Orion

- Ötöt ígértél, nem lenne szép kitáncolni - húzza fel a nóziját egy pillanatra, mert hát ha már megígérte, akkor tartsa is be.
- Hozzá tudnék szokni Orion - sóhajtja halkan, talán azt remélve, hogy meg sem hallja a férfi, amit mond. Pedig tényleg így gondolja. Ha van kiért és van mit, akkor képes változtatni a gondolkodás módján.
- Véletlen szerzett nőt? - néz a másikra kissé meglepődve, mert egy ilyen megfogalmazás túlságosan magas labda ahhoz, hogy tegnap szerzett információját eltitkolja.
- Mint például Lorin Brightmore? - és ő ezen mosolyog, mert csak azt lehet akárhonnan nézi. Nincsen joga ilyet számonkérni, ezt pedig hangja csengéséből is könnyen leveheti a férfi.
- Sajnos arra még várnod kell - kuncog halkan, s arcára kiül egy kis pír. Kapott ő már bőven bókot, de ilyesmit.. Még soha.
- Bár azért a sikátoros ajánlat még áll, mondjuk esetleg itt felválthatjuk egy eldugott, távol eső szobával, ha ahhoz lenne kedved - kacsint a másikra, bele sem gondolva abba, hogy ez eléggé úgy hangzik, mintha ő csak arra vágyna.. Holott már letett erről, mármint a siettetésről.
- Lesz valami átadó meg műsor és ilyenek? - tereli el végül a témát másfelé, hogy ne csak arra célozgasson mindig, hogy milyen jó is lenne ágyban párnák közt, avagy máshogyan egymást gyűrni.

Orion


- Hát nincs szerencséd, mert nem rég odaköltözött a csávójához - volt szerencséje első sorból végignézni az egészet. Jókat röhögött azon, hogy csóró Barnabás segíteni akart, a leányzó meg leteremtette már azért is, ha levegőt mert venni.
- Szóval kénytelen vagy velem beérni - nem pedig egy kislánnyal, teszi hozzá gondolatban. Nincs baja Lorinnal, sőt kifejezetten örül, hogy Barnabást kimozdítja egy picit. De olyan fiatal, irigylésre méltó álmokkal és folyton folyvást járó szájjal. Zorka komolyan elcsodálkozott azon, hogy ezek ketten mit tudnak művelni, mert hogy az esti meseolvasás, meg buksi simin túl maximum barkóbáztak, amíg ő ott volt, az tuti.
- Jó, jó befejezem - néz rá szelíden. Már annyira belelovalta magát abba, hogy több randijuk is lesz, hogy valószínűleg ő maga táncolna ki, ha olyan helyzetbe kerülnének. Bár nehezére esne, főleg úgy, ha Orion ilyen szemekkel néz rá. El tud bennük veszni.
- Én addig maradok, amíg te azt nem mondod, hogy menjünk - mosolyodik el. Ő ezen a helyen a kísérő szerepet tölti be, s ennek rendje módja szerint, nem kívánja megszabni, hogy meddig maradjanak, hova menjenek, stb. Teljesen Orionra kíván hagyatkozni ezen a téren.
- Mindig sárkányokkal szerettél volna foglalkozni? - tud már néhány dolgot a férfiról, hiszen Ismeretségük nem új keletű, de ilyen témát még nem érintettek. Szeretne minél többet megtudni arról, hogy Orionnak ezen élete milyen és mit szeret benne, így szemében őszinteség csillan, mikor kérdez, mikor a választ hallgatja.
 

Orion

- Áll az alku – mosolyog rá szerényen. Zorka nem az unatkozó típus, szereti feltalálni magát a leglehetetlenebb élethelyzetekben is, így valószínűleg sokáig lesznek itt. Ami nem baj, mert így legalább ismerkednek, s talán életében először majd ő is úgy érzi, hogy van valaki, akinek figyelméért érdemes küzdeni. Mert eddig aligha talált erre érdemleges embert.
- Tök jó, hogy ennyire egy vonalon mozog a család – mondjuk Bánkiék sem estek egymástól olyan messze, mégis mindenkinek van egy plusz dolga, ami egy kicsit egyedi, ami más mint a többiek és ezt nagyon szereti. Sosem szokott a családi vacsora kínos csendbe fulladni, mert mindig van valaki, akit vagy magasztalhatnak, vagy szidhatnak.
- Már miért utaznál a faluba miattam? – néz egy pillanatra értetlenül a másikra. – Én nem a faluban lakom, ugye tudod? – nézi továbbra is a másikat. Na szépen vagyunk itt, Zorka beveti minden lelkesedését és információját, amit csak lehet, erre kiderül, hogy Orion még azt sem tudja hol lakik.
- Ettől függetlenül, ha úgy alakul, nyilván el tudom fogadni, ne szórakozz – nevet fel halkan. – Felnőtt nő vagyok már Orion, bár lehet, hogy néha ez nem látszik – nevet tovább és szorít picit a másik kezén. Zorka nehezen elköteleződő, de ha véletlenül így alakul, akkor teljes bedobással éli azt.

Orion

- Csak most voltam ott pár hetet, mert összetörte magát, meg néha megszoktam látogatni - talán ezért hihette azt Orion, hogy ott lakik. Nem haragszik rá, mások is futottak már bele ebbe.
- Pécsen élek Tóbiással - nem is tudja, hogy ezt miért emeli ki. Talán ki akarja kerülni azt a kérdést, hogy egyedül él - e avagy valakivel. Bár azért talán ezt már sikerült tisztázni szavak nélkül is. Egyedüli férfi az életében Orion, meg Tóbiás.
- Hát azért a férfiak sem panaszkodhatnak - neveti el magát. Tudna mesélni, tapasztalatot is, illetve Barnabásból kiindulva.. Lehet Orion meglepődni, hogy a bátyja rosszabb, mint egy nő.
Bólintva válaszol a tánc felkérésre, s ahogy feláll, igazít egyet a ruháján, majd mosolyogva, boldogan karol a másikba és adja át magát az ő vezetésének.
- Ugyaaan, dehogy - neveti fel halkan, de jó ízűen, mikor meghallja a kérdést.
- Csak én vagyok ilyen különc - magyarázza meg jókedve okát, ahogy jobbra balra ring a férfi vezetésének köszönhetően.
- Pedagógiai irányon többen vagyunk, de mindenkinek van valami más, amit szeret csinálni avagy nem csak szereti, hanem hivatásosan űzi is - senki sem kiemelkedő annyira, hogy ismert legyen a nevük, mégis sokan tudják, hogy kik ők. Talán az évek során, amikor szerepet vállalt a család egy-egy rendezvényen, jótékonykodott vagy csak mosolygott a képen valamelyikük éppen jókor.. Talán azért, mert Zorka festett egy olyan képet, amit úriak vettek meg.. Esetleg Barni és a pizzázó.. Nem tudja, de manapság több figyelem jut nekik, amit kétségekkel fogad néha.
- Majd egyszer elviszlek egy családi ebédre, hogy megismerd az olaszokkal felérő Bánki családot - mondja büszkén és talán reménykedve, hogy Orion nem mond majd erre nemet.
 

Orion

- Hát, neked meg ezzel kell majd megbarátkozni - Ő a sárkányok gondolatával fog, s reméli, hogy Orion pedig a különcségével, ami amúgy talán nem is annyira szembetűnő, csak akkor ha ismered a Bánki családot.
- Be, ha arról van szó - és ezt gondolkodás nélkül mondja ki. Mert most így érzi, Orion olyan, akit szívesen hazavisz az ember lánya, pedig azért erre nem adott volna egyetlen egy garast sem az első randijuk előtt.
- De eddig nem volt  szokásom senkit hazavinni - mosolyog szerényen a másikra, ezzel a mondattal megválaszolva a kérdését. Zorka senkit sem vitt még el egy ilyen eseményre, mert ahogy már mondta, nem igazán jutott második randiig sem, ami talán sajnálatra ad okot, de ő nem így fogja fel. Hiszen randevú szó alatt, sok mindent lehet érteni, sőt Zorka úgy van vele, hogy talán volt randija, de ő észre se vette, vagy nem lett megnevezve.
- De talán veled majd kivételt teszek - áll meg egy pillanatra, hogy a másik szemeibe nézzen, majd pironkodva hajtsa fejét a férfi nyakába. Most jól érzi magát, most csak azzal törődik, ami itt van. Később meg majd talán jól átrágja magát ezen, mert nem akarja hiúábrándokba kergetni magát.

* ő meg csak úgy nyálat csorgat*

Áhh kösz, kiteszem a falamra  

Orion

S Zorka arcára egy igazi, csalhatatlan mosoly telepedik le, mely valószínűleg az est folyamán végig ott marad. Mert senkinek nem ajánlotta még fel, hogy bemutatja, így senki nem mondta azt, hogy örülne ennek. Ez a férfi pedig igen. Ezzel pedig Zorka, talán túlságosan is könnyedén, de a fellegekbe kerül. Nehezen türtőzteti magát, legszívesebben lopna egy csókot a másiktól, hogy ezzel pecsételjék meg ezt a témát, de a zene halkul, az emberek mocorogni kezdenek, s így a varázs megtörik. Amúgy sem tudja, hogy illő-e ilyesmit csinálni, vagy nem. Ehhez tök hülye.
A vacsora és a beszédek egyáltalán nem untatják. Igyekszik az asztalnál ülőkkel is csevegni, találni valami közöset, hogy ne csak ott üljön, mint egy némasági fogadalmat tett apáca. Be akar illeszkedni, hogy Orion lássa, nem lőtt mellé, mikor őt hozta. Illedelmes, még csak nem is kezd ki a férfival nyilvánosan az asztalnál ülve, pedig egyszer-kétszer eszébe jut..
– Igen, köszönöm még egyszer, hogy elhoztál – mosolyogva emelkedik fel, s a görbe akkor sem lankad, mikor elindulnak kifelé. Jól érezte magát, bár az elején kicsit tartott ettől a dologtól, leginkább a többi ember végett, de semmi olyan dolog nem történt az est folyamán, ami miatt kellemetlen szituációba keveredett volna.
A hazavezető út, éppen olyan gyorsan reppen el, mint az ide út, annyi különbséggel, hogy Zorka házának kapujában még csevegnek egy keveset, majd egy csókkal válnak el egymástól.
Kellett is a lelkének egy ilyen est, egy kicsit más volt, egy kicsit komolyabb volt, egy kicsit felnőtt volt. S mindezt Orionnak köszönheti. Alig várja, hogy újra találkozzanak és megismerhessék egymás újabb oldalát.

//   //

Emir

Több hétig volt otthon, mert fontos volt neki a projekt, amin éppen dolgozik. Tulajdonképpen most sem akart nagyon eljönni a biztonságot nyújtó négy fal közül, de családja már nagyon piszkálta. Elvégre ünnep van. Náluk az ünneplés tényleg olyan igazi olaszos, hiába magyarok.
Zorkáról tudni érdemes, hogy világhírűen szar ajándékozó, de tényleg. Az hagyján, hogy mindent az utolsó pillanatra hagy, de folyamatosan sikerül a lehető legrosszabb ajándékot választani, amin a család már csak nevetni tud. Gyakorta csinálják azt, hogy előtte cserélgetik ki az ajándékokat és ezen ő már meg sem sértődik.
Most azonban nem egy családtagnak, hanem Orionnak szeretne venni valamit. De egyszerűen fogalma sincsen, hogy mit illik, kell-e egyáltalán, s ha kell, akkor minek örülne a férfi. Így hát Zorka tanácstalanul áll a egyik kirakat előtt, amiben a lehető legcsicsásabb és leggiccsesebb mütyürök vannak.
 

Emir

Minden egyes kirakat előtt áll minimum tíz percet. Minden kitett tárgyat alaposan átnéz és megvitatja magával, hogy miért lenne jó avagy rossz választás. Van olyan kirakat, amihez visszatér, ennyire tanácstalan, ennyire béna.
Tulajdonképpen maga az ötlet is eléggé nevetséges, hiszen azoknak sem tud jól választani, akiket ismer, így miért éppen a férfinak tudna, akivel pár hete találkozgat?
Bambulásából egy idegen hang rázza fel. Mivel a név sem ismerős neki, amivel illetik, így első körben nem is veszi magára a megszólítást, csak akkor mikor érzékeli, hogy az idegen nem távozik.
- Az attól függ - emeli tekintetét a másikra mosolyogva.
- Jó vagy rossz emlékeid vannak róla? - teszi fel érdeklődve a kérdést, s immár teljes testével a férfi felé fordul.
- Esetleg tartozik valamivel? Mert akkor határozottan nem én vagyok Kitti - rázza meg nevetve a fejét, majd kezét nyújtja.
- Zorka vagyok, szia - mutatkozik be még mindig jó kedvvel és ha a másik elfogadja a kezét, akkor megrázza. Nem érdekli, hogy nőnek nem illik, mindig fittyet hányt az ilyesmire. Számára férfi és nő egy pontig egyenrangú, egy bemutatkozásnál pedig főleg.
 

Sziaa Fanniii *vidám arccal integet *

Mondanám hogy ezek a Bánki gének milyen jók, mert mindhárman olyan szépek vagyunk.. De hát mennyi mennyi különböző gén ez :"D

Emir

Ő jókedvű, egyáltalán nem zavarja, hogy összekeverik valakivel, s tulajdonképpen azért veszi viccesebbre a formát, hogy talán ezzel oldja a kínt, ami ilyenkor ki szokott alakulni. Hát minek vergődjenek, ha elviccelni is képesek a történteket?
- Legalább olyannal, amit te főzöl? – kérdezi érdeklődve, mintha esély lenne arra, hogy majd akkor ő behajtja a lány helyett. Pár héttel ezelőtt még talán.. De most. Kizárt.
- Nem tudok róla, hogy lenne Kitti nevű rokonom, aki így néz ki – ráadásul így hirtelen szőkeként is egyedül a két éves Karola ugrik be neki, aki meg kötve hiszi, hogy találkozott már ezzel a fazonnal.
- Most éppen ajándékot keresek, de teljesen fogalmatlan vagyok – rázza meg nevetve a fejét, ahogy újra megáll egy kirakat előtt, melyben éppen díszes csokoládék és sütemények próbálják felhívni magukra a figyelmet.
- Amúgy meg a tesómat és a nőjét boldogítom pár napig – boldogításnak mondjuk nem igazán illik nevezni a dolgot. Főleg, hogy amikor megérkezett, érezte, hogy eléggé fagyos a levegő a Kánaánban, így csak ledobta a cuccát és már indul is tovább.
- Ritkán vagyok itt, mert két iskola és munka mellett nem fér bele itt flangálni – vonja meg a vállait, majd elfordul a kirakattól, mert abban már most biztos, hogy csokit nem vesz, hiába mondják, hogy a férfiakhoz a hasukon át vezet az út.
- És te? Mindenféle lányokat szólítgatsz le és nevezel el Kittinek, hátha egyszer bejön? – kérdezi halkan kuncogva.

*ráugrik* Sziaaa  

Inkább egy pohár bort

De szép vagy Fanni

Most Ő választott helyszínt, s annak ellenére, hogy nem a faluban városban él, mégis egy itt található csodára esett a választása.
A bejárat előtt ácsorogva vár, korábban érkezett, mert nem akarta, hogy a másik félnek várnia kelljen. Izgul, mert még senkinek nem adott ennyi időt, senkitől nem kapott ő sem ennyi időt. Nem szeretné elszúrni, így hát reméli, hogy a választása nem szegi Orion kedvét sem és megérkezik időben.

Mosolyogva integet vissza a másiknak, s az üdvözlő csók viszonzása közben megtámaszkodik a mellkasán.
- Most miért kértél bocsánatot? - néz a másikra értetlenkedve. Nem késett, mi több éppen időben van. Ha pedig a csók miatt.. Hát akkor neki is illene elnézést kérnie a viszonzásért, nem?
- Ne menjünk máshova? Jó lesz ez?

- Te most szórakozol? - neveti el magát hitetlenkedve. Hát ilyet még nem élt az biztos.
- Látod.. Most a l ehető legkevesebb ruhában csodálhatsz meg - vigyorog rá, majd a belépők megkaparintása után eltűnik a női szekcióban, hogy aztán öt percnyi ruhaigazgatás után térjen vissza.

Lassú és megfontolt léptekkel közelít a férfi felé, mint egy prédáját becserkészni kívánó vad. Hogy ezt azért teszi-e, hogy a férfi tovább csodálhassa, vagy azért, mert eltöpreng azon, hogy hazáig fusson, soha nem tudjuk meg, mert mikor megérkezik Orion mellé és mosollyal arcán fordul előtte körbe.
- Jó lesz? Mert hoztam másikat is - biztosra akart menni.

Piros pozsgás arccal néz a másikra, mikor meghallja a szavait, s káromkodására, halkan kuncogni kezd.
- Látod.. Meg kell adni a módját a fokozásnak - teszi le cuccait a másik mellé, majd nyom az arcára egy puszit.
- Vihetnél, bármikor - búgja halkan a fülébe, majd elindul a medence felé.

Nem számít ilyesfajta cselekedetre, így éppen van még annyi benne, hogy levegőt vegyen és befogja az orrát. Aztán mikor feljön a víz felszínére, a férfit a fejbúbáján tolja le még egy kicsit a víz alá, majd nevetve engedik el.
- Rosszabb vagy, mint egy gyerek - távolodik tőle tisztes távolságba.

Sűrűn pislogva, megilletődve néz a másikra. Gyerekei? Neki? S nevet, mert ez az opció számára nem mostanság esedékes abban biztos.
- Szörnyű lenne, ha illedelmes gyermekeim lennének egyszer, tényleg - színpadiasan sóhajt.

Most kifejezetten kezdi kényelmetlenül érezni magát. Pedig olyan jól indult, Orion végre érte bőrét, és ezzel Zorka azt hitte, hogy legalább pár pillanatig lehet nyugalom és béke. Aztán Orion robbant egy bombát, melytől Zorka hátán elkezd futkorászni a hideg.
- Igaz, hogy nem szoktam eljutni a 4. randiig, de azt hiszem, ez elég erős téma rá, nem?

 
Zavartan néz a másikra.
- Orion - sóhajt egyet, de nem közelít, csak nézi a másikat.
- Én lépésről lépésre haladok, nem tudom neked azt mondani, hogy egy vagy két éven belül szülök neked gyereket, hiszen még csak pár hete találkozgatunk - hangja lágyan cseng, nem hangos, nem halk, éppen elég ahhoz, hogy ezt a beszélgetést csak ők értsék.
- Ha nem terveznék veled, akkor nem találkozgatnánk. Én sajnálom, ha neked ez nem elég, de hogyan beszélgessek valakivel a leendő gyerekeinkről, akivel érinteni is alig merjük egymást mások előtt?

- Szóval én csak időpazarlás vagyok - pont nem ez a lényeg, de Zorka nő, ezt veszi le és nagyon, de nagyon rosszul esik neki, amit még Ő maga is alig hisz el.
Így inkább ki is mászik a medencéből és elindul a cuccaik felé, hogy törülközőbe csavarja magát. Ezt nagyon nem így tervezte.

- Nem tudom Orion, tényleg nem tudom - sóhajtja halkan és szomorkásan néz a másikra.
- Nem szeretnék az lenni, de én még nem tartok ott, hogy gyerekről tudjak beszélgetni - ez nem az az életszakasz számára és sajnálná, ha Orion emiatt úgy döntene, hogy inkább hagyják egymást.

Nézi a férfit, arca furcsa fintorban játszik, ami arról árulkodik, hogy valamit próbál palástolni. Elmosolyodik, de ez nem a sugárzó görbe, hanem kissé szomorkás, lehangolt.
- Én is sajnálom - sóhajtja halkan, majd összeszedi holmijait és jobbnak látja távozni.

Szépséges Estét  

Orion