Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Rövid idő alatt másodszor vagyok itt, és nem nagyon tudok hosszan egy szobában lenni a gyerekeimmel. Nem azért, mert nem szeretem őket, hanem mert az össznépi gyűlöletük tárgya most éppen én vagyok. Pedig én nem akarok rosszat nekik, éppen ellenkezőleg.
A zsebeimet végigkutatva, eredménytelenül, mordulok egyet, és lépek ki az utcán elhaladó tinédzser elé.
- Ne haragudj, van tüzed?
Mutatom neki a fém cigarettatartót, amiben még hat szál van, de öngyújtó az nincs. Minden tinédzser dohányzik vagy piromániás. Vagy ez, vagy az.
- Cserébe szívesen adok egy szálat. Minőségi

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Trükkös.
Biccentek egyet elismerően, miután mélyet szippantok a szálba. Igazán jól esik, amióta itt vagyok, becsülettel nem gyújtottam rá, most már igazán megérdemlem.
- Családi barát?
Érdeklődöm a srácon végignézve. Fogalmam sincs, hogy melyik gyerekemhez tartozhat. Remélem nem Jason kívánja bemutatni a párját, az még dobna egyet a mai napon, de tényleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Will jó gyerek.
Egyetértő hangon közlöm vele a tényt. Büszke vagyok a fiamra, hiszen nagyon sok mindent láttam már tőle, és önmagáért beszél a kitartása és a munkássága.
- Én is olyasmi. Barátnak mondjuk éppen most nem tartanak.
Már amelyik éppen beszél velem ugyebár.
- Az apjuk vagyok, Maxwell.
Felé nyújtom a kezem, és ha elfogadja, határozottan, megrázom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Látom, hogy elcsodálkozik azon, hogy ki vagyok. Mások is el szoktak. A gyerekeim, szerencsére, mind az anyjukra hasonlítanak. Talán Chrisről mondaná meg az ember, hogy az én gyerekem.
- Lorin bátyja.
Nem kérdezem, hanem tényként közlöm. A kislány járt nálunk, decemberben és pár napja is.
- Úgy döntöttem, hogy férjhez adom a lányaimat, márciusban Catherine, áprilisban Helena és májusban Ariana áll oltár elé.
Olyan nyugodtan közlöm vele, mintha nem éreznék semmit a lányaim iránt, pedig erről szó sincs, fontosak nekem.
- Egyelőre nem értik, hogy ez az ő érdekük, de majd egy nap elfogadják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Catherine? Igen.
Érdeklődve figyelem a fiút, nagyjából egy idősek lehetnek, bár inkább Ariana korabelinek gondolnám. Érdekes, hogy mégis inkább Cathrine ragadta meg.
- Ő maga kérte, hogy márciusban házasodhasson. Ahogy elnézem, összetörték a szívét.
~ És kis barátom, szerintem te törted össze.~
- Ironikus, mert nem is tudtam, hogy van neki.
A gyanú egyre erősebb bennem, ám kifelé nem mutatom ki, a semleges, üzletiesség megmarad. Utoljára Arianaval kiabáltam, amikor közöltem, hogy nincs választása.
- Sajnos nem találtam a számára korban megfelelő társat.
Ez az egy az én veszteségem, de a korban megfelelő férfiak mind vagy elkeltek, vagy olyan szinten nyíltan elmebetegek, hogy nem tenném ki egyik lányomat se nekik.
- Vagyonmentés. A Payne vagyonra az utóbbi időben többen is rá akarták tenni a kezüket. Elosztom a gyerekeim között, de feltételekkel.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Erre a témára mindenki így reagál, már nem is túráztatom magam. Hat feleségem van, akik mind így kaptak a fejükhöz, még azok is, akik nem érintettek az ügyben. Az első feleségem egyetlen gyermekkel ajándékozott meg, aki már házas, míg a másodikból Jeannie maga kérte az érdekházasságot, Jason pedig menthetetlen. Abban sem voltam biztos, hogy életben van még.
- Nem mindegyik idegen.
Nem mintha ez olyan különösen számítana, de tény és való, hogy a háromból egy olyan férfit kapott maga mellé, akivel korábban kapcsolatban élt. Az arcom vérszegény mosolyra húzódik.
- Valóban nem adtam.
Egyre inkább úgy gondolom, hogy a másik témában viszont igazam van, hogy ő az oka a hirtelen jött cserének. Milyen kár. Vele könnyebben megtalálom a hangot, mint bármelyik vejjelöltemmel.
- Nem, nem igazán. Nem akartam, hogy akárki legyen, hogy bosszúból válasszanak.
Elővéve a cigarettatartót, felé tartom, ha kér vegyen, én mindenképpen elszívok még egyet.
- Sajnálom, hogy nem találkoztunk korábban, te például jó választás lennél.
Az utolsó izzással gyújtom meg a következő szálat, zavartalanul.
- Nem vagyok erre büszke, de szükségszerű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Talán. Minden lányomnak jó körülményeket teremtek, ahogy eddig is megkaptak mindent, úgy ezután is meglesz mindenük.
Én nem érzelmi oldalról szemlélem a tényállást, hanem úgy, hogy mi a legjobb a családunknak, a jövőjüknek, az unokáimnak és az őket követő generációnak. Az őseim komolyan és keményen építették fel azt, amibe én már beleszülettem, és most lassanként összedől a kártyavár.
- Amelyik nem ismeretlen? Martin tisztelettudó, jógyerek, tudja, hogy mivel jár a kötelesség, és nem hagyná el a lányom. Jeremaiah-t pedig az egyetemről ismerem, félénk, de bajtársias. Sajnálatos, hogy még nem született gyermeke, korban közelebb lenne Catherinehez, de majd összecsiszolódnak.
Ha üzletről van szó, én nem látok problémát abban, hogy közel húsz év van a két fél között. Ez egy kölcsönös egyezség, mind a két fél számára nyereséges. Követem a tekintetemmel, ahogy a járda szélére sorol, és kénytelen, kelletlen én magam is követem. Nem szokásom a földön ülni, de ha itt ez a szokás, ám legyen. alkalmazkodom.
- Sárkánygondozó és bestiakutató. Nem tervezel hosszú időre. A másodszülött fiam is bolondul értük.
Jasonre akkor mondtam ki a halálos ítéletet, amikor ezt az őrületet elkezdte. Borzalmas, hogy emberek élvezik azt, hogy a halál mindennap rájuk lehet.
- Na és, melyik sárkányt akarnád?
Biccentek a ház felé, ahol most egy rakáson ott van az összes, hattól huszonháromig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem, azt kérdeztem, hogy üzletet kíván-e kötni, ha Jeremaiahra gondolsz. Martin esetében az apja és én egyeztünk meg, még korábban, a gyerekeink születésekor. A szerencsés véletlennek köszönhetem, hogy később együtt jártak.
Nem Arianaban állapodtunk meg akkor, de nem bánom, hogy így alakult. Helena is jó kerekben van, hiszen egy komoly, elszánt férfi kívánja a feleségének.
- Démonok?
Kérdezem teljesen nyugodtan, mert van ismerősöm, aki a személyiséghasadását kezeli oly módon, hogy sziklát mászik. Mást se csinál, csak megy felfelé, és koncentrál, a következő lépést nézi. Még él, szóval valamit tudhat ez a koncentráció, és akkor magamról ne is beszéljek, mert én az üzletre koncentrálok, a pénzre. Jelen helyzetben nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy apa legyek. Majd később, ha ez az egész lezárult.
- Az összeset. Merész.
Halott ember, inkább azt mondanám, de ám legyen, ha ez minden vágya, még akár meg is egyezhetünk. Megvallom, tetszik, hogy van benne élet és elismeri a saját hibáit, nem bárgyún vigyorog és a talpamat nyalja.
- Válassz nyugodtan a kettő közül. Mind a kettő megfékezésre szorul.
A két legtüzesebb lányom. Ariana nyelvét a születése előtt felvágták már, emlékszem az anyja legrosszabb természete az ő terhessége alatt volt. Catherine meg úgy vonzza a bajt, mintha muszáj lenne neki, élő példa, hogy most is egy szobában lakik, szánalmas, nem Payne-hez méltó, elbukott módon.
- Én nem vagyok ellenére az újragondolásnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Vállam megvonódik arra, amit mond, nem vagyok mostanában egy nagyon érzelemközvetítő figura.
- Arra van a házastárs, hogy megértsen.
Nekem hat is volt, tudom, miről beszélek. Hat teljesen eltérő jellem, akiken csattanhatott az a bizonyos ostor, ha feszült voltam. Volt közöttük babusgató, elsétáló, felcsattanó és olyan is, aki kinevetett. Mondjuk utóbbinál nem feltétlenül hiszem, hogy meg is értette a problémát.
- A megfékezésben azonban nem tudok egyetérteni. Nézd, minden gyermekem tehetséges valamiben, túl azon, hogy az idegeimen táncolnak. Ariana kiemelten jó átoktörő, elismerem, de nem tartom bölcs dolognak, hogy az életét kockáztatja. Nem azért szülte meg az anyja, hogy megölje magát, hozzáteszem, Jasont sem. Cicus meg... nos, őt már azt hiszem nem is ismerem. Régen büszke voltam rá, nem volt olyan, hogy ne kelt volna fel a padlóról. Most meg, mintha nem is az én vérem folyna az ereiben.
Én is látom, hogy nem eszik, hogy éhezteti magát, hogy túl sok gyógyszert szed, hogy nem fogadja el egyikünk segítségét sem. Látom, de már nem tudok beszélni vele.
- Hahaha.
Keserűen felnevetek a fiú szavaira.
- Nem rossz gondolat, megvallom, de nem engedhetem meg azt a luxust, hogy a gyerekeim a házasság után el is váljanak. A szerződés mind a két felet védi. Gondold meg, ha tényleg benne lennél, válassz, nekem mindegy, hogy melyiket. Lorin kedves lány, őt is szívesen látnám a családom tagjaként, és téged is. Gondolom ők is, ha meghívtak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Sajnálom.
Apró fejrázással fejezem ki nem tetszésem a kínált üzlet irányába. Kár érte.
- Rendes tőled, hogy segítenél a lányaimon, de ebben a helyzetben egy bigámia csak még rosszabbul jönne ki, mintha idegenekhez adnám őket.
Tudom, hogy vannak a gyerekeim közül olyanok, akik átkutatták már az irataimat, de abban is biztos vagyok, hogy a valóságtól még mind távol vannak, és ez így van jól.
- Ha lenne más mód, máshogy döntenék, de jelenleg ez az egyetlen ésszerű döntés van. A lányaim még a tavasz folyamán férjhez mennek, különböző férfiakhoz.
A hangom határozott, ellentmondást nem tűrő, legutóbb akkor volt ilyen kemény, amikor Ariananak volt bátorsága felemelni a hangját velem szemben. A fiúval nyilván nem állok le veszekedni, főleg nem a nyílt utcán. Felkelve megigazítom a ruhámat, és úgy pillantok le a fiúra.
- A lányaim büszkék és erősek, majd túllépnek ezen. Vagy nem, de az úgy vélem a saját szégyenem lesz. Stramm gyerekeket neveltem, rajtuk áll, hogy a megszerzett tudást hogyan hasznosítják.
Zsebre dugott kézzel nézek el a ház felé, majd vissza a fiúra.
- A világ számos pontján az embereknek sokkal rosszabb életük van, és nem ők az egyetlenek, akik irányított házasságkötésen esnek át.
Nem hiszem én sem, hogy akkora bűnt követnék el. Az ember minél tovább mondja, annál tisztább a lelkiismerete.
- Lorin egy kincs. Örömmel veszem, ha egy nap csatlakozik a családomhoz.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A szemeim kissé összehúzódnak, ahogy a fiú határozottan kijelenti, hogy elveszi Catherine-t, azonban erről nem kíván szólni senkinek. Azt hiszem, egy részen igazam volt a találkozásunk elején, részese annak, hogy a lányom egy szobában gubbasztó szerencsétlenség lett, másrészről, nem hittem volna, hogy végül kezet rázhatok vele egy új, nagyszerű befektetés reményében. Egy Brightmore, csodálatos.
- Úgy vélem, egy kemény, de ígéretes tárgyalófélre akadtam.
Ahogy megrázom a kezét, belemenve abba, hogy nem szólok egyik rokonomnak se a változásokról, kiszélesedik a mosolyom. Nyertem. Imádok nyerni. A gyereknek ugyan túl nagy az önbizalma, de legyen. Egyelőre a legígéretesebb jelöltem. Csodás csapatot raktam össze, a ravasz, a jófiú és a vezéregyéniség. Ember legyen a talpán bárki, aki azt meri mondani, hogy ezek a frigyek nem érzelmi alapon köttettek. Senkinek sem lesz már oka megkérdőjelezni a dolgokat.
- Minden házasulandó félnek küldök egy előszerződést, melyben a két fél jogai és kötelezettségei vannak. Úgy vélem Cica nélkül is megoldhatjuk ezt a szerződéskötést. Átküldöm és látogass meg valamikor.
Belső zsebemből ezüst tárcát húzok elő, melyből egy névjegyet előhúzva, átnyújtom a fiúnak.
- Az irodám Londonban, a családom egyik tagja sem jár oda. A gyanú sem merülhet fel, hogy valaha találkoztunk.
Ellépve tőle felpillantok a nyíló ajtóra, amin a bájos Lorin lép ki. Tökéletes végszó.
- Köszönöm a tüzet fiatalember.
Biccentek egyet felé, és fellépdelve a lépcsőn, futólag megérintem a kislány vállát. Ez a nap egyre csak jobb és jobb lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A Vajda kislány, Eszterke
Édesapád otthon vár, a dolgozószobában

A férfi még órákkal ezelőtt - pontosan akkor, mikor a lányának szánt rivallót útnak engedte - köszönt el feleségétől, és vonult be dolgozószobájába. Egyébiránt arról nem szólt a nőnek, hogy Eszterke ma várhatóan hazajön, így Nóra abban a hitben ment el otthonról találkozni néhány új modell lánnyal, hogy férje estig dolgozik. Az utóbbi időben egyébként sem csinál mást.
- Eszter! - szólal meg mély, bársonyos hangján, amely bár negédes, a lányában azonnal rossz érzést kelthet. A férfi halvány mosolyra húzza vékony ajkait, és a whiskey-s poharat finoman a irattartókomód szélére téve ellöki magát a fától, és a nehéz tölgyajtón bebújó lányához sétál. Megáll előtte, és a lány puha arcát gyengéden kezei közé fogja. Mindennél jobban szereti az őrá, mint Istenre felnéző gyermekét. Soha nem mondja, de titkon Eszter a kedvence mind közül, és őt tartja legértékesebb kincsének. Fejét kissé oldalra tartva simít ki egy tincset lánya szeméből, aztán elengedi őt. A mosoly leolvad az arcáról, mintha soha nem is lett volna. Eszter a legnagyobb kincse - egy csiszolatlan gyémánt.
Neki pedig még sokat kell rajta dolgoznia.
Richárd keze gyorsan mozdul; hűvös lendület és tenyere máris hangosan csattan a lány jobb orcáján. A fiatal, hófehér bőr élénkvörösre színeződve kezd lüktetni. Biztosan nagyon fáj. Ég, feszül a pofon kimelegedett helye. A férfi szigorú tekintettel mered lányára, majd mosolytalan arccal becsukja mögötte az ajtót, és baljával elegánsan az ablaknál álló asztal felé int.
- Örülök, hogy hazajöttél. Foglalj helyet, kérlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A Vajda kislány, Eszterke
Édesapád otthon vár, a dolgozószobában

Lelkiismeretfurdalás vagy bűntudat? Amiért kezet emelt a lányára? A férfi nem ismeri ezek jelentését. Ő pásztorként ügyel családjára, vigyáz a világban mostanra már szétszéledt, de még így is hozzátartozó bárányok épségére - és nyitott szemmel figyeli minden egyes léptüket.
Richárdot élete során nem egyszer próbálták meg hülyének nézni, hazudtak a szemébe úgy, hogy ő végig ismerte az igazságot, azonban, míg a másik mesélt, ő ártatlan, mi több, csillogó szemekkel bólogatott, ha kellett nevetett, és senkinek egy szót sem szólt arról, amit tudott. A megtorlás minden esetben váratott magára.
A férfi jeges pillantása némán követi Eszter asztalhoz vezető lépteit, és csak miután lánya leül, indul el ő maga is. Útja először a komódhoz vezet, ahol elidőzve megáll, és mutatóujjával újra meg újra körbesimítja a szélesszájú pohár száját.
Mereng.
Tekintete ujjának lassú, körkörös mozdulatait figyeli, és az jár a fejében, hogy mikor a gyermekei kicsik voltak, ő mennyit ült a háttérbe húzódva, és nézte a szeme fényeit azzal a leírhatatlan büszkeséggel, amit csak egy szülő érthet - az olyan szülő, akinek az értékítélete megegyezik az övével. A fiai és az egy szem lánya utópiával kecsegtették, és olyan világot jósoltak, amilyet csak tudatos odafigyeléssel lehet megteremteni. Elsőszülött gyermekének halála megtörte. Azóta is minden nap vele van, szól hozzá, és ha egyedül marad a házban, olykor visszatér egy-egy megfakult emlékükbe. Évek teltek el, mire megértette, hogy Gergő fia halála nem változtatott meg semmit. A még életben lévő, és az életet tanuló gyermekeinek szükségük van rá, és a tanításaira. Ők még nem ismerik a világ szabályait, őnélküle veszendőek. Pislant, csendesen nyel.
Három ujjával ráfog a pohár szájára, és míg lassan az asztal felé sétál, azt maga mellett húzza a bútor tetején. A pohár alja hangosan súrlódik. A kellemetlen, karcos hangra Eszterben egyre erősödik a félelem, borsódzik a háta.
- Nem ebben állapodtunk meg - szólal meg halk csevegőhangján Richárd, és a lánya mellett elhaladva a pohár alja már a tömör, nehéz faasztalon koppan. - Eszterke, miért nem bízol bennem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A Vajda kislány, Eszterke
Édesapád otthon vár, a dolgozószobában

Eszterrel szemben, az asztal másik oldalán támaszkodik meg. A horizonton már lefelé ívelő Nap halvány fénye körülragyogja a férfi alakját, sötétségbe vonva őt magát; a fény bevonja széles vállait, megcsillan őszes szőke haján, hozzásimul a tölgyfán pihenő kezén, a vastagon kirajzolódó ereken. Mintha munkáskezet látnál - egy élet munkájának lenyomatát. A ti életetek lenyomatait. A férfi keze titeket formált, téged és az öcsédet. ...és a gyümölcs lassan elválik ágától, majdan pedig felvágva kiderül, rohadt-e belülről.
Richárd arca nem látszik, csak a szeme csillan meg, miként rád néz. Annyira szeret, a szíve alighanem túlcsordul.
Szavaidra csalódottan ejti le fejét, és halk, rugalmatlan és száraz hangján felnevet, a vállai megrázkódnak alatta. Hát nem érted.
Végül felemeli a fejét, és vonástalan arcát feléd fordítja. A szeme nyugalmat sugároz, téged valamiért mégis megrettent.
- Nem haragszom - feleli halkan, és kezei merev tartásán engedve székébe ereszkedik. - Nem tettél semmi rosszat. Csak nem tudom hogy kerültél megint erre az útra. Ismét ugyanabba a helyzetbe..., ugyanabba. Talán még nem tanultad meg a leckét. Vagy az is lehet, hogy...
A férfi merengő pillantása visszatér Eszterhez, és mikor a két tekintet találkozik, Richárd hangja elhal, egyébként is lassú szavai a semmibe vesznek. Egyszerre megértés csillan a szürke szempárban.
- Melyik Ombozi fiú volt? A kicsi vagy a nagy? - kérdezi látszólag a semmiből, de számodra ez csak megerősítés abban, hogy tudja. Az apád tényleg mindenről tud, és te nem bújhatsz el előle. Nincs hely, ember vagy hatalom, ami biztonságot adhat. Mert te már biztonságban vagy, itthon, mellette. A tekintetét már nem találod, az ugyanis az ujjai között tartott whisky-s poháron telepedett meg. Mintha mosolyogna, mintha derűs volna. De nem az. Két családtól próbált téged mindig is óvni. Payne és Ombozi.
A pohár halkan fordul a kezében, és ő végül rád néz. A tekintete sötét, a szeretete nem ismer határokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A Vajda kislány, Eszterke
Édesapád otthon vár, a dolgozószobában


- Nem - búgja halkan, még fejét is megcsóválja, hogy Eszter ne csak hallja, de lássa is, édesapja azt, ami történt, nem tulajdonítja az ő hibájának. Persze gondol mást is; a férfi gyengének tartja a lányt, amiért ennyi idő után is olyasmi után vágyik, ami az ő szemében nem méltó hozzá - mint a fia is teszi, ez már azonban egy másik történet -, és könnyűszerrel hagyja magát csábítgatni, a rossz felé vinni.
Tudja, hogy nem Eszter vezetett. Azt is tudja, hogy mi került a szervezetébe, mert a vizeleteredmény még akkor hajnalban, éppen az ő asztalán landolt. Azon, amelyen most gyengéden végigsimít, és a mozdulat végeztével felpillant lányára. Az túlontúl hallgatag.
Vajda úr hátradől, imaformára fűzött ujjait lazán ölébe teszi, és mosolygós arccal, türelmesen kezdi fürkészni a szemben álló fotel rabját. Nem kíván megszólalni, nem akar kiabálni vele, vagy öklével rávágni az asztalra. Most csak gyönyörködni szeretne.
A lánya élete csodája, élethossznyi munkásságának ékköve, az élete legszebb eredménye. Ő az élet. Őt tudja felmutatni. És fiát, természetesen. De harmadszülött gyermekével mindenekelőtt beszélgetnie kell, és csak azután mutogathatja. Ricsi letért az útról. A gyermekei elcsábultak. Csalódott is lehetne, de örömmel mondhatja, hogy nem az. Mindez csupán annyit jelent, hogy neki itt, ezen a ponton még nem ért vége a dolga. A dolga velük.
- Mesélj nekem róla - szólal meg a férfi kedvesen, és fejét enyhén jobbra billentve mosolyog át az asztal fölött lányára. - Hogy érezted vele magad? Kedves volt? Megkérdezte, mit szeretnél csinálni azon az estén, vagy tartogatott neked meglepetéseket? Mesélj, drágám, mert minden érdekel!
És valóban. A férfit minden érdekli. És mikor végül Eszterke beszélni kezd arról a kedves estéről, és az emlékei szépen lassan előtolulnak, és azok már-már homloklebenyében sorjáznak, ő szótlan nézi végig mindet. Aprólékosan. Miközben hallgatja a beszámolót, és mosolyog, és nevet, ha kell, aztán két ujjával álla alá nyúl, szemeit lehunyva szórakozik, elhitet bármit gyermekével, de közben... közben látni fogja a valóságot.
Nem azért, mert nem bízik Eszterben.
Azért, mert ő az élete.
És azt még a bárgyú is tudja, hogy egy józan ember félti az életét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A tűzcsóvának hála a szirén nem tudja elkapni a kis csapatot, a női alak visszatántorodik a lángtól, sikolya dühödtből rémülté válik. Denis megragadja és kirángatja Cathat, North pedig Scart segíti a felszínre, azonban az ötödik tag még a barlangban van. Az enyhe remegéstől a plafonról levált néhány nagyobb kő, s az egyik fejen találja a férfit, aki ájultan rogy a földre.

A társai már kinn vannak, North pedig előhúzza a pálcáját. Pillanatok kérdése csak, hogy a MJ-t elnyelje örökre a természet gyomra.
Talán már kezdik sejteni a higgadtságukat jobban megőrzök, hogy valaki hiányzik, North tétovázik a varázslattal, körbekémlel még egyszer, s ekkor a lejárat felől megjelenik két alak. Odalenn már mindent ködként ellep a por. Ezért sem lehet kivenni semmit, csak mikor kilépnek a felszínre. Mindkét alak ismerős. Az egyik a tegnapi pincér, férfi alakjában, a tekinteteket kerüli, szigorúan maga elé néz. A másik Mj, eszméletét vesztve a karjai között. Olyan így, mint egy gyermek, az idegen izmos karjai között kicsi és sebezhető, még ha valójában damfírról is van szó.
A patkánynak hűlt helye, egyedül csak a megmentő rövidre nyírt, barna haja emlékeztet rá, s az a randa, sárga szempár, ami szinte állati megjelenést kölcsönöz viselőjének.
Nem fecsérli az időt, felemeli állát és Northra szegezi tekintetét. A többieket kizárja, mintha mind ott se lennének.
- A kertben várunk - szól. Hangja nem fenyegető, csak kemény és hideg. Személytelen, idegen, aztán elhopponál.
North megmarkolja a zsebében lévő levelet és kihúzza, majd felmutatja a megmaradt társaságnak.
- Nem esik bántódása - suttogja, mint aki tud valamit, s valóban a férfi tud is. Elvégre haladékot kaptak, az idejükből pedig még maradt, így társukat addig nem bánthatják.


Scarlett a mélytavi kalandja után úgy érzi, mintha nem is önmaga lenne, s valami más irányítja. Amikor megfogta a lila kardot látomása volt az igaziról. Talán csak csúfolódás volt a szirén részérül, hogy megmutatja az igazságot, mikor túl késő, ám ebben az esetben hiba volt, mert így az immár csak négy taggal rendelkező csapat eltalál a helyre. Az erdő közepén, ahol a fenyők annyira közel nőnek egymáshoz, hogy zárt kört alkotnak, ott van egy kis menedék. Nagyjából egy tornaterem nagyságú, a nap lemenetében befesti rózsaszínűre a tájat. Talán fél óra és lemegy végleg. A kis rétet egy vékony csermely szeli ketté, nagyjából olyan vastag, mint egy férfi nagyujja, s középen ott áll egy kő. Moha és kosz fedte, alatta ősi írás betűi. Benne pedig egy kard. Rozsdás, barna, olyan, amit már nem is igazán lehet használni, csak esetleg múzeumba kiállítani a többi ósdi régiség mellé, mégis mindegyik jelenlévő érzi, hogy valami különös mágia járja át a helyet, minek a központja a kard.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Vannak arcok, melyek nem rejtenek érzelmet. A vonások persze árulkodnak; időről, alváshiányról, nehéz napokról, életkorról - mikor milyen szögből nyerünk rálátást, érzelmekről azonban soha. Sokszor azt hisszük, ezek alapján is ismerhetjük a bőr alatt lakozó embert. Hiszen látjuk a szájukat udvarias mosolyra kanyarodni és látjuk a szemük körül elmélyülő szarkalábakat. Az egész mégis olyan halovány, olyan élettelen. Olyan idegen. Nem tudunk róluk semmit. Éreznek ők egyáltalán?
Vannak arcok, amiktől félünk, és pillantások, amiktől borsódzni kezd a hátunk. Mind tudjuk, hogy vannak találkozások, amikben jobb a padlót nézi mereven, és a hátunk mögött szorosan egymásba fűzött ujjakkal beleharapni az ajkunkba - kérlek, csak ne kérd, hogy pillantsak fel. Csak ne mosolyogj rám. Csak ne légy nyájas.
Vannak ijesztő arcok, és vannak ijesztő találkozások. Vannak emberek, akik - úgy érzed - a vesédbe látnak. Igen, vannak titokzatos emberek, akik míg kellemesen nevetnek az ártatlan történeteden, végigpergetik az összes emléked. Akár egy dossziét.

A férfi elegáns, fehér-vörös ajándéktáskával a kezében lépdel a kis ház bejáratához vezető keskeny járdán, és mielőtt még egészen elérné az ajtót, szabad kezét szája elé emelve megköszörüli a torkát, majd a már koszos őszbe hajló, egykor szőke tincseibe túrva megteszi az utolsó métert, s megáll. Makulátlan bőr cipőit megtörli a küszöb előtti bohókás lábtörlőben, miközben arcára rutinos, visszafogott mosoly költözik. A fiára gondol, mikor felpillant, végül ujjai finom ökölformára kanyarodnak, hogy aztán egymás után háromszor koppintson rá a kemény fára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Lepillant az elé szaladó állatra, és csak mikor az eltávolodik tőle lép beljebb. Jegeskék pillantása Liliét keresi, ajkai egyetlen éles vonalban húzódnak halovány ívbe.
- Neee... - biccen balra a férfi feje, míg értetlennek, mi több, megbántottnak látszó tekintettel oldalra húzza a száját. - Drágám, közöttünk nem változott semmi. Megegyeztünk, hogy tegeződünk, így van?
Árnyalatnyit szélesedő mosollyal tesz néhány lépést beljebb, úgy, cipőstül, azok azonban nem hagynak maguk mögött nyomot. Kósza porszemet sem.
- Tetszenek az ablakok - jegyzi meg válla fölött visszapillantva Lilire. A szemei éppen csak egy másodperccel időznek tovább a fiatal arcon, mint az megengedett volna. A hangja színtelen és halk. - Különleges tervezés.
A fia soha nem mesélt arról, hol él a barátnője. Ő nem kérdezte, a gyerek nem hozta fel magától. A dolog ezen része nem volt fontos. Főleg, mivel az idősebbik Vajda a ház minden szegletét jól ismeri. Úgy tesz, mintha... azonban nem most látja először a konyha óriási ablakait. Kellemes.
A pulthoz lép, és finoman leteszi rá az ajándékot - a lány kedvenc borából hozott egy üveggel és néhány különleges, egyedileg készített marcipáncsokoládét -, majd hátat fordítva csípőjét neki támasztja a márvány szélének. Kezeit lazán combjaira engedi, ujjait egymásba fűzi.
- Ricsi sajnos nem tudott eljönni - kezd bele mondandójába a férfi, hangja elnézést kérőn cseng, szája szegletén ellenben valami furcsán bizarr mosoly vibrál. - Tanulmányi kötelezettségek, kviddics, úszás... hiszen neked nem kell bemutatni, milyen, mikor elfog a versenyszellem és a tenni akarás. Mintha ismét élnél...
Sóhaj. Mosoly. Gesztikuláció. És közben egy pillanatra sem ereszti Lili tekintetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Hogy miért éppen ti? Mert abban a pillanatban, hogy Péter felnyitotta a könyvet, csak ti tartózkodtatok a könyvtárban. Vele ellentétben nem önszántatokból nyitottátok ki a könyvet, szó szerint a könyv egy-egy társpéldánya repült hozzátok, csapódott a mellkasotoknak, és ti ösztönösen rászorítottatok. Az álom azonnal bekövetkezett, és akár álltatok, akár ültetek összeesve mély álomba merültök. Kívülről legalábbis így tűnik, belül azonban más a helyzet. Ott nagyon is éberek vagytok, és szó szerint egy kupacba érkeztek, mintha az égből dobtak volna le titeket egy erdő közepére. Dörög, villámlik, de még nem esik. Most még nem. Minden, ami veletek itt bent történik, hatással van a testetekre a mesekönyvön kívüli világban. Ha valaki képes kiszakítani a könyvet a kezetekből, akkor örökre itt maradtok.

Kezdőhelyzet: Sára, te nem értél földet, a ruhád beakadt az ágakba, és most lebegsz a föld felett jó pár méterrel. Ha leesel, esélyesen eltörik a lábad. Liliána, te a földet éréskor felhorzsoltad mind a két térded s könyököd, finoman szivárog belőle a vér. Elijah, ösztönösen könyököltél, így miután Péter térde a gyomrodban kötött ki, behúztál neki. Üdvözöllek titeket az elvarázsolt erdőben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Sára jobb, ha nyugton marad, mert a legtöbb közelében lévő ág vékony, szerencsés, hogy az egyetlen vastag ágon maradt fent, Elijah módszere nem rossz, és talán egy felsőbbéves sikerre is vinné, de Liliána pontosan tudja, hogy miért nem nyúlt azonnal pálca után, mert nincs nála, ahogy a lánca sem. Éppen most, éppen ezen a hétvégén nincs nála. Kellemetlen. Döntenie kell, hogy kockáztat-e, vagy hagyja, hogy Sára a földre zuhanjon. Azonban az ágon lógó lány szerencsés, mert az öltözete nem változott, így a pálcája is nála van, vagyis könnyedén lejuthat a többiekhez.
Bár fák veszik körül a négyesfogatot, még így is érzékelhetik, hogy az ég színe folyamatoaan egyre mélyebbé, egyre sötétebbé válik, villámok nincsenek, de dörög, és mintha megrezdülnének a bokrok, pedig szélcsend van. Mintha valaki folyamatosan szemmel tartana titeket. Mintha lenne ott még valaki. Vajon van is ott valaki?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az égen a felhők egyre sötétebbek, és ezzel párhuzamosan a körülöttetek lévő világ egy egyre jobban veszik bele a mélybe. Talán tényleg célszerű lenne elindulni, ha már egyszer erről van szó hosszú percek óta, a tanakodás nem segít.
Petya, ahogy közelebb lép a zörgő bokorhoz, a valami, mintha elillanna, azonban a rövid kutatás nem sikertelen, valóban van ott valami, pontosabban két tárgy is. Egy csúzli és egy lámpás. Legalább már minimális fegyveretek van. Mindenképpen érdemes kézközelben tartani.
Indulás! Az irány, amit Sára javasol, remek, az út kitaposott, könnyen járható, a fény segíti a jobb látást. Az ég dörren egyet, mely elnyom egy tompa puffanást. Hárman maradtatok. A sereghajtó Liliána nyom nélkül tűnt el, pontosabban a telefonja megmaradt, az a földön hever és úgy néz ki, képet akart készíteni, amin a háttérben meghúzódik egy alak. Körvonalai alapján egy mágus, de ha hátranéztek, nincs ott semmi.
Egy pillanattal később a nyomasztó érzés, hogy figyelnek titeket, megszűnik. Továbbindulhattok az úton, kijuttok az erdőben és a közelben egy falut pillantotok meg, ami nagyon emlékeztet az iskola mellett található Bogolyfalvára. Elindultok felé?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Épp csak hazaért a munkából, amikor egy bagoly hatalmas sebességgel repült neki ablakának. Csak a koppanásra lett figyelmes és azonnal odasietett, hogy egy üzenetet találjon a tollasnál. Bár elgondolkodik azon, hogy ma már nem olvassa el, ha ilyen későn érkezik, bizonyára fontos lehet.
Így esik meg, hogy most már az ELME kapuit lépi át, ugyanis a legrosszabb rémálma sem lehet szörnyűségesebb a hírnél, amit kapott. Az ikrét megtámadták, ispotályba vitték, azonban, mivel ott nem adhattak neki szakszerű segítséget, így átszállították az ELME-be. Ő, aki mindig talpraesett, könnyedén éri el céljait és magabiztos, most egyszeriben egy kisfiúvá válik, aki nem tud semmit a testvéréről és kétségbe van esve, vajon mi lesz most. Az üzenet rendkívül szűkszavú volt, nem derül ki pontosan, mi történt Ophelia-val és miért kellett egy Elmegyógyintézetbe vinni, így Orpheus jogosan gondolhatja, hogy nagy a baj. Szinte vibrál körülötte a levegő, ahogy a kórterem ajtajához ér. Épp egy gyógyító lép ki rajta és barátságosan rá mosolyog.
- Üdvözlöm uram, Ön bizonyára a hölgy hozzátartozója - mivel a férfi megszólalni nem tud, így csak biccent egyet bátortalanul és hol a nőre, hol a szobaajtóra pillantgat. Mikor mehet már be? - Kérem, egy pillanatot még várjon. Tudnia kell, hogy a testvérét támadás érte, jelenleg úgy tűnik, minden emlékét elvesztette - a férfi vállai megrogynak a hír hallatán és csak azért nem ül le rögtön, mert már úgyis felesleges. - Számítania kell rá, hogy Önt sem fogja felismerni, ha pedig így alakul, türelmesnek kell lennie. Hamarosan visszajövök - egy újabb szolid mosoly és már tova is libben a kecses alak a folyosón. Orpheus, bár maga is gyógyító, neki közel sem szakterülete az emlékezetvesztés. És egyébként is, ki tette? Hogyan? Végleges a helyzet? Semmit sem tud, a fejlemények hallatán pedig már kissé fél belépni az ajtón, mégis megteszi. Nem veszítheti el Ophelia-t.
Kopog hármat és belép a szobába, ahol egy ágyon találja a nőt. Külsérelmi nyomokat nem lát rajta, így feltételezi, hogy alapvetően jó egészségnek örvend, leszámítva a tényt, hogy nem emlékszik semmire. Beljebb lép, azonban csak lassan, megfontoltan. Semmiképp sem szeretné megijeszteni. - Szia Ophelia - halvány mosolyt erőltet arcára, de nem tudja, mire számítson. Bár tehetne valamit!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Látja a teljes ürességet a nő szemében, ami megrémíti. Hiszen az egy dolog, hogy Orpheust nem ismeri fel, de Önmagát sem? Ilyen nagy lenne a baj? Igyekszik leplezni érzéseit, így ismét egy halvány mosolyra húzza a száját. Testvére mindig kissé távolságtartó volt az idegenekkel szemben, így Orph úgy dönt, nem húzódik túl közel. Egy széket vesz el, hogy leülhessen rá, tisztes távolságban az ágytól, melyben ikre fekszik.
- A testvéred. Kétpetéjű ikrek vagyunk, Orpheusnak hívnak - tudja, hogy mit sem jelent ez a másiknak és még akár azt is hiheti, hogy valami szélhámos át akarja verni, épp ezért igyekszik minél türelmesebb és nyugodtabb maradni. Hiszen ő együtt rezeg testvérével, minden gondolatuk egy és az esetek többségében megérzi, ha gond van. Most miért nem tette? Talán azért, mert akármit is tettek a nővel, az befolyásolta a kapcsolatát mindenkivel, így ikrével is. Furcsán hangozhat, de Orpheus már nem érzi annyira ikrét, ami pedig még ijesztőbb és magának sem meri bevallani, hogy igazából már egyáltalán nem érzi. Retteg. - A te neved pedig Ophelia. Ophelia Donovan - lehet nem az ő feladata volna ezeket az információkat megosztani testvérével, elvégre ő nem orvos. Illetve de, de mondjuk a sebészet az amnéziával nem igen függ össze, nem tudja, mivel tesz jót és rosszat. Pánikot sem szeretne kelteni azzal, hogy túl sok mindent oszt meg a beteggel.
- Emlékszel egyáltalán valamire? Bármire? - csak egy kis reménysugár kell neki. Egy aprócska fénycsóva, hogy igen, ott van még benne a régi Ophelia és egyszer visszatér hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A faluba vezető út egy kellemes lejtő, nincsen benne semmi kihívás, ugyanakkor az utolsó métereken olyan érzésetek van, mintha kezek ölelnének körbe titeket, és ez megállásra késztet.
A falu határában lángok csapnak fel, melyből egy ember lép elő, alacsony férfi, hosszú botja végén vörös kő csillan meg a lángokban. Lassan közeledik felétek, elméretezettnek tűnő vörös talárja a nedves füvet szántja. A férfi szemében bölcsesség csillan, és egyenesen Sárát nézi, mint aki mondana valamit, azonban jó három méterre megtorpan a triótól, és tekintetét Elijáhra emeli. Mint aki a veséjébe lát, úgy nézi őt, nem csoda, ha a fiú esetleg hirtelen jött bűntudatot érez. Van valami, amit bevallanál, Eli?
- Jöjj velem!
Fordítja végül vissza a tekintetét Sárára, és a választ meg sem várva indul vissza a tűzbe, melybe úgy sétál bele, mintha hétköznapi dolog lenne. Ha Sára vele megy, neki sem kell aggódnia, nem égetik, inkább csiklandozzák a lángok. Persze dönthet úgy is, hogy nem megy.
Ahogy Péter is, akit egy világoskék szempár figyel az egyik közeli fa mögül. A szőke szépség, kifejezetten a fiút nézi, és ha megvan a kapcsolat, hófehér mutatóujjával int neki, hogy jöjjön közelebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Összefacsarodik szíve a ténytől, hogy a nő egyáltalán nem emlékszik rá. Csak abban reménykedhet, hogy az ikervér sokkal erősebb, mint az a valami, amit beadtak neki. Akárki is tette, alattomos és aljas volt, egy védtelen aurorra támadt, ráadásul hátulról. Ha nem így történt volna, akkor Ophelia könnyedén megvédte volna magát, a férfi biztos ebben. Csak arra tud gondolni, hogy ez a helyzet egy előre kitervelt, legkevésbé sem fair "párharc" eredménye.
- A teljes neved Ophelia Chloe Donovan - egy pillanatra halványan elmosolyodik. Ezek szerint valami csak dereng neki... Pedig a második nevét nem is szokta használni, ha bemutatkozik is mindig csak az Ophelia-t említi... Nem baj, ez már haladás, egy jel, hogy minden rendbe jöhet, igaz?
Csak ezután kezdenek el záporozni a kérdések, végül pedig nem is olyan halk zokogásban tör ki testvére. Orpheus hirtelen nem tudja, mit csináljon. Normál esetben biztosan odamenne és magához vonná, hogy megnyugtassa, szívverésüket újra összhangba hozza, majd lassanként elcsitítsa a kétségbeesett sírást. De ez most nem egy normál eset. Tétovázik, s csak akkor születik meg benne az elhatározás, mikor Ophelia ráemeli zavart tekintetét és bocsánatot kér. - Tudom - megfogja székét és közelebb húzza, hogy ujjaikat össze tudja kulcsolni. Bár segíthetne rajta! Arcán egy megnyugtató, kedves mosoly ül, bár mélyen belül forr benne a düh és a bosszúvágy. Bármit megadna azért, hogy előkerítse azt a mocskot, aki ezt tette ikrével, mégis tehetetlen, hiszen akárki is volt, nyoma veszett még azelőtt, hogy bármilyen bizonyítékot hagyhatott volna maga mögött.
- Sajnos nem tudom, hogy pontosan mi történt. Mielőtt elvesztetted az emlékeidet, auror voltál. Valószínűleg megtámadtak a lakásodon és akkor csináltak valamit, ami miatt minden emlékedet elvesztetted - tényleg nem tud többet, de egyébként, ha tudna se biztos, hogy elmondaná. Az orvosoktól ugyan nem kapott semmilyen utasítást, hogy mit mondhat és mit nem, annyi józan paraszti esze neki is van, hogy tudja, nem boríthat rá mindent a nőre. - Az a legfontosabb, hogy pihenj és azt tedd, amit mondanak Neked. Én is minden nap itt leszek veled és segítek majd emlékezni - már el is határozza, hogy előkeresi a régi fotóikat és megmutatja. Bár ez nem szakterülete, úgy hallotta, az ilyesmi segíteni szokott. Ha el is felejtett mindent és újra meg kell tudnia, hát legyen. Orpheus arról és annyit fog meséli, amiről Ophelia szeretné. Hiszen annyira szereti Őt!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem jött, mert nem jöhetett. Megkapta ugyan Henrik levelét, melyet egy ismeretlen bagoly juttatott el a találkozóponthoz, azonban szorult helyzetéből adódóan lehetetlen lett volna, hogy mindent hátrahagyva Romániába menjen. Ha őszinte akarna lenni, tulajdonképpen a mostani időpont sem megfelelő, éppen csak azért lehetséges az utazás kivitelezése, mert jócskán napfelkelte előtt érkezik meg.
Ahogy a Rezervátumba ér, komoran pillant végig rajta. Az ereiben csordogáló vér is mintha megfagyna egy pillanatra, hisz a fekete mágia beférkőzik bőre alá, érzi a jelenlétét. Erős varázslattal van dolguk, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy tudomására jutott, alig pár napja halt bele az egyik sárkány a fertőzésbe. Sajnos tudja, ha korábban jött volna sem menthette volna meg az életét. Ezek a hatalmas állatok jóval szívósabbak, mint kisebb társaik vagy akárcsak egy ember. Csodálatra méltó a nagyságuk és kitartásuk, mellyel emelt fővel képesek átvészelni ezt a borzalmat. Némán lépked az épület felé és bár termete jóval alacsonyabb, mint a rezervátumban dolgozóké, mégis nagyobb feltűnést kelt, mint azt az ember gondolná. A maga kényelmes tempójában, megfigyelve a helyet lépdel egyre közelebb, mígnem megpillantja Henriket egy nő társaságában, aki feltételezhetően a Rezervátum vezetője. Bár megszólítja egy lótifuti, válaszra sem méltatja, egyenesen a páros felé veszi az irányt, akik láthatóan már várták. Szavait a férfihoz intézi először.
- Henrik, barátom - tenyereit összeérintve enyhén meghajol előtte, majd kezét nyújtja. Zord arckifejezését némiképp lágyítja a formálódó mosoly, amit az üdvözléshez mellékel. Csak ezután fordul a szőke felé. - Hölgyem. Remélem, hogy tudásommal a sárkányai javát szolgálhatom - Jianyu meglehetősen távolságtartó és bizalmatlan. Nem Ophelia tehet róla, hanem sok év tapasztalata és a jelenlegi kaotikus helyzet, mely nemcsak Kínát sújtja ezek szerint, hanem Európát is. Egy ilyen esetnek sohasem szabadott volna megtörténnie, s a tény, hogy ázsiai fekete mágiát ilyen messzire hoztak, semmi jóval nem kecsegtet.
- A legrosszabb állapotú sárkánnyal kezdenék - tekintetét Henrikre fordítja, gondolván ő a vezetője az itteni ténykedéseknek. S mekkorát téved! - Mivel hónapok teltek el, talán már elkéstünk a gyógymóddal, azonban a legutolsó fertőzöttek számíthatnak a teljes gyógyulásra - komor arcán egy kis derű mutatkozik meg, miközben a magával hozott szütyőt veszi le válláról. Abban van minden, ami most kellhet nekik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Érdekes gondolat. Szerintem olyan, mintha füvet ennék. Nem pirította meg, és fokhagymát se tett rá.
Pedig idén mindent fokhagymával eszek. Távol tartja a vámpírokat, és szeretem. Főleg szeretem. Ha valakinek az én száz éves véremre van gusztusa... mit mondhatnék? Balról jöjjön, mert az a jobb profilom. Nem rossz az étel, csak Martha nehezebben veszi fel változó ízlésvilágom ritmusát, pedig ennyi idő után már igazán hozzászokhatott volna ahhoz, hogy fokhagymázunk. Elvégre már október van.
- Apádnak megint elment az esze, kitalálta, hogy a még nem házas gyerekeit is kiházasítja. Jason, Helena, te, Christian, Milan és Edith.
Mind a hat gyereknek ideális társat keres, képtelen felfogni, hogy nem mindig az a jó, amit ő kitalált. Talán válságban van a házassága, talán éppen a saját felesége semmizi ki - nem lennék meglepődve -, talán a félremenése, de valami biztos az agyára ment.
- Ez a kis Zara egy tünemény, kár, hogy nincsen apja. Maxwell sosem tudott olyan körültekintő lenni a párválasztásban. Ha rajtam, múlik, Rose-t és anyádat veszi el, a többit nem.
De hát nem hallgatott az sem a szép szóra, így hát most itt van egy rakat dédunoka, és már üknagymamának is nevezhetem magam, hiszen van szép számmal gyerek.
- Vicceljük meg apádat, mit szólsz?
Catherine esküvője óta tudom, hogy megálljt kell parancsolnom ennek az ámokfutónak, és ha máshogy nem megy, hát megkerülve csinálom. Csak kell egy bűntárs.