezek sajnos teljesen új esetek. Olyan, mintha egyre beljebb férkőzne az iskolába a drog. A tinédzserek meg még könnyen befolyásolhatóak - húzta el a száját a férfi, és felállt a székéből, és saját, vaskos gyűjteményét odahelyezte Bertalan elé.
- Ez minden infó, amit eddig összeszedtem. Kezdve a tündérpor vegyi mintáival és alkotóelemeivel, egészen az elméleteimig - magyarázta meg, hogy miért tűnik olyan nagynak az akta. Pedig nem volt annyi ügy, amennyiből szeretett volna táplálkozni.
- Ez pedig... - mutatott a falon lévő térképre, amelyen különböző színű rajzszegek helyezkedtek el. - ...a felbukkanások helyszínei. A sárga az egyszer használó felnőttek, a kék akik már többször is vettek a szerből és felnőttek, a pirosak pedig a diákok - komorodott el Zalán, és két újabb tűt nyomott a térképbe. A szomorú látvány tökéletesen kimutatta, hogy a szerhasználók kétharmada diák volt. - Azt sajnos nem tudjuk, hogy a diákok csak gyorsabban buknak-e le, vagy tényleg több használó van köztük, de elég elkeserítő a helyzet - vallotta be. Az sem segített, hogy húga is már az iskolába járt. Igaz, biztos volt benne, hogy Lédát egyenlőre nem fenyegeti a veszély, hogy használó lesz, de már vészesen közeledett a lázadó tinikorszak felé.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. május 29. 18:19 Ugrás a poszthoz


#mavanaszülinapom
#kösziköszi
#főlegnekedLoki
#MINDENKI



Marina Darik. Hogyan is lehetne jellemezni ezt a lányt. Bohókás, szenvtelen, szétszórt. Emellett pedig soha nem tudja számon tartani a napokat. Nem egyszer volt már rá példa, hogy reggelinél Loki közölte valami, hogy nem is átváltoztatás lesz, hanem bájitaltan. Aztán mehetett vissza a körletbe, hogy gyorsan kicserélje a cuccait, csak azért, mert nem tudja számon tartani, hogy a hétfőt a kedd követi. Vagyis ez még megvan, csak az nem, hogy ez minden esetben így van. Érted. Szóval amikor Amélia felé fordult, már az első mondata összezavarta.
- Két hónap? De hát Loki azt mondta, hogy ez a te születésnapi bulid - értetlenkedett a barna, és hol az ismeretlen férfire, hol szőke barátnője pillogott. Szinte látszódott, ahogy agyában villogott az error felirat. - Május tizenegy. Miért? - kérdezte meg rögtön reflexből, és közben letette a földre a csomagot, mert már kezdett leszakadni tőből a karja. - Várj. Május van? - kérdezett vissza elképedve Marina, ahogy elkezdett eljutni elméjébe, hogy miért is faggatja a lány. Aztán kezdte összerakni a képet. A furcsa szólásokat Kendétől és Lilitől, hogy miért utolsó pillanatban tudta meg az egész bulit, és hogy Loki is miért viselkedett a megszokottól is furábban. - For soren! - káromkodott anyanyelvén a barna, és hátrapillantott a válla felett a szőke srác irányába, aztán vissza. - Komolyan? - várta a megerősítést barátnőjétől. Aztán lehajolt, és a kezébe fogott kettőt a sörök közül.
- Akkor azért lesz kötelező innod, mert szülinapom van - tuszkolta a lány kezébe az egyik üveget Mae, majd a férfire nézett. - Te fogalmam sincs ki vagy, de ez az én szülinap, szóval iszol - adta oda a másikat neki. - És hogyha most megbocsát, ki kell nyírnom Lokit - beszélt dühből a lány, és közben el is felejtett a magyar nyelvtanra koncentrálni. Azonnal fordult meg, és felkiáltott, miközben Loki fele kezdett lépkedni. - Mórocz Aser Móric! Hvan da pokker - káromkodott egy újabbat széttárt karral. - Mikor akartál szólni, hogy szülinapom van, min elskede? - kérdezett rá hitetlenkedve, de amikor közvetlenül a fiúhoz ért, már csak a nyakába ugrott, és nevetve ölelte át a szöszkét.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. május 29. 18:21 Ugrás a poszthoz

Barnabás
Kinézetem


Két opcióm volt a mai napra, az egyik, hogy holnap reggel korán kelek, és még munka előtt elviszem a papírokat, a másik, hogy úgy alakítom az estét, hogy a pizzériában vacsorázzunk, és valljuk be, mostanában nem sok lendületem van reggelente, pontosabban, hosszan bámulom a plafont, próbálom magam életre hívni, percekig sorolom az okokat, hogy miért nem maradhatok az ágyban, és szenvedhetek egy csomó puha dolog között. Puha párna, puha takaró, puha minden. Ráadásul tegnap cseréltem le az ágyneműmet is, vagyis, holnap reggel még mindig intenzív illatba burkolózva szenvedhetek. Mindenképpen célszerű ma elhozni a papírokat, és szerencsére sorozatban második napja Erika is gond és tanári kíséret nélkül jutott ki az iskolából, illetve nekem se volt jelenésem se tanárnál, se igazgatónál. Nem, ez nem fejlődés, ez vihar előtti csend. Ismerem a lányom, tudom, hogy nagy játékos, aki ezt sosem adná fel. Ráadásul Benővel is összefutottunk, szóval, amíg én elintézem ezeket a papírokat, a gyerek sem marad felügyelet nélkül. Mi ez, ha nem a tökéletes alkalom?
Persze, nyilván, amikor az ember megjegyzi, hogy van még egy kis munkája, akkor tökéletesen tudják meg egyszerre forgatni a szemüket, és sóhajtani is, és ha nem itt nőttünk volna fel, illetve azoknak, akik az elmúlt tíz évben nem éltek itt, simán lejöhet úgy, hogy mi ketten nagyon korán, még az iskolaéveink alatt gyereket vállaltunk, és nem egyszer kaptunk már érdekes nézéseket is emiatt, ami csak megmosolyogtat minket. Azt mondják, az ember menjen hozzá a legjobb barátjához, hogy boldog legyen. Nos, ha az én két legjobb barátomat kérdeznék erről... az egyik frászt kapna, a másik pedig éppen halottnak van nyilvánítva, és be kell vallanom őszintén, rettegek attól, hogy mi lesz, ha egyszer ott állunk majd egymással szembe, és mondanom kell valamit, vagy neki. De erre most gondolni sem akarok, inkább a pulthoz lépek, és az ismerős arcra mosolygok.
- A szokásosat szeretném kérni, és elméletileg van itt egy Bánki Barnabás nevű férfi, akivel némi papírmunkám. Szólnál neki, kérlek?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kolozsvári Gertrúd
Prefektus Eridon, Elemi mágus, Harmadikos diák


Erdőelvei bikfic
RPG hsz: 54
Összes hsz: 113
Írta: 2021. május 29. 19:40 Ugrás a poszthoz

Lenke
I'll Make A Man Out Of You




Az erdőben való neveltetés egyrészt megtanította a lányt, hogyan érezze otthon magát ott, ahol csak zöldet lát. Azonban ezzel ellentétesen sose volt dolga ezelőtt kortársakkal, így most sem teljesen tudta, hogy mégis mit kéne kezdenie a lent látható lánykával. Várja meg, amíg felszenvedi magát? De olyan nem jól csinálta, hogy szinte rossz volt nézni. Azonban régen ő is magától tanulta meg ezeket.
Végül mégiscsak maga alá húzta mezítelen lábait, és felállt az ágra, hogy lefele kezdjen el mászni. Minden kisebb kiálló ágra figyelt, nehogy letörje őket, hiszen a fa se sértette fel az ő bőrét. - Rosszul csünálod - magyarázott közben, és ahogy egész lentre ért felmérte a lányka magasságát és a potenciális ágakat, amelyeket elért.
- Fogd müg azt - mutatott az egyik feljebbi ágra, amelyet Lenke valószínűleg csak ugrással tud majd elérni. - Osztán a lábad támaszkodjon omott - magyarázott tovább, ezúttal arra a vastagabb részre utalva, amelyen eddig a lány próbálkozott.
Várt, hogy Lenke úgy csináljon, ahogy mondta neki, aztán ráfeküdve az egyik fentebbi ágra lógackodott le, hogy ha a lány megcsinálta amit tanácsolt neki, majd a kezéért nyúljon, és úgy segítsen egyenesbe hoznia magát. - Fogd müg a küzöm - szólt parancsoló hangon a vöröske, és teljes erőbedobással húzni kezdte a könnyed lányka testet, és csak akkor merte elengedni, mikor látta, hogy stabilan guggol vagy ül az ágon. Akkor is egy másik ágra vezette oda a kezét, hogy biztosan tudjon kapaszkodni. Lehet, hogy nem értett az emberekkel való kommunikációhoz, de a gyengédséget ugyanúgy ki tudta mutatni feléjük, mint a növények és állatok fele. És közben még bizalomkeltő hatással is volt Lenkére, hála az életmágiájának.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Tóth-Kiss Anabella
INAKTÍV


Fecsegő Poszáta
RPG hsz: 30
Összes hsz: 41
Írta: 2021. május 29. 22:45 Ugrás a poszthoz

Belián bácsi

Állatkereskedés


Külcsín


Idáig úgy tűnt, hogy a tacskó kutyus lesz a nyerő számomra, hiszen annyira cukika volt! Ráadásul játékos is, plusz tanulékonynak nézett ki, szóval ott szerepelt a képzeletbeli listámon a potenciális kis kedvencek között.
- Ez a tacsi kutya rém édes! Szerintem fiú, olyan fiú feje van. Vele tök jókat lehetne játszani! - lelkendeztem a tanáromnak, miközben szeretetteljes pillantásokat vetettem az említett eb irányába.
- Nem tudom, nekem nagyon ismeretlen terület ez a varázslényes dolog. Köszönöm a felajánlást, még meggondolom, amíg itt vagyunk, milyen állatkát szeretnék magam mellé választani. De ez a kis tacskó idáig a nyerő! - folytattam a lelkendezést. Nem gondoltam volna, hogy így elsőre ennyire megtetszik egy állat, arra pedig végképp nem számítottam, hogy már most dűlőre jutok ebben a döntésben.
- Anya mindig mondja, hogy türelem kell mindenhez, időnként még apához is - osztottam meg Belián-nal, amit otthon hallottam. Anya mindig nagyon bölcs volt, biztos voltam benne, hogy ez a kijelentése az állatkák kapcsán is megállta a helyét. A tanárom is hasonló véleményen volt, már ami a türelmet illeti, szóval ez is azt igazolta, hogy anyának igaza volt.
- Nem vérzik, csak kicsit megkarcolt, de nem vészes - nyugtattam meg Belián-t mosolyogva. Számomra a cicák egyrészt nagyon cukik voltak, másrészt úgy gondoltam, hogy a vadállati énjünk előjött belőlük bizonyos időközönként, főleg, mikor játékos kedvükben voltak.
- Te vágod a cicád körmét? - kérdeztem tőle kíváncsian, miközben a hajamat igazgattam, ami elég dús volt, így sokszor meggyűlt vele a bajom.
- A csivavák is aranyosak, de nekem valahogy a tacskók jobban tetszenek, mármint az alapján, amit most láttam - feleltem neki vigyorogva.
- Persze! Nézzük meg a madárkákat is, ha már itt vagyunk! - ujjongtam, mert szerettem volna mindent megismerni, amit csak lehet, ez a világ pedig bőven tartogatott számomra újdonságokat. Közben pedig odaértünk a tollasok területére, ahol elsőre papagájokkal és díszpintyekkel találkoztam. Nagyon szép tollazatuk volt, de rendkívül zajosak voltak.
- Ezeket a madarakat ismerem, a szomszédságunkban is voltak papagájok! Vannak itt varázsvilágbeli madarak is? - kérdezgettem a tanáromat, mert még csak a helyiség elején tartottam, nem mentem tovább, mivel megvártam őt, hogy együtt haladhassunk tovább a madarak területén.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV


Mr. Maximalizmusné
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
Írta: 2021. május 29. 23:56 Ugrás a poszthoz

Picim Love


- Tudod, ez külső szemmel baromira érzéketlennek tűnhet, de én nagyon élvezem, hogy ennyire határozott és egyező elképzelésünk van a jövőről.
Tudom, tudom, ez nem az a nagy romantika, amit az emberek többsége elvár egy kapcsolattól, de mi legyünk bármennyire csöpögősek, és igen, elképesztően sziruposak is tudunk lenni, mégis imádom, hogy ennyire céltudatosak vagyunk a jövőnkkel kapcsolatban. Pár dolgot biztosan tudok, hogy őt akarom, és hogy még éveket akarok vele tölteni. Én nem akarom azt, hogy bármelyikünk is feladjon bármit, azért, mert jön a gyerek, csak szépen sorba, mindent csak a megfelelő időben és helyen. Rendben, volt olyan, amit elhamarkodottan jelentettem ki, mint azt, hogy éljünk együtt, de az a nagy helyzet ezzel a témával kapcsolatban, hogy még mindig szentül hiszek benne, hogy ez egy jó döntés lenne, csak éppen nem hangoztatom. Még.
- Áh, felesleges, igazából olykor szexinek, olykor riasztónak gondolom a nagy szemeit, nem lennék képes pár óránál tovább vele lenni. Nem mintha lenne esélyem, de ha mondjuk felajánlanák ezt, akkor is tudom, hogy olyan száötven perc után azon gondolkoznék, hogy mennyire nagyon para ez a nő. De, nem akarlak elveszíteni, nincs más, és nem is lesz.
Ebben egészen biztos vagyok. Csak ő, nem tudom, hogy mikor történt, nem tudom, hogy hogyan, mert ez más, mint a vágy, más, mint a szerelem. Vágytam rá, akkor éjjel, amikor először voltunk együtt, és másnap is, amikor újra megkaptam, vágytam a testére. Szerelembe estem vele, amikor hallgattam őt, amikor megismertem mindazt, amit korábban talán senki, szerelmes lettem a lelkébe.
De ez, ami kettőnk között van, egyszerre mindkettő, és mégsem. Ez valami, több, valami más. Ez az otthon. Amikor a világban bárhol vagy is, nem számít, mert csak az a hely a tökéletes, ahol ő van. Én nem vágyom többre, másra, csak rá, és amióta ezt tudom, azóta van bennem ez az átkozott kettősség. Mintha állandó háborúban állna a lelki béke, és az szív örvénylő káosza. Kívül nyugodt vagyok, belül forr a vérem, és mellette, azt hiszem, egyre empatikusabbá és szelídebbé válok. Ahogy homlokunk egymásét támasztja, tudom, hogy miatta válok jobb emberré, hogy miatta éri meg.
- Csak arra ne kérj, hogy a trapézra is utánad menjek, mert annál kevesebb megaláztatást tudok csak elképzelni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bernáthy Zsófia
INAKTÍV


azért is
RPG hsz: 94
Összes hsz: 123
Írta: 2021. május 30. 00:09 Ugrás a poszthoz

Zsófia
Hupsz! | Outfit

Felnevettem a rövidke történetre. Számomra jó lenne bármelyik utca, sőt, ha a saját ízlésem szerint otthonosság tudom tenni, igazából bármelyik ház is. Az, hogy egyedül béreljek házat viszont eltántorít az egésztől, akármilyen vonzó is Zsófia ajánlata. Valószínűleg pénzben sem tudnám megengedni magamnak, de unatkoznék is borzasztóan. Muszáj volna hát találnom egy lakótársat. A diákok nagyobb részének azonban kényelmes a kastély, élvezik, bármikor kilóghatnak a konyhába nassolni, hogy a házimanók mosnak és főznek rájuk, no meg, hogy nem kell felsétálni a faluból az órákra. Tényleg kényelmes a dolog, azt be kell látnom. Én viszont szabadulnék. A tanárok és fontoskodó prefektusok megvető tekintetétől, attól, hogy mások gondoskodnak rólam. És attól is, hogy haza kelljen mennem a szünetekre, mert nincsen értelmes indokom az "Otthon a helyed ilyenkor!" felszólításra.
Mosolyogva néztem rá, ám arcom akaratlanul is megrándult, ahogy kezébe vette az evőeszközöket. Én csak egy szeletet vágtam ki a pizzából, hogy aztán azt a kezembe véve kezdjem falatozni. Jobban belegondolva azonban Zsófi tökéletes eleganciájához jobban illett a kés-villa párossal való evés, mintha egyszerűen megragadta volna a szeletet, mint ahogy én is tettem.
Miközben mesélt, akaratlanul is elképzeltem magam, egy majd aztán több gyerekkel is az oldalamon. Meg kell hogy mondjam, szürreális kép volt. Pedig elvárják tőlem, hogy anya legyek, hogy - még ha nevemet nem is fogják viselni a gyerekeim - tovább örökítsem úgy a Bernáthy, ahogy a Kalóz vérvonalat is. Ám míg a nővéremmel vannak elfoglalva, addig én feledésbe merülök ezzel a témával kapcsolatban. Legnagyobb szerencsémre még legalább 3-4 évig ez így is marad.
Mosolyom eltorzult aztán, ahogy a férfiakra visszatért ő is. Furcsállom, hogy egy ennyire magabiztos és erős nő így vélekedik magáról, szóvá azonban nem tettem a dolgot. Inkább pizzát tömtem a számba, és próbáltam feldolgozni a hallottakat. Zsófia egy gyerekkel. Gyűlölöm, hogy eszembe jutott, de bekúszott az agyamba: vajon mit fog ehhez szólni az elit? A társaság peremén álló lányka egyedül akar gyereket nevelni. Előre hallom az unatkozó banyákat, ahogy csámcsognak a sztorin. Tény, hogy nem érdekelnek értelmes embert. Azt viszont be kell látnom, hogy nem lehet könnyű Zsófinak.
- Nagy bátorságod van, hogy bevállalod ezt az egészet - néztem rá őszintén bevallva amit gondolok.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos


Balázs atya
RPG hsz: 105
Összes hsz: 111
Írta: 2021. május 30. 17:34 Ugrás a poszthoz

Születésnap


Közelebb érve a társasághoz, meglepett, hogy ennyi fiatal gyűlt össze ezen a helyen, s látva az asztalokon felsorakozott italmennyiséget, arra gondoltam, hogy vajon csak a húgom miatt vezetett ide, vagy esetleg azért, hogy jobb irányba tereljem ezeket a fiatalokat. Bevallom, némi aggodalom költözött belém, már csak a húgom miatt is, de aztán eszembe jutott az, hogy annak idején még én is voltam fiatal, s bizony én is keveredtem buliba, ahol ittam is. Éppen ezért nem lett volna helyes, ha hívatlanul felszólalok, meg értelme sem lett volna, s talán az volt az élet rendje, hogy megtapasztalják ezt is, s maguktól jöjjenek rá arra, hogy ez nem jó, s nem feltétlenül kellene ennyi üveg ital ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Mindezek fényében inkább hallgattam, amúgy is fontosabb dolgom akadt, méghozzá az, hogy megtaláljam a húgomat, aki korábban még az alkoholnál is veszélyesebb szerek rabjává vált. Miatta aggódtam, Őt keresgéltem, míg bele nem botlottam egy lányba, aki talán ismerhette Lénát, így meg is szólítottam Őt, s még egy fényképet is megmutattam neki a testvéremről. - Auror? Nem, nem vagyok auror - ráztam meg a fejem, s még egy barátságos mosoly is szökött az arcomra, látva azt, hogy mennyire óvatos ez a lány. Meg is tetszett a hozzáállása, így kellett volna minden fiatalnak viselkednie, hisz végül is, teljesen jogos volt feltételeznie azt, hogy egy idegen vagyok, s amúgy is, miért keresgélnék egy nálam jóval fiatalabb lányt. Én rontottam el, hisz nem bemutatkozással indítottam. Ám mielőtt helyesbíthettem volna , hirtelen tűnt fel egy másik fiatal lány, kezében egy hatos sörrel. Tekintetem ide-oda vándorolt a két lány közt, s ha jól értelmeztem, valamelyiküknek születésnapja volt, így már valamelyest lehetett sejteni, hogy miért is van ennyi alkohol a tóparton.
- Öhm…- valami egész mást akartam kérdezni a lányoktól, de mielőtt megszólalhattam volna, egy sör landolt a kezemben attól a barnától, aki előzőleg dánul mondott valamit. Nem igazán értettem, az viszont ekkorra már leesett, hogy neki van a születésnapja. - Boldog Születésnapot! - szóltam utána illemből, de már a hátát láttam, a sörét viszont hátrahagyta nálam. Ezzel a kezemben fordultam a másik lány felé. - Szóval, bocsáss meg, hogy megzavartam az összejövetelek, értékelem, hogy így védelmezed Lénát, de tőlem nem kell tartanod. A bátyja vagyok, Balázs atya..vagyis, csak Balázs - nem tudom, miért így mutatkoztam be, de ezzel sikerült egyúttal választ is adnom korábbi kérdésére. - Jó lenne, ha megtalálnám, mert aggódom érte, úgyhogy kérlek, ha tudsz valamit, azt légy szíves áruld el - komolyság érződhetett ki a hangomból, komolyan is gondoltam minden egyes szavamat, tényleg nagyon féltem attól, hogy talán Léna megint hozzányúl olyan dolgokhoz, melyekhez nem kellene. - Ezzel…ezzel mit csináljak? - először arra gondoltam, hogy felkínálom a lánynak, de aztán eszembe jutott az, hogy azzal hozzájárulnék ahhoz, hogy alkoholt fogyasszon, ami egyáltalán nem lenne helyes döntés a részemről.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bernáthy Zsófia
INAKTÍV


azért is
RPG hsz: 94
Összes hsz: 123
Írta: 2021. május 30. 18:30 Ugrás a poszthoz

Szülinapon
Buli van | Outfit

Nagyon hiányzott már egy ilyen este. A pia és a diákok kombinációja, az a kiengedett hangulat, amit ez a kombináció hoz létre, ami ezeket a bulikat uralja és, ami engem mindennél jobban feltöltött. Ha pedig buli van, én ott vagyok. Ott voltam hát a Marina nevű csaj szülinapján is, annak ellenére, hogy fogalmam sem volt, ki ő. A tóhoz érve azonban megbizonyosodtam róla, hogy nem vagyok ezzel a dologgal egyedül. Annak ellenére, hogy a buli elvileg meghívásra szólt, senki sem tudott nekem választ adni arra, ki is Marina Darik. Nem mintha olyan sok embert kérdeztem volna meg. Feladtam hát, hogy megtudjam, tulajdonképpen kinek a szülinapján is vagyok, és inkább arra koncentráltam, hogy jól érezzem magam. Egy rellonos évfolyamtársam örömmel táncolt is velem, s csak akkor hagytam ott, hosszú mulatás után, mikor kiürült mindkettőnk üvege. Nevetve hagytam ott, elvéve tőle a kiürült üveget, hogy neki is vigyek még egyet. Míg magamat valami töményebbel akartam meglepni, a srácnak már a buli elején sok volt a pia, így őneki csak gyümölcslevet szántam. Az italokat tartó asztalhoz lépve narancsot öntöttem volna táncpartnerem poharába, ha valaki el nem halássza az orrom elől a dobozt. Maradt hát a baracklé. Mindkettőért panaszkodott volna, így teljesen mindegy volt. Később úgyis ivott még, végülis az ő dolga. Én csak önmagamat akartam megvédeni a rókától, ami a vállamon landolhatott volna, ha megkínálom még egy üveg sörrel, esetleg egy vodkanaranccsal. Utóbbit végül magamnak csináltam meg.
Két pohárral a kezemben indultam vissza a tömegbe, félúton azonban megtorpantam. Arcomra őszinte meglepettség ült, hiszen szemem elé főnököm került. Egy ilyen buli a legutolsó hely volt, ahol Balázs atyát el tudtam képzelni. Döbbentem álltam meg hát a szőke csaj mellett, akivel Balázs beszélgetett.
- Szép estét! - köszöntem rá végül. Furcsamód kellemetlen érzés fogott el attól, hogy inni lát. Még annak ellenére is, hogy már jócskán nagykorú vagyok, és egy buli közepén álltunk.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. május 30. 19:34 Ugrás a poszthoz


Kapóra jön, hogy a haverlányt ilyen tájt szülték anno. Ez a buli mintha csak frankóra időzítve lenne arra, hogy Kende az amúgy is többnyire lusta napjain túl is kieressze a gőzt. Az első üveg sör után kiosztja a whiskeyket Maenek és tovább dumál Móricnak, amíg a bizonytalan barna meg nem találja őket. Mosolyogva biccent. – Hali - A dudira esik a tekintete, majd széles mosollyal markol rá egy üvegre benne valami töménnyel, a másik kézbe pedig pont belefér egy másik sör. Így is van! – És csákány - meglapogatja Móric vállát, ahogy az a csaj felé orientálódik, mint egy true Kanos Kamasz. Komolyan indíthatna valaki rájuk valami ellen ganget. Mint a Tiszta Tinik, vagy ilyesmi. Lenne bandaháborúzás, amíg meg nem rontják őket.
A Szösztalicskához lépne, de a dánból csak a barna lobonc marad hátra, mire oda toppan a szőke lány mellé. – Azt mondta felköszönti a szülinapost? – kérdezi a csajtól, hogy biztos jól hallotta-e? Arra is kapja fejét, homokszőke tincsei esnek homlokába, ahogy kiszúrja a dude kisokosát, meg valami palit. Kende félre biccent fejjel méri végig a csávót, és mire bebootol nem megy semerre, mert innen már biztos, hogy a kisokos, nagyokosba tisztázza a dánnal, hogy neki van a bánatos boldog szülinapja.
 A navinés vállat von, és teljes testével a lányhoz fordul, akit a haverlány lógva hagyott. Most ácsorogjon itt szegény magányosan? Főleg, hogy: – Nem vagyok jó nevekkel, de vannak közös óráink, igaz? – mutatóujját emeli rá, kedvesen mosolyog, majd kortyol bele a töménybe. – Sört? – másik keze nyújtja felé két ujja közt tartva a pohár száját. – Még csak most töltöttem. Érintetlen és dán. Jó az íze – bólogat. Figyel a szőke évfolyamtársára, majd sandít az ST-re, hogy felmérje a szitut, de ő valszeg szétszívja az első éves kócosnak a vérét. Addig se Kendéét. Visszafordul a lányhoz, újabbat kortyol a töményből és biccent oldalasan. – Jössz? – kérdezi a csajt, mert bizony ő odalép Maeékhez. Az egyik karját a barna levitás (Betti) csaj, a másikat a szőke levitás csaj (Lili) vállára teszi, amíg Mae Móricot fojtogatja, vagy öleli, az már részletkérdés. – Most mondjátok meg. Hát nem cukkancsbogarak? - vigyorog. Boldog, hogy van két ilyen barátja és hogy egészen jól alakul a buli. Hol egyik, hogy másik lányra mosolyog, hamar visszahúzza karjait, mert nem molesztál itt senkit, majd húzza meg újra az üveget. Az elemije szereti ezt. Sőt! Maehez fordul. – Éjfélre duplán hoztam poharakat. Tolom veled, Szösztalicska! – ha mondja! Beveri a tizenhét felest, mint a kurva élet. Viszonylag ez a terv.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2021. május 30. 20:17 Ugrás a poszthoz

Laura
már nem egyedül, nem gondolkozósan. barátkozósba



A bőség zavara lenne egy nyitott világ, aminek nincsenek határai. Mikor kisebb voltam és éppen csak belecsöppentem ebbe az egészbe, akkor mégis simán elhittem, hogy bármit lehet. De tényleg, bármit. Persze, azóta már tudom, hogy igenis vannak határok, vannak szabályok, amiket be kell tartani vagy csupán el kell fogadni. Tudom, hogy a hoppanálásnak is van veszélye, hogy el-elmaradhatnak dolgok és itt nem arra gondolok, hogy csomagok maradnak a hátam mögött. Nyelek egyet annak gondolatára, hogy megpörgetném, döntenék, aztán csonkán érnék oda. Nem is értem, miért gondolok most ilyenekre.
- Jaj tényleg. Ahogy egy pyromágus a sarkvidéket, ez teljesen érthető. Mondjuk a sivatag egy nem hydromágusnak sem kellemes, én sem töltenék ott szívesen időt – a filmekben elég volt látni, bár ott bizonyára valamelyik részére rá van játszva, esetleg nem is igazi az a sivatag. Lényeg, hogy nem hiszem, hogy valaha egyikünk is teveháton fog lovagolni a naplementébe. Ha mégis, nos, legalább lesz mit mesélni.
- Azt nagyon is ismerem – bólogatok, főleg az ijesztő részével tudok egyet érteni. Mert az, még egy gyereknek is, aki akkor bőven hisz még abban, hogy van varázslat. Csak más formában, igaz. Nem éppen úgy, ahogy azt elképzeli, majd végül látja is, valójában, akár kézzel is foghatóan. Nos, a töménytelen újdonság majd’ megfojtja az embert, miközben ugyan úgy meg akarja ismerni, minden félelem ellenére. Emlékszem, én is ilyen voltam, olyasvalaki, aki elfutott, majd megállt és visszament, hogy tovább bámulja azt. Aztán szép lassan szoktam hozzá, de a félelem valahol mindig megmarad. Főleg, ha valami új dologról van szó, olyankor sokkal erősebb és élénkebb az emléke annak, honnan indultam.
- Szerintem is. Mint a varázstalan embereknél, akiknek elege van mindenből és csak csendre vágynak. Elvannak a kis világukban, látnak egy csomó dolgot, aztán ha elég, visszatérnek vagy ott maradnak örökre – nem hiszem, hogy nekem erre valaha szükségem volna, szeretek közegben és olyan helyen lenni, ahol van élet. A csend valahogy frusztrál és nem bírom sokáig. Aztán ki tudja, lehet, hogy egy szép napon bekattanok és aztán olyan messzire megyek, hogy senki sem lát. Bármi megeshet.
- Jaj, remélem sosem leszek olyan béna, hogy krokodilt sikerül pohár helyett. Az azért ritka kellemetlen lenne. Amúgy általában csak elrobban vagy nem történik semmi – magyarázom, hogy miképp szokott sikerülni, ha poharakkal kísérletezem. Persze, amikor valami rágcsálót kellett bűvölni, akkor az elején voltak balesetek. A legmenőbb az volt, mikor sikerült az egér, csak éppen üvegből volt, így mikor leugrott az asztalról, ezer darabra tört. Kár érte. Mondjuk megdicsértek, hogy ez is sikerült. - Tényleg az amúgy – értek egyet, viszont nem úgy, hogy közben reszketek. Most nem félek, meg úgy alapvetően sem, szóval ez inkább csak amolyan érdekegyezés módon, hogy bólintok is mellé. Minden veszélyes, amit nem ismerünk és amit nem tudunk irányítani.
- Hú, én sosem gondoltam arra, hogy tanítok. Ahhoz hát, nem vagyok elég ügyes – meg okos sem, nálam sokkalta jobb és rátermettebb emberek vannak, mintsem én, aki néha azt se tudja, mit és hogyan. Erre valóban nem gondoltam. - De a mugliismeret dolog még bejöhet. Van egy csomó más munka a tanításon kívül, ami ezekkel foglalkozik – bólintok. Például azt hiszem, a minisztériumban is van olyasmi részleg, ahol tudnék ebben dolgozni. Persze, ez csak elmélet, gyakorlatban sosem próbáltam még utána keresni.
- Csak úgy kérdeztem, általánosságban – pislogok rá, ahogy kicsit összezavarodik. Nyilván félti, bár oka nincs, semmi olyat nem tudok, ami miatt félnie kellene. Lehet rosszul tettem fel a kérdést, vagy nem is tudom. Kicsit szégyellem magam miatta. - Nem, dehogy is van baja – nyugtatom meg, vagyis próbálkozom vele. Na ez hülyén jött ki. - Nyugalom, csak érdeklődtem, mert hallottam, együtt vagytok és boldogok. Az pedig jó – mosolygok is rá, hogy semmi másra nem ment a kérdésem. Mondjuk ha szomorú lenne miatta, azt már láttam volna, szóval… mindegy is. Feltápászkodom végül, ahogy realizálom, hogy mennyi az idő.
- Én nekem most vissza kell mennem. De örülök, hogy találkoztunk. Nem akartam rád ijeszteni, tényleg. Majd még összefutunk, remélem. Addig meg, légy jó, tudod – nevetek egyet, majd rövid búcsúzkodás után intek neki és indulok vissza a kastélyba. Már rég nincs rossz hangulatom, szerencsére, az teljesen elmúlt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Fellner Ádám
INAKTÍV



RPG hsz: 129
Összes hsz: 190
Írta: 2021. május 30. 20:40 Ugrás a poszthoz

Szülinaposok

picit Marina majd Leila


Már lassan másfél hét telt el, ha nem több, s azóta azt hiszem, sikerült tisztáznom a gondolataimat Leilával és Borival kapcsolatban. Teljesen fölösleges lett volna az, hogy olyasmin agyaljak, ami úgy sem lehetséges - ezt ő is megmondta - amúgy is tudtam, hogy mindig mással kavar, a barátságunk meg sokkal fontosabb lett volna annál, mint hogy elrontsuk. Ez viszont már megtörtént, csúfosan estünk egymásnak legutóbb, s még mindig nem tudtam túltenni magam a történteken. Annak ellenére, hogy úgy éreztem, Bori a jó döntés, mert vele jól alakulnak a dolgaim, attól még nem tudtam kitörölni emlékezetemből Leila szavait, amik mély sebet ejtettek rajtam. Emiatt pedig nagyon beszélni se akartam vele, mert nem láttam az értelmét, legalábbis egyelőre még nem. Időre volt szükségem, ezért sem kerestem Leilát, ehelyett minden időmet Borival töltöttem, s rá fordítottam az energiámat, már csak azért is, mert napról napra úgy éreztem, hogy egyre jobban szeretem.
Már csak ezért se tudtam neki nemet mondani, amikor meglengetett előttem egy meghívót, mondván, hogy az egyik barátnőjének a barátnőjének lesz a titkos szülinapi bulija, s mint utóbb kiderült, Mae-ről volt szó, arról a dán lányról, akit még meg kellett győznöm a Star Wars szépségeiről. Éppen ezért a születésnapjára egy Star Warsos pólót vettem, meg a három alapfilmet egy dvd csomagban, ezeket kötöttem át egy masnival, s így vágtunk neki Borival a bulinak.
Egy kicsit talán késve értünk oda, már elég sokan mozgolódtak a parton, így kicsit nehéz is volt kiszúrni a lányt, de amint sikerült, Borit kézenfogva céloztam be Marinát.
- Sziasztok…helló szia - köszöntem mindenkinek menet közben, a srácoknak pacsival, a lányoknak egy intéssel, majd odaérve a dán lányhoz, rámosolyogtam.
- Nagyon Boldog Születésnapot! - s már toltam is a kezébe a csomagot. Bori is felköszöntötte Őt, de már ki is szúrta az egyik barátnőjét az ételes pultnál, így elszakadt tőlem, én meg maradtam ott, s megpróbáltam vadászni magamnak egy pohár italt, vagy valami töményet.
Utoljára módosította:Fellner Ádám, 2021. május 30. 20:46
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Alexander Burton
INAKTÍV



RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2021. május 30. 22:50 Ugrás a poszthoz


a nem randi



Én viszont talán nem hiszek abban, hogy valóban igazi átéléssel hisz ezekben a dolgokban. És nem zavar, hiszen nem is kell, el nem várom sem tőle, sem másoktól, hogy megtegyék azt, ami talán totálisan lehetetlen. Mert mindannyian mások vagyunk, más gondolkodással és felfogással. Nincs ebben semmi, ahogy arcunk, bőrünk, ujjunk lenyomata egyedi, úgy a gondolkodás is. Szeretem, amikor valaki teszi is, nem csak úgy, bele a vak világba megy és ontja a szavakat, ha kell, ha nem.
- Köszönöm – mosolyodom el, még ha mint mondtam, nem feltétlen igazság is ez. Nem folytatom tovább a témát, hiszen akkor lehet tudnék olyat mondani, amelytől ez a kis hit is apróra törne és inkább nem is akarna tovább hallgatni, semmi másról sem. Én nem szívesen állok fel ettől az asztaltól előbb, mint ami indokolná. Nem is úgy tűnik egyelőre, hogy kell. Időnk mint a tenger, nekem legalábbis, nem tudom tervez-e mást, mint itt lenni ma. Azt tudom, jelezni fogja, ha mára elege van belőlem.
Mintha mégis feszengene kicsit, bár megértem. Együtt látnak vele és itt, ebben a faluban, kastélyban ez nagyon jó alap arra, hogy holnap már egy párként emlegessenek. Talán ez feszélyezi, pedig még a keze közelébe sem nyúlok, nemhogy valami bensőségesebb dolgot tegyek. Megtenném, ha akarnám, nem látnám akadályát a magam részéről, hiszen csinos lány, olyan, aki nem átlagos, nem egy a sok közül. Csakhogy nem akarom a világ végére kergetni, sem a haragot azért, mert nem tudom szabályozni azt, ami a nadrágomban pihen. Szerencsére nincsenek ilyen gondolataim, beszélek hát, hátha azzal feloldom, hogy tényleg eszmecserét várok csak tőle és érezze jól magát. Még ha elutasítóbb is, nincs egyedül, biztos vagyok benne, ha lányok közül is, de vannak mellette bőven. Talán én vagyok az egyetlen fiú, aki nem úgy lép elé, hogy olyat akarna? Lehet. Akkor még büszke is vagyok rá.
- Ha ezt mondom, akkor ez eléggé félreérthető lenne – nevetek aprót, mert ilyet, vagyis ezeket a szavakat inkább akkor használnám, ha több és sok olyan érzés kavarogna bennem, amely a vágyakat testesítené meg. - Inkább úgy mondanám, hogy mint művésznek. Értsd ezt úgy, hogy ha van egy téma ami előttem van, keresem hozzá mi lenne jó. Formák, színek, arcok vagy csak gondolatok. Asszociáció, csak éppen képekkel. Sok itt a diák, van, akit megjegyzek, mert rettentő sok szeplő borítja vagy mert olyan afro-frizurája van. Vagy az arca, a járása. Többet nézelődök, mint beszélgetek, még ha ez nem is olyan hihető – mert lehet valami központi figurának tűnök, aki mindenkivel beszédbe elegyedik, ha éppen olyat lát. Pedig nem, korántsem. Ülök én eleget két óra között és csak nézelődök, firkálgatok, van, hogy alakokat, van, hogy másokat vázlatolok. Mikor mi sikerül. Van, amikor mellém ülnek és kérdeznek, de a legtöbb esetben elvagyok egymagam is.
- Megértem. Elég holdkóros alaknak nézhetek ki, főleg ha meg is szólalok – vigyorodom el, tudom, hogy hogyan festek. Akkor még nem látott, amikor alkotok. Olyankor aztán tényleg álomszerű minden, én is abban érzem magam. Nincs kapcsolatom a világgal, csak azzal, ami előttem van és amit alkotok. Semmi több. És nem is kell, mert nincs másra szükségem. Hogy a végeredmény mi lesz, az mindig változó.
- Köszönjük – szólok végül a pincérhez, amikor elénk kerül az élet. - Jó étvágyat – veszem kezembe a villát és a kést, majd nekiállok enni. Ráérősen falatozom, pillantok Lilla felé, aki szintén jóízűen fogyasztja, amit rendelt. Akkor a kacsa jó választás volt, ez is, bár kicsit csípősebb, mint hittem. Nem zavar viszont, szeretem, arcom nem rándul bele a falatokba, csak néha tartok egy szusszanásnyi szünetet.
- Ugyan, semmi gond. Egészségedre – legyintek aprót, hogy ne szabadkozzon. Lehet nem is evett előtte, szokása úgy mindenkinek, nekem is, ha ilyen helyre jövök, nem tömöm tele előtte magam, hagyok helyet. - Szeretnéd megkóstolni? Kicsit csíp – mutatok arra a részre, amihez hozzá se értem még, hátha kíváncsi az ízvilágra. Addig is kortyolok párat.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bogolyfalva - összes RPG hozzászólása (14943 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 488 ... 496 497 [498] 499 » Fel