Odett

- Akkor minden így gondolkodó ember a testvéred? - vakarja meg a tarkóját. Ha így van, nagy bajba vannak. Bár a Bánki család amúgy is olyan, mint egy filmbéli, temperamentumos, olasz család.. Mit számít még pár ember?
- Ezeknek még a lánya is öregebb, mint én - nevet, mert ezen már csak vagy sírni, vagy nevetni lehet. Sírni meg felesleges.
- Hát talán elviselem, nem tud érdekelni. Nincs kinek és mit magyarázkodnom -vonja meg vállait.

Odett

- Hát, majd ha megismersz, rájössz, hogy ez neked a nagyobb szerencsétlenség, nem nekem - vonja meg a vállait, mert nem kíván amúgy ezen vitázni napestig. Biztos benne, hogy találnának mindkettejükben olyasmit, ami végett a másik a világvégére menekülne.
- Fura vagy - súgja halkan a vérfertőzés megemlítése után. - Nem elég neked, hogy kórod van? - húzódik mosolyra a szája.
- Kérhetsz, sőt csinálhatsz is, mintha csak otthon lennél - vesz le hozzá bögrét, tesz fel vizet a forralóba és az egyik szekrényből szed le filtereket, hogy adjon választási lehetőséget. - Most mondom, nem foglak kiszolgálgatni, elég nekem a pizzázó ezen vágyaim kielégítésére..

Annus

Hazafelé sétálgat, mikor már az utca végéből kiszúrja a kutyát sétáltató leányzót, akit lassú léptekkel követ a játszótérre.
- Hali - igyekszik úgy köszönni, hogy ne ijessze meg, ezért tisztes távolságot tart, s még mosolyog is.

Annus

- Pedig igyekeztem észrevétlen maradni - húzódik mosolyra a szája.
- Azt hiszem ezt most inkább kihagyom - csak a súlya, kora és egyéb ilyen okok miatt.
- Ki a kis barátod?

Annus

- Hahaha - forgatja meg a szemeit, s hirtelen mintha azt érezné, hogy a lány szemtelensége zavarba ejtő.
- Csak szemmel tartottalak, hogy ne essen bajod - néz le rá, miközben kezeit összekulcsolja maga előtt.
- Tudod a lelkiismeretem..

Annus

- Ki tudja, hogy manapság miket művel a korosztályod - bár ezt éppenséggel jól tudja, hála az öccsének.. Milyen unalmas is lenne nélkülük néha.
- Rólam mindig pletykálnak, mintha egy kicseszett celeb lennék - szemöldöke megemelkedik a lány mozdulatának köszönhetően.
- Azért piszkálod, mert fázol és kéred?

Annus

- Tökéletes korban vagy, mondtam már - mosolyodik el, tekintetét a kutyára szegezi.
- Annie.. Nem szokásom kislányokat csókolgatni - feszül meg az álla egy pillanatra, s egy sóhaj közepette vezeti iriszeit a lányra.
- Mire jó ez neked?

Annus

- Az én lelkiismeretem teljesen tiszta, ne szórakozz - horkan fel, s megrázza a fejét. Ugyan miért kéne a lelkiismeretének nyugtalannak lennie? Csak azért, mert egy öccsei korabelivel ácsorog a játszótéren, aki mellesleg nem is hagyja annyira hidegen, mint amennyire mutatja? Ugyan. Miről pletykálna Bözsi néne?

Annus

- Én teljesen jól vagyok, ne aggódj - kevés alvással is elél, talán már az egyetem óta.
- A dadus elintézni Karolát, te meg ne nyomulj ennyire, mert megijesztesz - nevet fel halkan.

Annus

- Nem fogod feladni, igaz? - fordul felé, s tekintetében őszinte érdeklődés csillan.
- Én nem mondtam, hogy nem akarok hazamenni - mosolyodik el szelíden.
- Mellesleg, nem olvasom. Nincs időm ilyesmire mostanában - jut végül el addig, hogy a kérdést megválaszolja.

Annus

- Én haza, te haza - néz a másikra teljesen komolyan.
- Ugyan miért tesztelnélek? - értetlenkedik, mint egy buta kisgyerek.

Annus

- Nézz már rám, úgy nézek ki, mint aki ilyesfajta játékot játszana? - még kezeit is széttárja, micsoda aljas rágalom ez.
- Na gyere, haza kísérlek, mint valami rendes, nem is tudom mi... Öregember? - vigyorog rá, mert az a helyzet, hogy ezt a kor dolgot csak azért is tolja, mert látja, hogy Anniet ez idegel egy kicsit.. Nagyon kicsit.

Annus

- Mégis tetszem - vigyorog szemtelenül, majd az érkező kutyára tekint.
- Hát hello, te is érzed, hogy mekkora jó arc vagyok, mi? - guggol le hozzá és megsimogatja.
- Látod. Nem tudtok nekem ellenállni - egyenesedik fel, kezében a pórázzal.

Annus

- Mi lesz öt év múlva Annie? - indul meg lassan utána, a kutyusra odafigyelve.
- Azt ne mondd, hogy annyi ideig ostromolsz, mert világgá megyek - csak viccel, el se tudná képzelni ezt a helyzetet.

Annus

- Annie, miért szeretnél ennyire egy esélyt egy ilyen szerencsétlen embertől, mint amilyen én vagyok? - áll meg egy pillanatra és maga felé fordítja a lányt, hogy a szemeibe nézhessen. - Mennyivel könnyebb lenne, ha tudnék a fejedben olvasni - mosolyodik el.

Annus

- Hidd el, hogy eléggé az vagyok - néz rá egy fél mosollyal.
- Nem kedvelem azokat, akik teszik magukat - vonja meg a vállait.
- Bár bevallom a túlzott őszinteséggel se tudok igazán mit kezdeni - egyik kezével zavartan megvakarja a tarkóját, miközben tovább indul.

Annus

- Igazából, ha még több sütivel beállítasz, akkor tuti elhízom.. - nevet halkan..
- illetve, neked is kevesebb pizzát kéne tolnod, ami azt illeti... - néz rá kissé aggódva.
- Ennek ellenére, nem mondom, hogy hagyj- és talán még magát is meglepi ezzel. De ideje nincs gondolkozni, mert az apró, női kéz húzza tova.
- Ez az időjárás nem tesz jót a természetnek.

Annus

- Katasztrófa az egész. Reggel elindulok, majd megfagyok. Délután meg lerohad rólam a kabát - rázza meg a fejét némi ciccegéssel megtoldva.
S, ha már a kabátról van szó, ki bújik belőle, majd a lányra teríti.
- Nehogy nekem megfázz, aztán után azzal kergetsz őrületbe - indul tova az utcájuk irányába.

Annus

- Nézd meg mennyire bejövök neki, szerintem simán maradna nálam - húzza ki magát nevetve. Bánki olyan, aki nem igazán tud mit kezdeni néhány dologgal, de van egy sajátos humora, stílusa, amelyben néha képes arra, hogy egoista kijelentéseket tegyen.
- El is várnám, hogy hozz. Tudod milyen veszélyes a férfi nátha...

Annus

- Mondjuk én különlegesnek éppen nem mondanám, de legyen - ki is húzza magát, mint aki büszke erre. Pedig egyáltalán nem érzi de a vonzerejének áldását, se a büszkeséget.
- Na látod.. Ha már miattad kapom el a világ lepusztítóbb betegségét, szerintem az a minimum, hogy megprobálod elhitetni mennyire sajnálod és segíteni akarsz, hogy meggyógyuljak. Közben meg tudom ám, hogy aláíratnál velem valami papírt, hogy rádhagyjak mindent - utal ezzel a múltkori találkozásukra, ahol már a mérgezés gyanúja is fennállt úgy öt másodpercig.
- Cseng a füled kicsilány - vigyorog rá.

Annus

- Haha, csak nem gondolod, hogy elkottyintom a Bánki örökség minden rejtett kincsét? - kuncog halkan. Bánki örökség az van, Angyalra meg nem is számít, nem is tart igényt.
- A pizzafogyasztásod nekem, mint tulajnak jó.. De ne egyél csak azért pizzát, hogy engem bámulj - mosolyog rá, ahogy bekanyarodnak az utcába.
- Amúgy is. Most már tuti zavarba leszek, ha megjelenésű. Tudod, mint egy tinédzser, aki nem tud mit kezdeni a helyzettel..

Annus

- Szerintem mindenkinek vannak rejtett kincsei - néz le a másikra és tekintetében lehet látni, hogy tényleg komolyan gondolja. Az embereknek mindig vannak tartalékai, itt pedig nem csak az ingóságokra kell gondolni.
- Most csak viccelsz ugye? - teszi rá vissza a kabátot.
- Elkísérlek a kapuig.

Annus

- Annyira felszínesnek gondolsz, hogy holmi pletyka miatt, hagyom, hogy egyedül menj haza? - még akkor sem, ha ez csak pár ház. Ebből biztosan nem enged.

Annus

Miközben nyújtja a pórázt a lánynak, nyom a homlokára egy apró puszit.
- Bármikor szívesen látlak Annie - a pizzázóban, a házában, az utcán. Nem ígéret, de nem is kihátrálás. A kabátjával nem törődve, kezeit zsebébe csúsztatja, küld még egy mosolyt a nőnek, majd elindul a túl oldalra.

Annus

Mondaná, hogy már az idegire ment a másik nyaggatása, de minek hazudjon? Utálja ezt csinálni, Annie meg nem bírt magával és mindenképpen akart valamit segíteni.. hát Barni jó fej volt és bedobta a vízbe.
- Unom. - Közli egyhangúan, s az átnyújtott számlát beteszi a többi közé.
- Biztos utálsz ezért. - Néz fel a másikra, s teljesen megértené, ha így lenne. Annie biztosan nem ilyesfajta időtöltésre vágyott szombat este.. Hiszen bőven mehetne akár bulizni is.

Annus

- Az a baj, hogy otthon meg dolgozatok várnak, szóval inkább ez - mosolyodik el, miközben nyújtózkodik egyet, s csontjait megropogtatja.
- Van itt női kéz.. bár most éppen nem látszik - cicceg egyet. Sonja topon van a legtöbbször, de a munka ezen része, mégis csak az ő feladata.
- Nincs pénzem még arra is, hogy itt sertepertélj körülöttem - nevet halkan, aztán lezár egy borítékot, amit asztalának legfelső fiókjába tesz.

Annus

- Hát, mostanában foglalkoztat a dolog, hogy valamelyiknek búcsút mondjak - vallja be őszintén. Annie az első, akinek ezt így ki is mondja, pedig már elég ideje gondolkozik rajta.
- Hahah, vicces lány vagy te - veszi el tőle a papírt és beteszi a fontos kupacba.
- Pizzában kérnéd, értem én - érti ám ő, de azért lássuk be, ez is kihagyhatatlan volt.

Annus

- Ja pont az Ő szerelmük miatt tanítok, igaz is.. - szép is lenne, akkor aztán már tényleg vádolhatnák pedofíliával. Kell a francnak az ilyesmi.
- Nem tudom amúgy, ezt is kezdem megkedvelni - bár túlságosan hirtelen ötlet volt, illetve az imponálás hevében tette, aminek most már semmi lényege nincsen, szóval, akár meg is válhatna tőle.
- Csak ne lenne ez a sok szar, elveszi az egésznek a varázsát - sóhajt, aztán lehuppan az asztal tetejére.
- Legalább könnyen haza cipelnélek. Csak megrúgnálak itt, aztán a kerítés megfogna a Tündérmanóban - vigyorog a lányra teljesen ártatlanul.

Annus

- Úgy-úgy.. Teljesen mindegy, hogy Annát vagy Anniet mondok az oltárnál, nem? -néz halálosan komolyan a másikra, bele sem gondolva abba, hogy ezt talán nem kellene.
- Volt egy időszak, mikor nem voltam itt és kicsit a fejébe szállt a hatalom - sóhajt egyet, talán csak ezért nem ment el megint pár hétre, mert látja Sonjában a potenciált arra, hogy véglegesen kitúrja.
- Jó, hát felkötözhetlek a padlásra, mint valami sonkát, nekem az is jó - ja, hogy a papírokra ült rá? Nem is igazán gondolta ezt át. Tisztára olyan, mint egy tanulás ellen hadakozó tini, sose nől fel.

Annus

- Sakk mattot adtál ezzel, azt hiszem - hitetlenkedve nevet, majd felkel a papírokról és tölt mindkettejüknek valami ihatót.
- A Lorinból Lora is lehet, csak úgy mondom - bár egyelőre azért jobb, ha csak elméleti síkon maradnak ezen a téren.
- Gondolom jól, nem voltam itt - vonja meg vállait, majd nyújtja az italt a lány felé.
- Ácsii, már terhességnél tartunk? - kerekednek ki a szemei, aztán méregetni kezdi a lányt. -  Még csak rád néztem, hogy történt ez?