Imádlak, Zoé  
Mindenki kövesse Kivát és Matildát!  

Raven más irányba orientálódik mostanában...

Ophelia LaFonde, Párizs, 2013.07.31. 18:48  
Egy nevenincs bárban

Napfény, ábrándos, kék ég, színes madarak, sodró tömeg, nevetés, kacagás, lábdobogás, forgatag, vidámság, öröm, nyár. Halk, méltatlankodó nyögés, koszos arc, fekete talár, menekülés a tömegből, domborodó táska, seszínű, egyenes tekintet, kicsiny lépcső, félhomályos lebúj, ősz tulaj, kényelmes pad, égő szivar, lángnyelv whiskey, C’est la vie, douxe vie.

Mostanában elfoglaltabb és boldogabb, mint valaha. Mióta a legminimálisabb kötelességek se kötik a Bagolykőhöz, annyi helyen járt, annyi mindent tanult, mint eddig egész életében. Boldog, mert már hónapok óta nem kellett szóba állnia muglival, boldog, mert kubai szivarja van, boldog, mert a táskájában lapul az eddigi legértékesebb ereklyéje és boldog lenne akkor is, ha valamelyik vendég megtámadná, mert legalább fél óra telt el azóta, hogy elrakta a pálcáját és otthagyta az ereklye átadóját a padlón.
- Douxe vie...- Leheli elégedetten egy füstfelhőn át békésen hátradőlve, egyik kezében a pohárral és a szivarral, a másikat mindvégig az ezerféle bűbájjal megtoldott táskáján nyugtatva. Az apró, füstös bárban valami alternatív francia zene szól, a fejében a gondolatok egymást püfölik, a lelke meg olyan szilárdan szundikál, mintha kisgyermekként a tejét szürcsölné a mese előtt. Végre egyedül van.
Különben szokás szerint semmit nem tud erről a máguskörnyékről, meg Párizsról se úgy általában, de az információhiány 17 éves kora óta, mióta nagykorú, nem okoz neki problémát. Az is lehet, hogy itt marad néhány napig, vagy visszajön, miután leszállította az árut - a bolton kívül mihez, vagy kihez kellene alkalmazkodnia? Ma egy hotelben alszik, a kincs mellett akadt az átadónál néhány őrizetlenül hagyott galleon (legalábbis azután őrizetlenül maradtak, miután a gazdájuk elájult), holnap meglátogat egy híres francia ereklyekutatót, amolyan hozzá hasonlót, aztán pedig, ha nem kap munkát, néhány nap, vagy hét múlva hazamegy megnézni, kirabolták-e már a lakását. Nem lenne nagy probléma, hiszen minden tárgyi dolgot magánál tart, amire feltétlenül szüksége van, a pénze nagy része bankban nyugszik, bár talán az téli köpenyét sajnálná, ritkán talál az ember olyan kényelmeset.
Az ember olyan kiegyensúlyozott lesz, ha azt csinálja, amit akar!
Következzék a második kör.

Ophelia LaFonde, Párizs, 2013.05.31. 18:48  
Egy nevenincs bárban

A pultos éppen akkor teszi le elé a második pohár italt, mikor egy hívatlan vendég is megjelenik az asztalnál. Anna táskán nyugtatott keze nem mozdul, ellenben egy hajszálnyit előrehajol, mintha éppen csak jobban szemügyre akarná venni az érkezőt, a körülötte lebegő füstfelhő ellenére.
- Dobd le magad. - Válaszolja kimérten, miután távolságtartó, rideg tekintettel többször is végigmérte a fiatal lányt. Végül aztán hamuzik egyet és visszadől az eredeti helyzetébe, bár némileg merevebb testtartással, mint eddig. Mondjuk úgy, hogy meg lett zavarva a lelki békéje, egy ilyen helyen pedig másodlagos, hogy valaki mennyire veszélytelennek néz ki. Úgy tűnik túl régóta jött el a Bagolykőből, elszokott attól, hogy az emberek minden ok nélkül leülnek mellé csevegni - bár a csárdában sokszor fordult elő, hogy valamiféle nemlétező védelem folytán keresték a társaságát.
- Honnan tudtad, hogy beszélek magyarul? - Kérdezi nyugodtan, kissé rekedtes hangon. Abszolút nem ismerős neki a lány, noha abban biztos benne, hogy ez fordítva nem igaz. Az arckifejezéséből most még nehéz lenne megállapítani, hogy egyszerűen bizalmatlan, vagy csak szimplán hányhatnéka van a gyerektől (vagy a társaságtól). Ezen a problémán szerencsére segít néhány korty ital, a következő mozdulata már olyan szinten vendégszerető, hogy rögtön gyanakodni kezdhet az ember.
- Vegyél! - Egy kis dobozt tol elé, benne négy, az övéhez egészen hasonló szivarral. A dobozt a talárja alól vette elő, és kinyitáskor nyerte el eredeti formáját, valószínűleg valami érdekes zsugorító bűbáj van rajta. Nem igazán lehet tudni, hogy mi a szándéka ezzel a felajánlással, bár valljuk be, a legtöbb embernek nem az jutna eszébe, hogy az önzetlen emberszeretete vezérli főleg, hogy még el is mosolyodik.

Ophelia LaFonde, Párizs, 2013.05.31. 19:00
Egy nevenincs bárban

Bólint a lány válaszára, mintha beleegyezését adná a dologhoz. Elég volt egyetlen rövidke mondat, hogy rengeteg mindent megtudjon a vele szemben ülőről; bagolyköves, valószínűleg alsóbb évfolyamos, mert nem ismeri és mert a tablókat nézi, és biztos, hogy rellonos, nem csak belógott a házba - máskülönben nem lenne itt. Nem tűnik úgy, hogy ez az információ egy kicsit is felmelegítette volna a köztük lévő jéghideg levegőt, de azért mindenképpen hasznos volt.
Az elutasítása Anna újfent elmosolyodik, szélesen megmutatva fogait, a legkevésbé se bátorítóan, és olyasformán csukja össze a dobozt, ahogy egy ragadozó szokott ráharapni az ebédjére. Furcsán lassú mozgással húzza vissza a kezét, és még akkor se veszi le tekintetét a lányról, miközben elrakja a szivart.
- Áh... - Hát így állunk. Csendesen megállapítja magában, hogy a világ legrosszabb kezdése a 'segítségre lenne szükségem,' majd a pohár felett némán nézi, ahogy a gyerek előszedi táskájából az értékesíteni kívánt ékszert. Kellemes, kissé ábrándos félmosolyával még néhány másodpercig a lány arcát fürkészi, mintha éppen azon gondolkozna, hogyan szerezhetné meg az ékszert a lehető leggyorsabban, aztán az elé tolt nyakékre pillant, leteszi a poharát és a szivarját, majd a láncot fogva szemmagasságba emeli az ékkövet. Látszik, hogy ügyel rá, nehogy hozzáérjen a medálhoz.
- Gazdag család, mi? Párizsban laksz? - Kérdezi vizsgálgatás közben, egy egészen rövid pillanatig a gyerek szemébe fúrva acélos fényű tekintetét. Most vagy a munka lehetősége tette ilyen közvetlenné, vagy csak megérezte a pénz szagát.
Vajon akkor is ilyen bátran fordult volna hozzá a lány, ha ismerné a módszereit?
Int a pultosnak, hogy töltse újra a lány poharát.  
- Ez túl ronda ahhoz, hogy megtartsam. - Közli hidegen a véleményét, majd végre-valahára levéve kezét a táskáról iszik néhány kortyot az italából. Az 'osztozkodás' felvetésére nem szól semmit, csak újfent elvigyorodik, kissé gúnyosan, kissé tartózkodóan.
- De ér valamennyit. - Valószínűleg akkor se adna pontos felvilágosítást, ha ezt külön kérték volna tőle. Valóban, igen, ér valamennyit...12 karát, smaragdcsiszolás, egészen tiszta, bár azt nem tudná megmondani, mennyi zárvány van benne - egyrészt nagyon ritkán jut hozzá gyémánthoz, keveset ért hozzájuk, másrészt tízszeres nagyítása lenne szüksége. Látszólag nincs rajta karc, vagy abrázió, értékes darab, 500 galleont biztos megér, viszont...
- Nem dolgozom mugli tárgyakkal. - Közli végül, miközben leengedi az ékszert a tartójába. Egy mágikus tulajdonság még biztos rátenne 200 galleont, így ezen a környéken úgy lenne érdemes eladni, a mugli gyémántkereskedőkkel pedig triviálisan nem fog üzletelni.
- Én kizárólag ereklyékkel foglalkozom, mit tud? - A legkevésbé se tartja furcsának, hogy a kölyök vagy lopott, vagy az örökségét herdálja szét, ellenkezőleg, mintha kezdene úgy nézni rá, mint egy emberre.
Időközben ismét hátrahajol, ráteszi a kezét a táskájára, és szivarjával a szájában várakozva vizsgálja a gyerek arcát, pont olyan kifejezéssel, mint aki folyamatosan gondolkozik, és pont olyan éberen, mintha a lány, vagy valamelyik pénzsóvár vendég bármikor nekieshetne, még akkor is, ha ez alapvetően inkább fordítva lehetne igaz.

Amíg nem kérsz jogdíjat, addig nagyon szívesen.  

Miért, mert egy kicsit még véres a pénz?   Ilyeneken igazán nem kéne fennakadni.
Különben is, én csak közvetítek, a DÖK választott meg téged.  

Felküldöm hozzád Adrit, meg Amirát.  

Nem nagyon van jobb tippem, de megismerkedhetnél Biharszegivel.  

Harmadik példakép, Ophelia...? XD Ez kész.  

Jaj, mennyi hormontúltengéses fiúcska...

Épp megelőztél, Amira, én is ki akartam szedni. Meg Zoé is.  

Ophelia, meghatottál. Engem. Nem Annát, de ő mindegy.  

Akkor ne is rakj ilyesmit, ha nem akarod bent hagyni.  
Milyen versről van szó? >.< Memóriám, mostanság mint egy aranyhalé.

Igen Kornél, nyilván, mi se természetesebb... no nem-nem, ne akard meghatni Annát, abból nem sül ki semmi jó.

Ahogy Hermione mondta, érzelmi szintem egyenlő egy teáskanáléval.   Mármint Annáé, én magam csupaszív vagyok.

Nem Marci, nem kell Kornélra hallgatni, nem jó példa...hallgass *körülnéz az offban* Hát, igazából itt ne hallgass senkire.  

Nem hiszem, hogy ezt annyira bánnád, ha a karid ismerné Annát.  

Igen Ophelia, mi se természetesebb... Anna_annyi_jót tett már az emberiségért...

no, Elliotra hallgathatsz. Nagyjából.  

Épp ez az, nem kell belevinni Marcit a mocskos hollywoodi életstílusba.  

Rám? Semmi esetre sem.  

//Túl szerény  vagy drágám - Zoé //

Kornél szívem, azért még igen erősen.  

És természetesen én mondtam neki. Joga van tudni az igazat.  

Domi, ő egy zsenikölyök.  

Miért nem kérsz korrepetálást valamelyik példaképedtől, Ophelia?  

Ühm-ühm, ne tekints Annára úgy, mintha vadászként kötelességed lenne elkapni, nála ez csak fordítva működhet.  

Ben, te káoszprofesszor

Annát? *kiköpi a colát*
Ehm.   Épeszű ember se akarná, hogy a tanára legyen.
Viszont Serennel régen gyakorolt egy kicsit. (:

Anna meg már 23 éves   peff.

Ez jó volt, Olivér.   De hallgass a törpére, fáj nekik.

Barátok? Hát, öööhm... Barátkozz inkább Marcival. Annával nem jönnél ki jól.

Kornél, még az is macerás lenne.  

Marci kisfiú, kisfiúkkal barátkozhatsz, nem?
De azt is támogatom, hogy megkeresd Olivért és Kornélt, hátha jó hatással leszel rájuk.  

Zsolti? A...levitás Zsolti?   Sokkol ez az információ.  

Anna valóban ideális feleség lenne.  

Ashley, neked Angel az anyukád, igaz?
Hát épp ez az, hogy buták, te meg okos vagy, tanítsd őket.   Bizonyítsd be Kornélnak, hogy érsz annyit, mint egy 14 éves.

A helyedben azért nem bíznék bennem.  
És Angel most 29 éves? Vagy 28?

No Kornél, mit szólsz ehhez a példa nélküli bizonyítási vágyhoz?  

Emma, boldog vagyok, hogy örömet okozhattam.  

El se tudom képzelni Anna reakcióját, ha valaki tényleg szeretné...

Juhhééé!  

Hát Ophelia, ebben van igazság.  

Ash, akkor jól gondoltam, Alexa korát úgy számolom ki, hogy levonok egyet a saját karim korából.   + a karim 6 évvel idősebb Annánál.

29 és arra értettem, hogy jól tippeltem a 28-t.  

Felcsaptunk kertésznek, mm, Manda?
Örülök, hogy még vannak rendes rellonosok is a környéken.

Mostanában nem vagyok olyan messze, mint amennyire sokaknak kényelmes és biztonságos lenne.
Ugyanakkor a másikkal nem tudtam volna kifejezni támogatásom a hobbid irányába.

Mmmm, ilyen embereknek kellene gyereket nevelniük. -hogy is hívják?-

Mintha Lawrence mesélt volna nekem pár hónapja egy történetet...

*Csak egy pillantásra méltatja az újakat*

*A kanapén terpeszkedve Manda, Greg és Zeph felé fordul*