28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kiva Faraday összes RPG hozzászólása (89 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. szeptember 17. 17:11 Ugrás a poszthoz

Maximilian Úrfi

Olyan kellemes érzés itt elúszkálni a vízben, egészen felszabadító. Régen tudtam már lazítani egy kicsit, a vizsgaidőszakra annyira jellemző állandó hajtás és nyomás az én fejemen is rajta volt. Hableányoskodni meg nincs mindig esélyem, szóval most kiélvezem a lehetőséget. Felbukkanok, lemerülök, majd ismét fel és megint le.Jó játék, ráadásul tágítja a tüdőt is, még a hasznomra válik a végén, hogy ennyire hülye dolgokat csinálok.
A bolondozás után lazításképp a víz tetejére fekszek és lebegek egy kicsit. Ezt nagyon szeretem csinálni, régen mikor még apu élt, sokat jártunk le a partra, akkor is mindig ezt csináltam. Szerencsés helyen laktunk, ugyanis Buenos Aires a Río de Plata, vagyis az Ezüst folyó torkolatánál fekszik, így eléggé egyértelmű, hogy a strandolás világéletemben közel állt hozzám. És az elemi erőm ennek ellenére a tűz, szóval eléggé érdekes a dolog számomra.
Egy idő után minden unalmassá válik, természetesen ez a nemes tevékenység is, így szépen felkelek a víz tetejéről, kicsavarom a hajamból a vizet és elindulok a part felé. Kifelé menet mozgásra leszek figyelmes, egy srác áll odakint, méghozzá a nadrágommal a kezében. Elég hozzá néhány másodperc, hogy dühbe guruljak és szédítő sebességgel kezdjek a part és a zaklatóm felé száguldozni. Ma nincs túl jó kedvem, rossz napot választott arra, hogy szórakozzon velem.
- Bocs, de nem hiszem, hogy a nadrágom szeretné, ha felvennéd - pirítok rá az ismeretlenre és ahogy melléérek, ki is kapom a kezéből az említett ruhadarabot. Ma a kelleténél egy kicsit érzékenyebb és humortalanabb vagyok, nem igazán vagyok vevő ezekre a dolgokra.
Cseppet sem zavartatva magamat kissé oldalra fordulok és elkezdem kicsavarni a pólómból a vizet. Szép nagy adag plottyan a földre, talán le is fröcsköltem a srácot. Mondjuk meg is érdemelné.
- És... mi járatban erre? Csak nadrágokra hajtasz vagy esetleg zoknira is szükséged van? - nézek rá a szemem sarkából a látogatómra. Igyekszem nem felnyársalni a pillantásommal, de ez jelen helyzetben kicsit nehéz.
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. szeptember 22. 20:46 Ugrás a poszthoz

Maximilian Úrfi Kiss (és Hurka)

Hát emberek, ahogy most itt körbepillantok, úgy tűnik hogy sikeresen elcsesztem egy kapcsolat kezdetét. És még csak nem is volt szándékos. Tényleg nem akartam szerencsétlen srác torkának esni, de a jelek szerint ma valahogy meghasalok a szociális kapcsolatok létesítésében. Hülye vizsgák, ez is csak miattuk van,
különben nem lennék annyira magam alatt, hogy ki sem látsszak onnét. Na mindegy, most már fújhatom, próbáljuk meg a lehető legtöbbet kihozni ebből az elcseszett helyzetből.
- De, igazad van, mégsem dönthetek helyette - mondom neki, már valamennyivel lazább hangon. Így visszatekintve az elmúlt néhány perc eseményeire, nem tudom mi a franc történhetett velem, biztos elkapott a havi agybajom. Megesik...
Kedves zaklatóm úgy tűnik megunta a nem túl bájos társaságomat, mert kellemesebbnek találta azt, hogy egy fa alá költözködjön. Mondjuk meg tudom érteni, néha én sem vagyok képes elviselni saját magamat. A srác leül a fa alá én pedig egy nagy sóhaj keretében úgy döntök, hogy én is odamegyek hozzá. Már csak pár lépés választ el attól, hogy odaérjek én is, de hirtelen mintha egy darázs csípne bele a lapockámba. Az érzés gyorsan jön és némileg kellemetlen, így elbotolva önnön lábamban szépen előrezuhanok, egyenesen szegény srácra. Kellemetlen helyzet, ráadásul mintha az agyamat is mintha beborítaná valami, amitől nem tudok normálisan gondolkodni. Fogadjunk hogy valaki megint kiengedte Cupidot a magánzárkájából és szabad lábom mászkál errefelé. Mert hasonló érzésem van, mint az ominózus kviddicsmeccsen, mikor "megtámadtam" az egyik Rellonos fószert. De ezeknek a dolgoknak csak néhány másodpercük van átszaladni az agyamon, mert mintha elveszíteném a kontrollt a testem felett.
- Bocsi - mondom halványan mosolyogva szerencsétlen áldozatomnak, miközben a vizes fejemet hozzápréselem a mellkasához és megölelem. Érdekes késő délutánnak nézünk elébe.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2013. szeptember 22. 20:46
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. október 30. 01:22 Ugrás a poszthoz

Maxie. Kissezer bocsánat, amiért ilen sokáig tartott... :<

Úgy érzem hogy ez a mai nap nem teljesen úgy fog végződni, ahogy én azt elképzeltem. Terveim szerint egy bögre kakaóval meg egy könnyed olvasmánnyal az ágyamban landoltam volna valamikor késő este és a könyvet a fejemre borítva aludtam volna el kb. 20 perccel később. Nem, ehelyett itt vergődök kint Bogolyfalván a tónál, mint egy partra dobott sellő egy teljesen vadidegen srác karjaiban. Na erre varrjon gombot valaki! Csak ne legyek Edictum hír...
Szegény áldozatom meglehetősen elképed a reakciómra, amit őszintén szólva meg tudok érteni. Én a helyében már rég elküldtem volna magamat valamerre messzire, melegebb éghajlatokra, de a jelek szerint nagyon úriember a srác. Egész egyszerűen csak eltol messzebbre, ami érthető, gondolom nem akarja, hogy minden ruhája tiszta víz legyen miattam. A kérdésre, miszerint rendben vagyok-e csak haloványan megrázom a fejemet. Most komolyan, úgy nézek én ki, mint akivel minden rendben van? Nagyjából minden női méltóságomat levetkőzve itt állok négykézláb szemben egy emberrel, akiről fogalmam sincs, hogy kicsoda (ha majd kitisztul az agyam a rózsaszín ködből, azt hiszem csak megkérdezem tőle...), miközben körülbelül az összes kontrollt elveszítem a testem felett. Szerintem - ez egy szubjektív, ködön áthatoló gondolat - nem vagyok teljesen rendben.
Emberem menekülőre fogja a dolgot, mert ott hagy engem a búsba a kis érzelmi kavalkádommal és inkább úszni megy. Szép egy madár vagy, mondhatom. Én se vagyok rest, öntudatomon kívül én is felállok néhány másodperc múlva és komótos léptekkel indulok el a víz felé. Ennyire lassan még életemben nem sétáltam, nem tudom mi a frászkarika bajom van, arról nem volt szó, hogy Cupido még le is szedál. Lényegtelen, előbb-utóbb én is vízbe érek és beúszok a skachoz. Az elején veszek egy nagy levegőt, utána már a víz alatt közlekedek és nagyon erősen remélem hogy nem fog meglátni. Mikor elég közel érek hozzá, kirántom alóla a lábait, hogy a vízbe essen, majd gyors levegővételt követően utána merülök és a víz alatt egész egyszerűen egy puszit nyomok az ajkaira. Ilyenkor teljesen biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egészen normális...
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. október 30. 14:32 Ugrás a poszthoz

Halloween
mókás kék Robi. Grin

Miután sikeresen rászabadítottam néhány denevért az Eridonra és megszeretgettem Ginnie kis tragopánját, úgy döntöttem, hogy ideje kirándulni menni, elvégre még fiatal az idő és nem akarok egész éjjel a kh-ban kuksolni. Bár elég mókás lett ott a helyzet, mégis inkább arra voksolok, hogy lenézek a rétre, állítólag ott is lesz/van valami érdekes dolog. Vagy több is.
Amúgy egyszerűen, pizsamában indulok meg lefelé a toronyból, nem hinném, hogy ma éjjel én lennék a legfeltűnőbb egyén az öltözékemmel. A pálca biztos, ami biztos alapon lapul a zsebemben, sosem lehet tudni, hogy ki akar majd megtámadni a folyosón... Szerencsére azonban zökkenőmentesen jutok el a rétig, ahol egy hatalmas kapu áll. Mi van, itt teljes átalakítás volt? Szerintem ma túlságosan sokáig aludtam... A nagy vason áthaladva valami wc papírba tekert fószer a kezembe tol egy töklámpást, én meg csak pillogok rá bambán, hogy ezzel most mégis mi az atyaúristent kezdjek. Végül csak megrántom a vállamat és elkezdek befelé haladni a temetővé avanzsált réten. Nem kell túl sokáig bóklásznom, hogy ismerősbe botoljak. Egy furcsán kellemes, idióta hang üti meg a fülemet, ami párbajozni szólítja a vállalkozó szelleműeket. Na, erre benevezek, lássuk tényleg olyan jó-e mint mondja, vagy csak a szája nagy. Egy könnyed mozdulattal előkapom a pálcámat a zsebemből és egy Mobilicorpust elrebegve leszállítom Robikát a magas sírkőről. Igyekszem nem nagyon földhöz verni a srácot miközben leteszem, bár eddig még senki nem panaszkodott (egyre gyakrabban reptetek meg embereket...). Közelebb sétálok hozzá - nagyon remélem hogy menet közben nem átkozza szanaszét a fejemet meglepetésében - majd széles vigyorral megállok előtte.
- Tudod mit Robi? Leszek én a párbaj ellenfeled. Jövőre a pályán már egyébként is ellenfélként lépünk majd fel... - semmi ingerültség nincs a hangomban, csupán egy baráti megmérettetésre szeretném kihívni. Remélem hogy ő nem szeretné megváltoztatni az arcberendezésemet. Nekem tetszik így...
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. november 3. 23:43 Ugrás a poszthoz

Halloween
nemes penészes kéksajt és tanárnő

Nem olyan kellemes érzés, mikor egy ember kb 70 centiről lekiabálja a hajadat, de az meg végképp rossz, mikor ezt felerősített hanggal teszi. Hallottam már ennél rosszabbat is, szóval csittben tűröm, míg Robi leveszi a hangerőt. Tudom, hogy nem mérges rám - túlzás, úgy érzem -, mert ellenkező esetben már rég az egyik sírkő tövében feküdnék, kiütve, szétszaggatott ruhákkal. Vagyis valahogy így tudnám vizuálni azt, mikor ideges.
A hirtelen kis akcióm közben nem is volt időm-alkalmam végignézni Robin, így ezt most megtettem. A külső szemlélődő azt hihetné, hogy másodpercek és milliméterek választanak el attól, hogy kiessenek a szemeim és kocsányon csüngjenek. Nyugodjunk meg, ez nem fog bekövetkezni, ahhoz azért nagyobb dolgot kellett volna tennie ennél. Bár ez is eléggé durva, főleg tőle. Ez az öltözék... Röhejesen néz ki rajta, mindjárt elvágom magam a földön és röhögőgörcsben török ki.
A felügyeletünket nem kell túl sokáig keresgélnünk, ugyanis rövidesen felbukkan az újdonsült Gemmológia tanárnő és önként ajánlkozik fel arra a nemes feladatra, hogy gondoskodjon a párbajunk zökkenőmentességéről. Ennek igazán örülök, legalább nem kell végignyalni az összes jelenlévő tanár talpát, hogy ugyan felügyeljen már ránk. Rubya tanárnő varázsol nekünk ügyesen egy kis ilyen, nem is tudom minek tudnám nevezni... Valami asztal félét. Gyorsan felpattanok a körrel jelölt végére, miközben sikeresen kiszakítom a pizsmámat a combomnál. Lemondóan felsóhajtok és inkább nem akarok a dologgal foglalkozni. Megvárom míg az ellenfelem is felugrik a kis asztalszerűségre, majd pozícióba állok.
- Már csak azért is le foglak győzni, amiért képes voltál ilyen idiótán felöltözni... - vigyorgok még egyet, majd megvárom, hogy a tanárnő jelt adjon a kezdésre. Mikor ez megtörténik, elegánsan köszönök, ahogy azt egy párbajban illik, majd úgy gondolom, hogy mivel én vagyok a nő, én is kezdem a kört, szóval már szórom is Robira az első varázslatot, ami az eszembe jut.
- Planta Lubricus! - mondom ki a nem túl kedves bűbájt, ami - ha minden jól megy - a kis kékséget a földre dobja és kénytelen-kelletlen fetrengésbe fog kezdeni, még mielőtt ő maga valamilyen varázslatot kimondott volna. Bár nem hiszek abban, hogy ennyire lassú lenne, szóval ahogy kilőttem a drága kis átkomat, azonnal követi egy pajzsbűbáj.
- Protego!
Remélem hogy nem sikerül már az első körben kiütnie, azért az eléggé csúnya lenne.
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. november 6. 23:58 Ugrás a poszthoz

Halloween
Robika-gyakás - a végső összecsapás

Érdekes dolog ez a párbajozás. Legalábbis számomra mindenképp az. Személy szerint nem mindig látom teljesen értelmét, hogy mi a jó abban, ha két ember egymásnak megy és minden emlékezetüket és erejüket latba vetve püfölik egymást, míg az egyik ki nem dől vagy fel nem adja. A barátok közötti párbaj nálam már más kategóriába tartozik, ott fel lehet mérni hogy az ismerősi körből kinek milyen a "harcmodora" és az agressziószintje ilyen helyzetekben, milyenek a technikái. Szóval felettébb hasznos tud lenni, hogy jobban megismerjük a többieket, még ha nem is teljesen a hétköznapi oldalukról. Talán efféle szociológiai hajlamok vezettek rá arra, hogy párbajra hívjam Robit. Nem láttam még ilyen élethelyzetben, őszintén szólva kíváncsi voltam rá, hogy tényleg olyan agresszív győzni akaró, mint ahogy mondják róla.
Sorban haladtak a párbajunk körei, váltakozó sikerekkel és találatokkal, de csak az lett a vége, hogy Rubya prof. szétlövést hirdetett köztünk, mert döntetlenre álltunk. Én jobban szerettem ezt a dolgot hirtelen halálnak nevezni, hiszen az győz, aki gyorsabban tud reagálni. Ez lesz a dolog legszebb része, érzem.
Figyelve a Tanárnő instrukcióira, hevesen bólogattam, hogy megértettem a dolgokat és visszaálltam harci helyzetbe. Két bűbáj is eszembe jutott hirtelen, amivel kiüthetem Robikát, de záros határidőn belül ki kellett ötölnöm, hogy melyiket vetem be.
Egy utolsó nagy levegőt veszek még, mielőtt a Gemmológia tanárnő számolni kezdene és egy pillanatra a szememet is lehunyom. Aztán ahogy meghallom az egyet, azonnal felpattannak a szemhéjaim, és felemelem a pálcámat. Már tudom mivel fogok harcba szállni. A következő másfél számig eszementül hosszú idő telik el nekem, pedig a prof nem számol lassan. Aztán ahogy az utolsó szótag elhagyja a száját, azonnal mondom is a saját átkomat.
- Stupor! - kiáltom végül és már az sem érdekel, hogy Robi egyáltalán lő-e felém valami varázslatot és az eltalál-e. Legalább kimondtam a saját átkomat és nekem most ez a legfontosabb.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2013. november 7. 12:57
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. november 12. 02:06 Ugrás a poszthoz

Kirándulás - EM

A mai napon egy szokatlan dologra készültem. Az új tanerő vezetésével egy elemi mágia tanulmányi kirándulásra készültünk, amin én is részt tervezek venni. Egyrészt érdekel, hogy EM-ből mégis hogy lehet tanulmányi kirándulást tartani, másrészt mert ez hasznos lehet a képességem kis gyakorlására esetleg. Bár ez csak afféle kis mellékes álmodozás volt a részemről, hiszen ez most nem rólunk, gyakorlatisokról szólt, hanem főleg azokról, akik nem kaptak a sorstól ilyen kivételes adottságot.
Sóhajtva húzkodtam magamra korán reggel a gönceimet. Nem akartam én lenni a legutolsó, szóval önmagamhoz képest nagyon is korán hajlandó voltam felkelni a kényelmes ágyikóból és összeszedni magamat valami szalonképes állapotba. Ez egy fekete farmert, egy sötétkék pólót és egy kardigánt jelentett jelen esetben. Magam rendbetétele után következhetett a napra szánt kaja felhajtása a konyhában néhány manó segítségével. Miközben összeválogattam különböző ételeket (gyümölcs, szendvics) arra is maradt időm, hogy megreggelizzek. Az asztalra felpattanva majszoltam el egy vajas kenyeret, majd dolgom végeztével szépen elindultam lefelé, az iskola kapujához, ugyanis oda lett megbeszélve a találkozó.
Nem én voltam az első érkező, erre számítottam is, de nagyon remélem, hogy nem is az utolsó leszek. Ádámmal együtt már négyen várakoztak a kapunál, mikor megérkeztem.
- Hola! - ejtem ki játszi könnyedséggel, enyhe argentin akcentussal a szót, ami az egyik legtermészetesebb köszönési forma nálam a "Szia" után. Ugyan nem túl sűrűn szorulok rá a másik anyanyelvem használatára itt az iskolában, de néha nagyon is jól tud esni.
Egy kicsit távolabb álltam a kis csoportosulástól, hogy rendesen fel tudjam mérni, hogy ismerek-e valakit Ádámon kívül, de egyelőre semmi.
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. november 17. 17:34 Ugrás a poszthoz

EM - Gyakorlati óra

De régen is volt már, hogy utoljára gyakorlati elemi mágia órára kellett mennem! Utoljára az előző tanévben voltam itt a teraszon Erdős tanárnőnél órán, de idén változott egy kicsit a dolgok felállása. A tanárnő valamiért távozott az iskolából, a mai napig nem sikerült kiderítenem, hogy ez miért történt, de így esett a dolog. Eleinte úgy állt a helyzet, hogy lehet nem is kapunk tanárt, egy kicsit bepánikoltam, mert mindenképpen szerettem volna folytatni a gyakorlati képzést, de aztán szerencsére találtak egy másik embert, aki oktathat minket. Utánaolvastam egy kicsit a fószernak, Merkovszky Ádám, kviddicsjátékos. Hohó, a végén még kisül, hogy mennyi közös dolog van bennünk, tudunk elemet irányítani és még a kviddicset is szeretjük. Jól van, nem lesz itt semmi baj.
Az út a teraszig nem olyan hosszú számomra már, vagy csak szimplán nem tűnik annak, az Eridon toronyból percek alatt át lehet ide érni. Örömmel és kíváncsisággal telve vágtatok fel a kis lépcsősoron, hogy végre odaérjek, ahova indultam. Izgatottan "tépem" fel az ajtót és viharzok be a kis üvegházba. Nem kell túl sokat sétálnom, hogy rábukkanjak a keresett személyre, pillanatok alatt megtalálom Ádámot, ahogy éppen egy kis alvó valamit simogat az ölében. Kérdőn tekintek először a kisállatra majd a tanerőre, de végül úgy döntök, hogy illendő lenne bemutatkozni.
- Öm, üdv, Kiva Faraday vagyok, órára jöttem - nyögöm ki lányos zavaromban. A kis szunyókáló lényecske nagyon felkeltette az érdeklődésemet, így nem vagyok rest megkérdezni, hogy mivel van dolgom.
- Bocsánat, megkérdezhetem, hogy ő kicsoda? - mutatok kíváncsian a kis szőrös valamire Ádám ölében.
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. december 23. 13:34 Ugrás a poszthoz

Vadócka, részben zöldségek és törzsfőnök bá'.

Miután Lucát útjára engedtem az öltözőnél, még egy darabig ott ácsorogtam az ajtótól nem messze és hallgattam, ahogy a csapatával beszélget. Kellemes volt, nem kiabált velük, hallatszott mondjuk rajta, hogy eszementül dühös, de tudtam, hogy nem a sajátjaira mérges, hanem az ellenfélre, és meg kell hagynom, teljesen jogosan. Csapatkapitányként átérzem azt a felelősséget, ami a vállán nyugszik, hogy úgy érzi, felelős az egész csapatért és annak testi épségért. Természetesen lehetetlen felelni ennyi ember maximális biztonságáért és ezt neki is tudnia kellett már az elején. Ennek ellenére is felemelőnek tartom, hogy vannak még ilyen felelősségteljes emberek, mindig megmelengeti a szívemet, mikor a fiatalabbak is képesek ilyesmikre.
Miután kiácsorogtam magamat az öltözőknél, a hidegre való tekintettel inkább behúzódtam a kastélyba én is. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy merre veszem az irányt, megindultam felfelé a nyugati szárnyba, a gyengélkedő felé. Úgy gondoltam hogy nemes gesztus lenne meglátogatni a lesérülteket, főleg Adrit szerettem volna látni. Tudok arról valamennyit, hogy nincs teljesen rendben az egészségi állapota, van valami szívbaja, vagy nem tudom mi, már csak ezért is szeretném megnézni, hogy mi van vele. Szép lassan elindulok felfelé a lépcsőkön, egyiket veszem a másik után, míg fel nem érek a második emeletre. Ott nem nehéz már megtalálni a gyengélkedőt, szenvedéseim örök helyszíne. Mondjuk azt, hogy túlságosan jól ismerem már ezt a helyiséget és a nem szívesen, de túl gyakran visszatérő vendégek közé tartozom. Egy-két jobban sikerült meccs után egyfeszt itt végzem. Nem túl kellemes.
Ahogy benyitok a gyengélkedőre, nem éppen mindennapi látvány tárul a szemem elé. Vagyis olyan tekintetben mindennapi, hogy félholtra vert és sebzett emberek fekszenek szétszórva mindenfelé, de az azért nem éppen a legszokványosabb jelenet, ahogy egy pöttöm leányzó éppen felképel egy cula Rellonos srácot. Először lefagyok egy pillanatra, nem igazán tudom, hogy most mi is van, aztán csak megindulok nagy léptekkel a patália felé. A másik gyerek, aki az ágy szélén ült, most lefogja Lucát, de ahogy melléjük érek, egy erélyes könyökmozdulattal orrba verem a gyermeket, az ágy felé lököm, majd átveszem a lánykát. Na, ne tessék már taperálni mindenkit. Aztán Axel kezd el magyarázni a Navinés csk-nak, már én is kellően fel vagyok pumpálva agyilag annyira, hogy visszaszóljak neki.
- Hát tudod, meg is érdemelnétek, ha nektek ezt jelenti a kviddicsezés - hadarom el a tulajdon anyanyelvemen, spanyolul a srácnak, közben egy pillanatra sem engedek a megvető pillantásomból. Ha értette, akkor értette amit mondtam, ha meg nem, akkor így járt, nem mondom el máshogyan.
Számomra váratlanul megjelenik a törzsfőnök, akit már egészen jól ismerek a sok itt tett látogatásomtól és ellentmondást nem tűrő hangon közli Lucával, hogy bizony időszerű lenne távoznia a gyengélkedő köreiből. Nem várom meg, hogy a kislány reagáljon, villámgyorsan átvetem a vállamon és egy "Már itt sem vagyunk"-félét mormolok el az indiánnak, miközben gyors ütemben kiviharzok a helyiségből, félvállamon a kis csomagommal. Nagy csattanással csukódik mögöttünk az ajtó, szó nélkül, sebesen viharzok végig a folyosón, nem törődve azzal, hogy Luca mennyire kapálózik, majd mikor a távolabbi végébe érünk, végre elengedem a túszomat.
- Nem vagy teljesen normális - jegyzem meg, de ez inkább hat egy elismerésnek a fél mosollyal a szám szegletében, mintsem szidásnak.
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. december 27. 21:13 Ugrás a poszthoz

Leonie. Cheesy
Szerelés.

Nem meglepő módon az ég idén is tervezett nekünk karácsonyt, áldjuk is érte. Duh, egy francot. Nem szeretem nagyon a szeretet ünnepét, na nem maga miatt, hanem mert eszement hideg van meg hó meg trutyi és fúj. Én ezt még mindig nem tudtam megszokni, régen a karácsony egyet jelentett a napsütéssel és a meleggel. Nem pedig ezzel az izével. Mindegy, ezt kell - ha nem is éppen szeretni, de - megszokni, nincs túl ok választása az ember lányának, ha itt akar élni.
Apropó, ha már karácsony, legyenek sokkoló élmények is a dologban! Néhány hete derült ki, hogy van egy húgom. Aha, kb én is ilyen lemeredős hülye fejet vághattam, mikor jött a levél. Egy lendülettel kiesett a papír a kezemből, Manda úgy bökögetett meg, hogy térjek már magamhoz, nem értette, hogy mi bajom van. Nem mertem neki beadni a sztorit egyelőre, szóval elintéztem annyival, hogy nyitott szemmel alszok, gyorsan felkaptam a levelet és felviharzottam a szobámba. Két héttel később visszamentem Argentínába, hogy találkozzak vele és a nevelőszüleivel és egy kicsit beszélgessünk. Kisült, hogy Renée - vagyis a húgom - szeretne velem jönni ide, Magyarországra, mert vannak olyan dolgok, amikre nem talál választ és szerinte csak én tudok neki segíteni. Na, ezt se mertem még benyögni Adrinak és Mandának, lehet hülyét kapnának, ha a húgom beállítana hozzánk. Főleg, hogy egy mukkot sem beszél magyarul.
Ezeket a zavaró gondolatokat igyekeztem telesen kizárni az elmémből mára, nem akartam ezen görcsölni, elvégre ma este bálba megyek. Méghozzá nem is akárkivel! Leonie hozta a maga formáját és némi győzködés és faggatás után kisült, hogy idén nincs kedve partnert keresni magának és fiúnak fog öltözni a bálon. Először természetesen belevigyorogtam a képébe, hogy nem egészen komplett, de utolsó mozzanatként belementem, hogy én legyek a párja ma este. Mókás kis bálozásnak nézünk elébe.
Az öltözködéssel nem vacakoltam túl sokat, pontosan tudtam, hogy mit szeretnék felhúzni, az viszont már kicsit viccesebb volt, ahogy Manda rávette Adrit, hogy jöjjön ő is. Néha benéztem a résnyire nyitott ajtón, de nem akartam zavarni őket, olyan aranyosan megvoltak együtt. Helyette inkább gyors magamra vettem a ruhámat és a cipőmet és az erre az alkalomra vett karkötőmet és halkan, még a lányok előtt kiosontam a házból. Remélem bezárkóznak, nem akarok hazaérve mindent feldúlva találni.
A kastélyig letipegni nem egy nagy ördöngösség és szerencsére nem is túl sok idő, így egész gyorsan becsapódok a bejárati csarnokba, ahol kedves partnerem - hívjuk ma este csak Leonak - már tűkön ülve - állva - vár már rám. Odalibbenek hozzá egy kedves mosoly kíséretében. Látom rajta, hogy alig tudja magát türtőztetni, legszívesebben magát adná és a képembe mászna, de meglepő módon nem esik ki a lovag szerepéből, sőt, még egy szál íriszt is kézhez kapok.
- Köszönöm szépen, te sem panaszkodhatsz - mondom egy kacsintás kíséretében. Meg kell hagyni, alaposan kicsípte magát, ha nem lennének ennyire lányosak a vonásai, még el is hinném, hogy fiú. Viszont a köztünk lévő magasságkülönbségen egyszerűen nevetnem kell. Nagyjából másfél fejjel vagyok magasabb Leonál és ez egy kicsit komikussá teszi a helyzetet.
Hamar a nagyteremhez érünk, ahol már eléggé sok az ember, de még nem kezdődött el a java és a keringő sem ment még le. Hirtelen rántást érzek a kezemnél és azonnal tudom, - még mielőtt meghallanám a hangot - hogy Leo bizony kicsit elveszítette az irányítást önmaga felett. Ezen ismét csak jót derülök, azért még sincs teljesen meghúzatva.
- Elfogadom, köszönöm - mondom illedelmes, nagy mosollyal a fejemen. Mókás egy este lesz ez a mai. Az italos pulthoz sétálunk és épp egy kis puncsot öntenék magamnak, mikor valaki lekapja Leonie fejéről a kalapját és eliszkol vele. A vörös kis ördögnek sem kell több, elnézést kérve azonnal a támadója után szalad, aki a tömegben elveszik szem elől. Továbbra is kellemesen derülve a helyzeten nézek a csöpp lányka után, immáron egyedül, az asztalnak támaszkodva.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2014. január 6. 15:25
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. december 31. 15:46 Ugrás a poszthoz

Maxie. Rolleyes Grin

Szórakozottan tekintek az éppen elviharzó partnerem után, aki mint valami kis vörös tornádó, száguldozik a tolvaj után. Eridonos a vére, le se tudná tagadni, szinte csak mi vagyunk képesek ennyire gyorsan hangulatot váltani. Nagyon bírom Leonie-t, annak ellenére is, hogy sokszor nincs tisztában azzal, hogy mások személyes szféráját megsérti, mikor belemászik az arcukba, vagy épp teljesen random öleléseket osztogat - természetesen kérés nélkül. A szeleburdisága ellenére is megbízható csapatjátékos, és ezt nagyon tisztelem benne.
De az imént faképnél hagyott, amiért haragudnom kéne, és mégsem teszem, mert ismerem már annyira, hogy tudjam, bántani fogja majd a dolog. Szóval ismét partner nélkül maradtam, nem is annyira szokatlan a helyzet, általában egyedül vagy barátnőkkel járok bálozni, ritkán akad az ellenkező nemből párom. Úgy tűnik, ma este is marad a sütis asztal, mint állandó, soha cserben nem hagyó partner. Már indulnék is felé, mikor megszólítanak. Hirtelen nem nézek a hang tulajdonosára, de ki tudom következtetni, hogy az illető fiú.
- Nem tudom, előfordulhat - felelem tétován, közben a puncsos poharammal szórakozok. Sokan így próbálnak maguknak csajokat felszedni, először nem is veszem a fáradtságot, hogy oldalra fordítsam a fejemet és szembe nézzek a kedves udvarlómmal. De amint hajlandó vagyok ránézni, a fejem megtelik emlékképekkel. Ő az a srác, akivel azon a nyár végi napon találkoztam lent a tónál, mikor - feltehetőleg - Cupido elborította az agyamat és minden méltóságomat sutba dobva estem a karjaiba. Nagyszerű. Azt hiszem, most elmarad a viszontlátás öröme. Megmerevedek, szinte alig merek megmozdulni. Szerencsém van, ő nem ismert fel, vagyis viselkedjünk természetesen. Vagy legalább próbáljunk meg.
- Öh, köszi - úgy érzem magam, mint egy ovis, komolyan mondom... - Azért te se panaszkodhatsz - megpróbálok magamból kipréselni egy mosolyt és ez többé-kevésbé sikerül is. Hogy került ő ide?
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2014. január 4. 03:45 Ugrás a poszthoz

Maxie. Cheesy Wink

Az agyam teljesen elzsibbadt - legalább is jelen pillanatban totálisan ez az érzésem támad. Bénult vagyok, kissé kába is, egy értelmes mondatot nem bírok összeügyeskedni a darabokra eső elmémben. És ennek a kóros agyzsibbasztásnak az okozója, egy srác. Várjunk csak, mikor mentem vissza fruskába és kezdtem el rosszul lenni egy ellenkező nemű közelségétől? Azt hiszem abban a rohadt pillanatban, ahogy felismertem. Ciki, tudom, ennél gázabb már csak az lenne, ha itt helyben elájulnék és neki kéne elkapnia. Na, azt már nem, különben se adj hülye tippeket magadnak Kiva, mert meglásd, a végén tényleg összeesel. Azt hiszem, az parádés műsorszáma lenne az estének.
Úgy tűnik a sors a képembe vihog, mert szegény delikvensnek nem akaródzik eszébe jutni, hogy honnan a francból ismerhet, miközben az én fejemben meg csakúgy visítanak az emlékképek. Bár ne tennék, jesszus, annyira kínos volt az az egész, nem lenne baj, ha lenne "Delete" gomb a fejemben és kitörölhetném a kisfilmeket. Ha eddig még nem voltam eléggé pácban magam miatt, most egy kósza pillanatra meginog a térdem és kis híján orral egy puncsostálba bukok. Király, ha eddig el tudtam rejteni a kis önmarcangoló vitámat, ezek után fújhatom. Imádkozom, hogy pont a nagy pillanatban másfelé nézzen, hátha bejön. Aztán csak visszaállok az eredeti, függőleges pozíciómba.
- Na, ne, ember, ezt én is teljes joggal kérdezhetném tőled! - csattanok fel gondolatban, majdnem hangosan is kommentálom a dolgot, de a legutolsó pillanatban befogom. Hálistennek. Nem lett volna kellemes, ha hallja, hogy mennyi szemrehányás és sértettség vegyül a hangomba. Az emberek nem szoktak csak úgy elfelejteni. Még ha csak rövid időre is futottunk össze, akkor sem. Komolyan olyan, mintha emléktörő bűbáj lenne rajta, azért nem jut eszébe. De ez sehol sem logikus.
Halkan ciccegek az elhangzott kijelentésre. Az az árnyalatnyi arrogancia, ami a hangjából árad, mikor magáról beszél, teljesen olyan, mintha Robi lenne. Ő van ennyire megelégedve magával. A legkedvesebb férfi ismerősöm gondolatára hangyányi mosoly fut végig az ajkaimon, és már előttem is van az arca, ahogy fényezni kezdi magát vagy a kviddicstudását, vagy ahogy meccs után helyettem osztja le azokat, akik nem úgy szerepeltek, ahogyan szerinte kellett volna. Önző egy figura, nem az a csapatjátékosfajta, mégis, olyan nagy összhangban voltunk mi, mindannyian, hogy önkéntelenül is elfacsarodik a szívem és gombóc nő a torkomban, ha arra gondokok, hogy már egymás ellen kell meccselnünk, nem pedig vállt vállnak vetve egymással.
Azt hiszem, most sokalltam be egy kicsit. A megrázkódtatás, amit a Rellonos felbukkanása nyújtott - mert Rellonos, érzem a zsigereimben, hogy a sárkányokhoz tartozik - és ez a kis önstrapálás mostanra némileg kicsináltak. Fojtogat a bent uralkodó meleg levegő, szédelgek, ha nem jutok ki súlyos másodpercek múlva, azt hiszem sírva fakadok, majd összeesek. Túszul ejtem a gyanútlan fiút, aki még mindig mellettem áll. Ez annyiban merül ki, hogy az ujjaimat a csuklójára zárom és kissé magam felé megrántom.
- Gyerünk ki! - indítványozom spanyolul, mert pillanatnyilag a nyelvhasználatom felett sincs nagy kontrollom. A mondat valahogy úgy hangozhatott, hogy "¡Vamos afuera!", de azt nem tudom, hogy a karom végén lengő áldozatom is vajon megértette-e, hogy mit akarok. Egyelőre nem törődök ezzel, hanem igyekszem minél hamarabb kislisszolni a teremből. Tök mindegy hova, csak el innen.

Találkozunk az alagútban. Wink
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2014. március 21. 15:39 Ugrás a poszthoz

Avery
évnyitó ünnepség.

Itt az évnyitóó, itt az évnyitóóó. Megint tanulás, megint stressz, megint hatalmas röhögések Mandával és Adrival. Igazából két dolog változik meg csak ettől a tanévtől kezdve. Az egyik, hogy lemondtam az Eridon kviddics csapatának vezetésének jogáról. Már egy ideje ért bennem a gondolat, három évig voltam kapitány, kettőt a Griffeknél, egyet a saját házam csapatánál, de őszintén, kezdtem úgy érezni, hogy kinőttem az iskolai bajnokságot. Mind korilag, mind képességileg. Nem tartom magamat egy hű, de hatalmas tehetségnek, de talán túl régóta játszok már itt. Túlfejlődtem a dolgot, ennyi. Szóval ebben az évben kispados leszek, csak szükség esetén ugrok be meccselni, átadtam a stafétát Ginnie-nek a kapitányi poszton és egy lelkes elsősnek a karikák előtt. Lássuk, hogy teljesítenek akkor, ha én csak a háttérben vagyok.
A másik ilyen megváltozó dolog az életemben az, hogy ez lesz az utolsó évem. Bizony, átmentem a vizsgáimon, így végre ötödikes leszek/vagyok. Bár egy kicsit túlkoros vagyok itt a végzősök között a magam 20 évével. De nem zavar. Végre-valahára eljutottam idáig is. Tudom, hogy apu büszke lenne rám, annak ellenére is, hogy később végzek, mint az átlagos diákok.
Most épp a bejárati csarnokban toporgok és várom a spontán összeszedett kísérőmet, Averyt a Rellonból. Hogy miért spontán? Had meséljem el. Egyik ebédnél már éppen jóllaktam és hátradőltem egy kicsit a padon, mikor jött ez a szimpatikus fiatalember, aki valami botlás következtében az ölemben landoltatta a levesét. Mivel ez nem minősül szabályszegésnek, de mégis meg akartam valahogy torolni a dolgot, arra a közös nevezőre jutottunk, hogy akkor elkísér az évnyitóra. Éljen a hatalommal való némi visszaélés és a Rellonosodás!
Nem tudom eldönteni, hogy most ő késik, vagy én érkeztem-e túl korán, de kezdek kicsit türelmetlen lenni. Nincs nálam semmiféle időmérő eszköz, ami orvosolni tudná ezen problémámat, szóval igyekszem a lehető legtürelmesebb énemet elővarázsolni és várni. Hamarosan be is fut az ideiglenes lovagom és együtt indulunk el a nagyterem felé. Odaérve meglepve tapasztalom, hogy pont lekéstük az igazgatói beszédet.  Ha Robi 5 másodpercen belül elkezd őrjöngeni, akkor nem lett iskolaelső, amennyiben nem, akkor ő lett az. Beszéltem vele néhány napja, a tőle megszokott magabiztossággal jelentette, hogy mindenből kiválóra vizsgázott és valószínűleg ismét iskolaelső lesz. Én azért remélem, hogy összejött neki a dolog.
- Hozol valamit inni, kérlek? - fordulok most a kísérőm felé, amint besétáltunk az ajtón. Éhes nem igazán vagyok, indulás előtt nem sokkal ettem otthon. Manda csinált kaját, jól esett a házi koszt. Remélem Avery hajlandó hozni valami frissítőt. Máskülönben kénytelen leszek én magam elmenni érte.
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2014. május 12. 23:52 Ugrás a poszthoz

Ármin. Cheesy

Újra munkában! Bizony, pár hetes kihagyás után ma ismét bedugtam a pofámat melózni. Közeledik a hó vége, szorul a hurok a nyakamon, éhezik a népem, muszáj néha dolgozni járni, hogy el tudjam tartani magam. Vagyis most már nem csak magamat, mert ott van a flúgos kishúgom is, akinek enni kell adni. Szép dolog az apai örökség, csak van egy olyan rossz tulajdonsága, hogy elfogy egy idő után. Főleg ha az ember lánya még arra is vetemedik, hogy házat vegyen, noha nem ő fizeti ki az egészet. Azért ezzel az akcióval rendesen megcsappant a keretem, és ha tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen örökös, nem tettem volna meg valószínűleg. De a sors azt akarta, hogy egy fedél alatt éljek a kedvenc Rellonos nőmmel és fél lábbal Adrival is, szóval ez már így marad. Szeretem mindkét csajt, a világért se akarnék elköltözni tőlük.
Délelőtt bent ücsörögtem néhány órán, aztán a délutániakról megpattantam "Bocsánat professzor, sürgős dolgom van" jeligével, hogy minél hamarabb kezdhessek. Bár Vera mondta, hogy nem sürgős a becsapódásom, mégis, ha minél korábban csatasorba állok, annál több lesz a kereset és az most fontos szerepet játszik a képben. Így, amint megérkeztem a cukrászdába, villámtempóval öltöttem magamra az egyenruhámat és már le is jelentkeztem a főnökasszonynál, hogy munkaképes vagyok. Van egy átka annak, ha az ember nyitás után nem sokkal áll melóba. Mégpedig az, hogy ilyenkor a vendégek még nem tapossák le egymást, hogy jönni akarnak sütizni, éppen ellenkezőleg, elég nagy pangás van. Egyelőre a pultnak támaszkodva várom, hogy történjen valami csoda, közben előreveszem a copfomat és a hajam végével játszok. Kellemes elfoglaltság, ha éppen nincs semmi más dolga az embernek. Eltelik 10 perc, 20, majd fél óra, mire végre benyit valaki, aztán utána már jön a nép. Hihetetlen, csak egyetlen ember kell, hogy beinduljon a biznisz. A többiek biztosan szagra jönnek. Pár rendelés kifuvarozása után feltűnik egy kedves, ismerős arc a láthatáron, habár mintha kissé el lenne tévelyedve. Szemmel kísérem, míg helyet nem foglal az egyik boxban, majd rövid várakozás után ellököm magam a pulttól, és határozott lépésekkel elindulok felé.
- Szia! - köszöntöm nagy mosollyal a fejemen, majd invitálást sem várva lehuppanok vele szemben. Oké, ez egy kicsit tolakodónak tűnhet a részemről, de őszintén szólva régóta nem láttam már Ármint és örülök a találkozásnak. Rég volt már az a meccs, mikor még a kispadról szemléltem, hogy hogyan hasítják az újoncaink az eget.
- Mi járatban? Nem igazán láttalak még errefelé - tudakolom meg a játékmestertől a helyzete állását. Remélem nincs rossz hangulatban, a világért sem akarnék zavarni.
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2014. május 14. 03:22 Ugrás a poszthoz

Ármin. Cheesy

Úgy tűnik, mintha támasztottam volna egy kisebb kavart Ármin fejében a felbukkanásommal, már csak azt nem értem, miért. Lehet, hogy nincs olyan jó napja és nem veszi annyira szívesen a társaságomat. Ettől a gondolattól egy kissé lejjebb lohad a fülig érő mosoly az arcomról, de igyekszem úgy tenni, mintha nem kavartam volna össze saját magamat. Próbálom minél feltűnésmentesebben fürkészni a velem szemben ülő férfi arcát, de valahogy én meg a rejtőzködés nem férünk össze, túl harsány személyiség vagyok hozzá.
- Aha, értem. Pedig már másfél éve itt dolgozok, tényleg nem sokat jársz errefelé, találkoztunk már volna - csicsergem jókedvűen Árminnak a dolgokat. Mindig öröm ismerősökkel találkozni akár itt, a munkahelyen is, főleg ha egynehány hónapja látottakról van szó. Korábban már csak a kapitányságom miatt is viszonylag sűrűn láttuk egymást, de mióta átadtam a stafétabotot Ginnie-nek, értelemszerűen kevesebbet találkoztunk. A csapatból való kilépést meg már had ne vegyem hozzá. Pedig bírom a férfit, jó társaság, el lehet vele beszélgetni.
- Ó, ne is mondd! Három év alatt hozzászokik az ember, hogy pesztrálnia kell az újakat és irányítani mindent. De úgy érzem, hogy túlnőttem azon, hogy itt, az iskolai bajnokságban játsszak. Más terveim vannak - a mondandóm elején egy kissé elkámpicsorodok, mert tényleg hiányzik valamilyen szinten a felelősség a vállamról, ami az elmúlt 3 évben ott volt. De ahogy magam elé tekintek, és látom körvonalazódni az életem további alakulását, ismét visszatér az életkedvem. Viszont jóérzéssel tölt el, hogy megdicséri Ginnie-t, ezek szerint van szemem hozzá, hogy ki alkalmas csapatkapitánynak és ki nem.
- Apropó legutóbbi meccs... Hozok neked valamit - miután végighallgattam, amit mondott, rugóláb nyuszi módjára pattanok fel az asztaltól, olyan gyerekes lelkesedéssel, amilyen már régóta nem vett erőt rajtam. Végül is, szép lassan vándorlok a 21. életévem felé, kinőttem már bizonyos tulajdonságaimat, de alapjában véve a régi vagyok. Önmagamhoz képest nagy lépésekkel viharzok el a hátsó rész felé, ahol az öltöző van (a küszöbben kis híján orra esek, de lényegtelen), megkeresem a táskámban, amiért jöttem, majd a zsebembe süllyesztem az apró tárgyat, és visszasietek az üzletbe. A pult mögé megyek rendezkedni, kiválasztok 4 sütit, hármat Árminnak, egyet magamnak, tálcára teszem őket egy üveg víz és egy pohár kíséretében, és elindulok vissza oda, ahol a férfi ül. Az asztalra helyezem a fémtálcát és visszaülök a helyemre, vele szembe.
- Azt hiszem, ezt elhagytad - mondom, miközben a zsebembe nyúlok a kis aranyosért. Átnyújtom a kezemet az asztalon, hogy Ármin kezébe rakhassam a csillogó kis golyót. Igen, egy cikesz az, méghozzá a tragédiába fulladt Rellon-Levita meccs cikesze.
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2014. június 1. 00:35 Ugrás a poszthoz

Ármin. Cheesy
június 1., valamikor éjfél előtt

Tudjátok milyen nap van ma? Őőő... Franc, én is elfelejtettem. Akkor most menjünk le Micimackó-alfába és gondolkozzunk egy kicsit. Gondol... Gondol... Gondol... Vasárnap. Oké, ez eddig rendben is volna. A vasárnapok buta napok, mert utánuk mindig hétfők jönnek és akkor újra be kell húznom magamat néhány teljesen unalmas tanórára. Nem baj, már csak ez az egyetlen év van, aztán mehetek a búsba, amerre csak szeretnék. Még nem tudom pontosan, hogy merre szeretném, hogy vigyen a jó szerencsém, de valami olyan helyre, ahol van kviddics és én is játszhatok. Erről jut eszembe... Mi is volt az eredeti probléma? Ó, igen, milyen nap van? Vasárnap. Dátum? A kalendárium ebben mindig is sokkal jobb játékos volt nálam, surranjunk hát oda elé, és lessük meg ügyesen, hogy melyik hónap melyik napját írjuk. Itt is van, június 1. Ajaj.. Azt hiszem dolgom van ebben az esetben. Soha nem látott sebességgel ugrok fel az ágyamból, de úgy, hogy Zephyr szegény akkorát nyekken a földön a lendületemtől, hogy belesajdul a szívem. Ő az állatkertem első kis tagja, kicsit jobban kellene vigyáznom rá. Pláne, hogy ő az egyetlen férfi játékos a csapatban. Végképp.
Kezem ügyébe kerítek még egy kardigánt és olyan csendesen és mégis villámgyorsan zúgok le az emeletről a bejárati ajtó irányába, hogy még a profi betörők is megirigyelnék. Nincs humorom hozzá, hogy akár Manda, akár töki észre vegye, hogy éppen angolosan távozok a tett színhelyéről. Oké, foghatnám arra is, hogy járőrözni megyek, na de seprűvel a kezemben? Ugye, rossz kifogás. Na, pontosan ezért nem baj, ha senki sem tudja, hogy egyáltalán elmentem. A kis lényeim természetesen totál értetlenül bámultak rám, hogy hova a halálba rohanok én ennyire, de egy nyikkot se szóltak. Hálás is vagyok érte.
Na, miközben megyek, elmesélem, hogy hova is ez a nagy rohanás. Csillaghullást megyek nézni. A seprű pedig azért kell, mert onnan fogom lesni a hullócsillagokat. Baró, mi? És hogy kinek jutnak eszébe mégis ilyen ötletek? Damjanovits Ármin személyében tisztelhetjük ezen embert. Ma állítólag egy nagyobb csillaghullás várható, az ég tiszta, az idő pont kellemes, bár egy kissé talán hűvös, de minden adott egy kellemes programhoz. Miért hagynám ki? Na, most pedig csaljunk. Kezdem elveszteni a lábaim felett a kontrollt, menjünk tovább seprűvel, azért van végül is. Meg könyörgöm, vasárnap éjjel van, senki sem olyan hülye, hogy ilyenkor kint tekeregjen az utcán, aki meg mégis, az ki van ütve az alkoholtól. Szóval a lábam közé kapom a több mint fél évtizedes Tűzvillámot és a maradék utat a kastély kapujáig ló... izé, seprűháton teszem meg. Innen pedig már nincs messze a kviddicspálya. Mert két kviddicsbolond mi más helyen is találkozhatna?
Kicsit normalizálom a légzésemet, mielőtt kilépek a gyepre, kifulladtam egy cseppet az úton, de olyan száz millió wattos mosoly van a fejemen, amit már büntetni kellene. Körbejáratom a pillantásom a látszólag teljesen üres füvön, majd valamivel arrébb kiszúrom Ármin alakját, a fűben ülve. Intek neki, és elindulok felé a zöldön keresztül.
- Bocsi, remélem nem vártál sokat.
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2014. június 2. 18:54 Ugrás a poszthoz

Ádám - 1. óra

Az újabb tanévvel újra elkezdődnek az óráim, nincs ez másképp a gyakorlati elemi mágiával sem. Idén kamikaze repülést fogok produkálni a tárgyból, mivel nem akaródzik leragasztani a hátsó felemet itt mestertanoncként, hanem hajt a vérem, hogy menjek világot látni és kviddicsezni, így a maradék két év anyagát ebbe az egybe fogjuk besűríteni a tervek szerint, hogy tanév végén elmehessek a gyakorlati vizsgára és bejegyzett elemi mágus lehessek. Hát, nem hiszem, hogy teljesen ép elméjű volnék, hogy ilyenekre vállalkozok, de inkább ez, minthogy vissza kelljen járnom néha órákat venni és majd következő évben vizsgázzak. Az ember sok mindenre hajlandó a saját kényelméért.
Linácskával a sarkamban sétálok fel a kastélyba a faluból, a tűzróka minden egyes óra alkalmával elkísér. Manda néha még mindig kiröhögi szegényt, mert ugyanaz a neve, mint az ikre beceneve, de már jelentősen kevesebb alkalommal tör rá a röhögőgörcs, mint az első időszakban.
Na, idő is van, pont jó, csak néhány másodpercet fogok csúszni, Ádám meg szerencsére nem stopperrel méri az érkezésünk pontosságát.
- Halihó - köszönök már a bejáratból a látszólag üres helyiségbe. Nem mindig találom itt érkezésemkor a tanáromat, néha kicsivel később csapódik be a helyére, mint én magam.
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2014. június 3. 16:29 Ugrás a poszthoz

Ádám - 1. óra

Hopp, én voltam a gyorsabb, ilyen se sokszor fordul elő a történelemben. Biztos sietett valahonnan errefelé. Linát karba veszem, és Ádám nyomában átsétálok vele a tűz részlegéhez. Ismerem már a helyet jól, nagyon sokszor jártam itt, az utóbbi két évben.
- Uh, oké - kicsit egyszerre túl sok információt zúdít rám, nem tudom már, hogy mi volt a legelső feladat. Kérlelően nézek Linára, mintha csak tőle várnám a megoldást a lyukas agy problémámra. A tűzróka némi fészkelődés után kiugrik a kezemből a földre, megrázza magát és megnöveli a hátán a lángokat. Jaj, emlékszem már! Kinyújtom magam elé a jobb kezemet és viszonylag könnyedén megidézek egy nem túl nagyméretű lángot a tenyerembe. Oké, ez így kicsi lesz... Habár már 2 éve tanulom kezelni a mágiámat, néha még mindig használok kézsegítséget, csak a saját magam megnyugtatására. Most sincs ez másként, hiába tudom, hogy ez nem befolyásol semmit, azért csak a láng fölé teszem a másik tenyeremet, és mintha nyújtani akarnám, mint a rétestésztát, felfelé kezdem húzni a kezem. Ezzel együtt a fejemben is megszületik a kép arról, ahogyan a láng szép nagyra hízik a kacsómban, s láss csodát, tényleg sikerült megnöveszteni. Jaj, na ezen a felén legalább túl vagyunk.
Következik a formálás. Ez a rész nem a kedvencem, mert nem szeretem formákba belekényszeríteni a lángot, számomra egy szabad dolog, ami olyan formát vesz fel, amilyet akar. De a feladat, az feladat, akkor meg kell csinálni. A fejemben már kirajzolódott egy egyszerű kocka (a gömb túl mainstream), most jó lenne ezt átvetíteni a kezemben levő lángra is. Leeresztem a bal kezem, nincs rá tovább szükségem. Finoman remegtetni kezdem a láng szélét és apránként rákényszeríteni a kis vadócot, hogy formába álljon nekem. Megkockáztatom, hogy ez megy a legrosszabban eddig, ami a tűz irányítását illeti. Nem is sikerül elsőre, mert valami teljesen  deformált dolog születik meg a lángjaimból. De ciki, hogy nem megy...  Nem baj, fussunk neki még egyszer, különben sose fog sikerülni. Újra hullámzásra kényszerítem a tüzet, majd pedig minden erőmmel azon vagyok, hogy rávetítsem a saját akaratomat és végre kocka legyen belőle. Már csak az utolsó oldal kéne, hogy ne kidudorodjon onnan, hanem a helyére simuljon... ÚGYIS ODAMÉÉÉÉÉÉSZ!!! És pakk, feladja szerencsétlen és bár ellenállva, de a helyére csúszik végre. Uh, hát még életemben nem tűnt ilyen bonyolult rendszernek egy kocka.
Akkor most pedig kifestőzzünk. Ez már jóval kellemesebb és egyszerűbb feladat, mint a formakészítés. Szerencse, hogy megtartani az elkészített formát könnyebb, mint megcsinálni, így most viszonylag problémamentesen tartom a kis kockámat a tenyeremen. A színváltást is nagyjából ugyanúgy kezdem el, mint a formaváltást: lágyan megremegtetem a lángot, és fokozatosan, alulról felfelé haladva festem át a narancssárga lángot kékké. Valahogy úgy nézhet ez ki, mint mikor a vízfesték terjedni kezd a papíron, a kékség alulról kúszik szépen egyre feljebb, és vált át kékbe.
Füstképzés. Bevallom, a mágiám ezen ágát eddig csak az óra keretein belül használtam, egyelőre még nem fedeztem fel, hogyan tudnám hasznosítani a mindennapokban. De vicces, ahogy a füstöt létre szoktam hozni. Tudjuk milyen, mikor a gyertya elalszik? Füstcsík száll fel a csonkról. Ezt alkalmazom én is. Addig-addig nyomorgatom össze a nehezen létrehozott kis kockámat, míg végül megadja magát és kihuny. És ni, ott is van a füst. Elmémmel megragadom a kis hamist, hogy ne menjen sehova, és kicsit besűrűsítem, hogy rendesen látható legyen. Ez eddig szép, akkor most irányítsuk a megfelelő helyekre. A nevemet kéne leírni, huh? Legyen úgy! A fejemben úgy él a kép, mintha egy tollat fognék, a füst pedig a tinta lenne a tollban. Óvatosan indítom el a füstöt magam elé, majd hozzálátok egy K betűnek. Egy kész, van még három, a többi már nem megy olyan nehezen, nagyjából fél perc elég ahhoz, hogy a tulajdon nevem visszaköszönhessen rám a levegőből.
Na ez kész, akkor most megmelengetem a szíveket!
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Ádám - 1. óra
Írta: 2014. június 12. 10:48
Ugrás a poszthoz

Kellőképpen izzadtságszagúra sikerül az első kombinált feladatom, főleg ha a formálásra konvergálom le a dolgot. Elképesztően nem szeretem formába igazítani a tüzet, egyrészt mert mocskos nehéz egy meló - természetesen sosem akar úgy állni, ahogy azt te elképzelted, nehogy már neked jó legyen, szenvedjél csak nyugodtan, másrészt pedig a, hát, hogy is fogalmazzam meg, "tisztelet" az elem iránt. A négy elem közül a sajátomat tekintem a leghatalmasabbnak és a legpusztítóbbnak, így csak természetes, hogy érzem még magam annyira jelentéktelennek, hogy én csak ne próbáljam meg utasítgatni, hogy mit is tegyen. Talán kinövöm majd a dolgot.
Kicsit fanyarul mosolygok a tanáromra, mert tudom én nagyon jól, hogy volt egy kellően szánalmas pontja az idomításomnak, ami még eszeveszettül kiforratlan, de majd otthon még több ráfordítással igyekszem megoldani a problémát. Mennie kell, muszáj, ez annyira alap dolog, hogy a vizsgán teljesen biztos, hogy feladatom lesz.
Figyelemmel kísérem, hogy generál a semmiből egy eléggé termetes víztömböt, aztán meg hogyan fagyasztja le. Zsír, baró lehet, ha valaki uralja az összes elemet, mindenféle kombinált gyakorlatot végre tud hajtani így. Figyelmesen végighallgatom, hogy mit kéne csinálnom és mire kéne figyelnem, majd rápislogok az eredményre, ahogy ott virít a két kezének nyoma a jégen. Na, akkor essünk is neki a dolognak, mint részeg a kocsmaajtónak!
A saját két kezemet a kocka tetejére szorítom és gyorsan végigfuttatom a fejemben, hogy mit kéne és hogy kéne csinálnom. Örökös toposz, vagyis visszatérő motívum nálam, hogy ha valami újat tanulunk, akkor azt eleinte becsukott szemmel kísérletezem ki először. Könnyebb így koncentrálni. Minden energiámat a tenyerembe összpontosítom és igyekszem nem tüzet, hanem csak hőt termelni. Radiátornak álltam, jippí! Ahogy érzem a meleget a tenyeremnél, egyből zuhanok is vagy fél métert lefelé, sikeresen lefejelve ezzel a jégtömböt és nagyjából teljesen eláztatva a felsőruházatomat. Szóval akkor nem csak meleget, de tüzet is sikerült csinálni, nagyszerű...
- Egytől tízes skálán mennyire szánalmas egy csurig ázott tűzmágus?
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Ádám - 1. óra
Írta: 2014. június 12. 12:10
Ugrás a poszthoz

Csak megforgatom a szemeimet erre az egészen őszintére sikeredett válaszon, de azért én is vigyorgok. Nem ez volt életem legjobb első próbálkozása, de talán nem is a legrosszabb. Formát csinálni még mindig nagyobb kulimunka...
No, de álljunk is vissza a csatasorba és szaladjunk neki ismételten a feladatnak. Az, hogy próbáljam meg energiaként felfogni az elememet, az már megvan, az előbb is ezzel próbálkoztam, csak éppen marhára egy puklit szült a homlokom közepére ez a szemlélet. És fáj. De hát fájdalom nélkül nincs tanulás. A két patámat újfent a jégtömb tetejére pakolom, - kezdenek egészen elfagyni az ujjaimban az érzékelő receptorok - és megpróbálom úgy csinálni, hogy jó legyen és ne kössek ki megint a túlméretezett jégkocka közepén. Igyekszem felhasználni az Ádámtól kapott tippet, hogy körözzek a kezeimmel, hátha úgy könnyebben megy. Szem becsuk, és kezdődhet a móka. Elképesztően sötét van odabent, de érzem magamban a tüzet, ahogy átjár, és ott van mindenhol. Összeszedem ezt a mindenfelé járó energiát és egyetlen helyre, a két tenyerembe összpontosítom. Közben bőszen simogatom a jégkocka tetejét, hogy ne egyetlen helyre menjen az összes meleg. Érzem a forróságot a tenyeremben, de nem olyan intenzíven, mint az előbb, tehát most biztosan nem tűz van a kezem ügyében. Kinyitom a szemem, hogy lássam egyáltalán mit csinálok, és meglepődve tapasztalom, hogy izzik a kezem alatt a jég és szépen, lassan süllyedek bele a tömbbe, nem akkora lendülettel, mint az előbb.
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Ádá... Éva - 2. óra
Írta: 2014. június 12. 13:11
Ugrás a poszthoz

Lassan 3 napja nem vagyok önmagam, de kezdek egészen beleszokni az újdonsült helyzetembe. Kiköltöztem otthonról egy kis időre, Mandának egyetlen levelet hagytam csak a konyhapulton, remélem megtalálta. Úgy éreztem, hogy szerencsésebb lenne, ha nem futnék össze a kismama lakótársammal ebbe a testbe szorulva, mert lazán leveri a fejemet a helyéről, megkötöz, és lezár a pincébe, hogy miért kóvályog egy ismeretlen pasas a házunkban. Úgyse hagyott volna időt a magyarázkodásra, inkább elé mentem a bajnak, és jelenleg a csárdában csövezek. Remélem hamarosan találnak megoldást a problémára, mert nincs kedvem túl sokáig férfi testben élni a mindennapjaimat.
Ami ennél is nagyobb problémát okozott az életemben: Ádámmal mára van megbeszélve gyakorlati óránk. Sűrű fejfogások és elmélkedések közepette feküdtem a csárdában levő szobámban, hogy most akkor mi legyen, mert így nem állíthatok oda, fel se ismerne. De nincs mit tenni, most már nem mondhatom vissza, kénytelen vagyok elmenni rá. Viszket már az arcom ennyi idő után, de nem merek megborotválkozni, tuti teljes körű plasztikai sebészet lenne a dologból és nem tudom, hogy amit ezzel a testtel teszek, vajon mennyire van kihatással a sajátomra. Nem akarok vele kísérletezni.
Lassan sétálok le a tóhoz, nem akaródzik nagyon sietnem, minél később lát meg így, annál több időm van lelkileg felkészülni. De csak odaérek, vigye el a fene. Szemem automatikusan a férfi alakját keresi, vagyis keresné, de nem találja. Helyette egy fürdőző nőt talál. Kissé kétségbeesetten pillantok körbe, de nem látok mást a közelben.
- Ádám? - kérdezem, ahogy közelebb érek a parthoz. Szóval akkor mással is történtek ilyen furcsa dolgok, nem csak velem?
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Ádám - 1. óra
Írta: 2014. június 12. 14:03
Ugrás a poszthoz

Elveszem végre a kezemet a jégtömb tetejéről és megtörlöm a nadrágomban. Az még száraz legalább rajtam. Küldök egy kissé talán hozzám nem illő bátortalan mosolyt Ádám felé, hogy igen, én is örülök neki, hogy végre sikerült nem nyakig elmerülni a szilárd vízben.
- Csak az ujjam hegyébe... - visszhangozom a mondattöredéket, mind inkább magamnak, semmint a férfinak. Tenyérbe viszonylag könnyű volt energiát koncentrálni, mert az eléggé nagy felület, de az ujjamba már egészen más tészta. Sokkal kisebb ott a hely, ahova irányítani kéne a meleget, és ha túladagolom, akkor jó eséllyel megint alacsonyabb leszek, mondjuk most csak pár centivel.
Felemelem a jobb mutatóujjamat magam elé és bőszen vizslatni kezdem a testrészt. Felmérem, hogy hogyan kéne beleáramoltatni az erőmet, hogy ne legyen túl sok belőle, viszont meleg legyen annyira, hogy tudjak vele firkálni. Oké, nagyjából tudom, - fenéket, maximum ösztönből érzem - hogy hogy kellene legyen. Ujjamat a jégtömb tetejére szegezem, mintha csak meg akarnék neki parancsolni valamit. Nem, a jeget nem fogom tudni irányítani, az ujjamban levő forróságot viszont annál inkább. Az eddig a jobb tenyeremben levő energiát egészen picivé összegyúrom és a mutatóujjamba szállítom, pontosabban annak végébe. Igyekszem szabályozni, hogy mennyit engedek ki belőle, nagyjából sikerül is, bár még kellőképpen ingatag lábakon áll ennek a kordában tartása. Mindenesetre elindítom a mutatóujjamat a jég felszínén, hogy beleégessek egy kört. Meglehetősen hullámosra sikerül a mélysége, mert hol jobban kieresztettem a hőt, hol kicsit visszafogtam.
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Ádá... Éva - 2. óra
Írta: 2014. június 13. 13:33
Ugrás a poszthoz

Ez az egész helyzet kezdi egyre bizarrabbá kinőni magát. Enyhén sokkoló élmény így látni egy férfi ismerősömet, gondolom neki sem lehet kellemes élmény egy ellenkező nemű testében élni. Nem tudom melyik fél járt rosszabbul, a fiú testbe szorult lányok, mint én, avagy a női korpuszba zárt férfiak, mint Ádám.
- Szervusz Éva, Kevin vagyok - vigyorgok a jó néhány centit vesztett tanáromra. Ni, de fura, hogy ilyen kis pöttöm lett. - De pici vagy! - állapítom meg, ahogy közelebb lépek hozzá. Én nőttem valamennyit, egyébként sem tartozok az alacsonyak táborába, most meg sacc 185-190 centi közé tippelném magamat. Az előttem álló őő... Éva ér vagy a mellkasomig, rohadt mókás a szitu, csak elröhögöm magam rajta.
- Egyébként fogalmam sincs mi történt velünk, valahogy nem az volt minden vágyam, hogy pasi lehessek napokra - pillantok le Ádámra, és tudom, hogy át tudja érezni a helyzetet, valószínűleg megszenved a női testtel, benne idegenként. Én már megszoktam a szeszélyességét és a kiszámíthatatlanságát, durva cucc az ösztrogén, higgyük csak el...
- Ácsi, működik az erőm? - kérdezem némileg ledöbbenve. Valahogy szent meggyőződésem volt, hogy mivel nem a saját testemet birtokolom, így a pyromágiám sem működik. Lepislantok magam elé, és kettőnk közé képzelek egy kis tűzgolyót, ami meg is jelenik közöttünk. Fura, nem hittem volna, hogy a különleges képességem megmarad annak ellenére, hogy egy másik testbe szorultam. Gyorsan eltüntetem a tüzet magunk közül és hallgatom, amit Ádám mond. A víz alatti lángképzés művészete valahogy mindig is érdekelt, talán pont azért, mert elképesztően lehetetlenül hangzott, hogy vizes közegben tűz keletkezhessen. Szememben megcsillan az izgatottság, egy nagyra nőtt 5 éves lelkesedése tükrözik rólam, ami lássuk be, ehhez a testhez nem igazán illik. De hát ki a fene foglalkozik ilyesmivel?
- Gyerünk! - kihasználva a fizikai előnyöket, ölbe kapom az Évává előlépett Ádámot és berohanok vele a vízbe térdig, hogy aztán belehajítsam a tóba, és én is utána ugorhassak. Tesztoszteron... Dolgozik a drága.
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Ádám - 1. óra
Írta: 2014. június 13. 13:49
Ugrás a poszthoz

- Rendben, köszi, igyekezni fogok! - felelem, amint kiadják a heti feladatomat. Érdekes lesz majd mindenféle-fajta formát és firkálmányt csinálni könyökkel és orrheggyel (igen, ez már eldöntött tény, hogy ezekkel próbálkozni fogok) egy testes jégtömbbe. Remélem nem olvasztom szét az egészet a francba, szerintem egyikünk sem tudná tolerálni, ha elárasztanám vízzel a tűz elem részlegét.
Figyelemmel kísérem, ahogy megérkezik köreinkbe egy egészen testes kosár tojás is, majd a finoman a földön landol. Na, hát arról nem volt szó, hogy enni is fogunk, nem úgy készültem, én rendesen kajáltam még óra előtt. Ja, hogy nem megenni kell őket, hanem héjban főzni... esetleg sütni. Elemi mágiával. No, leendő háziasszony életem megkönnyítése következik, hölgyeim és uraim! Testen kívül hőt létrehozni, ráadásul azonnal egy ilyen kis helyre kell összpontosítanom az erőmet... Érdekes próbálkozás lesz, az tuti. Közelebb sétálok, hogy megfogjam a tojást és Ádám kezét. Furcsa érezni, hogy a tenyere egyáltalán nem melegszik, teljesen normális hőfokú marad, de a héj közben egyre forróbb és forróbb lesz. Eleresztem a kezét, hátrébb lépek egy kicsit. Érdekes egy gyakorlat lesz. És nehéz is.
- Remélem nem lesz rá szükség - pillantok rá a férfira egy kissé remegős lábakon álló mosollyal. Jaj, álmodozz csak, úgyis a felét magadra fogod robbantani....
Lássunk is neki a feladatnak! Lehajolok és kiveszek egy tojást a kosárból, a tenyeremre helyezem. Megpróbálom nem magamban létrehozni a meleget, hanem a tyúktermékben. Szép lassan... Repedés hang és placcs, szétfolyik a tenyeremben a tojásfehérje és a sárgája. Oké, asszem a tenyeremmel sikerült megsütnöm, ráadásul kívülről. Oké, újra. Kiválasztok egy újabb szimpatikus áldozatot, a tenyerembe fogom, és megpróbálom ismét melegíteni. Lehetőleg belülről. Energia... Energia a tojás belsejében... Asszem érzem, hogy mit kéne csinálnom. Újra melegíteni kezdem óvatosan a tojást. Megvan, ott van benne, érzem! Ennek örömére a kedves delikvens úgy látja, jobb lenne felrobbanni a kezembe, beborítva ezzel félig-meddig megfőtt tojáscafatokkal. Remek. Na még egyszer...
A nyolcadik felrobbantott tojás után a kilencediket már nagy sebességgel vágom földnek, sikeresen szétloccsantva a padlón, némi cucc jut Ádám cipőjére is. Bocsánatkérően nézek rá, nem akartam összekoszolni őt is. Csak nem véletlenül a tűz az elemem, cseppet hamar el tud gurulni a gyógyszerem. Veszek egy jó mély levegőt, és kiemelem a következő áldozatot. Ahogy szemlélem a tojást, igyekszem totálisan kiüríteni az elmémet, hogy csak a Nihil, a semmi maradjon benne, - el sem hinnétek, milyen könnyen megy ez - és tekintetemet újra a kis tyúkcsináltára szegezem. Nagy levegő, kifúj, ne húzd fel magad... A közepére, pontosan a közepére célozz, és lassan, hullámokban engedd szét... Az eddiginél is lassabban, hullámoztasd az erőt... Ahogy meghallom a tojás héjának pattanását, azonnal elengedem és befejezem a melegítést. Finoman összeszorítom a tenyeremben a tojást, hogy lássam, mit tettem vele. Határozottan nem szilárd az egész, de több benne a megkeményedett rész, mint a folyékony.
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2014. június 21. 03:49 Ugrás a poszthoz

Leo(na)

Reggel egy igencsak testes sikítással ébredtem... volna, ha a tulajdon hangom nem mutál el egyetlen éjszaka alatt egy megfázott baritonná. Jócskán rám jött a frász, mikor magamhoz tértem, Zephyr és Lina is csak pislogtak rám, hogy ugyan mi lett velem, de úgy tűnik, ők még felismertek. Biztos a szagom, vagy valami hasonló. A saját szobámban ültem, önmagam voltam, csak mégsem. Nem éreztem, hogy mellkas tájon bármi is próbálna lefelé húzni, viszont délen cserébe keletkezett némi többlet. Nem tudom, hogy ennek most örülnöm kéne, vagy sem. Igen, jók a tippek, valahogy az alvás alatt sikerült férfivé transzmutálódnom. A hogyanra és a miértre egyelőre nem sikerült még ráeszmélnem, de erősen dolgozok az ügyön. Annyi szent, hogy valamikor hajnal 4 táján estem haza, addig rendfenntartottam a folyosókon, de hogy utána mi történt, miután elaludtam... A jó ég nem tudja.
Valamikor délután fél három környékén eszméltem rá ezekre a fantasztikus változásokra, és azonnal arra a következtetésre jutottam, hogy nem maradhatok így itthon. Manda legyilkol. Minden kérdezés nélkül. Végül is teljesen jogos, egy pasi sétál ki a lakótársa szobájából, de a lakótárs nincs sehol. Messzemenő következtetéseket ugyan nem lehet levonni ebből, de simán azt hiheti, hogy elraboltak, vagy akármi. Egy terhes nő viselkedését nem lehet kiszámítani előre. Összedobáltam egy nagyobb táskába néhány bővebb, fiúsabb cuccomat, és elbúcsúzva a kis állataimtól, kiosontam a házból. A konyhapultra dobtam egy levelet a lányoknak, hogy néhány napra elutazok (adja az ég, hogy ez csak néhány napig tartson), majd jövök vissza. Ahogy a ház előtt álltam, elgondolkodtam, hogy hova is mehetnék. Felmehetnék a toronyba, még mindig üresen áll a volt ágyam - elvetve, szerintem a kastély tette ezt velem. Ott a Bérczes - nem, nincs szükségem arra, hogy ott verjek tábort. Csárda? Tökéletes! Úgyse ismernek fel így az emberek, ott meghúzom magam addig, míg ki nem találok valamit erre a problémára. Megnövekedett lábaimmal és a táskámmal indulok el a csárda felé, és nagyon imádkozom, hogy útközben ne találkozzak senki ismerőssel. Bár tök mindegy, valószínűleg senki nem ismer fel, mondjuk eléggé hasonlítok önmagamra, csak kinőtt az arcszőröm. Nem merek megborotválkozni majd, annyi hétszentség.
Már az ötöt is elüti az óra, mire felbukkanok a csárda ajtajában. Nincsenek még olyan sokan, kihasználom az alkalmat és a pulthoz lépek, hogy kérjek egy szobát. Kissé gondban vagyok, hogy mennyi ideig is szándékozok maradni, így hirtelen 4 napot mondok, aztán majd meglátjuk, de remélem, nem kell több időt lehúznom itt. Fellépcsőzök az ideiglenes lakhelyemre, lehajítom a táskát a földre és végignyúlok az ágyon. Ha most elalszok, hátha normális testben fogok ébredni megint. Hiú ábránd, mert pár óra múlva még mindig nincs semmi, ami lefelé húzna mellkas tájon. Csalódottan sóhajtok egyet, majd felállok és úgy ítélem, ideje lenne megpróbálkozni a zuhanyzással. Nem akarom körbeírni, hogy mit éltem át abban a kettő percben, amit a tus alatt sikerült eltöltenem az imént, de elégedjünk meg annyival, hogy kellőképpen sokkoló volt. Kikerekedett szemekkel állok neki felöltözni a kicsit leharcolt, eredetileg alvós pólómba és egy bővebb farmerba. Szedd össze magad Kiva, és viselkedj férfiként! Ezúttal szó szerint! Tesztoszteront termelsz ösztrogén helyett anyám, ilyen alkalom úgyse lesz több az életedben (reméljük), próbálj meg belőle valami jót kihozni, hátha sikerül. Így aztán egy testes nyújtózkodást követően úgy határozok, hogy nem érdemes itt fent kuksolni, inkább lemegyek a kocsmába szétnézni, hátha történik valami érdekes. Ahogy leérek, pofán vág a masszív embertömeg látványa, rengetegen tolonganak a pultnál és az asztaloknál is. Sorba állok, hogy italt vegyek magamnak, közben végigjáratom a szememet a helyiségen, mint egy terepszemle gyanánt. Gyanús alakok mindenfelé, illetve az egyik sarokban egy szép hölgy. Furcsa érzés kerít hatalmába, ahogy felé pillantok, és tudom, hogy oda akarok ülni hozzá. Annak ellenére, hogy már látok előtte egy poharat, két whiskyt kérek a pultnál egy helyett, és határozott lépésekkel indulok el az asztala felé.
- Szép estét! Leülhetek? Bérleti díj is van nálam - emelem kicsit feljebb a kezemben levő két poharat, mintegy jelként, hogy békével jöttem, nem fogom elfogyasztani vacsorára.
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Végzős bál
Írta: 2014. július 7. 23:47
Ugrás a poszthoz

Benji.
Felszerelés

Sikítás. Pánik. Égett szag. Ó, igen, Kiva már megint odakozmált valamit - gondolhatná az egyszeri ember. Na jól van, ezzel még nem is lenne semmi problematika, a gond ott kezdődik, hogy az égett szag egy személyből jön. Még hozzá belőlem. De hogy pontosítsak: a hajamat sikerült kicsit megégetnem. Így jár az, aki házi praktikával próbál hajat göndöríteni. Egy szimpla, vékony fémcsövet melegítettem csak meg az erőmmel - sose árt a gyakorlás, lassan vizsgázok -, de a jelek szerint még mindig nem tudom teljesen kontroll alá vonni a melegítés mértékét. Túlságosan forró lett a cső, így sikerült kis híján egy komplett hajtincset leégetnem. De időben megéreztem a szagot, és megmentettem szerencsétlent. Vághattam volna le a lapockámig szegény hajamat, de akkor menten sírógörcsöt is kaptam volna, mert nem 3 nap volt derékig megnöveszteni.
Ezen kis tragédia után inkább békén hagytam szegény fejemet, a végén kinyírom itt magamat még az este előtt. Ma este lesz a végzős bál, életem egyik nagy mérföldköve, reméljük ez lesz az első és az utolsó is egyben. Eleinte némi fejvakarással vettem ezt az egészet tudomásul, hogy na, úccse lesz senki, akivel majd keringőzhetnék, aztán pár héttel ezelőttig marhára úgy is állt a dolog, hogy kimaradok ebből a dologból, de aztán... Aztán az egyetlen Cz srác megzavart prefektusi intézkedés közben (konkrétan legyalultam a gyereket, mint golyó a tekebábut), aztán annyiban maradtunk, hogy akkor mivel miatta valószínűleg úszik egy büntetőmunka adásom, így kárpótlásként keringőzik velem, és visz a bálba is. Utána csodával határos módon mégis elkaptam a két szerencsétlen kis elsőst, akik naivan azt hitték, hogy meglóghatnak, és így már párom is lett. Hihetetlen, hogy mindig így szerzek magamnak kísérőt... Az évnyitón Avery is hasonló módon csapódott hozzám, csak ő leborított levessel. Az is egy szép sztori.
Szóval, most, hogy nem gyújtottam fel magamat - ami egyébként lehetetlen, mivel tűzben nem tudok elégni, amíg élek -, kezdjünk el összekészülni. A ruhám már az ágyon hever, csak Zephyrt kell róla lehessegetni, mert rá akarna ülni. Aztán majd jól összeszőrözi, hogyisne. Gyorsan magamra kaptam a piros kis szépséget, aztán nekiálltam cipőt keresni. Nehéz feladat, nem mehetek magassarkúban - halleluja -, mert Benji majdnem akkora, mint én, aztán hülyén néznénk ki, ha én lennék a magasabb, azért mégis na. Lapos, lapos, alapoooos... Oh, ni, itt van ez, jó lesz, passzol. Na, még gyorsan pár kiegészítő, és rendben is lennénk. Pont jó, idő van, indulhatok is. Szólok a lányoknak, hogy olajra lépek (Manda nem jön, mert nincs az a báli ruha, amibe belepasszírozná azt a dinnyét, és különben is nyűgös, Adri utálja az ilyeneket kellőképpen, töki meg még a kastélyba se nagyon jöhet be), aztán uccu neki, irány a kastély.
A nagyterembe beérve és szétnézve azonnal feltűnik, hogy marhára kivirítok a díszítésből ezzel a piros ruhával, ki is gyulladnak a füleim azonnal. Nem vagyok az a feltűnési viszketegséggel megáldott fajta, de most csak felém fordul pár tekintet. Rohadt élet, zavarba hoztam saját magamat, mikor alapvetően társasági lény vagyok, Jézus, én se vagyok egészen normális. Gyorsan keressük meg Benjit, és meneküljünk oda. Fej forog, partner észrevesz, integetés, hogy emelje fel a seggét, és legyen szíves odalépni hozzám. Köszönni van időnk, nagyjából 2 perc, aztán felkonferálnak minket. Kézen ragadom a Navinést és odahúzom a többiekhez.
- Készen állsz? - kérdezem oldalra pillantva, balommal az ő jobbjába kapaszkodva, és várom, hogy bevonulhassunk végre. Jaj, csak ne rontsam el nagyon látványosan, és ne akarjunk orra esni...!
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Ádá... Éva. - 2. óra
Írta: 2014. július 22. 18:57
Ugrás a poszthoz

Úgy tűnik Ádámot némileg sikerült kibillentenem a viszonylag nyugodt lelkiállapotából azzal, hogy vízbe hajítottam. Szánom-bánom pofával nézek rá, miközben orr alatt elmormolok egy "bocsit" a rend kedvéért, majd rendes gyerek módjára utánacammogok. Elhiszem, hogy nem egyszerű egy totálisan idegen testbe szorulva élni az amúgy mit sem változott hétköznapokat, és ugyanúgy helytállni minden fronton, mint eddig. Gondolom egy kicsit magasabban levő könyv elérése a könyvespolcon már problémát jelenthet számára, ami felettébb dühítő lehet. Eddig simán elérte, most meg Invitoval kell leszedni onnét. Én az elmúlt pár napban fóbiásan elkezdtem félni az ajtófélfáktól, mert a felső lécet az alacsonyabb helyeken mindig megkoccolom fejbúbbal, és ez úgy a negyedik-ötödik alkalom után már nem olyan mulatságos, mint a legelső alkalommal.
- Egy kis bosszú, mi? De nem ér ám csalni aeromágiával! - kérdezem szintén felderült képpel, majd röhögve hozzáteszem még, hogy egyenlő esélyekkel induljunk. Nem hat degradálóan az, hogy egy kicsit vízbe akar fojtani, az előző kis fürdetés után ezen nem is csodálkozok.
Szépen, jó gyerek módjára követem ÁdámÉva példáját, és jómagam is alámerülök a tó vizében. Egész kellemes, nem jéghideg, olyan pont jó, hűsítő közeg. Nem mozdulok semerre, csak hagyom, hogy lebegjek a víz alatt, majd egy kis idő múlva felbukkanok a felszínen, hogy oxigénhez juthassak. Egy kicsit elidőzök a felszínen, aztán megint nagy levegő és huss, alámerülés! Ezt még párszor elismétlem, mire végre úgy érzem, hogy nagyjából egy percet ki fogok majd bírni a víz alatt.
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Áfonyamentés.
Írta: 2014. augusztus 4. 12:10
Ugrás a poszthoz

Miért kell mindig a körmére nézzek ennek a behemót hülyének? Nem ez a legelső eset, hogy utána kell kajtatni, mert nem éppen prefektushoz méltó módon intézi a maga kis ügyes-bajos dolgait. Igazából érdekelné a jó fenét, hogy mit csinál, nem az a kedvenc szórakozásom, hogy az áldozatait mentsem a karmai közül, de egyszerűen böki az igazságérzetemet a dolog.
Ó, igen, elfelejtettem tisztázni a szituációt: békés délelőtti sétát tettem a nyugati szárny egyik folyosóján, mikor ez a kimagasló egyéniség Saint-Venant (a hím), egy kisebb csokornyi Levitás kislányból kiválasztott egy tetszőlegeset, mintha csak annál a kis játékautomatánál állna, amiből egy ilyen kampós valamivel kell kihalászni a plüssfigurákat. Aztán nemes egyszerűséggel a vállára kapta és ellavírozott vele. A kék koszorú többi tagja már akkor kezdett kihátrálni, mikor meglátták Mihaelt, de ennek az egynek most nem volt szerencséje, így akarva-akaratlanul is áldozatul esett a Rellon egyik nem éppen szimpatizáns prefektusának.
Amennyire csak lehetett, próbáltam észrevétlen maradni, bár eléggé könnyen ki lehet szúrni a sötét hajammal a tömegből, meg a prefigárda igen szűk, 16 főből áll, mind jól ismerjük egymást, ha csak látásból is. Úgy tűnt, hogy nem fedeztek fel, ezért megvártam, míg távolodnak jó pár métert tőlem, és csak ezután indultam el a párocska nyomában. Hirtelen avagy sem, de egy isteni gondolattól vezérelve aztán, egy elegáns befordulással a konyhaajtó csapódott be a két alak mögött.
Most meg itt állok az ajtó előtt, és bőszen fülelek, hogy vajon mi folyhat odabent. A kék még nem sikít, szóval valószínűleg még nem állt neki hurkapálcával kínozni. Beszélgetés zaja szűrődik ki, de nem pontosan értem, hogy miről van szó. Viszont egy hang nagyon jellegzetesnek és túlontúl ismerősnek hat... Az a halk, de hallható fémes csattogás... Kés van nála. Nem kell ennél többet tudnom, hogy sarokig kivágjam a konyhaajtót, és a nem éppen legkedvesebb pillantásaim egyikében részesítsem a zöldet.
- Tedd azt le szépen... - mondom halkan, de annál sötétebb hangon. Közben teljesen észrevétlenül, de mindkét ökölbe szorított kezem fellángol, gyakran megesik, hogy kibukik az elemem, ha ideges vagyok.
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Pusztí... izé, gyakorlás.
Írta: 2014. augusztus 4. 15:42
Ugrás a poszthoz

Runa
- előbb a Bagolykő, majd Szlovákia

Szép idő van ma. Nem az a rettentően meleg, rekkenő hőség, a tegnapi nagy eső tett arról, hogy most ne legyen annyira forró a levegő, hanem egy kifejezetten kellemes, ámbár még egy kicsit felhős időjárás a mai. Teljesen tökéletes, bármi is fog ma velünk történni.
Reggel 7 van, de már talpon találhat a lelkes érdeklődő. Halkan dudorászva kezdem meg az öltözködést, kíváncsi vagyok, hogy mi fog majd kisülni ebből a napból. Egy térdig érő farmer, egy nem túl csicsás rövidujjú, zokni. Kész is. Egy simogatás a cicának, egy a rókának és lehet is menni a fürdőszobába kicsit tollászkodni. De ez igazából kimerül egy arcmosás-fésülködés kombóban nálam, nem viszem túlzásba a dolgokat. A dúdolás még mindig kitart, sőt, új dallam kezdődik, mikor a konyhába érve nekiállok reggelit gyártani magamnak. 3 szelet pirítósnál áll meg a tudomány, ennél többre csak szakácskönyvvel vagyok képes, nálunk Manda az agytröszt a fakanál mögött. Nem baj, ez is bőven elég lesz, lehúzok még egy pohár tejet mellé, aztán összepakolok két szendvicset, hogy ne akarjak éhen halni út közben, meg betárazok egy kis üveg vizet is a kistáskámba. Nagyszerű, gyakorlatilag készen is volnék. Még egy gyors kis firkálás a pultra a lányoknak, hogy ma ne keressenek, és minden príma. Cipő a lábra és lehet is indulni.
Az utam a kastélyba, vagyis pontosabban az erdőbe vezet. Annak is egészen a mélyébe. Runának is azt mondtam, hogy ide jöjjön, ha nem talál meg minket, akkor majd elmegyek érte. Amíg nem figyelt, lenyúltam tőle pár hajszálat, tökéletes szagminták. Bent a susnyásban nem nehéz ráakadni egy nem túl nagyra nőtt hippogriffre, ha az ember füttyent is neki, ő meg érti a jelet, akkor meg aztán pláne nem. Sheli gyorsan előkerül a fák közül és üdvözöl, én meg nekiadom azt az útközben talált szarvasbogarat, amit annyira szeret. Miközben nyammog, várjuk lelkesen a Levitást.
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Pusztí... izé, gyakorlás.
Írta: 2014. augusztus 4. 23:11
Ugrás a poszthoz

Runa
- előbb a Bagolykő, majd Szlovákia

Kicsit bűntudatosan vándorlok beljebb és beljebb az erdőbe, mert nem mostanság voltam itt utoljára megnézni, hogy mi is van a griffel. Pedig az enyém. Vagyis hát papírom nincsen róla, úgyhogy hivatalosan ő egy szabad lény, de kétlem, hogy elhagyna. Eléggé ragaszkodó típus, Grétát is szereti, valószínűleg a szakértelme meggyőzte Shelit, hogy jó ember és segíteni akar neki. Én meg... Én meg ugye az első "értelmes lény" vagyok, akit életében először meglátott, valószínűleg az anyjának hisz, vagy valami hasonló. Egy ideig tényleg ilyen funkciót töltöttem be, de miután ki lett téve ide az erdőbe lakni, azóta a maga úrnője, én nem szólok bele az életébe. Eljövök és meglátogatom néha, ha van rá időm, Gréta hasonlóképp tesz, ő talán kicsit gyakrabban a körmére néz az állatnak.
Néhány perc után hathatós zörgésre figyelünk fel mindketten, Sheli pár lépést hátrál, hogy láthassa rendesen, mi történik, majd némi ágropogás és recsegés után előkerül egy alak is a bozótosból, egyenesen elém. A griff kissé idegesen tárja szét a szárnyait, de intek neki, hogy semmi gond.
- Nem maradtál le semmiről, épp felkészülünk az utazásra - mondom és segítő jobbomat nyújtom a földön fekvő felé. Ehm, igen, Runa nem a legjobb mozgáskoordinációval megáldott ismerősök közé tartozik. De ügyesen kezeli az elemét, azt meg kell hagyni.
- Messzebbre. Ja igen, ő itt Sheli, ő lesz ma a szállítónk, ismerkedjetek meg. Tanácsolom, hogy nézz a szemébe, és közben lassan hajolj meg előtte - adom ki az instrukciókat. Enélkül nem fogunk tudni elindulni, szóval megvárom, hogy megtörténjen a dolog, majd kissé feszülten a bestiára pillantok, aki merőben gondolkozik, hogy vajon mit tegyen, de végül viszonozza a meghajlást. Kicsit megkönnyebbülten sóhajtok, majd összecsapom a két tenyerem, és felugrok a hippogriff hátára. Elkapom Runa karját, és őt is felrántom magam mögé, majd egy "kapaszkodj!" instrukcióval elindulunk egy kicsit kijjebb az erdő sűrűjéből. Amint világosabb lesz minden, és megritkulnak a fák is, megkísérelünk egy felszállást. Nem tudom, mennyire fogja bírni, sosem vitt még két embert a hátán, de elméleti síkon van már olyan idős és erős, hogy mindkettőnket elbírja. Jelt adok a griffnek a felszállásra, ő pedig nekifut, és néhány lépés után a levegőbe emelkedik. Hasonlóan nagyszerű érzés griffháton repülni, mint seprűn, ugyanúgy megvan a szabadság jóleső érzése.
- Segíts neki egy kicsit - fordulok hátra a Levitáshoz. - Kavarj levegőt a szárnyai alá, így nem fog olyan gyorsan elfáradni, mintha csak a saját erejéből vinne minket. Ha meg fázol itt fent, szólj.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kiva Faraday összes RPG hozzászólása (89 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel