Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Aprót megrázom a fejem, amikor a szavakat sorolja, és elképesztően bosszant, hogy nem jut eszembe. Ha neki sem, akkor tudom, hogy a nap további részében kattogni fogok rajta, és majd este, amikor már a kényelmes kis pozitúrámban aludni kívánok, akkor lesz az, hogy babaálmosságban lehunyom a szemem, és bumm, bever a szó egy akkorát, hogy fél éjjel ébren leszek, és szidni fogom a világot, mert pont akkor és ott jut eszembe.
- Egy jó sugar daddy sosem rossz.
Osztom meg vele a bölcseletemet, és valljuk be, ez akár az életem mottója is lehetne, hiszen hát akik nekem vagy éppen Dary-nak tetszenek, erősen ebbe a kategóriába sorolandó egyedek.
- Teljesen, meg tudod a mostani tinik... hát őszintén, se nem férfiasak, se nem intelligensek.
Én - bár valljuk be, se a kinézetem, se a hétköznapi viselkedésem nem utal erre - nagyon szeretek intellektuális beszélgetéseket folytatni olyan emberekkel, akik partnerek ebben. Tény, és nem is tagadom, hogy az olyan tanárok, mint Henrik megszexualizálása is a napi kommunikációs témaköreim részei, de ugyanilyen nyíltan tudok beszélgetni életről, halálról, Istenről vagy éppen arról a tényről, hogy a hülye kis Radetzky hogy megszívta, hogy az apja mágiaügyi miniszter lett.
- Fúj. Mármint, köszönöm az esetleges utalást és ajánlatot, de nem élnék a lehetőséggel, az egoista pöcsök nem illeszkednek a nárcisztikus személyiségemhez. Én szeretek irányítani és nehezen fogadom el a kritikát.
Nem is értem, hogy miért nem amúgy, mert nyilván sokan rámásznának Várffy-ra, ahogy sokan rámásznának Damy-re is, és mind a ketten híresek és elismertek, ráadásul kviddicsesek, mégis, valahogy én nem tudom elképzelni, hogy nála pörgök a rúdon.
- Komolyan? Ne csessz fel, de hát Tánya piszok normálisnak tűnik. Beverte a fejét? Vagy talán kényszerítette? Tuti zsarolta valamivel csóró nőt.
Sajnálom is érte, mert nem értem, hogy lehetett együtt járni vele. Aztán meg lehet, hogy ő is azt hitte, majd megváltoztatja és akkor kiderül, hogy igazából kedves és hűséges. De valljuk be, nem azok.
- Van kedved ellógni a délutánt? Lemehetnénk a faluba, úgyis csillagos hetest írtál már ennek a félistennek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Kitörő dühét?
Pillantok rá hitetlenkedve, úgy, mint aki nem tudja, hogy elmentek-e neki otthonról, vagy elmentek-e neki otthonról. Kazinak nincs kitörő dühe, ő a világ legjámborabb embere. Komolyan, még sosem mondta ki, hogy "Angyalom", úgy, hogy megálljon az ütő is bennem, emellett nagyon jól esik beszélgetni vele és nagyon jó az ölelése is. De ezeket persze nem hozom fel a védelmére, mert nem akarom, hogy félreérthető legyen, vagy, hogy Darya-nak rosszul essen, hogy én ilyen emlékeket őrzök az apjáról. Mikhail Kazanov különleges figura, de elképzelni se tudom, hogy esetleg dühkezelési problémái lennének. Nekem ez az egész olyan lehetetlennek hat.
- Az biztos. Neki is kéne valami normális fickót találni. Vagy, lehet, hogy éppenséggel ő lesz a mostohaanyukád.
Szerintem mondjuk nem járna rosszul vele, de azért tegyük hozzá, hogy egy piszkos kis mosoly ott pihen az ajkaimon. Én csípném, ha lenne egy ilyen egyesülés a navinéban, tök jól összeillenek. Darya összejönne Matyi bá-val, nekem ott van alapból Damy, és akkor elmondhatnánk, hogy mindenki boldog és Várffy mentes. Hát nem lenne mesés? Dehogynem! Mondjuk akkor már a nagy összehozásba keríthetnénk valakit a szépszeműnek is, aki megint felénk pillant, és meg olyan szépen nézek rá, hogy attól képtelenség, hogy ne olvadjon el a szíve. Valahol mélyen szeretném azt hinni, hogy szeret, de legalábbis nem csak agyérgörcsöt kap tőlem.
- Ez a beszéd!
Elégedetten sóhajtva pillantottam le a lapra, ami egy határozottan várokozáson felüli tudásról árulkodik. Ha még tanultam is volna, akkor lehet, kiváló is lehetnék, de mivel végigpofáztam a vizsgát, ezért csak elfogadható lesz valószínűleg.
- De előbb megengedem, hogy leírd azt, amit leszerettél volna még a lapra, addig a tekintetemmel megerőszakolom Henriket, utána mehetünk.
Legyen neki is jó, nekem is jó. Fontos a barátságunkban az egyensúly, és senki se mondhatja, hogy nem teszek meg mindent az ügy érdekében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Sosem tudhatod.
Mondjuk engem nem zavarna a dolog, mondhatjuk, hogy házon belül marad az ügy, és jobb, mintha egy olyan nő veszi el az apja eszét, aki miatt nem akar már mondjuk velem sem kedves lenni. Tudom, hogy én az ő korosztályát favorizálom, de őt tényleg, csak mint apa szeretem. A saját szüleimmel sosem jöttem ki, mert eleve bűnnek tartottak, aztán lázadónak, aztán hibának, aztán jött ugye a farkaskor, a tény, hogy Damyan-nel komoly az ügy, utána az, hogy nem vettem be a farkasölőt és megszöktem teliholdkor, úgyhogy nem nagyon tudom, hogy milyen az egészséges apa-lánya kapcsolat, ezért élem meg ezt az ő apjával, ami megint nem biztos, hogy szerencsés.
- Nem.
Ahogy Darya, úgy én is felpillantok Henrikre, és egészen addig nem szólok semmit, talán még kicsit meg is ijedek a mosolyától, amíg Várffy neve el nem hangzik. Ki van zárva, én biztos, hogy nem megyek annak az embernek a közelébe, Darya-t meg nem engedem, hát kurvának nézte az Isten szerelmére! Olyan határozottan ellenkezem, hogy észre se veszem, ültömből megemelkedve kicsit, a padon támaszkodom meg én is. Nos, ha Darya megakarja írni a dolgozatát, akkor most nézés helyett írnia kell ezerrel, tekintve, hogy gyakorlatilag lefoglalom Henriket.
- Talán érzékeny pontra tapintottam a tanár-diák kapcsolattal, hogy ennyire felkapta a vizet?
Teszem fel a kérdésemet érdeklődve, anélkül, hogy ellépnék a padtól. Nem fogok elmenekülni, de ha már lúd, legyen kövér. Túl szép lenne. Amikor Damy-t kérdeztem, csak annyit felelt, hogy Henrik nem olyan, aki egy diákjával kezdene, és úúúgy mondta, tudjátok, hogy ne is álljak neki nyomulni rá. Kár érte, pedig szívesen megtettem volna, és hoppá, hát azért, ha őszinték akarunk lenni, akkor csinálom is. A testtartásom, ahogy az iskolai szabályzattól eltérő nem térdig, hanem csak combközépig érő szoknyámban billegek, ahogy eggyel több gomb van kigombolva, mind üzenetet közvetít neki, ahogy még a mímelt lebiggyesztett ajkaimmal is üzenek neki. Jöjjön tanárbá és büntessen meg.
- Vagy, az is lehet, hogy maga olyan típus, aki inkább a lányok fenekét nézegeti. Még szerencse, hogy én elől-hátul kompatibilis vagyok.
Ezzel a mondattal pedig lépek egyet, majd még egyet hátra, gyakorlatilag a sarokig hátrálok, és ott a falnak dőlve kidugott popóval fordítok neki hátat.
- Akkor ezek szerint nem igaz, hogy a volt csapattársával gyakorlatozik? Vagy maga sunyibb, mint ahogy egyesek hiszik, és az egész csak alibi, és igazából egy vagy több diáklány élvezi magát?
Hogyan is üssük meg a bokánkat úgy, hogy fájjon, húzogassuk az oroszlán bajszát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ha ez lenne az első eset, hogy beszélek az óráján, akkor azt mondom, oké, akadjon ki egy kicsit, de én általában beszélek az óráján szóval nem értem, hogy ez most mitől másabb, mint az, amikor csak úgy beszélgetek. Talán tényleg csak pletyka, hogy kielégültek a mindennapjai és azért feszült, de hát azt meg ne rajtam vezesse le... vagyis de, csak ne így. De azért elindulok a sarok felé, hát ha annyira akarja nézni a fenekemet, akkor nézze, most ezzel nem tudok mit kezdeni, de azért a számat se tudom befogni. Nem én lennék, ha nem küzdenék körömszakadtáig. Bár, pár hónapja emiatt a forrófejű, meggondolatlan stílusért cserébe egy picikét meghaltam, és ha Nia nincs ott halott is lennék, szóval lehet, hogy el kellene gondolkoznom azon, hogy szűzies életet éljek. Hahaha... mármint... ugyan, akkor a világ elpusztulna, ha ez bekövetkezne.
- Maga is tudja, hogy az más.
Pillantok rá bosszúsan, mert pont ez a lényeg, attól még, hogy tudja, nem érti. Mindenki csak azt látja, hogy Damyan a tanárom, azt valahogy mindenki elfelejti, hogy hat évvel ezelőtt nem volt az, sőt, egy évvel ezelőtt sem. Nem kviddicsezem és nem vagyok rellonos, a kérésének megfelelően tartom tőle az illő távolságot, és akkor mindenkinek, még neki is az jön le, hogy ez egy tanár-diák viszony. Nem az. Megfeszített állkapoccsal nézek rá egy hosszú pillanatig, a szememben látszik és talán érezhető is, hogy megváltozik a harcos vibrálás, kihuny a tűz és a helyét átveszi a féltés. Mert féltem Damyan-t, mert félek attól, hogy miattam mindent elveszíthet. Mert tudom, hogy nem véletlenül kérte a távolságot úgy is, hogy korábban nyíltan felvállaltuk, hogy több van közöttünk, mint barátság, hogy még a szüleim sem ellenezték. Én nem élek addig, hogy megháláljam neki azt, amit ő adott nekem, amiért formált, védett. A kérdésre végül aprót megrázom a fejem.
- Maga nem aljas ember.
Azonban még ha nem is az, ezzel a fenyegetéssel mégis olyanná vált. Azt hittem hogyha tudja is, ő megérti, hogy ha csak egy ember is van, aki érti, hogy miért másabb ez, mint a jobb jegyért kefélő diáklányok, akkor nagy baj nem lehet. De nem érti, és valahol mélyen a szívem szakad meg. Túl érzékeny vagyok erre a témára, így amíg Darya hozzáteszi még az okosságát, és a fal felé fordulva lopva letörlök egy könnycseppet, mert odabent egy olyan gondolat fogalmazódott meg bennem, amitől és aminek a következményétől rettegek, bármennyire is logikus lenne, talán még most is túl önző vagyok hozzá, pedig ha valami, az igazán Damyan érdekét szolgálná.
- Akkor sem vagyok hajlandó Várffy közelébe menni.
Jelentem ki durcásan a falat fixírozva. Tőlem levonhat ezer pontot is, de akkor sem. Mondjuk akkor lehet már mínuszba menne át a ház, szóval Kazanov is csalódna bennem, csodás lenne, de tényleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Nem sokszor szoktam így kinézni, itt legalábbis nem. Általában mindig full sminkben, gondosan összeválogatott ruhatárral, tíz-tizenkét centis tűsarkakon szaladgálva szoktam megjelenni. Elmaradhatatlan vörös rúzzsal, cicaszemekkel. A mai nap azonban más. Ma van a semmihez sincs kedvem nap, amikor sima egyszerű, fekete edzőruhában, smink nélkül, lazán összefogott hajjal verem szét éppen a boxzsákot. Ez alól a semmi sincs rajtam alól kivételt képez a műszempillám, de hát azt nem tudom csak úgy lekapni, alig négy napja rakattam újra, szóval egyelőre még önmagában is nagyon öltöztet és már nem is tudom, hogy hogyan nézek ki nélkülük, olyan régóta vannak.
Az biztos, hogy így évekkel fiatalabbnak nézek ki, mint akkor, amikor órákig készülök, de jó hír a világnak, hogy egyáltalán nem annyira szörnyű, mint azt néha én gondolom. Egyrészt, mert azért van egy olyan bőrápolási rutinom, hogy ne öregedjen meg a bőröm a sok kenceficétől - márkahűen csak Apáthy és Vajda termékeket használva - másrészt meg Damyan évek óta lát így, és vagy bivaly erős a szíve, vagy nem tartja elviselhetetlennek a látványt. Szóval talán Belián is képes lesz elviselni így. Helyzeti előny nála, hogy valamennyire már ő is tapasztalta a természetes-Odett megjelenésemet.
Ideges vagyok, sok minden történt az utóbbi időben, ami miatt ideges lehetek, de a leginkább az, hogy érzem, ahogy fogy a területem, és egy farkas nagyon rosszul viseli ezt az érzést. Abba már beletörődtem, hogy Henrik kénye-kedve szerint fenyegethet Damyan-nal, tudva, hogy ha őt felhozza, visszavonulót fogok fújni, de most ez a támadás, az, hogy ki fognak hallgatni, az, hogy gyanúsítottak vagyunk, az, hogy elválaszthatnak minket egymástól, az, hogy egyikünk tehetett ilyesmit. Az a tény, hogy én tehettem ilyesmit. Tehettem? Senkinek se mertem mondani, hogy nem a farkasölőt szedem, hogy Dante kísérleti bájitalait fogyasztom, hogy hol jobban, hol kevésbé emlékszem, hogy arról az estéről egyáltalán nincsenek emlékeim. Vérmes vagyok, vérmesebb, mint a többiek, de vágyat a gyilkolással kapcsolatban csak olyan emberek iránt éreztem, akiket ismerek, és akik megérdemlik. És nem, egy Myra kaliberű emberért nem kockáztatném a szabadságomat, nem vagyok idióta. Akkor miért bántanék egy full ismeretlent? A válasz egyértelmű, ugyanazért, amiért azt a valamit is bántottam az erdőben, hogy védjem Zinát és Beliánt. De most... Belián ott volt. Ha én tettem, őt védtem? Ha nem, akkor mi történt? Én voltam? Ha nem, hogyan védhetem meg magam? Ez nem egy olyan eset, amikor bárki tudnak nekem segíteni.
Elveszíthetek mindent, mert nem emlékszem, mert nem tudom megvédeni magam. Elveszíthetem Damyan-t. Már nem is emlékszem arra az életre, amiben ő nem volt jelen. Az éneklést. Azt a minimális szabadságot, ami itt megjár. Zinát és Beliánt. Mindent. Minden gondolattal egyre jobban ütöm a zsákot, és érzem, ahogy a könnyeim a felszínre törnek. Utálom, ha gyenge vagyok, utálom, ha kétségbeesett. Utálom, ha az emberek azt látják, ami ilyenkor van, és most Belián emberibbnek láthat, mint valaha, ahogy felpillantok rá. Vele ellentétben én nem tudok mosolyogni, pedig örülök, hogy jól vagy, hogy életben van, hogy akár más, akár én, de nem ártottunk neki. Gondolkodás nélkül szaladok oda hozzá, és ölelem szorosan magamhoz, hogy érezzem az illatát, a bőrét, a kusza tincseket. Rendben van, hogy nincs semmi baja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Reszketeg és lassú volt minden egyes nap, mely egymás nélkül telt. Belián nem csak egy srác, már nagyon rég nem. Ő az, aki előtt önmagam lehetek, ő az, aki előtt nem kell úgy csinálnom, mintha egy érzéketlen ember lennék, egy farkas, aki dühös a világra. Nyilvánvalóan jól játszom a szerepem, hiszen ő maga is elhitte, hogy engem nem érdekel senki, hogy nem tud meghatni semmi, de ismeretségünk előrehaladtával, az évek tovagördülésével rá kellett jönnie, hogy de, engem nagyon könnyű kizökkenteni. Látott már sírni, látott nevetni, látott szeretni. Előtte nem kellett semmit sem titkolnom, sem azt, hogy anya szerettem volna lenni, sem azt, hogy mennyire szeretem Damyan-t. Belián a testvérem, akit féltem, hogy elveszíthetek. Már értem, hogy mit érezhetett ő, amikor májusban velem történt meg az, hogy majd egy napon át nem kerültem elő. Arról a napról még mindig nem beszéltem, nem őszintén. Az erdőben tértem magamhoz, ennyit mondtam. Ez igaz is, mert tényleg ennyi történt, de sem a házról, sem Niadra jelenlétéről nem mondtam semmit. Kettőnk között a nővel számos megválaszolatlan kérdés maradt, és tudom, hogy egyikünk sem akarja azt a választ, hogy mi történt aznap éjjel az erdőben.
- Nem veszíthetlek el.
Suttogom válaszol, mert félek, hamarosan elválasztanak minket. A sorsunkról vitatkoznak olyanok, akik nem ismerik a helyzetünket, dönteni akarnak felettünk, bezárni, megfosztani a minimális szabadságunktól, mert egy lány élet és halál között lebeg. Mert valaki, valaki, aki olyan, mint mi, megtámadta őt, látszólag ok nélkül. Kérdés, hogy tényleg csak valaki, aki olyan, mint mi, vagy én. Mert nem emlékszem, bármennyire is próbálom, nem emlékszem. Mintha nem akarná senki, hogy emlékezzek. De emlékezni akarok, és hiába erőltetem az agyam, az illatok megvannak, villanások megvannak, de érzem a vérszagot is, ami lehet a saját sérülésem, amit éjjel szereztem, de lehet másé is. De nem volt okom... csakhogy ez nem számít.
- Lehet, hogy én voltam.
Nem hiszem, hogy ezek után szeretne ölelni, így ellépve tőle, ujjaimat a hosszú, szőke fürtökbe mélyesztem, és hátat fordítva neki távolságot képezek kettőnk között, de ez nem valami olyan dolog, amit háttal kellene neki elmondanom.
- Nem emlékszem az éjszakára, bármennyire is erőltetem, nem jönnek elő az emlékek, de lehettem én is, mert...
Egy pillanatra megakadok, és ahogy ránézek összeszorul a torkom. Ezt még sosem mondtam ki, de most ki kell, meg kell tennem.
- Néhány hónapja elkezdődtek a tünetek. Érzem, hogy a farkas lassan felemészt, ezért kísérleti bájitalokat használok.
Nem szedem a farkasölőt, mondhatjuk így is, de ez egy iskolába zárt vérfarkas esetén igencsak drasztikus lenne. Mondjuk, ha börtönbe kerülök, nagy valószínűség szerint, az lesz a legkisebb bajom, hogy tudom, már a b oldal forog.
- Kibaszott nagy hülyeség volt, tudom, de nem akarok itt meghalni. Nem akarom, hogy Damyan találjon rám. A holdfogyatkozáskor, júliusban, nem bírtam és a második átváltozáskor elájultam. Tudod, hogy ez mit jelent...
... bármikor megtörténhet, hogy többet nem ébredek fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Ebben az átmeneti időben, ami a vizsgák vége és az új tanév között szokott lenni, többnyire otthon vagyok, most mégis itt maradtam, mert nem érzem magam biztonságban. Megkértem Damy-t, hogy had lehessek nála, ez olyan dolog, amit kérnem sem kell ugye, de mivel ilyen kis búvalbaszott kedvem van, nem is nagyon szeretnék a terhére lenni. Még azt is mondtam, hogy lehet, hogy jobb lenne, ha albérletet fizetnék nála, de csak kinevetett, és megkért, hogy csak ne főzzek és rendben leszünk. Csak ez a rossz hangulat így most nem annyira kellemes, mert nagyon édes velem én meg próbálok jobb kedvű lenni, csak ez a mostani helyzet nagyon gázos meg nagyon furcsa. Sosem voltam még ilyen, sosem aggódtam még ennyire, mint most.
Nem lesz baj, csak ha bevonzza az ember, könnyű mondani, de nem könnyű nem gondolni rá, hogy nem lesz baj. Ezért is vagyok most itt, elvonulva a világtól, csendes magányomban. Jövőévben végzős leszek, utána fogalmam sincs, talán halott, látva és érezve, hogy mennyire megviselnek most az átváltozásaim. Hamarosan jön egy újabb átalakulás, és én nem tudom, hogyan tudnám ezt jól kivitelezni, hogyan tudnék annyi lendületet összeszedni, hogy ne legyen baj. Kár, hogy nem lehet azt mondani, hogy most simán nem szeretnék csak azzá válni, ami vagyok, és majd inkább a jövőhónapban csináljuk kétszer. Néha jó lenne csak átlagosnak lenni.
A kissé már nyikorgó hintaszéken ülve, egy kockás pokrócba burkolózva hintázok, miközben néhány kósza sort írok le. Ilyenkor tudok alkotni, és megbeszéltem, hogy még egy albumot idén kiadnék, mert régen volt már az utolsó, és vannak már kész dalok, ki tudja ezt is meddig csinálhatom. Ma meglepően visszafogottan nézek ki, semmi smink, csak a műpilláim, a hosszú tincsek befonva és feltűzve, ruházatul pedig egy szürke mackónadrágot választottam, ami kissé háremnadrágos kialakítású, egy sima fekete felsőt, meg a kedvenc bolgár kviddicses melegítőfelsőmet, amin látszik, az évek óta szorgosan viselem. Olykor dúdolgatok, máskor csak csendben írok, próbálgatom összetenni a dolgokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Mostanában sok olyan dolog elkezdett foglalkoztatni, ami korábban egyáltalán nem, sok olyan, amit időnként legyűrök, majd újra felbukkannak, éppen, amikor már azt hinné az ember, hogy véglegesen a múlt részeivé váltak. Ilyenkor megállok, gondolkozom. Másabb vagyok, csendesebb, észrevehetetlenebb. Nem bánom, hogy szünet van, hogy mindenki otthon van, hogy nem botlok bele az emberekbe. Én-idő. Erre van most szükségem ahhoz, hogy megtaláljam azt az Odettet, akit szeretek, akivel ki tudok békülni. Szükségem van a megállásra, a csendre. Hallom a hangokat, hallom a kisgyerek hangját, és ösztönös mosoly kúszik az ajkaimra. A gyerekkori én, aki a tizenéves kora hajnalán volt, mostanra tervezte első gyermeke születését, szintén mosolyog. Ez valami olyan dolog, amiről nem beszélek, amire mindenki, aki nem ismer igazán, azt hiszi, nem vágytam soha, így magával a farkasdologgal szerintük nem veszítettem semmit. Néha semminek tűnik a minden is, különösen akkor, amikor rossz passzban van az ember.
Felpillantok a mellettem elhaladóra, aki végül nem is néz rám, csak megáll pár lépéssel srégen előttem, és a tó felé pillant. Eszemben sincs szólni hozzá, ha valaki így nézi a tavat, annak pont a némaságra van szüksége, így amíg ő gondolataiba burkolódzik, én addig újra a papír felé fordulok, és kihúzom az utolsó sort. Nem tetszik, és eddig háromszor írtam vissza, mégis hiányzott belőle a tűz, holott az egész dal a szenvedélyről szólt. Ilyenkor minden mondatnak tökéletesnek kell lennie, na meg amúgy is nagyon maximalista vagyok.
- Helló.
Hogy is volt? Tegeződtünk vagy magázódtunk? Mondjuk maximum bunkónak néz, amiért letegezem. Oda se neki, nem igaz? Szóval én teljes nyugalommal mosolyodom el, ahogy érdeklődik, és bólintok is párat.
- Minden rendben, élvezem a szünetet, alkotok.
Még a papírt is kicsit megemelem, hogy láthassa, tényleg készül valami, és ha rólam van szó, akkor az dalokon kívül nem nagyon lehet más. Nem is hiszem, hogy van bármi, akármi, amiben kiemelkedő lennék. De a dalokkal teljesen jól kiegyezem, az egész életemet örökül hagyom bennük.
- És te? Kis kirándulás?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Ilyen szépen is ritkán mondják, hogy szarul nézek ki.
Felelem nyugodtan, és bár van abban igazság, amit mond, mégis meglep, hogy kimondja. Nyilván nem úgy mutatkozok be a világnak, hogy helló, Angyal Odett, nem angyal, farkas, vérfarkas, éppen ezért hiszik sokan, hogy egy családja okán dühös lázadóról van szó. Elvégre keresztény család gyermekeként nem kéne kéjről és vágyról énekelnem, hacsak a vágy nem az úr szeretete iránt való. Amiről én éneklek, határozottan nem arról szól, erről mindenkit biztosíthatok. De hát kimondta, én meg minek tagadjam, ha ő tudja.
- Az előtte és az utána lévő két nap, olyankor Damy-n kívül nem nagyon jön más a közelembe. Gondolom hallott róla, hogy Sonját vérfarkas támadás érte.
Habár személyesen nem nagyon ismerjük egymást, nem sok időt töltöttünk együtt, de Sonja is egy ősi máguscsalád tagja, ahogy én is, nagyjából egyidősek vagyunk, és mint utóbb kiderült, igazán kellemes estét töltöttem a testvérével. Ha nem lennék selejtes, ő meg vértisztított véla, normál esetben konfetti zápor járna ezért a kijelentésért. De ugyebár ő vértisztított én meg selejtes vagyok, szóval nem volt ez több, semmint szex. De egynek nem rossz. Szóval ezért Sonja és nem Machay kisasszony. Az ilyen finomkodásokat meghagyom a családom azon felének, akik élik ezeket a nyünnyögéseket.
- A vérfarkasokat egyformán ítélik meg egy ilyen esetnél. Azt gondolják, ha egy megtette, mind megteszi. Ilyenkor nem számít, hogy a főzet a tudatunknál tart, sem, hogy mindannyiunknak van veszítenivalója, sem, hogy ismerjük egymást, már azok, akik kis helyen együtt vagyunk, vagyis odafigyelünk egymásra. Ilyenkor csak a jogaink megvonása és az emberi létünkbe vetett hit megkérdőjelezése van. Én eleve rosszul viselem a bezártságot, képzelheted, mi lesz ha még jobban megfosztanak.
Vagy, ha kiderül, hogy én kísérleti bájitalokat fogyasztottam mostanában. Danténak mondtam is, hogy átállok a farkasölőre, hogy ha vért vennének, megtalálják a szervezetembe, ne az idegen összetevők miatt kezdjenek el nyomozni és belemagyarázni olyat, ami nincs. Éppen folytatnám, de akkor hirtelen ott terem a kislány előttem, és a szívem egyszerre telik meg boldogsággal és facsarodik össze bánatomban. Elmosolyodva a gondolatra, hogy tündér lennék felnyúlok, hogy kihúzzak három hullámcsatot a hajamból, és leomoljon a hajam, és tényleg angyalszerű legyek. Tudom, hogy a gyerekek szeretik az ilyesmit.
- Nagyon örülök Momó, én Odett vagyok, de a barátaim Odie-nak hívnak.
Legalábbis Zina, és nekem nagyon tetszett, így most megosztom vele ezt a titkot, miközben kezet fogok vele.
- Négy? Akkor te már nagyon nagy lány vagy. Az előkészítőbe jársz, igaz?
Örülök, hogy nem tiltja tőlem a kislányt, sőt, engedi, hogy kérdezzen, én pedig készséggel felelek neki. A kis törpicsek olyan, mint az anyja, látszik rajta, hogy felteszi a maga kérdéseit, így amire csak szeretne, válaszolok neki, miközben felírom a nevét.
- Írok neked egy dalt, mit szólsz? Milyet szeretnél, amire táncolni lehet, vagy amire elaludni?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Köszi.
Bár nem tudom, hogy arra hogyan reagálnék, de gondolom még ennél is rosszabbul, éppen ezért, csak remélni merem, hogy nem leszek olyan, állapotban, mint a mostani, amikor közlik, hogy szarul nézek ki. Furcsa és talán egy kicsit morbid, de szeretnék szép halott lenni, ha mennem kell. Szeretnék szépnek megmaradni az emberek emlékezetében, és a hiúságom okán elég kritikus vagyok önnön testem holt változatának külalakjával kapcsolatban. Ezért is nem szeretném például, hogy egy átváltozás közben ért elpusztulást követően Damyan lásson. Meg is mondtam neki, hogy ne merészeljen ilyet tenni, mert akkor visszajövök szellemként és sosem szabadul meg tőlem.
- Mélyen.
Mert az igazság, a tökéletes, egyszerű igazság nagyon mélyen van még akkor is, ha nincs körülötte olyan körítés, amitől fogyaszthatóbbá válik. Valahogy sosem csak a lecsupaszított való van előttünk, mert alkatilag gyengék vagyunk a színtiszta igazsághoz. Az ötletre, hogy jó színben tüntetné fel a farkasokat, kiszakad belőlem egy őszinte és nem túl kedves, vagyis inkább nem túl bizalomgerjesztő nyögés-morgás. Nem, ez nem azért van, mert éppen nincs jobb dolgom, mint szenvedni, hogy az élet milyen kegyetlen, ezt a hangot akkor is hallatnám, amikor én vagyok a legpozitívabb bundás a környéken.
- Nem hiszem, hogy ez annyira jó ötlet. A vérfarkasok veszélyesek. Nem sütögetik nyárson Piroskát hobbiból, de nem minden vérfarkas fogyasztja rendesen a bájitalát.
Vagyis van, aki azért megsütni a kis kosárhordót. Itt amúgy nyugodtan feltehetném én magam is a kezem, hiszen hónapok óta Dante kísérleti bájitalait teszteli az animágus srác társaságában. Oké, a Sonját ért támadás óta már visszatértem a farkasölőfűhöz, hogyha esetleg vért vennének, ne találjanak benne mást, csak annak az összetevőit, méghozzá olyan mértékben, mint ahogy annak lennie kell.
- Ha tévhitnek mondjuk és eloszlatjuk a félelmet, majd egy vérfarkas akárcsak rámordul egy emberre, de ne adja Isten megöl egyet vagy gyerekeket, akik elkóboroltak, akkor az nem lesz más, mint önmagunk arconköpése. Én nem vagyok hajlandó vállalni a felelősséget azért, amit mások tesznek. Mert a társadalom egy kitaszított szegmenséhez tartozóvá váltam, elsősorban önmagamat nézem. Szerintem, ha megismered a farkasok történetét, a körülményeket, az utóhatásokat, rá kell jönnöd, hogy más és más módon viseltetünk a farkaslét iránt, és máshogy látjuk magunkat. Én szeretem azt, aki lettem, ami lehet, hogy számodra riasztó, de nincs az a pénz, amiért transzparenst ragadva hirdetném az egyenlőséget, arra ott vannak a vélák, a kentaurok meg a melegek.
Belián talán máshogy látja, mert ő idealista. Én nem hiszek az ideálokban, nem hiszek abban, hogy valaha elfogadnak minket. Hát basszuskulcs, rejtőzködünk a muglik előtt, másoknak mutatjuk magunkat. Önmagunkat nem vagyunk képesek büszkén felvállalni, akkor mégis hogyan lennénk elég érettek ahhoz, hogy a társadalmi egyenlőségről papoljunk.
- Ez az egész nem fog szólni másról, csupán erőfitogtatásról. Börtönbe zárnak? Felügyelőt rendelnek ki mellénk? Nyomkövetőt kapunk? Nem lesz más, csupán csak egy taszítás a kitaszítottságon. Vitatkoznak rajta néhány napot, de ezek lefutott játszmák, kellett egy pont, ami miatt büntethetnek minket, az a gyökér meg tálcán kínálta nekik.
Még a vállam is megvonom, mert valljuk be, ez történt, semmi más. Kellett végre valami, mint a világháborúk előtt. Egy lövés, egy válság, egy merénylő. Kellett lenni valaminek, ami miatt kirobban ez az egész, és tessék, megtörtént. Gondolom ismeretlenül is felállva tapsoltak neki.
- Nagyon fogod szeretni. A legfinomabbakat mindig pénteken főzik. A szüleim engem otthon tanítattak, és abban nem volt annyi játék, de amikor ide jöttem, akkor mindig adtak ebédet is, és imádtam.
Meg a játékokat is, de majd ezeket úgyis megismeri a kislány. Nem akarok én minden poént előre lelőni. A lényeg, hogy élvezze ki, hogy legyen lehetősége rá, hogy normálisan alakítson ki kapcsolatokat. Nekem egyik kapcsolatom sem indult normálisan. Nem volt olyan, hogy leültünk egymás mellé és beszélgetni kezdtünk. Valahogy velem az ilyen dolgok nem történnek meg.
- Altatót? Rendben. Megtanítom neki, de csak akkor, ha neked is tetszik, először mindenképpen neked kell hallanod.
Addig nem is adom ki a kezemből, mert a gyerek a legnagyobb kritikusa az embernek, és ha már neki írom, akkor szeretném, ha ő hallaná először, hogy elmondhassa az őszinte véleményét. Mert az lesz, ez látszik rajta. Felpillantok a nőre, hiszen ha már így összefutottunk, eszembe jut egy téma, ami megmosolyogtatott.
- Hallottam, hogy megismerkedtél az unokatestvéremmel, és nem nagyon loptad be magad a szívébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- És mit ért el a felvonulás Magyarországon? Közfelháborodást. Házasodhatnak az azonos neműek? Nem. Lehet egy gyereknek ma törvényesen két apja vagy két anyja? Nem. Pedig ez nem más, mint ember és ember között létesített szerelem beteljesedése. Akkor vajon, ha ez az amúgy teljesen természetes emberi jog eltiprásra kerül, akkor egy cikk által mi változna a világban a vadak megítélésével kapcsolatban?
Mert mondjuk ki, szép és jó az eszme, de ha valaki benne van, ha valaki hónapról hónapra átváltozik, ha érzi huszonéves kora hajnalán, hogy haldoklik, az nem fog tapsikolva rohanni és interjút adni azért, hogy elfogadják őt. Főleg nem egy olyan, mint én, akit eddig csak elítéltek mindenért. Lehet rosszabb annál, ha vérfarkas vagy, az, ha egy befolyásos máguscsaládban vagy vérfarkas. Kegyetlen ezt kívánni, de Szonja talán jobban jár, ha sosem ébred fel a kómából. Jobban jár, ha nem éri meg a következő holdtöltét, és kövezzen meg ezért a gondolatért bárki, de ha kell, hangosan ki is mondom. Szerencsésebb lenne ő maga is ezzel a felállással.
Azok, akik nem következtetik ki, hogy mi vagyok, hogy nem csak az ember él bennem, hanem a farkas is, ajánlatot tesznek rám, latolgatják, hogy mennyit érek, hogy mi az az ár, amiért a szüleim eladnának, főleg úgy, hogy köztudottan már nem vagyok tökéletesen alkalmas az aranyvérű házasságkötések elvárásainak. Mások azt találgatják, mi volt az ár, amit Damyan Volkov értem fizetett és ugyan mennyit kell még arra várni, hogy ez a jó üzlet jövedelmező legyen, hogy végre megfelelő keretekbe foglaljuk a kapcsolatunkat, házasággal, utódlással. Ez várt volna rám, ha nem történik meg az a bizonyos éjjel. Nem sokkal később házasságot kellett volna kötnöm egy kijelölt emberrel, egy Daróczy félével, aki képes lenne engem megfékezni. Bár valljuk be, erre Damy is tökéletesen alkalmas, de őt talán sosem ismerem meg. Az eszme, elismerem, szép, de nem olyan időket élünk, hogy célt is érjünk vele.
- És hányan mondtak már igent erre a lehetőségre?
A név eltitkolása nekem kicsit megint olyan, hogy akkor mit is szeretnénk igazából? A melegek és azok, akik támogatják őket, kilépnek a fényre, megmutatják magukat, felvállalják érzéseiket, elköteleződésüket. Ezzel szemben mi, a nagy megváltók képzelt nevek mögé bújva vívjuk meg a harcot anélkül, hogy bárki is látna minket. Ki a hitelesebb? Segítek, az, aki a mikrofon mögött állva elmondja, hogy miért is felel meg tökéletesen Ákos és Balázs több, mint tíz éven át tartó, stabil kapcsolata annak, amit házasságnak, családnak nevezünk. Hogy miért lenne joguk szülőként bejegyződni a kis Kata életében és nem csak az egyikük lenne az apja. Ő hitelesebb, én, akit néhány oldalon keresztül elkönyvelnének Helgának, nem lennék az.
- Nagyon szerencsés vagy, mert anyukád a legjobb dolgot tudja elkészíteni a világon.
Mondanám neki, hogy én meg olyan kiválóan értek a rendeléshez, mint senki más a világon, de nem hiszem, hogy ezt a viccet ő értené, mert még kicsi, és látszik, hogy nagyon szereti az édesanyját, mert másabb lesz a hangja, amikor róla esik szó.
- Nagyon szívesen.
Mosolyodom el a puszira, ami kedves gesztus a kislánytól, és ami szörnyű nagy űrt képez a szívemben. Minden alkalom, amikor az előkészítőbe hívnak, vagy a régi gyermekdalaimat kell játszanom, ezt okozzák. Mert én akartam gyereket. Amikor elkezdtem saját dalokat írni, amikor az Abigél álmát raktuk össze, olyan dalok születtek, amikkel a saját gyerekeimet akartam láthatatlanul nevelni. Sokáig én is tradicionálisan nevelkedtem, és amikor beindult az egész karrierem, akkor mérlegeltek, hogy mit tanuljak meg és mit ne. Nem tudok főzni, mert sosem tanítottak, életveszélyes vagyok a konyhában, ha nem palacsintát kell sütni vagy hagymát felvágni, de tudom, hogy hogyan kell jól nevelni egy gyermeket. Mert az olyan családoknál, mint a miénk, mindig az volt a fontos, hogy az utódaidnak és a férjednek adj meg mindent. Nekem se gyerekem, se férjem, úgyhogy ezek a részek igencsak felesleges munkaóráknak bizonyulnak.
- Lizinek nehéz megfelelni. Mindenkit azonnal szeret, mindenkiben azonnal megbízik, de egy pillanat alatt összeomlik nála a kártyavár, és utána szinte lehetetlen újra felhúzni a falakat. Emlékszem, a kórházba ő jött be hozzám először, napokig bent volt, halálosan idegesített, aggódott, de sosem készített nekem főzetet, mert azt mondta, hogy képtelen lenne elhinni magának, hogy elég jó az, amit nekem ad, és ha már én nem adom meg magamnak a legjobbat, az életet, akkor kell valaki, aki segít ebben. Néha jobb, amikor lila fejjel üvöltenek az emberrel, hogy egy idióta.
Lizi nem ilyen, ő nem kiabál, ellenben olyan szinten tud odaszúrni az embernek, hogy megáll benne az ütő. Sosem felejtettem el, hogy ezt mondta, és bár nem ismertem be, hogy igaza van, de tudtam, hogy a visszalévő rövid életemet úgy akarom leélni, hogy az boldog legyen. Nem sokkal később pedig megkaptam Damyan-t, így tudom, hogy jó úton haladok. És talán kellene az interjú, de csakis névvel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Mégis. Csak más egy dal és más egy vérfarkas kalauz súlya. Felfedni a miérteket, azt, hogy hogyan éljük meg magát a kórt, az átváltozásokat... Van, aki azért csinál mindent ugyanúgy, mert ezzel azt reméli, hogy messzire kergeti a halált.
Az esetemben erről van szó, ugyebár. Az, hogy elájultam átváltozás közben, nagyon közel volt ahhoz, hogy soha többet ne ébredjek fel. Közel volt ahhoz, hogy úgy halok meg, hogy nem zártam le mindent, hogy nem teljes a kör. Fogalmam sincs, hogyan nézhet ki az, akit visszaváltozás közben ér a vég, hogy vajon emberként, farkasként vagy egy furcsa átmenetként dobban-e a szíve utoljára. Vagy olyan ez talán, mint az Ivan Iljicsben, hogy már rég eltávozott a lelke, mikor teste még vergődött? Két hónapja rettegek a teliholdtól, és tiszta tudatommal tervezek. Olyan dolgokat találok ki magamnak éjjelre, amik ébren tartanak, és habár nem iszok se kávét, se energiaitalt, újabban ezen az estén pörgetem magam. Ébren kell maradnom, mert ha elalszok, félek, hogy nem lesz ébredés. A múltkor láttam, hogy Damy néz, miközben egy bögrét teletöltöttem kávéval, de nem beszéltünk róla. Stimulálom az agyam, bármi, csak maradjak ébren. Komolyan, erről beszéljek? Vagy miről? Hogy mit nyertem és mit veszítettem? Miért is? Hogy azt hozzák ki, amit az anyám is? Hogy nem vagyok én más, csak egy lázadó tinédzser, aki alig várta, hogy valaki megdugja, és lásd mi lett a vége, vérfarkassá vált. Az alsó ajkam kicsit megrezzen, amikor azt mondja, hogy egy más van, az én agyamba pedig gondolkodás nélkül felvillan Belián arca. Könnyű kikövetkeztetni, miért ő. A srác bevallottan mugliként van a varázsvilágban, egyik pillanatról a másikra jött és komoly szocializációs problémákkal indított. Meg lehet venni kilóra, ha arról van szó. Tudom, hogy ő az, mert Zinzinen nem látszik, ám ha mégis kiderül, hogy megkörnyékezi ezzel bárki a gyereket, akkor jobb, ha nem találkozik velem, mert azt nem teszi zsebre, amit tőlem kap.
- Köszönöm a meghívást, mindenképpen élni fogok vele.
Mosolygok rá a kislányra, aki tényleg igazán kedves, és akivel nagyon szívesen töltenék több időt, de úgy tűnik, hogy az anyja is érzi, hogy erre nem most kellene sort kerítenünk. Megvallom, ez annyira nem bánt, mert nem szeretném, ha az egész vérfarkas dolgot hallaná, és úgy adná vissza, hogy abból egyértelmű legyen, én vagyok az. Szeretem a gyermeki őszinteséget, de nem így. Ezért végignézem, ahogy eltávolodik tőlünk, integetek is neki, ahogy még egyszer visszanéz, és csak utána pillantok fel a nőre.
- Régebben sokszor kihangsúlyoztad, hogy újságíró vagy? Mert van olyan, amikor az ember saját maga alatt vágja ezzel a fát, és talán gondolja tévesen, hogy erről ítélik meg. Pedig nem mindenkinek számítana. Én például nem szoktam úgy bemutatkozni, hogy Angyal Odett, vérfarkas, és nem is erről ítélnek meg. Néha ha azt mondjuk egy befolyásos embernek, hogy újságírással foglalkozom, sokkal többre értékeli, mint azt, ha utólag derül ki, és gondol a legrosszabbra.
Mondjuk az más kérdés, hogy esetünkben valóban a legrosszabb történt, hiszen Lizin keresztül Konrádhoz akart elérni, de szerintem ebben a történetben keveseknek jut eszükbe a valóság, mint opció.
- Nem fog a családod haragudni, hogy nem velük vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nem mondok arra semmit, hogy vannak halottai, tudok róla, és részvétet érzek, ám hiszek benne, hogy ők már nem szenvednek, hogy Isten kegyéből a halál sem fájdalommal érkezett. Furcsa, hogy hiszek az isteni jóságban és kegyelmességben, annak ellenére, hogy vérfarkas lettem? Nem hinném, hiszen könnyedén bele tudom magam helyezni a Bibliába, és nem szentként gondolok magamra, hanem az első nőre, a függetlenre, kit egyazon anyagból formáztak, mint Ádámot. Aki nem ereszkedett térdre, nem hódolt be, akire nincs hatással az ördög. Az érzéki, szenvedélyes nő. Ahogy őt, úgy engem is megbüntettek, ahogy ő, úgy én is szenvedtem, ahogy ő, úgy én is más hibájának eredményeként váltam áldozattá, ám ahogy ő nem, úgy én sem hullok térdre. Ironikus talán, hogy bár Lilith egymaga küzdött, addig nekem társam van, aki életben tart, társam, aki nevel, aki vigyáz rám, aki félt.
Mégsem hiszem, hogy az élete kegyetlen, hogy azzal kellene foglalkoznia, ami elmúlt, hiszen neki megadatott az, ami nekem sosem fog, ő megtapasztalhatja az anyaság örömét. Én, ha valaha várandós voltam is, csupán csak néhány napig foghatott el az érzés, hogy most valami más, hiszen, jött a hold, és elvette tőlem. Mikor az égre pillantok, sokszor gondolom, hogy meg nem született gyermekeim csillaggá váltak, és megannyi boldog pillanatot láttak odafentről. Van azonban valami más ezekben a mondatokban, valami, amit betudok annak, hogy nem tetszett neki a válaszom, de valószínűleg a szavakba és hangsúlyokba majd csak később gondolok bele, amikor már egyedül vagyok, és amikor a kedvem jobbá válik. Most tudom, hogy felelőtlenség lenne bármit is reagálnom neki.
- Ez a része elég szar tud lenni. Amikor Damyan kitalálta, hogy házvezető lesz, az addigi életünk megváltozott. Az első évben nem volt hivatalosan közünk egymáshoz, mert csak tizenhat voltam, és most nem kimondottan van, mert ő tanár, én meg diák. Mindezt úgy, hogy mind a ketten ismertek vagyunk, és a fél világ tudja, hogy közünk van egymáshoz. Furcsa, hogy mennyire befolyásoló tud lenni a tömeg.
De ezek ellenére is együtt vagyunk hét éve. Jó, mondjuk, hogy nyitott kapcsolat, mert - főleg ő - szívesen tölt időt másokkal is, amit én nem bánok, mert szeretem, hogy vannak lehetőségei, kapcsolatai. Beleőrülnék a tudatba, hogy ha velem történik valami, akkor ő egyedül marad. Van az a baromira elcsépelt, de esetünkben nagyon igaz idézet, hogy “én csak egy fejezet voltam az életedben, míg nekem te voltál az élet”. Tekintve, hogy egyre nehezebben viselem az átváltozásokat, igazán igaz. Szóval én a boldog elégedettség teljes tudatában élem a napjaimat, csak most egy kicsit megtépázottabb és hisztériásabb vagyok, mint eddig bármikor. Mintha, annak ellenére, hogy elutasította a kérésemet, Henrik mégis alkalmazott volna valamilyen bűbájt. Belián kivirágzik, míg én összeomlok. Ha úgy vesszük, erre vágytam, elégedett vagyok.
- Nem fog örökké haragudni. Egyrészt nem olyan, másrészt, mint a polgármester felesége, nem teheti meg, hogy rossz viszonyt ápoljon bárkivel, főleg olyannal, aki egyetlen cikkel tönkre teheti a férje munkásságát. És, mielőtt megsértést sejtenél a dolog mögött, eszemben sincs megsérteni. Nem azt mondtam, hogy képes lennél ilyenre, hanem azt, hogy megtehetnéd, ha meg akarnád tenni.
Védekezőn azért felemelem a kezem, mert tudom, hogy milyenek az emberek, egyből a szívükre vesznek dolgokat, amiket totálisan nem úgy mond az ember, és melyeknek van igazság alapjuk. Én nem vádolom semmivel, eszemben sincs, de ami tény, az tény. Újságírónak lenni, hatalom.
- Amikor gyerekek voltunk, sokszor csaltunk. Én borzalmas vagyok a konyhában, minden alkalommal, mikor főzni tanítottak minket, ő csinálta meg helyettem a dolgokat, meg a húgom. Cserébe, amikor horgolni kellett vagy hímezni, azt én csináltam, mert szörnyen nincs kézügyessége, most viszont azzal tölti az estéit, hogy horgolni tanul, mert a helyi nyugdíjasok meghívták a horgoló klubba, és szeretne jó viszonyt ápolni velük.
Azt nem mondom, hogy mostanra előbukkantak Lizi varázslatos horgolási képességei, de már nagyon profin tud hintaszékben hintázni és a szemét nem kiszúrni a horgolótűvel. Hogy a kiváló aranyvérű horgolómesterektől még nagyon messze van, az azonban olyan biztos, mint, hogy a teám szépen lassan ihatatlanul hideg lesz, így nekem is melegítenem kell majd rajta.
- Engem nem zavarsz, ha őket nem zavarja, hogy nem ott vagy, hanem itt.
Mert azt hittem, hogy őket esetleg zavarhatja, hogy eljöttek együtt, de aztán a nő itt ragadt, ám ha nem, akkor nem látom okát, hogy ne maradjon, ha maradni szeretne. Mint említettem, nem vagyok a legjobb társaság, de azért a világ legszarabbja sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Mikor a kert elnéptelenedett, a fatönk gyökerei közötti üregből kikászálódott egy hosszú bajszú, szívós, öreg nyúl, foga között egy varázspálcával. Nyiszi nyuszi kiugrált a palotakertből, messzi vidékre vándorolt, a fatönkön pedig máig ott áll a mosónő aranyszobra, és azóta egyetlen boszorkány vagy varázsló sem szenvedett üldöztetést a birodalomban.
A könyvet becsukva, felpillantok a gyerekhadra, akik csillogó szemekkel néznek vissza rám. Másoknak talán furcsa lehet, hogy Angyal Odett egy csapat gyereknek mesét olvas szombat délelőtt, de az a nagy helyzet, hogy ez nem idegen dolog, rendszeresen járok ide, amióta Lili lett az igazgató, és a korábbi igazgató mesélői szerepét átvéve olvasok fel. Mert valahogy a gyerekeknek bejön az érdes hangom. A fene sem érti a kisembereket, hogy mégis mit szeretnek rajtam, mert, ahogy mindig, most is többen megölelnek, mielőtt a szüleik magukhoz hívják őket, hogy hazainduljanak ebédelni. A könyvtár egy hátsó részében történt mindez, a megannyi gyerekkönyv társaságában, ahova fentről lecipeltük a babzsákokat.
Megvárom, amíg az utolsó kiskölyök is kabátba csomagolódik, és intek egyet még neki meg a kedves, de fáradt arcú apjának, hogy aztán, ahogy elsétálnak, felkeljek, és nyögve nyújtózzak egyet. Öreg vagyok már a babzsákon órákig üléshez, és be kell vallanom, alig várom már, hogy hazaérve betelepedjek a fotelba, beterítsem magamat egy nagy kockás pléddel, a karfára nagy bögre teát és némi kekszet pakoljak, aztán nekiálljak horgolni. Komolyan emberek, a húszas éveimben olyanná váltam, mintha legalább hetven éves nagyi lennék. Jött a hideg, és bumm, egyből bekuckóztam. Mondanám, hogy hozzáöregedtem az emberemhez, de nem, most én vagyok a tulipántaposó ezzel a stílussal, és mintha én lennék kétszer annyi idős, mint Damyan. Ez már szinte kellemetlen, nem? De. Viszont tényleg, valahogy ez jelenti a boldogságot. Furcsa lény az ember, mindig mondják.
A pulcsim ujjait feltűrve, megvakarom a holdnaptáras tetoválásomat, melyben most kiemelkedik kissé a nővő hold harmadik szakasza. Igen különös időszak ez októberben két telihold is volt, most novemberben csak a hónap végén lesz, mondjuk persze holdfogyatkozással, szóval megint két átváltozást kell elviselnem. Viszont együtt karácsonyozhatok a szeretteimmel és az újévet is velük tölthetem, mert pont a kettő közé esik a következő telihold. Így mondhatjuk azt is, hogy egészen pozitív vagyok. Ennek örömére, szinte vidáman sétálok végig a könyvtáron, hogy az első bent tartózkodót elcsípjem. Próbálok kedvesen, és nem fogkivillantósan mosolyogni rá.
- Szia Eliza! Segítesz nekem? Vissza ként vinnünk a babzsákokat az emeletre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Köszi.
Tényleg hálás vagyok neki, mondjuk jó, tény, hogy nem nagyon mernek nekem ellentmondani, főleg a kisebbek sem, lehet azért, mert elterjedt a kastélyban, hogy én is csak egy hisztériás ismert ember vagyok, akinek még a családneve is azt mutatja, hogy felette áll mindennek és mindenkinek. Pedig tökre nem, csak mivel nem állok le mindenkivel jópofizni, nem is tartozok bele a közönségkedvencek csoportjába. Meg hát van egy elméletem arról, hogy ellenszenves fejem van, de emiatt azok, akikkel le szoktam állni, ki szoktak röhögni. Pedig de, a szemeim túl közel ülnek egymáshoz, szóval hidd csak el, hogy nekem van igazam.
- Oh, köszi. Mostanában mintha allergiás lenne rám, folyamatosan viszket.
Pedig a ruháim sem újak, öblítőt sem cseréltem, és olyankor is szokott viszketni, amikor nem is ér ruhaneműhöz. Mintha tényleg nem akarna elviselni engem, pedig az az őszi depresszióm sincs meg annyira, sőt, mi több, egyenesen várom a karácsonyt meg a szilvesztert.
- Aham, onnan, lefelé segített két srác, de gondolom nem akarták megvárni, hogy újra megdolgoztassam őket.
Mert valljuk be hatalommal való visszaélést követtem el, ugyanis közöltem velük, amikor húzták a szájukat, hogy a polgármesterné kedvenc unokatestvére vagyok, szóval, ha nem akarják, hogy bemószeroljam őket, akkor segítenek. Aztán meg lehet, hogy nem is én vagyok a kedvenc, de a Lizi félék sosem adnak az ilyen egyenes kérdésekre egyenes választ, csak jönnek azzal, hogy "mindannyiótokban van valami különleges". Hányok az ilyen negédes kinyilatkoztatásoktól.
- Igen, Odett. Mondanám, hogy szólíts csak nem tudom én minek, az Odettet nem nagyon lehet becézni.
Zinának mondjuk sikerült Odie-nak hívni, de az meg az ő kiváltsága, szóval azt nem ajánlom fel másnak. Felkapva két babzsákot az emeletre indulok, megvárva a lányt, hogy jöjjön velem.
- És a korábbi kérdésedre a válasz, igen, a könyvtár egészen biztos, hogy meg van bűvölve. Amúgy minden oké? Láttam, hogy nagyon elvívódsz magadban, olyan furcsa fintorokat vágtál. Valami seggfej piszkál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Mindig azt mondom, hogy a teszetosza embereknél csak a teszetosza férfiak tudnak jobban felbosszantani. És ezek után az aranyvérű családokban mást se hallasz, mint, hogy menj hozzá egy férfihoz, nem kell, hogy legyen eszed.
A kivétel - aki ugyebár én vagyok - erősíti a szabályt. Mivel a kór miatt nem lehet gyerekem, nem tudom fenntartani a nemes és nagy múlttal bíró Odry és Angyal családokat, sem a Volkov dinasztiát, ha már itt tartunk. Pedig szerintem a családom, bár ők sosem vallanák be, örülnek, hogy olyan ember mellett kötöttem ki, aki megfelel az elvárásoknak. Csak esetünkben a gyümölcsöző családegyesítés marad el. Miközben haladunk felfelé, és ahogy kimondom a gondolatomat a teszetoszaságról, még a szemeimet is megforgatom kissé. Szörnyű, hogy milyen világban élünk. Amúgy az, hogy a férfi egyedek ennyire elnőiesedtek, szerintem nagyon nem egészséges, és ha most kéne magam mellé találnom valakit... nos, azt hiszem, leszbikus lennék. De szerencsére a probléma ugyebár nem fenyeget.
- Uhm, igen, mindenképpen. Szerintem, amikor a szüleim nevet választottak, akkor nem gondoltak bele abba, hogy lehetne valami szelídebbet is.
A hattyúk tava amúgy találó, mert tényleg onnan kaptam a nevem, míg az Abigél a Bibliából választott, és bár mélyen hiszek Istenben és keresztény tanok valóságosságában, mégsem szoktam annyira az Abigélt használni. Azt nem tiltom meg, hogy egyesek ne így hívjanak, csak nem adom meg opciónak, hogy ilyen is van. Nem tudom, hogy miért nem, még becézhető is. Érdeklődve pillantok felé, hogy ha szeretné, akkor mondja el nyugodtan, hogy mi bántja, kivételesen - szerintem - egész jó hangulatban vagyok. Hihetetlen, hogy ezt mondom, de ezek a felolvasások, meg az apró emberi lények nagyon fel tudnak dobni. Alig várom, hogy a családban valakinek gyereke szülessen, hogy aztán egész nap pesztrálgathassam.
- Nem érezted még korábban ezt az érzést? Hm... azt kell hogy mondjam, elég jó gyerekkorod volt akkor. Egyke vagy vagy a testvéreid és közted nagy a korkülönbség?
Valamelyiknek a kettő közül igaznak kell lennie, mert akik közel egymáshoz születnek, érzik ezt az érzést. Már csak az új gyerek ténye is valami olyan, ami azt eredményezi a meglévőben, hogy most valamiről le fog maradni, ami a következőnek megadatik, és valljuk be, ez így is szokott lenni.
- Szóval, hogy mondjuk egy barátodnak előbb van meg valami, mint neked? Mondjuk egy kiváló bájitaltanból?
Mert az eléggé ilyen magas szintű tudomány, és mivel ismerem ezer éve az új bájitaltanárt - meglepetés, évek óta a főzetén élek -, tudom, hogy nála nem egyszerű jót alkotni, mert magasak az elvárásai. Kis Felagund2.0.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Mindent IS rendeltem a menüről, és ennek leginkább kettő oka van, egyrészt, hogy a nőiségem csodás ténye kopogtat az ajtón, másrészt, hogy a telihold is közeleg. Gyakorlatilag kijövök az egyikből, lesz pár jó napom, és beleesek a másikba. Csoda, hogy ma olyan nagyon bújtam az én farkasomhoz? Innen jegyezném meg, hogy a fenséges vacsorám fő szponzora is ő, ami valószínűleg azért eshetett meg, mert már az agyára mentem. De hát ha egyszer ilyenkor nem tudom nem kifejezni, hogy mennyire szexi minden egyes őszbe hajló hajszála, amiket én okoztam neki, akkor nem pénzt akarok, hanem csak a túlcsorduló érzelmeimet kiengedni. De hát az apukám mindig azt mondta, hogy amit adnak az el kell fogadni. Kivéve persze a vérfarkas harapást, de az élet nem lehet tökéletes.
- Elvileg Zina is jön, de szerintem beszippantották a könyvek.
Pillantok rá Beliánra, és magamban vállon veregetem magam, mert már vagy negyed órája együtt vagyunk, és még nem jegyeztem meg, hogy nem éppen tetszetős a kinézete. Egyelőre lefoglalom magam néhány anaászdarabbal, de minek is áltatom magam? Én vagyok Angyal Odett, aki velem barátkozik, tudja, hogy mire számíthat.
- Megjegyzem a nyilvánvalót, hogy elkerüljük a felesleges udvariaskodást. Ritka szarul nézel ki.
Pillogok is hármat, hogy érezze, nem érzek bűntudatot a megjegyzés miatt. Fun fact, hogy szoktam érezni ilyet, ritkán, de szoktam. Mondjuk, amikor látom Somogyit, hogy mennyire pocsékul fest, de hát nem gondolhatja senki, hogy majd én a lelkét ápolom annak a gyökérnek. Mert nem.
- Mit csinált tudjukki?
Mert tudom, hogy ilyenkor nem mondjuk ki a nevét, mert ha kimondjuk, azzal sebeket képünk fel, és azt nem nagyon akarom. Komolyan, ha itt nyíltan elsírja magát, akkor én leszek az érzéketlen, mert csak sután veregetem a vállát, miközben azon agyalok, hogy elhívom Mihailt sétálni a holdfénybe. Szóval legyen noname emberke. A gyömbéremet magamhoz véve, nagyon szívok belőle a szívószállal, miután törökülésbe húzva magam, hogy ne legyek illetlen, a bőrkabimmal betakarom magam. Mondjuk, ha ennyit megeszek, és már pedig megeszek, akkor olyan leszek, mint, aki lenyelt egy lufit, pletykára fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Höh.
Pillantok fel a gondolatra két falat között, és önző módon, látványosabban közelebb húzom a felém legközelebbi tálakat. Csomagolni, amikor a kastélyban bőségesen van étel, csak én már unom azt, meg amúgy is, ilyenkor sokkal több ételt kell bevinnem a szervezetembe, és ha esetleg Jules kiszámlázza a túlfogyasztásomat, akkor komolyan mondom, hogy addig járok az igazgató nyakára, amíg fel nem vesz, hogy aztán egész nap a jelenlétemmel bosszantsam.
- Ha nem jön, akkor majd eszi a manók főztjét.
Úgyis viszek neki valamit, de hát nem gondolja, hogy ebből, ami itt előttünk van, bármit is elcsomagoltatok, tök kedves vagyok már így is, hogy megosztom velük az ételt, mert amúgy nem szokásom. Damyan kaphat belőle, leginkább azért, mert ő főzi, de más, ehh, nem. Szóval örülhetnek, hogy velük már vagyok annyira kedves, hogy felkínáljam a lehetőséget. A gondolatra viszont óhatatlanul is elmosolyodok, nem azzal a fogkivillantós vicsorral, hanem olyan felnőttesen-kedvesen, ami szintén csodaszámba megy tőlem. Ez az a fajta mosoly, amire azt mondják, hogy megszépül tőle az ember.
- Nyakigláb kamasz lett. Milyen pici és vézna volt. Tudod, gyűlölöm azt, ami vele van, de imádom, hogy van nekem. Olyan jó, ha csak ilyen kicsit is, de kiélni az anyai ösztönöket.
Nem hiszem, hogy amúgy jó anya lettem volna. Szerettem volna gyerekeket, ha lett volna olyan ember, de mire az ember meglett, addigra már nem lehetett gyerekem, és összességében úgy vélem, hogy nekünk pont ez a jó, ez a felállás. Damyan a rellonosokért felel, én Zináért érzem magam felelősnek, szóval ha azt vesszük, van egy közös kis kölykünk, akit babusgathatunk.
- Bizony, és én ezt is fogom tenni, hamarosan. Bár, mondjuk és így is szép vagyok. Meg farkasként is, de hát sosem lehet elég szép az ember.
Tudom, hogy ő nem csinálja, látszik is rajta, és szörnyen kedvem lenne beszólni neki, ám visszafogom magam, vagy, nem is tudom, hét másodpercig? Mert ebben benne van a sóhajtása, a mondata, meg az, hogy én lenyeltem a falatot és még az a megvető tekintetem is előkerült, ami ilyenkor elő szokott.
- Tényleg idióta vagy. Mi a bánatos élet miatt csinálsz te ilyet? Dobott. Eleve egy kegyetlen köcsög volt azzal, hogy úgy búcsúzott, hogy szeretlek. Ne szeressen, mert ha ezt váltja ki a szeretete, amit most produkálsz, akkor ne szeressen.
Felvéve egy rántottsajtot, beleharapok, és kicsit kiélvezem, hogy mint a nyuszink, tolom magamba a lelógó sajtot addig, amíg el nem szakad. Igen, szoktam étterembe járni, és igen, még soha senkit sem égettem le, amikor étteremben voltunk. Tudok összezárt lábakkal meg egyenes háttal ülni, de jelen pillanatban nem fogok. Belián annak is örülhet, hogy kiöltöztem neki, eléggé elgondolkoztam a kedvenc terhes nacimban is, mert az úgy tágul, ahogy az én hasam nő.
- Ha Damyan ilyet csinálna, soha többet nem hallana rólam.
Jelentem ki olyan komolyan, hogy az már szinte riasztó. Mióta is vagyunk együtt? Kilenc éve már. Ha kilenc év után szakítana, azt még megemészteném, de ha azzal szakítana, hogy "szeretlek", akkor bármennyire is fontos az életemben, soha többet nem engedném, hogy a közelembe jöjjön, nem, hogy még csókolgassam. Pedig tudom, hogy ha a farkaskór nem végez velem, azonban a Kedves örök álomra hunyja a szemeit, akkor az én időm is lejárna. Egyszer álmodtam róla, hogy elment, és éreztem, ahogy mellé fekve meghasad a szívem, és én is távozom. Nyugodt álom volt, de örültem neki, hogy reggel felkelve találkozott a tekintetünk.
- Szarul csinálja.
Teszem hozzá morogva, mert ez a nagy helyzet, tényleg nem nagyon néz ki úgy ez a szerencsétlen, mint akire vigyázva van, és ez riasztó. Sokkal jobban tetszett néhány hónapja. Kellene neki egy normális ember, olyan, aki elfeledteti vele a másikat.
- Valóban nem.
Kicsit megtörlöm a kezem, iszok egy kortyot, és csak utána pillantok fel rá, most először nem véve másik féle ételt a kezembe.
- Mondanám, hogy örüljünk neki, hogy nem lesz holdfogyatkozás, de jelen állapotodban a sima teliholdat sem éled túl. Félhold van.
Pillantok le a karomon egyértelműen erősebb holdállásra, mely megmutatja, hogy hol járunk. Persze emellett szoktam naptárat is nézni, de a tetoválásom még sosem hagyott cserben.
- Jó eséllyel van hét nap az életedből. Én a helyedben elkezdenék kurvázni. Legalább valami jó élményt vigyél magaddal. Ha gondolod, tudok minőségi lányokat szerezni. Emellett nem is tudom mit szoktak ilyenkor, hm, bakancslistát írni. Tudod, hely, ahova eljutnál, étel, amit kipróbálnál, meginni a világ legdrágább alkoholját, közös fotó a kedvenc hírességeddel. Nem tudom, neked kell tudnod, hogy mit akarsz csinálni.
Bunkó vagyok? Tudom. De azzal, ha hagyom, hogy az önsajnálatba süllyedve babusgassa magát, és nagyon, nagyon szenvedjen attól, hogy neki mennyire rossz, tényleg azt fogom elérni, hogy belehal a teliholdba. A nagy helyzet az, hogy jelenleg ez a törődés az, amire szüksége van.
- Ha tudnám, hogy túl gyenge vagyok, én hazamennék. Nincs jó kapcsolatom a családommal, de azt hiszem, velük tölteném az utolsó napjaimat. Szóval, ha feltett szándékot meghalni szombaton, akkor menj haza, búcsúzz el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Fogalmam sincs, hogy mit kezdek az életemmel. Mármint, rendben, ott vannak a fellépések, és a zene, meg Damyan, de olyan teljes volt így az életem, hogy iskolába jártam, pedig a gondolatát is utáltam. Most meg, fogalmam sincs, hogy mégis mit fogok csinálni, milyen rutinjaim lesznek.
Munkát vállalni? Furcsa gondolat. Mindig dolgoztam, de mégsem úgy, mint mások. Hat éves korom óta vagyok a kamerák kereszttüzében, már annyira megszoktam őket, hogy elképzelni se tudom, hogy ne legyenek. Itt valamennyire biztonságban vagyok, de nem teljesen, nem minden tekintetben. Olykor itt is megtalálnak, készülnek képet, mondanak nem létező dolgokat, de már fel sem veszem őket. Olyan sokszor voltam az elmúlt húsz évben terhes, menyasszony, barátnő, megcsalt vagy éppen megcsaló, hogy annak a számát sem tudom megmondani. De nem tudom, hogy egy ilyen ember, mint én, hol vállalhatna teljeskörű munkát. Ráadásul nő a nyomás minden, a családomban kötött házassággal. Itt egy Ballay örökös, ott egy Daróczy, aki polgármester, vagyis nyilván nekem is ügyesen kell választanom, már, ha egyáltalán választok.
- Senki se udvaroljon neki, szerintem. Még gyerek.
Ez a kis mocsok olyan gyorsan nő, hogy az ember csak kettőt pislog, és bejelenti, hogy akkor ő most férjhez megy. Bárki, aki azt hinné, hogy ezt a gondolatot megmosolygom, vagy magamban örülök neki, azt ki kell ábrándítsam, mert nem.
- Minden helyzetben.
Kontrázok rá, mert tudom, hogy nem igaz, meg azt is, hogy ő nem ilyenről beszélt, de, mint korábban kifejtettem, eléggé alkalmatlan vagyok arra, hogy embereket babusgassak, vagy legalábbis még sosem esett meg igazán. Darwint szeretem cirógatni, ölelgetni, amit viszont mások nehezményeznek, főleg Zina. Ösztönösen megérintem a nyakam, eszembe jut a decemberi incidens, amikor le akarta rángatni rólam, pedig csak ölelt, és ahogy erősen belém kapaszkodott, megvágott a leveleivel. Érdekes esemény volt, mit ne mondjak. Csak egy pillanatnyi mozdulat volt, de emlékezetes. A gyerek féltékeny alkat, már ezt is tudom.
- Biztos vagy benne, hogy szereted, és nem csak a gyászidőszakot éled meg? Mert azt mondják, hogy nagyon könnyű összekeverni a kettőt. Én nem tudom, nekem csak Damy volt eddig.
Ez egy furcsa időszak, mindenkinek szar, és én nem tudok segíteni. Darya is szenved, Belián is, látom Somogyin is, ami ugye elképzelhető, hogy talán az én hibám is. De azért szóltak érvek mellette is, ellene is. Egyszerűen, mint egy rossz musical, mindenki szenved, csak én vagyok helikopter. De lehet, hogy ezek után hazamegyek, és megkérdezem az uramat, hogy igényt tart-e még rám, vagy amúgy mi is fasírtban vagyunk. Délután még nem úgy tűnt, de ki tudja.
- Miért, mit tennél, ha bemennél? Könyörögnél neki? Kérlek. Ő egy férfi, nem az egyetlen a világon. Vannak más dögös fiúk is ott, tanárok, iskolai dolgozók. A faluban is akadnak szexik.
Jó, hogy amúgy nem sorolok fel mindenkit, tudom, de az a rossz, hogy én tényleg nem tudom, milyen is ez. Nekem szerencsém van, tudom, hogy így van, és tudom, hogy irigylésre méltó és gyönyörű, és ha nem lennék benne, akkor én magam is utálnám magam, amiért ilyen jó dolga van. De próbálkozom, azt is értékelni kell. Szusszanva pillantok rá, és hasonlóan cselekszem én is, csak én tököket pakolok magam elé, és azokat kezdem el enni.
- Tudom, hogy nem én vagyok ebben a témában a legjobb tanácsadó, és hogy utáltok azért, ami Damyannel van, ami teljesen érthető, én is így tennék, ha nem lennék benne. És bárcsak neked is lenne ilyen, és Zinának is, és mindenkinek, akit szeretek, de tudom, hogy ez nem így működik. Nekem farkassá kellett válnom azért, hogy találkozhassak vele. Talán, csak még nem jött el a te időd, hogy megleld az utolsót.
Nem szeretem, ha valamiről nem tudok határozott véleményt formálni, és a szakításról, meg a szenvedésről a szerelem miatt nem tudok. Feltételezhetően elcsesztem az egyik legjobb barátnőm életét is, és most azt sem tudom, hogy hogyan közelítsem meg nála a témát. Számos ötletem volt már, mint bezárni őket egy sötét helyre, hogy annyira kiakadjanak, hogy összejöjjenek, de egy kicsit morbid talán. Sok mindent kellene helyrehoznom, és elég szűkös az időm, még is, helyette rántott tököt eszek. Remek. Meg hallgatom őt, és egyszerre forró a tök és mond olyan, hogy hangosan felszisszenek. Ez úgy mind a kettőnek szólt.
- Rendesen megjött a kedvem hozzá, hogy szexeljek veled. Mármint eléggé furcsa lenne, mintha a bátyámmal csinálnám, de ha ez kell ahhoz, hogy összekapd magad, akkor kész vagyok megtenni.
Azt hiszem, legalábbis. Nem, ez tényleg túl furcsa lenne. Azt se tudom, hogy állnánk neki. Mármint, láttuk már egymást meztelenül, én megjegyzést is tettem a férfiasságára, de sosem éreztem ellenállhatatlan vágyat, hogy a lanka zöld füvén essünk egymásnak. Szóval nyilván ennek az egésznek van egy kétségbeesett éle is, és sosem kellett még olyat kijelentenem, hogy úgy érzem, készen állok rá, de tényleg, készen állok rá.
- Szuper, lett volna egy drámai picsogásod meg egy gyomormosásod. Jól álltunk volna. Arra, hogy mit csinálj, nos... egyél úgy, mint egy férfi és egy farkas szerelemgyereke. Zárd ki, teljesen, mindent és mindenkit. És mivel tudtam, hogy össze vagy omolva, kértem Rudolftól erősítőt. Azt mondtam, hogy nekem kell, szóval nem kell megköszönnöd. Amikor gyengébb voltam, ezt itatta velem, és láss csodát, élek.
Miközben beszélek hozzá, a táskámból kihalászok hét dundi fiolát, amiket az asztalra állítok. Ez a cucc nagyon sokszor megmentette már az életemet, szóval tudtam, hogy neki is használni fog. Persze Rudolf sem hülye, rákérdezett, hogy hány kiló is vagyok, és én nyilván nem a saját súlyomat mondtam meg, és tudom, hogy ő okkal kérdezett rá, hogy tudja, melyikünknek kell kimérnie belőle. De ezeket a részleteket nem kell tudnia.
- Utazz el, nem hülyeség az, csak tudjuk, hogy merre jársz, nehogy szem elől tévesszünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kellemesen ellazulva, szusszanva emelem kékjeimet a nap felé, mely ragyogón, sőt egyre melegebben csiklandozza a bőröm. Még csak alig van március, és tessék, máris elkel a napszemüveg. Az enyém meg... totál tavalyi. Nem voltam én arra felkészülve, hogy már ilyen korán villantani kell. Így hát, csak reménykedni tudok abban, hogy nem az egyik divatlap vagy szennylap következő kiadásában jelenek majd meg, hogy kicikizzenek. Mert amúgy minden patent rajtam, Damy viccesen meg is jegyezte, hogy valóban nem a szerelem, hiszen ő fizette ki a számlákat, amire csak annyit reagáltam, hogy ha jól emlékszem, tegnap természetben rendeztük a lakbért, egymás után négyszer. Amire fájdalmasan felnyögött. Szegény, szegény vénember.
Ahogy most is, mikor elváltunk egymástól, és most azt hiszem jogosan tette, mivel az elmúlt két és fél órát kő kemény kviddiccsel töltöttük. Én magam sem az állapotom, sem a nyíltan vállalt kapcsolatunk miatt nem lehetek egyik csapat tagja se, nehogy részrehajlással vádolható legyen, de szeretek játszani, így ilyenkor kicsit minden is vagyok. Leginkább terelő. Édes Merlin, milyen jólesőn fog ez fájni hamarosan. Imádom az izomlázat, mert tudom, hogy akkor megdolgoztattam magam. Ugye senki se hitte, hogy az énekléstől van ilyen testalkatom? Rengeteget eszek, ha nem edzenek keményen, már gurulnék. Szóval a zuhany után elköszöntem tőle, mert még volt egy kis elintéznivalóm. Pontosabban egy harmadikos forma elintéznivalóm. Ehhez pedig az kellett, hogy nyugodtan legyünk. Vizsgaidőszakban pedig nincs ennél nyugodtabb hely.
Azt mondják, hogy hasonlít rám. Amire képzelem, hogy milyen fejet vághattam, mert gyorsan hozzátették, hogy kicsit hasonlít. Én nem vállalom fel, hogy vérfarkas vagyok, de aki jó megfigyelő, kitalálhatja, ő ellenben igen. A családom véleményével sokszor szembementem már, de ártani nem akarok nekik, hiszen ott van a Menedék, ami az életmunkájuk, és amit a húgom és az ő leszármazottjai örökölnek majd. Ott vannak a gyógynövényes felfedezéseik, ott van Lizi, aki a polgármesterhez ment hozzá, és tudom, hogy mennyire érzékeny a makulátlanságára. És ott van a zene, amitől akár el is tilthatnak, ha elkezdenek félni tőlem.
Lepillantok a tetoválásomra, melyen az első negyed ma a legerősebb. Lassan itt az újhold, érzem, ahogy az életerőm egyre csak nő. Elmosolyodom, és újra a nap felé fordítom a fejem, hogy még többet süthesse. Kicsit olyan vagyok, mint egy nép matriarchája. Meginvitálom egy találkozóra a bebocsátást kérőt. Egy vidám vérfarkast. Valakit, aki állítólag hasonlít rám. A gondolatra halványan felfelé görbül az ajkam, és már-már érzem, hogy izgalommal tölt el a gondolat, hogy megjelenik előttem. Bevallom, izgatja a fantáziám. Nagyon is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Olyan mint én... érdekes gondolat, mert, ahogy jön felém, valóban magamat vélem felfedezni benne. Vagy talán csak elültették a bogarat a fülemben. Az a baj az egésszel, hogy Zina miatt már így is túlcsordult bennem az a bizonyos anyai érzelemköteg, ami azt sem tudtam, hogy létezik bennem, és most ha van még egy kölyök, akire azért illik odafigyelni, akkor szó szerint végem van. Ráadásul egyidősek. Komolyan mondom, sosem láttam magam kamaszlányok anyjaként, de most van ez a megfoghatatlan érzés, hogy az vagyok. Vajon, ilyen hatással van az emberre, ha tényleg majd húsz év van élete férfija meg közte? Hozzáöregedtem Damy-hez, ha én ezt elmesélem neki! Mondjuk lehet, hogy az "öreg" szó nélkül, még a végén megsérteném a férfiúi önérzetét.
- Szervusz.
Nyújtom én is a kezem felé, bár egy kicsit meglepett a... ó nem, hát eridonos, min lepődjek meg? Édes Merlin! A mosoly nálam is megvan, de persze nem olyan vadul vigyorgó vadalma módon, mint az övé, és hellyel kínálom, amikor ő az időjárásról kezd el beszélni. Oké, tehát zavarban vagyunk, a mosolyom hirtelen szélesebb lesz, ahogy a gondolat eljut az agyamig, és mielőtt bárki kiakadna ezen, én annyira vagyok navinés, mintha azt mondanák, hogy Cipzár Masa rellonos. Szóval igen, én ezt nagyon élvezem.
- Igen, reméljük, hogy a sok depressziós arc végre csinál valami élettel telit, mert nyomasztóbb a hangulat a kastélyban, mint tömegmészárlás után.
A napszemüveget feltolom a fejem tetejére, és kékjeimmel jó alaposan, és mocsok mód lassan végigvizslatom a lányt. Családtag lesz, vagyis, nyilván már az, mivel én senkit sem hagyok hátra, és bár tudom, hogy Zina féltékeny lesz, idővel megbékél majd. Belián pedig... nos, ő jelenleg a depressziójának él, szóval mire kilábal belőle, már nem is fog emlékezni a Villő nélküli éjjelekről. Erre még ki kell találnom valamit, hogy kicsit felrázzam, mielőtt valami hülye miatt kinyírja magát. Nálunk nem nagyon lehet húsz napon túl depressziós az ember.
- Nem foglak megenni, nyugi. Csak érdekelsz.
Igen, mind a két kijelentés teljesen valid, mert tényleg nem fogom bántani, ráadásul örülök, hogy nem egy mélybánatban szenvedő valaki, hanem olyan, akinek ez a helyzet nincs ellenére, plusz valóbab érdekesnek tartom, érdekel, hogy valóban megtalálom-e magam benne. Minden szentnek maga felé húz a keze.
- Szóval, kisfarkas, mit érdemes rólad tudni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Bogolyfalva-Bagolykő-Pest-Bagolykő. A lépésszámlálóm már valamikor délelőtt tízkor kiakadt, és már ott csipogott, hogy milyen ügyes vagyok, megtettem a tízezer lépést. Hogy azóta hol tartok, fogalmam sincs, de nem is nagyon van nekem most időm ilyenekkel foglalkozni. Idegesen mászkálok a kastélyban mindenütt, keresem a férfit, akiről senki se tudja, hogy hol van, Tányát meg nem találom, hogy megkérdezzem, hogy hol van a házvezetőm. Óóó édes Merlin, hogy baaa... MIKHAIL!
A tekintetem úgy villan oda, ahol a férfi felbukkan, mint gyorskajafüggő gyerek feje, amikor papírzacskó zizzenését hallja. Komolyan mondom, senki mást nem lennék képes jelen helyzetben ilyen gyorsan kiszúrni. Órák teltek el. Mit órák! Egy nap is már, hiszen alkonyodik. Én meg olyan ideges voltam egész nap, hogy nem is ettem. Óóó Darya, ha felépülsz, egy hónapig etetned kell, az is biztos, és az sem érdekel, ha ezért súlyos hitelt kell felvenned. Oké, tegyük félre most a kaja gondokat, hiszen van más bajunk is.
- NA VÉGRE!
Kiáltok fel úgy, mint valami zsörtölődő feleség, akinek ura végre haza méltóztatott érni, és a dugó miatt csak pár percet késett, de egészen biztosan tudom, hogy ez a pár perc elég volt ahhoz, hogy legalább két szeretőjénél járjon. De az ilyen felkiáltásokra az ember akkor is megáll, ha a másiknál nincs sodrófa, és nálam az nincs.
Jöttét az egyik emeleti ablakból szúrtam ki, vagyis ma már olyan hatodik alkalommal kezdem meg a masszív futást, igen, én, méghozzá tűsarkúban. Hogy miért nem voltam képes arra, hogy lecseréljem a cipőmet? Mert én csak magassarkúban vagyok képes gyorsan mozogni, laposban olyan vagyok, mint egy részeges kacsa. Sőt, futni csak olyankor szoktam, amikor Damyan rákényszerít, a színpadon kívül maximum farkasbőrben, szóval ez a mai nap minden szempontból különleges. Ahogy a látvány is az lehet, ahogy Pamela Andersont megszégyenítő képességekkel és adottságokkal futok a férfi felé szoknyában, tűsarkúban, mindenfelé lobogó hajjal, és ahogy elérem a domb alját, ahol szerencsétlen elhelyezkedik, elszámolva magam, szó szerint belecsapódok a mellkasába, pedig esküszöm, igyekeztem megállni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Szeretem a jó illatú férfiakat, szóval két másodperc bódult örömet kérem mindenki engedjen meg. Utána menne minden tovább a tervek szerint, szépen elmondom, hogy mi van, szólok arról, hogy Viktor is ott van, meg a nem jegyes jegyességről, és már rendben is van minden, suhanhatunk tovább. Csakhogy, jön a gondolat, amit kimond a száján, én meg nézek rá, mint valami bugyuta liba újabb két másodpercig, és valamikor itt történik a baj, az új információ miatti információvesztés, pedig amúgy esküszöm mindenre, ami szent, hogy nem vagyok ostoba. Csak szeretem, ha játszhatom a bajos csajokos értelmi szintet. Szóval, ahogy kifejti az álláspontját, úgy pillantok le én is, és kapcsolom össze a miérteket.
- Nem, én, nem. És meg sem vertem senkit, és be se szóltam senkinek, és... ma tök jó voltam!
Persze, főleg azért, mert nem is voltam itt, és igazából azzal, hogy nem voltam itt, hanem Somogyinak ugráltam, mint a nikkelbolha, elértem azt, hogy úgy megbuktam okkultizmusból, mint a huzat. Meg... hát, ragálytanból is. Óóóó, hogy az a hülye... ez mondjuk nem az ő hibája, mert a baleset történt nagyon rosszkor, de mindegy, nem is érdekel. Az a nagy helyzet, hogy nem csak én buktam, hanem mind buktunk, szóval teljesen rendben lesz a tény, hogy jövőre újra együtt leszünk. Biztos nagyon örülnek nekem majd. A kis gerlepár.
- Az van, hogy én egész nap magát kerestem, de sosem volt ott, ahol én voltam. És a dolgokat azért mondom fordítva, mert tudom, hogy az utolsó mondatrészen ki fog akadni, és ezért elmondom, hogy mit kell csinálnunk, hogy aztán automatikusan megcsinálja.
Nem, őt sem nézem ostobának, szó sincs róla, csak tudom, hogy milyenek az emberek, egy pillanat alatt jön a lila köd. Ezért mielőtt elrohanna, elmondom, hogy hova kell rohannia. Én meg hova rohanok majd utána. Szeretném azzal áltatni magam, hogy a farkaslét gyorsabbá tesz, de nem, ez sajnos nem igaz, most megint a tűsarkúban rohanási rekordomat kell megdöntenem. Ma hatodszor.
- El kell mennünk a hopponálási pontra, át kell mennünk Nekeresdre, onnan pedig a Szent Margit Kórházba, mert Darya tegnap éjjel balesetet szenvedett, de stabil. Jöjjön.
Valami elmaradt? Óóó igen, és az a valami ott vár majd minket a Szent Margitban, bocs Viktor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Futok, futok, és bármennyire utálom is a hopponálást, jelen pillanatban az volt az egész út legjobb része. El se merem képzelni, hogy a szeretett vörös cipellőm hogy néz ki, szóval ellenállok a kísértésnek, hogy lenézzek, csak nem, simán csak nem vagyok felkészülve rá. Különben is, Darya kórházban van, és se amikor bejöttem, se akkor, amikor visszajöttem, nem volt ébren. Beszéltem hozzá, de nem reagált, és elmondtam neki mindent, hogy mennyire szeretem, hogy nem halhat meg, hogy nem temethetek el senkit, aki nekem fontos, hogy itt van az a hülye, egész nap itt volt vele, és most is csak azért ment ki dohányozni, mert itt vagyok, különben el se mozdult mellőle. Beszéltem neki a jövőről, hogy mennyi mindent kell megcsinálnunk, és, hogy veszekedni fogok vele, ha Odettnek akarná elnevezni a gyerekét, meg mindenről, tényleg, ami csak eszembe jutott. Dőlt belőlem a hülyeség, és most is dőlne, ha éppen nem akarnának feltartani minket.
Itt jön az, hogy én, meg a nagy fekete női büszkeségem előjön, és gettós néger nőciket megszégyenítő stílusban, ujjaimat csattogtatva adom elő a "te nekem ne" magánszámomat, amivel lehetőséget biztosítok Mikhailnak, hogy elinduljon a szoba felé, míg én szorosan követem, amint lehetőségem nyílik rá. A lábam csak akkor fáj iszonyatosan, amikor megállok, amikor haladok, akkor egészen rendben vagyunk. Bár, teszem hozzá, amikor belépünk, és meglátom a jelenetet, akkor hirtelen már egyáltalán nem érzek fájdalmat.
- Helló.
Nézem Darya-t, Somogyit, a láncot meg a gyűrűt, és úgy érzem, hogy valami nagyon perverz rituáléba keveredtünk éppen bele. Olyanba, mint amilyenekről Bandi bácsi szokott mesélni. Perverz egy látvány, annyi szent.
- Mivan?! Én esküszöm megöllek téged!
Jelentem ki határozottan, és úgy indulok meg felé, mint egy dúvad. Megölöm, ez most már biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A bolgár és az orosz nyelv szépsége, hogy nagyon hasonlít egymásra. Mivel az elmúlt tíz évemet egy bolgárral töltöttem, valamint nagyon sok szabadidőm volt az iskolába járás előtt, így ha nem is tökéletesen, de elég jól beszélem a nyelvet, vagyis, elég könnyen, és elég jól megértem azt, hogy mi történik a Kazanovok között. Olyan nagyon, hogy nem is hat meg egy kicsit sem az, hogy Somogyi kezei között vagyok. Pedig más esetben nagyon is számítana. Más esetben már valóban ütnék, rúgnék, és mindent megtennék, hogy  kiszabaduljak. Mert az én szabadságomat aztán ne korlátozza, majd én eldöntöm, hogy mit akarok csinálni.
Most azonban csak állok és nézem őket, hogy mi történik, és olyan, mintha nem ismerném a résztvevőket. Főleg Darya-t nem. Sosem hallottam még így beszélni, és amikor a "másik lány" címmel illet, akkor érzem, hogy egész testemben megfeszülök, és kedvem lenne reflektálni rá, de nem lenne túl kedves. Tény, és való, hogy szeretem az apját, hogy egészen apafigura lett a szememben, pótolja azt, amit a saját szüleimtől nem kapok meg. A kór óta az apám elhatárolódott, érezhető a fal ami húzódik kettőnk között. Beszélgetünk, vannak közös témáink, amikor hazalátogatok. Szereti Damyan-t, szívesen fogadnak mind a ketten az édesanyámmal, de más már a viszonyunk, máshogy állnak hozzám, inkább vagyunk távoli, de kedves rokonok. Talán így dolgozzák fel azt, hogy el fog jönni a nap, amikor el kell engem temetniük. Erős emberek, és értem, hogy érzelmileg is így erősítik meg magukat. Tény, hogy nekem szükségem lett volna rájuk, ők nem tudták megadni azt az érzelemmennyiséget, de sosem venném el tőle az apját, hiszen a barátnőm, azon kevés emberek egyike, akiben száz százalékig megbízok. Hallva azonban, hogy mit gondol, az a nagy helyzet, hogy kicsit sértve érzem magam. És tudom, hogy ezt gondolja, mert ez az állapot olyan, mint amikor az ember részeg: őszinte. Ő valóban így gondolja, és ez most rendesen szíven ütött. Még akkor is, ha hivatalosan nem kéne értenem, amit beszélnek, és nem tudom, hogy le akarom-e reagálni. Most semmiképpen, megvan a maguk baja, de nem tudom, hogy ezzel a helyzettel mit kezdek.
- Rendben.
Felelem magamhoz képest is csendesen, és nem ellenkezek Somogyival, csak elindulok, hogy a nővérpultnál jelezzem, hogy felébredt, és, hogy orvosra lenne szükségünk. Az igazi mutatvány pedig most következik, jön az a rész, hogy a "vőlegény" nem érti valójában, amit a "menyasszony" mondd, és ha az apját nem hozzák vissza, akkor vajon felfedem-e, hogy ha nagyon szükséges, én tudom, hogy mit szeretne. Mert az a nagy helyzet, hogy még mindig egy mugli kórházban vagyunk, tehát mágia és mágikus holmik használata kizárt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem szívesen hagyom ott, és nem szívesen hallgatok Viktorra, de mégis, most minden ellenérzésem vele kapcsolatban felülkerekedik, mert... hát, mert ő tanul orvosnak na. A magamfajta eljárhat ragálytanra, meg medimágiára, és elviekben lehet végzettsége, de köteles bevallani azt, hogy vérfarkas, illetve, ha nem is vallaná be, akkor is van egy szent könyv, amibe bele van vezetve, így ha lesz is papírod, akkor sem kellesz senkinek sem, mondván, hogy veszélyes vagy a társadalomra. Az mellékes, hogy egyetlen éjszakán, akkor is. Szóval én csak érdeklődésemből fakadóan ülök be ezekre az órákra, ahogy gyógymasszőri végzettségem is csak azért van, mert érdekel az emberi test, és az egyetlen, akin kiélem magam, az Damyan.
Szóval, visszakanyarodva a lényeghez, megcselekszem mindent, mert Viktor tudom, hogy tudja, hogy mit beszél, és tudom, hogy okkal nem fordítva intézkedünk, és ennek semmi köze ahhoz, hogy én hangosabban és erőszakosabban kommunikálok. Csak nem biztos, hogy a legjobb pillanatban akar családegyesítősdit játszani. Viszont nem állok neki ellent, gyorsan cselekszem, szerzek orvost, és az ő nyomában lépek vissza én is a kórterembe, elpillantva előtte a férfiak felé, de még mind a kettő életben van. Csak remélni tudom, hogy vissza tudja hozni, mert nem akarom felfedni a csodás képességeimet, hogy azért én értek kicsit a nyelvükön.
- Ha hiszi, ha nem, csak magához tért, továbbra sem tanult meg magyarul. Nézzen rá, fél.
Az orvos azonnal abba is hagyja a magyarázatot, hogy milyen baleset, és milyen sérülések vannak, és kérdőn pillant rám, miközben odalépek az ágyához, és kezemmel határozottan megfogom a kezét. Barátok vagyunk, és ezen semmi sem változtat.
- Az édesapja segít a fordításban, Viktor meg érti, hogy maga mit akar mondani, de nélkülük nem vagyunk beljebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az ajkaim pengevékonyra húzódnak attól, amit a nő mond, mert tudok, akár több módszert is, csak az egyik nem működik a titokvédelmi alaptörvény miatt, és kell a bánatnak a mostanában trendi vérfarkas hisztérián túl még egy idézés a bíróságra is, a másikat meg én magam nem akarom felfedni, mert még nem tudom, hogy mit szeretnék kezdeni a pár perccel ezelőtt kimondott szavakkal. Szóval csak állok ott, és tőlem megszokottan nagyon csúnyán nézek rá. Nagyon csúnyán. Ez maradt nekem, egy csúnya nézés, remek.
- Láthatóan felismert minket, vagyis tudja, hogy hol van, hogy ki ő és kik vagyunk mi, viszont azt egyikünk sem tudja, hogy mi történt vele. Tegnap edzésre indult, de már nem jött haza, kerestük a környéken, aztán, amikor végre megkerült, jöttünk hozzá.
Mondjuk addig jó, amíg nem jut eszébe, hogy mi akkor mégis hogyan kommunikálunk vele. Csak had ne kelljen felfednem, mert nem akarok veszekedni vele. Most legalábbis nem. Sóhajtva nézek rá, és rendesen örülök neki, hogy Somogyi végre felbukkan, de tekintetemet az ajtón tartva, csalódnom kell, mert Darya apja nem követi. Nem hiszem, hogy Viktor cseszete el - legalább ezt az egyet nem tulajdonítom neki -, és szomorúan sóhajtva pillantok le a lányra, majd vissza a nőre, aztán Somogyira, gyanakodva, és végül vissza Darya-ra. Nem fog működni. A fordítónak pont az a lényege, hogy az adott közeg nyelvén hallatszik a másik fél beszéde, de ezt még csak közölni se tudom vele, mert hát muglik is jelen vannak. Na ezt viszont neki tulajdonítom, idióta.
- Telefonálok.
Bólintok egyet határozottan, ám mielőtt elindulnék, lehajolok, hogy csókot nyomjak Darya arcára.
- Ne beszélj, mert ez a hülye mindannyiunkat lebuktat.
Suttogom, és reményeim szerint meg is hallotta, amit mondok. El kell intéznem az átszállítást, megkérni Will-t, hogy segítsen, és vegye fel a kapcsolatot az itteniekkel. Nem ez az első eset, hogy magánklinika orvosának adja ki magát, így tudom, hogy tudni fogja, miről beszélek. Csak nem biztos, hogy két gyerek mellett, éjjel olyan boldog lesz. És vajon hova tűnt Mikhail?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ahogy elfordul a folyosón és a másik irányba indul el, kinyújtom a nyelvem, mert azért nehogy azt higgye, hogy akkor majd innentől BFF-ek vagyunk. Mert nem. Nagyon nem. Megígérek mindent is a telefonba, és amikor látom, hogy Kazanov apuka visszafelé sétál, bármennyire is tetszik az, ami a kezében van, és tudom, hogy mi van ott, mégsem indulok utána. Darya nem eszik olyan gyorsan, hogy nekem ne jusson, a másik meg éppen drámai elvonuláson van, szóval megengedek magamnak még pár percet, és inkább felhívom az uramat, elmondom neki, hogy micsoda kalandban volt részünk ma, ő pedig, hogy micsoda kalandokat hagytunk ki, és, hogy biztos jövőre is nagyon jól fog állni a bagolyköves egyenruha. Biztos, hogy igen. Vigyorral az arcomon lépek vissza, és most a doktornő sem zavar.
- Elintéztem a szobát, várják Darya-t, amikor már szállítható.
Bár azt hiszem, hogy mindannyian jobban járunk, ha nem hoppanál, hanem inkább kocsival tesszük meg az utat. Hosszabb, de talán az ő esetében biztonságosabb is. Rápillantok a fekvőre, majd a félrevonulókra, és csak legvégül a dobozra, amitől meg is indul a nyáltermelődésem, így bájosan odaszökkenek, és finoman kioperálom a férfi kezéből.
- Csodálatosnak tetszik lenni.
Még egy nagy cuppanós puszit is nyomok az arcára, máris mennyivel kedvesebb vagyok, tudom. Széles vigyorral az arcomon suhanok az ágyhoz, és elkezdem a hátsómat befészkelni az ágyba.
- Csusszanj arrébb.
Kérem szépen, és gond nélkül bújok be a takarója alá is, elhelyezkedve felnyitom a dobozt, és szinte szerelemmel nézek a tartalmára. A nő jobb, ha nem is szül semmit, csak dumikázzon apukával, mi most szépen enni fogunk. Nagyot harapok egy áfonyásnak tippelt cukormázból, és sóhajtva fogadom a cukor áramlását. A tökéletes banános, pattogós cukrosat félretettem, az Istennőt csak a végén fogyaszthatjuk el. Egy nagyobbat lekanyarítok az áfonyásból Daryának is, és a szája felé irányítom, közben vidám repülőt utánzós hangokat adok ki, mint a gyerekeknek szokás.
- Casanova éppen friss levegőt szív, de a férfiak mindig sokat esznek, szóval nekünk kell a gyorsabbaknak lennünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A szüleim tudják, hogyan kell megadni a módját annak, hogy nagy felhajtást csináljanak, én pedig azt, hogyan kell engedelmes gyermekként hazatérni, és szívjóságból koncertezni. Elég sok mindenbe belementem az utóbbi időben, ilyen az is, hogy a fél szünetet itthon töltöttem, mert mondjuk eléggé bűntudatom volt attól, hogy megbuktam. Pontosabban sikertelen évet zártam vizsgán való meg nem jelenés okán. Milyen szépen hangzik, nem? De nem zavar, mivel kilátástalannak élem meg az életem, olyan szempontból, hogy az éneklésen kívül semmibe se tudom örömömet lelni, elképzelni magam egy irodában vagy egy étteremben. Ehh. És megint csak ehh. Képtelen vagyok nem pörögni, nem szeretnék haszontalan lenni, és nem akarok nem odafigyelni Zinára, akit az ilyen Mihail félék nézegetik. Az anyai ösztönök úgy tombolnak bennem, ha a kisfarkasomra gondolok, mintha tényleg én szültem volna. Nem hittem volna, hogy nekem ilyen kötődéseim lesznek, és tessék, elértük, hogy Damy-n kívül még két ember legyen a mindenem.
Ahogy ők, úgy a mostani, padon fekvős, elmélkedős állapotom is a mindennapok részévé vált. Egyáltalán nem szoktam például a koncertekre gondolni ilyenkor, hanem a magam kis ügyeit veszem sorra. Mostanság sokat agyalok Villőn, meg a köztünk lévő hasonlóságokon. Átvenni nem tudja a helyem, hogyha egyszer én már nem leszek, viszont, azt hiszem, őt is meg fogom szeretni. Bájos, kedves, kellemes jellem. Hihetetlen, hogy az ember vénségére mennyire szentimentális és érzékeny lesz. A vénség nálam huszonöt évet jelent, de tudjuk, hogy nálunk ez az idő eléggé lerövidült. A pár rossz hónapot most meglepően sok jó követett, de nem akarom elbízni magam, mert bármelyik holdnál változhat a történet. Épp a nyakamban pihenő Szent Dorottyát érinteném meg, amikor ismeretlen férfihangot hallok, ahogy egy eléggé egyértelmű helyzetet kérdez meg. Elvégre, mint látható, ez a hely nem az. Felpillantva rá, látom, hogy erre nem számított, így kuncogva ülök fel, és ingatom kicsit a fejem.
- Nem, az a színpad másik felén van.
Még tűsarkútlan lábaimat a padrészen támasztom meg, gondos és szoros mód fektetem a balt a jobbra, és hosszú, szőke, egyenes tincseimet kicsit piszkálva nézek az amúgy igen jóképű idegenre.
- Segíthetek?