Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A célszemély közelít! Magammal hoztam a fotót, hátha puskázni kell, de nem kell elővennem, teljesen könnyű dolgom van. A lány pont olyan élőben, mint amilyen a képen,. Persze, hogy biztosan ne lőjek mellé (még azt is megkérdeztem a sráctól, van-e ikertestvére! Amúgy nincs.), azért rákérdezek.
- Juhász Laura? Ezt neked küldik.
Halkan kezdek bele Shawn Mendes Treat you betterjébe.
A hangom megbízható, de az arcszínem lehet elárulja, hogy némileg zavarban vagyok. Akármilyen temperamentumú is címzettünk, az biztos, hogy a postás nem szokott ekkora figyelemhez. Az első refrénnél azonban megemberelem magam és lerázom a zavart; kizárok minden egyebet az előttem állón kívül. Így sokkal könnyebb. A refrén második felétől kezdve már annyira élvezem, amit csinálok, hogy nem is értem, miért nem játszok gyakrabban másoknak.
Hülyére gyakoroltam ezt a dalt, nehogy belebakizzak, és az ujjaim is tudják a dolgukat. Ennek köszönhetően van lehetőségem olvasni az arcáról. Meghatódott? Zavart? Netán dühös?
Arról nem beszéltünk a feladóval, mindenképpen végig kell-e játszanom a dalt, de felkészültem egy rövidített verzióval arra az esetre, ha Laura láthatóan kényelmetlenül érzi magát. Hiszen nem ez a cél. Mennyivel egyszerűbb volna, ha ismerném őt!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Juhász Laura
kora délelőtt | a folyosón | x


A kanapémon ülök egy szál nadrágban és köntösben, kissé görnyedten, térdeimen támaszkodva, lehunyt szemmel. Mint, aki mindjárt elalszik és előre dől. Pedig azt nem akarom. Gondolkozom, latolgatok, amennyire telik most tőlem. Aztán egyszerre kipattan szemem. Meghallom egy siető ember nehéz légzését, szapora szívverését, majd azt, ahogy változik az ütem és végül a kedves szavak is a fülembe szöknek. Felkelek a helyemről és ráérősen az ajtóhoz sétálok, mezítlábaim alig neszeznek az öreg padlón.
A folyosóm közepén állva figyelek a kintre. Egyre közelednek, az egész banda. Ahogy verandámra lép, a halandó illata beszüremlik a házba, végleg ráébredek, hogy ismerem az illetőt. Bekopogtat. Kissé elfintorodva nézek körbe magam körül, csak hogy jól átgondoljak még egyszer mindent. Nagyon kellemetlen egy helyzet ez a számomra most. Ügyesnek kell lennem.
- Szia Laura! - köszöntöm őt idebentről mély hangomon. - Én vagyok az, Adam Kensington - tisztázom monoton, színtelen szavakkal, hiszen nem tudom, van-e elképzelése róla, hogy én lakom itt és azt sem, megismeri-e csak így a hangom. De fontos, hogy a következők előtt világos legyen számára, kivel van dolga. Úgy talán kevésbé kérdőjelezi meg a további lépések szükségességét. - Az én macskám van nálad - adom tudtára ezt is, azzal együtt, hogy pontosan  képben vagyok, mi történik odakint. Ám nem azért, mert látom.
- Elmondom, mi lesz... - közlöm vele egyszerűen, talán kissé nyersen. Sehol egy kérés, sehol körmondatok. Remélhetőleg az előbbit elnézi nekem, utóbbit pedig nem is várta. - Amikor azt mondom, bejöhetsz, számolj el ötig, utána lépj be a házba, és rögtön zárd be magad mögött az ajtót! Haladj tovább a folyosón és fordulj be balra a nappaliba! - vázolom a teendőit lassan, nyomatékosan. - Rendben? - kérdezek rá, mindent értett és megjegyzett-e vagy ismételjek el valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Utálta a megbeszéléseket. Olyankor mindig még inkább úgy érezte magát, mint egy külsős, hiszen mindig visszaültették azzal, hogy "fontosabb a papírügyek elintézése, bevetésre úgy se mehetsz". Mintha csak az orra alá akarnák dörgölni, hogy tanonc. Viszont most változott a helyzet. Új kirendeltségi vezetőt választottak. Sose volt még jobb esélye.
Sokat gondolkodott, hogyan tudna ebből a státuszból kilépni. Gyakorolta rövid beszédeit a tükör előtt, és összegyűjtött egy ügyhöz mindent amije csak volt. Egy olyan dologban, melyet a többi auror csak félredobott, mert mindig volt fontosabb dolguk. Ez a paksaméta most ott csücsült asztala szélénél, és csak arra várt, hogy a gyűlésnek vége legyen, és Zalán felkaphassa.
Ahogy elkezdtek sorban kijönni a nyomozók, a férfi szinte azonnal pattant fel, mintha csak valami rugó lenne a seggében, és nyúlt a papírok felé. Megvárta, ahogy kijönnek az aurorok, némelyek biztató vagy épp becsmérlő mosollyal nyugtázták jelentólétét, mint akik tudják mire készül. Talán fogadást is kötöttek, hogy meddig bírja az asztali munkát. Mikor az utolsó ember is kijött, gyorsan bement a kis szobába, ahol a megbeszéléseket tartják.
- Uram, egy szóra kérhetem a figyelmét? - kérdezte komolyan Zalán, és tiszteletteljesen megállt egy méterre. Kezeit hátul tartotta, míg meg nem kapta az engedélyt, hogy beszéljen. Pontosan, ahogy az akadémián a fejükbe verték.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Halálra untatnak ezek a megbeszélések. Amikor még egyszerű nyomozóként ültem itt, akkor is így volt, de most, hogy bőven feljebb ugrottam a ranglétrán, csak fokozódik az unalmam. Minden üggyel tisztában lenni, néhány auror szájába rágni a további teendőket, stratégiát kitalálni egy rajtaütéshez, és a tanoncokról még nem is esett szó, akik túlbuzgóságuknak köszönhetően még élvezik ezt. Már aki beteheti a lábát egy-egy ilyen megbeszélésre. Ritka az olyan alkalom, amikor ez megtörténik, de külön kérésre még az előző igazgató is beengedte őket, így valószínűleg felőlem az összeset hozhatják, mit bánom én. Legalább ők is rájöhetnek, hogy a zárt ajtók mögött nincsenek olyan izgalmas dolgok, mint ahogy azt hiszik.
Amint befejezettnek nyilvánítom a megbeszélést, mindenki hangosan kezd mozgolódni. A székek lábai csapnak hangos zajt, ahogy a megtermett férfiak tolják hátra azokat. Ráncolt szemöldökkel olvasom az elém tett legfrissebb jelentést - így nem is csoda, hogy a belógó srácot észre sem veszem -, miszerint elkaptuk az illetőt, de az valahogy megszökött. Mégis hogyan? Hogy engedhetjük meg magunknak azt, hogy megszökjön egy foglyunk? Mélyet szusszanva, szemeimet lehunyva dőlök hátra a széken és inkább elengedem az egészet. Az auror sem olyan régóta van a hivatásban, hogy ez felróható legyen neki, ámbár a felügyelője kicsit lehetne erélyesebb. Merlinre, miket kell nekem itt összeraknom még!
Fel sem pillantok a megszólításra, mindössze pár másodperc múlva emelem fel fejemet a pakkról, amikor túlságosan gyanús, hogy valaki néz, majd a szobában állóra pillantok. Szóval én lennék az úr, ezek szerint. - Csukd be magad után az ajtót, kérlek. És lehetőség szerint tegeződjünk - féloldalas mosolyt villantok, miközben az asztalra támaszkodva állok fel és lépek a srác elé. - Ombozi Zlatan, örvendek. Te vagy az egyik tanoncunk, igaz? Bocs, még nem nagyon jegyeztem meg a neveket - rázom meg jobb kezét, majd támasztom fenekemet az asztalnak, miközben kérdő tekintettel fürkészem arcát. - Miben segíthetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nagyon izgult. Hogy ez pontosan miben is nyilvánult meg? A fején felejtett szemüvegből, a kissé remegő lapokból a kezében és hogy jelenleg azt is magára vette, ahogy jövendőbeli társai reagáltak színre lépésére. Még a saját agyában is felmerült közben, hogy esetleg most véti élete legnagyobb hibáját. Befuccsolhat az egész karrierje csak azért, mert nem elég türelmes. Vagy mert az igazsága hajtja?
Megállt a férfi előtt, és egyenesen maga elé nézett. Igazi katona volt. Parancsra teljesített. Az első kérést azonnal hajtotta is végre, de a második... azzal már érezte, hogy problémái lesznek. Nézte, ahogy lazán elé sétált a kis szobába. Érezhetően otthonosnak találta már a helyet, Zalánnal ellentétben.
- Egervári Zalán, igen, uram... asszonyo... mármint Zlatan. - A mondat elején még önbizalommal ragadta meg a férfi jobbját, de ahogy egyre jobban belezavarodott saját együgyűségébe, még az arca is elvörösödött. Ha valaki megkérné, hogy most távozzon, egy szó nélkül megtette volna. Épp elég szégyent hozott már így is a világra. De hát Ombozit úgy tűnt keményebb fából faragták, és mindezek után még egy kérdést is fel mert tenni. Micsoda bátorság...
Zalán megköszörülte a torkát, és kinyitotta az aktát, amelyet a kezében lógatott eddig.
- Szeretném felhívni a figyelmét egy ügyre. Ez a dokumentum három különböző aktából lett összerakva, amit az utóbbi két hétben szétszóródva láttam az aurorok asztalán. Mindegyik drogügyletekről számol be, de az igazság az, hogy ezek mind egy körül forognak. A szer neve Tündérpor. Elég gyenge szer, nem okoz hirtelen halált vagy eszméletvesztést. Azonban hosszú távú hatásai lehetnek - számolt be röviden a férfi az ügyről, és magához, illetve a szituációhoz képest elég jól sikerült a bevezetés. Az a gyakorlás jót tett neki.
- Azért mondom el, mert úgy látom, hogy ez egy sokkal nagyobb ügy, mint ahogy kezelik. Pláne, hogy a tegnapi nap során bejelentettek az esetet a Bagolykőből - lapozott a férfi, hogy Zlatan is lássa a jelentést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

A hülye is észreveheti mennyire zavarban van az előttem álló. A kezdeti határozott kézfogásból lesz egy gyermeki pacsizás szintű valami, ahogy belezavarodik saját mondandójába. Nem veszem magamra, nekem teljesen mindegy minek hív, mindössze az asszonyomat mellőzhetnénk. Halkan nevetek fel, miközben elengedi a kezemet, akaratlan váltja ki belőlem ezt a reakciót az egész helyzet. Soha nem gondoltam volna, hogy valakit ennyire kellemetlen helyzetbe fogok tudni hozni úgy, hogy igazából nem is áll szándékomban, és nem is gondolnám, hogy ennyire ijesztő lennék egyébként. Ugyanolyan idegen számomra is a helyzet, mint az ő számára, maximum ezt rajtam kevésbé látni. Egyik napról a másikra történt mindent, szinte igent sem mondtam, már leültettek a székbe, hogy akkor ezt meg azt, meg emezt kell rendbe tenni.
Tekintetem siklik azonnal a srác kezében tartott pakkra, féloldalasan mosolyodom el azon, hogy még mindig magáz. Rendben, akkor ne könnyítsük meg, ámbár annyira nem érzem magam öregnek, hogy uram legyek, de üsse kő. Belefér. Figyelek Zalán minden szavára, olykor bólintok egyet, máskor csak hümmögök, de egy részleten nem tudok továbblépni, bármennyire is sürgetőnek hat az ügy, amelyet elém pakolt most. Ellököm magam az asztaltól, hogy az előző széken foglaljak helyet, majd intek Zalánnak is, tegyen ugyanígy. Megvárom, amíg megteszi, majd az asztalra könyökölök, ujjaimat összekulcsolom, államat támasztom rájuk, mielőtt megszólalnék.
- Szóval azt akarod nekem mondani, hogy hivatásos aurorok asztaláról vettél el folyamatban lévő ügyeket érintő dokumentumokat, mint tanonc, engedély nélkül - hangom nem emelkedik meg, a mély bariton azonnal betölti a kicsinyke helyiséget. - Azokból a dokumentumokból raktad össze a pakkot, amit most elém hoztál, mert úgy véled nagyobb volumenű az ügy, minthogy félrerakják, főleg, hogy már a város iskoláját is érinti. Miből jöttél rá, hogy összefügg a három ügy? - semlegesség ül arcomon, hangomból is az hallatszódik ki. Nincs benne számonkérés, ahogy hátradőlök a széken, folyamatosan Zalán arcát fürkészve. Érdekel, hogy egy tanonc, mindössze pár felé csepegtetett félinformációból, mégis hogy jött rá arra, hogy a három ügy összekapcsolható. Amíg a válaszra várok veszem el előle az iskolában történt eset jelentését, hogy átfuthassam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

bonyolódik ez a  hétfő délelőtt

Ennyit arról, hogy ez egy szokásos kiszolgálás. Zavarodottan bólintok egyet a nevem elhangzása után. Olyanokat szoktak kérdezni, hogy ugye szerintem is szép napunk van-e, vagy hogy van-e gluténmentesbe az egyik pizza meg hasonlók. Már ebből a kérdésből sejthetném, hogy ez a srác bizony nem a pizzáért jött ide. Belekezd a dalba és nekem nem esik le azonnal, hogy mi is történik. Mert ugyan miért énekelgetne meg gitározna egy pizzériázó kellős közepén? És miért olyan fontos, hogy én vagyok-e én? Aztán leesik a dolog.
Arcszínem rögtön átvált falfehérre, majd paprikapirosra, hátrébb lépek egyet és körbe pillantok. Remek, mindenki minket néz. Gyorsan visszafordítom hát a tekintetem és a fiú ujjait nézem, ahogy a húrokat pengeti. Jól teszem, hogy erre koncentrálok, rövidesen már teljesen ki is tudom zárni a környezetet, fejemet enyhén félrebillentve hallgatom a dalt. Ismerem ezt a számot, de még ha nem is ismerném is tudnám, hogy van tehetsége az ifjú muzsikusnak. Zavart vagyok-e? Hát persze, hogy az vagyok. Dühös? Miért lennék? Jó, nem egy szokványos helyzet, de alig vannak, nem tart fel a munkámban és felettébb élvezhető ez az előadás. Meghatódott? A gitározástól, az énektől mindenképpen, de egyelőre inkább csak ezermillió kérdésem lenne. Ki küldte? Miért? Ki választotta a dalt? A hangszert? Miért? Ja, ez a kérdés már volt, nem baj. És bár sokkal kényelmesebben érezném magam, ha egyetlen egy ember sem lenne a környéken, aki szem- és fültanúja ennek az egésznek, de eszem ágában sincsen félbeszakítani a produkciót. Ez a srác készült, hogy előadja ezt, tökre nem lenne illendő közölnöm vele, hogy kösz de hagyd abba. Halkan dúdolni kezdem a dalt, egyrészt mert fülbemászó, másrészt meg mert ez is segít leküzdeni a zavaromat. Legalábbis egy részét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Zalán legnagyobb megdöbbenésére ez az ember tényleg figyelt rá. Az előző vezető általában elhajtotta, hogy fontosabb dolga van, vagy éppen azért, mert nincs kedve ügyeket megbeszélni. De Zlatan nem is csak hogy meghallgatta, de még a kezdeti sikertelensége ellenére is komolyan vette.
Leült a vele szemközti székbe, szinte már kezdett is egy kicsit felengedni. A kezdeti sokk elmúlt, a legfontosabb infókat átadta, tehát most már jöhet egy terv vagy valami afféle kidolgozása. Legalábbis arra számított. Aztán mégsem az sült ki belőle.
Érezte, ahogy nyelve a torkába szökik a meglepetéstől. Hogy ő lopni? Várjunk, az lopásnak számít? Bele se gondolt, hogy mit csinált. Lehet elrontotta valaki más munkáját. Szorul a hurok, érzi, ahogy félelme csak még feljebb szökik. Arcán nem látszik semmi, csak a tanácstalanság, hogy most mégis mit mondjon. Zlatan hátra dőlt. Övé a terep. Érezte a sürgetést, hogy meg kéne szólalnia, de azt a páni félelmet is, amely az agyában tombolt. Nagyot sóhajtott, és előre dőlt. Összekulcsolta maga előtt kezeit, így nem remegtek annyira. Lába folyamatosan járt az asztal alatt, és bármilyen sokat is tanulta az akadémián visszafogni a nonverbális jeleket, egyszerűen képtelen volt most arra is koncentrálni.
- Minden nap bent vagyok. Hallom a dolgokat, sokszor előttem beszélik ki az ügyeket. Én egy senki vagyok itt. A fal, aminek füle van - kezdte el lassan. Nem volt biztos abban, hogy mit hogyan fog mondani, csak hogy ez az utolsó esélye bizonyítani, hogy ő jófiú. Még akkor is, ha az aktákat elvette másoktól. - Szóval két héttel ezelőtt hallottam egy aurort beszélni egy szerinte kellemetlen ügyről, ahol muszáj közölnie az anyával, hogy a fia belefulladt a tóba. Lezárt ügy, amelyet készhez kaptam, hogy a maradék papírügyet elintézzem. Azonban a toxikológiai jelentésben volt valami, amit furcsának találtam. Egy szer, amit nem tudtak beazonosítani. Éppen ezért nem foglalkoztak vele. Aztán egy héttel rá az egyik bogolyfalvi lakost a fővárosi ispotályba szállították. Valamilyen allergiás reakció lehetett, de semmilyen bájital nem segített rajta. Több napba telt, mire a beteg kikerült az osztályról, és haza jöhetett. Nem volt haláleset, nem foglalkoztak vele. Szintén hozzám került lezárásra. A férfi vérében ugyanazt az anyagot mutatták ki, összehasonlítottam a kettőt - vallotta be. Nem, ezt a kettőt nem lopta más asztaláról. Azonban a lezárt akták közül... meglehet, hogy benyúlt párat. - A harmadik eset egy diák, akinél megtalálták a drogot. A Tündérport. Két napja hever Bodócs asztalán az akta, de még nem nézett bele. Én megtettem - húzta el száját Zalán. No igen, ezt lehet nem kellett volna. De ha hivatásos auror lenne, akkor az intézkedéseivel nem lenne semmi gond. Arról meg nem szóltak neki, hogy az aurorok húzzák be fülüket-farkukat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Lehunyom szemeimet, miután átfutottam a jelentést. Türelmesen várom meg, hogy vajon a kezdeti döbbenetet mikor váltja fel a tettrekészség, amiért éppen olyannal vádolom, ami amúgy cseppet sem érdekel, mert a jelenleg itt dolgozó aurorok munkája bőven hagy kivetni valót maga után. Elég csak az előttem ülő tanoncra gondolnunk, aki valóban félinformációkból rakta össze, hogy a három ügy valójában egy, míg erre három auror nem jött rá, sőt, ezek tetejébe félresöpörték az ügyet és úgy lettek lezárva, hogy valójában rengeteg kérdőjel van még körötte. Lehet az asztalra kéne csapnom, hogy ez így elfogadhatatlan? Hogy működtünk eddig egyébként?
Amikor végre megszólal, fejemet a széktámlának vetve hallgatom szavait. Szóval egy új keletű tudatmódosító szer, amire senki nem fordított elegendő figyelmet, úgyhogy egy tanoncuknak hála van róla tudomásom egyáltalán. Egy olyan dologról, amivel igenis foglalkozni kellene. Nos, igazából egyetlen kérdés merült fel bennem mindezekből kiindulva; eddig mi a faszt csináltak? Komolyan Zalánnak egymagában több esze lenne, mint három olyan aurornak, akik ki tudja mióta azok? Mondandója végére ér, én viszont ugyanúgy csukott szemmel szisszenek fel a saját fejemben lezajló gondolatsorozat hatására. Pilláimat kinyitva szuggerálom pár másodpercig a plafon, majd előre dőlve nézek Zalánra.
- Nem vagy senki, most bizonyítottad - támasztom kezeimet az asztalra, miközben laza mozdulattal bökök a pakkra. - Elém hoztál egy olyan ügyet, ami nagy figyelmet igényel, mivel kiskorú diákokat is érinthet, ezekre pedig fokozottan ügyelnünk kellene - agyamban pörögnek a lehetőségeink. Zaláné, Bodócsé és a sajátjaim. Ebből ketten nagyon jól jönnek ki, a harmadiknak pedig instant szívás lesz az elkövetkezendő két hét, mert eldőlt, hogyha nem is drasztikus, de igenis változások kellenek. Akkor kezdhetjük is őket.
- Kérlek hívd be Bodócsot, amíg átfutok a maradék papírokon, majd gyere vissza te is - ami lehetetlen, mivel elég sok anyagot sikerült összeguberálnia, de legalább addig is neki állok és lesz fogalmam a Zalán által elmondott dolgokon túl is arról, mi folyik itt mégis. Ami nem árt, ha nyomozást vezet az ember. - Zalán! - emelem meg hangomat, hogy biztosan meghallja, majd lehetőség szerint visszaforduljon felém, ha már elindult. - Szép munka - féloldalas mosolyt villantok, majd barnáim ismét a papírhalmot kezdik fürkészni. A felesleges részeket, mert tudom, hogy azok, automatikusan ugrom át a sorok között, így mire a delikvensek visszérnek, már a két toxikológiai jelentést és a droggal kapcsolatos legújabb jelentést olvasom ismét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Csak úgy folytak belőle a szavak. Lassan, részleteiben bontakoztatta ki a történéseket, hogy Zlatan a lehető legtökéletesebb képet kaphassa meg az ügyből. Nem mást akart besarazni, szimplán csak a tényeket sorolta. Meg egy kicsit magát is mentette, hiszen továbbra is érezte azt a páni félelmet a vérében megbújni. Egyre kevésbé, de azért még mindig jelen volt valamennyire.
A történet befejeztével azonban a vezető szisszegett. SZISSZEGETT. Mégis az mit jelent? Jót? Rosszat? Bajban van még mindig? Már a legrosszabb szcenáriók játszódtak le a fejében, de legtöbbnek a vége az volt, hogy állás és minden nélkül az utcára jut Lédával együtt. Mert a kislányt még az utcán is jobban meg tudná védeni, mint az apjuk dohos lakásában.  
Aztán szinte minden gondolat egyszerre iszkolt ki az agyamból, mikor Zlatan végre újra megszólalt. Nem vagy senki. Ez a mondat tudta, hogy még sokáig fog az agyában megbújni. Sose volt a legjobb tanuló. Sok mindenkinek okozott már csalódást. De ez a mondat biztosította róla, hogy nem jár apja nyomdokaiban. Túllépte Árpád árnyékát, és már nem a "kvibli fia" volt. Valami több annál.
Felállt, és mint aki menekül iszkolt az ajtó felé. A neve hallatán azért megállt, és hátra fordult. - Köszönöm - bólintott és egy apró mosolyt is megengedett magának. Aztán ahogy kint tudta magát a szobából egy hatalmasat sóhajtott. Minden frusztrációja és nyomasztó érzése benne volt ebben az egyetlen levegőáramlásban, és már csak a tiszta öröm maradt benne. Hiszen sikerült. Elért valamit. Nem tudta pontosan még mit, de valamit már igen, hiszen vissza kell mennie. Apropó visszamenni, ideje elindulni ahhoz.
Egy hangyányi rossz érzéssel a mellkasában közelítette meg Bodócs asztalát. A testes úriember éppen nagy sztorizgatásba volt, és közben egy fél fogpiszkálót rágcsált.
- Elnézést, a főnök hívat - hajolt kicsit a férfi felé Zalán, hogy egyértelmű legyen, kinek is címezte mondandóját.
- Már megint? - kelt fel morgolódva a férfi, és a másikkal nem is törődve ment a szoba felé, ahol nemrég még a gyűlést tartották. Zalán nyomában követte, és becsukta mögötte az ajtót, mikor beértek. Ő maga ott maradt inkább az ajtó környékén. Minél közelebb volt Bodócshoz, annál rosszabbul érezte magát, hogy megemlítette ezt Zlatannak. De mégis mit kellett volna csinálnia?
- Miben segíthetek, Zlatan? - kérdezte közel sétálva Bodócs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Mindenki, aki csak egy hangyányit is ismeri, pontosan jól tudja, hogy egyáltalán nem istenfélő. Épp ellenkezőleg, az a végtelen hosszú sor, ami a pokolba vezet, megnyílik előtte, mint a tenger Mózes előtt, ahogy jó kedélyűen kárhozatba vonul. Éppen ezért teljesen jogosan teheti fel bárki azt a kérdést, hogy mégis mi a lópikulót keres az Édenkertben.
A válasz az új tulajdonos személyében keresendő, aki pap ugyan, ám egy felsőbb hatalom igencsak jól bánt vele. Ilyen külsővel azért nem áldanak meg minden születendő gyermeket. Persze Nora egyelőre csak pletykákat hallott, hogy a szexi atya mennyire dögös és hirtelen mindenki végtelenül bűnösnek érzi magát, csak kerüljön a kezei közé. Mondanom sem kell, hogy a bűnben senki sem jár oly aktívan élen, mint a nő, hiszen a paráználkodást már annyiszor megtette, hogy a bűnbocsánathoz ezer miatyánk is kevés lenne. Erről persze nem kell tudnia senkinek, hiszen ha jól sejti, csak valami vicc akar lenni, hogy valóban egy pap dolgozik itt: mégis ki az a marha, aki a csodás testét eltékozolja és önmegtartóztatásra ítéli saját magát? Nos, amennyiben Balázs ilyen, hát fel kell kötnie a gatyáját, mert Nora társaságában a cölibátus örökkévalósága villámgyorsan percekké rövidülhet.
Belépve az új vendéglátó egységbe azért egy kicsit elbizonytalanodik. Eléggé vallásosnak tűnik, szóval nem kizárt, hogy valóban egy pappal van dolga. Még jobb! Sohasem rontott még meg hívő embert, épp itt az ideje, hogy elkezdje. A pulthoz lép, s lévén kevés a vendég, így merészen felkönyökölve, haját hátravetve fordul a neki épp háttal álló férfi felé.
- Elnézést, Balázs atyát keresem. Esetleg itt van? - aki hallja ezt a kérdést és végigtekint a nő egyébként teljesen elegáns és ízléses, mégis végtelenül dögös szettjén, hozzácsapva az enyhe sminket, mely kiemeli szemét és ajkait, nem feltétlenül arra asszociál, hogy isteni közreműködésben reménykedik. Nem is. Isteni beavatkozás a cél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Ha kitudódna, hogy egy tanonc rakta össze információmorzsákból ennek az ügynek a fontosságát, milyen véleménye lenne rólunk az itt élőknek? A faluból lett város az idő teltével, a népességszám csak nőttön nő, mi pedig egy kiskorúakat is igencsak érintő droggal nem foglalkozunk, mert félre van téve az asztalon. Tudom, felesleges a többesszám, hiszen hiába hibázik egy auror, amikor felettük már én állok, így az egésznek a hunyója én leszek. Mert nem felügyeltem őket eléggé.
Amint Zalán távozik, jobb kezem ujjaival dörzsölöm meg szemeimet. Nem volt problémám eddig soha a nehezebb ügyek kezelésével, de sokkalta másabb volt, amikor mint egyszerű nyomozó ültem ezeken a megbeszéléseken és csak elmondtam, amit kell. Így, hogy már nekem mondják ezeket, a felelősség terhe csak nő, és rögtön kezdhetem azzal a pályafutásomat, hogy egy több éve hivatásában lévő mágust rovok meg azért, mert figyelmetlen. Van ennél lejjebb? Jöhetne az álszent szöveg, hogy de ő hibázott nem én. Jöhetnék azzal, hogy a pozíció számomra is ugyanolyan friss, mint nekik. Mondhatnám, hogy még bele kell rázódnom, de azon kívül, hogy a papírmunka megnőtt, amikre az én aláírásom kell, lényegében semmi nem változott. A felelősség. Csupán ennyi. Mert az változott, nem is kis mértékben. Utolsó szusszanás, hogy végül a nyitódó ajtóra emeljem pillantásomat. Laza mozdulattal dobom az asztal azon szélére a három papírt, amihez Bodócs áll közelebb.
- Melyik ismerős? - hangom nyugodt, mégis van benne egy aprócska él, ami akaratlan hallatszik ki. Türelmesen várom meg, amíg a férfi nézelődni kezd, közben ismét felkönyökölök az asztalra, összekulcsolt ujjaimra támasztom államat. - Sejtettem - bólintok egy aprót, mielőtt folytatnám. - Ezen dokumentumok közül az egyik a te ügyed, és ez - mutatok a megfelelő papírra. - Kiskorú gyermeket érint, aki a Bagolykőbe jár. Elmondod nekem, miért nem tudsz róla, amikor a város iskolájának egy diákja érintett az ügyben? Miért nem került szóba a megbeszélésen? Miért nem tudtam róla egészen eddig én? - fokozatosan lesz ingerültebb mély baritonom, ami megtölti a szobát. - A prioritások minden aurornál mást jelentenek, ki éppen milyen beosztásban van. Tudom, mert én is az vagyok. Elfogadhatatlannak tartom, hogy egy ilyen aktáról még nem hallottam, mert éppenséggel az asztalod szélére volt hajítva azzal a felszólalással, hogy majd foglalkozol vele később - szikrázó tekintetemet emelem a férfire, elveszem állam alól kezeimet, jobbomat nyújtom ki felé. - Hallgatlak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Ahogy visszaindultak a kis terem felé, Zalánban úgy nőtt megint a feszültség. Bajba kevert egy hivatásos aurort. Miközben neki van a legkevesebb szava a kirendeltségen. Azonban mikor előadta a tükörben a kiselőadását, még nem gondolta, hogy bárkit bajba keríthetne ezzel. Önző volt? Meglehet. De most annál is nagyobb a restellés benne.
Zlatan hangtónusa nem csak neki tűnik fel, de Bodócsnak is. Érezte, hogy valami nincs rendben, de egója túl nagy volt, hogy mégis komolyan vegye a szituációt. Sóhajtott egyet, mintha nagy gondolja lenne az akták átnézésével, és agyalása közben fogpiszkálóját nyelvével hol egyik, hol másik oldalra nyomkodta.
- Nem, egyik sem - nézett végül fel, és azt hitte ezzel vége is van a mesének. Testtartásából már látszódott, hogy fordulna is kifele, azonban apró, egy szavas válasz megállásra bírta. Zalán gyomra összeszorult, de csak alapállásban - hátratett kezek, távolba meredő tekintetek - várta mi lesz a szituáció vége. De ez több volt, mint amire számított. A hangszín, amelyet megütött a férfi ismerős közelséggel csapódott Zalán arcába. A felügyelő tisztek szoktak így beszélni a tanoncokkal, amikor valami hülyeséget tesznek. Mint mikor kiszöktek éjszaka inni, pedig nem voltak eltávon. Zalán nem ment, de mivel abba a csapatba tartozott, így neki is végig kellett hallgatnia a számonkérést. Pont mint most.
- Nézd Zlatan, biztos ma kaptam meg az aktát. Még nem néztem bele. Éppen az Orsós aktát zártam le, mikor behívtál - füllentette Bodócs. Habár az Orsós akta valóban létezett, annak már három napja vége volt. Zalán tudta, hiszen a zárás mindig az ő feladata, így a paksaméta már az ő asztalán van. Most mégsem szólalt meg. Nem akarta még nagyobb bajba keríteni a férfit. Elintézi azt maga is, ahogy látta.
- De akkor máris nekifogok, ha ilyen fontos - biztosította Bodócs Zlatant, és már nyúlt is az aktáért. Hogy komolyan gondolta-e, azt nehéz volt megmondani. Hangszíne végig a beszélgetés alatt egyenletes nemtörődöm volt. Szakmai ártalom lenne?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Széles mosoly kerül ajkaimra, ahogy hallgatom a férfi magyarázkodását. Magyarázkodását? Nem is tudom minek nevezzem azt, ahogy próbál az arcomba hazudni éppen miért nem foglalkozott az üggyel. Lehunyt szemekkel, már kissé visszafogottabb mosollyal bólogatok, mint egy jól beidomított kutya, minden szavára kiélezve figyelve. Nos, ez egy sokkal hosszabb menet lesz, mint amire számítottam, így kényelmesen dőlök hátra a székben, miközben kinyitom barnáimat. Jobb kezemet pihentetem a karfán, míg balom ujjai kopognak a falapon. Kívülről valószínűleg úgy tűnhet, mintha ízlelgetném Bodócs szavait, de belül egészen más zajlik le. A büntetés.
- Ne nyúlj hozzá. Ez az ügy mostantól Egervári Zalán keze alá tartozik, az én felügyeletemmel - dörren hangom a helyiségben, ami talán egyre csak kisebbnek hat, ahogy a beszélgetés halad előre. - Ahogy láttam napok óta az asztalod szélén hever - amint Bodócs rám pillant, már pedig bizton állíthatom, hogy így történik, egyáltalán nem vidám tekintetemmel és arcommal találhatja szemben magát. Fáradtan sóhajtok egy mélyet, ajkaimra kerül egy féloldalas mosoly, ahogy felállok helyemről és az ajtó melletti kis asztalhoz sétálok.
- Szeretném, ha tudnád, hogy az Orsós akta már nálam van, hogy befejezettnek nyilvánítsam én is, külön kérésre. Hogy fejezhetted be ma? - hangom nyugodtsága meglepő lehet az eddigiek után, mégsem érzem azt, hogy ideges lennék. Egyelőre. Ki nem állhatom, hogyha az arcomba hazudnak, annak ellenére, hogy én is éppen azt teszem. Nincs nálam az akta, azt sem tudom miről van szó, még az aktát sem láttam az asztalán, miért is tettem volna? De nem kockáztathatjuk meg, hogy az ajtó mellett álló tanonc, akinek így is elég nehéz lehet - visszagondolva csupán azokra az időkre, amikor még én voltam tanonc -, nincs szüksége arra, hogy még jobban lealázzák. Mert ez már csak így megy egy hierarchikus rendszerben. Nincs választásod, meg kell másznod a ranglétrát azért, hogy lehess valaki. Komótosan bontok ki egy üveg vizet, majd töltök meg két poharat az egyiket Zalán felé nyújtva. Ha elveszi, rámosolygok, amennyiben nem, úgy vállat vonva teszem vissza az asztalra. Lassan lépkedve, közben a vizet kortyolgatva ülök vissza a székre.
- Úgy érzem túltárgyaltuk a dolgot - teszem le a poharat az asztalra. - Légy szíves csukd be magad után az ajtót, ha távozol Bodócs - barnáimmal az elém letett aktákat kezdem fürkészni ismét, amíg barátunk készül a távozásra, azonban még felpillantok. - És mielőtt elfelejtem: ha legközelebb kiskorút érintő ügyet kapsz, prioritást élvez. Ha nem vagy biztos benne, hogy miként kellene vele foglalkoznod, akkor hozd elém és megbeszéljük - fejemet az akták felé fordítva nyilvánítom befejezettnek a beszélgetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Kissé megrezdült testtartása, ahogy meghallotta nevét. A belső kisfiú, akinek nagy álma volt, hogy auror legyen most vígan ugrándozott a gyomrában, és igyekezte közben elpüfölni a kétségek zöld szörnyét. Hisz mi van, ha mégsem sikerül neki ezt elintézni? Még egyetlen ügyet sem kapott, nem hogy meg is oldott volna egyet. Habár be kell vallani, igazán szerette a Sherlock történeteket, és nem egyszer volt, hogy előbb jött rá a gyilkos kilétére, mint a főhős.
A meglepetéstől Zlatan felé kapta a fejét a férfi. Pontosan tudta, hol az akta. És nem nála. Ránézett Bodócsra, de az ő arcáról csak a frusztrációt lehetett leolvasni. Mi folyik itt? Érezte Zalán, hogy valami nagyobb dologba került bele, mint ahogy elsőre tűnt. Valami játszmába, amely az új vezetői tiszteletről szólt.
Még mindig zsibongó aggyal vette át a poharat Zalán, és még a mosolyra sem tudott reagálni. Igyekezett, hogy arca ne áruljon el sok mindent, de a gondolatok egyszerűen úgy szánkáztak agyában, hogy azt még magának is lehetetlenség volt követni. Hol Bodócs, hol Orsósék, hol pedig az újdonsült Tündérpor keringett körös körül.
A nagydarab férfi végül kissé tüntetőleges sóhajtások közepette elhagyta a szobát, és a kelleténél hangosabban csukta be maga után az ajtót. A férfiego. Az sérült mostan. Érezte Zalán, hogy ezzel nem áll meg a történet, de szinte biztos volt abban is, hogy az aktatologatásnál rosszabb nem fogja várni. Zalán még egy kicsit a poharába meredt, a folyadékot az üveg szélén jártatta. Aztán lépett egyet előre, az asztal felé. Testtartása kicsit felengedett, érezte, hogy egyenlőre biztonságban van.
- Ur.. - kezdte volna, de aztán megfékezte nyelvét. Régi szokások, nehéz legyőzni őket. - Mégis honnan tudta, hogy nincs Bodócsnál az akta? - kérdezte Zalán, ezzel elárulva, hogy ismeri Zlatan titkát: nála sincs. Folyton azon agyalt, hogy talán túlságosan is elveszett a gondolataiban ahhoz, hogy észrevegye a hazugság apró jelét? Lehet újra kell tanulnia a testi kommunikációt. Pedig Valentinával mennyit gyakorolták az akadémián...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Szűkszavú üzenet volt. Hely, idő és annyi még, hogy "Itt az esélyed" ez a három rövid szó, melytől hősnőnk szíve nagyot dobbant. Elolvasta, megjegyezte róla a fontos információkat, majd megsemmisítette biztos, ami biztos. A kirendeltségbe kellett mennie. Furcsállta egy kissé, de úgy hitte Zlatan tudja mit csinál. Ennek ellenére néhány könnyű bűbájjal rövidített, egyenesített és világosított haján, hogy kevéssé legyen felismerhető. Kényelmes cipőt, farmert és pulóvert vett fel majd magára kanyarította vékonyabb, szürke télikabátját és egy élénkzöld sálat, amitől sötét szemei szinte életre keltek. Gyomrában enyhe feszültséggel sétált be a helyi véderő főhadiszállásának ajtaján. A fogadótérbe érve egy ott lévő beosztott már indul is felé, hogy készségesen segítsen neki. Elektra kicsit elvékonyítja a hangját és picit affektál, hogy arról se tudják egykönnyen beazonosítani. Hamar sarkos eligazítást kap és már indulhat is felfelé a második szintre. Haladtában gyorsan körbepillant, de senki sem veszi észre, vagy ha mégis felpillantanak rá akkor sem nézik sokáig. Szerencsére könnyen megtalálja Zlatan irodáját, amit megkönnyebbüléssel konstatál. Mélyet sóhajt majd röviden de határozottan bekopog, s miután bebocsátást kapott belép. - Szia! - köszönti a férfit ilyen egyszerűen és közvetlenül, hiszen a tegeződésben már a pubban megegyeztek. Ezen úgy gondolja nem kell változtatniuk attól, hogy nem tűsarkú és miniruha van rajta és bár egészen más és új ez a helyzet, hősnőnk továbbra is bizakodó. Ha idehívta a férfi annak nyomós oka kell legyen és ő kíváncsi mi is az pontosan. Mi is az az esély. Várta már és lélekben készült rá egy ideje. Ennek ellenére most kicsit kevésbé lesz csevegő. Arra már az első találkozáskor rájött, hogy az aurornak nem kenyere a mellébeszélés. Ehhez fog ő is igazodni. Testtartása egyenes, tekintete átható, arckifejezése nyugodt. Várja miért kérette a kirendeltségre az újdonsült vezető.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Rezzenéstelen arccal viselem, ahogy konkrétan rám csapja az ajtót. Mehet itt a méregetés, hogy kinek nagyobb, csak felesleges. Nem tud mit tenni az ellen, hogy valamilyen oknál fogva nekem adták a pozíciót, így az elfogadáson túl nincs más választása. Lehet játszani a durcás és hisztis kisfiút, de ő is tudja, hogy ez hosszútávon nemhogy nekem, de neki főleg nem kifizetődő. Vannak kötelezettségeink, amiket el kell látnunk. Ezek valószínűleg nem tűnnének fel, ha ugyanolyan asztalnál ülnék továbbra is, mint nemrég még, de változtak a dolgok. Akkor még nem érdekelt, hogy ki hogyan végzi a munkáját, mert nem az én felelősségem volt ezzel foglalkozni, amíg én rendesen megcsináltam a rám eső részt, a többi pedig egyszerűen nem érdekelt. No de most? Minden felelőssége az ügyeknek az én vállamon pihen, mindössze annyi a különbség elődöm és köztem, hogy a szankciók, amiket egy-egy mulasztásért kapni fognak az aurorok, nem elnézőek és kedvesek.
Aprót kortyolok a vízből, barnáimat emelem Zalánra. Hangosan nevetek fel a kérdésre, ami teljesen jogos. - Megkértelek, hogy tegezz. Annyira tényleg nem vagyok öreg - dörzsölöm meg arcomat kedvesen mosolyogva a srácra. Ujjaimat a pohár körül tartva dőlök hátra és mosolyogva fürkészem a benne lévő vizet, mintha valami isteni szikrát várnék tőle, ami megsúgja a legjobb választ erre. Valószínűleg az nem létezik, így végül aprót vonok vállaimon, mielőtt megszólalnék.
- Szemfüles srác vagy te - bólintok egy aprót. - Nálad van, jól mondom? Már napokkal ezelőtt befejezett ügy - kérdő tekintetemet emelem rá, intek végül, hogyha szeretne, nyugodtan üljön le, de felőlem ácsoroghat is. - Legilimentor vagyok egyébként. A gondolataid olyan hangosak voltak, amíg itt volt Bodócs, féltem, hogy még ő is meghallja, pedig nincs ilyen képessége - vigyorodom el szélesen Zalánra. Sok minden van, amit nem tud még rólam, de ahogy az idő halad majd előre, és kitart mellettem, ez változni fog. Akaratlan fog megtudni rólam információkat, ahogy én is őróla. Ez így működik, ha valaki együtt dolgozik egy másik emberrel, de ehhez még sok időnek kell eltelnie. Egyelőre bőven elég, hogy ennyit tud, a többiről majd később beszélünk. - De ne aggódj, nem néztem bele a fejedbe. Sok olyan dolog van, ami elárulhatja egy emberről, hogy hazudik, Bodócson az összes látszott, szóval aprócskán ugyan, de belekukkantottam a fejébe - vonom meg vállaimat kissé nemtörődöm stílusban, pedig mindketten tudjuk, hogy ez mekkora vétség. Nos, ha ennyi volt a vezetői pozícióban való tetszelgésem, akkor simán megérte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

-  Sajnos adódtak gondok. Az illúzió és a varázslat, ami a házunkat tartotta, valami oknál fogva meghibásodott, és elkezdett tönkre menni minden. Eleinte nagyon nyomasztó érzés volt, és muszáj volt átépíteni. De most már szerencsére minden rendben van, szépek lettek a helyiségeink - meséltem mosolyogva az eridonosnak, s ha már szóba jött, hogy milyenek is a levitások, erről is fecserésztünk kicsit.
- Wow, akkor te is szereted a zenét! Ez jó dolog, van egy srác, Marci, ő például gitározik, néha együtt énekelünk, ügyes srác, akár te is zenélhetnél velünk - jegyeztem meg, hisz jó dolog az, ha szeretjük a zenét, az meg pláne, ha még műveljük is.
- Igen, elég fájdalmas, és veszélyes is. Egyszer az egyik ismerősömet megcsípték, aztán allergiás lett tőle. De már jól van, meggyógyították. Azt viszont tényleg nem tudom, hogy a tündér harap-e, és ha igen, lehetsz-e rá allergiás. Tündérallergiáról még nem hallottam - mondtam nevetve, a lány kérdésére, majd mindenféle ötletet megpróbáltunk, hogy kicsaljuk a tündért, mire az végre csak méltóztatott előjönni.
A tündér továbbra sem tűnt bőbeszédűnek, viszont úgy tűnt, hogy a csoki tetszett neki, ugyanis apró lépteivel egyre közelebb merészkedett hozzánk. Meg sem mozdultam, nehogy elijesszem, csak csöndben guggoltam, figyelve, hogy Polli hogyan is csalja oda a kis lényt.
- Vagy csak édesszájú, és szereti a csokit - súgtam vissza Pollinak, aztán mosolyogva figyeltem, hogyan majszolta a csokoládét a tündér.
- Szia, Karola vagyok, ő pedig Polli. Ne félj tőlünk. Hogy segíthetünk?- ha már bátrabb volt, akkor halkan, kedves hangon tettem fel neki a kérdéseket. A pici tündér viszont nem tűnt túl beszédesnek, viszont egyszer csak a közelünkben megjelent egy másik tündér is, valamivel nagyobbacska, mint az, amelyik a csokiból evett.
- Szerintem ő lehet az anyukája, lehet, hogy hagynunk kéne, hogy hazavigye - súgtam Pollinak, s nagyon lassan elhúztam az ujjamat a kistündértől, hogy nehogy megijedne ő, vagy az anyukája. - Gyere, mi meg menjünk el fagyizni - tettem még hozzá, hisz nagyon úgy tűnt, hogy a tündérkét haza fogják vinni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Ahogy Bodócs elhagyta a termet, máris sokkal fesztelenebb lett a benti levegő. Zlatan is elnevette magát - bár Zalán ezt elsősorban nem pozitívumként élte meg -, és már ő is érezte, hogy egyre tisztábban kezd el látni.
- Itt nem a korról van szó, sokkal inkább arról, hogy mit véstek bele az agyunkba az akadémián - vallotta be Zalán, szándékosan figyelve arra, hogy olyan mondatok hagyják csak el a száját, amelyek ne legyenek se magázók, se tegezők, így mind a kettőjük lelkiismerete tiszta marad.
Bólint egyet, miközben helyet foglalt a Zlatannal szemben levő széken. De még milyen jól tette, hogy leült. Lehet padlót fogott volna, ha mégsem. Hirtelen törlődött le újfent arcáról a mosoly, és vette át helyét a rémület. Hallott... mindent??? Mintha a legnagyobb rémálma és a legszebbik egyszerre betódult volna a percbe. Valaki odafent biztosan haragszik rá, hogy ez történik vele.
Zavarban hallgatta Zlatant. Minden izma megfeszült a széken, és már várta, hogy felhozza esetleg Árpádot vagy Lédát az egyik gondolatmenetének gordiuszi csomójából, de végül nem tette. Talán azokat mégsem gondolta olyan hangosan. Vagy csak Zlatan etikusan ki akarja várni, hogy a férfi mikor hozza majd fel őket magától.
- Értem - nyelt egy hatalmasat, és beleivott a pohárkába. Beleivott... inkább nyelte a vizet, mint egy kacsa. Gyorsan le is küldte az egész tartalmát, mintha csak whiskey vagy valami hasonló lett volna. Olyasmi, ami egy ilyen érzelmi hullámvasút után jól esett a léleknek.
- És most? - tette vissza az asztalra a pohárkát, mint aki felkészült a következő csatára. Végül is, ha már eljutott idáig, és Zlatan nem dobta ki az ajtón még akkor sem, mikor meghallotta a gondolatait, akkor itt volt az ideje cselekedni. Lassan kihűlnek a nyomok, ha nem elég gyorsak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Maradjunk a kornál - mosolyodom el kedvesen, amint nevetésem mérséklődik kissé. Ennyire fiatal lenne? Mármint annyira frissen került ki az akadémiáról, hogy még ilyen szinten benne vannak az ott tanítottak? Jobban visszagondolva azokra az időkre, amikor még én rontottam ott a levegőt, a vasmarokkal irányítani mindent elv működött akkor is. Nos, ezek szerint ez nem változott, ámbár jobban megnézve a már előttem ülő srácot, ennek nem örülök. Vajon mi az oka annak, hogy parancsot követő robotokat akarnak belőlünk nevelni? Nálam nem jött össze, hiszen ugyanolyan vagyok most is, mint amikor az akadémián kellett, csak annyi szerencsém volt, hogy a képességem az oktatók körében köztudott lett, így, ha akartak sem tudtak volna kitenni. Ezt hívják úgy, hogy mázli? Nem is tudom. Olyan képmutatónak hangzik az, hogy csak a képességem miatt tartottak meg. Jól teljesítettem mindenben, én így teljesen tudatában vagyok a képességeimmel, amikkel kitűnhetek.
- Tőlem kérdezed? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn. Elnéző mosollyal ajkaimon kortyolok egy aprót. - Te hol állnál neki? Mondd el, szerinted mi lenne a legjobb első lépés és meglátjuk mennyire reális - hátra dőlök a széken, a fenekem már kezd elzsibbadni, de ha már fogadtam a srácot, aki igencsak érdekes információkkal jött be hozzám, az a minimum, hogy türelmesen várom ennek a végkimenetelét. Mindezt úgy, hogy lehetőségeimhez mérten még segítsem is valahogy az ügy előrehaladását, hiszen bevállaltam a felügyeletét. Tanoncként az ember első ügye, amit megkap, örök életében elkíséri, és Merlin a tanúm, mindent megadtam volna, hogy az én első ügyem is droggal kapcsolatos legyen. Nemigen jött be, de talán amiatt vagyok most ott ahol. Szeretném ezt hinni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Habár kissé még mindig forgott a feje a történtektől. Hirtelen jutott a kispadról az élvonalra, talán nem is gondolta komolyan, hogy sikerülni fog. Inkább csak az „egy próbát megér” elven haladt, mikor kitalálta ezt az egészet.
Összekulcsolta ujjait és megköszörülte a torkát. Most húzott le minimum két deci vizet, de a torka már megint kiszáradt. Idáig már nem jutott el az elgondolásban. A fejében valahol ott elbukott, hogy megszólította Zlatant. Vajon mindig ennyire bizonytalan lesz?
- Nos, először is átnéznem tüzetesen újra az aktákat. Keresnék valamit, ami esetleg összeköti a személyeket egymással – kezdte lassan, közben félve-félve vezetőjére pislogott, mintha csak megerősítést várna. Sose kellett neki kitalálnia a tervet. Inkább a parancsokat követte.
– Valamint ki kéne kérdezni a srácot. Hol kapta, kitől kapta a szert. Utána elmenni a férfi lakására is. Aki az ispotályba került – magyarázta Zalán, ugyanis a neveket még nem sikerült megjegyeznie, és valószínűleg még Zlatannak sem. - Hasonlóképpen megkérdezni róla. Van esély rá, hogy nem vallja majd be a drogfogyasztást, szóval jó, ha bizonyítékot viszünk. Esetleg konszenzust ajánlani neki az információkért – gondolt bele a helyzetbe mélyebben. – Nem zárjuk be drogfogyasztásért, ha őszintén válaszol a kérdésekre – fejtette ki Zalán, és félve nézett az aurorra.
Vajon most el fogja ítélni ezért? Mert az igazat megvallva ezt a fajta kooperációt nem az akadémián tanulta. Sokkal inkább a mugli televíziós sorozatokban. Ott is általában a vezető élt ezekkel a radikális módszerekkel, mert hát ő megtehette. De Zalán most úgy érezte ezzel esetleg most nagyot szakíthat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Annyi jár a fejemben csupán, hogy vajon jó ötlet-e? Bár lényegében már mindegy, hiszen a levelet elküldtem, de a kételyek ugyanúgy bennem vannak, mint mielőtt megtettem volna. Soha nem voltam annak a hívője, hogy az újságírókat is belevonjuk az ügyekbe, mégis jobb így, hogy valóban első kézből tudnak meg olyan információkat a lapok, amik valósak, ahelyett, hogy mennek a találgatások, majd pár óra múlva már az érintett család háza előtt tobzódnak a firkászok. Egyik opció rosszabb, mint a másik. Két nap telt el azóta, hogy Zalán elkapott és elém tárta a három különbözőnek vélt ügyet. Két nap telt el és én még csak tegnap vettem rá magam arra, hogy elküldjem a levelet a nőnek. Itt az esélye arra, hogy bizonyítson, és ha már ő hasznot szeretne ebből húzni, akkor nekem is azom legyen belőle. Hiába beszélünk itt az igazságról, az ember nem mehet el amellett, hogy egy újságíróról beszélünk. Még akkor sem, ha meglepően magas az igazságérzete.
Vállam felett, kissé megemelt hanggal hívom be azt, aki kopog. Automatikusan karórámra nézek, elismerősen bólintok egyet. Percre pontosan érkezett a nő, majd szivaromat kivéve a számból fordulok felé teljesen, hogy arcomra üljön ki a döbbenet. - Helló. Bocs, de éppen bújócskát játszol? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, miközben a faszéket húzom ki és foglalok helyet, intve a nőnek is, hogy tegyen így ő is nyugodtan.
- Inkább ne is válaszolj - csóválom meg fejemet gyorsan, mielőtt nagyon belemennénk a részletekbe, amik cseppet sem érdekelnek egyébként. Ha neki ez így megfelel, nekem aztán teljesen mindegy milyen külsővel flangál a város utcáin. A lényeg nem ez.
- Mint fir... - felszisszenve harapom el a szót, szemeimet is összeszorítom pár tizedmásodperc erejéig. - Bocs, szóval elölről. Mint újságíró, véletlen nem hallottál egy Tündérpor nevezetű drogról? Elég új keletű a dolog - nincs időnk arra, hogy bevezessem a szaftosabb részletekre, valamint köze sincs hozzá. Majd ha az ügy elér egy olyan mértékig, amikor egyre több ember tud már róla, akkor esetleg beszélhetünk a részletekről, de egyelőre, inkognitóban a legkönnyebb dolgozni. Legalábbis Zalánnak és nekem. Most, hogy a nő miért csinálta ezt a külsejével, még mindig rejtély, de nem az én tisztem efölött ítélkezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Mosolyom szüntelen és felhőtlen. A nosztalgia hullámvasútjára felülve hagyom, hogy vigyen az érzés, hiszen régen éreztem hasonlót. Általában egyedül voltam vagy éppen új ismeretségekre tettem szert, ezért igazán különleges, hogy most régi barátom feleségével járhatom a piacot. A csípős, frappáns megjegyzésekre csak mosolyogva csóválom a fejemet. Mintha tegnap lett volna, hogy elváltunk egymástól. Mégsem lehet ugyanaz minden, elvégre Zoli nem fog felbukkanni közöttünk, hogy mégis mivel bolondítom már megint a kedvesét. Mindig is jól viselte a sajátos humoromat, amin más már régen megsértődött volna, ő kedvesen mosolyogva fejet csóvált. Mint ahogyan most én teszem Elektrával. Akit egy életvidám és erős nőként látok magam előtt. Más már biztosan összeroppant volna ennyi súly alatt, de ő kitart. Lenyűgöző.
– Pedig olyan büszke voltam rá, hogy közel negyven évesen még nincsen őszhajszálam – biggyesztem le játékosan az ajkaimat, majd tovább szagolgatom a leveleket. Szeretek elveszni az illatokban. Talán erre vagyok a leginkább érzékeny, ha ingerekről van szó. Meg a jó rock dallamokra. Az érintésekre hétköznapi dolgokként tekintek, noha nem is tudom, hogy mikor érintett meg valaki magától utoljára. Persze Elektra ölelésén kívül. Attól függetlenül nem tulajdonítok sok jelentőséget nekik. A szemek, az illatok és a jó zene tud felpezsdíteni. – Én? – kérdezem őszintén felnevetve, miközben egy marékkal teszek a zsályalevelekből egy újabb zacskóba. – Interjút? – kérdezek vissza ismét jókedélyű hitetlenséggel hangomban. Érdekessége jellememnek, hogy a hatalmas önbizalom csupán látszat. Nem is értem a nő kijelentését. Kishitű vagyok. Ki lenne mégis kíváncsi rám? – De csak akkor, hogyha utána eljössz velem vacsorázni – kacsintok bájgúnár módjára, habár semmi hátsószándékom nincsen. Ezt Elektra is jól tudhatja. Ismer engem. Ilyen igazi műmájer vagyok, aki szereti mutatni a macsót, közben meg… – Szigorúan szakmai estebéd lenne – teszem hozzá megjátszott komolysággal, majd a kislányra terelődik a szó.
– Imola – ízlelgetem a nevet. – Különleges – mosolyom meglepően elszelídül. Mindig is vágytam gyerekekre, csak valahogy úgy hozta az élet, hogy ők nem vágytak rám. Vagyis leginkább az anyukáik. A hihetetlen történetbe annyira belefeledkezek, hogy majdnem a stand pultja mellé támaszkodok, de idejében összeszedem magam, és nem lesz baleset a vége. – Milyen sorsszerű... – motyogom inkább csak magamnak, és egy elvarázsolt horkantással fordulok vissza a fűszerek felé.
– Alig várom, hogy megismerjem a kiscsajt – válaszolom. Habár látszik, hogy egy pillanatra elkalandozok. – Mész még valamerre a piac után? – kérdem érdeklődve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy magamat látom az előttem álló srácban. Rohadtul nem, mert míg neki valószínűleg hatalmas erőfeszítésbe tellett, hogy elém kerülhessen - vagy elődöm elé, ki tudja mióta próbálkozik - addig nekem ki volt nyalva a seggem. Az elején élveztem a rivaldafényt, sőt szinte már vágytam azt, de ahogy az idő telt, ahogy egyre több hullával kellett kontaktot teremtenem ez a dicsőség ment át abba, hogy csak egyszerűen hagyjanak békén inkább. Nem volt átmenet, nem voltak könnyebb, majd fokozatosan nehezebb ügyeim. Bedobtak a mély vízbe állandó felügyelet mellett, mintha valami bűnöző lennék, aki a szabadságáért cserébe segít kideríteni az igazságot. Ez mára mérséklődött, de nem lett jobb. Cseppet sem.
Barnáim figyelik a fiút, miközben felvázolja nekem a szerinte megfelelő teendőket. Arcom rezzenéstelen, amíg beszél, nincs elismerő hümmögés vagy bólintás, faarccal hallgatom végig szerinte mit kellene tennünk. Ahogy a végére ér nem szólalok meg rögtön, mindössze tenyerembe támasztom államat, kissé előre dőlök, pillantásom az aktákat fürkészi.
- Biztos vagyok abban, hogy nem ismerik egymást - szólalok meg kis idő múltán. Hangom kedves, inkább elmerengő mintsem kioktató, mert nem is áll szándékomban ezt tenni, így folytatom. - Túl nagy a korkülönbség köztük, és ők csak - elméletileg - fogyasztók, így a terjesztőn keresztül lehet köztük ismeretség maximum, de azt kötve hiszem - ahhoz túl óvatosak az ilyenek, valamint benne van a pakliban, hogy nem a terjesztő az, aki elő is állítja ezt, hanem egy egyszerű terjesztő. Túl sok szálon futhat ez az ügy ahhoz, hogy előző tervemet kövessük, miszerint mint háttér ember fogom csak támogatni Zalánt. Nem engedhetem el egyedül sehova, mégis csak egy tanonc. Jó lenne, ha a halála nem az én lelkemen száradna, valami drogos miatt.
- Jók a meglátásaid. A srác kikérdezését teljes egészében rád bízom - pillanatnyi hatásszünetet tartok csupán mielőtt folytatnám mondandómat. - Honnan lehetsz biztos abban, hogy a férfi valóban csak fogyasztó és nem terjesztő is? - érdeklődő tekintetemet emelem a pakkról Zalánra, jobb kezembe fogom poharamat, hogy aprót kortyoljak, miközben felállok és a már megbontott üveg vízért megyek, amit az asztalra teszek. - Két napot adok a srác kikérdezésére és arra, hogy összeszedd a férfinak szánt kérdéseidet. Oda együtt megyünk. Két nap múlva hozd elém a jelentést a srác vallomásáról, délután pedig nyakon csípjük a férfit - ülök vissza helyemre, majd barnáimat emelem a srácra. - Elég lesz két nap?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Fűszerek illata lengi be a kis standot. Kardamom, fahéj, ánizs, rozmaring, zsálya. Tömény a levegő, de nincs is ezzel baj. Hősnőnknek inkább a hallása az ami érzékeny. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint zenei ízlése, ami ugyan nem kifinomult, bár operát is hallgat néha, de mindenképp változatos. Emellett a tapintást is fontos érzékének tartja. Most is ujjaival finoman nyúl bele a fűszerekbe, hogy vegyen belőlük. Az ölelést is emiatt szereti és ér hozzá a szívéhez közelállókhoz elég gyakran betartva persze a jó ízlés és az adott személy határait. Egyetlen alkalom volt, amikor nem bírta elviselni senkiét. A temetés napja. Állt szál egyenesen, egy szín feketében, megtörten és legszívesebben sikítva rohant volna el a sorra a kezét fogó vagy vállát lapogató emberek elől. Amikor véget ért a nap csak lefeküdt szülei házában a régi ágyára és nézte a plafont. Könnyeket is hullatott, de inkább belül őrlődött az önvád súlya alatt, ami nem engedte fel sem kelni. Napokon át csak feküdt szótlanul. Elvesztett mindent és magát hibáztatta, amiért nem tudta kimenteni szeretteit a lángok közül. Nem volt erős, nem volt bátor, nem volt semmi, csak egy test, lélek nélkül. Ha bárki látta volna akkor elszörnyedt volna a látványtól. Szegény szülei pedig mindent megpróbáltak, de hónapok teltek el ebben a vegetálásban majd őrült megszállottságban, mert az a hit éledt fel benne, hogy talán Zoli és Peti szellemként ismét mellette lesznek majd. Eszeveszetten kutatni kezdett, de rájött hiába. Ezután azonban kiderült, hogy a testi tüneteit a várandósság okozta. Egy új, nálánál sokkal nagyobb célt kapott, amiért érdemes volt élnie és küzdenie. Mint azok a hősök akikért annyira rajong. Megfogadta talpra fog állni és meg is tette. Imoláért. - Barátom, ezen könnyen lehet segíteni. Nősülj meg és lesznek - fordítja fejét a férfi felé és ajkát kicsit beharapva ártatlan szemekkel néz jó barátjára, aki élvezettel szagolgatja a fűszereket. Bekerül a zacskóikba ez-az mire a riportra terelődik a szó és a férfi megdöbbenését látva hősnőnk jót derül mielőtt megszólalna - Nyugi nagymenő, ígérem nem szedlek ízekre - húzódik féloldalas mosoly ajkára. Tudja, hogy a mellette álló egy jó ember, akivel a genetika kegyes volt ugyan, ennek ellenére csak a szája nagy. Jellemében megmaradt rendesnek és normálisnak. Épp ezért szereti bosszantani - Csak egy kicsit - teszi hozzá és visszafordul a fűszerekhez. Ekkor hallja meg Marcell meghívását. Ismeri őt így tudja, hogy bármennyire elő is adja magát az invitálás pusztán baráti, ahogy részéről is kizárólag ilyen alapon érkezik a válasz. - Nem tudod mire vállalkozol, de rendben. Mostanában úgysem vacsoráztam úgy senkivel, hogy az hírértékű legyen - vonja meg vállát és arcvonásai vidámságról árulkodnak, ám ekkor belé nyilall egy cinikus önnarrálás, miszerint whiskyt viszont már ivott. Csak az inkább a gyászjelentések közt köthetett volna ki ha napvilágot lát. Még mindig kegyetlen fájdalommal a lelkében gondol vissza arra az estére, de most sem döntene másként. A szerelem már csak ilyen. Áldozatokkal jár és ő meghozta a sajátját. Viszont most itt van mellette egy barát, aki teljes figyelmet érdemel tőle, ezért felé fordul ismét és még épp látja a filmbe illő geget, ahogy Marcell majdnem mellédől a standnak miután kislánya nevével kapcsolatban megjegyzést tesz - Tudom, hogy ez a név nagy hatással van az emberekre de, hogy össze is törnéd magad miatta - kuncog fejét csóválva - Őszintén le vagyok nyűgözve - neveti végül el magát felhőtlenül és beugrik neki egy remek ötlet, amit nem is rejt véka alá sokáig - Van egy ötletem - vezeti fel és megfogja a férfi karját - Gyere el hozzánk vacsorázni és akkor megismerheted, ráadásul még a szakmai estebéd is jobb lesz mint bármelyik étterem menüje - fényezi kicsit főzőtudományát, amivel azért Marcell minden bizonnyal tisztában van, hogy nem életveszélyes. Evett náluk párszor, pontosabban jó párszor. Hogy a társaság vagy az étel miatt volt olyan sokat náluk, az örök rejtély marad. Minden esetre volt alkalma megkóstolni például Elektra specialitását a hústortát vagy a csülkös bablevest. - Haza, mert a lányom és a szüleim már biztosan várnak - felel a neki feltett kérdésre. Tényleg ezt teszi majd. Bepakol a motor oldaltáskáiba és elbrümmög otthonáig szép komótosan. Mostanában szeret újra vasparipájának nyergében lenni és elszökni néha naplementekor, hogy a menetszél tisztára mossa szomorúságtól sötét gondolatait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Megy ez csak még gyakorolni kell. Ahogy belép a helyiségbe megcsapja orrát a szivar illata. Régi főszerkesztőjének irodájában is mindig ilyen illatot érzett. A dohányfüst aromája ugyan jellegzetes, de még bántóan nem erős. Inkább mondhatni nosztalgikus. - Vigyáznom kell a jó híremre - vonja meg vállát hanyagul és ehhez illő mosolyt is küld a másik felé miután Zlatan megjegyzést tesz megváltoztatott küllemére, de az auror hamar rövidre is zárja a dolgot, ezért ő sem rágódik rajta vagy fog bővebb magyarázatba ezzel kapcsolatban. Fontosabb dolgok is vannak ennél biztosan. - Hívj csak firkásznak - szúrja közbe Zlatan nyelvbotlását követően, amit igyekszik kijavítani - Ez nem sértő szó - mondja fejét megrázva, majd figyelmesen hallgatja a mondat további részét miközben leül a neki felajánlott székre. Nem felel azonnal. Nagyon sok dologba fogott bele, mi más mint terelés gyanánt. Családja és a munka számára a legjobb fájdalomcsillapító és arra az utóbbi időben irtó nagy szüksége volt. Minden látszat ellenére nem az a könnyelmű fajta, főleg nem a lelki dolgok és a szívügyek terén. Így azok után, ami a toronyszobájában történt inkább vetette bele magát egy jól irányzott csukafejessel a gyermeknevelésbe és az oknyomozásba. Azokba a dolgokba, amikben nem kell attól félnie, hogy újra összetörik a szívét és amikhez igazából ért. - Nem sokat tudok róla - vallja be őszintén - Volt itt-ott pár elejtett megjegyzés valami új, akkor még névtelen szerről, ami nemrég került a piacra. Meg néhány kusza kórházi jelentés, amiben a páciens kiütötte magát, ha jól emlékszik egy talán majdnem ott is hagyta a fogát,  de a gyógyítóknak lila gőzük nem volt, hogy mitől, ezért azt írták: feltételezhetően mugli partidrog - mondja és kicsit előrébb dől a széken - Ezek szerint van összefüggés, igaz? - kérdezi feléledt kíváncsisággal szemeit összeszűkítve, majd próbál visszaemlékezni milyen gyanús dologgal találkozott, miközben gépével vakond rallysat játszott éjszakánként. Bevillan neki egy cikk, amit ezzel kapcsolatban olvasott. Utánanézett kicsit az ilyen mugli cuccoknak. Gina és társai, de a tünetek valahogy nem stimmeltek igazán egyikkel sem teljesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Csend. Fájdalmas, mint egy foghúzás. Hideg érzés, amely Zalán ereibe kúszik. Úgy hívják félelem. Eddig csak a saját életét kockáztatta a bevetésekkel, de ezúttal rajta múlt esetleg több ember élete is. Mert ha nem kapják el a terjesztőt, az is lehet, hogy többen fulladnak vízbe, vagy lesznek allergiások. És habár utóbbi esetben jól járt a férfi, de mi van, ha a következőnek nem lesz ilyen szerencséje?
Komolyan nézte Zlatant, ahogy végre megszólalt. Értette amit mond. Tökéletesen olvasott a szavaiból. Az akták ennyik voltak. Alkalmasak arra, hogy beazonosítsák a szert, de nem többre. Esetleg még arra jók lesznek, hogy a kérdésekhez adatokat gyűjtsön, de azon kívül nem sok mindenre lesznek elegek. Innentől az ösztönei vannak. És a protokollok persze. Meg Zlatan, aki végre úgy tesz, mintha ő is egy auror lenne. Nem csaj valami vajfülű.
- A terjesztőknek két fajtája van. Az egyik soha nem próbálja ki a szert, valószínűleg csak a pénzszerzésért csinálja a biznisz. Ez ugyebár kiesik. A másik csapat pedig azelőtt kipróbálja, hogy belemenne a terjesztésébe. Tehát ha az a első alkalommal allergiás reakciót váltott ki nála, nem hiszem, hogy benne lenne a dologban - válaszolt Zalán előhívva kőbányán szerzett ismereteit. Nem is gondolta, hogy egyszer hasznára várhat, hogy azon a lepraterepen nőtt fel.
Hangja fokozatosan vált egyre magabiztosabbá, és egy idő után alig vette észre a férfi és a közte húzódó hierarchikus távolságot. Bólintott a parancsra, agyában pedig máris rákoncentrált az előtte álló feladatokra. - Két nap elég, ha félretolom a lezárásra váró dokumentumokat, amelyek az asztalomon várakoznak, de valakinek ténylegesen le kell zárnia az Orsós aktát - ismerte be Zalán egy félmosoly kíséretében. Nem akart semmiképpen sem hanyag munkát végezni se egyik, se másik oldalon. - Inkább három, ha nem kapok több aktát - gondolkodott el egy pillanatra, ahogy maga elé képzelte a szép kis tömböt. Ha ma sokáig bent marad, akkor legalábbis biztosan végez vele.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

szerda kora délelőtt | o

Vajon mennyi ideig illendő várni kopogás után? Éppen hogy befejezem ezt a kérdést gondolatban és már hiúsul is meg, hogy választ keressek rá. Meghökkenek, egyrészt azért mert kiköszön a ház tulajdonosa. De főképp azon, hogy a nevemen szólít rögtön. Majd bemutatkozik. Ó, basszus. Tuti felébresztettem! Van valami infó vajon arról, hogy mi történik azokkal, akik felkeltenek egy vámpírt?
Egyébként nem, fogalmam sem volt róla, hogy ő lakik itt. A hangját sem biztos, hogy megismertem volna. Mármint normális körülmények között lehet, de most az aggódás a cica miatt nem éppen teremt ideális helyzetet. Ami ráadásul az ő macskája. Honnan tudja? Honnan tudja, hogy ki vagyok? Honnan tudja, hogy nálam van a macskája? Oh, oké, gondolom szagból. De, azt mondja hogy nálam van. Honnan tudja, hogy a kezemben van? Nem körülöttem, nem mellettem meg ilyenek, hanem nálam. Lát? Lát a falon keresztül?
- Ezt ho … - kezdenék bele majd elhallgatok és bólintok egyet. Hisz éppen utasításokat fogok kapni. Nem csacsogok, figyelek. Gondolom leteszem a cicát vagy kinyit egy ablakot és belebegtetem vagy … oh. Nem nyert. Behív. Behív? Be? A házába? Fú.
- Rendben, ötig számolás, besurranás, ajtóbezárás, folyosón balra nappali – ismétlem el utána címszavakban a teendőimet. Közben igyekszem nem elképzelni magamban, hogy vajon hogy nézhet ki egy vámpír lakása. Túl sok minden nem hinném, hogy lenne benne, vagy legalábbis az emberek házában előforduló bútorokból, berendezési tárgyakból jóval kevesebbre számítok. Megsimogatom a cicát, megnyugtatva, hogy mindjárt jó kezekben lesz. És egyre kíváncsibb meg izgatottabb leszek, hiszen az nem éppen átlagos dolog bebocsájtást nyerni egy vámpírbarlangba! Házba, tök mindegy. – Mi készen vagyunk – teszem még hozzá, még jobban magamhoz ölelve a meleg kis testet, stabilan fogva a balomban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Sándor(om) részére

Hosszú éjszakákat töltött munkával, hogy minél több szabadideje legyen nappal és tölthesse azt érdemben kislányával. Meg azért is, hogy Sándort ki tudja zárni a fejéből és a szívéből valahogy. Míg odafenn Imola az igazak édes álmát aludta hősnőnk ujjai szédületes sebességgel cikáztak a klaviatúra billentyűin hosszú órákon keresztül egyszerre több ügy után kutatva. Hol az információs szupersztrádán szörfözve, hol beférkőzve néhány olyan helyre, hová Aquaman is csak búvár felszerelésben merészkedne. Mindent az igazságért! Mindent a felejtésért! Addig míg bírta éberséggel, bár ebben a kávé, amiért szenvedélyesen rajong, nem kevésszer kisegítette. Párszor azonban a fekete arany fogyasztásának ellenére is úgy zuhant ágyba, mint akit épp akkor lőttek tartók. Minden esetre ma annak biztos tudatával jöhettek ki Imolával a játszótérre, hogy jó néhány sztori fekszik gondosan összerakva, leadásra készen egy fehér dossziéban toronyszobájának íróasztalába téve. A következő havi számba szántat pedig már le is adta azzal együtt, hogy szembesült pár igen fájdalmas ténnyel, azaz a szívének kedves férfi feltűnően csinos és fiatal szerelmével. Azonban ez már a múlté és csak Imoláé és az övé ez a nap, és annak minden ideje, ami a legdrágább kincs hősnőnk számára. – Magasabbra anya! Magasabbra! – hangzik a vidám, csilingelő felszólítás, amit a hintában ülve Imola ad Elektrának, aki mögötte állva löki feljebb és feljebb a libbenő szerkezetet. – Koccig? – kérdezi hősnőnk nevetve és újabb taszítást ad az ülésnek, hogy az szinte a talajjal párhuzamos vonalig röppenjen fel a levegőbe – Koccig! Igen! – kiáltja a kislány boldogan, ahogy egyre gyorsabban repül a kiesés veszélye nélkül, mivel azt egy láthatatlan biztonsági öv bűbáj gátolja. Nem sokan vannak idekinn. Csak néhány szülő ácsorog elszórtan, míg gyerkőceik jó értelemben véve randalíroznak a játékok között. Két kisfiú libikókázik, távolabb pedig három kislány fogócskázik. Nevetésük messzire elhallatszik Elektra jellegzetes, bársonyos hangjával és Imola kacagásával együtt. A hinta lassul miután csúcsraját, majd megálltát követően a kislány gond nélkül száll ki belőle a puha homokra. Elektra elé sétál és leguggol, hogy kiegyenlítse a köztük lévő magasságkülönbséget.  – Jól vagy kicsim? – kérdezi magától értetődő természetességgel, mert bár gyermekét egészségesnek nyilvánították, ő azért mindig kicsit jobban figyel rá és most is ezt teszi. – Persze anya, jól vagyok – válaszolja a kislány széles mosollyal és csillogó szemekkel, miközben elkotor egy szemébe lógó hajtincset, amit a hinta menetszele arcába fújt még az előbb – Rendben, mivel szeretnél még játszani? – igazítja meg hősnőnk csemetéje kabátját pár gyakorlott mozdulattal – Szeretnék tovább hintázni, de már nem kell löknöd - kezdi a gyerkőc lelkesen, de aztán belenéz anyja szemébe, félre billenti fejét és úgy folytatja - Pihenj egy kicsit, jó?  – feleli a csemete, akinek tiszta, jó szándékú lelkét Elektra egyre jobban csodálja. Sokat beszélgetnek és a kislány napról napra mindig meglepi az önzetlenségével és elképesztő éleslátásával. – Jól van. Akkor csüccsenj vissza gyorsan én meg leülök mögéd a padra és pihenek!  - emelkedik fel Elektra rákacsintva, hogy azután el is induljon. Tényleg fáradtnak tűnhet, ha már Imola kéri őt arra, hogy pihenjen. Nem nézett nagyon tükörben mostanában. Mióta csak ajka alatt érezte Sándor ajkát próbált felejteni. Próbálta őt nem szeretni. Hiába. Próbálta elrejteni minden érzését és csípős nyelvű, cinikus önmaga lenni, de otthon egyszerűen nem ment mert ott a gyermeke várta, akivel sosem tudott volna úgy viselkedni. Elég sokszor képtelen volt azonban vidámnak lenni és előfordult az is, hogy Imola ezt bizony észrevette. Így hát amikor csemetéje pár napja megkérdezte tőle, hogy: „Miért vagy olyan sokszor szomorú anya? Elektra nem hazudott neki. Az igazat válaszolta, még ha kicsit meseszerűen is előadva. Így felelt: „Mert egy smaragd szemű óriás miatt nem látom már olyan tisztán a lemenő Napot” Most komolyan, mit mondhatsz egy majdnem négy évesnek, aki értelmében már inkább majdnem öt? Hogyan magyarázod el neki, hogy őszintén beleszerettél valakibe, aki talán hasonlóan érez, de mindez lehetetlen és mivel valóban szereted, hát engedned, mert így helyes, és te mindig igyekszel helyesen cselekedni, még akkor is ha a szíved szakad belé? Nem tehetsz mást, terelsz. Ha az ilyen húzásokért Nobel díj járna, hőnőnknek már külön szekrényt és bankszámlát kellene rendszeresítenie hozzájuk, annyit kapott volna. Szerencsére azóta legalább a férfi színét sem látta és baglyot is csak egyszer váltottak, aminek szintén jó ideje már. Talán jobb is így, nem igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Igen igen, lesz alkalom arra, hogy bővebben is beszélgessünk a témáról. Hetente háromszor a művelődési házban, oda tessék majd jönni, és ezekre tényleg igazán nincs szükség - kedves mosollyal próbáltam hárítani Bözske néni adakozását, aki kapásból öt üveg lekvárt tolt a karomba, mintha ezzel megválthatná útját a menyországba.  Egyébként tényleg kedves gesztus volt tőle, hogy ennyi mindent hozott, bár nem voltam híve annak, hogy az emberek ajándékokkal halmozzanak el, én sosem szerettem ezt. Vissza is akartam adni a lekvárokat, Bözske néni azonban hajthatatlannak tűnt.
- Nem adhatja vissza, ez mind nagyon finom, és jó szívvel hoztam magának, jó helyre megy ám, mert maga jó ember, áldott egy lélek fiam. Magára nézve is látszik ez, jajj hadd ölelgessem már meg - csak úgy koccantak az üvegek, ahogy Bözske néne megpróbált magához szorítani, még szerencse, hogy nem ejtettem ki a kezemből a lekvárokat. Tényleg kedvesek voltak az itteni lakók, bár egy kicsit már kezdtem besokallni ettől, hogy mindenki megrohamozott. S ha csak végig néztem a pulton, ahol már tojástól kezdve virágcsokron át süteményhalmokig minden sorakozott, úgy éreztem, hogy illene kitennem a zárva táblát. Pedig még csak délután négy volt.
- Jó, akkor nem adom vissza Bözske néni, itt kirakjuk, és a ház vendégei fogyaszthatnak majd belőle, vagy megkapják a gyerekek. És jövő héten várom, most viszont…sajnos, muszáj dolgoznom kérem - elnézést kérő mosollyal lepakoltam a lekvárokat a pultra, s finoman kiterelgettem őt az étteremből, majd bezárva az ajtót, szusszantam egy nagyot, s kipattintva az ingem legfelső gombját beletúrtam a hajamba, aztán visszatértem a pult mögé, s elkezdtem átnézni a rendelt készleteket.
Éppen az üdítőket pakolásztam fel a legfelső polcra, mikor megütötte a fülemet egy női hang, s bár még nem fordultam meg, az atya szó hallatán máris volt bennem némi félsz, hogy vajon most miféle holmival jött kedveskedni az idős korosztály egyik gyöngyszeme.
- Igen, i….ttt - a szemöldököm egész biztos, hogy felszaladt, mert mindenre számítottam, csak nem egy ilyen, nagyon is csinosan felöltözött fiatal hölgyre. Pillantásom akaratlanul is végig futott rajta, s emiatt este dupla imát is mondhatok, de hát, tényleg szép volt, s azt hiszem, Ádámot is efféle Éva kísérthette meg azzal az almával.
- Szóval igen, én lennék Balázs atya, vagyis Nemes Balázs, a hely tulajdonosa, de atya is egyben - adtam végül kissé hosszú választ, s már nyújtottam is a kezem kézfogásra. - Benned…Önben kit tisztelhetek? - vajon ő is amiatt jött, hogy megkérdezze, mikor gyóntathatnám meg, vagy netán az étterem miatt érkezett. Nem láttam a kezében tálca sütit, a nyakában sem fityegett kereszt, így talán nem is volt hívő, vagy lehet, hogy mégis? Egy dögös, akarom mondani jól öltözött. Igen, jól öltözött hívő.