Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Igen, mind kiábrándulunk, amikor kiderül, hogy az ajándék miatt kedvesek velünk igazából.
Nem tudok, nem mosolyogni. Érdekes egy fickó, olyan jó a kisugárzása, megmosolyogtató, bájos. Mintha nem evilági lenne. Eleve a tűz az, ami számomra vonzóbbá teszi, ahogy például Sárit is azzá tette, de mégis jó egy pozitív embert látni ezen a helyen. Nem vagyok energiavámpír, félre ne értse senki, de olyan ember vagyok, aki nagyon hamar befelé fordul, akinek kell az, hogy a mellette lévő ember életvidám legyen, vagy olyan, aki pátyolgatásra szorul. Furcsa, de akiket szeretek, azokat imádom szeretgetni is, pedig korábban ezt el sem tudtam képzelni magamról.
- Árulkodó a kinézetem. Én jobban szeretem a szeme és füle kifejezést, de a titkárnő is találó.
Nyilván nem kellene annak lennem, de szeretek az lenni, szóval nincs okom panaszra. Nem szoktam úgy odamenni az emberekhez, hogy DOKTOR Hollóvölgyi Zsófia vagyok, hanem csak simán az anyakönyvezett nevemet mondom, és akkor is pontosan tudják, amit tudni kell. Például, hogy nőből vagyok és emberszabású. Nézem, ahogy elindul, és kicsit oldalra döntöm a fejem. Nos, nem is olyan kislány ez a nagylány. És akkor...
- Te Jason vagy!
Mondtam én, hogy a szeme és a füle, mindenkiről tudok, arról is, akiről nem kellene. Elégedetten húzom ki magam, mint akit a következő pillanatban jól megdicsérnek ezért a tudásért.
- Holnap este. Amúgy Zsófi vagyok.
Zsófi, akinek a lánya csak nem akar felbukkanni. Ez még lehet csak sima zsarolás is... Édes Merlinke.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Jó, az előbb lehet túloztam egy kicsit - idilli hangú visszakozásba kezdek, aztán a beszélgetésben beálló rövid csend - amolyan direkt hatásszünet - után komolytalan horkantással elnevetem magam, és úgy, a fejemet ingatva teszek egy kiegészítő vallomást. - Mondanám, hogy a családom magamért szeret, de az igazság az, hogy a kisebbeket is leginkább a hajam és a tüzeskedés érdekli, a nagyobbak meg kivétel nélkül az erdélyi sörömért járnak át.
Cserébe persze rendszeresen kirámolom a hűtőjüket, de ezt jobbnak látom nem nyilvánosságra hozni, még a végén Anyuka azt hinné rólam, hogy valami ingyenélő mihaszna jószág vagyok, pedig annyira nagyon nem is. Szavak helyett végül vonásaimban felhőtlen derűvel megvonom a vállam; érezhető, hogy egytől-egyig, legyen szó a legpindurkábbról vagy a legráncosabbról, én a családom minden tagját rajongásig szeretem.
- Áh, szóval eltaláltam - jegyzem meg kiszélesedő vigyorral, s közben hátrálni kezdek Tücsök felé. Nem gondoltam, hogy elsőre összejön a bingó, hiszen simán lehetne bíró vagy valami fenszi gyógyítóféleség is, de evvan, helyette ma én megyek lottószelvényt feladni.
- Ööö, ezt ho... - hőkölök hátra a nevem hallatán, miközben összeszűkülő szemekkel nézem az arcát, hátha leolvashatok róla valami bennfentest, de a következő pillanatban aztán már tiltakozólag magam elé emelt kézzel lépegetek, és tempósan rázom a fejem. - Tudod mit, hagyjuk, nem fontos, nem érdekel, nem akarom tudni, tartsd csak meg az infót, honnan tudod ki vagyok.
Végül az orromat felhúzva elvigyorodom, és a neve hallatán színpadiasan, hasamra tett kézzel eszközölök egy príma meghajlást, majd elfordulva tőle még felemelem a kezem, hogy a helyszínhez méltóan, hercegnősen integethessek neki.
- Majdnem elfelejtettem! - mutatóujjamat a levegőben felejtve fordulok még egyszer felé. - Jöhet Törpilla is. Imádnám ismerni az iskola legmenőbb kiscsaját!
Fülig érő vigyor, Jason kijelentkezik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Valóban leginkább baráti a kapcsolatuk, ha nem is annak indult - sok réteg rákérgesedett akármi alól kellett kibányászni azt a pár apróságot, ami megmaradt gyerekkorukból. Damiból kiveszett a játékosság, ami darabossá, nehézkessé teszi gesztusaiban, ám nem menthetetlen.
- Simán. Nnnézzük mmmeg, van-e Mmilkywayes p-palacsintájuk,-*terelgeti a lányt a cukrászda felé, lépését Médiéhez igazítva, hogy ne papírsárkányként húzza maga után a küszöbig. Így is leginkább a húga méregdrága porcelánbabáihoz hasonlít, a sok szőke loknival és ruhácskával.
Nyitja és megtartja az ajtót, a rendelést viszont a lányra bízza annak dacára, hogy egész kedvtelve nézegeti a süteményeket a pultban. Ő csak a végén lejt oda, fizet, majd az egyik kötelezően szívecskés-rózsaszín-gyertyás díszítékkel felszerelt asztalhoz kíséri a locsogót.*
- Mmmédi...én nnem buktam, e-engem b-buktattak. A p-papa nnnehezen viselte, hogy ny-nnyugdíjaztattam,-*sóhajt, miközben kihúzza neki a széket, mert nem, esze ágában sincs tanulni arra, amit egyszer már megcsinált. Persze, a pátriárka sosem ismerné be mindezt, a család pedig úgy kerüli a témát, mint a pestist; ugyan ki más szórakozna pompásan Damin kívül azon, hogy vénFela tombol?*
- D-de ha akarsz, gy-gyere át b-bármikor. Mmég úgyse láttad Sz-sz-szergejt,-*veti fel, miközben nyeglén ledobja magát a szemben lévő székre - nem nyög, de mozdulata kelletlen. Mostanában gyakran sajognak az ízületei, mindene túl hosszú, mintha nem lett volna épp elég hibás alkatrésze. Az egyik zsebéből apró, alig tenyérnyi borítékot vesz elő.*
- Egyik ssem k-k-kötelező,-*tolja finoman Médi elé, különösebb magyarázat nélkül. A boríték tartalma egy kulcs, mely a Felagund-ház ajtaját nyitja, és egy gyűrű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A tág cicaszemek persze a Milkywaynek szólnak - tény, hogy keveseket tüntet ki a figyelmével, ennyire azért nem sokkoló, hogy megjegyezte a dolgot. Mármint, jókora adag tinédzser önzés van benne...Nah, tényleg taplógomba többnyire. Sosem kellett igazán azzal fáradnia, hogy behízelegjen vagy magához édesgessen bárkit.
- Szerzs elvileg mmmacska. Szerintem zsebszörny,-*túr a telefonja után, mert sokkal egyszerűbb megmutatni, mint körbeírni. Feloldja, aztán Médi mancsába nyomja, hogy túrja ki magának, úgysincs túl sok fotó rajta. MacsQuasimodo lenne még talán a legérzékletesebb arra a torz pofára, ami az elmosódott képekről visszanéz - Dami evidensen nem kezeli valami jól a kütyüt, a vakut hírből se ismeri.
A testtartása egyébként nem Médinek vagy a helyzetnek szól, a helyezkedéséből sejthető diszkomfort most tényleg csak az ízületei rovására írható. Az egyetlen vigasza, hogy egyre-másra hagyja le a család férfitagjait és nehezebb fölényeskedniük vele. Jó, önként nem jött volna ide, hogy turbékoló párocskák közt lavírozva palacsintázzanak, de nem zavarja különösebben a helyzet. A vihorászást leszámítva.*
- Mmondom, nnem kötelező. V-veheted születésnapi ajándéknak,-*ránt egyet részvéttelenül a vállán, vagyis...van ebben valami kedvetlenség, mert a gyűrű felkutatásába azért fektetett energiát. Átveti egyik lábát a másikon és székének támlájára könyököl, másik kezével ölébe húzva az étlapot.*
- Mmmeg t-toronyórát, aranyláncon,-*kaffant, kávéjára várva. Mármint reméli, hogy megkapja áhított feketéjét, mert meg se igazán nézte, miért is csengeti ki a pénzt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Elpillantok jobbra, senki. Elpillantok balra, senki. Tudom, hogy most nem lehet itt senki, mégis, mindig ilyenkor szokott lenni valaki. Azt mondják a nagy számok törvénye. Vagy a sors. Vagy mindkettő. Viszont most minden kihalt. Ez az egyetlen olyan óra, amikor mindenki tanít, és minden gyerek tanul. Akik nem tanulnak, őt az óvodai és bölcsis csoportjaikban vannak, a konyhán pedig készül az ebéd. Ez az én órám. Ilyenkor szeretek sétálni a falak között, elolvasni a kitett hirdetményeket, megnézni alaposan a festményeket, és pörögni a folyosón. És itt van a lépcsőkorlát.
Elpillantok újra jobbra, senki, elpillantok megint balra, senki. Ha most lenne bent egy billywig, hallanám a dudorászását. Alsó ajkamba harapok, ujjaimmal végigsimítom a fordulóban lévő részt. Masszív fakorlát, én pedig amúgy is kis súllyal rendelkezem. Hosszú, de mégis, csak egy röpke pillanat lenne. Mielőtt elindultam ide, Magyarországra, apa azt mondta nekem, hogy mindent tegyek meg, amire vágyok. És a filmekben ez olyan jó, olyan szép, olyan tökéletes. Át akarom élni a suhanást. Mint Rose a Titanicban, előbb az egyik, majd a másik lában helyezem fel, elhelyezkedem, és visszafojtva kitörni készülő kacagásomat, kitárom karjaimat, és elindulok lefelé. Kontyba fogott hajam kibomlik, és a visszatartott hang kiáramlik. Nem hangosan, de boldogan.
A vége apró ívben ér véget, ott lehuppanok, tökéletes érkezéssel, vagyis majdnem, mert azt hiszem, hogy mint egy hercegnő, csak megállok a lábaimon, de nem így történik, mert kettőt még lépek, a lendületet elszámítottam, és így esik meg, hogy testem egy másik testnek csapódik, amitől nevetős-horkantós hangot hallatok, nem túl nőies, de nem is hiszem, hogy erre szükség van. Viszont az illatából megállapítom, hogy férfi, és amikor felpillantok rá, az arcára, szemeim kistányér méretűre zsugorodnak. Hoppá.
- Uram!
Egyszerre vágom magam vigyázzállásba és próbálok pukedlizni, ami valami ösztönös reakció lehet, és akkor megérzem, hogy nem csak, hogy nekimentem, de a nővérke ruhám igen alaposan beleakadt az övébe, és szó szerint ott tart a férfi közvetlen közelében.
- A vonzás törvénye.
Felelem széles mosollyal az esetet, de nem nyúlok oda, mert hát illetlenség lenne, és nekem éppen, hogy csak lejárt a próbaidőm, nem szeretném tíz perc alatt abszolválni a kirúgásomhoz kellő dolgokat. Ez a mozdulat nem is tudom, hogy melyikünk dolga lenne, de valahogy egyikünkhöz sem illene, így lehet, hogy örökre így maradunk. Zavartalanul, de tényleg, egyetlen pirulásfolt nélkül állok vele szemben, néhány centire tőle, belül azonban égek, mint a Reichstag.
- Szerettem volna beszélni önnel, mert, fizetéselőleget szeretnék kérni. Az egyenruhám olyan nagy, mint az orosz cirkusz, gondolom az előző iskolaorvos hölgy viselte volna, és szeretném elvinni varrónőhöz, hogy bevegyen belőle egy kicsit, és azt hiszem azért is, hogy megvarrja. Ha jól tudom, önnek kell ezt jóváhagyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

A mosolyom szélesebbé válik, hogy nem korhol meg, és, hogy nem is kapok büntetést, amiért a tomporommal fényesítettem a korlátot, mert tudom, hogy azért ez nagyon illetlen viselkedés lenne. Magamban viszont kipipálom a bakanacslistámon a korláton lecsúszást, és otthon is meg kell majd ezt a műveletet tennem. Már elég sok pipa van azon a listán. Vettem például magamnak kesztyűt és sálat, még az első fizetésemből, és megtanultam hógolyózni, meg persze ott van az is, hogy láttam havat. És egy egész házat kifestettem egyedül. Igaz picike ház, nincs is még kész, és két hónapig spóroltam rá, de megcsináltam.
- Állok szolgálatára, ha vidámságra van szüksége, vagy, ha inna egy teát. Remek teakészítő hírében állok.
Mondjuk az ízesített forrócsokim sokkal jobb, de nem tűnik csokis típusnak egy kicsit sem. Viszont szeretek meglepődni, és ha meglepne, akkor még boldogabb lennék, mint most. Bár, azt nem biztos, hogy jó lenne, mert már most is olyan boldog vagyok, hogy ha még boldogabb lennék, akkor kiugrana a szívem, és az élettel összeegyeztethetetlen cselekedet volna. Engedelmesen megállok, és nem ficergek, amíg megszabadítja magát tőlem, sőt, mint egy jó kislány, kihúzom magam, és ujjaimat magam mögött összefonom, hogy ne akadályozzam a mozdulatsort. De nem lép el, megjegyeztem ám.
- És ha ön is hinne benne, akkor azt hitetnénk, hogy belecsöppentünk egy romantikus komédiába. Remélem én vagyok az első és egyetlen nő, aki szó szerint önbe repült.
Pillantok fel játékos érdeklődéssel, nem ellépve, de fejemet kicsit oldalra döntve. Tudom, aggódnom kellene, de valahogy mégsem féltem az állásomat, mert a másik olyan megnyugtató kisugárzású. Szeretem a kellemes alakokat, akik nem késztetnek arra, hogy életunt felnőtt legyek, én kalandor vagyok, mint Mulán vagy Merida. Kalandnak élek meg mindent, azt is, ha a függőágyba belecsavarodok pihenés közben.
- Igazából, másra is költenék. A tanács megengedte, hogy felújítsam azt a házat, amit bérelek, és megtaláltam a világ leggyönyörűbb kék színét az egyik boltban, de nagyon drága, viszont szeretném megvásárolni, és azt mondták, hogy csak a héten tudják nekem tartani. Egy egész galleont kérnek érte, és nekem kettő kellene belőle. Elképzelhetetlennek tartom, hogy az emeleti fal ne olyan kék legyen, így áldozatokat kell hoznom érte. Megmutatnám majd, mármint, ha készen lesz, furcsa lenne, ha elvinném magammal egy festékes boltba a főnökömet.
Még bólintok is hozzá egyet, mert tudom, hogy neki ez tényleg furcsa lenne. Nekem annyira nem, de én, hát, én vagyok.
- Igazából, azért jöttem erre a folyosóra, hogy igyak egy teát. Ön is kér?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az állatok iránti rajongás jóformán minden kisgyerekre jellemző - a lány emlékei nem csalnak, arról azonban nem tud, hogy Damienben, sok más mellett, ez is kihúnyt. Maga sem emlékszik, mikor vagy hogyan, de a családi légkör megfojtott majdnem minden lelkesedést.
- T-tőlem. Legalább jó lesz v-valamire,-zongorázik egy rövidet ujjaival az asztalon, jobb híján. A ketyerét elővigyázatosságból több bűbájjal felszerelték, tekintve, hogy különösebb teketória nélkül vágja hozzá a plafonhoz, hogy a padlásszörnyet elhallgattassa. Az étlapból felpillantva figyeli, amint Médi pózol a kamerának, ránézésre remekül szórakozva. Huh.
- Nnnem a t-te szülinapod van?-*billen oldalra feje, mert ha valamit megutált az évek alatt, az a mások által előre eltervezett program. Viszonylag kevés alternatívát kínálhat fel, varázslat híján vonatozni túl macerás, hogy nagy világlátó körútra induljanak; szóval a kastély és a falu környéke a választék.*- Mmmármint, ha mmacskáznál, benézhetünk a mmenhelyre is,-*vakarja meg az állát.
Közben - végre valahára - feltűnik a kiszolgálás és lerakják eléjük a palacsintákat, a kávéval és Médi limonádéjával megtoldva. Míg a pincér tesz-vesz, Dami észrevétlen előpiszkál a mellényzsebéből egy vékonyka, olcsó kis gyertyát. Olyan cingár, hogy amikor a pasi távozik és ő beledöfi az összehajtott palacsintába, megáll. Nincs is más dolga, mint a megszokásból magával hurcolt zippoval meggyújtani.*
- Kívánhatsz!-*jelenti ki nevetve, majd az előző zsebet kifordítva a tenyerére szór még pár szem - de konkrétan pár darab - konfettit, amit aztán Médi hajába tapsol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Azt mondják a magányos lelkek egymásra találnak. Hogy ez mennyire igaz az élet kegyetlen törvényszerűségei közepette, talán Zé sem tudja igazán. Hogy volt-e már tapasztalata benne? Mondhatni, lehetett is akár. Nem volt Mó is ugyanolyan magányos, mint ő? Vagy nem volt az édesanyjával is ugyanígy? Ugyanannyira biztos ebben, mint amennyire bizonytalan. Annyi magányos lélek van a világon. Miért nem találnak hát mind egymásra? Talán a magányos lelkekkel is az van, mint ahogyan a szerelmet írják körül az emberek. Majd akkor találnak egymásra, ha "megvan az igazi". Csak hát ha a szerelemben nincs ilyen, lehet hinni azt, hogy másban van?
Nem is igazán tudja miért járnak ilyen gondolatok a fejében, miközben a besötétedett utcákat rója. Ismét. Első nap. Még mindig. A jobb keze pedig ugyanúgy bekötözve, még mindig. Ez is csak jelzi, hogy nem fordult teljesen jóra ez a nap a hátralévő részében sem, mint ahogyan erre számított volna. Igencsak jól jött volna egy gyógyító, de úgy tűnik az élet úgy döntött, hogy ez holnapra marad. Mára pedig az intézkedés, és a maradék papírmunka, amiről annak rendje s módja szerint kiderülhetett, hogy még mindig nem teljesen kóser. Miért is lett volna az? Túl egyszerűen mentek volna akkor a dolgok.
Nem volt túl sok gondja egyébként a fájdalommal, a bájital kellőképpen eltompította azt is. Csak hát most jelzés értékkel bírva egyre jobban sajog és ég. Ő mégis kint sétál. Ismét egy ostoba hibát elkövetve ezzel? Talán. Ez még egyelőre nem derül ki, viszont a nyugalmas, sötétbe burkolózó falusi utcák annyira békések, csöndesen, ember nélküliek... Ilyenkor hamis biztonságérzet lengi körül, pedig ez még csak a második éjszakája itt. De jól döntött. Alighanem jól döntött.
Szokásos ruhadarabjai vannak rajta. Egyszerű, sötét, talán még kissé kopottasnak is mondható farmer, nem a szándékosan így megművel fajtából. A cipője... akár még azt is mondhatnánk rá, hogy tornacipő, de nem egészen, és teljesen fekete is. Viszont ennyi van csupán a kamaszos lázadásból az öltözködésében. Fekete szövetkabátszerű, majdnem a bokájáig leérő galléros talár fedi mustársárga hosszú ujjúját, a pálcája, kulcsai, s a mai napon újonnan szerzett iratok pedig egy kék színű bájital társaságában lapulnak a zsebeiben. Az iratok összecsavarva, félig kilógva.
Komótos léptekben sétál az utcán, elrévedezve útközben ezen-azon, amikor kiért a Boglyas térre. Járt már erre az elmúlt napban, de nem volt alkalma még jobban megszemlélni. Részint, meg leginkább másfelé ment, részint, mert napközben pedig roppantul sietett, már csak a sok ember miatt is. De most már van. Ideje, mint a tenger. Úgy sem tud aludni, gyógyító meg ilyenkor már sehol sincs épeszű, aki dolgozna. Akkor hát? Hova siessen?
Elsétál egy vörös hajú, csinos nő mellett, de igyekszik nem vetni felé pillantást, nehogy valami rosszat gondoljon, majd megáll a baglyos szökőkútnál. Zsebre dugja kezeit, s hallgatva a víz csobogását, mélyeket lélegezve hunyja le szemeit, megpróbálván kizárni minden érzelmet, ami csak megjelenhet. Ki tudja még milyen sikerrel. Szeme sarkából érzékeli a nőt, de ha az épp enne is, nem látja. Aztán a következő pillanatban, mielőtt még bármit is tehetne ellene, valami ismeretlen erő az univerzumban arra készteti, hogy megszólaljon. De mégis miért?
- Baglyok - jelenti ki az általános tényt, amit még a vak is láthat. Majd halvány mosoly kezd el játszadozni a szája sarkában. - Értem én, hogy bogoly-bagoly... de akkor is. Vizet köpő baglyok?
Igazából a hányó találóbb lett volna... De kihez is beszélek tulajdonképpen?
Megzavarodik egy pillanatra. Furcsa. Sosem szokott ilyet csinálni, hogy csak úgy hozzászól egy idegenhez. Aki lehet azóta már itt sincs, vagy nem is hallja. Még csak felé sem nézett. Lehet, hogy tényleg nem ártana meginnia egy újabb bájitalt, mielőtt még zavartabbnak érzi magát, és a következő pillanatban elkezd arról beszélni, hogy milyen bagolyfajnak tudná beazonosítani az itt látott műmadarakat, mint egy eszelős.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Későn végeztem ma az étteremben. Rengetegen voltak és csak úgy záporoztak a rendelések. Ki tudja, talán miattam jöttek ennyien. Beképzeltségnek érzem ezt, de néha tényleg az az érzésem, hogy mióta megneszelték, hogy a férjgyilkos a konyhán ténykedik többen térnek be hozzánk. Mit számít, miért érkeztek, ha jóllakottan és kellemes élményekkel gazdagabban távoznak! A séf kezd megbízni bennem és már pár komolyabb feladatot is rám szokott bízni. Az alapanyag beszerzéstől, ami igazából hajnali piacjárást jelent, az esti zárásig mindenből kiveszem mostanság a részemet. Így volt ez ma is, hiszen azért végeztem ilyem sokára, mert nekem kellett zárnom a konyhát. Előtte még összeütöttem magamnak egy kis éjszakai vacsorát, mert egész este egy falatot sem tudtam enni. Viszont nem volt kedvem a szobámban megenni, sem az étteremben, így kijöttem ide a térre. A séta rám fért, A hűvös koratavaszi levegő pedig jót tesz, mert igazság szerint zsong a fejem. A pörgés, a sok ember, hang, illat és ízkavalkád miatt sokszor megesik, hogy besokallok. Olyankor mindig sétálok egyet mielőtt aludni mennék.
Kezemben egy dobozzal ülök le az egyik padra és kezdek el falatozni. Vasi pecsenye és hozzá hasábkrumpli. Semmi ördöngösség. Holnap ez lesz az egyik menüben választható fő fogás. Egy szeletet készítettem el és dobtam mellé néhány szál burgonyát. Nekem jutott a feladat, hogy a sóval megtört fokhagymakrémet elkészítsem és bedörzsöljem vele a kiklopfolt tarja szeletek mindkét oldalát, amik előtte egy éjszakát fokhagymás tejben áztak. Ez ám a wellness. Holnap jöhet a paprikás lisztbe mártózás és a sülés. Újabb darabot szelek le a puha és kellemes ízű húsból majd villámra tűzöm a rósejbni néhány szálával, amikor megjelenik egy idegen. Ösztönösen rándulok össze és engedem le evőeszközeimet, hogy ugrásra készen várjam ki mi a szándéka. Azt hittem már nem félek az emberektől, de úgy látszik tévedtem. A gyomrom tótágast áll és végigfut tagjaimon a rettegés. Aztán az idegen tovább sétál és megáll a kútnál. Nézegeti, én pedig próbálom folytatni az evést, még ha az étvágyam hirtelen el is ment. Alig ér a számhoz a sült, a férfi megszólal. Nem tudom eldönteni, hogy hozzám beszél-e, vagy csak magának tesz megállapításokat. A kérdését viszont már valamiért úgy érzem illik megválaszolnom. - Jobb mint ha savat köpnének, vagy bagoly köpetet - jelentem ki egyszerűen. Nem vagyok finnyás. Míg bujkáltam egy ispotályban is takarítottam. Ott sokat láthat az ember és ebből a szempontból megedződik a gyomra. Felfekvéses betegek, az elmúlás édeskés illata, amit a szervek bomlása idéz elő...Ehhez hasonló dolgok között kellett rájönnöm, hogy nem az a legrosszabb, ha üldözik az embert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ha Zé tudná miféle gondolatot járhatnak a közelében ücsörgő nő fejében a főzéssel kapcsolatban, biztosan lenne egy s más hozzászólni valója. Pont ez az egyik téma, amiről indokolatlanul sokat tudna beszélni, ha úgy adódik a helyzet. Meg persze alkotni ezt-azt a konyhában. Volt rá ideje, hogy kitanulja a dolgot és lefoglalja magát vele, és állítólag nem is rossz benne. Már amennyire megtudhatta azon kevés ismerősétől, aki evett valaha bármit is, amit csinált. Igazából nem sok van ilyenből. Sőt... semmilyen olyan ismerőse nincs jelenleg, akivel ennyire közeli kapcsolatot ápolna. Sokakkal még távolit sem. De mindegy is, hiszen nem gondolatolvasó, még ha vannak is különleges képességei, amelyeket nem igazán fogad el. Inkább betegség. És ez a betegség most is jelen van.
Nem tudja miért szólalt meg és miért kezdett el beszélni a nőhöz. Mert hát valakihez elkezdett, annyira még csak nem kattant, hogy magával társalogjon hangosan, nyilvánosan, a nő pedig itt volt a közelében, érzékelte, félig látta is. De miért csinált ilyet? Maga sem tudja. És talán még illetlenség is. Már mindegy.
Hirtelen tör rá az érzés. Mintha pánikba esne a dologtól. Ez azért igazán nem normális. Minden tagja megfeszül egy pillanatra, talán ezért kezdett el ostobaságokat művelni a fecsegést illetően. Hirtelen futni támad kedve, mégis földbe gyökerezik a lába. Ezt akarta talán oldani a baglyos megjegyzéssel? Semmi értelme, hogy így érezze magát. Hirtelen nyomasztani kezdi a sötétség is. És tényleg egyedül érzi magát, feszélyezve. Még a torka is kiszárad, meg kell köszörülnie hozzá, hogy megszólalhasson. Mert meg kell. Valami válasz érkezik a nőtől, pedig nem hitte volna. Savat? Miért pont ez jutott eszébe?
De ahogy rápillant, erre az éjszakai félhomályban törékenynek ható teremtésre, hiába nyílnak el ajkai, nem tud megszólalni. Rosszul érzi magát. Talán még hányingere is van. Csak elmosolyodik, de a szemei furcsán szomorúak maradnak. Ennyi telt csak tőle? Mégis miért?
Vagy csak... csak nem?
Be kellene vennie a bájitalát. De ehelyett csak visszapillant a szökőkútra, és lázasan pörögni kezd az agya. Ez az érzés egyre rosszabb. Egy pillanatra ökölbe szorítja kezeit a zsebében, de így beleváj jobb kezének ujjaival a sajgó, égett-vágott tenyerébe, és majdnem fel is szisszent. Ráncolja egy sort a homlokát, mintha csak művész szemmel kritizálná némán a baglyokat... aztán lassan, nagyon lassan és óvatosan fordul vissza a nő felé, teljes testével. De nem mozdul egy tapodtat sem onnan, ahol eddig megállt. Amikor pedig megszólal, már csöndes, és próbál nyugodt is maradni.
- Bocsásson meg... - kezdi óvatosan, minden szót láthatóan alaposan megfontolva. - Nem akartam... megrémiszteni.
Néhány pillanatig némán fürkészi a nő arcát, majd ismét megköszörüli a torkát.
Be kellene vennem a bájitalt.
- Ne haragudjon, hogy ezt kérdezem... de... minden rendben?
Egészen biztosan nincs, de meg kell adnia az embereknek a tagadás lehetőségét. Joguk van ahhoz, hogy hazudjanak az érzéseikről, főleg egy idegennek. De egy biztos. Ez, ami most hirtelen hatalmába kerítette, nem egy szokványos érzés. És bár kezd elillanni a bájitala hatása, azért még van benne valamennyi, mégis elég intenzív ahhoz, hogy átélje.
Igazából egyébként csak el kellett volna sétálnia. Úgy érzi nem szívesen beszélne vele a nő, habár ez nem is csoda, tekintve, hogy egy idegen pasas szólította le az utcán, éjnek évadján. De ez is olyan, mint a baglyok. Egyszerűen csak jön magától.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Más családokban nem néznék jó szemmel, ha a lány kutat udvarló után. A szüleim viszont bíznak a nővéremben. Tudják, hogy azzal a tűzzel, ami benne ég, bárkit megszerez magának. Nekem nem hagynák, hogy magamtól válasszak. Bennem nem bíznak, nem hiszik, hogy jó családból való férjet szerzek magamnak. Lídia tökéletes magatartása, kiváló eredményei feljebb tudják emelni őt a ranglétrán, mint ahogy a szüleink elindultak. Az én viselkedésem ellenben csak "szégyenbe hozza a családot". Tehát míg Lidi könnyedén talál magának férjet, tőlem sokkal jobban fognak tartózkodni a családok. Jelenleg azonban nem zavar a dolog. Ha rajtam múlik, nem szeretnék benne ragadni a társaságban. Nem szeretném az egész életemet a "felsőbbrendűek" körében tölteni.
- Igen, ez a jobbik eset. A szüleim tudják, hogy a nővérem eléri, amit akar, Meg azt is tudják, hogy azt akarja amit ők. Egy jó családba beházasodni. - Talán abban is szerencsések vagyunk, hogy nem házasítottak ki minket amint nagykorúak lettünk. Igaz, anyám majdnem 30 éves volt, mire férjhez ment. Nagy port is kavart, amikor visszatért Magyarországra, és kiderült, hogy még nincs férjnél. Nagy szerencsének, és a nagymamám rámenősségének köszönhető, hogy apám végül elvette.
- Azt sem tudom, akarok-e egyáltalán férjhez menni - vontam vállat. - Legrosszabb esetben is van még három évem, mielőtt férjhez adnak. A tudás a szüleim számára kincs, sosem vennének ki az iskolából, csak, hogy gyerekeket szüljek. A nevemet úgysem örökölnék a gyerekeim, a családi örökséget az unokatesómnak kell tovább vinnie, szóval... - nem fejeztem be a mondatot, csak beleittam a limonádémba. Nem is tudom, pontosan mivel is fejeztem volna be. - Na és te hogy állsz ehhez a házasság témához? Szülői nyomás akkor rajtad nincsen? - Zsófi sem úgy néz ki, mint aki a közeljövőben tervez férjhez menni. De minél idősebb, annál kevesebb esélye van aranyvérű körökben házasodni. Persze az ő esélyei eleve alacsonyabbak. Aztán lehet, hogy nem is számít neki annyit a vér. Ahogy nekem sem. Igazából egész házasság dolog a háttérbe szorul nálam.
Persze tudom, hogy a szüleim úgysem hagynák, hogy férj nélkül maragyjak. De amíg Lidi jövője van a középpontban, én kitalálhatom, hogy mihez kezdjek az egész témával. Bár az biztos, hogy a múltkor Emmával is a házasság témánál lyukadtunk ki. Talán ez azt mutatja, közelebb van ez a dolog, mint hiszem. Nagykorúnak minden értelemben mondható vagyok, így ez nem tudja megakadályozni a szüleimet. A mindennapjaimban azonban nem jut eszembe a házasság, így soha bele sem gondoltam, mennyire a nyakamon van az egész. Abba sem, hogy ha a szüleim végül hozzá adnak valakihez, az tönkreteszi minden jövőbeli tervemet.- Merlinre, dehogy! - hevesebben nem is reagálhattam volna a felvetésre. - Sok tervem van a következő éveimre, de a házasság egyáltalán nem szerepel köztük! - elég érthető voltam? Azt hiszem igen. - Talán majd egyszer - tettem hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem félhetek örökké, egy életen át valakitől, aki már meghalt. Valakitől, akinek én vettem el az életét és a karjaimban tartottam amikor a létezés tüzének szikrája kihunyt a szeméből. Károly már nem bánthat. Pribékjei, ha akartak volna, már bosszút álltak volna rajtam, de mindeddig nem tették. Ki tudja miként talált rám. Lehet senki sem keresi, mert mindvégig magánakció volt a keresésem. Mégis, ahogy most megjelent ez az idegen újra rám tört az a csontig hatoló félelem, hogy értem jött, hogy elégtételt vegyen főnökéért. Nem merek moccanni néhány pillanatig, ám mivel nem támad rám mégis tovább igyekszem falatozni. Ekkor szólal meg először és belőlem kikívánkozik valamiféle válasz a feltett kérdésére, melyet újabb adag csend követ. - Semmi baj - rázom meg a fejemet lassú szavú szabadkozására, de ennél többet nem tudok mondani. Lehet ez csel is részéről, hogy elhitesse nincs benne ártó szándék. Talán jobb lett volna kis sem jönnöm ide ma este. De annyira zsongott a fejem, hogy ki kellett szellőztetnem egy kicsit. Mióta kijöttem a szanatóriumból annyi minden történt. Nagyot fordult velem a világ. - Nem igazán - felelek  reflexből őszintén váratlan kérdésére - Nehéz napom volt, ennyi az egész - teszem hozzá és kékjeimet le sem veszem az idegenről, aki akár egy kíváncsi újságíró is lehet. Ma kifaggat és holnap már viszont is láthatom a szalagcímet: "A férjgyilkos éjjeli portyán". Még belegondolnom is szörnyű, hogy akár ez is megtörténhet. Lehet jobb lenne megelőznöm a dolgot. Az ételes dobozt, benne az evőeszközökkel félreteszem és felállok. Hosszú lángvörös fürtjeim fekete kabátomon terülnek szét. Bokacsizmámra rálóg a fekete, élére vasalt szövetnadrág, mely egyenruhám része. - Maga újságíró? - lépek olyan közel a férfihoz, hogy ahhoz elég messze legyek, hogy ne érjen el, de minden szavát értsem és arcát is lássam az utcai lámpák gyér fényében. Nem retteghetek mindig. Már nem kell menekülnöm és nem is fogok. Megfizetem a bűnöm árát nap mint nap, sőt szinte minden éjjel. Így lehetek elég bátor, hogy szembenézzek bármivel és bárkivel, ami vagy aki rám vár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Valamiért az apja jut eszébe. Miért jut eszébe az apja, egy ilyen békésnek mondható, csöndes, nyugalmas tavaszi éjjelen, olyan messze a szülőháztól, amilyen messze csak el mert menni? "Szánalmas vagy! Egy nyomorékot szült az anyád, nem vagy jó semmire! Semmire!"
Aztán a pillanat, ahogyan látta kihunyni a fényt a szemeiben, és ő csak ott állt. Állt és nézte. Túl hosszú ideig nézte. Kiszárad a torka is, nem csoda hát, ha nem tud válaszolni. De egy mosolyt mégis kicsikar magából. Mintha csak a sok éves gyakorlás olyan ösztönösen jönne elő, mint a vadból a menekülés. Apropó menekülés. Szívesen megtenné most ő is, valahogy, valamiért. Mégis itt marad. Mert szép lassan ráébred mindarra, ami vele történik. Ennyi év után gyorsabban is rájöhetne már.
Ezért fordul végül lassan a nő felé, és nagyon óvatosan. Ezért pillant rá, és ezért nem mozdul arról a helyről, ahol megtorpant. Kezeit óvatosan húzza ki zsebeiből, és ereszti maga mellé, hogy látható legyen, nincs az ujjai között sem pálca, sem bármilyen fegyver. Bár így a fehér kötés is nyilvánosságra kerül jobbján, átfáslizva tenyerét, de mégis elernyeszti ujjait, hogy lazának, nyugodtan tűnjön, bármennyire is lüktet valami a mellkasában, ami nem ver egyformán a szíve ütemével. Lassan elhangzik a kérdés. Majd egy újabb is, és rájuk végül a válasz. Őszintének hatóan. És kendőzetlenül. Ez valamelyest oldja az eddigi érzelmeket. Vagy a félelmet felváltó gyanakvás teszi? Végül azonban, ahogyan a nőtől is elhangzik egy kérdés, miután hirtelenjében feláll, - talán védekezően, hogy gyorsabban elsiethessen, ha úgy adódik - közelebb lép. Zé viszont még mindig érzi, hogy jobb, ha ott marad ahol van. Mégis valami furcsa megkönnyebbülés is úrrá lesz rajta. Sokkal őszintébb lesz a mosolya egy pillanatra, és egy halk, rövid kis nevetést is kiprésel magából.
- Úgy nézek ki? - néz kedvesen, de még a mosolya ellenére is ugyanúgy szomorkás tekintettel a nőre. Majd lassan megrázza a fejét.
- Nem vagyok - mondja végül. Bár igazából szeret írogatni, de csak magának, és nem is kifejezetten cikkeket. Meghatározhatatlan erő önti el a testét, de azért eszénél marad. Nem moccan. Hagyja, hogy a nő jöjjön még közelebb, ha akarna. Nem hátrál, de előre sem lép.
- Csak... - sóhajt fel, és emeli a különösen tiszta tavaszi, éjszakai égbolt, és a néhány felvillanó csillag felé a tekintetét, és nézz kissé körül, ha valamelyest zavartan is. - Szeretem az esti sétákat - pillant végül vissza a nőre.
- És ritkán botlok ilyenkor bárkibe is. Tényleg nem akartam zavarni.
Igazából általánosságban is ritkán botlok, vagy mondjuk úgy, nem beszélek igazán senkivel sem. De ez most lényegtelen - teszi még hozzá gondolatban.
- Elnézést, néha furcsán viselkedem - von szerényen vállat, halvány mosollyal, majd úgy kezdi el szemlélgetni a cipője orrát, mintha az most roppantul érdekes lenne, és lassan összefonja maga előtt karjai. - Rá se rántson, nem tartom fel. Csak egy baglyos bolond vagyok a szökőkútnál.
Megint egy tökéletes pillanat, amikor idiótának érezheti magát, saját maga miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Értem - bólogattam bőszen, hiszen ő mégiscsak okosabb volt nálam ebben a témában. Mondjuk amikor én voltam mérges, szintén mondtam, illetve tettem olyat, amit később megbántam, így már tiszta volt a kép.
- Ez nem hangzik jól. Csakis olyan állatkát szeretnék venni, amit ismersz, mert, ha bármi rossz vagy váratlan történik, akkor tudok tőled kérdezni - néztem aggodalmasan a tanáromra. Még mindig nagyon fura volt tegezni őt, időnként magamat is ki kellett javítanom, de végtére is úgy gondoltam, hogy majd hozzászokok a dologhoz. Mindenesetre rendes volt tőle, hogy felajánlotta a tegeződés lehetőségét.
- Az nem jó, ha nem lehet vele játszani. Mindenképp olyan állatkát szeretnék, amely játékos - válaszoltam elgondolkodva, majd el is vetettem annak az ötletét, hogy bármiféle rágcsálót tartsak.
- Jaj, de aranyos a cicád! - néztem olvadozva a mobilképet, majd miutá eltette, ezerrel kezdett el kattogni az agyam. Gyorsan odaléptem az egyik kennelhez, amelyben a cicákat tartották, majd bedugtam rajta az ujjam, hogy megérinthessem valamelyik szőrmókot.
- Aúúúú! - vettem el onnan az ujjam gyorsan, ugyanis az egyik cicus játékosan megkarmolt. Szerencsére nem okozott nagy gondot, nem is vérzett az ujjam, de azért megéreztem a karmolását. Kezdtem kételkedni benne, hogy vajon nekem valók-e a macskák. A kellemetlen incidens után a kutyákat vettem szemügyre, akik úgy tűnt, hogy nagyon boldogok voltak a látogatók láttán.
- Hűűű, ez a két kutyus vajon milyen fajta? Azt hiszem, hogy már olvastam róluk az egyik állatos könyvemben, ahol felsorolták a fő fajtákat. Talán csiiii.... öhm nem tudom, hogy hívják... a másikra kifejezetten emlékszem! Tacskó! Milyen gyönyörű kis fekete tacsi! Mit lehet róla tudni? Na, és az a csiiii akármi, az milyen? - faggattam a tanáromat érdeklődve. Ez a két kutyus nagyon felkeltette a figyelmemet, mindkettő kis méretű volt, és rendkívül aranyosak tűntek. Mikor közeledtem hozzájuk, mindketten barátságosan fogadtak, aztán a kisebbik, az a csiii elkezdett ugatni rám, pedig nem csináltam semmi rosszat. Kíváncsian vártam, hogy mit mond Belián bácsi, azaz mit kell tudnom ezekről a kutyákról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Általában a reggelek lassan indulnak az őrsön. Az ügyeletesek nem tudnak általában sok bűnözőt elfogni éjszaka, hiszen ez Bogolyfalva, a nap indulásakor pedig a kutyának sincs kedve bármit elkövetni. Szóval Zalán teljesen nyugodtan ült le a - most már - állandó helyére, és kezdte el kitölteni magának a szükséges koffeinadagot, hogy az agya legalább elindulhasson még a meeting előtt.
Bodócs sétált oda hozzá bozontos kinézetével, ajkain kaján mosollyal. Zalán sose szívlelte a férfit, és a tündérporos eset óta ez visszafelé is igaz volt. Szóval amikor meglátta közelíteni, már biztos volt benne, hogy ez a reggel nem fog jól indulni.
- Az éjszaka az egyik új tanonc behozott egy nőt prostitúcióért - kezdte minden előzetes bevezető nélkül.
- Prostitúció? Bogolyfalván? - rántotta össze azonnal szemöldökét Zalán, de már látta hova fog kifutni ez a történet. Még csak nem rég lett hivatásos auror, de máris neki kell feltakarítani a tanoncok szarságait. Remek.
- Mindjárt megyek, kérlek vigyétek be az egyik meghallgatóba a nőt... személyt - javította ki magát azonnal a férfi. Hiszen ki tudja milyen nemű volt az ember, ő aztán nem ítélkezik. És nem von le következtetéseket sem.
Bodócs felnevetett rajta, és az asztalára dobta az igen vékony kis aktát. - Zlatan azt mondta nem kell jönnöd a reggeli eligazításra, csak intézd el - hagyta ott a férfi. Zalán elhúzta száját, és kávéja felett belenézett. Remek reggel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Érdekesen beszél ez a csaj, biztos túl erősen fogják otthon. Hát, hogy lehet ilyeneket kérdezni, meg így? Meg amúgy miért érdekli, nem értem pontosan. Először egy kicsit össze is ráncolom a szemöldököm a kérdésére, és gyorsan elgondolkodok, hogy mit is kérdez. Biztos nem arra kíváncsi, hogy melyik boltból veszik, hanem, hogy miből. Pénzből, tehát, a kérdés arra irányul, hogy mit dolgoznak.
- Az aurorképzőben valami izék – vonok vállat és széttárom a kezem. Mit tudom én, hogy pontosan miket csinálnak. Polli tuti tudja, ő sokkal okosabb nálam, meg ő általában figyel is arra, amit anyuék mondanak. Biztos beszéltek már róla, de sosem érdekelt annyira, hogy meg is jegyezzem.
- Merlinre! Te aztán jól be vagy fogva. Nekem is mondják, de általában nem sikerül. Csak ha Polli nekiáll helyettem csinálni, na azt… azt nem szeretem, úgyhogy kénytelen vagyok csinálni. De azért sokat csalok benne, mindenféle helyekre eldugdosok cuccokat, hogy ne kelljen foglalkozni velük. Aztán amikor megnézik, akkor minden szupernek tűnik – vigyorgok, mert tényleg így szoktam csinálni. Rejtély amúgy, hogy másnap, hogy van minden a helyén, amikor elő akarom venni. Illetve most tűnik fel ez a rejtély, mert sosem gondoltam még utána. Remélem nem Polka teszi a helyére őket, azt nagyon bánnám.
- Csúzlimudli? – vigyorgok, végül is nem rossz név, szóval bólintok. – Na nézzük mennyire vagyunk jók a Csúzlimudlizásban – emelem fel magasra a „gyilkos” szerszámot, majd mire észbe kapok már lövöldözünk is. Kicsit sajnálom, hogy az első ennyire félrement, de legalább egy pontom már van.
- Köszi! – talán még kicsit bele is pirulok a lövésbe, hogy sikerült egyet eltalálni, még ha nem is a célpont volt az. Bezzeg Ana egyből talál, kicsit morcos leszek mögötte, ha hátranéz persze mutatom felfelé a hüvelykujjam.
- Ez igen, elsőre! – dicsérem meg kelletlenül, de igyekszem ezt a hangomban nem éreztetni. Persze már, hogy neki elsőre, ez nem ér! Aztán a második már nem talál, úgyhogy megnyugodok, hogy mégsem egy mesterlövésszel van dolgom.
- Igen, 1-1 – veszem át tőle Csúzlimudlit, majd újratöltök. Próbálok jól célozni, de mindkettő lövés mellé megy. – Á, nem igaz – a csüggedés kiül az arcomra és kelletlenül adom át a csúzlit a tulajdonosának. – Már csak három van, ha kettőt lelősz, te nyertél – mondom mégis, már mindegy. Kedvem már nem nagyon van hozzá, de azért diktál benne a versenyszellem és meg fogom próbálni, ha véletlenül elrontaná. Nem bánnám, ahhoz túlságosan magam felé hajlik a kezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Annyira örülök, hogy itt van nekem Ő! Olyan volt nélküle, mintha leszakították volna a karomat, és fantomfájásaim lettek volna – igen, olvastam ilyet valamelyik újságban és majdnem hánytam is, ahogy elképzeltem – nélküle. Nagyon hiányzott az én kis Polkám, akit lassan beérek, vagy le is növök, de ez engem nála sosem érdekelt. Persze, ha majd egyszer pasizok, biztos nem lehet töpszli fiúm, de annyira nem érdekelnek a srácok még, mert rohadt idióták és semmi értelem nincs bennük. Szóval ezen még nem gondolkodom, viszont a ránk zuhanó mugli repcsik már érdekelnek. Mármint, hogy nem zuhannak ránk, ihihihi.
- Azt hiszem, hogy védve vannak az arénák az ilyenektől – látszik rajtam, hogy ebben nem vagyok biztos. Még sosem voltam kviddics meccsen, irigylem is érte Polkát, ő már tuti látott valamilyet a suliban. – Te voltál kint meccsen? Az Eridon nyert, mi? Ha már oda jársz, meg kéne, hogy tiszteljenek ezzel – vigyorodom el, miközben valami fira szót mond a tesókám.
- Teknológia? Azzal fűtenek a muglik? – húzogatom a számat jobbra-balra, ahogy elgondolkodom a szón. Gőzöm sincs, hogy miről beszél a nővérkém, de ha azzal tudnak fűteni a muglik, akkor az biztos menő lehet. Én nem vagyok mugliellenes, de azért kiráz a hideg, hogy egy olyan izére felüljek, ami elvisz olyan nagyon magasra. Közben leporolom róla a havat és ő pedig arról mesél, hogy milyen gyógybájitalt itattak vele. Nézem az újabb mutatványát, egyre szörnyűségesebb képet vágva hozzá.
- Fujj, hogy bírtad meginni? - még az orrom is befogom, annyira elképzelem, amit mondott. Biztosan rémesen szörnyű volt, de gyorsan bekukkantok a fülébe. – Már nem füstöl a füled, ha ez megnyugtat – nevetem el magam gyorsan, mert azt szeretném, ha a kellemetlen emléke egyikünkre se hasson, főleg rá, tudom mennyire érzékeny. Mint például a magasságára is, de szerintem tényleg nőtt picit. Biztos fog még, vagy én magam növesztem meg, ha lesz pálcám. ÓriásPolli, óriás szeretet!
- A zöld nem jó. Hát végül is nem vagy Trelionos, vagy milyen az egyik ház, ami zöld, persze, hogy még nem szereted. Mert már megnéztem ám hova jársz! – bólogatok, és megint átkarolom őt. Úgy szeretem nyunyurgatni, meg mindegy, csak érjek hozzá, mert ő Polka. Az én egyetlen és legszuperebb tesóóóóm! De hát muszáj őt elengedni és mindenféle őrültségen gondolkodni, mint a cicakunyhó. Még bólogatok is, hogy jó ötlet lenne kóbor macsekoknak.
- Aha, fiúk. Vagy lányok? – állok meg egy pillanatra ránézve Polkára, hiszen nem tudok arról, hogy nem a fiúk érdekelnék, már ha érdeklik. Gyorsan kiderül, hogy nem. – Nálunk is mind buta és okoskodó, meg nyápic. Egyik sem merne megcsókolni – mondom nagylányosan és hencegve, mintha Polka nem ismerne eléggé. Oké, hogy bátor vagyok, de tuti nem csókolnék meg senkit, mert az fúj! Meg láttam ám az utcán, hogy bekapják egymást, az mire jó? Tök undi!
- Dráma? Tök izgi a te sulid. Mondj valami pletyit – nézek rá, miközben újabb hótéglát gyártok a szuper kis kunyhónknak. – Hát… állítólag Viktor meg Bea járnak, de nem tudom. Én nem láttam még őket smárolni se – vonok vállat, meg amúgy Viktor pont nem a szívem csücske. Teszi a szépet minden csajnak, mert jól néz ki. Mondjuk ez igaz, tényleg jó pasi, de pfejjj, nyálas, mint a csiga.
- Jajj ne Polka, neeee, nem akarom – ugrok oda hozzá, és lefogom a kezeit, miközben ő a matekkal traktál. Mit tudom én, hogy miket nem tudom, azért nem tudom.
- Úúúúú! Simán megáll szerintem, gyere, vigyük oda. Vagy tudsz varázsolni valamit? Megnézném, a tudományod! – csillannak fel a szemeim, majd megint nem tudok megállni és körbeugrálom a tesómat. Milyen menő nővérem van már? Mindenkit szétmágiáz, vagy mi!
- De ha nincs rá mágiád, akkor segítek – mutatok úgy, mint a body builderek, befeszítek neki, biztps érdekes látványt nyújthatok, de nem akarom megrémiszteni őt. Simán benne vagyok bármiben, amit szeretne, akár kétszer is. Hiszen ő Polka, a legszupibb tesó a világon!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Éppen csak az első pár mondaton jutott túl, amikor meghallotta a kicsit sem visszafogott üvöltözést, amelyet a nő lezavart. Hát ez aztán zseniális lesz. Tiszta kabaré az egész. Odalépett az egyik tanonchoz, aki ettől szinte azonnal hadba vágta magát. Apró félmosollyal nézte a reakciót, amelyet néha még mindig sajátjának érzett.
- Kérlek nézz utána egy Nadia Rosales nőnek. Minél gyorsabban, és ha megvan kopogj az egyes tárgyaló ajtaján - adta ki az utasítást, és készített még egy kávét. Az aktát a hóna alá csapta, és a szoba felé indult. Az ajtó előtt megállt és egy nagy sóhajt engedett ki. Akkor, kezdődjön a showműsor.
- Üdvözlöm, Egervári Zalán vagyok - fordult a nőhöz komoly, professzionális arccal, és letette elé a másik bögrét. - Remélem szereti a kávét, ilyen korai órán mással nem tudok szolgálni - vallotta be, és az aktát letette az asztalra. Kihajtotta a borítót, és gépiesen beszélni kezdett.
- Az éjjel, pontosan tizenegy huszonnyolckor egy bejelentés érkezett, miszerint Ön a Boglyas tér kivezető útjának egy részén kószált, és idegen férfiakat szólított le. Igaz az állítás? - kérdezte, és először nézett fel az aktából, egyenesen a nő szemébe. Ha megkapta a választ azonnal folytatta is a sorolást akkor is, ha Nadia hozzá akart fűzni valamit.
- Igaz-e, hogy a megjelenése kifogásolható volt, főleg ha az esti órákat tekintjük? Egy szemtanú leírása szerint, idézem: rövid ruhát viselt, megborult volt, látszott rajta, hogy sokat ivott, talán még drogozott is. Pont úgy nézett ki, mint aki a vöröslámpás negyedből szabadult, még a sarka is repedt volt - olvasta érzelemmentesen Zalán, és végre helyet foglalt a széken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

A szigorú nézést még Madame Laurant mellett sajátította el, aki szerető gondoskodással nevelte őt, ugyanakkor a szava törvény volt, és nem tűrt ellenszegülést. Pedig szó szerint semmivel se tudta volna Vivient bármire is kényszeríteni, hiszen még csak megérinteni sem volt képes őt. De valahogy olyan tiszteletet parancsoló volt az egész személyisége, hogy Vivinek esze ágában sem volt ellenkezni.
- Hűha, jobb lesz vigyázni a lufikra a közeledben! - nevette el magát Vivi, miután érdeklődve kollégájához fordult megnézni, hogy teljesít szúrós pillantásból. Igazából nagyon aranyos látvány volt, így nevetése hamar derűs mosolygásba csapott át.
- Egy forrócsoki, je comprends - nyugtázta bólintással a rendelést, és elsietett a tanári felé.
Nem sokkal később két gőzölgő bögrével a kezében tért vissza, mindkettőben egy-egy kanál kavargatta serényen a forró italokat, még azután is, hogy az igazán krémes, és rendkívül finom illatú csokoládésat Vivi átnyújtotta Niának.
Tekintetét közben a játszadozó gyerekek felé fordította.
- Hoztam vajas kekszet is, azt hiszem máris.. igen, ide is ért - fordult hátra.
Egy kis tányérkán lebegve beérte őt a rágcsálnivaló is. Nem volt ugyan különösebben éhes, de nem akarta, hogy a kávé meggyötörje a gyomrát.
- Úgy nézem, ha volt is katasztrófa, már elhárítottad - nézett körbe, miközben a rámosolygó Lillának is integetett.
Kellemes volt így. Csak ácsorogni egy jó meleg kávéval, és élvezni az egyre inkább tavasziasba forduló időt, miközben az egyetlen, amit zavaró tényezőként lehetett felfogni, a gyereknevetés volt. Lehetett, de Vivi egyáltalán nem bánta, sőt. A madarak énekével, fütyörészésével kiegészülve egészen fülsimogató volt.
- Az Ilvermorny-ba jártál, igaz? - kérdezte aztán, ahogy úgy tűnt, a gyerekek épp kiválóan elvannak nélkülük is, anélkül, hogy egymást piszkálnák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Mellkasom előtt összefűzött karokkal, cseppet sem vidám hangulatban várakoztam arra a bizonyos nyomozóra, aki majd meghozza az ítéletet felettem. Igazából továbbra sem értettem, hogy miért is tartanak fogva, annak ellenére, hogy korábban már elhangzott a prostitúció vádja, amit teljességgel elutasítottam. Lábfejem idegesen járt, ujjaim is fel-le pattogtak már, s mindeközben azon gondolkodtam, hogy vajon anyámék hogy vannak? Vajon mennyire aggódja magát halálra, mit mond a kislányomnak, értesítettek-e valakit az eltűnésemről? Vajon milyen hamar jut el egy ilyen információ a munkahelyemre? Megvan-e még egyáltalán az állásom, mit fognak gondolni rólam az emberek és ehhez hasonlók.
Aztán egyszer csak nyílt az ajtó, s megjelent benne ez a gyűrött képű nyomozó, akinek feltehetően jó éjszakája volt, legalábbis az enyémnél biztosan jobb.
- Gondolom nekem már nem kell bemutatkoznom - vetettem oda gúnyosan a szavakat, nem is rejtettem véka alá a véleményem erről az egész rendszerről, nagyon is dühös voltam, nem is feltétlenül erre a pasasra, hanem összességében minden aurorra, amiért ilyen kellemetlen helyzetbe sodortak.
- Szórakozik velem? Nem érdekel a rohadt kávéja, egész éjszaka egy pohár vizet sem kaptam, tegnap este óta semmit sem ettem! - vágtam hozzá ingerülten, ami köszönhető volt a kialvatlanságomnak, az éhségemnek, s ennek a szürreális helyzetnek. - Nem kérek kávét, engedjenek el, haza akarok menni - mondtam, miközben még inkább összehúztam magam előtt a karjaimat, mintha ez védelmet nyújtana velük szemben.
- Hogy mit csináltam??? Nem! Nem igaz…ez hazugság! - teljesen kiakadtam, nem csak a kérdésen, de azon is, hogy a nyomozó képes volt feltenni nekem ezeket a kérdéseket. - Ez…most egy vicc? Maguk szórakoznak velem? Vete a freir espárrágos! - káromkodtam immár spanyolul, ahogy csak este, mikor behozott az a barbár. - Persze, hogy repedt volt! Magának nem lenne repedt a sarka egy hosszú gyaloglás után, ha beakadna két utcakő közé, és hiába rángatná, nagy nehezen sikerülne csak kiragadnia? Amúgy is egy igen értékes Manolo Blahnik darab, szóval még ha repedt is, nem hagynám ott semmi pénzért! De nem vagyok prostituált! Vagy maga szerint úgy nézek ki??? - idegesen pattantam fel az asztaltól, hogy végig nézhessen rajtam a nyomozó. - Mit lát, hm? Maga szerint így néz ki egy prosti? - dühösen fúrtam pillantásom a tekintetébe, s egyáltalán nem volt mindegy neki,hogy mit válaszol. Jó, egy kisestélyi ruha volt rajtam, a harisnyám meg fel volt szakadva, ezt persze észre sem vettem. Smink is volt rajtam, egy kicsit erősebb, mint amit hétköznap viselnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nem volt hozzászokva ehhez a korai intézkedéshez. Még csak reggel hét volt, ilyenkor egyáltalán van olyan ember, akinek működik az agya? Ráadásul nem csak hogy a reggeli kávéját nem tudta meginni, de azt is elutasították, hogy másnak adjon. Bár nem teljesen értette a nő logikáját, mert ha tényleg annyira szomjas volt, akkor megitta volna. Legalábbis ő biztosan. Inkább csak figyelmen kívül hagyta a nő mondatait, és elkezdte felolvasni az aktát. Hiszen mindenki így viselkedett volna, ha tagadni akar, és akkor is, ha nincs mit.
- Kérem hölgyem, tartsa meg a hideg vérét - próbálkozott Zalán a megnyugtatásával, de nem sokat ért el vele, azt egyszer biztos. Talán csak még idegesebbé is tette a nőt.
Válaszolta volna ő, hogy hát jobb cipőt kell választani, és akkor nem reped fel a sarok, de nem tűnt etikusnak a válasz a helyzetet eltekintve. Azonban a kérésnek nem mondhatott nemet. Lassan végigmérte a nőt. Bozontos haj, elkenődött smink, szakadt harisnya... nem is úgy nézett ki, mint aki a Ritzben szokott aludni a saját pénzén. Elhúzta a száját, és összeszűkítette szemét. Nem szívesen válaszolt a kérdésre.
- Én csak arra kérem, hogy válaszoljon a protokollkérdésekre. Amíg ezt nem teszi meg, nem tudom elengedni, értse meg - próbált a nő eszére hatni, ha már a szimpla nyugtatgatás nem ment. - Szóval, amikor az aurorok megtalálták, akkor éppen az útpadkán ücsörgött. Akkor is feltették magának a kérdést, de én most megteszem újra, mivel csak folyékony káromkodás hagyta el az Ön száját: várt ott valakire? - kérdezte még mindig nyugalmat erőltetve magára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Lehetetlenségnek tartom szavakba önteni, hogy mennyire unatkozom. Mármint komolyba, nincs rá megfelelő szó, mert a nagyon ide már nem elég. Valószínűleg tartom egyébként, hogy sokkal több időt töltök Kiscsibével, mint kellene, mer’ rendesen felkaptam a cuccomat a szobából, elindultam a nagyvilágba, hogy akkor én most foglalkozni fogok az illúzióval - elméleti szinten -, hiszen a friss levegő jó hatással van az agyunkra, nem? Tudja a franc, biztos ezt is brit tudósok állapították meg, de a tavaszi levegő, ha mást egyelőre nem is tett, az biztos, hogy felébresztett. Fejesemből üvölt egy ItaloBrothers dal, aminek nagyon mély dalszövege van, jobb kezemben szorongatom a cuccaimat, míg bal kezem mutatóujjával mutogatok random emberekre énekelve, ahogy haladok lefelé a kastélyból a falu irányába. Biztos értékelik a jókedvem.
Éppen becsusszanok a térre az egyik arra vezető útról, hogy helyből ugorjak fel egy padra és álljak neki fennhangon. - Boom boom boom, That’s how it goes, Everybody get your hands up, come close - nos, a Boom című dal, gondolom mindenki is tudja, de azért elárulom, hogy nem arról szól, hogy kitartott kisujjal teát szürcsölsz. - We gonna dance the day and the whole damn night, Rock rock your body alright - mozgatom meg csípőmet, majd állok meg azonnal, ahogy meglátom a téren átsétáló alakot. Szélesen vigyorogva ugrok le a padról, majd szökkenek a férfi után. - CSÓKOLOM RUBEN BÁCSI - nem mondom, hogy kiabálok, de azért kiabálok, mivel a fejembe még mindig üvölt a dal, szóval kell pár másodpercnyi idő, amíg leesik. Kikapcsolom, letolom a fejemről a fejest, majd pislogok felfelé Ruben bácsira. - Képzelje Ruben bácsi, éppen az illúzióval terveztem foglalkozni. Nem remek, hogy éppen most találkozunk? Gondolom magának nem remek, de én maga helyett is örülök - bólintok egy határozottat, majd vigyorgok fel továbbra is rá. A képlet egyszerű: én tanulom az illúziót, Ruben bácsi bejegyzett, éppen gyakorolni készültem, ő pedig már tud egyet s mást. Én mondom, hogy mindenki is azt akarta, hogy talázzunk ma itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Tartsam meg, hát persze…milyen egyszerű is ez, nem magát vádolták meg prostitúcióval - morrantam vissza a férfinek azon nyomban, mert még mindig a düh vezérelt, s ezt nem is tudtam volna tagadni. Azért egy kicsit elcsöndesedtem, hogy feltegye a kérdéseit, azok azonban nem kis felháborodást váltottak fel bennem, ismét úrrá lett rajtam a hevesség, s bizony dühösen fúrtam tekintetem a férfi pillantásába, aki azonban ahelyett, hogy megnyugtató választ adott volna, inkább csak elhúzta a száját. - Maga…na jól van! Tehát úgy nézek ki, mint egy prosti, csak azért, mert van rajtam egy csinos ruha, amit egy kellemes vacsorához vettem fel…akkor már biztos, hogy árulom a testem - vetettem oda dühösen a szavakat, nem mintha ez túl sokat számított volna ebben az esetben. - Protokollkérdés…nincs jobb dolguk? Nem találnak semmilyen ügyet a városban, ezért kinéznek valakit, és máris megvádolják? - igen elviselhetetlen lehettem abban a percben, valószínűleg a nyomozó idegeit sikerült felborzolnom, de mentségemre legyen, hogy még mindig nem volt semmi hírem a lányomról, az eljárást sem tartottam megfelelőnek és igen is sértve éreztem magam a vádak miatt. - Jó…mondja már , csak legyünk túl rajta végre - nyögtem be végre, mintegy megadóan, hisz úgy tűnt, addig úgy sem szabadulok, míg nem válaszolom meg ezeket a kérdéseket. Közben visszaültem, s bosszúsan fúrtam pillantásom az auror tekintetébe. - Nem, nem vártam senkire! Már elmondtam, hazafelé tartottam, a cipőm sarka beakadt, egy ideig szenvedtem vele, míg sikerült kicibálnom. Elfáradtam, felhúztam magam, mert tönkre ment a sarka, és elhiheti, hogy tanári fizetésből nem olyan egyszerű ilyen holmikat csak úgy beszerezni. Aztán leültem a padkára, hogy elszívjak egy szál cigit. Ekkor jött az a férfi, nekem nem volt tüzem, ő meg adott. Ennyi történt, ez nem prostitúció! Az aurorok pedig nem igazán kérdeztek! Egyből megvádoltak, még csak a jogaimat sem olvasták fel, berángattak ide, és belöktek abba a cellába. Hiába mondtam, hogy nem igaz, végig úgy kezeltek, mintha az lennék. Nem kaptam vizet, nem kaptam lehetőséget, hogy bárkit is értesítsek. Otthon van a kislányom az anyámmal, még nekik sem szólhattam haza, biztosan aggódnak már…és ne mondja, hogy nyugodt legyek, mert ezt nem lehet nyugodtan elviselni. Értse már meg….én csak egy tanárnő vagyok - mondtam, immár elkeseredve, s csak azért nem sírtam el magam, mert ahhoz erős voltam, hogy ne ilyen alakok előtt gyengüljek el, akik aztán ujjal mutogassanak rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Jó, nem a legelegánsabb válasz volt a hallgatás, ezt Zalánnak is be kellett ismernie. De most inkább mondta volna a nőnek, hogy "bocs, szarul nézel ki"? Azzal se segített volna a helyzeten, szóval inkább csak elnyomott egy nagy sóhajt, és beleivott a kávéjába, miközben a nőt hallgatta. Aztán végül csak megfeszült egy pillanatra az arca, ahogy a "semmilyen ügy" megütötte a fülét. Épp eléggé zaklatta őt a tündérpor, nem kellett, hogy még egy prostituáltnak titulált nő is az orra alá dörgölje, hogy nem halad.
- Nem mi vádoltuk meg önt. Három különböző bejelentést kaptunk, ami miatt az aurorok behozták tegnap este. Volt aki azt állította, hogy nem első alkalommal látja magát ott - magyarázta Zalán, bár nem tudta pontosan miért is ő magyarázkodik, amikor nem a tettes székében ül.
Ahogy a nőt hallgatta egyre feszültebb lett. Nem feltétlenül amiatt, hogy Nadia számon kérte, hanem sokkal inkább azért, mert az ügyeletesek figyelmen kívül hagytak nem egy, de minimum kettő jogot, amely megilleti a vádlottat. Magában meg is jegyezte, hogy ezután majd megkeresi őket, illetve a felügyelőjüket is, bár szinte biztos volt benne, hogy egy Bodócs féle alak lesz az ügy mögött.
- Szóval tanár - morogta maga elé Zalán. - Egy gyerekes anya, aki cigarettázik - foglalta össze a hallottakat, és szemei minden porcikáját kielemezték a nőnek. Kereste a hazugság bármely csöppnyi kis jelét, de eddig nem nagyon tudta beazonosítani. Ez a nő vagy igazat mondott, vagy a legjobb svindler volt, akivel találkozott.
- Igaz-e, hogy Ön... - kezdte, de kopogás hangja szakította félbe. - Egy pillanat - emelte fel hüvelykujját a nő felé, és kinyitotta a reteszt, ahol egy fiatal - még Zalánt is leköröző - srác állt. Láthatóan zavarban volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Három különböző bejelentés? - megdöbbenve hallgattam a nyomozót, s azon gondolkodtam, hogy vajon mégis kinek állhat érdekében az, hogy efféle valótlanságot állítson? Vagy lehet, hogy összekevertek valaki mással, és tényleg működött prostitúció a városban? Ha igen, az nagy probléma a fiatalokra nézve, egy pillanat erejéig el is merengtem ezen, de nem tudtam túl sokat aggódni mások életéért, hisz jelen pillanatban még mindig én ültem odabent, s engem vádoltak meg. - Nézze, nem tudom, hogy ezek a dolgok hogy mennek, hogy elég-e csak egy bejelentés, és máris előveszik az embert, de biztosan állíthatom, hogy nem igazak ezek a vádak, és még bizonyíték sincs ellenem, és már tényleg nagyon ideges vagyok, és ez a bánásmód is szörnyű! - kezdtem elkeseredni, ami felváltotta az idegességet, mert egyszerűen nem értettem, hogy kerülhettem ilyen kellemetlen helyzetbe. Végül megint csak ideges lettem, s így a velem szemben ülő auror szemére vetettem, hogy mégis mit művelt az, aki behozott, vagy épp mit nem tett meg. Ezután nyúltam csak a kávé után, amit először nem is akartam elfogadni, de még mindig jobb volt, mintha nem kapnék semmit. - Igen, mondtam már, hogy tanár vagyok…oh, na ne. Nehogy már el akarjon ítélni, amiért elszívtam egy szál cigarettát. Ha gyerekem van, akkor már nem is dohányozhatom? Amúgy is …csak kocadohányos vagyok, ritkán szívok el egy szálat, és ez pont este történt, ez még nem bűn! - vágtam vissza, rosszul esett, hogy ez a nyomozó is elítélt mindenféle bizonyíték nélkül. - Nem, nem igaz! - vágtam oda, még mielőtt bármit is kérdezett volna, de szerencsére épp kopogtattak, ez szakította meg a feszült hangulatot. Idegesen kaptam pillantásom az ajtó irányába, ahol egy fiatal auror ácsorgott. - Ő ki lenne? A kuncsaftom? Hm? - kérdeztem némi gúnnyal, mert most már tényleg nagyon elegem volt abból, hogy ártatlanul tartanak fogva. Haza akartam menni.