Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ez az, amit én sem értek, de biztosan flúgos volt a csávó - mindeközben szabad kezem mutatóujját a fejem mellett tekergetve jeleztem a lánynak, hogy mire gondolok, de a következő mondatán már nevetve csóváltam meg a fejem.
- Jó igen, igazad van. Nem tudhatod, hogy nem vagyok-e olyan, mint az a fickó, de abban az esetben még mindig kiálthatsz rendőrért, vagy finoman és nőiesen megemelve a térded, köszöntheted a koronaékszereket - nevetve céloztam arra, hogy ha nagyon akarna, végül is, le tudna fegyverezni úgy, hogy az még fájjon is nekem.
- De ezt inkább nem javaslom, szörnyű érzés - súgtam halkan, mosolyogva, s mivel biccentett a TexMexre, ezért a mexikói étkezde felé tereltem a lányt.
- Modellkedsz...hm, ezt mondjuk elhiszem - jegyeztem meg egy mosollyal, felfoghatta bókként is, végül is szép lány volt. A sportos megjegyzésére viszont már összeráncoltam a homlokom a gondolkodástól, elmémben különféle sportélmények villantak fel, s a megjegyzése meglehetősen érdekesen hatott.
- Na jó, szavad ne feledd, foglalj nekem is egy helyet, én meg hozom a kaját. Egy burrito, krumpli és diétás kóla? Vagy sali narancslével? - nem voltam biztos benne, hogy mit eszik egy modell, így inkább rákérdeztem, s ha elmondta, mit kér, azután léptem le, hogy beálljak a sorba. Szerencsére nem voltak előttem túl sokan, így legalább volt időm azon agyalni, hogy mégis mire gondolhatott. Sport, amit nem ismerek? Hm, kizárt. Minden sportot ismerek. A muglitól kezdve a kviddicsig. Kviddics, ó basszus, hát persze!
Amikor rájöttem arra, hogy melyik csapatban játszik, egy kicsit izgatott lettem, mert imádtam a kviddicset. Hátra pillantva, küldtem felé egy mosolyt, s újra végig mértem, hogy biztos ő-e az, és nem-e keverem össze valaki mással.
Közben sorra kerültem, rendeltem, fizettem, s néhány perccel később már két megpakolt tálcával sétáltam vissza, az egyiket a lány elé csúsztattam.
- Tessék, jó étvágyat! - vele szemben telepedtem le, majd kicsomagoltam a burritót, de mielőtt haraptam volna, felpillantottam a lányra.
- Kviddics? - csak ezt az egy szót mondtam ki, ugyanis a muglik feltehetően mit sem tudtak erről, s ha ő az lenne, majd legfeljebb köhögök egyet, és módosítom a szavaimat. Most viszont kíváncsi voltam arra, hogy beletrafáltam-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Amióta Dana elmesélte nekem azt, hogy múltkor Benedek nyíltan kikezdett vele, azóta ideges voltam, s borzasztóan csalódott. A mellkasomon mintha egy elefánt ült volna, akkora nyomást éreztem, ha csak arra gondoltam, hogy a legjobb barátom ezt művelte.
Az ágyamon ülve újra és újra végig pörgettem a fejemben a lány szavait, s próbáltam visszaidézni a múltból is eseményeket, hogy rájöjjek, vajon tényleg végig az orrom előtt csinálta-e ezeket az aljas sunyiságokat, és annyira hülye voltam, hogy nem vettem észre? Hogy lehettem ennyire vak?
Idegesen járt a lábam, s közben folyton az órámat kémleltem. Abban sem voltam biztos, hogy jó ötlet-e ez az egész csapda, mert azt sem akartam, hogy Dana és Benedek közt történjen valami. Hisz mi van akkor, ha Benedek majd azonnal rástartol? Ha túl sokat várunk a lebuktatásával...
- Áh - nyögtem magam elé idegesen, kész káosz uralkodott az elmémben, s nem is tudtam tovább ücsörögni, mert láttam, hogy az óra mutatója közeleg a megadott időponthoz. Tudtam, hogy indulnom kell, fel is pattantam, hogy én érjek először a szertárakhoz, de a klubhelyiségen át pechemre volt szerencsém belefutni Oszkárba, meg a barom haverjába, akik természetesen most is az utamat állták.
- Závodi, mond csak, nem felejtettél el valamit? - kérdezte pofátlan stílusával, de erre nekem őszintén szólva nem volt időm.
- Most nem érek rá a hülyeségeidre Oszkár, mennem kell - vágtam hozzá a szavakat, s már kerültem volna őket, de a haverja a tenyerét támasztotta a mellkasomnak.
- Á-á, előbb fizess.
- Mi van?? Már lerendeztem a tartozásomat, mi a francról beszéltek? - értetlenül vezettem pillantásom egyikről a másikra.
- Most nem a pókerről van szó, azt már valóban rendezted. De van az a haverod, aki még lóg, te kérted, hogy ne csesztessük őt. Nos, nem tettük, de ennek is megvan az ára. Szóval vagy te fizetsz, vagy a kis levitás cimborádat felkötjük a kviddicspálya legnagyobb karikájára - Oszkár nem szórakozott, érződött a hangjából, hogy ezt komolyan gondolja. Nekem ez persze teljesen kiment a fejemből, ekkor döbbentem rá, hogy így tényleg lógok ennek a baromnak, bár láttam más megoldást is arra, hogy végre leszálljanak a haveromról. Most viszont tényleg nem volt erre időm, nagyon feszült és ideges voltam, s tartottam attól, hogy nem érek oda majd időben.
- Engedjetek már..- idegesen löktem félre az utamból őket, s megszaporázva a lépteimet, megindultam a Szertár irányába.

A Szertár ajtaja megnyikordult, majd először nyúlánk ujjak, végül azok gazdája, Benedek is átlépte a helyiség küszöbét. Lévén, hogy már nem volt tanítás, hétköznapi ruhát viselt, farmert és egy fekete inget, melynek ujjai fel voltak gyűrve a karján.
- Hol bujkálsz, Dana? - kíváncsian tette fel a kérdését, miközben kezében fogva a pálcáját, a lumos segítségével világította meg a helyiséget.
- Hűűűűűh - meglátva a lányt, azonnal megtorpant, ajka vigyorba kúszott, ahogy tekintetével végig gusztálta a navinés prefikisasszonyt.
- Nem semmi, ez a ruci...hmm. Mi az alkalom? - szemtelen mosollyal tette fel kérdését, ahogy egyre közelebb lépdelt, majd megtorpant a lány előtt, s bal tenyerével a polcnak támaszkodott.
- Miért is hívtál, Dana? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Sietve hagytam magam mögött Oszkárékat, majd felgyorsított tempóm helyett már futásnak eredtem, hogy minél előbb odaérjek a Szertárhoz. A folyosóhoz érve azonban lassítottam a lépteimen, hisz nem tudhattam, hogy mi van akkor, ha Benedek is késik. Óvatosnak kellett lennem, így meglapulva a sarkon, óvatosan lestem ki, hogy szabad-e a járás a terem irányába, majd miután láttam, hogy nincs a folyosón senki, nesztelen léptekkel igyekeztem haladni a terem felé. Az ajtóhoz érve megtorpantam, mély levegőt vettem, mert még mindig nem tudtam elhinni azt, amit a lány mesélt. Tudtam jól, hogy milyen rosszul fog érinteni ez az egész, de úgy éreztem, hogy ki kell bírnom, ha meg akarjuk buktatni őt.
Erőt véve magamon, egyik tenyeremmel megtámasztottam az ajtót, másikkal a kilincsre fogtam, majd sietve újra körbenéztem, s mivel megint nem láttam senkit, nagyon óvatosan, éppen csak egy centire tártam ki az ajtót, hogy halljam, odabent mi történik...

- Biztosan jó buli lehetett, ha így kirittyentetted magad - jegyezte meg egy vigyorral, miközben fenntartotta a szemkontaktust a lánnyal, s közelebb lépdelt hozzá, hogy ismét szemügyre vehesse Danat.
- De gondolom, hogy nem azért hívtál, hogy ezt most megoszd velem..szóval?-kíváncsian vonta fel a szemöldökét, ahogy megtámaszkodott a fal mellett, s kicsit meg is lepődött azon, amikor Dana szóba hozta a legutóbbi beszélgetésüket, s az osztozkodást.
- Nocsak, meglepő - Benedek összeszűkítette a tekintetét, miközben koncentrált, s belenézett a lány kék íriszeibe. Egy kicsit gyanakodott, hisz a lány egyszer már határozottan visszautasította őt, most azonban mondhatni felkínálkozott előtte, s mi több, tovább húzta az agyát azzal, ahogy elé lépett, olyan közel, hogy szinte csak egy papírlap fért volna el kettejük közt. A srác szemtelen mosolya továbbra is ott játszott szája szegletében, hatással volt rá Dana közelsége, pillantása meg is akadt az ajkain, de azért még sem most jött ő a falvédőről, hogy ezt a dolgot bevegye.
- Dana Dana - megcsóválva a fejét, csettintett egyet a nyelvével, mert úgy érezte, hogy valami itt nagyon nem stimmel. S bár Dana ellépdelt tőle, ő továbbra is figyelte őt a tekintetével, s egyetlen pillanatra sem vesztette szem elől.
- Mi ez a szarság, mi? - tette fel kérdését keményebben, majd pálcájával körbefordult a helyiségben, s alaposan bevilágított mindent, mintha keresne valakit. Volt egy olyan megérzése, hogy csőbe akarják húzni, de ismét meg kellett lepődnie, ugyanis a szobában senki sem volt rajtuk kívül.
- Nahát, tényleg megleptél. Tudod, egy pillanat erejéig azt hittem, hogy te most szórakozol velem, de...úgy tűnik, hogy még sem - Benedek ekkor már elhitte, hogy a lány valóban miatta érkezett, így a következő másodpercben közelebb is lépdelt hozzá, olyan közel, hogy szinte sarokba szorította őt, s elrakva pálcáját, immár két kézzel támaszkodhatott a falnak úgy, hogy ezzel Danát satuba szorítsa.
- Van cigim, de itt szerintem nem kéne szívnod. A végén még felrobban valami - félmosoly húzódott az arcára, miközben tovább kémlelte a lány íriszeit, aki elérte a várt hatást, Benedeket ugyanis sikerült teljesen felcsigáznia.
- Szóval érdekel, hogy mit tudok? Próbáljuk ki - azzal hirtelen ragadta meg Dana állát, ujjaival rászorított, majd sietve csókolta meg úgy, hogy a lánynak esélye sem volt arra, hogy elhúzódjon. Közben másik kezét elkezdte felcsúsztatni a lány oldalán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Nem akartam nagy zajt csapni, hogy leleplezzem a lányt odabent, s ne sikerüljön a tervünk, de abban sem lehettem biztos, hogy Benedek valóban eljött-e. Az órámra pillantva láttam, hogy több, mint tíz percet késtem, így egy halk káromkodás is elhagyta a számat, mielőtt úgy döntöttem, hogy benyitok. Csak abban reménykedtem, hogy talán még nem késő, s ha mégis eljött a srác, akkor Dana szóval tudta tartani, hogy magam is halljam, amint leleplezi magát.
Lelkikben igyekeztem felkészülni arra, amit majd hallani fogok, még egyet sóhajtottam, s csak azt követően, nagyon óvatos mozdulattal nyitottam be a helyiségbe. Pechemre azonban elég sötét volt odabent, így látni nem láttam sok mindent, Dana hangja azonban megtörte a csöndet.
Ahogy meghallottam, hogy milyen indulattal szólal meg a barátnőm, máris éreztem, hogy nagy a baj, s tudtam jól, hogy azonnal közbe kell lépnem. Nagyon is elkéstem, már nem volt mit hallgatni, cselekednem kellett.
Az ajtót Dana sikolyát hallva löktem beljebb, s ahogy berontottam a helyiségbe, megláttam őket együtt. A barátnőm úgy tűnt, mint aki próbálja ellökni magától mindenféle módon Benedeket, a srác azonban újra megcsókolta, s erőszakkal próbálta őt rávenni a folytatásra.
- Azonnal hagyd abba! - ordítottam rá, majd odaugorva két kézzel ragadtam meg Benedeket, s teljes erővel rántottam őt hátra, majd felszabadítva egyik kezemet, igyekeztem azzal leszedni őt a lányról.
A srác persze meglepődött, nem számított arra, hogy bárki is rájuk nyit, s látszott a tekintetében a düh.
- Mi van már Soma? - kérdezte, ahogy rám emelte a pillantását, de engem még mindig elöntött a düh, így már lendült is az öklöm, egyenesen bele az arcába, minek hatására megszédült, s hátra esett az egyik polcnak.
- Jól vagy, Dana? - ezután léptem csak oda a lányhoz aggódva, hogy megnézzem, minden rendben van-e vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Nagyon feldühített az a kép, ami a szemeim elé tárult, amikor benyitottam a helyiségbe. Megijesztett Dana hangja, s rossz volt azt látnom, hogy az egyik legjobb barátom éppen rákényszeríti a csókját, s erőszakoskodni próbál a lánnyal. Ez a pillanat elég volt ahhoz, hogy azonnal leszedjem a lányról, majd egy jó nagyot behúzzak neki. Annyira dühös voltam Benedekre, hogy kedvem lett volna újra és újra megütni, azonban ebben a helyzetben Danával is kellett törődnöm, hisz ő volt a legfontosabb.
Amint Benedek nekitántorodott a polcnak, azonnal a lány mellé léptem, hogy aggódva mérjem fel, nem-e esett valami baja. Igaz, kérdeznem sem kellett volna, hisz rá volt írva az arcára, hogyan is érzi magát.
- Bocs, hogy késtem - mondtam egész halkan, de tekintetében láttam a haragot, ami szavaiból is kiérezhető volt. Ez részben talán nekem szólt, részben viszont Benedeknek, rá feltehetően jobban haragudott a történtek végett.
Elég volt csak végig pillantanom rajta, hogy lássam, szinte remeg az idegtől.
-  Tudom, csak feltartottak, sajnálom...- mondtam őszintén, ahogy engesztelően pillantottam rá, bár hiába, nagyon úgy tűnt, hogy a lány most egyáltalán nem nyugodt, sőt. Szavait követően azonnal egy seprűt hajított felém, így elhajolva sikerült elkerülnöm az ütközést, s erre már felvontam a szemöldökömet, hisz azért nem gondoltam azt, hogy engem kellene bántani a történek miatt. Viszont mivel tudtam, hogy mi történt, a reakcióit betudtam a korábbiaknak, s ezért egyetlen szót sem szóltam emiatt.
Dana ezután Benedekre szólt rá, aki hozzám hasonlóan, meglepetten figyelte a lányt, feltehetően ő sem számított arra, hogy ennyire ki tudja hozni a sodrából. Közben az orrát törölgette az ingujjába, amiből még mindig folyt a vér.
- Hé, nyugodj meg, jó? - a lány felé fordulva, próbáltam őt csitítani, de Dana teljesen kikelt magából, hozzá érni nem igazán lehetett, csak fel-le járkált. Ekkor pillantásomat Benedekre emeltem, s dühösen fúrtam tekintetem az övéibe. Egyelőre nem szólaltam meg, de talán a nézésemből is rájött már arra, hogy mennyire meggyűlöltem.
- Mi van? - kérdezte flegmán, mire azonnal ökölbe szorult a kezem, s dühösen ráncoltam össze a szemöldökeimet.
- Szerinted? - ideges voltam magam is, de pillantásom visszavezettem a lányra, aki még mindig fel-alá járkált.
- Nyugodj meg...hé - ahogy láttam, hogy a földre rogy, s zokogni kezd, odasiettem hozzá, majd leguggolva mellé egyik kezemet a hátára csúsztattam, a másikkal gyengéden megfogtam a kezét, hogy érezze, ott vagyok mellette.
- Ne sírj, nincs semmi baj, itt vagyok - még magamhoz is öleltem, ha nem tiltakozott, s nyugtatóan simítottam végig a hátán újra-és újra, miközben a fülébe súgtam.
- Sajnálom, hogy késtem, de minden rendben van már, kérlek nyugodj meg. Vegyél mély levegőt, és fújd ki - próbáltam őt megnyugtatni, ekkor azonban érzékeltem, hogy Benedek megpróbál lelépni.
- Megállj - szóltam rá.
- Te mégis hogy a francba gondoltad ezt, mi? - még mindig dühösen néztem a volt haveromat, aki elemelve arca elől a kezét, bosszús vicsorral lépett közelebb.
- Én? A csajod hívott ide, ő csábított el! Egy igazi ******** ****, már az elején is láttam! - sziszegte indulatosan, s próbálta szépíteni a helyzetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Volt némi lelkiismeret furdalásom amiatt, amiért késtem a megbeszélt időpontról, mert Dana emiatt került veszélybe Benedek társaságában. Bár az is igaz, hogy ezt azért még én sem hittem volna a volt cimborámról, hogy így viselkedjen a lányokkal, s engem is nagyon ledöbbentett mindaz, ami történt. Amikor az erdőben kitaláltuk azt, hogy megbuktatjuk őt, jó ötletnek tűnt, így utólag visszagondolva azonban kellemetlen helyzetbe került a lány, ami láthatóan nagyon is felzaklatta őt.
Idegességét, s a dühét nem is vettem magamra, ehelyett amikor láttam, hogy összeomlik, sietve öleltem őt magamhoz, hogy megnyugtassam. Benedek persze hozta a formáját, először le akart lépni, de amikor számon kértem a történtekről, akkor olyan hangot engedett meg magának, ami még az én zsebemben is kinyitotta a bicskát, sőt.
Rettentően ideges lettem, s azt hiszem, ha nem Dana ugrik fel előbb, akkor én lettem volna az, aki megint pofán vágja. Azt viszont nem akartam, hogy Danát bármi sérülés érjen ezek után, így sietve ugrottam utána, hogy két karjánál fogva húzzam vissza, mielőtt még fizikálisan is bántotta volna Benedeket.
- Dana nyugi, jó? Nyugodj meg - mindeközben csitítani próbáltam őt a szavaimmal, bevallom, nagy erő kellett ahhoz, hogy visszafogjam, mert oroszlánokat megszégyenítő hévvel próbált nekimenni a meglepődött srácnak.
- Benedek te meg ne merészelj így beszélni Danáról, megértetted?- dühösen sziszegtem a srác felé, aki vigyorogva rázta a fejét, ezzel jelezve a nemtetszését. Dana is hozzáfűzte a szavait, melyekkel teljesen egyetértettem, s vádlón pillantottam a srácra, aki ekkor felcsattant:
- Te most neki hiszel? Évek óta barátok vagyunk testvér, és akkor egy ilyen csajnak hiszel, aki bárkivel bármikor? Ugyan már...tudod, hogy kaphatnék nála jobbat is - ez volt az a pillanat, ami nálam is teljesen kiborította a bilit. Elengedve Danát, dühösen fújtatva pillantottam a srácra, majd hirtelen estem neki, egyik kezemmel az ingénél fogva ragadtam meg, a másikkal meg újra behúztam neki egy jobb egyenest.
- Fogd már be! Nem vagyunk testvérek, és ráhajtottál! Dana nem hazudna nekem, egy szemétláda vagy Benedek - vicsorogtam dühösen az arcába, majd löktem rajta egyet, de a kezeim még mindig ökölbe szorultak, olyan ideges voltam a jelenlététől. El sem akartam hinni, hogy ez a srác egy nappal korábban még az egyik legjobb barátom volt, egészen más arcát láttam, mintha nem az a fiú lett volna, akit kölyök koromban megismertem.
- Na jó, ráhajtottam, és akkor mi van? Az eddigi nőidre is rámentem, és az sem zavart, meg őket sem...- önelégült vigyorral nézett rám, s hacsak Dana nem fogott vissza, akkor nekimentem, és a földre vittem őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Nem tudtam visszafogni magam, indulat vezérelte minden tettemet, a mellkasomban tombolt a düh, s a gyűlölet, amit abban a percben Benedek iránt éreztem. Nem csak azzal bántott meg, ahogyan Danáról beszélt, vagy hogy kikezdett vele, és hogy erőszakoskodott. Ezek mind elítélendő dolgok voltak, azonban utolsó szavaival sebeket tépett fel bennem, ha abba gondoltam, hogy mit művelhettek a hátam mögött éveken át.
Pillanatok alatt elrugaszkodtam a srác felé, ideje sem volt kikerülni előlem, szinte azonnal a földre rántottam őt, s dulakodni kezdtünk. Ekkor már Benedek is védekezett, talán nem gondolta azt, hogy majd így nekimegyek. Ütöttük egymást, ki ahol érte a másikat. Neki is sikerült behúznia egyet az arcomba, én is visszaütöttem, ide-oda fordultunk a földön, s mondhatni szó szerint birkóztunk. Neki is felszakadt a szája széle, nekem is, véres lett a pólóm is, de még ez sem tántorított el attól, hogy elgyepáljam Benedeket.
Végül, mindketten kimerültünk, egy idő után abbahagytuk az egészet, Benedek meg hátrébb csúszva, dühös pillantással mért végig bennünket.
- Ezért még megfizetsz Soma...- sziszegte, majd nagy nehezen feltápászkodott a földről, s elhagyta a szertárat.
Magam is felegyenesedtem, próbáltam leporolni a nadrágomat, s csak ekkor érzékeltem, hogy felrepedt a szám széle, amit a pólóm anyagába töröltem. Nagyon megviselt ez a dolog, nem csak fizikálisan fáradtam el, hanem mentálisan is.
Csak néztem Danára, de nem tudtam mit mondhatnék, rosszul éreztem magam amiatt, hogy nem értem oda korábban, s persze Benedek miatt is, hisz mégis csak egy jó barátom volt. Lehajtva a fejemet, a földet kezdtem el bámulni, nem tudtam, hogy mit mondhatnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Ha nem lett volna olyan vacak a kedvem, akkor talán még jóízűen is tudtam volna nevetni Dana keresztapás poénján, abban a percben ez azonban nem ment. A torkomat szorongatta egy érzés, a mellkasomra meg mintha egy elefánt telepedett volna rá, olyan nyomást éreztem. Benedek az egyik legnagyobb csalódást okozta az életemben az apám után, s nehéz volt szembesülni ezzel a helyzettel. A veszteséggel, s a tudattal, hogy akiben megbíztam, az mindvégig a hátamban forgatta a kést.
Borús gondolataimból csak Dana szavai tudtak visszarántani, aki kedves és gondoskodó volt, mert a srác távozása után szinte azonnal odalépett hozzám, hogy letörölje ajkaimról a vért.
- Ugyan, nem kell bocsánatot kérned, megértettem, hogy kiadtad magadból az indulataidat Dana. Inkább én sajnálom azt, hogy csak késve értem ide. Bele sem merek gondolni abba, hogy ...- csak megráztam a fejem, nem akartam magam előtt látni azokat a képkockákat. Már az sem volt egy élmény, amire rájuk nyitottam, de ki tudja, hogy mi történt volna, ha még később érek ide.
- Oké - bólintottam, tényleg nem voltam toppon, de Dana legalább ott volt mellettem. Jól esett, ahogy hozzám bújt, s arcon csókolt. Magamhoz húztam, s szorosan öleltem őt hosszan, miközben igyekeztem elfojtani magamban az érzéseket, amiket Benedek kavart fel bennem. Fájt, hogy ezt művelte, s hogy még csak a megbánás jelét sem mutatta felém.
- Te jól vagy? - elhúzódva az öleléséből, ujjaimmal az álla alá nyúltam, s egy picit magam felé fordítottam, hogy a szemeibe pillanthassak. Aztán csak megcsókoltam.
- Gyere, menjünk le a faluba, meghívlak egy vajsörre - mosolyogtam rá haloványan, majd ha beleegyezett, belé karoltam, s meg sem álltunk a pub-ig, ahol olyan italokat rendeltem, melytől Danának, és nekem is jókedvünk lett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Oké- oké - mosolyogva intettem felé, még mielőtt beálltam volna a kasszához, hadd higgye azt, hogy majd ő fizethet. Ezt persze úgy sem hagynám, mert ugyan csóró vagyok, de az én társaságomban nem fognak lányok fizetni, ha nem muszáj.
Meg is rendeltem a finomabbnál finomabb ételeket, majd roskadozó tálcákkal tértem vissza hozzá, s le is telepedtem vele szemben a kényelmes ülőalkalmatosságon.
A helyiségben szólt a zene, s a többi vendég hangja törte meg a csendet, mondhatni tipikus kajálda hangulat volt. Egy kicsit zajos, egy kicsit nyüzsgő, de ahhoz épp megfelelő, hogy betoljunk egy burritot.
- Ne is mond, én is. Már tök rég nem ettem ilyen kaját, ki voltam éhezve rá - meséltem lelkesen, majd nagyot haraptam a burritóból, s próbáltam kiélvezni a mexikói ízeket, melyek átjárták az ízlelőbimbóimat. Imádtam. Ennél talán csak az olasz kaják lehettek jobbak, meg a kínai, és a gyros. Ó igen, egy jó kis gyros pitában, hagymával, szósszal.
Az ízorgia mellett azért továbbra is ott motoszkált bennem a kíváncsiság, hogy ugyan honnan lehet ismerős a csaj, volt is egy tippem, és ki is mondtam a szót, de elsőre úgy tűnt, mintha tévedtem volna. Végül aztán, felém nyújtotta az asztal felett a kezét, s amikor kimondta a csapatnevét, máris mosolyra görbült az ajkam.
- Óóó, tudtam! Ezért voltál annyira ismerős! - jegyeztem meg, miközben rászorítottam a kezére határozottan. - Závodi Soma, Szárnyas Okkamik - magam is mellékeltem a csapatom nevét, bár nem hiszem, hogy erről hallhatott, hisz csak nem olyan rég alakult, és iskolai szerveződésről volt szó. Ehhez képest ő a híres-neves Mennydörgők fogója volt, ami azért baromi jól hangzott. Mindig is szerettem a kviddicset, és el tudtam képzelni azt, hogy egy napon majd én is abban a csapatban játsszak.
- Mondanám, hogy a Mennydörgők, de akkor azt hinnéd, hogy csak hízelegni próbálok. Egyébként van még pár csapat, amit bírok, leginkább külföldiek- jegyeztem meg, majd újabb falatot haraptam a burritóból.
- Szóval modellkedés és játék, ez elég sok lehet egyszerre nem? Emellett dolgozol is valamit, vagy megélsz a modellkedésből? - nem voltam otthon a modellek világában, nem tudtam, hogy mennyit kereshetnek, de kíváncsi lettem. Egyszer ugyanis olvastam egy hirdetést, hogy alsógatya modellt keresnek, s bevallom, megfordult a fejemben, hogy pózoljak, feltéve, ha tényleg jól fizetnek érte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Már csak alig néhány nap volt Valentin napig, nekem pedig még mindig fogalmam sem volt arról, hogy mivel is lephetném meg Danát. Igaz, volt néhány ötletem, de nem tudtam eldönteni, hogy a sok közül mi lenne az, aminek igazán örülne. Azt hiszem, egy kicsit már el voltam szokva az efféle dolgoktól, hisz jó ideje nem is ünnepeltem ilyesmit.
- Segíts, te mit adnál a csajodnak, ha Valentin nap lenne?- az egyik évfolyamtársamtól érdeklődtem, aki rögvest rávágta, hogy gyűrű. Attól persze azonnal lesápadtam, mert csak az hiányozna, hogy azt higgye, el akarom jegyezni, vagy ilyesmi. Kizárt.
Meg is csóváltam a fejem, mire széttárta a karjait, majd úgy döntött, hogy a távozás mezejére lép, s ott hagy engem. Végül, egyedül maradtam a könyveimmel, s azt hiszem, lassan ideje volt visszasüllyednem a tanulmányaim közé, ha nem akartam megbukni a közelgő pszichológia vizsgán. Ez persze nehezen ment, mert továbbra is azon agyaltam, hogy ugyan mivel is lepjem meg Danát. Lehet, hogy mégis gyűrűt kellene vennem, mint ahogyan azt Lóri javasolta? Áh, nem, az tényleg túl személyes lenne, és lehet hogy megijedne. A nyaklánc már jobb, vagy fülbevaló, tetkó...hm, és ha befizetném egy tetkóra? Vajon tetszene neki?
Nagyon sok ötlet kavargott a fejemben, közben a ceruzámmal elkezdtem jegyzetelgetni ezeket az ötleteket a könyvem hátsó lapjára, s ha épp semmi nem jutott az eszembe, akkor rajzolgatni kezdtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Fülbevaló hajtű váza virág képkeret kép zenedoboz nyaklánc cigarettatartó öngyújtó ruha sál fehérnemű szexi fehérnemű sminkcucc karpánt óra torta szív alakú bigyó macis valami cicás valami szívecskés cucc rózsa edény seprűtartótok  pálcatartó kisállat kacsás cucc bizsu parfüm könyv.
Ha épp nem firkáltam, akkor próbáltam listába szedni az ötleteimet, s minden gondolatomat a könyv hátsó lapjára vetettem. Kezdtek is gyűlni szépen az ötleteim, az egyiknél egy kicsit el is merültem a fantáziámban, aztán rájöttem arra, hogy a fehérnemű talán sokkal inkább nekem ajándék, mint sem neki, bár az a legjobb ajándék, ha mindkettőnknek meglepi, így utóbbit végül mégis fennhagytam a listán.
Már éppen újabb szót véstem volna a lapra, amikor váratlanul kezek simultak az arcomra, hogy eltakarják előlem a világot, s amint meghallottam a fülembe kúszó, kellemes hangot, röpke káromkodás hagyta el a számat és sietve csaptam össze a könyvet.
- Bakker...izé, öh szia - talán nem éppen ilyen fogadtatásra számított, de a fene gondolta volna, hogy éppen a nagy ajándékötletelés közben lep meg majd hátulról Dana.
- Hát te? - bízva abban, hogy nem látta, mit firkáltam, kezeimet a kézfejére csúsztattam, majd gyengéden ráfogtam, s elhúztam a szemeim elől, hogy aztán ránézhessek a lányra.
- Azt hittem, hogy könyvtárban vagy - tényleg láthatta a meglepettséget az arcomon, s talán az is feltűnhetett neki, mintha sumákolnék. Persze, igyekeztem  végig vigyorogni, közben megfogva a karját, közelebb húztam magamhoz, így volt lehetősége becsüccsenni az ölembe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Tudhattam volna, hogy a társalgó nem a legmegfelelőbb hely arra, hogy a privát dolgaimat intézzem, amit egyébként bármikor bárki észrevehet. Pechemre éppen Danának kellett idesodródnia most, mikor a vele kapcsolatos ajándékötleteimet írogattam össze, így nem csoda, hogy rám hozta a frászt, s szó szerint zavarba hozott. Meglepetést akartam, nem pedig azt, hogy beleolvasson a jegyzeteimbe, ezért is csaptam össze azonnal a könyvet, amint meghallottam a hangját. Tényleg váratlanul ért az érkezése, nem is tudtam ezt palástolni, s bár próbáltam leplezni a dolgot, Dana azért elég szemfüles volt ahhoz, hogy észrevegye, valami nem stimmel.
- Ja, semmit, semmit nem alkotok, csak tanultam, és jegyzeteltem. Pszichológia-feleltem szűkszavúan, a könyvet pedig gyorsan be is rejtettem az oldalamhoz, hogy még csak esze ágába se jusson azt kikapni a kezeim közül. Ehelyett inkább az ölembe invitáltam a lányt, megfogva a kezét oda is húztam, s ha végre kényelembe helyezte magát,akkor rámosolyogtam.
- Ja értelek, abból gondoltam, hogy nemsokára itt vannak a vizsgák szóval...megleptél - vontam vállat, tényleg nem számítottam az érkezésére. A helyzet az, hogy alapból örültem volna neki, így viszont bennem volt a félsz, hogy talán meglátta a soraimat. Lehet, hogy emiatt, de úgy érezhette, hogy annyira nem örülök neki.
- Micsoda? Nem zavarsz - némi értetlenség kúszott az arcomra, ahogy a lányra pillantottam, mert kissé morcosnak tűnt, sőt, ki is mászott az ölemből, amit ismét csak értetlenséggel fogadtam.
- Hogyan? Ne csináld már, Dana...- hihetetlen. Úgy tűnt, hogy Dana nagyon is megsértődött, bár fogalmam sem volt, hogy ennek mi lehet az oka, de egyszer csak benyögött egy gúnyos megjegyzést, s már viharzott is volna el. Ezt viszont nem hagytam, magam is felpattantam és utána sietve, enyhén megszorítva a karját visszahúztam, s magam felé fordítottam.
- Neked meg mi bajod van? Mi volt ez az időpontos dolog? Nem kell időpontot kérned, hát bármikor találkozhatunk...én most is örülök neked - szelíden mosolyogtam rá, miközben a tenyerem az álla alá csúsztattam, s hüvelykemmel simítottam végig az arcán.
- Mi a baj cica? - érdeklődtem, miközben tekintetébe fúrtam a pillantásom, gyanús volt nekem ez a lány. Vagy lehet, hogy én voltam túl bunkó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Tényleg nem értettem a lány heves reakcióját, mert korábban nem úgy ismertem meg, mint aki ilyen hamar megsértődne a dolgokon. Igaz, én sem viselkedtem vele eddig furán, most viszont épp a legrosszabbkor érkezett, amit nem tudtam palástolni előtte, s feltehetően ezzel bánthattam meg őt. De még sem mondhattam neki azt, hogy ó, jó hogy jössz, gyere és ülj csak le, válasszuk ki együtt az ajándékodat. Ez azért elég hülyén jött volna le, s inkább úgy döntöttem, hogy titkolózom előtte, mint sem leleplezzem az ötleteimet.
- De nem zavarsz, tényleg nem - így utólag, most hogy már rejtve volt előtte a könyv, s nem azt lapozgattam, valóban nem zavart. Előtte is inkább csak a lebukástól féltem, s attól, hogy beleolvasott a soraimba.
- Csak nagyon elmerültem a tanulásban, a pszichológia amúgy is nehéz, és hirtelen nem számítottam rád, ennyi történt - adtam némi magyarázatot egy kedves mosollyal, miközben ujjaimmal végig simítottam az arcán, majd egy hajszálat a füle mögé simítottam.
- Na de gyere, és mesélj, mi a helyzet? - kézen fogva húztam vissza a kanapéhoz, majd ha leült, én is mellé telepedtem, s kíváncsian fürkésztem a pillantását. A mondandójával egy kicsit azért meglepett, mert hallottam ugyan a DÖK-ös licitálásról, de nem gondoltam azt, hogy majd ő is benevez erre a rendezvényre. Magam részéről nem voltam biztos abban, hogy a rendezők a befolyt összeget valóban arra költik, amire, de aztán ki tudja. Mindenesetre, az én fejemben meg sem fordult az, hogy részt vegyek egy ilyen rendezvényen.
- Aha, tudom, láttam a hirdetését. Jól van, reméljük hogy tényleg a menhely és a rászorulók részére megy, nem pedig valaki másnak a zsebébe - jegyeztem meg nevetve, miközben újra a lányra pillantottam. Láthatta rajtam, hogy ez a dolog egyáltalán nem zavar, hisz tényleg nem idegesített fel. Csupán egy vacsoráról volt szó, s amúgy is egy szimpla kis játéknak fogtam fel ezt az egészet. Az már más kérdés, hogy nem hittem a dologban, de emiatt nem akartam a kedvét szegni, ha már jelentkezett, érezze jól magát.
- Na és hol lesz a vacsi, valami jó helyen? Azt is fizetik?- kíváncsiskodtam, miközben hátradőlve kényelembe helyeztem magam a kanapén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megörültem, amikor kiderült az, hogy nem egy szimpla muglival sodort össze az élet, hanem egy varázslóval, aki ráadásul még kviddicsezik is, nem is akárhogy. Ritkán volt lehetőség neves csapatok tagjaival összefutni, az meg még ritkább, hogy beszélni is lehetett velük. Persze, nem misztifikáltam túl őket, hisz maguk is varázslók, csak valamiben kiemelkedően sikeresek. Egy pillanatra elgondolkodtam, s megfordult a fejemben az, hogy egy napon talán majd én is játszhatnék a Mennydörgők csapatában. Ha jól játszom, és gyakorlok, akkor talán még be is kerülhetek. Ehhez persze szerencse is kell, meg tehetség.
- Annyira nem friss a dolog - mosolyogtam rá, s egy picit meg is lepett a kérdésével. Létezik, hogy nem hallott még a suliról, vagy ő talán más néven ismeri?
- Te hol tanultál, a Roxfortban? - utóbbit halkan kérdeztem, nehogy a közelünkben lévő muglik felkapják a fejüket a szó hallatán. Mondjuk, ettől sem féltem annyira, mert könnyedén ki lehetne ezt dumálni bármivel, de azért biztos, ami biztos, inkább óvatos voltam. Az iskolát meg csak megtippeltem, hisz az sokkal ismertebb volt, mint ahol én tanultam.
- Hű, komoly? Benne vagyok, tök jó! - azonnal fellelkesültem a meccs szó hallatán, s szinte már magam előtt láttam a páholyban szurkoló tömeget, a seprűkön szárnyaló játékosokat és a távolban magasodó karikákat. Az efféle meccsek hoztak csak igazán lázba, s bár a suli játéka is izgalmas volt, azért a profik mérkőzésén rengeteg ember tombolt.
- Ez király, tuti jó meccs lesz - mosolyogtam rá, majd haraptam egyet a burritomból és mellé kortyoltam a kólából is, amihez még szívószál is dukált. Nem volt túl egészséges ez a cukorral tömött sötét lötty, de hébe-hóba azért belefért. Bagolykőn amúgy sem volt ez mindennapos termék, ott leginkább a csapvizet preferáltam, vagy a manók főzte teákat.
- Jogász, hú ez nagyon jól hangzik. Tehát akkor modellkedsz, kviddicsezel és még jogászkodsz is, nem semmi - elismerően biccentettem felé, ehhez nem kevés energia kellett. Sokan mások csak a sportra koncentrálnak, s amellett nincs idejük semmi másra, ennek a lánynak viszont még erre is volt ideje.
- Most elsős mestertanonc vagyok Auror szakon, aztán ha minden igaz, ezután tovább akarok tanulni és a végcél az, hogy auror legyek. Emellett a sport inkább csak hobbi, bár most eljátszottam a gondolattal, hogy bekerüljek a mennydörgők csapatába - jegyeztem meg nevetve, majd újra haraptam a burritomból.
- És mond csak, de komolyan. Ezzel a modellkedéssel lehet keresni? Jó pénzt hoz, vagy inkább csak a nyűg jár vele? - ha pénzről volt szó, akkor gyűjtöttem az infókat, hisz igaz a mondás, hogy több lábon kell élni. Nekem sem ártott volna némi plusz pénzt beszerezni, csak azt nem tudtam, hogy mégis miből, s hogyan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Oké-oké, nézd el nekem. Csak láttam én már simlis alakokat, de igazad van. Ha a suli szervezi, akkor egész biztosan jó helyre fog kerülni az a pénz - rámosolyogtam a lányra, közben kezemet a combjára csúsztattam, hogy ezzel is megnyugtassam, nem feltétlenül a legrosszabbat nézem ki a közösségből. Azt hiszem, mivel elég vacak családban nőttem fel, s egy apának nem nevezhető alak mellett, valamiért mindig ott volt bennem a kételkedés, s a bizalmatlanság, ha efféle, anyagias dolgokról volt szó. De a lánynak valószínűleg igaza volt abban, hogy ez a pénz jó helyre fog majd kerülni.
- Hm, a pizzéria az klassz hely, úgy tudom, hogy nem rég újították fel, és amúgy is az egyik legjobb kaja a pizza. - jegyeztem meg egy mosollyal, az külön tetszett, hogy ingyenes a vacsora. Nem tudom, hogyan sikerült ezt elérnie a szervezőknek, de elismerésem.
- Akkor megússza a srác anyagilag - fűztem még hozzá nevetve, s tényleg nem izgatott az, hogy ugyan ki fog licitálni Danára. Jó, egy-két alak volt, akinek nem örültem volna, de valamiért volt egy olyan érzésem, hogy Benedek nem csinálna ekkora baromságot, Mihail meg...nos,abban biztos voltam, hogy Dana vele még csak be sem ülne abba a pizzériába.
- Ja tényleg, mert ez a licit lényege, igaz? Hogy aki többet licitál, az visz haza..vagyis, vacsizni - egészítettem ki nevetve. - Reméljük, hogy valami jó humorú gyerek lesz, nehogy végig unatkozz azon az estén - fűztem hozzá nevetve, bár ekkor már megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy talán ez lehetne a meglepetés. Ha nem gondolja azt, hogy majd én is licitálok. Szuper, egy ajándék kilőve. Már csak egy másikat kellett kiagyalnom, ami kézzel fogható.
- Ja képzeld, ezt meg még nem is mondtam neked, de...úgy néz ki, hogy hétvégén megyek a Mennydörgők meccsére, tök király, nem? Múlt hétvégén, amikor fent voltam Pesten tudod, a haverom születésnapját megünnepelni, na akkor futottam össze ezzel a csajjal, akiről kiderült, hogy ő is ott játszik, és meghívott. Szóval tök jó, tuti, hogy jó meccs lesz - meséltem izgatottan Danának, hisz tudtam, hogy ő is nagyon szereti a kviddicset.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Én se jártam ott azóta, de remélem, hogy feldobták valamivel, mert nekem az előző stílusa annyira nem jött be - jegyeztem meg, amikor a pizzéria esett szóba. Az efféle kajáldákban szerettem az egyediséget, a kreatív ötleteket, a színeket és a formákat, s a falra másztam, ha mondjuk fehér volt minden fal, és egyszerű, menza jellegű bútorok sorakoztak egymás mellett. A félszeműben simán el tudtam volna képzelni egy-két kaktuszt a sarokban, és egy cowboy alakot, aki rossz arcával csalogatja befelé a vendégeket.
- Amúgy igen, elmehetünk majd valamikor - rámosolyogtam Danára, értettem a célzást, s ami azt illeti, már az én fejemben is megfordult az, hogy beülhetnénk valahová. Gondolataim közt azért felvillant Budapest is, meg Pécs és arra gondoltam, hogy talán elvihetném majd a lányt néhány klassz mugli romkocsmába is. Közben szó esett a licitről, s arról, hogy mi is várható majd azon a napon, s hogy vajon ki fog majd licitálni a barátnőmre. Persze, magam már eldöntöttem, hogy én is bedobom az erszényt, de erről nem akartam tájékoztatni őt, legyen majd meglepetés, most meg higgye azt, hogy valaki más viszi haza aznap este.
- Ha nyomulós lesz, majd lebokszolod - jegyeztem meg nevetve, semmi féltékenység nem volt bennem, bíztam Danában, s biztos voltam abban, hogy nem lenne képes megcsalni mással, ahogy én sem tenném ezt vele. Pedig lehetőség akadt volna, hisz Dana gyönyörű lány volt, és egész biztos, hogy pályázott rá néhány srác, magam részéről meg ismertem néhány csajt, aki könnyedén adta volna magát, ha úgy akarom. S ha már a csajok, majd elfelejtettem mesélni a lánynak a hétvégi programomról, de még szerencse, hogy bevillant, így el is meséltem neki, hogy milyen klassz meghívást kaptam.
- Nem hiszem, hogy ismered...bár, a Mennydörgők csapatában játszik, ja meg modellkedik is. Myrának hívják. Múltkor, amikor a haveromat látogattam meg a születésnapján, akkor botlottam belé az utcán. Egy fószer csesztette, de kisegítettem a kínos helyzetből. Aztán dumáltunk, és kiderült hogy kviddicsezik, ráadásul nem is akármelyik csapatban. Szóval hálából meghívott a meccsre - meséltem nagy lelkesedéssel, s meg is feledkeztem arról, hogy Danát meghívjam magammal. - Szóval tök király lesz, már elképzeltem, hogy milyen is lenne egy ilyen csapatban játszani. Mit gondolsz, kinézel belőlem egy sztárjátékost? - vagány pózban pillantottam néhány másodpercig a lányra, majd elnevettem magam, s a derekánál fogva húztam közelebb, hogy egy csókot leheljek az ajkaira.
- Na baba, nincs dolgod? Mert nekem lenne - kérdeztem a fülébe súgva játékosan, hisz nem akartam lekoptatni, de mégis csak neki kerestem ajándékot valentinra, az idő pedig egyre csak sürgetett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Ebben az egész kapcsolatban az volt klassz, hogy megbeszélhettünk bármit, s a másik nem akarta kivájni a szememet. Igaz, oka sem lett volna rá, de volt már korábban olyan kapcsolatban is részem, ahol bizony felütötte a fejét a féltékenység. Szerencsére nálunk ez nem volt jellemző, legalábbis nem sűrűn, bár az igaz, hogy akadtak pillanatok, melyeket nehezebben viseltem. Például, ha valaki közelebb került hozzá, azt nehezen emésztettem meg, s volt is példa rá, hogy kiakadtam. Az elmúlt időszakban viszont szerencsére nem történt semmi ilyen, s Benedek után talán még szorosabbá vált a kapcsolatunk.
Dana szerencsére nem vette zokon, hogy nélküle fogom tölteni a hétvégét a meccsen, egyáltalán nem volt féltékeny, ami jól esett, már csak azért is, mert ezzel is a bizalmát jelezte.
- Köszönöm, de nélküled azért nem lesz az igazi - vallottam be egy szelíd mosollyal, ahogy a tekintetét fürkésztem, s megérintettem ujjaimmal az arcát. Egy picit azért furcsálltam, hogy ilyen könnyen elenged, de aztán emlékeztettem magamat arra, hogy Danával ezt is meg lehet beszélni. Még mindig mosolyogtam, amikor szóba hozta a bulit, s nem mondom, hogy nem merült fel bennem a kérdés, hogy melyik haverja is viszi el buliba, de nem kíváncsiskodtam. Ha akarja, majd úgyis mesél róla bővebben.
- Remélem, hogy jól fogtok szórakozni - mondtam mosolyogva, s ahogy átkarolta a nyakam, úgy húztam magamhoz egyre közelebb, hogy megcsókoljam.
- Ugye? De este találkozhatunk - vigyorogtam vissza rá szemtelenül, kiélveztem játékosságát, s még búcsúzóul adtam neki egy hosszú csókot, hogy véletlenül se feledkezzen meg rólam, míg a haverjaival szórakozik.
- Úgy lesz, tanulok, tanulok! - ismételtem magamat nevetve, visszaintettem neki, majd ha eltűnt, újra felnyitottam a könyvet, s tovább agyaltam az ajándékokon.
- Oké, romantikus sz..rok kilőve. Mi a fenét adjak? Bahhh - nyögtem magam elé, s tovább agyaltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Eridon? Hm, talán oda kellett volna kerülnöm - jegyeztem meg egy mosoly kíséretében, majd kiegészítettem a mondandómat - Rellon szintén, elsős kis tacskó korom óta. Amúgy nincs bajom a házzal, már megszoktam, viszont kicsit kívülállónak érzem magam, talán éppen az lehet az oka, hogy nem vagyok kimondottan olyan, mint a többség - vállat vontam, ezen persze lehetett volna filózni, hogy miért is nem jövök ki annyira a rellonos társaimmal, s azt hiszem, hogy volt is erre elméletem, de ezt nem kezdtem el fejtegetni itt a kajáldában.  
- A Roxfort klassz, láttam róla jó néhány képet és beszámolókat is hallottam már róla, szóval ha oda jártál, akkor egész biztos, hogy jó éveid voltak - ami azt illeti, volt egy olyan megérzésem, hogy ez a lány gazdagabb családból származhat, s mint apuci kicsi lánya, naná, hogy az egyik legmenőbb suliba járhatott. Bár az is lehet, hogy tévedek.
- Áhá, mert ennyire menő játékos vagy? - nevetve reagáltam a hajhátradobásra, levágtam a színpadiasságot, melyet egybekötöttem azzal, hogy jó a humorérzéke.
- Fő az önbizalom! - jegyeztem meg egy félmosollyal, majd a kólás poharamat hozzákoccintottam az övéhez, azt követően pedig felszívtam a szívószálon át a mugli löttyöt. Az mondjuk érdekelt, hogyan is lehet valaki ennyi területen aktív, így kíváncsiságomnak eleget téve, fel is tettem a kérdést két harapás közt, s érdeklődve szívtam magamba a tudást. Mindig úgy voltam vele, hogy ha valamit olyas valakitől hallok, aki nálam valamiben profibb, akkor azt érdemes meghallgatni, mert talán olyan életbölcsesség lehet, amit a későbbiekben majd én is tudok alkalmazni. Ő pedig sikeresnek tűnt az elmondása alapján, már csak ezért is érdekelt, hogy mi erről a véleménye.
- A rendszerezés, az a halálom. Soha nem vezettem naptárat, aztán elő is fordult az, hogy elkéstem egy óráról, vagy megfeledkeztem valami fontosabb határidőről. De most hogy mondod, hm nem is olyan rossz gondolat - eszembe jutott az, hogy talán érdemes lenne jobban beosztani a dolgaimat, s akkor talán több időm lenne a kviddics mellett a tanulásra, s Danával is több időt tölthetnék együtt. Eközben a burritom már fogytán volt ,de szerencsére krumpliból és szószból akadt még bőven. Jól is estek azok a frissen sült, fűszerrel megszórt krumplihasábok.
- Aham - bólintottam nyammogva, miközben egy újabb szeletet toltam a szószba, hogy aztán őrlőfogaim közt landoljon a ropogós.
- Az elején nagyon nem volt ötletem, hogy merre tovább, de bírom az izgalmakat és azt hiszem, hogy ez a nekem való munka, és szerintem jó is lennék benne - mindezt egy mosoly kíséretében közöltem, hisz megvolt a kellő önbizalmam ehhez a szakmához.
- Aha, miért is ne - kérdésére nevetve reagáltam - Mindkettőhöz, szerintem remekül játszom és elég jól néznék ki a képeken - önelégült mosoly ült ki az arcomra, de persze úgy, hogy Myra értse, nem beképzelt vagyok, hanem leginkább csak humorizálok. Nem tartottam magamat kimondottan modellalkatnak, a sportnak köszönhetően volt egy kiállásom, és ennyi.
- Alsógatyát? Naná - felnevettem, de aztán komolyabbra vettem a témát - Amúgy meg nem, csak ha épp nem sulizok, akkor meló után kajtatok és a vendéglátás az nem mindig fizet jól. Valamiből pénzt kellene szereznem, és úgy hallottam, hogy a modellszakmában elég jól keresnek. Szóval, ha valami mugli cuccot kéne reklámozni, mondjuk szemüveget vagy gördeszkát, szerintem ilyesmit vállalnék, de csakis jó pénzért - tettem hozzá nevetve. - De persze gondolom, hogy az ilyen fotózásokra ilyen műmájer csávók járnak, igaz? Ilyen topprongyos gyerek már nem férne be - ezzel a ruházatomra utaltam, ami nem a legmárkásabb cuccokból állt, hisz szimpla farmer volt egy inggel, meg egy sportcipővel.
- A Mennydörgőkhöz meg túl kicsi vagyok - jegyeztem meg nevetve - de a meccseteket azt szívesen megnézném. Szóval Myra, hova tovább innen? Valami buliba tartasz? - tettem fel a kérdést, közben újra kortyoltam az üdítőmből, s igyekeztem nem úgy szörtyögni, ahogy Darth Wader a csillaghajóban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A Valentin nap cink. Világ életemben utáltam az ilyen kötelező jelleggel megtartott cukifaktoros rendezvényeket, amik arról szóltak, hogy ezen a napon hajj de nagyon szeretjük egymást, az év többi részében meg nem hogy virág, de még csak egy kóró se jut az eszembe, hogy kikapjam a virágágyásból és azzal kedveskedjek. Ez persze túlzás, de a lényeg az, hogy nem voltam egy romantikus alkat, ellenben kedveskedni szerettem alkalmaktól függetlenül.
Most viszont, hogy Dana úgy döntött, licitre bocsátja magát,valami óhatatlanul is megmoccant bennem, s arra késztetett, hogy ne engedjem már, hogy a csajomat elvigye akár csak egy vacsora erejéig is valaki más. S bár megbíztam benne, benne volt a pakliban, hogy ha ilyen lehetősége adódik, akkor talán szembe ül vele valami szőke, kék szemű herceg és levarázsolja a talpáról. Ezt nem hagyhattam. Sokat is agyaltam azon, hogy mivel is kéne meglepnem őt, de aztán lett is ötletem, s úgy döntöttem, hogy jár nekünk jobb is, mint egy szelet pizza a félszeműben.
Mindent jól elterveztem, így Danának fogalma sem lehetett arról, hogy mi lesz majd a licitet követően. A motorbiciklit még korábban szereztem, hála egy muglibolond gyűjtőnek, s a Kins&Kens munkatársainak, így felrúnázva sikerült beizzítani a kicsikét az egyik Bogolyfalvi garázsban. Ez persze közel sem volt olyan menő, mint az otthoni Simpsonom, de a célnak tökéletesen megfelelt.
Az átadás-átvétel persze elvett egy kis időt az estéből, így a megbeszélt randiról elkésve értem az étterem elé, némi berregéssel felzavarva az arra érkezőket. S hogy elég menő legyek, a farmer-póló kombóhoz még egy bőrdzsekit is beszereztem, s már csak a napszemcsi hiányzott.
Gondoltam rá, hogy lepattanok a motorról, s bemegyek Danáért, de szerencsére a lány is felfigyelt a zajra, s ki is jött az ajtóba.
- Igen, meglepi! Boldog valentint vagy mi - vigyorogtam rá, majd derekánál fogva húztam magamhoz, s fogadva lágy csókját, viszonoztam azt.
- Ezt azért vedd fel - a sisakot felé nyújtottam, magam is felvettem egyet, majd ha felszállt mögém, kezeit a derekam közé vezettem.
- Kapaszkodj, és le ne szédülj! - nevetve adtam egy kis gázt, majd kikanyarodtam Danával a motoron Bogolyfalva utcáira, s alapos körbenézést követően gázt adtam, s megindultam vele az éjszakába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Dögös vagy - jegyeztem meg a csók után egy széles mosoly kíséretében, miután végig pillantottam a lányon. Bármit is vett magára, mindenben jól nézett ki, de azért nem ártott néha ezt a tudtára is adnom. Most már nem is tudtam volna leplezni előtte az ajándékomat, amit hosszú agyalás után találtam ki, de végül is, látva a meglepettségét, azt hiszem, hogy jól választottam. Ez talán emlékezetesebb volt annál, mint hogy hozzak neki egy doboz bonbont, vagy valami becsomagolt tárgyat, amit úgyis a sarokba hajítana. S mivel korábban már beszélgettünk a motorozásról, biztos voltam benne, hogy ez majd tetszeni fog neki.
- Örülök, hogy tetszik, ezzel foglalatoskodtam, amikor rám törtél ott a tanulószobában - vallottam be nevetve, így talán Danában összeállt a kép, s lehet hogy végre rájött, miért is akartam őt annyira lerázni néhány nappal korábban.
- Ne féltselek? Ez a beszéd, kapaszkodj - szóltam hátra nevetve, majd ha már magamon éreztem kapaszkodó kezeit, gázt adtam, s kiérve az utcára, meglódultunk előre. Nem izgatott az, ha egy-két járókelő esetleg rosszallóan nézett ránk, valószínűleg nem voltak ehhez hozzászokva, de ez most különleges alkalom volt. Vidékre nem lett volna időm levinni őt, hogy a saját motoromon menjünk egy kört, így viszont egy kis mágia segítségével, a Kins&Kens jóvoltából, s egy hozzáértő Bogolyfalvi cimborámnak hála, sikerült összehoznom ezt a motoros randit.
A sebességgel nem fukarkodtam, amikor elhagytuk a falut, még nagyobb gázra kapcsoltam, érezni akartam az adrenalint, s azt akartam, hogy egy kicsit Dana is megérezze ennek a világnak az ízét. Sokat eközben nem hallhatott, hiába is szóltam volna hátra, de most nem is ez volt a lényeg. Szerettem volna, ha élvezi a mellettünk elsuhanó tájat, még mielőtt lemegy a nap. A kis tavacska felé vettem az irányt, hisz készültem még valamivel, ami a motorom csomagtartójában lapult.
A tóhoz érve lassítottam, majd a tavakcsa közelében megálltam a földúton, s lábaimmal támasztottam ki magunkat, hogy lehúzhassam magamról a sisakot.
- Na hölgyem, felkészült arra, hogy most Ön vezessen? - kíváncsi mosollyal pillantottam Danára, s ha benne volt, akkor leszálltam, hogy helyet cseréljünk, és megtanítsam őt motorozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

- Eddig nem tudtam róla, mondjuk nem vagyok oda érte, hogy baglyok hullajtják az arcomba a tollaikat, meg egyéb dolgaikat - jegyeztem meg némi fintorral, s bele se akartam gondolni abba, hogy mikor trónol majd egyik a fejünkre, vagy mikor érkezik majd a következő égi áldás. A srácok azért jobb helyre is vihettek volna, de ez van, ezt kellett szeretni, s ahhoz, hogy az egész kis játék hiteles legyen, nekem is be kellett vállalnom ezt a szituációt.
A helyzetünk nem volt túl rózsás, egymásnak háttal ülve, összekötözve nem sok esélyünk volt arra, hogy innen kijussunk.
- Áh igen...rohadt szoros - tényleg nem egy lányos masni volt, bárki is kötötte ezt ránk, jó erősen meghúzta a kötelet, nehogy könnyebb legyen a helyzetünk. A csaj ötlete - akiről közben kiderült, hogy Daryanak hívják - egész jól hangzott, magam se tudtam volna kitalálni ennél használhatóbb kiutat.
- Oké, ez jó ötlet, és amúgy Soma - magam is bemutatkoztam neki, aztán ahogy visszaszámolt, összeszedtem magam, s a háromhoz érve erősen toltam magam a hátához.
- Toljad - nyögtem erőlködés közben, ami lehet hogy kissé bizarrnak hangozhatott, de kellett egy kis plusz ahhoz, hogy mindketten összekapjuk magunkat. S ha az első próbálkozásra nem is sikerült, talán a második, vagy a harmadik erőlködésre összejött a dolog, s nagy nehezen sikerült talpra állnunk a koszfészek kellős közepén, éppen akkor, amikor az egyik bagoly úgy döntött, megszenteli kettősünket égi ajándékával. Plötty.
Nekem a vállamra jutott belőle, Daryanak ha szerencséje volt, még az is lehet, hogy sikeresen elkerülte a tollas áldását.
- Baszki...pedig én csípem a madarakat, miért csináljátok? - kissé morcosan emeltem a tekintetem a velem szemben ücsörgő huhogóra, bár őt talán pont annyira nem érdekelte ez az egész, ahogy a társait. Amúgy is, mi sértettük meg a felségterületüket, s ez talán bosszúért kiáltott.
- Nem, nincsen, elvették - mondtam a lánynak, majd próbáltunk visszaemlékezni arra, hogy egész pontosan mi is történhetett, s hogyan kerülhettünk ide.
- Az ivás része azért jó volt - jegyeztem meg egy mosollyal, mert azért akadt ott finom itóka is.
- Hol? - pillantásommal magam is keresni kezdtem az élesebb tárgyat, ez továbbra is használható ötletnek tűnt, egész okos volt ez a csaj, azt kell mondanom.
- Menjünk - ha megindult, követtem őt, majd az éles tárgyhoz érve úgy próbáltam irányítani a kezemet, hogy ezzel az övét is odavezessem.
- Kezdjünk el mozgatni a kezünket egyszerre fel és le, remélem hogy bejön és elreszeli - tényleg jó ötlet volt, más lehetőségünk meg amúgy sem akadt a pálcák nélkül, így ha Darya készen állt, ez nem rajtam múlt.
- Egyébként honnan jöttél? Olyan furán beszélsz - nem volt semmi gond a szavajárásával, de ha tippelnem kellett volna, akkor azt mondom, hogy orosz.
A kötél közben gyötrő lassúsággal ugyan, de úgy tűnt, hogy a munkának hála elszakadt, így néhány perccel később sikerült kiszabadulnunk egymás fogságából.
A csuklóim baromira fájtak, de legalább már nem voltak hátul, s tudtam őket mozgatni. Némi tekergetés után a nyakamat is megropogtattam, s csak ezután fordultam meg, hogy szemügyre vegyem a zárkatársam.
- Nahát, szóval te vagy, örvendek így is - ezúttal már a kezemet nyújtottam kézfogásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Nem, még meg sem fordult a fejemben - nevetve szóltam hátra Dana kérdésére, jó volt így viccelődni egymással, s örültem annak, hogy sikerült őt meglepnem ezzel a motorozással. Igazából nem voltak kétségeim afelől, hogy nem fogja élvezni, mert amennyire eddig sikerült őt megismernem, vadóc volt és kedvelte az ilyen programokat. Egy kis száguldás pedig mindig rejtett magában izgalmakat. Hosszú ideig csak motoroztunk, keresztül a falun, át a határon a Kis Tavacska felé, ott viszont megálltam, hogy megnézhessük a naplementét, s addig is átölelhessem őt.
- Gyönyörű ez a hely - jegyeztem meg, miközben közelebb húztam magamhoz Danát, majd felé fordulva, hosszan megcsókoltam őt, kiélvezve a pillanatot. Csak ezután ajánlottam fel neki a lehetőséget arra, hogy megtanítsam őt motorozni. Úgy tűnt, hogy az ötlet nagyon is tetszik a lánynak, így széles mosoly ült ki az arcomra.
- Na szuper! Akkor csússz ide - tenyeremmel megpaskoltam az ülést, aztán, ha helyet foglalt a megfelelő pozícióban, röviden ismertettem vele a motor részeit, megmutattam, hogy hová kell tennie a lábát, s végül megmutattam neki a féket, a gázt és a sebességváltót is.
- Nagyon fontos, hogy amikor gyorsítasz, csak szép fokozatosan kell meghúzni magad felé ezt, mert ha hirtelen rántod meg, akkor könnyen kipöröghet a kerék, vagy megugrik előre , és azt nem akarjuk. Ez itt a másik oldalon pedig a fék, beülök mögéd, oké? - helyet is foglaltam a lány mögött, majd előre nyújtóztam, s gyengéden fogtam meg kezeit, hogy kezdetben én irányítsam őt.
- Akkor jobb lábbal pöccinted be a motort, rá kell taposni, jó erősen. - magyaráztam, s ha felbőgött a motor, akkor megirányítva a kezét, gyengéden gázt adtam, így megindult alattunk a motor.
- Huhú, elgurultunk, most fokozatosan gyorsíthatsz - mondtam hátulról, majd egy idő után levettem kezemet az övéiről.
- Na milyen? - kérdeztem hátulról nevetve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Nagyon jó, ügyes vagy! - kiáltottam előre nevetve, s amikor már úgy éreztem, hogy Dana biztosan fogja a kormányt és rá is érzett a járgány működésére, úgy abban a pillanatban elengedtem a kezeim, s széttárva azokat hagytam, hogy a lány vezessen.
Dana egész jól ráérzett a motorozás ízére, gyorsított is, amit kifejezetten imádtam, s csak néha-néha nyúltam oda, hogy segítsek, ha picit bizonytalan lett volna egy-egy mozdulat kapcsán. Néhány perc telt el így, hagytam, hogy kiélvezze a dolgot, majd elnevettem magam, amikor vagány megállást produkált.
- Ez igen, klassz volt a megállás - dicsértem meg nevetve, magam is levettem a sisakot, s közelebb húztam őt magamhoz. - Szerintem is, király volt - ezután újra lecsaptam az ajkaira, megcsókoltam őt, s azután kézen fogva indultam meg vele a tó partjára.
- Remélem, hogy megéheztél, mert készültem még valamivel - már előre elterveztem, egy órával korábban a helyszínre hoztam mindent, így ahogy a parthoz értünk, Dana már láthatott egy kis általam eszkábált nyársaló placcot, egy kockás plédet, s egy kosarat, meg két nyársbotot.
- Gondoltam, hogy süthetnénk egy kis szalonnát - rámosolyogtam a lányra, aztán elkezdtem elővenni a kosárból a hozzávalókat, hogy a húst feltűzdeljem a botomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Elhiszem, hogy vezetnéd még, de sajnos ez nem a sajátom, hanem egy ismerősömtől kértem kölcsön. Odahaza Pécsett viszont van egy motorom, egy igazi motor, azt vezetheted majd - rákacsintottam Danára, s miután megszabadultunk a sisakoktól és kiélveztük egymás csókját, leballagtunk a tó partjára, ahová néhány órával korábban már bekészítettem néhány holmit az estéhez, s bíztam abban, hogy ezzel további meglepetést okozhatok majd a lánynak. Végül is, ismertem, s tudtam, hogy szereti a finom ételeket, nem az a fajta volt, aki csak salátán élt.
- Miért csak reggel ettél utoljára te nő? - döbbenten pillantottam Danára, már csak az hiányzott, hogy beszédüljön az egész napos nem evés miatt. Meg is csóváltam a fejem, de most nem akartam példabeszédet mondani arról, hogy miért fontos a táplálkozás, azt hiszem, hogy ezzel ő is tisztában volt.
- Örülök, hogy tetszik, igyekeztem kitalálni valami különlegeset - mosolyogtam rá kedvesen, jó érzés volt azt látni, hogy boldog.  - Mi az hogy, a szalonna az egyik legjobb dolog, a kosárban találsz bort is amúgy - kacsintottam újra Danára, s közben előkészítettem a nyársbotokat, a szalonnát felkockáztam, és egységesen megpakoltam a finomságokkal a botot, amire került szalonna, kolbász, lilahagyma, paprika és egy karika paradicsom is.
- Na szuper, nem is hagytam volna, hogy más vigyen el - mosolyogtam rá, majd közelebb hajolva adtam neki egy csókot, s azután átadtam neki a két botot.
- Fogd meg egy pillanatra - reméltem, hogy segít, ezután tudtam csak tüzet rakni, majd ha már égett a tűz, kiemeltem a kosárból az üveg bort, s töltöttem a poharakba.
- Egészségedre, kettőnkre - felé nyújtottam az egyik bort, közben visszavettem tőle az egyik nyársat, majd kortyoltam a boromból, s letelepedtem a tűzrakás mellé a pokrócra.
- Amúgy kivel mentél volna el szívesen randizni, ha nem velem? De nem ér füllenteni, úgy őszintén, melyik srác jön be még? - kérdeztem nevetve, nem volt ebben semmi, hisz szeme azért volt, s tetszhetett neki külsőleg más is rajtam kívül.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Mondjuk a szünetben, akkor eljöhetsz és reményeim szerint a húgomat is megismered majd - egészen be is lelkesültem már ennek a gondolatától is, hisz Janka nagyon fontos volt számomra, s örültem volna annak, ha Dana is megismeri és összebarátkoznak.
- Egészségünkre - koccintás után kortyoltam a borból, de nem sokat, hisz nekem még vezetnem kellett azt a motort, az aurorok meg igazán résen voltak, így nem hiányzott nekem estére egy zárka.
- Jó válasz - nevetve kacsintottam Danára, sejtettem hogy nem mond mást, még szerencse. Nem is örültem volna annak, ha hirtelen elkezd áradozni, és neveket sorolni, mert akkor egész biztos, hogy valami nagy gond lett volna köztünk. Szerencsére, egy csókot is kaptam jelzésként, amit viszonoztam is, s csak ezt követően gyújtottam meg a tűzrakást, hogy aztán letelepedve a pokrócra elkezdhessük megsütni a finom falatokat.
A tűz felé tartottam a nyársbotomat, lassan forgattam körbe és körbe, a tűz közelében, ügyelve arra, hogy a lángok ne érjék, s inkább csak a parázs melegítse. A szalonna azonnal megizzadt a vörös lángok közelében, csak úgy cseppentek a zsírcseppek, s végig cikáztak a húskockákon. Kellemes illat terjengett a levegőben, de még ez sem rabolta el annyira a figyelmemet, hogy ne hallgassam Danát.
- Hű, komolyan? Na ne csináld, milyen meglepetés? - kíváncsi mosollyal pillantottam rá, bár elég volt huncut tekintetébe pillantanom, hogy érezzem, valami pajzánságon töri a fejét. Legalábbis reméltem, s rögvest lettek ötleteim is arra, hogy vajon mivel is lep majd meg. Ezeket persze nem tettem szóvá, mert kíváncsi voltam arra, hogy vajon mennyire ismer, s mennyire jött már rá arra, hogy mi az, aminek igazán örülnék.
- Nyárra egyébként mit terveztél? Elutazol a szüleidhez, vagy a tesódhoz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Na igen, de én meg a naplók - bármennyire is tűnt jó ötletnek, egy picit azért elhúztam a számat, mert nem arról voltam híres, mint aki jegyzetel és írogat. Ehhez meglehetősen lusta voltam, meg inkább megjegyeztem fejben a dolgokat, amit csak tudtam, de hogy naplót írogassak, azt inkább nem. Bár, az az igazság, hogy valamilyen szinten igaza volt Myrának, hisz ha rendszerezve van valami, akkor sokkal több idő jut mellette másra. Ezen el is gondolkodtam, így végül is, jó ötletnek tűnt, amikor bedobta a mobilomat ötletként. Hogy a viharba nem ugrott ez be nekem, nem is értem.
- Mobil! Hát persze, életet mentettél ezzel - jegyeztem meg nevetve, s máris kutakodni kezdtem a telefonom után, amit meg is találtam a dzsekim belső zsebében.
- Komolyan megtennéd? Hú, köszi! Értékelném, a pénz tényleg jól jönne, de pucérkodást nem vállalok. Teljesen . - tettem még hozzá, mert mondjuk egy félmeztelen fotóban azért benne lettem volna, bár attól is függött ez, hogy hova is kerül az a bizonyos fotó. Utólag átgondolva mondjuk talán jobb lett volna, ha ezt már meg sem említem, mert nem szívesen néztem volna vissza magamat utcai hirdetőtáblákon.
- Máris, ez az - sietve kikerestem a számomat a telefonomból, majd felé fordítva a képernyőt megmutattam neki. Könnyedén bepötyöghette, s ráadásul nem kellett hangosan elmondanom, hogy olyan is lejegyezze, akinek semmi köze hozzá.
- Csörgess meg, hogy meglegyen a tiéd is - ezután, ha megtette, készítettem róla is egy fotót, s a korábban említett nevén rögzítettem be őt a mobilomba.
- Tényleg fotogén vagy - jegyeztem meg, meglesve a képet, s csak ezután süllyesztettem el a telót vissza a zsebembe. A kajám is elfogyott, s magam is a kólám végét iszogattam.
- Ezt nem csodálom, jó volt ez a burrito - jegyeztem meg nevetve, majd kíváncsian pillantottam rá.  - Na, hogyhogy? Mire gondolsz? Mesélj! - el nem tudtam képzelni azt, hogy mit ért a nem unalmas alatt, hisz eddig sem volt nagyon unalmas az életem, mindig volt valami programom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

- Öhhh, ja tényleg, igen - igaza volt a csajszinak, valóban hülyén hangzott ez a mondat így a számból, s általában más helyzetben ez máshogy zajlik. Nevettem is ezen, majd igyekeztem továbbra is együttműködni a lánnyal, hogy minél előbb szabaduljunk ebből a lehetetlen helyzetből. Sikerült is végre talpra állnunk, a jókedv és öröm részemről azonban máris alább hagyott, mikor az a tollas konkrétan telibe áldott az ürülékével.
- Ha te nem kapnád el, akkor majd megfogom én, és apró tollakra szedem az egész madarat - morogtam én is vele együtt, mert azért nem volt kellemes ez a bűzölgő trutyi a vállamon, s talán még a fülemre is jutott belőle. Na de, hogy ne idegeskedjünk tovább, inkább témát váltottam.
- Haha, az nem vodka, pálinkának hívják - jegyeztem meg nevetve, sejtettem, hogy arra az átlátszó italra gondolt, amivel megkínáltak minket este. - Nem ízlett? Pedig van, amelyik jobb a vodkátoknál, amiből igazán kiérződik a gyümölcsíz - jegyeztem meg, s közben el is kezdtük kiszabadítani a kezeinket. A műveletnél elég sok energiára volt szükség, fel-le kellett mozgatnunk a kezeinket, bár úgy tűnt, hogy a csaj rám hagyta az ütem diktálását. - Jaj nincs semmi baj a beszédeddel, tök jól értek mindent, csak érződik kicsit, hogy külföldről vagy - nem akartam megsérteni, de azért az már lejött, hogy nem magyar.
- Nah jó, azért ez fárasztó - tényleg annyit húzgáltuk föl-le a kezünket, hogy ettől már izomlázunk is keletkezhetett. A kötél végül csak megadta magát, s néhány perccel később fájó csuklókkal ugyan, de megszabadultunk az akadályozó tényezőtől.
- Jó erősen ránk kötötték - magam is a csuklómat masszírozgattam, de feltűnt, hogy a lányé egy fokkal jobban sérült, vagy talán a bőre lehetett érzékenyebb.
- Nem fáj? - léptem közelebb, hogy szemügyre vegyem, majd ha nem volt gond, már tisztességesen is bemutatkoztam neki, s kezet ráztam vele.
- Á, téged már láttalak a nagyteremben - rámosolyogtam, aztán visszahúztam a kezem, s pillantásom körbevezettem a bagolyházban. Még mindig nem tűnt bizalomgerjesztőnek a hely, továbbra is érződött az a nehéz, kellemetlen szag, s az egészben az volt a legrosszabb, hogy nem járt a levegő.
- Ja, dehogy nem. Csak nem akartam taplónak tűnni - vigyorogtam rá, igaza volt, én is minél előbb szabadulni akartam ebből a koszfészekből.
- Nem megy? - hiába rángatta a kilincset Darya, neki nem nyílt az ajtó, így beálltam a sorba, s ha engedte, magam is megpróbáltam, hátha hatékonyabb a férfi erő.
- Baszki, ez meg se mozdul - pech, de nekem sem sikerült kinyitni az ajtót, hiába toltam vállal, s lábbal is. Olyan volt, mintha súlyokat helyeztek volna elé, hogy még csak véletlenül se tudjunk onnan kimászni.
- Oké, mi okból rakhattak minket ide pálca nélkül, egy zárt helyre úgy, hogy ne tudjunk kijutni, hm? Gondolkodjunk - államat dörgölve újra körbepillantottam, amikor az egyik ürülékhalom közepén észrevettem egy borítékot.
- Te, azt te veszítetted el vagy...? - na igen, elképzelhető, hogy a boríték rejtette a kiutat ebből a fészekből. Le is hajoltam érte, s két ujjal csíptem ki a trutyiból, majd megpróbáltam kihalászni belőle az irományt.
- Blehh..most komolyan, ki szórakozik ilyennel?- fintorodtam el, hisz még a papír is bűzlött, viszont szerepelt rajta néhány sor.
- Ha a kiutat nem leled, megoldást a horgonyból nyered.- felolvasás közben értetlenül ráncoltam össze a homlokom, majd érdeklődve emeltem tekintetem a lányra. - Te ezt érted? Mert én rohadtul nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Hajjaj - rávigyorogtam Danára, aki nagyon rejtélyes volt, hisz nem akarta elárulni, hogy mégis miféle meglepetéssel készült. Igaz, volt néhány kósza gondolatom ennek kapcsán, de nem akartam firtatni, hadd legyen tényleg meglepetés. Közben sültek a finom falatok, s már az illat is ott terjengett a levegőben, Dana pedig a nyári terveiről mesélt. Nem tűnt túl sűrűnek a programja, így el is határoztam, hogy egy hétre tényleg elviszem majd valamerre, akár a Balaton partjára, vagy a Velencei tóhoz.
- Nyaranta mindig dolgozom, kell a pénz, meg szeretnék egy kis időt együtt töltöni a húgommal is, szóval szerintem Pécsett leszek, ott vállalok majd valami melót. Általában pincérkedek a sétálón, kávézókban, de már diszkóban is voltam pult mögött. Azt mondjuk nem szeretem, az éjszakázás fárasztó, és megsüketülsz, míg kiszolgálod a sok részeget - jegyeztem meg egy mosollyal. - De azért lesz egy kis szabadidőm is, szóval akár elmehetnénk a balcsira, vagy valahová - tettem javaslatot, közben úgy tűnt, hogy elkészültek a finom falatok. Fel is pattantam, hogy ne Danának kelljen felállni, s két tányérral tértem vissza. Az egyiket nekiadtam, a másikat az ölembe vettem, s arra húztam le a nyársról a finom falatokat. A nyársbotommal pedig közelebb húztam magunkhoz a kosarat, melyben ott sorakoztak a már megmosott, friss zöldségek, paprika, paradicsom és lilahagyma.
- Na mit szólsz, a hagymát bevállalod? - kérdeztem egy vigyorral, engem mondjuk nem zavart az, ha hagymaszagú lesz, a kérdés inkább az volt, hogy őt zavarná-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Az, az éjszakai műszak szívás. Képzeld el, az egyik nyaramon, három hónapon keresztül voltam pultos az egyik éjszakai szórakozóhelyen. Kétnaponta voltam beosztva, és mindig volt valami nagy banzáj, hol egy dj jött, hol egy habparty. A muglik meg csak úgy vették az italokat, nagy volt a hangzavar, néha becsúszott egy-egy verekedés is. Szóval ezek nem olyan jó melók. - megosztottam tapasztalataimat a lánnyal, miközben visszaemlékeztem azokra az időkre. Bíztam benne, hogy nem kell majd ilyen melót vállalnom, bár a vendéglátózásban mindig volt pénz, de azért elég kimerítő munka volt. Éppen emiatt reméltem azt, hogy talán majd összejön a gombás biznisz, amiből lehet némi pénzt szerezni, s talán még összejön majd egy-két új meló is.
- Na, ennek örülök, akkor készülj, mert nyaralni megyünk majd - kacsintottam rá nevetve, s jóízűen neki álltam eszegetni a finom falatokat. A borból már nem ittam, hisz azt csak a koccintás végett hoztam magammal, mivel azonban még vezetnem kellett a motort, nem akartam megszegni a szabályokat. Dana persze ihatott, ha neki jól esett, mert úgyis mellette voltam, s vigyáztam rá.
- Örülök, hogy ízlett! - mosolyogtam rá, s miután végeztünk a kajálással, magamhoz öleltem őt.
- Jó, hogy nem vitt el előlem a licittel senki, mert most biztos, hogy elrabolnálak - mondtam nevetve, miközben mélyen fúrtam pillantásom a tekintetébe,  s közelebb hajolva megcsókoltam őt.
- Este kilenckor? Hajjaj, nagyon kíváncsivá tettél, mennyi is az idő? - nevetve pillantottam az órámra, s már fél nyolc volt. - Ez esetben akkor menjünk, nem akarom, hogy lekésd a randidat - kacsintottam rá nevetve, majd összepakoltam a kaját vissza a kosárba, a pokrócot feltekertem, s Danát felhúzva a földről, visszasétáltunk a motorhoz.
- Ez egész jó program volt, máskor is jöhetnénk ilyen piknikre - jegyeztem meg, majd ha elraktam a cuccot egy varázslat segítségével, a pálcámat elrakva pattantam vissza a motorra, s ha Dana is mögém ült, visszarobogtam vele a kastélyhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

A buli előtt röviden beszámoltak az új mestertanoncokról, s említették, hogy van köztük egy orosz is, de így most már számomra is világossá vált, hogy én fogtam ki magamnak őt. Ezzel persze nem volt baj, hisz szerencsére ott volt nála az a lánc, aminek köszönhetően sikerült egymást megértenünk.
- Nem gáz, hogy nem tudsz magyarul, én sem oroszul, de megoldjuk. Ha nem lenne a láncod, valahogy elmutogatnánk a dolgokat - fűztem hozzá azért nevetve, miután már sikerült megszabadulnunk azoktól a nyavalyás kötelektől. Jó volt végre fellélegezni, hogy a bőrömet nem nyúzta tovább az a durva anyag, bár továbbra sem volt kellemes a Bagolyházban tartózkodni.
Továbbra is küzdöttünk, ám a fizikális erővel mit sem értünk jelen helyzetben. Igaz, nem is az én feladatom volt az, hogy kijussunk innen, de erről a lány nem tudhatott. Nekem úgy kellett tennem, mintha magam is játékos lennék, s nem pedig beavató. Ez korábban még persze jó mókának tűnt, amikor kiagyaltuk a srácokkal, ám ebben a helyzetben, amikor még egy bagoly is rám tojt, már inkább frusztrált, s lettem volna inkább a fővezér szerepében.
- Aha, horgony. Másodlagos jelentése? Nem hiszem, horgonyt használnak a hajók kikötéséhez, leengedik a mélybe. Közmondást sem tudok. - még jó, hogy a megfejtést sem tudtam, hisz úgy nem lett volna buli a beavatás, ha tudom a megoldásokat. Minden csak Daryan múlt, s az ő leleményességén. Vakartam is a tarkómat, ahogy magam is tehetetlenül fordultam jobbra-balra, keresve a kiutat. A lány ekkor tett egy megjegyzést, ami nem is volt olyan rossz gondolat.
- Te, ez jó ötlet! Lehet, hogy egy horgony jelet kell megtalálnunk valahol itt, talán valamelyik kupac bagolyürülék alatt lesz - Amikor felmutatott a magasba, pillantásommal követtem a mozdulatot, s magam is megláttam a vasmacskát.
- Jó, ez tök jó, tehát megvan a horgonyunk. A szöveg szerint pedig, ha a kiutat nem leled, a megoldást a horgonyból nyered? Tehát lehet, hogy a horgonyt kell lehúznunk, és az nyitná az ajtót? Vagy talán a kulcs van ott elrejtve? - a kérdéseket a lánynak szegeztem, s némi hümmentés után lett egy ötletem.
- Valamelyikünknek fel kell oda másznia, de ahhoz viszont a másiknak bakot kell tartania. Kétlem, hogy te elbírnál, szóval....gyere, tartok én bakot, te meg mászol. Már, ha nincs tériszonyod. Ugye nincs? És öhm...örülnék, ha a cipődet lerúgnád, mielőtt bagolytrutyi kerül a tenyerembe - utóbbit már mosolyogva mondtam, s bakot tartva a lánynak vártam, hogy elszánja magát, és meginduljon fel a vasmacska felé.