Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne, Adam
Budai-hegység

Ha lenne szőre, akkor biztosan borzolná, így azonban csak természetellenes szögben púpozza a hátát, inkább egy kutya acsarkodó mozdulatára hajazva, mintsem a macskák lusta nyújtózkodására. Emberi anatómia szerint a csípőnek nem kéne tudnia ilyen ívet leírnia – a vékony bőr alól felsejlenek halványan a bordák vonalai, az erek kéksége… Olyan mű az egész, irracionális, szürreális látvány, mint az a tengernyi szobor Madame Tussaud panoptikumában.

Először a vérszagú száll vissza az autóba, látott már ilyet korábban az ablakból egyszer-egyszer. Aztán a másik lény. Furcsa a szaga, felkorbácsolja az indulatait, de nem támadhat. Miért?

Ahogy a másik motor is felzúg, majd elindul, leül a hideg földre és megpihen, lassan kifújja a levegőt, de tekintete követi a hátul haladó járművet. Adamet a visszapillantó tükörbe nézve az a baljós érzés fogja el, hogy azon keresztül a lány pontosan a szemébe néz, még ilyen távolról is.

Végül eltűnnek a szeme elől. Az autók zúgó hangja is elhalkul, ő pedig magára marad az erdő csendjével, a sötéttel és az ázott avar és nedves, fonnyadt levelek szúrós szagával. Két lábra áll, próbálgatva, hogy sikerül-e még, halkan roppannak belül a csontjai, ahogy összecsúsznak, rendeződnek. Megmozgatja a lábujjait, ránehezedik a lábára, igaz meginog egy pillanatra, mielőtt megtalálná ezt a merőben másfajta egyensúlyt. Jó, hogy nem kellett megállnia harcolni, nincs annyi ideje.

- Ez meleg volt.

Azzal beveti magát a sűrűbe, folytatva fékevesztett rohanását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Adam és Mat

Amikor Mat bedugja a keretbe a fejét, a lapkavékony, nedves felületen keresztül, valóban, a második oldalon száraz és sötét tér fogadja. A levegő talán egy kissé túlzottan is száraz, ám ez számára nem feltűnő különösebben.
Adam azalatt a rövid idő alatt, míg a kezét átdugta a festményen kavargó, örvénylő színeken, szintén érezhette a más típusú levegőt. Neki már annál ismerősebb, bár semmi különös nincs benne - tipikusan azokon a helyeken ilyen száraz, amelyek mágiával vannak hermetikusan elzárva a külvilágtól. Nem természetellenes jelenség ez annak, aki már régóta a varázsvilág berkeiben forog.
Miután Mat kihúzza a fejét, a festményen látott színkavalkád lustán megmozdul, mintha a víz tetejére csepegtetett olajfestéket piszkálná meg valaki. Nincs is igazán hőmérséklete, se nem meleg, se nem hideg, automatikusan idomul a bőrhöz és a vele kapcsolatban lévő személy testhőjéhez - még Adam sajátságos esetében is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Elég régóta él már itt ahhoz, hogy megszokja az emberek szagát, és hogy tudja az óvintézkedéseket, amiket eszébe nem lenne nem betartani. Teliholdkor tehát minden alkalommal az erdő mélyére húzódik, és még időben megissza azt a hányingerkeltő löttyöt, amit a legrosszabb ellenségének sem kívánna.
Azonban most más a helyzet, mint amit már megszokott. Ez a más helyzet pedig másféle eljárási módot kívánna, ha ugyan szabad így fogalmazni, ám erre aligha tud gondolni, tekintve, hogy velejéig mindenét átjárja ez az... aroma. Nem emberi, egészen mélyen szólítja meg az ösztöneit, aminek farkasalakban talán ha akarna, se tudna ellenállni, de most még a kíváncsiság is hajtja, mi lehet ez... ki kell derítenie. Kitátja a pofáját, és mélyet kortyol a levegőből, azonban a lény távolodik tőle- véli felfedezni ezt abban, hogy tisztább a levegő, mint volt.
Nem gondolkozva így azonnal a nyomába is ered, hogy kiderítse, ki vagy mi a forrása, csak egyetlen üvöltés erejéig fordítja az ég felé a fejét. Aztán csak közeledik, egyre közeledik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Bizonyára nem szorul magyarázatra már csak ezért sem a név, amivel ezt a helyet illették, tekintve, hogy folyamatos az irtózatos hangzavar, ami ezen a folyosószakaszon uralkodik. Még a saját gondolatait is nehéz hallani az erre tévedőnek, nemhogy másokét. Lépésekről nem is beszélve. Miközben ott ácsorog a két leányzó és valamiféle párbeszéd kialakításával vannak elfoglalva, valaki rohanva igyekszik átvágni a folyosón éppen mellettük is elhaladva. Annát még éppen csak sikerül kikerülnie, csak oldalán lógó táskája csapódik kissé neki, mire lila por szabadul el és kezd szállingózni a levegőben összekeveredve az itt egyébként is fellelhető természetes porral. Első ránézésre ártalmatlan színezett valami pusztán. Annamária vállának már neki is ütközik közben, és mentegetőzve tesz egy lépést hátra, mire saját lógó cipőfűzőjében sikerül elbotlania és elesnie, táskájának tartalma pedig sikeresen végzi a földön. Nyurga, szikár, már szinte nyeszlett fiú bozontos világosbarna hajjal, kopott talárban.
- Bo...bocsánat... én csak... nem akartam... ne ha-haragudj. Ké-ké-késésben vagyok - fülig vörösödve dadog, bár nagy valószínűséggel senki nem hallja, mit is mond. A szemét sem emeli a lányokra, inkább a dolgait szedegeti össze sietve. Mindenféle pergamendarabokra készült rajzot lehet látni körülötte, számításokat, értelmetlennek tűnő jegyzeteket, pennát, kopott borítójú szétolvasott, kissé szamárfüles könyvet, különféle színű porokat, pálcát, és végül színes üveggolyót is, amiket a tulajdonosuk későn vesz észre. Már útban is vannak a lányok felé kicsit pattogva az egyenetlen padlón és a fiú arcára kiül a rémület. Próbál valamit közölni, de ebben a zavarban ki érti azt is, ha egyszer újfent csak motyog, javarészt a padlónak. Még szájról olvasni is lehetetlenség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Az elágazás utáni folyosószakaszon mintha holmi szürreális álomba csöppenne a két tilosban járó fiatalember. A sötétben elkóborolt macska kiszökve a véletlenül nyitva hagyott ajtón éjszakai sétára adta a fejét. Érdekesnek tűnt a világ az ajtón túl, hát kisétált. Hogy mi volt a szándéka? Felfedezni a kastélyt. Világot látni. Másik macskát találni társaságnak. Frászt hozni a gazdira. Kismillió variáció létezik, végül azonban másképp alakult az éjszaka. Vagy éppen így tervezte. Sosem derül ki. A professzor szobájának környékén botlott a tervei változását előidéző okra a padlón tócsa formájában. Ismeretlen eredetű és hatású löttyöket nem szokás meginni, ennek azonban határozottan kellemes illata volt, és fehéres színe, némi jóindulattal még tejnek is lehetett volna minősíteni. Mondjuk a mű fajtából, amit boltokban árulnak. Először csak megszaglászta, aztán belenyalt, majd fellefetyelte az egészet és már majdhogynem jóllakottan indult tovább, amikor valami furcsa történt. Összement a pad, ami alá megpróbált besétálni. Hoppá. A páncél is kisebb lett, pedig egyébként mindig fel kell rá néznie. Valami nagyon nem volt rendjén, de azért elsétált egészen eddig, ahol az árnyékosabb oldalra húzódik. Valakire még szerencsésen frászt hozhat. Mostanáig még csendben is volt, és már majdhogynem észrevétlennek mondható, amennyiben észrevétlen egy tehénméretű, többnyire világos szőrű macska. A lépések zajára viszont a folyosó vége felé fordul és kék szemei olyanok, hogy még Csodaország Vigyorija is megirigyelhetné. A vigyor azonban nincs sehol, ami utoljára szokott eltűnni az említett lény esetében. Itt még csak fel se tűnik ilyesmi. Macskuszunk inkább kíváncsian pislog hatalmas méretű szemeivel, és lábra állva el is indul a két mozgó valami vagy valaki felé. Nem tűnnek ezek olyan nagynak, mint például a gazdái szoktak. Az egyik ismerősnek tűnik, a másik viszont nem, és éppen ettől érdekesek, hát megközelíti őket. Méreteiből adódóan viszont nem olyan egyszerű ez a művelet, az egyik páncél csörömpölve dől oldalra és omlik darabjaira, amikor elhalad mellette. A hang hatására hirtelen mozdul az ellenkező irányba, így meg egy padot sikerül felborítania ezzel a lendülettel. Pillanatok alatt kész is a káosz körülötte, talán jobb lenne menekülni, mielőtt megpróbál valakinek az ölébe mászni. Még agyonnyomná a végén szerencsétlen illetőt.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Adam és Mat

A vámpír feje gond nélkül áthatol ismét a hártyavékony rétegen s valóban, Adam érzékei elégnek bizonyulnak ahhoz, hogy a bent uralkodó közönséges sötétség leplén hamar átlásson. Nem kell hozzá megerőltetnie magát, csak az a néhány másodperc szükséges, amíg a szem a bevilágított folyosó fényeiről átszokik a teljes feketeségre, így rövid időn belül kirajzolódnak előtte a beltér vonalai. Semmi ismeretlen nem tárul a szeme elé - legalábbis olyan, ami túlontúl szokatlannak tűnne. Kétszer két méretes, üres raktárhelyiségnek tűnik elsőre, azt leszámítva, hogy a hajdan valószínűleg használatban lévő polcok most üresen állnak a fal mellett. Magával szemben egy fáklyát is kiszúr a falnál, amellett pedig ebből a kisebb helyiségből levezető lépcsősor kezdődik. A benti levegő nem dohos - mint azok a szobák, amelyeket évtizedek óta nem látogatott meg senki ember fia; igaz, a friss hegyi levegőtől is meglehetősen távol áll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Hősünk maga a megtestesült szerencsétlenség. Nem elég, hogy a nagy rohanásban sikerül beleütköznie a lányokba, de még el is esik és táskája tartalma sikeresen a folyosó padlóján végzi. Jó, hogy nem volt benne semmi törékeny. Az viszont már kevésbé az, hogy úgy egyébként tele van különféle kísérleti állapotban lévő varázstárgyakkal, amiket nem igazán kellene hordoznia egyik helyről a másikra. Na nem, mintha nem lehetne, ha arról van szó, mert hát egy üres teremben csak nem tárolhatóak, hogy mindenki kénye-kedve szerint hozzáférjen bármelyikhez, csak hát tessék ránézni, kérem. Nem pont neki kellene ezeket hurcolni egyik helyről a másikra. Igyekszik bocsánatot kérni, és valahogy visszajuttatni táskája mélyére az onnan kihullott kisebb-nagyobb tárgyak garmadáját közben, még mielőtt bármi gond adódna. Örülhetne is igazából, hogy a lányok is segítenének neki nagyon készségesen, ehelyett viszont mégis kétségbeesett arcot vág, amint lehajolnak, hogy ezt-azt felvegyenek a padlóról és visszaszolgáltassanak neki. Hogy miért is?  Az kérem, nagyon gyorsan kiderül, miért. Először Anna érezheti tisztán, majd Annamária is, ahogy valami éppen beszippantani szeretné. És még ha csak szeretné, de be is szippantja pillanatokon belül. A folyosó hirtelen távoli látvány lesz közepén szétszórt tudósunkkal. Nehéz eldönteni, hogy az ember sírjon-e vagy nevessen kétségbeesett kapkodásán, meg azon, hogy milyen arcot is vág éppen. Olyan döbbenten pislog a két lányra, mintha szellemet látna, és már megint nem hallani, mit is motyog pontosan, ám amint összekotorta táskája tartalmát, az addigi tempójánál is sebesebbre kapcsolva inal el. Na de vissza a lányokhoz, akik viszont itt maradtak, és már messze nem a folyosó padlóján ácsorognak, na meg a dimenzióik is mintha megcsappantak volna. A magasság, szélesség rendben volna, de a mélység, az a harmadik dimenzió icuripicurit furcsán néz ki, arról nem is beszélve, hogy minden mintha ezer rétegből állna. És akkor még ott van festékszag is. Nem erős ez, kérem, amitől még nagyon felhőkbe tudna repülni az ember, hanem olyasféle, ami már rég megszáradt, de érezni azért, hogy festék. Úgy tűnik, a két lány sikeresen portrévá avanzsált.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Hősünk, azazhogy éppenséggel minden baj forrása meglepően sietősen tűnik el a folyosóról, amint sikerült összekapkodnia szanaszét gurult dolgait. Ki tudja, visszatér-e még? Sajnos még a hangját sem sikerült hallani, nemhogy a fejében fellelhető gondolatokat, pedig igyekezett mondani valamit még hirtelen távozását megelőzően. No de tegyük is félre kicsit inkább, és koncentráljuk a jelen helyzetre, ugyanis éppenséggel a lányoknak is nyoma veszett a folyosóról. Még szerencse, hogy a fizika törvényei szerint semmi nem vész el, legfeljebb csak átalakul. Ez történt itt is: valamelyik, még éppen tesztelés alatt álló és talán módosításra, javításra is váró csodamütyürnek hála portrévá alakult át Anna is, Annamária is. Egészen kicsit aggasztó lehet például a dimenzióik számának megfogyatkozása, vagy az itt töltendő időtartam ismeretlen volta. Őrizzék meg a pánikot, semmi ok a nyugalomra. Még a szemközti éneklő dámák is hangjukat vesztve a meglepettségtől némán merednek a lányokat beszippantó festményre, ahogy azt már Anna észrevette. Azonban nem csak ők maradtak szó nélkül az események hatására, egy-két pillanatra még a leghangosabb portréalakok is elhallgatnak, amint valamelyik szomszédjuk megsúgja, hogy szokatlan módon érkezett éppen két festménylakó. A keret lakója, a már említett kedves bácsi állát tenyerében megtámasztva felméri, kikkel is osztozik a vásznon. A zaj közben ismét a régi lesz a folyosón, mintha mi sem történt volna, bár a dámák szemközt éneklés helyett egyelőre még gyanakvó pillantások közepette sutyorognak.
- Szépen itt hagyták magukat. Általában még kevésbé jól nevelt festőpalánták is megvárják, mire megszárad az ember - jegyzi meg végül, megigazítja orrán vékony fémkeretes szemüvegét és visszatér az asztalán fellelhető rengeteg papír rendezgetéséhez. A dámák újra énekelni kezdenek, a bácsi meg felvonja a szemöldökét felpillantva, láthatóan zavarja valami az előadásban, de inkább a lányokhoz szól végül.
- Egész jó azért itt az élet, nem lehet panaszkodni. Mi szél hozta a hölgyeket? Úgy értem, mit tettek, hogy megörökítődtek? Bár gyanítom, hogy a művész kicsit elvétette a keretet, ugyanis mi nem ismerjük egymást még. Vagy ennyire hely szűkében lennének? - érdeklődik tovább meglehetősen barátságosan, miközben eltart magától egy lapot és szemüvege kerete fölött kipislogva méregeti azt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lassan szállingóznak befelé kora délutántól a diákok, miközben pár manó még bent sertepertél a teremben, hogy megcsodálják azt. Méltó zárást, és még megfelelőbb kezdést remélve foglalják el régi és új arcok a helyeiket, hogy lassan, de biztosan a kezdési időpontot megközelítve belevághassunk az ünnepélybe. Izgatottak, unottak, lelkesek vagy éppen kedvetlenek egyes arcok, azonban mindenki várja már, hogy kiderüljenek az eredmények, az igazgató úr pedig elindítsa a tizenkilencedik tanévet!
Újabb év zárult le, az utóbbiakhoz képest meglepetéssel, amiről a terem dekorációja is árulkodik. Az egész smaragdzöld és ezüst színekben pompázik, hirdetve a sárkányok erejét, amivel idén diadalmaskodtak. Minden asztal, köztük a tanároké is a rellon címerét viseli. az asztalok felett is a nyertes ház színeiben játszó gyertyák lebegnek, de a falak és az étkészlet is ilyen pompázatosban játszik. A tavalyi nyertesektől ellentmondást nem tűrően vették át a győzelmet, ami már hosszú ideje váratott magára.
A hosszú asztalokon étel még nincs, azonban maga a teríték is előcsalogatja a vágyat az evés iránt. Mindenki foglalja hát el a helyét, hamarosan kezdődik az ünnepély!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Adam és Mat

Vajon tényleg ott van? - merül fel a kérdés a vámpírban, de csakugyan, minden érzékszerve arról árulkodik, hogy nem egy káprázat. A por a pállott levegő, mint-mind túlságosan valódinak tetszik ahhoz, hogy puszta káprázat legyen, s ha ez nem volna elég, nyilvánvalóan könnyedén be tudta dugni a kezét és a fejét is a keret kapuján.
Aztán egyszeriben két dolog is történik: az egyik, hogy a kép túloldaláról összefüggéstelen, elmosódó motyogást hallanak mindketten, ám a belső tér akusztikája torzít annyira, hogy ne lehessen kivenni, pontosan miről is van szó, csupán annyi állapítható meg, hogy vékonyka, magas hangon folyik az "elmélkedés".
A másik pedig, ahogy Mat a kép közvetlen környezetében töpreng, netán hozzá is ér a falhoz vagy kerethez, az mintha megérezné a két toporgó szándékát, a fal halk, morzsolódó hangokkal kezd formálódni - az azt alkotó mágikus téglák úgy, mint egy legó darabkái, könnyedén csúsznak szét, rendezkednek, mígnem a kép alatt egy kisebb ajtó formálódik. Kisebb, mert egyértelműen nem emberi magasságra van kialakítva, de ha lehajolnak, könnyedén átférhetnek rajta mindketten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Adam és Mat

Néha megakad a vékony hangocska, amely felszűrődik, épp csak annyira, hogy a léte egyértelmű legyen, értelmét azonban torzítsa a távolság és a belső tér akusztikája. Mat könnyedén átfér a ki-bejáraton, a mugli ketyere halvány, de viszonylag használható fényforrást nyújt – hiába. A fiú megbotlik és valóban szerencsétlenül esik: a lépcső azonban hosszabb, mint azt sejteni lehetett volna, nem is ér le teljesen az aljára, mert már valahol félúton úgy bicsaklik meg a fej, mikor a halántéknál találkozik az egyik fok élével, hogy a test is követi az ívet, oldalra gördülve reked meg a fal tövénél. A segítséget elmotyogni sincs lehetősége: azonnal elveszti az eszméletét.
Adam fentről tisztán kiveheti a hangokat, a puffanásokat, még azt a hátborzongató koppanást is, ami határozottan különbözik attól a reccsenéstől, amit a zseblámpa műanyag felületének törése okozott – ezzel együtt a vér vasas, éles szaga csapja meg az orrát. Csend. A lenti motyogás elhal és Mat motozását sem hallani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

A két lány dimenzióiban megfogyatkozva egyelőre a festmény rabja lett meg egy öregúr ideiglenes társasága a vásznon, ki nem ódzkodik máris társalgásba elegyedni velük. Közelebbről megnézve az öltözéke sem a legújabb divat szerinti, nem csak a nyelvhasználata, viszont nem néz olyan gyanakodva a lányokra, mint például a szemközti dámák, akik meglehetősen látványosan méregetik még mindig őket félig-meddig legyezőik mögé bújva, néha pedig legyezőik mögé bújva még össze is súgnak mindennek tetejébe. A keret egyébként mintha valamiféle hangszigetelésnek lenne alávetve, egyrészt remek az akusztikája, másrészt tompább a kintről behallatszó zaj, mint ahogy azt a folyosón hallani kívülállóként. Igaz, még ezen körülmények között sem hallja a keret lakója, mit motyog először Anna, főként, hogy amúgy is éppen egy írást méregetett abban a pillanatban, amit az asztaláról emelt maga elé. Az említett irományt azonban hamarosan le is teszi a kezét, mert vagy dolgozik vagy társalog, mindent egyszerre nem lehet.
- Jómagam nem igazán járok sehová. Ennyi munka mellett igazán nincs időm a szomszédos képkereteket látogatni, ráadásul egyik-másikba olyan érzés átjutni, mintha valami kezdetleges zsupszkulcsot használnék, azokat pedig sosem bírta a gyomrom - sóhajt egyet homlokát ráncolva, majd feltolja a helyére orra hegyére csúszott szemüvegét.
- Karl Adam von Hexenberg, mágiaügyi miniszter. Azt hiszem, a képkeret alatt is ez áll, bár innen nehezen állapítható meg. Pardon, néhai miniszter. Az első világháború idején voltam hivatalban - válaszolja Annamária kérdésére. Az asztalról most egy pergament emel fel, és pillant bele, mert a munka mégsem állhat meg amiatt, hogy nincs egyedül a vásznon.
- Szemközt a társalkodónők portréja található, jobbra egy elődöm, aki nehezen viseli, hogy a feleségét nem festették mellé, így mostanság túl sűrűn önt fel a garatra, balra pedig egy udvari bolond. A rendszert nem értem, de állítólag őt egyébként is hely szűkében helyezték ide - ad készségesen további információkat a lányoknak, hogy tudják, mire is számítsanak, ha továbbindulnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

A néhai mágiaügyi miniszter készségesen válaszol az őt érintő kérdésekre, még néhány, szerinte létfontosságú információt is megoszt a szomszédos képekről, majd ismét belemerül tetemes mennyiségű olvasmányába. Talán, ha hallaná, miről is beszélnek a lányok, tudna még mondani ezt-azt, ami hasznukra válna esetleg, de még csak nem is hallgatózik, hiszen az nem illendő. Kitartóan forgatja az előtte heverő papírokat, időnként fel is jegyez valamit tollát tintába mártva, mindössze az nem kerüli el a figyelmét, hogy eldöntik, hogy a bolond irányába akkor nem.
- Pedig igazán jó szándékú a bolond. Már bocsánat, hogy beleszólok, csak véletlenül meghallottam. Tudják, nagyon jó itt az akusztika, remekül sikerült vászonra vinni az irodámat - kotnyeleskedik kicsit az öregúr váratlanul felpillantva, és ismét le is teszi a papírjait, sőt, felkel az asztalától.
- Viszont az elődöm talán inkább hasznukra lehet, ha már őt választották. Egy időben azzal próbált bosszantani, hogy neki több portréja is van az épületben, talán sikerül hazatalálniuk a hölgyeknek a saját vásznukra - kedélyesen mosolyog szavai mellé, és asztalától felkelve már terelgeti is a lányokat a keret irányába, hiszen a saját vásznát csak ismeri, tudja, merre kell indulni. Kissé mintha zavarná is, hogy nem igazán tudna segíteni, de majd a szomszéd, ő többet tud, nagyobb hasznukra lesz, ő meg nyugodtan dolgozhat tovább.  
- Isten velük, hölgyek. Sok szerencsét - kívánja épp mielőtt még beszippantaná őket a vászon és a keret közötti vékony rés és olyan élményben lehet részük, akárha feje tetejére állt volna a világ. Egy kis szédülés esedékes, de nem szükségszerű mellékhatás, akárcsak a gyomortartalom felkavarodása, viszont a csuklások által félbeszakított furcsa dünnyögés már kevésbé lehet a rövidke út eredménye. A hang forrását egész hamar felfedezhetik. Magas, kopaszodó úriember szépen pödört bajusszal, nyakkendője félrecsúszott, inge könyékig feltűrve, mellénye rosszul gombolva, és nem csak a dünnyögés, de tekintete és a kezében árválkodó pohár is arról árulkodik, hogy bizony szépen megitta a mai adagot is. Vagy annál is többet.
- Júlia? Hikk... maguk nem Júlia. Egyik se... hikk... kihez van szerencsém? - kérdezi csalódottan, majd megemeli a poharát, kiissza a maradékot, aztán unottan kezdi lóbálni a karját, miközben ismét a lányokra néz.
- Nem hoznának nekem a hölgyek még egy kis bort, hikk, tudják, a szerzetestől... Még nem a legfinomabb a muskotály, hikk, de már... hozzanak maguknak is - kissé nehezen érteni, mit is mond, nem csak azért, mert folyamatosan csuklik, de össze is folynak kissé a végére a szavai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Szombat Anna és Rozsos Annamária

A szomszédos festmény lakója lehet segítőkész és tudhat sokat a kastély festményei közötti átjárásról, ám már első ránézésre is megállapítható róla, hogy sajnos nincs abban az állapotban, hogy a lányok igazán hasznát vehetnék. - Infó? Hikk... nem beszélnének a hölgyek magyarul? Hikk... vagy akár németül. Ez a mai modern nyelv... hikk... a magyar nyelv megszény...szégyen... megszégyenítése - panaszkodik festményhősünk két viszonylag sűrű csuklás közepette, majd szájához emeli poharát és kihörpinti belőle az utolsó korty innivalót is, azaz majdnem az utolsót. Fél kortyocskányi még ott lötyög az öblös pohár alján, ezzel azonban már szomorúságára nem boldogul, hiába forgatja körbe a poharat. Annamária hangjára késve is reagál, miután nagyon koncentrálva igyekszik meginni azt a néhány cseppet, az azonban minduntalan makacsul visszatér a pohár aljába. Enyhén még keresztbe is áll a szeme a nagy próbálkozástól, amikor feltekint, majd leengedi poharát és vonásait rendezve néz a lányra.
- Ó, pardon. Be sem mutatkoztam, hikk, pedig úgy volna illendő, hikk, ha már a hölgyek benéztek hozzám. Weisz Ferdinánd, szolgálatukra - biccent feléjük, felkelni és meghajolni már sokkalta nagyobb kihívásnak tűnik, amire inkább nem vállalkozna ingadozó egyensúlyával. Már így is forog vele kissé a szoba.
- A barát... hol is... hol is... - gondolkodik hangosan. Poharát letéve állába támasztja a tenyerét és ősz szálakkal tarkított szakállát simogatva töpreng, hol is lakik a barát. Régen járt arra, de szerencsére mindig van néhány ide-oda mászkáló, kilóméterhiányos portréalak, aki van oly szíves, hogy hozzon neki innivalót.
- Ha jól emlékszem, úgy három festménnyel... hikk... van odébb a szemközti falon. De... hikk... lehet, hogy néggyel. Kettővel... igen, kettővel odébb a virágos rétről... hikk... közvetlen átjárás van, ha jól emlékszem. Bár a kutyával érdemes vigyázni, hikk. A kisasszonyok honnan jöttek? - kérdezi, ha már megadta a szerinte szükségesnek vélt információkat, és már ösztönösen emeli szájához a poharat, hogy a következő pillanatban fáradt sóhajjal vegye tudomásul innivalója gyakorlatilag teljes hiányát.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Timike világ életében egyszerű lélek volt. Nem mondhatni, hogy buta lett volna, egészen jó osztályzatokkal végezte el a Bagolykőt is néhány éve. Mindössze a bonyolult női lélek kanyargós útjai nála leginkább egy rágógumival övezett sárga köves, egyenes, egyirányú útban manifesztálódtak.
A mai nap is teljesen ugyanolyan volt, mint a többi: aurorok és elítéltek jönnek-mennek, panaszok, kérdések, bejelentések futnak át a kezei között, ő pedig irigylésre méltóan gyakorlott mozdulatokkal és tájékozottsággal teszi sorba, rendezi el, küldi tovább az iratokat, illetve a rá várakozó boszorkányokat és varázslókat a megfelelő osztály irányába.
- Sziaszépségem, miben segíthetek?
A leheletének enyhe szamócaillata van, édes és cukros, ám nem durván tolakodó, és az isten tudja, hogy tud valaki helyesen artikulálni rágózás közben. Talán a tapasztalat és évek hosszú, gyakorlással töltött eredmény. Hosszú barna haját kontyba tűzte és a saját varázspálcájával rögzítette, csupán egykét kikandikáló tincs libben előre, amikor odahajol az átcsúsztatott papír fölé, hogy átolvassa. A tekintete vadul követi a sorokat, úgy lehet megállapítani, hogy halad egyre előrébb és előrébb benne, hogy fokozatosan lassul a rágás tempója is.
Hogy aztán kissé tanácstalanul pislogjon fel Dwayne-re.
- Izé. - Nem az a mondat, amit az ember a recepciós boszorkánytól szeret hallani, tény. Ahogyan az is, hogy mióta az idős Cecília nénit felváltotta ezen a poszton, még nem fordultak hozzá ilyen kéréssel.
- Üljön csak le, foglaljon helyet, én őő, utánanézek. - Gondosan fuksziaszínűre festett körmével a váró felé bök, miközben magam elé húz egy rézből formázott beszélőcsőt, ám azt már nem hallani, hogy mit magyaráz benne. Aztán egy másikat. És egy harmadikat is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Beletelik jó tíz-tizenöt percbe az, hogy Timike körbekérdezzen az illetékeseknél, hogy ezzel hová és merre küldje. Alapvetően a bejegyeztetés nem bonyolult folyamat, van rá külön alosztály, na de itt arról van szó, hogy egy auror szalasztotta el ezt a törvényileg kötelező pontot teljesíteni.
- Dwayne Warren fáradjon a pulthoz! - Még integet is a kacsójával, hogy erre-erre, nem mintha nem lenne teljesen egyértelmű az ideális irány. Miután a férfi feltápászkodik és hajlandó odafáradni, visszatolja elé a papírt.
- Második emelet, balra, a 249-es ajtó, Jeszenszky András úr irodája.
Szóval egyenesen a főnökéhez küldik, bár még mindig jobb, mintha a másik Jeszenszky neve és irodája hangzott volna el. Abban az esetben borítékolható lenne egy komolyabb bírósági eljárás. Timike még rág egyet-kettőt a rágón, kivárja, hogy van-e kérdés. Ha nem, akkor fordul is vissza a sorhoz.
- Kööövvetkezzőt kérem - közli enyhén nyújtottan artikulálva. Most, hogy elrendezte a dolgot, folytatja is a továbbiakat, mintha mi sem történt volna. Legfeljebb gondolatban jegyzi fel, hogy pipa került egy "ez még nem történt meg velem" rubrika mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Általában az ügyintézés ennél sokkal bürokratikusabb, annyira, hogy órákba is beletelne, míg valaki végigjárja azt a kacskaringós utat a papírkáival, mire az illetékes elé kerül a problémájával. Nem úgy Dwayne Warren esetében, aki foglalkozásából kifolyólag mindig szigorúbban van elbírálva, mint egy átlagos közvarázsló.
Kellene, hogy így legyen, de ezek a rohadt amerikaik, hogy más jogi hatóság alá eső alkalmazott felett nem bírnak teljes hatáskörrel! Hallatlan! Pedig itt vannak, itt dolgoznak, itt okoznak problémát és felesleges extra papírmunkákat az olyan becsületes dolgozóknak, mint ő!
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarognak András fejében, miközben az érkezőre vár és próbálja eldönteni, mi legyen vele. Frusztráltan és idegesen megdörzsöli az orrnyergét, miközben az asztalán található, keretbe állított lencsén keresztül ellenőrzi, ki áll az ajtaja előtt.
- Befelé Warren!
Nos, az, hogy felfüggeszteni nem függesztheti fel, nem jelenti azt, hogy körbe kell udvarolnia. Amikor Dwayne behúzza maga mögött az ajtót, az íróasztalával átellenben elhelyezkedő székre mutat.
- Üljön le és mesélje el, mióta is érzi úgy, hogy a bejegyeztetés törvénybe iktatott procedúrája túl büdös magának. - A testvérével ellentétben, aki rendkívül diplomatikusan és körültekintően képes mindent úgy körbefogalmazni, hogy a napok alatt megírt komoly jogi szövegek is megirigyelhetnék, az ő nyelve inkább az egyenesség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Látni, ahogy András szemöldöke a magasba szökik ennek az egyértelmű flegmaság és nemtörődömség láttán. A szája pengevékony lesz, ahogy összepréseli idegességében, ám... nem kezd el ordibálni. Sajnos nem teheti meg.
Rohadt amcsik.
Fut át fején a gondolat és egy fokkal erősebben szorít rá a kezébe akadó iratokra.
- Pontosan tudom, hogy köp a szabályokra, Warren. Főleg a magyar törvényekre, gondolom, mert attól érzi magát nagymenőnek, hogy ha megteheti, akkor meg is teszi. De közölném...
Itt pedig előre hajol, és mélyen a másik férfi szemébe néz. Lehet, hogy nem diplomata, de nem a jóisten vitte fel a dolgát annyira, hogy ide kerüljön, ahol most van: az aurorparancsnoki székben.
- Csak, mert nem az atlanti óceán túlsó felén van, nem engedhet meg mindent magának.
Maga elé húz egy üzenőpergament, melynek lényege, hogy a rá felírt szavak a pergamen másik felén is megjelennek, majd egy pennát vesz magához, és míg folytatja a mondandóját, körmölni kezd rá.
- Ne aggódjon, meg fog történni. Egyrészt egyértelmű, hogy a nyilvántartásba kerül, másrészt menjen át a 103-asba, ott megkapja a figyelő-varázstárgyát.
Általában háziőrizetben lévő varázslókon és boszorkányokon szokták alkalmazni, de úgy döntött, a jelenlegiek után nem árt, ha egy jó ideig az amerikai minden lépését követni tudják. Ez megfelelő büntetés, ugyanakkor nem ütközik a nemzetközi szabályokba és korlátozásokba.
- A következő 50 napban magán lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ha elégedett is a kelletlen, irritált reakcióval a büntetést illetően, az nem olvasható le az arcáról. Rezzenéstelen kifejezéssel a vonásain dől hátra a székében erre. Azoknak a póza ez, akik már lezárták gondolatban a vitát, végleg elhatározva valamit.
- Teljesen komoly. Higgye el, nem vagyok jó a viccekkel.
Igen, ezt nem túl nehéz elképzelni Andrásról. Eldöntötte, Warrennek meg kell tanulnia, hogy tisztelnie kell az ország törvénykezési szokásait és szabályait, amely jelenleg az otthonául szolgál - nem mellesleg pedig a rendészet adja a fizetést is neki, amiből az ételt és ruhát veszi. Amiből eltartja magát. Nyilvánvalóan enyhébb büntetést is hozhatott volna, ám az a flegmaság, amellyel Dwayne helyet foglalt vele szemben, kiölte belőle a hajlandóságot.
- A munkáját nem fogja akadályozni az, hogy tudjuk, éppen hol tartózkodik. Ez az utolsó szavam. A viszont látásra ötven nap múlva.
Azzal az ajtó felé biccent, jelezve Dwayne-nek, hogy most már távozhat. Kimenőben még az auror után szól.
- Ne próbálja meg levenni. Nem éri meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A támadók hamar bekerítették a két lányt, amíg azok nevetgélve evickéltek ki a tóból. Egész este lesben álltak már, de a falusiak óvatossága miatt már napok óta nem volt fogásuk, így most a szokásosnál is jobban koncentráltak, hogy kihasználhassák Nessáék óvatlanságát. Pálcáikat már előre szegezték, fél szemmel pedig a jelet lesték, amelyet majd a rablóbanda főnöke fog kilőni a támadás megkezdése végett.
Nem voltak sokan, az utóbbi hetekben páran már el is hagyták köreiket, mivel megcsappant a zsákmány, azonban még így is maradtak négyen, a legelszántabbak, akik most áldozataik minden rezdülését lesték, miközben fejükben még egyszer utoljára átismételték a tervet.
Főnökük ezt a pillanatot választotta a rohamra, pálcája suhintására egy pillangó szárnyalt a lányok felé, majd mikor úgy fél méterre volt tőlük, egy hang nélkül robbant fel füstfelhővé. Ezzel egy időben már röppentek is az átkok, a két kábító vörös fénycsóva képében közeledett, míg a negyedik pálcát tartó kéz egyelőre nem mozdult, kivárt, hogy kell-e neki is tennie valamit.
Mindez néma csendben történt, mintha valami bűbájt szórtak volna az egész területre - és ez nem is állt messze az igazságtól. A lányok sikíthatnak, kiabálhatnak, ahogy csak akarnak, senki sem fogja meghallani őket a faluból, hogy a segítségükre siessen. A banda semmit sem bízott a véletlenre, muszáj volt tökéletesnek lennie az akciónak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Ádám és Alina

Nos, vázoljuk fel a helyzetet. Két fiatal, éjfél körül, egy temetőben barangolgatva... hát mi ez, ha nem kihívás a sorsnak? Az arcába ordítanak minden tettükkel, ahogy horrorfilm szereplőkként viselkednek és nem mutatják félelmüket nagyon, bátrak, belevágnak a dologba. Ellenkeznek, elnyomják agyukban az őket életben tartó, ősi ösztönöket, mondjuk a félelmet, a borzongást, ami vissza, a kastély felé üldözné őket.
Erre a hívásra pedig a sors nem tud nem válaszolni. A temető nyugodt, álmos csendje hirtelen megváltozik. A békességet sugárzó hely levegője hirtelen fagyos lesz. Nem olyan hideg, amit az ember a bőrével érzékel, sokkal inkább, ami belülről hűti le őt és rossz előérzetet kölcsönöz nekik. A két fiatal érzékei kiélesednek, és mintha furcsa hangokat hallanának a temető távolabbi részéről. Nehezen megállapítható, milyen hang lehet. Egy apró ág reccsen, egy kis kőcsikorgás, mégis van mellette még valami. Egy lassú, vontatott hang, ütemesen ismétlődve. A sötét miatt egyelőre Ádám és Alina nem látnak semmi mozgást, hiába meresztik a szemüket, de ha nem figyelnek fel a dolgokra, illetve ha közelebb mennek... még bármi megtörténhet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szépvölgyi Richárd és Nadine Rohr

Egy szép, kellemes este a Mátra Máguscsárdában. A csárdáról csúnya pletykák terjengenek manapság a faluban, főleg a biztonságosságát illetőleg. Bogolyfalva apró, nem túl forgalmas, tökéletesen eldugott hely, hogy az emberek úgy érezzék, bármit tesznek, az itt marad, eme mágusfalu határain belül. Esetleg a kastélyba szivárog be némi információ, de abból sem lehet olyan nagy baj, igaz?
Ennek ellenére a diákok szabad idejükben, főleg a szünet alatt rendszeresen látogatják a helyet. Finom, viszonylag olcsó vajsört lehet itt kapni, készségesen ki is szolgálják az embert. Az őszi hónapokban egyre hívogatóbb az ajánlat. A helyből árad a melegség, az elhaladók gyomra pedig egyből megkordul az isteni illatokra, melyek körbelengik a csárdát.
A Mátra Máguscsárda mindenki számára egy ártatlan, békés helynek tűnik. Illetve szinte az egyetlen ilyen típusú, beülős hely a faluban, így nem csoda, hogy viszonylag sok embert vonz és tesz törzsvendéggé. Az sem csoda, hogy a diákok is kedvelik. Talán a sors akarta, hogy Szépvölgyi Richárd és Nadine Rohr a mai napon a csárádban tartózkodott és rendelt magának valamit, vagy talán megbeszélték volna a találkozót? Már ősrégi barátok, vagy éppen csak annál az asztalnál volt hely, ezért kerültek oda?
Talán ez nem is számít, hiszen megkapják rendelt italukat mindketten. Aztán egy furcsaság történik velük. Amint a pohárhoz érnek, hirtelen mintha megváltozna a csárda. A melegség kiszökik belőle, az emberek olyan távolinak tűnnek. Mindenki más furán viselkedik, talán még lassabban is mozog, mint eddig. Az ital íze kellemes, pont olyan, mint minden alkalommal, mégis, mintha valami más lenne. Ez motoszkálhat most mindkét fiatal agyában. Más. Valami más. De akkor sem jönnének rá, mi változott meg, ha az életük múlna rajta.
Aztán az egyik ajtón ragad mindkettejük tekintete, mintha nem is önszántukból pillantanának hátra, egy eldugott részre. Az ajtó résnyire nyitva. Mintha fura hangok szűrődnének ki a folyosóról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nadine és Richárd

Néha bele sem gondolunk, milyen apró dolgok vannak leginkább hatással az életünkre, a körülöttünk zajló történésekre. Egy pici figyelmetlenség, egy jelentéktelennek tűnő hiba. Egy résnyire nyitva felejtett ajtó... egy ártatlanul feltett kérdés. Egy apró döntés, miszerint Nadine feláll, a másikat is biztatva és elindul az ajtó felé. Pálcával a kezében közelít, óvatoskodik.
Félsz, Nadine? Az ismeretlennél talál nincs is félelmetesebb az emberi faj számára. Így volt ez mindig is, és hiába a modern gondolkozás, a mai modern világ, így is lesz. Talán érzed a veszélyt, a hideg, ami már felütötte a csárdában a fejét, jeges karmaival mászik végig a fiatalok hátán. Vajon miért? Mi alapja van ennek? Hiszen az csak egy ajtó, némi zaj, lehet bármi. Lehet, hogy csak az elméjük játszik velük, és a feszültség felesleges.
Mielőtt még megnyugtató gondolatokba süllyedhetnének, az ajtón bekukkantva csak egy üres folyosó található, még több ajtóval. Ajtók, ajtók... mennyi van még itt? Mit rejtenek? Az egyik szeretné felfedni magát. Megremegnek az ablakok, majd a kint álló fiatalok hallanak valamit ismét. Most már közelebb vannak, könnyebben kivehető, mi is ez.
Emberi kiáltás. Segélykérés. Valaki nagy bajban van.
Azonban feltűnhet nektek, hogy a csárda összes többi vendége, mintha meg sem hallotta volna ezt. Nem kapják fel a fejüket, nem figyelnek oda, sőt, néhányan mintha tudatosan és tapintatosan fordítanák el a fejüket.
Fájdalom szülte, elfojtott ordítás zajai szűrődnek a harmadik ajtó mögül, ami hirtelen abbamarad, mintha elvágták volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nadine és Richárd

A sors kedves kis fintora, hogy hozta össze a karakán, kíváncsi eridonost egy óvatos, bizalmatlan rellonossal. Noha Nadine az idősebb, egyértelműen ő viselkedik bátrabban, de ez nem jelenti azt, hogy ő csinálja okosan. Richárd tartózkodó, óvatos, elővigyázatos... mégis, valakinek segítségre van szüksége. Vajon együtt tudna-e élni azzal a tudattal, hogy talán megmenthetett volna valakit, ha egy kicsit is bátrabb?
Hiába próbálkoznak a csárda többi vendégével. Senki nem figyel rájuk, mindenki tudja, hogy olyan dologba ártják magukat, aminek gondolatától a legtöbben menekülnének innen. De senki nem gondol rájuk rosszallóan, néha egy-egy sajnálkozó sóhaj is felhangzik. Diákok. Fiatalok, naivak.

Meg is történik a nagy áttörés, Nadine hősiesen nyomul előre, kinyitja az ajtót, de nem találja magát szembe semmivel. Balra, az ajtó mögött azonban két férfi áll, egy harmadik pedig a széken ül. Elgyötört arccal pillant fel, riadt tekintetét a másik kettő között kapkodja. Izzadtságtól nedves haja arcához tapad, zihál.
Nadine a szerencse gyermeke, nem hallották meg. Az egyik férfi magasabb, szikár alak, járkálni kezd és arcán mosoly ül. Nem tudni mi mosolyogtatja meg. A helyzet, a másik kiszolgáltatottsága, a kínzás, esetleg az, hogy végre azt reméli, eléri célját. A másik férfi alacsonyabb, tömzsi testalkatú, hiába fiatal, már el is indult a kopaszodás rögös útján. Kemény arccal bámulja a széken ülő, megkötözött mágust.
 - Bátyám, lassan mennünk kéne. Kifutunk az időből. - Az alacsonyabbik fojtott hangon beszélt, majd a másikra szegezte komoly tekintetét. Erőlködik. Megacélozza vonásait, hogy ne lássák rajta a szívében lakozó félelmet.
 - Csak még egyszer... még utoljára. Van még egy esélyed. - Fordul a magasabbik a mágushoz, kezével maga felé fordítja az arcát, rávigyorog. - Ha bevallod mit tettél, ha elismered, akkor ígérem, gyors vége lesz. - Mosolyát az teszi olyan hátborzongatóvá, hogy mennyire bájos is valójában.
 - Nem csináltam semmit, nem én voltam, nem én voltam! - Esdekel halkan, nyüszítve a férfi, próbálván bizonygatni igazát. Kétségbeesetten nézi a rászegezett pálcákat, a Crutio átkot pedig már ismerősként fogadja. A száját befogják, ahogy szenved és próbál rúgkapálni, menekülni, de reménytelen. Nincs esélye a szabadulásra, vagy a feloldozásra.

Miközben a fiatal nő nézi ezt a jelentet, de nem tud semmit sem tenni. Richárd a pultosnál próbálkozna, szeretne tőle segítséget kérni, de rosszul lesz ő is. Derült égből villámcsapás. A test nem engedelmeskedik, a száj nem nyílik szóra, a végtagok nehezek és fájdalmasak a mozdulatok. És szépen, lassan a szédülés lesz mindkettejükön úrrá. Harcképtelenné téve őket. Életképtelenné. A körvonalak lassan homályosak lesznek, a talaj pedig mintha mágnesként vonzaná őket.
És talán lassan kikristályosodik mindkettejük számára a nyilvánvaló: itt nem ők irányítanak, hiába próbálkoznak olyan kétségbeesetten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

A két Anna

A festmény lakója, melynek vásznán a lányok éppen foglalják a helyet láthatóan nem túl nagy örömükre, bemutatkozik némi panaszkodással körítve, mert ez a mai modern magyar nyelv, amit állandóan hall a kereten túli világból nem igazán tetszik neki.
- Anna és... hikk, Anna kisasszonyok. Maguk... hikk, nem találkoztunk még, melyik folyosón vannak? - kérdezi érdeklődve. El van ázva rendesen, ez viszont még nem jelenti, hogy a modora is elúszott vele, hiszen éppen meglepően jól nevelt módon igyekszik társalogni. A végeredmény persze inkább nevetséges, meg sírságos is egyben, végtére is tessék csak ránézni, mindjárt lecsúszik a fotelből és többet csuklik lassan, mint amennyit beszél. Meglóbálja még egyszer a poharát, aztán elkerekednek a szemei. Ilyet se hallott még, hogy valaki ne legyen festve és mégis a vásznon őgyeleg. Bajsza végét kezdi mutató és hüvelykujjával simogatni, mintha az aztán segítene megérteni az eseményeket, de csöppet sem lesz okosabb, ezt a szemében még mindig ott ülő értetlenség is határozottan alátámasztja.
- Nem festve... nem festve - mondogatja maga elé, sokat nem segítve ezzel, időközben azonban, amíg ő eme gordiuszi csomóval is felérő fejtörő megoldásán töpreng, a folyosó másik végén kifulladva bukkan fel minden baj forrása. Menten orra is bukik ma már ki tudja hányadik alkalommal, olyan nagyon siet, ezúttal azonban a táskája legalább már nincs vele, hogy annak tartalmát is szedegetnie kellene. Először a szomszédos festmény előtt áll meg, elkeseredetten pislog körbe, hová tűnhettek a lányok, hiszen ő mondta, hogy várjanak itt, aztán szerencsére megpillantja őket a szomszédos vásznon. Hangját ugyan nem hallani a folyosó zajában, de arcán is látni, hogy kissé megnyugszik, sóhajából is bizonyára ez szűrődne le, ha nem harsognák túl nevükhöz híven a portrék. Tesz még egy lépést és miközben fél kezét torka elé tartva igyekszik összeszedni minden maradék hangját, másik kezével heves kalimpálásba kezd a kép előtt.
- Óóó... megfesti az én Júliámat? - csillan fel a kép lakójának szeme, amint meglátja, még csuklani is elfeledkezik, nemhogy a lányok jelenlétéről. Imbolyogva próbál felállni, a nemleges fejrázás láttán viszont hangos, lemondó sóhajjal huppan vissza karosszékébe.
- Hát már sosem fogják megfesteni? Bort ide - merül bele léte jelenlegi legnagyobb drámájába, már nem is figyelve a frissen kapott látogatóra, aki továbbra is hevesen kalimpál, sőt, inkább már integet.
- Túl nagy a zaj. ÁVT terem... - igyekszik túlkiabálni a hangzavart, majd hirtelen már két kézzel kezd kalimpálni, mint aki éppen nagyon le akar törölni egy táblát, olyan mozdulatokat téve.
- Nagyok folyosója - javítja ki saját magát újragondolva a lehetőségeket, hiszen a banya is, a dámák is zavaró jelenségek, szerinte, de legalább célt nevez meg, aztán már rohan is tovább, miután felfele mutogatva még egyszer megismétli a helyszínt. Itt azért csak nem hagyja őket, ha már az ő hibája, hogy ideiglenesen vászonra kerültek, csak a probléma megoldásához meg előbb ahhoz csend kell, meg a táskája, ami nincs nála.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nadine és Richárd

Szegény rellonos fiú, próbál segítséget kérni. Ha eddig nem lett volna egyértelmű, süket fülekre találna minden próbálkozás. Egyedül vannak. Itt senki nem fog segíteni, senki nincs az ő oldalukon, senkiben nem bízhatnak meg.
Viszont a rosszullét Richárdot sem kímélni. Rátör, de nem elemi erővel, csak szépen, fokozatosan. Próbál tenni ellene valamit, a betegségére gyanakszik, de sajnos nincs lehetősége ilyesmire. Nem sokáig bírja, a padlón köt ki, és szépen lassan elájul. Érzékei utolsó próbálkozásaként hiába fülel, nem hall semmi felhördülést. Semmi remény arra, hogy valaki a segítségére siessen.

Nadine igen hamar rájött, hogy nem volt annyira jó ötlet ajtóstól a háznak rontani. Miközben próbál kivergődni a szobából, egyre nehezebbnek érzi magát, egyre rosszabbul van. Szegény lány, egyre kétségbeejtőbbnek tűnhet a helyzet. Főleg, hogy Nadine csak közeledő lépteket hall. Vészjóslóak, gyorsan, az alacsonyabb férfi indult meg, hogy az ajtóhoz lépjen.
Egyenesen Nadine szemébe néz, és akkor hagyja el magát végleg, az ajtó pedig egy nagy csapással becsukódik, ez az utolsó dolog, amit hall. Ami pedig szeme előtt megvillan egy címer a férfi nyakkendőjén. Egy gyűrűt tartó holló és egy kard. Gyűrű. Holló. Kard. Aztán semmi más.

Richárd és Nadine feje is a padlón köt ki végül. Ahogy lassan magukhoz térnek, a durva érzet megmarad, de mégis, valami más, egészen más, megváltozott. A két fiatal egyszerre kapja fel a fejét, valószínűleg riadtan pillantanak egymásra. Ugyanannál az asztalnál ülnek, ahol eredetileg is. Az italuk ott van, szemük fáj, fejük szédül kicsit. A szemük fáj, szokniuk kell kicsit a fényt. Ismerős érzések törnek rájuk.
Most ébredtek fel. Az egész csak egy rossz álom volt. Ha Nadine mögé néznek, nincs ott semmiféle ajtó.
... De mégis hogy lehet ez? Hogy aludtak el észrevétlenül? Hogy álmodhatták ugyanazt? Hogy mozoghattak szabadon, egymástól függetlenül? És még megannyi kérdés függ a levegőben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Mimike nagyon izgatott volt, amiből pillanatok alatt lett igen rémült. Kirabolják! Megszentségtelenítették a helyét! Elorozzák legféltettebb kincseit!
A szokott kis járatán át közelítette meg a szertárat és bukkant elő a sötét saroknál elhelyezkedő szekrény legalsó polcáról. Ám pontosan ebben a pillant sikerült felegyenesednie mikor fény gyúlt az amúgy nem igazán látogatott helyiségben. Halk sipítozását elfojtva meresztette hatalmas manószemeit a jövevényre és figyelte őt. Tüzetesen vizsgálta át az ő felségterületét, nyúlt hozzá az ő dolgaihoz és rendezte át az ő rendjét! Mimi nem egy vérszomjas manó, sőt, kifejezetten szereti a levitás és a navinés diákokat például, mert mindig megjutalmazzák egy-egy kérés után, a kincseket pedig ide hozhatja és szabadon eldöntheti mit és hová tesz mert szinte sose pakolja el senki. Ő pedig látja a rendjét a káoszában persze.
- Az nem a tiéd...
Mondta végül bátortalanul, közelebb lépve a teljes sötétségből, az ekkor már körvonalazódott lánynak. Lehet megrémítette, ebbe bele se gondolt, de kérlelően nézett fel rá, miközben a csillogó muglis ragacsokkal telerakott füzetet taperolta a pakoló éppen. Lehet ha nem szólal meg, úgy elpakolta volna előle, hogy csak ne.
- És az sem. Mért bántod?
Mutat fel még pár dologra, majd gyorsan, amit elér a felkerült polcon lekapkodja őket és visszateszegeti a földre. Amíg őt meg nem győzik, ugyan nem engedi felszedni újra onnan!