Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bár alig pár napja érkezett, már meg is találták egy érdekes ajánlattal. Addig, míg Kriszpinnel nem jutnak dűlőre a tantárgyával kapcsolatban, esetleg összehaverkodhatna a kölykökkel. Tudjátok, vegyüljön el, szerezzen rajongókat, jó diákokat, vágódjon be. Mielőtt azt hinnétek, hogy könnyű dolga van, azért kihangsúlyoznám, hogy annyira nem. Persze, a külsejét tekintve megáldotta a sors, azonban már harminckét éves, az itteni fiatalokhoz képest eljárt felette az idő és talán már nem is ugyanazok a preferenciáik. Addig-meddig ostromolták, míg végül volt egy terv, egy ötlet, mely elnyerte a tetszését. Sárközi ugyanis bedobta, hogyha már úgyis ennyire jól ismerik egymást - természetesen ő sem marad ki a Henrik kontra Minisztérium dologból -, akkor csatlakozzon be a gyerekeihez a csapatba. Kevesen is vannak és elkélne egy erős kéz - amiből Henriknek speciel kettő is akad. Így eshetett meg, hogy rábólintott, bár azért akadt pár kérdés. Kezdve azzal, hogy testfelépítésére és izomzatára való tekintettel kettő pislogással üti meg úgy a gurkót vagy dobja el a kvaffot, hogy annak a vége nem becsapódás, hanem atomrobbanás. Talán ezért is alakult úgy, hogy a makacs és felelősségteljes Eszter, aki a Red Squadron csapatkapitánya, megkérte, hogy üljenek be valahova egyik reggel és beszélgessenek a dologról.
Ez a reggel pedig melyik másik is lehetne, mint a mai? Szándékosan nem eszik semmit, sőt még a kávét is kihagyja, csak hogy teljes értékű programot kanyarinthasson az eridonossal. Be kell vallanom, számomra picit fura, ahogy egy mélynövésű, aranyos, feleannyi idős lányka majd jól megmondja a férfinak, hogy mihez tartsa magát, de ilyen ez a popszakma. Ha egyszer csapatkapitány, akkor csapatkapitány.
A Falatozóba érkezvén levágja magát egy kissé eldugottabb, ámde kényelmes helyre és nem is rendel semmit. Megvárja mit kér majd a másik, hiszen erre a körre a vendége lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Míly' érdekes, hogy életükben most az először igazán szabadok, mégis kevesebb dolgot tehetnek meg, mint valaha bármikor. Odahaza övék volt a világ, s mégsem voltak elégedettek vele, Theon részéről mindig a nagyobb, a szebb és kalandosabb élményekre vágyott, s lám, mikor övé lehetne, megfutamodik. Talán ez, amit mások felnőtté válásnak és önállósodásnak hívnak. S valljuk be, ezek elég sokkoló gondolatok egy tizennégy éves kisfiú számára.
- Aki két perccel idősebb - fejezi be a monológot pont akkor, mikor Theory is. Ebből is látszik, hogy ikrek. Mindig tudják a másik gondolatait és érzéseit, s most nagy mennyiségű szomorúság terjeng közöttük. Valami megmagyarázhatatlan érzést, melyet úgy tudnánk legjobban kifejezni, ahogy a honvágyat is szokták, bár ez a helyzet mégis más. Itt nem magának az otthonnak és annak környezetének hiányáról van szó, jóval inkább a béke az, mely' nem talált még rá itt az ikrekre. S valljuk be, már nem is fog. Igaz nyárra és minden más neves alkalomra haza fognak utazni, de ott is másként fognak már hozzájuk viszonyulni. Főleg Theonhoz. Az apjuk biztos nagyobb intenzitással akarja majd "férfiassá" tenni őt, hogy méltó legyen a névhez, s annak tovább vivéséhez. Mert egy Delacroix erős és férfias...
- Bárcsak apa is így gondolná... - húzódnak szomorú mosolyra ajka, ahogy felsejlik az előbbi gondolatsor elméjében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem mondom, hogy nem lepődtem meg. Olyannyira nem mondom azt, hogy nem lepődtem meg, hogy akkor, ott, Sárközi kényelmes bőrszékében amiben szinte már otthon érzem magam, mint magát mindenbe beleártó és mindent felvállaló tagja a közösségnek, egyszerűen csak annyit tudtam mondani, hogy hú. Aztán átgondoltam, és még mindig csak annyi jött ki, hogy hú.
Nem érzem úgy, hogy bármitől is ereimbe fagyott vérrel kellene rettegnem. Alapvetően egy lakatlan szigeten kellene laknom, távol mindentől ahhoz, hogy ne jusson el hozzám a híre, ehhez pedig kivételesen nincs köze ahhoz, hogy magam sem vagyok teljesen ismeretlen a magyar varázsmédia számára. Ellenben, pontosan ezért, jómagam is tudom, mennyit szabad elhinni másodkézből. Jogosan mondhatnád azt, hogy ez viszont már valóban mélyen benne van a gödörben. Igen. Teljesen igazad van. Tényleg sok, tényleg felmerül az ember fejében a kérdőjel, azonban, ha valami stikli lenne, azt Sárközi már észrevette volna. Ha pedig nem, úgyis mindegy.  
Egy pillanatra megtorpanok a falatozó ajtaja mellett, amíg gyorsan körbenézek, hol is lehet mai áldozatom - félreértés ne essék, nem szokásom késni, ez viszont nem zárja ki a tényt, hogy más ne érkezzen hamarabb! -, és ahogy meg is pillantom, átpiruettezve az asztalok és pár ember között el is jutok hozzá.
- Helló, Eszter - az asztal oldalánál megállva nyújtom ki felé jobbom, nem tolakodóan közel, de nem is kényelmetlenül távol, puszta formalitás, mindketten tudjuk, ki a másik. De azért valahogy mégis be kell mutatkozni egy ismeretlennek. Nehéz ez a sztárélet.
- Te mit eszel?
Ráérünk, nem igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Legyintek egyet, hogy nincs baj. Ennyire ijesztő vagyok, vagy mi? De annak nagyon örülök, hogy végre van valaki aki nem kínaiz le úgy, hogy még csak a nevemet se hallotta soha életében. Igaz, van olyan aki azt hiszi okos, és kínai nevem van. Pedig nem, egyáltalán nem. Még csak úgy se hangzik.
Fura fejet vágva próbálom a szájpadlásomra tapasztani ezt a nyomit, és végre sikerül is. Jó, félek hogy kijön, de na. Így már tudok rendesen beszélni.
- Nem értem, hogy lehet ilyen cuki teremtménytől rettegni. - jó, ha sok sok évvel ezelőtt lennénk, megérteném. Ha jól tudom, ezek az édes lények terjesztették azt a ronda betegséget, mi is volt? Pestis? Igen, az, azért nem aludtam történelem órákon! - Hogy tudna ő ölni? A lusta macskám előbb megöl egy másikat. - kuncogok halkan. Páfránynak tényleg beszédes a neve, mert elterül... mint egy páfrány. De nagyon aranyos, meg puha. Csak mindig úgy néz rám, mintha ő egy királynő, én meg egy senki lennék.
- Nem zavarsz, maradj nyugodtan. - dobom vissza a füzeteimet a hátizsákomba, ráér a tanulás. Egész héten tanultam a kötelezőket, hogy ne mondhassák hogy bunkó is vagyok, hülye is meg lusta is. Csak varázsháztartástanból fogok lehet, sőt tuti hogy megbukni. A nővérem tantárgya, nem is tudom miért vettem fel a tantárgyat. De jövőre tuti nem fogom, inkább a fontosakra fogok koncentrálni. Ami tényleg kell ahhoz, hogy tudjak valamit kezdeni magammal. Főzni mástól is meg tudok tanulni, nem kell az iskolában, főleg nem a nővéremtől. Amúgy se szakács akarok lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Több okból is vagyok itt - na, azért nem kell annyira megilletődni azon, hogy a városi lány a neonfényes áruház komplexumok helyett a falusi közeget választotta, de erre később térjünk ki. Több okból vagyok itt, mégis, azon a röpke távon a háztól idáig többet is kaptam, mint amiért jöttem. Kezdjük például a mai kinézetemmel. Alapvetően nem vagyok az a lány, aki egy piacra olyan sokat adna, nem sminkeltem, és a hajam is csupán egy kényelmes kontyban kötöttem fel, ellenben, amikor a falu egyik oszlopos, szinte már régiségnek számító, koros tagja megkérdezte, hogy hova?, én meg megmondtam, hogy hova, a tekintete elárult mindent. És akkor rákezdett. Hogy ezek a mai fiatalok, hogy bezzeg az ő idejükben nem voltak ilyen kis rövid, lábvillantós szoknyák, hogy így, hogy úgy - és akkor rájöttem, hogy a városban valahogy mégis kényelmesebb.
Így hát, udvariasan kifaroltam a beszélgetésből.
Alapvetően csak pár friss, ropogós, a kertből szedett zöldségért jöttem, de van itt  más is, amire szükségem lesz - nem most, de a közeli jövőben, és egy olyan dologra,ami eleve lutri, jobb azért felkészülni. Szóval ahogy bedobom a kis öko vászonszatyromba a mai ebéd utolsó hozzávalóját (jézi, a városi lány, akinek mindig a segge alá tettek mindent, TUD ÉTELT KÉSZÍTENI MAGÁTÓL, d ö b b e n e t e s), neki is kezdek a másik, kevésbé hétköznapi darab keresésének.
Halálfejes lepke báb.
Na, azért nem szándékozom most rögtön megvenni, ellenben, mivel éppen az vagyok, aki vagyok, éppen elegendő financiális hátterem van ahhoz, hogy egy ilyet előre megrendeljek magamnak. Lehetőleg a legkitűnőbb állapotban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Az étlapot tanulmányozza, míg vár a lányra. Mikor is ült utoljára seprűn? Hát a jó ég tudja. Annak idején, egy letűnt korban, ami egyébként az ő virágkora volt, elég jól nyomta a kviddicset. Sohasem fűzte olyan szenvedély a sporthoz, hogy profi ligás legyen vagy leszerződjön az egyik csapathoz, de a maga kis posztján a "rettegett Henrik" volt. Nem mondom, hogy nem juttatott az orvosiba sok embert a gurkókkal, mert hazudnék. Rá fog férni némi edzés, hogy megint úgy menjen a dolog, mint rég, de minden valószínűséggel a csapatkapitány erre is kitér majd. Arról nem beszélve, hogy tényleg csak a terelői posztot kell felelevenítenie, elvégre minden második nap jár edzeni - hozzáteszem, meg is látszik rajta, nem kicsit.
Eszter egyébként nem késett. Tulajdonképpen órát lehetett volna igazítani hozzá, annyira pontosan érkezett, most pedig már a kezét nyújtja felé. Egy széles mosollyal áll fel és összefűzi jobbját a lány finom ujjaival, hogy megrázza, majd le is üljenek egymással szemben.
- Henrik - nem ragozza. Mindketten hallottak ezt-azt a másikról, a férfi viszont már bőven kinőtte az előítéletes korszakát, nagyjából akkor, mikor a szülei meghaltak és nem kevesen néztek rá ferde szemmel. Elvégre, ki akarna jóba lenni egy olyan emberrel, akinek köze lehet a fekete mágiához...? Hála istennek nem mindenki tartja őt félelmetesnek vagy veszélyesnek, elvégre hogy máshogy lehetne jegyese már lassan egy éve? Mondjuk az elég nagy kérdőjel, hogy a jelenlegi események után összeházasodnak-e valaha, de Henrik mindig is szeretett optimista lenni ilyen kérdésekben.
- Tükörtojást bacon-nel és egy dupla espressot iszom mellé. Kávé nélkül nem veszed hasznom. Ja és a vendégem vagy, kérj, amit szeretnél - életkora nem feltétlenül sugallja azt, hogy laza lenne vagy jól kijönne a huszonévesekkel - ne adja az ég, a tizenévesekkel. Mivel azonban nem hagyta el a remény tanári pályafutását illetően, így titokban ugyan, de elolvasott pár kamaszkezelő könyvet és beleásta magát a tanítás pszichológiájába. Nem mintha előtte egy karót nyelt pasas lett volna, de kicsit úgy érzi, fiatalodott pár évet.
- Szóval Sárközi említette, hogy kerestek még a csapatba embert, utána pedig mondta, hogy már be is jelentett neked engem. Mire vagy kíváncsi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Komótosan készülődik Péternél, aki egyébként kezdi nagyon unni, hogy egy férfival kell megosztania egyébként kifejezetten kényelmes legénylakását. Jó barátok ők, de a #nohomo értelmében Henriknek ideje lenne, hogy elköltözzön. Éppen ezért a férfi, bár eddig is nézelődött hirdetésekben és egyéb helyeken, ma valóban rákapcsol a lakáskeresésre. Neki se kényelmes ez a helyzet, hiányzik az a magánszféra, ami eddig megadatott neki - arról nem beszélve, hogy Lillával így csak egyre nő a szakadék kettejük között, sokkal jobb lenne, ha megint egy fedél alatt élhetnének. Hát így állunk épp.
Egyébként ma némi reménnyel indul útnak, ugyanis Danka a Bagolykő áldásos falai között tanul, ez pedig egyenlő azzal, hogy bizony Henrik segítségére lehet. Nem is teketóriázott sokat a férfi, írt még pár napja a lánynak, hogy S.O.S. szüksége van valakire, aki otthonosan mozog a faluban, mert lassan minden remény odavész. Jó, a levél azért nem volt ennyire drámai. Csak szerettem volna érzékeltetni, hogy a jelenlegi probléma megoldása valóban nem tűr halasztást.
Gyorsan összekapta magát, még legurította a kávéja maradékát és kisietett a Fő utczára. Úgy állapodtak meg, hogy a Paradis Cukorkabolt előtt találkoznak, ami jó ötlet is volt, meg nem is. Hihetetlen, hogy a nyárra való tekintettel mekkora embertömeg van már délelőtt ezen a helyen, nem is gondolná az ember. Még az sem segít Henrik helyzetén, hogy egyébként jócskán a tömeg fölé magasodik, tehát Dankát is, meg az üzletet is simán ki kéne szúrnia. Ha tudta volna, hogy ilyen helyzetbe kerül, istenre esküszik, hogy hozott volna magával GPS-t. Hála istennek nagy nehezen elkeveredik a találkahelyre, éppen csak pár perccel a megbeszélt időpont előtt. Lassan egy éve nem találkozott a lánnyal, így igen kíváncsi az ez idő alatt bekövetkezett változásokra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Mentségemre legyen mondva, én tényleg igyekszem a megbeszélt időpontok előtt a helyszínre érni. Ha így számolok, akkor talán pontosan is tudok érkezni, ma mégis elmegy egy csomó mindennel az időm. Még a szobámban készülődök, amikor szólnak, hogy azonnal adjam le, melyik napokon és mikortól szeretnénk gyakorolni a csapatommal. Pedig biztos vagyok benne, hogy bevittem már a titkárságra, de rohanok, mint valami őrült, hogy azzal is végezzek. Végül kiderül, hogy minden rendben van vele, csak elfelejtettem aláírni, de annak pótlása után utamra is engednek. Nehéz beleszokni, hogy a csapatkapitány megjelölésnél az én nevemet kell odafirkantanom. Még visszafutok a szobámba a táskámért és máris késésben vagyok. A Bagolykő területét sikerül viszonylag gyorsan elhagynom, de a faluban már nehezebb annyi embert kerülgetni. Ilyenkor azért elég jól jön, hogy hajtó vagyok, gyorsan kiszúrom a nekem megfelelő réseket és viszonylag hamar ellavírozok az emberek között. Hihetetlen, hogy ebbe a minifaluba is hányan járnak nyaranta csak úgy, pedig annyi látványosság azért nincs. A kastélyban rebesgették, hogy a legtöbben a kaszinó miatt jönnek, de nem hiszem, hogy az éppen előttem irtó lassan haladó nénicsorda itt szeretne meggazdagodni. Végeláthatatlan előzések, bocsánatkérések és csúnya pillantások árán végre eljutok a cukorkabolt bejáratáig, ahol meglátom Henriket. Mondjuk őt sem olyan egyszerű megközelíteni, mert egy osztálynyi kisgyerek tódul be a boltba előttem, mintha csak Black Friday lenne, nem néznek semerre, csak özönlenek befelé, én meg igazán nem akarom egyiket sem fellökni, így kicsit kínosan állok ott, amíg a legutolsó mini is beteszi a lábát a cukorka-mennyországba. Amint végre átvágok azon a pár méteren, ami a gyakorlatilag bátyámat és engem elválasztott, széles mosoly terül el az arcomon és rögtön a nyakába vetem magam, odahúzva egy szoros ölelésre. Bár elég gyakori levélváltásban vagyunk, tehát mindent tudunk egymás jelenlegi életéről, szinte abnormális volt, hogy most látom őt is, nem csak a furcsán kanyarított betűit.
- Hiányoztál - suttogom a mellkasába, abban bízva, hogy így is meghallja. Két éves korom óta az életem része, hogy ne hiányzott volna? És most hirtelen Bogolyfalván keres lakást, a Bagolykőben szeretne tanítani, én pedig teljesen biztos vagyok abban, hogy nincsenek véletlenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Meglepő módon, amikor valaki, bárki száját elhagyja az a kifejezés, hogy "a vendégem vagy", mindig szörnyen zavarba jövök. Nem kezdem el erőltetni, hogy ugyan, tudok én fizetni magamnak is, vagy, hogy igazán nem szükséges, elvégre, ha ő nem ragaszkodna a dologhoz, nem kezdené rögtön ezzel a találkát, viszont zavarba jövök, és ez ellen nem nagyon tudok mit tenni.
- Köszönöm - egy hálás, nem túl széles mosollyal biccentek, ahogy az étlapért nyúlok. Annak ellenére, hogy a családom mindig is jómódú volt, ahogy a minket körülvevő emberek is, az apám - a neveltetésem érdemi részére mindig is az apám figyelt oda a legjobban - világ életemben arra tanított, hogy ha más fizet, de kívánjak túl drága dolgokat, legyen az a legközelebbi rokonom, vagy egy teljesen ismeretlen. Nem illik.  
- Akkor én kérek egy rántottát és egy epres limonádét - a legtöbb lány, nő, nevezzük aminek akarjuk, tudom, hogy mennyi időt tölt el mielőtt sikerülne választania valamit, ellenben én nagyon ritka alkalmakkor esek bele a csapdába. A legtöbbször tudom, hogy mit akarok. Apró biccentéssel teszem vissza végül a lapot az asztalra, ujjaim összefonom felette, ahogy mesél. Alapvetően nem nagyon készültem fel erre a találkára, nem ástam bele magam mélyen az életébe, hogy tudjam, hol és miként töltötte a diákéveit, vagy, hogy egyáltalán van-e fogalma a kviddicsről. Beírtam a naptáramba, és kész. Most itt vagyok.
- Játszottál már? - az számomra teljesen mindegy, hol, vagy miként. Most legalábbis. Ha tudja, hogyan ne essen le a seprűről, máris haladás, máris pozitív információ. Nem mintha ez kizáró jellegű lenne, de azért jó tudni, honnan alapozzunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nem kedveli különösebben a tömeget. A világ legeldugottabb, legelhagyatottabb szegleteiben húzta meg magát mindig, hisz amit keres, sosem az ember orra előtt van. Hála istennek nincsenek fóbiái, talán csak attól fél, hogy hústoronyként elgázol valakit, ami ebben a tömegben nem volna meglepő. Idősek lézengenek mindenütt és hoppá, megérkezett az első gyerekcsoport is. Érezte ő, hogy a cukorkabolt nem a legjobb választás, de mit tehetett volna? Mivel egyetlen helyet sem ismer itt annyira, hogy rávághatta volna, menjenek inkább oda, így természetesen elfogadta ezt az ajánlatot.
Már épp megállapítja, hogy a gyereksereg sose fogy el, mikor feljebb pillantva kiszúrja Dankát. Nincs nehéz dolga, mert ezer közül is megismerné, azonban a nagy üdvözlés várat magára, míg az utolsó manó is be nem száguld a saját kis gyermek mennyországába. Egyébként éppen csak arra van ideje, hogy kezeit kivegye zsebeiből, mert a lány már a nyakában is csüng. Kicsit meghajolva szorosan megöleli és igyekszik magába inni az érzést. Neki sohasem voltak testvérei, a családja réges-rég meghalt, mégis, volt néhány olyan személy az életében, akik minden borzalom és rosszindulatú pletyka ellenére kitartottak mellette. A Nérel család. A mai napig sem érti, hogy történhetett és miért, de egy pont után már nem érdekelte. Sohasem lehet elég hálás azért, hogy a legvészterhesebb időkben befogadták, nevelték és támogatták. Így lett belőle ember. Mégsem mesél róluk szinte senkinek, talán azért, hogy a saját rossz hírétől megóvja a családot. Sosem ártana nekik.
- Te is nekem - puszit nyom a lány fejére és megsimogatja a hátát, majd lassan elhúzódik, hogy megnézze magának. Boldog, eleven, majdnem ugyanolyan, mint amilyen egy éve volt. De csak majdnem. - Sokat változtál. Szeretsz itt lenni? - Henrik nagyjából a kastély irányába bök fejével, hogy nyomatékosítsa kérdése tárgyát. Ő még nem igen járt bent, hiszen a kviddicsedzések sem kezdődtek meg, egyelőre arra kell várnia, hogy holnap reggel Eszterrel találkozzon.
Egyébként férfiúnk kissé tanácstalanul ácsorog, mert halvány lila ibolyán túli sugárzása sincs arról, hogy mégis merre kellene elindulniuk. Vagy előbb inkább üljenek be valahová? Nem, az zsákutca, akkor jövő ilyenkor is ott fognak beszélgetni. Lepillant Dankára és fél szemöldökét felvonja, amolyan "indulhatunk?" kérdésként. - Ha sikerül megtalálnod nekem a tökéletes lakást, a vendégem vagy a cukorkaboltra. Igen, az egészre, csak ne szólj Arnoldéknak - mindentől óvják a lányukat, meg egyébként a fiukat is. Henrikért már annyira nem aggódnak, tisztában vannak vele, hogy felnőtt létére képes megvédeni magát. De azért a baglyok alapján egyértelműen látszik, hogy gyermekükként szeretik és nagyon remélik, hogy hamarosan újra látják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Henrik mindig olyan volt nekem, mintha a bátyám lenne. Soha nem éreztem különbséget Olivér és Henrik között. Talán azért sem, mert a szüleim teljes értékű gyerekként kezelték, meg én is magam mentett voltam. Egyszerűen nem volt egy vérszerinti rokonom sem. Oli is szereti őt, csak máshogy, ők ketten már nem állnak annyira közel egymáshoz, mint ahogy mi tesszük.
Jól esik, hogy végre itt van, hogy én is hiányoztam neki, a mosolyom pedig egyre csak szélesedik, a végén már az arcom is belefájdul, de ezt nem én kontrollálom, csak úgy jön.
- Igen, a lehető legjobb házba kerültem. Majd te is meglátod, mindenki tök kedves. Mondjuk a takaródóval mindig megjárom, egy csomó büntetést kaptam már, pedig csak rossz az időérzékem. Meg múltkor megátkoztak, de azt hiszem, azt már meséltem - amúgy szeretek a Bagolykőbe járni, a Navinések a legcukibbak, és valaki mindig hordoz magánál valamiféle édességet, amit szívesen megoszt bárkivel. És ők is szeretnek kviddicsezni, meg csapatkapitány lehetek, ami elég menő, úgyhogy összességében jól elvagyok itt. Néha honvágyam van, de ez gondolom a bentlakás velejárója.
- Lakat a számon - mosolygok vissza cinkosan, mert abban biztos vagyok, hogy megtaláljuk a tökéletes albérletet. Pár másodpercnyi táskában turkálás után elő is kapom a jegyzetfüzetemet diadalittasan, mintha csak az excaliburt húztam volna ki a kőből. Pedig ez nem olyan nagy dolog, csak a kiadó lakásokat firkantottam fel bele. Rengeteget kutakodtam az újságokban, megkérdeztem a többieket, hátha ők jobban informáltak, sőt még az egyik edzésünk előtt be is ugrottam a hivatalba, hogy rákérdezzek a témára.
- Nos, van egy csomó, amit kinéztem. Hány szobásat is keresünk? - kérdezek még vissza, mert azt előzetesen elfelejtettem megtudakolni, így most Bogolyfalva minden kiadó lakása a listámon van, mögötte egy zárójeles szobaszámmal és az esetleges tudnivalókkal vagy extrákkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Érdeklődve hallgatja a beszámolót, bár mindkét szemöldöke felszalad, mikor meghallja, hogy a takarodó kényes pont. Igazából nem hibáztatja miatta. Annak idején ő is utálta, hogy csak egy bizonyos időpontig csinálhatja azt, amit csinálni akar, utána pedig jó kisfiúnak kell lennie és mindenre bólogatnia. Gyakran lógott ki, bár neki megvolt az a jó tulajdonsága - vagy inkább szerencséje -, hogy szinte sosem bukott le.
- Majd ne felejtsd el megmutatni, ki átkozott meg. Ha az órámra kerül, megizzasztom egy kicsit - bár arca teljesen komoly marad, a nevetőráncok azért ott bujkálnak a szeme sarkában. Nyilván nem bántana senkit, eszébe sincs - jó, egy pillanatra volt, de ez csak amolyan első felindulás -, viszont meglennének  a módszerei arra, hogy móresre tanítsa a gyereket. Egyébként emlékezett, de ha Danka nem hozza szóba, minden valószínűséggel Henrik nem kérdezett volna rá újból. - Ja és ami a lopakodást illeti, muszáj lesz megtanítanom pár trükköt, hogy nyugodtan kilóghass. Nem akarom, hogy Arnoldék infarktust kapjanak, mikor tudomást szereznek a sok büntetésről - jogos a kérdés, hogy miért nem szólítja őket a szüleinek, esetleg apának vagy anyának. Nos, ez nem abból fakad, hogy ne szeretné őket úgy. Azonban a vér szerinti szülei sohasem bántak vele mostohán, szerették és odaadóan nevelték, ha élnének, biztosan ők lennének a legszuperebbek. Megérdemelnek annyit, hogy az édesanyám és édesapám jelzők megmaradjanak a számukra.
Biccent egyet, ezzel jelezve, hogy újabb titkuk van. Akad még pár, de mivel titkok, így most nyilván nem mondhatom el Nektek. Izguljatok, hátha kiderül valamikor. - Nem semmi, rendesen felkészültél... - elismerően bólogat, miközben a lány füzete fölé hajol és a szinte végeláthatatlan listát böngészi. - Egyelőre egy kisebb lakás is megfelelne. Másfél vagy két szoba bőven elég. Ha netán úgy döntenénk, hogy családot alapítunk, akkor keresünk nagyobbat, vagy inkább házat veszek - már ha valaha is eljutnak odáig. Bár sok levelet váltanak, még Dankával sem osztotta meg a Lillával kapcsolatos kétségeit és az utóbbi időben köztük vibráló állandó feszültséget. Danka szerette mindig azt hinni, hogy ők ketten tökéletes pár. Nem most akarja lerombolni ezt az illúziót.
- Egyébként talán egy preferenciám még volna. Lehetne erkélyem, ahová kiülhetek kávézni - töprengőn réved a távolba, ahogy elképzeli magát. Minden nap reggel ül a friss levegőn (télen és nyáron egyaránt) és nyugalmasan indul a napja. Bárcsak...!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Csak lazán biccent, mert számára nem téma. Na nem azért, mert kőgazdag lenne, elvégre nem az, viszont evidens, hogy ha már eljöttek együtt reggelizni, nem hagyja a másikat fizetni. Ha másért nem, hát azért, mert a vele szemben ülő nem egy szőrös evolúciós korona, hanem egy hölgy. Hiába, ezért jár a keksz.
- Máris rendelem - az épp a falatozóban kóborgó, munkanélküli személyzetist odahívja és illedelmesen, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, leadja a kívánalmakat. Édességet nem kér, mert nem ismeri itt az adagokat és, ha most letesznek neki egy vajling reggelit, nem fog belé férni egy amerikai palacsinta vagy egy gofri. Másutt éheznek, ő meg pazaroljon? How about no? Eközben megérkezik hozzá az első kérdés, amire nem tudja, hogy tömören, vagy hosszan válaszoljon. Inkább a hosszút választja.
- Igen, még a Roxfortban - megáll egy pillanatra, míg leteszik eléjük a limonádét és a kávét, ugyanis a pincér több, mint villámgyors. Valószínűleg már minden el volt készítve, csak a kaja tart tovább. - Terelő poszton voltam és bármennyire is nevetségesen hangzik "Scary Henry" volt a nevem. Henrik, a rettegett. Ha nem lenne ciki, biztos így hívatnám magam - megvonja vállát és egy aprócska mosolyt megereszt. Nem hencegésből meséli ezt el, hanem azért, hogy tisztázódjon: nem most hall először a sportról és nem kíván kísérletezgetni, hogy akkor melyik pozíciót adják neki. Nem lesz fogó, mert sem az alkata, sem a habitusa nem felel meg neki. Hajtó még talán lehetne, de lássuk be, ilyen izomzattal egyszerűen vétek lenne elpazarolni a tehetségét.
- Remélem nem bánod, ha jelzem, ugyanezen a poszton szeretnék maradni. Kicsit vissza kell rázódjak a játékba, de két-három edzés bőven meg fogja tenni, mert az állóképességem továbbra is a régi - egy igazi őstulok nyilván elkezdené megfeszíteni az izmait, csókokat dobálna és azt kérdezgetné a fel-felhúzogatott szemöldökeivel, hogy "na ki a Jani?". Henrik viszont semmi ilyesmit nem tesz. Tényként közöl egyértelmű és látható, ellenőrizhető állításokat. Ennyi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Köszönöm szépen - picit felhúzom vállaim, egy kicsit megnyúlnak karjaimon az izmok, ahogy rá, majd az érkező pincérre nézek, majd megint rá. Az a jó az ilyen pillanatokban, hogy hamar tova is illannak. Félreértés ne essék, nem Henrik jelenlétével van problémám, nem válok miatta feszültté vagy idegessé, véletlenül sem, csak szimplán nehezen kezelem, amikor valaki ilyen... nagylelkű? Nem hiszem, hogy ez lenne a megfelelő kifejezés rá, sőt, határozottan nem az. Lényegében, annak is megvannak a maga hátrányai, ha túl függetlennek nevelnek. Nem tudod hogyan kapj az alkalmon, ha valaki más fizet, és akkor jönnek az ilyen balesetek, hogy rögtön kétszer is megköszönöd. Lapozzunk is inkább.
Aprót bólintok, megkeverem a kiérkező limonádém a benne pihenő, #zerowaste szellemében bambuszból készült szívószállal, majd bele is kóstolok miközben beszél, épp csak addig pillantva el arcáról, amíg megbizonyosodom, nem a szám mellé fog érkezni az eszköz. Felkuncogok az exbeceneve hallatán - nem olyan buta lányosan, irritálóan magas hangú műkuncogással, az ember inkább nevezné nevetésnek ezt, ha nem lenne hozzá túl rövid.
- Még megkérhetjük a kommentátort - nem, nem lesz megkérve a kommentátor, és nem lesz így nevezve a csapatban sem. Ha a közönség újra szükségét érzi a ráaggatásnak, hát legyen, ám nem hiszem, hogy sokáig fogják majd használni abban az esetben, amikor tanár lesz. Ha tanár lesz. A jövő elég ingatag ahhoz, hogy ilyen biztos kijelentésekkel dobálózzunk (insert drámai zongoramű).
- Jaj, ugyan, dehogy - megrázom a fejem. - Szeretném, ha mindenki otthonosan érezné magát a posztján - egyrészt, mert a játék élvezetesebbé válik, mert ha mindenki szereti a posztját, akkor a győzelem nem csak könnyebb, de édesebb is. Másrészt ki vagyok én, hogy bárki álmai elé álljak?
- És mikor érnél rá? - szeretem mindenki gondját-baját figyelembe venni, mielőtt összeszedném az időpontokat, viszont azt nekem is előre kell jelezni, hogy mikor szeretnénk használni a pályát. Kellemetlen lenne összeakadni például a Levitával. - Szeretnél először egyénileg edzeni, hogy megy a seprű, valami, vagy mehet egyből a csapattal?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Összeállt a fejemben a kép, mely szerint azért beszélt a fiú olyan érdekesen az előbb, mert volt valami a nyelve hegyén. Ami már át lett költöztetve, legalábbis erre következtettem a fura fejből, amit vágott. ─ Ahogyan megfigyeltem, az emberek kilencen százaléka fél vagy undorodik tőlük, pedig valójában szörnyen okos és szerethető lények. Az enyém nem, de a többi igen. Ő arra használja a csöpp eszét, hogy kiszökjön a ketrecéből és riogasson másokat. Ezért is kell magammal hordanom. ─ ez egyfajta szülői felügyelet, mégiscsak én viselem a kicsi kincsem gondját. Felelősséggel tartozom érte, és ha egyedül csatangolna, fenn állna a veszély, hogy valaki elteszi a lába alól. Ez Theonra is vonatkozott, de Ő túl nagyra nőtt ahhoz, hogy a zsebembe tegyem. Ha lehetséges lenne, sokkal jobb hely lenne a világ.
─ Van macskád? ─ ez egy költői kérdés volt. ─ Mindig is imádtam őket. ─ az egy dolog, hogy patkányom van, aki retteg tőlük. Az egész gyerekkoromat macskák között töltöttem, mivel a nagyinak mindig volt vagy egy tucat. A bátyám nem igazán rajongott értük, de én szívesen töltöttem az időt velük. ─ Nem szabad alábecsülnöd ezt a kis cukiságot. Tud ölni, ha akar. ─ nevettem halkan. Igaz, Theon? Te most igazat adnál nekem. Vagy nem… csak azért sem.
─ Köszönöm. ─ szusszantam. Nem csak értelmes volt a társaságom, de a maga módján kedves is.
Pakolászott valamit. A füzeteit vissza a táskájába. Ennyire megtisztelt volna engem? Nem. Szerintem a patkányomat tisztelte meg a figyelmével. Azt hiszem, Edgar el akart hagyni, méghozzá egy ázsiai fiúért. Van ízlése. Kellett a gépem elé engednem…
─ Theorynak hívnak. ─ mutatkoztam be, szigorúan csak a keresztnevemen. Mégiscsak így illett. Ha már nagy hirtelenjében nem köszöntem, ennyivel azért tartoztam neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Ne fáradj vele, de azért köszi - mosolygok vissza, mert bár egy pillanatig átfutott az agyamon, hogy tényleg megtenné, azért ismerem annyira, hogy tudjam, nagyon jó ember és bár csak szeretetből piszkálná Emesét, ő is tisztában van azzal, hogy ebből egyikünk sem jönne ki jól. Az órája említésével mégis egy csomó kérdés jut az eszembe, amiket gyorsan rázúdítok, nehogy akár egyet is elfelejtsek. - Amúgy akkor már biztos, hogy tanítani fogsz nálunk? És hányadik évfolyamtól, gondolom ilyen dolgokat nem akarnak az elsősöknek mutatni, ők még elég picikék. Én egyáltalán járhatnék az órádra? Az nem ilyen, hogy is hívják azt, amikor például az anyukád a tanárod és feltételezik, hogy folyton jó jegyeket ad neked mert szeret, na ez nem lenne az?
- Úúú, de jó, köszi! Főleg, hogyha ide költözöl! Kártyázhatnánk sokáig este, mint régen - az most elhanyagolható tényező, hogy Laura, aki éppenséggel a szobatársam és barátnőm mindig észreveszi, ha egy percet is kések, aztán meg hiába a magyarázkodás, hogy edzeni voltam vagy a könyvtárban tanultam (ami így nem teljesen igaz), már rögtön mondja is, hogy mit kell csinálnom. Azért kedves, mert nem kapok tőle akkora büntetéseket, mint amit a többi lógos más prefektusoktól, így azért ennek is van előnye.
- Neked csak a legjobbat. Plusz úgyis tudod, hogy nagyon sokat fogok véletlenül arra járni, úgyhogy ezzel mindketten nyerünk - és egy cukorkaboltot is kapok érte, tehát én még duplán is nyerek. Közben meghallgatom a gondolatait, előkapok egy tollat és halványan ugyan, de áthúzom azokat, amik óriásiak vagy nem rendelkeznek erkéllyel. Még így is rengeteg lakás van a listámon.
- Tehát, ebben a világvárosban három lakóutca található. Ha jól emlékszem, kettő olyan ház is van, ahol egy szobát bérelhetsz, de minden mást meg kell osztanod a többiekkel, de az egyik tele van. Nem tudom, ez mennyire vonz - nekem speciel nem lenne gondom vele, de hát ízlések és pofonok. Mondjuk az nagyon rossz lehet, ha sietnél, de nem tudsz elkészülni, mert például más foglalta el a fürdőt, itt viszont még csak nem is panaszkodhatsz úgy, mint a családodnál vagy barátaidnál, mert szinte alig ismered ezeket az embereket. Az meg még rosszabb lehet, ha kifogsz olyanokat, akik nem szimpik vagy valami hasonló, de amíg mást nem találsz, addig velük ragadtál. Ez inkább olyanoknak megoldás, akik félnek egyedül lenni, de Henriknek mi baja lehetne ezzel, én úgyis sokat fogok ott lógni, Lillával pedig biztosan többet fogok találkozni mostantól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

El tudom képzelni, hogy mi minden járhat a fejében, hiszen egy üres pizzériában kívánok éppen mellette helyet foglalni. A hangom talán mélyebb, magasabb lettem, férfiasabb, mint annak idején, és bár sok időt töltöttünk együtt, hiszen számomra ő egy világi férfi volt, világi ismeretekkel, nem kívánhatom, hogy emlékezzék rám. Én akkoriban kezdtem atyám mellett beszállni a városunk irányítását érintő kérdésekbe, lassan csepegtették el bennem a politikát, a társadalomismeretet. Lassan, de biztosan kezdtem nyitni a világra, és lenyűgöztek azok az ismeretek, melyek abból fakadtak, hogy ez a férfi a falainkról túl érkezett. Ő közvetlen volt, én tartózkodó, hiszen erre neveltek. Sosem lehetett túl intim a viszonyom senkivel, mert az érzelmek befolyásolják a racionális döntéshozást. Bele se merek gondolni, hogy akkor mennyire nem értettem ezt. Majd megláttam Solt, és pontosan tudom, hogy miről beszélt atyám. Sokáig, hónapokig elleneztem azt, hogy Sol iránt bármilyen mély érzésem is lenne, majd megpróbáltam elhitetni, hogy amit érzek az baráti, ám a barátok nem vágynak arra, hogy a másik ajkát ajkukkal érinthessék, így be kellett látnom, hogy vágyok rá, hogy szeretem őt.
- Én sem hiszlek el, Henrik.
Fogadom a kézfogását, és barátian meg is rázom. Valóban nem hittem el, hogy itt találkozunk ismét, vagy, hogy ő itt van. Én magam sem kellene, hogy itt legyek, de talán részben az ő hatására, részben apám külső személyektől kapott javaslatára, most mégis itt vagyok. És ennek az az eredménye, hogy újra találkozhattunk. Egyáltalán nem érzem azt a nyomást már, magával az ittléttel kapcsolatban, mint a legelején feltételeztem, mikor ideutaztam. Biztos vagyok benne, hogy van olyan személy, akit apám azzal bízott meg, még a kezdet kezdetén, hogy tartson szemmel, de talán azt gondolta, nem lesz gond, hiszen a füstös esetnél sem jelent meg senki, hogy kimenekítsen, Sollal ketten menekültünk.
- Köszönöm, jól. Atyám hamarosan lemond, átveszem a helyét. Nem tudom, hogy rögtön a születésnapomon vagy később, még nem határozott. Ezért is vagyok itt. Világi szemléletet gyűjteni. És te? Újabb kutatás vagy megérdemelt pihenés?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bár nem mutatja, kissé csalódott, amiért nem nevelheti meg azt a tanulót, aki jó mókának tartja, ha megátkoz másokat. No persze Henrik sem szent, lőtt már úgy seggbe átokkal mást, hogy egy hétig egy irányba szaladt az illető, de az speciel nem diákcsíny és nem is kicsinyes bosszú volt.
- Azért néha vegyél levegőt is - nevet fel szórakozottan, majd némi komolyságot erőltet magára, hogy egyesével válaszoljon a feltett kérdésekre. - Egyelőre arra várok, hogy Kriszpin fogadjon, rajta áll vagy bukik, hogy taníthatok-e jövő tanévben. Én úgy gondolom, hogy már az elsősöknek is megtarthatom az órát, ugyanis alapjaiban véve nem árt, ha van fogalmuk arról, mi az okkultizmus és milyen ágai vannak. Gyakorlatot egyáltalán nem fogok tartani, mivel egyrészt nincs gyakorlatom, másrészt büntetendő. De fontos, hogy mindannyian felismerjétek, ha fekete mágiával van dolgotok és elrettentsek mindenkit attól, hogy valaha használja - gondolata végén ajkait összepréseli, hiszen ki tudhatná nála jobban, hogy milyen következményekkel járhat az, ha minden ismeret nélkül vagy akár kellő ismerettel ilyesmire vetemedik valaki. Nem csak egy tapasztalatlan nebuló okozhatja mások halálát, hanem egy, a témában kellően jártas varázsló is. Ezek a dolgok közel sem annyira viccesek és véletlenül sem foghatóak fel játéknak.
- Egyébként nyugodtan tanulhatod a tárgyamat. Szerintem senkinek sem lesz kifogása ellene. Ami pedig az összeférhetetlenséget illeti, nem mi volnánk az első tanár-diák rokonpáros a Bagolykő falai között, legalábbis ahogy hallottam - kedvesen mosolyog Dankára és kicsit összeborzolja a haját, ahogy egyébként régen is tette. Nem kedveli különösebben és mindig szóvá is teszi, de Henrik úgy érzi, neki vannak bizonyos előjogai. Ez is azok közé tartozik.
A téma könnyedén terelődik a lakásokra és be is igazolódik az, amire Henrik gondolt: lesz egy állandó látogatója. Neki egyébként ez nincs ellenére, Dankát szívesen látja bármikor, főleg annak tudatában, hogy az elmúlt időszakban közel sem tölthettek annyi időt együtt, mint szerettek volna. - De kizárólag takarodó után és tétre játszunk. Nagy lány vagy, hadd legyen nekem is hasznom abból, hogy porrá verlek minden party-ban - kaján vigyor ül ki arcára, mert bár a lány sosem volt buta vagy gyenge, azért sokszor előfordult, hogy a férfi hagyta őt nyerni, még rá is játszott mennyire nem érti, hogyan történhetett mindez. Ha még egy göndör kacajt is ki akart csikarni, az égbe emelve kezét rázta öklét és teátrálisan ismételgette a kérdést, hogy "MIÉRT?". Hát igen, a régi szép idők.
- Senkivel sem akarok együtt lakni. Az, hogy az épületben egy másik lakásban él más, teljesen rendben van, de én nem osztozom - olyan egyértelműen szögezi le, hogy még őt is meglepi a saját határozottsága. Mondjuk harminckét évesen érthető, hogy nem vágyik a kollégiumi feelingre, pláne úgy, hogy menyasszonya van. Kímélné magukat. Meg hát, hogyan látná vendégül Dankát, ha egyszer nincs még egy szobája a lánynak? - Meg amúgy is, hol fog aludni az én drága kicsi hugicám, ha nem lesz saját pihe-puha ágyikója? - könnyedén öleli magához és nyom egy puszit a halántékára, amolyan jó báty stílusban. Mert amúgy ő az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Akkor a kommentátor kapja az első gurkót - beletörődően biccent egyet, de a szemei sarkában azért ott vannak a nevetőráncok. Ő sem gondolta komolyan, hogy majd így hívatja magát, az kéne még neki. Hátha már az első meccsen beég, mint az atom. Kicsit se lesz kínos mások szemébe nézni azok után.
- Nos, akkor számíthatsz pár csúnya sérülésre - kaján vigyor ül ki arcára, mintha előre élvezné azt, hogy kigolyózhatja (szó szerint) az ellenfél játékosait. Igazából élvezné is, alig várja, hogy ismét pályára lépjen és formába lendüljön. Amíg nem jött ez a lehetőség, eszébe sem jutott, hogy a heti edzések mellett jó lenne valami konkrét sportba is becsatlakozni, pláne a kviddicsbe. De lám, Sárközi egy zseni, neki eszébe jutott. - Egyébként szoktatok terelőcselekkel dolgozni vagy találtatok ki? Mert jó lenne, ha végrehajtanánk párat - ez csak amolyan mellékvágánya a témának, már csak azért is, mert fogalma sincs, van-e olyan játékos a csapatban, aki rendelkezik elegendő gyakorlattal ahhoz, hogy ilyesmire legyen lehetőségük. Nyilván nem akar menőzni feleslegesen, de valahol a kviddicsnek a szórakoztatás is célja, nem csak a gépies mozzanatok.
- Főleg hétköznaponként, akkor a faluban vagyok, de ha szólsz, mikor kellek, szabaddá teszem magam - meglepően készséges, ami egyébként nekem nem meglepő, másnak talán igen. Jelenleg még állítja össze a tananyagot, amit majd szeretne leadni a gyerekeknek, ha Kriszpin úgy dönt, hogy valóban felveszi a Bagolykőbe tanárnak. Nem elhanyagolható, hogy legyen mit prezentálnia. - Mehet egyből a csapattal - magabiztosan mosolyog rá Eszterre, ezzel is tudatva, hogy sima liba a dolog. Persze ő is tudja, hogy így, tíz év távlatából már nem lesz ugyanolyan egyszerű, de bízik abban, hogy gyorsan belerázódik majd. Ekkor érkezik meg a reggelijük is, ami nem kis adag egyiküknek sem, akárhonnan nézi az ember.
- Egyébként hogyhogy játszhat külsős is? Úgy tudom házcsapatok voltak eddig - meg hogy úgy amúgy külsős nem is nagyon mehet be a Bagolykő területére. Főleg akkor, ha olyan a híre, mint a férfinak. Ugye...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Na, igen. Ha minden igaz, azért átkoztak meg, mert túl sokat beszéltem, de ez csak az állandó pörgésem velejárója. És amúgy is, aki nem kíváncsi rá, azt nem kényszerítem, hogy meghallgasson. Nem beszélek hangosan és ha valaki megkér, hogy fejezzem be, akkor megteszem szívesen. Csak nem szeretem a csendet, de ha más beszél vagy zenét hallgatunk, nekem az is oké.
- Az igazgató bácsi elég kedves, legalábbis amennyit láttam belőle. Te meg nagyon jó tanár lennél, Ambrózy prof - még mindig lenne egy csomó kérdésem arról, hogy például most akkor magáznom kell-e az iskolában, de ezeket kivételesen inkább magamban tartom. Még ráérünk eldönteni olyanokat, hogy hogyan szólítsam meg hogy ráugorhatok-e a hátára, ha meglátom a folyosón. Az azért picit kaotikus lenne, még a végén a kicsik azt hinnék, hogy ez így szokás vagy nem tudom, és mindenki az ő hátán csüngene.
- Összeférhetetlenség, tényleg - csapok rá a homlokomra, amint kimondja a szót. Ha nekem kellett volna kitalálnom, biztosan sokáig itt maradtunk volna. - Meg nem is hiszem, hogy túl sok embernek leesne, hogy mi rokonok vagyunk - egyikünk sem hangoztatja túlságosan. Nem azért, mert szégyellnénk a másikat vagy bármi, de régebben elég sokat cikkeztek rólunk is. Amikor Henriket velem együtt fotózták le Pesten, akkor rögtön jöttek a cikkek, hogy biztosan már családot alapított, meg minden ilyen butaság. Szerencsére ezek amilyen hamar jöttek, olyan hamar fel is szívódtak, de nem szeretném, hogy most miattam kezdjenek el megint pletykálni róla. Persze, nem tagadom, ha rákérdeznek, mert nagyon is szeretem őt, csak ez olyan bensőséges. Mi sem vagyunk különbek egy testvérpárnál, ők sem nyomják mindenki orra alá, hogy rokonok, hát mi sem tesszük. Aki tudja az tudja, aki pedig nem, annak nem fogjuk reklámozni.
- Okés. Várj, milyen tétre gondolsz? - nézek a szemébe, a hatás kedvéért még a szemöldökömet is összeráncolom. Nekem például lenne ötletem, de igazából mindegy, szinte minden feltétellel játszanék. Egyrészt, mert úgy sokkal izgalmasabb, másrészt pedig tudom, hogy a bátyám sosem akarna rosszat nekem. Bár régen is mindig izgalmas volt, holott akkor nem játszottunk tétre. Nem lett volna igazán sportszerű, mert ha Henrik nyerni akart, akkor nyert is. Ami úgy volt rendjén, mert még kicsi voltam, de mostanra már játszhatunk közel hasonló esélyekkel.
- Jegyezve - bólogatok és határozott mozdulattal áthúzom az egyetlen ilyen házat a listámon. Ő már semmiképpen sincs játékban, főleg figyelembe véve, hogy még sok másik lehetőség is akad. - Oh, ágyam is lesz?
- Szerintem a legszebb társasház a Macskabagoly utca végén van. Nagyon hangulatos, a lakás földszinti, így cipekedni sem nehéz. Úgy alakíthatod ahogy szeretnéd, és van elég szoba is. Nem mellesleg ez a legolcsóbb - a kezemet egy kicsit a lap fölé tartom, hogy árnyékot adjon és egyáltalán el tudjam olvasni, amit a hivatalban az a kedves néni elmesélt nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Habár mosolyogva nyugtázom a kommentátor és gurkó kapcsolatát, nem fűzök hozzá többet. Túl lenne tárgyalva, unalmassá válna a téma, a csúcson kell befejezni, és különben sem szeretem feleslegesen jártatni a szám.
- Helyes - aprót biccentek. Nem vagyok a felesleges erőszak mellett, ugyanakkor, a kviddics egy olyan sport, ahol egyrészt kulturált mederben folyik, másrészt, aki játszik, az feliratkozik a balesetveszélyre. Ugyanakkor voltak olyan pillanatok a pályán, amikor még én is azt gondoltam, egy-egy személy igazán megérdemelni egy pofont azzal a vassal.
- Nem, eddig nem nagyon mentünk ezekbe bele. Tristanon kívül van egy kislány - aki ugyan egyidős velem, ha nem idősebb, mégis, képtelen vagyok nem úgy tekinteni rá, mintha nem tizenhárom éves lenne, ez pedig valahol elkeserítő. - és egy tizenhat - azt hiszem - éves terelő srácunk, de egyikőjük sem olyan kiemelkedően izmos, hogy kísérleteket kockáztassunk. - aprót biccentek a mondat végére. Nagyon hivatalosan sikerült ez a mondat. - Viszont rád és Tristanra már bátran bíznám a dolgot - tekintetem arcáról a felsője alatt lapuló vállára siklik, majd vissza az arcára. Igen, bennük már határozottan lehet bízni. - Ugyanakkor, a legutóbbi meccsen két levitás terelő kislány - mert ők már tényleg, hogy kislányok - bedobott egy dupla dinamitot - mély levegőt veszek, ahogy ezt kiejtem a számon. Nem ez volt az egyetlen dolog, amit nem teljesen értettem a meccsen, például azt sem vagyok képes felfogni, hogyan vehette Ábel és Liliána a bátorságot, hogy a levegőben cseréljenek seprűt, de nem fogok még egyszer dühös lenni emiatt. Nem is feltétlen ideges voltam akkor sem, az háborított fel, hogy nem különösebben foglalkoztak a veszélyekkel, és nagyon, nagyon rosszul is elsülhetett volna ez az egész.
- Rendben - újabb mosoly, újabb bólintás. - Akkor a következő edzés előtt pár nappal majd mindenképpen üzenek, és ott majd megkapod a további napokat is, rendben? - még egy korty a limonádémba, majd bele is kezdek a rántottám elfogyasztásába, a szépen szeletelt paradicsommal együtt.
- Igen, egy ideje a kviddics érdeklődés hiányában kimaradt a kastélyban - finoman vonok egyet vállamon - most pedig, hogy új játékvezetőt kaptunk, nem minden ház tudott önálló csapatot felállítani, és hát, így.. - kedves történet. - Szokatlan volt az elején mindenkinek, de i összességében jól kijövünk a rellonosokkal.
Azzal a kettővel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

LAURA
péntek esti randi | a parton | x



kinézetem
(+ szemüveg + csuka)



Még jobban oda kell figyeljek a labdára, amikor visz pár cselt a passzolásba, ám mivel azért nem csinál akkora flikk-flangokat, derekasan helytállok. Egészen addig, míg komolyabbra nem fordul a téma és megáll a vízgömb a levegőben. A lány megtartja. Bólogatok neki, egy pillanatra lesütve a szemem. Erre emlékeztett a kipukkadás lehetősége, igen.
Közelebb lép és még alig emeli fel karját, tanújelét adva, hogy számíthatok az ölelésére, már vonom is magamhoz. Szemem lehunyva szusszanok, lágy ragaszkodón szorítva őt. Arcom illatos hajának nyomom, kezeim hátán pihennek. Kiürítem kicsit a fejem és meglehetősen hosszan így maradok, ölelve őt. A labda mellettünk lebeg. Hagyom eloszlani a mélyen gyökerező fájdalom okozta, fojtogató érzést. Végül elengedem őt, simítva karján egyet.
Kérdéseire aztán összevonom szemöldököm és feljebb igazítom szemüvegemet, miközben a válaszon töprengek. Meg egyáltalán helyükre tenni az elhangzottakat. Mármint rájönni arra, mit nem ért.
- Ez rendben van - adom meg feleletem első felét vontatottan.
- A jégnél inkább az volt a baj, hogy ... meg akart dobálni. Még ha te ki is véded, én csak... csak nem szeretem, ha hajigálnak - vonok vállat, miközben próbálom saját magamnak is megmagyarázni a heves reakciómat, hiszen nem szoktam elmélkedni ezeken. Hogy mi miért ijeszt meg. Pedig lehet, nem ártana.
- Eddig sosem volt jó vége - rázom a fejem és fancsali ábrázatomról leolvasható, hogy nem igazán olyan helyzetekről beszélek, amikor passzolgattunk egymásnak valakivel, esetleg párna- vagy hócsatában vettem részt, hanem olyanokról, amikor egyszerűen csak megdobáltak engem. Lehet, nem meséltem neki ilyenekről. Sok mindenről nem mesélek. Nem azért, mert titkolni akarnám. Egyszerűen csak nem jön szóba. Ahhoz meg túl könnyen magam mögött hagyok dolgokat, hogy így napi szinten emésszennek, foglalkoztassanak. Bár -mint látszik- bennem lappanganak.
Odanézek a vízlabdára, tenyeremet alá tartom, aztán komótosan ellebegtetem a tó fölé, amelyre szépen leeresztem és hagyom elmerülni, beleolvadni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

péntek este|o
  

Lehet, hogy jobban biztosítanom kellett volna az együttérzésemről? Mármint szavakkal is? Most hirtelen úgy érzem, hogy talán nem az volt a legremekebb reakció, hogy értem. Hiszen még is csak a szüleiről van szó. De vajon tényleg jó lett volna ha nekiállok sajnálkozni? Fogalmam sincs, de most már feleslegesen gondolkozom ezen igaz? Hiszen már kimondtam azt amit. És elfogadja a felajánlott ölelést. Legalább ezt biztos, hogy jól csináltam.
Átkarolom a derekánál és finoman simogatni kezdem a hátát. Lágyan, kedvesen, megnyugtatóan. Egy idő után egyfajta ritmust veszek fel a mozdulataimmal, a lélegzésem lassú üteméhez igazodom. Ekkor már csak az ujjaim hegyével cirógatva őt. Néha csak körömmel. Furcsán nyugodtnak érzem magam, és ez szinte érezhetően árad ki belőlem. Érdekes, nem tudtam, hogy ennyire tudok vigasztalni. Addig maradunk így, amíg ő el nem kezd távolodni. Leengedem a karjaimat én is, amit meg is simogat. Szívesen.
Bólintok, amikor magyarázni kezd. Rendben, akkor a vízlabdás dolog belefér. Ez jó, ennek örülök.  A folytatástól viszont ismét elkomorodok, tekintetemet szinte belefúrom az övébe és töprengek azon, amit mond. És azon, amit nem mond el. Nem kezdek bele a magyarázkodásba, hogy nem hagytam volna, hogy megdobálja Sutra. De tényleg nem, rá is szóltam. Én sem tartom túl jó poénnak, hogy csak úgy dobálgatni kezdjen másokat. Igazából azt sem kedvelem ha engem céloz. De a probléma mélyebben gyökerezik, szóval ez  most nem is igazán fontos.
- Nem csak itt hajigáltak meg, igaz? Az otthonban is. Pusztán szórakozásból bántottak. Ugye? – szinte suttogok, ahogy összerakom az információkat magamban. Bár kérdezem, de teljesen biztos vagyok benne, hogy így történt. Hogy bántották, mert ez igenis bántalmazásnak minősül. Lelkileg mindenképpen. – Mit tettél? Szóltál valakinek? Felnőttnek?
Ebbe viszont már nem vagyok biztos. Lehet, hogy igen, csak nem foglalkoztak vele. Ez elég durva dolog lett volna mondjuk, bár sajnos előfordul. Lehet, hogy nem is szólt senkinek, magában tartotta az egészet. Ez sem a legjobb mondjuk. De inkább nem próbálok meg magamtól rájönni, ha szeretne majd válaszol rá. Ha nem, az sem baj. Nem erőltetem a témát, de tényleg nem.
Nem lépek hátrébb, az előbb sem tettem, csupán hátat fordítok neki, hogy lássam rendesen mit csinál a labdával. Most aztán tényleg nem árt nagyon odafigyelnem. Hagyom, hogy úgy irányítsa ahogy szeretné. Talán ez most szükséges is neki, hogy érezze, hogy valamit teljesen ő kontrollál. Ha már a múltbeli eseményeket nem tudta. Elmosolyodom a megoldásán, ahogy eltűnteti a labdát, szép befejezést adott neki. Így nem is pukkant ki, nem is alakította át gőzzé, hanem visszaadta a víznek a vizet.  A kis tavacska enyhén fodrozódni kezd, de hogy ezt ő csinálja-e vagy én, azt nem tudom. De valahogy így tűnik helyesnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Már megint a színek, én ezt nem hiszem el. Olyan színt meg hogy uncsi szín, még nem hallottam. Látni meg persze hogy nem láttam.
- Milyen az a fekete? És az uncsi szín? Olyanról nem is hallottam. - szinte már csak tátogok, olyan halk vagyok. De sikerült három mondatot dadogás nélkül kimondanom egy ismeretlennek, ez király. Az uncsi szín milyen lehet? Talán egy olyan színnek a másik neve, amiről már hallottam? De ezek a kérdések nem voltak idegesítőek? - Ne haragudj, nem látom a színeket, és kíváncsi vagyok. - hajtom le a fejemet.
Festésről van szó, de ez nem hiszem hogy jó ötlet lenne. De mégis, festés. Festhetnék, azaz azt csinálhatom amit nagyon szeretek. Vászonra azért biztonságosabb festeni vagy nem tudom. De végül is, asztalra még nem festettem.
Pár másodpercig az ajkamat beharapva gondolkodok, aztán döntésre jutok.
- Megyek. - és ezt nagyon halkan mondom, talán meg sem hallja, vagy félrehallja. Következő újévi fogadalmam az lesz, hogy hangosabban fogok beszélni. De ha meghallom a hangomat, már kitépném a hangszálaimat, ez nem fog sikerülni. Mondjuk amikor valaki azt fogadja meg hogy lefogy az év végére, az se biztos hogy sikerülni fog... vagy igen, de nem mindenkinek. De újév még milyen messze van, csak most kezdődött el ez az év! Miért gondolkodok ennyire a jövőben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

LAURA
péntek esti randi | a parton | x



kinézetem
(+ szemüveg + csuka)



Hogy mit kellett volna tennie? Nem tudom. Nekem ez jó volt így most. Úgyis valahogy fura, mikor az emberek részvétüket fejezik ki. Picit csalónak érzem magam olyankor. Igen, tragikus és szomorú, hogy a szüleim meghaltak, viszont én komolyan nem ismertem őket, így a hiányuk sincs bennem. Legalábbis nem úgy, mint talán elvárnák. Ácsingózni meg soha nem ácsingóztam új szülők után. Csak szeretetre vágytam mindigis, jöjjön akárhonnan. Mikor aztán Liam bácsi az életem része lett, jöttem rá, hogy miért fontos egy ilyen kötelék és hogy valójában minden bizonnyal akartam én ezt és kellett nekem, csak nem tudtam róla. Mire erre meg rájöttem, már lett egy. Szóval a lényeg, hogy bár a lány reakciója valóban eltér a megszokottól, nem biztos, hogy ez gond. Nem tartom érzéketlennek.
Nagyot nyelek újabb kérdéseire. Számat feszülten elhúzva bólogatok.
- Nem. Nem szóltam senkinek - vallom meg csöndesen.
- Attól csak rosszabb lett volna - rázom a fejem, homlokráncolva. Ha beköpöm őket, kaptak volna valami büntetést, hogy aztán kétszeresen torolják meg rajtam, miközben mindenki spiclinek bélyegzett volna. Elég példát láttam már erre. Láttam, mi történt másokkal. Én ahhoz képest könnyen szabadultam. Persze, nem biztos, hogy nálam is úgy zajlott volna. Lehet, ha a megfelelő embert keresem meg a dologgal és ügyesen, kellően diszkréten csinálom, rendben lett volna. Viszont ennek a valószínűsége sajnos igen csekély. Nem érte meg kockáztatni.
- De... de... - nyökögök.
- Ha-hagyjuk - bólogatok, kérő tekintettel. Nem szeretnék sem erről, sem hasonlókról beszélgetni most. Majd valamikor lehet, de most inkább ne. A lényeget elmondtam és én tényleg úgy gondolom, egyszerűen tovább kell lépni ezeken. Soha nem tettem másként. Ezt a szép estét meg főleg nem akarom... áh, az elrontani rossz szó. Tudom, hogy nem rontok el semmit azzal, ha megosztok Lauval valamit. Ha komolyan beszélünk. Csak most tényleg nem akarom ezt tovább tárgyalni.
Kellemesen szusszanok, figyelve a vízbe oldódó golyóbist. Nem tudok mit csinálni, kicsit megint megilletődöm ezen a jelenségen, mint előbb a tóval eggyé váló vidragyereken.
- Sétálunk tovább? - fordulok a lányhoz, nyújtva neki kezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Daliah

Furi egy lány. Hogy kérdezhet olyat, hogy milyen a fekete szín? Hát sötét bakfitty, milyen lenne? Ezt viszont mégsem mondhatom meg neki kerek-perec, mert akkor elszalasztok egy társat, aki benne lenne egy kis csínytevésben. Úgy is rég okoztam már galibát. Egy napja… az rengeteg idő ám!
– Uhm, a legsötétebb szín a fekete. Az uncsi meg olyan… ~milyen is?~ Gondolkodó arcot vágva próbáltam megtalálni a legmegfelelőbb szavakat, de azt hiszem meg is vannak. Aztán vagy megérti, vagy nem. – Az uncsi szín meg olyan, hogyha ránézel, akkor elfog az érzés, hogy ezt azonnal meg kell változtatnod, mert nem tetszik. Legalábbis számomra ez, ami lefedi az uncsi színt. Meg az, hogy elfog a rókázhatnék. meg elmegy a kedved mindentől. –Bonyolult magyarázat, de ha egyszer ezt takarja az uncsi szín, akkor nem tudok mit mondani. Aztán mondott valami olyasmit, ami miatt csodálkozás ült ki az arcomra.
– Uhm… ezt nem tudtam. Bocsi, ha megbántottalak… –néztem rá bűnbánóan. Fogalmam sem volt róla, hiszen nem rohangál a homlokán olyan felirattal, hogy nem lája a színeket. Nem hiszem, hogy megbántottam volna, de hajlamos vagyok akaratom ellenére is megtenni ezt, így inkább bocsánatot is kértem, még mielőtt komolyabb probléma lenne belőle. A beleegyezése viszont mosolyt csalt az arcomra. Fel is kaptam még pár szín, mint a kiömlött zöld, meg sárga és fehér. Ennyi bőven elég is lesz. Kezeim televoltak, emiatt fejemmel biccentettem a lánynak, hogy kövessen. Előbb az osztályomba mentem vissza, hogy az ecseteket felkapva indulhassak meg Hannus néni irodájába.
– Egyébként Riley vagyok –mosollyal az arcomon, s felé fordulva mutatkoztam be, mert ez legjobb tudomásom szerint elmaradt. Vagy csak nem hallottam a nevét, mert nagyon halkan beszél… így is csoda, hogy meghallom azt, amit motyog, de ahhoz nagyon kell fülelnem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

péntek este|o
  

Csalónak? De hiszen, ha részvétet nyilvánítanék úgy igazából, akkor nem csak arra gondolnék, hogy ő elvesztette a szüleit. Arra is persze. De arra is, hogy mennyi szeretettől, lehetőségtől, boldogságtól lett megfosztva. Az otthonban ezeket nem kaphatta meg, nem is kapta meg. Nevelőszülőknél már inkább lett volna rá lehetőség erre. És azt is sajnálom, hogy milyen sok évet élt le ezek nélkül. Most már rendben van, hiszen ott a bácsikája. De hogy fejezed ki ezeket, úgy hogy ne vigye el az egész beszélgetést a szomorúság felé? Vagy úgy, hogy most már más a helyzet? Thomas úgy is tudja, hogy attól még, hogy nem mondok ki dolgokat, azok az érzések és gondolatok léteznek bennem.
Jól sejtettem, nem állt ki magáért. És igen, lehet, hogy rosszabb lett volna ha elmondja. Nem hagyták volna békén a fiúk, csak még jobban bántották volna. De ha beavatott volna valakit, akkor legalább ezt a terhet megoszthatta volna, nem egyedül cipelte volna. Vajon azóta elmondta-e már bárkinek úgy igazán, hogy mi minden történt vele? Vajon milyen jogon gondolkodom én ilyeneken, amikor pontosan ugyanezt csináltam én is? Félinformációkat ugyan közöltem, de teljesen senkinek nem mondtam még el a dolgokat.
- Lehetséges, hogy igazad van, most már nem tudjuk meg úgy sem. A lényeg, hogy már az elmúlt. Sutrát meg kinyúvasztom ha csak még egyszer is eszébe jut ilyesmi – rámosolygok halványan, hogy picit oldjam a hangulatot. Megértem, hogy nem akar ilyenekről társalogni most, nem is erőltetem a dolgot. Egy aprót biccentek, hogy ezt ő is tudja. A fejembe még - szerencsére - nem lát bele. El pedig tényleg nem ront semmit. Mindig is ilyenek voltunk, mindenféléről beszélgettünk. Az egyik pillanatban még viccelődünk, a másikban már valami komolyabb témát tárgyalunk ki. És csak attól, hogy most már egy pár vagyunk és hogy ez egy fantasztikusan romantikus randi, attól még miért ne csinálhatnánk mindent úgy, ahogy szoktunk? Nem kell csöpögő arckifejezéssel nagyokat sóhajtozva bámulni egymást végig.
Ehhez a jelenséghez amúgy egész hamar hozzászokna ha hydro lenne ő is. Hiszen a víz a része. Belemerülni egy kicsit olyan, mintha hazaérkezne az ember. A vízzel egyé váló dolgok látványa így nekem örömet okoz, megnyugvást, hiszen a helyére került minden. Egyszer majd talán elmondom neki, vagy megpróbálom átéreztetni vele. Talán.
- Persze – odasietek a virágomhoz, és a földről felvett táskámat a vállamra akasztom mielőtt megfogom a kezét. Lassan andalgunk tovább, hiszen ráérünk még. Hátra sem kell pillantanom, tudom, hogy Sutra követ minket. De bármennyire is  szeretnénk megállítani az időt végül csak elérkezik a pillanat, amikor el kell búcsúznunk a kastély kapujánál.
- Köszönöm szépen ezt a csodálatos délutánt és estét – hálásan mosolygok a fiúra, majd megölelem. Tényleg nagyon jól éreztem magam, minden annyira tökéletes volt. Egy picit még így maradunk, majd végül csak elhangzik az a fránya jóéjt is. Sutrát elengedem, Thomas visszaindul a kandallókhoz, hogy hazajusson, én pedig komótosan felsétálok a körletbe. A mosoly egy pillanatra sem tűnik el az arcomról, talán még akkor is megmarad, amikor már elalszom. Talán még arra is rájövök, hogy milyen könnyedén és milyen gyakran ölelem meg az eddigiekhez képest. Talán. Ki tudja?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Úgy hallgatom, mint amikor anya mondott nekem egy érdekes mesét. Vagy mintha valami világmegváltó dolgot mondana. Nekem ez az érdekes. Meg sok más dolog, de ez akkor is nagyon. Milyen színű lehet a felsőm, vagy a nadrágom? És a festményeim milyen színűek lehetnek?
- Van ilyen szín is? Én mindegyik színt szépnek képzelem el! - kicsit hihetetlen hogy van ilyen szín. Már annak örülnék ha csak egy színt látnék. Ha az összeset, akkor meg nem hiszem hogy lenne olyan hogy uncsi szín számomra.
- Nem bántottál meg. - nincs rámírva hogy hello, színvak vagyok, vagy bármi ilyesmi. Nem is tervezem magamra festeni. - És és a kék milyen szín? Az uncsi, vagy nem? - kíváncsiskodok tovább. Talán le leszek csapva mint egy légy, de kíváncsi vagyok, sajnálom.
Totyogok a fiú után, mint egy kiskacsa. Jó, nem megyek furán, csak kis lépésekben és gyorsabban kapkodom a lábaimat. Meg nem vagyok olyan pici és cuki mint egy kiskacsa. Mondjuk szívesen cserélnék eggyel, mert olyan édeseek! Mármint nem az ízük, az tuti nem édes. Kivéve ha túlcukrozzuk. De nem lenne szívem megenni. Meg ki cukrozza meg a húst, most komolyan?
- Én Daliah vagyok. - és tényleg, eddig nem is mutatkoztunk be. De most már igen, meg volt ez is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Daliah

Felvontam a szemöldökömet, mikor rákérdezett, hogy van-e olyan szín, mint a fekete… Kizárt dolognak tartottam, hogy ne találkozott volna még vele, de nem tettem szóvá. Mindenkinek vannak furi dolgai és én ezt elfogadom… asszem. Apci mindig arra tanított, hogy az elfogadás szép dolog, vagy micsoda. Áhh, nem érdekel most ez, a csíny annál inkább.
– Sok féle szín van. –Rövidre fogtam a választ, mert most nem akartam felsorolni az a sokat, ami az eszembe jutna. Napestig mondhatnám neki, a végén pedig még azt hinné, hogy valami szakértő vagyok. Pedig nem, csupán a csínyek miatt ismertem meg párat… jó párat. A többi mondatára csak bólogattam, s mint kiderült, nem is látja a színeket… Ez magyarázatot ad arra, hogy nem tudta, hogy van fekete szín is. El nem tudnám képzelni, hogy miként látja a világot… Bár visszaadhatnám a színlátását…
– A kék? Az olyan hideg, mint a víz a nem kellően felmelegedett medencében. De nyugodtságot is áraszt, legalábbis számomra és nem uncsi szín. Az egyik kedvencem, de most azt nem fogjuk használni. Az nem kell a szörnyikékhez. –De nem ám, így minden kellékkel a kezemben indultam is meg a folyosón a kiszemelt ajtó felé. Időközben be is mutatkoztam, mert ezt úgy illik és még mielőtt teljesen elfeledkezek az illemről. Lehet nem kellett volna elárulnom a nevem, mert mi van akkor, ha elárulja később a tettünket? Nem olyan lánynak tűnik, meg minél nagyobb a kockázat, annál jobb!
– Figyusz. Ha lebukunk, csak fogd rám a dolgokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Azt eddig is tudtam hogy sokféle van. El se tudom képzelni mennyi, de remélem egyszer láthatom az összeset. Vagy csak párat, azzal meg lennék elégedve életem végéig. Ha sokféle szín van, akkor valószínűleg a festményeim is sokfélék lehetnek! Egyszer megpróbáltam meg lemásolni egy festményemet, de tuti nem lett ugyan olyan, a színe biztosan más lett!
Ilyet még nem hallottam. Hideg szín is létezik? Az hogyan működik, hozzáér az ember és érzi hogy hideg? Ha meg felmelegszik akkor megváltozik?
- Biztos szép lehet! - vágok álmodozó fejet, és próbálom elképzelni, és amennyire ügyes vagyok, a nagy álmodozás közben pofára is esek. Gratulálok magamnak, hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Hamar talpra is mászok, nincs semmi baj. Nem fogok belehalni, nincs itt a világvége még. Lehet el se fog a világvége jönni soha, csak egy ijesztegetés. Remélem hogy csak az.
Hogy én, fogjak rá mindent a másikra? Na azt sose.
- Nem fogom rád fogni. - ha benne vagyok, akkor nem fogom soha de soha! Maximum egy olyan univerzumban, ahol én nem teljesen én vagyok. Már ha létezik másik univerzum. Ha létezik, akkor talán van olyan, ahol látom is a színeket? Ha van, bárcsak annak az énemnek a helyében lehetnék. Vagy ha nincs, bárcsak lenne és annak a helyében lennék. Talán találnak valami megoldást színvakságra a mágusok. Hisz mégis, varázslat, egyszer csak kitalálnak valamit. Vagy ha nem, akkor én leszek az, aki megpróbál kitalálni rá valami módot.