Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Figyeli a férfi kényszercselekvéseit - vajon le fog-e szokni róluk valaha? Nos, a leszokást Yezebel nem éppen könnyíti meg, az tény -, de mindössze annyit olvas le belőlük, hogy a szándékai szerint jól halad. Na nem kikészíteni akarja a másikat, de a többieknek mindig is volt és talán lesz is némi sejtésük arról, hogy az ifrit néha mintha kísérleti patkánynak használná őket. Mindenféle rosszindulat nélkül persze. Az emberekkel ellentétben az ő fajának példányai nem bírnak eredendő, nyers, színtiszta gonoszsággal. Persze felvett szokásaik, viselkedésformáik, jellemvonásaik lehetnek, amlyek nem éppen pozitívak, de nem gonoszak - Yezebel sem az, habár tengerentúlon az éjszakai élet, ha meghallaná ezt, esélyesen sokan a hasukat fogva görnyednének össze a nevetéstől. Mindenkinek megvannak a maga körülményei. Yezebel esetében pedig a maga gazdái is. Az Ő falán például azóta is ott függ az egyik szarva, amelyet évekbe telt visszanövesztenie.
Nyekkenve préselődik hátra a támlán, ahogy Dominik ujjai a torkára fonódnak, fájdalmasan felnyög, a törékeny gyerektest eltörpül a felnőtt férfi takarásában. A szorítástól mértékétől függetlenül kényelmetlenül megrándul, kis ujjaival megpróbálja gyengén lefeszegetni a másik tenyerét magáról, közben sípola felköhécsel. Jó öt-tíz másodpercig szenved így, külső szemmel nyilvánvaló, hogy a fizikai erőkülönbségeket talán rosszul mérhette fel Dominik és idegességében jóval erősebben szoríthatott rá.
Aztán egyik pillanatról a másikra, mindenféle átmenet nélkül marad abba a fizikai küzdelem és vergődés, teljesen rezzenéstelen érdektelenséggel ernyed el a fogásban, a kerekded kisfiú arc olvashatatlan rezignáltsággal mered vissza Dominik arcába.
- Nálatok van a könyv, na és, de nagyra vagytok vele. - A többes szám lehet a csapatnak szól, lehet az amerikai ismerősöknek, lehet, hogy az összes valaha volt gazdájának vagy legalábbis a legtöbbnek. Enyhe szulfurillat parázslik fel a levegőben, amely megelőzi a már jól ismert folyamatot, az ifrit teste a levegőnél valamifel súlyosabb, fekete légnemű-kátrányszerű füstté olvad, mely könnyedén kicsusszan Dominik fogásából, s a támla felett átkúszva mögötte ismét összeáll, ezúttal már eredeti alakjában. Leporolja a vállát, megszokott és berögzült mozdulat, mert amúgy nyilvánvalóan szükségtelen.
- Ti emberek mindig elfelejtitek, hogy a halálos fenyegetéseket egészen más mértékegységben mérjük. Ahogy azt is, hogy csak azért mert nálatok van valami, ami az Enyém, nem hullik le rólatok minden felelősség.
A kanapé felé fordul, amelyen Dominik még mindig térdel, bár mostmár a kezét valószínűleg a támlán nyugtatja, azon a támlán, amelyre most Yezebel rákönyököl.
- Valóban tudok segíteni, ha kértek, ha megállapodunk. De Dominik, ha rosszul bánsz velem, a legrosszabb rémálmoddá tudok válni, miközben még mindig teljesítem a rám kirótt feltételeket.
Teljesen átlagos hangerőn beszél, nem feszül a szavai mögött semmilyen érezhető belső feszültség, de még csak retorikai hatás miatt sem emeli meg vagy fojtja el a hangját, a világ legmagától értetődőbb tényeként közli mindent, amelyeknek számára nincs súlya, ez csak így van, mióta világ a világ. Mint ahogy semmilyen állat nem lesz engedelmes és hűséges csak azért, mert a gazdája megvette, egyszerű levezetés. Láthatóan még az a tény sem állítaná meg a mondottakban, hogy gyakorlatilag kölyökkora óta ismeri a támla túlfelén támaszkodót.
Egy hosszú, kellemetlen másodpercig még ezzel a csontig hatoló egyértelműséggel és érzéketlenséggel mered Dominikra, majd kiszélesedik a mosolya, a vörös íriszek megtelnek derűvel és vidámsággal, miközben meglapogatja Gazdája fejét, egy kissé összeborzolva a haját.
- Szóval legközelebb hagyjuk a finnyázást, és csak szépen tessék meghallgatni, hogy milyen Révészt fogtam az itteni aurorok között, aki miatt jobb lesz tisztán, testek nélkül dolgozni.
Na tessék, micsoda váltás, hát tudna ő haragtartó lenni ezzel a vajszívvel? Hát tudna?
El sem lehet képzelni, mennnyire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Egy kis szórakozás még senkit sem ölt meg - mosolyodik el, és ez valahogy Yezebel, mi több, kifejezetten Maeve szájából hátborzongatóan hangzik. A tengeren túlon, de még csak a saját ismeretségi körükben is vannak még olyanok, akiket kiráz a kerek, színeslencsés napszemüveg gondolata. Kiket babonából. Kiket a tapasztalat tanított meg rá.
Nem mintha most bármire készülne, nem utasította, nem kérte senki, így a fennmaradó időt ígéretéhez híven részéről szórakozással töltené, ebben pedig az egyetlen ember, aki hatékonyan megakadályozhatná paranccsal, éppen itt sincs.
- Oh, azt hittem, hogy nagy unalmadban már végignéztél a lehetőségeken, na nembaj, megosztom veled a helyismeretem, a tó környéke biztos megvan. Vigyél oda minket, legalább sétálunk előtte egyet. - Lehetne mondani, hogy a magassarkúban nehéz lesz botladozni, de annál neki sokkal több gyakorlata van, minthogy némi tószéli sétálókő kifogjon rajta. Ruben talán még futni is látta meglepő gyorsasággal ezeken a sarkakon.
- Én sosem teszek bátor kijelentéseket, csak bátor ajánlatokat.. szívesen egyezkedek. - Élénkvörösre festett ajkai mosolyra húzódnak, közülük szabályos fogos fehérlik ki vékony sávban. Női táskájából, melyet most készülődés közben választott ki, néhány bedobált csecsebecse közül egy kis irattartót húz ki, melynek egyik lapja nemzetközi hitelkártyát rejt, azt mutató és középső ujjai közé véve mutatja fel Rubennek mai keretüket.
- Nincs értelme óvatoskodni, ha tét nélkül akarnék játszani, kisfiúként kiszaladnék a játszótérre. - Egész szürreális magyarázat ez úgy, hogy a mondat felénél Rubenhez lép, és a férfi által magához vett és felöltött ing gombjait kezdi ráérősen begombolni, míg Rubennek van ideje a zakóért nyúlni.
- Biztosan nyerni, fogunk, női megérzés. - Azért vigyorodik el most olyan szélesen, mert mindketten tudják, hogy Yezebel, bár képes felölteni az alakjukat, azért sem nőnek, de még csak férfinak sem mondható, így bizony lehetőségként a totális vereség is fennáll az estére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Csőlátás, igen, a célzócsövön keresztül... - jó ez igazából féligmeddig igaz csak, kettejük közül már csak mágikus affinitás miatt is inkább az ifrit kényszerült rá arra, hogy jól értsen a lőfegyverekhez.
- Mi az, hogy majdnem? Elbűvölő, egy kis ország kis máguvároskájában egy tó melletti macskaköves úton barangolni.. egészen nosztalgikus. - Jó kérdés, milyen nosztalgiára is utal, neki végtére igencsak sok tapasztalat és emlék áll rendelkezésre, amelyre visszautalhat. Talán Yezebelnek is volt olyan időszaka, még a 20. század előtt, mikor megadatott számára a nyugalom, amikor még nem az emberiség rosszabb oldala kaparintotta meg az adottságait. Sosem hallották a többiek ugyan még a véleményét arról, miként gondol a mostani életére, nem érdekelt senkit - és az is kétséges, hogy egyáltalán magát az ifritet túlzottan foglalkoztatná.
- Ugyan már, ha vesztünk is, könnyen visszaszerezzük. Egy kis költekezésbe még senki sem halt bele. - Legyint ugyan, de ami azt illeti, tudna ellenkező esetre példát hozni, még ha annak kifejezetten hozzájuk, szoros kis családi körüknek nincs hozzá köze.
- Azt, hogy ma a hetesre kell tenni, bármi is történjen. A hetes a mai nap nyerő száma. - Lehet, valami faji fixáció ez a hetes szám, a bűvös szám, mindenki, aki kicsit is ismeri Yezebelt, tudja, hogy ha teheti, a hetest játssza először, bármiben.
- Tökéletes vagy drágám, na menjünk. - Azzal belekarol Rubenbe és hagyja, hogy a férfi elhoppanálja őket arra a kis útra, ami leginkább megvan a fejében a környékről. Beszívja a kora tavaszi tópart illatot, a kaszinó illúziója már távolról látszódik.
- Milyen kedves, nyugodt környék. Kár lenne, ha történne valami. - Sajnálkozás helyett, mintha nagyon jól szórakozna, ami sosem jelent jót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- De, van! A szüleim azt szokták mondani, hogy varázslatosan aranyos vagyok, ez a szuperképességem. - Szélesen vigyorogva kihúzza magát, nem kétséges, hogy egészséges, szerető szülők veszik körbe. Haha. Majdnem elröhögi magát, de ahhoz már túl gyakorlott, hogy csak úgy kiessen a szerepéből, ez nem így megy. Lacikaként meglehetősen sokszor kapja el az inger a hisztérikus nevetésre, a földet verni vihogás közben, miközben nézi a vele szemben állók teljesen gyanútlan arcát. Hiúságát legyezi, hogy az alakítása hiteles, ugyanakkor teljesen érthető a másik féllel szemben - miért feltételezné bárki csak úgy a hétköznapokban, hogy az előtte álló kisfiú valójában nem kisfiú, sőt, még csak nem is ember? Igaz, ez nem von le a helyzet komikumából az ifrit számára.
- Gondolod, hogy kviblik is lehetnek aurorok? Én erről nem is tudtam! - Eltátja a száját, kicsit rávezető kérdés a hivatali működésre, hátha a nagy mesélésben és biztatásban olyan információ is elhangzik a helyiekről, ami jól jöhet. Direkt és egyenes kérdéseket túl kockázatos lenne mindenkinek feltennie, így óvatosabban manőverezik.
- Akkor sütire fel! - A levegőbe bokszol, nem szégyelli meghívatni magát, Mina ajánlotta fel neki végülis. Azt úgy szabad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sötétlila ajkai között mentával ízesített cigaretta lóg, a dohány enyhén fűszeres illata bejárja a helyiséget. Egy régi lemezjátszó olasz nyelvű, pörgős zenét játszik, a lemez szorgosan és kérlelhetetlenül rója a köröket a lemezjátszó tű alatt: egyiket a másik után. A zenében felcsendülő szöveget kívülről fújva énekel, miközben színes, kissé keleties jellegű, laza ruháiban a ruha szőnyegen lépdelve táncol a mediterrán ritmusra. Minden szélesebb mozdulatnál húzza maga után az illatos dohányfüstöt, mely lassacskás szétfoszlik a levegőben.
- E sep-pel-lire las-sù in mon-tag-na.. - ahogy a szöveg lassul, úgy az ifrit is minden szótagot hangsúlyosan, alaposan megnyomva halad hangról hangra. Szabad kezét megemeli, mint egy karmester, aki szigorú utasításokat ad a szimfónikus zenekarának.
- O bella, ciao! bella! ciao! bella! - fokozatosan gyorsít és a ritmus ismét vad és féktelen zakatolás lesz, akár egy őrült vonat, amely elhalad minden állomás mellett. - Ciao, ciao, ciao!
A szavak ejtése tökéletes, mintha csak anyanyelvi beszélő lenne, karja meglendül, minden újabb szóra határozottan és szinkronban lendül. Villás farka követi a mozdulatot, ahogy megpördül a tengelye körül.
- E questo è il fiore del partigiano, morto per la libertà!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mester és Ruben

Szinte már megható a kis jelenetük a tánccal, a dudorászással, ah, igen, ilyenkor érzi, hogy a nevelése sínen van! Mindig is értett a gyerekekhez (haha), mit mondjon? Azt leszámítva, hogy a hajdani kis pártfogoltja mostmár a főnöke is egyben, mondhatni. Nagyon hivatalos értelemben fogalmazva. A ritmus pattan egyet, vele együtt Yezebel is fordul egy száznyolcvan fokot, szabad kezével még mindig Dominikot tartva. Legkevésbé sem zavarja a másik gyakorlatlan mozdulatsora, az ő szórakozása sosem a tökéletességben rejlett. A tökéletes dolgok zökkenőmentesek, minden meglepetést és váratlanságot nélkülöznek - egyszóval unalmasak.
Rázendítene a következő sorra, ám, ekkor érzi meg a védőmágiája rezdülését, amely azt jelzi, hogy valaki átlépte a ház küszöbét. Nem zavartatja magát, ennyire egyszerűen csak az jöhetett be, akinek a személyét felismeri és Yezebel hozzákötötte a rituálé elvégzésekor.
- Yes, my love? - a válasza gondtalan és derűs. Még annak ellenére, hogy legilimentornak sem kell lennie ahhoz, hogy lássa, milyen állapotban is van Ruben pontosan. Zilált külseje, feszült arckifejezése nyitott könyv lenne most bárki számára. A zene elhallgat, az ifrit pedig lehajtja a kezében tartott ital maradékát, s már csak a tánc közben eddig szájából kikandikáló illatos, ízesített dohányt tartja, miközben lustán elveti magát a kanapén és meglapogatja maga mellett a helyett. Csücs, csücs Ruben, mesélj mi a baj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az elején istenre esküszik (már ha hinne benne), hogy jó hangulatban volt, az imént még táncikáltak, énekelgettek, kellemes hangulatos kis társasági életet éltek egymással, ifrit meg a nevelt fia.. főnöke.. ál-apja, hűha, ez egy bonyolult felsorolássá növi ki magát lassan. Erre tessék, alig telt el másfél perc, már majdhogynem feszülten ücsörög a szófán, azt várva, hogy Ruben kinyögje, miért olyan sápadt, mint aki csak a mai nap kétszer halt meg és tört ki a hullaházból. Megváltás nem érkezik felőle, csupán tűpontos figyelem, bohókás szokásai lemállanak róla, nem jár metronómként a villás farok ide-oda a háta mögött, és olyan mozdulatlansággal fürkészi Rubent, hogy a szarvára aggatott sűrű csecsebecsék össze sem koccannak, meg sem rezzennek. És ez nem változik akkor sem, amikor a férfi végre beszélni kezd.
Ebben a riasztó mozdulatlanságban nézi végig Ruben összeomlását, de érdemi reakció nem érkezik felőle hosszú percekig. Míg a Mester átnézi a másik emlékeit, amíg beszél, addig az ifrit csak ül egy helyben. Mit tett? Valóban, mit tett? Mennyire óvatlannak, felelőtlennek kellett ahhoz lennie, hogy gyakorlatilag kiadja őket? Mert ha valaki, Yezebel tudja, hogyan képes egyetlen apró esemény láncreakciók során elindítani, amelyek végzetes eredményben kulminálódhatnak. Számtalanszor fordult már elő a történelem során. Mit jelent ez a gazdájára? Mit jelent ez Alhazredre, és mit jelenthet ez rá nézve?
A vörös íriszek tompák és kifejezéstelenek, egyetlen furcsa dolog történik, és ez is nehezen megfejthető, hiszen nem emberi reakció. Ki tudja honnan, talán valahonnan a bőre alól fekete füst gomolyog elő, amely kizárólag az ifrit teste körül kering tovább és kénes, szulfuros utóillatot hoz magával. Ugyanaz, mint ami akkor jelenik meg, mikor alakot vált, azonban ezúttal nem történik hasonló. Ez az állapot a valóságban nem tart sokáig, ugyanakkor a hármuk között beálló feszült csendben egy örökkévalóságnak tűnik.
Végül lehunyja a szemét, ez az első mozdulat, amelyet a kígyószerű rendületlenség beállta óta tesz, s mire kinyitja, ismét van benne élet; visszatükröződik egyáltalán _valami_ a tekintetében. Hirtelen pattan fel, az elapadó fekete füst maradéka szétfoszlik a lendületben.
- Nos, hogyan öljük meg az illetőt? Gondolom megöljük… vagy legalábbis minimum kitöröljük az emlékeit, ha túlzottan fontos ember, hogy csak úgy eltűnjön a föld színéről.
Pattogós a hangja, valami nagyon hamis, disszonáns derű hallatszódik ki a szavai mögül. Nem kellemesen csilingelő, ez inkább hat törött üvegcserepek éles, bántó ricsajának. A mosolya és szórakozott hanglejtése ijesztően hamis és álságos benyomást kelt. Elgondolkodva megpöccinti az egyik szarváról lelógó arany ékszert.
- Majd ha azt elrendeztük, utána szólunk róla Alhazrednek. – Az, hogy KI fog neki róla szólni, egy külön kör lesz, mert ilyen üzenettel futárnak lenni nem éppen megtisztelő feladat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Van az a film, amiben magyarázza az egyik öltönyös csóka a másiknak.. - nőies, kissé karcos alt-mezzo szavai közé olcsó csomagolópapír zörgése vegyül, ahogy körülményesen bontogatja a Burger King logójával ellátott barna csomagot az autó vezetőülésénél. Miután sikerül kibontania, rögtön belenyúl és kihalász annak tartalmából egyetlen szál még meleg sültkrumpliszálat.
- Hogy a sajtos negyedfontos az Európában nem is sajtos negyedfontos, mert nem fontokban mérnek. Hanem.. - a szabad kezével karmesterszerűen vezényli a szavakat hangsúlyonként - McRoyal. Mire a másik megkérdezi, hogy hogy hívják a Whoppert? Mire.. "a whoppert nem tudom, Burger Kingben nem voltam". Na, mi már most jobbak vagyunk John Travoltánál.
Azzal mostmár tényleg kiszedi az újabb papírhalmazva csomagolt dupla whoppert, és a súltkrumplit is úgy rendezi, hogy csipegethessen belőle. Az első harapás után elégedetten nyög fel, csukott szájjal még a falaton nyammogva. Az ajkán lévő lilásvöröses árnyalatú rúzs drága és minőségi, egyetlen foltot sem hagy a szalvétán, ahogy óvatosan megtörölgeti a száját.
- Imádom. Tökéletes szemét, nulla tápanyag, egy halom műanyag, de annyira jó, hogy kit érdekel? - Mellettük a járdán péntek este buliba tartó, vagy egyik helyről épp a másikba vonuló tini és huszonéves csapatok vonulnak el, illetve késő este fáradtan munkába tartó emberek. Bár egy-egy kósza tekintet rájuk vándorol, de tudja, hogy valójában nem őket nézni: az autó sötétített üvege csak az utcai lámpák fényeit veri vissza. Oldalra néz a mellette anyósülésen ücsörgő Nairobira, és természetesen nem maradhat el a szokásos váratlan és indokolatlan megjegyzés tőle.
- El kell mondanod, milyen bőrápolót vagy alapozót használsz, mert ebből a szögből olyan simának tűnik az arcod, hogy kedvem lenne megnyalni.
És bárki a megmondhatója, aki tényleg ismeri az ifritet, hogy bizony tényleg képes lenne megtenni!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Látom a kultúra embere vagy te is.. - dől hátra elégedetten ültében és szélesen elvigyorodik. Még emberi alakjában, pontosabban Maeve-ként is, mintha a szemfogai kicsit bestiálisabbak lennének. Na nem annyira hosszúak, mint a vámpíroké, még csak nem is természetfelettien valószerűtlen. Ezt szokták "farkasvigyornak" hívni írói berkekben.
- Tudtad, hogy a muglik alkohollal játékot játszanak, miközben nézik? Isznak, ahányszor csak káromkodik valaki. Merész vállalkozás ez enyhítő bájital nélkül. - A varázslóknak jellemzően van valami kis kreatív megoldásuk, bájitaluk az ilyen esetekre, így nem kötnek ki állandóan az ispotályban túladagolással. Milyen valószínűtlenül könnyű lehet az ő életük a varázstalanok szemében! Már ha azt hinnék, létezik.
- Kár, hogy rondán öregedett. De nem mondom, hogy nem csavartam volna köré a farkam, ha van alkalmam vele találkozni. De akkoriban már elfoglaltságaim voltak. - Könyékig túr a papírcsomagolásban és előszed egy maréknyi félszegen belehajigált szalvétát, amiből egyet lehámoz a többiről és megtörli vele a szája szélét. Az előbbi kis közjáték láthatóan teljesen természetes volt számára, hát néha egy-egy nyalintás igazán belefér, nem igaz? Mégsem olvadnak el, mint a fagylalt.
- Ki kell próbálnom. Ha itt végeztünk, visszafelé bemegyünk egy éjjel-nappaliba és veszünk egy babát. - Hihetetlen szürreálisan hangzik ez a szájából, a kerek, színes keretű napszemüveggel a fején, a drága prémmel a válla körül, az autóval maguk alatt, Burger Kinggel az ölében. Mint valami zsürreális Dali festmény a modern korban, amit vérrel szignóztak az alsó sarokban.
Apropó vér és szignó.
- Nem számítok sokra. De ha ki akarjuk találni, mit kezdjünk a helyzettel, ez egy jó kiinduló pont lesz. - A hangja ezen a ponton színtelenül cseng, nehéz lenne megállapítani, hogy mi rejtőzik mögötte. Aggodalom? Düh? Kétely? Nyugalom? Szórakozottság? Akármelyik lehet, mert kívülről egyetlen markáns érzelmi benyomás sem tükröződik. Ujjai közé csippent egy sültkrumplit és leharapja a felét.
- Megkedveltem a fiút, nem örülnék neki, ha a főnöktől drasztikusabb utasítások érkeznének a helyzet kezelésére. - És bár lehet, hogy vele már nem áll szerződésben az Ifrit, de a Mester kapcsán, és már csak egyfajta beivódott lojalitás végett is, nem kérdés, hogy megtagadná-e a parancsot vagy sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Csak azért, mert tehetős, nem lesz valaki feltétlenül fontos. – Jovális mosolyában nem sok őszinteség rejtőzik, a szája sarka ennyi erővel lefelé és görbülhetne. Ahogy hallgatja tovább a beszámolót, úgy kedvetlenedik el. Már amikor úgy gondolta volna, hogy végre valami izgalmasra van lehetőségük, kiderül, hogy csak egy újabb kiskirály, akit túl nagy macera lenne kirázni a trónjából. Lehangoló.
- Tudod Ruben.. – kellemes baritonján, dallamosan majdhogynem dúdolva ejti a férfi nevét. Van, hogy ebben játékosság csillan, kedveskedve tesz a másik kedvére, most inkább csak kényszercselekvés, hogy elfedje ki nem mondott gondolatmenetének csapásirányait.
- A régi időkben, sőt, bizonyos területeken még ma is, a pálca nélküli mágia volt az elterjedt. Amikor nem aranyos botocskákkal hadonásztatok ti mágusok, tudod, mi volt a mágia legelemibb komponense? Talán még nektek is triviális.. a kimondott szó. – Beszéd közben ellép a páros mellől és a komódon álló kis ládikához lép. Felnyitja a tetejét, s a benne rejtőző különféle ékszerek közül kezd szemezgetni. Kivesz néhány gyűrűt, fülbevalót, egy nyakláncot.
- Ma már nem veszitek komolyan az ígéreteket, pedig az ősi mágiák nagy része puszta ígéreteken alapult. „Kérlek, hozz esőt és jó termést, cserébe neked áldozzuk a következő esztendő első újszülöttjét.” Etcetera, etcetera. Az első varázslatokat nem rajzok, mozdulatok hívták életre, hanem szavak. – A dallamos, selymes férfihang fokozatosan ’torzul’ női altba, ahogy az ifrit alakját átveszi a vöröshajú Maeve sziluettje, amint az előkeresett ékszereket módszeresen felhúzza magára. A gyűrűket az ujjaira, a fülbevalókat komótosan bepattitja a fülébe.
- Valamiért ti ezt rendre elfelejtitek. És egy bizonyos fokig a feledékenységetek szórakoztató. Hogy aztán nagyon hamar sértő szemtelenséggé váljon. – Amint az utolsó mondatokat mondja, úgy veszik ki a szavai mögül a szórakozottság, a mesélő, anekdotázó él, annál inkább élesebbé és fojtottan indulatosabbá válik. Jezebel egész létezése, célja és rendeltetése a kimondott szerződéseken keresztül ígéreteken és ennél fogva szavakon alapul.
- Én is nagyon szeretem a szerződéseket, kedvesem, és tudod mit kérek értük cserébe? – Metszően rápillant Rubenre és szándékosan még egyetlen századmásodpercre sem hagyja elkalandozni a tekintetét Mester irányába. A következő két mondat szavai azt a kellemetlen benyomást keltik a két, őt hallgató varázslóban, mintha nem is egy személyről beszélne mostanra, hanem valami ízletes, de mostanra már előkészített, jól fűszerezett ételről.
- Mindent. És azzal, hogy a véredet adtad egy ilyen szerződéshez, a magamfajta mostanra már régen rajtad lakmározna. Nos.. – A nossal ismét pattogóssá és könnyeddé válik a hangszíne, és ezzel egy időben kanyarítja fel vállára a rókaprém bolerot. – Még szerencse, hogy csak egy ártalmatlan emberrel történt. Talán van olyan rituálé, amihez nem kell az összes véredet lecsapolnom. – Hogy ez neki miért hathat olyan viccesen, mint amennyire visszahallani a szavaiból, az jó kérdés. Némi kaján káröröm azért megfejthető a kijelentésből. A betyárbecsület sajnos csupán addig tart, míg mindenki tartja magát ehhez az egyességhez, pillanatnyilag pedig Ruben abba a kellemetlen helyzetbe hozta magát, hogy az eddig kényelmesnek és biztonságosnak hitt ’családi odú’ egyszeriben annak látszódik, ami valójában mindig is volt – és amit ők maguk mindig is megtestesítettek a tetteikkel, jelleműkkel, múltjukkal és céljaikkal -: egy folyton izgő-mozgó kígyófészeknek. Ha sikerül elrendezniük ezt a szituációt és megússza, egyvalamire azért mégiscsak jó lehetett mindez. Emlékeztetőnek, hogy a tétlen napok eseménytelen szelídsége csupán törékeny állapot, nem pedig valós természetük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Geez. A nappalijuk kanapéján ücsörög, kényelmesen saját, eredeti alakjában – nemrég zuhanyzott, szóval friss, szantálillat lengi körbe és ha a férfiasságnak bármilyen jelét mutatta is volna az este folyamán, a levendula színű plüssköntös abszolút nulláz minden eddigi ilyen típusú ’törekvést’. Okostelefonján pötyög valamit, hüvelykujjával görget, görget tovább, nagyon elmerül valaminek az olvasásában. Valami karácsonyi dallamot dünnyög, ami ma a fővárosban járva-kelve ütötte meg a fülét, egy boltban szóló rádió játszotta, azóta sem sikerült kiűzni a fejéből a dallamot. Helyette mióta csak hazaért újra és újra nekiáll a Last Christmast énekelgetni. A Whamageddont még nem vesztette el, szerencsére a remixek nem érnek!
- Jó, jó, remek, halott szülők, rossz társaság, kényszeresség és hátrányos társadalmi megítélés. Faaan-tasz-ti-kus! Ebből már lehet dolgozni, előbb jön a karácsonyi prémium, mint gondoltam. Rubeeen, nézd, megkaptuk az információkat, amikre vártam!
A felsőbb vezetés akkor nézte ki a srácot, amikor elítélték, azért mégsem olyan gyakori okból küldték a Zengőbe, így szerencsétlenségére szemet szúrt a fentieknek, mint potenciális segéd. Arról nem is beszélve, hogy itt Magyarországon kissé híján vannak azoknak a medikusoknak, akik hajlandóak bemocskolni a kezüket. Nem is érti, ő jelentkezett a feladatra, de azt mondták neki, hogy a gégemetszésnek csak akkor van értelme, ha az illető utána életben marad. Ebből a reakcióból ítélve volt egy halvány sejtése, hogy a jelentkezése elutasításra talált.
Sokkoló és meglepő.
Amíg a Zengőben tartották, túl sok hozzáférésük nem volt az illetőhöz, sajnos Magyarországon ennyire azért nem voltak berendezkedve – viszont ez a feltételes szabadláb kifejezetten kapóra jöhet. És hát kit is küldjenek egy kiszolgáltatott, élete mélypontját élő fiatal felnőttet groomolni, ha nem Yezebelt, nem igaz?
- Egészen bájos, nézd ezt az arcélt, az embernek kedve támad megnyalni. – Na nem kell ebbe semmi személyeset nézni, az ifrit néha indokolatlanul szeret megnyalni dolgokat.. másokat.. csak úgy. Semmi új, semmi megdöbbentő. Arcán derűs, vidám mosoly játszik, fejét a kanapé támlájának dönti, sötét haja szétterül körülötte, mint egy mélylila glória.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem mintha olyan úriasan viselné a köntöst Yezebel sem, mondjuk nehéz is úriasan viselni valamit, ami a férfiak korlátozott színskálája szerint már bőven a rózsaszín kategóriájába esik. Ráadásul a derekán is csak lazán, kényelmesen kötötte meg, a puha anyag engedetlenül szétnyílva például a nagy mocorgásban már le is csúszott az egyik vállán. Ez az a környezet, ahol nem igazán kell visszafognia magát vagy eljátszania, hogy másvalaki. Azt csinálja amúgy is eleget, amint kilép ennek a lakásnak az ajtaján. Persze az sem rossz, valójában kifejezetten imádja a különböző alteregóit, hogy egyik nap ártatlan kisgyerek lehet, másik nap komoly üzletember, máskor pedig csak felpróbálhatja a legutóbb vásárolt magassarkúját.
- Pontosan úgy érzem magam! De sajnos én a naughty listen vagyok. – Lebiggyeszti az alsó ajkát és egyáltalán nem zavarja, hogy két nagyon különböző karácsonyi dolgot kever éppen össze. Villás farka a hangulatát tükrözve kígyózik mögötte, egyik oldalról a másikról leng ki, majd saját életet élve Ruben nyaka köré fonódik. Nem szorít rá, tulajdonképpen nem is ér hozzá, csak két oldalt a vállán pihen. Kívülről rendkívül nyugtalanító, kellemetlen és felkavaró látvány lehet, van a jelenetben a hétköznapi ember számára valami gyomorszorítóan nyomasztó abban, ahogy ez a nem emberi lény egy ember nyaka köré fonja.. bármijét. Valójában viszont a kis társaságukban ez egy gyakori jelenet, soha nem kezdte egyiküket sem fojtogatni ilyen módon, inkább olyasfajta gesztus ez számára, mint ahogy mások megtámaszkodnak a mellettük álló vállán.
- Nah, nah, itt jön az izgalmas rész. Bájitalkísérletek! Belehalt egy vérfarkas is, egészen szélsőséges eredmény, de nagyon tetszhetett valakinek odafenn. – És a hangszíne alapján Yezebel ebben az érdeklődésben, úgy tűnik, osztozik is. Szélesen mosolyog, majdhogynem gyermeki ártatlansággal, csak átlagosnál kissé hosszabb szemfogai rontják el a patyolat összképet. Kicsit szorosabbra vonja a farka szorítását Ruben torkán, de még mindig olyan kis kedveskedő, gyengéd mozdulat, mint egy furcsa anyagú, de kényelmes sál.
- Még jó, hogy nem ez jutott az eszedbe róla! Én néztem ki magamnak, olyan kis aranyos, te nem nyalhatnád meg, ha akarnád sem. Nagyon féltékennyé tennél! – Van valami közös Yezebelben és a macskában, akit éppen Ruben simogat, mégpedig, hogy hajlamosak impulzívan viselkedni, a féltékenység és irigység pedig egy nem épp kedves arcukat mutatja meg. Még akkor is, ha valójában semmilyen mélyen gyökerező oka nincs az érzésre, valószínűleg csupán passzióból imitálja sokszor, mint ahogy tenné ebben az esetben is. Ez ugyan nem teszi kevésbé viharossá magát a kivitelezést .
- Habár, nem is tudom, kire lennék féltékeny ebben az esetben... – Elgondolkodva, mintegy egyszerű mellékcselekvésként tolja félre a macskát Ruben öléből és dől el, fejét a férfi combjaira hajtva. Még hihető is, hogy nagy szórakozottságában nem is tudná eldönteni, kire lenne zaklatott az adott szituációban. Mérlegen lenne, hogy megdézsmálták az új játékát és az, hogy Ruben nincs akkora figyelemmel rá, mint elvárná tőle.
- Te játszol eleget odakinn különben, én is nyújtózkodni akarok, az elmúlt két hónapban túl sokat voltam bezárva. – Kénytelen volt visszahúzódni a könyvbe, töltekezni, visszanyerni a felélt mágikus tartalékait. Sajnos időről-időre szükség van erre és valóban hosszú időn keresztül csak ritkán lehetett az ifritet látni. Terv, terv, mi a terv? Jó kérdés, vörös íriszű szemeit lehunyva, mosolyogva helyezkedik kicsit, minél kényelmesebb pózt keresve újonnan kijelölt fekhelyén. Két kezének ujjait összefonja a hasa fölött.
- Nem is tudom, mi a terv. Előtte még megismerkedem vele, aztán kitalálom, hogyan közelítem meg. Első olvasásra olyan törékenynek tűnik. Mondtam már, hogy imádom a törékeny dolgokat? Olyan izgalmasak! Mindig ott a kockázat, hogy mikor ejted le őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Akkor milyet? Olyan kis csendben intézed azokat, nem is tudok róluk semmit, pedig biztosan szórakoztató lehet kívülről nézve. - Habár nagyon izgágának és mindenlében kanálnak tűnik, valójában, ha a tényleges cselekedeteket nézzük, Yezebel ténylegesen egyikük életébe sem mászott bele túlzottan soha. Najó, Dominik az egyetlen kivétel, de az elkerülhetetlen volt, elvégre nehéz úgy függetleníteni magad valakitől, hogy tulajdonképpen gyerekkora óta neked kell gondoskodni róla. De ő már kirepült a fészekből, mostanság már kevésbé 'anyáskodhat' felette. Nem mintha bánná, szoros kapcsulatuk nagyon torz és furcsa lenne, ha anyai szerepben tetszelegne Dominik előtt. Illetve annak idején is inkább valakiféle távoli tükörkép volt, inkább volt 'gondviselő'? Tanár? Ezt a bájos gondoskodó, anyai vonalat csak a szórakozás végett vonta be.. annál viccesebb most az egyik arcával konkrétan Dominik kisfiát megformálni. Van az egészben valami nagyon szemtelen, valami nagyon bicskanyitogató - és Yezebel imádja ezt a tényt.
Elégedetten hagyja, hogy a haját birizgálják, el sem próbálja játszani, hogy nem pont emiatt helyezkedett így el.
- Iiigen, igen ezen én is gondolkodtam, mi lenne a legmulatságosabb? Melyik megközelítés? Ahh - drámaian felsóhajt és a hangban van egyfajta nagyon indecens él, ami az érzékenyebb lelkűeket pirulásra késztetné - .. alig tudok válogatni a lehetőségek közül. Mi legyen, mi legyen... ?
Végig lehunyva tartja a szemét, de arcvonásai kifejezően visszaadják izgatott érzelmeit. A kisördög a bal vállon, mindig is odavolt ezért a szerepért, mert a legtöbb embernek vannak olyan jellemvonásai, amelyekre megfelelő módszerekkel, jó időzítéssel oda lehet hatni.
- Megpiszkálhatnám a védelmező oldalát, hm? Egy elesett kislány, a csúnya gonosz Ruben bácsi helyben hagyta.. mit gondolsz? Megüthetnél és még csak mérges sem lennék érte! Olyan régen éreztem a vér ízét a számban, egy kis fájdalmas sajgás pedig sosem árt a bordák közt, általában úgysincs semmi bajom.
Sicko, legalábbis emberi mértékkel nézve. Kissé árnyalhat talán a dolgokon, hogy ha valaki hozzá hasonló, aki már többszáz éve él és rengeteg inger érte, ez tényleg csupán különleges szín a palettán, elszakadva a fájdalom és egyéb ingerek negatív-pozitív meghatározásától. Ennyi idő elteltével, ennyi tapasztalattal benne nem a jó és rossz skála két oldala között ingadoznak életének eseményei, történései, döntéseinak súlya és jellege vagy morálja. Hanem az érdekes és unalmas között.
- Bár olyan kis melankolikusan magányosnak tűnik az élete, nem lehettúl sok emberi kapaszkodó körülötte, akikre támaszkodhat. Nem biztos, hogy a gondoskodó oldala olyan kiforrott, hogy alapozni lehessen rá bármit.
Persze, ideig-óráig mindenki szereti magát hős megmentőnek képzelni, nade ez az állapot kitartana, elég szilárd alap lenne akkor is, amikor döntéshelyzet elé lenne állítva? Számíthatna valakitől elhivatott védelemre, aki az olvasott háttéranyag alapján sosem kapott hasonlót?
- Naaah. - Hangosan válaszol saját, ki nem mondott gondolataira. - Azért elrakom későbbre, tetszik a gondolat, hogy megüss.
Nagyon nem szakadhat el ettől a gondolatmenettől, mert alig néhány másodperc elteltével figyelmeztetés nélkül, hirtelen felül. Boldog, széles vigyorral helyettesíti a farkát két kezével Ruben nyakában, ahogy előredőlve átöleli és úgy dől rá köntösöstül. Állát megtámasztja a vállát, így az ötletét közvetlenül Ruben fülébe duruzsolhatja.
- Ha már az én megverésemet elnapoljuk, mi lenne, ha egy kicsikét, egy iiiinduri pindurit őt bántanánk? Csak annyira, hogy nagyon fájjon. Ne törjön össze teljesen, de legyen szörnyű napja. Játsszuk el, hogy kirabolják, hagyjuk ott egy sikátorban, megfosztva az értékeitől, a büszkeségétől és ha volt is aznap bármilyen jó tapasztalata - mindattól? Leszel a segédem?
Alattomos ötlet fogalmazódott meg benne, de dallamos hanglejtése alapján Yezebel rendkívül elégedett vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A szomszédos boxban ücsörgött és lényegében végighallgatta az előző beszélgetést az ismeretlen lány és William között. Gondolta, hogy felméri egy kicsit a terepet, mielőtt rászállnának Rubennel a férfira. Egy dolog, hogy kaptak background infót, más dolog, hogy az ifrit szeret a másodkézből érkező tudáson kívül saját tapasztalatból építkezni.
Nagyon lendületben volt azzal kapcsolatban, hogy érje el a férfinél azt az abszolút mélypontot, amelyből aztán felkanalazhatja - de kezd olyan érzése lenni, hogy a közbenjárásuk nélkül is adottak lennének a körülmények.
Na mindegy. Az ötlete továbbra is annyira tetszik saját magának, hogy nem akar lemondani róla. Igazából most jönne az, hogy felkel a helyéről és hazamegy, de nincs kedve, kíváncsiságát pedig nem is próbálja megzabolázni. Fogja ay XXL-es epershake-jét és felkelve a helyéről átsétál a másik boxna, ahol immáron egy lógó orrú William kuporog egyedül.

Kinézetre egy 20 év körüli fruska, göndör szőke haj, kedves, lágy vonások, boszorkányosan ívelő szemöldök, pisze orr.
- Hali. Fruzsina vagyok, a szomszéd boxból. - Fejével eddigi ülőhelye felé biccent és már be is csúszik a Willel szemben lévő ülésre.
- Bocsi, tökre lehetett hallani, hogy miről van szó, nem akartam hallgatózni vagy ilyesmi. - A fenéket nem, alapvetően csakis ezért, ebből a célból van itt, de ezt a másiknak nem kell tudnia. Ez a vallomás viszont lehet hitelesebbé teszi Will szemében, elvégre ritkán vallják be az emberek a hasonlót.
- Lehet tévedek, de amúgy ez eléggé úgy hangzott, mint egy majdnem-szakítás, gondoltam, meghívlak egy szarazélet-shake-re. - Megemeli a saját italát, aztán a szájához emeli a szívószálat és beleiszik. - Engem is ma dobott ki a pasim, szóval tisztára megértelek.
Egyszerre pofátlanság, hogy csak így ideült, ráadásul az ál-együttérzésével leginkább csak sót dörzsöl a sebbe. Még ha a lány valójában nem is szakított Willel, mert nem ez történt, a férfi elég rosszul érzi magát ahhoz, hogy "Fruzsina" szavai nyomán már most borúsabb színben lássa az előbbi beszélgetést Júliával. Akárhogy is, ez a betoppanás elég hirtelen inger lesz számára, hogy Yeznek érdekes legyen a reakciója.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Hát ezt hihetetlenül bájosnak tartja, mármint azt a megilletődöttséget, ami 'beletörődésben' kulminál. Lerí a férfiról, hogy hirtelenségében annyira nem tud mit kezdeni a helyzettel, hogy inkább nem is próbálkozik.
- Igen? Pedig úgy tűnt, sorry akkor a félreértésért. De azért tetszik neked.. - Mármint, hogy ez nem kérdés, nem viszi fel a hangsúlyt a mondat végén, határozottan ponttal zárja kérdőjel helyett.
- Hát figyu. Mint női comrade, ha én így hagyok ott valamit egy ilyen beszélgetés után, nincs jó kedvem. - Újabb korty a szívószállal. Nagy bambi szemekkel pislog át az asztal fölött. Tényleg csak egy szemtelen fruskának tűnik, akit jobbára elzavarnak, amiért beleüti a pisze orrát mindenfélébe.
- Eléggé befeszültél a terhességre, mármint ne érts félre, ha seggarcnak tartanálak, nem akartalak volna meghívni egy shake-re, de elég hervasztó, ha mondjuk egy srác tetszik neked és az úgy reagál az esetleges közös gyerekre, mintha a Katrina-hurrikán elvitte volna a házát.
Olyan szinten nem ismeri Júliát, hogy abszolút csak rizsázik az egészről. Mi lehet a legrosszabb? Később megbeszélik a problémát Willel, Júlia megmondja a srácnak, hogy hát ez az ismeretlen kiscsaj teljes baromságokat mondott.. na bumm. A világtörténelemben még sosem fordultak elő félreértések.
- Mi lányok azért szeretnénk, ha a másik fél el tudná képzelni magát mellettünk kicsit tovább, mint pár hét meg néhány dugás. - Olyan kis ártatlan, szomorkás hangon mondja, elmélyülve a shake pasztellrózsaszín színében, nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy össze lehessen rakni, a "pasijával való szakítás" is valami hasonlóról szólhatott. Legalábbis ezt a benyomást akarja kelteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ugyanmár, a fiatal, gondtalan huszonévesek nem érdekli, hogy a másiknak van-e kedve éppen beszélgetni. Fiatalok, szépek, övék a világ és mindent megúsznak. Pontosabban Fruzsina alteregója pont ezt a következmények nélküli nyíltságot hivatott hirdetni. Több-kevesebb sikerrel. Néha azért szájontörlik, nem lehet mindenki olyan aranyosan kiszolgáltatott napsütéséses szenvtelenségének, mint Will. Felteszi a két kezét, megadóan, mintha fegyvert tartanának rá, ő meg mutatná, hogy semmi sincs a kezeiben.
- Ugyanmár, én nem haragszom. Nem azért mondtam, hogy ítélkezzek. Egy csomóan vagyunk, akik nem tudnak mindig minden helyzetben jó válaszokat adni. Úgy a világ 99 egész 99 százaléka, ha engem kérdezel. De tényleg, ne rendeljek egy shake-et? Milyen ízt szeretsz? A vendégem vagy.
Érdeklődően hallgatja William szavait, ezt most még eljátszania sem kell, valóban csak úgy szívja magába az ingereget, mégis milyen ember a célpontja pontosan.
- És hogyhogy nem mentél utána? Csak érdekel, én nem vágom a helyzetet, szóval.. - megvonja vékony kis vállait.
- Én, mikor nagy dirrel-durral vonulok ki valahonnan, egy kicsit azért mindig vissza-visszanézek, hátha utánamjön, utánamszól. Tudom, hogy gyerekes meg minden, de... - elbiggyed.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A világ legostobább kiscsibéje lesz, ha arra van szükség. Ha nincs szükség rá, de van hozzá kedve - akkor is. Egyébként is meg van róla győződve, hogy az intelligencia erősen túlértékelt erény.
- Hát, te tudod. - Vállat von az elutasításra, ő felajánlotta a shake-et. Ivott ennél már sokkal jobbat, mármint a helynek nyilvánvalóan nem épp ez a fő terméke, szóval eléggé átlagos.
- Ezen a világon semmit sem kell csinálni. Mittudomén, ha fegyvert tartanak a fejedhez, akkor sem muszáj megcsinálni. Dönthetsz úgy, hogy szarsz bele. Mondjuk lehet, hogy akkor kiloccsantják az agyad, de hé! Ennyi erővel egy gyorshajtó thesztrálhintó is elgázolhat. Még csak nem is látnád a lovakat! Crazy.
Hát amiatt tényleg nem kell aggódnia Willnek, hogy nem fogják szóval tartani - és azon kellene gondolkodnia, mit is kéne mondani. A kiscsaj nyilvánvalóan szereti hallani a saját hangját, gondtalanul cseverészik, csicsereg.
- De független attól, hogy kell-e, tuti jólesett volna neki. Neked meg tetszik, szóval ha neki jólesik valami, akkor neked is jó, nem?
Távol álljon tőle, hogy komolyan rá akarja venni Williamet a kapcsolatai rendezésére. Nem is jönne neki rosszabbul az, minthogy a férfi hirtelen harmonikus életet kezdjen élni, azt a fajta békét nem lehet kihasználni, csak ha összetöri előtte. Viszont kíváncsi William reakcióira, meg hogy pontosan mennyire is komoly a szőkeséggel kapcsolatban. Használhatja-e a "Júlia" témát a későbbi beszélgetésekben a maga javára vagy sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Visszavigyorog, érzi ő az enyhe vagy nem is olyan enyhe iróniát - illetve azt, hogy talán, de csak talán tapintatlan volt azzal, hogy ide telepedett.
- Nem. Miért, azt mondod, elolvasnád? - Egyik kezével felkönyököl az asztalon, ezzel felvéve a legkazsuálabb csevegő pózt, ami létezik e föld kerekén.
- "A csajok természetrajza", ez lehetne a címe és határozottan elkülöníteném a Csajok és Nők csoportját. Mint ahogy vannak Pasik és Férfiak. A pasik átlagéletkora az alacsonyabb, mert ők csinálnak olyat, minthogy egy bérelt kajakban leszánkóznak a síugrópályán részegen.
Szájával megkeresi a szívószálat és csak ivás közben hümmög Will szavaira.
- És olyan rossz rohanni utána? Nem szokta megérni? Én általában tökre elgyengülök tőle, ha látom, hogy próbálkozik és még a legnagyobb hülyeséget is megbocsátom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Átpillant az asztallap felett a másikra. Ha egy lány ennyire könnyen ki tudja billenteni a lelki békéjéből, akkor ez még szórakoztatóbb is lehet a jövőben, mint ahogy eredetileg gondolta.
- Nem tudom, anyám mindig azt mondja, hogy ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye. Az is lehet, hogy azért kell mindig neked bocsánatot kérni, mert te voltál a faszfej.
Már-már provokatív sértésnek tűnhetne, de szélesen vigyorog mellé, amivel lekerekíti a sértés élét.. bár a szavak jelentése attól még ugyanaz marad. Az üres műanyag pohár a kezében tompa koppanással érkezik az asztalra.
- Najó, hagylak szövögetni hódító terveidet, hajrá a gaz női nem térdrekényszerítésében.
Jókedvűen kacsint egyet, majd felkel a helyéről - poharát otthagyja Williammel szemben, és még egy utolsó intéssel búcsúszva kioldalog a Pizzériából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mielőtt elaludt volna, képes volt kinyúlni érte a fiú és anyának szólítani. Tényleg, elhaló hangon, a kiszolgáltatottság teljes pompájában azt mondta neki, hogy "mom". Hát...
Aaawwww!
Gondolta ő, hogy jó az ötlete, de ez a röpke pillanat máris egy teljes minőségi szintet emelt. Olyan régen lehetett valakinek az anyukája - biológiailag sosem, de elesett pártfogója is régen volt. Dominik már felnőtt férfi, ráadásul ő sosem hívta még tévedésből sem 'anyunak'. Szívmelengetően aranyos, még az ő ifritszíve is nőtt ma három méretet ettől. Kár, hogy így is mínuszban van, illetve Yezebel szeretete emberi mértékkel nem épp olyan békés és gyengéd.

Az ő saját kifejezetten egyéni dolgaihoz bérelt lakása gyakorlatilag itt van a sarkon, nem véletlenül kérte arra Rubent, hogy itt dobja ki a srácot, miután végzett vele. Miután meggyőződött róla, hogy William eszméletlen, már meg sem próbálta visszatartani a széles vigyorát. "Anyu".. és milyen kedvesen nyúlt ki felé. Egyszerűen imádnivaló - meg is simogatja az eszméletlen férfi haját, mintha egy alvó kiskutyát cirógatna.

***

Amikor William legközelebb magához tér, puha paplan veszi körbe. Kényelmes ágyon fekszik és bár a tagjai sajognak és a fájdalom messze nem múlt el, de már nem olyan élesen nyillalnak a sérülések. Kellemes szantál és valami édeskés illat lengi körbe a szobát, nem tolakodó, nem erős aroma, de eléggé érezhető ahhoz, hogy ne kerülje el a figyelmet.
A jobb oldalán vízcsorgás, csöpögés hangjai - ha kinyitja a szemeit és oldalra pillant, azt a nőt látja, akit azelőtt, hogy elvesztette volna az eszméletét, amint egy kis asztalra kipakolt lavór felett egy nedves kendőből csavarja ki a nedvesség nagy részét. Látszólag nem veszi észre, hogy Will magához tért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A nő a Williamet körülvevő szatén súrlódására pillant fel, illetve arra a fájdalmas nyögésre, ami elhagyja a sérült száját.
- Óvatosan, még nem forrt össze minden csontod. - Nem megy bele hosszú magyarázatba egyelőre; a másik frissen ébredt, az első fél percben még a fele a semmibe szállna el annak, amit mond. Will eltorzuló arca árulkodó - Maeve lenyúl a földre majd felemel egy kisebb, fekete lavórt és lerakja az ágyra Will mellé. Ő maga a nedves törlőkendővel letelepszik az ágy szélére szintén.
- Erősen beütötted a fejed és lázad is van. - Szavaival párhuzamosan a férfi homlokához nyomja finoman a hűvös, nedves kendőt.
- Szólj kérlek, ha hánynod kell és segítek, ez a kezed csúnyán zúzódott.. - Nehéz is lenne rá támaszkodni, de úgy tűnik, a nő készséggel segít neki felülni, ha arról van szó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem érkezik undorodó sóhaj, akárki is ez a nő, a jelek szerint egyelőre végtelen türelemmel segít neki. Félig ülő helyzetbe segíti, az egyik hatalmas párnát a háta mögé húzza, hogy megtámassza hátulról, illetve feljebb tolja magát az ágyon, hogy jobban meg tudja tartani.
- Nincs miért bocsánatot kérni, nem te tehetsz róla. - Szépen rúzsozott szája mosolyra húzódik, a lavórt leteszi a földre és a lábával arrébb tolja, hogy véletlenül se lépjen bele vagy lökje fel később. Kézfejét William homlokához simítja.
- Még mindig forró a homlokod, nyugodtan feküdj vissza. - Segít visszadőlni és a hűvös borogatás is visszakerül a férfi homlokára. Feltételezi, hogy egy kiadós hányás után egy kicsit tisztább az elméje újonnan összeszedett védencének.
- Azt hiszem, érdekel hol vagy. Bátorkodtalak felhozni a lakásomra, ami nincs messze onnan, ahol rád találtam. Nem mertelek az ispotályba vinni azonnal amiatt..
William karkötőjére mutat, arra a jellegzetes minisztériumi varázstárgyra, ami a fegyencek, illetve azoknak a mágiahasználóknak a csuklóján szokott lenni, akiket valamilyen okból figyelnek a hatóságok.
- Nem voltam biztos, hogy nem lesz belőle bajod. - Ki tudja, lehet olyan összetűzésbe keveredett, amiről nem örült volna, ha tudna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Gondoskodott róla, hogy bár rendkívül keveset tartózkodik itt, azért ne olyannak tűnjön a lakás, mintha egy berendezett kiállítási darab lenne az ikeában. Rend uralkodik, de alapvetően az a fajta lakályos rend, amelyben a különböző elemek nem tökéletes szabályossággal állnak egymás mellett.
Kicsit meglepi Will hirtelen elszántsága és rémülete, de alapvetően nem rémiszti meg - pontosan tudja, hogy a férfi jelenlegi állapotában innen legfeljebb szakértő segítséggel tudna távozni. Annyi törött és zúzódott sebbel, ami még megmaradt, bőven kell neki legalább egy este, amíg a bájitalok, kenőcsök hatni kezdenek.
- Természetesen használhatod majd, de ha most sokat mozogsz, a bájitalok nem fognak tudni hatni és rosszul fognak összeforrni a csontjaid. - Arra tapintatosság miatt nem tér ki, hogy ha William azt gondolja, hogy meg fogják tartani a lábai pillanatnyilag, akkor csak próbálja meg bátran.
- Valami baj van? - Félrebiccentett fejjel lép a kisasztalhoz és kitölt egy pohár vizet mindkettejüknek egy-egy üvegpohárba. Az egyiket aztán William felé nyújtja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Amíg William nem látja, egy kissé összehúzza a szemeit, amolyan érdeklődő 'na most mi lesz' módon, ám ez a kifejezés hamar eltűnik az arcáról, mikor bebizonyosodik, hogy a férfi lába valóban szörnyű állapotban van. Szimpatikus neki, hogy azonnal harap a bájital témájára, csalódott is lett volna, hogyha hagyja elmenni a füle mellett. Elvégre azért kell nekik William, mert elvileg ért a bájitalokhoz, de nagyon lelombozó lett volna látni, hogy a minimális bájitalokkal kapcsolatos óvatosság sincs meg benne pont egy olyan személyként, aki tisztában van, milyen lehetőségek is rejlenek bennük.
Lepillant a kezében tartott pohárra, melyet nem fogadnak el, de nem veszi magára láthatóan, csak visszarakja a helyére. Olyan, mint amikor az állatkertben etetne valami aranyos dolgot, de az nem jön oda a rácsokhoz, hanem elbújik.
- Csontforrasztót. Mint említettem, több törött csontod volt.. és van még mindig. - Ijedten a szájához emeli a kezét, szemeit tágra nyitja, mint akibe most nyilall csak a felismerés.
- Te jó ég, ugye nem vagy allergiás és érzékeny semelyik komponensére sem? Annyira rosszul néztél ki, tenni szerettem volna valamit, ebbe bele sem gondoltam. Sajnálom.
Szomorkás megbánással és bocsánatkéréssel néz Williamre. Aggodalmas mozdulattal tűr hátra egy vörös tincset a füle mögé. Yezebel pedig rég érezte magát ennyire elemében: az 'áldozata' itt van, a barlangja legmélyén, törött lábbal, varázshasználó pálca nélkül, az egész annyira tökéletes. Szórakoztatja a gondolat, hogy tulajdonképpen bármit tehetne a férfival, ő mégis gondoskodni fog róla a szokásos gyakorlat helyett. Ha ezt tudja, előbb eltörte volna valakinek a lábát, hogy aztán segíthessen neki - mondjuk, mikor Dominik gyerek volt.
- Oh, igen, nem akartalak zargatni ezzel, amíg jobban nem leszel kicsit. Sajnos, mikor megtaláltalak, senki sem volt már ott. - Olyan lemondóan közli, mintha nem tudná, hogy a tárca tartalmából ő a napokban bizony illatos fürdőbombát, füstölőt és vizipipadohányt fog vásárolni.
- Emlékszel, hogy nézett ki? Egyáltalán mi történt? - És akkor már vissza is telepszik ismét az ágy szélére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Oh, hát lássuk csak, nem tudom fejből.. - elgondolkodó hümmentéssel hajol oldalra, hogy átnyúljon az ágy melletti éjjeliasztalhoz és kihúzva egy fiókot elővegyen egy üres fiolát. Leolvassa a fiolán lévő címke feliratát. Nem mintha le kellene, de jobb kicsit húzni az időt.
Valójában teljesen felesleges húzni az időt, csak jó látni, ahogy Williamben épül a feszültség.
- Oh, igen, tényleg, ez az Ackerman-féle kivonat. - Nem a legsilányabb, de nem is a legminőségibb, legjobb, vagyonokba kerülő készítmény: erős, megbízható középosztályt képvisel. Megigazgatja William körül a takarót. A haját simogatni, amikor ennyire magánál van, egyelőre már túl tolakodó lenne és lehet összetörné a szépen építgetett képet, de ezek az apró, anyáskodó gesztusok tökéletes ecsetvonásai a későbbi képnek.
- Kár, lehetne személyleírást adni róla a hatóságoknak. És ah.. igen, teljesen elfeledkeztem róla, milyen illetlen vagyok. Maeve. Egy kicsit örültem, mikor bemutatkoztál és kiderült, hogy nem vagy magyar, azt még egy kissé töröm. - Amikor Fruzsinaként beszélgetett vele, akkor érezte ő, hogy a férfi kevésbé magabiztosan beszéli ezt a nyelvet, így próbaképpen bedobta most ezt a kis aprócska részletet. Minél többmindenben tud vele már most azonosulni William, minél többmindent gondol hasonlóságnak, annál könnyebb lesz később a dolga. Annál erősebb kötődést tud kialakítani. Leplezett kíváncsisággal figyeli, hogy ez a kis improvizált apróság, kivált-e valamiféle reakciót.
- Ugyan már.. - emlékeztetnie kell magát, hogy véletlenül se Williamezze le, a férfi mindkét alkalommal csak ezt a rövid becenevét mondta el. Egy új, tiszta nedves kendővel letörli gyengéden a férfi arcáról a fájdalomtól és láztól serkent izzadtságot.
- Én éreztem volna rosszul magam, ha csak úgy továbbsétálok. Nem segítettem volna, ha úgy érezném, hogy a 'nyakamon maradsz'. A legfontosabb most, hogy minden megfelelően forrjon össze. - Biztatóan a másikra mosolyog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Békésen és csendben tesz-vesz William körül. Vízcsobogás, paplan és ruhasurrogás, a lakás kellemes melege, a szantál tisztaságillata vegyül valami halvány, visszafogott, nőies odőrrel. A megjegyzésre nem válaszol rögtön, úgy mozdul William látómezejében, hogy a férfi rálásson arcára, ám úgy tűnjön, Maeve nincs tudatában annak, hogy éppen figyelik. Yezebel ekkor dönt úgy, hogy ajkait szomorú-melankolikus mosolyra húzza. Annak a történetbeli nőalaknak a mosolya ez, akinek a vállára láthatatlan súlyok nehezednek; aki egy kissé fáradt, talán még akár beletörődő is.
- Akinek néha szüksége van rá. Hagyok egy pohár vizet az ágy mellett, ha megszomjaznál. - Hamar témát vált, érezhetően nem kényelmes téma számára. Kapva kap az alkalmon is, hogy inkább a magyar nyelvről és származásról beszélgessenek.
- Amerika.. de a felmenőim visszamenőleg németek, a családnevem Vandenberg. A németre szokták mondani, hogy durva és bárdolatlan hangzású, de lehet már csak elfogultság miatt is, nekem jobban tetszik, mint a magyar.
Sokkal sikeresebbnek tűnik ez a találkozás, mint milyennek tervezte. Voltak várakozásai, de William fogékonyabbnak bizonyult a kis játszmáira. Valakinek a szemében ez talán gyengeség, Yezebel nem ebben méri valakinek az értékét. De még, ha így is lenne, ezt a fogékonyságot számára szimpatikus tulajdonságként könyvelné el.
- Én is örülök. Annak is, hogy a rengeteg vér alatt kevesebb sérülés volt, mint amennyire először gondoltam. Ijesztő volt első pillantásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem voltam diák egyik varázslóiskolában sem, sajnos a pálcás mágia, ami alapfeltétel, számomra teljesen elérhetetlen. - Olyasmi dolog lehet ez, amin már nagyon régen túltette magát, mert nem hangzik elkeseredettnek; csak tényközlésként ejti el az információt, mely szerint - jelenleg Williamhez hasonlóan, ő sem fér hozzá ahhoz a varázslatfajtához, amellyel a mágiahasználók legtöbbje a legmagabiztosabb. Willnek csak tiltják egyelőre, illetve pálcája nincs - Maeve pedig sosem értett hozzá. Ezzel még csak nem is hazudik, Yez amennyire otthon van a rituális mágiák terén, a varázserejének semmilyen árnyalata nincs összhangban a pálcás varázslatokkal.
- Durva és sértő lenne azt mondani, hogy kvibli vagyok, de nem fogok rád pálcát fogni. - Most, hogy végez a pakolászással végre, odahúz az ágyhoz egy puha kárpittal bélelt széket és fáradtan leül.
- Ennyire elhagytad magad addigra, hogy nem is emlékszel? Mondjuk nem csodálom. - Gondosan elrendezett, lófarokba kötött haját kiengedi, talán most, hogy látja, vendége egyre jobb bőrben van, ő is mer egy kicsit lazítani.
- Mivel az egyik lábad eltört, csak rám támaszkodva tudtál felkelni és eltartott egy ideig, míg átjöttünk. - Fejével az átellenben lévő szófa felé biccent, melynek támlájára hanyagul odadobva az a hajdanán fejér kabát hever, amelyben William először megpillantotta. A ruhadarab alja sártól és kosztól mocskos és sötét, illetve főleg az egyik oldalon tele van maszatos vérfoltokkal a gallér és mellkasi részen.
- Régóta először sajnáltam, hogy nem értek a pálcás varázslatokhoz, hogy lebegtethessek valakit. De támogattam már magukat elhagyott, részeg férfiakat..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem mondja, hogy mindig beválik, a gyengeség tettetése valójában egy meglehetősen kétélű fegyver. Vannak embertípusok, akik csupán felbátorodnak, visszanyerik a talajt a lábuk alatt egy ilyen féllel szemben. "Én jobb vagyok. Erősebb." Felette áll egy maga által elképzelt hierarchiában. Nem csoda, a varázslók és boszorkányok számára fontosak az erőviszonyok, ezeknek alapja pedig a nyilvánvaló származás mellett a mágiához való hozzáférhetőség. Nagyobb becsben tartják azokat, akik birtokában vannak bizonyos adottságoknak, képességeknek, tanulható ismereteknek. Egy egyszerű boszorkány mellett ilyen tekintetben a társadalmukban mindig kicsit (vagy sokkal, minden a marketingtől függ) többet fog érni egy boszorkány, aki emellett még animágus is mondjuk. Született képességek, okklumencia, legilimencia, animágia... yada-yada. Mind pluszpont egy resumén, ami mellett az 'egyszerű', kemény munkával dolgozó és tanuló varázslók egy kicsit bizonytalanabbul érzik magukat - már, aki hajlamos. William pedig, megítélése szerint elég sebezhető önképpel rendelkezik ahhoz, hogy ez a nyilvánvaló 'erőkülönbség' közöttük önbizalmat adjon neki.
Mégis mit tud tenni egy nő, aki nem tud még pálcát sem használni?
(Nos, fejbelőni még mindig egy opció, de a varázshasználók néha elfejtik ezt az apróságot.)
Együttérző pillantással várja ki William reakcióját, nem bizonygatja az emlékezekiesés tényét, elvégre ő csak segített, hát honnan tudhatná? Nem mindenttudó, végülis bármelyik alkalom tökéletes arra, hogy elképzelései másként alakuljanak. Yezebel mindössze feltételez, pont ez a kis hibafaktor az, ami izgalmassá teszi ezt az egész jelenetet, habár nyilván az tölti el a legnagyobb örömmel, ha végül számításai helyesnek bizonyulnak.
- Legalább nagyobb baj nem történt. Ah, hogy ez? - Körbenéz a szobában, a sötét, ízlésesen díszített falakon, az asztalka mellett felhalmozott, használt(an vett) kötetekre, amelyek arra várnak, hogy visszakerüljenek a polcon a helyükre.
- Ez csak egy lakás, ha kilépsz a bejárati ajtón, még talán találkozol is valamelyik szomszédommal. De igen, egy ideje teljesen egyedül. Erről jut eszembe.. el is felejtettem kérdezni, esetleg értesítsek valakit az állapotodról?