27. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bogolyfalva - összes RPG hozzászólása (11551 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 385 386 » Le
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


Miss Kobak (by Nedra)
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6730
Írta: 2012. szeptember 27. 19:42 Ugrás a poszthoz


Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. július 3. 19:10
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


Miss Kobak (by Nedra)
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6730
Írta: 2012. szeptember 27. 19:49 Ugrás a poszthoz

Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)


Az ország legnevesebb és egyik legrégibb mágikus édességboltja, ahol nem tudsz olyat mondani, amit ne tudnának neked elkészíteni! Vannak állandó és szezonális termékek is, valamin olyan specialitások, amik sehol máshol, hiszen ez a konyha forrta ki. Forrócsoki kínálata például páratlan, ahogy sütemény és torta választéka szintén. A cukrászok örömmel fogadják az új ötleteket, szívesen vállalkoznak kívánságaid elkészítésére, de nekik is vannak, így akár te is kérheted, hogy lepjenek meg.
Az ajtóval szembe találod a hosszú pultot, melyet egy kis beugró szakít meg, ahol vár téged mosolyogva az eladó, akinél végül fizetni fogsz. A pult mögött is legalább hárman sündörögnek, folyamatosan elhelyezve a friss süteményeket.
Az ajtótól jobbra megpihenhetnek azok, akik itt szeretnék elfogyasztani a finomságokat, de csak addig ugrottak be. Kis asztalok, pár székkel körülvéve ezen a részen. Ha valaki az oszlopok között hátrébb sétál kis, beülős boxok vannak, világos színekben amik nappal és este is nagyon hangulatosak hosszabb megbeszélésekhez, randevúkhoz vagy akár egy családi rendezvény idejére.
Végignézheted a pultban is tüzetesen, hogy mit szeretnél, vagy az étel és – italkínálatot rejtő menüből is választhatsz. A süteményedet természetesen kiviszik az asztalodhoz, neked nincs más dolgod, csak lehuppanni a kényelmes székekre, vagy a kanapék egyikére. A mosdó a székektől balra, egy kis ajtó mögött helyezkedik el.
A hideg, tisztán csillogó kőlapokra néha lecsöppenő édességfoltok azon nyomban eltűnnek, így hát elmondható, hogy Bogolyfalva legtisztább és legkiválóbb cukrászdája páratlan kényelmet és kellemes légkört áraszt.
Munkatársaink fele szakképzett cukrászokból, pincérekből áll, míg másik fele iskolai diákokból, akik szeretnének egy kis plusz pénzt keresni. Négy, nyolc és tizenkét órás műszakokban dolgoznak, hogy a diákok és a rendes dolgozók mind-mind megfelelő beosztást kaphassanak.


Várunk szeretettel, ha finom falatokra vágysz!


Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00


Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Lasch Ervin Balázs
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Jelenleg nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Ő felel érte, mint ahogy azért is, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Andrássy Tamás Milán
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk


Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Csonka-Ramholcz Zsombor
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. március 11. 15:13
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


Miss Kobak (by Nedra)
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6730
Írta: 2012. szeptember 27. 19:55 Ugrás a poszthoz






A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.


Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:
  • Gombos Eszter - NJK
  • Hortobágyi János „Samu” - NJK
  • South West
Utoljára módosította:Légrádi-Manó Zselyke, 2018. március 3. 14:01
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


Miss Kobak (by Nedra)
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6730
Írta: 2012. szeptember 27. 19:58 Ugrás a poszthoz

Pillangótea

Az utca elején látható egy közepes méretű, erkélyes, fehérre meszelt épület, melyre nem is olyan rég függesztették ki a táblát: Pillangó-varázs. Az étteremként és teaházként is üzemelő építmény  a Rutherford-család birtokában áll,akik noha angol származásúak,az étterem jellegét mégis úgy próbálták kialakítani,hogy az minden vendég igényeinek megfeleljen.
Ahogy belépünk az ajtón, s megszólal az érkezésünket jelző csengő, az előtérben találhatjuk magunkat. Ez egy nem túl nagy helyiség, egy nagy és kényelmes, antik kanapéval, egy-két faragott székkel, s egy kisebb asztallal. Szemben velünk van a recepció, akár csak egy szállodában, csakhogy itt nem tudunk szobát bérelni és hasonlók. A pult mögött álldogáló elegáns, fiatal hölgy vagy éppen úr csak arra vár, hogy a teaházba vagy az étterembe kísérhessen minket, attól függően, hogy éppen melyiket szeretnénk igénybe venni. Amint letettük a felesleges holmikat (kabát és hasonlók), rögtön indulhatunk is tovább.
Ha a teaházat választjuk, az ajtótól balra lévő, vastag függönnyel elválasztott helyiség felé terel minket a recepciós. Ahogy belépünk a terembe, rögtön érezhetjük a kellemes tea és füstölők elegyének illatát. Jobbra tőlünk található a pult, mögötte egy göndör hajú, mindig mosolygó pultossal, aki majd felveszi a rendelést. A teremben nincs nagy világosság,az ablakokat függönyök borítják, a fényt csupán a falakra erősített, és az asztalokon lévő gyertyák biztosítják, ezzel megadva a hangulatot, mely egy jó teaházhoz illik. Egymástól azonos távolságra helyezkednek el az alacsony asztalok, melyek szintén fából faragottak, s székek helyett színes párnákra ülhetnek le a vendégek. A padlót puha, bordós-arany szőnyeg borítja, a falakon pedig, melyek amúgy kellemes napsárga színben pompáznak, néha-néha feltűnik egy-egy repdeső, kisebb-nagyobb pillangó. A tulajdonos persze gondolt azokra is, akik meghittebben, és kettesben szeretnék elfogyasztani a teájukat. A terem hátsó végében függönyökkel keretezett asztalok találhatók, melyek szintén színes párnákkal vannak körbevéve, s ha a vendégek úgy gondolják, el is lehet húzni a függönyt. Arra azonban számítsunk, hogy a pincérnő erre is jár néha-néha, szóval igyekezzünk a jó ízlés határain belül kihasználni a függöny adta lehetőségeket.
A teaházban majdnem száz fajta teából választhatnak a vendégek, legyen az fekete, zöld, fehér, sárga, rooibos, gyümölcsös, gyógy- vagy egészen különleges tea. A ház specialitása az étterem nevét viseli, a pillangó-varázs, mely egy gyümölcsös(de főként epres), vaníliás tea, egy csipetnyi fahéjjal és a titkos hozzávalóval, ami csak még jobban megédesíti az ezt elfogyasztó napját. A tea még egy különlegessége, hogy pillangó formájú süteménnyel szolgáljuk fel, ami hasonlóan viselkedik, mint a csokibéka, ha nem esszük meg, egy idő után elrepül.
A teházban üldögélők jó hangulatáról halk zene gondoskodik. A teákon kívül persze ihatunk akár forró csokit, különféle kávékat, jegesteát, valamint sütemények, melegszendvicsek széles választékát találhatja meg a kedves vendég.
Ha valami kiadósabbat szeretnénk fogyasztani, célszerű az éttermet választani, mely az előtérből felfelé vezető lépcsőkön keresztül érhető el. Amint felértünk az emeletre egy téglafalú, helyenként oszlopokkal díszített helyiségbe érkezünk. A falakon festmények láthatók, melyek lakói egytől-egyig udvariasak, nem zavarják a vendégeket étkezés közben, csupán csak biccentenek nekik, köszönésképpen, persze, ha a vendég úgy óhajtja, érdekes eszmefuttatásokat lehet lebonyolítani egy-egy ilyen képpel. A terem bejáratánál egy elegáns, idősebb úr áll, aki az asztalfoglalásokat intézi, és helyükre vezeti a vendégeket. Az ebédünket vagy éppen a vacsorát kárpitozott, antik székeken ülve fogyaszthatjuk el, különböző férőhelyes asztaloknál, melyek elszórva helyezkednek el a helyiségben. Az ablak melletti asztaloktól csodás kilátás nyílik a falura. Az étteremben dolgozó pincérek udvariasak, precízek és gyorsak, akár csak a szakács, aki a vendégek majdnem minden kérését teljesíteni tudja.
Az étlapon – tekintve, hogy egy magyar falu étterméről van szó – főként magyaros ételek találhatók meg, de ezeken kívül számos nemzet ételeiből kínálunk kóstolót. Aperitifnek pezsgőt, röviditalokat, az ételekhez üdítőket, magyar és külföldi borokat szervírozunk.
A kellemes hangulatról zene, esetenként élő zenekar gondoskodik. Az étterem maga amúgy családias jellegű, ezt igazolják a kedvező árak, a pincérek kedvessége, a jó hangulat is. A vendégeinket naponta 11-15 óráig háromféle menüvel várjuk.
Diákoknak további kedvezmények.
Éttermünk ezenkívül alkalmas nagyobb rendezvények lebonyolítására is, előzetes megbeszélés alapján.


Az étterem és a teaház területén olykor-olykor felbukkan a tulajdonos is, név szerint Zoey Rutherford, egykori bagolyköves diák, vagy az ő drága férjecskéje, Jonathan. Egyébként őket az első emeleten, az étterem melletti irodában is meg lehet találni, probléma, vagy egyéb óhaj-sóhaj esetén.
Reméljük, teaházunk, és éttermünk elnyerte az Ön tetszését is, és legközelebb is ellátogat hozzánk! Smiley

A teaház nyitva tartása:
naponta
11-23 óráig

Az étterem nyitva tartása
naponta
11-15 óráig
és
17-23 óráig.


Tulajdonos: -
Szakács: -
Konyhai kisegítő: -
Utoljára módosította:Doléance Arslí na Fírinne, 2014. november 7. 09:56
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


Miss Kobak (by Nedra)
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6730
Írta: 2012. szeptember 27. 20:01 Ugrás a poszthoz


A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.
Utoljára módosította:Annelie Freya Merkovszky, 2017. április 14. 22:35
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


Miss Kobak (by Nedra)
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6730
Írta: 2012. szeptember 27. 20:09 Ugrás a poszthoz


Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. július 3. 20:07
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


Miss Kobak (by Nedra)
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6730
Írta: 2012. szeptember 27. 20:11 Ugrás a poszthoz


Bogolyfalva Minisztériumi Kirendeltsége a Boglyas téren, a falu központjában áll egy átalakított, régebbi épületben. Viszonylag egyszerű homlokzatán kevésbé akad meg a szem, funkcióját az ajtóra tűzött, ezüstözött tábla hirdeti.
Az Okmányiroda a falulakók és az iskola kijáró diákjai hétköznapi ügyeinek könnyebb elintézésére alapult. Súlyosabb ügyek esetén a lakosok továbbra is kénytelenek felkeresni a Magyar Mágiaügyi Minisztérium budapesti épületét (link).
Az irodában az alábbi osztályok, személyek találhatók meg.

Bogolyfalva polgármestere:
Dr. Wittner Erik Benjamin

A Kirendeltség Minisztérium által kijelölt vezetője:
SOON

Titkárság
Recepció felelős személye:
Biztonsági Őrszolgálat felelős személye(i): Ward Weaver
Mágikus Gondnokság felelős személye:
Titkárok és titkárnők:

Auror Parancsnokság; Bogolyfalvi Kirendeltség
- Minisztériumi Nyomozóiroda felelős személye: Kapitány Valentina
- Mágikus Bűnmegelőzési Szolgálat felelős személye:
- Boszorkány- és varázsló Megfigyelő Szakosztály felelős személye(i): Frank Martina Luna, Kelemen Farkas
- Varázsbűn-üldözési Kommandó felelős személye(i): Mitzinger Bence


Varázslény-felügyeleti Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
- Bestia Tagozat felelős személye(i):
- Szellem Tagozat felelős személye(i):
- Kártevőügyi Tanácsadó Iroda felelős személye(i): Kreßler Gábriel Benett

Máguskapcsolatok Főosztálya, Bogolyfalvi Kirendeltség
- Nemzetközi Varázsjogi Hivatal felelős személye(i): Mitzinger Bence
- Nemzetközi Varázskereskedelmi Felügyelőtestület felelős személye(i):
- Tolmács Iroda felelős személye(i):

Mágikus Közlekedésügyi Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
- Hoppanálási Vizsgaközpont felelős személye(i): Holló Albert

Az intézményt jobbról kerülve, egy oldalsó bejáraton keresztül az épület művelődési ház részébe jutunk. Itt üzemel a hét minden napján (kivéve vasárnap) a bogolyfalvi könyvtár, és itt található egy tértágított terem, ahol különféle ünnepségek és foglalkozások kapnak helyet. Például megtekinthetjük az előkészítő iskola és óvoda növendékeinek kedves produkcióit, vagy megtanulhatunk a hozzáérő falubeliektől alkalomszerűen virágot kötni, térfigyelő-madáretetőt készíteni, stb.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. január 27. 23:16
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


Miss Kobak (by Nedra)
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6730
Írta: 2012. szeptember 27. 20:12 Ugrás a poszthoz


A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. július 3. 20:03
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


Miss Kobak (by Nedra)
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6730
Írta: 2012. szeptember 27. 20:31 Ugrás a poszthoz


Ha a bogoly lakósoron tovább mész, és elhagyod az utolsó eddig épült házat, egy hatalmas üres teleket látsz, gyönyörű zöld pázsittal. Szinte nem is hívogat, hanem követeli, hogy végigfuss rajta, belefeküdj bele a puha selymes fűbe. Télen pedig ez az egyetlen hely, ahol a hó állandóan friss és fehér, a lépéseknek nyoma sincs. Ám ez a terület sokkal többet jelent az itt élő emberek, és az iskolában tanuló diákok számára, mint park. Ugyanis ha az alacsony, alig 50 centis kerítés felett átlép az ember, rájön mit is rejt ez a telek. Ugyanis ez a hely szolgálja a halott lelkek nyugalmát, és a tartja tiszteletben a gyászolók némaságát. Így amikor átlépik a kerítés alkotta vonalat, már senki nem láthatja őket, ám ők látják a kinn zajló életet, és a temető valódi mivoltát is. Mert habár elve trükkös a bejárás, még rejt pár titkot és varázst, mint a kastélyban oly sok minden. A Nap járásához igazodik, és napfelkeltétől napnyugtáig egy egyszerű kis csendes temető, márvány sírkövekkel, virágcsokrokkal, és a szellőben örökké lengedező fákkal. Egy külön kis síremlék van kialakítva az elhunyt igazgatók és polgármesterek részére, és az utak mind fehér kaviccsal vannak behintve. Ám amikor a nap utolsó sugara is lenyugszik, átveszik az uralmat a sötétét erők.
Persze csak a diákok érezhetik így, mert igazából csak néhány vicces kedvű és rendkívül tehetséges fiatal varázsolt egy igazi rémséges temetőt, hatalmas sírkövekkel, koponyákkal, és mindent, amit csak az ember képzelhet. Néhány mumus is megjelenik ilyenkor, és itt-ott ráijeszt az arra tévedőre. A szektáknak és a titkos találkáknak is kitűnő hely, ez az „éjszakai üzemmódban" lévő temető, mert kívülről, mint már említettem, senki nem lát semmit.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. július 3. 20:46
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


Miss Kobak (by Nedra)
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6730
Írta: 2012. szeptember 27. 20:35 Ugrás a poszthoz


A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Egy kis zöld terület, mely fákkal van övezve, mintha egy kis park lenne, középen egy tavacskával. Talán tíz-tizenöt ember fér el itt kényelmesen, és azon a két padon kívül, mely itt van, csak a föld marad ülőhelyül, de senki se csüggedjen, egy pokróc ma már sokat segít az embereken. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. július 3. 21:29
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 563
Írta: 2012. október 4. 21:18 Ugrás a poszthoz

Mira^^


Majdnem két hét telt el azóta, hogy a csinos Amira Loveguarddal összefutottam a kis tavacskánál. Jól elvoltunk ott. Megbeszéltünk mindent, amit csak akartunk, ám pár perc múlva a leányzó a tóba esett. Én utána ugrottam, s kimentettem a nem túl mély állóvízből. Ezek után gyorsan besétáltunk a kastélyba, s a Monsters felé vettük az irányt, ahol azon az éjszakán csak mi voltunk. Mira szépen lezuhanyzott, én pedig átöltöztem pizsamára. Miután a lány végzett, kijött a fürdőből, s adtam neki egy nagy pólót, hogy abban tudjon aludni. Aztán pedig... megcsókoltam. De nem úgy mint mikor Pécsen voltunk. Ott érzelmek nélkül csináltam mindent. Most itt más volt a helyzet. Amira nem állt ellen a dolognak, s visszacsókolt, de aztán hátrébb lépett, s megkérdezte tőlem, hogy mégis mi a francot csinálok. Mire én elmondtam neki, hogy talán többet érzek iránta, mint eddig. Végül azt mondta, hogy kiélvezhetjük az éjszakát, de most nem hagytam magam. Semmi kedvem nem volt vele tovább társalogni. Elegem lett abból, hogy én csak egy bábuja vagyok a lánynak, és ha akar velem játszani, akkor elővesz a kis dobozóból, ha pedig nem, akkor visszadob oda. Szóval másnap reggel már nem volt a szobában Mira. Eltűntek a vizes holmijai, a cipője sem volt az ágyam mellet. Csak egy levél volt az éjjeliszekrényemen. Olyan epres illata volt a pergamennek, éppúgy, mint Mirának. Kibontottam, s elolvastam. Ez állt benne:
Drága Zawi!
Én visszautaztam Olaszországba, de 30-án, vasárnap este hat órakor visszajövök az iskolába.
                                                                          Puszil: Mira


Oké, mindjárt kész vagyok, és még van tíz percem.
Ezalatt a két hét alatt nagyon nem  csináltam semmit. Még kiélveztem az utolsó napokat a szünetből. Elmentem a pubba, sétálgattam a faluban, vagy olvastam a Monstersben. Örültem, hogy nem kell még a tanulással foglalkoznom. Pedig holnap már a nagyteremben a tanévnyitó/záró ünnepség lesz, amire illik megjelennem. Végre hivatalosan is harmadéves lehetek. Aztán még azon is gondolkodtam, hogy mi legyen Mirával meg velem. Végül arra a döntésre jutottam, hogy csakis barátok legyünk. Tehát nincs többé nyakra-puszi, meg ilyenek. Bárcsak újra ismerkedhetnék a lánnyal. Jó lenne ezt az elmúlt két évet elfelejteni. Bár a jó pillanatokat meghagyhatnánk.
Na, indulni kell!
Felhúzom az új tornacipőmet a lábamra, s elindulok a vasútállomáshoz. Gyors léptekkel haladok a folyosókon nem szeretnék leállni beszélgetni senkivel. Meg kell beszélnem ezt a dolgot a lánnyal, míg nem vagyunk a suliban. A falu pedig tökéletes lesz egy kis beszélgetésre. Átvágtatok a nagy tisztáson, kilépek a kapun, s már a falu macskaköves utcáin lépkedem. Határozottan haladok a vasútállomáshoz, ahova pár perc alatt megérkezek. Pont időben, ugyanis épp most áll meg a vonat.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 4. 21:54 Ugrás a poszthoz

Zawi-bogaram

Táskákkal, ládával, és a háziállatokkal felpakolva utazott vissza az iskolába Amira, a rellonos feketeség. Amilyen rossz volt az első egy-két nap otthon, utána annyira be is lendült. Mivel Mirát meglátogatta Yarista, volt társasága, és egészen jól elvoltak. Aztán ő hazament, meg lassan el is kúszott az idő, és a lány már csak azt vette észre, hogy a vonaton csücsül, és kezdetét veszi az új tanév.
Már korábban írt egy levelet Zacharynek, hogy menjen ki elé a vasútállomásra. A szünetben visszautazott hozzá, és akkor egy eléggé fura estét töltöttek együtt. A lány még mindig nem tudta eldönteni, hogy hányadán állnak, de úgy döntött, hogy ideje lenne kicsit jobb hírnevet szerezni, mint ami eddig volt, és nem a pasis ügyeiről szeretne elhíresülni. Prefektus létére nem túl jó példát mutat.
Mivel tudta, hogy a barátja már nagyon szeretne egy kis állatot, egy kis ajándékkal együtt utazott. Ecset és Leo mellett egy kis kalickában csendesen ücsörgött a kicsi bagolyfióka, aki a Loveguard-család birtokán született. Két testvére még nem talált gazdára, de Mira mikor meglátta a tollas kis csodát, tudta, hogy nagyon jó gazdája lenne Zach.
Már nagyon várta, hogy megérkezzen, és visszaköltözhessen a Sárkányfészekbe a barátnőihez. A szöszi kviddicsest is szerette volna üdvözölni, de első sorban Zawira gondolt, mert már biztosan várta, hogy beérjen a vonat az állomásra.
Mielőtt megállt a vonat, összeszedte a holmiját, és nagy nehezen, a kis oroszlánon és Ecseten majdnem átesve kikászálódott a fülkéből. Megpróbálkozott az egyedüli leszállással, de ez magassarkúban nem jött neki úgy össze, ahogy elképzelte, szóval a közelben álló fiút megkérte, hogy segítsen neki, és egy perc alatt már a táskáit és a ládáját maga után húzva sietett a barátja felé. Egy kis körbenézés után kiszúrta a tömegben. Sokan voltak ott azért, hiszen sokan tértek vissza ugyanebben az időpontban.
-Megjöttem! -mosolygott rá miközben közelebb tipegett hozzá. Egy puszival üdvözölte, és még mielőtt a fiú bármit mondhatott volna, a kezébe vette a kalickát.
-A bébink -nyújtotta felé a pici baglyocskát, és csillogó szemekkel várta a reakciót.

bagolyka
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2012. október 4. 21:58
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2012. október 6. 09:18 Ugrás a poszthoz

Loise
Nyugati pályaudvar.


Chuck számára szerencsére sikeresen lezárult a vizsgaidőszak; átment. Ha nem is szín kitűnővel, de akkor is átment, a lényegen nem változtat. Ezzel le is esik egy teher a válláról, már csak kettő maradt; a koncert és a bajnokság. Utóbbira még van egy kis ideje, a koncert viszont sürgősen közeledik. Chuck ezért nem tud annyira aludni az utolsó éjszakán, mert folyamatosan a számokon kattogott az agya, akarva, akaratlanul... Ezért kialvatlanul kel fel reggel, de nem is bírna visszaaludni. Elvégzi a szokásos tisztálkodás procedúrát, fogmosás, fürdés; de csak az erősítés után. Ezek után eljön a felöltözés ideje, még sem flangálhat egész nap egy szál alsógatyában. Nem is mondtam, hogy a napokban kiköltözött a gólyalakból, mert felvették egy hálószobába, ahol a társaságot pár Chuck-hoz alapjába véve hasonló ember alkotja; jó fejek, meg minden, de nem ilyen rózsaszín gyökerek, mint ami sajnos manapság lesz a diákokból... Na de maradjunk a témánál. Szóval, felvesz egy farmert és egy fekete, piros cápával díszített pólót; az egyik kedvence. Már tegnap este felé bepakolta a cuccait, hogy ne ma kelljen kómás fejjel gondolkodnia. Tehát csak felkapja bőröndjét és gitárját, körülnéz utoljára a szobában, majd elhagyja a helyiséget. A kh-tól már tegnap elbúcsúzott, eléggé hozzá nőtt az a hely; sok időt töltött ott. Szomorú a búcsú, de hát túl kell esni rajta. A félreértések elkerülése végett, nem morzsolt el egy könnycseppet sem és még csak nem is szomorkodott, hanem örült, hogy végre hazamehet; nemsokára úgyis visszajön. Komótosan elsétál a Bogolyfalvai Vasútállomásra, tíz perccel indulás előtt érkezik. Felül a vonatra és gyorsan le is csap egy fülkére, ahol egyedül lehet; becsukja maga mögött az ajtót és elhúzza a függönyt, jelezvén, hogy nem kíváncsi már társaságára. Jelenleg csak Loise-szal utazna szívesen, meg talán Elizabeth-tel beszélgetne el. Gábor horkol, Laura pedig túl sokat dumál... Előveszi MP3-ját és zenét hallgat fülhallgatón keresztül. A kastély területén meg sem próbálta használni, mert tudta, hogy nem fog működni, mert ez mugli cucc.
Pár óra múlva Chuck arra ocsúd fel a zombiskodásból, hogy a vonat el kezd lassítani. Kinéz az ablakon és megállapítja, hogy ez bizony Budapest és a Nyugati pályaudvar. Elrakja a zenelejátszót, megfogja gitárját és a bőröndjét; nagy erőlködések árán végül le tud szállni a vonatról.
És most várunk... Úgy volt megbeszélve, hogy Loise-szal itt fog találkozni, ezért lerakja bőröndjét és ráül, fogva kezében a gitárt, majd el kezd ismét zenét hallgatni fülhallgatóval és közben a piercingével szórakozik.
Nem is említettem, hogy Chuck plakátokat fog kirakni meg hirdetéseket, melyben az áll, hogy keresnek egy ritmusgitárost ég még egy szólóst. Úgy gondolták, hogy így lenne a legjobb. Aztán, hogy mi lesz ebből...
póló
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Janey Forerst
INAKTÍV



RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2012. október 6. 19:17 Ugrás a poszthoz

Janey

Néha nekem is szükségem van a kikapcsolódásra. És nem mindig abban az értelemben, hogy leülök olvasni, vagy Laurával töltöm az időm. Férfi vagyok, és sokszor jól esik egyszerűen beülni a kocsmába, és iszogatni.
Jelen helyzetben társaságra vágytam, méghozzá a szomszédom társaságára, méghozzá a csinos Janey Forerstére. Az ajándékbolt tulajdonosához még nem volt igazán szerencsém, egyszer beszéltünk talán, de nem sokat tudok róla. Sok rosszat, és jót hallottam a kisasszonyról, így kedvem lett hozzá, hogy jobban megismerjem.
Ennek érdekében betértem hozzá a boltba, és egy esti lazításra invitáltam a faluban található csárdába. Nem túl jó hely ez, sőt. Koszos, poros, olyan emberek térnek be, akiket a hátam közepére sem kívánnék. Bevallom, nem pont olyan ez a hely, ahova én beleillek. Jobban kedvelem a tiszta, kulturált helyeket, és ott az emberektől sem ráz ki a hideg. Janey sem éppen ebbe a porfészekbe való, na de nem is ez a fontos jelen pillanatban. Ez még a legjobb megoldás, hacsak nem akarunk Bogolyfalváról elmenni.
Fél órával korábban mentem, mint ahogy megbeszéltük. Fél tizenkettő körül tértem be, úgy öltöztem, hogy ne tűnjön nagyon fel nekik az érkezésem. Fekete inget és egyszerű farmert viseltem, indulás előtt a vállamra kanyarítottam a fekete, egyszerű köpenyemet. Szemeimmel végigfutottam a társaságon egy pillanat alatt, és lassan a pulthoz ballagtam. Egy vodkával indítottam, majd a sarokban egymagában üresen álló asztalhoz már sörrel a kezemben mentem.
Előredőlve néztem a faliórára, ezután pedig tekintetem a rondábbnál rondább italozókra tévedt.


Ryan

Ma egy kicsit a lazább öltözet felé hajlottam, na meg a fekete dominanciája felé. Hajamat kiengedve fekete felsőmre néztem be délelőtt a boltba, ahova betért egyik szomszédom is. Mivel ma a váltás hamar fog jönni, délre ütemeztünk be egy kis délutáni lazulást, ami egészen pontosan annyit fed, hogy elmegyünk a csárdába. Az öltözetem oda pont ideális. Bár eredetileg az volt a tervem, hogy elugrok egyet motorozni ma, ezért is van nálam a bőrdzsekim, de ha már így jött ki, akkor lemondok a délutáni száguldozásról és a bolt Fruzsinak való átadása után a csárda felé veszem az irányt. Nem tart sokáig az ide való megérkezés, hiszen szinte csak át kell mennem az utcán.
Szóval egy olyan 5 perces késéssel, amit ha kihagynék vétenék női mivoltom ellen, belépek a csárdába. Néhány szempár rám szegeződik, azért a lépteim ütemes koppanása felhívja az emberek figyelmét, de aztán inkább visszafordulnak alkoholizálásukba és én pedig a tekintetemmel menet közben már felfedezett Ryan felé veszem az utamat. Éppen egy pohár sör társaságában vár rám. Én leteszem a táskámat az asztalra, utána pedig lehuppanok vele szemben.
 - Szia! Remélem nem várattalak meg nagyon. Minek köszönhetem a meghívást? -
Intek közben a csaposnak, de rá se nézek, helyette szemeimet a szemben ülő tanárbácsin nyugtatom. Meglepett az, hogy elhívott, hiszen nem is nagyon beszéltünk eddig. Csak puszta szomszédságban álltunk egymással, semmi több. Aztán ma meg jön, és meghív egy kis esti lazításra. Meglepett, de jól jött. Szeretem a társaságot. Bár egyedül is szeretek lenni, de azért én mégis csak társasági embernek lettem nevelve és ez néha kiütközik rajtam.
 - Én is egy vajsört kérnék egyelőre. -
A köszönöm teljesen lemarad, és amikor a rendelésemet leadom, akkor sem igazán méltatom túl sok pillantásra a csapost, aki egy egyet fújtatva fordul sarkon és megy vissza a pulthoz elkészíteni az italomat, amit lehet, hogy meg sem fogok inni.

Ruha
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. március 27. 19:25
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 7. 20:57 Ugrás a poszthoz

Bubim

Egy kicsit észrevehető az utóbbi egy-két napban, hogy Amira viselkedése kissé zavaros. Nem véletlenül van kiakadva. Próbálja titkolni, hogy valami nincs rendben, de nem tudja igazán. Egyszerre ideges és szomorú, semmire nem tud odafigyelni, mert csak egy dolog jár az agyában. Kivételesen nem egy személy, hanem valami olyan dolog, amivel múlt hónapban nem foglalkozott, és az egész akaratán kívül volt.
Vasárnap mindenképpen leakart menni a faluba, hogy kiszellőztesse a fejét, és józanul tudjon gondolkodni. Az nem lehet, hogy ez pont vele, pont most történjen...
Ezen a hűvös, kicsit sem nyárias napon korán felkelt. A barátnői még aludtak, könnyen kitudott osonni. Még a készülődéssel sem foglalatoskodott túl sokat. Szempillaspirálon és egy kis szájfényen kívül mást nem kent a pofijára, a haját is kócosan hagyta. Csak fogat mosott, és felöltözött. Cicanadrágban, vastag kötött pulcsiban, és bokacsizmában hagyta el a körletét olyan halkan, mint még soha. Szinte lábujjhegyen járt, hogy ne tűnjön fel senkinek a jelenléte, még köszönni sem volt kedve senkinek.
Lassan baktatott át a kastélyon, majd a hosszabbik úton elindult a falu felé. Talpa alatt ropogtak a lehullott falevelek. Olyan volt a természet, mint az ő hangulata. Szomorkás, keserű, és a szél olyan idegesen süvített a fák között, mint amilyen Mira belül volt.
Leo csendben sétált a gazdija mellett, viszont Ecset a szobában maradt. Aludt tovább a kisasszony, nem tartott a feketeséggel és az oroszlánjával.
Nem siettek sehova, lassan mentek, és végül a kis tónál kötöttek ki. Nem egyszer sétáltak körbe, aztán a lány hirtelen egy pad felé vette az irányt, és lehuppant. Kezeit az ölébe helyezte, és csak bámult a víztükörre.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Leonard Harris
INAKTÍV


tartalmas titulus helye
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1629
Írta: 2012. október 7. 21:38 Ugrás a poszthoz

Amira

 Néha igencsak fura dolgok történnek, nem a világban, hanem velem. Fura, és megmagyarázhatatlan. Ködös, kérdésekkel teli emlékek, amik.. nekem igencsak ismeretlenek, és idegenek. Egy ideje kattog rajta az agyam, ha épp ott kötök ki, hogy ezeket elemezgessem, de szerencsére, eddig nagyon jól sikerült lefoglalni a gondolataimat mással, nem sokszor törtek rám a képek, így, nem is idegeskedtem halálra magam. Lehet, hogy kicsivel komolyabban kellene vennem a dolgot, de nem ment, és nem is akarom. Egy ideje odabent nem működnek jól a dolgok, katyvasz és káosz uralkodik, amin változtatni nem akarok. Marad ez a felállás, az óvatosság, és a gondolatmenetek kuszasága, egyszer biztos elmúlik mind, és arra ébredek, hogy minden olyan, mint régen.
Ennek örömére egy nagy bögre kávé, és egy hasonlóan nagy adag reggeli mellett kiagyaltam, hogy ma séta nap van, hogy amíg még nem havazik, és nem táncolnak odakint a pingvinek a jegesmedvékkel, ki kell merészkedni. A rövidnadrág persze már tabu, ahogy a trikó is, előkerült a szekrényből a kopott, térdénél szakadt farmer, egy egyszerű zöld póló, és egy szürke pulóver. Ezeket húztam magamra evés után, pakoltam a zsebembe a pálcám, és némi cukrot, ha nagyon unnám a babérokat, és megindultam kifelé. A tömeg még nem jelentkezett, nyilván még csak most törlik ki a csipát a szemükből, amivel semmi gond, hisz én sem szeretek korán felkelve kukorékolni. Egy kisebb ásítással léptem ki a bejárati ajtón, tekintettem körbe az őszies tájon, és megindultam egyenest a birtok vége felé, a faluba vezető út felé. Nem volt konkrét tervem, csak pár, kósza ötletféleségem, amik, úgy-ahogy, de megfelelő volt ahhoz, hogy elmenjenek valaminek. Lassan elértem a Tisztásig, ami pont nem volt tervben, de pont megfelelt az amúgy nem válogatós fejemnek. Újabb ásítással léptem a tisztás gyepére,elmélázva tekintettem körbe, amikor ismerős hajkorona villant meg az egyik, tőlem nem messzire eső padon. Szusszanva egy aprót, mindenféle elfutással, bujdosással mentes gondolattal indultam meg felé, miután kellően hezitáltam, és csendben, minden szó nélkül leültem mellé, mintha csak engem várt volna.
- Most egész kellemes az idő - nyögtem be pár pillanat múlva az amúgy teljesen ide nem illő kezdésemet, megtörve a csendet, jelezve, hogy nem vitte el a cica a nyelvem, és hajlandó vagyok vele szóba elegyedni. Mert hát, mi okom is lehetne a nemre? Arra sosincs.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 7. 21:51 Ugrás a poszthoz

Bubi

Nem férnek ezek a dolgok a lány fejébe. Mindig azt hitte, hogy oké amit csinál, semmi baj nem lehet belőle. Aztán egyszer csak egy váratlan pillanatban valami közbeszól. És a vicc az egészben, hogy még csak nem is önszántából követte el. Senki nem tehet róla. Csak az a hülye fiola, amire nem volt ráírva, hogy te hülye, ne idd meg, mert durva szerelmi bájital. Úgy kell neked Amira, kell neked mindig hülyeséget csinálni.
Csak ült ott egymagában, teljesen elfeledkezett mindenről. Képzeletében olyan képek jelentek meg, amire egyébként sosem gondolt. Csak egy-két napig tapasztalta, amikor Benji a nyakába varrta a gyerekét. Na jó, igazából ő vállalta be, hogy segít a srácnak. Életében nem nyúlt még korábban kisbabához, arra sem volt túlságosan felkészülve. Daniel járt a fejében, és hogy szereti nagyon, de azért nem szeretne magának is egy olyat. Még csak tizenhat éves...
Furcsa módon nem vette észre, hogy valaki leült mellé. Bámult egy pontot, és valószínűleg ha valaki más l le mellé, észre sem veszi. De az ő hangja észhez térítette. Lefagyott. Felkapta a fejét, és zavartan pillantott felé. Mint egy őrülté, úgy járt a szeme a srác, és a környezet között. Száját szólásra nyitotta, de egy hang sem jött ki a torkán. Könnybe lábadtak a szemei, a másik irányba kezdett pillantgatni.
Száját összeszorította, majd megmakacsolta magát, és halkan kifújta a levegőt, amit egészen idáig visszatartott. Nem nézett rá, csak válaszolt.
-Igen -hangja bizalmatlan volt, olyan, mintha félne. Nem volt önmaga, sehol nem látszott benne a magabiztosság, ami mindig jellemző rá. Egyszerűen nem tudott többet hozzáfűzni. Csak csendben ült, és behunyta a szemét. Érezte, ahogy pár könnycsepp végiggördül az arcán. Haragudott magára, és félt.
-Hogy vagy? -kérdezte megtörve a csendet, még mindig az ellenkező irányba bámulva.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Karsa B. Bálint
INAKTÍV


Önmaga legnagyobb paródiája, egy bögre kávéval.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 140
Írta: 2012. október 8. 12:43 Ugrás a poszthoz

Széles Veronika;

Átmentem a vizsgán! Na persze, nem erőltettem meg magam olyan nagyon, de hát végül is mestertanoncként mit veszíthettem volna? Elsős vagy másodikos, a lényegen úgy sem változtat semmi. Másodikos lettem, de fura: ha jobban belegondolunk, akkor duplán vagyok az, tehát negyedikesként simán bemutatkozhatok. Haha.
Inni kéne egy kávét. Meg akkor már egy sütemény? A könyvet is el kéne már olvasni. Ilyen és hasonló gondolatok cikáznak a fejemben, úgyhogy nem állítom meg őket, inkább eléjük megyek. A gondolataim azért vannak, hogy megmutassák a jó irányt, ezek után miért ne engedelmeskednék nekik? Tényleg innom kell egy kis koffeint. Magamra veszek egy farmert, pólót, rá egy pulóvert, sapka ami alól csak pár szem göndör hajfürt kunkorodik ki és amiben olyan vagyok, mint egy frissen mosott elsős gimnazista aki éppen az első napját tölti az iskolában. A kakukktojás? Egyértelműen a szakáll. Nem is tudom, hogy miért növesztem: talán így akarok nagyfiúnak tűnni, vagy talán azért mert ennyire elhanyagoltam magam az utóbbi időben, hogy egyszer csak már az arcomon volt és integetett felém. Ki tudja, soha senki sem tudja, csak én. Én meg nem árulom el, helyette a farmerzsebembe dobom a pénztárcám, a kezembe meg felveszem a könyvet, amit már illene elolvasnom. Aldous Huxley: Szép új világ. Nem tűnik olyan rossznak, csak ide-oda repkedtem a vizsgák között és amit olvastam belőle egy-egy lopott percben, az is összekuszálódott a fejemben a festészet, a reformkor, és az önismereti jegyzettel együtt. Szétszedegethettem volna őket, hiszen már lenne rá mód, de hát eléggé hosszadalmas lenne, meg amúgy is. Úgyhogy inkább újra kezdem olvasni, és ehhez melyik hely is lenne a legalkalmasabb, mint a Czukorvarázs Cukrászda a faluban? Na ugye, hogy ez egy tökéletes helyszín! Ha a régi reneszánsz korban éltem volna (mert ugye hol máshol?!), akkor ugyanilyen cukrászda helyiség lenne a törzshelyem. Mindenkinek a kávézók azok, nekem a cukrászdák. Vannak különféle sütemények, még nagyobb választékban kávék, halvány barna falak ami mellesleg a kedvencem, egyedi képek és ábrák a falakon, a modern kereszteződése a régivel (még ha nem is eléggé feltűnő, akkor is ott van). Imádom.

Így lépek be az emlegetett helyre. Alig vannak még, de hát hétfő, háromnegyed egy van, így igen csak megengedett a kevés "nézősereg". Köszönök, mert megtanítottak rá kiskoromban, hogy ha bemegyek valahová, akkor hangosan és érthetően kell köszönni: ezt még nem vedlettem le, jó gyerek vagyok. Beülök a sarokba, az ablak menti asztalhoz. A könyvem az asztalra. Már tudom is, hogy mit fogok rendelni, így a pulóver levétele után el is kezdem szépen olvasni Aldoust. Most már jöhet is a kiszolgáló!
Utoljára módosította:Inedra Pote, 2012. november 12. 12:47
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. október 8. 12:56 Ugrás a poszthoz

A végzősséggel járó legjobb dolog, hogy kevesebb órája van, csak azok, melyekből vizsgát is kíván tenni, így hirtelen rengeteg szabadideje lett. Az egyik nagy előnye ennek, hogy van szabadideje, a másik, hogy ezt munkára fordíthatja, így, amikor éppen nincs sok órája korábban is bejöhet dolgozni, ez pedig azt eredményezi, hogy az unikornisos perselye, hamar meg fog hízni, hiszen sokkal több pénzt eszik majd meg, és sokkal gömbölydedebbé válik majd ez által. Most, amikor nincs sok vevő, vagy aki van, az is már fogyasztja a rendelését a pult alatt rejtegetett illúziómágiáról szóló könyvét forgatja, és igyekszik minden lényeges dolgot megjegyezni. Egy kicsit le van maradva, így pótolnia kell, ha még a félév előtt szeretne eredményeket elérni a témában.
- Szép napot!
Köszön ő is a belépőnek, gyorsan behelyezi a könyvjelzőt, majd a könyvet becsukva, kis jegyzetfüzetét és tollát magához véve indul el a sarokban helyet foglaló, nagyon göndör hajú srác felé, aki - éppen emiatt - kicsit hasonlít is az unokatesójára, Adorjánra. Odaérve kihúzza magát, és mosolyogva végignéz a betérőn.
- Ajánlhatom a napi ajánlatot, vagy esetleg határozott elképzeléseid vannak, hogy mit szeretnél ma fogyasztani?
Érdeklődik a fiútól, akit igyekszik belőni korban. Biztos, hogy felette van, de nem biztos, hogy mestertanonc. Nem jár ő annyit a kastélyba, hogy mindenkit ismerjen, néha még a navinéseket is nehezen ismeri fel, nemhogy egyéb házba járókat. Viszont a faluban már lehet, hogy látta, kis gondolkodási idő azért még kell neki, mondjuk amíg elkészíti a rendelést. Most először van egyedül az egész cukrászdában. Mindenki beteg, most aztán igazán övé a felelősség. Ez pedig nagyon érdekessé teszi az egészet.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Karsa B. Bálint
INAKTÍV


Önmaga legnagyobb paródiája, egy bögre kávéval.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 140
Írta: 2012. október 8. 13:33 Ugrás a poszthoz

Nem ülök sokáig egyedül, hiszen éppen hogy a kezembe veszem a könyvet, hogy akkor most elkezdek olvasni, felbukkan egy leányzó, hogy felvegye a rendelést. Ezt szeretem a cukrászdákban! Itt mindenki gyors, körültekintő, míg a kávézókban minden olyan lassan folyik, hogy az ember néha már beleőrül. Talán tudat alatt megvan írva egy szabály, hogy a kávézókban társasággal jó és érdemes menni, a cukrászdába pedig egy könyvvel. Tényleg így van. Pesten például alig ültem be kimondottan ilyen helyre, Szegeden viszont imádtam, itt meg ismét a törzshelyemmé vált. A Képző sok mindenben különbözik a Bagolykőtől: rengeteg mindenben másabb, és persze ez akár logikusnak is lehetne mondani, de egyáltalán nem az. Nem az emberek különböznek egymástól, hiszen ők túlságosan is egyformák is, hiába tagadnák: minden ember ódzkodik attól, hogy hasonló embert találjon, mint ő maga, pedig az utcán sétáló személyek közül minden második ugyanolyan. Beismerni nehezebb, mint észrevenni. Ha valamit észreveszünk, attól még nem is biztos, hogy beengedjük a tudatunkba és el is fogadjuk. Mint például most azt, hogy mit is rendeljek: észrevettem már, amit szeretnék inni, de nem vagyok benne biztos, hogy az elég jó lesz-e.
- Döntésképtelen lettem. Mi a napi ajánlat? - kérdezem meg, majd hirtelen eszembe jut, hogy a sapka még a fejemen van, így egy gyors mozdulattal lekapom a fejemről, és a mellettem levő ablakpárkányra vagy patkára dobom, vagy mi is a szokványos magyar neve. Nem vagyok jóba az ilyen egyszerű szavakkal, haha. Mogyorós macchiato, vagy erdei gyümölcsös banánnal a tetején frappuchino, vagy egy sima mezei cappuchino? Érzem, hogy melyiket kellene, csak nehéz beismerni, hogy tényleg azt szeretném-e egyáltalán. Lehet, hogy csak egy képzelet, amit gondolok, egy rossz mágikus képzelet, és amikor kikapom a rendelést, akkor rájövök, hogy tulajdonképpen nem is azt akartam. Smucig vagyok én ehhez, hogy csak úgy szórjam a pénzt; meg milliárdos sem vagyok. Ez csak egy kávé, na de két kávé amiből az egyiket nem ittam meg, de azért ki kell fizetnem?! Inkább agyalok előtte, mintsem így járjak!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Breyer Gellért
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 8. 20:34 Ugrás a poszthoz

Katie



Hol vagyok? Hogy kerültem ide? Merre is van az az arra? A kérdések tömkelege a már amúgy is eléggé zavaros fejembem...
Arra hamar sikerül rájönnöm, hogy egy játszótéren vagyok, még úgy is, hogy a kései időpontnak és a gyér világításnak köszönhető sötétség mellett a látásom se szuperál túl jól. Játékok, padok, fák homályos körvonalai. De mintha ismerős lenne a táj - vagy legalábbis nagyon reménykedek benne, hogy még mindig Bogolyfalván vagyok -.
Bizonytalan léptekkel haladok előre, le-letekintgetve a hullámzó talajra. Biztos valami hülye varázslat...
Hopp, egy oszlop
Még az a szerencse, hogy ilyen hűvös estén már egy épelméjű boszorkány se hozza ki ide a gyerekét, így senki se lesz szem- vagy épp fültanúja az eseményeknek.
A kezemben egy flaska, a másikkal meg persze azt a bizonyos oszlopot támasztom erősen, nehogy rádőljön ám valamire - Á, nem azért, mert nekem szükségem lenne egy biztos pontra, de nem ám... Kizárólag a játékok biztonságáért aggódom. -
Miután sikeresen konstatálom, hogy az oszlop egyáltalán nem mozog, csak velem forog egy kicsit a világ, elindulok a mászóka irányába, remélvén, hogy az kényelmet és biztonságot ad majd.
Megpróbálok ráhelyezkedni a kötélre, s bár a művelet igen hosszú ideig tartott, a végeredmény viszonylag kielégítő.
Hátradőlök, ködös tekintetem a homályosan fénylő csillagokkal tarkított égboltra szegezem és megpróbálom összeszedni magam... már amennyire ez lehetséges.



Utoljára módosította:Breyer Gellért, 2012. október 8. 20:38
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 8. 21:04 Ugrás a poszthoz

Lévai P. Benjámin

Egy kellemes őszi hétvégére különös programot terveztem. Olyasmit, ami nem túl mindennapos tőlem, de mégsem olyan ritka tett. Szabad hétvége volt, a tanévkezdés pedig a nyakunkon. Mivel semmi más különös teendőm nem akadt, már jóval előtte kitaláltam valamit. Valamit, amitől nem lesz olyan sablonos a hétvégém, hanem inkább tartalmas és vidám. Igen, azt hiszem egy ilyen szombatról álmodtam, így nem késlekedtem a megvalósításában sem. Az azt megelőző napokban nem kis körutat tettem. Afféle felderítő -vagy felkutató?- hadjáratként végigbarangoltam a kastély zegzugait, hogy társaság után nézzek. Fejemben sok név keringett, de végül beugrott egy velem egykorú prefektustársam neve, Benjaminé. Őt találtam a legalkalmasabbnak. Szimpatikus és megbízható volt, az iskolában már többször is láttam, ám mégsem ismertem eléggé. Egy köszönőviszony alakult ki, s csak egyetlen alkalommal váltottunk pár szót, de akkor is sietve. Egy nyugodt, fiús ismerkedős ebéd eddig még senkinek sem ártott meg, a Pillangó-varázsról pedig eddig csak jókat hallottam. Kastélyban töltött éveim alatt a jó hírek mellé egy halom tapasztalat is adagolódott, hiszen néhány baráti találkozónak, ismerkedésnek, magányos teázásnak vagy randevúknak volt már helyszíne. Úgy bizony... A ház már ismer engem, és én is ismerem őt. Ugyanúgy, ahogyan az évek során lassan ismerős arcokká váltak az itt dolgozó felszolgálók, recepciósok, pincérek és szakácsok, vagy egyéb alkalmazottak is. Nem beszélve a vendégseregről, hiszen a törzsvendégeket most is kívülről tudom.
Hiába kerestem a fiúcskát, mégsem sikerült megtalálnom. A nyomát viszont megleltem... Navinés ismerőseim révén eljuttattam hozzá egy rövidke levelet. Gyöngybetűkkel írtam, szépen, barátságos hangvételben megfogalmazva. Nem hagytam válaszadási lehetőséget, ami talán óriási baklövés volt a részemről, de talán a siker kulcsa is egyben. Ha a sikeré nem is, az izgalomé mindenképpen az volt, hiszen nem lehettem teljesen biztos Benjámin megjelenésében. Ha nem jött volna el, akkor sem szomorkodtam volna. Egyedül is ugyanolyan ínycsiklandozóan finom ott az étel, akárcsak társaságban.
A megadott időpontom a délután fél kettő volt. Azért az, mert valahogy úgy optimális nálam. Nincs túlságosan későn, de valahogy korán sem. Én már jóval előtte nekiálltam készülődni, s hamar útnak is indultam. Egy farmert vettem fel, világosbarna hosszú ujjúval, de magamra kaptam még egy fekete kardigánt is. Negyed kettő körül már a Pillangó-varázs előtt álltam és az órámat lestem. Szerencsére nem volt nagy forgalom. Az időjárás kissé borongósra sikeredett, no meg hűvösre is, de mégsem ez volt az eddigi leghidegebb idő.
-Jó napot! - köszöntem udvariasan, amint betoppantam az étterembe. A recepcióhoz lépve néhány mondatos szóváltás után az általam előre lefoglalt asztal felé invitált a hölgy, majd egy széles mosollyal búcsút intve távozott. Én helyet foglaltam az asztalnál, amely két fő fogadására lett kialakítva. Körülöttem nem voltak túl sokan, néhány asztalnál étkeztek csupán különféle korú és nemű vendégek. A bejárattal szembeni székre csüccsenve kezdtem bele a helyiség fürkészésébe, majd lassan az itallap felé kacsintgattam. Az étlapot még nem osztották ki, azt csak vendégem érkezésekor szerettem volna kikérni. Reméltem, hogy igent mond a levelemre és megtisztel jelenlétével. Elvégre nem kértem valami nagy dolgot...
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 8. 21:17 Ugrás a poszthoz

Gellért

Okos dolog sötétben egyedül bóklászni a faluban? A válasz nagyon egyszerű; nem. Főleg nem nekem, azok után, amit Jessie-vel álmodtunk, és amit az utóbbi egy hónapban át kellett élnem. Olyan, mintha egy rossz álomba csöppentem volna, amiből egyszerűen képtelen vagyok szabadulni. Unom már! Szeretnék egy kicsit visszatérni a régi életemhez, amikor még azt csináltam, amit csak akartam és senki nem mondta meg nekem, hogy mit szabad és mit nem. Most pedig be akarnak zárni. Jess a legszívesebben odakötözne egy székhez és valami sötét helyre zárna, ahol soha senki nem talál rám. Legalábbis egy ideig így volt. Mostmár talán átgondolná a dolgot, mert épp annyira túl akar esni az apámmal való találkozáson, mint én magam
A helyzet egyre bonyolultabbá válik. Erre a megállapításra sikerült jutnom, miután megtaláltam azt a kis cetlit az ajtó alatt átcsúsztatva. Talán mégsem szükséges kilépnünk a kastélyból; a baj itt is megtalál, minek törjük magunkat, hogy kijussunk innen? Felesleges. Egyébként sem tudom, hová kéne pontosan mennem. David semmiféle információt nem volt hajlandó megadni, most pedig eltűnt, mint akit elnyelt a föld. Azt hiszem, innen is épp úgy részt vehetünk a csatában, mintha odakint lennénk az ismeretlenben. Itt legalább miénk a hazai pálya előnye. Nekünk ez csak jó.
Nem bírtam tovább a bezártságot, kezdtem megőrülni a négy fal között. Ez volt az oka, hogy gyorsan összekaptam magam és a már kihalt falu felé vettem az irányt; konkrétabban a játszótérhez, ahol legutóbb összeszólalkoztam egy barna lánnyal. A nevét azóta sem tudom, nem mintha érdekelne. Rellonos volnék, vagy mi a szösz.
Lecsüccsentem egy távolabbi padra és innen élő adásban nézhettem végig, ahogy Gellért közelebbi ismeretséget köt egy határozottan csinos kis oszloppal, majd valamilyen furcsa technikával felcsüccsen a játékszerre. Néha nem sokon múlott, hogy ne nevessek fel. Megindultam felé és a mászókának dőlve pillantottam rá.
-Megvárom, amíg leesel onnan. –fontam össze a karom a mellkasom előtt egy katherine-féle mosoly kíséretében.

Ruha
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. október 9. 09:22 Ugrás a poszthoz

Bálint ^^

Aranyos, ahogy ott ül, a fején a sapkával és amikor eljut a tudatáig, hogy még fent van, de lehet, hogy csak a lány nézte meg túl sokáig, akkor leveszi és oldalra dobja. Muszáj, hogy elrejtsen egy halvány mosolyt. Csak egy egészen picit, hiszen nem illendő szórakozni a vendégeken, de nagyon aranyosan viselkedett. Amikor aztán nincs döntés, akkor jön ő vagyis a napi ajánlat, mert hát mégsem a lányt lehet hazavinni, hanem az ajánlatot meginni és megenni.
- A mai napon a mogyorónak hódol a cukrászda, így a mogyorós macchiato mellé bármilyen süteményt lehet választani ajándékba. Emellett még tudom ajánlani, hogy ha csak desszertre vágysz, akkor egy nagy adag somlóit kérsz, igaz jár hozzá forrócsoki, de ha nem kéred, én alkuképes vagyok és beválthatod másra is.
Nem is olyan rossz dolog, hogy most ő van itt egyedül, hiszen így övé az egész bolt, övé a felelősség, ő az, aki alkuképes lehet, ő szabhatja meg, hogy mit mivel és ki és merre. Ez nagyon tetszik neki. Ha így folytatja, még a végén lemond az első és a második álmáról is, és inkább átáll a cukrászdatulajdonosok táborába, hogy ő is kialakítsa a saját vevőkörét, cukrászdáját, szokásait, csak éppen azt nem tudja, hogy hol, hiszen jószerével csak ezt a helyet ismeri azóta, hogy az eszét tudja, ami felvet némi problémát.
- Bagolyköves vagy ugye? Mestertanonc. Ha ráérsz nem szeretnél nekem mesélni a mestertanoncságról? Végzős vagyok, és nem nagyon tudom, hogy mit csináljak, nem tudom, hogy megéri-e tanulni.
Közben persze meghallgatja a rendelést is, és fel is írja, hogy mit szeretne a fiú, majd elröppen, hogy elkészítse, szépen összepakolja egy tálcára, és visszasétáljon a fiúhoz. Közben persze nagyon agyalt, hogy ki is lehet ő, de valahogy nem jutott el a tudatáig, egészen addig, amíg eszébe nem jutott, hogy ma otthon is egyedül lesz, az otthonról az utca, az utcáról a ház. Az a bizonyos ház.
- Húúú, te laksz abban a fura, kocka alakú, nagyon üveges házban, ugye? Nagyon király az a ház, de komolyan. Nagyon jól néz ki.
Persze, mielőtt elejteni nagy örömében a rendelést lepakolja a fiú elé, hiszen nem lenne szerencsés, hogyha éppen most kezdene el romlani a teljesítménye.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. október 9. 10:12 Ugrás a poszthoz

Szendrődy professzor úr
Valamikor estefelé, de még aznap

Este mindig pörögni szokott az élet, kivéve, amikor hétköznap van, olyankor nem pörög az élet, sőt, ami azt illeti sok mindent nem csinál még. Nem mintha bántani kellene szegényt, de történhetne valami. Még négy óra van a zárásig, ami azt jelenti, hogy mivel most minden az ő nyakában van, legalább öt és fél-hat óra, mire ténylegesen el is jut odáig, hogy bezárhat. Egy órája nincs nagyon forgalom, így a kész sütiket vagdossa szépen és díszíti tovább, hogy aztán tálcára pakolva szépen a helyükre csúsztassa őket, hátha látja valaki a kirakatból, hogy milyen szépen néznek ki az új sütik és betér, hogy elfogyasszon néhányat. Jó lenne, ha tényleg így lenne, az egyetlen érdekesség ma Karsa Bé Bálint volt személyesen, aki nem mostanában volt itt, így kezd kicsit leereszteni és az új keletű vágyát, mely szerint egy nap cukrászdája lesz, hátrébb sorolni, hogy a minisztériumi szóvivő és a fotográfus visszatérjenek az első két helyre.
Épp a gyümölcsös sütiket pakolja befelé, amikor aztán megtörténik az első - és valószínűleg utolsó nagyobb áttörés, ahogy az óra lassan eléri a fél nyolcat. Sosem lesz vége a napnak. Mindenesetre Völgyessy bácsi, a talárszabászatos betért hozzá, hogy süteményt vegyen, de mivel egy óra múlva itt vannak a gyerekek és az unokák, de még a dédunokák is, hogy Völgyessy néni sokadik szülinapján megköszöntsék, így most gyorsan beosont, hogy amíg a néni az új iskolai talárokhoz vesz méretet egy halom elsőéves Levitástól, addig ő megvegye és hazavigye a sütiket, aztán visszaoson, bólogat néhány sort, majd megint ki, hogy beengedje a rokonságot a házba, majd megint vissza, hogy hazakísérje a nénit. Nem semmi az öreg, szép dolog a szerelem, meg a kitartás, hiszen a néni sokszor próba elé állította a bácsit. A lényeg azonban, hogy gyakorlatilag a fél készletet megvette, így többet kaszált, mint amennyit egész nap, és persze még adott egy kis ajándékot, az egyik pici, szép virágokkal díszített tortát is becsomagolta. Teljesen az ő munkája, így ő ezt adja a néninek szülinapja alkalmából. Örült neki, hogy Völgyessy bácsi bejött, mert olyan szépeket tud mondani ilyenkor, és fel is szabadult egy nagy hely, így a többi süteményt is bepakolhatja.
Amikor végre készen van, elégedetten szusszan egyet, és előre sétál, hogy megnézze, ami hátulról jól néz ki, az elől is király-e. Hát nem. Nagyon nem, sőt annyira nem, hogy ijedten néz végig az elrendezésen. Nem talál benne semmi szépet vagy jót. Ez így nagyon, de nagyon nem király. Három süteményt kicserél, de még úgy sem jó. Valami egyszerűen nem jó az elrendezésbe, csak arra nem jött rá, hogy mi. A pult előtt áll, karjait idegesen összefonva, alsó ajka szélét harapdálva, zavartan egyik lábáról a másikra helyezve a súlyt. Minden kis apróságra figyelnie kell, de ez így szerinte nem vendégcsalogató. De mi lehet benne a rossz?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lévai P. Benjámin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 9. 12:23 Ugrás a poszthoz

Woodarn Collenwen;


Új tanév, új feladatok, méghozzá nem is kevés. Épp, hogy csak vége lett a vizsgaidőszaknak, máris újra a kastély falai között találtam magam. A szünidő Bogolyfalván nem volt valami tartalmas, így én nem is bántam, hogy vissza kell térnünk az ódon kastélyba. Szerettem ott lenni, már az volt az otthonom.
Az első iskolai hétvégére semmi különöset nem terveztem, mivel egyébként is volt bőven teendőm, de aztán rájöttem, hogy le kéne néznem a faluba is, mert néhány dolgot sikeresen elfelejtettem megvenni. Mivel egyedül nem szerettem volna leballagni, gondoltam írok Vivinek, hogy kísérjen el, és már épp nyúltam volna a pennám után, mikor észrevettem az asztalon egy fehéres borítékot, rajta a saját, tulajdon nevemet hirdető gyöngybetűkkel.
Ejha, elmehetne jósnőnek...
Eszembe se jutott először, hogy a levelet nem Vivi küldte, de mikor közelebbről is szemügyre vettem a kis boríték tartalmát, rá kellet döbbennem, hogy azok a betűk még véletlenül se hasonlítanak unokahúgom macskakaparásához. Villámgyorsan átfutottam a rövid ám rendkívül határozott meghívást, majd újra és újra elolvastam, de leginkább az aláírás volt az, amin sokat elidőzött a tekintetem. Először nem is rémlett a név: Woodarn Collenwen, aztán mint a villám, úgy csapott belém a felismerés. Ja, hogy az a Wood, a Levitás prefektustársam. Váltottunk már pár szót futólag, és az is rémlett, hogy egy évfolyamba járunk, de a meghívását mégse tudtam igazán hova tenni, hisz nem is vagyunk valami jóba, barátok meg pláne nem, de miért is ne, gondoltam, hisz ez egy jó ötlet! Ráadásul a Pillangóban remek a kaja, na meg igazából választási lehetőséget se hagyott a Levitás.
Tehát összekaptam magam, felvettem egy egyszerű, sötétkék nadrágot, egy szürke pólót, felkaptam a tornacipőim, majd belebújtam a fekete dzsekimbe, és már indultam is.
Egy volt csak a gond: a megadott időpont fél 2 volt, a levelet viszont kb. 1-kor sikerült elolvasnom. Persze azt, hogy elkéstem, már csak akkor vettem észre, mikor leértem a Pillangóhoz. Ha ezt tudtam volna, valószínűleg nem sétálok olyan ráérősen lefelé...
Mikor beléptem az ajtón, egyből a recepciós feje fölött lévő órára terelődött a tekintetem, ami kárörvendve hirdette, hogy 5 perc múlva háromnegyed 2 lesz.
 - Remek... - Morogtam magam elé, majd körbepillantottam, remélvén, hogy Wood azért még nem lépett le. Bár érthető lett volna, mégse tett így. A recepciós már épp sietett volna a segítségemre, mikor észrevettem a fiút, aki az egyik kétszemélyes asztalnál ült. Halványan rámosolyogtam a recepciós hölgyre, jelezvén, hogy nincs szükségem segítségre, majd lassú, némileg bizonytalan léptekkel közelítettem meg a várakozó Levitást.
 - Wood? Bocs, hogy késtem... - Nem akartam mentegetőzni, az nem vallana rám, így aztán csak megrándítottam a vállaim, magamban arra gondolva, hogy még szerencse, hogy ilyen hamar ideértem, mert totál véletlenül sikerült csak elolvasnom azt a levelet.
Odanyújtottam neki a jobbomat, hogy üdvözlésképp kezet rázhassunk, - valami udvariasság szorult azért belém, na - aztán ha a formaságokon átestünk, le is ülök.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szendrődy-Nagy Áron
INAKTÍV


újdonsült apuci
RPG hsz: 11
Összes hsz: 163
Írta: 2012. október 10. 22:27 Ugrás a poszthoz

Verocska

Nem gondoltam volna, hogy már most a falu felé fogok baktatni, de valamiért éreztem, hogy ennek a hírnek a közlése nem várhat. Elvégre is, igen, felvettek! Nem hiába az a sok munka, és fáradtság, pedig voltak olyan pillanatok, ahol majdnem feladtam, ahol inkább úgy döntöttem, mégse. De megérte. Az a sok diák, aki ott nyüzsög, mosolyog, egyszerűen engem is boldoggá tesz. Vannak köztük kivételek, de az én koromban is voltak, mégis felüdülés látni őket. Mintha megint diákként mennék végig a folyosón, élném a mindennapokat, izgulnék, hogy miből nincs kész a házim, vagy melyik órán nincs jó kedvébe a tanár. Ugyan egy kissé más szemszögből látja így az ember, főleg, hogy holnap lesz az első órám, de kibírom, várom már. Igaz, egy kicsit feszültebb vagyok, hiszen nem tudom, mire számíthatok saját magamtól, ami elég nagy probléma, akárhogy is nézem.
A faluba lefelé beugrottam az egyik sarki kisboltba, ahova mindig jártam, és vettem egy tábla csokit Veronikának. Elvégre, ma ünnepelünk, nem igaz? Tovább sétáltam, már több volt, mint félhomály, amikor a cukrászda elé értem, de nem adtam fel, mert eldöntöttem, hogy én most akkor is odamegyek, ha esik, ha fúj, ha szakad, ha nem tudom. Én most elújságolom neki a hírt. A kirakat előtt megálltam, végignéztem rajta, majd semmiféle jel nélkül besétáltam, és elmosolyodtam, ahogy a  gyanútlan lányka háttal álldogált, és nézegette a sütiket. A csokit útközben zsebre tettem, így nem látszott, hogy van nálam plusz dolog, mintha csak én lennék, egy bőrkabátban.
- Egy kávét kérnék, és téged, ha lehet. - mosolyogtam, miközben leültem a pulthoz legközelebbi asztalnál, és onnan is szemügyre vettem a sütiket Megvártam a kávémat, majd amikor Veronika mellém ért, lehúztam a mellettem levő székre. - Beszélnünk kell! - néztem rá csillogó szemekkel, izgatottan, mint ahogy a kisgyerekek szoktak, amikor kapnak egy új játékot, vagy amikor teljesül a vágyuk, és épp egy idegennek, vagy éppenséggel egy barátjuknak mesélik. Sajnálom, hogy ezek a dolgok kimaradtak fiatal koromból, de most mégis van egy barátom, aki ugyan nő, mégis jó, hogy van nekem. Valakivel megtudom beszélni, mi történik, aki nem az apám. Ez azért haladás.
- Ó, ezt neked hoztam. - mosolyogva nyomtam oda neki a csokit, miközben vártam, hogy megkérdezze, vagy kimondja, hogy mi történt. Az sem baj, ha rögtön rájön, és tudja, és mondja, csak kéremkérem. Tudom én, hogy könnyű dolgom lehet vele. Ja, apropó, a kérésemről még nem is tud semmit. Muhaha.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 11. 14:26 Ugrás a poszthoz

Lévai P. Benjámin

Remekül elücsörögtem az asztalomnál. Az egyetlen aprócska baj csak az volt, hogy egyedül... Nem voltam letört, kifejezéstelen arccal bámultam ki az ablakon. Vártam a fiút, de hiába pillantottam újra és újra az órámra, nem akart jönni. Az idő pedig még rá is tett egy lapáttal a maga sietségével. Én mégsem bántam... Örültem, hogy békés hétvégém lehet, mindenféle teendők nélkül. Még nagyon az elején vagyunk a tanévnek, nem kell úgy sietni. Ráadásul nincs ember, aki számon kérne, hogy miért nem tanulok. Ráérek... Majd... Így sem teljesítek túl rosszul, sőt! De majd jövőre aztán összekapom magam, s a szünidőt is a magolással fogom tölteni. Kemény lehet az az ötödik évfolyam! Főleg, ha az embernek vannak tervei. Ó, azok a szép sárkányok... De egyelőre ezek csak álmok, sok harc kell még a megvalósulásához. De menni fog, érzem. A szerencse velem van.
Gondolkodtam a sulin, de a gyomrom közbeszólt. A kaján kezdett el járni az eszem. Nagy hiba volt, hogy nem kértem még ki az étlapot. Benjit azonban még mindig vártam, s nem akartam érkezése előtt a kezemben tartani. Végül aztán felkaptam a fejem, mert hangzavar jött az előtér felől. Tudtam, hogy ő lesz az. És tényleg ő volt!
Amint meglátott, széles vigyorral integetni kezdtem felé, s rögvest magamhoz invitáltam. Felálltam a székemről, kezet fogtam vele, majd visszaültem - immár társaságommal- az asztalhoz.
-Jaj, ne butáskodj! Nem várattál meg... -mosolyogtam rá. Alig késett többet tíz percnél, egyáltalán nem volt hiba. Nekem nem kellett volna annyira korán jönnöm, de én már csak ilyen vagyok. A fiút végigmérve bele is kezdtem a mondandómba, mivel belső késztetést éreztem. Úgy véltem maradt egy tisztázatlan kérdés, hogy mit keresünk mi itt és most a Pillangó-varázsban. Furcsa és kellemetlen szituáció volt ez számomra is, mert nem tudtam mit mondani neki. Csak szimplán elhívtam őt ebédelni, így nem tudtam túl nagy magyarázatot adni. Egy kissé habozva, de kinyögtem pár mondatot, s miután elhagyták számat a szavak, máris megkönnyebbültem.
-Remélem nem rángattalak ki a kastélyból, de gondoltam a hétvégén ebédelhetünk együtt. Nem nagyon ismerjük egymást, de szinte naponta összefutunk. Ebédkor meg mindenki ráér... Remélem nem baj... -mondtam egy félénk mosoly kíséretében, majd egy kicsit más témához érve folytattam- Jöhetnek az étlapok? - s már jeleztem is a pincérnek, aki lelkesen a kezünkbe nyomott két darabot. Magam elé tettem és elkezdtem tanulmányozni, fel-fel pillantva a fiúra. Nem akartam letámadni a kérdéseimmel, de egy témát semmiképp sem akartam elkerülni.
-Kviddics hogy megy? Úgy tudom játszol valamelyik csapatban. Melyikben is? Ezekkel az új csapatokkal úgy megkevertek, hogy már elveszítettem a fonalat... Legalább a csapattagok jó fejek? -érdeklődtem tőle kíváncsian, bár sosem szerettem igazán ezt a sportot. Nyomon követem a meccseket, bajnokságokat az iskolán belül és kívül, de nagyjából ennyi.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7893
Írta: 2012. október 11. 17:08 Ugrás a poszthoz

Lizzie, valamikor augusztus vége felé

Újabb szép nap, újabb remények az életben. Vagyis gondolom én. Bár nem tudom mi lehet szép abban, hogy az ember cél nélkül mászkál lent a faluban, mikor még ráadásul nem is nagyon lehetne. De gondolom akkor pont ez benne a szép. De hagyjuk a filozofálgatást, az nem nekem való, ezt már bizonyítottam párszor.
Most hogy megszabadultam a mélyen szántó, világmegváltó gondolataimtól, inkább előre nézek a lábam elé, mert majdnem orra estem egy nagyobb kőben. Ó igen, az élet szép. Meg a kő is, de inkább kikerülöm, nincs kedvem közelebbi ismeretségbe kerülni az anyafölddel, akármennyire is szeretem.
Nem is tűnt fel, hogy közben leértem a játszótérre. Nem voltam még itt, szóval kicsit körülnézek hogy mégis mi van itt. Bár mondjuk ez egy hülye kérdés, mert mégis mi lehet egy játszótéren... Igen, hinta, mászóka, alagutak meg egyéb nyalánkságok amiket a gyerekek szeretnek. Én most egy hinta mellett döntök, olyan kis szimpatikusan néz rám. Lecsüccsenek és elkezdem magam lassan hajtani. Jó régóta nem volt már ilyen élményben részem, szóval most előbújik a gyerek belőlem picit és egyre magasabbra és magasabbra hajtom magam, persze azért vigyázok, nehogy komolyabb kárt tegyek a játékban.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Elisabeth Lovelace
INAKTÍV


- - mother;;
RPG hsz: 125
Összes hsz: 280
Írta: 2012. október 11. 17:10 Ugrás a poszthoz

' Kiva;;      
augusztus végén         



Muszáj volt kicsit kitörnöm a házból. Nem tudom mi volt furcsább: hogy együtt élek valakivel vagy hogy most azzal költöztem össze, akibe akár bele is szerethetnék. Őszintén szólva elég vegyesek voltak az érzéseim. Egyszerre voltam boldog, mert Ifenssel élhettem egy fedél alatt, de közben iszonyatosan hiányzott a kastély légköre, a régi szobám a mestertanoncok részlegében. Viszont közben be kellett ismernem, hogy igenis felnőttem, és kezdenem kell valamit az életemmel, különben sehová sem fogok jutni. Ellenben ott lebeg az is, éppen a fejem felett, hogy mennyire nem akartam még felnőni. Kicsit visszakívántam a gyerekkoromat, azt az időszakot, amikor még minden sokkal egyszerűbb volt, amikor az volt és létezett, amit láttam a két szememmel, érintettem a kezemmel. Ez a puritánság hiányzott. S miközben tudtam, hogy sosem fogom már visszakapni ezt, elértem a játszótérhez.
Igen, azt hiszem, éppen erre volt most szükségem. A hintákra, libikókára, csúszdára, egy nagy kupac nyalókára, meg csokira. El akartam engedni mindenféle kellemetlen gondolatomat, érzésemet és keserűségemet. Könnyeden, felszabadultan szerettem volna nevetni, ahogy évekkel ezelőtt. Azóta túl sok minden ragadt rám. Túl sok mocsok. Igen, éppen ideje lenne már szabadulni ettől.
Ahogy a hinták felé indultam el, megpillantottam egy ismerős alakot, aki már bőszen hajtja a játékszert, amit én is megközelítettem. El sem hiszem, hogy a régóta nem látott leányzóval most  itt találkoztam össze. Elmosolyodtam, amikor már biztos voltam benne, hogy Kivával fogok - hát ha nem is szembe kerülni, de oldalt mindenképpen.
- Nem hiszek a szememnek! - szólaltam meg végül hangosan, nekitámaszkodtam a hinta melletti fémkorlátnak, és úgy néztem Kivát, aki éppen egyre magasabbra és magasabbra repült.
Az ilyen régi ismerősök is hiányoztak. Már nem ismerem a többségét, aki az iskolába járt, kevesebbet mozogtam a diákság sűrűjében, és a kortársaim lassanként eltűntek. Hogy őszinte legyek, ez kissé furcsa is volt először számomra, de kénytelen voltam elfogadni: felnőttünk...
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bogolyfalva - összes RPG hozzászólása (11551 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 385 386 » Fel