Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Barnabásban többek között vicces az is, hogy amikor látszólag határozott, akkor is olyan éppen olyan összeszedetlen, mint egy több ezer darabos kirakó, melyet éppen kiöntenek. Nem kíván ennyire távolságtartó és goromba lenni, de Ophelia kedvessége valahogy ezt váltja ki belőle. Aztán még a nőkre mondják, hogy viselkedésük megfejthetetlen és labilis.. Na hát, Bánkiról szép kis esettanulmányt lehetne írni ezen a téren.
Ahogy látja Karolát a nővel, szíve egy kissé összeszorul, de ezt egy félszeg mosoly mögé rejti. Hiába nem sajátja a kicsi, annyi időt tölt vele, hogy apja helyett is apja, Ophelia meg annyira könnyedén barátkozott össze vele, hogy az valami elképesztő. Szívfacsaró.
Lassú léptekkel halad a kettős mögött, miközben jobbra balra tekintget. Számára teljesen ismeretlen egy ilyen környezet, s nem mintha nem bízna a nőben, hiszen jelenleg kénytelen, azért igyekszik résen lenni, már a rezervátumon kívül is. Aztán csak beéri Opheliat és unokahugát, míg ők a bejáratnál trécselnek, s vár. Türelmesen vár, míg a nő társalog és intézkedik, mindeközben pedig Karolát nézi, aki teljesen elvarázsolódott, pedig még aligha látott bármit is.
Végül elindul, s magában megjegyzi, hogy mennyire rohadtul tetszik neki az, hogy Ophelia amint megérkezik, mindenki körülötte forogna. Valahogy pont így képzelte, eddig is jól tudta, hogy a szőkeség magára vonja mindenki figyelmét, de nyilvánvaló, hogy itt, ahol dolgozik ez nem a kinézetének, hanem tudásának köszönhető. Jajj neked Bánki..
Karola lassacskán feléled és jobbra-balra dülöngélve nézelődik, aztán Opheliára mosolyog, tovább nézelődik, egészen addig, míg az első sárkányhoz oda nem érnek, mert akkor bizony ismét megszeppen és úgy bújik a nőhöz, hogy arcát a vállába fúrja, így gyakorlatilag semmit se lát. Barnabás pedig csak mosolyog, miközben megtartja a tisztes távolságot, mert azért ő se a legbátrabb teremtés egy ilyen állat közelében. S nem, itt nem Opheliaról beszélünk..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Elmegy kettő hétre, hogy ne legyen őskáosz a fejében, s közben mi történik? A pizzázó úgy dönt, hogy levedli bőrét, mint egy kígyó és ijesztegeti a népeket, meg rossz hírét kelti, mint új tulajnak. Fenomenális, egyszerűen ennél jobbat, még egy komédiás sem tudott volna írni, de tényleg.
Szerencséjére Sonja nem annyira szerencsétlen, mint amilyennek elsőre tűnt, így a megbeszéltek szerint, mindent összeszedett és beszerzett erre a bizonyos napra. Bánki talán majd még hálás is lesz neki, bár ahhoz az is kellene, hogy a száját néha befogja és úgy tegyen, mintha nem főnök lenne.
Az ötlet nem bonyolult, hirdetni, ajánlani, festéket beszerezni, kaját csinálni, italt szerezni, aztán valami jó hangulatban elintézni a falakat, mert a háborút nem nyerhetik meg ők. Aha. De ki akarná ezzel traktálni csak az alkalmazottait? Hát milyen főnök lenne a mi Bánkik, ha kiadná nekik, hogy na már most KÖTELEZŐ, hogy itt legyetek és fessetek.. Ennek sose volt híve, így simán rájuk hagyta, anélkül, hogy a következő havi beosztásban kicseszne velük.
Hajnalban érkezett meg az Amazonas vidékéről, semmit nem aludt, mégis első útja a pizzázóba vezetett, hogy felmérje a károkat. Így Ő már röpke 5 órája az étteremben van és rendezkedik jobbra meg balra, hogy mire a jelentkezők megérkeznek minden el legyen pakolva, le legye terítve és még reggeli is várja őket.
Reggel 9. A megbeszéltek szerint Ő már ott toporog és szépen megvárja, amíg mindenki megérkezik. Akit nem ismer, ahhoz odasétál, hogy bemutatkozzon, hogy megköszönje, hogy itt van és megkínálja valamivel, amit kér. Barnabás hálás, mert nem gondolta volna, hogy rajta kívül lesz még itt valaki, s láss csodát mégis van. Csak vonzó a kedvezményes evés.. Tudta Ő. Mikor úgy látja, hogy mindenki megérkezik, közelebb hívja a jelenlévőket.
– Jó reggelt mindenkinek – kezdi kissé megszeppenten a mondanivalóját. Annak ellenére, hogy tanárként is funkcionál, nem egy nagy dumás emberke, így kissé zavartan néz körbe a jelenlévőkön. – Még egyszer köszönöm szépen mindenkinek, hogy eljött, nagyjából még százszor fogom ezt elmondani a mai nap folyamán, nézzétek el nekem – mosolyodik el, miközben megvakarja a tarkóját. – Szóval, van itt festék, meg ruha, amivel a sajátotokat megvéditek, bár tudom, hogy egy pálcaintéssel ezt is ki tudjátok védeni – megvonja a vállait, ő nem sokszor szokta igénybe venni ilyen esetekben, mert még mindig jobban preferálja a kétkezi munkát. – Azt a falat nyugodtan hagyjátok szabadon – mutat a bal oldalán lévőre. – Mert azzal más terveink vannak. De a többi az rátok van bízva. Felőlem egyedül is neki állhattok egynek, de lehet párban, vagy csoportosan, tényleg mindegy – csak legyen készen minél előbb, mert már rágják a fülét, hogy lesz-e egyáltalán pizzázó, avagy romjaiban dőlve hagyják a helységet.. – Csináljunk egy olyan helyet, ahova mindenki szeret jönni, illetve ahova, ha beléptek, büszkék lehettek arra, hogy a ti kezetek is benne van – vagy valami ilyesmi. Nem jó a lelkesítésben, szóval zavarodottan néz újfent köre a jelenlévőkön. Tekintete egy pillanatra Emilyn akad meg, akinek egy mosolyt is küld, mert azért neki főleg hálás, hogy itt van, azok után, hogy milyen jó kis zűrzavart csináltak együtt.
– Jó munkát mindenkinek, ha bármi kérdés van, Sonját vagy engem nyugodtan zaklassatok – mutat az említett nőre, aztán hogy megmutassa Ő nem akarja kivenni magát a dologból, magához vesz egy ecsetet, ruhát és vödröt, hogy az egyik falhoz elinduljon velük.

// Még egyszer iszonyatosan köszönjük, hogy jelentkeztetek.
Szálazzatok hozzám, de mivel sokan vagyunk, felőlem tényleg lehet külön csoportokra is válni, de akkor azt nyilván jelezzük egymásnak.
Bármi kérdés van, zaklassatok, mindenkinek mindenre válaszolok.
Köszi, hogy türelmesen vártátok, hogy ez a hsz megszülessen, következővel igyekszem gyorsabb lenni :3 //
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Julianne
Ugyan már, kár tagadni. ;)

Már inkább nem szól semmit. Sem kedve, sem pedig energiája nincsen ahhoz, hogy a nővel egy felesleges vitát folytasson hosszú perceken át. Bánki még mindig nem érti mire fel van ez a nagy csinnadattra, hiszen láthatóan se a szőkém, sem pedig a ruházatán nem esett akkora folt, hogy azzal ne lehetett volna mit kezdeni. S ekkor eszébe jut az, hogy még a ruha árát is felajánlja, csak fejezze már be a másik fél a károgását, ám hamar elveti, mert az eddigi pár perces tapasztalata alapján arra jut, hogy csak tetézné vele a bajt. Arra meg most nincs szüksége.
- Rendben - itt jegyzendő meg, hogy Bánki száján nem fut ki most sem, amit gondol. Mert mikor a vendég kiemeli, hogy citromosat, akkor azért gondolatai közé szökken az a megjegyzés, hogy nahát az éppen olyan keserű, mint magácska.. De mint tudjuk, Barnabás úriember és nem vág ilyet senki fejéhez, csak a borostája alatt mosolyog, miközben készíti az italt.
- A pizza milyen legyen? - teszi le a limonádét a nő elé, lehető legszimpatikusabb hanglejtését és mosolyát használva, aztán maga elé veszi a kis füzetet, amiben írják a fogyasztást maguknak és türelmesen pillog a nő felé. Igen. Bánki inkább lemegy kutyába, mert úgy érzi, így biztosan hamarabb szabadul ebből a kellemetlen helyzetből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Csipetcsapat
végén már inkább Emily

Tudja jól, hogy Sonja azt képzeli magáról, hogy ő a főnök és azért tette erre a napra az egészet, mert megakarta szívatni. Így mikor a nő sokkal korábban megérkezik, mint amire Ő számít, csak egy halk morgással köszönti és a továbbiakban sem igen szól hozzá többet a kelleténél. Ahhoz még túl fáradt, túl korán van és semmi kedve már órákkal a kezdés előtt kiabálni. Amúgy sem az a fajta.
Mire megérkezik a többség tényleg minden el van rendezve. Képzeletben vállon veregeti az üzletvezetőhelyettest, mert jó munkát végzett na, de ezt soha nem kötné az orrára, mert a kislány még jobban fennhordaná az orrát. A kötelező körök után, látja ám, hogy ki mennyire lelkes és az sem kerüli el figyelmét, hogy Sonja úgy dönt, hogy szabadságolja magát, így mikor a kisasszony méltóztatik visszajönni, akkor egyenesen feléfordul.
– Te inkább csinálj kávét nekünk, kösz – s talán annak, aki ismeri ezt a férfit meglepő lehet, hogy elég határozottan lép fel. Itt Ő a főnök, s jobb lesz, ha szépen lassan a Machay lány is elkezdi ezt megemészteni, vagy hamarabb repül, minthogy bekerült.
– Először fehérrel lefestjük az egészet, aztán majd jöhet minden más – ezt nem csak Laura kérdése végett közli, hanem mert látja azt is, hogy a szervezetlenség fejében, mindenki fog majd egy színt, aztán pár perc múlva az egyik rózsaszínnel kezdi pingálni a falat, a másik meg kékkel. Na ez meg senkinek sem kell, mert hát ennyi erővel foghatná a vödröket, aztán egy határozott mozdulattal önthetné a falra.. Ugyanazt érnék el. - Fontos, hogy legyen valami alap a vakolás felett – teszi még hozzá, aztán a mellé érkező Emily felé fordul, akit biztos, hogy az ég küldött.
A nőnek meg sem kellene szólalnia, Bánki orrába belefurakodik az a bizonyos illat, melynek köszönhetően gyomra korogni kezd, s ekkor jut eszébe, hogy gyakorlatilag utoljára este evett.
– Esküszöm lecsókolnálak, ha nem lennél tiltott gyümölcs – és megöleli. Igen. Mindennek ellenére Emilyt Ő csípi, meg nem is vesztek össze, s bárki bármit is képzel emögé az ölelés mögé, ami számára maximum testvéri, Emily megérdemli ezt az ölelést. Bánki habár nem volt jelen, tudja, hogy mi a helyzet, s nagyon sajnálja az egészet.
– Köszönöm – néz végül a nőre, majd elkezdi kibontani az ételt, s egy jó ízűt harap belőle. Fogalma nincsen, hogy Emily honnan tudta vagy sejtette, de ezentúl biztosan imába fogja esténként a nevét foglalni, mert ezzel az étellel életet mentett ma.
– Fáradt vagyok na – lép a nő után és bár tudja, hogy ezzel a saját munkaerejét tartja fel, de éppen azért meri meglépni, mert a hely az övé. – Hajnalban értem vissza és azóta itt vagyok –folytatja tovább, majd harap egy újabbat és csillogó, kissé fáradt tekintettel néz a nőre. – De ne vedd sértésnek, te se nézel ki jobban –neveti el halkan magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ophelia
Töketlen leszek tőled * Kinézek neked.

Nem túlzás azt állítani, hogy Barnabás be van tojva, mint egy újszülött kisbaba. Tudja jól, hogy ötlete eléggé meredek és kétélű, de amikor a diákok sutyorgása közepette meghallotta a bál szót, egyből a nő jutott eszébe. Annak idején elszalasztotta a lehetőséget, pedig mostanában fejét tenné rá, hogy biztosan elhívta volna utolsó báljára a másikat, ha a könyvtáros, tanuló randi nem hiúsul meg.
Mióta a kiruccanásából visszajött, kissé talán felszabadultabb, bár kár lenne tagadni, hogy a sárkány látogatás, feszültre sikerült, ám ennek ellenére sem tudja napok óta kiverni a fejéből az ötletet. Annyi mindent szalasztott már el az életében, s örökké tüskeként fog élni benne a pizzázós este. Talán ezért is akar minduntalan bizonyítani és megmutatni a nőnek, hogy ő nem ekkora fasz, csak ott abban a pillanatban elgurult a gyógyszer. S bár érzékelte, hogy Ophelia nincs ráfeszülve, elengedte már a témát, akar még egy utolsó gesztust, mellyel a szőkeségbe még jobban nyomatékosíthatja, hogy soha az életben nem érdemli meg azt, hogy úgy beszéljenek vele, ahogy akkor ő.
Vezekelni akar. Újra és újra.
Bánki egyszerű lélek, nem szereti a túlzott flancot és csakis abból építkezik, amit eddig megtudott a nőről. Ennek fényében fog egy kosarat, amibe a kedvenc italát teszi, illetve saját kezűleg készít neki rózsa formájú kis pizzákat, melyeket majd amúgy is szeretne az étlapra tenni, s ki más lehetne a legjobb tesztelő, mint az ötlet múzsája? A kis rózsák mellé, különböző szószok is vannak, amelyekkel az ízűk igazán teljessé válhatnak.
Igen ám. De ahogy Bánki belenéz a tükörbe, egy óvodást lát, aki lelkesen rajong a csoporttársáért. Ennyire szertelen most, ennyire nincsenek egyben a gondolatai, ennyire nem tudja, hogy mit is csinál. Ennyire akarja ezt. Őt. Az egészet.
Mire meggondolhatná magát lábai már a Fő utcára vezetik, pontosan ahhoz a házhoz, ahol a nő éli a mindennapjait. Mondaná, hogy már kívülről megnyerő számára a látvány, de tudja jól, hogy a házinéni mennyire szipirtyó. Ezért is hiúsult meg az első ötlete, hogy a szerelmes filmekbe illő, ablak alatt zenélő formát válassza. Ophelia amúgy is többet érdemel.
A nénivel fél órát kell bájolognia, s megígérni, hogy nem lesz hangos veszekedés és más egyéb sem odafent, aztán végül csak feljut Rapunzelhez.
Az ajtó előtt állva, aztán lefagy. Elfelejti nevét, nemét hovatartozását, mindent. Áll ott vagy öt percig, mire végre eljut addig, hogy bekopogjon. Igen ám, de míg az ajtó kinyílik ő majdnem elfut, mondjuk azt, hogy az első lépcsőfokot lefelé meg is teszi. Fél. Sose csinált ilyet, így kissé zavartan néz a nőre, majd teljes testtel fordul felé és nyújtja a kis kosarat, mint egy jó cserkészlány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ophelia
Töketlen leszek tőled * Kinézek neked.

Mi a..?
Áll és nézi a nőt, aki káprázatosabban néz ki, mint amúgy. Bánki ennek hatására pedig megkukul. Hosszú perceken keresztül egyetlen egy hang sem jön ki a torkán. Lássuk be, ez az az állapot, amikor csoda, hogy az ember nem vágta hozzá a nőhöz félméterről a kosarat és futott el. Mert atyaég. Eddig is zavarban volt a nő mellett, eddig is epekedve nézte minden egyes nap, de ez a ruha. Ez most felteszi az i-re a pontot.
Nyel egy nagyot. Aztán belép a lakásba, ahol sajnálatosan ezidáig még nem járt.
Tekintetét igyekszik elszakítani a nőtől, hogy felmérje a lakás adottságait, de iriszei újra és újra megpihennek a nő alakját tökéletesen felvevő és kiemelő ruhakölteményen és annak viselőjén. Nehezen, de érzékeli azt, hogy Ophelia száját szavak hagyják el, de elsőre nehezen sikerül felfognia, hogy mit kérdez avagy mond.
- Én - szólal meg végül egy kissé rekedtes hangon, s zavarában megvakarja a tarkóját. - Gondoltam ez talán nem köt ki a kukába - mosolyodik el szelíden. Igazából szeretett volna valami olyat, amit reméli, hogy más nem csinált a nőnek. Igen. Bánki hiába tudja, hogy már nincs esély, meg akarta adni a módját, de nem a sablonos módon. - Szeretném majd a pizzázó kínálatába is felvenni és ki más lehetne a legjobb tesztelő, mint aki végett született az ötlet - s Bánki úgy tűnik túllendül végre az ámulaton, mert sikerült ezt elmondania úgy, hogy homlokán nem ömlik a Niagara, alsó gatyájából pedig nem száll fel semmilyen kémiai gáz. Felnőtt a fiúcska, nézzenek oda.
- Hát - lép közelebb a nőhöz és elveszi tőle a poharakat, amiket letesz a konyhapultra. Ahogy hozzáér a másikhoz, gerince mentén végigfut egy jóleső bizsergés, s úgy érzi, hogy az elmúlt hetekben érzett hiány, most végre eltűnik, ha csak egy pillanatra is. - Nézd tudom, hogy elég későn, meg biztos már találtál is valaki jobbat, hiszen hűűű basszus - újra végigméri és a közelségtől, a nő bájától, illatától és a ruha csillogásától ismét eláll a szava. Még meg is szédül szerencsétlen ember, így kénytelen elengedi Ophelia kezét és megkapaszkodni valami másban. /Nem, nem a mellében. /
- Szóval nem szeretném még egyszer elszalasztani az alkalmat - néz komolyan a nőre, s most kezdi el verni a víz, meg vörösödik is, mint a paradicsom. - Ha.. Ha nincs még. Ha nincs még kísérőd, akkor izé - mély levegő Bánki, csak koncentrálj, a tükör előtt már még csináltad és az sem rúgott tökön, akkor a nő ugyan miért is tenné? - Megtisztelsz azzal, hogy eljössz velem a bálra? - néz végül nagy szemekkel a nőre. Gyakorlatilag most éppen azt a nézést veti be, amit a két szőke nem is olyan régen, hogy együtt menjenek sárkányokat nézni. Igen. Bánki néha képes visszafordítani az ilyesmit. Néha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ő úgy dönt, hogy tisztes távolságból figyeli ezt az egészet. Nem azért, mert ne csodálná ezeket a lényeket, csupán jó látni azt, hogy ez a két nőnemű ilyen szinten elvan egymással. Ha valaki ezt megemlítette volna neki, kiröhögi. Karola nem könnyű eset, tud olyanokat alkotni néha, amivel bizony kínos helyzetbe tudja hozni környezetét, ám Opheliát a legelső pillanatban megkedvelte. Szerencsére. S láthatóan az érzés kölcsönös, ez pedig Bánkinak egyszerre okoz örömöt és fájdalmat.
Karola az üvöltés re megugrik, s talán ha a nő nem fogná kezei között, el is bőgné magát. Ám tartja magát, azért, hogy megmutassa milyen bátor, nem úgy, mint nagybátyja. Csillogó tekintettel nézi a falatozó állatot, s közben issza a nő szavait. Sok mindent nem ért még, mégis ámulva figyel minden egyes pillanatot megél és élvez. Barnabás pedig örül.
Mikor Ophelia leteszi egy darabig még nézi az állatot, majd elindul Barni felé, fut, hogy El újságolta, amit csak megjegyzett. Így persze mond néhány vicces dolgot is, de Barni mindent elhisz neki, hiszen annyira beleéli magát a mesélésbe. Közben Ophelia is megérkezik hozzájuk, amire a férfi kissé feszülten lesz, mint eddig.
Néz a nőre, s szíve szerint azt mondaná, hogy vele semmi sem szörnyű, de mégsem teheti meg. Barnabás elszánt ember és végsőkig képes elmenni valamiért, amiben hisz. De valahogy úgy érzi, hogy ez most nem az az alkalom. Karola öröme sokkal előbbre való ezen a napon, mint az ő kezelhetetlen érzései.
Sóhajt.
Nézi a kisebbiket, aki végre méltóztatik nála is megmaradni egy picit. Határtalan boldogság csillog a szemében és az arcán, látszik rajta, hogy Ophelia nagyon betalált ezzel, s Barnabás ezért örökre hálás lesz. Mert ez a kislány, akit az anyja folyamatosan lepasszol, az apja meg fel se vállalta, annak kijárnak az ilyen pillanatok.
- Köszönjük Ophelia, egy életre szóló élményt szereztél… Mindkettőnknek - - igen Barnabásnak is, még ha most leginkább egy durcás kölyökre hasonlít is, ő nagyon hálás. S már pörögnek az agytekervényei, hogyan és mikor fogja meghálálni ezt, ha egyáltalán kap rá lehetőséget.
- Nézd én komolyan kihagynám ezt az ebéd dolgot, viszont Karola úgysem fog békén hagyni és nincs kedvem végig hallgatni egy kettős hisztit - mosolyodik el zavartan, be kell látni, hogy ezzel a kettőssel szemben esélye nincsen, főleg hogy a két szőke külön külön is mindent elérhet nála, csak a nézésével is. - Szóval akár ehetünk is valamit - mintha annyira nehezére esne ezt kimondani, sóhajt egy hatalmasat. Holott bármennyi percet eltöltene a nővel, ebben senki ne kételkedjen. Csupán feszült, s nem kíván robbanni, azzal pedig rontani az amúgy is szar helyzeten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Hálás mindenkinek, aki itt van, aki még esetleg beesik, aki csak véletlen erre jár és dob nekik egy mosolyt. Nyilván egyedül is képes lenne megcsinálni, vagy kiadhatta volna kötelező műszakban is, de azt szerette volna, ha mindenki önként jön. Azt sem bánja, ha fél óra múlva már csak egyedül van itt. Akkor sem fog senkire sem rossz szemmel nézni holnap. - Még annyi, hogy nincs kötött munkaidő vagy ilyesmi. Ha meguntad, elfáradtál, éhes, szomjas vagy, menj nyugodtan.. - szeretné nyomatékosítani bennük ezt. Ő ma nem olyan főnök, mint amilyen holnap a nyitás előtt lesz. Most egy közülük, aki nen fogja kihúzni magát, ugyanakkor, ha éppen éhes avagy szomjas, leteszi majd az ecsetet.
Mivel Belián, az az áldott jó lélek, segít a véletlen idetévedő hölggyel, így ő már nem magyarázza el újfent a helyzetet, hanem keres ecsetet, ruhát és festéket, hogy az Előkészítős kollegina mellé ne csak a kaja társaságában csatlakozzon.
- Terheket? Ugyan már.. - maximum nagy nyomás van rajta, mert érzi, hogy mindenki azt várja, mikor fog elbukni. Csak ezért nem küldött el mindenkit messzire, mikor hazaért és ez a látvány fogadta. Pedig komolyan megfordult a fejébe, hogy éjszaka idecsődíti az egész személyzetet és kiadja az útjukat.
- Ne hajszold túl magad - adja a tökéletes atyai tanácsot, mintha egy ezer éves bölcs öreg lenne. Közben pedig elfojt egy ásítást, amiről eszébe jut, hogy kész lehetne már az a kávé..
- Hidd el, rájön majd, hogy te vagy a legjobb dolog az életében - próbál egy biztató mosolyt elővarázsolni arcára, de ekkor jön egy újabb ásítás, aminek köszönhetően arca furcsa grimasz vesz fel. Hiába. Bánki még ebben az állapotban is a falu bohóca.
- Nem szoktam semmit sem megfogadni - olyan felesleges körnek tartja ezt. Nem éli azt, hogy csak szeretet ünnepén kell csak szeretni egymást, meg csak szilveszterkor lehet megfogadni bármit. Ez ostobaság, ha valakit szeretni akarsz, máskor is szeresd, ha pedig változtatni akarsz az életeden, ne csak azért tedd, mert megfogadtad az újév tiszteletére.
- De, ha nagyon szeretnél kisajtolni egyet, akkor talán az kész jövőre a cél, hogy ne fussak olyan szekér után, ami nem vesz fel - mosolyodik el keserédesen, s még mielőtt bármi csöpögős érzelmi katyvasz jöhetne még belőle, megérkezik Sonja.
Bánki sóhajt, egy nagyon mélyről jövő levegő áradat ez. Tekintetét lassan emeli a nőre, s minden mára megmaradt kedvességét igyekszik összekaparni, mielőtt megszólalna. - Haza - igen, menjen haza, ha nem képes önállóan találni magának valamit. Két hétig olyan jól elvolt itt, mint egy királykisasszony, akkor nehogy már ne találjon magának valami feladatot. Ha még a nő kíván valamit mondani, akkor figyelmét megkapja, de aki jól ismeri Bánkit, az tudhatja, hogy ő tényleg igyekszik mindenkivel megtalálni a közös hangot. Ám, ha fáradt, éhes és úgy érzi fúrják, akkor nem fog jó pofát vágni. Ennyire nem ostoba.
A Machay lánnyal lefolytatott beszélgetés után úgy dönt, most kell ennie és koffeint is bevinni a szervezetébe, így a lelkesen összeszedett festéshez való cuccokat leteszi, szerez magának és Emilynek egy feketét, majd felül az egyik asztal tetejére és onnan néz körbe.
- Egyszerűen nevetséges ez az egész. Szerintem így jelez az univerzum, hogy mekkora egy barom vagyok, hogy ebbe belevágtam - miközben beszél, kicsomagolja az egyik kenyeret, s szavai után végre harap egy nagyot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Jesszum Emily, engem ne elemezgess – neveti el magát. Ismeri már ezt a módszert és utálja, maikor kis taknyosokhoz hasonlítják, vagy úgy bánnak vele, mint egy kölyökkel. Oké. Néha az, sőt, legtöbbször az agyikapacitása egy kiskamaszéval ér fel. De na. Ilyen fáradtan ne elemezgessük.
- Nem utál ám, biztos vagyok benne – néz a nőre komolyan. – Tudod, olasz – ennyivel tudja csak az egészet magyarázni. Bánki gyökér ebben, így nehezen tudna tanácsokat adni, ami még úgymond normális is lenne, így hát inkább nem kezd bele.
- És mit fogadsz meg idén? – annak ellenére, hogy ő nem híve ennek, egyáltalán nem nézi le azokat, akik hisznek benne. Oké. Azokat igen, akik minden évben megfogadják, hogy na most akkor lefogynak, aztán ez tart körülbelül öt percig, végül csak híznak egész évben.
- Persze – sóhajt egyet. Emily olyan szinten talál bele ebbe, hogy az fenomenális. Folytatná a mondanivalóját, de ugyebár megérkezik Sonja, amitől hirtelenjében feszültté válik. Szólna még, ó de mennyi mindent tudna mondani. Ám Emily, mint egy gondos anyuka, úgy vigyáz rá, Bánki meg csak eszik inkább. Kicsit talán félre is vonul.
Tekintetét körbevezeti a szépen összegyűlt társaságon, s úgy határoz, ha legalább az alapozás megvan, aminek a száradására úgyis rá kell majd segíteniük, akkor utána jöhet a kupaktanács, hogy a továbbiakban hogyan. Ő meghallgatja mindenkinek az ötletét, de azt semmiképpen sem akarja, hogy az egyik fal, csicsás női színekben pompázzon, a másik, meg a hardcore stílust képviselje.
- Ha végeztünk az alapozással, akkor megbeszéljük mindenki ötletét – próbál a lehető legemberibb módon szólni Sonjához, s mikor ő magukra hagyja őket, ismét Emily felé fordul, hogy folytassa az Ophelia vonalat még egyetlen egy gondolattal.
- Annyira elbaltáztam az egészet, de egyszerűen nem tudok csak úgy túllépni rajta, tudom, hogy ez nevetséges, mert hát gyakorlatilag semmi se történt, de érted.. –  gondterhelten sóhajt ismét, aztán lehúzza  kávét, a maradék kenyeret pedig leteszi és ecsetet ragad, hogy az előttük lévő fal is haladjon, mert nagyon gáz lenne utolsóként végezni.
- Mi van? Rám hagyod a nőstényördögöket? Komolyan? – kerekednek el a szemei, amolyan én ezt nem hiszem el, hogy te is kicseszel velem módon. Tényleg ez a tipikus, szegény embert még az ág is húzza szitu. Mindenki most rúg bele, had vérezzen el a földön fekve.
- Ezzel büntetsz az elmúlt két hétért, mi? –igen. Biztos benne, hogy ez a revans, amiért lépett és a legtöbb órát Emilyre hagyta. De hát benne bízott eléggé, már nem az órák megtartását illetően, hanem, hogy ő majd nem áll bosszút. Erre tessék. Alig ér vissza, már kapja is a magáét. Szép..
Közben azért fél füllel figyel arra, hogy mi történik odaát, s arra jut, hogy Beliánt kellett volna megtenni valami diákmunkás főnöknek, vagy az egész kóceráj főnök helyettesének, mert rohadt jól kezeli a dolgokat. Na majd legközelebb, ha úgy adódik, hogy gebasz van, ez tuti eszébe jut. Így meg marad majd a vállveregetés, meg a köszönöm, jó. Talán még szívességet is kérhet az ember, egyet. Szigorúan egyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Vállat von. Többször nem köszöni meg. Barnabás az a fajta ember, aki nem szereti feleslegesen ismételgetni önmagát. Nagyon ritka esetekben nem beszél komolyan, de akkor a társaság és a helyzet is megkívánja. Hálálkodni pedig nem szavakkal, hanem tettekkel, a próságokkal szokott. Most nincsen ilyesfajta eszköze, így maradtak a szavak. Ám nem mehet el amellett a tény mellett, hogy valóban hálás. Mert nem csak a kislány számára okoz örömöt, ha pár percet eltölthet a nővel, hanem a férfinak is. Csak ez most nem az a hely, s pillanat, amikor ki tudná vagy akarná ezt fejezni.
– Teljesen mindegy, hogy én m it mondok, úgyis az van, a mit ti ketten akartok – tárja szét a karjait, s fejét kissé lehajtja. Akár akar menni enni, akár nem, úgyis menni fog. Akkor meg minek futják le a feleslegest köröket az ilyen kérdésekkel? Karola ellen nincs esélye, az oldalán meg ott a másik szőkeség is, aki ellen szintén nincsen. Kettejük ellen meg nem is próbálkozik. Felesleges.
– Úgy húzogatsz, mint egy kis gyerek. Komolyan. Karola szokott ilyet, amikor meglát valamit valahol – morran halkan, mégis szája szegletében ott ez mosoly. Már többször is vont párhuzamot kettejük közé, ez nem véletlen. Karola egy mini Ophelia, Ophelia meg egy felnőtt Karola.. Pedig nem rokonok. Remélhetőleg. Mert az igencsak gáz lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

– Mi a franc? – kérdez vissza a kelleténél kissé hangosabban, nem törődve azzal, hogy aki közelükben van, akár meg is hallhatja. – Te normális vagy? – néz hitetlenkedve a nőre. – Még a feltételezés is sértő – nem Sonja miatt. Hanem azért, mert itt epekedik hetek óta Ophelia iránt, még kamu randit is toltak miatta, meg most is ezért rí, erre benyög egy ilyet a nő. Hát miféle fickónak néz ki ez a szerencsétlen? Örül, hogy egyáltalán meg mert egyet szólítani, nemhogy közbe egy másikat ágyba vigyen. Bánki ennél sokkal maradibb ember. Mellesleg meg, ha lett volna bármi is közte és Sonja között, akkor a nő nem dolgozna itt. Olyan egyszerű ez. – Az elmúlt két hétben túlságosan a fejébe szállt a hatalom, ami nekem nem tetszik. Neki meg gondolom az ne, hogy itt vagyok – habár ez csak ez tipp. Nem lát bele Sonja fejébe, ami azt illeti nem is akar, mert valamiért az az érzése, hogy nem lennének szépek a gondolatok, melyek ott lapulnak. Bánkinak meg megvan most a maga nyűgje, nem kell még másé is.
– Vannak bizony – mosolyodik el, majd lehúzza a kávéja utolsó cseppjeit is, s újfent a kenyerekhez tér vissza. Hiába akar dolgozni, szervezete bizony élelemért és koffeinért üvölt. Fáradt, bágyadt, reménytelen. S a téma sem dobja fel annyira, hogy lelkesedjen ezért a festésért.
Természetesen nem gondolja komolyan. Több is volt, mint két hét, s bár égnie kellen emiatt a pofájának, úgy érzi kijárt neki. A nőknek is kell mindig ilyen feltöltödő kúra, csak ők wellnessezni mennek, nem az éppen lángokban álló Ausztráliába. Kinek mi a feltöltődés, ugyebár.
–Jól van harcipipi, csak kérdeztem – emeli fel kezeiben lévő bundáskenyereket védekezően, aztán elneveti magát, mert azért ez nem csak külső szemmel lehet vicces jelenet. Végül letesz mindent, ami nem kell a festéshez és csak neki áll ő is, mert ez így nem jó dolog, hogy rajta kívül mindenki dolgozik. Hát neki lenne illendő elöljárónak lenni, nem?
Eljut kettő, azaz KETTŐ vonásig, mikor arra lesz figyelmes, hogy Sonja rikácsol. De kivételesen nem vele, hanem az osztályának azon tagjaival, akik nagy menőknek érzik magukat. Barnabás kelletlen sóhajt, leteszi az ecsetet, s orrnyergét masszírozva indul meg a pizzát taconak, a festéket pedig salsa szósznak képzelő osztag felé.
– Gábor fiam, már megint hülye vagy? – néz a leghülyébben vigyorgóra, a lehető legmérgesebb tekintetével, miközben összefonja maga előtt a karjait. – Álljál neki dolgozni, vagy kénytelen leszek elbeszélgetni a szüleiddel a lógásaidról – mert Bánki jó fej ám. Vannak napjai, mikor nem írja be egy-egy tanulóját, mert ő elhiszi, hogy nem mindig akaródzik iskolába lenni. Nos, Gábornak már van elegendő ilyen napja, s Bánki ígyis, úgyis el fog beszélgetni a szüleivel, ám ezt elég ha majd csak később tudja meg a gyermek. - Többinek meg gratulálni tudok, hogy megint csapatjátékosok… Csak azt látnám, hogy a falatok is készülne már olyan sebesen, mint a többi - rázza me a fejét kissé csalódottan, majd kezeivel sepregető mozgást végez, amivel a tanulókat a fal felé tereli. - Hajrá – szól még utánuk, majd Sonja felé fordul.
– Először is köszi – szól immár kedvesebben, mint imént a kölykökhöz. – Esetleg megtennéd, hogy figyelsz rájuk? Van egy olyan érzésem, hogy nemez volt az utolsó próbálkozásuk – tudja, hogy nagy kérés, főleg a kettejük között lévő feszültség végett. De talán ezzel Sonjának is segít, hogy ne kelljen festegetnie, mert valahogy úgy érzi, nem igazán derogál számára a dolog.
– Ha kész vagytok a fallal, egyetek meg igyatok nyugodtan, bevárjuk egymást a szárítással, meg hát pihenjetek is – szól végül mindenkihez. Mert, míg ő a saját részével, elég cudarul halad, azért látja ám, hogy Beliánék szépen, egységesen, kifejezetten jó munkát végeznek. Úgy tűnik ott legalább jó a csapategység. Ez pedig már elegendő ahhoz, hogy Barnabás örüljön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Végre úgy érzékeli, hogy sínen van, ami a pizzázót illeti. Szép lett, kellemes kis hangulata van, az emberek egyre térnek vissza. Nem állítaná azt, hogy mikor a vakolat lehullott, nem lettek kétségei.. Sőt. Már előtte kétségei voltak, hogy megfelel-e majd az elvárásoknak, de most úgy érzi kezd révbe érni. Ez pedig feldobta a mindennapjait. Nem mintha Karola mellett unatkozna.
A kislány minden egyes napra tartogat valami meglepetést, hogy Barnabással éreztesse nem lehet nyugger. A minap például ismét sátrazni kellett. Odabent. Tény, hogy ezt a férfi szúrta el, mert még az ünnepke alatt nagyon jó ötletnek tűnt, de mikor egy héten belül ötször kell ezt játszani, akkor azért szidja magát.
De minden egyes pillanatát élvezi, főleg mikor látja a kislány arcán, hogy boldog. Olyan boldogság sugárzik mostanában róla, melyet talán soha nem látott, s nem akarja fényezni magát, de azért benne van a keze az biztos.
Most nyugalmas a délután, így a dolgai idekint a többiek között intézi. Mélyen bele van merülve éppen abba, hogy milyen alapanyagok is kellenének a hétre még, mikor a gondolatmeneté megzavarja egy idegen hang.
– Hello, megtaláltad – néz mosolyogva a pult túloldalán lévő srácra. - Miben segíthetek? –teszi le kezéből a tollat és a papírokat, melyekkel eddig foglalkozott, odébb csúsztatja, hogy teljes figyelmét a másiknak szentelhesse.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Kissé kétkedve veszi el a levelet és kezdi el bogarászni, míg figyel a srác mondandójára. Bárki örülne annak, ha ingyen munkaerőre tesz szert, de azért nem mindegy milyen áron és mifélére. A levél végére érve csak hümment egyet, mert őszintén, fogalma nincsen ki az, aki írta és kifejezetten nem tetszik neki a megfogalmazás sem, de ugyan ki ő, hogy az apai szigor ellen dolgozzon? Legyen.
- Aha - válaszol egy levegővételnyi szünet után. - Én meg Bánki vagyok, aki magasról tesz arra, hogy neked mi a családneved - s tényleg. Annyira nem hozza ez lázba, hogy azt már tanítani kellene. Barnabás sosem adózott azoknak oltárán, akik családnevüket megvillantva akartak bárhol, bármiben előnyhöz jutni. A srác meg egyértelmű, hogy ezt azért dobta be, hisz jelenleg lerí róla, hogy most felsőbbrendűnek érzi magát.
- Jó, hogy nem egyből üzletvezető kívánsz lenni. - ráncolja össze a homlokát. Tudja jól, hogy sokan hatalmas baleknak tartják itt, de azért mindennek van határa, s most éppen a Radetzky fiú lesz a legjobb példázat arra, hogy nem egy palimadár. - Kezdetben takaríthatod a WC-t, felmoshatsz, leszedheted az asztalokat és mosogathatsz, kézzel… - támaszkodik meg a pulton és egy rendes, tárgyalásra nem képes főnökként beszél. Nehogy már a nyúl vigye a puskát alapon.
- Aztán, ha az megy, két hét múlva talán seprűre ülhetsz, de még azt sem garantálom - nem biztos, hogy egy ilyen úrificsurra bízná a szállítást, nehogy megüsse vele a bokáját, meg a jelenleg amúgy sem fényes hírnevét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Szerintem TI hercegnők, akaratosabbak vagytok mindenkinél - jegyzi meg morog a, ám ha valaki jól megfigyeli, az bizony észrevehet egy aprócska gödröt megbújni az arcán, ami egy félmosolynak köszönhetően kerül oda. Vitatkozhatnak erről bármeddig, a tényeket nem lehet megcáfolni. Mindkét szőke olyan akarattal rendelkezik, amelyek ellen akkor sincs esélye, ha csak egy fronton vetik be ellene. Ketten együtt meg talán még arra is képesek lennének, hogy leigázzák a világot, pusztán a nézésükkel. Valószínűleg Barnabás lenne az első számú követőjük, mert nem hagynának neki más választást.
- Miért izgulsz? - néz rá kissé meglepődve. Nem tudja hirtelen, hogy melyik számára a zavarbaejtőbb.. a nő izgulása vagy az, hogy huzogatja magával ide-oda. Komolyan. Ophelia olyan gyermeki jelenleg, hogy Barnabásnak jól meg kell néznie magának, hogy nem-e Karolával beszél-e éppen. - Carolina.. Én nem.. Mindegy - kezét elrejti a zsebében, s tesz oldalra egy lépést, hogy akkor már tényleg legyen közöttük olyan távolság, amelybe nem akar folyamat a másik kezéért nyúlni. Mert megtenné. Bármikor.
Végül csak tisztes távon belül követi a kicsit és a nagyot, egészen az étkezdéig, ahol Karola nyilván a nő mellett foglal helyet, míg Barnabás velük szemben.
- De Ophelia, nagyon bánom…- forgatja meg szemeit egy sóhajjal egybekötve. Nyilván ironizál, de a helyzet az, hogy nem tudja erre mi lenne amúgy a legmegfelelőbb válasz, mert nyilván az igazság az, hogy egyáltalán nincsen ellenére ez az egész, hiszen ő akarna próbálkozni. De a nőt látva.. Teljesen felesleges. Így inkább lenne máshol, mint vele egy légtérben.
- Szép helyen dolgozol - jegyzi meg végül, hogy azért mutasson valamit abból, hogy mennyire lenyűgözi a hely, meg minden, ami itt történik. Hiszen hiába minden morgás és durca, azért azt még ő is belátja, hogy ilyen környezetben dolgozni biztosan sokkal jobb, mint a négy fal között. - Hogy jöttek a sárkányok? - néz végül a nőre. Érdekli, tényleg kíváncsi a válaszra, ez nem csak olyan kérdés, amellyel terelni kíván. Szeretne többet tudni a nő ezen oldaláról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem igazán kedveli az arcoskodó embereket, s ez bizony az ábrázatára is kiül. Unottan, karjait mellkasa előtt összefonva hallgatja végig a srácot, hogy ő akkora menő lenne, hogy felvenné, s talán a mondanivalója végén felhorkan egyet. Mert abban biztos, hogy nincs az a pénz, amiért ő ilyennek dolgozna. Előbb vágná le a tökét.
– Hát ez becsületre méltó hozzáállás – mondja végül elismerően, s még talán magát is meglepi ezzel, éppen úgy, ahogy a gyerek őt. Mert a kétkezi munkát ő is sokkal többre értékeli, mint mást. Meg lehet nézni a házát, a pizzázónak egy-két feljavított elemét. Mindet ő csinálta, s még büszke is rá. Erre legalább az lehet.
– Átgondolom még a további feltételeket azért még – néz a kölyökre összeszűkült szemekkel, aki talán túlságosan sürgeti is, ez pedig nyilván gyanúra ad neki okot. – Szóval gyere vissza holnap, aztán meglátjuk, hogy mi lesz – általában szereti jól meggondolni, amit csak lehet. Bár ez az utóbbi hetekben aligha jellemezte, az üzletre azért igyekezett úgy odafigyelni, ahogy kell és illik. Ez pedig ma sem lehet másképpen.
–Van még esetleg valami? – szemében tényleges érdeklődés csillan. Ha a Radetzky gyerek még szeretné kívánságlistáját benyújtani áll elébe, szívesen töri le a szarvát. Ha nem, akkor pedig fordulna vissza a papírokhoz, mert azokkal igencsak bajban van, szokás szerint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Hosszú hetek óta nem volt már bent, de ma reggel úgy érezte, hogy végre eljött az ideje annak, hogy benézzen. Szereti ezt a helyet, efelől nincs kétsége, s bár néha kudarcnak és ostobaságnak éli meg azt, hogy átvette, nem adná ki teljesen a kezéből. Ezért is van most az a helyzet, hogy papíron ó a góré, minden fontos dologban neki van joga dönteni, amúgy meg Vendel viszi a hátán a boltot, meg Sonját.
Egy kisebb kupacnyi papírral a kezében fordul ki az irodából, mikor meglátja Odettet, aki éppen a fél világot is megrendeli. Szemöldöke kissé felszökken, s bár nem annyira érne rá, csak azért is közelebb lép, hogy megnézze a pultban ácsorgó fiú tényleg mindent leír-e a hallottakból.
– Mondanám, hogy családi kedvezményt kapsz, de akkor csődbe viszel – néz mosolyogva a szőkeségre, majd elengedi a rendelést felvevőt és a papírokat leteszi a pultra. – Bulizni készülsz és engem ég csak meg sem hívsz? Hát micsoda mostohatestvér vagy te.. – mondjuk nem mostoha, de éppen nem ez a lényeg a mondandóban.
– Mellesleg – hajol kicsit közelebb. - Nagyon creepy módon méreget a csaj - bök fejével Brigi felé, de fejével nem fordul oda. – Esetleg elmondtad neki? –mert, hogy Barni senkinek semmit, mert ez volt a megállapodás. Bánki uraság a jó ember ebben a sztoriban, nem szenved, nem lázad, nem keresgél. Kapott egy aktát, abban le volt írva minden, felfogta, de aztán ennyi. Valószínűleg, ha rajta múlt volna nem is találkoznak sosem egymással.. De hát Odett éppen beléfutott. Van ez így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Lottóznia kellene, tudta, hogy Odett majd lesz oly kedves és felvilágosítja. Szemöldöke az égbe szökken, a lamentálásra, hogy kavarhatnának, s csak megrázza a fejét, hogy na már csak az kellene ennek a világnak. Másnap meg szétcincált testét a falu határain találnák meg..
- Ja, nem panaszkodom – vonja meg a vállait, s ezzel ő le is kívánja zárni életének ezen része kitárgyalását, mert bár baromi büszke a nőre, aki otthon várja és ápolja, nem dobná be a farkaska karmai közé. Védi, amíg csak tudja.
- Elképzelhető? – táncol vissza tekintete a szőkére, majd karjait mellkasa előtt összefonja.
- S mégis miképpen jött rá? Az arcába ugrált egy villódzó lap, ami azt hirdette, hogy van egy testvére? – mert van egy olyan sejtése, hogyha Brigitta tényleg tud róla, az bizony nem mástól származik, mint Odettől. Nem, mintha Barnabást zavarná ez a tény, csak kezdi egy kicsit kellemetlenül érezni magát.
- Mit gondolsz, meddig fogja ezt csinálni? –néz ismét a hugica felé, majd int neki mosolyogva, had érezze a törődést. Barnabás nem viszolyog vagy haragszik. Ő neki eddig is mindegy volt, hogy húgai tudnak-e róla, léteznek-e. Persze az elején sokkolta a dolog, főleg, mikor kiderült, hogy mindketten itt vannak a faluban, de ma már bőven együtt tud élni a helyzettel.
- Esetleg küldjek neki virágcsokrot, attól jobb lesz? – sóhajtva fordul ismét Odett felé. Tudja Barnabás jól, hogy nem egyszerű ez… Mondjuk még mindig jobb, mintha egy pohár vízzel loccsantották volna arcon, mert kiderült, hogy testvérek. Mintha rajta múlt volna a dolog.. Bánki ráébredt, hogy Merlin nem bottal ver, hanem Angyal lányokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny