Annus  

- Ez mekkora poén - nevet hangosan, mert azért látja ám, hogy még Annie sem hiszi el.
Szóval mászik fel, mikor a lány ismét szól és mellett villant, Barnabás meg úgy megijed, hogy egyből felugrik a létra tetejére.
- Most komolyan? - húzza be fülét farkát, miközben mérgesen próbál a másikra nézni.

Annus  

- Mondtam már, hogy igazi nő lett belőled? - nem, ez nem a melleinek dícséret. Nem is dícséret, hanem inkább valami leszúrás féle, csalódottsággal hintve.
- Jövök anya - mászik le, aztán elindul a szobája felé, útközben meg ledobja magáról a ruhákat, csak az alsónadrág marad.

Annus  

- LOOORRRRIIIN, LOOORRRRRIIN - kiabál pár percnyi némaság után, amelyet eddig valószínűleg alvással töltött. A r betűket jól megnyomja, mert tetszik neki, ahogy pörögnek. Ha a lány véletlenül megérkezne, láthatja, hogy Barnabás az ágyon fekszik. Igaz félig lelóg, de az sem tántorítja el attól, amit mondani akar.

Annus  

- Ott a, ni - mutat valamerre.
- Na izé, ott - kapál újra összevissza.
- Jó hagyjuk - legyint és átfordul a hátára, hogy itt is a plafont lesse. Végül felül, nézi Anniet elég sokáig csak csendben.
- Hzmá jszössz? - beszél mintha éppen agyi infarktust kapna, végül hátra is dől és elalszik.

Annus és Karola kisasszony  

Barnabás teljesen jól van, vagyis ezt mutatja. Fáradt, fáj mindene, olyan nyuggernek érzi magát, aki már ledolgozott száz évet és kirángatták a megszokottból. Pedig az Ő ötlete volt, mondjuk akkor még azt hitte, hogy előtte jól ki tudja aludni magát, de ez a napokban nem jött össze.
Annievel szemben nincsenek aggályai, nincsen benne tüske, illetve annyira nem emlékszik semmire a hazatérésből, hogy reggel mikor felkelt, örült, hogy otthon van. SEMMIRE se emlékszik, kérdezni meg inkább nem kérdezett, mert Annie olyan szemekkel méregeti mindennap, mintha minimum hat tevét és nyolc ökröt hozott volna haza, meg egy asszonyt. Pedig ilyet határozottan nem tett. Legalábbis reméli, hogy nem.
- Locsolóknak? Mert olyanok is jönnek? – néz kissé meglepetten és ijedten Annie asszonyságra. Hát mikor Karolát magához vette, akkor ilyennel nem számolt. SŐT. Mikor Anniet magához költöztette akkor sem számolt ilyennel. Hát jó, hogy nem egyből lánykérésre jönnek.
- Leginkább aludnék – néz mosolyogva a lányra, majd mikor érzékeli, hogy elindulnak felé az első szülők, Anniet és Karolát az egyik asztal felé terelgeti.
- Jó lesz itt, csak dolgozzunk nagyon, hogy ne kelljen szülőit tartanom – huppan le, Karolát meg az ölébe veszi, Anniet maguk mellé húzza és nézi a színezőt. Hát ez fenomenális buli lesz számára az biztos.

Annus és Karola kisasszony  

- És ugyan mi a szentszarnak kell Karolának piros tojás, amikor még csak két éves? Milyen termékenységi rítusról beszélsz, jézusom Annie, ijesztő vagy – csattan fel talán kicsit hangosabban a kelleténél. Sok apuka és anyuka néz feléjük, s rajtuk is látszik a döbbenet. Mondjuk az kérdéses, hogy Barnabás miatt vagy a szavak miatt..
- Beleváglak én a medencébe, azon ne múljon, csak utána ne hápogjál – rázza meg a fejét még mindig ciccegve. Termékenység az, jó hogy nem egyből menstruáló nőket állítanak ki a kertjükbe nyuszinak öltözve.
- Öltáncot lejtesz? Vagy termékenységit? – akkor maradjanak már témánál. Hát nem érti, mit akar tőle a nő. Tényleg nem tudja, mi van ma vele, de olyan mintha a bolondját járatná és még élvezné is, miközben valami rejtett üzenetre akarná felhívni a férfi figyelmét. Barnabás ezt nem éli. Egyenesség az kell neki, de többször már nem hajlandó hangoztatni, úgyis örül, hogy egyáltalán ki tudtak jönni így hármasban ide. Kell ez nekik, mert a négyfal között folyamatosan érzi a feszültséget, meg a ki nem mondott szavakat. Utálja az egészet.

Annus és Karola kisasszony  

- A masszázs rész kifejezetten tetszik – jegyzi meg csak úgy mellékesen. Hát hol siklottak el ennyire, hogy a lány nem feltételezi róla, férfiról, hogy tetszene neki a masszázs? Oké, tudja hogy az állapot, amiben hazaért, eléggé röhejes és kiakasztó volt, de ő úgy véli 1-1.. Mondjuk, amit Annie csinált, azért merőben másabb pont, akkor legyen 1-2 a lány javára..
- Milyen kérdést Annie? –néz a másikra egyszerre bosszúsan és meglepetten.
- Jézusom a több napja tartó szarság egy olyan kérdés miatt van, amire nem is emlékszem? Istenem, nők – mennyivel egyszerűbb nélkülük. Soha nem fogja megérteni, hogy a nők hogyan képesek pörögni valamin, amiről amúgy egyértelműen lerí, hogy a másik azt se tudja, hogy volt. Utálja ezt, kifejezetten rühelli, mikor ilyeneken kell végigdöcögni, ahelyett, hogy egyenesen megbeszélnék. Ha most Karola nem az ölében ülne, akkor valószínűleg távozna, de mivel a kislány elég nagy gát ebben, így csak nézi Anniet és vár. Várja, hogy mi fog ebből kisülni, mikor robban fel valami. Mert, ha az elmúlt napokat nézi, akkor bizony valami durvát kérdezhetett, hiszen bűnhődik azóta is.

Annus és Karola  

Nevetnie kell. Ez egyszerűen annyira hihetetlen, hogy már nem is tud rá mit mondani. Annie itt feszeng egy kérdés miatt, amiről Barnabás azt sem tudta, hogy létezik, majd közli, hogy felejtsék el.. Hát ez könnyű lesz, mert senki emléke nincsen róla. SEMMI.
- Annie - nyúl a lány kezéért, már amennyire ez lehetséges úgy, hogy Karola az ölében ül.
- Olyan dolog miatt viselkedsz ilyen rohadtul idegesítő és hisztis picsa barátnőként, amire nem emlékszem. Hidd el nekem, ha valaha meg fogom kérni a kezed, arra én is és te is biztosan életünk végéig emlékezni fogunk. Könyörgöm változz vissza az aranyosan idegesítő lánnyá, akit megkértem, hogy költözzön hozzám, mert menten sírva fakadok, ha folytatod ezt a terror - végig a lány szemébe néz. Biztos benne, hogyha tényleg megkérte Annie kezét az nem csak valami hirtelen jött baromság volt. De Barnabás nem az a féle ember, aki részegen, fél szavakkal akarja majd egyszer megkérni bárki kezét. Ő megadja az ilyeneknek a módját, mégha esetleg nevetséges is lesz a jelenettől..
Karola szerencsére lassan kimászik az öléből, így van esélye feldoldgozni Annie újabb remek kiejtését, ami a prosztata gondokat pedzegeti..
- És ha feláll a farkam miközben maszírozol, akkor azt is lekezeled álmomban? - teszi fel higgadtan, szemrebbenés nélkül a kérdést. Ha Annie zavarba hozhatja ennyi ember előtt, akkor ő is megteheti vele, így közelebb hajol, hogy a lány fülébe súghasson.
- Már a gondolattól is szűkebb a hely odebent - búgja édesen, majd nyom a lány, remélhetőleg vöröslő arcára egy puszit.

Annus  

A lány hozzá közelebb eső kezét megfogja és kezei közé veszi. Hüvelykujjával kezdi el simogatni, miközben fűrkészi a másik arcát. Szép, gyermekien bájos, mégis mostanában jobban kimutatja a nőt, mint azt Barni tolerálni tudná. De akármennyi borsót is tör az orra alá, a férfi tudja jól, hogy tökéletes választás volt.
- Mond csak Annie, ha merevedést tapasztalnál, mit kezdenél vele? - határozottan nem ez az a hely, ahol ezt meg kellene vitatni, de Barnabásnak annyira tetszik, hogy Annie a saját csapdájába sétálva lett ilyen rákvörös, hogy kénytelen kihasználni. Gyerek meg amúgy sincsen a közelükben, hangja elég halk ahhoz, hogy csak ez kizárólag az hallja kérdését, akinek szól. Kíváncsi, nagyon is kíváncsi, hiszen eddig ilyen helyzetbe nem kerültek. Ő maga mindig igyekezett elkerülni, amióta meg tudja, amit tud.. Hát talán még csókot is alig váltottak.. Így csoda, hogy egyáltalán társalgnak erről.

Annus  

Mondaná a lánynak, hogy majd ő segít neki, ha odajutnak. De mindketten tudják, hogy most még messzebb vannak ettől, mint amikor még nem is ismerték egymást.. Hosszú út van még addig, az egyszer biztos.
- Tudod Annie, az a baj, hogy néha azt hiszed rólam, hogy egy tini fiú vagyok - néz mosolyogva a másikra.
- Nem provokáltalak volna ezzel, ha nem kezdesz a prosztatáról beszélni - rázza meg nevetve a fejét.
- És azért ilyet odaszúrni, hogy a nők az életemben.. Övön aluli volt, amin be is sértődhetnék és akár itt is hagyhatnálak miatta, hogy aztán esdekelve fuss utánam és mindenki előtt kelljen könyörögnöd, ezzel magadat alázva. De az a helyzet, hogy én már kinőttem ezeket a játszmákat, így arra se teszek megjegyzést, hogy tapasztalt vagy tapasztalatlan vagy-e, mert az a múltad.. Pedig megtehetném - végig a lány szemébe néz. Ez nem kioktatás, csak közlés. Annie nőként képes múltbeli dolgokat felhozni, akár olyat is, amihez semmi köze, amiről nincsenek teljes információi. Barnabás pedig, Annie szerencséjére, nem kezd el ezzel mélyrehatóan foglalkozni, mert akkor bizony az egész előkészítő tőlük zengne. A férfinak pedig még kell ez az állás, itt jól érzi magát.
- Nos, szeretnél még felhánytorgatni valamit, amire nem emlékszem, esetleg amin te se voltál ott? - kérdezi nyugodtan, még mindig mosolyogva.

Annus  

- Hát akkor Annie, erre csak azt tudom mondani, hogy reméljük, megtalálod az igazit - feszül be egy kissé, s hangsúlyából is érezni lehet, hogy oké, ez itt most nagyon nem oké. Eddig nem gondolta azt, hogy ő amolyan átmenet lenne a lánynak, mert akkor magához sem költözteti, na de ezek után.. Ezek után aligha hinné azt bárki is, hogy ő lenne az igazi.
Kezét elhúzza, egyre kellemetlenebbül érzi magát, feszeng, nem akar tovább itt ülni a lány mellett. Tekintetével Karolát keresi, s mikor kiszúrja, már indulni is akar oda, de Annie ismét szól egy olyat, amitől Barnabás erei a homlokán elkezdenek kidagadni.
- Maradj csak kislány, lébecolj nálam, aztán, ha megvan az igazi, majd neki nő leszel – igen, még mindig ezen az igazin pörög. S valószínűleg jó ideig is fog, amit egyikük sem fog a végén szeretni, vagy megköszönni a másiknak.
- Nem kell, megkeresem Karolát – s már áll is fel úgy hagyva ott Anniet, hogy innentől felőle el is lophatják, mert nem lát a hülyeség ködén át semmit. Most éppen nem felnőtt, most ő is egy tinédzser gyerek, de éppen nem érdekli. Ahogy az sem, hogy Karola igazából teljesen a másik irányba van, mint amerre ő megy. Levegő meg kávé kell neki ebben a pillanatban, így azt kezd el kutatni.

Annus  

Sértődött tini, ezzel lehetne legjobban leírni azt, hogy Barnabás kívülről miképpen festhet. Valószínűleg felgyűlt benne minden, amióta Annie közölte, hogy már régen nem kéne élnie. Okos felnőttként - irónia -, fogta magát és lelépett. Céltalan indult el, végül Fanninál kötött ki, ki hasonszőrű hozzá és akinek el tudta sírni bánatát.
Most ostobának érzi magát. Egyrészt azért, hogy itt vannak, másrészt azért, mert Annie rohadtul nem őt keresi, mint kiderült. Nem érti ezt az egészet, nem érti miért kapja folyamatosan ezt a nőktől, amikor ő nem akar mást, csak szeretni és szeretve lenni.
Éppen sikerül egy kávét szereznie, mikor meghallja Annie édesen csilingelő hangját. Lassan fordul felé, s a kezében lévő szőke kislányt meglátva, még hülyébbnek érzi magát, hiszen elméletileg őt indult el megkeresni.
Hallgatja a másikat, szemöldöke olykor felszökken, hiszen ez tényleg nem olyan téma, amit a gyerek közelében kéne megvitatni. Így is sok esély van rá, hogyha egyszer lábai a földet érik, akkor majd rohan valamelyik pajtásához és a saját kis nyelvén ecsetelni kezdi, amit hallott. Na az aztán elég kínos lesz.
Mikor Annie azt mondja szereti, szíve sajogni kezd, halkan fel is szisszen. Elér minden szó az agyáig, talán fel is fogja, de nem tudja mit mondjon, így csak áll és nézi a lányt.
A lányt, aki nő. Akivel tényleg bárki szerencsés lenne. Aki hiába gyerekes néha, mégis igazi felnőtt. Akinek forgalmazási készsége talán egyenlő a nullával, mégis mindig megérteti magát. A lányt, aki szereti. Aki iránt minden tiltakozása, aggálya és a kor ellenére, egyértelműen gyengéd érzelmeket táplál. A lányt, aki miatt komor, morcos ábrázata lassan szelíd mosollyá válik.
- Igazából, nem tudom mit kellene mondanom Annie - vakarja meg zavartan a tarkóját. Nyilván azt, hogy ő is szereti és nem lesz baj, megoldják és a többi. De míg nem érzi százalékosan ezt, nem fogja kimondani. Megingott a bizalma és még mindig van némi sötétség az egésszel kapcsolatban számára, így míg tisztán nem lát, el sem fog valószínűleg újra indulni az a bizalmi lánc, amit szépen lassan építgettek hosszú hetek óta.

Zalán

Egy jó adag kávéval masiroz a tanári szobából az osztálya felé. Szerencsére nincsen most különösebb elfoglaltsága, majd egy óra múlva kell átvennie a gyerekeket Emilytől, addig meg úgy gondolta nincsen értelme hazamenni, hanem inkább kigondol pár újdonságot a sajátjainak. Hihetetlen számára, hogy ennyi idő alatt, hogy a szívéhez nőttek, kifejezetten hiányozni fognak neki a kis lurkók. Gondolataiba nem igazán elmélyedve, lendületesen fordul a sarkon, mikor meglátja Zalánt, aki láthatóan gondterhelt. Fejében félre teszi az addigi terveit, s határozott léptekkel halad a férfi felé, hogy egy mosollyal köszöntse.
- Zalán, szia - nyújtja ő is a kezét, hogy megrázza a másikét. Barnabás a legtöbb szülővel, gondviselővel igyekszik jó viszonyt ápolni. Zalán és a húga pedig különösen szíve csücskei, így örül, hogy újra láthatja a fiatalt.
- Persze meg, de jelenleg házon kívül vannak mindketten. Minden rendben van? - néz rá érdeklődve. Rosszul néz ki. Arca kissé beesett, mintha még karikák is lennének a szeme alatt. Ez a férfi határozottan árnyéka annak, akivel beszélgetni szokott és ez nem igazán tetszik neki.
- Én esetleg nem tudok segítségedre lenni? - elfogadja ő a nemleges választ is, ha úgy van, de hiszi azt, hogy ha mással nem is, talán szavakkal segítségére lehet a férfinak.
 

Zalán

Barnabás nem az akaszkodó fajta, viszont szereti, ha bíznak benne. Ennek érdekében már a legelején igyekezett a szülők tudtára adni, hogy amit neki mondanak, átadnak, az nála marad. Nem egy pletykák fajta, soha nem beszéli ki diákjait sem, nem hogy a családi életüket.
- Persze, gyere - mutat abba az irányba, amerre eddig is haladt. Egészen az üres osztályig vezeti a fiatal férfit, aki előtt kinyitja az ajtót és előre engedi.
- Majd csak egy óra múlva lesz itt foglalkozás, addig biztosan nem jön ide senki - ad magyarázatot a választásra. Ő ide indult éppen, hogy kis nyugalmat szerezzen.
- Ne szórakozz, soha nem késtetek még, biztos vagyok benne, hogy megvolt az oka, de tudod jól, hogy nem tisztem ebbe beleszólni, míg nem rendszeres - nem a baszogatós fajta. Mindenkivel megeshet, hogy olykor nem úgy alakulnak a dolgai, ahogy általában. Nyilván az ember furcsállja, ha egy mindig rendezett diákja késik, másként viselkedik, de egy rendes, jóravaló tanár nem kéri számon, főleg nem mindenki előtt. Az megalázó. Soha nem szerette az ilyen erő fitoktató tanerőt.
Figyelmesen hallgatja Zalánt, aki bár nem mond sokat, látszik rajta, hogy aggódik és ez komolyabb dolog annál, minthogy el lehessen bagatelizálni.
- Üljünk le és mondd el, amit szeretnél a dologról, aztán kitalálunk valamit - nem pánikszerűen mondja a szavakat, higgadt, mégis aggódó.
- Mi történt? - teszi fel a legalapvetőbb kérdést, amire talán anélkül is megkapná a választ, ha nem hangzana el. A kezdet nagyon n tetszik neki, noha azt szereti, amikor valaki kertelés nélkül közli a tényeket. Igen, ha éppen itta volna a kávét, az biztosan a torkán akadt volna.
 

Tsáá luvnyaa *integet neki *

Zalán

Figyelmesen hallgatja a másikat, s arcára a düh és aggódás keveréke ül ki. Gyűlöli az olyanokat, akik bántják a gyermekeket. Úgy gondolta világéletében, hogy az ilyen embereknek minimum kivégzés járna. Ő mag soha nem emelne kezet sem saját, sem más gyerekére, mert hiszi azt, hogy a szónak nagyobb ereje van.  Látott sajnos már nagyon sok mindent, találkozott olyan példával, mikor elvették a gyereket a szülőktől, s a mai napig nyomon követi a gyermek fejlődését a pszichológusával egyezteve. Döbbenet mire képesek egyesek.
S döbbenet számára az is, hogy egy ilyen kislány, mint Léda, ha nem lenne a bátyja simán ugyanarra a sorsra jutna, mint Kornél.
- Nos, nagyon jól tetted, hogy elhoztad – támogatja ezt a döntést, ugyanakkor bizony némi nehézség is van ezzel kapcsolatban, ahogy Zalán szavaiból is kiveszi.
- Én semmilyen formában nem támogatom a gyermek bántalmazást, még akkor sem, ha azt nevelési célzattal próbálják magyarázni – teszi még ezt hozzá, némi nyugtatásképpen. Ő hasonlóan cselekedett volna, talán még a feje is eldurran és behúz párat az apukának, becsüli Zalánban, hogy nem tette, vagy nem említi, hogy ez történt.
- Nincs más családtagotok, akire számíthatnátok? –teszi fel az első kérdést, amit egy hivatali ember is feltenne. Nyilván az a cél, hogy a gyermek olyan környezetbe kerüljön, amit ismer és szeret. Az akadémián nem maradhat ez számára is egyértelmű, hiszen az nem egy kisgyermeknek való hely.
- Illetve, tulajdonképpen mit szerettél volna a vezetőséggel megbeszélni erről? – következő kérdés, mert hogy erről még nem volt szó. Ő pedig nem akar nagy találgatásokba kezdeni, nehogy valami rosszat mondjon avagy tegyen.
- Az előkészítőnek van kollégiuma, Lédának nagyon sok kispajtása van itt, biztosan jól érezné magát. Vagy ez nem opció? – kérdezi végül a második lehetőséget, ami a családon kívül eszébe jut.

Annus  

Inná a kávéját. Komolyan, ő nem létezik enélkül, de még ezt sem hagyják neki, mert valami hurrikán jön, lát és fut, aztán puszilgatja. Oké. Tudja ki az és van egy sejtése, hogy ugyan miért.
Annie szerencséje az, hogy a bögre éppen nincs a kezében, így el tudja kapni és megölelni őt.
- Remélem nem nyomtad össze szerencsétlent  - nevet fel halkan.

Annus  

- Eszembe se jutott, nyalogatni az orrod - röhögi el magát ezen az abszurd dolgon.
- Ez volt minden kívánságod? Na ez könnyen ment - se gyűrű, se szex, semmi nem kellett.. Tetszik ez neki.
- Hát szerintem ez sem egy nagy ajándék, szóval ne izélj már - mosolyog rá és nyom az arcára egy puszit.

Annus  

- Túlságosan ismersz - teszi le a lányt, majd fordul azért a kávéért, ami talán átlendíti azon, hogy hétfő van és reggel.
És ekkor beugrik neki, hogy húsvét hétfő van, hogy Annie kikérte magának a locsolást, így egy lábasba enged vizet, s a fürdőszoba ajtóban állva egy szó nélkül önti nyakon a másikat.

Annus  

Felemeli védekezően a kezeit.
- Nana, ha te nem mondod pénteken, akkor ez elmaradt volna, szóval magadra vess - nem hagyja magát, mert ez a nap amúgy sem arról szól.

Annus  

- Szerencsére, te okos kislány vagy és nem próbálkozol ilyennel - mosolyog rá angyalian, majd jó gyerek révén, hátat is fordít, míg Annie rendezi magát.
- Végre megihatom a kávémat? - követi a konyhába és le is válik mögülle a fekete nedű irányába.
- Hát, köszönöm vagy mi - nézi értetlenkedve a két százast, mert ugyan mit kezdjen ő ezzel?

Annus  

Míg Annie készülődik, ő már tényleg megissza azt a kávét és türelmesen várakozik. Számára nem nagy dolog ez az ajándékozás, de úgy érezte, hogy Annienél jobb nem kihúzni a gyufát.
- Macskává fogsz változni? - öleli át mosolyogva és a hajába csókol.
- Sokallom a dobozokat - tekint az említett dolgok felé.

Annus  

- Néha nagyon megijesztesz - rázza meg a fejét halkan nevetve. Annie néha úgy be tud lelkesedni még az abszolút hülyeségekre is, hogy az káprázatos.
- Ó - ennyit tud elsőre mondani, mert eláll a szava is, mikor meglátja a könyvet. Egy darabig csak nézi a borítót, aztán Anniet, végül kinyitja a könyvet és elolvassa a tartalmat.
- Nem találok szavakat, nagyon tetszik - néz mosolyogva, gyermeki boldogsággal a lányra. Nem, nem teszi fel a kérdést, hogy ő lenne-e az a Barnabás, mert nem mer ebbe belemenni.

Annus  

- Miért nem? - pillant fel néhány pillanatnyi ámulás után a könyvből..
- Ezt mondjuk én tuti megvenném, akár százat is - vigyorog rá a másikra.
- Alig várom, hogy nekem is olvass belőle - néz végül a másikra, aztán a megmaradt dobozra.
- És az?

Annus

- Te szereted őket? - néz a másikra, majd ismét a könyvre.
- A szeretteid szeretik őket? - teszi fel a következő kérdést úgy, hogy ismét a lányra néz.
- Hidd el nekem Annie, egyetlen egy író sem lehet biztos abban, hogy fogják - e szeretni a könyveit, de ha nem próbálják meg, akkor ki sem derül soha - mosolyogva néz rá. Mindenki a bizonytalanba indul el, aztán vagy ugrik egyet, vagy feledésbe merül, de legalább megpróbálta.
- Most, hogy megittam végre a kávét, boldog vagyok - vicceli el a választ, mert maga a kérdés is milyen kérdés már. Ha nem lenne az, nem lenne itt, hanem keresne valamit, ami boldoggá teszi.

Annus  

- Szerintem egy próbát megér, tényleg - néz bátorítóan a másikra, majd csak leteszi a könyvet, hogy ne nézzegesse oly bambán és bután.
- Tudtam én, hogy bántalmazol - csattan fel talán kissé hangosabban, mint kellene, de nyilván nem haragból vagy méregből teszi ezt.
- Mondjuk eléggé érdekes lenne, ha nekem adnál egy woodoo babát, magamról.. - veszi el a csomagot nevetve, aztán lassan elkezdi kibontani.

Annus  

Gyanúsan méregeti Annie-t, aztán a csomagot. Hát ez a felvezetés és körítés, most még a lányon is túltesz, így Barnabás nem igazán biztos abban, hogy jól jár-e azzal, ha kinyitja a dobozt.
- Remélem nem egy bilincs van benne, mert azért az még tőled is durva lenne, ha a házban lebilincselnél valamelyik radiátorhoz - nevet fel zavartan. Szavai mögött pedig igazság rejlik, mármint azon téren, hogy simán kinézi a lányból, hogy valahova kiköti vagy kibilincseli, hogy aztán utána gondozza...
Fejét rázva hessegeti el ezt a gondolatot, s végül csak kinyitja a dobozkát, amiben van egy karkötő.
- Mondom én, hogy bilincselés lesz ebből - nevet, majd kiszedi az Annie által készített csodát és nézegeti.

Annus  

- Megerőszakolsz? - néz meglepődve a lányra.
- Te most ugye csak viccelsz velem? - rázza meg hitetlenkedve a fejét és szépen lép is egyet hátrébb, ahogy Annie közelebb rázza hozzá a popóját.
- Komolyan félek tőled, mert nem tudom mikor beszélsz össze vissza és mikor teljesen  komolyan - veszi ki végül a karkötőt a dobozoból és felveszi. Nem szokott ilyeneket hordani, mert lányos dolognak tartja az ékszereket, de Annie kedvéért felveszi.
- Te csináltad?

Annus  

- Jól néznek ki -néz mosolyogva  másikra, de mosolya arcára is fagy, mikor nézi, hogy Annie mit csinál és érzi is annak hatását.
- JÉZUSOM ANNIE TE CSINÁLTÁL EGY VIBRÁTORT???? - néz tágra nyílt szemekkel a másikra.

Annus

- Persze, hogy jó érzés volt.. - rázza meg nevetve a fejét, miután megfogta Annie kezét, hogy ne simogassa már tovább a karkötőt.
- Annyira édes vagy, komolyan - húzza közelebb magához, hogy adjon az ajkaira egy rövid csókot.
- De, ha én azt szeretném, hogy bizseregj.. Nem ezt fogom simogatni, jobb ha tudod.