36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mesélő összes RPG hozzászólása (291 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 8 9 10 » Le
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 4. 09:37 Ugrás a poszthoz

Jenny Miles és Tenshi Dasha

Meglepetés, lánykák!

Április 1.


A csarnokszerű dohos könyvtárhelyiség teljes egészében kihalt. A könyvtárosnő ebédelni ment, míg a diákok nagy része még csak a napokban érkezik vissza tanévkezdetre. Sehol egy árva lélek, a folyosók is némaságban fürödnek, egyedül a könyvtár egy eldugott rejtekében, a sárkányokkal, s bestiákkal foglalkozó könyvek között hallani apró neszeket. Egy mestertanoncnak (Jenny) a nagyteremben jut eszébe, hogy egy fontos beadandóját még ma be kell fejeznie, mire hanyatt-homlok rohanvást hagyja ott háza asztalán a finom falatokat, s igyekszik a könyvek birodalmába. Történetünk másik főszereplője (Tenshi) a Bibircsókos banyát faggatja a kastély pletykáiról, és a hölgyemény szívélyes szeretettel osztja meg az egész tavalyi év feljegyzéseit. Komoly részletekkel számol be a lánynak előtte elcsattanó csókokról, sziporkázó szerelmekről, vagy csúfondáros szakításokról. Állítása szerint minden ami fontos, az az ő figyelmes szemei előtt történik. A mestertanonc kopogó cipőtalppal rohan el a banya előtt álló Tenshi előtt, aki érdeklődve néz a nagylány után.
Ha követi a siető Jennyt, akkor meghallhatja a sarokból érkező kaparászó, neszelő hangokat, amit a pergamenjével babráló idősebb lány is hamarosan észre fog venni. Amint közelebb érnek a bestiarészleghez, egy repedező sárkánytojást vehetnek észre, ami érdekes módon plüssből van, de úgy mocorog, mintha csak valóságos sárkányanyától származna. A lányok percekig merednek a tojásra, amikor az végleg ledobja magáról héjának felsőrészét, és kidugja belőle fejét és szárnyait egy apró, plüss magyar mennydörgő. Felsikolt, megmozgatja szárnyait, majd piciny, hőt nem termelő lángot köhög fel.
- Hello, lányok! Na, mi a helyzet? - néz az őt csodáló fiatalokra, s elegáns mozdulattal lép ki játéktojásából.
Nem hallanak rosszul a diákok, amikor a sárkányfióka megszólal, ez a plüss tényleg beszél, így hát illő volna válaszolni neki.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 4. 10:37 Ugrás a poszthoz

Losonczy Alina
Meglepetés!

Egy manószerű, sárga, antennás, TV pocakos lényecske császkál jobbra meg balra a társalgó előtti folyosón, ugyanis nagyon-nagyon eltévedt. Méretre egy járó babát már túlnőtt, meg a gnómokat is, bár szerencsére fele annyi rossz szándék se szorult belé, mint ez utóbbi lénybe. Puha talpacskája hangjai nem hallhatóak, így nem is lenne csoda, ha esetleg egy sietős gyermek elsodorná az útból. Kezd egyre jobban elkeseredni, mert mióta kidugta a fejecskéjét a csomagból nem találja se Poo-t, se a többieket. Elég elszomorító, se Tinky Winky, se az említett kis piros, sem Dixi. Ráadásul a hasába épített kis mozgóképmutató is bedögölhetett, mert bár azt mondták rendben van, nagyon nem úgy néz ki. Rossz érzése is van tőle. Kétségbeesett, szomorú, hatalmas kiskutya szemekkel mered előre a padlóra csücsülve, mert nagyon nem boldogul egyedül, pedig szívesen felfedezné a helyet, de csakis a barátaival, akik így sosem lesznek meg. Olyan jó lenne most valaki, aki átöleli, vagy megszeretgeti kicsit, meg segít neki rájönni, hol a csudában van ő a többiekhez képest. Ráadásul még éhes is. Tubbiepuding, ezt ismételgeti benne a belső hang, szinte hívogatná magához, de fogalma sincs, hogy hogyan juthatna hozzá. Nem létezik, hogy ennyire béna legyen, és ilyen apróságon elbukja a célállomást, mert ugye azt továbbra sem felejtette, hogy miért is jött ő ide, erre a nagy és érdekes helyre, ami tele van láthatóan is szeretetre és cukiságra vágyó emberekkel. Közelebb kell hozni őket ehhez, mert egyik-másik olyan képet vág, mintha most harapott volna egy jó nagyot holmi éretlen citromba, majd még véletlenül extra sós vizet is ivott rá!
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 4. 19:07 Ugrás a poszthoz

Jenny Miles és Tenshi Dasha

Meglepetés, lánykák!


Április 1.


A lányok hamar észreveszik a könyvtár egy rejtett zugában mocorgó sárkánytojást, a felőle érkező neszező zajt, és még a beszélő mennydörgő kikelése előtt odatelepszenek hozzá. A nagy meglepetésben egymással alig törődve, tátott szájjal figyelik a már-már lehetetlen jelenetet.
- Eltaláltad, okos lány vagy - dicséri meg az apró plüss Jennyt, mikor az fajtájára kérdez rá, majd szárnyait kitárva felreppen, és a hölgykoszorú feje felett tesz néhány jóleső kört. Közben ártalmatlan lángokat lövell a levegőbe, és tüskés testével ráereszkedik Dasha vállára. Onnan lesi a mestertanonc lányt, s közben kedvesen körbeudvarolja a leendő elsős diákot, plüss szárnyaival meg-meg legyintve a fiatalabb leányzó haját.
- Mit szólnátok ahhoz, ha adnátok nekem nevet? Akkor sokkal közelebb kerülhetnénk egymáshoz!
Szavai közben füstöt köhög ki orrán, s száján, majd egy gömbláng is kiszalad belőle. Kis karmait gyorsan szája elé teszi, és szégyenlősen elnézést kér társaságától.
- Ha büfiznem kell, mindig jön egy kis tűz is, csak semmi pánik!
Szavait követően leugrik Dasha válláról, majd egy íves kör megtétele után letelepszik a mestertanon fejére, azt mint egy kényelmes fészket használja. Szárnyait széttárva egyensúlyozik a magaslaton, majd egy megfelelő pillanatban belecsimpaszkodik a sötét hajtincsekbe, és lendületet véve lecsúszik Jenny homlokán, farkasszemet nézve így a lánnyal.
- Ölelj meg!
Szólítja fel Jennyt, míg annak haját kapaszkodás közben meg-meghúzva engedi magát teljesen lecsúszni a lány arca előtt, hajtincsekből álló indáját el nem eresztve.
- Súgok nektek egy titkot, ha megöleltek - suttogja a barna hajban hintázva, Dasha felé küldve pár hőt nem termelő gömblángot. Kusz-kusz.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 5. 13:30 Ugrás a poszthoz

Jenny Miles és Tenshi Dasha

Meglepetés, lánykák!


Április 1.


A lányok nemhiába rajongják körbe a plüssapróságot, hiszen az állatka lehengerlő stílusával és lányszívet melengető cuki kinézettel rendelkezik. Huncut vigyort villant Jennyre, amikor az megdicséri őt, és olyan iskolatársakat kíván magának, mint amilyen a sárkány maga.
- Kislányok, én egy játék vagyok! Nekem nincs nemem, olyan nevet adtok nekem, amilyet csak szeretnétek.
Jókedvűen tárja szét szárnyait, majd a levitás mestertanonc szoros ölelésében behunyja csillogó gombszemeit. Hangosan szuszog, lélegzeteivel füst is távozik tüdejéből. Az összebújást követően a fiatalabb leányzóhoz fordul, és pár szárnycsapás múlva már az ő nyakát öleli puha plüss karmaival, hogy Dasha se maradjon ki a jóból.
- A Niel egyébként tetszik, azt hiszem illene hozzám.
Megvonja tűzszínű vállait, majd az egyik könyvekkel, s tanulmányokkal telerakott asztalhoz repül. Rááll a Veszélyes Bestiák című kötet fedőlapjára, és közelebb intve magához a lánykákat, úgy osztja meg velük titkát.
- Kumagoro miatt vagyok itt - suttogja nekik sokatmondó pillantással, majd hirtelen mozdulattal rugaszkodik el az asztaltól, hogy letámadja először Dashát, majd Jennyt is. A lányok hajába kapaszkodva nyalja össze azok arcát, hogy hangosan nevetve repüljön el fejük felett, és szelje át az egész könyvtárat. - Megfertőztelek Titeket! Mostantól olyan édesek lesztek, mint én vagyok.
Vidám kiáltozásai közben zuhanórepülésben közelíti meg a diákokat, hogy egyik lány válláról a másikéra ugrándozzon.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 5. 15:27 Ugrás a poszthoz

Elena

Tinky Winky búskomoran sírdogál tovább, olyan hangot hallatva, mintha macskát nyúznának. Nem tehet róla szegény, sosem volt még Tubbybarátai nélkül egy idegen helyen, ahol még a hasába épített TV sem működött. A fején lévő antennát kezdi vakargatni plüssmancsával, hátha az a hibás, az nem fogja az adást, de semmi változás nem tapasztal. Hanem aztán érkezik egy lány, akinek nagyon megörül, hiszen így végre nincs egyedül! Fel is emeli vattaáztatta szemecskéit nagy magányosan, a totális érzelmi hullámzást sugározva - lehet, hogy a következő percben megint sírva fakad. Bátorságot merítve magából közelebb lépked, zavartan húzogatja plüssoldalán a címkéjét, majd vékonyka hangon megszólítja a lányt.
-Tinky Winky vagyok- közli tőmondatban, nem a nagy monológok Teletubbyja ő sem, ahogy a hozzá hasonlóak sem.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 5. 15:34 Ugrás a poszthoz

Botond


Végre, egy ember, ráadásul egy diák! Dottienak nem is lehetne nagyobb szerencséje, mert ha Dottiet egy tanárral hozta volna össze manósora, most még jobban sírna. De így Dottie megnyugodhat, hiszen a diákok előtt nem olyan nagy szégyen az, hogy nem tud elvégezni egy feladatot, mint a tanárok előtt. Ahogy a fiú hozzászól, hangos, sikító, szirénára emlékeztető vijjogásban tör ki a manólány, idegesen szorongatva tovább a dobozt meséli, hogy mi is történt vele, de csak artikulálatlan zokogásra futja, miközben a dobozt emelgeti a fiú felé. Talán arra akar utalni, hogy átadná neki, hogy ő kézbesítse helyette, mert szegény azt is elfelejtette, kinek szól a csomag.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 5. 15:54 Ugrás a poszthoz

Keith


Talán meg kellene próbálnia megkeresni a Trónszirtet. Lehetséges, hogy ez az egész egy teszt, és meg akarják vizsgálni, hogy valóban képes-e ellátni oroszlánkirályi feladatait, mielőtt bevetik. És amikor majd bevetik, akkor kap magának hosszú loboncos sörényt, meg rendes méretű tappancsokat óriás-félelmetes karmokkal, és még a szemei is visszamoderálódnak normális méretűvé. Nagyon rossz ám ilyen nagy szemekkel nézni, folyton csodálkozol! Mint most is, azon csodálkozik épp Zordon, hogy egy fiú terem elé. Kezd biztos lenni benne, hogy ez egy trükk, és már épp készülne valami maróan gúnyos válasszal, amikor rájön, hogy nem is tud maróan gúnyos lenni. Odabilleg a fiú elé, leül fekete bohollyal ellátott farkincáját csóválva, és a sziruposan elragadó hatalmas cicaszemeit a fiúra szegezi.
-Azért jöttem, hogy vidámságot, örömet, boldogságot hozzak az életedbe, hogy mindenhová elkísérjelek, és bármikor megölelhess, amikor kedved tartja!- mondja rekedtes, mélységes oroszlánhangján, ami abszurdul hathat, hát még ha megtudná, hogy csak ő hall ilyen hangot, a valóságban tündérien édes kis nyivákoló dallam szökik a levegőbe bajuszkája alatt.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 5. 16:32 Ugrás a poszthoz

Botond


A manó visítása kezdi elérni az üvegrepesztő hangtartományt, és ebben a pillanatban vére, Dottie végre megmenekül. A fiú megérinti a dobozt, amit a manó annak jeléül fogad el, hogy innentől akkor az ő felelőssége kézbesíteni, és azzal a lendülettel eltűnik, hogy felbukkanjon a konyhában. De a manó eltűnését kísérő hanggal egyetemben a doboz fedele is egy hangos zörgéssel repül a levegőbe, hogy azután a világ legabszurdabb látványa táruljon Botond szemei elé: egy keksztestű, macskafejű, szivárvány-kondenzcsíkot húzó plüsslény repül ki a dobozból, egyenesen megcélozva Botond arcát, még fülsüketítőbb hangot hallatva, mint amilyen a manó hangja volt. Undorítóan édes, vagy rémes?!
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 5. 16:39 Ugrás a poszthoz

Keith


A fiú reakciója bámulatos, Zordont egészen lenyűgözi. Egészen el is felejti, hogy ő a Trónszirtre igyekezett egy halom rajzolt állat felett uralkodni, már a hiénapajtijai sem hiányoznak, csak a fiúval szeretne lenni, és körbenyalni az arcát. Ahogy Keith felkapja, ezt meg is próbálja - kinyújtja rózsaszín textilnyelvét, de az túl rövid, így nem jár szerencsével. Persze hallja azt is, hogy a fiú hozzá beszél, de a feladatra próbál koncentrálni: meg kell nyalnia az arcát! Oripuszi! Az kell neki! Cuppanós Zordinyálacska!
-Mutass be mindenkinek! Ossz szét mindenkinek!- vinnyogja vékony cicuhangján, miközben a fiú vállára kerül, így újabb kísérleteket tehet, hogy megnyalogassa az arcát, de Keith túl gyorsan mozog, így nagyobb erőfeszítést vesz igénybe tőle az, hogy fent maradjon a vállán, próbál apró, puha körmeivel kapaszkodni, de szerintem senki nem lepődik meg azon, hogy nem túl hatékony benne. Idefordulnak-odafordulnak, visszafordulnak, majd elveszíti a türelmét.
-Várj! Előbb hadd adjak egy puszit!- szól rá a fiúra, mert úgy érzi, ez mindenképpen nagyon-nagyon fontos.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 5. 18:25 Ugrás a poszthoz

Ashley és Bálint

Cukikór


Hét ágra süt a Nap, a madarak csicseregnek, zöldellnek a fák és... nyuszi ül a fűben, szépen szundikálva. Nyuszi, talán beteg vagy...? Nem, dehogy beteg, csak megpihent. Hosszú, nagyon hosszú utat tett meg, hogy Kumagoro társaságát élvezhesse, aztán eltévedt a kastélyban. Adhattak volna neki igazán egy leírást, hogy merre is találja a bizonyos rózsaszín plüssházat, de ez az információ valahogy kimaradt a csomagból.
Remélte, hogy majd a réten megtalálja a számítását, de nem igazán jött be a dolog. Mindenesetre boldog, nagyon is boldog, amiért a szabadban lehet és úgy dönt, ezt a fene nagy boldogságot meg is mutatja a nagyvilágnak.
Valahol a fák közelében, a rét végén ül és ügyködik valamit a két fiatal. Nem ért hozzá, hiszen ő csak egy nyuszi, de azért szélesen mosolyogva - hogy a két csillogó metszőfoga jól látható legyen - útközben nagy bukfenceket vetve a fűben, eléjük járul.
 - Virág!- kiált fel az utolsó bukfencből egyenesbe érve. Nagy szemeket mereszt a kis növényre, aztán a fűben ücsörgő párosra, ismét a növényre, aztán megint a párosra. Rózsaszín mancsával megvakarja hosszú, rózsaszín fülének tövét, majd végigsimít a bundáján, nehogy rendetlen legyen a megjelenése. Sokáig tartott ám azt a bundát ilyen makulátlanul babarózsaszínre festeni.
 - Ennél a virágnál már csak te vagy szebb! - ezt a lánykának célozza. Ha neki ilyen szép gazdái lehettek volna...
 - Te is így gondolod? - pislog a fiúra, majd tekintete megállapodik a lány oldalán pihenő rókán. Izé, sárkányon vagy min. Két lépést hátrál, nem igazán akar rágóka lenni.
Utoljára módosította:Mesélő, 2014. április 5. 18:26
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 5. 21:27 Ugrás a poszthoz

Botond


Nyannyan nyannyan nyannyannyannyannyan, közli a keksztestű szivárványhúzó macska a levegőben repülve, aminek kapcsán több kérdés is felmerülhet, és nem az a legabszurdabb, hogy hogyan repül szárnyak nélkül. A macska igazán cukinak képzeli magát, és elképzelni sem tudná, hogy valaki menekülni akarjon tőle, így a fiú hátrálását csak betudja annyinak, hogy talán... mutatni akar neki valamit? Mondjuk sok másik embert, akiket körbeszivárványozhat jól? Természetesen el is indul szivárványvágtában a fiú felé, közel repül hozzá, és közelebb, és közelebb, célozza az arcát, hogy megnyalhassa szivárvány-nyelvével.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 5. 21:44 Ugrás a poszthoz

Keith


A fiú érti is, amit mond neki, meg nem is. Szétosztja mindenkinek, de ellenkezik, amitől még le is repül, és higgyétek el, nem olyan kellemes dolog olyan magasról olyan mélyre landolni, még akkor sem, ha az ember oroszlánja éppenséggel jól kitömött plüssállat. Rosszallóan össze is ráncolja hatalmas cukicica szemei fölött a szemöldökét, és ha a szeme nem lenne olyan abszurdul édes, még hasonlítana is talán a mesebeli önmagára, de így ez csak egy nevetésre késztető próbálkozás. Amúgy sem tud haragudni, meg kell nyalnia, hát nem érti? Ennek így kell lennie! Így lesz a legjobb mindkettejüknek, ha a rózsaszín plüssnyelvecske végigszánt a fiú bőrén! Élvezni fogja, ígéret szép szó, ha betartják úgy jó!
Az mondjuk jó hír, hogy elviszik valahová - miután most a fejtetőn ül, ahonnan olyan a kilátás, detényleg, mint a Trónszirtről- ahol majd találkozik másokkal is. Emberrel-állattal egyaránt, ha jól értelmezte, de ez nem változtat azon a tényen, hogy ezt az embert is meg kéne nyalnia. Csak erre tud gondolni, így nem nagyon reagál a fiú szavaira. Már épp azon van, hogy jól megnyalja hajon keresztül, amikor a fiú keze elindul felfelé. Az idő megáll Zordon számára, és mint egy lassított felvételt nézi végig, ahogy a fiú keze egyre közelít, és közelít hozzá, egyenesen arányos időben dugja ki ő pofázmánykájából a nyelvecskéjét, és alig várja, hogy összeérjenek, mintha a kedvenc gombolyagját kapná meg, és akkor, végül akkor... megnyalja! Sikerült! Sikerült megnyalnia a fiú kezét, akin hirtelen furcsa érzés árad szét... mintha valaki ecsetet ragadott volna, és az egész világra vattacukrot festett volna: rózsaszín, lilát, és még citromsárgát is, hirtelen minden sokkal szebb, és szeretnivalóbb, és kedve lenne megölelni az egész világot, és legfőképpen megpuszilgatni!
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 5. 23:36 Ugrás a poszthoz

Losonczy Alina
Meglepetés!

Lala már szinte teljesen kétségbeesett, ez kiült az arcocskájára is, még az antennácska is elkomorultan hajlott meg ettől a negatív kedvtől, ami körüllengte a kis tubbiet. Pityergésbe nem fogott, ám amikor a hasában lévő kis TV-től sem várhatott vigaszt összekuporodva rogyott a földre, a barátaira és a szép dolgokra, ugrándozásokra, pudingra gondolva nyugtatgatta magát, még nem egy szőke leányzóra lett figyelmes, akinek igen csak útjába került. A lány sem volt felvillanyozva, mégis a segítséget ajánlotta, ettől kicsit összekapta magát. Felegyenesedett, nem is volt olyan pici, mint egy plüss, még ha vattából is volt a belseje. Egy halvány mosollyal nézett a lányra majd valami kommunikáció félébe kezdett.
- Nagyterem, Poo, Dixi, Tinky Winky!
Azzal lehajtotta a fejét, látszott rajta, hogy csak egy hatalmas ölelésre vágyik most, ezen kívül pedig az tűnt fel neki, hogy a lánynak milyen érdekes és hívogató arcocskája van, szinte szólította őt, hogy ha a lány felvidításként megölel, jól megpuszilja, össze-vissza nyalogassa. Felé nyújtotta apró, sárga mancsát, remélve, hogy tényleg segít neki, hiszen, már majdnem elbukta a küldetést, de még ő is hasznos lehet, de jó lenne kideríteni miért is nincsenek vele a többiek.
- Lala szomorú!
Ezt kimondva elindult a lány felé, remélve, hogy kölcsönösen felvidítják és cukizzák egymást majd, hogy mindenkinek szép és boldog napja lehessen. Tekintetét, azokat a hatalmas szemeit, a lányéba fúrta, szinte árva gyermekként, elhagyatott, édes kiskutyaként mutatva magát neki, hogy célját elérhesse.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 6. 17:04 Ugrás a poszthoz

Botond


Ha a szürreális macskeksz értené, amit a fiú motyog, és tudna mást is mondani azon kívül, hogy nyannyan, akkor most nyilván megbotránkozna azon, hogy csak most mondja azt, kezd fura lenni. Nem ehhez a bánásmódhoz szokott, hanem ahhoz, hogy első pillanatra rásütik a fura jelzőt, aztán csak még rosszabb és rosszabb lesz a helyzet.
Kitartóan követi a fiút, az arca felé száguld, és ezt észre is veszi a levitás, próbál elfordulni, de elkésik. Ez a macskeksz nem kezdő a pályán, és elég erős lehet az a varázslat is, amivel megbűvölték, tekintve, hogy pontosan tudja, közel kell kerülnie, és meg kell nyalnia a bőrét ahhoz, hogy a szállaszercsi beteljesüljön, így még gyorsabb repülésre vált, amivel együtt a nyandallam is felgyorsul, majd bevág a fiú arca elé, és visszafordulva jól képen nyalja szivárványszínű nyelvével.
Botond, ha megáll egy pillanatra elgondolkozni, nagyon furcsa érzésnek lehet tanúja. Mintha valamilyen megmagyarázhatatlan helyen a testének belső részébe cukrot öntöttek volna, minden olyan édesnek tűnik, és a cukorsokktól (ami persze valójában nem az) kedve lenne magához ölelni a páncélokat, a portrélakókat is, mindenkit, de ami a legfontosabb: körbecsókolni az összes kastélylakót!
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 6. 22:09 Ugrás a poszthoz

Szofi Wilkinson és Nemes L. Izabella

Hogy egy fóka enné meg azt a manót, aki elhagyta őt félúton! Nem is. Inkább egy fóka ölelgetné agyon, hogy aztán tudja az illetékes, nem illik a kézbesített csomagokat félúton lepakolni. Még akkor sem, ha a nagy gonddal csomagolt dobozkában valami ismeretlen eredetű meglepetés mocorog. Igen hevesen. Hiszen úgy hallotta, csodálatos helyre fog jutni; kellemes vízpartra, ahol minden tele lesz finomabbnál finomabb halacskákkal. Naná, hogy izgatottan szeretne kijutni ebből a szűkös sötétségből. Azt is mondták, hogy rengeteg kedves, cuki barát fog rá várni azon a helyen, amit ő most a pingvinmennyországgal azonosít. Igen ám, de miután nehézkesen, sután végre sikerül kikecmeregnie fogságából, hirtelen az ijesztő valóságban találja magát. Ajajj! Hol vannak a halak? Legfőképpen: hol vannak az új barátai? Itt nincsen senki! Olyan kihalt ez, mint a raktárhelyiség, ahova a megalkotása után besuvasztották.
Kis pingvinszárnyaival kétségbeesetten csapkodva indul előre, totyogva igyekszik megkeresni az új világot, amit ígérgettek neki. Csakhogy semmi mást nem lát, csak a hatalmas kastélyt maga előtt. Ó, jajj! Olyan hatalmas ez az épület, ő pedig olyan kicsi, és elveszett! Valakit hamar találnia kéne.
-Hol vagytok!? – kiállt bele a semmibe meglepően mély, plüssjátékhoz nem méltó hangon. Csőröcskéje elé kapja szárnyait, és ijedten pislog körbe műanyagból ragasztott gombszemeivel. Így nem lesz egyszerű új pajtásokat találni, pedig érzi legbelül, hogy erre teremtetett. A varázslat, amit rá bocsátottak, ott munkálkodik a vattaszívében. Csak remélni tudja, hogy a kastély felé bukdácsolásában valaki rátalál, és magához veszi. Nem is kell sok, meglát két alakot a távolban. Uccu néki, elkezd feléjük totyogni.
-Itt vagyok! Hahóó, várjatok meg! – igyekszik felvonni magára a figyelmet, amennyire egy alig harminc centi magas plüsstől telik.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 8. 17:10 Ugrás a poszthoz

Losonczy Alina
Meglepetés!
(előzmények: Társalgó)


Igyekezni akar Lala, hogy a lehető legmegfelelőbben sikerüljön elmondania, ő mit is szeretne, ám azért ez nem egyszerű a kis vattával töltött szerencsecsomagnak. Sok akadály van kettőjük között, eleve a lány olyan nagy, hozzá képest persze, aztán a kommunikációs probléma, igyekszik áthidalni, de a hosszas hallgatás, és a lány némasága, csak még inkább elkeseríti arra a kis időre, ám mikor átöleli, már sokkal jobban érzi magát, sőt, az imént feltámadt vágya, hogy megnyaldossa, ismét színre lép. Nem is pepecsel sokat, amikor magához húzza őt a lány, megpuszilja azt az arcán, majd nem finomkodva nyalja végig jobb oldalát arcának a szája sarkától, a füle széléi Ekkor a szőkeség agyát már elkezdi hatalmába keríteni a gyönyörű, rózsaszín köd, bár a kigondolt dolgokat még sikerül elmondania, és kézen fognia Lalát. Ekkor a sárga picike arcára is egy mosolyféle ül, mert látja a még cukibba, még aranyosabba és lelkesebbe átcsapó leányzó arcát.
Együtt szökdécselnek nagy mosolyogva a nagyterem felé, kézen fogva egymást, miközben Lala hümmögve dudorászik, mert dalolni nem igazán tud, és boldog, mert részben teljesítette küldetését, így, ha barátait megleli, biztosan újabb áldozatokra vágyik majd kastély szerte, amiért nem is hibáztatná őt az ember, aki egyszer belekezd, az le sem tud állni vele. A szőke leányzónak, meg kell hagyni, nagyon jól áll ez a kis plusz, abban is biztos, hogy már az ő oldalukon állva, igenis hasznos lesz számukra. A Nagyterem ajtajába érve megáll és serényen nézelődik körbe, hogy vajon rátalál-e a barátaikra, akik miatt, még a kislány cukisága se dobta fel teljesen.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 8. 17:33 Ugrás a poszthoz

Dóra és Anna

Miközben összeszedik magukat, valószínűleg megint feltűnő lesz, hogy a papír nincs náluk, Anna zsebe, ha maradt benne bármi is, most üres, viszont Dóriéból az üvegcse a kis tasakban ott hever a fekvő lány jobbján. Vélhetően nem tudja, mi van benne, főleg mert maga az üvegcse sötét, és még a folyadék színe se látszik.
Finom morgás, ágak reccsenése, vonyítás. Fényes nappal van a Szavannán, mégis félelmetes a hely a maga módján.
Arra most már biztosan rá kell eszméljenek, nem teljesen normális ez a dolog, ami velük történik, ehhez pedig apróságokon át vezet az út, kezdve azzal, hogy Anna, akinek a papír a kezében volt, észre fogja venni, hogy kék porszemcsék tapadtak a tenyerére, ami nyilván nem a földről ragadt ott. Ugyan ilyen porból akad egy kicsi a ruháján is, ami a tekercs nyomát körvonalazza, ha úgy tetszik, rajzolja ki a felsőjén. Ott volt az, de ismét elvesztették, biztosan köze van ennek is ahhoz, hogy ide kerültek, ha eljut Anna idáig, már előrébb kerül, mi is ez a fennforgás.
Ha összeszedték magukat, a holmijukat és nekikezdenek a patak keresésének, nem kell sokat keresniük, két-három összenőtt, hatalmas bokor takarásában fekszik a friss víz lelőhelye. Ez nem egy megszokott erre az erdős szavannában, hiszen főleg a pusztás, füves, takaratlan helyek a jellemzőek, ráadásul mintha nem a legmelegebb, száraz éghajlati szakaszba csöppentek volna. Ha felnéznek az égre, még mintha borús is lenne. A környék meg, ami meglepő módon elég üres, már-már gyanúsan elhagyatott, de nekik pont így biztonságos, mért aggódnának? Amíg az ivással, mosakodással pepecselnek, addig nem is sejtik igazán, hogy több szempár rájuk szegeződött, és végig kíséri mozdulatukat, egy fa lombjának, vagy épp bokor árnyékán rejtekéből. Lesnek rájuk, támadásra készen figyelnek, bár nem rossz szándékkal, inkább területóvásból, és amint a lányok kicsit megnyugodnának és gondolkodni kezdhetnének a miérteken, felfedve magukat támadnak a majmok rájuk, erőteljes hangadással közelednek, mintha el akarnák őket kergetni a víztől, de sarokba is szorultak a lányok.
Vagy előállnak egy tervvel, vagy megerőltetik kicsit magukat, mi is áll rendelkezésükre. A víz nem fegyver, bármi bottal nekik indulni életveszély, a ruháik se segítenek sokat, na de még esetleg ott van az az üvegcse, kinyitva valami eszméletlenül bűzlő löttyöt magában rejtve.  
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 10. 20:42 Ugrás a poszthoz

Botond


Nyankeksz tudja, hogy a varázslat végbement, és a fiú megfertőződött cukisággal, még csak ellenőriznie sem kéne, így amint hátrarepülésben kikerült Botond arcából, már csak egy helyben lebeg. Örömmel tapasztalja, hogy a levitás láthatóan azonnal máshogyan viszonyul a világhoz, és dúdolni kezdi a dallamot. Ez olyannyira tetszik neki, hogy hangosabbra vált, és amikor a fiú elszalad, hogy továbbadja a kórt, ő sem rest elrepülni egy másik irányba, hogy újra, és újra körbenyaljon valakit, ezzel a cukinál is cukibbá téve.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 10. 21:13 Ugrás a poszthoz

Elena

Tinky Winky azonnal a szívébe zárja a lányt, hiszen az kedvesen néz rá, és nem is sétál tovább. Pöttöm vattaagya ezt a barátságosság jeleként fogja fel (vagy talán a bűbáj a felelős, amit rá szórtak) és ahogy a lány leül, szépen odasétál a közelébe. Az eridonos nem rest kérdést se feltenni neki, mire megint nagy szemekkel tud válaszolni első körben, de aztán azért meg is szólal.
-Egyedül vagyok- közli megint tőmondatban, a Teletubbyk ugyanis, ha valaki nem tudta volna, csak pár szóban képesek beszélni. Ismét megkocogtatja tévéhasát, majd nagyot sóhajt mellé, végül megint a lányra néz.
-Nem működik!- a hangja megint picsogóra vált, amit, ha a lány jót akar, próbál elkerülni, és erre Tinky Winky egy remek alternatívát is kínál, ahogy megint egyel közelebb lép, és széttárja plüssvégződéseit.
-Tubbyölelés?- kérdezi reménykedve.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 10. 22:04 Ugrás a poszthoz

Ashely és Bálint

Cukikór


 - De te csak a gyermeki szépséget látod benne - jegyezte meg a cinkosul kacsingató fiúnak. Tudta ő, érezte a levegőben, hogy ők ketten szimpatizálnak egymással, így hát rávilágított a lényegre, remélve, hogy nem fog túl nagy galibát okozni.
 - Na hát ez az. Kumagoro... - sóhajtott egy nagyot, megrázta a fejét, rózsaszín fülei csak úgy repdestek össze-vissza, aztán hirtelen megállt, csillogó szemmel nézett fel a két diákra - Ti nem tudjátok, hol a rózsaszín ház? Egész nap azt keresem.
Miután hátrébb lépett kettőt szőrös kis tappancsaival, bizalmatlan pillantásokkal méregette a sárkány vagy rókaizét. Még mindig nem tudta eldönteni a Mana névre hallgató szörnyeteg mibenlétét, így jobbnak látta megtartani a tisztes távolságot, még ha azt is mondták, hogy ártalmatlan lény. Vagyis csak meg akarta tartani a távolságot, mert a következő pillanatban két hatalmas kéz nyúlt felé és elragadta.
 - Hééé. Óvatosan! - kapálózott egy sort, majd megadta magát. Mégis jobb egy emberi ölben, mint csak úgy bukfencezni a fűben.
 - Köszi, hogy megmentettél! - szorosan hozzásimult a fiúhoz. Szívesen lett volna a plüssállata valamelyikőjüknek, de sajnos még dolga volt. Kumához jött, nem azért, hogy új gazdit találjon.
Utoljára módosította:Mesélő, 2014. április 10. 22:04
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 10. 22:24 Ugrás a poszthoz

Sára és Rufus
Mazsika kedves

Az egyik homokóra megmozdul menet közben - valaki egy halom pontot szerzett épp a Navine háznak. A tömeg szép lassan kezd feloszlani – minden bizonnyal hamarosan elkezdődik egy újabb óra. A hömpölygés kezd alábbhagyni, már csak egy-egy késlekedő diák kóvályog a bejárati csarnokban.
A dobozka újból megreszket, de mintha most sokkal nagyobbat mozdult volna a benne lévő dolog – lehet, hogy érzi, hogy van valaki a közelében?  A csarnok fokozatosan elhalkul, s ezzel párhuzamosan mintha egyre hangosabb zajok szűrődnének ki a dobozból. Puff, puff… bamm… bamm. Bármi is van benne, nagyon ki szeretne már szabadulni.  Nincs túl sok híja annak, hogy meglépjen a börtönből, erős jószág ez. A csomagolása megsérült, amikor a homokórák közé szorult, így egy újabb suhintással kitárult a doboz, s elbújt belőle egy szőrös fejecske, aki hatalmas barna szemekkel mered a két diákra, miközben oldalra biccenti a buksiját.  Az első csodálkozás után cérnavékony hangon szólítja meg az ott álló fiút és lányt.
- Hahiiiii! Hol vagyook? Te vagy Kumagoro, vagy te?
Kérdi gyanakodva figyelve őket. Neki azt mondták, hogy egy társához küldik, de ezek közül egyik sem tűnik plüssnek.
- Vagy ti szerelmesek vagytok?
Folytatja a csipogást a hódocska – mert bizony ő hódból van. Mazsi nagy utat tett meg idáig abban a méreteihez képest kis dobozkában, így nem bánna, hogy ha sikerülne kinyújtóztatni a végtagjait. Picit esetlenül mozog, de megpróbál kimászni a fogságából, a farkával segíti kilökni magát a ládikájából.
Utoljára módosította:Mesélő, 2014. április 10. 22:31
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 14. 15:20 Ugrás a poszthoz

Ashley és Bálint


Cukikór


 - Hupmh - jólesően sóhajtott a rózsaszín bundás szőrgolyó, amikor a fiú óvatos, simogató mozdulatokkal jutalmazta. Nagyon-nagyon régen volt már, hogy őt valaki is megszeretgette.
 - Most jó! Most jó! Ott vakard! Ne hagyd abba! - kis híján felsikkantott a fültővakarás okozta extázis miatt. Hálásan pislogott fel rá, aztán a mellette ülő lánykára is.
A védelmezője által tett felajánlásra nagyon megörült, fogai csak úgy csillogtak a tavaszi napsütésben. Nagyon szeretett volna már a társai körében lenni, eldiskurálni a nyuszilét nehézségeiről és örömeiről, na meg hunyt is volna már egy sort valami biztonságos helyen.
 - Várjatok egy pillanatot! - kérlelte az embergyerekeket, amikor megindultak vele a kastély felé. Egyik szőrös kis mancsát kinyújtotta Ashley felé, magához hívva őt - Szeretném megköszönni, hogy segítetek nekem. Igazán aranyosak vagytok.
A szemei ugyanúgy csillogtak, mint a fogai, amiket visszaerőltetett a szájába és ha a fiú nem húzódott el, hozzáérintette először a hideg, nedves orrát az arcához, majd egy óvatlan pillanatban végig is nyalta azt érdes nyelvével. Ahogy ezt megtette, szinte azonnal kapálózni kezdett a leányka felé is, felé is ugyanúgy meg akarta tenni ezt a szép gesztust.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 16. 20:25 Ugrás a poszthoz

Izabella és Szofi


Talán jobban járt volna, ha a dobozában marad, és megvárja, amíg rendesen kikézbesítik, vagy legalábbis ott találnak rá. Hiszen a két leányzó már az üres csomagolásnál ólálkodik, pingvinkénk pedig totyoghat szépen vissza hozzájuk, ha nem szeretne idekint maradni, és esetlegesen egy fóka áldozatává válni. Mert sosem lehet tudni, és mégis mihez kezdjen egy plüss, ha orvul megtámadják? Kár volna azért a szép kézi varrásért, amit a gyártóitól kapott.
Picinyke lábait sebesen szedegetve végre sikerül elérnie az igazán aranyosnak tűnő leányzókat, és nagy boldogságát igyekszik heves szárnycsapásaival kifejezni. Csak Szofi szavai lombozzák le kissé. Méghogy ő csak egy plüss? Csak – egy – plüss? Ha lenne szemöldöke, bizonyára most a feje búbjáig szaladna, de még a csőre is szomorúan lekókad ettől a beszédtől. No, de majd mindjárt megváltoztatja a lány hozzáállását!
-Én Horka vagyok, nem csak egy egyszerű plüss! – szegény kicsi zöld nem tudhatta, hogy kivel áll szemben, így a kis pingvinünk sem kezd el rá neheztelni, inkább visszafordul a roppant kedves hölgyikéhez, aki az imént a buksiját simizte. Ettől igazán átmelegszik a szíve. Vagyis a szíve helyén fehérlő vattacsomó.
-Elvesztettek út közben! Most pedig nem tudom, hogyan találjam meg az új barátaimat! És nem emlékszem, kit kell keresnem. Te nem tudod véletlenül, hova kéne mennem? Azt hiszem, egy nyuszi vár rám valahol. Ismertek itt egy nyuszit? – még kétségbeesésében is nagyon cuki. Közben persze elkezd Szofi felé totyogni, aki immár a földön ücsörög. Mikor odaér a lányhoz, nem teketóriázik, egyből megpróbál – igencsak esetlenül – belemászni az ölébe.
-De lehetnétek ti az első itteni barátaim. Jóóó? – kérdezi reménykedve. Máris ölelésre emeli szárnyait, s megpróbál minél közelebbi kontaktba lépni a rellonossal. Annyira aranyos, hogy ajánlata szinte visszautasíthatatlan.
-Te nem ülsz ide hozzánk? – fordul vissza Izabellához mosolyogva, már amennyire egy pingvin mosolyogni tud. – Ha már a barátaim vagytok, eláruljátok a neveteket?
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 18. 01:25 Ugrás a poszthoz

Sára és Rufus

Nem sokat látott még a világból ez a kicsiny szőrös hódocska, hiszen nem olyan régen gyártották le, előtte pedig csak élettelen bábu volt. Semmilyen emléke sincs korábbról, így most aztán csuda sokat akar belőlük gyűjteni. El sem tudja képzelni, hogy milyen lehetett az élet korábban, mielőtt még lennének emlékei. Nem sok mindent meséltek neki az emberek, pedig neki voltak kérdései. Sok kérdései.  De nem sokat tudott meg arról, hogy hogyan is készül egy plüssjáték, vagy, hogy milyenek az emberek. Neki csak elmondták, hogy mi a küldetése és Mazsinak azt teljesítenie kell.
Miután megtudta, hogy egyikük sem az, akit ő keres lebiggyesztette a varrást a száján és elszontyolodott. Tudta, hogy őt keresse, de az első alkalommal elrontotta. Hát erre tanították őt be?
Érdeklődve kezdi figyelni a fiú válaszát, kifejezetten izgalmasnak találja az emberek társaságát.  Elégedett prüttyögő hangot ad, amikor a lány megsimogatja. Biztosan van a szőkeségnek valami kisállata, mert nagyon tudja, hogy mire van szüksége. Sok-sok szeretetre és simogatásra. Csipogva válaszolja azt a kérdésére, hogy Kumagorot keresi. Mi más lenne a dolga?
- Akkor most igen, vagy nem?
Kérdezi tágra nyílt szemekkel, miközben majd kiugrik a szíveként funkcionáló plüssgomolyag a mellkasából, amikor megemelik. Annyi sok órát töltött abban a sötét, hideg, kietlen dobozban, hogy mindennemű szeretettől ki tudna bújni a bőréből meg vissza bele. Rövidke lábaival a boldogságban úszva kapálózik a levegőben, majd a mellső lábai megállapodnak a lány felkarján. Száját eltátja a bejárati csarnokot szemlélve, lentről nem tűnt ilyen szép helynek.
- Ti itt laktok? Hol az ágyatok?
Tudakolja gyermeki ámulattal a tekintetében. Sosem látott még ilyen szép helyet, meg ezek a színes homokórák. Hééé! Az ott, az a gyöngy! Az megmozdult! Juuuj, vajon fog még felfelé repülni abból?
Ebből a gondolatmenetből a fiú undok viselkedése lendíti ki.  Pofikájára szomorúság ül ki, és még inkább igyekszik belebújni a lány védő karijaiba. Riadt pillantásokat küld a fiú felé, nem igazán tudja, hogy miért mondta ezeket. Tátott szájjal hüledezik, fogalma sincs, hogy mit mondjon, most először akadt el úgy igazán a szava. Nem tud sírni, mert ő jókedvre született, de ha képes lenne rá, akkor most megtenné!
Hüppögve megnyalja a lány kézfejét, egyfajta megnyugtatást keresve. Reméli Kumagoro lány lesz, mert ezek a fiúk egyáltalán nem kedvesek. Mazsika döntött! Elhatározza, hogy a fiú szeretni fogja őt! Nyüsszögve feltápászkodik a lány kezéből és a háttal álló fiúhoz ágaskodik, majd jól megnyalja a tarkóját.  Ágaskodás közben egy sárgás cetli lesz látható a bal combtövébe varrva belülről. Barátságooos, nem ízlel. Mazsi aranyos!
Miután kihízelegte magát, úgy gondolta, hogy kötelessége felkeresni Kumagorot, így magukra hagyja az immáron cuki diákokat. Reméli, hogy beköltözött a szívükbe a szeretet és a béke. Mert szivárvány.
Utoljára módosította:Mesélő, 2014. június 19. 23:07
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 19. 14:52 Ugrás a poszthoz

Nina, David, és Mihael

A félhomályban csak sebhelyes arcát lehetett látni a nagyfőnöknek. Ütések zaja visszhangzott a a régi ház falairól, illetve a halk sikolyok, melyek csak azért nem hallatszottak, mert kendőt tömtek az áldozat szájába. Aztán az erdő felől egy terepjáró érkezett, és pillanatokon belül bent termett két igen nagy darab, megviselt arcú, mégis viszonylag kirívó öltözetű férfi. Aleksandr Petrov, a maffia vezér figyelme innentől csakis rájuk korlátozódott.
- Megtaláltátok? - állt meg előttük vigyorogva. Végigmérte a két tagot, s már ekkor rosszat sejtett. Mikor meglátta az óvatosan fejrázást, idegesen dobbantott egyet. - Nem megmondtam, hogy ez az eddigi egyik legfontosabb ügyünk? Nem?! - úgy kiabált, hogy egy pillanatra mindenki megdermedt, de ahogy eltelt néhány másodperc, egy nagy levegő vétel után megállt. - Berliavskii! Intézd el ezt a két semmirekellőt. - legyintett idegesen, majd elfordult, és az ablakhoz lépett. Igencsak az éjszaka közepén járt az idő, de a maffia sosem pihen, főleg nem akkor, amikor ilyen idők járnak. A gondolatok, és a koncentráció közepette, mintha mozgást vélt volna felfedezni. Továbbra is a tájat figyelte, mikor egy árnyékot vett észre, amint közeledik a ház felé. Újabb bajok! Már nagyon unta, hogy sosincs egy nyugodt perce. Odaintette hát magához Berliavskii-t, és egy másik, kicsit alacsonyabb, mégis meglehetősen erős felépítésű emberét, majd a sarokba mutatott.
- Fogjatok egy AK47-est, és nézzétek meg, ki, vagy mi van odakint. Nem szeretnék meglepetést. - fordult el, és visszament a terem közepére, hogy megnézze, hogy állnak a többiek. Egy önelégült mosollyal konstatálta, hogy az eddig vert illető már rég nem a földön jár, elernyedt testtel ült a széken, pont mint aki az igazak álmát alussza. Elindult az ajtó felé, amely egy másik terembe vezette, egy különleges szobába. Amint belépett megcsapta orrát az alvadt vér szaga, és egy esetlen test látványa, amint a székhez kötözve ül, fájdalommal küszködve.
- Úgy néz ki, érdekes játszmát hallgathatsz ma végig. - jegyezte meg, majd felnevetett, és ismét a terembe ment. Két emberéből ugyancsak egyik tért vissza, egy lányt tartott a kezében, erősen magához szorítva.
- Hárman vannak, igencsak felfegyverkezve. Őt sikerült elkapnom. - Ezután Ninát a padlóhoz vágta, de olyan erővel, hogy ha nem is zúzódott meg, bizony mégis komoly fájdalom nyilallt az oldalába. A csípőcsontja kellemetlenül bizseregni kezdett, de mielőtt észbe kaphatott volna, hogy bármit is csináljon, újabb széket állítottak fel a terem közepére, és pont ugyanúgy, ahogy előző áldozatukat, kikötözték. A két fiúval már jobban meggyűlt a bajuk, azonban a Bennet fiúnak sikerült meglőni a lábát, Mihael pedig nagy csatát vívott az alacsonyabbik maffiózóval egy közelharc során.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 28. 18:30 Ugrás a poszthoz

Izabella és Szofi


Megmelengeti a piciny plüsslelkét, hogy Izabella ennyire törődik vele. Találhatott volna kedvesebb leánykákat ebben az iskolában? Nem, egészen biztosan nem. Ha tudna mosolyogni, és fogat villantani rájuk, most körbeérné a csőre a fejét. De nem tud. Helyette szárnyacskáival csapkod hevesen.
-Kumaaaa… Kuma – kicsit töri a vattaagyacskáját, hogy vajon ezt a nevet hallott-e készítőitől. Kínos lenne, ha valaki egészen máshoz kézbesítenék.
-Kuma! Igen, ő lesz az! – örvendezik a felismerés után, s egyből megmentője felé kezd kalimpálni. Szofi öléből megpróbál átmászni a másik lányéba, s közben, ha Izabella nem kapja el, lehuppan a földre. Még jó, hogy szépen ki van tömve, így csak puhára eshet.
-Azt tudod, őt hol találom? Vigyetek el hozzá! – kéri a hölgyeményeket reménykedve. Azzal bizony nem sokra fog menni, ha Izabella csak névről ismeri a nyuszit. Akkor soha nem fog a helyére kerülni. Viszont már az is megmelengeti a szívét, hogy ilyen kedves és szerető lánykákkal hozta össze a sors. Ráadásul a szőkeségnek milyen szép neve van!
-Izabella! – ízlelgeti derűsen új barátja nevének csodálatos hangzását, miközben felé totyog.
-Nagyon szép a neved, új barátom! - hízeleg neki, de persze Szofit sem felejti el, így miután ő is megmondta a magát, visszafordul hozzá tökéletes áhítattal.
-A tiéd is! Vajon szeretni fognak a többiek, ha én csak Horka vagyok? - kérdezi némi aggodalommal a hangjában. Egyáltalán szeretni fogják a plüssök? Lehet itt kéne maradnia ezzel a két hölggyel, hiszen ők olyan bájosak.
-Ugye megölelsz? – hadonászik Izabella felé a szárnyaival. S most csak arra az egyre tud koncentrálni, hogy minél több kedvességet gyűjtsön be, s adjon a másiknak. Érzi, hogy ennek így kell lennie. Amint elég közel kerül a lányhoz ölelés közben, hozzádörgölőzik kicsit a puha fejecskéjével, s maga sem tudja miért, de megnyalja az arcát. Szeretet a legfelsőbb szinteken.
Izabellában pedig azonnal megkezdődik a változás. Mintha egész testét kellemes melegség járná át; egészen a szívéig hatol. Innentől bizony rózsaszín cukormázban fogja látni a világot. Horka küldetése azonban nem fejeződött még be. Szofihoz fordul a másik lány karjában.
-Megkeressük Kumát? Vigyél engem, kérlek! - elkezd mocorogni, hogy a rellonoshoz jusson.
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 29. 13:31 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Lassan, nyugodtan és megfontoltan sétál végig a folyosókon. Sosem volt jellemző rá a vad kapkodás. Mindig előbb gondolkodott, aztán cselekedett. Sosem volt beszédes típus, talán ezért is választott magának olyan feleséget, aki csacsog, mint egy kismadár. Tökéletesen összeillő ruhadarabjaiban, kínosan tökéletesen beállított hajával érkezik meg az irodája elé. Nem szerénykedik, igazi ritkaságokkal tarkította a helyet. Ezt is, és a pestit is. Nem titok, hogy ő egy igen neves család sarja, mi sem bizonyítja jobban, mint a családi címer elhelyezése a minisztérium címere mellé a falon. A családja hosszú nemzedékek óta jelen van a varázsvilág irányításában, és jól is van ez így. Végre lenyomódik a kilincs, és ez a magas, hűvös, gyakorlatilag karót nyelt figura besétál az elegáns irodába, ahova olyan nagyon beleillik.
- Mr. Warren, örvendek.
Egyenes háttal és egyenes kézzel fog kezet a férfivel, majd az asztal túlsófelére sétálva helyet foglal a széles bőrszékben, és ujjait keresztbe téve néz hideg, üres, fekete szemeivel a férfire.  Olyan, mintha el lenne átkozva, pedig sajnos nem, ez tényleg a valóság.
- Nem tudom, mennyit mondtak önnek arról, miért kellett ma eljönnie hozzám.
Nem mozdul, nem húz elő semmit, hiszen már a nap kezdetén mindent gondosan kikészített. Furcsa szokása, de az ügyeket mindig aszerint teszi sorba reggel, hogy napközben mikor következnek, és utálja, ha ez a rendszer felborul.
- Egy kisebb tárgyalás eredményeként önt áthelyezik a Budanekeresdi Minisztériumba, azonnali hatállyal. Mivel az iskolában tanít, gondolom ingázni szeretne, ide is jól jönne, ha néha besegítene, azonban a központi minisztérium élvezne minden esetben elsőbbséget.


Andor

Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 29. 15:21 Ugrás a poszthoz

Mr. Warren

Sejtette, hogy nem avatták be a férfit. Nem szokásuk. Szeretik a piszkos ügyeket másra bízni, ő is, ezt nem tagadja, azonban most ő lett az, akinek ezt el kell intézni. Sejti, hogy a férfi tiltakozni fog, és valóban. Szinte még be se fejezi a mondandóját, máris az ellenkezés kerül előtérbe. Nyugodtan emeli fel a kezét, jelezve, hogy szólni kíván, azonban türelmesen megvárja, amíg a férfi elmondja a véleményét. Az ilyesmi sosem kellemes, ő sem fogadta a legjobban, hogy két helyen kell dolgoznia, az elején megterhelő volt, ám később kárpótolták mindenért a fizetéseként szolgáló galleonok, az elismerség, a valakivé válás.
- Én pedig magyar, mégis az elmúlt évtizedek során nem kevés alkalommal szolgáltam más országokat. Tegnap még Amerika, ma Magyarország, ki tudja, lehet, hogy holnap már Finnország. Sosem lehet tudni, mit hoz a holnap a mi szakmánkban. Örüljünk, amíg elmondhatjuk, hogy van holnap.
Hiszen az aurorok élete nem könnyű. Adják-veszik őket, mintha egyszerű termékek lennének, nem veszik figyelembe, hogy van-e családja, vagy sem, hány éhes szájat etet, milyen kapcsolatokat alakított ki. Egyszerűen csak termékként tekintenek rá. A minisztériumok fele működik így nagyjából, a másik fele a biztos állások terepe, olyan állásoké, melyekre mindenhol megtalálják a megfelelő embert. Ezek az emberek csinálják jól, hiszen ők tudnak tervezni. Azonban, ha az ember nem akar beleőrülni a monotonitásba, akkor biztos, hogy azon az oldalon igyekszik elhelyezkedni, ahol veszély van, és ahol bizony adják-veszik az embereket.
- Bárkit áthelyezhetnek, bármikor. Most önnel is ez történt.
Nyugodtan beszél, mintha épp a mai, kissé borongós időjárást elemezné könnyedén. Azonban a helyzet nem ilyen egyszerű. Önérzetes, hazafiaknál amúgy is nehezebb a dolog. Ujjait végighúzza a dosszié oldalán, majd feltárva, a férfi számára is látható lesz egy kisebb iratkupac. A személyes aktája, amit átküldtek.
- A megbízása május elsejétől, határozatlan ideig szól. Ezek beutalók, az összes korábbi orvosi vizsgálatot meg kell ismételnie. Ezzel a minisztérium pszichológusához kell mennie, mindegy melyik kirendeltséget választja, ha jól tudom az itteni pszichológus, az a vörös hajú ismeri már. Ezen kívül kell egy független pszichológustól is vélemény. Ha nem ismer másikat, kérje meg az ittenit, biztos segít önnek. Rendelkezésére bocsáthatunk az itt tartózkodása alatti időszakra egy minisztériumi lakást. Bogolyfalván jelenleg két társasházi lakás és két kisebb kertes ház áll rendelkezésére, Budanekeresden hét társasházi lakás. Az elkövetkezendő egy hétben kell döntenie arról, igényel-e házat vagy lakást. Van kérdése?
Eddig inkább az előtte lévő papírt figyelte, illetve  a beutalókat, és a rendelkezésre bocsátható lakások, házak rövid, képes leírását válogatta össze és nyújtotta át a férfinek, gondosan ügyelve arra, nehogy valami kimaradjon.

Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 29. 16:32 Ugrás a poszthoz

Mr. Warren

A káromkodásra meg rezzen, hallott már a férfiről. Tudja, hogy indulatos, ahogy ő szokott finoman fogalmazni, katona. Nem lepődik meg rajta. Az itteniek közül is jó páran neveletlenek. Amíg a férfi káromkodik, ő az órájára pillant, ha így folytatja még benézhet a fiához is. Középső gyermeke nem hasonlít rá egy cseppet se, vele nem tudta megtalálni a hangot, ő inkább az anyja fia, de mivel már nem lakik otthon, így néha eleget tesz a neje kérésének, és megérdeklődi tőle hogy van, és hogy vannak az unokák. Amolyan hivatalos látogatás, amit a neje erőltet rá, és mindketten érzik, hogy kellemetlen.
- Nem kell elemeznie, erre megvan az emberünk. Nem kifejezetten kívánunk változtatni a munkakörén, ez egy kis pihenés lenne, hiszen itt is el kell látni a védelmet, de jóval kisebb területen. Azért remélem nem fog unatkozni, amíg nálunk van.
Felpillant a férfire és elmosolyodik, mely inkább egy gyilkos mosolya, mint egy hétköznapi emberé. A legtöbben itt tartanak ettől a mosolytól. Nem véletlenül, jól még nem jártak. Nem csoda, ha megdöbbennek az emberek, amikor megismerik a feleségét. Azok is, akik Botondot, a legidősebb fiát ismerték életében, vagy Balázst, a középsőt ismerik, képesek megdöbbeni, hiszen nem hasonlítanak rá. Egyedül Benjamin az, aki az apjára ütött, amit a férfi nem könyvel el olyan jó aránynak.
- Nos Mr. Warren, egy hét múlva ilyenkor ismét találkozunk, addig kérem végezze el a szükséges vizsgálatokat, és döntse el, kíván-e lakást igényelni. Nekem most van egy hivatalos találkozásom a mugli magyarázatszerkesztővel. Ha kérdése van, hagyjon üzenetet nekem a titkárságon, és igyekszem válaszolni. Az itteniekkel úgy tudom, már megismerkedett. Budanekeresdre egy hét múlva kísérem el, hogy az ottaniakkal is megismerkedjen. Most ha megbocsát.
Biccent is egyet hozzá, és lassan elindul kifelé az irodából. Ezt le is tudta, jön a következő nehéz menet, meglátogatni a fiát. Érezhetően inkább hallgatta volna még a férfi káromkodását.
Utoljára módosította:Mesélő, 2014. április 29. 16:32
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. május 22. 21:17 Ugrás a poszthoz

Elena

A nap kezd váratlan fordulatként egyre jobbá válni Tinky Winky számára. Bár Tubbybarátait nem találja, de itt van az eridonos lány, aki nagyon kedves vele, és amit hall tőle, az alapján már ketten magányosak. Vagyis akkor nem is magányosak! Ez még épp annyi információ, amit csöppnyi pamutesze fel tud fogni, így kezd kissé felderülni, de még nem az igazi önmaga, hiszen hiányoznak neki a többiek. El kellene mennie megkeresni őket, de előbb még ölelést kér a lánytól, erre az... előveszi a pálcáját.
A kis szőrmók arca átcsap rémültbe, ahogy a lány a hasára szegezi a pálcát. Hiába mondja, hogy megölelheti, ez számára a nemtetszés totálisan egyértelmű kinyilvánítása, így megremeg cérnaszája, és ismét bömbölésben tör ki, csak úgy visszhangzik tőle az egész folyosó, ha nem a kastély, s eközben fel is pattan, hogy puha végződésein elmeneküljön a helyszínről, mielőtt még belé döfnék azt a botot. Az élet mégis csak kegyetlen...
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mesélő összes RPG hozzászólása (291 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 8 9 10 » Fel