Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Oh de király, ezt a varázslatot nekem is használnom kellene. A legjobb könyveimet már rongyosra téptem a sok forgatás végett - nevetek zavartan. Hiába, az ember amit szeret azt gyakran olvassa. A harmadik után pedig már az oldalakat is tudja. Onnantól meg már akkor is kinyitja, hacsak egy mondatot akar előidézni belőle ami olyan szépen csengett anno.
Ahogy kéri, hamar előrukkolok neki egy pofás kis látképpel. Pont olyan, mint amit Malibun lehet látni, mert ez az. A saját akkori emlékeim. Kivéve a szigetek. Azok saját szülemények, csak a hatás kedvéért. Addig tartom fenn, ameddig Min Jong kéri. Nem okoz problémát. Talán ha fél óráig akarná nézegetni, akkor már igen. Mert az terheli az agyat rendesen. Viszont ilyen hosszú időre nincs gond. Még akár a vízbe is mehet egyet pacsálni.
Meglepődök az arcán, mikor felém néz. Azonnal elengedem az illúziót, újra a könyvtárban vagyunk.
- Minden rendben? - kérdezek rá, hangom együtt érző. Enyhe bűntudat hasít belém. Talán mégsem kellett volna. Lehet valami olyat mutattam amit nem lett volna szabad. Lehet a két sziget emlékeztette az exe melleire vagy olyan illatot érzett, amit egy másnaposság után már hányással tud tolerálni?
- Nézd én nem akartam fájdalmat okozni ha mármivel... tudod megbántottalak bocsánat - próbálom gyors leszögezni, hogy tényleg nem rosszmájúság volt az előbbi látomás. Zavartan hajamba túrok, kicsit totyogok, nem tudom menjek e közelebb vagy maradjak ahol vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Igen! Várj, majd hozok mindjárt egy jegyzetfüzetet is, hogy leírjam. Nehéz beismerni, de öregszem és az agyam se a régi - magyarázom mélyet sóhajtva. Kicsit rosszul tűröm amúgy ezt az egészet, valahogy egyszerre érzem magam öregnek és fiatalnak. Az öregség talán csak azért van, mert már nincs mellettem a nejem. Lehet ha itt lenne az elsősökkel hógolyóznék az udvaron a legtűzőbb hőségben.
Az illúzióm után azonban teljesen másmilyen irányba sodródik el a beszélgetés. Látom az arcán, hogy gond van. Akkor is látom, ha nem lennék jó az arcokban való olvasásban, annyira egyértelmű érzelem ül rajta.
Ahogy hallgatom a részleteket úgy vonom össze szemöldököm. Nem gondoltam volna, hogy ennyire, tragikus múlttal rendelkezik. Hiszen annyira szeleburdinak és naivnak tűnt. Nem szólok semmit, csak megértően a vállára teszem a kezemet, és megveregetem.
- És milyen az élet Damfírként? - a másik részét nem akarom firtatni, de erre talán nyitottabb. Azonban ha úgy látom, hogy mégsem, hamar véget fogok vetni a beszélgetésnek. Nem akarok kierőszakolni senkiből semmit sem. A kávéra biccentek és elkiáltom magam, az egyik házimanó nevét rivallva. Jó azért nem ennyire drámaian, s mikor bekocog aprócska lábacskáin kérek tőle egy adag kávét. Mást nem. Bár kísértésbe esem, hogy valami süteményt is rendeljek, úgy érzem az nem lenne fair. A végén tényleg mázsás malacként fogok kullogni a szék alattam pedig összedől, mintha csak piszkafából állt volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ugyanolyan átlagos nap, mint a többi. A diákok jönnek mennek, tanulgatnak, olvasgatnak.Mindenki teszi a maga dolgát, egyedül egy valami nem változik. A csend állandó. Kellemesen rátelepszik a helyiségre, ellepi a polcokat, bebújik az ember ruhái alá. Elégedetten nézek végig territóriumomon. Aztán felkapom bögrém, a baileys és a kávé tökéletes harmóniájából egy kortyot magamba hörpintve. Csajos cucc, tudom jól. Nem csíp, nem üt ki, még csak nem is hánytat meg. Valószínűleg durvább titokként kezelem, mint, hogy Darya a lányom, mert még tőle is vállalhatatlanabb.
Aztán habár a csend marad, a nyugalom az ablakon ugrik ki, fejest ugrova a mélybe. Az ajtó előtt ugyanis ott van Bercel, teljes valójában hülyét téve magából mindenki szeme láttára. Egy megszeppent elsős meglepetten pillog, a benn lévők nem különben, aztán ahogy várható volt röhögőhullám seper végig az egész könyvtáron. Mint egy kisebb hurrikán. Rájuk szólhattam volna, de nem tettem, addig lapozgattam a könyvem, míg oda nem ballagott hozzám a legényke.
- Köszönöm, hogy úgy döntöttél magadat égeted le - rosszallással a hangomban lapozok egyet. Pár perc néma csend következik, ha a másik úgy nem dönt, hogy ezt megtöri. Akárhogy is végül leteszem a könyvet, figyelmem teljesen neki áldozom.
- Jól van, akkor azt mondja neked büntetés kell...mit is...mit is...- körbenézek hümmögve, aztán megakad a szemem egy borítékon - ez jó is lesz.Tessék, fogd. Vidd el az asszonynak  - nyomom a kezébe a fehér levelet. Rajta kicsit ciriles betűkkel Edit teljes neve áll, semmi más.
- Mielőtt félreértés születne belőle, ő Dana, ő pedig Edith - Bercelre koncentrálok, illúziót vonva köré. A két lány megjelenik egy-egy pillanatra tőle jobb és baloldalt. Mosolyognak, mocorognak, aztán semmivé lesznek.
- Napnyugtáig legyél itt a válasszal -azzal ha nincs több kérdése útjára engedem. Ha van, azt pedig úgyis megválaszolom neki, le se lehetne vakarni nélküle.
Akárhogy is, mikor végeztünk közömbösen visszaemelem ölembe a könyvet, megvárom, míg elindul az ajtó felé, akkor szólok csak utána.
- Ja, még csak annyi, hogy ha nem érsz vissza a válasszal napnyugtáig, egy egész hétre az egyik házimanó feladatait fogod ellátni. Csókoltatom Editkét - azzal visszasüppedek könyvem kalandos világába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Miután megrendelem az italt a manócskától újra Min Jongra tudok koncentrálni. Nem válaszol túl hosszan. Talán nem kéne firtatni, talán be kéne fognom a pofámat és nem nyúzni szerencsétlen, kávéfüggő barátomat.
- És mi a jó a dologban? - nyilván nem tudom megállni. A szavak már kinn is voltak, mielőtt elkaphattam volna őket. Közben a manó is megérkezik. Fürge jószág, úgyhogy meg is köszönöm neki külön, hogy ennyire gyors volt, azután engedem is dolgára, biztos van még mit csinálnia.
- Cheers! - vigyorodok és koccintok társammal. A kezembe hirtelen jelenik meg egy bögre kávé. Nekem már igazi nem igen kell, mert nem szeretném, ha bepörögne tőle a szívem. Elég egy, aztán majd délután jöhet a következő. Amint lerakom az illúzió szertefoszlik, újra bögrementes emberré válok.
- Oh apropó a varázslat! - kapok észbe. Előkotrok egy jegyzetfüzetet aztán egy tollat és ránézek a másikra.
- Oké, diktálhatod! - biccentek. Nagyon elkel ez a varázslat, sőt bármilyen más könyves varázslat, hiszen egy könyvtárat kell elvezessek. Igaz vannak itt még társaim, mint mondjuk Min Jong, de nem mindig vagyunk többen műszakban, így jobb ha mindent tudok én is, amivel egy gyönyörű, idő illatú könyvecskét meg lehet menteni a végítélettől.
- Talán ki is kellene próbálni, az elmélet sosem egyelő a gyakorlattal - vetem fel és körbenézek, hogy melyik könyv lenne rá érdemes. Valószínűleg mindegyik valamilyen szinten, de most csak egy kell. Ki legyen a kiválasztott?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A helyesbítésen felnevetek azon a mély, öblös hangomon, ami a szomszédos folyosókra is elér. Nem zavartatom magam. Szerencsémre van egy olyan aduászom, amit egy egyszerű prefektus nem tud leleplezni.
- Nem, tényleg nem. Pláne, mert az neked tilos ha jól tudom. A zenélgetés miatt. Azonban dicséretes. Szeretnél róla beszélni? - nem nézek rá. Nem látnék belőle semmit. A fény gyér, ráadásul a folyosó felől jön, ami eljut idáig, azt megfogja az én testem, árnyékot vetve rá. Egyedül a hold süthet arcára. Ezüstös csíkokban mutatva meg őt. De félek odapillantani. Rettegek attól, amit ott láthatnék. Azokon az édes, gömbölyű almácskákon amelyeket kiemel az ezüstös csillanás megleshetnék valamit amitől esetleg érzelmek fognának el. Öreg a szívem, de akkor sem tudja levetkőzni régi gyengéit. Én is úgy működök, mint az összes többi férfi. Ha sírni látok egy nőt, a világból is kifutok.
- Valóban az lett volna a tippem - ismerem be. Mindenkit ez szokott foglalkoztatni. Miért nincsen senkim, lassan tizenöt éve? Meleg vagyok? Fura vagyok? Remekül titkolom az egy-éjszakás kalandjaim? Meglepő, hogy itt nem kapott szárnyra még semmi. Talán azért, mert hébe-hóba látni egy-egy hölggyel az oldalamon. Pláne Tányával. Furcsálltam is, hogy még soha nem akart megverni Várffy. Látszik, hogy semmi orosz mentalitás nincs benne.
- Na jól van. Nos, Moszkvába születtem 45 évvel ezelőtt. Nagyon rossz gyerek voltam. Mondjuk egy időben azzal szórakoztam, hogy amikor jött a postás úgy tettem mint egy kutya. Először elmeséltem neki, hogy mekkora házőrzőt vettünk. Vadat, hegyes fogakkal, meg, hogy a mara az államig ér. Aztán mikor becsuktam az ajtót és ő elindult elkezdtem ugatni. Először halkan, aztán a nagypapámtól elcsent tölcsérrel egyre hangosabban. Mintha valahogy kiszökött volna az állat. A szerencsétlen küldönc meg gizda ember volt, roppantul rettegett mindentől. Folyton ordított és szaladt, akárhányszor eljátszottam a szituációt. Talán egy hónap után eltörte menekülés közben a lábát a lépcsőn. Akkor abbahagytam. Rendesen ki is kaptam. Apám úgy elporolt, hogy ülni nem tudtam egy álló hétig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Csak a lányomra kell gondolni és máris bólogatni kezdek. Nos igen, van egy-két ember, aki nem fér be a tűrőhatáraimba.
- Milyen bájon tancinéni lehet - hümmögök. Aztán jön a másik oldal is. Édes, általában ezt a részt el szokták hallgatni. Méltányolom, hogy Odett ebből sem hagy ki.
- Milyen bájos tini popsztár vérfarkas lány lehet - hümmögök, akárcsak az előző hölgyike említése után. Közben magamban mosolygok. Kicsit cukkolom a lányt, bár van egy olyan érzésem, hogy inkább ő is csatlakozni fog a mosolygáshoz mintsem oldalba csapni, hogy " Na de Kazi bá!".
- Megértem. Az ember nem mindig akarja megosztani a gondjait, akkor sem, ha odanyújtják mások a vállukat, hogy átvegyenek egy kis terhet. Csináld csak magad, Angyalkám, állj ki azért, ha egyedül akarod végigvinni. Viszont, ne felejtsd el, hogy van segítség, ha rászorulsz - teszem hozzá. Nincs semmi értelme szenvedni, ha létezik kéz, ami kihúzzon a vízből. Ha meg jó a kicsit úszkálni, akkor a kéz remek helyen van ott, ahol van.
Ezután belekezdek a jutalommesébe. Ahogy egyre mélyebbre jutok a történetben, úgy érzem Odett jókedve is nő. Ez melegséggel tölti el a bensőm. Talán tényleg szeretem a gyerkőcöket, mindenkiét, az enyémen kívül.
- óh, dehogy - rázom a fejem nevetve - mindig kitaláltam valamit, amivel szórakoztattam magam, meg a körülöttem élőket. Például volt, amikor elhitettem az alattam élő férfival, hogy szellem lakik a lakásába. Azt hiszem valami állata hunyt el. Talán egy macska vagy aranyhal. Nem is tudom, viszont azt tudom, hogy akkor nagyon divatos, nagy képernyős tévéje volt, ami senki másnak a házban. Tudod egyáltalán mi az? - tartok szünetet, rátekintve. Folyton megfeledkezem arról, hogy nem muglik között vagyok, hogy még egy egyszerű zseblámpa is tud sokkolni valakit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Choi szeret csevegni, ezért tudom, hogy édes lányom keddenként jár be a könyvtárba, amikor én egész nap távol vagyok. Néhány hónapja még kiváló ötletnek találtam volna, hiszen ez tökéletes stratégia arra, hogy még véletlenül se kerüljünk egy helyiségbe. De a levelek felnyitották a szemem. Azok, amiket Tánya bontatott fel velem, mert nem volt jobb dolga, mint az öreget pesztrálni. Nyilván, ilyenek a nők.
MJ belement, hogy műszakot cseréljünk. Egyszeri alkalomról volt szó, úgy voltam vele, hogy a mostani próba lesz az első és az utolsó. Ha kosarat kapok akkor ennyi. Elfogadom a vereséget.
Ahogy belépek intek Barkóczynak, ő már indulásra kész, tehát pillanatok választanak csak el attól, hogy egyeduralkodóvá váljak a könyvtáron belül. A lányom sincs túl messze, ugyan nekem háttal ül, de azért annyira nem vagyok szerencsétlen, hogy ebből a szögből ne jöjjek rá, hogy ő az. Mégsem megyek egyenesen hozzá. Kicsit megállok. A pultnak dőlök, kezem a papírt markolja, ami érkezésem óta nálam van.
Néha azt kívánom bárcsak Odett lenne a lányom. Vele nem kell semmi hasonló kínosság, ő jön és körbeugrál, én pedig ésszerű keretek között próbálom olyan útra terelni, hogy egy nap ne csak híres legyen de boldog is. Bár lehet, ha ő lenne a lányom, nem lenne ilyen a kapcsolat kettőnk között, tény, hogy ez a titulus nálam inkább hátránnyal indít mintsem előnnyel. Mély levegőt veszek, aztán megindulok az asztal felé.
Néhány nagyobb lépés és már ott is vagyok, hogy le tudjam tenni az könyv mellé, amit olvas egy fényképet. Egy fényképet az anyjáról. Nagyjából annyi idős itt a nő, mint most Darya. Talán picit fiatalabb, de nagyon hasonlítanak. Ha nem lenne a cirkuszi ruha meg a fekete-fehér kivitelezés, talán azt lehetne mondani, hogy ő az.
- Mesélhetek róla, ha szeretnéd... - kezdem zavartan. Nem ülök le, sőt fel vagyok készülve az elküldésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Látom arcán az értetlenséget. Tudom, megértem. Én sem tudnám hová tenni ellenkező helyzetben. Tányára gondolok. Aztán Katyara. Most már tényleg ideje, hogy szembe szálljak a félelmeimmel, a legnagyobb pedig ez a bogárszemű kölyök. Arrébb csúszik a székkel, talán azt akarja, hogy maradjak.
- Ez a kép egy fellépés után készült anyádról - kezdtem bele, megfogva a fotót.
- Nagyon boldognak tűnik, pedig nagyon hosszú nap állt mögötte. Tél volt, de rohadt hideg tél. Azoknak a napoknak az egyike, amikor még az orosz ember se akar lemenni a kocsmába inni. Valószínűleg ezért sem sikerült túl sok jegyet eladni az esti előadásra. Az a pletyka járta, hogy el is marad, mert nincs értelme megtartani. Anyád viszont hallani sem akart arról, mert aznap mutattuk be az első közös előadásunkat, amibe csak mi ketten szerepeltünk. Hónapok óta gyakoroltunk, hogy tökéletes legyen. Ezért fogta és bement a legközelebbi városba, ami három vagy négy kilométerre volt. A hóvihar kellős közepén. Nem egészen tudom mit csinált, de az összes jegyet eladta és elhozatta magát egy vendég házaspárral visszafelé.
Én nem voltam ott, néhány nappal azelőtt elutaztam, hogy leérettségizzek, nyolc körül érkeztem csak meg este, tehát én is úgy hallottam, mit csinált. Gondolhatod mennyire haragudtam rá, hogy ilyen veszélyes dolgot művelt, de ő csak nevetett, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy fennakadjunk valamin, ami "veszélyesnek" van titulálva -  megrázva a fejem.
- Anyád volt a világ leg...legvadabb nőszemélye. Ha azt hitted eddig, hogy én voltam kettőnk közül a kemény, nos, anyádra ütöttél nem rám, amikor fogtad magad és eljöttél a gyáva papához. - fejezem be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem állít le és nem is vág közbe. A kezdet nehéz, de ahogy lassan egyre tovább megyek magam is belemerülök az emlékbe. Annyira régóta eltemettem magamban mindent ami Katya. Hűséges voltam hozzá. Beszéltem hozzá, de nem akartam emlékezni a vele töltött időkre. Most átszakadt a gát. Talán azt se venném észre, ha mellettem a lány sírógörcsöt kapna vagy elmenne. Nem is meséltem a végére, hanem újra átéltem és közben narráltam a történéseket.
Csak mikor befejezem nézek rá. Csillog a szemem,úgyhogy túl sokáig nem időzök rajta, nem akarom, hogy tudja.
- Nos - tartok egy kis szünetet. Tekintetem a plafont figyeli. Ott egy folt. Hogy a fenébe sikerült nekik felkenniük az oda? Mélyet sóhajtok.
- Szóval amikor összeszólalkoztunk a Naviba, éjjel felbontottam azokat a leveleket amiket a nagyanyád küldött rólad Tánya biztatására. Csak néhányba néztem bele, de a hatás ugyanaz volt - lelkiismeretfurdalás. De ezt nem mondom ki, valószínűleg úgyis rájön ha néma marad a szó.
- Tudtam, hogy előbb vagy utóbb beszélnem kell veled. Rendezni azt a kapcsolatot ami jelenleg nincs közöttünk - rápillantok szomorúan, önkéntelenül Katya fényképét babrálva. Olyan nagyon nehéz ez az egész.
- Végül a legnagyobb lökést akaratlanul is Odett tette. Nem tudom milyen pletykák szállnak fel a kastély falai között. Azzal ugyanis tisztában vagyok, hogy elég rossznyelvű ez az iskola. A lényeg az, hogy régóta érik valami kettőnk között, ami akkor bontakozott ki, amikor eltűnt és én a karjaimban cipelve hoztam vissza, miután egy egész délelőttöt bolyongtam az erdőben üvöltözve a nevét - még a gondolat is rossz, hogy ez megtörtént vele. Nem tudom mihez kezdtem volna ha akkor nem lelem meg.
- Ahogy ott feküdt a karjaim között, te jutottál róla eszembe. Szegény lány, se apja, se anyja, mindenki átokként fogja fel a létezését.Pont mint nálad. Elveszett és hiába próbál erős lenni, kell, hogy legyen valaki aki biztatja és támogatja az úton. Ahogy téged is. Kedvelem Odettet. Már-már lányomként, de te fontosabb vagy számomra. Nem akarom, hogy egy vadidegen negyvenéves fószer cipeljen haza amikor kábult vagy és félmeztelen! Vigyázni akarok rád - az utolsó szavak valahogy szokatlanul erősnek és élesnek tűntek. Azonban igazak voltak. Darya előbb vagy utóbb találna magának egy apapótlékot ahogy Odett is tette. Odettnek szerencséje volt, de Darya akár rosszul is kijöhet a dologból. Annyi borzalmas ember van a világon.
- Hogy vannak? - kérdezek rá. Sok emléket idéz a cirkusz bennem. Régen kellemesnek neveztem volna, de Katya halála után csak keserű az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem egészen vagyok tisztában azzal amit az előbb mondtam. Annyira hevesen daráltam le, hogy nem egészen vagyok tudatába minden egyes szavamnak amit zavaromba elhebegtem. Ahogy vége csend áll be közénk. Nem felel. Talán még fel kell dolgoznia az információkat. Aztán sírni kezd. Megdöbbenve hőkölök hátra. Nem tudom mire számítottam. Odáig nem gondoltam át, hogy mi lesz a reakciója. Vagy az enyém ha sírni kezd. Öleljem meg? Veregessem meg a vállát. Fussak el? Annyi de annyi rossz válasz van amik közül ha megmoccanok biztos az egyiket bejátszanám. Ezért csak ülök. Várok, hátha abbahagyja, vagy kommunikálva jelzi, hogy melyik vigasztaló opció lenne számára a legalkalmasabb.
Végül a cirkusz felé tereli a beszélgetést. Arra, hogy régi barátom vodkára vár elmosolyodom.
- Az volt a cirkusz rémálma, amikor mi ketten leültünk vodkázni. A két legtöbbet bíró férfi. Mindig sok kellett ahhoz, hogy hatni kezdjen, aztán szedhettek össze minket az erdőben. Valamiért részegen mindig nyulat akartunk fogni, mert Ivan elhitte, hogy puszta kézzel el tud egyet kapni - bolond félnótás volt mindig is. Ezért találtunk egymásra annyira hamar és tartott olyan sokáig a barátságunk. De Katya halálát ez a kapcsolat sem bírta ki, ugyanúgy félbetört mind minden Oroszországi szál.
A következő kérés meglep. Arcomon teljes páni félelem uralkodik el.
- A cirkuszba? - kérdezek rá. - Én nem tudom...visszamenni...én...nem hiszem...hogy ez jó ötlet lenne... - hebegek-habogok értelmes mondatnak még a közelében sem vagyok feltehetőleg.
- Még nem...nem állok készen visszamnni - próbálom kicsit értelmesebben kinyögni a dolgokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Imádom a navinés lánykákat. Azokat az igazi, ízig-vérig sárga gyerkőcöket,akik úgy aggódnak házukból való társukért, hogy mint a pipik rohannak hozzám, körbefogva, ha bármi rosszat sejtető ügy történni készül. Mintha éreznék. Egy lát valamit, másik csekkol, harmadik már fut oda hozzám, hogy aztán pironkodva, ruhát markolászva mondja el, mi nyomja gyermeki szívét s mi botránkoztatja meg érzékeny, tiszta lelkecskéjét. Mindig hálás vagyok az ilyen közbelépésekért, mert így időben tudok cselekedni, mielőtt tényleg történne valami olyan, ami után én is sírni fogok, meg az elveszett bárányka is.
Jelen esetben nem egy hölgy után kajtató kaszanovát vagy órákat mulasztó csibészt kell fülön csípnem. Egy hercegről van szó, aki úgy tűnik elszökött a kastélyából. Az eső esik, drámai időt választott a gyermek. Azonban ha csak erre kellett, kérhette volna tőlem is illúzióba, akkor nem ázok bőrig, amíg rohanok végig a faluba vezető úton. Nyilván a pálcámat használhattam volna. Nyilván... csak nem jutott eszembe. A varázsvilág csak akkor marha hasznos, ha gondolsz rá, hogy használd.
A terv fejemben már teljesen kész. Első a vasútállomás. Hiszen aki bőrönddel távozik, annál esélyes ez a csodaremek helyecske. Ezután a tereket, közterületek. Azután a vendéglátó részleg. Bárok, kocsmák. Végül a szülőket értesíteni,ha szükséges átadni az ügyet az arra kijelölt egységnek.
Szerencsémre nem kell végignyálazni egész Bogolyfalvát. A szőke fiú ott ül a peron melletti padon. Megnyugodok, első ránézésre épségben van, nincs nyoma testi sérülésnek. Veszek néhány mély lélegzetet, összeszedem magam, öreg derekam kicsit megmozgatom, aztán majd komótosan sétálok oda hozzá és ülök le mellé a padra.
- Vacak idő - jegyzem meg mély, dörmögő hangon. Azonban alapszigorúság mellett, nincs megrovó él. Minthacsak itt hozott volna minket össze az Isten teljesen véletlenül és nem lenne szó maratonfutásról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Felnevetek halkan mikor velem együtt mondja ki a sztori csattanóját.
- Úgy tűnik nem tudok neked újat mondani - rázom meg a fejem mosolyogva. Talán ez így is van rendjén, ki tudja még mi mindent hallott rólam és az anyjáról, meg a cirkuszi életünkről.
A következő kérdése meglep és jó alaposan meg is rémiszt. Én nem vagyok ilyesmire felkészülve, ebben teljes egészében biztos vagyok. Túl sok fájdalmas emlék zúdulna egyszerre a nyakamba.
Szerencsére Darya sem ezt akarja. Ahogy elkezd magyarázkodni megvilágosodom, aztán jön is a zavart vöröslés, hogy mekkora hülye voltam amiért teljesen mást feltételeztem, mint a valóság. Nyilván nem menne haza Oroszhonba most. Tök random, év közben.
- Igen, elég sok dolgom van, mióta házvezető lettem - bólintok mélyet sóhajtva. De azért verjenek meg, imádom amit csinálok, pláne Tánya mellett. Sikerült egymásra találnunk valahogy, igaz az eleje nem volt túl fényes kapcsolatunknak, mostanra viszont már teljesen jól tudunk együtt dolgozni.
- Viszont szerintem nincs annyi, hogy ne tudnék elmenni megnézni téged - elvégre bőven spóroltam rá időt azzal, hogy tizennyolc évig egy fellépését sem láttam. Annyiba, hogy mostantól néhányra elmegyek nem fogok belehalni. Sőt, kifejezetten kíváncsi vagyok, hogy Dashenka mennyire ütött ránk. Bár ha táncos lett és cirkuszos...valószínűleg eléggé.
- Most... most már igazán mennem kell, itt hagyom a képet, nézegesd csak. Majd, majd üljünk le valamikor egy teára vagy valami - állok fel, letéve az asztalra a képet. Nekem van másik, több is, igaz azért valamikor majd szertném visszakapni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ahogy az eső koppan a peron szélén, az egész atmoszféra fekete és fehér. Akár egy régi filmben, ami alatt melankolikus zenét képzelek el. Csendes hegedű szót, balladát éneklő zongorát.
Talán ezért is vártam olyan nagyon valamiféle eltúlzott reakcióra, ami kiszínezi a napomat. Tudom is én, csak a szokásosat, elkerekedő szemek, összerezzenés, sírás, sikoltozás, esetleg üvöltve elrohanás, mondván, hogy " Soha nem kap el élve!". Azonban ez a fiú sem szívbajos. Enyhe csalódás fut végig arcomon. Én tényleg akartam, hogy legyen valami remek kis műsor. Bár talán legközelebb eridonosra kell vadásznom ahhoz, hogy ilyet láthassak.
- Nem, és remélem te is csak azért ücsörögsz itt, mert elkapott az eső - tekintek a hátizsákra. Ez nem bőrönd. Valamelyik fruska kicsit túlzott, vagy talán az a pápaszemes mondta? Jaj szegénykém őt aztán igazán nem vehetem ezért elő, mert olyan vaksi, hogy csoda, hogy Domonkost be tudta azonosítani.
Ámbár akárhogy is van, az, hogy az állomáson kapom el, nem hiszem, hogy véletlen.
Jól tudom a gyermek sorsát. Hallottam ezt meg azt. A tanári épp ugyanolyan lepcses szájú mint a diákság bármely közösségi tere. Ha nem jobban. Viszont akármennyire is sajnálom nem nézhetek el neki mindent a gyász miatt. Nem volna fair a többiekkel szemben. Sőt, vele szemben sem.
Így is sok mindent nem hozok fel. A cigarettát, amiért Tánya megbüntette már, a engedély nélküli hétköznapi sétafikát a kastélyon kívül és még biztos találnék valamit ha nagyon akarnám.