Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Az igazival, amit a filmekben is látsz , egy ilyen szép hosszú színes deszka, tudod - magyarázás közben még próbáltam mutogatni is, aztán eszembe jutott, hogy nálam van a rúnázott telefonom, így azt elővéve gyorsan kikerestem a galériát, s mutattam pár fotót Marcinak. - Nézd csak, ilyenen, és itt egy kép rólam is, ez azután készült, hogy beestem a vízbe. Nem is egyszer estem be mondjuk, hanem majdnem minden próbálkozáskor - meséltem mosolyogva, majd lelkesen bólogattam. - Nagyon szívesen, addigra már lehet, hogy nekem is jobban fog menni, de ha nem, a deszkáról való esést is meg tudom tanítani neked, abban már profi vagyok - mondtam nevetve, majd tovább meséltem a nyaramról, s szóba jött egy koncert is. Persze nem gondolkodtam, mert kicsúszott a számon az, hogy kivel is voltam ott, de kicsit már bántam is , hogy ezt mondtam, hisz jól tudtam, hogy mennyire összetörte a srác szívét. Igazából mindkettőjüket kedveltem, nem is akartam beleszólni a dologba, s nem akartam egyikük oldalára sem állni.
- Nagyon jó volt, egy külföldi csapat érkezett, ukulele hangszeren játszottak mindannyian, és szenzációs volt. A közönség odavolt értük. Voltak más koncertek is, ilyen rock, meg pop, hip-hop, azok sem voltak rosszak - meséltem mosolyogva a fiúnak, s mivel koncertről beszéltünk, eszembe jutott az, hogy mi is felléphetnénk már valahol. Igaz, nem voltunk még profik, nem is tudtunk túl sok számot, de kellő gyakorlással akár még színpadra is vihettünk volna néhány dalt. - Hú, szuper, ha benne lennél! Hogy hol? Hm, nem is tudom - gondolkodóba estem. - Biztos lesz valami DÖK-ös dolog, de tudod én kiléptem, egy ideje már nem volt rá időm a sok tanulás mellett - azt nem akartam mondani, hogy részben azért is léptem ki, mert Márkkal szakítottam, s ő is dök-ös volt, és nem akartam, hogy emiatt legyen bármi konfliktus a csapaton belül.  - Tudod mit? Megkérdezem majd Beliánt, hátha lesz a közeljövőben valami rendezvény, amin felléphetnénk. Lehetne egy ilyen diákgála is, majd lehet bedobom neki az ötletet. Meg…esetleg megkérdezhetnénk Bogolyfalván az üzlettulajdonosokat, hátha van olyan étterem vagy kávézó, ahol lenne ilyen zenés este. Gondold el, lenne valami klassz nevünk, ki lenne írva, és mondjuk péntek esténként jönnének az emberek, hogy meghallgassanak minket - miközben erről beszéltem, egészen bele éltem magam, szinte már magam előtt láttam a dolgot, s egészen izgatott lettem. - Kéne nekünk egy név is, mit gondolsz? Lehetnénk mondjuk Karcsi és Marci Duó, vagy a Két Muskétás - mondtam nevetve az ötleteimet. - Naaaa, csináljunk együttest - lelkendeztem ott Marcinak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Na ez mondjuk igaz, egyetértek - nevetve bólintottam Marci szavaira, mert bizony nagyon is fontos volt az, hogy az ember tudjon esni is, főleg úgy, hogy abból ne szerezzen komolyabb sérülést. Márpedig egy szörfdeszkáról való zuhanás esélye nagyon is magas volt, ha figyelembe vettük azt, hogy hullámok mozgatják azt a deszkát, s az nem csak úgy, mozdulatlanul áll. Kár, hogy a repülés nem ment ilyen jól, s szinte szégyen, hogy nem sikerült tökéletesen elsajátítanom. Egy pillanat erejéig gondolkodtam csak el, eszembe jutott, hogy Márk talán megtanított volna, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy. Na de, kíváncsi voltam, hogy a mellettem ülő srác mit tanulna meg, s valójában nem okozott meglepetést azzal, hogy egy újabb hangszerre gondolt. - Úúúú Ukulele, jajj az annyira cuki! Az nekem is nagyon tetszik, ha veszel egy olyat, majd kipróbálhatom?- kérdeztem lelkesen, nagyon tetszett az a kis hangszer, ami olyan volt, mint egy minigitár. - Aha, nem volt rá időm - vontam meg a vállam, nem is akartam erről többet beszélni, viszont a zenéről annál inkább. Lett is ötletem, gyorsan meg is osztottam Marcival, s szerencsére úgy tűnt, hogy neki is nagyon tetszik a gondolat. -  Igeeen, lehetne! Ha mondjuk olyasmi lenne, mint egy diákgála, de már az is klassz lenne, ha a helyi kis szórakozóegységekben is lenne lehetőség ilyen fellépésekre - mondtam lelkesen, s szinte teljesen elfeledkeztem a lámpalázamról, ami amúgy egész biztos, hogy előjönne, ha mások előtt kellene szerepelnem. Egyelőre azonban erre még csak nem is gondoltam, túlságosan is vitt a hév előre. - Látod? Akár még belépőt is szedhetnének, aminek a fele a miénk lenne, amiből aztán vehetnénk hangszereket, meg amiből fizethetnénk az utazásainkat, ha mondjuk más városban is fellépnénk. Hűű, Tihanyba is mehetnénk mondjuk. De..jajj, kellene írnunk dalokat is, nem? Vagy mások számait adnánk elő? - hirtelen gondolkodóba estem, majd Marcira pillantottam. - Jó ötlet! Csináljunk egy zenekart! Hú, és név is kéne! Mik legyünk? Bagolykő Popcsillagai? - kérdeztem nevetve, igazából fogalmam sem volt, hogy egész pontosan milyen formáció is lennénk, de nagyon megtetszett az ötlet, hogy legyen egy saját kis zenekarunk. - Benne vagyok! Csinálhatnánk néhány plakátot, vagy szórólapot, és kitehetnénk a faliújságra, talán valaki majd jelentkezni fog - mondtam lelkesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Jó-jó, csak nagyon beleéltem magam - mondtam mosolyogva, s próbáltam egy kicsit lehiggadni, mert Marcinak abban igaza volt, hogy nem szabadna egyből nagy álmokat kergetnünk. Először az is elég lenne, ha már itt a suliban felléphetnénk, s ha sikerülne összehozni egy kis csapatot, jó sok gyakorlással a későbbiekben még előrébb is juthatnánk. - Tényleg vannak saját dalaid? Márton, ezzel most megleptél! Hogy lehet az, hogy eddig még egyiket sem hallottam? - kérdeztem meg tőle színlelt haragossággal, de aztán elnevettem magam. - Egyet szeretnék tőled majd hallani, de tényleg, eljátszhatnád nekem az egyik dalodat - mondtam őszinte kíváncsisággal, mert nagyon is érdekelt az, hogy mire képes Marci a hangszerével. - Szuper! Ha szükséged lesz segítségre, szólj nyugodtan. Sőt…az kéne ,hogy ha megvannak a plakátok, felosztjuk őket, nekem is adsz belőle, és akkor párat kiraknék belőle Bogolyfalván - tettem meg a javaslatot, mert nem akartam a teljes munkát ráhagyni a fiúra. Ezután belevetettük magunkat a próbába, s a végén elköszöntem Marcitól. - Na, akkor holnap ugyanitt, próbálunk, hozd a plakátokat, éééés akkor jössz nekem egy dallal - mondtam mosolyogva, majd adtam egy baráti ölelést Marcinak, s elköszönve tőle, boldogan hagytam magam mögött a próbát, mert volt végre valami, amihez kedvem is volt, s legalább egy kis örömöt hozott az életembe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Tényleg kiakadtam. S nem csak azért, mert alapvetően nem bírtam a bezártságot, de az is feszélyezett, hogy éppen azzal a lánnyal kerültem kelepcébe, akivel egyetlen másodpercig sem akartam egy levegőt szívni. Aki valamiért jobbnak bizonyult nálam, s akire ha rápillantottam, rossz érzés kerített hatalmába. Talán némi irigység, féltékenység, s düh járta át bensőmet. Harag, amiért létezett, s amiért elvette tőlem a szerelmet. Még ha ez nem is volt kimondva. Na persze, a gavallér uraság egy szóval sem mondta volna, hogy ki az a másik, akit szeret, de biztos voltam benne, hogy ez a fiatalabbik Drinóczi lány.
A gitár. Azonnal megakadt pillantásom a hangszeren, miközben ki is csúszott a számon olyan megjegyzés, minek talán nem kellett volna, de ki tudta volna leplezni az érzéseit egy ilyen feszült helyzetben. Jó, a gyakorlottabbak talán. Nekem viszont nem ment, mily kár. Pedig egy pillanat erejéig eszembe jutott a zene, az a sok próba Marcival, s az a néhány gitárlecke, amit akkor adott, ha már nagyon nem volt kedvem énekelni. Milyen remek hangja lehetett ennek a hangszernek, milyen jó lett volna végig pengetni a húrjain, valószínűleg az is megdobogtatta volna a szívem, de aztán jött ez a ...ez a boszorkány, aki lecsapott a nyakára, s annál fogva húzta magához, hisz az övé volt. - Ja, semmit. Szép gitár - tettem hozzá, s bár nem adtam neki magyarázatot, leplezni sem próbáltam a hozzáállásomat, felesleges erőfeszítés lett volna.
A fiúk vihogása, s az ajtóval vívott fölösleges küzdelem csak tetézte bennem a feszültséget, amik aztán szavak formájában törtek fel belőlem, s csattantak Babetten. Nem tudom, miért nem fékeztem meg magam, s miért fakadtam így ki, hisz alapvetően mindig kedves voltam másokkal. Most viszont képtelen voltam megfékezni a bennem tomboló indulatokat, melyek immár gúny formájában törtek utat maguknak.  Persze jött is rá a válasz, érettnek ható kioktatás kíséretében, amire jobb napokon egyetértően bólintottam volna, s valószínűleg elcsitulok, most viszont a szemöldökeim szökkentek feljebb, s haragosan villantak kékjeim a lányra. Kérdése egy pillanatra megzavart, azt hiszem némi szégyen kezdett munkálkodni bennem, s magamnak is feltehettem volna a kérdést, hogy mégis mi a fene ütött belém? Már-már bennem volt , hogy elnézést kérjek és tisztázzam vele a bennem kavargó érzéseket, ám meglátva arcán a fintort, s hallva bántó kérdését, sötét függöny borult az elmémre. Mint ahogy megindul a gőzmozdony, hangosan harsog, s hatalmas gőzfelleg tör belőle a magasba, olyan robajjal gyúlt lángra bennem a düh. Elveszítettem a józan eszem, Babett arcán mintha gúnyos vigyort láttam volna felcsillanni, pedig talán csak az elmém játszott velem. Szavai fájdalmasan hatoltak a lelkem mélyére, annyira rosszul esett a kérdése, hogy minden porcikámban megfeszültem a dühtől. - És téged nem bánt, hogy ilyen szemét vagy? Hogy merészelsz ilyet kérdezni?- nem bírtam tovább egy helyben maradni, sem frappánsan reagálni. Elpattant a húr, indulatosan léptem előrébb, s balommal elkapva a haját, rántottam rajta egyet. -Semmi közöd a kapcsolatunkhoz te aljas kígyó! Biztos tele tömted a fejét a rokonsággal, meg illegetted magad előtte! Ha nálam lenne a pálcám leátkoznám a fejed!- vicsorogtam arcába hangosan a szavakat, s jobbommal próbáltam lökni is rajta egyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mióta bejött a hideg, igyekeztem egy kicsit melegebben öltözni, így ma egy farmert kaptam magamra, egy kötött fehér pulcsival, barna bakancsot húztam, sötétszürke kabátot, s végül egy fehér, kötött sapkát is felvettem, mert a füleim hamar meg tudtak fájdulni, főleg akkor, ha fújt a szél.
Benivel volt találkozóm, amit nagyon vártam, több okból kifolyólag is. Egyrészt, nagyon rég nem volt már időnk egymásra, mindkettőnknek akadtak magán jellegű gondjai, ráadásul a suli sem lett könnyebb, sőt. Megszaporodtak a teendők, a tanulni való, magam is úgy éreztem, hogy egyre többet követelnek tőlünk a tanárok, s már elmúltak azok a kis elsős évek, amikor még szemet hunytak a hiányosságaink felett.
A faluba sétálva volt mit nézni, gyönyörű díszekben pompáztak az utcák, az ablakok, s a kirakatok. Már tényleg csak a ropogó, friss hó hiányzott a talpunk alól, mellőlem meg Beni. De hol is lehet ez a fiú?
Leérve ide-oda pillantottam, míg végül egy közeli oszlopnak dőlve megláttam őt, azonnal mosoly futott az arcomra, s egy gyors körbepillantás után át is rohantam hozzá az utca másik felére.
- Sziia Beni! - két puszit is kapott az arcára, mert ki tudja, mennyi ideje várakozott már rám, bár remélem, hogy nem késtem túl sokat. - Olyan, mintha ezer éve nem láttalak volna. Na gyere, üljünk be és igyunk egy jó kis forrócsokit, közben mesélj, mizu veled? - karjába karoltam, s bizony nagyon is kíváncsi voltam rá, hogy mi a helyzet, mert emlékszem, hogy mennyire megviselte őt az, amit Theon művelt. Bíztam abban, hogy azóta már helyrejött, ráadásul a madarak is azt csiripelték, hogy tetszik egy lánynak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Miközben örömmel közeledtem Beni felé, észrevettem, hogy valamelyest megváltozott az öltözködési stílusa, ami egyébként szerintem passzolt amúgy hozzá, egy kicsit meg is lepődtem. Talán kezdett kisfiúból felnőtté válni, ezt persze nem akartam szóba hozni, mert ki tudja, hogyan reagálna. Így maradt a kedves üdvözlés, bár szokásához híven ő most sem csattant ki úgy az örömtől, ahogy én, na de tudom ám, hogy a lelke mélyén azért szeret. - Szuper rajtad ez a kabát, sokkal szélesebbek benne a vállaid, de nem fázol benne? - egy kedves megjegyzést csak hozzáfűztem, aztán ha nem tolt el, a karjába karoltam, hogy addig úgy sétáljunk a cukrászda felé. Szegénykém elég szótlannak tűnt, így odafelé menet inkább én meséltem pár dolgot a sulival kapcsolatosan, majd ha sikerült letelepednünk bent, akkor végre rákérdeztem, hogy mi is a helyzet.
- Na szép, ezt most úgy mondtad, mintha ez neked tök ciki lenne, hogy “csak” én vagyok - ezen meg is sértődhettem volna, ehelyett inkább csak mosolyogtam, mert ahogy egyre jobban megismertem őt az évek alatt, úgy rájöttem, hogy ha érzelmekről van szó, akkor nem igen tudja kifejezni magát. Ráadásul most is meglehetősen szótlan volt, de nem akartam faggatni arról, hogy mi a helyzet a családjával, megoldódtak-e a problémák, mert ha szeretné, úgyis el fogja mesélni. - Egyébként meg ez nincs így, csak egy kicsit össze kéne kapnod magad, hogy ne legyél ennyire önbizalomhiányos - mondtam ezt én, mintha nekem ez idáig olyan sok lett volna. - Amúgy is…azt csiripelték nekem a madarak, hogy van egy lány, akinek nagyon tetszel. Szerintem randira kéne hívnod - kezdtem bele, részben ezért is akartam vele dumcsizni, mert szerettem volna, ha végre megfeledkezik a Theonnal történtekről, és újra életre kap. Közben odasétált hozzánk az egyik kiszolgáló, kedvesen érdeklődött, hogy mit kérünk. - Nekem egy forró csoki lesz, és egy szelet francia krémes - ezer éve nem ettem már, ezért is rendeltem ezt, majd megvártam, míg Beni is kér. - Szóval? Kíváncsi vagy, hogy ki az a csaj? - fel-le vonogattam a szemöldököm egy mosollyal, szerettem volna egy picit jobb kedvre deríteni őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Kende, annyira jó, hogy Te is itt tanulsz! - örömteli mosollyal sandítottam rá a nálam magasabb fiúra, miközben tovább lépdeltünk a faluban. A családjaink tulajdonképp már régóta ismerték egymást, szüleink tartották is a kapcsolatot, mi viszont a tavalyi évben barátkoztunk össze a Balaton partján. Kiderült, hogy sok közös is van bennünk, hasonló zenéket hallgatunk, szeretjük a vizet és a vízi sportokat, meg amúgy is, mindenről el lehetett vele beszélgetni. Éppen ezért is örültem annak, hogy ide került, mert az utóbbi időben kezdtem egy kicsit magányosan érezni magam, főleg azért, mert már Bencével sem volt olyan a kapcsolatom a történtek miatt, és a többieknek is meg volt a maguk kis gondja. - El se hiszem, hogy itt sétálgatsz. Mondjuk amennyire anyukádékat ismerem, szerintem a fejüket fognák, ha látnák, hogy nem épp egy puccos étterem felé készülődsz - jegyeztem meg egy mosollyal, nem sértésből, de ennyire már sikerült őket megismernem, s ilyen szempontból nagyon is hasonlóak voltak a szüleimhez. - Aha, már tavaly is gondolkodtam ezen a …persze - láttam ám, hogy elkalandozott a figyelme, de nem haragudtam rá, amúgy is, sok látni való volt itt a téren ilyenkor Karácsony közeledtével. Követtem is őt az árus bódéjához, s míg a sapik közt válogatott, addig azért folytattam. - Szóval át szeretném úszni a Balatont jövőre, és ebben jó lenne a segítséged, hogy felkészíts. Kéne rá edzenem szerintem, mit gondolsz, fel tudnál készíteni? - kíváncsiskodtam, közben ráböktem az egyik satyira. - Az tök jól néz ki, lánynak lesz vagy fiúnak? - kíváncsiskodtam, megvártam, míg fizet, majd tovább folytattuk a sétánkat. - Hú, a Pubot szeretem, mert ott néha vannak ilyen táncos esték, a cukrászda is remek hely, finom sütikkel, de a kedvencem a pizzéria. Oltári jó pizzáik vannak, egyszer beülhetnénk! - dobtam be az ötletet, ám megakadt a pillantásom egy forralt borozó bódén. - Szereted a forralt bort? Kóstoljuk meg azt a meggyeset! - mondtam lelkesen, bízva abban, hogy nincs ellenére, s meg is indultam a bódé felé, ami mellett finom illatok kavarogtak a levegőben, érződött a frissen sült kolbászok, bográcsos ételek illata. - Emlékszel arra a lángososra a Balcsinál? Annyira fincsi volt, olyat is már rég ettem. Tényleg, mi lett a szörfdeszkáddal? Sikerült megcsináltatni? - kíváncsiskodtam, mert ha jól emlékszem, letört belőle egy jókora darab.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- A hoppanálás még nekem sem megy, pedig most nagyon jól jönne - sóhajtottam, hisz igen kellemetlen szituációba keveredtünk, amitől nagyon is ideges voltam. Szívem szerint máris visszatértem volna a kastélyba, ám fogalmam sem volt arról, hogy pontosan hol is lehetünk, mert sajnos semmire sem emlékeztem az előző estéből, s csak homályos foltok derengtek előttem. - Jó, de ha mégis szükség lenne rá, akkor teli torokból, és ne sajnáld őket, üss és rúgj, meg harapj - súgtam, próbáltam ellátni instrukciókkal Emmust, már csak azért is, mert egyikünk pálcája sem volt meg, ami kínos, mert így teljesen védtelenek voltunk ezekkel az ismeretlen srácokkal szemben. Nekünk legalábbis annak tűntek, ám ők úgy viselkedtek velünk, mintha nagyon is jóban lennénk. Az egyik zavarba ejtően kacsintott rám, már a gondolattól is kirázott a hideg, de nem menekülhettünk el egyelőre, így kénytelen voltam lehuppanni Emma mellé a székre. - Én nem bírok enni, egy falat sem menne most le a torkomon - súgtam újra, pedig éhes voltam korábban, de az idegességtől képtelen lettem volna akár csak egy szelet kenyeret tis elrágni. Zavart a srácok jelenléte, meg az is, hogy ennyire közvetlenül viselkedtek velünk, egyáltalán nem tudtam hová tenni ezt a dolgot. A fürdőzés hallatán meg egyből elkerekedtek a szemeim, azonnal Emmára pillantottam, nem kellett megszólalnia ahhoz, hogy pontosan tudjam, mi is játszódik le a gondolataiban. Te jó ég, mi ruhátlanul fürödtünk?? Ez biztos??
- Haza akarok menni Emma - suttogtam megint csak, bár nem tudom, hogy hallotta-e, mert nyílt az ajtó, s betoppant rajta az a srác, aki korábban még odafent hevert pucérságában. Arcra nem volt csúnya egyébként, ahogy a másik sem, ennek ellenére továbbra sem éreztem magunkat biztonságban, pláne nem akkor, amikor a srác egyenesen megindult, célba vette Emmát és csak úgy megcsókolta. Megállt ereimben a vér is, riadtan kaptam jobbra-majd balra a pillantásom, közben már azt néztem, hogy hol van egy villa, amit megragadhatok, s védekezhetek, ha az szükséges. Közben éreztem, ahogy az asztal alatt rászorít jobbomra Emma, ez pedig nagyon nem jelentett jót, a szívem a torkomban dobogott, s hirtelen minden szörnyűség lepergett már a fejemben.
- Vizet? Ja persze, kapsz máris - a csókos ellépett, és két másodpercen belül már ott is termett a vízzel, a másik közben már tálalta is a rántottát, én viszont még mindig Emma kezét szorongattam az asztal alatt, mert továbbra sem volt étvágyam. Csak ekkor bántam úgy igazán, hogy nekem nincsen gondolatolvasói készségem, s nem is tudom megosztani a lánnyal azt, hogy éppen mire is gondolok.
- Jaah, mennetek. Tényleg, este Karolíta is folyton azt hajtogatta, hogy jajj el fogtok késni, vissza kell érnetek - jegyezte meg mosolyogva a rövid hajú. - Most épp a velencei tónál vagyunk csajok, de este Pesten találkoztunk. Jót buliztunk, mondtuk, hogy nincs-e kedvetek jönni, ti meg rávágtátok, hogy még szép, hogy jöttök. De tényleg nem emlékeztek? - a Dani nevű srác egyikünkről másikunkra emelte a pillantását. - Azt mondtátok, hogy a koncertre is jönni akartok, az meg majd csak este lesz. Szóval igazán maradhatnátok velünk még - tette még hozzá egy mosollyal, mire a hosszú hajú ledobta magát Emma mellé. - Én nem bánnám szivi - vigyorgott, s próbálta magához ölelni, de tudtam jól, hogy ez mennyire kellemetlen lehet Emmusnak, így hirtelen rögtönöznöm kellett. - Jajjjjj jajjj, te jóóóó ég, elfelejtettem, hogy Pesten hagytuk Bencét! Vissza kell mennünk, mert estére várnak minket vissza, tényleg. Jó volt veletek bulizni, de mi...mi hálásak lennénk, ha megmutatnátok, hogy merre van a vasút, és mehetnénk, mert oda kell érni, Bence meg már biztosan tűkön ülve keres minket mindenhol, még csak üzit sem hagytunk neki - mindent beleadva füllentettem, miközben rászorítottam Emma kezére, hogy vegye a lapot. - Milyen Bence, csak nem a pasid? - meglepődötten nézett Emmusra a hosszú hajú. - Dani, ne faggasd már, és ha a pasija? Mi van, máris szerelembe estél? Csak szórakoztatok - röhögött fel, majd megtörölte a száját. Most vajon mi lesz? Emmára néztem, menekülni akartam már erről a helyről nagyon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Nagyon vicces vagy drága barátom! - böktem nevetve vállon, mert értettem ám a célzást, csíptem is Beni humorérzékét. - Egyébként már elgondolkodtam rajta, valamilyen szinten érdekel az újságírás, főleg a pletykarovat - tettem hozzá egy mosollyal, s csak ezt követően karoltam belé, hogy így folytassuk utunkat az imádott cukrászda felé. Séta közben feltűnt, hogy Beni már megint magasabb lett, s mintha még izmosabb is lenne, bár a fene tudja, hogy gyúr-e, vagy sem, mindenesetre a nyár azért csak megtette a hatását. Most már nem biztos, hogy belé mertem volna kötni, mert a végén még nyakon csap. - Na akkor majd én felmelegítelek, meg egy jó kis forrócsoki - mondtam nevetve, minden hátsó szándék nélkül, s nyilvánosan meg is ölelgettem őt, mit sem törődve a pletykásokkal, hisz aki ismert minket, az pontosan tudta azt, hogy milyen jó barátok vagyunk Benivel.
Útközben azért még éreztem rajta a feszültséget, de ezt betudtam a témának, így inkább hanyagoltam is a sulis dolgokat, mert ezektől a kérdésektől amúgy én is nagyon falra másztam, csak hát na, mégis tudni szerettem volna, hogyan is mennek Beni dolgai. Az viszont nem tetszett, hogy még mindig ennyire maga alatt volt, szerencsére nem sértődtem meg a szavain, tudtam ám, hogy nem gondolt ő rosszat. - Ne aggódj, nem haragszom, nyugi, lazulj kicsit - nyugtatva vállon veregettem, közben beálltunk a sorba, hogy rendeljünk magunknak valami finomságot. Az előttünk álló srác valahogy nagyon bénázott, nem igen találta a galleonjait, a kasszás is forgatta már a szemeit, a barátnője meg még mindig azon vacillált, hogy dobos vagy puncstortát kérjen. Micsoda gondok...
- Én ezt pontosan tudom, mert még ha nem is látod rajtam, de nekem is akad némi önbizalomhiányom. Neked viszont jócskán, pedig hidd el, nagyon klassz srác vagy - biztattam őt, mert tényleg tök cuki volt, aranyos, és még helyes is. Hogy jobb kedvre derítsem, szóba is hoztam azt, amit legutóbb hallottam, s kiszélesedett a mosolyom látva, hogy sikerült őt zavarba hoznom. - Tuti, akitől hallottam, az nem szokott hazudni - kezdtem bele, viszont ekkor kerültünk sorra, így megvártam, míg rendel Beni, majd én is rendeltem egy szelet tiramisut, és egy forrócsokit. - Hogy éééén? - ezzel igen csak meglepett, pedig eddig nagyon vigyorogtam, most viszont kicsit meglepetten pillantottam rá, mert nem tudtam, hogy ilyenkor mit kéne válaszolni a legjobb barátomnak. Lehet, hogy azt szeretné hallani, hogy nekem tetszik? Vagy csak vissza akar szúrni picit, és így akar cukkolni? Merlinre!
- Jajj Te dinka, nem én, Elizának hívják. Szerintem randiznotok kéne - mondtam lelkesen, közben tekintetemmel már egy üres asztalt kerestem, s látva egyet, meg is indultam, letelepedve fürkésztem Benit. - Miért kérdezted, hogy én? Tetszem neked? - kérdeztem nevetve, kicsit komolytalanul, mert hát ezt el sem tudtam képzelni. Mióta találkoztunk elsőben, azóta volt az egyik legjobb barátom, ilyesmi meg fel sem merült bennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Annyira nevetnem kellett, mikor Kende elkezdte utánozni az anyukáját, hogy egyik kezemet a szám elé kaptam, s jóízűen nevettem tovább a sok hülyeségen. Bírtam a srácban azt, hogy ilyen laza volt, és ennyire jó humorral rendelkezett. Szerintem még a színjátszóban is megállta volna a helyét, meg is fordult a fejemben az, hogy majd bemutatom Beninek, hátha lenne rá szerep a következő darabban. - Olyan bolond vagy hallod - jegyeztem meg egy mosollyal. - Anyám még a szemeim is eltakarná, sarkon fordítana és lökdösne a távoli irányba, hogy minél távolabb kerüljek ezektől a sátáni dolgoktól - mondta nevetve, bár nem igazán voltak vallásosak, de az anyja mégis mindig ilyen jelzővel illette a neki nem tetsző embereket, vagy szituációkat. - Úgy tudtam, hogy neked legalább tetszeni fog az ötlet - feleltem lelkesen, ezért is gondoltam Kendére, mert ő is imádta a vizet, s nem atyáskodott felettem. - Hahaaa, dehogy is, na jó, néha kicsinálod az idegeimet, de nem mindig - barátságosan vállon veregettem őt, mert annak ellenére, hogy jóban voltunk, tényleg akadtak pillanatok, amikor képes volt kiakasztani valami hülyeséggel. Mondjuk egész biztos, hogy nekem is voltak olyan zizzenéseim, amikkel felőröltem az idegeit, de mindennek ellenére jól kijöttünk. - Ezt akkor egy igennek veszem. Kezdetnek kitalálhatnál nekem valami karizom erősítőt, mert az utóbbi időben a pennán kívül nem sok mindent emelgettem - mondtam nevetve, most ha belökött volna a vízbe, tuti, hogy odafulladok néhány csapás után. Közben, a sapikat nézve rájöttem, hogy milyen hülye kérdést is tettem fel, mert hát mikulássapi az mind egyforma, alapból piros, fehér bojttal, szóval abból nem igen lehet lányosat vagy fiúsat választani. - Jó, nézd el nekem, túl sok mézeskalácsot ettem - mondtam nevetve, s ha fizetett , utána célba vehettük a következő állomást.
- Jajj igen, de ez is miattad van, mert ha te nem mondod azt, hogy jöjjek le veled sapit venni, akkor szerintem még mindig valamelyik tankönyvet bújnám. De most úgy érzem, hogy nagyon sok mindent hagytam ki az utóbbi hetekben, szóval ezeket szép sorjában be is iktathatjuk. Majd bemutatlak a barátaimnak  - lelkes lettem, hisz Kende még új volt a suliban, szerintem neki is biztos jól jöttek az új ismeretségek, és egy baráti kör. Abban meg biztos voltam, hogy gyorsan befogadják majd, hisz nagyon közvetlen, jó fej srác volt.
- És ez így jöhet is ilyen sorrendben? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mert ez így lehet hogy sok is lett volna, legalábbis nekem, de tény, hogy bármilyen formában is volt a bor, mindenhogyan kedveltem.
- Uhh, de jól néz ki az a kolbász. Egyszer lementünk néhányan egy vidéki faluba, ott kóstoltam ilyet, de az illatta...mennyei - jegyeztem meg, amint végig pillantottam a kínálatot, közben Kende kért nekünk egy-egy pohár finom bort. Míg várakoztunk, nosztalgiázni kezdtem, ahogy eszembe jutottak a régi, balatoni emlékek. - Igen, alig várom, hogy megint nyár legyen, és újra ott kössünk ki a büfében - nem tudom miért, de a kaja az mindig jó téma volt, nagyon szerettem enni, s olyankor nem számított az, hogy figyeljek a vonalaimra. A franc fog pufirizst enni, meg csökkentett szénhidrátot, mikor ilyen finomságokkal tömhetem az arcomat. - Ha már így kérdezed...megkóstolhatnánk azt a kolbászt...húúú vagy a palacsintát, nézd, most sütik! - lelkesen böktem ujjammal a nénire, aki nagyon ügyesen pörgette a levegőben a finom tésztát. Emellett kenyérlángos, és egy tál étel illata is az orromba kúszott, akárhova is néztem, mindenütt láttam valami finomságot. - Ajh, nem is tudok dönteni, szívem szerint mindenből kóstolnék egy falatot. Majd légyszi, iktass be az edzéstervembe valami fogyasztó progit is, mert ha most végig eszem a karácsonyt, akkor kizárt, hogy induljak a versenyen - feleltem nevetve, aztán koccintásra emeltem a poharam.
- Mindkettőre igyunk, meg rád és arra, hogy itt vagy. Komolyan örülök neked, már hiányzott az a vérszívás - nevetve emeltem ajkaimhoz a poharat, még mindig gőzölgött a forró ital, de a kesztyűben szerencsére nem volt vészes tartani a poharat. Kicsiket kortyolva ízlelgettem a meggyből készült finomságot, pillanatok alatt megéreztem az erejét. - Uhh, ez jobb, mint az a macifröccs ott a parton. Annak meg örülök, hogy a deszkád helyrehozták, nekem szerintem többé nem fognak kölcsönözni, mert a nyár alatt hármat is tönkretettem, ééés még mindig nem tudok szörfözni. Két éve egyébként voltam sítáborban, az jó volt, de idén nem szóltak arról, hogy lesz. Ha mégis lenne, nincs kedved jönni? - egyedül nem szerettem táborozni, de ha volt jó társaság, akkor szívesebben mentem. - Tényleg, meg akartam kérdezni, hogy mit szólsz a Navinéhez, jófejek a háztársaid? - nem túl rég érkezett, jobban örültem volna annak, ha ő is a Levitába kerül, de ha már ennyi távolság volt köztünk, érdekelt, hogy befogadták-e, bár nem féltettem őt, úgy éreztem, hamar talál majd magának ott is cimborákat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tényleg nem volt semmi étvágyam, a gyomrom egy kicsit még forgott az előző este elfogyasztott italmennyiségtől, meg a stressz is összemorzsolta a gyomromat egészen apróra. Emma azonban rávilágított arra, hogy muszáj lenne energiára szert tennünk, mert ha nem eszünk, akkor aztán futni sem tudunk majd. Emiatt, még ha nehezemre is esett, de megpróbáltam letuszkolni néhány falatot a rántottából, meg a kenyérből, s hogy jobban csússzon, ittam hozzá egy pohár vizet is. Az idegesség azonban nem hagyott alább, főleg nem akkor, amikor Emmát újra megkörnyékezte ez a tag. Fogalmam sem volt arról, hogy mi történhetett, mert nem emlékeztem az éjszaka részleteire, az viszont lejött, hogy valami történt kettejük közt. De vajon mégis mi? S miért kacsintgatott rám még mindig az a másik?
Emma viselkedése mondjuk meglepett, először nem értettem őt, de aztán rájöttem, hogy színlel, s próbál nem úgy nézni, mint aki halálosan fél ezektől az alakoktól. Nekem is így kellett volna tennem, így őt utánozva, egy mosolyt erőltettem az arcomra, bár inkább a döbbenet ült volna ki attól, amit hallottunk a srácoktól. Ezt követően nyomult megint a fürtös Emmusra, így nem tudtam máshogy megvédeni, hirtelen cselekedtem. S bár azt mondják, hazudni bűn, ebben a helyzetben inkább életmentő akciónak számított. Ami jött, azt próbáltam előadni nagyon is hihetően, direkt említettem meg egy srácot is, hátha majd leakadnak rólunk ezek ketten. A fürtös látszólag megkönnyebbült, mikor megtudta, hogy Bence nem Emma pasija, én viszont értetlenül kaptam rá a tekintetem, s szívem szerint megrúgtam volna a lábfejét, hogy hahó, mit művelsz? Ő volt bajban, rá mászott a pasi, erre azt mondja, hogy csak a bátyja. És hogy micsoda? Hogy Bence az én pasim??
Ebbe más helyzetben egész biztos, hogy belepirultam volna, most viszont csak a meglepettséget próbáltam eltüntetni az arcomról, s tovább folytattam a hazugságot, már amennyire ment ez ebben a pillanatban. - Öhm, igen, az én...én pasim - nyögtem ki végül, mintha ezzel megerősíteném Emma állítását, s csak azt reméltem, hogy most már végre leszállnak rólunk.
- Akkor most már értem, hogy te miért nem akartad.. - hogy mi? Mit nem akartam? Ekkor megint meglepetten pillantottam Emmára, de nem akartam visszakérdezni a srácoknál, hogy mégis, most mire is célozgatnak. Aztán Emmus meg hirtelen az ő segítségüket kérte, megint csak megtapostam volna a lábfejét, nem értettem ezt a taktikát, legalábbis elsőre nem,s kellett pár perc, hogy megértsem őt. Ha úgy tett, mintha nem lenne gond a fiúkkal, akkor valószínűleg ők sem akartak velünk szemben erőt alkalmazni. S bár nem nagyon tetszett nekik a hír, hogy elveszítenek minket a mai estéről, végül bólintott a fürtös.
- Jól van, bár én imádnám, ha még maradnátok legalább egy hetet, de legyen, nem szabad megvárakoztatni a bátyót - mondta, majd felállva a reggeliző asztaltól, megropogtatta a vállait. - Kocsival kiviszlek titeket az állomásra - dobta be, s egy pillanatra megkönnyebbültem. - De a számotokat azért adjátok meg, hogy rátok tudjunk csörögni - mondta a másik, s mellém lépve a fülembe súgott, amivel meglehetősen zavarba hozott.
 - Nekem...az enyém elveszett a buliban - nyögtem ki, mert nem akartam megadni ennek az alaknak a számomat, így Emmára hárult a feladat. Én inkább már csak azon voltam, hogy minél előbb elhagyjam ezt a helyet, így sietve kaptam össze magam, majd ha végre elindultunk, azon rimánkodtam, hogy épségben érjünk vissza Bagolykőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Nem, komolyan gondoltam. Vagy akkor az is lehet, hogy én értettelek félre - egy pillanatra el is gondolkodtam, mert nem hittem azt, hogy Beni tényleg jó újságírónak tartana, emiatt is hittem azt, hogy viccel. De akkor lehet, hogy tetszett neki az a pár próbacikk, amit egyszer megmutattam? Ezen morfondíroztam magamban néhány másodpercig, miközben fürkésztem a mosolyát. Végül rá sem kellett kérdeznem, őszintének tűnő szavai megerősítették bennem azt, hogy nem viccelődött, hanem komolyan is gondolta a véleményét. - Ebben mondjuk igazad van, ha már írnék, akkor valami érdekességről. Mondjuk történelemről, műkincsekről , kalandozásokról vagy utazásokról - utóbbihoz mondjuk nem ártana az sem, ha néha napján utaznék, ám egyelőre erre nem volt lehetőség a suli mellett. - Nagyon jól néz ki az a süti - jegyeztem meg közben, mert nem tudtam nem észrevenni, hogy milyen finomságot is túr a villájával. Nekem is rendelnem kellett volna ebből, meg is fordult a fejemben, hogy én is kérek majd egy ilyet. Addig is, kezembe vettem a bögrémet, és kortyoltam a forró csokiból, közben Beni lelkét próbáltam helyre tenni, mert szegénykémből nagyon sokszor szólalt fel az önbizalomhiány. - De ezen tudnál változtatni, ha akarnál. Nagyon sok programot szerveznek egész évben, múltkor is volt egy jó kis kirándulás, kár hogy nem jöttél. Ha kimozdulnál többször, akkor szerintem nem lennének ilyen problémáid. Csak próbáld legyűrni magadban ezt az érzést valahogy - mondtam nagy bölcsen, mintha ez nekem olyan nagyon könnyen menne. Lehet, hogy nem látszott rajtam, vagy sokan nem gondolták, de azért nekem sem volt túl nagy önbizalmam. - Határozott is vagyok bizonyos helyzetekben, de nem mindig. Tudod levitás vagyok, nagyon sokat is tanulok, mégis úgy érzem, hogy a többiek tudása mellett az enyém eltörpül. Odahaza meg elvárják, hogy a legjobbak közt legyek, de eddig még soha nem voltam évfolyamelső - panaszoltam el őszintén Beninek azt, amit nem sokakkal osztottam meg. - Ne nézz így, nem tudom, hogy csinálom, hogy nem látszik. Sokat sportolok - vontam meg a vállam, tényleg nem tudtam neki praktikákkal szolgálni.
- Mert láttam őt, és cuki lány, szerintem illene hozzád - jegyeztem meg egy mosollyal, máris jobb kedvem lett, ha arra gondoltam, hogy talán Benit összehozhatom egy kedves lánnyal. - Miért is ne működne így, tudod hány pár jön össze ilyen módon? Lehet csak az hiányzik, hogy valaki bemutasson titeket egymásnak - próbáltam észérvekkel meggyőzni, mert jót akartam neki. Tudtam azt, hogy Theon mit művelt vele, s hogy emiatt milyen rosszkedvű volt sokáig. Éppen ezért szerettem volna látni végre azt, hogy boldog. - Mit nem tudsz? Azt akarod mondani, hogy nem tetszem? Mindjárt nyakon suhintalak! - mondtam színpadias felháborodással, majd elnevettem magam, mert nem gondoltam komolyan a szavaimat, eszem ágában sem volt, hogy ilyesmi miatt rásózzak. A válasza mondjuk egy kicsit meglepett, bár még mindig jobb, hogy bizonytalannak tűnt, mintha azt mondta volna, hogy igen, mert akkor biztosan döbbenten pislogtam volna rá. - Na jó, most nem is ez a lényeg. Meg akarod ismerni őt? Mert akkor összehozok nektek ám egy randit! - már-már a tenyeremet dörzsöltem izgatottságomban, de persze erőltetni sem lehetett a dolgot, így megvártam, hogyan is dönt. - Amúgy..azt mind megeszed?- rendelni továbbra sem rendeltem, de még mindig a sütijével szemeztem, bevallom, nagyon kívántam egy falatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Karácsony után azon kaptam magam, hogy egy kicsit szűkebb lett az egyik farmerem, amivel egyébként nem lenne baj, ha nem az lenne a kedvencem. Ez pedig csakis a sok-sok mézeskalácsnak volt köszönhető, hisz abból jócskán befaltam az ünnepek alkalmával. Az új év bekövetkeztével azonban elhatároztam azt, hogy ha törik, ha szakad, visszafaragok a súlyomból, hogy újra kényelmes legyen a kedvenc ruhadarabom. Ez szerencsére megtörtént, viszont a gyakori edzések úgy beépültek a mindennapjaim közé, hogy azon kaptam magam, megint csak mennék az edzőterembe. Ez ma sem volt másként, miután átvettem az edzőruhát, s a vállamra kanyarintottam egy törcsit, egy palack vízzel vettem célba a termet, s bemelegítésként egy kis tekeréssel kezdtem a biciklin. Egy jó fél órás tekerés következett, igyekeztem tempósan tekerni, így fél óra elteltével már éreztem azt, hogy folyik rólam a víz. Tovább is tekerhettem volna, de az egyik haverom mesélte, hogy fontos súlyzós edzéseket is beiktatni, így nem akartam kizárólag egy eszközzel lefárasztani magam.
Leszállva a bicikliről, megtöröltem az arcomat, s a nyakamat, majd letekertem a palackról a kupakot, és hosszan kortyoltam a frissítő vízből. Jól esett, szomjas is voltam, de nem lazsálhattam tovább, folytatnom kellett az edzést, már csak azért is, mert elhatároztam, hogy át fogom úszni a Balatont.
Meg is indultam a súlyzók felé, de ahogy körbevezettem pillantásom a termen, észrevettem a futópadon kocogni Bencét. Meg is lepődtem egy pillanatra, mert az elmúlt hetekben szinte mindig ebben az időpontban jártam itt, és soha nem láttam őt, szóval fel is merült bennem a kérdés, hogy vajon mit keres itt?
Egy kicsit félbe hagyva az edzéstervemet, törölközőmet felkapva, kezemben a palackkal lépdeltem oda mellé. - Hová futsz ilyen hipergyors tempóban? - mosolyogva pillantottam rá, nem akartam beszólni, de elég gyenge programon taposta a gépet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Hát szia neked is, látom, nagyon elbambultál - jegyeztem meg egy mosollyal, mert úgy tűnt, hogy Bence nagyon is bámulta az előtte edző lányokat. Ezzel persze nem is lenne probléma, hisz fiú, ám mégis csak van egy barátnője tudtommal. Mindenesetre csak egy mosolyt villantok felé, nem vagyok ítélőszék, hogy pálcát törjek felette. - Azt látom - nevetek fel, s meg is csóválom a fejem. - Esetleg a futáshoz jobb lenne odakint edzened - ezt azért átgondolhattam volna, hisz a végén még azt fogja gondolni, hogy el akarom hessegetni a teremből, amiről persze szó sincs. - Úgy értem, hogy odakint azért haladnál is, de így sem rossz - fűztem gyorsan hozzá, biztos, ami biztos, nehogy megharagudjon rám. - Áh, még csak fél órát tekertem, de ennyi kardio elég volt, most súlyokat kellene emelgetnem - mondtam mosolyogva, miközben pillantásom végig szökött rajta. Nem sűrűn láttam edzeni, szerintem ő is jó formában volt egyébként. - Lefárasztani? Hogy érted? - összeráncoltam a homlokom, miközben értetlen mosoly szökött az arcomra. - Amúgy meg…miért is ne, ha már úgyis itt vagy, edzhetnénk együtt. Segítesz? - kíváncsian vontam fel a szemöldököm, miközben letekertem a palackomról a kupakot, hogy igyak egy korty vizet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Ja, ha csak ez a probléma, akkor mondanám, hogy csatlakozom, mert heti egyszer csak futni szoktam és odakint. Megfagyni nem fagynál meg amúgy futás közben, de tulajdonképp értem, hogy miért edzel inkább itt - egy sejtelmes mosoly kúszott az arcomra, s szerintem már rájött arra, hogy észrevettem, kiket is bámult a nagy futás közben.  - Bárhogy? - megint csak sikerült meglepnie, s azt hiszem, hogy kezdtem összezavarodni a szavaitól. A furcsa gondolatokat azonban sietve vertem ki a fejemből, biztos csak én értettem félre, így nem is tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Annak viszont örültem, hogy ilyen nagy kedve lett nekem segíteni, így legalább nem kellett tovább egyedül edzenem. - Hú szuper! - fellelkesültem, s már bele is kezdtem volna, hogy mit is szeretnék, Bence azonban váratlanul magához ölelt. Megint csak ledermedtem, épp úgy, mint a legutóbbi kiránduláson. Fura, mert akkor is magához ölelt, s akkor sem nagyon értettem, hogy miért, ahogy most sem. Egy kicsit zavarba is hozott ezzel, mert legszívesebben hosszan ölelgettem volna, de számomra tabu volt már, s tudtam jól, hogy ezt nem tehetem. - Rég? Mondjuk..igen, néhány hete - mosolyogtam rá, majd megpaskolva a vállát, kibújtam az öleléséből. Az arcomra lehet, hogy kiült némi pír, de igyekeztem leplezni, így sietve tértem vissza arra, amiért itt voltunk. - Na szóval, az egyik haverom írt nekem össze edzéstervet, és most jönne a súlyzós gyakorlat, amibe beletartozik az a hogy is hívják? Medicin labda dobálás? Szuper lenne, ha egymásnak dobálnánk, közben guggolnom kell, azt meg számolhatnád, én meg számolom a tiédet. Oké? - vártam, hogy lelkes legyen, vagy esetleg azt mondja, ez béna gyakorlat, s mutat valami mást. Ehelyett hipp-hopp elrohant, én meg kicsit értetlenül pillantottam utána, majd el is gondolkodtam megint ezen az ölelés dolgon. Eközben Bence már vissza is ért hozzám. - Az előbb mondtam, a medicin labdát dobálhatnánk. Hol jár az eszed? - kérdeztem egy mosollyal, ahogy a fejemet csóváltam. - Vagy van esetleg jobb ötleted? Edzhetünk a te módszereddel is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

-Aha, ez az egyik gyakorlat, és igen. Miért? - egy kicsit értetlenül néztem rá, úgy tűnt, mintha ő nem értene egyet ezzel a művelettel. A mosolyát sem értettem, meg amúgy is, tényleg nagyon furán viselkedett, a célozgatásai, meg ahogyan rám nézett, kezdett zavarba hozni. Míg elfutott, el is gondolkodtam azon, hogy vajon miért is csinálja ezt? Lehet, hogy csak tréfálkozik velem, mert tudja, hogy tetszik nekem? Igen, csak az lehet. Ezen morfondíroztam, meg az ölelésen, míg vissza nem ért hozzám. Igaz, akkor is furának tűnt, de csak megráztam a fejem, s elmosolyodtam a szétszórtságán. - Oké, menjünk - bólintottam, bár mivel kicsit azt éreztem, hogy nem tetszik neki ez a gyakorlat, felvetettem, hogy akár az ő módszerével is edzhetnénk. Mondjuk az a lagymatag futás nekem nem tűnt annak, de ki tudja, nála lehet, hogy az a bemelegítés. - Másfajta? - először csak értetlenül ráncoltam a homlokom, aztán rájöttem, hogy mire is gondol, s színlelt felháborodással csaptam egy kicsit a vállára. - Bence, ne már…olyan..fura vagy ma - jegyeztem meg neki végül, hisz korábban mindig olyan udvarias volt, meg rendes, még a kiránduláson is megvédett a többi sráctól, akik beszólogattak, most meg kicsit azt éreztem, mintha rám akarna mászni. Ebbe a gondolatba meg bele is vörösödtem. - Nem tudom, mondjuk ne a legnehezebbel indítsunk. Legyen két kilós - mutattam rá az egyik lasztira, aztán felvettem a kezdőpozíciót a sráccal szemben, ami enyhe terpeszállásból állt. - Tizenöt ismétlést kell háromszor. Dobod, elkapom, leguggolok. Visszadobom, leguggolsz, elkapod. Vagyis nem…elkapod, leguggolsz - nevetve ráztam meg a fejem, teljesen belekavarodtam. - Kezdjük, dobhatod - felkészültem ám, így amikor dobta a labdát, elkaptam, s le is guggoltam. Ezt így ismételtem, akárhányszor csak dobta a lasztit, bár meg kell vallanom, hogy már a tizediknél teljesen kikészültem, éreztem, hogy izzadok. Meg is álltam, s magam elé téve a labdát, előre hajoltam, hogy kifújjam a levegőt, miközben a térdeimen támaszkodtam meg.
- Nah jóhh , lehet hogy félreértettem ezt ahhz edzéstervet - lihegtem ki magam egy kicsit, majd felpillantottam rá. - Szerintem ez nagyon fárasztó, nem akarom tovább dobálni. Mit csináljunk? - pislogtam rá, végül is ő srác, biztos gyakrabban jár konditerembe, jobban tudhatja, hogy mit és hogyan kéne edzenünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Na jó ez igaz, meg az is, hogy tényleg vannak izmaid - jegyeztem meg, újabb pírral az arcomon, ahogy szemügyre vettem magamnak Bencét. Amúgy is gondoltam róla, hogy sportos lehet, de most meg is nézhettem őt. A témát azonban gyorsan eltereltem, s helyette inkább rátértem a gyakorlatra, amibe bele is kezdtünk. A tízes szám azonban úgy tűnt, hogy kifogott rajtam,  mert nagyon lefáradtam, fájtak az izmaim, és szinte levegőért kapkodtam. S bár a gyakorlat lényege éppen az volt, hogy elfáradjak, ma valahogy nem volt kedvem ahhoz, hogy járásképtelen legyek a délután hátralévő részében.
- Jóh, csak egy…pillanat - mutattam fel a mutatóujjamat, míg kifújtam a levegőt, megtámaszkodva a combomon. Ezután egyenesedtem fel, felkaptam a törölközőmet, hogy egy kicsit megtöröljem az arcomat,  a nyakamat, s a körülötte lévő részt, majd eztán nyúltam csak a palackért, hogy igyak néhány frissítő kortyot. Jól esett a víz, szomjas voltam már, de igyekeztem tartalékolni, hogy későbbre is maradjon. Emiatt csak pár korty fogyott az üvegből, aztán megtöröltem a számat a kézfejemmel, s bólogatva követni kezdtem Bencét a géphez. - Ezzel? - kíváncsian pillantottam rá, ezt a gépet eddig még nem próbáltam, de végül is, könnyebbnek tűnt, mint hogy guggolnom kelljen labdadobálás közben. A holmimat le is pakoltam a gép közelében ácsorgó üres pad tetejére, aztán foglaltam csak helyet, bólintottam az instrukciókra, majd elkezdtem a gyakorlatot. Míg egyik kezemmel magam felé húztam az egyik kart, ellenkező lábammal a másik irányba toltam a lábrészt, s ezt felváltva kezdtem tempózni a gépen. - Ohóó, most már értem, ez is jól megdolgoztat - jegyeztem meg lelkesen a gépre, ez még újdonság volt, így szerencsére visszajött a lelkesedésem. - Amúgy, mi a helyzet veled mostanában? Babunak elmesélted a sátrazást? - kíváncsian pillantottam rá, végül is, érdekelt, hogyan reagált a barátnője, meg aztán jobb, ha Bencétől tudta meg az ártatlan kirándulás történéseit, mint sem, hogy pletykából hallott volna valami baromságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Jaj, nem úgy értettem, tényleg jó formában vagy, nagyon be…durrantak az izmaid mostanában - egek, miket beszélek? Talán még jobban belevörösödtem ebbe a mondandómba, s nem kicsin múlt az, hogy azt mondjam, nekem nagyon tetszik. De inkább elkaptam azt a palack vizet, hogy a szomjamat oltsam, mintsem, hogy még inkább belebonyolódjak ebbe a beszélgetésbe, amiből úgyis az jött volna ki, hogy aztán gyorsan lelépek, még mielőtt komplett idiótát csinálok magamból.
A gépnél sikerült szőke nővé avanzsálódnom, legalábbis egy pillanat erejéig, mert bevallom, néha akadtak nagyon hülye kérdéseim, s Bence válasza is egyértelművé tette ezt számomra. A kis szurkálódással nem volt bajom, vettem ám a lapot, s csak nevetve ráztam meg a fejem, mert végül is, én kérdeztem baromságot. Végül neki is kezdtem a gyakorlatnak, tetszett az eszköz, meg is fordult a fejemben, hogy a biciklizés után majd minden másnap ezt fogom csinálni, ahelyett, hogy azt a hülye labdát dobálgassam. Igazából még az élet is visszatért belém, s szerintem nekem csak az előző gyakorlattal volt problémám. S ha már közösen edzettünk, pontosabban én tapostam a gépet, Bence meg nem is tudom, talán számolta mennyit taposok, felmerült bennem egy kérdés, s ezt meg is osztottam vele, hisz tényleg érdekelt az, hogy Babunak miféle hülyeséget hordhattak össze a sátrazásról. Volt ott egy-két pletykás diák, akik szerették kiszínezni a történeteket. Bence válasza azonban nagyon meglepett, s mit hogy meglepett, taposás közben torpantam meg, s kaptam meglepett pillantásomat a fiúra. Megcsalta Babettet?? Mi van?
- Mi mi mi? De hogy és és miért és kivel? Miért csináltad ezt?? - hogy volt-e a hangomban némi felháborodás? Azt hiszem, hogy igen, talán egy kicsit hangosabban is sikerült a kelleténél, s mikor láttam a felénk száguldó tekinteteket, inkább visszavettem, s halkan folytattam tovább. - Bence, ezt most magyarázd el, mert azt hiszem, hogy rosszul hallottam, amit mondtál - nagyon komolyan fúrtam pillantásom a tekintetébe, s magam sem tudom, hogy most vajon a barát szólalt fel belőlem, vagy a sértettség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A szemeim is elkerekedtek, mert hát, eszembe jutott, hogyan is lehet megcsalni valakit. Többféleképpen is, s bár itt most nem is ez volt a lényeg, azt hiszem, hogy az egészet úgy értettem, ahogy.  - Nem érdekel, hogyan mert gondolom, hogy hogyan, de…ajh, Bence! - csattantam fel, s ekkor már morcosabban ráncoltam a homlokomat, miközben haragos pillantásomat is a tekintetébe fúrtam. Egyrészt, haragudtam rá azért, hogy ennyire flegmára váltott, miközben egy húsz perccel ezelőtt még jópofizott velem. Aztán meg, dühített a tény is, hogy így kifordult magából, és megcsalta a barátnőjét! És megcsalt engem! Jó nem, nem. Utóbbi valójában nem történt meg, hisz nem voltunk együtt, nekem mégis épp oly rosszul esett, hisz tudja, mit érzek iránta, s erre éppen nekem meséli el, hogy milyen őrültséget követett el. Ez pedig senkivel szemben sem volt korrekt, s ha én lettem volna a barátnője, akkor most biztosan pofon vágom, és elrobogok, ám jelen funkcióm szerint csak egy barát voltam, akinek le kellett nyelnie a békát, és elfogadnia azt, hogy Bence is csak egy olyan srác, mint a többség.
- Jól van, nem haragszom - legyintettem, s megcsóváltam a fejem, bár a hanghordozásomból, s az arcvonásaimból azért sejthette, hogy ez nincs így. Csalódott voltam, meg rossz kedvű, meg nem is tudom. - Oké, felejtsük el - sóhajtva szálltam le arról a francos taposó gépről, mert már azt sem volt kedvem hajtani. Helyette félrevonultam a sarokban meghúzódó padhoz, arra telepedtem le, s onnan hallgattam Bence beszámolóját. - Tehát elmentél nélküle egy buliba és ott megtörtént…minden? Úgy értem, nem akarom tudni, hogy részletezed, de csóknál több volt? Szóval minden? - már megint miért is forszíroztam ezt, hát nem mindegy volt? - És…és ő tud róla? Szereted még? Mert ha szereted, akkor szerintem ezt meg kellene beszélned vele, őszintén! Mert nem jó úgy élni, hogy titkolózol- kezdtem bele, nem mintha kért volna tanácsot, de ettől függetlenül én azért adtam neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Bőven…- csak ismételni tudtam, miközben bólogattam, s el sem akartam hinni azt, hogy Bence ezt művelte. Ő, a hűség mintapéldánya, aki mióta ismerem, azóta soha, egyszer sem tett volna efféle meggondolatlanságot, egészen mostanáig. Eszembe jutott egy pillanat erejéig a randevúnk, s hogy aztán úgy vált el tőlem, hogy ő bizony mást szeret. Akkor annyira rosszul estek a szavai, rettentően megbántott, mégis elfogadtam azt, hogy van valaki, akit nálam jobban szeret, akibe szerelmes. Erre mit művel? Megcsalja! Hát normális?
Belül forrongtam a dühtől, de nem vethettem a fejére, hisz nem voltam a barátnője, de még csak azt sem adhattam tudtára, hogy ez nekem is rosszul esik. Kénytelen voltam megmaradni barátként, hisz valószínűleg azért is mesélte ezt így el, csak úgy, egyből belevágva a közepébe, mindenféle felvezető körítés nélkül. Miért is kérdeztem rá?
- Ó értem - hümmentettem, persze, amit elmesélt, abból azt szűrtem le, hogy eléggé elhanyagolva érezhette magát, s ha ez így történt, akkor valóban eltávolodhattak egymástól, bár ez még mindig nem volt ok arra, hogy ledugja a nyelvét valaki más torkán, aki még csak nem is én vagyok. Hihetetlen. Egyáltalán miért is háborodok fel ezen?
Zavaros gondolataimból újra rá emeltem a pillantásom Bencére, tudtam jól, hogy egy barátnak mit kellene mondania, de ott volt bennem a lány is, aki pedig mélyen elítélte az effajta hozzáállást.
- Ez így mondjuk más, mármint értelek is részben, de akkor is jobb lett volna talán előbb beszélni, vagy nem is tudom - megvontam a vállaimat, nem voltam éppen egy szerelem doktor, hisz a saját dolgaimat sem tudtam menedzselni rendesen. Ott volt például Márk, vele sem sikerült zöldágra vergődnöm, aztán jött Bence, aki meg talán soha nem tekintett rám úgy, mint ahogyan én rá. Nehéz az élet. - Hát, ez semmiképp nem jó, ha már hetek óta nem beszéltek, és mindig lemondja. Lehet, hogy neki is van valaki más? - félve dobtam be ezt a kérdést, mert még emlékeztem arra, hogy Masa miatt mennyire kikészült annak idején. Most persze nem egészen úgy tűnt, mintha nagy szerelmi bánat gyötörné, ez is meglepett. - Nem tűnsz úgy, mint aki nagyon bánná - jegyeztem meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Ez mondjuk így van, ha valamit megtettél, azon már nem tudsz nagyon változtatni, az időbe meg nem tudunk visszarepülni - bólintottam a szavaira, mert ez így volt, legalábbis nem tudtam olyan varázslatról, ami erre képes lenne. Ha volt is, biztos jó mélyen elásták egy titkos rekeszbe, hogy soha senki ne próbáljon beleavatkozni a történelembe. Egy pillanatra ezen el is gondolkodtam, aztán felvetettem, hogy mi van, ha esetleg ő is lecserélte valaki másra. Igaz, nem volt ez túl jó ötlet, hogy épp ilyesmi jutott az eszembe, de ki tudja? Kicsit azért gyanús az, ha valaki szereti a másikat, és nincs rá elég ideje. Ezen persze már csak magamban morfondíroztam, miközben Bence szavait hallgattam. Egy szónál el is kerekedett a pillantásom, ő meg rám szólt, aztán olyas valamit mondott, amivel sajnos egyet kellett értenem, noha meg sem szólaltam, hogy alátámasszam a szavaiban rejlő igazságot. Inkább csak némán fürkésztem tovább, egy valamit azonban nem tudtam magamban tartani. Meg kellett jegyeznem azt, hogy egyáltalán nem tűnik úgy, mint aki ideges lenne, vagy aggódna, s ez pedig furcsa volt, hisz Bencét nem úgy ismertem meg, mint aki szívesen bántott meg másokat. Megjegyzésemre azonban úgy felcsattant, hogy egy kicsit még a frászt is rám hozta, mert így talán még soha nem láttam kikelni önmagából. Vagy talán csak egyszer, de akkor nagyon ittas volt.
Döbbenten fúrtam pillantásom a tekintetébe, s az értetlenségtől félig tátott szájjal figyeltem, hogyan törnek ki belőle az érzések. - Rám mi? Most meg mi bajod van? Nem, nem értem attól sem, ha kiabálsz, higgadj már le - próbáltam kicsit csöndre inteni, mert a többiek már megint felénk kapták a pillantásukat, ám nem lehetett őt csak úgy meggyőzni, mi több, egyszerűen csak fogta magát, s megindult a kijárat felé. - Bence…- még utána szóltam, már én is idegesen, miközben felemelkedtem a padról, ám őt az ajtó nyelte el, még csak vissza sem nézett. Nem is értem, mikor is lett ilyen bunkó. Fenébe!
- Mi van, mit bámulsz? Inkább a súlyzót figyeld, nehogy véletlenül a lábadra essen - morrantam oda az egyik srácnak, aki a közvetlen közelemből kuksolt, hogy mégis mi történik. Ekkor már én is ideges voltam, dühösen kaptam fel a holmimat, s megindultam vissza a levitába, miközben végig azon agyaltam, hogy ez meg mégis mi volt, s Bence miért viselkedett ennyire nagyon…furán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Van egy nagyon jó tó a közelben, de az most fürdésre mondjuk nem alkalmas, odafagynánk - mondtam nevetve, s folytattam. - A kastélyban is van egy medencés rész, ott szerintem tudnánk edzeni, igaz nem olyan nagy a táv, de akkor legfeljebb többször úsznék ide-oda - rámosolyogtam Kendére, azért sokkal szívesebben úszkáltam volna a kellemes hőmérsékletű medencében, mint abban a fagyos tóban. - Jól van, nem csalódtam benned - nevetve bólintottam, abban biztos voltam, hogy ha Kendén múlik, akkor jól meghajt. Ő is sportos volt, biztos hogy sok időt és munkát tett bele, szerintem tudta is, hogyan kell megfelelően készülni egy ilyen versenyre. Ami meg engem illet, valóban rám fért az edzés, és már el is határoztam magamban azt, hogy bármilyen feladatot is ró ki rám, azt teljesíteni fogom.
Menet közben több minden szóba jött, köztük a baráti kör is, meg minden egyéb, s ez természetes volt, hogy bemutassam azoknak, akiket magam is kedvelek. Szemöldököm hangyányit feljebb szökkent, mikor a problémákról kérdezett, szerencsére nem volt gondom, így egy mosollyal ráztam meg a fejem, miközben tenyereimet a zsebeim mélyére csúsztattam, csak mert átkozottul hideg volt. - Na várj, most tényleg azt akarod mondani nekem, aki imádja a pizzát és a hamburgert, hogy a versenyig csak salátán élhetek? - hirtelen elkerekedtek a szemeim, azért ezt nem gondoltam át igazán. Bele sem mertem gondolni, hogy mi lenne, ha megvonnák tőlem a húst, vagy a sajtot. Szerintem harakiri, minimum.
- Benne vagyok, egészségedre! - koccintás után jól meg is húztam a pohár tartalmát, baromi jó volt ez a meggybor, majd megindultam a palacsintaárus felé, és vettem is, két nutellásat, két lekvárosat és két túrósat. Az így felpakolt tálcával indultam meg a kusza ágú fához, de azért kellett kicsit sasolnom, hogy kiszúrjam Kendét.
- Hoztam többfélét, mert nem tudom, hogy melyiket szereted - az asztal közepére csúsztattam a papírtálcát, rajta a gőzölgő palacsintákkal, s helyet foglaltam az asztalnál. Közben egy kicsit kíváncsiskodtam, mert azért érdekelt, hogy mennyire fogadták be Kendét, kikkel sikerült összehaverkodnia.
-  Neee, a rellonosok jófejek? Ugye most szórakozol? - hitetlen nevetésre görbült a szám, azt hiszem, hogy Kende totál más bolygóról jött, vagy az is lehet, hogy csak én fogtam ki a rellonosok közül rossz társaságot, s emiatt lehet, hogy túlságosan is előítéletes voltam velük szemben.
- A levitát? Hát…ha belépsz a kh-ba, azt látod, hogy mindenki olvas, vagy tanul. Vagy sakkozik. De nagyjából mindenki elmerül a gondolataiban, vannak akik az ablakban elmélkednek, és sokszor olyan nagy a csönd, mintha könyvtárban lennél. Ezt leszámítva egész jó, de tényleg! Vannak kvízestjeink, azokat nagyon élvezem - meséltem lelkesen a srácnak, közben ha megkínált a kolbásszal, törtem belőle egy darabot, hogy megkóstoljam.
- Nem mondod, hogy egyedül van egy saját szobád? Mekkora egy mázlista vagy! Oké, átmegyek - még rá is kacsintottam, mi a fene, ez amolyan rögtönzött reakció volt. Egyébként tényleg érdekelt, hogy milyen zenéket hallgat, mióta rákaptam a mugli mobilra, azóta elég sok számot sikerült elmentenem és meghallgatnom, kedveltem a mugli előadók zenéit.
-  Na mit szólsz a palacsintához? A kolbász az isteni - jegyeztem meg, ahogy egy újabb falatba haraptam, s közben leöblítettem egy kis meggyborral.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Miért lenne jobb Frankenstein története Draculáénál? - kíváncsian pillantottam a mellettem lépdelő fiúra, miközben befelé sétáltunk odakintről. - Hogy hogy miért? Tök egyszerű, azért, mert sokkal izgisebb, gondold el, egy őrült tudós, aki összetákol egy ilyen fura szerzetet - Ádám nagy beleéléssel mesélte a történetet, mire csak nevetve ráztam meg a fejem.
- Szerintem pedig Dracula története sokkal jobb. Már a környezet is, az a bizarr kastély ott Erdélyben, és az a titokzatosság, ami körüllengi a fickót. Az utazó, aki úgy tér be a kastélyba, hogy mit sem tud a fura vérszívóról. Szerintem ijesztőbb is, nekem jobban bejön a sztori - mondtam határozottan, miközben beértünk a hatalmas, faragott kapun, s megindultunk lassú tempóban a csarnok felé. - Ijesztőbb? Bejönnek a vérszívók? - nevetve rázta meg a fejét, majd hirtelen mögém ugrott, tenyereit a vállaimra helyezte, s közelebb hajolt a nyakamhoz. - Most pedig kiszívom a véred, mert vámpír vagyok - még a hangját is eltorzította, ezen nevetnem kellett. - Ne már, olyan bolond vagy - nevetve próbáltam eltolni magamtól, erre fel lekapta a sapkát a fejemről. -  Ne már, mit csinálsz? Add vissza - a sapka után kaptam, de ő a magasba emelte. - Vedd el, ha tudod - szemtelenül vigyorgott, hiába ugrottam feljebb, nem értem el a sapit. - Ádám, add ide...jó, tudod mit? Maradjon nálad, itt bent már úgy sincs rá szükségem. Amúgy képzeld, sikerült az Asztronómia vizsgám, köszi, hogy segítettél a készülésben - kedvesen mosolyogtam rá, tényleg hálás voltam, amiért tanult velem. - Ugyan, én köszönöm, hogy segítettél bájitaltanból, ha te nem segítesz, tutira megbukok...-magyarázta, miközben tovább haladtunk, egyre beljebb a csarnokban, lassacskán kikanyarodva az egyik folyosóra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nagyon jó volt beszélgetni Ádámmal, egy kicsit együtt lógni vele délután, mert végre egy kicsit kikapcsolhattam az agyam, s nem kellett mellette a sok nyomasztó problémával foglalkoznom. Egy kicsit mondjuk meglepett az, hogy a történtek ellenére végül megbocsájtott, s az is, hogy annak ellenére, hogy mindent elmeséltem neki, ő mégis ilyen barátian állt hozzám. A legtöbb srác biztos, hogy sarkon fordult volna, Ádám azonban nem így tett. Mondjuk azt nem tudom, hogy ennek köze volt-e ahhoz, hogy segítséget kért bájitaltanból, vagy egyszerűen csak ilyen volt, de ha nekem kellene megítélnem, akkor szerintem tényleg egy normális és rendes gyerek volt. - Szerintem azért nem buktál volna meg, mert nem vagy egyáltalán elveszett a témában, csak többet kell gyakorolnod a mérleggel, mert nem mindegy ám, hogy grammot mérsz le, vagy dekagrammot - feleltem nevetve, még mindig jó kedvre derített az, hogy szegény srác ezeket a váltószámokat valamiért mindig felcserélte. Még szerencse, hogy nem egy végzetes galibát követett el legutóbb, mikor félre mért néhány összetevőt. - Oké, meggyőztél! De mivel neked is jól ment, hála nekem, és nekem is jól ment, hála neked, arra gondoltam, hogy a számmisztikára is készülhetnénk együtt. Szerintem csoportosan sokkal könnyebb tanulni, mint ha egymagad vagy, akkor leköt minden más - Ádám szavaiban volt némi igazság, bólintottam a szavaira, s már épp válaszolni akartam, amikor egyszer csak mellettünk termett Bence. Egy kicsit meglepett, mert nem számítottam rá, ráadásul legutóbb is csak úgy ott hagyott Ádámmal, s bevallom, azóta is nehezteltem rá egy picit. A mosolyom mégis csak akkor fagyott le, amikor Bence megszólalt. - Hétfős? - míg Ádám értetlenkedett, addigra pillantásommal már dühös villámokat szórtam Bence irányába. - Fú...Te...hogy te mekkora egy bunkó vagy Bence! Ezt most azonnal vond vissza! - dühösen léptem előre, s haragos íriszeimet Lóránt úr pillantásába fúrtam, s el sem akartam hinni azt, hogy Bence képes volt ilyet mondani nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Vesztünk már össze Bencével, ez igaz, de ennyire sértő megjegyzést még soha az életében nem mondott rám, talán éppen ezért fájt annyira az egész. Elég volt csupán ez az egy mondat ahhoz, hogy felzaklasson, s megbántson vele. Ilyen haragot azt hiszem, még Roland iránt sem éreztem, pedig a tegnapi napig azt hittem, hogy nála jobban senki sem képes úgy feldühíteni, de tévedtem. Bence totálisan kifordult önmagából, nyoma sem volt annak a jófej srácnak, aki annak idején segített rajtam ott a padoknál, s ez is nagyon bántott. Nem is értettem, hogy miért történik ez velem, vagy hogy miért viselkedett ennyire nem normális módon Bence. S bár visszavonta, nekem nem tűnt túl őszintének, hisz hangjában még mindig ott volt az a haragos él, s még mindig számon kérő volt velem szemben. - Miféle többi, mit akarsz tudni? - vágtam vissza, hozzá hasonló stílusban, s nem szégyelltem megemelni a hangom, akkor sem, ha a bejárati csarnok tőlünk visszhangzott. - Srácok, hé, higgadjatok le, ezt nyugodtan kéne megbeszélni - Ádám érezte ám a feszültséget, s bár roppant unszimpatikus volt számára Bence viselkedése, még sem lépett fel vele szemben, leginkább békítően próbált kettőnk közé lépni, nem sok sikerrel. Szinte meg sem hallottam a hangját, ehelyett csakis a másik levitás dühös kékjeit fürkésztem. - Tényleg ennyire kíváncsi vagy rá? Azt akarod hallani, hogy azt mondjam, nem tévedsz? Hát rendben, voltam vele moziban, megcsókoltam és le is feküdtem vele! Remélem, most hogy hallottad, boldog vagy! - azzal ahogy arcába vágtam indulatos szavaimat, két tenyérrel még löktem is egy nagyot a mellkasán, majd sietve indultam el, hogy az első kanyarnál bevágódjak egy félreeső zugba, elrejtve előle a könnyeimet. Kikészített, lejáratott Ádám előtt, és valószínűleg az egész suli előtt, hisz itt még a falnak is füle volt.
- Bence! Ne legyél már hülye, hallod? Mert komolyan bemosok neked egyet! Köztem és Karola közt nincs semmi...és elhiheted, hogy nem rajtam múlt, de téged szeret. A rellonos meg...talán, ha fele annyi időt szánnál rá, mint én, és néha beszélgetnél vele, akkor tudnád, hogy mi történt - Ádám rosszallóan nézett Bencére, miközben ezt hozzávágta a fiúhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Nem veszed észre, mert hülye vagy bazdmeg - már Ádám is dühösebben horkantott fel a kelleténél, már csak azért is, hisz emiatt a srác miatt lett lekoptatva, ami valahol rettentően bosszantja a csőrét, mégis kapott olyan jó nevelést, hogy türtőztesse magát, már amennyire lehetséges egy ilyen helyzetben. Mégis, csak kicsúszott a száján az indulat, s már az ő szemei is dühösen villantak, végül csak értetlenül tárta szét a karjait tehetetlenségében. - Hát...ez nem normális...- csóválta a fejét, miközben ujjai közt még mindig a sapkát szorongatta, azon morfondírozva, hogy utána lépjen-e , s beverje a képét, vagy hagyja inkább, hogy odébb álljon.
***
Épp, hogy csak hátat fordítottam kettőjüknek, máris megindultak a könnyeim, s miközben szaladtam, szemből döbbenten bámultak meg néhányan. Rossz volt látni ezeket a lesújtó, ítélkező pillantásokat, mintha bárki is tudná, hogy mi történt, de leginkább az fájt, hogy Bence ennyire mélyen megbántott. Nem éreztem úgy, hogy ezt érdemeltem volna tőle. Amint sikerült behúzódnom az egyik félreeső kis sarkon, nyomban előtörtek a könnyeim, elsírtam magam, mert nem tudtam magamban tartani tovább ezt a keserűséget. A világom kezdett összeomlani, mert annak egy részét képezte Bence, s úgy éreztem, hogy ezzel vége, elveszítettem őt, ő meg engem. Aztán mégis, mikor felbukkant újra előttem, hiába szólított a nevemen, s hiába lépett felém, hogy bocsánatot kérjen, mert abban a pillanatban még mindig munkálkodott bennem a düh, s a harag. Éppen ezért, ahogy megláttam, dühösen léptem felé. - Sajnálod, mindig mindent sajnálsz! - tenyereimmel újra löktem egyet rajta, így hacsak nem került el, könnyedén eshetett hátával a falnak. - Tudod jól, hogy mit érzek irántad, még sem léptél semmit, mint aki nem tudná, hogy mit akar! Szeretsz engem, szereted Babettet, de dönteni képtelen vagy! Múltkor is, mikor beszélgettünk és odajött Ádám, te mit csináltál? Csak felálltál és leléptél! Mikor tehetnéd, nem teszed, máskor meg jössz, és beszólogatsz, sértegetsz, mintha megtehetnéd! Utállak! - dühösen szidtam Bencét, miközben sírva kezdtem ütni a mellkasát, mert már nagyon elegem volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Annyira dühös voltam Bencére, s annyira megbántott, hogy miközben potyogtak a könnyeim, minden erőmet belevittem a szavakba, s csak mondtam és mondtam, ami a torkomon kifért, miközben kezeimmel dühösen csépeltem a mellkasát. Akkor sem akartam megállni, mikor rám szólt, tovább püföltem volna, de elkapta a csuklóimat, s így ha tehettem volna, se ütlegelhettem tovább. - Eressz el, hallod? - kezdtem bele, miután a képébe vágtam, hogy utálom, de ő ezzel párhuzamosan valamit magyarázni próbált. Nekem beszűkült az elmém, mert elborította a düh, s így csak fél szavakat ragadtam ki mondandójából. - Elrontani? Már rég elrontottad, mikor ránk törtél az étteremben...ha szeretsz, nem hagytál volna vele ott a klubhelyiségben! - vágtam hozzá dühösen, s közben próbáltam kirángatni csuklóimat a szorításából, mindhiába. Erősebben szorított, de talán jobban is tette, hisz csak így volt képes megfékezni a heves indulatok közepette. Ajkaim azonban még így is szóra nyíltak, s bizony volt még bennem szufla, hogy tovább pöröljek, de ekkor Bence a csókjával belém fojtotta a szavakat. Nagyon meglepett, erre nem voltam felkészülve, s bár néhány másodperc erejéig mintha ellenkezni próbáltam volna, végül nem voltam képes eltolni őt, tenyereim a vállán nyugodtak meg, s ahelyett, hogy ellöktem volna, elvesztem a csókjában, s hagytam, hogy magával ragadjon a pillanat. Végül csakis a légszomj, mi felülkerekedett, így elválva ajkaitól, kissé kábán pillantottam fel rá. - Annyira utállak - mondtam komolynak tűnő hanglejtéssel, miközben tenyerem az arcára csúsztattam, de nem volt szívem felpofozni, pedig ez járt volna azért, amit hozzám vágott ott a folyosón. - De szeretlek is, csak haragszom...azt hittem, hogy soha nem jön el ez a pillanat - mondtam őszintén, ahogy tovább fürkésztem a kékjeit. - Rolanddal tényleg volt mozi, de nem randi, hosszú történet. És tényleg megcsókolt, de fel is pofoztam, gondolom ezt nem hallottad...Ádám meg, bocsánatot kért igen, meg korrepetálást bájitaltanból, és elmondtam neki, hogy mi a helyzet veled, és azt is, hogy mit művelt Roland. És nem  vagyok olyan, mint amilyennek a folyosón beállítottál, mert nem érdekel más -  először a folyosó irányába böktem a mutatóujjammal, aztán meg a mellkasára, miközben újra ráemeltem a pillantásom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Míg az egyik pillanatban még végtelen dühöt éreztem, s ütni-vágni lett volna kedvem, a másik pillanatban már csókjába merülve húzódtam közelebb hozzá, megfeledkezve a történtekről abban a néhány másodpercben. Aztán nem tudtam magamban tartani, hogy mit érzek, s gondolok, így teljes őszinteséggel beszéltem, majd kérdésére bólintottam. Arra nem számítottam, hogy újabb csókot kapok, de nem bántam, még annak ellenére sem, hogy sok minden nem tisztázódott le bennem, s voltak bennem még kételyek Bencével kapcsolatban. Ráadásul benne is voltak velem szemben kérdések, ezért is éreztem úgy, hogy jobb, ha tudja az igazat, mielőtt tovább ítélkezne. - Most már tudod, és hidd el, akkora pofont kapott, mint...- itt elhallgattam, nem tettem hozzá, hogy amit ő is érdemelt volna, ehelyett csak megpihent tenyerem az arcán. - De még milyen - erre már mosolyogva helyeseltem, dühöm alább hagyott, miközben hagytam, hogy átöleljen, s még közelebb bújtam hozzá. - Most utállak, ezt mondtam - tettem hozzá, ismét egy mosollyal, de tudhatta, hogy ezt azért nem gondolom ennyire komolyan. - Nem? És hogyan fogsz meg, Lóránt Bence? - kíváncsian fúrtam pillantásom kékjeibe, miközben nyaka köré fűztem karjaimat, s lábujjhegyre állva elmerültem újabb csókjában. - Várj...- a csókból kiszakadva mutatóujjamat ajkaira csúsztattam, s kicsit hátrébb húzódva ismét megkerestem kékjeit. - El kell vinned randizni, de ezúttal Lóránt Benceként - széles mosoly szökött az arcomra, hisz eszembe jutott a legutóbbi randevúnk, ahol Flashként jelent meg. Az a randi sem volt rossz, csak nem épp úgy végződött, ahogyan vártam. Most viszont úgy éreztem, szívesen randiznék vele újra, annak ellenére is, ha még egy kicsit haragudtam rá a beszólásáért. - Szóval...hová viszel? - kíváncsian emeltem meg az egyik szemöldököm, miközben mosolyogva fürkésztem a vonásait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Én is remélem, mert megérdemelte - mondtam kicsit harciasan, ahogy visszagondoltam a szituációra, ám azt már nem tettem hozzá, hogy ez a Roland gyerek már a második pofonját zsebelte be tőlem. - Ne, nem kell - mosolyogva ráztam meg a fejem, s bár imponált a gondolat, hogy Bence jól móresre tanítsa a rellonos srácot, bajt nem akartam a fejére hozni, s mivel kinéztem már mindent abból a srácból, tartottam attól, hogy Bencének akár komolyabb baja is eshetne. Meg amúgy is, azt hiszem, hogy magam is megoldottam a dolgot, legalábbis egy időre, ugyanis nem felejtettem el azt, hogy Rolandnak még tartozom valamivel.
Az ölelés jól esett és megnyugtatott, igazából ezt vártam már régóta, hogy a levitás végre rájöjjön arra, ha érez valamit, s úgy tűnt, hogy érez. Ettől pedig nem is lehettem volna boldogabb, ám mindezek ellenére akadt bennem némi kétely, hisz néhány héttel ezelőtt mégis csak össze volt zavarodva, s nem is tudta pontosan, hogy mit akar. Most talán már tudta, de úgy éreztem, hogy jobb, ha lassan indítunk. Emiatt is ékeltem mutatóujjamat közénk, mielőtt még újabb csókot adott volna, hogy kiteregessem előtte a lapjaim, s közöljem, mire is számítok. - Dehogy nem, ér és örülj, hogy megúsztad ennyivel - mondtam nagyon komolyan, amint mellkason böktem, aztán rámosolyogtam, de tréfálkozó Bencénk egy pillanat erejéig némi felháborodást váltott ki belőlem, s már össze is ugrottak szemöldökeim, mikor belém fojtotta a szót. - A büfé...álmaim randevúhelye - vágtam rá nevetve, enyhe iróniával a hangomban, de ekkor hirtelen felkapott, s úgy indult meg velem, mint aki épp elrabolni készül. - Hééé, tegyél le, hallod? - nevetve kapaszkodtam belé, de valójában nem bántam azt, hogy így cipelt magával, kicsit ki is élveztem a helyzetet, aztán azért megütögettem gyengéden a vállát, jelezve, hogy na már tegyen le. Ha lerakott, akkor visszamosolyogtam rá, majd egy gondolattól vezérelve kicsit arrébb szaladtam mellőle, s a büfé előtti egyik asztalnál megtámaszkodtam, majd onnan pillantottam rá, s küldtem felé egy újabb mosolyt. - Khm, Szia! Bossányi Karola, találkoztunk már valahol? - nyújtottam felé a kezem, úgy téve, mintha csak most ismernénk meg egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Na igen, azok az események, amiket Beni felemlegetett, valóban emlékezetesek voltak, több szempontból is, s ebben egyet kellett vele értenem. Bólogattam is, eszembe jutott, hogy milyen kellemetlen szituációk történtek, így nem volt nehéz megérteni a fiú aggályait. - Oké, ez így jogos. Mondjuk akkor egy másik városba kéne menned - jegyeztem meg nevetve, bár nem biztos, hogy ez jó vicc volt, ezért el is csöndesedtem. A téma is a sulira terelődött, nekem voltak kétségeim a saját képességeimet illetően, Benett egy fokkal többet nézett ki belőlem, amiért azért hálás voltam, főleg annak, hogy a szavaiból úgy éreztem, támogatni próbál. - Lehet...vagyis igen, ebben igazad vad, sok minden történt - bólintottam, majd csöndben végig hallgattam, amint az apjáról mesélt. Nem mondtam, de azért sajnáltam őt, hogy ilyen az apja, akit egyáltalán nem érdeklik a fia sikerei. Pedig Benett ügyes volt, szerintem az egyik legtehetségesebb a levitában, és biztos voltam benne, hogy egy napon még sokra fogja vinni. Csak egy kicsit több önbizalom kéne neki, meg mondjuk egy barátnő. Eszembe is jutott az a lány, gyorsan meg is említettem neki, s hamar kikötöttünk a témánál, hogy vajon kik is illenek az én drága jó barátomhoz. - Az okoskák, igen, akik kellően szolidak ahhoz, hogy ne érezd magad kellemetlenül mellettük, de azért bármikor lefojtathattok egy vitát egy komolyabb témában - meséltem mosolyogva, bár azt nem tudtam, hogy vajon ez az Eliza megfelel-e ezeknek a kritériumoknak.
- Cöhh..azt várod, hogy a csajok fussanak utánad? - jobban felszökött a szemöldököm a kelleténél, azt hiszem, hogy ráfért Benire egy kis útbaigazítás. - Nem tudom, legyél spontán, velem is tudsz dumálni bármiről, szerintem vele is menne. És akkor ne nevezd randinak, csak "véletlenül" fuss vele össze valahol, aztán kezdj vele beszélgetni. Igen, tudom, hogy mennyire kínosan tudsz viselkedni, mint mondjuk most...ha ez most egy randi lenne, és megkérdeztem, hogy mind megeszed-e a sütit, akkor meg kellett volna kínálnod belőle, de látom, nagyon zsugori vagy - mondtam nevetve, aztán legyintettem egyet, és kortyoltam a forró csokimból. - A lényeg az, hogy ne azt várd, hogy a csaj jöjjön utánad, mert ha tetszel is neki, biztos fél kezdeményezni, és tutira jól esne neki, ha te tennéd meg az első lépést. És ez még nem jelenti azt, hogy feleségül kell venned. Na de...ha nem is Eliza, van valaki, aki tetszik? - kíváncsi mosollyal puhatolóztam, mert ki tudja, talán már Beninek is megakadt a szeme valakin.